Reakció blog Reakciós blog Scall Fast náci SF blogja nyilas Szálasi Ferenc hun88 ld50 blog

Szövegkörnyezetéből kiragadva

2010-02-16T07:00:00.004+01:00

Szövegkörnyezetéből kiragadva

A zsidómédia szokása : célja az elriasztás, ez által a lejáratás. Nem kedvelem kövér Lacát, de a 2002-es köteles szocilibsi médiahiszti is jó példa erre.

Vágó Sebestyén nem mondott ilyet, csak az ATV hazudott szokás szerint.

Ezt innentől viszont én állítom : van bizonyítékom, egy korabeli dokumentum, arra vonatkozólag, hogy kommunisták lőttek a csendőrökre, és ezek után lőtték le őket. Csak őket. Most is lelövik azt, aki rendőrökre lövöldözik. Az egész világon mindenhol.

”a tömeg részéről revolverlövés és tégladarabok estek a járőr elé”

A tömegből LŐTTEK a csendőrökre!

"A tatabányai csendőr karhatalmi parancsnokság jelentése alapján jelentem, hogy folyó hó 6-án Tatabányán mintegy 200-250 főnyi bányamunkás dorongokkal és tégladarabokakl felfegyverkezve a bányaigazgatóság elé vonult, a kijáratokat elállva követelte a csendőrség által letartóztatott kommunisták kiadását, az igazgatóságot az életbiztonságot veszélyeztető fenyegetésekkel illetőket a helyszínen megjelent csendőrjárőr szétoszlásra szólította fel. A tömeg a járőrrel szembehelyezkedett, a tömeg részéről revolverlövés és tégladarabok estek a járőr elé, a járőr erre a tüzelést megnyitotta, mamelynek következtében 4 munkás azonnal meghalt, 2 könnyebben, 26 nehezebben megsebesült, a csendőrség részéről 1 ember megsebesült, megerősítésről intézkedések megtétettek."

Tatabánya, 1919. szeptember 7.

Kommunista csőcselék, azt kapták, amit érdemeltek. Mikor az ország éppen hogy kiheverte a zsidó Kun Béla és bandájának bolsevista ámokfutását.

Michl Miklósról is hazudott az ATV :

“polgárháború lesz, amennyiben a politikai elit még egyszer elárulja a népet ”

Ez is hazugság. De azért nézzük csak. Miért is? Mert már a népnek nincs hova hátrálnia, annyira nincsenek tartalékaik! Ez alatt a 8 év alatt lepusztult itt minden! Ő erre gondolt! Lófaszt akar polgárháborút! Már megint szövegkörnyezetből kiragadott mondatokkal manipulálnak a zsidók!

A fél országot végigakasztó, végiglincselő vörösök ellen anno 1919 után kellett is háborúzni, nagyon is helyénvaló volt a fehérterrornak hazudott igazságtétel.

“Február 8-án Vérterssomlón osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A szokásos jobbikos körök után – „cigánybűnözés”, a politikusbűnözők elszámoltatása – a jelölt a hallgatóság kérdéseire is válaszolt. Mint kiderült, Michl szerint polgárháború lesz, amennyiben a politikai elit még egyszer elárulja a népet."

Ő NEM AKARJA EZT, CSAK MEGÁLLAPÍT EGY TÉNYT, AMI A MOSTANI KÖZHANGULATBÓL LÁTÓ EMBERNEK MÁR ELEVE NYILVÁNVALÓ

Úgy állítják be, mintha ő kifejezetten azt akarná, hogy a politikai elit még egyszer elárulja a népet

Ez benne a hazugság!

Reakció blog Reakciós blog ld50 blog emo blog antiszemita náci blog náciblog blogring nyilas blog nyilasblogja nyilas blogja konzervatív web keresztény freeblog főoldal nyilasblog jobboldali blog fasiszta blog cenzúrázott blog aszemita blog szókimondó blog radikális blog ufo blog extrém blog terrorista blogger neonáci blog neonáciblog újfasiszta blog sieg heil blog szélsőséges blog szélsőjobbos blog szélsőjobboldali blog szélsőjobboldali blogger acab alleycat blog zsidó blog punci blog pina blog

Érvek a Jobbik mellett

2010-02-12T22:22:00.000+01:00

Érvek a Jobbik mellett

Minden felmerülő kérdést nem lehet egy posztban megválaszolni, de egy gyűjteményes válaszadó poszt jó kezdet lehet ehhez. :-D

Ez itt nem is egy igazi blogposzt, pláne nem egy újságcikk, henem egyfajta fantomfórumozás, elolvastam egy csomó balos fórumot, és pár ottani kérdésre tudom a választ. :-)

Alábbiakat leginkább akkor érdemes figyelembe venni, ha akarsz még egyáltalán szavazni. Azért szerintem akarj, elvégre nem fáj az.

Jós nem vagyok, de igencsak a társadalmi-politikai-gazdasági rendszer összeomlása felé konvergálnak azok a bizonyos negatív trendek.

Az nemcsak a politikára igaz, hogy ha a rendszerekből, amikben benne élsz, egy kicsit sem tudsz kitekinteni, akkor egyrészt nem vagy tudatos. Másrészt a mai médiahelyzetben, amikor szinte minden komoly infrastruktúrát igénylő médiafelület zsidókézen van, a kevéssé gyanakvó, hiszékeny ember tőlük kapja készen a "saját" gondolatait. Ez vezet a birkaság néven közismert jelenséghez, amikor is egy csomó ember vall a saját alapvető érdekeivel szöges ellentétbeni dolgokat, csak mert az a mainstream...

Persze nem árt, ha el is tudsz képzelni egy másfajta rendszert, a maga működési mechanizmusaival, folyamataival, és minden egymásból következő ténnyel. Feltalálni a spanyolviaszt nem kell, azt megtette helyetted Szálasi Ferenc, mi, hogy az ma már nem lenne aktuális, hát dehogynem, az ember azóta nem változott, csak a technika fejlődött. A keresztény erkölcs, és a hazaszeretet nem avult el.

Van ez a válság. Az évek óta tartó lassú romlás felgyorsult, még csak meg sem állt, úgyhogy hiszem, ha látom, de ezzel a neolib gazdasági mechanizmussal tutira nem fogjuk látni a végét. Ez a mesterségesen gerjesztett válság ugyanis egy eddig sajnos sikeres kísérlet a javak még nagyobb fokú koncentrálására. Letörik a tőzsdei árakat az eredeti töredékére és így vásárolják fel a javakat fillérekért. Így jönnek létre egyre nagyobb és nagyobb társaságok, a piaci verseny meg egyeduralommá, vagy kartell uralommá változik. Ha nem akarták volna a pénzügyi, gazdasági élet globális irányítói, létre sem jön. Éppenezért talán nem ártana NEM abból a választékból válogatni, amit a rendszer irányítói raktak elénk. Ide tartozik a most parlamenti ötarcú egypárt, a mainstream, azaz hát zsidó tulajdonú média, és az a kapcsolati, érdekszövetségekre alapuló hálózat, amit angolul establishmentnek neveznek. Az is ilyen hálózat volt, aki elítélte Galileit eretnekségért, mert kimondta, hogy a Föld forog, szóval nem nagyon kéne bízni bennük....

De amíg még ez a rendszer megvan, igenis csapjunk oda a szavazófülkében is. Nem, ettől valóban nem győz '56, és nem oldódik meg minden bajunk azonnal. De legalább egy kis előrelépés és könnyítés lesz. Hogy jobb feltételek közt szervezhessük meg az igazi, hungarista ellenállást...

Basti:
2009. 01. 04. 0:16 -

"A jelenlegi társadalmi rendszerekben csak pártokban lehet gondolkodni. Nem azért mert jó, hanem azért mert másképp nem lehet. Az egész világot nem lehet megváltoztatni, azzal kell élni ami van. Lehet, hogy 500 év múlva másképpen lesz, de szerintem most nem azzal kell foglalkozni. Ez nem "fan" kérdés, hanem józan ész. Nyílván vannak a Jobbiknak is hibái, mindenben lehet a hibát keresni, de szerintem inkább a jót kell keresni és azért azt is lehet benne találni, legalábbis többet, mint a többiekben, elsősorban az "esélyt". Aki azt gondolja, hogy bármilyen más nemzeti radikálisnak van jelenleg esélye bejutni a parlamentbe az nem normális. Tetszettek volna évekkel ezelőtt pártot alapítani, melózni és felépíteni, akkor lenne most miről vitatkozni. Elfogyott az idő, ez van. Mögéjük kell állni nincs más lehetőség, százszor jobb, mint bárki más jelenleg. Ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor alapítson pártot, szerezzen ismertséget, megfelelő komolysággal, hogy hiteles legyen, adjon választ a fontos kérdésekre (ne csak tojásdobálással), minden megyében szervezze meg a "személyes" jelenlétet (ne csak egy filléres weboldalt), legyenek aktivistái, akik előadásokat tartanak, embereket meggyőznek, stb... A Jobbik ezt megcsinálta. Lehet utána csinálni, de nem csak odapofátlankodni és cédulagyárral azt hinni, hogy ezt a folyamatot meg lehet "spórolni". Nevetséges."

Miért szavazok a Jobbikra? (olvasónk levele)

"Ezt az aljasságot nem csak a kormánymaffia követi el, hanem bamba idiotizmussal tűri a magát szégyen-szemre ellenzékinek tituláló beszari megélhetési bűnöző banda is. Amit ezek a ROHADÉKOK demokráciának neveznek, az csak nekik az, de a nagy többség számára, számunkra gazdasági-politikai terrorizmus, diktatúra."

Honnan van a Jobbiknak pénze, na mondjuk messze kevesebb, mint akármelyik pártnak - itt a költségvetésük, teljesen nyilvános.

Szóbakerült, hogy "A Jobbiknak nincs programja", méghogy "nincs programjuk", tessék : A Jobbik programja, 88 oldalas PDF és "A Jobbik készen áll a kormányzásra".

Jobbikról való véleménytől függetlenül is érdemes elolvasni a 88! oldalas PDF-ben letölthető programot, mert pragmatikus, ésszerű, iránymutató írás az egyéni és nemzeti túlélés és fennmaradás szempontjából. Programelemzés is van : Van-e a Jobbiknak programja?

Napokban volt TGM őrjöngése valamelyik zsidólapban, hogy itt beszólnak a nyilas bloggerek a kormánynak, én ezt a felvetést viccesnek találom. Ez Tatai Tóth Elvtárs kommunikációs stratégiájára emlékeztet : én "építek", te meg, ha leleplezed, hogy mégsem, akkor támadsz, és személyeskedsz. :-)

A zsidó gazemberek egyik kedvenc kommunikációs módszere : öltöny, nyakkendő, minimális testbeszéd, kijelentő mód, lassan beszélnek, tehetik, mert úgyse vitatkozniuk kell, "alájuk kérdeznek" a haveri médiában, mert mindig könnyebb semmit mondani, mint támadni egy rendszert, akármilyn rossz is. Akkor jön az, hogy te "mindig csak nemet mondasz" "negatív vagy" "hőbölögsz"... :mrgreen:

A támadó stílusról még : egyrészt, oka van, gyerekeket hurcolnak meg azért, mert népviseletbe öltöznek és ártatlan, a rendszert ellenző, annak hibáit újságíróként megíró, tehát ellenzéki! embereket tartanak fogva bírósági ítélet nélkül - Szent Korona Rádió, Hunnia - ilyenek történnek, itt tartunk, legsötétebb ötvenes éveket idéző zsidóterror, nehogy már ezt eltűrjük. Annak, aki hatalmon van, könnyű helyzete van, mert ha akár csak egy kis dolgot épített, dicsekedhet vele, és sírhat, hogy őt támadja az ellenzék, pedig mennyi mindent épített, az már nem annyira feltűnő, és nem is beszélnek róla, hogy súlyos hitelekből építették, és hogy túl drágán lehet igénybevenni, igen, az autópályákra gondolok. Az ellenzéki erők kritizálni szoktak, ez egyrészt a kormányzás hibáira való rámutatás, másrészt az alternatíva kifejtése. Esetüknben sajnos nem hibákról van szó, a hazudozás és az erőszakosság, valamint az "elszólások" (azaz az akaratlan őszinte megnyilvánulások) a szándékosság gyanúját erősítik.

Aki minden fellelhető rosszal azonosítva minket, "nácizik", az ne csodálkozzon, ha lezsidózzuk. Különben is, mi csak védekezünk az ő gyűlöletük ellen. „Égjenek el a magyarok!” - ez annyira tipikus zsidaj magyargyűlölő duma...

Nézd a saját érdekeidet, a nemzet érdekei a te érdekeid is. Egyedül a bérharcban sem állhatsz helyt, mint ahogy az alábbi linken található cikk részletezi.

Magyarország, mint kényszermunkatábor - Egyre cudarabb a helyzet

"Hogy gyermekeinkre milyen jövő vár, az pedig csak rajtunk múlik. Épp most építjük nekik." szóval jó lenne nem bedőlni a hazugságoknak.

Demagógia az, ha hamisan állítják magukról, hogy megadnak valamit, vagy hogy az ellenfelük majd el fog venni valamit. Az igazi demagógia az az mszp nyugdíjasriogatása, absolutely.
Hogy a jobboldal majd lecsökkenti a nyugdíjakat - ősi szoci hazugság, de ennek is bedőlnek páran sajnos. A Jobbik nem ígér 16. havi nyugdíjat - reálbérnövekedést, és bővülő foglalkoztatást viszont igen, és ugye abból majd több nyugdíjjárulékot lehet beszedni... Csak abból lehet adni, ami van, és a foglalkoztatásbővülést megcélzó gazdpol arra irányul, hogy több legyen. Nem felelőtlen ígéretek, és nem hitelből, mint a kádárista szocik - az a felelőtlen ígéret, aminek nincs meg a fedezete.

A januárban indított "hagyományos" aljas szoci nyugdíjasriogató kampányról pár link :

Globális nyugdíjátjátszás

Az átjátszás lényege : 1997-ben Bokrosék "Keresztülerőszakoltak a parlamenten egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy 2013-tól a maradék kevéske felelősségi kötelmeiket is felmondják a pénztártagjaikkal és a magyar állammal szemben." - erről volt egy megerősítő szavazás decemberben, amit jelenleg az alkotmánybíróságon tárgyalnak.

A kormány külföldi befektetőknek játssza át az idős emberek megtakarításait. A törvény a nyugdíjak ellopására ad lehetőséget. A jogszabály valamennyi magánnyugdíjpénztárnak lehetőséget ad egy szabadon kiválasztott intézménybe történő beolvadásra. A jelenlegi magánnyugdíjpénztári tagok egyéni számláján felhalmozott megtakarítás pedig teljes egészében átkerül a magán-nyugdíjbiztosító részvénytársaságnál vezetett egyéni számlára.

Az MSZP hazudik a nyugdíjról – dokumentum
A nyugdíjasfalók és a trágyagiliszák esete az értelmiségi hübrisszel
Gátlástalanul hazudozik az MSZP a nyugdíjak ügyében
Svédcsavar 2.
„Egyértelmű, hogy 2010 sokkal rosszabb lesz az időseknek” A kajmánokat kivéve mindenkinek rosszabb lesz.
Az MSZP privatizálná a nyugdíjakat Levélben kapnak tájékoztatást az érintettek
Támadásban a szocialista gőzhenger
A Fidesz, a nyugdíj és a svédcsavar
Hatalmas kelepcét ástak a Fidesznek - 2 rész egyben
Vajon minden nyugdíjas hülye?
Elvették a 13. havi nyugdíjat a szocialisták, most gátlástalanul hazudnak. Honnan veszik a bátorságot?

ONNAN, HOGY ÚGY HISZIK, HOGY CSAK AZ Ő HANGJUKAT FOGJÁK HALLANI AZ EMBEREK, de ők azt csak hiszik, mert örökké a média sem írhatja felül hazugságokkat a megélt, megtapasztalt valóságot. És egyre több nyugdíjas internetezik... :-D Amúgy a kor az egy állapot, egyszer mi is leszünk nyugdíjasok, remélhetőleg.

Az biztos, hogy nem csak üres frázispufogtatás, hogy ez lesz minden idők legbrutálisabb kampánya! Már most elkezdődött a szardobálás... Viszont az mszp ezzel a gusztustalan politizálással és állandó riogatással lehet, hogy a saját nyakába fogja akasztani a kötelet; a mondat abszolút értelmében. Mert ez a magatartás (ha ezt az állati demagóg viselkedésformát lehet ennek nevezni) a közömbös szavazókat is fel fogja háborítani, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy a választások végeredményének kihirdetésekor el fognak szabadulni az indulatok és egyáltalán nem biztos, hogy a JOBBIK hatására... Egyszerűen olyan felfokozott lesz a közhangulat, hogy a sok elfojtott feszültség hirtelen kirobban majd az örömmel keveredve... Ez szerintem nagyon veszélyes lenne, ha nem az MSZP-ről lenne szó! XD xD xD

Ezek a hülyék azt hiszik, hogy a nyugdíjasok nem tudnak számolni : egy csomó minden infláción felül drágult 2002 óta, főleg, ahol a szolgáltató/gyártó monopolhelyzetben van, mert mondjuk valaki eladta neki a vízmáveket, áramszolgáltatókat, mint alapvető nemzeti vagyont, bagóért + korrupciós pénzért.

Farkastörvények helyett szolidaritásban hinni demagógia lenne? A társadalmi szolidaritás nem demagógia, hanem minden, nem kőgazdag ember érdeke, mert ebből épül fel a civilizációnk, az, hogy nem megverekszünk a javakért, hanem megdolgozunk, és hogy idáig eljuthassunk, biztosítva vannak a feltételek. Ingyenes oktatás, olcsó tömegközlekedés, közbiztonság, közbizalom, szociális háló - ez ma mind épül lefele... Az épített környezet, az infrastruktúra, az összes igénybe vehető erőforrásunk. Maga a fizikai munka, ami mindezt megteremtette, újabban divat nem fizetni érte, ezt hazudják "körbetartozásnak". Fontos, de pokoli rosszul fizetett munkákat többé senki nem fog elvégezni, ha ez így megy tovább. Mentőorvos, tűzoltó, effélék, gondolom szükség van rájuk... Totális önzésből még senki sem tudott társadalmat építeni, abból lesz viszont az anarchia, ahol ember embernek farkasa, ahol semmire sincs garancia, nincs alapvető köz és jogbiztonság, ahol senki sincs biztonságban, mert mindig akad erősebb, gyorsabb, de legfőképpen gátlástalanabb. A korlátlan individualista versenykultusz, párosulva a közösségek, így az alapvető biztonságérzet megszűnésével, ezt hozza ki az emberekből. Ez csak annak lehet érdeke, aki szét akarja verni a társadalmait, hogy már semmiben sem bízhassunk, és az emberekkel azt tegyen a puszta túlélésért cserébe, amit csak akar. Nem hülyeség sajnos a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei...

[youtube=http://www.youtube.com/v/SQkl87o1JfE&fmt=18]

Az öszödi beszéd teljes hanganyaga, "hazudtunk reggel, délben, és este..." és ennek szavazott bizalmat az mszp háromszor is, először Öszödön, aztán meg ősszel, utána pedig tavasszal, jó kis társaság, mi? XD

Hát ide jutottunk velük...

Tipikus zsidó vélemény a magyarokról, hogy "mindent ingyen akarnak", csak mert nem akarnak többször fizetni ugyanazért, nem hiszik el a bokrosista baromságokat, és nem hagyják magukat lehúzni. Mert természetesen a Föld 6,7 milliárd lakója közül csak és kizárólag mi vagyunk ilyenek, senki más. Aztán már lehet is puffogtatni a frázisokat, hogy "hát igen, a magyar mentalitás", stb, stb, stb. És persze, lehet szemet forgatni mellé, mer' az a menő.

Előbbi bekezdésben említett neolibbantak gyakran ékezet nélkül írnak, ezzel is kifejezve gyökértelen kozmopolitizmusukat... :-D

Páran hihetik azt, hogy azért magasak az adók, mert vannak állami közszolgáltatások. Van valami "érdekes" vállalkozópárt, akik a honlapjukon a szocdarwinista, ateista Milton Friedmant istenítik. A cigánysegélyek, és a különféle szervezett lenyúlások, a multiknak adott adóforintjaink, valamint a céltalan, kizárólag a párttagság felduzzasztására végzett holdudvar és kilentúraépítés valóban sokba kerül, de ez szerintünk is mind rossz és felesleges kiadás. Miénk az OECD- országok második legnagyobb adóterheit kirovó adórendszere - ezt előbb az mszmp, majd az mdf-szdsz, végül a szocialista kormányok alakították ki.

A liberálisok mindig adócsökkentsről beszélnek, miközben adóemeléseket szavaznak meg, sőt, sok új adónemet is az ő javaslatukra vezettek be. A ma közgázt tanulók közül mégis azt hiszik sokan, hogy a liberális gazdpol nekik jó. Éppen az benne a furcsa, hogy ennyire naiv legyen valaki, aki pedig tanult, fiatal, és intelligens. Mert nem figyelnek... :-D

A hatalom mindig azt nevezi szélsőségesnek, aki keresztezi az érdekeit, legyen ez sztrájkoló vasutas, jogai felől tudatos munkavállaló, környezettudatos vásárló, hagyománytisztelő vallásos ember (ennek neve libsiéknél fundamentalista), fogyasztói társadalomból (amennyire lehet...) kivonuló, aktív reklámkerülő, lelkes biciklista, sporthorgász, önkéntes alapon önvédelmi szervezetben tagságot vállalók - a Gárdisták... XD Márpedig aki nagyon mást akar, mint ami jelenleg van, mert mondjuk az ő kis életének minőségét is veszélyezteti rengeteg, sőt, egyre több, és egyre erősődő negatív folyamat - amiket a jelen kormányzás nem akar, a szalonellenzék pedig szintén nem akar megállítani, megszüntetni, visszafordítani. Radikálisan más kormányzást akar a nép tehát, és ezt jól is teszi. Egyedül nincs lehetősége fordítani a sorsán, mert azonos erővel, és szervezettséggel szemben azonos erőt és szervezettséget kell szembenállítani - mi van most, hát nem a magyaroknak kedvez a helyzet : kevés a bér, rosszak a munkakörülmények, nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, nem jelentenek be, egy ember végzi tíz munkáját, sok a stressz, és a többi, no nem minden kicseszés fordul elő, és nem is mindenkivel, de ezek sajnos jelenlévő tények. A munkásember egyedül a multikkal szemben nemigen képes érdekeit érvényesíteni, egy ember, ak vegyünk egy pereskedést, emberünk alig ér rá tájékozódni a munkajog világának vívmányairól :-D, ha igen, akkor is végesek a lehetőségei, hiszen az ember feje nem káptalan - a komoly tőke, hatalmas kapcsolati háló, jólfizetett szakemberek általi kiváló jogismeret - és igen, van benne valami, hogy direkt azért ilyen bonyolult a jogrendszer, hogy Jóska Pista ne láthassa át...

Továbbá "mindig az az elnyomó, akit tilos szidni" - idézet Pozsonyi Ádámtól. Én meg azt mondom, az elnyomó arról IS megismerszik, hogy megvannak az eszközei, hogy utána nyúljon azoknak, akik szidják. A hunniás, Szentkorona rádiós politikai foglyoknak is csak néhány korrupciós eset, és telekspekuláció leleplezése volt a "bűne".

És bizony, azzal kell szavazatot szerezni, amivel meg lehet szólítani a politika, közgazdaságtan, jog, kereskedelem, stb. témán kevésbé pörgő embereket - akik nem buták, csupán MÁSSAL FOGLALKOZNAK, netán nem érnek rá ennyire belemászni a politikába, mint mi... :-D Nagy hiba őket sértegetni, elvégre a politikusokat le lehet váltani, ha néha nagy nehezen is, de a népet, azt nem... Tudom, hogy Bertold Brecht írta azt a Szabadság, Democracy című verset, de akkor se. XD

Ami a zsidókat illeti, vannak ők, és vagyunk mi. Mi sose leszünk ők, ők sose lesznek mi, és kész. Elég értelmetlen is vitatkozni velük, hisz teljesen mások az érdekeink, mint nekik - vitatkozni csak azzal érdemes, aki nem eleve ellenség, csupán bizonyos kérdésekben nem értünk vele egyet, és azok a kérdések nekünk, és nemzetközösségünknek tényleg annyira fontosak. Zsidó itt zömmel a többségnek katasztrofálisan rossz rendszer busás haszon-élvezőit jelenti. Nem feltétlen a fenntartóit. Ők még a saját fajtatársaikat is csak felhasználják, bár őket még értéknek tekintik, hisz általuk uralkodnak, belőlük kerül ki az utánpótlásuk, de minket nemzsidókat még emberszámba sem vesznek. Jó eséllyel közvetÍTve (Média=közvetítő) a zsidóktól származik a Jobbikkal, és egyéb hasonló alakulatokkal kapcsolatos negatív véleményed. Pedig ők röhögnek a markukba, hogy mi itt egymást szélsőségesezzük. Csak azért, mert sokfelől hallod a Jobbik elleni gyalázkodást, meg szélsőségesezést, az még attól nem lesz igaz. Mivel a zsidó alaptermészetéhez tartozik az érdekből való hazudozás, gondolhatod, mennyire bízhatsz meg a tőlük származó különféle közlések valóságtartalmában. Számtalanszor hazudtak már, de még a létük is hazugság - sokan közülük nem is zsidók, hanem kazárok! Lásd "A 13. törzs", írta Arthur Koestler.

Aki még nem érti, mit akar Budaházy, (ugyanazt, amit mi :mrgreen:) olvassa el Budaházy újévi üzenetét - különös tekintettel a "Szavazott-e Ön a rendszerváltás óta egyszer is arra" alatt található részre. Ugye, hogy nem. Csupa szépet és jót ígértek. Még ha csak kis szeplőkkel és hiányokkal megvalósult volna, ma elégedett emberek tömegei élnének ebben az országban - de a lakitelki/szamizdatos, Soros és egyebek által "fogott" PARLAMENTI pártok már akkor tudták, hogy hazudnak. húzzanak mostmár a francba, lejárt az idejük, alkalmatlanok, korruptak, nem kellenek. Ötarcú cionista egypárt, Kossuth téri zsinagóga.

A látszólag ugyanazt akaró, de mára teljes egészében zsidók által megvásárolt és nekik behódolt Fideszről meg ennyit :

Miért nem fogok a Fideszre szavazni? (Folyamatosan frissítve!)

Kibucépítési hadjárat a Zsámbéki-medencében? - Pörzsének az állásába került az őszinteség

A kurucon írtak is bizonyítják, hogy a fideszdsz megvásárolt párt. A madöf Bokros Lajos által "fémjelzett" (ezt a szót használta a hvg, de micsoda egy hülye szó már ez) kóhnzervativizmusnak álcázott neoliberalizmusa pedig egyfajta fordított Robin Hood, elvenni a zegényektől, és odaadni a gazdagoknak - közben meg megsemmisíteni a középosztályt. És egy herényinek ezekután van pofája olajfestmény alatt, barokk karosszékben, egy antik bútorra könyökölve arról süketelni, hogy nekik annyi szavazójuk van, amekkora a középosztály. Arról nem is beszélve, hogy legújabban összeálltak az szdsz-szel - választási szövetséget kötöttek, közös lista, közös ideológia, közös pénztár, meg minden ami vele jár. Erre szokás azt mondani, hogy összenőtt, ami összetartozik. Ezt is Bokros mondta, még a kilencvenes években : "A hiányt és a károkat államosítjuk,a profitot privatizáljuk" - a zsidók jóljárnak, mi meg nyöghetjük az adósságot.

Achtung, juden! :-D

Mibe köt bele a fizettett hazug libsibanda, még?

Van, aki tart az egyháztól, innen üzenem, ha amiatt teszi, mert úgy hiszi, hogy az az intézmény az ő személyes életébe akar beleszólni, feleslegesen teszi, az egyház irányítását már régóta, de 1968 óta mindenképpen átvették a szabadkőművesek, idehaza is a kikeresztelkedett zsidó, III/III-as Paskai, és a szintén zsidó Erdős Péter lett a püspök, hivatalos nyilatkozataiknak nincs jó értelemben vett éle, nem támadják a nemzetromboló erőket, sőt, az ébredő magyarságot tartják károsnak és veszélyesnek... Lehetne itt megemlítenem Semjén kapcsolatát a mazsihisszal, és gyakori izraeli utait, legutóbb épp egy, a nemzeti önvédelem elnyomásának módjait kitárgyaló kohnferencián jártak a zsidesszel.

Épp azért írja a Jobbik, hogy erkölcs- és hittan, mert a 2 nem ugyanaz. A vallásos szülők gyereke tanuljon hittant, a többi erkölcstant (etika).

Sokan úgy állnak ehhez a hittanélethez, mintha szabályos kínzás lenne az egész. Nem hinném, hogy ez kimondottan hátrányosan érintené a nebulókat, mivel az illem és az erkölcsösség teljesen kiveszett a legtöbb emberből. De a cionistáknak leginkább a becsületesség és Isten fogalma fáj a leginkább.

"A már a fogantatásától emberi életnek tekintett magzat valódi törvényi védelme." - no de milyen szülő az, aki megöli a saját gyerekét? Az abortuszpártoló oldalt egyébként angolul pro-choice-nak nevezik , ami már önmagában cinikus kegyetlenség, elvégre itt egy élet kioltásáról van szó, nem arról, hogy ma kék vagy piros blúzban megyünk dolgozni... :-D link is van :

Jobbik: Erőteljesebb törvényi védelmet a magzatnak!

Nem akart gyereket, hát akkor ne essen teherbe. Szedjen fogamzásgátlót, vagy mondja meg a faszijának, hogy húzzon gumit. Ennyi...

"A multinacionális tőke számára biztosított adókedvezmények felszámolása." Ahogy azt Nyugaton már rég megtették. Nem szakadna ránk az ég, viszont lenne egy csomó adóbevételünk. Kivonulni is költség, képzett munkaerőt találni sem lehet mindenféle bantunéger harmadik világbeli országokban, másrészt meg - miféle (egy jellemző neoliberális hazugság...) "szabad és egyenlő" (futó) verseny az, ahol a legjobb, legerősebb versenyzők tíz perc előnyt kapnak? :-D

"A multinacionális cégek támogatása helyett a magyar mikro-, kis- és középvállalkozók (mkkv-k) támogatása, különös tekintettel a családi vállalkozásokra és gazdálkodókra."

Ez hosszútávon megoldja az előző problémát, rövid távon meg a plusz adóbevételből lehet segíteni a rászorulókon. Egyébként nagyon helyes. Ugyanis amit a multik támogatásként kapnak, abból pl. a dolgozók egy fityinget sem látnak. Nem tudom, hallottál-e arról, hogy az egyik multicég dolgozója éhenhalt, mert minimálbér alatti fizetést kapott, amiből még kajára sem telt... Ilyenek vannak, ezen változtatni kell. Vagy back to 19. század, ajánlott írók Émile Zola, Jonathan Swift, és Charles Dickens. Ilyenkor szoktak dühösen közbeszólni, főleg közgázos gyerekek, :-D, hogy ezzel veszélyeztetjük a munkahelyeket. Mivel valószínűleg te sem vagy egy tőzsdecápa, hanem vagy munkáért kapott fizetésből élsz, vagy kényszer, másnéven kisvállalkozó vagy, nem tudom, miért, mivégre ez az indulat. Pont azok ellen, akik célkitűzései közt szerepel a munkások kiszolgáltatottságának ellensúlyozása a jogalkotás és jogalkalmazás eszközeivel AHOGY EZ NYUGATON IS VAN!, a kisvállalkozók jelen valóságban bürokráciával, magaas adókkal agyonvágása helyett vállalkozásbarát jogi környezet megteremtése.

Így járt ez az ország, amelynek "népe" a meg nem történt rendszerváltás óta immáron a harmadik ciklust löki oda és pazarolja el a nagytőke maradéktalan, elvtelen és leghívebb kiszolgálóinak a kormányrudat! És érdekes módon, a magyar valóság az éppen azt mutatja, hogy ezen szekértolók szocialistáknak vallják magukat.
Jönnek itt a multik fantazmagorikus látomásaival! És mi a valóság? A multik a munkaképes lakosság nem egészen 4%-át foglalkoztatják. Akkor, miről is beszélünk?
Egy készakarva tönkrevert és tönkretett gazdaság kér éltet vagy halált...

"A nemzet szempontjából stratégiai fontosságú ágazatok köztulajdonba vétele."

Ha tiszta üzlet volt, akkor megvásárlás, nem sima államosítás.

De, nem komcsi módra lenne az sem! A kommunisták elvették minden tulajdonostol a jogos tulajdonát, a Jobbik pedig VISSZAveszi a nemzetlopott tulajdonát.

A szabálytalanul, törvénytelenül kötött privatizációs szerződések megszüntetése NEM a jogállamisag halála, hanem éppen a jogállamiság normális működese. Jó, mi? XD Ha egy privatizációs szerződés törvénytelenségen alapulva köttetett, akkor annak semmissé nyilvánítása nem "jogállamiatlanság", hanem pontosan a jogállamiság működése.

"Működő-tőke kihelyezésének elősegítése a határon túli magyar és külföldi régiókba."

Szomorú, hogy agrárország voltunk évszázadokig, most pedig az Unió azért fizet a gazdáknak, hogy számolják fel a gyümölcsöst, vágják ki a szőlőtőkéket, búza helyett pedig vessenek repcét, amiből bioetanolt lehet gyártani... Aláírom, hogy mezőgazdának lenni nem éppen életbiztosítás, hiszen jön egy fagy, egy aszály vagy egy árvíz-belvíz, és máris oda a termés, mégis úgy gondolom, hogy hosszabb távon jobban járnánk a földműveléssel, minthogy Kínából hozzuk a hagymát és Brazíliából a pirospaprikát. Nem létezik, hogy olcsóbb : csak a felvásárlók - ezek zömmel zsidó tulajdonú cégek - kapzsisága és kartellezése viszi fel a hazai termékek árait.

"A lerombolt lombikbébi-program újraindítása és kiemelt támogatása."

"A gyermeket nevelő anyákat otthon vagy félállásban foglalkoztató munkaadók számára nagy mértékű adókedvezmények biztosítása."

"A főállású anyaság intézményének biztosítása a legutolsó munkahelyi bér 75%-ának megfelelően."

A jelenlegi, felelőtlen gyermekvállalásra nem megfelelő társadalmi réteget (igen, cigányok, de-és azon belül a legalsó társadalmi rétegre vonatkozik csak...) motiváló segélyezési rendszer megreformálásából sok száz milliárdot lehetne megtakarítani, de ehez egyik kormány sem mer hozzányúlni, pedig itt kellene kezdeni. Lásd a szlovák példa.

Egyébként a Jobbik nem mond ilyet, hogy a nőnek a konyhában a helye, és ne akarjon karriert. Morvaitól ez elég furcsa is lenne... XD Éppen arra irányul a tevékenységük, hogy aki gyerekeket akar, és A MELLETT vissza akar menni dolgozni, az kapjon is munkát. Kérdés, hogy mit tekintünk hagyományos családmodellnek, ha a saját szüleinkét, akkor a hetvenes, nyolcvanas évekét... Amiben már megvolt az, hogy a nők is dolgoznak, mégis megszülettünk és felnőttünk valahogy. Most még ez sincs - alig vagy egyáltalán nem születnek gyerekek.

Az meg a másik baromság, hogy minden nőre automatikusan csodakarrier vár, csak mert elmegy dolgozni, frászt. 10-12 órás, és sokszor annyira monoton munka. Pl. szalag mellett, vagy pénztárgépnél, ahol oda kell figyelni, 12 óra, amikor egyfolytában csak 5-6 órát bír egy ember összeszedetten odakoncentrálni. Elég is volna annyit dolgozniuk.

A női ambíciózusság jó példája maga Morvai Krisztina, amúgy az intelligens nők jó vitaképessége vitathatatlan... :-)

"Energiaültetvények létesítésének állami támogatása a tradicionális mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területeken.."

... bezzeg erre van pénz!

Kéthetes hazugságözön 94 millió közpénzből (Barikád kommentárral)

A kollektív tudat nem egyenlő azzal, hogy valamelyik párt zászlója alatt masírozunk, együtt tüntetünk az utcán, és jelszavakat skandálunk, aki ilyeneket állít, arra a nemzetiszocialista időszakot kizárólag negatív színben bemutató zsidó propagandafilmek voltak sajnos komoly hatással.

Kollektivizmus és individualizmus

A cionizmus kollektivista zsidó nemzeti mozgalom! Masszívan! A cionista zsidók a vitáikat egymás közt rendezik le, de sose támadják nemzsidókkal karöltve fajtársaikat! Se vitában, se peres ügyben! És majdnem minden zsidó cionista. Nem, nem kell ehhez azt gondolni, hogy titkos összejövetelekre járnak - a csoporthoz tartozásért cserébe a jobbérzésűek is ehhez alkalmazkodnak, az egész lelki alkatuk a különállásra, és a magukat különbnek képzelő sovinizmusra hajlamosítja őket.

A minimális állam által előálló teljes individualizmus miatt van például az is, hogy a munkáltatók már azt sem tudják jódolgukban, mibe kössenek bele. Túl fiatal, túlképzett, túl öreg, gyereke van, nincs gyereke és majd szülni megy, nincs párja, van párja, házas, özvegy, mindenbe belekötnek - példákért itt egy munkaadói visszaéléseket taglaló blog, tele valódi rémtörténetekkel.

A zsidó akkor is zsidó marad, ha egyébként magát magyarnak és kereszténynek vallja, mondjuk leginkább ezt is érdekből szokták tenni,. Gondolom mindenki látott már hétköznapi zsidó arcok által írt egoblogokat, én túl sokat is, no azok közléseinek formája egyéni és egyedi ugyan, de tartalma semmiben sem különbözik egy vércionista, vérlibsi politikus vagy médiahazug nyilatkozataitól.

Különben is, tudatról van szó, nem külsőségekről. Nem uniformizáció ez tehát, és a kreativitásnak sem áll útjába semmiképp. Nem a zenei ízlés, meg a ruhaviselet teszi. Miközben ezt írom, nyolcvanasokból való kanadai Hi-NRG zenéket hallgatok, szóval mondjuk ki, nemzeti radikálisnak lenni nem jelent szubkultúrához tartozást, mert az több annál, egy felette álló dolog, ha úgy tetszik, egy nagyobb halmaz...

"Minden esetre a látszat ebbe az irányba mutat. Egyetlen alkalmat sem hagynak kihasználatlanul. Baljós jelmondatukká vált, "NEM FELEJTÜNK". Ha viszont a 2. világháború utáni 10 éves magyarországi zsidóuralmat említjük, annak minden szadista borzalmával, hogy valósággal keresztre feszítették, megkínozták és kifosztották a vesztes háborút éppen a zsidók védelmében vállaló nemzetet, akkor pedig a keresztény megbocsátásból oktatják ki a meggyötört, naponta megzsarolt magyarságot."

Kerkai Jenő jezsuita szerzetestől, a Vezérkönyv-ből idézve: " Az ember a legnagyobb érték." "halálos ellensége lelkünknek minden olyan ember vagy rendszer, mely testünket éhbérrel munkauzsorával koldusmankóra kényszeríti". "nem tűrhetjük a zsebünkben s gyakorta a torkunkon kotorászó kezet, csak azért, mert szelídek, alázatosak, katolikusak vagyunk."

"Senki sem kívánhatja, hogy a szelídség, a felebaráti szeretet jelszava mellett kifosztani engedjük magunkat."

"Szeretjük sajátos népi értékeinket, szokásainkat, népművészetünket, hagyományainkat."

"Ezek megmentése a falu megmentését jelenti." "A falvak, tanyák, puszták népének nem sok oka van az életörömre. A sok-sok könnycsepp nem az életöröm, hanem az elkeseredés szálláscsinálója. Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát nemcsak doronggal vagy késsel lehet veszélyeztetni, hanem minden nemű spekulációval, éhbérrel, uzsorával, tisztességtelen versennyel, egészségtelen munkakörnyezettel, túlórázással, stb. melyek jelenlegi gazdasági rendszerünk szörnyszülöttei. (Ez a 1920-as évek végéről és 30-as évek elejéről szól. Mintha ma írnánk.) Az élethez való jog felette áll minden magántulajdoni jognak, ha még olyan abszolútnak van is kikiáltva."

"Haiti egyébként a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is."

Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság. Mindamellett el tudom képzelni, hogy Bokros és a hozzá hasonló senkiháziak azt mondanák: az a baj, hogy nem hajtották végre elég következetesen a „reformokat”. Mivel a „nép nem értette meg a reformok jelentőségét”, illetve „a nép nem elég érett a reformok végrehajtására”. Hasonló képtelenségeket mondogatnak nálunk is. Vagyis ők, a zsidó „neoliberálisok” az IMF és a Világbank vezényletével kifosztanak, tönkretesznek egy országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely „képtelen megérteni a reformok jelentőségét” !!! :-) Bizony így megy ez, a bokrosizmus csak egy vallás, ami racionalitásnak álcázza magát... és nem prosperál tőkle a gazdaság, az egy káros téveszme, elleniben ide vezet.

Csak mert vannak, akik egyenlőségjelet tesznek a Jobbik, és a kommunisták közé:

„…A marxista kommunizmus ugyanis az eddig ismert legteljesebb és legtökéletesebb monopolrendszer, ahol az államot kizárólag birtokló elit hatalmát már semmilyen konkurencia sem veszélyeztetheti. A kommunista diktatúra az a totális politikai és társadalmi monopólium, amely önfenntartó és elvileg öröknek tekinthető. Ha pedig ezt a monopolrendszert globálissá lehet fejleszteni, például világforradalommal, akkor az megfelel a vezető pénzügyi körök távlati érdekeinek. Vagyis érdemes befektetni a világforradalomba és a kommunizmusba…”

Erről próbál szólni a neoliberalizmus is!

Kit érdekel, mi van a másikkal - ez az alapállás ma sajnos az élet sok területén. A negatív társadalmi jelenségbe beletartozó egyedek közül mindenki el van foglalva a maga bajával, akinek meg nics baja, az meg nem törődik a máséval. Sőt, azt sem akarja, hogy más törődjön vele. Még azt sem akarják gazdagék közül sokan, hogy a legszegényebbek némi állami segítséggel oda juthassanak, hogy magukon segítsenek. Jó példájan ennek a fórumokat tandíjért, vizitdíjért, egyéb sarcokért teleüvöltő kajmánkórus. Szerintük a szabadverseny meg a piac automatikusan elrendez mindent. Persze valójában leginkább azt, hogy eleve labdába se rúghasson a többség. Valami félreértelmezett egyenlősdi teszi, hogy mindenkitől azonos, és túl magas teljesítményt várnak el.

Budaházy újévi üzenete

Reakció blog Reakciós blog w blog ld50 blog emo blog antiszemita náci blog náciblog blogring nyilas blog nyilasblogja nyilas blogja konzervatív web keresztény freeblog főoldal nyilasblog jobboldali blog fasiszta blog cenzúrázott blog aszemita blog szókimondó blog radikális blog ufo blog extrém blog terrorista blogger neonáci blog neonáciblog újfasiszta blog heil blog szélsőséges blog szélsőjobbos blog szélsőjobboldali blog szélsőjobboldali blogger acab alleycat blog zsidó blog index w.blog.hu

Most akkor mi van?

2009-03-21T08:01:00.010+01:00

Most akkor mi van?

No, hogy az amatőrködő gányolás helyett profizmus legyen, ketté oszlunk : ezentúl itt csak olyan lesz, amit én írok, viszont nem CSAK politika lesz, a csak kopizott cucc meg megy a http://reakcio.wordpress.com nevű oldalra. És hogy minek bármit is kopizni? Ezt igazán akkor tudod meg, ha régebbi fórumokat böngészel, és a linkek töredéke múködik csak, mert időközben törölték az oldalakat (404 error) Amúgy meg fórum vitákban is jól jön, ha van egy releváns linked, ami a te álláspontod védi.

Mert, ha a rendszeren belül mozgunk, akkor EGY pártra van szükségünk, azt kell minden nemzeti radikálisnak támogatnia. Persze, nem feltétel, és elvek nélkül, ám a Jobbik eddigi tevékenysége alapján "belefért" a feltételekbe és az elvekbe. Persze ez egy, a rendszeren belüli kompromisszum, miként mondjuk a német NPD avagy a DVU.

De az biztos, hogy hülyeség, hogy a 20-30%-os nemzrad szavazó (mert potenciálisan LEGALÁBB ennyi van!!!) tíz kis pártra szavazgasson, amelyek közül végül egy sem jut be a Parlamentbe.

Nohát, ezért fogok én a Jobbikra szavazni. Lehet, hogy nem ez A megoldás, de FÓKUSZÁLNI KELL a szavazatainkat.

Azért akit komolyan érdekelnek ilyen árnyaltabb kérdések, látogassa meg ezt az oldalt is :

http://suttogo.mozgalom.org/viewtopic.php?f=9&t=987&sid=9d818ba61fc99a0b6153d7fbd5290932&p=32518#p32518

Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél

2009-03-21T07:23:00.006+01:00

Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél

Az előbb érkezett levélben a gmailemre :

Adjon Isten!

Érdekes levelet kaptam moderálásra, ha nem küldeném tovább megkapnám a pártkatona, és széthúzó jelzőt. Olvassa el a levelet, majd válaszaimat is!

"Kedves Barátaim!

Az a hír járja a Jobbik oldalon, hogy fentről leszóltak, hogy ne támogassátok a Magyarok Szövetségét, mert a választások idejére párttá fog alakulni! Ez Pörzse Sándor szájából is elhangzott Komáromban!

Az előző levelem ennek ellenkezőjéről ad hírt!

Gondolkozzunk józanul!

A pártok és a szervezetek ne legyenek a megosztóink!
Döntsünk összefogásunkkal saját magunk sorsa felől! Ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket!
Hiszem, hogy össze tudunk fogni, legyen az bármely párt, szervezet tagja!
Na persze itt nem a már magukat lejáratott párt tagokra, tisztségviselőkre gondolok, hanem az évtizedeken keresztül megtévesztett tömegekre, hiszen ők csak szintén áldoztok.
Nem késő felébredni soha! Ezért ne büntessük magunkat tovább, az önmagunk megosztásával, hiszen a jelenlegi hazaáruló, köztörvényes bűnöző bandának úgy is ez a célja! Ne szerezzük meg nekik ezt az örömet!
Inkább gondoljunk a magunk, gyermekeink és a nemzetünk jövőjére!
Összefogással bármit elérhetünk!

Itt nekünk kis embereknek kell összefognunk, saját sorsunk irányítására. Fogjuk meg egymás kezét és mondjunk nemet a megosztásra!
A mi összefogásunkkal szemben egyetlen párt se és civil szervezet se viheti véghez akaratát.
Legyen az MSZP, Fidesz, Jobbik, v. akár a Magyarok Szövetsége!
Ha mi MAGYAROK összetartunk, akkor majd mi mondjuk meg, hogy mit akarunk!

Egyet tisztán kell látni!
A Magyarok Szövetségének még nincs vezetősége. Szervezők vannak, akik irányítják a nemes cél terjedését.
Folyamatosan alakulnak a helyi szervezetek, akik elkezdik a munkát és önszerveződéssel saját maguk kiválasztják vezetőiket.
Helyi, járási, megyei, majd országos szinten. Tehát bárki csatlakozhat, az alulról önszerveződő társulásnak senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyen, v. mit tehet. Azt fogja tenni, amit jónak lát. Azt a vezérelvet követi, amit közösen meghatároznak!
Már minden szakterületen (tagozatokban, azokon belül több csoportban) folynak az önkétesek által a munkák. Nagyon jól haladnak!
Így a Magyarok Szövetsége azt fogja tenni, amit mi meghatároztunk, nem pedig azt fogjuk tenni, amit a MSZ meghatároz!
De egyébként teljesen mindegy, hogy mi a szervezet neve!

Végre a körzetünkben is elindult egy összefogás fideszesek, jobbikosok, civil szervezetek tagjai között!!!

Egy a lényeg! NE HAGYJUK, HOGY MEGOSSZANAK BENNÜNKET!

Tehát ne felülről mondják meg nekünk a "frankót", hanem mi majd eldöntjük együtt, közösen, hogy nekünk mi a jó!

Ebben kérem mindeannyiunk összefogását! Ne higgyünk az álhír terjesztőknek! Mi csak tegyük a dolgunkat!

A MSZ-ét és aktív segítőit igyekeznek besározni! Ne ezen vélemények, hanem az elvégzett munka alapján ítéljünk meg bárkit is!
Ide kívánkozik egy idézet:
[Plutarchos: A hízelgők, 24. fej.: "Audacter calumniare, semper aliquid haeret" - 'Merészen gyalázkodj, valami mindig rátapad' (K. P.).]

Tehát fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, mert látom az emberek jó szándékát egy jobb, tisztább és igazságosabb jövőbe vetett hitüket és reményüket!

Döntsön az elvégzett munka, az elért eredmény és álljunk az alá a zászló alá, amelyik csak és kizárólag a mi közös érdekeinket szolgálja! Legyen az MSZ, Fidesz, Jobbik, természetesen a hazaáruló lakájaik nélkül!

A MAGYAR NEMZET FENNMARADÁSA A TÉT! NINCS FELESLEGES IDŐNK!

VÁROM AZ ÉSZREVÉTELEKET!

Tisztelettel: Géringer Gyula"

Kezdjük az elején, a Jobbikban nem szokás "leszólni", bár fontos ügyekben erős a központi irányítás. A távolságtartás jogos az MSz-el szemben, hiszen Vukits a nemzetvédelmi egyetemen tanít, ami előfeltételezi, hogy megfelel a NBH-nak is. Ezt a nemzet jobbik oldalán nem mindenki mondhatja el magáról, de ez inkább kitüntetés számukra.

Saját magával kerül logikai ellentétbe, amikor egyik sorban ezt írja: "nem a már magukat lejáratott párt tagokra, tisztségviselőkre gondolok", késöbb pedig egy lapon említi az MSzP-t, Fideszt, Jobbikot(kikérem magamnak...), és az MSz-t is! Az MSzP lejáratodását remélem senkinek sem kell magyarázzam, de a Fidesz sem mindenkinek elfogadható a nemzeti oldalon. Hogy az MSz-t is itt említi, remélem csak figyelmetlenség, nem pedig kilóg a lóláb!

A latin idézethez annyit, hogy Torozkai, aki tényleg kapott hideget-meleget, hiszen ő legalább 10 éve dolgozik a nemzet ügyéért, köszönet helyett Vukits kizárja az együttműködést vele. Ez a tegnap esti toborzóján hangzott el. Ezen a találkozón elhangzott még, hogy Vukits egyéniben szeretne indítani képviselőjelölteket a parlamenti választásokon, ennek pedig nincs sok értelme.

A Fidesz és a Jobbik közti összefogást elképzelhetetlennek tartom a választások elött, az értékrendek közti óriási szakadék miatt. A parlamentben a kommunista-maradványok sakkban tartására persze eggyütt kell majd dolgozni. De egy olyan liberális gyökerű és vezetésű párt, mint a Fidesz, akinek elnökét elsőként mentették ki, amikor a kismamákra, gyerekekre, idősekre támadt a rendőrség a jelzett párt naggyűlésén, nem lehet elfogadható egy nemzeti érzelmű ember számára.

Ha úgy gondolja, hogy "Döntsön az elvégzett munka" akkor ne egy semmiből, a választások elött hírtelen előbukkant formációt, hanem egy erős, a többi nemzeti szervezettel bajtársi kapcsolatot ápoló pártot, jelen esetben a Jobbikot támogassa! Ne feledjük, hogy a Deát téren többen gyűltünk össze, mint a Fidesz a várban, így már erőnk sem megkérdőjelezhető. Olyan szervezetek állnak mellettünk, mint a már sokat bizonyított Magyarok Világszövetsége, a rengeteg hazafit óvó Nemzeti Jogvédő Alapítvány, a trianoni határok ellen legerősebben küzdő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, és akkor még a Magyar Gárdáról, az ország legerősebb civil szervezetéről és a többi szervezetről nem is szóltam.

Hazaáruló lakájok pedig nem nálunk gyakoriak. Csintalan, egy Jobbik közeli médiumban soha nem kapna lehetőséget a megjelenésre sem.

Szebb jövőt!

Laár Dávid

Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél

Tákolmánybíróság, ennyit is ér

2008-11-08T14:47:00.004+01:00

Tákolmánybíróság, ennyit is ér

A Tákolmánybíróság ezen a héten, valószínűleg IMF utasításra meghozott egy döntést, amivel ellehetetlenítette az Albert házaspár azon népszavazási kezdeményezését, miszerint ne lehessen az állami, társadalmi kockázatközösségre alapuló egészségbiztosítót kiprivatizálni.

Szóval ennyit is ér a "népképviselet", akár a legfelsőbb, alkotmányos szinten is, ilyen vér szdsz-es halmai gáborok ülnek ott is, akik csak az IMF utasításait veszik figyelembe.

Miért tákolmány? Mert nem ad elég garanciát a magyar érdekek, és a magyar szabadságjogok érvényesítésére - alkotmányos jog az egészségügyi ellátáshoz való jog, sőt, a lakhatáshoz, és foglalkoztatáshoiz való jog is, ha valaki nem tudná.

Ennyit is ér a tákolmány, még én is láttam a saját szememmel ellátatlan beteget, csöveseket, munkanélkülieket. A tákolmány szerint az államnak kötelessége volna megoldani a problémáikat, de nem történik semmi.

Mert ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy a nép az őt érintő alapvető kérdésekben maga dönthessen - azért jegyezzük meg azt is, hogy a KILENC kérdésből maradt HÁROM, azokról szólt az idei népszavazás.

Ha már ez is megszűnik, akkor tényleg nem marad SEMMI. A választásokat hagyjuk, azok úgy sem tiszták, a választási csalásokat a "nyugat" nemhogy elnézi, de lelkesen közre is működik, hogy az kerülhessen hatalomra, aki egyáltalán nem képviseli a nemzeti érdekeket, és a lehető legolcsóbban árusítja ki az ország minden erőforrását.

Mert az is biztos, hogy az imf hitel titkos feltételeiben szerepel a további, és pedig korlátlan körű privatizáció. Ez így logikus, legalűbbis a gyarmatosítás logikája szerint. Az angol bankok is adtak ilyen nyöghitelt az angol gyarmati Indiának anno.

Ha valaki látni akarja, mi a különbség a sztálini, és a Szentkorona tanra épülő, történelmi - tehát többszáz év szerves országszervezési fejlődésének minden bölcseségét tartamazó - magyar alkotmány között, nézzen el ide : http://eunyet.hu

Szabad piac szabad rablás

2008-10-25T12:39:00.005+02:00

Szabad piac szabad rablás

A szabad piac szószólóinak évtizedes hazugságai

Chris Floyd Rogers: A bálvány, amely elbukott

Chris Floyd Rogers, amerikai újságíró: 'The God That Failed, The 30-Year Lie of the Market Cult' c. írásának magyar nyelvű összefoglalása

A jelenlegi pénzügyi összeomlás, illetve az összeomlás következményeinek orvoslására adott állami válasz legelképesztőbb tanúsága az, hogy milyen rengeteg pénz áll a világ kormányainak rendelkezésére. Az egyes országok kormányai néhány nap alatt, a szó szoros értelmében trillió dollárokat folyósítottak a megbukott pénzügyi intézmények megmentésére.

(1Trillió= 1,000,000,000,000) Anglia 1 trillió dollár bocsátott a bajba keveredett bankárok, a tőzsdén nyerészkedők, és a nagymenő üzérkedők rendelkezésére. Ez több mint, amennyit Washington ajándékozott a saját pénzembereinek. Ez a bőkezű adományozás megismétlődött Franciaországban, Németországban, Oroszországban, és más országokban.

Azt csak az idő mutatja meg, hogy a közvagyonnak ez a hatalmas méretű magánkézre juttatása hasznos volt-e vagy sem. Annyi bizonyos, hogy ezek az ingyen juttatások megmentik a gazdagokat a saját kapzsiságuk okozta vesztességektől, de kétséges, hogy ezek a juttatások megóvják-e az emberek többségét attól a balszerencsétől, amelyet a saját pénzügyi elitjük hozott rájuk....

A neoliberálisok, ez a radikális szekta foglyul ejtette az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, és más országok kormányait, és több mint harminc évig ráerőltette a világra a saját ideológiáját. A gazdasági életre vonatkozó szabályokat megszüntették, vagy hatálytalanították. A létfontosságú közszolgálati ágakat magánkézre juttatták, az állami vagyont potom pénzért, a saját embereiknek eladták. Közpénzből csak a háborúra, a háborús fenyegetésekre, és a háborúból való nyerészkedésre jutott. A megmaradt közszolgáltatási ágak magukra hagyatva tengődtek.

A polgárok évről évre ugyanazt a választ kapták a kormánytól: 'Nincs pénz a közszükségletek fedezésére, az infrastruktúrára, a vidék fejlesztésre, a települések karbantartására, az egészségügyre, nincs pénz a gyermekeitekre, a környezetvédelemre.

Nincs pénz az általános életminőség javítására. Egyre csak azt hajtogatták: 'Nincs pénz - az állam minderről nem gondoskodhat tovább.' Egymás között, és a hithűek társaságában, azonban egyszerűbben beszéltek: 'A közügyek nem a mi dolgunk.. A közügyekkel való törődés helytelen, mert ellenkezik az ideológiával....'

Most, pedig, amikor a Chicago Iskola által terjesztett Tan üressége, és téves alapfeltevései lemeztelenítve állnak előttünk, világossá válik, hogy a neoliberális kormányok harminc éven át terjesztett szólamai tudatosan terjesztett hazugság volt. Pénz mindig is volt. Millió, és millió dollár. Napokon belül, trillió dollárok kerültek elő, s ezket a közpénzeket most egy könnyed fejbólintással a pénzintézeteknek, és a bankoknak adják.

Mondjuk ki ismét: A pénz mindig megvolt.

A pénz megvolt száz meg száz korszerűen felszerelt iskolára, és elsőrangú kiképzésben részesült, tisztességesen megfizetett tanerőre, elfogadható tanár, diák arányú osztályokra, és az alapos, s a tanulók érdeklődését felkeltő tananyag kidolgozására.

A pénz megvolt a városok rogyadozó épületeinek megjavítására, a villany hálózat felújítására, az utak karbantartására, az emberi környezet megteremtésére, és a biztonság fenntartására.

A pénz megvolt, a megfelelő, és mindenki számára egyformán, és időben elérhető egészségügyi rendszerre, a betegeket megillető kényelem, és bánásmódot biztosítására, s az emberi méltóságot tiszteletben tartó kórházi állapotok megteremtésére.

A pénz megvolt a helyi jellegű és az egyéni kezdeményezésen alapuló, s a tényleges igényeknek megfelelő iparágak támogatására.

A pénz megvolt az új energiaforrások hasznosításának kiépítésére.

A pénz megvolt a kultúra támogatására, a tanulás lehetőségeinek biztosítására, a könyvtárakra, színházakra, és az emberi élet minőségének javítására.
Amikor a hatalmon lévő politikusok azt mondták, hogy minderre nincs pénz, hazudtak, vagy egyéni érdekazonosságaik alapján szajkózták a piacgazdálkodási szekta főpapjainak ámításait. Most, amikor a nyerészkedőknek, és a csalóknak csillagászati számokban kifejezett pénzösszegre van szükségük, most hirtelen van pénz.

Ki hiszi el ezek után, hogy a kormány nem tudta előteremteni a pénzt a jó iskolákra, az egészségügyre, és a polgárok életminőségének biztosítására, a tényleges esélyegyenlőségre, a személyes, és a társadalmi biztonságra - ha akart volna?

Ez, a kapzsiságon, és előjogokon alapuló szekta vasfegyelmet, és önmegtartóztatást követelt meg a szegényektől, és a középosztálytól, most pedig ingyen juttatásokat, a felelősségtől való felmentést követelt, és kapott a maga számára. Ez a jelenlegi pénzügyi válság igazi tanulsága.

Gondoljuk el, mire lehetett volna ezeket a dollár trilliókat elkölteni. Gondoljuk el mi az, amit elvettek, és megtagadtak az emberektől. Jól jegyezzük meg, hogy a dollár trilliók hirtelen megjelentek, amikor a szédítő nagymenőknek szüksége volt rá., hogy kimentse őket a saját kapzsiságuk, és butaságuk csávájából.

Gondoljunk a fentiekre, amikor a szakértők, a nagyvállalati sajtó, és a bankok szolgálatában álló kutatóintézetek jelentéseit olvassuk.

Gondoljunk a fentiekre, amikor a közpénzen megmentett pénzintézetek ismét a piaci szabályok feloldását, és az 'üzlet béklyóinak' feloldását kezdik követelni.

Emlékezzünk a 2008. októberi összeomlásra. Emlékezzünk hova került a pénz, amely a közös jót szolgálhatta volna, de azt a csalás, a dogma, a kapzsiság, és a hataloméhség hívei elorozták.

Magyar szöveg: Kaslik Péter, Huncor.com

Még egyszer az adósságcsapdáról

2008-10-24T16:06:00.003+02:00

Még egyszer az adósságcsapdáról

Az ország közvélekedését irányító, szûk elitérdekek közpolitikai tematizálását megszabó média félelemkeltõ hadjáratainak mozgatórugója, Horn Gábor (SZDSZ) szavaival élve: „Nekem az SZDSZ jövõje fontos, nem az országé!” Miközben, a közvélemény szemében lényegtelen problémává zsugorodik a tényleges, és egyre súlyosabb és mélyülõ szociális problémává önmagát kinövõ társadalmi helyzet: a szabaddemokrata pénzügyi-gazdasági-politikai-média hálózat hatalomgyakorlásához és görcsös hatalommegtartásához szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan adósságválság.

„A szabaddemokraták – írja Fritz Tamás politológus kollégám - a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik…azonosulnak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) és más intézmények neoliberális gazdaságfilozófiájával, amelynek kulcsfogalmai: kicsi, be nem avatkozó állam kismértékû újraelosztó szereppel, a piac és a verseny elsõbbrendûsége minden területen, nyitott ország nyitott piaccal és kereskedelemmel, alacsony adók és ezzel együtt minimális szociális ellátás, a multinacionális vállalatok érdekeinek elsõbbsége, az állami tulajdon totális privatizációja, a „nem hatékony” szférák (például mezõgazdaság) leépítése, stb.” Vagyis, az állam, mint közösségszervezõ és közösségmegtartó közentitás teljes magánosítása, a magyar történelem XIV. századából ismert ’Csák Máté tartomány uraság’ analógiájára egy olyan oligarchikus, multinacionális tulajdonos érdekeltségû ’magán ország’ létrehozása, amelynek kiszolgálói, egyben fõ és egyetlen haszonélvezõi a kozmopolita indíttatású szabad demokraták. S a területen élõ, saját tulajdontól megfosztott, lét –és életbiztonság nélküli lakossággal azt lehet tenni, amit újdonsült urai akarnak. Joggal felmerülhet a kérdés, vajon nem esem-e túlzásba, amikor egy magyarországi politikai törpepártot, és a holdudvarukhoz szervesen kapcsolódó pénzügyi és közgazdasági (és értelmiségi, média) konventet teszek felelõssé mindazokért a közgazdasági és közpénzügyi problémahalmazért, amelynek csak egyik(!) fokmérõje a ma még 80+ milliárd US$-t kitevõ költségvetési(állam) adósság? (Ami nem tartalmazza az önkormányzati, a magánvállalati és lakossági eladósodottságot.) Amelynek összhozadéka nem csak a népesség csökkenés, az egyre romló munkanélküliség ráta, de az állami finanszírozás ellehetetlenülése következtében leépült, illetve leépülõ közegészségügy, közoktatás, mezõgazdasági tevékenység, a kutatás+fejlesztés, tömegközlekedés, rend –és honvédelem, de a túlburjánzott adóztatás és a növekvõ korrupció, valamint - a volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter Kuncze Gábor szavaival élve - a ’megélhetési bûnözés’ kezelhetetlenné válása, stb.? Talán elég, ha jelzésként, a Csehországból és Horvátországból kitiltott, Soros György pénzén létrehozott Közép-Európai Egyetem egyik professzorának, mint a kozmopolita neoliberális gazdaságfilozófia magyarországi konventjének egyik legismertebb képviselõjét, a hirtelen sok közszereplést vállaló Bokros Lajos nevét említem meg. Az adósságválság lényege, hogy a kamatok megugrása miatt a felvett hitelek visszafizetéséhez a fejlõdõ országokban elérhetõ profitráta lenne szükséges (ilyen profitrátát egyébként még a fejlett tõkésországok csoportja sem képes produkálni). Ezért az adósságokkal járó nettó átutalás révén a fejlõdõ országokból folyamatosan olyan jövedelem áramlik a hitelezõkhöz, mely nemhogy a fejlesztõ-bõvítõ beruházásokat akadályozza meg, de rákényszeríti az adósokat a belföldi fogyasztás visszafogására is. Az adósságtörlesztés tehát hosszabb távon rendszeres forráskivonást eredményez: míg a forráskivonás a rendszer lényegéhez tartozik és az adóssággal együtt nõ, addig az ez ellen ható tényezõk (részvénykibocsátás, mûködõtõke beáramlás) ideiglenesek, vagy korlátozottak. A megtermelt jövedelem egy részének elvonásával az adósságszolgálat önmagában (egymással szoros összefüggésben álló) makrogazdasági feszültségek forrása. Csökkenti a jövedelemtulajdonosok (különösen az állam) megtakarításait, a költségvetési kiadások kényszerû csökkentésével a keresletet, mindezeken keresztül a beruházási rátát (és a munkahelyteremtést), a kamatfizetés kényszere miatt lecsapolja a profitábilis szektorok jövedelmeit, ami szerkezetmegmerevítõ hatású. Ezen kívül a költségvetési kamatterhek › deficit › exportkényszer › leértékelés › infláció › leértékelés hatásmechanizmusa miatt kedvezõtlenül hat az árfolyamra, mely önmaga ismét növeli az adósságterheket, stb.Az IMF-konform stabilizációs gazdaságpolitika legfõbb elemei: az árfolyamleértékelés (a nemzeti valuta leértékelése); a költségvetési és monetáris restrikció (az ezekkel járó reálbér-, illetve reáljövedelem-csökkenés); s az 1980-as évek közepe óta ezekkel összhangban a (részben a Világbank által menedzselt) világgazdasági "alkalmazkodás" által igényelt államháztartási reformok, a dereguláció (az állami szabályozási rendszerek mérséklése, felszámolása, pl. a külföldi befektetések, vagy a tulajdonszerzés területén), valamint a pénzügyi és külgazdasági liberalizáció (tõke, áru szabad áramlása).

Elméleti szinten, saját logikáján belül is, az eladósodott fejlõdõ országok sajátosságainak talaján pedig további egymásba kapcsolódó ördögi köröket generál az IMF-konform monetarista gazdaságpolitika. (Pl.: az infláció ellen monetáris restrikció: kamatlábemelés › termeléscsökkenés és költségnövekedés › infláció, stb. Vagy: a költségvetési egyensúly javítása végett a kamatnövelés és kiadáscsökkentés › termelés- és keresletcsökkenés › munkanélküliség. Az adósságszolgálat miatt: növekvõ kiadások és infláció › a költségvetési egyensúly romlik stb. Vagy: erõltetett export › leértékelés › dráguló import › infláció, egyensúlyromlás › exportkényszer stb.)
Az eladósodott országok sajátos fejlettségi, strukturális helyzeténél fogva az IMF-féle recept helyi (s ott megfelelõ) struktúrákat, mechanizmusokat rombol szét, testre szabott felzárkózási pályákat vág el, hogy helyébe a pénzügyi függés (adósság) kezelése révén - és azt erõsítve - a teljes reálgazdasági függést állítsa. Ebben maguk az adósságmenedzselési technikák is aktív szerepet játszanak (pl. adósság-részvény csere.)

Ismerõs a képlet? A médiából manapság csak úgy, zuhatagszerûen ömlik ránk a különbözõ közgazdasági és pénzügyi szakemberek szájából az okozati tényezõk „feltárása”, anélkül, hogy lényegében a fentebb vázolt okok közül akár csak egyet is említenének. Hiszen, a magyarországi közgazdasági és pénzügyi szakma számára a Valutaalap és a Világbank a ’szent tehén’, gazdaság –és pénzügypolitikai ’téziseik’ és megoldási javaslataik pedig a megkérdõjelezhetetlen közgazdasági „vallás” tézisek közé emelkedtek. Akik, pedig bátorkodnak megemlíteni, hogy esetleg, a Valutaalap -és Világbank-konform stabilizációs gazdaságpolitika a társadalmat eladósíthatja és mély szociális válságba taszíthatja: nos, arra csak a kiközösítés, és egzisztenciális ellehetetlenítés vár. Ennek tudható be, hogy Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz gazdaság –és pénzügypolitikusai is csak finoman, többszörösen megszûrt, minden oldalról leellenõrzött körmondatokban merészelik érinteni azokat a tényleges megoldásokat, amelyek a fenti sorokban leírtakban rejlenek. A magyar társadalmat már betaszították a III. adósságcsapdába. Annak ellenére, hogy az Institute of International Finance még csak adósságcsapdát, magasabb kamatokat, a londoni elemzõk stagflációt, vagyis stagnáló gazdaságot és jelentõs pénzromlást valószínûsítenek. Varga Mihály (Fidesz) szerint, pedig csak a ’legnagyobb gond, hogy nem állt helyre a gazdaságpolitika hitelessége. Pedig! Nem a gazdaságpolitika hitelességét kellene helyre állítani, hanem az Európai Uniós tagország, Magyarország társadalmának progresszióját gátló államadósság kérdésében kellene radikális lépéseket tenni. Vagyis, egy radikális közgazdasági-pénzügyi programot kellene kidolgozni az államadósság kezelésével kapcsolatban 2007 után Magyarországon!
Molnár Ervin társadalomkutató elemzõ szerint legelõször szükséges lenne az adósságérték 2007 utáni nagyságát megbecsülni. Az államadósság az 1990-es 20.4 Mrd US$ értékérõl 2007 végére 84,8 Mrd US$-ra, tehát (84,6/20.4=) 4.16-szeresére; kamat kifizetés az 1990 elõtti 11.3 Mrd US$-ról 1990-2007 között 65.2 Mrd $-ra, vagyis (65.2/11.3=) 5.76-szorosára nõtt. Ha az 1990 elõtti és utáni növekedési tendenciák 2007 utáni másfél-két évtizedben is megmaradnak, akkor ebben az esetben az adósság, valamint a kamatkifizetés 1990-2007 közötti 84,8 és 65.2 Mrd US$ értékét megszorozhatjuk 4.16-tal, ill. 5.76-tal. Ezekkel a prolongált tendenciaszámokkal kell a 2007 után következõ másfél-két évtized múlva kb. (65.2x5,76=) 375.5 Mrd US$-értékû kamatkifizetéssel (a gazdaságból nettó forráskivonással) a magyar társadalomnak szembe néznie, mialatt az adósság (84.8x4.16=) 352.8 Mrd US$-ra nõ. Nyilvánvalóan, ezek a tendenciaszámok változhatnak. Csökkenhetnek, vagy növekedhetnek, a magyar pénzügyi kormányzat rendelkezésére álló pénzügyi források, törlesztési hajlandóság, esetleg a világgazdasági helyzetben beálló, a magyar gazdaság teljesítményét tükrözõ profitráta növekedésére is kedvezõen ható folyamatok következtében. Vagy, egy esetleges nemzetközi általános adósságcsökkentési program keretében (az 1931-es Dawes-tervhez hasonlóan). Ettõl függetlenül, úgy vélem, az idézett tendenciaszámok egy valós képet tükröznek.

Lóránt Károly, a Magyar Nemzetnek Brüsszelbõl tudósító közgazdásza szintén felvetette azt a kérdést, hogy a jelen helyzetben mit lehet egyáltalán tenni a stabilizációs csomagokkal tarkított sodródással szemben? Lóránt Károly szerint „a globalizáció problémáival foglalkozó nemzetközi szakirodalom, civil mozgalmak, ezen belül a környezetvédõk egyértelmûen a helyi gazdaságok fejlesztését ajánlják, vagyis, hogy a helyi közösségek szervezzék meg saját védelmüket és – racionális mértékig – saját ellátásukat, ami ellátásbiztonságot és jövedelembiztonságot nyújt az összefogó közösségeknek. A hazánkban jól ismert és alkalmazott kaláka, vagy a múlt századelõtõl a kommunista hatalomátvételig mûködõ Hangya Szövetkezetek is ilyen összefogásnak tekinthetõk – tehát a gondolat nem ismeretlen hazánkban sem. A megoldáshoz vezetõ út azonban ennél szélesebb körû kell, hogy legyen, nagyjából, Lóránt Károly értelmezése szerint, a következõ hangsúlyokkal:

(1) Az Európai Unió keretein belül szorgalmazni kell a neoliberális gazdaságpolitika felülvizsgálatát, rámutatva, hogy ennek folytatása – eltekintve attól a pusztítástól, amit a nyugati társadalmakban végez – a keleti országok, mindenek elõtt Magyarország és Lengyelország teljes elidegenedéséhez vezethet;

(2) Még a jelenlegi körülmények között is lehetõség van arra, hogy Magyarország az uniós szerzõdések kis- és közepes vállalkozásokra, illetve a külsõ egyensúlyra vonatkozó passzusait a magyar vállalatok támogatása érdekében felhasználja;

(3) A magyar vállalatok exportjának, illetve a hazánkban a külföldiek számára nyújtott szolgáltatások erõteljes fejlesztése, állami támogatással (például a promóciós költségek átvállalása, a helyi beruházások támogatása stb.) E tekintetben építeni lehet és kell is a nyugati magyarságra, amely szívesen segít akkor, ha a magyar kormány tudja, hogy mit akar;

(4) Zárni a belsõ gazdasági vertikumokat (hazai kézbe venni a termelés - feldolgozás - szállítás - értékesítés láncot);

(5) Amennyire ez lehetséges, vissza kell szerezni az orosz piacokat, hogy az energiaimportot magyar árukkal ellentételezhessük;

(6) Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a mûszaki fejlesztésre, és a mûszaki szakemberek és tudományos kutatók európai programokba (például Galileo) történõ bevonására;

(7) A magyar bankrendszer minimális ellenértékért került külföldi kézbe (nemzetközi összehasonlításban megint csak példátlan mértékben), ráadásul úgy, hogy a kereskedelmi bankok sok százmilliárdos feltõkésítése a magyar adófizetõk terhére történt, jelentõsen terhelve a költségvetést (most meg kiviszik hatalmas nyereségüket). Alapvetõ érdekünk, hogy egy hazai kézben lévõ és a hazai vállalati szférát támogató bankrendszert megteremtsünk. Ugyanez vonatkozik a biztosítókra is.

(8) Végig kell gondolni, hogy a helyi gazdasági körforgás megindítására és támogatására helyi pénzt hozzunk létre. A helyi pénz gazdasági válságok hatására jött létre, amikor lokálisan a kereslet, meg a kínálat is megvolt, (tehát kihasználatlan gazdasági erõforrások voltak) ám pénzszûke miatt a helyi gazdasági körforgás sem tudott mûködni. A széles körben ismert megoldások az 1929-31-es gazdasági válság nyomán jöttek létre, így például a svájci WIR bank, amelyet 1934-ben létesítettek és még ma is mûködik. A helyi pénz iránti igény a neoliberális gazdaságpolitika negatív hatásainak mérséklése céljából, a nyolcvanas évektõl éledt újjá. Jelenleg számos fejlet ipari országban, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban alkalmazzák. Magyarország szempontjából az lenne a jelentõsége, hogy foglalkoztatási lehetõséget biztosíthatna a nagy munkanélküliséggel küzdõ térségekben, illetve piacot biztosíthatna a hazai vállalkozóknak.

(9) Általában minden lehetséges eszközzel kellene elõsegíteni a társadalom integrálódását, a lakosság erõteljesebb bevonását a helyi gazdasági, társadalmi és bármilyen más jellegû közösségekbe;

(10) A társadalom igazságérzetét kielégítõ progresszív jövedelemadó-rendszer bevezetése.

Fritz Tamás politológus társam szavaival kezdtem írásomat, aki szerint, ismétlem:
„A szabaddemokraták a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik.” A fentiekben, csak vázlatosan szemléltetett összeállításban érintett problémák tényleges megoldásához szükséges társadalmi akarat csak egyféle képen manifesztálódhat: ha a magyar politikai-gazdasági/pénzügyi és média közéletbõl végleges jelleggel sikerül kiiktatni a szabaddemokrata politikai, gazdasági/pénzügyi és média/értelmiségi, és tegyük hozzá, az MSZP ennek tükörkép konventjének befolyását. Számomra, és úgy vélem, sokunk számára az ország jövõje fontosabb, mint egy törpepárttá zsugorodott entitás jövõje. Ha a Fidesz nem meri vállalni az 1990-ben elmaradt „nagytakarítást”, akkor a Fideszt maga alá temeti majd a növekvõ államadósság terhei által indukált társadalmi elégedetlenségi hullám. Amit csak súlyosbíthat egy olyan USA gazdasági recesszió, amely „mélyebb és hosszabban elnyúló lesz, mint ahogyan arra eddig a szakemberek számítottak.”

Egy kérdés marad csupán megválaszolásra: a III. eladósodást és az abból való kitörést jelképezõ Gordiuszi csomót elvágó kard vajon kinek a kezében lesz?

Készítette és összeállította: Csontos Gábor politológus

A neoliberalizmus csődbe ment

2008-10-23T05:28:00.001+02:00

A neoliberalizmus csõdbe ment

Ez év szeptember 5.-én azzal kezdtem írásom, hogy a neoliberális pénzügy –és gazdaságpolitika csõdbe vitte a világgazdaságot. Nem sejtettem, hogy alig 10 nappal késõbb a világ tõzsdéi óriási, megállíthatatlan zuhanással reagáltak az egyesült államokbeli kulcsfontosságú jelzáloghitel intézetek, a Fannie Mea és a Freddi Mac államosítására. Bekövetkezett az, ami elképzelhetetlennek bizonyult. A kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban egymás után dõltek be a világ pénzügyi rendszerének éllovasai: a Lehman Brothers, Washington Mutual becsõdölt, a Merill Lynchet és a Wachovia-t felvásárolták. AIG, a világ legnagyobb viszont biztosítója közel 100 milliárd US$-os szövetségi támogatást kapott.

Európa sem maradt ki, csak néhány nevet sorolok fel: Northen Rock, Bradford &Bigley, HBOS Nagy-Britanniában, Belgiumban a Fortis, Németországban többek között a HYPO REAL ESTATE, a Bayerische Landsbank (a magyar MKB fõtulajdonosa), és több tartományi bank fordult a szövetségi kormányhoz azonnali pénzügyi segítségért a jelentõs veszteségeik következtében, és Franciaországban talán a Societe General az, amelyik többi banktársaihoz hasonlóan azonnali állami tõkeinfúzióra szorul. De sorolhatnánk tovább. Izland majdnem államcsõdöt jelentett be, amit csak a dánok megközelítõleg 800 millió US$-os gyors segélye, valamint Oroszország 4 milliárd US$-os kölcsöne odázott el. És, most az Európai Unió tag, Magyarországon van sor. Párizsban az eurózóna tagországainak vezetõi tartottak rendkívüli csúcstalálkozót a közös intézkedésekrõl. Az európai fejlõdés motorját képviselõ német gazdaság leállásának megakadályozására a berlini kormány háromszáz-négyszázmilliárd eurós bankkonszolidációs programban gondolkodik. Ennek ellenére a tõzsdei elemzõk 2009-re a német gazdaság recessziójáról számolnak be, ami rendkívül ’érzékenyen’ érinti majd az elsõsorban a német piacra termelõ (exportáló) közép-kelet-európai gazdaságokat. Az IMF legújabb becslései alapján a fejlett világ bankrendszerének 675 milliárd dollárnyi friss tõkére lenne szüksége ahhoz, hogy ne csökkenjen radikálisan a bankok között is a hitelkihelyezés, és ne bénuljon meg a világgazdaság. A bizalom helyreállításához a világgazdaság legfontosabb szereplõinek elõször is a pénzügyi rendszert meghatározó nagybankok fizetõképességét kell helyreállítaniuk, másodsorban, pedig gondoskodniuk kell a pénzbõségrõl a hitelkihelyezésekhez, s még a gazdasági növekedést is fel kellene gyorsítaniuk, állítja még a Valutaalap. Eddig, megközelítõleg. 2000 milliárd €-t pumpáltak a pénzpiacokba a nyugat-európai tagországok, amely összeg ellenére újabb és újabb veszteségek bukkannak fel a tagállami banki rendszerekben. A világ tõzsdéi hihetetlen mértékû nominális árveszteség mellett megállíthatatlanul zuhannak, nyugatról-keletre, de keletrõl-nyugatra is. A további kilátások pedig a mindent átfogó pánik irányába mutatnak.A megoldhatatlannak tûnõ globális pénzügypiaci válság elõzményeként két példát lehetne felsorolni, amelyek jellegzetességükkel a jelenlegi globális válság valamennyi jegyét magukon hordozták. Az elsõ, a japán ingatlanpiaci buborék kipukkanása volt az 1990-es évek fordulatán, amelynek veszteségeit a japán költségvetésbõl próbálták konszolidálni. Tegyük hozzá, az az óriási társadalmi ráfordítás, amely mellett a konszolidáció megtörtént, megváltoztatta a japán társadalmat is: elsõsorban megszûnt az a szociális biztonsági háló (foglalkoztatottság biztonsága), amelynek nagy szerepe volt a japán gazdasági ’csoda’ megalapozásában. Miközben a japán gazdaság már évek óta a gazdasági pangás elhúzódó rémével küszködik, függetlenül a Japán Központi Bank 0%-ot megközelítõ kamatrátájának. A második példa az 1998-as ázsiai valutaválság, amely következtében az ázsiai ’kistigrisek’ gazdasági fejlõdését biztosító kötött valutarendszere áttért a lebegtetett valutarendszerre. Teljes mértékben kiszolgáltatva az egyes valuták ’beárazását’ a pénzpiaci spekulánsok rövid távú haszonszerzésének. Hozzátéve, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a VilágBank által preferált gazdaságpolitika és a ’washingtoni konszenzus’, privatizáció, dereguláció, liberalizáció, a csak exportra tekintõ ’fenntartható gazdasági növekedés’ erõltetése, és a szemellenzõsen az inflációra összpontosító jegybanki rendszer olyan társadalomszociális és gazdasági romboláshoz vezetett, amely nem csak a környezet katasztrófájának valamennyi jegyét magán hordozza, hanem az irdatlan méretû elszegényedés okozója is. Miközben, szinte visszafizethetetlen adóssággal terhelve meg a társadalmakat. (Megemlíthetjük itt Soros György példás tevékenységét, akinek közremûködésével ez az eredmény megszülethetett. Igaz, az ázsiaiak ettõl a pillanattól kezdve mélységesen gyûlölik.) A magyar társadalom már átélte mindkét pénzügy –és gazdaságpolitikai fordulatot. Még az Antall-kormányzat alatt a banki konszolidációt 1993-ban 300 milliárd forintért, amelyet „agyon dicsért” nem csak a Valutaalap, hanem a hazai ultraliberális közgazdászok politikai védnöke, az SZDSZ is. Aminek már egyenes következménye lett az 1996-os Bokros-csomag, az MSZPSZDSZ, Horn-Kuncze kormányzat ’nagy privatizációja’, és 1996/97-ben az akkor még Magyar Nemzeti Banknál jegyzett, mintegy 2000 milliárd forintos nem kamatozó, u. n. ’belsõ’ államadósság piaci kamatozásúvá átmódosítása és átadása a költségvetésnek, Surányi MNB elnök és Medgyessy pénzügyminiszter ciklusa alatt. Ezt a majdnem teljessé vált folyamatot fejezték be az alig fél évvel ezelõtti kötött valutagazdálkodás megszüntetésével a lebegtetett valutagazdálkodás elõnyeire való hivatkozással. Boros Imre, közgazdász, az Orbán-kormány volt Phare minisztere szerint (MH, 2008. 10. 21.) a magyar állam csõdben van. A Gyurcsány-kormány pedig ahhoz a Valutaalaphoz fordul ’kisegítõ, áthidaló’ kölcsönért, amely gazdaság/pénzügypolitikai utasításait követte a mindenkori magyar kormányzat 1982 óta, s amely miatt – most már mondjuk ki – a magyar állam technikailag tényleg csõdbe ment. Nem törvényszerû egyet érteni megállapításaimmal, azonban néhány, a megállapításaim igazoló tételt felsorolnék. Már 1980-tól megfigyelhetõ volt, de 1982-tõl (csatlakozásunk a Valutaalaphoz és a VilágBankhoz) már észlelhetõ volt a népesség csökkenés, amely 1990 után felgyorsuló tendenciát mutat. A sokat hivatkozott eltartó/eltartott számarány, a korfa megváltozásában közvetlenül szerepet játszik az 1990-tõl tartó munkahely megszûnés (a sokat hivatkozott másfél millió fõállású munkahely), amely a családok anyagi helyzetére és kilátására vált katasztrofális. A házasságkötés és a gyerekvállalás zuhanásával párhuzamosan megjelent a mélyszegénység, a hajléktalan, a 3 millió létminimumon élõk (és az újszülött gyerekgyilkosságok), de a szektások kategóriája is. A menekülés a jelen realitásából társadalompszichológiai megfelelõjeként. A megélhetési küszöböt éppen hogy biztosító minimálbérezés, és a munkaképes korú lakosság alig egy harmadának munkavégzését megadóztató túladóztatással egy idõben a korrupció természetessé válása mellett a ’rózsadombiak’ minden szemponton túlmutató fényûzése útmutatója a tényleges magyar gazdaság állapotára. „A világ nem volt kedves a neoliberalizmushoz, az eszmék zagyvalékához, amely azon a fundamentalista ítéleten alapul, hogy a piacok önmagukat korrigálják, az erõforrásokat hatékonyan allokálják, és jól szolgálják a közérdeket.”-írja Joseph E. Stiglitz, a Világbank volt vezetõ közgazdásza#. S rögtön hozzáteszi, hogy a „szabadpiacról szóló retorikát szelektíven alkalmazták: az elveket, ha azok bizonyos speciális érdekeket szolgáltak, magukévá tették, ellenkezõ esetben azonban elvetették…Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet.#”Igen, jelentem, paradigmaváltás elõtt áll a világ! Ez a paradigmaváltás azzal kezdõdött, amikor a ’az állam rossz tulajdonos’ nacionalizálja a non plus ultrának kikiáltott pénzügyi szektor nagy játékosait, a nagy bankokat. (Egyenlõre még nem biztos, hogy ezt az állam a költségvetés hitelfelvételével teszi-e meg a ’pénzpiacokról’, vagy visszaveszi szuverén pénz kibocsátási jogát?) Mindenesetre elõállt egy képtelen helyzet: a tõke szabad áramlásának eddig korlátokat nem ismerõ propagálói koncertben kiáltanak állami felügyeletért, hogy elkerüljék a totális megsemmisülés veszélyét. (A nacionalizált banki felügyelet kérdése felvet egy másik, immár érdekesebb problémakört is: ha az állam konszolidálja és nacionalizálja a nagybankokat, akkor mi történik majd az államadósságokkal? Hiszen a nacionalizált nagybank portfoliójában szereplõ államadósság jogszerû tulajdonosa, maga a nacionalizáló állam lesz. Ha a magánbanki adósságözön leírhatóvá válik, vagyis az állam az adófizetõk pénzébõl kivásárolja a banki (és tegyük hozzá, általában a pénzügyi intézetek) „meggondolatlanul” kihelyezett hiteleit és adósságait, akkor az államadósságok is szanálhatóak lesznek egy tollvonással. Illetve, a nacionalizált államadósságok egyik pillanatról a másikra államok közötti adósságokká válnak, és már csak megegyezés kérdésévé válik az államok között, hogy e tartozásokat milyen koncepció szerint szanálják.) Azt állapítottam meg elõzõ, ’Jelentem’ c. tanulmányomban, hogy állampolitikai értelemben Magyarország teljesen felolvadni látszik az Európai Unióban. Nemzetközi politikai megjelenése és belpolitikai élete a túlértékelt ’transz-atlanti kapcsolatok’ görcsös visszaigazolásában, hozzá igazodásában mutatkozik meg. Ez az igazodás kényszer jelentkezik most, a globális pénzpiaci és gazdasági válság kellõs közepén, amikor a különbözõ pártszakértõi megnyilatkozások hûen tükrözik az egyesült államokbeli (általában az angolszász) hivatalos közgazdasági megoldás javaslatokat a válság leküzdésére. Elsõsorban, a megoldások arra irányulnak, hogy a lakosságot terheljék meg költségvetéseken keresztül a banki nacionalizálások (=feltõkésítés, behajthatatlan hitel szanálása) költségeivel. Nálunk nem a bankokat kell nacionalizálni (mivel azok külföldi tulajdonban vannak), hanem az államadóssági teher mérhetetlen nagy kiadását (2008-ban 1200 milliárd forint, jövõre még nagyobb) akarják áthárítani a lakosságra egy olyan pillanatban, amikor az adóssággörgetés, vagy elõre menekülés nagy játszmája becsõdölt a globális hitelezési válság miatt. Magyarul, csak jelentõs felárral lehet (ha egyáltalán lehet) eladni a magyar állami kötvényeket. Vagyis, a régi recept (SZDSZ) szerint a már eddig is megkurtított szociális kiadások még nagyobb arányában való csökkentését lebegtetik. Sorolhatnánk azokat a jelzõket, amelyekkel a Medgyessy-Gyurcsány-Kóka-kormány 6 évét illetni lehet gazdaságpolitikai oldalról. Miközben, a hivatalos politikai szféra részérõl egyetlen egy szóval sem kérdõjelzik meg magát a gazdaságfilozófiai alapokat, ami gyakorlatilag 18 év alatt csõdbe vitte az országot. A már említett társadalmi válság mögött a valós probléma a magyar energetikai, termelõi, szolgáltatói vagyon eladása, felszámolása áll, a munkaerõ leértékelésével párhuzamosan. Ismét idézek a ’Jelentés’ c. tanulmányomból: „Az 1990-ben hirtelenjében ’demokrata új politikai osztály’ csak a neoliberalizmus politikai és gazdasági filozófiájának maradéktalan átvételével volt képes önmagát azonosítani a Nyugathoz való felzárkózás, a piacgazdaság útjára való gyors áttérés során. Ezt, a korábban állami monopol ipar –és kereskedelmi ágazatok privatizálása külföldi tulajdonosoknak, vagy teljes felszámolása, az állam szervezõ-szolgáltató szerepének minimalizálása, kivonulása a mezõgazdaságból, az egészségügybõl, társadalombiztosításból, oktatásból kellett kifejeznie. A korábban állami bank –és pénzügyi szektor átadása külföldi tulajdonosoknak nevetséges összegekért. A neoliberális szabad piaci dogmára hivatkozva megjelenhettek a plázák, a nagy bevásárló központok, amelyek a hazai termelõk és beszállítók helyett anyaországbeli termelõiket és beszállítóikat részesítették elõnyben. S amelyek rendkívül gyorsan ellehetetlenítették, felszámolták a kiskereskedelmi hálózatokat. De ugyanezen preferenciákat élvezték a betelepülõ multinacionális termeltetõ vállalatok: létrejöhettek az afrikai és indiai gyarmatosítás éveibõl jól ismert ’vámszabad’ területek sokaságai, amelyek a helyi béralkalmazottakon kívül semmilyen lényegi kapcsolatban nem voltak a helyi gazdaságokkal. Nyomasztó munkanélküliség, alulbérezés, kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, disszocializáció (közösségek szétesése), diszlokáció (elvándorlás), atomizáltság, drámai szintû népességcsökkenés. Térségünkre jellemzõ társadalom meghatározók csak abban különböznek egymástól, hogy az ’új’ politikai osztály felfogásában mennyire hasonul a régi, a szocializmusban szerepet játszó hatalmi osztálytól, vagyis, mennyire nemzeti, illetve nemzetközi jelleget ölt. Magyarországon a piacgazdaság globalizmusának nemzetköziségéhez való igazodás semmilyen problémát nem jelentett a jelenlegi hatalmi osztálynak, ahogyan korábban sem jelentett problémát a szocialista tervgazdaság nemzetköziségéhez való igazodás. Sõt, ahogyan akkor kívánatos volt, úgy kívánatos napjainkban is ez a hasonulás, a nomenklaturához tartozás érdekében. Ebben a lényegi hozzáállásban való különbségek miatt vannak elõttünk a lengyelek, szlovákok, szlovének.” Majd folytattam a ’Jelentésben’: „Idézzük csak fel a jelenleg folyó álretorikai gazdaságpolitikai vitát arról, hogy az adó –és járulékcsökkentés elkerülhetetlen, hogy annak mértéke milyen nagy legyen, és, hogy az adó –és járulékcsökkentés olyan ösztönzõ lesz majd a vállalkozások számára, hogy azok azonnal megvalósítják mind a kormánypárti, mind az ellenzéki vágyálmokat: a gazdaság „kifehérítését” és a több százezres munkahelyteremtést. (S, most már azt is hozzáteszik, hogy ez az egyetlen válasz az egyre mélyülõ globális válságra.) Arra kell gondolnunk elsõsorban, hogy az adó –és járulékcsökkentés egy eleve tõkeszegény és eladósodott társadalmi-gazdasági közegben kiknek az érdekeit szolgálja majd? Különösen egy olyan idõszakban, amikor a válság, a pénzügyi (és gazdasági) világválság jeleit egyre több nemzetközi jelentõségû tõzsdei elemzõ említi, amelynek kezelhetetlensége Magyarország esetében bármikor a teljes pénzügyi/gazdasági összeomlást jelentheti. Amit csak a nyílt társadalmi káosz követhet. Sokan úgy vélik, hogy az Európai Uniós tagság védelmet nyújt majd a gazdasági és pénzügyi válság következményeitõl. Ez csak annyiban lenne igaz, ha a Nyugaton kibontakozó válság mérsékelt lenne, s ennek következtében a nyugati piacokra exportáló magyarországi multinacionális cégek továbbra is fenn tartanák termelési kapacitásukat. Ami a magyarországi gazdasági élet, még ha minimális szintû mûködését, de életben tartaná. Azonban, a válság, pontosan Nyugatról szûrõdik be. A fentiek tükrében nyilvánvalónak tûnik, hogy egy gyors kormányfõváltás semmit nem fog megoldani. Sõt, még az SZDSZ/Fidesz által szorgalmazott ’szakértõi’ kormány sem, amennyiben a magyarországi globalizált neoliberális monetáris és pénzügypolitika, valamint annak eltartását biztosító gazdaságpolitika nem változik meg. Az állami szuverén gazdasági/pénzügyi mozgástér hiánya magától értetõdõen befolyásolja a politika mozgásterét (a döntéshozatalt). Gyurcsány Ferenc kormányfõi pozíciója körüli színjáték az elsõ lépés az ’argentin’ úton. Hogyan is jellemezte Joseph E. Stiglitz a neoliberalizmust? „Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet.” Ez a kulcsmondat mutatja meg a jelen gazdaságpolitikai zsákutcából való kivezetõ utat. A gyökeres változtatás legelsõ lépéseként ezektõl a ’speciális érdekcsoportoktól’ kell megszabadulni.”

Csontos Gábor politológus

Noam Chomsky a gazdasági válságról

2008-10-22T02:51:00.002+02:00

Noam Chomsky a gazdasági válságról

IFJ. PAUL JAY, a The Real News Network (TRNN) szerkesztője: Köszönöm kedves nézőinknek, hogy figyelmükkel megtisztelik Noam Chomsky professzorral készített interjúnk második felét! Köszöntöm tisztelt professzor úr! Professzor úr, hogyan vázolná fel a jelenlegi válságot, a pénzügyi válságot azoknak az átlagembereknek a számára, akik már eddig is sokat szenvedtek a reálgazdaság gyengülése miatt, de a pénzügyi válság hatásait a mindennapi életben még nem érzékelik? Valóban olyan komoly válság elé nézünk, ahogyan azt sok helyről hallani? És ha igen, várható-e, hogy a munkásosztály az 1930-as évek válságához hasonlóan radikalizálódik? De kezdjük az elejéről, kérem segítsen megértenünk, hogy mi vezetett idáig?

NOAM CHOMSKY, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) nyelvész professzora: Nos, a közvetlen válság, ami a címlapokon szerepel, a pénzügyi válság. Befagyott a hitelrendszer, a bankok nem adnak egymásnak kölcsön, nem bíznak egymásban. Az ingatlanpiac összeomlott. Ezek olyan dolgok, amelyek természetesen közvetlen hatással vannak az emberek életére. Szóval ez nem valami rajtunk kívülálló, a sztratoszférában zajló dolog. A krízis látványos része, amiről folyton szó van, a pénzügyi válság. Azonban a válság egyre jobban átterjed a gazdaság egyébb területeire is, és ez komoly veszélyt jelent. Ezért zárnak be például az autógyárak. Azonban már közeledik egy olyan nagy válság is, amely mellett ez a mostani eltörpül - és ez az egészségügyi ellátás árainak emelkedéséből fog elindulni. Ha megnézi, hogy merre tart a válság és továbbgondolja, hogy hová vezet, egyértelmű, hogy a gazdaságtalanul működő egészségügyi rendszer felemészti majd a teljes állami költségvetést. Az úgynevezett jóléti rendszer – tudja, mint az orvosi ellátás, a betegbiztosítás, a társadalombiztosítás - nem más mint egy újabb módszer a szociális biztonság tönkretételére. Nem lenne semmi gond a szociális biztonsággal, ha a rossz egészségügyi rendszer nem mérgezné meg. A közvetlen probléma azonban a pénzügyi krízis.

A válság az 1970-es évek elején lezajlott liberalizációban gyökerezik, amikor megszűntek a háborút követő időszak megszorításai. A háborút követő gazdasági megszorításokat, amelyek ideje nagyjából 1945 és 1970 közé tehető, Nagy Britannia és az Egyesült Államok jó okkal vezette be. Egyrészt azért, mert helyesen úgy vélték, hogy ha a kormányok felügyelhetik a tőke mozgását, a nemzeti valuták megteremtik az alapot a gyors gazdasági növekedéshez, kereskedelemhez stb., ami csakugyan meg is valósult. Ezért hívjuk ezt az időszakot a modern kapitalizmus aranykorának. Ugyanakkor, ha ez a szigor enyhül, az lassítja a növekedést és a fejlődést, ahogy ez később meg is történt. Volt emellett viszont egy másik ok is, amiről keveset beszélnek: amennyiben a kormányok felügyelik a tőke mozgását, akkor azzal játékteret kapnak ahhoz, amit az úgynevezett jóléti állam feladatainak hívunk. Ha a tőke szabadon mozoghat, szabadon támadhatók a nemzeti valuták is, és létrejön az, amit a közgazdászok a befektetők és hitelezők "virtuális parlamentjének" hívnak, ahol viszont a valóságban is percenként szavaznak. Ha a kormányzat nem az ő szájaízük szerinti döntéseket hoz, megtámadják a nemzeti valutát, ezt nevezzük tőkeáramlásnak.

JAY: Mennyi a valószínűsége, hogy a világtőke nem szavaz bizalmat az USA államkötvényeinek? Van valószínűsége?

CHOMSKY: Nincs. Igazából éppen az államkötvényekhez menekülnek.

JAY: Igen, de most benne vannak ebben az adok-kapokban - vagy megvédik, vagy otthagyják, most éppen védik. De elképzelhető, hogy otthagyják? Vagy ez nem mérlegelhető lehetőség?

CHOMSKY: Nem, mert az USA a krízis ellenére is messze a leggazdagabb és legbefolyásosabb ország az egész világon. És ha az USA gazdaságát megtankolják, az egész világ gazdaságát tankolják meg. Ezért célravezető megoldás, hogy a biztonság megteremtése érdekében USA államkötvényeket vegyenek. Van a rendszerben viszont egy elfogadhatatlan kockázati tényező. A közgazdászok jól tudják, hogy rövid távon a piacok nem elég hatékonyak. Magyarán mondva: tegyük fel, hogy elad nekem egy autót, rendben? Mi köthetünk jó üzletet a magunk részéről, de nem vesszük figyelembe az üzlet hatását más gazdasági szereplőre. Ezt hívják a közgazdászok externáliának. És a hatás sosem marad el. Ha elad nekem egy autót, emelkednek a benzinárak, növekszik a környezetszennyezés, több lesz a dugó. A következmények rettentő széleskörűek lehetnek, vagyis ezek az úgynevezett externáliák igen nagyok lehetnek. Na most, a pénzügyi szervezetek esetében még rosszabb. Ezek a kockázatvállalásból élnek. Jó irányítás mellett, például a Goldman Sachs esetében, tekintetbe veszik saját várható veszteségüket is. És itt a hangsúly a "sajáton" van. Nem a szisztematikus kockázattal számolnak, a hatást, amit a bank csődje okoz az egész rendszerben, nem veszik figyelembe, pedig óriási hatást gyakorol. Ez azt eredményezi, hogy a kockázatvállalást messze alulértékelik annál, ami a rendszer szempontjából indokolt lenne. Ennél fogva igazolódik a pénzügyi liberalizáció bevezetésekor tett feltételezés, miszerint a pénzügyi válságok gyakoribbak és mélyebbek lesznek. Ezt a mostanit ráadásul még gerjesztette a subprime lakáshitel buborék kipukkadása és sok egyéb faktor is, így sokkal kritikusabbá vált, mint ahogy bárki feltételezte. Ennek ellenére továbbra is a rendszer része. Mármost, mint tudja, mindez mintegy egyesült a piac önszabályozó működésére és hasonló dogmákra épülő, a piacba vetett vallásos fundamentalizmussal, ami puszta fantazmagória. Vagyis a szabályozó rendszereket kiiktatták. Ez pedig egyenesen vezetett a potenciális pénzügyi válsághoz, ami számos nagyon egzotikus pénzügyi eszközt hozott magával. Mindezt számba véve már az évtized elején teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy óriási válság van készülőben.

A piac önszabályozásába vetett hitében Alan Greenspan, a Federal Reserve vezetője, nem vállalta, hogy kipukkassza ezt a buborékot, amikor a megoldás még egyszerű lett volna. Így jutottunk el a hitelek, a rendszer befagyasztásának katasztrófáig. Muszáj valamit tenni, a lehetőségek pedig nagyon érdekesek. És itt vissza kell kanyarodnunk korábbi beszélgetésünkre. Ma reggel George Bush bejelentette a rádión, hogy a kormány beavatkozik a bankok érdekében, viszont nem téveszthetjük szem elől, hogy ezeknél a motiváció a profit és nem a politika vagy a kormányzás. Mi a politikai motiváció? Nos, ez azt jelenti, hogy a lakosság részt vesz a döntéshozatalban. De ha profitról van szó, nem szerethetjük a demokráciát, nem jó ha bevonjuk a nyilvánosságot a döntéshozatalba. A profit motivációja a pénzügyi testületek titkos zsarnoki uraloma, amelyek nem a közérdekkel, hanem saját érdekeikkel törődnek.

JAY: De hát éppen ez juttatott minket ide! Furcsa. Ez az első alkalom, hogy feltárul előttünk, hogy miről is megy a társadalmi vita. Valószínűleg nem csak a "demokrácia", de a társadalmi párbeszédbe belépő "szocializmus", "kapitalizmus" szavak sincsenek az ínyükre.

CHOMSKY: A szocializmussal csak ijesztgetnek. Nincs itt szó szocializmusról. Itt a demokráciáról van szó. Amit itt "kormányzati beavatkozásnak" neveznek, az egy demokráciában a nyilvánosság bevonását jelentené. Úgy értem, ha hisz a július negyedikei beszédekben, akkor tudja hogy a kormány az emberek által és az emberekért van, akkor a kormány nem valami idegen hatalom, ami az emberek érdekében lop. Az állami intervenció azt jelenti, hogy a nyilvánosság szerepet kap olyan döntésekben, amelyek számukra fontosak mint a munkafeltételek, fizetések stb. Egy demokráciában a politikai motiváció a lakosság érdekében hozott döntés lenne. Ha átlát a retorikán, akkor a kérdés a következő: akarjuk-e, hogy a magánkézben koncentrálódó hatalom saját érdekében hozhasson döntéseket? Vagy bevonjuk-e a közvéleményt, hogy az általános jólétet érintő kérdésekben dönthessen? Erről van valójában szó.

JAY: Mit javasol, mit tehet a hétköznapi ember az egyre mélyülő válságban?

CHOMSKY: Valami szokatlan dolgot. Amikor a 700 milliárd dolláros szubvenciót bejelentették, a közvélemény felháborodott. A sok heves panasz hatására a Képviselőház végül le is szavazta. Nos, ez a felületes szemlélő számára a demokrácia működésének tűnhet, de nem az volt. Még a diktatúrákban is előfordul, hogy ha a diktátor valami felháborítót tesz, a felzúduló nyilvánosság hatására meghátrál. Na már most, mi történik másképp egy demokráciában? Egy működő demokráciában: nemcsak tiltakozás lesz, hanem az aktív, a népet szolgáló szervezetek, szakszervezetek, politikai egyesületek stb. is közhírré tennék egyéni javaslataikat és felszólítanák a képviselőket, hogy valósítsák meg őket. És sok javaslat, nagyon sok javaslat van az asztalon. Joseph Stiglitz, aki mintegy a semmiből tűnt fel, nagyon egyszerűen fogalmazta ezt meg. Azt mondta, ha a likviditásukat feltöltendő pénzt adunk a bankoknak, az olyan mintha ablakon szórnánk ki a pénzt, mert a bankok azt azonnal fel fogják használni saját hasznukra – felvásárolnak, részesedést vesznek, akármi – mert számukra ez az üzlet, a saját haszon, nem a mi hasznunk. Ezért szerinte élni kell a vétójoggal. Nos, a vétójog szavazati jogot jelent, a szavazati jog pedig – amennyiben ez egy igazi demokrácia - a közösség érdekében való tevékenységet, közérdekű kezdeményezést jelent. A kezdeményezésnek alulról kell táplálkoznia mint az egészségügy esetében is, amelyben a közvélemény álláspontja világos és egyértelmű. Az ország azonban annyira elfordult a politikától, hogy a közérdekű szempontok politikailag keresztülvihetetlenek, ti. nincs politikai támogatottságuk. Nos, ezt nevezzük demokratikus deficitnek: nem működő, formális demokratikus intézmények. Ezen mindenképpen úrrá kell lennünk, sok probléma gyökerezik ebben.

JAY: Chomsky professzor úr, köszönöm az interjút, és köszönöm nézőinknek, hogy velünk tartottak!

NYILATKOZAT:

Kérjük vegye figyelembe, hogy a TRNN átiratai a felvett műsor alapján készülnek; a The Real News Network nem vállal garanciát a tökéletes pontosságra.

MICHAEL GOODMAN, a Real News munkatársa: a The Real News Network támogatóiként célunk a pártoktól független tájékoztatás. Meggyőződésünk, hogy egy demokráciában semmi sem fontosabb mint az információk szabad áramlása. Kérem, maradjon velünk és támogassa a The Real News Network-öt!

A beszélgetés eredeti angol átirata és a videó Noam Chomsky blogjában is megtalálható a Znet oldalán: http://www.zcommunications.org/zvideo/2870

A pénz mint adósság

2008-10-21T22:44:00.021+02:00

A pénz mint adósság

Letöltés linkek : magyarul is!

http://shop.vems.hu/falura.hu/pub/002/

http://www.zugzwanged.org/dat/nwo/a_penz_mint_adossag.avi

Az emberek szeretnek (szeretünk) álomvilágban élni. Attól szívunk a legnagyobbat, hogy nekünk minden azonnal kell. Ezt használják ki a bankok. Ha várnánk egy - két hónapot, a termék ára is lejjebb menne, a pénzt is össze tudnánk rá gyűjteni addig és még hitelkamatot sem kellene fizetnünk. De nem bírunk várni. Ha nagyon kihegyezem a dolgot, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy egész életünkben 20-50%-al többet fizessünk ki a tárgyainkért, mint a bolti ár, holott annál 20-50%-al kevesebbet is fizethetnénk, ha nem lennénk olyan türelmetlenek és figyelmetlenek és a törénet elején egy picit spórolnánk.

Szeretünk bankkártyával fizetni "ingyenesen" , de nem szeretjük tudni, hogy tízezer Ft-os ingyenes vásárlásunk 400-600 Ft-unkba kerül. És nem csak nekünk, hanem a készpénzzel fizetőknek is. Ennyit kér a bank az üzlettől az ingyenes vásárlásért, amit aztán az üzlet rátesz az áraira. De mi szeretünk "elegánsan" fizetni készpénz helyett, akár öt zsömlét is. A bankok kihasználják a gyengeségeinket, később a saját magunknak okozott nyomorunkat is. Szerintem nem annyira szidni kell őket, mint inkább távol tartani magunkat tőlük. Azért olyan nagy az arcuk, mert látják hogy gyengék vagyunk.

Blogin is megírta már a régi blogján, ha jól emlékszem, hogy hitelt felvenni ostobaság. Szerintem is az.

Ha most nincs pénzed, később sem lesz, illetve ha később lesz pénzed, a sokszorosát kifizeted a kamatra - arra a hitel kamatra, amit a készpénzes vásárlás esetán megspórolhattál volna.

Karácsonyra meg, félre kell tenni a pénzt év közben, és nem pedig uzsorahitelre dorbézolni decemberben.

Amikor hideg az idő, ősszel-télen, az emberek szívesebben vesznek műszaki cikkeket - és ennek a trendnek a karácsony előtti időszak a csúcsa. Ez valami lélektani dolog, talán a téli, ösztönös, lakásba való visszahúzódás egyfajta elfajulása, de akkor is lehetne készpénzzel fizetni!

Nemrég végre megnéztemPaul Grignon: A pénz, mint adósság című filmjét. Itt olvasható egy rövid ismertető, ami azért nagyon nem keltette fel a figyelmemet, hiszen manapság már annyi helyen kongatják a vészharangot, hogy eggyel több vagy kevesebb már alig számít. Na de amit most ebben a filmben láttam, az beigazol minden szabadkőműves / zsidó összeesküvés-elméletet.

Hogy mi is a pénz? Régebben feltételeztem egy olyan ideálishoz közelítő helyzetet, hogy a pénz a megtermelt anyagi javakkal arányos, amelyik ország többet termel, az jobban dúskálhat a javakban. Ez a film rávilágít, hogy a pénzpiac köszönő állapotban sincs a termelési mutatókkal. A pénz mögött nem anyagi javak állnak, hanem adósságok. Minél több pénz van a piacon, annál nagyobb az eladósodás. Ma már nincs olyan ország, amelyiket nem kebelezték be a magánbankok (Rotschildok - Rockefellerek, és társaik), akik az országok pénzét is hitelbe, kamatteherrel adják az országoknak, a kamatok fedezésére pedig még több pénzt gyártanak, ezzel egyre gyorsuló ütemű eladósodást eredményeznek. Egy jó idézet a filmből, miszerint ha valaki elképzelhetőnek tart egy véges tartalékokkal rendelkező világban egy exponenciális ütemű fejlődést, az vagy őrült, vagy közgazdász. A film egy szörnyen aggasztó világképet tár elénk, mégis úgy érzem, elég kesztyűs kézzel bánt a nézővel. Itt kérem, világvége lesz, már csak az a kérdés, hogy mikor.

A filmet az angolul jól tudók megtekinthetik itt, de ha kell, kölcsönadhatom, mert a magyar változat készítői különösen jó munkát végeztek, minden kis feliratot magyarra cseréltek a filmben, ami gyakorlatilag a film újragyártását (renderelését, rajzolását) jelentette. A magyar narrátor hangja eleinte szokatlan volt, de nagyon is illett a tartalomhoz, és elég semleges volt, hogy háromnegyed órát végighallgassam.

Az angolt kevésbé tudók se keseredjenek, itt alább van egy másik videó, ami kisebb hangsúlyt fektet az ide vezető történelemre, annál jobban koncentrál a jelenlegi és a jövendő helyzetre:

feliratos film, 47 perc
direkt link

Szóval a világ vezetőinek nem érdeke az emberiség kipusztítása, csak megosztásuk után teljesen kiszipolyozni. Már most is elkeserítő a helyzetünk, csak az amcsik évente 4 hónapig azért dolgoznak, hogy a nyakukba varrt kamatot ledolgozzák. Akkor nálunk milyen lehet a helyzet? Ezután jogosan gondolhatom, hogy az állam is csak egy banki alintézmény.

A pénz, mint adósság

A jelenlegi pénzügyi káoszt a bankrendszerben figyelve kis történelmi érdekeltséggel rendelkező olvasó bizony megalapozott gyanúval gondolkozik el azon, vajon láttunk e már hasonlót modern gazdaságunk történelme során?

Igen, jól tippel az, aki a jelenlegi „válságot” összefüggésbe hozza a hírhedt 1929-es pénzügyi és gazdasági káosszal. Ha betekintést szeretnénk nyerni jelenkorunk elképesztően frusztráló pénzügyi rendszerébe – nem kell megijedni, közgazdasági ismeretek nem, mindössze egy kis józan ész és némi idő szükséges ahhoz, hogy az alább következőkön eltöprengve megforduljon a fejünkben: vajon honnan is származik, és mi is tulajdonképpen a pénz?

Honnan is származik tehát a pénz? A kérdés hallatán, - ha egyáltalán elgondolkodunk rajta a legtöbb embernek a filmekből jól ismert pénzgyártó gépek jutnak eszébe, ahol a bankók szépen gördülnek le vágatlan, hatalmas papírlapok formájában „nyomva” mint papírpénz, és patinás gépek által „verve” mint érmék.

Nos ha így gondoljuk, tulajdonképpen igazunk van. Egy bizonyos pontig. Az igazság azonban az, hogy annak a gyakran megfoghatatlan valaminek, amit pénznek nevezünk, csupán elenyésző része keletkezik ebben a formában. A pénz döntően túlnyomó része nap, mint nap privát társaságok, cégek által keletkezik, amit úgy hívunk: bank

A legtöbben úgy gondoljuk, a bank hitelt ad olyan forrásból, melyre saját maga biztosítja a fedezetet, többnyire mások által letétbe helyezett pénzből. Nézzük meg mi is történik valójában egy hitelfelvétel során: az igénylő aláírásával vállalja, hogy azt a bizonyos összeget visszafizeti egy megadott időn belül kamatostul. Erre fedezetként – tegyük fel jelen esetben a házát vagy autóját biztosítja. Vizsgáljuk meg most mire vállalkozik a bank mint „szolgáltató” fél: a szerződés értelmében „előállítja” és „rendelkezésre bocsátja” a szerződésben megállapodott összeget, melyet az ügyfél számlájára helyez.

De honnan származik ez az összeg valójában? Hiszen olyan mértékű pénzhitelek nyilvánvalóan nem származhatnak mások letétjeiből, amilyenekre a modern bankok képesek.

Valójában minden egyes alkalommal, mikor a bank hitelt ad, új pénzt állít elő. Új pénzt, mégpedig abban mennyiségben, amekkora hitelt a kérvényező igényel, hogy mindez a „pénz” –a hitelező aláírásával és fedezetével - alapul szolgáljon egy újabb, majdani hitel nyújtásához. A pénz tehát mindössze úgy készül, hogy a kölcsönkérő fedezete a biztosíték annak értékének valódi megjelenésére. Bármennyire hihetetlen is ez az érték nem valódi, s hitel esetében sosem állnak megtermelt javak mögötte!

Emlékezzünk, a pénz eredeti szerepe: árucserét kiváltó eszköz, tehát a csere jelképe. Hogy mindez napjainkban mennyire nem így van, az következőkből világossá válhat.
Ha a bankok természetesen a mindenkori kormányok segítségével gyakorlatilag végtelen mennyiségben képesek pénzt előállítani, mennyi tényleges pénz létezik valójában ???

A múltban a pénz tényleges mennyisége igazítva volt a megtermelt áru mennyiségéhez, attól függetlenül, hogy gyakorlatban mit is használtak fizetőeszközként (kavics , kagyló, tollak később fémek drágakövek, arany, ezüst stb.) melyeknek piacion kialakult meghatározó vásárló erővel rendelkeztek. Ennek értelmében pl. az arany estében, ahhoz hogy több arany érme, mint pénz legyen jelen, több aranyat kellett bányászni. A pénz, tehát mint megfelelő csereértéket képviselő eszköz volt jelen.

Az egyensúly azonban kétségtelenül megbomlik a modern gazdasági korban, és ezért a bankok felelősek, mégpedig a valós fedezet nélküli hitele kibocsájtásával.

Napjainkban a pénz nem egyebet képvisel, mint adósságot. Olyannyira, hogy egyenesen egyenlőség jelet tehetünk közéjük. Az ok egyszerű: a bankok által létrehozott, kölcsönbe adott pénz az estek többségében – mivel mesterségesen létrehozott pénzről van szó, ami tulajdonképpen nem létezik – csupán egyoldalú adósság formájában jeleneik meg a kölcsönkérő fél számra.

Ennek az öngerjesztő folyamatnak hatásaként történetesen egyetlen határ létezik a forgalomban lévő pénz tekintetében, ez pedig a teljes adósság mennyisége.

A folyamatot korlátozandó kormányzati szabályozások szerint minden kibocsátott 10 egység pénzre egy egység fedezetnek kell csupán lennie, ezen törvények országok szerint és évtizedek alatt különbözőek voltak.

A kormány által legyártott és kibocsátott pénz tehát egy állam központ bankjába kerül (pl. Magyar Nemzeti Bank – Mo., vagy a Központi Szövetségi Bank, úgy ismeretes, mint FED az USA - ban). Ez a valós pénz innen kerül a már forgalomban lévő, hitelek által létrehozott pénzzel együtt a kereskedelmi (értsd magántulajdonú) bankok fiókjaiba.

A bank könyvelési rendszerével sikerül elhitetni, hogy a letétbe helyezett tényleges összeg a bankban mindig 10 százalékkal több mint a kiadott hitelek. Így az átlagember azt gondolja, hogy a hitele valóban mások által berakott pénzből származik.

A fentiekből összegezve sajnos megállapíthatjuk, hogy a bankok olyan pénzt adnak kölcsön, amely nem hogy SOSEM VOLT AZ ÖVÉK, DE SAJNOS NEM IS LÉTEZIK.
Az, ami létezik helyette, azt, azt hiszem, sokan tapasztalhatják: adósság.

Tehát: a bankok annyi pénzt hozhatnak forgalomba, amennyit az emberek fel tudnak venni hitelként.

„Mindenki tudat alatt jól tudja, hogy a bankok nem adnak kölcsön pénzt. Amikor pénzt veszel le a számládról, a bank nem mondja azt, hogy bocsánat, nincs, mert már kölcsönadtuk másnak”
Mark Mansfield, író és közgazdász

És akkor itt az ideje, hogy újra ledöbbenjünk: a forgalomban lévő pénznek mindössze 5 %át hozta létre különböző országok kormánya, a fennmaradó rész mindig hitelfelvétel folyamán keletkezett. Ebből az egyszerű képletből világosan látható, hogy gyakorlatilag a pénzünk nem más, mint közel színtiszta adósság.

Elgondolkodtunk e már azon, hogy hogyan lehetnek kormányok, országok, cégek, üzletek, családok egyazon időben mind hatalmas adósságok által folyamatos csőd által veszélyeztetett állapotban?

Nos, most már tudhatjuk a választ, miért.

Megfordult e valaha is a fejünkben, hogyan áll bankoknak csillagászati összegek rendelkezésére kölcsönök kiadásához?

Nos, úgy, hogy egész egyszerűen nem áll. Csupán pénzt csinálnak, még pedig adósságból. És ebben az elképesztő rendszerben a pénz szimplán vég nélküli adósság megfelelője.

„Senki nem tudta ésszerűen megmagyarázni eddig, miért veszi fel a kormány hitelre saját pénzét. Azt hiszem, eljön az idő, amikor minderre fény derítve, az emberek változást követelnek majd.”
Write Patman, USA demokratikus bank és valutabizottság elnöke 1963 – 75

„Engedjék meg, hogy előállítsam egy ország pénzét és irányítsam annak rendszerét, és engem nem érdekel, kik alkotják annak törvényeit”
Mayer Anslam Rothchild, a világ egyik leghíresebb privát bankára

„Attól tartok, az átlag polgár nem fog örülni annak, hogy a bankok nem csak képesek rá, de létre is hoznak fiktív pénzt. S így a bank az, aki irányítja kormányokat, ezáltal kezükben tartva az embereket”
Reginald Mckenna, korábbi brit banktestületi elnök

Vajon léteznek-e egyáltalán országok, kormányok, pártok, avagy mindez csupán színjáték, és mindannyian bankárok kezében vagyunk? Néhány, kétségtelenül a világ leggazdagabb családjai közé tartozó privát banktulajdonos uralja életünket, kedve szerint befolyásolva világunk fő gazdasági eseményeit, s talán nem túlzok, ha azt állítom, van szerencsénk nekik dolgozni kemény órákban, hogy csupán nap, mint nap, túléljünk?

A cikk Paul Grignon 47 perces animációs bemutató filmje alapján íródott, összegző jelleggel. Bővebb információért érdemes felkeresni a videó 5 részes, youtube-os változatát.

Megdöbbenés, hidegkirázás, és állunk padlóról történő felszedegetése garantált.
És igen, nyugodtan mutassuk meg másoknak.

http://www.youtube.com/watch?v=1JE-IPKzUtY

Demokrácia = Bankáruralom

2008-10-20T22:42:00.001+02:00

Demokrácia = Bankáruralom

A demokráciának nevezett rendszer életellenes

Churchill számtalan bölcs megállapítást hagyott az utókorra, melyekkel egyet tudunk érteni. De vajon igaza volt-e akkor is, amikor a következő közismert kijelentést tette a demokráciáról? „Tudom, hogy sok hibája van, sok igazságtalanságot követ el, sokszor képmutató és korrupt, de sajnos jobb rendszert nem találtak ki, s nincs rá lehetőség, hogy valaha is kitaláljanak.”

Winston Churchill tévedett.

Elvileg egy társadalom működtetése vagy hierarchikus, vagy demokratikus.

A hierarchikus rendszerben mindennek egyértelmű következménye van. Mindenki teszi a dolgát, mindenki ismeri a saját feladatát, mindenki tisztában van saját helyével, szerepével, pontosan ismeri jogait és kötelességeit. Mindenki része az egésznek, nincsenek fölösleges emberek. A hierarchikus rendszer egyetlen igazi veszélye, hogy az erkölcs nélküli hatalomgyakorlás diktatúrához vezethet (pl.: Habsburg önkény).

A demokrácia, azaz „népuralom” létezése kamu, egy jól felépített hazugság, szemfényvesztés, illúzió csupán, a világ legnagyobb átverése, népetetési eszköze. Az eszményített, demokráciának nevezett rendszer képmutató módon egyenlő jogokat biztosít a nemzet ellenségeinek a nemzet felemelkedésén fáradozókkal – így születhetnek vérlázító bírósági ítéletek, és így lehetséges, hogy az igazság és a jogszerűség szembekerülnek egymással. Az ember ösztönei, az emberi lélek sajátosságai mind azt bizonyítják, hogy a demokrácia idegen tőle, a demokrácia természetellenes és éppen ezért működésképtelen.

Egy „rendszerváltás”-korabeli névtelen klasszikus nagyon találóan fogalmazta meg az új nemzeti sorstragédiát: „Mennek a tankok, jönnek a bankok.” Ezzel utalva arra, hogy a fegyverekkel fenntartott, nyílt diktatúránál is van valami sokkal pusztítóbb, alattomosabb hatalom: a pénzdiktatúra – amelyet ma demokratikus rendszerként ismerünk. Míg egy nyílt diktatúrában az emberek tisztában vannak azzal, ki az ellenség, addig a demokráciának nevezett rendszerben a nemtörődöm többség azt sem veszi észre, hogy van ellenség! Ezt teszi az emberek józan ítélőképességével a nemzetközi globáltőke minden háztartásba befurakodó fegyvere, a média. És a pénzdiktatúra markában, az agymosottság csúcsán a nemzetek „szabadon, demokratikus jogaikat gyakorolva választják” a tömeges észrevétlen öngyilkosságot (sterilizáció, abortusz, eutanázia, stb.).

A demokráciának nevezett, valójában diktatórikus rendszer pedig mindaddig működhet, amíg a vezető réteg okosan ki tudja játszani egymás ellen az embereket (városi – falusi, diák – nyugdíjas), és a (csendes) többség nemtörődömségét kihasználva a saját kezében tudja összpontosítani a hatalmat.

A demokráciának nevezett rendszer életellenes rendszer.

Míg a falusi, önellátásra berendezkedett embernek annyi dolga van egész nap a megélhetés biztosításával, hogy nem ér rá unatkozni, addig a nagyvárosokban az ember unatkozik. A városi embernek nincs saját élete, ezért is ül folyamatosan a „villanypásztor” előtt, ahonnan megtudhatja, milyen jó is neki... Nem kell megtermelnie azt, amit megeszik, helyette „shoppingolhat” a multiknál – ez ugyanis „jár neki”, „mert megérdemli”. Észre sem veszi, hogy az élete arról szól, hány multit és szolgáltatót tud eltartani. Nem azt termeli meg, amire szüksége van, és el is tudja fogyasztani, hanem mindazt megtermelik számára (készen megvásárolhatja műanyag-csomagolásban), és neki sok ideje marad munkára! Másoknak dolgozni. Nem a saját családja megélhetéséért. Amíg másoknak dolgozik (cserébe fizetést kap, amin élelmiszert is vásárolhat), az egész élete a szolgáltatók (lakbér, víz, gáz, áram, stb.) fenntartásáról szól. A tömegmédia által mesterségesen gerjesztett szükségletek folyamatos sulykolásával elérték, hogy felborult a természetes rend, a „demokráciában” ezért van sok fölösleges ember, aki nem találja a helyét. A falusi önellátó életforma a demokrácia ősellensége. Ezért is követ el mindent a jelenlegi hatalom a vidéki élet ellehetetlenítéséért. A lélekölő nagyvárosokba kényszerített, drótokon és vezetékeken keresztül függőségben tartott embertömegek már hatékonyan irányíthatók kézi vezérléssel.

És vajon meddig működhet a demokráciának nevezett bankdiktatúra egy országban? Pontosan addig, amíg fenn tudja tartani a nagy tömegek számára azt az illúziót, hogy a nép választja vezetőit, hogy van választási lehetőségük. Pedig a „demokrácia” csak eszköz a hatalomban lévők számára saját hatalmuk fenntartására. Gondoljunk csak arra, hogy „alkotmányosan” nem lehetséges megdönteni a kormányt!

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy kétféle diktatúra létezik: az egyik a hierarchikus társadalmi rend elfajulása, a másik az a rendszer, amelyet demokráciának hazudnak nekünk. A demokrácia nem létezik.

Magyarországon is a rendszerváltásnak nevezett módszerváltás csak azért történt meg, mert az állampárti vezetők rájöttek, hogy ez szolgálja saját anyagi érdeküket. 50 éve először államosították a magántulajdont – egész életek munkáját rabolva el a családoktól, majd amikor érdekükben állt, rendszerváltásnak álcázva spontán privatizálták a már egyszer általuk elrablott vagyonokat – fennen hangoztatva a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét. Így a kifosztottakat kétszer fosztották ki ugyanazok.

A nemzetközi globáltőke remek társra talált a vele egylényegű, a helyi hatalom biztosításáért cserébe őt mindenben kiszolgáló posztkommunista, internacionalista, globalista, kozmopolita, intoleráns, ál-liberális, vadkapitalista, szoci-ál-demokrata, magyarellenes, nemzetvesztő rablóbandában – élén az aktuális pszichopata pojácával. És a bábkormány törvénybe iktatta a módszeres magyarirtást – konvergencia programnak, egészségügyi és oktatási reformnak, stb. nevezve azt.

Az elmúlt 6 évben többször is bebizonyította a kormány, hogy 50 % + 1 fővel gyakorlatilag bármit megtehet. Saját bevallott demokrácia-felfogásuk szerint, egy választástól a következő választásig mindenkinek kuss (kivéve persze, amikor nem ők vannak kormányon), egyébként meg örüljünk neki, hogy négyévenként megengedik nekünk, hogy újraválasszuk őket! Így a demokrácia lényegében egy elenyésző virtuális, statisztikai többség (valójában kisebbség!) diktatúrája a valódi többség fölött. Bebizonyosodott, hogy a demokratikus eszközök (aláírásgyűjtés, népszavazás) fabatkát sem érnek. A hatalomgyakorlók „demokratikus” válasza ezekre: „Na és?” Ez a „Na és?”, mutatja meg a „demokrácia” valódi arcát.

A nemzetközi globáltőke bábjai mindenhol a világon a helyi „demokratikus” vezetők, így Magyarországon is minden parlamenti párt a lekötelezettje. És amíg ez így van, addig a képviselők nem a magyarság, hanem az arctalan bankvilág érdekeit képviselik. A pártok pedig a megosztás eszközei.

Hogy meddig maradhat még Gyurcsány? Ha a pénzdiktatúrának már nem lesz rá szüksége, végrehajtja a fejcserét a saját érdekében. De akkor teljesen mindegy lesz nekünk, hogy Gyurcsányt Szilire vagy Orbánra cserélik-e. A másik lehetőség, hogy a magyar emberek végre nem arra várnak, hogy majd valaki más, kívülről, helyettük fogja megoldani a saját gondjaikat, és végre saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. És végre összefogunk, és rendet rakunk az országban.

Ehhez a rendrakáshoz a demokrácia korlát! Azok, akik demokratikusan próbálnak cselekedni egy nem demokratikusan viselkedő hatalom ellenében, azok saját kezüket kötik meg ez által. Ha azonban nem demokratikus eszközökhöz folyamodnának, akkor a cionliberális belföldi és külföldi sajtó jajveszékelésére minden „demokratikus” állam elítélné, és antidemokratikusnak bélyegezné a történéseket (az optimista változat szerint). A demokráciának hazudott rendszer a 22-es csapdája!

De ha egyszer ennyire rossz ez a rendszer, akkor miért ragaszkodunk még hozzá? Talán nem vagyunk elég érettek a változtatáshoz? Vagy még nem ébredtünk fel elegen? Talán elkényelmesedtünk? Talán még mindig túl sok a vesztenivalónk? Milyen kifogás van még a tarsolyban? („Az ünneplő ruhám van rajtam.” „Holnap munkanap, korán kelek.”) Mire várunk még?!

Vajon hogy küzdhetünk a „demokráciában” annak véget éréséért? Demokratikusan – kihasználva minden lehetőséget, amit kínál (aláírásgyűjtés, népszavazás, stb., melyekről már bebizonyosodott, hogy semmit sem érnek) – vagy antidemokratikusan? Ha demokratikusan játszunk, nem lehet, hogy csak meghosszabbítjuk a „demokrácia” fennállását?

A „demokrácia” csak arra jó, hogy ne kelljen a felelősséget vállalni, azt mindig valaki másra lehessen hárítani. „Gyurcsány a hibás.” „Mindennek Orbán az oka.” Nem igaz! „Minden magyar felelős minden magyarért.” Mind a 15 millió magyar felelős a gyurcsányi magyarirtásért, mert hagyja! Mert hagyjuk! Orbán pedig épp úgy a lecsillapítás eszköze, mint a betelefonálós, kibeszélős, sms-küldős műsorok, melyek segítségével – a hatalomra valódi fenyegetést nem jelentve – vezethetik le dühüket a jogosan felháborodott polgárok. És sokkal kényelmesebb a képernyő előtt anyázni, és várni, hogy majd valaki mindent megold, hogy Fletó majd ettől veszi a kalapját… Ugyan, miért tenné?

És vajon meddig fog fennállni ez a demokráciának nevezett észrevétlen rabszolgaság? Pontosan addig, amíg hagyjuk, kedves szalonmagyarok és kanapéforradalmárok! Egyetlen perccel sem tovább! Jut eszembe, ha most törne ki 56, és ha nem az optimista változat valósulna meg, Fletó vajon kit hívna be?

Egyébként Fletónak igaza van: még túlságosan „NAGY A JÓLÉT”! (Nem csökken sem a szeszesital, sem a cigaretta-, sem a benzinvásárlás. Tehát van miből költeni...) Ha nem így lenne, kétmillió ember állna a Kossuth téren! És még vasvilla sem kellene a kezükbe. Egyszerűen csak odamennének. Fegyvertelenül. Csendben. De azt mindenki tudná, miért!

Én tulajdonképpen szorítok Fletónak. Ő – szándéka ellenére – a mi emberünk, és nem is sejti! Tettestársaival minél jobban fokozzák a „reformot”, annál több magyar tér észhez. Annál több magyar akar egyszerűen csak magyar lenni! Szóval, hajrá, Fletó! Nyelvbotlás – húzzunk bele, Fletó!

Megállapíthatjuk, hogy sem a szokványos hierarchikus társadalmi rendszer, sem a demokrácia nem jó rendszer. De akkor milyen társadalmi rendszer élhető, ideális? Gondoljunk csak arra, vajon mikor volt Magyarország jelentős tényező a világ térképén. Amikor fejedelemség vagy királyság volt! Churchill nem született magyarnak, és soha nem élt a szakrális magyar királyságban, ezért is gondolhatta úgy, hogy a demokráciánál nem lehetséges jobb rendszert kitalálni. Nekünk magyaroknak azonban nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt!

A Magyar Szent Korona mint szakrális tér a nemzet egész testének tulajdonosa – beleértve az alattvalókat és a földterületet (teljes Kárpát-medence!) is. A hatalmat, a földet csak bizományba kapja az uralkodó, a birtokos bármikor megfosztható tőle, ha méltatlannak bizonyul rá. Idézzük csak fel az Aranybulla 2. §-át: „Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.” Tehát az ellenállás nemcsak jog, hanem kötelesség is egyben! A Magyar Szent koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence teljes területe, hisz az a Magyar Szent Korona tulajdona, így a Kárpát-medence minden polgára a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet 1038. augusztus 15. óta áll fenn. Ekkor, Nagyboldogasszony napján ajánlotta fel Szent István Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomban országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának. Ez az ég és a föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és éppen ezért ezen jogi helyzeten földi hatalmak nem változtathatnak. No, tessék csak innen szemlélni ezután Trianont és a privatizációt!

A magyar föld nem eladó.

A magyar ember lelke olyan, hogy ember soha nem parancsolhat neki, csak a teremtő Úristen! A magyar ember csak azt tudja elfogadni, ami a szívével, hitével egyezik, mert a magyar ember a szívével gondolkodik. A magyar ember mindig az igazságért, a szabadságáért, saját jogaiért, elveiért harcolt, soha nem aljasságból. Szembeszállt a kor legerősebb hatalmaival is, és életre-halálra megküzdött velük, amikor arról volt szó, hogy saját hite, hagyományai, szokásai, jogrendszere vagy idegen elképzelések szerint élje életét. A „lázadó” magyar mindig csak azt védelmezte, ami az övé volt.

Változást akarsz? A változtatást kezdd magadban. A változás te magad légy. Mutass példát, követőkre találsz. A jövőt mi magunk teremtjük gondolatainkkal, most.

Valamikor 2000 évvel ezelőtt tizenketten indultak el az igét hirdetni a világba... A mi helyzetünk ennél nagyságrendekkel jobb! Aki ott volt idén májusban a Rákóczi vár romjainál az „ezeréves” határon az őrház-avatón, tudja: a honvisszafoglalás megkezdődött. Aki ott volt augusztusban Bösztörpusztán a II. Madjar-Magyar Kurultajon, tudja, mi nem tizenketten voltunk.

A szép magyar jövő visszafordíthatatlanul elkezdődött. És ezt az arctalanok is tudják. És félnek. Nagyon. A bankrendszer omladozik. A „demokrácia” órái meg vannak számlálva.

hunhir.hu

Hogy lop meg a zsidó?

2008-10-19T19:34:00.027+02:00

Hogy lop meg a zsidó?

Az emberi természet olyan, hogy reagál a változásra (bármily meglepő) és nem bamba vigyorral és önámítással, "a nézzük a jó oldalát" szemüvegen keresztül teszi a fejét a hurokba! Ami 2004, vagy még inkább 2006 óta a magyar érzelműek által látogatott honlapokon, fórumokon zajlik, az egy teljesen természetes folyamat.

Az emberek rádöbbentek, hogy átverték őket, és miután erre ráeszméltek, elkezdtek szembe nézni a tényekkel, jött a teljesen természetes és EGÉSZSÉGES emberi reakció, a DÜH!Ennek a blognak a legelső, 2007-es posztjai is ilyenek. A düh átélését nem lehet kihagyni, mivel enélkül nem tisztulnak le a dolgok, nem távoznak a negatív energiák, hogy helyükbe a megoldás keresése léphessen.

Ennek a blognak a legelső, 2007-es posztjai is ilyenek.

Hogy ez a hozzáállás igazságtalan volna a "rendes" zsidókkal szemben? Ilyenek úgy sincsenek, csak olyankora monják ezt, akikről még nem tudnak mindent...

Mi vagyunk otthon a saját hazánkban, és nem mi kezdtük el ezt a gyűlölködést. Gyűlöl a zsidó, mert magyar, tehát GOJ vagy, és szerinte alsóbbrendű. Gyűlöl a cigány is, mert magyar vagy.

A cigány kimutatja a gyűlöletét, hőbölög, fenyegetőzik, lincsel. A zsidó más módszerekkel dolgozik, látszólag érzelemmentes - azért persze néha mégis elszólják magukat. Nézem néha a zsidók blogjait, fórumait, a a judapestet, a szombat fórumát, és látom, amit látok... xD

Nem egy békésebb világ felé haladunk, emiatt pedig ezzel a túlzott humanizmussal nem maradhatunk talpon. Hunyadi se kuglóffal és kakaóval várta a „bevándorló” oszmánokat. A felebaráti szeretet nem jelenti azt, hogy a saját fajtám elé kellene állítanom akárkit is, ezt úgy hívják, hogy önfeladás, egy liberális ostobaság, orbitálisan nagy lúzerség. Azt hiszem mi magyarok, talán mindenki másnál türelmesebbek és toleránsabbak voltunk eddig, most már nem nekünk kell a békejobbot nyújtanunk.

Marcuse szerint a baloldali mozgalmak felé maximális toleranciát kell tanúsítani és hirdetni, míg a jobboldallal szemben kíméletlen intoleranciát: a gondolatok, a vélemények és a szavak ellen is. A hétköznapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy én megkövetelem tõled a toleranciát, de ahhoz neked semmi közöd, hogy én hogyan viselkedem. Ez az úgynevezett »represszív tolerancia«." (W. Waldstein fejtegetése H. Marcuse gondolatairól, Zeit-Fragen, 2000. szeptember)

A zsidók nagyon is értelmesek, és úgysem állnak ki a kettős mérce ellen, pedig pontosan tudják, hogy van, naná, hisz ők működtetik. De a törzsi összetartozás felülírja a morált az intellektuális zsidó népesség esetében is. Egy jó példa erre a hozzáállásra, hogy izrael egy körözött zsidó háborús bűnöst, népirtót SEM adott ki.

A zsidók nem úgy veszik el a pénzem, hogy feltörik a házam és kirabolják, vagy ilyen - olyan trükkel kicsalják tőlem. A zsidó nem hülye, hanem gonosz. Tehát más módszert választ. Ezt úgy hívják munkanélküliség. Miközben az ország tele van el nem végzett munkával (lásd a most éppen esedékes parlagfű kaszálást, stb.), mégis munkanélküliség van. Hogy a rákba lehet ez? Csak úgy, hogy megéri nekik.

Megéri, mert a munkanélkülivel tartható sakkban a munkahelyen lévő, mondván örüljön, hogy van munkahelye, van miből megélnie. Így lehet a béreket éhbér szinten tartani, azaz még a munkaerő áru értékét sem kifizetve. Eredmény: meg sem kapjuk a pénzt!

A gazdag úgy jön létre, hogy sok-sok szegény mindegyikétől elvesz egy kicsit. Nagyjából egymillió szegény tud így "eltartűani" egy dollármilliomost.És sokkal kevesebb profitja lenne egy pénzintézetnek, ha nem vennénk fel minden vacakért hitelt! A zsidók sátánista mammon imádatának egyik leplezetlen célja a hitelt felvevő fél függővé tétele, adósrabszolgaságba kergetése. És nálunk még az uzsora szedés sem büntetendő ráadásul.

Lássuk a munkaerő értékét. Az nem más, mint a munkaerő közvetlen fenntartására (táplálkozás, lakás, tisztálkodás, továbbképzés, stb.) a munkaerő megújítására (alvás, pihenés, szórakozás, utazás, stb.) és a munkaerő újra termelésére (gyermek nevelés, iskoláztatás, stb.) szükséges összegek együtt. Az éhbér az elsőre ad pénzt, a másodikra alig, a harmadikra pedig nem. Csak, hogy tudjuk mit jelent ez!

Az éhbér másik következménye, hogy az átlag melós egyetemre már nem tudja járatni gyermekét, mert nem telik rá! Eredmény: A magyarság gyermekei nem jutnak be az egyetemekre. Ezért akarják bevezetni a tandíjat! Tehát nem kell a zsidónak a magyart az egyetemről kitúrnia, mert nem is jelentkezik oda magyar. Egyszerű anyagi okokból. Ördögi nem? Azért vigyázni kell a magyarral, mert hihetetlen áldozatokat is képes vállalni a gyermekért, ahogy az a Horthy időkben is bebizonyosodott. Ezen túl, nem lehet csak zsidó és cigány az egyetemeken, tehát be kell engedni magyart is.

De azt azonnal el kell lehetetleníteni, nehogy mérvadó tényező lehessen később. Ennek eszköze pl. a pályázatok útján történő anyagi támogatás, amelyért később hálásnak kell lenni, és az ő szekerüket kell tolni, vagy a diákhitel. Jó magas kamatra. Ez utóbbi különösen "szép", mert még az előző támogatásnál is arctalanabb, megfoghatatlanabb, hiszen banki, és ezért személyhez nem köthető.

Itt a banknak tartozol röpke 20-30 évig, és akkor vesznek el a fizetésedből, amikor a pályád elején, és derekán vagy. Tehát, mint mérnök, orvos, tanár, stb, nem juthatsz előre a magyar értelmiségi, mert nem tudsz időben megtollasodni.

A megvénült, öreg emberrel már senki sem akar semmit, mert úgy tartják (előítéleteik vannak!), hogy "ha eddig nem jutott előre, akkor biztosan olyan is." Ha azt hisszük ez nem fontos, akkor gondoljunk bele abba, hogy mi esélye van annak, aki a főnökét sohasem tudja meghívni, mert olyan körülmények között lakik, olyan lakást tud csak fenntartani, amilyen egy ekkora adósság mellett lehetséges.

Erre mondta a zsidó aczél györgy, hogy nem kell megölni a halat, elég, ha elöntik alóla a vizet. Ahogy azt megmondta a zsidó kóka jános, "a békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat".

Jó, ha tudjuk, a zsidók a nemzsidókat nem tekintik emberi lénynek, csupán gépnek, biodíszletnek, haszonállatnak.

Nemzeti csúcs, csúcs átverés

2008-10-18T01:50:00.063+02:00

Nemzeti csúcs, csúcs átverés

Nemzeti csúcs, ennyi zsidóval az élen? A zsidók nem nemzet, hanem nemzetközi, hazátlan, élősködő söpredék

A hetvenes évek végétól indult a neoliberalizmus hódító útjára, és a kilencvenes évek elején lehetett először arról hallani, hogy kb.30-40 év alatt pusztítja el önmagát ez a rendszer. Hát, most látjuk a végjáték kezdetét, csak az a baj, hogy a neoliberalizmus olyan mint a kommunizmus. Nem önmaga a legnagyobb baj, hanem ami utána jön. Egyébként meg nem sajnálom az amerikaiakat.A gazdaságuk mögött nincs valódi tartalom, pusztán lufi ( tözsde) gazdaság. Csak idő kérdése mikor pukkad ki.Ha a kínaiak nem sajnálnának egy ilyen nagy felvevő piacot feladni, egy hét ( vagy órák alatt) térdre kényszerítenék amerikát.

Remélem is, hogy megmozdul majd valami! Az nem mehet így tovább, hogy ha a bank nem húz annyi hasznot, amennyit szeretne, akkor szól a kormányoknak, hogy adják oda az adózók pénzének jórészét, mert ő különben "csődben" lesz és akkor jaj mindenkinek! Persze csak nekik nem!

Nem is olyan rég, kb. egy éve az rtl klub híradója beszélt a bankok sikereiről és kiszámolta, többek között, hogy az otp másodpercenként tízezer Forint hasznot termel! Létezhet így igazából csőd? Hol az a sok pénz? Az országot csak úgy lehet kivezetni a válságból, ha értékeinket megőrizzük, megóvjuk. Ennek két útja van. Az egyik az adósságszolgálat mérsékelése, így az adóink jóléti célokra és fejlesztésekre fordíthatóak. A másik pedig az országban folyó termelési haszon megtartása, ami a nemzeti tulajdon visszaszerzését jelenti a stratégiai ágazatokban, az energiatermelőknél, az energiaszolgáltatóknál, a közműcégeknél stb. Jelenleg azért sínylődünk, mert az adóink és a termelési haszon kikerül az országból, és hazug politikusaink nem beszélnek erről. Mondanak mindenféle megoldást, de ezt, mint lényeget elhallgatják.

A magas adósságszolgálat és a cégek rossz (külföldi) tulajdonosi szerkezete gyarmati szintre süllyesztette Magyarországot. Ugyanolyan termelékenységgel, ötödannyi bérért dolgozik a magyar polgár, mint azon polgárok, amely országokat nem árusították ki. A Ft értéke nem munkabér függő abban az országban, ahol mesterségesen vágják agyon a reálbéreket. Így az nem is lehet összehasonlítási alap. Az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy - nemzetközi gyakorlattal szemben - a válságkezelést böszme és veresrézcsapata ismét kamatemeléssel oldják meg. A Ft értékére és mögötte lévő lufinak ez a lényege. Kamatemelés a pénzeszközök termelésből történő kivonásával jár, hiszen a pénzügyi szektorban magasabb hozamot lehet elérni mint a piacon. Gazdaság így lassul, munkanélküliség stb. Dagad a lufi.

Kamatemelés a pénzügyi szektort erősíti, külföldi pénzeszközöket von be viszont magas kamaton kell visszafizetni aminek nincs fedezete. Kölcsönt és kamatot kölcsönből, magas tőkeátéttel.

Ez eladósodáshoz, ellehetetlenüléshez vezet. Tehát ez esetben sincs Ft mögött valós érték és főleg teljesítmény. Sőt tuti bukta ami nem rajtunk múlik majd. Szerintem még örüljünk, hogy ennyit adnak a Ft-ért, de sajnos ezt sem érdekünkben teszik. Nem azért teszik, hogy mi olcsóbban vehessünk műszaki cikkeket. Azok eddig is olcsóbbak voltak Ausztriában, de mint ahogy már pár éve rájöttem, Szlovákiában is.

Azok az országok lettek sikeresek, akik a Valutaalap és a Világbank utasításai ellen cselekedtek.Ezek az országok javarészt Dél-amerikában és Ázsiában vannak, ahol a zsidó befolyás nem olyan erős, mint Európában. Mivel nálunk csak kollaboráns döntéshozóink vannak, gondolkodás nélkül megteszik, amit parancsolnak nekik.Gondoljátok, hogy mi tudjuk milyen kárt okoznak, és ők meg (tanult emberek , igaz Marx egyetem, Harvard, Oxford) nem? Nagyon jól tudják mit csinálnak, csak szarnak rá, mert semmi következménnyel nem jár az ország tönkretétele, nekik meg az ükunokájuknak sem lesz anyagi gondjaik.Valóban egy népmozgalom törölhetné el csak ezeket a föld színéről !

"A haláltánc tehát nemcsak a globális térben, hanem a Magyarország nevű "lokalitásban" is elkezdődött. És bizonyosan megsemmisíti majd a liberális "megsemmisítőket""

idézet innen :

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/23/a-gatlastalan-kapitalizmus-onpusztito-amokfutasa/

Úgy legyen !!!

Az elmúlt húsz év alatt már felzárkózhattunk volna a fejlett nyugathoz, ha a fejlesztéseket a nemzeti vagyon megőrzésével valósították meg.

Mára vált világossá, hogy a külföldi tulajdonos a legrosszabb tulajdonos, mert kiviszi az országban folyó termelés hasznát.

Kiviszi olyan arányban, hogy nem tudjuk bevezetni az eurót, a bérek ötödannyi érnek, mint a hasonló termelékenységgel működő "fejlett" országokban.

Az ország kiárusítására a liberálisok vették rá a politikusokat, hazugsággal, átverő propagandával. A mai közállapotok mutatják, hogy a külföldi tulajdon túlzott aránya tönkreteszi az országot.

Fidelitas: vízgereblyézés, látszatmunka a "Gyurcsány-csúcsocska", melyen a főnökünk is részt vesz
2008-10-17. 16:26

Vizet gereblyéztek a Fidelitas aktivistái pénteken a "nemzeti csúcsnak" helyet adó Magyar Tudományos Akadémia közelében, hogy felhívják a figyelmet a szombati rendezvény értelmetlenségére - mely rendezvényen főnökük és kenyéradójuk, Orbán Viktor is részt vesz, Sólyommal, Mádllal, az Ab elnökével és más magára valamit adó politikussal ellentétben. Az ötlet egyébként nem az ő fejükből pattant ki, Kósa nevezte vízgereblyézésnek és bolhacirkusznak Fletó PR-eseményét, melyen az illegitim miniszterelnök a porondmester. Hogy OV szerepe mi lehet ebben a szereposztásban, arra sajnos nem tért ki, de hamarosan annak is eljöhet az ideje, hiszen immár a Magyar Nemzetben is több alkalommal (lásd itt és itt) fogalmaztak meg eléggé nyílt, és kétségkívül súlyos kritikát Orbán atlantizmusával szemben.

A Fidesz ifjúsági szervezetének aktivistái az Akadémia épülete melletti Duna-parti szakaszon egy felfújható medencét töltöttek meg vízzel, és, hogy szemléltessék, szerintük mire jó a szombati, Orbán részvételével megtartott tanácskozás, vizet gereblyéztek.

ráadásul megdicsérve - igaz, mi sem" vspace="2" hspace="2">
Nem hitték volna, hogy valaha címlapon lesznek nálunk,
ráadásul megdicsérve - igaz, mi sem

Kérdő Zsuzsa és Mihalovics Péter, a Fidelitas két alelnöke újságíróknak nyilatkozva „Gyurcsány-csúcsocskaként” emlegette a szombati rendezvényt nemzeti csúcs helyett.

A „Gyurcsány-csúcsocska” nem más, mint vízgereblyézés, látszatmunka, eredmények nélkül – mondta Mihalovics Péter. A Fidelitas két politikusa arról beszélt, hogy a pénzügyi válság miatt Magyarországon felelős politikára lenne szükség, egyeztetések és „Gyurcsány-csúcsocskák” helyett sokkal inkább azonnali, határozott kormányzati döntéseket kellene hozni.

(Kuruc.info - MTI - Stop)

Most, hogy beütött a krach, a különféle válság tanácskozások mellett mennek a zsidók is tanácskozni, mert tartanak a magyar néptől. Minden áron fenn kívánják tartani a neolib diktatúrát. A rákos sejtként burjánzó liberalizmusnak ez kevés: a lelkünk is kell. Van ebben valami sátáni és megfoghatatlan, de épp ez a lényege.

Mindenesetre amit reform címén közgazdászaink (is) felmutatnak, az nem sok. Osztás, szorzás, összeadás, de leginkább kivonás. A számok mögött az EMBEREKET azonban nem látja, pedig ez lenne az igazi.

Addig is, ha annyira jól számolnak, szeretném látni, ha megírnák: ők, és társaik saját életszínvonalukon - havi tíz millióból, mint Simor András, vagy milliárdos tőkejövedelemből, mint demján sándor zsidó - hogyan jönnének ki két kiskorú gyermekkel, kétkeresős, (ha ugyan ezt keresetnek lehet nevezni) családban havi 200
ezerből? Erre eddig még senki okos emberünk nem tudott válaszolni. Hiába, ők nem ennyit keresnek. Vagy az szdsz-esek szerint mi, magyar dolgozók tized, huszadannyit érünk, mint szerencsésebb nyugati társaink? Keresetünk alapján legalábbis. Ez lenne a rendben működő szép új világ?

A zsidó demján sándor ma azt mondta, csökkenteni kell a reál béreket - ő maga millárdos tőkejövelelmekkel rendelkezik. Hát igen! EZ a zsidó!

A többiek is kb. ezen a béka segge alatti neonlib szinten tettek javaslatokat, kivéve persze a fidesz-kdnp-t, ahol is Orbán és Semjén most egész jókat mondott. Azért dicsérem őket most kivételesen, mert a blog.hu-n minden olyan blog tömjénzsoltozott, amit én zsindexesek által íratott álblognak tartok. Na ugye, hogy nem hülyeség feltételezni, hogy vannak zsidósan politizálós, pénzért íratott kamu blogok :-)

"Ma a kis- és középvállalkozásoknak az Európai Unióból érkező források 3,5 százaléka jut. Nem szégyen ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim? 3,5 százaléka!" idézet innét :

http://reakcio.wordpress.com/2008/10/18/orban-viktor-beszede-a-nemzeti-csucson/

Az MNB aranykészletét, ami most nagyon jól jönne, a médiapatkányok és az SZDSZ kedvence (mivel magukfajta), bizonyos Surányi György adta el, zsidó köröknek. Rajta és a magukfajtákon kell számonkérni a magyar nemzetnek az MNB zsákjaiban tartogatott aranytartaléká

A zsidó Surányi György több éves viszonylatban is nyomott áron verte dobra a magyar nemzet aranytartalékát... A médiapatkányok és a magukfajták többek között ezért is tartják "pénzügyi zseninek" ezt a phérget. Eddig ugyanis megúszott mindennemű felelősségrevonást — figyelembe véve, hogy a bécsi CW Bankot is ez a Surányi "üzemeltette" a magyarság kárára.

Amennyi a magyarság kára, pontosan annyi a bank ki tudja milyen fajta "ügyfeleinek" nyeresége.

2000. 12. 16 : Orbán Viktor miniszterelnök megdöbbentőnek tartja, hogy a mintegy 100 milliárd forintos veszteséget felhalmozó - a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő - bécsi CW Bank vezetője 100 milliós végkielégítéssel távozik posztjáról. Orbán Viktor elmondta: a Magyar Nemzeti Bank függetlensége miatt a kormány nem tud felelősséget vállalni ebben az ügyben.

A CW Bank eszköz volt a magyar nép kifosztására, és az átjátszott pénz visszajött felvásárolni Magyarországot, "külföldi befektetők" pénzeként...

Surányi György, a nemzetrontó féreg szerepe mindebben máig nem tisztázott. Állítólag kastélya van Ausztriában (Jörg Haidert azért elkerülte...), ahol a hétvégeken a magukfajta "üzletemberekkel" szokott értekezni a közmagyarok további kifosztásáról és az adóforintok eltérítéséről.

Közben kiderült, hogy a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat pénzeit a CW Bankon keresztül tüntették el a "német" és "magyar" phérgek. Az összeesküvésre jellemző, hogy maga Kohn kancellár sem tudott dűlőre jutni a mindenkori magyarországi kormányokkal ez ügyben..

Egyébként pedig: igenis, a brutális megszorításokat javasoló spekuláns zsidók által lesajnált dolgozók munkája a legfontosabb. Ha egy zsidó közgazdász, vagy zsidó médiamegmondó nem dolgozik tíz napig, a kutya sem veszi észre. Ha egy szemetes nem takarít ennyi ideig, nagy gond van. Melyikük munkája a fontosabb tehát? És melyikük él jobban?

Ha ma, idén is koppon vannak a családok a fizetés (bevétel) és a fizetni való (kiadás) egyenlegében. Ill. inkább minuszban; akkor ha jövőre befagyasztják a béreket, a nyugdíjakat, és növelni fogják a kiadásokat, (mindennek megy fel az ára) akkor azt mi a fenéből fogják kifizeni?

Az államnak miből lesz a bevétele, ha fizetésképtelen lesz a lakosság?

Maguk sem gondolják komolyan?!

Vagy az egész ország adósok börtönében fog csücsülni, vagy a nép pesszimistább része önként adja fel?
Akkor jönnek az izraeli betelepülők?

Ez a szándék? Gyanítom, hogy ez is benne van a pakliban.

Nemzeti csúcs csúcs átverés, demján sándor zsidó , simor andrás zsidó, Simor András nem alternatíva, Surányi György zsidó, nemzeti csöcs, orbán viktor, semjén zsolt, tömjén, egykulcsos, egy kulcsos, index

A hungarista nő erkölcsi és szellemi feladatai

2008-10-17T21:09:00.009+02:00

A hungarista nő erkölcsi és szellemi feladatai

El kell érnünk, hogy minden magyar nő világosan és tisztán lássa feladatát, jogát, és kötelességét, ami nem más, mint nemzetünket élet-halál harcában támogatni!

A hungarizmus ismerete tisztánlátást jelent, ez a tisztánlátás segít a dolgok helyes megítélésében és tetterőt vált ki. Semmi egyéb nem lebeghet egy hungarista szeme előtt, mint nemzetünk szolgálata. Szükség van a tisztánlátásra nemzetünk minden tagjától, így a nőtől is, ez a tisztánlátás segít a nemzet jóhasznára cselekedni.

A nő élettársa, segítőtársa a férfinak. Számaránya több, mint a férfi száma. Ezért igenis fontos, hogyan él és miként gondolkodik a nő, mert ereje nem számarányában, hanem abban a serkentő, ráható erőben jut leginkább kifejezésre, mellyel környezete lelkét, életét befolyásolni, irányítani képes.

Jogunk és kötelességeink közé tartozik az is, hogy azokat a feladatainkat ne hanyagoljuk el, amelyeket nemzetünk szolgálata szab reánk. Mert tudnunk kell, hogy nem mindegy hol, hogyan, és kik között éljük le életünket és neveljük gyermekeinket!

A hungarizmus megszabta a nő erkölcsi feladatait, melyet a következőkben foglalhatunk össze:

A nő a család jószelleme, a nő a hungarizmus lelke, a nő a nemzetélet halhatatlanságának záloga.

Ismerje, fejlessze, s a gyakorlati életben teljesítse ki a SZÉP fogalmát, úgy, hogy a nemzet újjáépítéséhez hozzájáruljon a nemzet erkölcsi erőinek nevelésével. Mivel a nő a család jószelleme, ezért tetteit az igaz istenhit kell, hogy vezesse. Meg kell őriznie a családi élet tisztaságát. A család kötelékében élő férfi és nő egyénisége a gyermekein keresztül alakul át a legkisebb közösséggé. Ezzel egységgé kovácsolja a családot és megteremti a MI fogalmát.

Ennek a legkisebb közösségnek a lelkisége a nő magatartásától függ. Evvel minden nőnek tisztában kell lennie, hogy felelőssége a mindennapok teendői mellett a család egységének megteremtésére is kiterjed. Így a nő képessé válik a családi béke megalapozására és megtartására.

A lányok és asszonyok életében meg kell, hogy jelenjen a nő valláserkölcsi érzése, meg kell, hogy valósítsa a családi élet tisztaságát. A nőnek ismernie kell a tiszta hungarista erkölcs követelményeit hogy tetteit, gondolatait és egyéniségének megnyilatkozásait ehhez a szilárd alaphoz mérje.

A nőnek mint a hungarizmus lelkének legyen közösségi érzése. Kötelessége az összhang megteremtése.

A hungarista nőnek legyen a magyar nemzet, a fajtánk erejének és jellemének ismeretén nyugvó nemzeti öntudata! Tudatosan irányított világnézetét a múlt helyes ismerete, és a jelen eseményeinek helyes megítélése adja.

Amit a hungarista nő el akar érni, meg akar teremteni saját családja és önmaga számára, azt akarnia kell a nemzet minden családjának! Így az ÉN(önérdek) és a MI(közérdek) összhangba kerülnek.

Meg kell értenie minden nőnek azt az alapvető tényt, hogy családját nem vonhatja ki a társadalom közösségének hatása alól, ebből kifolyólag az önérdek megköveteli a közösségi érzést. A családban uralkodó közösségi érzés természetessé teszi a társközösségi érzés kialakulását. Ez kialakulása nélkül nem leszünk képesek hungaristákat nevelni!

Az anya gyermeke lelkébe ülteti az erkölcsi erőt és a hitet, mely segít nemzetünk megmaradásában.

A fegyverek győzhetnek a férfiak kezében, de igaz győzelmet egy eszméért a nép csak akkor ér el, ha a nő átéli, és teljes lelkével vesz részt a küzdelemben. A magyar nőnek a hungarizmus eszmerendszere megadja világnézetét és annak gyakorlatát.

Minden nő hősi életszemléletet hoz magával, ezt bizonyítja az is, hogy szenvedések árán új életet ad, és mindezen szenvedések ellenére mégis újra és újra vállalja azt. Ez bizonyítja azt, hogy a hungarista nő képes a nemzetért és megmaradásáért újabb és újabb áldozatokra!

A nőben éljen az anyaság hivatástudata! A nő a nemzet halhatatlanságának záloga!

A nő rendeltetése hogy hungaristává váljon, hivatása pediglen, hogy hungarista anya legyen!

A családi életben meg kell valósítania a szép, az igaz és a jó életösszhangját, így a nemzet jelene biztosítva lesz. A gyermekei helyes nevelésén keresztül elérhetjük a nemzet boldog jövőjét! Nemzetünk halhatatlanságát abban az esetben érhetjük el, ha anyáink elvállalják és szívügyükké teszik eme feladatokat. Így a gyermek a magyar jövő, a hungarizmus fegyverévé válik.

Mind a paraszt, a munkás, az értelmiségi, a katona és az ifjú áldozataikat hozzák azért, hogy a családi béke és stabilitás megteremtődjön, ez a biztos jólét a családban a nemzet biztonságát garantálja. Ezért a nő köteles a nemzetet anyaként szolgálni és sok gyermeket nevelni. Természetesen ehhez a nemzet vezetésének biztosítania kell a szellemi, anyagi és erkölcsi jólétet a család számára!

Ezeket az erkölcsi feladatokat meg kell ismerni a szellemi mércén keresztül is. A nőnek az igaz fogalmát az anyai érzésen keresztül kell megismernie, fejlesztenie, majd a gyakorlati életben is teljesítenie.

A cél a tiszta nacionalizmus elérése nemzetünk életében. Ugyanúgy, mint ahogyan a család ereje a szereteten és közösségi érzésen alapszik, a nemzet tagjait a szereteten nyugvó élet, társ- és sorsközösségből adódó közösségi érzés kovácsolja eggyé. A tiszta nacionalizmushoz csakis a közösségeken keresztül juthatunk el!

Vagyis a család, nép, nemzet közösségén keresztül. A nacionalizmus akkor válik igazzá és tisztává, ha szocializmus, vagyis emberszeretet alapozza meg. A nemzetszeretettel (nacionalizmus) társuló emberszeretettel (szocializmus) lehet elérni a nemzet valós szolgálatát, így a család boldogságát. A nacionalizmus alappillére a haza és emberszeretet, vagyis a nemzetiszocialista gondolkodás.

A hungarizmus eszmerendszerében a három alaptényező a vallás mint erkölcsi alap, a nacionalizmus mint szellemi alap, és a szocializmus mint anyagi alap. Ez a három tényező egymást kiegészítik és elválaszthatatlanok.

A nő szellemi feladata ezért a következő: a gyermek helyes nevelése, az ifjú támasza, a családfő életért és kenyérért vívott harcában serkentő erő. A hazaszeretet érzését, a szellemi erőnket ápolja. Környezeténél köteles elérni serkentő erejének hatásával, hogy a magyar szellem termékei és értékei a magyar nemzet, a magyarság szolgálatában maradjanak.

A nő szellemi feladata és kötelessége a haza és a hazaszeretet fogalmának, érzésének és jelentésének átültetése családja és nemzete lelkébe. Ismernie kell a kultúra fogalmát és jelentőségét. A népi kultúrában a közösségi gondolat kerül kifejezésre. Ennek virágzása tükrözi a nép erejét és életszínvonalát.

A nő a haza és nemzetszeretetet szolgálja, abban az esetben ha felkutatja népi kultúránk kincseit. Népviseleteink és népszokásaink ápolása szükségszerű. A nő szellemi feladata még önmaga továbbképzése. Ha a nő tudása megfelelő, akkor képessé válik a tisztánlátásra és a helyes döntéshozatalra.

Az erkölcsi és szellemi feladatok ismeretével a hungarista nő képes lesz gyermekeit szép és jólelkű magyarnak megtartani. Azokat Istenhitre, haza és emberszeretetre nevelni. Így nemzetünk jövője biztosított, és szilárd talajon nyugodhat.

Gazdasági válság összefoglaló

2008-10-16T18:02:00.011+02:00

Gazdasági válság összefoglaló

Ez is aktuális :

Az 1929-33-as gazdasági világválság, ahogyan az Németországban kinézett és a kiút a válságból

http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=604

FEDezet nélkül nyomott pénz http://rrr100.wikispaces.com/

Lovas István : Az amerikai csőd jobb világhoz vezethet - Vége az amerikai hegemóniának.

„Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetőséget nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétől, ami a szó minden értelmében drága volt neki.”

Nem panaszkodhatnak unalomra azok, akik a fazekukon túlterjeszkedő világra is kíváncsiak. Nem egészen két évtized alatt lehettek tanúi a szovjet uralom alatt álló kommunista tömb összeomlásának, valamint napjainkban a globális hatalmi színpad átalakulásának.

Vége az amerikai hegemóniának, és végleg beléptünk a többpólusú világ korszakába. Szinte hetek alatt derült ki: nem csak a száguldó Kína lett megkerülhetetlen nagyhatalom, de a 88 százalékos népszerűségnek örvendő Putyin (Medvegyev) Oroszországa is. Miközben a magas festőállványról csúnyán lezuhant Amerikát egy olyan elnök vezeti, akinek ottani népszerűsége vetekszik Gyurcsány Ferenc hazai rokonszenvindexével.

Az amerikai birodalom és befolyás korábbiaknál nagyobb megroppanását kétségkívül a Wall Street drámai, viharsebességű összeomlásának köszönhetjük, amelynek során eddig szentnek és sérthetetlennek tartott neoliberális dogmák is a történelem szemétdombján kötöttek ki. Akár maga a neoliberalizmus egésze. Ne nyugodjanak békében.

Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy Jézus Krisztus már néhány évtizeden belül visszatér a földre, akkor elmondhatjuk, az izgalmak még korántsem fejeződtek be. Igaz, hogy az utóbbit a 44 éves Sarah Palin, az amerikai republikánusok alelnökjelöltje állította ("még életemben visszajön a Földre Jézus" - biztosított bennünket), de ki kételkedne eme privilegizált isteni kommunikációs csatornában, ha már párttársának, George Bush elnöknek is, mint megosztotta a nyilvánossággal, a Mindenható tanácsolta az iraki háborút?

Ami az amerikai birodalom hanyatlását illeti, annak idején elég sokan kinevették Paul Kennedyt, az akkor még a Yale Egyetemen tanító brit történészt, amikor 1987-ben korszakos munkájában elsőként vette észre: az általa 1500-tól vizsgált birodalmakhoz hasonlóan az amerikai is abba bukik bele, hogy katonailag túlterjeszkedik a rendelkezésére álló erőforrásokon.

De hogy a nagyközönségnek a szellem terméke mennyivel kevesebbet ér a kézzel fogható valóságnál, mutatja, hogy Samuel Huntington, Tariq Ali, Gore Vidal, Jean Ziegler, Emmanuel Todd és Chalmers Johnson kötetei együtt nem tettek annyit a kijózanodásért, mint most a Bear Stearns, a Fannie Mae, a Freddie Mac bank, és persze elsősorban az AIG biztosító államosítása, valamint a 700 milliárd dolláros állami mentőkötél megszavazása.

Megtérések

Hogy néhány nap alatt az Amerika hanyatlásának sokak által nem hitt jóslatából egy szempillantás alatt "arcátlan" diagnosztikai gyakorlat lett, azt mutatja Peer Steinbrück német pénzügyminiszter kijelentése, amely szerint "az Egyesült Államok elveszíti szuperhatalmi státuszát a pénzügyi világrendszerben". Kár, hogy Steinbrück kijelentésével nem várt néhány percet, mert akkor a Hypo Real Estate összeomlása után a transzatlanti demokráciák sorsáról is ejthetett volna néhány szót.
Sarkozy francia elnök szerint pedig "csupán" ezeknek lett vége: az önszabályozásnak, a laissez-faire gazdaságnak, és a mindható piac gondolatának.

John Gray, briliáns brit egyetemi tanár szerint "a mostani változás kihatásaiban éppen olyan messzemenő, mint a Szovjetunió bukása – a kormányzás és a gazdaság teljes modellje omlott össze". Majd hozzátette: "Az amerikai globális vezetés időszakának - amely visszanyúlik a II. világháborúhoz - vége."
Miközben valóban megdöbbentő "megtéréseknek" lehetünk a tanúi.

Mint a New York Times-ban heti két alkalommal jelentkező Thomas L. Friedman, a szabadpiaci fundamentalizmus egyik világszerte ismert "prófétája" saulus-paulusi bukfencének, amikor lapjának szeptember 22-i kiadásában ezt írta: "Ha a kormány nem segítette volna ki a Fannie Mae-t, a Freddie Mac-et és az AIG-t, nem mentette volna meg az embereket az Ike hurrikántól és nem szivattyúzta volna pénzek tonnáit a bankrendszerbe, gazdaságunk már összeomlott volna. Szeretne ön hallani ma egy olyan mondatot, hogy 'a kormánytól jöttem és semmit nem szeretnék önért tenni?"

Nem, ilyen mondatot ma ezen a világon Pető Ivánon és eszmetársain kívül - akik a magyar társadalommal szembeni, jól megfontolt gyűlöletükön kívül semmi máson nem dolgoznak komolyan - már senki se szeretne hallani (a balliberális sajtóban kéretik ezt a mondatot idézni - lehetőleg ezt is csonkán vagy meghamisítva, ahogyan szokták).

Azok a mondatok viszont, amelyeket a BBC szavazói szerint a világ legbefolyásosabb értelmiségije, az amerikai nyelvész-politikai aktivista, Noam Chomsky mondott október 3-án egy interjúban már nem csak a Pető-vonalnak kínosak: "a globalizmus közgazdászai egyszerűen
hazudnak, amikor azt állítják, az elmúlt harminc esztendőben a neoliberális programok hatására növekedett a gazdaság és emelkedtek ki emberek a szegénységből". "Ez szélhámosság", mondja. "Az emelkedő növekedési arányok és a szegénységből való kiemelkedés elsősorban Kínának köszönhető. De Kína nem követte a neoliberális szabályokat. Export-orientált politikát követett, ahol az állam irányította a gazdaságot. Az állam által irányított export nem a Washington-konszenzus."

Chomsky ugyanebben a beszélgetésben emlékeztetett arra is, hogy e becstelen közgazdászok úgy állítják be Dél-Korea látványos növekedését is, mintha az a neoliberális elvek sikere lenne. "Ez még tréfának is rossz. Dél-Koreában a tőke fölötti ellenőrzés olyan szigorú volt, hogy a tőkeexport halálbüntetéssel járt. Mi köze van ennek a neoliberalizmushoz? Állam által irányított gazdaság volt, nagyjából a japán modellt követve".

Az új világrend vége

A jelenlegi amerikai elnök apja, George H. W. Bush elnök 1990. szeptember 11-én (micsoda dátum!) mondta el az Új Világrendről szóló beszédét.

Azóta nagyon sok víz lefolyt a világ folyóin.

A legmegbízhatóbb amerikai és brit közvélemény-kutatók szerint az azóta eltelt 18 évben, de különösen ifjabb George Bush elnöksége idején az egész világon az Egyesült Államok iránti érzések igen intenzív ellenérzésbe csaptak át és az országot magát a világbékét fenyegető szélsőségesnek tekintik.

Talán nem alaptalanul: az amerikaiak által vezetett és az ENSZ megkerülésével eldöntött iraki invázió óta a közel-keleti országban mintegy 1,2 millió embernek kellett meghalnia feleslegesen. Irak – az emberiség kulturális bölcsője - felbecsülhetetlen értékű muzeális kincseinek nagy része eltűnt, illetve elpusztult. 4 millió iraki vált földönfutóvá.

Miután a háború előtt említett okokról kiderült, hogy egytől egyig szemenszedett hazugságok (tömegpusztító fegyverek, Szaddam Huszein kapcsolata az al-Kaidával), az inváziót ma már a "demokráciával" és az "emberi jogok" exportjával indokolják visszamenőleg.

Azok - és tapsoncaik -, akik Abu Graib-et, Guantanamo-t és a bérkínzást művelték vagy művelik. Azok, akik ma 30 000 iraki foglyot őriznek, azaz többet, mint amennyit a felakasztott iraki diktátor. Azok, akik Carter amerikai elnök szerint az apartheid rendszert fenntartó Izraelt finanszírozzák és ellátják ultramodern fegyverekkel.

Azok, akik nem beszélnek arról, hogy Darfúr - amelyet az ENSZ csak nem akar népirtásnak elismerni - babazsúr az amerikaiak késztetésére etióp csapatokkal megszállt Szomáliához képest. Akik India kasmíri rémuralma helyett Tibetről beszélnek. Akik tudatosan hallgatnak arról, hogy az emberi jogok Szaúd-Arábiában nem léteznek, de Egyiptomban vagy Jordániában se igen. Azok, akik nem hajlandóak bírálni az Öböl-menti országok vagy a szénhidrogénekben ugyancsak dúskáló közép-ázsiai országok diktatúráit, miközben az Amerikával rivalizáló Oroszországban egy erélyesebb, de a magyarországinál jóval szelídebb rendőri akció miatt hónapokig mutogatnak ujjal az ottani zsarnokság újabb bizonyítékaira.

Márpedig azok, akik elvetik a kettős mércét - a tisztességtelen emberek alapeszközét -, azoknak nehéz megmagyarázni, hogy az Egyesült Államok és leghűbb szövetségesei a polgári lakosság irtásával akarják a demokráciát exportálni Iraktól Afganisztánon át a másfél millió kazettás bombával megszórt Libanonig.

De ennek vége. Az a tény, hogy az amerikai törvényhozás 700 milliárd dollárral adósított el több amerikai nemzedéket, miközben havi 10 milliárd dollárba kerülő háborút folytat Afganisztánban, Paul Kennedy birodalmi túlterjeszkedési elmélete minden ismérvének megfelel.

Ami nem várt haszonnal jár a világra és így Magyarországra nézve is. Felderengett ugyanis a háború vagy újabb háborúk elkerülésének kézzel tapintható lehetősége. És hogy még a neokonzervatívok hazai követőinek szemében is kifogástalan forrásból idézzünk, álljon itt az izraeli Háárec című napilap október 5-i számából Irán megtámadásának latolgatásáról írt cikkből vett idézet: "Vajon mi történt húsvét és újév között? Az amerikai kormány egyértelművé tette Izrael számára, hogy ellenzi Irán megtámadását. Annak az eshetősége, hogy az Egyesült Államok saját maga megtámadná Iránt, elhanyagolható, tekintettel a súlyos gazdasági válságra és arra, hogy az amerikai katonaság belebonyolódott az iraki, afganisztáni és pakisztáni térségbe. Ezért állami pénzekre van szükség a Wall Street megmentésére, nem pedig arra, hogy Irán natanz-i urániumdúsító berendezését lerombolják".

Jó hír nem csak a világnak, de Amerika népének is, amely – roppant érdekes módon ezt se kürtölték szét a médiumok - a legújabb felmérések szerint 75 százalékban úgy véli, Iránnak joga van uránt dúsítani.

Amerikára a Wall Street összeomlása kijózanítóan hat majd. Mint ahogyan néhány napja a kongresszus a legnagyobb csöndben törvényben tette lehetővé, hogy amerikai asztronauták a Szojuz űrhajón béreljenek helyet.

Ugyanis az amerikai nyilvánosság nagy megdöbbenésére a NASA 2010-ben öt évre felfüggeszti űrutazási programját és attól kezdve csak a Moszkva melletti Csillagvárosból indulhatnak amerikai asztronauták a Nemzetközi Űrállomásra. Amely ráutaltság - a többi egymásra utaltság mellett - csillapítani fogja a kedélyeket, netán a végtelenségig is lelassíthatja az "iráni rakéták" ellen létrehozandó kelet-közép-európai rakétapajzs lengyel és cseh elemeinek felépítését.

De az európai országok vezetői is - amelyeket az amerikai válság magával ragadott - hasonlóképpen belátják, nem érdemes kívülről rájuk oktrojált, képzelt veszélyek miatt beláthatatlan következményekkel járó háborúkba sodródniuk.

Miután még az eredeti amerikai neokonok, de hazai klónjaik sem vádolták eddig Berlusconit, Merkelt és Sarkozyt azzal, hogy a Kreml ügynökei, idézzük a francia elnök - az EU soros elnöke - szavait arról, hogy mi várható: "Amit Európa Oroszországnak akar elmondani, az az, hogy Oroszországgal közös jövőt kívánunk kiépíteni, partneri viszonyt... és egy olyan közös gazdasági térséget, amely egyesítené Oroszországot Európával". Amely kijelentést Merkel kancellár esetében máris tettek követtek és Medvegyev orosz elnökkel Szentpétervárott megkötötték azt az újabb energiaüzletet, amely mindkettőjük érdeke.

Helyes irány, amelynek a reálpolitikus, békeszerető és mérsékelt jobboldaliak örülhetnek. Érdekes, hogy őket nevezték sikerrel 18 éven át szélsőségeseknek, holott kiderült, szinte nem volt eszmei csata, amely terén az idő nem őket igazolta volna.

A Pesti Hírlapban 1992-ben indult Szingapúr-vita arról szólt, hogy Magyarországnak jobb lenne először a gazdaságát erősítenie keménykezű vezetés alatt, ahelyett, hogy nyugati típusú demokráciát teremtenénk meg pillanatok alatt.

Ugyanezek a "szélsőségesek" azt állították, a kapitalizmusnak nem alapfeltétele a demokrácia. (Erről talán kérdezzük meg a diktatúrák állami alapjainak kezelőit, akik többszörös Paulson-tervet tudnának most finanszírozni.)

E "szélsőségesek" azt ajánlották, hogy az állam maradjon erős.
E "szélsőségesek" azt ajánlották, hogy az erős állam tartsa a kezében az állami vagyon jelentős részét.
E "szélsőségesek" azt állították, hogy az állam sokszor jó gazda, mint ezt a francia TGV és a brit magánvonatok ellenpéldája, de az is bizonyítja, hogy az Európai Unió rájött: csak az állam építheti ki legnagyobb projektjét, a Galileo helymeghatározó műholdas rendszert.
E "szélsőségesek" azt állították, az iraki háború katasztrófa és hogy Magyarország egyetlen vállalkozói megrendelést nem kap érte Amerikától, "hálából" és "cserében" részvételéért.

Ugyanezek a "szélsőségesek" ma azt állítják, hogy egy teljes mértékben egymásra utalt világban a neoliberális rendszert kell kidobni az ablakon, nem pedig az országok közötti normális kapcsolatokat, amelyeket ápolni kell. Amerikával, Kínával és Oroszországgal. De nem háborúzni.

Azon neobuzgóknak, akik ma a Duna-Tisza közéről akarják egyik kezükkel felszabadítani Tibetet, másik kezükkel az abházokat és a dél-oszétokat önrendelkezésüktől megfosztani, harmadikkal Darfúrt rendbe tenni, negyedikkel a kubai foglyokat kiszabadítani, ötödikkel Medvegyevet Gazpromostól legyűrni, miközben sietve diverzifikálnának nem létező plusz energiaforrásokkal, Sívától kell karokat kölcsönözniük, amennyiben - ha már Indiánál tartunk - nem akarják az ott az emberi ürülék kezelésére korlátozott 200 millió érinthetetlent is menetközben emancipálni.

Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetőséget nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétől, ami a szó minden értelmében drága volt neki. És fel kell tenni a kérdést, megérte-e az, hogy 18 év "demokrácia" után - vért, könnyet, nemzeti vagyont, sőt emberbőrt is vesztve - most ott tartunk, amint az MTA Szociológiai Intézetének szeptember első felében nyilvánosságra hozott adataiból kiderült, hogy a megkérdezettek 75 %-a szerint a "pártvitákat kizáró, erőskezű kormányzásra lenne szükség"?

Az ördög ügyvédjének válasza: igen, megérte: 18 évvel ezelőtt a 75% még demokráciát akart volna.
Consummatum est.

(Lovas István - Magyar Nemzet)

A jelenlegi válságnak és egyben az USA megroppanásának szerteágazó okai közül a legmarkánsabb teljességgel rejtve maradt. Mégpedig a fiat-money-val történő monetáris infláció és hitelpénz rendszer.

Egy kis előzmény. Csupán csak ha az 1700..1900 közötti időszakot nézzük, akkor Amerikában nem volt infláció, vagyis az áremelkedés teljes mértékben hiányzott. Két rövid időszakban volt infláció, mégpedig a két háború alatt amikor a pénz aranytartalékához való kötődést ideiglenesen felfüggesztette az állam. Azt követően volt valami ami nagy gyorsasággal visszafordította a folyamatot és az árak ismét visszatérhettek normális szintjükre. Miután létrehozták a FED-et, 1914-et követően szinte folyamatosan inflálható volt a pénz. A harmincas világgazdasági válság ideje alatt a new deal megpróbálta visszaterelni az árakat, de a jegybanki intervenciók hatására sikerült inflációs pályára állítani újra a pénzt. 1971-ben már nem lehetett tartani az inflálás üteme mellett az aranyhoz való rögzítést, ezért véglegesen megszüntették az aranyfedezetet. Innentől kezdve szabad volt a pálya a legbrutálisabb inflálás számára is.

Annyit kell tudni, hogy az infláció összességében rejtett módon többet inflált el az átlagemberek zsebéből mint a jelenelegi 9 és valamennyi trillió dollár állami adósság értéke. Bocsánat, bank bailout után legalább egy trillióval több adósság!

Az infláció döntötte romba a megtakarítási lehetőséget, ez által a családüzemtől az állam elvette a generációk közötti szolidaritást (ezt még Bogár László is elismeri a könyvében), vagyis a nyugdíjjat már többé nem az államban takarították meg - 1995-től kötelező valamelyik magán nyugdíj pénztárba belépni nálunk is, benne volt a Bokros csomag nevű neolib programban.

A neoliberalizmus a New Deal meghosszabításán kísérletezett. Mi is volt a New Deal. A New Deal atyja volt az aki épp 70 éve elkobozta a lakosságtól az aranytartalékot, tudnillik az arany a nép pénze. Így semmi sem veszélyeztette az inflált pénzben való bizalom elvesztését. Törvényszerű volt, hogy be fog dőlni a rendszer. Aztán be is dőlt a hetvenes évek elején. Ekkor előretolták Milton Friedmann-t és általa Chicagoi iskolát. Az ő reformjuk nem a megoldást hozta, az ő termékük a jelenlegi monetarizmus, a semmiből való végtelen pénzteremtés.

Mi a baj a semmiből való pénzteremtéssel?

Az, hogy valakinek joga van sokat előállítani, a többieknek meg nem. Minél több pénz jön létre ilyen könnyen valaki kezében és "versenyre" száll az áruért olyannal akinek nincs joga a semmiből teremteni, akkor annál szegényebb lesz az utóbbi és a legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt szabad intervencionizmus mentes versenynek nevezni!

Az infláció pedig alulról kényszeríti a tömeget több és több munkára. Na ezt nevezték szabad piacnak. Legfőképpen azért, hogy mindannyian megutáljuk. A szabad piac nevében valójában brutális intervencionizmust gyakoroltak államok feletti transznacionális intézményekkel (WTO, Worldbank, GATT, IMF, stb). Ezek az intézmények valójában bürokratikus intézmények voltak, szabályozásaik volumenjében is inkább hasonlítottak állami kreációhoz mint amit az igazi szabad piac megkövetelne. Érdekes szócsavar van a fordításban, ugyanis a szabadon működő piac jelentése amerikában valójában önrendelkezést jelent a saját megtakarításaid felett. És ez nem zárja ki azt sem, hogy ne engedjük be mindazon külföldi árukat, amelyeket itthon is elő lehetne állítani.

Egyébként INNEN van a zsidóknak pénzük felállítani (többek közt) deviáns (feminista, lmbt, álzöld) és szélső-liberális lobbi csoportokat. De pl. a drog fogyasztás kultuszát megteremtő (azóta a drog fogyasztás csak nő és nő) popkulturális behatás szellemi gazdái is ők.

Ha a saját országában mindenki a saját terményeit, reál-teljesítményét szabadon értékesíthetné, az volna ideális. Ehhez képest a kisvállalkozóknak mindenféle EU-konformitásra hivatkozva akadályokat gördítettek, nehogy kikerülhesse a multinacionális forgalmazó láncházlózatot az értékesítésnél. Nesze neked szabad vállakozás!

És akkor mi okozta a jelenlegi piacoknak nevezett tőzsdék megroppanását?

Tudni kell, hogy a tőzsdéken nem csak azoknak a kiváltságosoknak a semmiből gyártott pénze kaszinózott, hanem az átlagemberek megtakarításai is. Minek utána a monetáris infláció folyamatosan felemészti a megtakarításokat, így sokan kénytelen voltak befektetni. Annyi tőkével nem rendelkezvén, hogy mindenki önálló vállalkozást indítson, az embereknek hagytak egy kis rést, hogy kis pénzét is bevigye a tőzsdekasszinóba.

Amikor a monetáris infláció természetes határához érdekett, egyre jobban meglátszott az eljövendő szörnyű valóság. Ekkor a sok-sok ember, köztük a szupergazdagok is menekíteni kezdték megtakarításaikat. A fináncnak a természetes büntetése volt ez. Ez maga a piaci reakció, hogy ha a bankrendszer hamisítja a pénz értékét, akkor az emberek kivonják a pénzüket a tőzsdéről. Ez és semmi más nem tudja beindítani a tőzsde összeomlását, de valódi okait már jó előre megteremtették a bankok.

A nép csak szeretne álmodozni, hogy a hatalommal szemben tiltakozásképpen ilyen nagy csapást mérjen. Egyetlen erő viszont létezik, aminek semmi köze sincs a kapitalizmushoz, sem a kommunizmushoz, hiszen sokkal régebb létezett, amióta gazdaság van a földön, az pedig az emberek szabad döntése (önrendelkezés), hogy ők most akkor visszavonják a bizalmukat. És hatalmas sebet ütöttek, amit semmilyen más módszerrel nem tudnának elérni.

Amíg mi testünkkel vonulunk a kormány ellen minden eredmény nélkül, annál sokkal jobb fegyver volna a kezünkben, csak a hatalom szerencséjére erre a tiltakozók nem szoktak rájönni. Ez pedig a pénz megvonása a bankokból. Hát nincs nekünk annyi pénzünk, mondaná a hozzá nem értő. Nem is kell annyi, ugyanis az a hatalmas pénzhiány ami most rövid idő alatt létrejött az nem úgy tűnt el, hogy épp annyit kivettek, hanem annak csak egy kicsinyke töredékét és a többi a tartalékráta elintézi a pénzmennyiség csökkenését a banki mérlegben.

Éppen ezért a valódi piaci döntések lehetősége az emberek kezében egy félelmetes fegyver a státuszkóval szemben.

2006 nyarától amerikában van egy kisebb kvázi forradalom a kifosztó rendszer ellen. Az emberek szabad gazdálkodásáért, mondván hogy ami a múlt századon keresztül és most is folyik az egy intervencionizmus. Rávilágítottak a fiat-money pénzrendszer alattomosságára és követelték a nép pénzének visszaállítását, illetve szüntessék be a FED-et.

Ehhez képest most 700 milliárd ment a bankoknak, hogy még tovább fenntartható legyen a semmiből való pénzteremtés. Lovas István pedig jön Sarkozy-vel, hogy "vége lett az önszabályozásnak, a lassez-faire gazdaságnak és a mindenható piacnak". Miközben Sarkozy megcsinálta az Állami Vagyonszerző Társaságot, de rögtön mondja, hogy nem ám hosszú távra vásárolnak bankrészesedést, hanem csak feltőkésítik a nép pénzéből és újra privatizálják. Vagyis a veszteségeket szocializálják és a nyereségeket privatizálják. Hát ez történt itt a privatizáció címszó alatt is!

Most pedig jön a komolyabbik része a dolognak.

Egy olyan államot megteremteni ami magába foglal minden nemzetet igen nehéz megteremteni. Előbb meg kell oldani azt a problémát, hogy az ellenállást kiiktassák. A legjobb ha minél nagyobb tömeg nemhogy ellenezné, hanem akarja. Ez az egész megroppanás egyrészt a szükséges áldozat volt, hogy a sokk hatására mindenki egy kórusban ítélje el azt is ami esetleg a saját javát szolgálná. Másfelől pedig már beérett az egyetlen természetes védekezési erő kisiklatása is. Tudják, ha valamit nem lehet megállítani, akkor síklasd ki! szól a mondás. Na ezt tették a globális intervencionista intézmények. Most már az emberiség közelebb áll ahhoz az állapothoz, hogy egy világraszóló hatalmat akarjon magának elfogadni, egy világállamot, hisz oly kevés az ellenállás, még a legjobbak is megtévesztettek. A látszat kedvéért ennek a világállamnak egy ideig lesz még lokális helytartói is. Aki nem vette volna még észre, hogy a magyar parlament csak fiskális (költekezési és megszorítási) politikai teret kapott és nem monetárisat!

Soros György éppen győzködi az embereket, hogy ez a szuperbuborék a piac eredménye, ergo a piaci fundamentalizmus megbukott. A piaci fundamentalizmus megbukott, újfajta gondolkodásra, paradigmaváltásra van szükség"

Soros György mint mindig, az egyik legnagyobb csaló. Ő az aki úgy tudja vezetni félre az embereket, hogy még a "legjobbak" is követik.

Hogyan épül fel Soros beszéde :

"nemcsak ingatlanpiaci válságról van szó, hanem "szuperbuborékról", és egy téves feltevésről: arról, hogy a piac kiigazítja majd a saját túlzásait, nincsen szükség beavatkozásra."
Ennek az állításnak az első fele igaz. Vagyis tényleg nem ingatlanpiaci válságról van szó. Azonban a túlzást összekeni. Mi is volt valójában a túlzás? Túlzás volt a semmiből való pénzteremtés. A FED központi bank és a védelmében álló pénzintézetek (bankok) brutális monetáris inflációt követtek el. Majd azt is mondja, hogy "ez endogén válság, amelyet a pénzügyi rendszer önmaga hozott létre". Azaz beavatkoztak a kereslet és kínálat rendszerébe és akik hozzá közel álltak, a támogatásukat élvezték, azok meggazdagodhattak hiszen ez olyan mint amikor én elmegyek a sarki piacra és Soros is. Neki van joga a semmiből pénz teremteni de ugyanakkor ő is ott ad és vesz. Neki minden esélye megvan, hogy bármit megvegyen előllem, emiatt én kénytelen vagyok több pénzt adni a piaci árhoz képest. Ez nemhogy piaci buborék, hanem a leg aljasabb csalás, rablás, pénzhamisítás!

Ezt az aljasságot most rákenik a reálgazdasági szereplőkre, holott csupán egy konspirációról van szó az emberiség ősi árucserélye ellen. Teljesen mindegy hogy most azt kereslet-kínálatnak mondjuk, vagy az igények és lehetőségek szövevényének. Azért nevezem most már világosan konspirációnak, mert arról van szó, hogy ami ellen nem volt hatalmuk annak az élére áltak és kisiklatták. Pontosan ez történt.

A Soros féle új paradigma pedig az elitista, a kiválasztottak irányítása lesz. Több Bajnai Gordon aki megmondja, hogy ki kap és kitől elvesznek. Az ő kegyelmükért kell esedezni. A hatalmuk pedig a semmiből való pénzteremtés és a tömegek morális támogatása.

Még részletesebben nézzük mit is mond Soros.

"ez endogén válság, amelyet a pénzügyi rendszer önmaga hozott létre. Abból indul ki: a piacok alapszerkezetében torzulások keletkeznek, amelyek visszahatnak az alapszerkezetre. Ez a "reflexivitás" bizonytalanságot szül: a piaci szereplők és a szabályozók nem az ismereteik alapján lépnek, cselekedeteik torzítottan érvényesülnek. Így jönnek létre a piaci buborékok"

A piacok alapszerkezetében torzulások keletkeznek, vagyis a munkával teremtett pénz (aranyfedezet) helyett a semmiből teremtett pénz alkalmazása könnyed lehetőséget adott a piaci döntések torzítására.

Lásd http://elveszett-tudas.blogspot.com

"Majd azok visszahatnak", ez a boom-bust business cycle, avagy az egyszer fent, egyszer nagyon lent politikája. Aranyfedezettel a pénz ugyanolyan árú lett volna és nem halmozódhatott volna fel éppen ennyire brutálisan a kiválasztottak kezében akiknek jogot adott az állam a semmiből való pénzteremtésre. A megroggyanás abból származik, hogy a semmiből valójában nem lehet jólétet teremteni. A természet megbünteti a torzítást az által, hogy az emberek megvonják a bizalmat a nagy pénzügyi kasszinótól. Ekkor jön a hatalom amiben nem választóhatár a magán vagy állami tulajdon, hanem "halmaz" (ezt mondja Dr. Plenter János is) és azt mondja mindezt a megroggyanást a piac okozta. Valójában nem is volt valódi piac, de éppen azért nevezték piacnak, hogy az ember esze ágába se jusson adni venni nélkülük többet! A permanens függőségben tartás hátsó szándékával most saját sarukat rákenik a természetes korrekcióra.

Szerencsére van egy természetes erő, a sok-sok emberek döntése, s amikor a többség azt mondja, hogy megvonom a bizalmat, akkor recseg ropog a lufi. És ez baj?! Ez csak sajnálatos következmény, mert mi gyengébb résztvevői is a rendszernek sérülhetünk. A baj ezt megelőzően szervesen integrálva van.

Még most sem világos, hogy mi történik a háttérben?! Valójában már az előtérben, hiszem mára már előemésztett állapotban van az utálatunk az árucsere iránt. Most már önkéntesen hajlandók vagyunk elfogadni, hogy se adni se venni ne tudjunk, hacsak a kiválasztottak kegyeiből kapjuk a jelet amivel adhatunk és vehetünk. Ahogy figyelmeztet bennünket a Biblia is.

Vajon Jézus miért nem volt elitista, miért nem mondta, hogy erős hatalmat hozzunk létre mert csak az tudja irányítani a világot. Azonban azt is mondja a Biblia, az emberiség sóvárogva várni fogja az erős kezet aki majd irányít mindent.

Olvasónk írta: Vissza a kezdetekhez!

2008-10-16 14:52* barikád.hu *

Honnan indult el a Orbán Viktor? A Kádár jobb kezének tartott Aczél Györgynek köszönhetően, Soros György anyagi támogatasa mellett Nyugaton diplomázhatott, és így lett Kádárék kinevezett "ellensége".

„Fiatal Demokraták Szövetsége néven 1988. március 30-án alapította 37fiatal értelmiségi Budapesten, a Bibó István Szakkollégiumban. Az elnökiteendőket eleinte hattagú szóvivői testület látta el.

A rendszerváltó nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon két állandórésztvevővel és egy helyettessel (Orbán Viktor, Kövér László és FodorGábor) képviseltette magát.

1990-ben, az első szabad választásokon bejutott a parlamentbe és 22 fősfrakciót alkotva parlamenti pártként folytatta tevékenységét. 1992-benfelvették a Liberális Internacionáléba.”

(Wikipédia)

Hajdan együtt kezdték, de talán azóta sem váltak szét...? Hajdan együtt kezdték, de talán azóta sem váltak szét...?*Tehát a Fidesz néppártból szinte csettintésre egy liberális párt lett! Vajon miért? Elgondolkodtató! A rendszerváltó fórumnak csúfolt és a Rózsa dombi paktummal spékelt összejövetelen még liberális eszméket valló politikusok Orbán Viktor, Kövér László egy csapásra ruhát cseréltek, és máris nemzeti elveket hirdettek. Mi lehetett ennek az oka?

Talán elektrosokkos kezelésen vettek részt, ami kihatott elveik megváltoztatására, vagy egy trauma érte őket és megváltozott a személyiségük? Hát biztos nem! De lehet, hogy a mögöttük levő politikai-gazdasági erők rájöttek, hogy két liberális párt csak megosztja erőiket, és inkább a jobboldal megosztását akarták. Ez meg is történt, hisz az MDF hanyatlása, és a politika perifériára kerülése ezzel kezdődött, valamint a MIÉP totális kirekesztése (igaz a MIÉP vezérkar asszisztálásával) megtörtént.

Feladták a Fideszre a nemzeti jellegű ruhát, ezzel a nemzeti erők választóit szerezték meg. Hangosan bírálják a kormányt, de kormányozni nem akarnak! Miért? Én nem tudom, de sejtem, hogy egy láthatatlan erő erre kötelezi őket. Miből gondolom? Pár példa:

2002: nyilvánvaló választási csalások miatt ők nem tiltakoztak erélyesen, belenyugodtak, sőt elzárkóztak a „hídi csatában” résztvevőktől.

2006: egy elfuserált kampányt szerveztek, aminek eredménye, hogy a bizonytalanok nem rájuk szavaztak.

Az öszödi beszéd után nem álltak a tüntetők mellé, így igaza lett a miniszterelnöknek haza mentek. Ha akkor megszólalnak, bukik a kormány!

Nem rég Orbán-Fodor találkozó alkalmával megegyeztek, hogy minden marad a régiben, ők barátok maradnak, a FIDESZ meg asszisztál tovább!

És utoljára napjaink eseménye a gazdasági vállság, amely kezd begyűrűzni, ennél nagyobb alkalom nem lesz a közeljövőben! Erre a Fidesz az alítólagos ellenlábasaival leül tárgyalni, és nem egy nemzeti programmal rukkol elő és nem akarja legyűrni az ellent!

Pedig a Fidesz most, olyan helyzetben lehetne, mint egy futó az olimpián, akinek az összes vetélytársa lesántult. Hát egy sportember nem mond le magától az arany éremről!

Talán Orbán Viktornak eszébe jutott a kezdet, amikor ő liberális politikai párt nevében szerepelt, talán nem is változott csak szerepet játszott! És ezért nem szeretné, ha az SZDSZ csúfos vereséget szenvedne! Ügye mindenki védi a családját?

Vagy Fidesz egy újabb köpönyegfordításra készül, mert a politikai-gazdasági ezt kívánják.

Térjünk már észre Fideszesek! A Fidesz pont úgy manipulálja az embereket, mint az MSZP. Mind kettő mögött ugyan azok az erők állnak, és az egész magyar politika csak egy színjáték 1989-óta!

/K. Sándor/

*barikád.hu*

A nemzeti csúcshoz még : Antall József (MDF), Boross Péter (MDF), Horn Gyula (MSZP), Orbán Viktor (FIDESZ), Medgyessy Péter (pártonkívüli), Gyurcsány Ferenc (MSZP) normális, nem cionista vezetésű országokban az ilyen fosztogatók, és társaik kötélen végzik hazaárulás címén! A kárpótlással, mely a nagy cápáknak kamatozott, a klientúraépítéssel, az adósságteherrel lenullázott országot a kisemberek vérén hozta helyzetbe a Bokros csomag. És ezt használta ki a Fidesz, mint jó rajtot. És ő is építgette a saját hátországát, a nevezetes Széchenyi terves pályázaton a felcsuti sport támogatása evidencia, de azért juttatott névteleneknek is pályázati pénzeket. És csak azért nem zsigerelte ki az országot a saját következő megválasztása érdekében, mert azt hitte, megy az anélkül is.

A Fidesz 1990 óta mindent eltanult a hatalomépítésben, ami rossz a mai világban. Ha fel-fel bukkantak jó elvek, azokat könnyedén ejtette, ha a pillanatnyi helyzetben a hátrányára volt. Sajnos.
A nagy pénzek nem a nép kezén tűnnek el, de mindig mi vagyunk akik kifizetik a felelőtlen és alattomos pénznyelők kártékony tevékenységét. Én is tudnék olyan intézkedéseket bevezetni amik jelentős megtakarításokat eredményeznének, de az, hogy lehúzok még egy bőrt a nemzetről még nem teszi az intézkedést jogossá és nem tesz engem sem felelős politikussá! Tehát nyugodtan kimondhatjuk a Fidesz a nép izzadságán és megszorításán vitézkedett. De ahogy akkoriban kihasználták a jó széljárást, most úgy fogják megszívni azt amit rájuk hagy a mostani kormány. Azt már most is tudjuk, hogy nem fognak a sarkukra állni és nem fogják felelőségre vonni a mostani tolvaj, aljas brigádot. Következik újabb 4 langyos év a pocsolyában. A Fidesz politikailag impotens, teljes mértékben kimerül az ellenzékisége abban, hogy heti 2x felszólítja a kormányt és a tagjait, hogy „mongyonle”. Semmilyen konstruktív munkát nem végez ami kicsit is előrébb vinné az országot. Megfogadták a régi tanácsot miszerint aki nem szól az bölcs marad. Nem a munkájuk alapján kerülnek most sem a hatalomra, hanem a baloldal hibáiból kifolyólag.

Lakitelkiek 20 év után

"Önöknek, nektek kedves lakitelkiek csak az üzenhetem, hogy ne kövessétek Klauzál Gábor filozófiáját, miszerint ha nem tudod megállítani a forradalmat, akkor állj az élére.
Ez a korszak- bár feltételezem jóindulatotokat- nem rólatok szól."

Ismeretségünk sajnos egyoldalú. Annak idején 1987. szeptember 27-én nem szentelhettem kellő figyelmet a lakitelki sátorra, mert 20 évesen bevonultam katonának. Így hát a katartikus 1988-as évet, amikor is a demoratikus ellenzék, ill. a népi-nemzeti ellenzék bevállalta a rendszerváltás c. színjátékot, a hadseregben töltöttem. Abban a lebutított begyepesedett néphadseregben, ahová akkoriban a változásnak nemhogy a legkisebb fuvallata, de még csak a híre sem ért el. Ott és akkor ultrakommunista poltisztek vezénylete alatt bőszen készültünk az imperializmus lerohanására, fondorlatos tervekkel, hatalmas uralokkal és 30 éves csepelekkel felfegyveekezve.
Akkoriban nem találkozhattunk semmiféle vérpezsdítő reformmagyar gondolattal.
Akkoriban, 1988-ban a bibliánkat dugdosnunk kellett a szekrény aljában, különben elkobozták, hadbírósággal fenyegették a másképp gondolkodó honvédeket, tiszteket, a székely himnusz miatt megkergetett minket a VÁP, sőt volt olyan, akit elítéletek politikai ügyben, történetesen március 15-ével kapcsolatban. A kokárda használata persze tiltva volt.
Szóval 1989 februárjában miután leszereltem, a nyakamba szakadt az egész pluralizmus MDF-től az SZDSZ-ig, Az MSZMP Pozsgay-Bíró szárnyától, az akkor még kétségbeesett KISZ-DISZ-esekig.
Izgalmas idők jártak, rohamtempóban igyekeztem bepótolni a lemaradásomat, ott voltam mindenhol ahol a rendszerváltásról volt szó, aktívan kivettem a részemet a megmozdulásokból. Fiatal voltam és hálás a sorsnak az égből pottyant forradalomért. Beleszédültem a változás alternatíváiba, hittem a jelszavaknak, mert hinni kellett, hinni akartam a magam erejében, a megújhodásban, egy izgalmas és erős Magyarországban.
Bíztam bennetek lakitelkiek.Úgy tűnt, hogy határozottak vagytok és erősek.
Hiányzott ugyan a fiatalos radikalizmus, de elnéztem, hiszen javarészt benne voltatok a korban, mégis a nyugodt erő stratégia szakértelmet sugallt, erős társaságnak tűnt az akkori MDF. Megfelelő válasznak a kommunisták ellenében. A választási győzelem után azonban valami történt. Vagy túlvállaltátok magatokat és ezért beletört a bicskátok a feladatba, vagy megtorpedózott benneteket a héttérhatalom és azért vallottatok kudarcot, esetleg bomlasztott a belső ellenzék. Nem tudhatom, de akkorát buktatok 1994-ben, mint rottenbiller. 26 éves voltam ekkor, nős, családapa. Nem hittem a szememnek, amikor a kommunisták a választásokon 2/3-os többséggel arculcsapták az egész magyarságot. Meg voltam győződve arról, amiről ma is csak ugyanazt tudom mondani: A ti dilettantizmusotok sodorta a nemzetet ebbe a tragédiába.
A pufajkás rosztovi kormányzását jobb nem is emlegetni. Másfél millió munkaknélküli, példátlan szociális és egészségügyi sokkhelyzet, Bokros-csomag stb. 1998-ban, 31 éves koromban felcsillant a remény, hogy talán egy patrióta kormányzat kerül hatalomra. Ekkor már radikális változást kívántam, hiszen egy évtized után a türelmemre nem lehetett panasz. Meg is lobbant az a magyar zászló, aminek már tíz éve lobognia kellett volna, ennek ellenére, (bár lassú előrelépegetéseket érzékeltem) sokkal jobban nem éreztem magam. Gondoltam nem baj, várok, ott a tapasztalt MDF a FIDESZ mellett, tanulva saját hibáiból, másodszor már nem futtatja zátonyra a nemzetet. Nem hibázhatnak.
Tévedtem.
2002-ben ott kellett álljak az Erzsébet hídon, és átkoznom a naivitásomat, hogy 35 éves fejjel hogy lehetek ilyen marha. A nyilvánvaló csalás ellenére sem a lakitelkiek, sem a FIDESZ, sem az értelmiségi holdudvar nem csapott az asztalra. A gyenge válasz a polgári körök szervezése lett. Ekkor immár két gyermek apjaként, és egy kisvállalkozás boldogtalan tulajaként kezdtem elveszíteni a fonalat. Ekkorra, aránytalanul több munkámba került szerény életszínvonalam fenntartása, gyermekeim neveltetése. Tudtam és tudom azóta is, a megoldás kulcsa nem a politikusok, hanem a mi kezünkben van. Forradalom nélkül nincs változás.
Jött a D-209-es ügynök, aki elhárította a KGB-s ellent az útkereszteződésnél, majd jött a nagy Ő, a hódító, a dinamikus, az állat, aki hazudott, hazudik és hazudni fog.
Fletó a sportminiszter. Kezdtem beleöregedni a gyalázatba.
Kedves lakitelkiek! Titeket 2005-ben fúrtak ki a saját pártotokból, nektek akkor köszöntött be az általatok generált változás, a valódi rendszerváltás. Ha nincs olyan háttérhatalom, amely még egyszer el akart volna játszatni veletek egy méltatlan szerepet, már régen a dédunokák szeretetét élveznétek az otthon melegében. De eljött az idő. Magyarország haldoklik, a kétpárti diktatúrát fojtogatja inlegitimitása. Először a márciusi charta, majd jól fókuszált médiaháttér, most pedig a kései lakitelki zászlóbontás.
Duma’s: 20 év múlva.
A tanácstalan politikai kurzus összehívta a vének tanácsát, Lezsák Sándor D’artagnannak 20 év után ki kell kimondania: Elkúrtuk, újrakezdjük.
Tisztelt őszinte, és valóban bűnbánó lakitelki barátaim! Olyanok használnak benneteket, akiknek semmi köze nincs a magyar nemzethez. A mostani politikai elit tagjai eszközként használják a változás jelképét, a lakitelki sátrat.
Kedves Lezsák Sándor!
Kérem Önt, mint a magyar parlament alelnökét, hogy a lakitelki találkozó szellemében,
szólítsa fel a hazaáruló parlamenti képviselőket, mondjanak le mandátumukról! Mutasson példát azzal, hogy Ön hagyja el elsőként azt a parlamentet, amely mára az elnyomás jelképe lett. Várjuk Önt, és ha ezt megteszi, hősként, megtisztult emberként üdvözöljük!
Mindössze ennyit kérünk.
Apropó. 40 éves lettem. A gyermekeim lassan felnőnek. Ez a korosztály nem ismeri az 1989-es ún. rendszerváltás prominenseit, az elmúlt 17 év problémáit, csak azt látják megnyomorított, széthazudott országban élnek, célok és remények nélkül.
1.000.000 munkanélküli, 3.000.000 koldus, 500.000 gazdag, 100.000 nagyon gazdag, Nemzethalál. Látja kedves Lezsák úr tényeket megállapítani én is tudok, mint Ön Kiskunmajsán, csakhogy én át is éltem mindezt. Milliónyi honfitársammal együtt öregedtünk bele az állandó reménykedésbe. Még az a szerencse, hogy az utóbbi egy év tiszta vizet öntött a pohárba, és nem kell magyarázkodnom mi a megoldás számomra, számunkra.
Önöknek, nektek kedves lakitelkiek csak az üzenhetem, hogy ne kövessétek Klauzál Gábor filozófiáját, miszerint ha nem tudod megállítani a forradalmat, akkor állj az élére.
Ez a korszak- bár feltételezem jóindulatotokat- nem rólatok szól. Ez a korszak már nem a szavakról, hanem a tettekről szól.
Isten áldjon benneteket, Isten áldja Magyarországot!

Tatár József
Rendszervátó Fórum

„A hitelválság elérte Magyarországot.” Tatár József gondolatai.

A budapesti tőzsdeindex a felére, 31.000 pontról 16.000 pontra zuhant, a tőzsdén manipulált befektetések, többek között a nyugdíjalapok értéke a felére csökkent, a MOL, illetve OTP részvényeik stabilitásában bízó kisbefektetők pénzvagyona szeptember óta szintén megfeleződött.

A kormány kapkod, először 13 millió forintig garantálta a bankbetéteket, majd egy nap múlva már korlátlan garanciáról hallottunk. A bankbetétekkel kapcsolatos állami garanciavállalás azonban nem megalapozott.

Akkor lenne realitása, ha a magyar állam nem volna kiszolgáltatva a nemzetközi bankrendszernek, ha rendelkezne olyan pénzügyi kondíciókkal, amely az országon belüli valós termelésen illetve szolgáltatáson alapul. Akkor lenne megalapozott a vállalás, ha Magyarországon létezne a termelés-helyi piacok-hazai monetáris rendszer-fogyasztás kölcsönhatásán alapuló rendszer, azaz olyan magyar értékteremtő reálgazdaság, amely biztosítékot jelenthetne a válság kezelésére. Ilyen gazdasági háttér ma nem létezik. Magyarország a legteljesebb mértékig ki van szolgáltatva annak a neoliberális gazdaságpolitikának, amely a piac mindenhatóságának jelszavával először szembefordult a tradicionális – gondoskodó – államisággal, meggyengítette a belső társadalmi kohéziókat, elértéktelenítette a munkát, majd az egekbe emelte a spekulációt. Felosztotta a világot termelő és fogyasztó társadalmakra, haszonélvezőkre és áldozatokra, szegényekre és tehetősekre.

Ez a szemlélet mára válságba, recesszióba taszította a világot.

Ami már szinte biztos, hogy a jelenlegi pénzügyi válság elsodorja a spekulációban, azaz a valós fedezet nélküli pénzteremtésben érdekelt intézményrendszert. Ennek első jele a megroppant tőzsdék, és az ezzel párhuzamosan összeomló bankrendszer. Ezt követi a biztosítórendszereknek a csődje amelyek a tőzsdéken hazardírozták a befizetők pénzét. A magán-nyugdíjpénztárak, az egészségügyi alapok ezt a módszert alkalmazták. A válság következő áldozatai azok a gazdasági ágak, amelyek a fogyasztói társadalmak pazarló luxusigényeit a lakosság hitelképességére alapozták, amelyek szervesen összefonódtak a bankrendszerrel, vagyis a hitelpiaccal. Az elsődleges hitelpiaci válság fő oka a mesterségesen felfújt hitelgazdaság tarthatatlansága, azaz a fogyasztás válsága, a másodlagos hitelpiaci válság - amely a recessziót kiváltotta - ennek a következménye, a bankok, vagyis a finanszírozás válsága. A harmadik elkövetkező hullám, amely már közvetlenül érinti a lakosságot a termelés válsága. Előre láthatólag válságba kerülnek a globális húzóágazatok az építőipar, az autógyártás, a nehézipar. Az ehhez kötődő kis-és középvállalkozások százezrei jelentenek csődöt rövid időn belül világszerte, emberek tízmilliói veszítik el ennek következtében állásaikat, elsősorban a drága munkaerőt, magasabb béreket fizető nyugati típusú, fogyasztói társadalmakban. Megjósolható hogy a visszaeső fogyasztás következtében kialakuló gazdasági trauma egy idő múlva az egész világra kiterjedő tartós munkanélküliséget okoz, amely elsősorban a nagyvárosi lakosságot, másodsorban a nehéz szociális helyzetben lévőket érinti drámaian.

Az előző társadalmi csoport alapvető létszükségleteit nem közvetlenül állítja elő, hanem közvetett módon szerzi be kiszolgáltatva a közvetítőhálózatnak. (Plázáknak, boltoknak piacoknak stb.) Amennyiben a városlakók elveszítik munkahelyüket, biztos bevételi forrásaikat és nem tudják szinte azonnal pótolni, akkor alapvető létszükségleteik, drámai mértékben lecsökkennek. Nem kétséges, hogy ez olyan beláthatatlan következményekkel járhat, amely végső soron forradalmi helyzetet idézhet elő.

A második csoport, amely a szertefoszló szociális háló miatt az alapvető létfeltételeit is elveszíti, társadalmi értelemben olyan időzített bombává válik, amely az erőszakos cselekmények potenciális kezdeményezője lehet. Ez viszont polgárháborús veszéllyel jár. A fellépő munkanélküliség következtében –természetszerűleg- radikálisan visszaesik a fogyasztás, ami kihat azokra az országokra is, amelyeknek a világgazdasági felosztás szerint a termelés a feladatuk.

Példának vehetjük Kínát –elsősorban őt érinti ez a helyzet –. Kínának új piacokat kell keresnie, mivel az USA fogyaszt - Kína termel kétoldalú rendszer megroppant. A dollár zuhanása és a recesszió miatt a Kína által felvásárolt USA állampapírok rövid idő alatt óriásit buktak. Az 1450 milliárd dolláros kínai valutatartalék reálértéke 1 év alatt a felére csökkent, miközben az USA-nak 3,5 trilliárd dolláros belső, és 6 trilliárd dolláros külső adóságállománya keletkezett. A két nagyhatalom egymást rántotta magával a válságba. Miután az USA világhatalmi szerepét eddig haderejével, és legnagyobb exportcikkével, valutájával, a dollárral tudta fenntartani. A dollár világpiaci 80%-os részvételével domináns fizetőeszköz volt mindmáig úgy, hogy semmilyen fedezet nem állt mögötte. A hadsereggel és levegőpénzzel mesterségesen fenntartott „mintaállam” kudarcot vallott, mert bedőlt a neoliberalizmusnak.

Az amerikai haderő pénzpiacok által támogatott nemzetközi szerepvállalása csúfos kudarcot vallott, az amerikai pénzpiac pedig - mint láthatjuk - megroppant.

Az USA elveszítette világhatalmi szerepét.

A külpolitikai körülményekből tisztán láthatjuk, hogy Magyarország, mint a globális világrend része nem kerülheti el az egyre növekvő válságot. A magyar államot vezető politikai elit a neoliberalizmus utolsó csatlósaként - kellő politikai akarat hiányában- még a legalapvetőbb biztonsági lépéseket sem tette meg a lakosság érdekében. Az egyre aggasztóbb gazdasági jelzések ellenére nem a belső forrásokra alapozott, hanem az EU pénzügyi forrásaira, vagyis a csodára várt. A csoda nem következett be, és a recesszió miatt soha nem is fog bekövetkezni.

Magyarország ugyanis a nemzetközi munkamegosztás diktátuma szerint se nem fogyasztó, se nem termelő társadalom. Magyarország különleges státusú tranzitország, amely munkaerejével és belső tartalékaival a nemzetközi kereskedelmet és a pénzpiacokat kényszerül kiszolgálni.

Ezért nincs Magyarországon működő nemzetgazdaság, ezért támogatják a külföldi vállalatokat a magyar vállalkozásokkal szemben, ezért került a magyar állam tulajdonának 95%-a idegen érdekek kezébe, ezért 280 milliárd dollár a teljes magyar külső és belső adósság, ezért vagyunk kénytelenek olyan bizonytalan eredetű harmadosztályú élelmiszereket vásárolni külvárosi plázákban, amelyeknek minősége több mint kifogásolható. Ezt az állapotot a jelenlegi politikai berendezkedés, a nyíltan neoliberális értékeket képviselő SZDSZ, a kormányon lévő – az 1989 előtti politikai elitet képviselő- MSZP, a zavaros módon neokonzervatívnak beállított, ám valójában kormánypárti szatelitpárt szerepét betöltő MDF és a nemzeti jelképekkel fellépő álkonzervatív retorikát alkalmazó, valójában liberális FIDESZ tartja fenn. Ennek a négy parlamenti pártnak a tevékenysége mérhetetlen károkat okozott a lakosságnak az eltelt közel két évtizedben. Nem tettek lépéseket az egyre közeledő válság mérséklésének érdekében, sőt ellenkezőleg, a belső hatalmi káoszt társadalmi feszültségek szításával, megosztással kívánták leplezni. A globalizmus érdekeit képviselő pártok szétzilálták a magyar államot, az állami vagyon felszámolásával párhuzamosan az állami intézményrendszert is a globális értékrend szolgálatának rendelték alá. Többek között a magyar állam bankrendszerét is átjátszották a neoliberális érdekcsoportoknak.

Vegyük példának a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét, amely már réges-régen nem a magyar állam, a magyar nép érdekeit szolgálja, hanem a világgazdaság hiénáit. gazdagítja. Néhány példa: Az MNB, 1995 óta a magyar forint értékét nem a valós termelés és szolgáltatás értékéhez igazítja, hanem az úgynevezett „valutakosárhoz”, ezzel teljesítve a politikai elvárásokat, pénzügyi értelemben gyarmattá tette az országot, ezzel teret engedve a globalista típusú spekulációknak. Az MNB az országba kerülő pénzeszközök hasznát, azaz a megtermelt érték pénzügyi hozalékát emissziós jogánál fogva kivonja a gazdaságból, helyette állami kincstárjegyeket bocsát ki, növelve az államadósságot - hiszen a kamatokat ki kell fizetnie. Az MNB csökkenti a forgalomban lévő készpénz mennyiségét. Miközben a visegrádi országok a nemzeti össztermék értékének 200%-át használják készpénzben, addig Magyarországon ez az érték 50%. A készpénzhiány miatt kritikussá vált a kis-és középvállalkozások helyzete, belefulladtak a körbetartozásokba.

A globális pénzvilág által felügyelt világszintű termelés/fogyasztás felosztás a magyar termelőgazdaságot, vagyis az ipart és a mezőgazdaságot egyszerűen leírta, a magyar állam pedig nem védte meg. Nem kétséges hogy a bűnösen hibás és dilettáns lépéseknek a következtében hazánkat a bekövetkező társadalmi és gazdasági hatások hatványozottan fogják súlytani. De ezzel nincs vége.

Meg kell találnunk a kiutat. Ha azt vesszük alapul, hogy a globális gazdaság célja az állam elsorvasztása kudarcot vallott, akkor nem járunk messze az igazságtól. A bankok megmentésére irányuló állami beavatkozássorozat egy új korszak kezdete.

A neoliberalizmust rövidesen valószínűleg átmenetileg egyfajta államkapitalizmus fogja felváltani. A csődközeli helyzetbe került államok előreláthatólag visszaállamosítják stratégiai iparágaikat, állami kezelésbe kerül az energiaszektor, az élelmiszeripar, az élelmiszer feldolgozás, a természeti kincsek feletti ellenőrzés, majd az adott ország szellemi kapacitásától függően kialakul a nemzeti sajátosságoknak megfelelő kreatív államgazdaság. Ezek a megújuló társadalmak, a belső igények kielégítéséhez – mezőgazdasági, ipari termékek előállítása - elsősorban belső erőforrásokból merítkeznek. Valószínűsíthető egy technikai forradalom, amely főképpen az energiaszektort érinti, így kihat a társadalom egészére. Megjósolható, hogy a félig vagy teljesen gyarmatosított országok intézményrendszere – pl. Magyarországé - gyökeresen átalakul, az idegen érdekeket szolgáló pártrendszer részben megbukik, részben arculatot igyekszik váltani. A társadalmak belső önrendelkezései, az önkormányzatok és a civil mozgalmak felértékelődnek, megkerülhetetlen tényezőkké válnak.

Röviden: Középtávon rendkívül mélyreható társadalmi és gazdasági változások várhatók, amelyek sokkszerűen hatnak a jelenlegi struktúrán szocializálódott lakosságra. A Gazdasági válság hatása rövidtávon még sokkolóbb lesz. Rengeteg kisrészvényes veszíti el megtakarításait, még többen munkahelyüket, egzisztenciájukat. Sokan egyéni tragédiaként élik meg a változásokat, még többen társadalmi sokként. A vidéki, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó népesség könnyebben, a nagyvárosi bérből, fizetésből élő lakosság nehezebben vészeli át az elkövetkező időszakot.

Egy biztos. Fel kell készülnünk egy meglehetősen nehéz időszakra, meg kell találnunk a kitörési pontokat, és ami a legfontosabb tennünk kell egy olyan polgáraiért felelős magyar állam létrejöttéért, amely méltón képes megújulni történelmi hagyományaihoz, és tekintélyt kivívni az elkövetkező új világrendben.

Tatár József
Rendszerváltó Fórum

A magyar államadósság felülről nyalogatja a 100 milliárd dollárt

Az államkötvény piac múlt heti leállása óta Magyarország lényegében a fizetésképtelenség határára sodródott. A hír TV-nek nyilatkozva Boros Imre közgazdász, volt PHARE-programért felelős miniszter kijelentette: „A magyar állam kötvényeit nem veszik, nemcsak hogy nem veszik, egy normális nekik dukáló piaci áron, hanem egy sokkal magasabb piaci áron nem veszik. El ne felejtsük, 11-12 százalékon sem mentek el azok a kötvénycsomagok, amiket szántak. Ez azt jelenti, hogy az az eladó, nevezetesen a Magyar Állam, csődben van”.

Az Európai Központi Bank minden megtesz, hogy enyhítse a piaci feszültséget, ezért mostantól alacsonyabb besorolású értékpapírokat és devizákat is elfogadnak fedezetként. Ilyen, alacsonyabb besorolású értékpapírnak számít a magyar államkötvény is. Ez lényegében azt jelenti, hogy az európai központi bank felvásárolja a magyar állampapírokat, és gyakorlatilag kezességet vállal a magyar államadósságért. Járai Zsigmond a jegybank korábbi elnöke megjegyzi: ez valószínűleg átmeneti intézkedés.

Gyurcsányék jól befűtöttek, ahelyett, hogy csökkent volna az államadósság egyre csak növekszik, már több, mint 100 milliárd.

A magyar államadósság mértéke elérte a százmilliárd dollárt, s további százmilliárd dollárt tesz ki az összesített vállalati és lakossági hitelállomány. Az összadósság veszélyezteti a pénzügyi egyensúlyt és egyre kilátástalanabbá teszi a jövőt – állítják a szakemberek.

A kormányzati megszorítás és kiigazítás ellenére az államháztartás adóssága 2008 első negyedévének végén a bruttó hazai termék (GDP) 67,1 százalékát érte el. A lakosság hiteleinek értéke hatezer milliárd forint volt április végén, ez mintegy harmincszázalékos növekedés egy év alatt (azaz a 6 után 12 db nulla - a szerk.). Hasonló cipőben járnak a vállalatok is. Gondot okoz az is, hogy a hazai bankrendszer jelentősen ráutalt a külföldi forrásokra. S miután hazánk hitelminősítése leromlott, kölcsönöket is kedvezőtlenebb feltételek mellett kapunk.

"A racionális gazdálkodás követelményei szerint a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére kellett volna fordítani a rendszerváltás óta. A privatizációs bevételből, amely 19 milliárd amerikai dollárra tehető, nemhogy csökkent volna a meglévő adósságállomány, hanem további hitelnövelés is történt, és mintegy 85-86 milliárd dollár vagyonfelélés valósult meg Magyarországon. Ilyen körülmények között a gazdasági növekedés egy része az államadósság emelkedéséből származó többletjövedelem és kereslet biztosította forrás volt" – mondta Boros Imre közgazdász. Szerinte az utóbbihoz még a magánhitelek gyors növekedését is hozzá kell számítani, arról nem is beszélve, hogy az önkormányzatok is erősen eladósodottak. Ha nő az államadósság, akkor a kormány gazdaságpolitikája végzetesen felelőtlen és eredménytelen. "Magyarország végzetes eladósodását, amelybe sajnos az állam és az önkormányzatok mellett a vállalatok és a lakosság hitelbe menekülését is bele kell számítani, a Horn-, a Medgyessy-, az első Gyurcsány-, majd a második Gyurcsány-kormány és a mögöttük álló holdudvarok okozták – mondta Boros Imre. – A statisztikák szerint 1998 és 2002 között minimális volt a privatizáció, s nem volt vagyonfelélés. Az ország készen állt az euró bevezetésére is. Most már nincs állami vagyon, így nincs annak hozadéka sem." Boros Imre szerint az államadósság nemzetgazdasághoz viszonyított aránya ismét a 18 év előtti értékekhez közelít, ami a gazdaságpolitika megalapozatlanságára utal. "A kétszázmilliárd dollár össztartozás azt is jelzi, itt valami nagy baj van a pénzügyi stabilitással" – összegezte mondandóját.

Áron G. Papp svájci gazdasági szakértő szerint a kétszázmilliárdos összadósság a harmadik világba vezető út. Szerinte téves felfogás az, hogy "vegyél fel hitelt, adósodj el, majd csak visszafizeted". Ez Nyugaton sincs így, sőt példaként említi az osztrákok, a németek és a svájciak takarékosságát. "Magyarország a hitelfolyósító cégek kezébe került – mondta a szakember. – Az a kérdés, hogy az uniós tagsága ér-e annyit a hitelminősítők, a külföldi befektetők szemében, hogy ne robbanjon be a forint árfolyama."

Ami döbbenetes: a forint mégis irreálisan felülértékelt. 1 Euronak a valódi gazdasági helyzetet tükröző árfolyama legalább 270-280 Ft kellene legyen, egy USD esetén ugyanez 190-200 Ft között valahol. A nyomott árfolyamnak egyetlen oka van: a mesterségesen magasan tartott jegybanki rablókamat, amely arra ösztönzi a külföldi pénzbefektetőket, hogy az egész Európában páratlanul magas hozam fejében itt nálunk vegyenek államkötvényt, aminek a kamatait természetesen mi nyögjük. A kalandor, dilettáns gazdaságpolitikáért a 2002-től hatalomra került tanácsqrmány és a hozzájuk kapcsolódó politikai és gazdasági gengszterek az egyedüli felelősök, amiért jobb országokban életfogytig tartó börtönbüntetést kapnának, a számmal ki sem fejezhető anyagi és erkölcsi károkozásért, amit országunk és nemzetünk ellen tettek. Magyarország a nemzetközi bankvilág és nagybefektetői körök kezében van, az ő kegyeiktől függ az országunk léte, vagy nem léte. Az új kormány elsődleges feladatai közé tartozik a tárgyalások megkezdése az adósság átütemezéséről, esetleg egy részének elengedéséről, a fizetés könnyítéséről. Persze voltak olyan országok, amik egyszerűen kijelentették: nem fizetnek, nem kellett hozzá már csak egy "tökös" politikai elit, nem pedig ilyen tenni képtelen, impotens politikusok, mint akiket láttunk a gengszterváltás óta és ha nem vállalunk majd jogfolytonosságot ezzel a mai illegitim rendszerrel, akkor pedig leshetik a rablók a pénzük. - a szerk.

(Magyar Hírlap nyomán Szent Korona Rádió)

Fosztogatók I.

Magyarország adósságterhe nem más, mint egy elképesztő pénzügyi csalás!

Elidegenítették a magyar nép munkájának az eredményét, amelyet a vérével és az izzadtságával hozott létre!
Dr. Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Első rész.

"Hogyan került az ország ebbe a helyzetbe? Már az indulás egy elképesztő csalás! Mindenki elolvashatja a Magyar Nemzeti Bank 2-es számú Műhelytanulmányok 56. oldalán azt a mondatot, hogy '73 és 1989 között, az ország ténylegesen 1 milliárd dollár forrásbevonásban részesült. Vagyis ennyi jött be az országba. Sokkal több kölcsönt vett fel, de ennyi jött be ténylegesen az országba. A többi hiteleket már a kamatok fizetésére vette föl, és ez lényegében már be sem jött az országba.

És ezért az 1 milliárd dollárért, ugyanennyi idő - 16 év alatt - kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot, és még maradt kifizetetlen 22 milliárd dollár bruttó adósság! Egyértelműen mutatja, ez a Nemzeti Bank által tett megállapítás, hogy itt pénzügyi csalásról van szó! Ez egy csalás! Nyilvánvaló csalás. Ilyen pénzügyi csalással lett az ország kifosztva!

Na most, már eltelt 90 óta 18 év, és a helyzet nem hogy javult volna, hanem egyre csak romlott. Mert időközben, annak a Nemzeti Vagyonnak a 80%-a odavan. És most a szerényebb számot mondom, mert sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a Nemzeti Vagyonnak már a 90%-a odavan. Vannak, akik azt mondják, hogy 80 valamennyi. Maradjunk a 80%-nál. Legyünk szerények.

De ezt a vagyont, a 100%-ot, 1989-ben és 90-ben a Nemzetközi Pénzvilág univerzális hatáskörű frontintézményei; úgymint a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank, körülbelül 130-140 milliárd dollárra becsülték, - akkori dollárértéken. Ezért az országnak, a 80%-ért, legalább 100 milliárd dollárt kellett volna kapnia.

Ténylegesen kapott az ország: 20 milliárd dollárt! Ennyi jött be az eladott Nemzeti Vagyonért, és hangsúlyozom, ez Nemzeti Vagyon volt, nem az Állam vagyona!

Hogyha tisztességes Alkotmánya lenne az országnak, minden másképpen alakult volna. Ha nem eleve egy selejtet állított volna elő Tölgyessy Péter és Sólyom László, a jelenlegi Köztársasági Elnök, akik írták ezt az alaptörvényt, amiben egy szó nincs arról, hogy védelmezni kell a Nemzet Közös Vagyonát, egy szó nincs arról, hogy a Magyar Nép Szabadságának ez az alapja! Mert egy kiszolgáltatott vagyontalan koldus nép, az nem lehet szabad! Mert akkor már a Demokrácia, csak bohózat. Amit meg is tapasztalunk.

Tehát, a selejt alkotmány, vagy az alkotmánynak nevezett alaptörvény értelmében, - az Állam megtehette azt, hogy az igazi tulajdonos, a Magyar Nemzet hozzájárulása nélkül, és utólagos elszámolás nélkül, - mert el se számolt vele a mai napig, - utólag se, - elidegenítette a magyar nép munkájának az eredményét, amelyet a vérével és az izzadtságával hozott létre!

De ezért neki, a Magyar Államnak, - tisztességet árat kellett volna legalább kapnia!

Mint mondtam már, mindösszesen 20 milliárd dollár jött be az országba. És itt elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez: hol van ez a 20 milliárd dollár? Mert ez azért bejött. De hol van? És mi épült belőle? Mit kapott érte a Magyar Nép, a Magyar Nemzet?

De mivel ebben az országban a főhatalmat a Nemzetközi Szuper Bankárok szolgálatában álló - kozmopolita, komprádor, kollaboráns, - lényegében hazaáruló - pénzügyi technokrata réteg gyakorolja - megállapíthatjuk, hogy a Nemzet, lényegében semmit sem kapott ezért a pénzért, ezért az elherdált vagyonért..."

Fosztogatók II. - Szándékos infláció

A nemzetközi pénzvilág cselédje - A Nemzeti Bank

Dr. Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Második rész.

"A Nemzeti Bank, az ország központi bankja, s amelynek mind a mai napig egyetlen tulajdonosa van; a Magyar Állam.

És a Magyar Államot hivatalosan az Országgyűlés, és a Kormány képviseli, de ennek a Nemzeti Banknak a döntéseibe lényegében, - nem szólhat bele, sem az Országgyűlés, sem a Kormány, - semmilyen vonatkozásban!

Még az Állami Számvevőszék sem ellenőrizheti, mert a Nemzetközi Bankárvilág, olyan törvényeket rendelt meg, vagy kényszerített ki, az őket kiszolgáló komprádor vezető rétegtől, amelyben az Állam megtiltja magának, hogy a saját tulajdonának bármely döntésébe, bármely vonatkozásába bele szóljon. - Tehát: én vagyok a tulajdonos, de megtiltom magamnak, hogy a tulajdonomat a saját érdekemben használjam, mert így szól a rám kényszerített törvény. Amely nem más, mint a Nemzeti Banki Törvény!
Ennek, elképesztő következményei vannak, a Magyar Nemzet sorsát illetően.

Azért, mert ugyanis azt a 20 milliárd dollárt, ami bejött a Magyar Nép vagyonáért, - azt a Nemzeti Bank, - amely ugyan formálisan magyar tulajdonban van, de lényegében nem más, mint a Nemzetközi Pénzvilág cselédje, s ezeknek az érdekeit szolgálja, s nem a Magyar Népét, - nos ez a Nemzeti Bank lényegében megtartotta magának ezt a pénzt, ezt a 20 milliárd dollárt, és ráhelyezte, a nála vezetett deviza számlára. Az pénz tehát ott maradt, s ebből egyetlen fillért sem kapott a Magyar Költségvetés, a Magyar Kormány, a Magyar Állam, a Magyar Nép.

Hogyan is történt ez?

Ahogyan érkezett külföldről a a nép vagyonáért vételárként ez a csekély összeg, - mert azért érkezett, - ennek megfelelően, az MNB. levegőből előállított játékpénzt, - forintot, - és ezt a forintot adta át úgy a Magyar Államnak, hogy rávezette, az ugyancsak nála lévő költségvetési jegyszámlára.

Na most ez a pénz, ami így keletkezett, - tehát a 20 milliárd dollárnak ez a játékforintban kifejezett megkettőzése, - ez a másodlagos levegő pénz, - ez mégis csak elkezdett keringeni a nemzet gazdaságban, - és különböző címeken, mikor megcsinálta a maga körforgását, - szépen visszakerült külföldiekhez.

Mert ha a termelői vagyon profitja volt, akkor a termelői vagyon külföldi tulajdonosához került, forint jövedelemként.

Ha ideérkezett tőkének volt a tőke járadéka, - akkor a külföldi tőkéshez, a befektető tőkéshez érkezett forintban, mint tőke járadék.

Ha felvett kölcsön volt, akkor a kölcsön adóhoz, a hitelezőhöz érkezett mint adósság törlesztés, és kamat, - persze forint formájában.

Természetesen a külföldieknek nem kellett ez a forint, hanem elmentek a Nemzeti Bankba, és erről a bizonyos eredetileg 20 milliárd dolláros deviza-számláról szépen leemelték az itteni profitjuknak megfelelő devizát, - és azt kivitték az országból."

(Megjegyzés: Tehát így került vissza ez a 20 milliárd dollár, melyet a Magyar Nép a termelői vagyonáért kapott, - így került vissza a Külföldi Bankárvilágba, - úgy, hogy lényegében ebből a pénzből a Magyar Népnek nem jutott egy fillért sem. És, hogy ezt a kifosztó tranzakciót hogyan is oldották meg véglegesen az MNB fifikás bankárai?Hát a következő módon):

"A forint pedig így szépen visszakerült a Nemzeti Bankhoz. Na, most ez azért jó sok pénz volt. De mit csinált, a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a cselédje, a Magyar Nemzeti Bank - mit csinált ezzel a forinttal?

Hát nem engedte meg, hogy a Magyar Gazdaság működtetésében továbbra is részt vegyen, hanem azt tette vele, hogy különböző technikákkal elinflálta! - Gondoljuk csak meg, hogy amikor a nagy a termelői vagyon nagy eladása folyamatban volt, az infláció 20%-ra rúgott, de fölment 25%-ra, 30-ra, sőt volt olyan év, hogy 35%-os volt az infláció. Vagyis az általa levegőből előállított pénzt, elpárologtatta infláció formájában. Amit pedig nem tudott inflációval megsemmisíteni, szét olvasztani, azt különböző sterilizációs technikákkal kivonta a forgalomból, s visszaküldte a levegőbe, ahonnan Ő ezt a forintot előállította."

(Ezért nevezzük ezt a forintot játékpénznek, mert mindössze csak azt a célt szolgálta, hogy általa elvegyék a magyaroktól még azokat a javaikat is, amelyek a Nagy Privatizáció után megmaradtak. - a szerk.: Fort András)

"Tehát lényegében a Magyar Nép, átadta a termelői vagyonát a Nemzetközi Pénzvilágnak!

Annak a Nemzetközi Pénzvilágnak, amelyet a szupergazdag bankárcsaládok alkotnak, s akiknek a törzsvagyona ma 300 trillió dollár, - a trillió, az ezer milliárd. Ezen családok tulajdonát képezi a világot meghatározó 500 nagy multinacionális cég, melyeknek ők a részvénytulajdonosai.

Ezeket a családokat gazdagította tehát az elszegényített és kifosztott Magyar Nép..."

Fosztogatók III. - Pénzügyi léhűtők szuper fizetésért

„És a Népnek fogalma sincs arról, hogy azok, akik állandóan kirabolják, leszívják, azok a Nemzeti Bank vezérkarában ülnek...”

Dr. Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Harmadik rész.

„Nos, ezek a szupergazdag Bankárcsaládok - a különböző befektetési intézményeken keresztül, és a kereskedelmi bankokon keresztül - szedik be ezt a pénzt.

Tehát a Magyar Nép elveszítette a termelő vagyonát, és ez a vagyon, ezeknek a Szuper Gazdag Bankárcsaládoknak a részvény vagyonába lett beolvasztva.

És a nép, ezek után egy kis idő múlva elveszítette azt a valódi értéket hordozó devizát is, amit ezért a vagyonért mégis csak megkapott. Az egy ötödét megkapta, de azt is elveszítette.

De azt a pénzt is elveszítette, amit ennek a devizának a megkettőzésével előállított (a 20 milliárd dollárnak megfelelő játékforintot), amit a levegőből előállított ez a Cseléd Intézmény - a Nemzeti Bank -, az ország igazi kormánya, - amelynek olyan hazaáruló vezetője van, mint Simor András. És, hogy miért hazaáruló? Mert most is azt mondja, hogy még további 2500 milliárdot kell kivonni az országból azért, hogy ez a Nemzetközi Pénzvilág változatlan mértékben jusson hozzá a profitjához!

Mert a megszorításoknak, és ennek az egész fosztogatásnak semmi értelme nincsen!

Bár ezzel nem akarom a Másodlagos Kormánynak, a Látszólagos Kormánynak, a Színjáték Kormánynak a szerepét csökkenteni! Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az a Kormány, amit mi kormánynak nevezünk az egy másodlagos! Szekunder. Csak fiskális hatásköre van. Úgymint adót szedhet be, költségvetést készít, stb.

De az igazi döntéseket, a Monetáris Hatalom birtokosai hozzák. Pénzkibocsátás, pénzbevonás, kamatszabályozás, árfolyam szabályozás, és így tovább. Hitelezési rendszer, - ez mind, mind, nem a látszólagos kormány, Gyurcsányék kezében, hanem az igazi kormány, a Nemzeti Bank kezében van!

A hazaáruló Simor AndrásAmelynek semmilyen politikai felelőssége nincsen! És ez az a hely, ahol közpénzből, közállásban, olyan fizetése van valakinek, mint Simor Andrásnak - 7 millió 400 ezer forint a havi fizetése! Nem beszélve, a többi körülötte lévő léhűtőről, mint pl. Király Júlia, meg a többiek, akik szintén majd ennyit keresnek, bár nem pontosan ennyit, valamivel kevesebbet.

Azért mondom, hogy léhűtők, mert semmiféle haszna nincs a munkájuknak! Csak kára! Csak kára! Hiszen ettől ment tönkre az ország! És a Népnek fogalma sincs arról, hogy azok, akik állandóan kirabolják, leszívják, azok a Nemzeti Bank vezérkarában ülnek.

Akiket persze Baselből irányítanak, a Bank of Internatoinal Sentlement székházából, - meg most már Frankfurtból, az European Central Bank - Európai Központi Bankból.

És természetesen a Nemzetközi Pénzvilág Vatikánjából, a City of London-ból, - ami persze nem azonos Londonnal, - hanem azon belül, tulajdonképpen egy elkülönülő Állam - saját közigazgatással, saját rendőrséggel, és így tovább. Ugyanolyan külön álló egység, mint mondjuk Rómában a Katolikus egyház központja, a Vatikán. De ez a pénz egyházának központja.

Na, most, mi történt tehát azzal a bizonyos 20 milliárd dollárral, amelyet az eladott Nemzeti Vagyonért kapott az ország?

Az történt, hogy a Nemzeti Bank - különböző technikákkal - visszajutatta azoknak a küföldi pénzoligarcháknak, akik a Nemzettől megszerzett termelői vagyonért, ezt a pénzt mint vételárat adták.

De ennek fejében a Magyar Népnek, a Nemzeti Bank játékpénzt állított elő, vagyis a Forintot. De ezt a játékpénzt sem hagyta működni, hanem kivonta.

Most ennek eredményeként ma ott tartunk, 2008-ban, hogy a Magyar Nemzetgazdaságot működtető pénzmennyiség az a Nemzeti Összterméknek a 40%-a. Ezt csak akkor tudják megítélni Önök, hogy ez micsoda egy aljas, gyalázatos bűncselekmény a Magyar Nép ellen, ha tudomásul veszik, hogy az összes többi országban az a pénzmennyiség, amellyel a gazdaságot működtetik, az 200, vagy 220%! Tehát Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Románia, - és az Európai Unió összes államában 200%, vagy afölött van!

Magyarországon pedig a Nemzeti Bank gyalázatos monetáris politikája révén, ez mindössze a Nemzeti Összterméknek a 40%-a! Ami azt jelenti, (ugye a Nemzeti Össztermék az most 25 ezer milliárd forint), hogy jelenleg a Nemzetgazdaság egészét működtető pénz, az mindössze csupán 10 ezer milliárd forint!

Ez persze nincs mind papírformában, mert hiszen ugye ma már a pénz jelentős része, csak elektronikus jel formájában létezik...”

Folytatása következik.

FOSZTOGATÓK IV.

Tehát ez az uzsorás banda, - amelynek nincs bőr a pofáján, - képes szorongatni egy népet, - amelyről már több bőrt lehúzott, s ezt még mindig tovább csinálja! - És ezt a politikát hajtja végre, elsősorban a Nemzeti Bank, - amely az ország elsődleges kormánya. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom. Mert ugye itt is az a csel, hogy minden másnak látszik, mint amilyen valójában.

POFÁTLAN, ÖNZŐ, UZSORÁS - NEMZETKÖZI BANKÁRKASZT
A LAKÁSAINK, A HÁZAINK, A FÖLDJEINK - KELLENEK NEKIK!
A RIPACSOK MÖGÉ BÚJNAK...

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján

Negyedik rész

...'Tehát ez az uzsorás banda, - amelynek nincs bőr a pofáján, - képes szorongatni egy népet, - amelyről már több bőrt lehúzott, s ezt még mindig tovább csinálja! - És ezt a politikát hajtja végre, elsősorban a Nemzeti Bank, - amely az ország elsődleges kormánya. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom. Mert ugye itt is az a csel, hogy minden másnak látszik, mint amilyen valójában. Úgy tűnik, mintha a Kormány kormányozna. De nem! >> ...nekünk magyaroknak nettó 4500 milliárd forintba kerül minden évben az Európai Unió, - a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a gyalázatos intézménye. Mely kártékony! És semmi hasznot nem hozott a Magyar Népnek! Viszont rengeteg pénzbe kerül!...'

...'Így tehát a Pénzügyi Rendszer rettenetesen le van szűkítve, és fojtogatja a magyar gazdaságot! Ennek az a következménye, hogy a magyar állampolgárok, a magyar kis és közepes vállalkozások köztük a mezőgazdaságban dolgozó magyar vállalkozók,- fuldokolnak. Fuldokolnak a pénzhiánytól, - fuldokolnak a forgóeszköz hiányától. És gyorsított ütemben mennek csődbe!

És hogy mi ennek az oka? Vagy ki ennek az oka?

Az ok; az Uzsorás Nemzetközi Bankárkaszt, - amely a gazdagodási igényének nincs határa. Határtalan! És a pofátlanságának és az önzésének sincs határa!
Nos ez a Nemzetközi Bankárkaszt, így tudja elérni azt, - hogy az a magyar föld, amit még meg akar szerezni, - azt egyrészt eladják, másrészt nagyon olcsón adják el! Mert hát kis pénzből, kevés jut egy hektárra.

Ugyanilyen módon tudják kikényszeríteni azoknak a lakóingatanoknak a megszerzését, amelyekben kis nyugdíjasok laknak. - Hiszen, ha azokat mind tovább terhelik, - azokat mind kénytelenek lesznek elkótyavetyélni.

Tehát; Meg akarják szerezni a termőföldet,... a lakóingatlanokat, és természetesen még rá akarják szorítani az államot, hogy azt a maradék 20%ot is eladja, és olcsón adja el.

Tehát ez az uzsorás banda, - amelynek nincs bőr a pofáján, - képes szorongatni egy népet, - amelyről már több bőrt lehúzott, s ezt még mindig tovább csinálja! -

És ezt a politikát hajtja végre, elsősorban a Nemzeti Bank, - amely az ország elsődleges kormánya. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom. Mert ugye itt is az a csel, hogy minden másnak látszik, mint amilyen valójában. Úgy tűnik, mintha a Kormány kormányozna. De nem!

Mert ezt az országot, a Nemzetközi Pénzvilág kormányozza, melynek első számú ügynöke itt, - a helytartója, - a rezidense; az Magyar Nemzeti Bank vezetése.

És csak a második számú rezidens kormányzata az; amit mi egyébként Kormánynak nevezünk.

Most erre mondhatják önök, hogy igen, igen, - de most már Brüsszelből jön pénz.

Na most,... jól figyeljenek!

Amíg ez a szisztéma van, Brüsszelből egy fillér se jöhet! Értsék meg, hogy miért nem:
Azért nem jöhet egy fillér sem, - mert itt is egy hatalmas csalás történik, a Magyar Nemzet kárára.

De nézzük meg a tényszámokat 2006-ban! 2006-ban bejött az országba Brüsszelből, 1000 milliárd forintnak megfelelő Euro. Én bizony nem mondom ezt támogatásnak, mert pontosan ki van számolva, (szakemberek egész gárdája számolta ki,) - és bárkivel hajlandó vagyok leülni, hogy megvédjem ezt a számot. Mert meg is vannak már, az ezt megtámogató adatok is:
Arról van tehát szó, hogy nekünk magyaroknak nettó 4500 milliárd forintba kerül minden évben az Európai Unió, - a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a gyalázatos intézménye. Mely kártékony! És semmi hasznot nem hozott a Magyar Népnek! Viszont rengeteg pénzbe kerül!

Azok a látszólagos előnyök, hogy jaj könnyebb az utazás, ezekhez sokkal olcsóbban és sokkal egyszerűbben is hozzá lehetett volna jutni.

Az Európai Unióra azért van szüksége a Nemzetközi Bankárkasztnak, - a világuralmat megszerzett Nemzetközi Bankárkasztnak, - mert így tudja a legolcsóbban, a népek félrevezetésével felszámolni a nemzetállamok utolsó védőbástyáit.

A nemzetállamokat, egy olyan nemzetek feletti antidemokratikus struktúrába kényszeríti be, ahol az összes lényeges hatáskör átkerül, - a politikai felelősséggel nem terhelt, - meg nem választott, bürokraták kezébe. Akik kizárólag a Nemzetközi Bankároknak tartoznak beszámolással.

Ezen Bankárok pedig, - a szabadkőműves társaságokon keresztül, ilyen olyan titkos szerveződésekkel, - mint például; az European Round Table Bussines Man, - és egyebeken, keresztül irányítják ezeket a Bürokratákat.

Na most: Hogy is van az, hogy egy fillért sem kaphatunk vissza? Tehát itt arról van szó, hogy, amit támogatásnak neveznek, az is egy csalás! Vissza kaphatunk, - nagy nagy megkötöttséggel, pályázatokkal, megszorításokkal, s azzal, hogy mindenféle bürokraták, mindenféle hülyeségeket előírnak... vissza szerezhetünk némi pénzt...'

Folytatása következik:

A NEMZETKÖZI PÉNZVILÁG NEM ISMER KÖNYÖRÜLETET ... - GYAKORLATILAG EGY FILLÉRT SEM KAPHAT AZ ORSZÁG BRÜSSZELBŐL.

(Fort András, Szabad Riport Tudósító Iroda)

FOSZTOGATÓK V. - A NEMZETKÖZI PÉNZVILÁG NEM ISMER KÖNYÖRÜLETET!

GYAKORLATILAG EGY FILLÉRT SEM KAPHAT AZ ORSZÁG BRÜSSZELBŐL.

A NEMZETKÖZI PÉNZVILÁG NEM ISMER KÖNYÖRÜLETET!

ELLENT KELL ÁLLNI! - DE NEM ELÉG TÜNTETNI ÉS ZÁSZLÓT LENEGETNI.

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján
- Ötödik rész -

"Mit kapott a Magyar Nép Brüsszelből? Semmit!

És ez most tényszám. Mert 1000 milliárd forintnyi deviza érkezett, - és ebből a devizából nem látott semmit, csak a külföldiek... >> Ugyanez történt 2007-ben. Azzal a különbséggel, hogy akkor több ment ki az országból, - akkor 9 milliárd netto, - 9 milliárd euro netto ment ki az országból... >> És minden bizonnyal arra számíthatunk, hogy az idén is egy hasonló összeg fog kimenni az országból. Ez azért volt ényeges, hogy lássuk, hogy a Nemzetközi Pénzvilág nem ismer könyörületet, uzsorás pénzéhségének nincs határa, önzésének nincs korláta! - Egy ilyen pofátlan bandának ellent kell állni! - És ehhez nem elég tüntetni menni, és zászlót lengetni..."

"Még egyszer mondom; - gyakorlatilag egy fillért sem kaphat az ország Brüsszelből. Mert nézzék meg, hogy mi történt 2006-ban, 2007-ben, és ez fog történni az idén is.

A nemrégiben beköszöntött pénzügyi válság csak súlyosbítja a helyzetet. Az IMF - Nemzetközi Valuta Alap, - látszólagos pénzügyi segítsége még nagyobb adósságba taszítja az országot. Mert azt a 10, egyesek szerint 12 milliárd dollár, amit Magyarország kap az IMF-től, - azt Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke szerint, az adósságállomány csökkentésére kell fordítani. Csakhogy ennek a mentőövnek nevezett uzsora kölcsönnek a kamatai még súlyosabbá teszik az ország adóssághelyzetét.

És a Nép ebből a pénzből sem kap semmit. És nemcsak, hogy nem kap semmit, hanem ennek kamait is Ő fizeti vissza. A 13. havi nyugdíjából, a befagyasztott, súlyos adókkal terhelt béréből, és még számtalan sarcból... - a szerk.)

Tehát az a pénz, amit kínkeservesen vissza pályázhatnak, magyarok, - és ideérkezik az országba, mint ahogy ide érkezett 2006-ban, 1000 milliárd forintnak megfelelő deviza, - ez megint csak landol, a Nemzeti Bank, vagyis az Uzsorás Nemzetközi Bankárkaszt magyarországi rezidens intézményénél vezetett deviza számlán, és ott megáll. Egy darabig. - De utána visszamegy a Nemzetközi Pénzpiacra, - tehát visszamegy a Nemzetközi Pénzpiac szereplőihez.

(És ez fog történni most, ezzel a 12 milliárd dollárral is! - a szerk.)

Tehát mit kap a Magyar Állam? A Magyar Állam megint a levegőből előállított játékpénzt, a forintot kapja. Ez a forint megteszi a maga körforgását a nemzetgazdaságban, és utána, mint mondom; profit, tőke járadék, - kamat, adósságszolgálat formájában a külföldiekhez kerül, akiknek ez nem kell, - elmennek a Nemzeti Banknál számukra megtartott devizához, ott becserélik euróra, és kiviszik az országból.

És a forint, amit a Nemzeti Bank a levegőből állított elő, hogy megkettőzze ezt a pénzt, ugye, - azt a Nemzeti Bank visszaküldi oda, ahonnan előállította, - vagyis emissziós jogánál fogva kivonja a forgalomból. Megsemmisíti, visszaküldi a levegőbe.

Mit kapott a Magyar Nép Brüsszelből? Semmit! És ez most tényszám. Mert 1000 milliárd forintnyi deviza érkezett, - és ebből a devizából nem látott semmit, csak a külföldiek.

Az ennek megkettőzése révén előállított forint pedig nem maradt az országban, hogy legalább növelje azt a monetáris bázist, amivel a gazdaság működik, - hanem ki lett vonva, meg lett semmisítve, vissza lett küldve a levegőbe. És ma is maradt a monetáris bázis, a Nemzeti Összterméknek a 40%-a.

(Az utóbbi években a Nemzeti Bank rendszeresen alkalmazott módszere ez... - a szerk.)

Ugyanez történt 2007-ben. Azzal a különbséggel, hogy akkor több ment ki az országból, - akkor 9 milliárd netto, - 9 milliárd euro netto ment ki az országból.

(Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy a Gyurcsány bábkormány ily körömszakadtáig védte, és védi ezt a fosztogató rendszert, - ha ekkora elrabolt összegekről van szó... - a szerk.)

És minden bizonnyal arra számíthatunk, hogy az idén is egy hasonló összeg fog kimenni az országból. Ez azért volt ényeges, hogy lássuk, hogy a Nemzetközi Pénzvilág nem ismer könyörületet, uzsorás pénzéhségének nincs határa, önzésének nincs korláta!

Egy ilyen pofátlan bandának ellent kell állni! -

És ehhez nem elég tüntetni menni, és zászlót lengetni.

Na, de mit is kell csinálni? Sok mindent lehet csinálni, de az egyik legértékesebb javaslatot, az általunk nagyon tisztelt, rendkívül okos, és rendkívül tisztességes ember, Síklaky István, - aki egyébként szakmáját tekintve tudós közgazdász volt, - dolgozta ki.

Na most többféle mód van arra, hogy miképpen lehet ez ellen a szisztematikus fosztogatás ellen védekezni. Az övé, Síklakyé, az egyik használható módszer.

De megjegyzem, hogy olyan közgazdászok, mint Bogár László, és Csath Magdolna, vagy Varga István, - aki ugyan nem közgazdász, de lényegében mindannyiunk felett áll, az óriási tudása, és pénzügyi szakismeretei révén, mint sikeres vállalkozó, - tehát ők is és mások is, - kidolgoztak még olyan lehetséges védekezési módszereket, - amelyek számunkra a megoldást, és az élettel teli jövőt jelenthetik..."

Folytatása következik:

AZ ELLENÁLLÁS. - NEMET IS LEHET MONDANI! - HOGY LEHET VÉDEKEZNI A SZISZTEMATIKUS FOSZTOGATÁS ELLEN? - AZ ADÓSSÁG ELENGEDÉS FORGATÓKÖNYVE - A LENGYELEKNEK SIKERÜLT...

FOSZTOGATÓK VI. - Fölállni és nemet mondani!

HOGY LEHET VÉDEKEZNI A SZISZTEMATIKUS FOSZTOGATÁS ELLEN?

FÖLÁLLNI ÉS NEMET MONDANI!

AZ ADÓSSÁG ELENGEDÉS FORGATÓKÖNYVE - A LENGYELEKNEK SIKERÜLT...

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján

- Hatodik rész -

"Lengyelország sokkal jobban el volt adósodva, mint Magyarország! - De a lengyelek, a kezdettől fogva követelték ennek az adósságnak az elengedését! És több menetben, végül is sikerült ezt az adósságot így, vagy úgy, de elengedtetniük. Vagy leírták, vagy átütemezték, de valamilyen módon megszabadultak tőle... >> Argentína, miután megszabadult ettől az elképesztő pénzügyi tehertől, - bizonyos mértékű növekedési pályára lépett. Az ipar föllélegzett, elkezdett növekedni, rengeteg ember talált munkát, az argentin pénz megerősödött, és egyáltalán Argentína elkezdett megint NORMÁLISAN MŰKÖDNI!... >> Tehát nem igaz az, hogy nem lehet fölállni és nem lehet nemet mondani! Ez egyszerűen nem igaz..."

A fent említett szakemberek javaslatai, bizonyos szempontból túl mennek Síklaky István gondolatain.

De előbb nézzük, mit mondott Síklaky István? Ő egy egész adósság elengedési forgatókönyvet dolgozott ki, melyet bátran vállalni kell.

De ez nem egy egyedi dolog! Más is megtette már, és sikerrel járt. Mint például a lengyelek! És nemcsak ők. De most azért mondom a lengyeleket, mert Lengyelország sokkal jobban el volt adósodva, mint Magyarország! - De a lengyelek, a kezdettől fogva követelték ennek az adósságnak az elengedését! És több menetben, végül is sikerült ezt az adósságot így, vagy úgy, de elengedtetniük. Vagy leírták, vagy átütemezték, de valamilyen módon megszabadultak tőle.

És arra is van példa, hogyha egy országnak olyan döntéshozói vannak, akik ténylegesen képviselik a Nép érdekeit, - és nemcsak mindenféle "nyálas, demokratikus szóömlenyeket" hajtogatnak, - hanem valóban a saját népüket szolgálják, - akkor azok megoldást találhatnak az ország bajaira.

Mint például Nestor Kirchner, Argentína elnöke. Amikor 2000-ben már harmadszor került az Argentin állam államcsődbe, - akkor azt mondta, hogy: nem fizetünk!

Na és mi lett? Mi lett, hogy nem fizettek? - Az lett, hogy egy éven belül, a 103 milliárd dollár adósságból 65 milliárdot leírtak. Kész!

Nos, az most már nyilvánvaló, hogy a Nemzetközi Pénzvilágnak, a legpofátlanabb intézménye, a Nemzetközi Valutaalap. Mely bizonyos dolgainak nagyon is érdemes utána nézni, - éspedig annak, hogy az utóbbi években mit is csinált Magyarországon?! Például, amikor a "szakembereik" tavaly, 2007 májusban itt jártak Magyarországon, azt hagyták meg az itteni helytartóiknak, és rezidenseiknek, hogy; "Most kell lenyomni a Magyar Nép torkán az Egészségügy privatizálását. Ők írták ezt le! El lehet olvasni az interneten. Menjenek be a Nemzeti Bank honlapjára, és nézzék meg! - Ott van!

Na most. Visszatérve Argentínára. Hogy Argentína megszabaduljon ettől a vérszopó pofátlan intézménytől, a Nemzetközi Valutaalaptól, - fizetett egy bizonyos összeget, - adott neki 17 milliárdot. - Viszont a többi hitelezőnek meg azt mondta; "Uraim, majd húsz év múlva!" Kész!

És mi történt? Az történt, - hogy Argentína, miután megszabadult ettől az elképesztő pénzügyi tehertől, - bizonyos mértékű növekedési pályára lépett. Az ipar föllélegzett, elkezdett növekedni, csökkent a munkanélküliség, rengeteg ember talált munkát, az argentin pénz megerősödött, és egyáltalán Argentína elkezdett megint NORMÁLISAN MŰKÖDNI!

És vajon bekövetkezett-e az, amit ilyenkor szoktak mondani a gyáva csúszó-mászó cselédek? "Jaj, hogy akkor ez a kegyetlen pénz oligarchia majd lelő minket!" Nos, ez nem következett be. - Nem lőtték le Nestor Kicrhnert. Szépen kitöltötte a hivatali idejét, - és miután lejárt a hivatali ideje, most a felesége, Argentína elnöke.

Tehát nem igaz az, hogy nem lehet fölállni és nem lehet nemet mondani! Ez egyszerűen nem igaz.

Folytatása következik:

A PÉNZVILÁG ÓRIÁSI HADISARCA A HIDEGHÁBORÚS VERESÉGÉRT - A SZABAD RABLÁS, ÉS FOSZTOGATÁS HAZAI RÉSZESEI - HONNAN VAN NÉHÁNY "MAGYARNAK" CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA?

FOSZTOGATÓK VII.

PÉNZÜGYI TRIANON -

A PÉNZVILÁG ÓRIÁSI HADISARCA A HIDEGHÁBORÚS VERESÉGÉRT

A FOSZTOGATÁS HAZAI RÉSZESEI

HONNAN VAN NÉHÁNY "MAGYARNAK" CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA?

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján
- Hetedik rész -

HÁT HONNAN VAN ITT "MAGYAROKNAK", PÉLDÁUL CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA?... A Nemzetközi Pénzvilág tudta, hogy itt nagy változások lesznek, hiszen Ő írányította, Ő volt a haszonélvezője ennek az egésznek. Ő VOLT A HIDEGHÁBORÚ GYŐZTESE, - ÉS ÓRIÁSI GYŐZELMI HADISARCOT SZEDETT!..." (A szerkesztőség megjegyzése; Ez kísérteiesen hasonlít Trianonra. Egy második, - egy "PÉNZÜGYI TRIANON".)...

"De visszatérve a lengyelekre; - ők rendkívül sokszor bíztatták a magyarokat, hogy: "ne tegyétek ezt, ez nem lesz jó, kövessétek a mi példánkat!" - Ám az ország akkori vezetői erre nem voltak hajlandók. - És itt felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem? Miért nem voltak hajlandók követni a lengyel példát? Miért nem akarták, hogy a hitelezők elengedjék Magyarországnak a hihetetlen uzsorakamatokkal megterhelt irreálisan magas adósság állományát?

És nemcsak a lengyel példát nem követték. Mert konkrétan azt is tudom, hogy Amerikából is érkeztek olyan javaslatok, - a Rendszerváltás egész elején, - hogy segítenek elrendezni ezt a szörnyű adósság problémát. (Mint már említettem; kaptunk 1 milliárdot, visszafizettünk 11 milliárd dollár kamatot, s maradt még 22 milliárd.) - Hiszen ez egy eleve csalás! Egy csalást kellett volna leállítani, - ám az ország akkori vezetése erre nem volt hajlandó. A magyar technokrata réteg, szinte udvariatlanul, és szemtelenül kikérte magának ezt a javaslatot, - sőt az is elhangzott; "HA BELEDÖGLÜNK, AKKOR IS FIZETÜNK!" -

De most nem akarom megmondani, hogy ezt ki mondta, - mert most már megtért. Most már rendes... de akkor még ilyen hülyeségeket mondott. - Magas beosztásban...

És akkor egyszerűen, szinte kidobták az amerikaikat! Erre azok persze visszamentek. Megsértődtek.

És megmondom őszintén, hogy sokáig föl nem tudtam fogni, hogy a miért csinálták ezt? Nem értettem! Mi van emögött? - Akkor esett le a tantusz, amikor a jelenegi miniszterelnök, már a második Gyurcsány kormány idején, tett egy javaslatot: "Hogy a külföldön elhelyezett ilyen-olyan illegális pénzek, 10%-ért, - amnesztiát kaphassanak, a pénzek tulajdonosai" (bitorlói - a szerk.)

TEHÁT VALAKI BEFIZET EGY 10%-OS AMNESZTIA ADÓT, - ÉS AKKOR EZ AZ ILLEGÁLIS PÉNZ, MINT MÁR LEGÁLIS PÉNZ, - VISSZAJÖHET AZ ORSZÁGBA!
Na most a Népszabadságból tudtam meg, hogy ez az összeg egyedül Svájc vonatkozásában; 1000 MILLIÁRDOT tesz ki! Tehát egy jó nagy summáról van szó! (A gazemberek mindig elárulják magukat, csak oda kell rájuk figyelni! - a szerk.)

És akkor csak fölmerül az emberben a kérdés; HÁT HONNAN VAN ITT "MAGYAROKNAK", PÉLDÁUL CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA? És, amit nagyon akar a Gyurcsány legálisan visszahozni!

Nos, honnan van ez a pénz? - Természetesen adódik is a válasz, - angol kifejezéssel élve -, ez csakis; Kick back - lehet. A Kick back, az egy olyan összeg, - amit, hogyha valaki nagyon jó üzletet csinál, akkor egy részét, - annak, aki ehhez az üzlethez hozzásegítette, annak odaadja, - ahhoz eljuttatja."

HALLGATÓI KÖZBESZÓLÁS: " Ez a sikerdíj!"

DRÁBIK: "Nem! A sikerdíj az legálisnak számít, ez meg, - a Kick back - illegális! Tehát ez egy nagy különbség.
A Nemzetközi Pénzvilág tudta, hogy itt nagy változások lesznek, hiszen Ő írányította, Ő volt a haszonélvezője ennek az egésznek. Ő VOLT A HIDEGHÁBORÚ GYŐZTESE, - ÉS ÓRIÁSI GYŐZELMI HADISARCOT SZEDETT!

(A szerkesztőség megjegyzése; Ez kísérteiesen hasonlít Trianonra. Egy második, - egy "PÉNZÜGYI TRIANON".)

Nos, ennek elkerülésére is lett volna lehetőség. Mint már mondtam, még a külföld is, például az amerikaiak is segítettek volna ebben.

A Nemzetközi Pénzvilágnak, még a rendszerváltás elején, mint jövendőbeli tulajdonosnak, az nem volt érdeke, hogy itt minden összeomoljon. Csak az, hogy egyszerűen szanálódjon, lepusztuljon - hogy ezáltal minél olcsóbban az Ő kezébe, külföldi kézbe kerülhessenek az ország javai.

De még mindig nem voltak biztosak a győzelmükben, hiszen nagyon is tisztában voltak azzal, hogy csalnak, és tartottak attól, hogy az adós államok nemet mondanak az uzsora pénzek visszafizetésére. (Mint ahogy a lengyelek ezt meg is tették.) - És mivel a bankjaik már amúgy is leszívták magukat, - még egyszer mondom; 1 milliárdért 11 milliárd kamat, és még maradt 22 milliárd, - nagyon komolyan számoltak azzal a lehetőséggel, hogy az adósságállomány megmaradt részének leírását kérni fogja Magyarország. És a bankok bele is mentek volna ebbe. - Hisz nem az összeomlás az érdekük, hanem a hódítás.

És, hogy milyen komolyan számoltak ezzel a lehetőséggel, arra az a bizonyíték, hogy; olyan törvényeket hozattak a törvényhozással -például az Egyesült Államokban, Japánban és Németországban - hogy a bankok, az így elszenvedett idézőjelben veszteségeiket leírhatták az adójukból. Vagyis tulajdonképpen átháríthatták az ottani Államra.

Igen ám, de a magyarok ezzel a lehetőséggel mégsem éltek. Hát vajon miért? Még egyszer mondom; törtem a fejem, de nem tudtam fölfogni, hogy a magyarok miért nem kérik ennek a pénzügyi csalásból adódó irreálisan magas kamatadósságnak a leírását, elengedését? Magyarok? Mármint a "magyarok" alatt a párt-állami rendszerből, s az akkori nómenklatúrából átöröklött pénzügyi technokrata réteget kell most értenünk..."

Folytatása következik:

"KICK BACK"; HÁLA A "TALÁLT" PÉNZEKÉRT - MALAYSIA, SINGAPORE PÉLDÁJA - MIN. 3 ÉVRE FELFÜGGESZTENI A SZABAD RABLÁST, - A TŐKE ÉS A VALUTA PIAC ÁLLAMI ELLENŐRZÉSE - ADÓSSÁG FIZETÉSI MORATÓRIUM - AZ MNB 17 MILLIÁRD EURÓS VALUTATARTALÉKA A MAGYAR NEMZET TULAJDONA!

FOSZTOGATÓK VIII.-AZ MNB 17 MILLIÁRD EURO VALUTATARTALÉKA, A MAGYAR NEMZET TULAJDONA

ADÓSSÁG FIZETÉSI MORATÓRIUM

AZ MNB 17 MILLIÁRD EURÓS VALUTA TARTALÉKA, A MAGYAR NEMZET TULAJDONA!

VISSZA A NEMZETI BANKOT AZ ÁLLAM KEZÉBE! - A TŐKE ÉS A VALUTA PIAC ÁLLAMI ELLENŐRZÉSE

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hang anyag alapján

- Nyolcadik rész -

"De meg kell jegyezni, hogy itthon is van az országnak, éspedig igen jelentős valuta tartaléka. A NEMZETI BANK SZÁMLÁJÁN 17 MILLIÁRD EURO VAN. Jogilag ez a pénz ugye a Nemzeti Banké. De kié a Nemzeti Bank? Ennek pedig kizárólag egy tulajdonosa van. Éspedig, a Magyar Állam. Ki a Magyar Állam? A Magyar Országgyűlés, és a kormány. >> Kié a Magyar Állam? A Magyar Nemzeté. >> Vagyis tulajdonképpen ez a pénz, EZ A 17 MILLIÁRD EURO, EZ A MAGYAR NEMZETÉ. AZ ÖNÖKÉ!" >> (És az Öné is, kedves olvasó! - a szerk.) >>

"...Tehát felvetődik a kérdés, hogy miért? Miért van az, hogy ez a szerencsétlen ország, így nyögi ezt az elképesztő, és aljas adósság terhet? Miért nem kéri az ennek a pénzügyi csalásból adódó irreálisan magas kamat adósságnak a leírását, elengedését?

Hát azért, mert a párt-állami rendszerből átöröklött pénzügyi technokrata réteg jól keresett ezen! És a bankoknak, s a hitelezőknek ez lényegében talált pénz volt. Hiszen ők magukban, leírták már ezt az adósságot, - de a "magyar" pénzügyi technokrata réteg jóvoltából mégis megkapták.

És, ha valaki ekkora nagyság rendben jut talált pénzhez, - hát miért legyen hálátlan? Hiszen itt is vannak íratlan szabályok. Amelyeket sokkal jobban be kell tartani, mint az írottakat.
Hálásnak kellett tehát lenniük a hitelezőknek, a bankoknak - a "magyar" pénzügyi technokrata réteg felé, - és valószínű, hogy innen van az a horribilis 1000 milliárd forintnyi összeg a svájci bankokban, melyeket ez a réteg menekített ki oda.

De ez egy feltételezés, - és még van néhány más feltételezésem is, de ezeket most nem mondom el."

(Nemsokára eljön az az idő, amikor ezekre a sötét ügyekre fény derül, - és ennek a példátlan fosztogatásnak a hazai elősegítőit, és részeseit számon kéri majd a Nemzet Bírósága. - a szerk.)

"Nos, de hogyan tovább? Hogyan kell kikeverednie az országnak, ebből a szörnyű adósság csapdából? - Síklaky eleve abból indult ki, hogy követni kell azoknak az államoknak a példáját, melyek sikeresen megtették már ezt. Tessék követni, Argentínának, Lengyelországnak, vagy Malaysia-nak, és Singapore-nak a példáját!

Singapore-nak sikerült...

Tehát Síklaky abból indult ki, hogy az adósság csapdából való kikerüléshez a kormánynak, - persze egy olyan kormánynak, amely tényleg egy ilyen Nestor Kirchnernek megfelelő magyar hazafiakból áll, - vagy mondjuk egy lengyel hazafiakból álló lengyel kormányhoz hasonló magyar kormánynak, - ha lenne ilyen, - akkor tehát annak az a feladata, hogy a KÜL- ÉS A BELFÖLDI ADÓSSÁG SZOLGÁLATOT, LEGALÁBB 3 ÉVRE FELFÜGGESSZE! - Azt mondja hogy; 3 ÉVIG NEM FIZETEK!

És egyidejűleg kidolgozott állam gazdálkodási tervet terjeszt a hitelezők elé. - Ebben kimutatja, hogy VAGYON RENDEZÉSSEL, az indokolatlan import megfékezésével, A TŐKE ÉS A VALUTA PIAC KORMÁNY ELLENŐRZÉS ALÁ VONÁSÁVAL, lényegében tehát az infláció megállításával, a munka helyek megvédésével, és a megszűnt munka helyek helyreállításával működteti tovább az országot, - miközben ezeket a rablási folyamatokat, 3 évre fölfüggeszti."

(A szerkesztőségnek ennél keményebb elvárásai vannak: Nemcsak felfüggeszteni kell az adósság visszafizetését, - hanem el is kell számolni vele. - És kártérítést követelni azokért az összegekért, amelyeket jogtalanul, a pénzügyi csalásból adódóan vettek el a Magyar Néptől.)

"Ezalatt a 3 év alatt viszont, A FINANSZÍROZÁST A KORMÁNY VISSZAVESZI a Nemzeti Banktól - hiszen a nemzeti banki törvény, - feles törvény, - egyik óráról a másikra, meg lehet változtatni.

Mint már mondtam; ennek a törvénynek az értelmében, az állam önként leadta a döntési jogokat, a saját intézményének, a Nemzeti Banknak. - Nos, de amilyen feles törvénnyel kiadta a kezéből, - most ugyanolyan feles törvénnyel vissza is veszi. És ezek után az Állam finanszírozza majd saját magát!

Ám az adósság fizetési moratórium bejelentése után, minden bizonnyal azzal kell számolni majd, hogy az adósság szolgálat behajtásában érdekelt nemzetközi pénz világ, és annak az intézményei, - meghozzák majd a nekik megfelelő ellenlépéseket.

Hogy lehet ezt kivédeni?

Először is Síklaky azt ajánlja hogy, még mielőtt a kormány bejelentené a moratóriumot, - a külföldi pénzintézetekben elhelyezett magyar valuta tartalékokat, - haza kell hozni!

De meg kell jegyezni, hogy itthon is van az országnak, éspedig igen jelentős valuta tartaléka. A NEMZETI BANK SZÁMLÁJÁN 17 MILLIÁRD EURO VAN. Jogilag ez a pénz ugye a Nemzeti Banké. De kié a Nemzeti Bank? Ennek pedig kizárólag egy tulajdonosa van. Éspedig, a Magyar Állam. Ki a Magyar Állam? A Magyar Országgyűlés, és a kormány.

Kié a Magyar Állam? A Magyar Nemzeté. Vagyis tulajdonképpen ez a pénz, EZ A 17 MILLIÁRD EURO, EZ A MAGYAR NEMZETÉ. AZ ÖNÖKÉ!

(És az Öné is, kedves olvasó! - a szerk.)

AZ MNB 17 MILLIÁRD EURÓS VALUTA TARTALÉKA, A MAGYAR NEMZET TULAJDONA! Ez a 17 milliárd euro, - aranyat érne a népnek.

Ezeket a feladatokat azért kell megtenni a Moratórium bejelentése előtt, hogy ez a pénz eleve visszakerüljön a Magyar Állam rendelkezési állományába, - és ott legyen neki kéznél, hogy ebből tudja a legfontosabb dolgokat finanszírozni majd..."

Folytatása következik:

VISSZA KELL SZEREZNI AZ ELRABOLT JAVAINKAT! - NEM KELL FÉLNI AZ ESETLEGES EMBARGÓTÓL! A MAGYAR FÖLD 30 MILLIÓ EMBERT KÉPES ELTARTANI! - MERT A JELENLEGI BAJOK LEGMÉLYEBB GYÖKERE, A KÁRTÉKONY, IGAZSÁGTALAN, EGYENESEN SÁTÁNI TULAJDON RENDSZER - ALJAS ELADÓSÍTÁSI TECHNIKÁKKAL VESZIK EL A MUNKÁNK EREDMÉNYÉT, MELYET EZENTÚL BÜNTETNI KELL!

FOSZTOGATÓK IX. - NEM KELL FÉLNI AZ EMBARGÓTÓL!

A BAJOK GYÖKERE; A SÁTÁNI TULAJDON RENDSZER

Moloch, a Sötétség istene, - a gyermekvérre éhező sátán

NEM KELL FÉLNI AZ EMBARGÓTÓL!

MAGYARORSZÁG ÖNELLÁTÓ LEHET ÉLELMISZEREKBŐL

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hang anyag alapján

- Kilencedik rész -

"Nos, ez a szűk társaság, - a KÖZPONTI BANKOK RÉVÉN - A LEVEGŐBŐL ANNYI PÉNZT ÁLLÍT ELŐ, AMENNYIT AKAR, - mint ahogy most tanúi is lehetünk ennek, ebben a úgynevezett; másodlagos jelzálog hitel válságban is. Amelyből csak úgy tudnak kimászni, - hogy a központi bankok, ÓRIÁSI MENNYISÉGŰ PÉNZT, ezer és ezer milliárdokat ÁLLÍTANAK ELŐ A LEVEGŐBŐL, és pumpálják bele a rendszerbe, hogy működjön. >> Igen ám, de ezzel LÉNYEGÉBEN MEGRABOLJÁK A LAKOSSÁGOT, mert ez a pénz felhígulva rákerül a termelői vagyonra, az igazi fizikai vagyonra, amelynek az értéke ezáltal csökken. MERT EZ A PÉNZ EGY LEKÜZDHETETLEN INFLÁCIÓT INDÍT EL!"

"Síklaky arról sem feledkezik meg; hogyha már egyszer túl leszünk ezen az adósság mizérián, és beindul az a folyamat, hogy visszaszerezzük a Magyar Nép, a Magyar Nemzet közös tulajdonát, - vagy legalább is egy részét, - akkor ezt, hogyan is lehet majd realizálni.

Mint, ahogy ilyen dolgok már megtörténtek a közelmúltban, más országokban is. Például, Spanyolországban, Baszk földön! Ők ezt a feladatot bámulatosan jól oldották meg! Ez a példa azt mutatja, hogy, hogyan lehet ezeket a problémákat nagyon sikeresen, és igazságosan, az egyéni teljesítmény valóságos elismerésével, - megoldani.

De most már ideje beszélnünk, a bajok legmélyebb gyökeréről is: A BAJOK LEGMÉLYEBB GYÖKERE AZ, - HOGY EGY ROSSZ, KÁRTÉKONY, IGAZSÁGTALAN, EGYENESEN SÁTÁNI TULAJDON RENDSZER VAN. És az elosztási viszonyok, ennek megfelelően elképesztően igazságtalanok.

Az örökké éhes Moloch... A pénzed, a vagyonod, a földed, sőt még a gyerekeid vére is kell neki!

MERT ANNAK A DOLOGNAK SZABADNA CSAK MAGÁNTULAJDONBAN LENNI, AMIT VALAKI A SAJÁT TELJESÍTMÉNYÉVEL ÁLLÍT ELŐ! Amibe pedig beleszületik, - amely az előtte lévő X nemzedék közös munkájának az eredménye, - annak a dolognak köz tulajdonban kellene maradnia.

DE A KÖZ TULAJDON NEM ÁLLAMI TULAJDONT JELENT, hiszen a KÖZÖSSÉGI TULAJDON működtetésének, ezer és ezer formája van.

És ez egyáltalán nem tévesztendő össze a levitézlett kommunista rendszerrel. Mert a kommunizmusban az volt, hogy rendőr állami erőszakkal egy kisebbség elvette más munkájának az eredményét, - ők dúskáltak, miközben a többiek, az egyszerű emberek lényegében a párt arisztokrácia függő helyzetű alattvalói voltak, - szinte vagyontalanul.

És szinte ugyanez történik manapság is! Mert most pedig nem elsősorban rendőr állami erőszakkal, nem szuronyokkal, (ezek "csak" az igen erős hátteret biztosítják, - a szerk.) - hanem mindenféle mindenféle ALJAS ELADÓSÍTÁSI TECHNIKÁKKAL VESZIK EL A MUNKÁNAK AZ EREDMÉNYÉT, - és az kummulálódik egy olyan SZŰK CSOPORTNAK A MAGÁNTULAJDONAKÉNT, - amely lényegében csak néhány családból áll, - amelynek a fel nem osztott családi vagyona ma; 300 trillió dollár!

Ezek a családok; holdingokban, több ezer alapítványban, kereskedelmi bankokban, multinacionális cégekben, és a tőzsdéken tartják ezt a horribilis mennyiségű pénzt.

Na, de hogyan tudják viszonylag ilyen kevesen, és ily könnyen fenntartani ezt a szinte irracionális hatalmukat?

Nos, ez a szűk társaság, - a KÖZPONTI BANKOK RÉVÉN - A LEVEGŐBŐL ANNYI PÉNZT ÁLLÍT ELŐ, AMENNYIT AKAR, - mint ahogy most tanúi is lehetünk ennek, ebben a úgynevezett; másodlagos jelzálog hitel válságban is. Amelyből csak úgy tudnak kimászni, - hogy a központi bankok, ÓRIÁSI MENNYISÉGŰ PÉNZT, ezer és ezer milliárdokat ÁLLÍTANAK ELŐ A LEVEGŐBŐL, és pumpálják bele a rendszerbe, hogy működjön.

Igen ám, de ezzel LÉNYEGÉBEN MEGRABOLJÁK A LAKOSSÁGOT, mert ez a pénz felhígulva rákerül a termelői vagyonra, az igazi fizikai vagyonra, amelynek az értéke ezáltal csökken. MERT EZ A PÉNZ EGY LEKÜZDHETETLEN INFLÁCIÓT INDÍT EL!

És az infláció mindig elsősorban a bérből és fizetésből élőket, - tehát a munkából élőket sújtja!

De menjünk tovább; mit ajánl még nekünk Síklaky István?!

Először is azt mondja; NEM KELL FÉLNI AZ EMBARGÓTÓL! Mert hogyha Magyarország bejelenti az ADÓSSÁG FIZETÉSI MORATÓRIUMOT, akkor elképzelhető, hogy a külföldi pénz oligarchia bevezetteti Magyarország ellen, a GAZDASÁGI EMBARGÓT, - de ez egyáltalán nem biztos! - Ám, ha mégis bevezetnék, NEM KELL FÉLNI, mert Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyanok a víz ügyi adottságai, és a mezőgazdasági, és éghajlati viszonyai, HOGY ITT 30 MILLIÓ EMBER MEG TUD ÉLNI, megtalálja magának az élelmiszert! Ha arról van szó. Tehát VÉG SZÜKSÉG ESETÉN - ÖNELLÁTÓ TUD LENNI MAGYARORSZÁG élelmiszerekből."

(Sőt, még exportra is tudna termelni, és komoly haszonnal tudná ezt külföldön értékesíteni. Hiszen az élelmiszer és a víz(!) egyre nagyobb kincset jelent a mai világban! - a szerk.)

"Síklaky másik fontos javaslata pedig: hogy az Alkotmányt úgy kell módosítani, hogy bevezethető legyen az ELADÓSÍTÁSI TILALOM! Sőt! Szankcionálható legyen az, ha HA VALAKI ALJAS ELADÓSÍTÁSI TECHNIKÁKKAL ELVESZI MÁS MUNKÁJÁNAK AZ EREDMÉNYÉT. - Tehát; EZT EZENTÚL BÜNTETNI KELL!"...

30 millió embert képes ellátni ez a áldott föld!

Folytatása következik:

A FEHÉR PROGRAM - AZ MNB 17 MILLIÁRDOS EURÓS DEVIZA TARTALÉKÁNAK EGY RÉSZÉT; 8 MILLIÁRDOT FEDEZETKÉNT HASZNÁLVA, AZ ÁLLAM, AZ ERRE KIBOCSÁTOTT 2 EZER MILLIÁRD FORINTTAL, EGYENESEN RAKÉTASZERŰ LÖKÉST ADHATNA A MAGYAR GAZDASÁGNAK!

FOSZTOGATÓK X. - A VALUTA TARTALÉK, RAKÉTA SZERŰ LÖKÉST ADHATNA A MAGYAR GAZDASÁGNAK

OLCSÓ LAKÁSOKAT A FIATALOKNAK A DEVIZA TARTALÉKBÓL!

Olcsó új lakásokat a fiataloknak!

AZ MNB VALUTA TARTALÉKA, - RAKÉTASZERŰ LÖKÉST ADHATNA A MAGYAR GAZDASÁGNAK

MUNKA VAN BŐVEN; TISZAI GÁTAK, - BELVÍZ ELVEZETÉS, - CSATORNÁZÁS, MINDENÜTT AZ ORSZÁGBAN

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hang anyag alapján

- Tizedik rész -

"...lehet REGIONÁLIS ELEKTRONIKUS PÉNZT KIBOCSÁJTANI, akkor, ha annak van fedezete. >> ...amikor az ÁLLAM VISSZAVESZI A NEMZETI BANKOT, - akkor először ebből a 17 milliárd euróból, (amely az MNB jelenlegi teljes valuta tartaléka,) >> ...8 MILLIÁRD EURÓT ARRA HASZNÁL FEL, HOGY FEDEZETKÉNT ZÁROLJA, - ÉS KIBOCSÁT AZONNAL 2000 MILLIÁRD FORINTOT - ÉS EZZEL AD EGY AKKORA RAKÉTA SZERŰ LÖKÉST A MAGYAR GAZDASÁGNAK, AMELLYEL ÁLLÍTOM, HOGY AZ 10%-OS NÖVEKEDÉSBE TUDNA UGRANI!"

"A jelenlegi Magyar Alkotmány azért is selejtes, - mert igaz, hogy tele van sok helyen jó szándékú rendelkezéssel, - de ezek MEGSZEGÉSÉHEZ NINCSEN SEMMIFÉLE SZANKCIÓ HOZZÁFŰZVE! Tehát lényegében semmit nem ér! Annyit ér mint a vécépapír.

Többet nem.

És ez ma a Magyar Alkotmány. Egy vécépapír.

De visszatérve Síklakyra. Nagyon érdekes javaslata, hogy; a gyökeres politikai fordulat után létrehozná a MAGYAR ÁRUK BOLT HÁLÓZATÁT. Beindítaná a FEHÉR PROGRAMOT, A FEHÉR KÁRTYÁT, A FEHÉR SZÁMLÁT, A FEHÉR PÉNZZEL, - miről van itt szó? Arról van szó, hogy Ő Silvio Gesell-nek a fő munkáját; "A TERMÉSZETES GAZDASÁGI REND"-et lefordította magyarra, - s elsősorban ezeknek az elgondolásoknak az alapján dolgozta ki Síklaky; a FEHÉR PROGRAMOT.

Magyar áruk utcája, a Magyar Árukért Szövetség szervezésében

Nos, aki részletesebben meg akar ismerkedni Síklaky Istvánnak ezekkel az egyre aktuálisabbá váló javaslataival, - akkor azokat megtalálhatja írásban is, hiszen jó néhány tanulmányt tett közzé ebben a tárgy körben, és jó néhány könyvet is írt ebben a témában."

"Én személy szerint ezen program alapján kidolgoztam 11 javaslatot" - folytatta Drábik János. - "amelyből egyiket, a legkézenfekvőbbet most elmondom önöknek. És erre megvan az uniós jogszabály is, a 2000-ben kiadott uniós irányelv. Ráadásul van erről egy magyar törvény, a 2004. évi 35-ös törvény is.

Ezen javaslat arról szól; hogy egy régióban, - és itt Magyarországot akár egy európai uniós régiónak is fel lehet fogni, de Magyarországon belül is lehetnek kisebb régiók, - tehát arról van szó, hogy lehet REGIONÁLIS ELEKTRONIKUS PÉNZT KIBOCSÁJTANI, akkor, ha annak van fedezete.

Na most a fedezet, az európai uniós irányelv szerint, 5 és 10 % között mozog. Jellemző módon a magyar törvény, a 2004. évi 35-ös törvény, az már 100%-ot ír elő!!

Rendben van. De... mennyi pénze is van most a Magyar Államnak? Mennyi pénze van most? - 17 MILLIÁRD EURÓ VAN A DEVIZA SZÁMLÁN! Már levezettem, hogy ez ugyan a Nemzeti Banké, - de ha az állam akarja, akkor az övé. - Mert egy feles törvénnyel adott nagy önállóságot a Nemzeti Banknak, ÉS EZT UGYANÍGY FELES TÖRVÉNNYEL, AKÁRMIKOR KORLÁTOZHATJA.

Na most, amikor az ÁLLAM VISSZAVESZI A NEMZETI BANKOT, - akkor először ebből a 17 milliárd euróból elkülönít 7 milliárdot, - a nemzetközi pénz világ számára, a szabad valuta mozgásra, - 8 MILLIÁRD EURÓT VISZONT ARRA HASZNÁL FEL, HOGY FEDEZETKÉNT ZÁROLJA, - ÉS KIBOCSÁT AZONNAL 2000 MILLIÁRD FORINTOT - ÉS EZZEL AD EGY AKKORA RAKÉTA SZERŰ LÖKÉST A MAGYAR GAZDASÁGNAK, AMELLYEL ÁLLÍTOM, HOGY AZ 10%-OS NÖVEKEDÉSBE TUDNA UGRANI!

Mert mi kell hozzá, ha megvan ez a hitel? Akkor már csak az kell hozzá, hogy legyen olyan munka, ami itt van Magyarországon, legyen hozzá munka erő, - jelenleg 1 millió 200 ezer munka képes felnőtt keres munkát, - legyen hozzá megfelelő technológia, legyen hozzá megfelelő anyag, és akkor erre ezt a pénzt nyugodtan oda lehet adni.

Van ilyen? Hát hogyne. Gondolják csak meg. A TISZAI GÁTAK! A tiszai gátakat nem kell kivinni a világ piacra és ott eladni!

Aztán: meg lehet csinálni A BELVÍZ ELVEZETŐ CSATORNA RENDSZERT. A SZENNYVÍZ ELVEZETŐ CSATORNA RENDSZERT. (Megvalósulhatna sok vidéki ember álma: Mindenütt csatornázni lehetne! - a szerk.)

Aztán: Országos parkosításba lehetne fogni! Országos erdősítésbe.

A FIATALOKNAK PEDIG, - OLCSÓ LAKÁSOKAT LEHETNE ÉPÍTENI EBBŐL A PÉNZBŐL!" - fejezte be Drábik János az előadást.

Drábik János, az előadását tartja a Magyarok Házában, a Nemzeti Összefogást célzó kongresszuson

Folytatása következik, XI-XII. rész:

A Szabad Riport interjúja Dr. Drábik Jánossal; az elrabolt Magyar Nemzeti Vagyon VISSZAVÉTELÉNEK reális lehetőségeiről.

Az interjú tartalmából: "Mert egy vagyontalan, koldus nép, csak kiszolgáltatott helyzetű lehet! - AZ EGÉSZ PRIVATIZÁCIÓ EGY GYALÁZATOS BŰNCSELEKMÉNY! - AZÉRT TUDTÁK KIFOSZTANI AZ ORSZÁGOT, MERT AZ EMBEREKET A PÉNZÜGYI ANALFABETIZMUS SZINTJÉN TARTOTTÁK. - ERRE A BANK RENDSZERRE SEMMI SZÜKSÉG NINCSEN, NÉLKÜLE RAGYOGÓAN MŰKÖDNE A GAZDASÁG!"

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

2008-10-16T02:29:00.007+02:00

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be.

Nem lesznek előrehozott választások

I. rész

A 2002-es választások alkalmával világossá vált a választási csalás. Nem történt semmi, a választások végeredménye nem változott, a szavazócédulákat elégették, az Erzsébet hídi blokádot és az azt követő spontán kialakult tüntetést „készenléti Mónika” belügyér asszony seregei szétverték. A Fidesz csendben maradt, Orbán Viktor állítólag éppen az akkor zajló futball világbajnokságon tartózkodott.

Ez nem fikció, hanem tény. 2002-ben a FIDESZ nem lehetett kormánypárt. 2002-ben a FIDESZ nem volt alkalmas arra, amire a neokon-cionisták alkalmasabbnak tartották az MSZP-t, vagyis céljaik elérésére a magyar nép, az ország kifosztására, a helytartói feladatok kompromisszumok nélküli ellátására.

Ma Magyarországon egyik parlamenti pártnak sem érdeke egy előrehozott választás. Persze vannak, akik most azt mondják: de hát a FIDESZ ezt követeli. Persze. Meg azt is mondta, hogy Románia eu. (direkt kis betűkkel) tagságának feltétele Székelyföld autonómiája.

No, meg másról is hablatyolt már a FIDESZ (illetve annak elnöke), ami kifejezetten nemzetinek hangzott, de abban a pillanatban, amikor a cselekvésről, adott esetben a szavazásról volt szó, már úgy szavazott, ahogyan neokon-cionista kitartói azt elvárták. Volt már - a 2002. előtt általam is nemzetinek tartott pártnak - több, a magyar nemzet érdekével homlokegyenest mást mutató cselekedete is. Ez itt a lényeg! Nem az az érdekes, hogy akár Orbán, Pokorni, Kövér, vagy az összes többi FIDESZ vezér mit beszél különböző előadásokon vagy éppen a parlament padsorai között, amit a média aztán nagy dirrel-dúrral körít, hanem az, hogy amikor a nemzet érdekében kell letenni a voksot, leteszi-e azt valóban a nemzet mellett. Jó reggelt, – a FIDESZ nem teszi le!

Emlékezzünk csak egy kicsit, hogyan járult hozzá az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. Törvény módosításához azért, hogy a 2003-as eu. belépésről szóló népszavazás érvényes lehessen. Ez bizony kétharmadot igényelt, a FIDESZ nélkül nem ment volna. Ugyanígy szégyenteljes volt az ominózus Lisszaboni Szerződés megszavazása is, hiszen annak 2007. december 13-i aláírása után, rá négy nappal az eu-ban elsőként a magyar „országgyűlés” volt az, mely látatlanban, pontos tartalmának ismerete nélkül (mindössze 5 ellenszavazattal) jóváhagyta ezt a szerződést, ami nem más, mint az eu. alkotmány olyan jellegű módosítása, mely megkerüli az európai unió nemzeteinek népszavazás általi jóváhagyását. Mint ismeretes, a korábban legelőször Hollandiában, majd utána Franciaországban történt referendum csúfos kudarcot vallott, hiszen a választók elutasították az európai alkotmányt. Az eu. alkotmány, illetve most már a Lisszaboni Szerződés lényege az uniót alkotó tagállamok nemzeti alkotmányának fölülírása, minek eredményeként a tagországok elveszítik függetlenségüket.

Ebben természetes valamennyi parlamenti párt bűnös. Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a haza és nemzetárulás fogalmát. Van itt egy nagyon fontos személyes motivációs tényező is, amelyet meg kell említeni, és amiről mélyen hallgatnak a látható média kitartottjai. A parlamenti képviselők ugyanis amennyiben életbe lép a Lisszaboni Szerződés, európai uniós átlagolt szinten, EURO-ban kapnák majd fizetésüket. Nem elég nyomós, egyéni érv ez a nemzetet elveszejtő szerződés aláíráshoz? A nemzet pedig idegen érdekeknek és hatalmaknak közvetlenül is kiszolgáltatottjává válik, sorsába beleszólási joga nem lesz.

Jelentős fejezeteket tárgyalt le az eu.-val a FIDESZ kormány. Többek között a legfontosabbat, ami a Haza földjéről szól, és ami lehetővé tette a föld (értsd: nemzetünk anyaföldje, amin születünk, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink születnek, és ahova halottainkat temetjük) tőkeként történő kezelését, értékesítésének lehetőségét. Mit is mondott Dobó István Gárdonyi Géza nagyszerű művében, az Egri Csillagokban? „A Haza nem eladó semmi pénzen!” A Hazánk pedig az a föld, amin élünk. Ezt tette eladhatóvá az eu. számára a FIDESZ kormány. Orbán és pártja, Martonyi külügyér igazgatásával, ugyan mindent megtett, amit kértek tőle, mégsem látták biztosítva 2002-ben a neokon-cionista urak, hogy a csatlakozás után teljesen megbízható, és irányítható hatalomfenntartó lesz. Buknia kellett, csendben tűrte a megaláztatást.

Természetesen nagyszerű politikai húzás, ha a közvélemény demokráciára érzékeny rétegét fölizgatjuk egy kicsit azzal, hogy a parlamentben lévő álnemzeti állóvizet fölkavarva, rendkívüli demokratának beállítva magunkat jelezzük, hogy az „emberek” új választást akarnak, tehát nincs más út, fel kell oszlatni a parlamentet. Ezt egyébként többször is elismétlik majd a nyomaték kedvéért mind a parlamentben, mind különböző sajtótájékoztatók alkalmával.

Gondoljunk csak bele! Kinek érdeke a parlament feloszlatása? Természetesen mindenkinek, aki józanul gondolkodik és nem érintett a hatalmi sakkjátszmákban. Tehát a Magyar Népen kívül a parlamenti pártoknak biztosan nem. Mi a nyereségük a parlamenti pártoknak, vagy éppen milyen veszteségtől menekülnek meg, ha nincsenek előrehozott választások?

Egy új választás valószínűleg átalakítaná az MSZP-t jelenleg vezérlő maffiózó társaság befolyását a párton belül, ami most nagyon nem kívánatos számukra. Jobb tehát a biztos jelennél maradni, ami lehetővé teszi nekik saját tagságuk kiforgatását és megvezetését is. Mindez az MSZP tagság számára szinte alig feltűnő, hiszen évtizedeken keresztül megszokták már a felülről történő irányítás „áldásos”, gondolkodásra egyáltalán nem késztető hatását. Ugyanakkor a mostani helyzetben biztos lehetőség számukra az ország maradék értékeinek kiárusítása, amelyből a júdáspénzt zokszó nélkül zsebre vághatják.

Miért nem érdeke FIDESZ-nek az előrehozott választás függetlenül attól, hogy az ellenkezőjéről beszél?

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be. Ez nagyon kellemetlen, hiszen ezt korábban sem akarta felvállalni a legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt. Sem 2002-ben, sem 2006-ban. Bármennyire is megpróbál Orbán Viktor lobbizni a világhatalmasságoknál Washingtonban vagy Tel-Avivban, nem valószínű, hogy azok engednének a szorításon. A Fidesz itt tehát igen súlyos, összetett problémával találja magát szemben. Saját magát lejáratni egy ilyen helyzetben nem előnyös a jövőre nézve. Viszont hatalomhoz jutni esetleg más politikai és gazdasági helyzetben, már másként exponálhatja a pártot. A FIDESZ képtelen valódi nemzeti párt lenni. Jól tudja, hogy a hatalomra való befolyásának nagysága ugyanazoktól az erőktől függ, amelyek az összes parlamenti pártot benn tartják az épület falai között. Ez a kötődés és a hatalmi befolyás sokkal fontosabb számára, mint saját nemzete. A többi mind színjáték.

Az MDF az MSZP fű alatti szövetsége nélkül semmilyen politikai tényezőt nem jelent. Előrehozott választás esetén az MSZP-nek minden varázslatot végre kell hajtania ahhoz, hogy önmagának is megfelelő erőként maradhasson parlamenti párt. Lehet, hogy Schmuck Andornak nem lesz annyi ereje, hogy az MDF-et átpréselje a parlamenti küszöb felett, mert mozgatható „katonáival” majd az MSZP-t kell támogatnia. A KDNP-nek nincs már önálló arculata, azt teszi, amit a FIDESZ elvár tőle. FIDESZ nélkül esélye sem lenne.

Az ultraszélsőséges magyargyilkoló és hungarofób, SZDSZ-el a következő részben foglalkozunk.

Orbán Viktor valahogy úgy nyilatkozott korábban, hogy a FIDESZ-en kívül nincs több nemzeti erő a jobboldalon. Nem is igazán helyes a politikai palettát jobb és baloldalra felosztani. A valósághoz sokkal jobban közelít, ha nemzetben gondolkodókról és nemzetellenesekről beszélünk. A parlamenten belül viszont csak így – jobb és baloldal - tudnak osztályozni, hiszen valahova el kell helyezniük saját magukat.

Orbán nemzeti erőről szóló kijelentése akkor hangzott el nagyon magabiztosan, amikor már jól látható volt, hogy ez nem igaz, mert az alulról szerveződő Jobbik egyre ismertebb és népszerűbb, valamint a választópolgároknak majdnem a fele nem hajlandó a parlamenti pártok egyikére sem voksolni. Mostanában viszont gond van, mert a legutóbbi hetekben a Jobbik népszerűsége az elhallgatott közvélemény-kutatói adatok szerint minimum tíz százalékot tudhat magának. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezt miért nem látjuk a statisztikákban?

Erre a válasz a következő részben lesz olvasható.

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása II

A Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

Nem lesznek előrehozott választások - Mi a céljuk a jelenlegi parlamenti pártoknak?

Először is parlamenten belül maradni. Bármi áron. Semmi nem számít. Ha számítana, már rég kivonultak volna onnan, saját maguk által feloszlatva az „országgyűlést”. Ez az őszi ülésszak első napján sem történt meg, és ezután sem fog. Mit tesznek tehát most? Azon gondolkodnak, hogy politikai és gazdasági hatalmukat hogyan lehetne átmenteni, már olyan módon, hogy valódi rendszerváltás most se történjen. A politikai helyzet és környezet napjainkban kísértetiesen hasonlít az 1988-as képhez. Míg ’88-ban a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg politikai és katonai hatalmával szerzett érdekeltségek, gazdasági és politikai befolyás át- és megmentése volt a cél, ma a cionizmus támogatásával és annak kiszolgálásával szerzett vagyon és gazdasági hatalom megtartása a legfontosabb számukra, ami nagyon nehéz a politikai hatalom megszerzése nélkül (hiszen ha az elvész, esetleg jöhet az elszámoltatás). Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen valósítani elengedhetetlen a neokon-cionista erők gazdasági és politikai támogatása. Mivel ezek az idegen érdekeltségek támogatják ezt a színjátékot, azt is megszabják, ki legyen ennek nyertese. Világos, hiszen nem kevés pénzt áldoznak rá, ugyanakkor biztosnak kell lenniük abban, hogy az anyagi áldozat megtérül. Nem érdekli őket, hogy mi történik az adott földterületen élő nemzettel. Csak egy dolog érdekli őket, a haszon. Hogy az miben van, ingatlanban vagy éppen földben – már nem lényeges. A nyertesnek ki kell egyenlítenie a számlát, s ha már pénze nem lesz, majd fizet természetben. Ebben a játékban nincs ingyenkenyér. Most többen kérdezhetik, akkor miért folyik a harc, mi ez a parlamenti civakodás ekkora nyilvánossággal. A harc a hatalomért folyik, a pozícióért, azért, hogy melyik párt legyen a neokon-cionista világhatalom kegyeltje.

A feladatra jelenleg a legerősebb és legmegfelelőbb a FIDESZ, amely akár a hátán is beviszi a szélsőséges SZDSZ-t a hatalomba, ahogyan azt az MSZP-nek kellett tennie korábban. Igen beviszi a FIDESZ az SZDSZ-t, ha ez lesz az ára a hatalomra jutásának és a hatalom megtartásának.

El is jutottunk az SZDSZ-hez, amely a cionizmus legveszélyesebb előretolt helyőrsége hazánkban. Ha visszatekintünk a korábbi választásokra, megfigyelhetjük, hogy bármely csekély volt is a támogatottsága, mindig bejutott a parlamentbe és legtöbb esetben „a farok csóválja a kutyát” effektus nyomán végigvitte a nemzetet és országot tönkretevő, kifosztó akaratát. Az SZDSZ ezért létezik, iszonyatos milliárdokkal a háta mögött, mely pénztömeggel biztosítják fennmaradását. Az SZDSZ-nek teljesen mindegy mennyi szavazatot kap a következő választásokon, benn lesz a parlamentben. Akár két szavazattal is. Ha mégsem jutna be, akkor nem történtek csalások a választás alkalmával. A következő választások 2010-ben lesznek, nem korábban. Addig a parlamenti pártok élvezik mindazt, amit az adófizetők bőréről lenyúznak.

Egy érdekes jelenség a parlamenten kívüli Jobbik és a statisztikák kölcsönhatása. A közvélemény-kutató társaságok valamilyen "rejtélyes" ok miatt nem jelzik a Jobbik erősödését, sőt, magát a Jobbikot, mint pártot sem. Pedig bármerre jár is annak elnöke Vona Gábor és most már a Jobbik EP. listáját vezető Morvai Krisztina, mindenhol óriási érdeklődés és tömegek várják őket. A látható média (az úgynevezett Magyar Televízió, Rádió és a kereskedelmi televíziók valamint az országosan elérhető kereskedelmi rádióállomások) természetesen erről nem beszél, nem számol be, nem tudósít arról, milyen beszélgetések hangzanak el a spontán összegyűlt közönség és a két nemzetéért tenni szándékozó politikus között. Ha a Jobbik bele is kerül a híradók anyagaiba, kizárólag negatív színezettel, leszélsőségesezve. Miért? Mert sehol, senkinek nincs lekötelezve, alulról szerveződik, a hatalom által nem irányítható és nem ellenőrizhető. Ellenőrizni csak titkosszolgálati úton, a vezetők telefonjainak és más kommunikációs csatornáinak megfigyelésével lehet.

Miért nem szerepel tehát a Jobbik a közvélemény-kutatások grafikáin, legalább egy iciri-picirit? A válasz pofonegyszerű. El kell hallgatni, ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Amiről nem beszélünk, az ugyebár nem is létezik. Egy nem létező párt meg világos, hogy nem kerül be a parlamentbe. Ráadásul a következő nagy veszély az, hogy 2010-ben mindegyik jelenlegi parlamentben leledző pártnak csak ártana egy valós nemzeti érdekeket képviselő, több mint tíz százalékot magának tudó, a neokon-cionista világbandával nem együtt mutyizó, vagy ha így jobban tetszik, soha érdekeltségi viszonyba nem került, határozott nemzeti irányultságú párt. És még egy, de talán a legfontosabb tényező: a választásokat az MSZP által ellenőrzött belügyminiszter és minisztériuma felügyeli. Ahogyan 2002-ben a FIDESZ és az akkori belügyminiszter Pintér Sándor, a következőnél az éppen soron lévő belügyér. Úgy kenhetik tehát el a választásokat, ahogyan csak akarják, és ők nagyon akarják, eddig is megtették. A nyilvánosság előtt a médiát felhasználva, hivatkozva a korábbi közvélemény-kutatási eredményekre, melyek akkor is letagadták a párt támogatottságát. Ezzel lényegében bizonyítottnak beállítva a Jobbik „sikertelenségét”. Sajnos ez nagyon is reális veszély, EP. megfigyelők ide vagy oda.

Tehát a Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

A Jobbik ezért nagyon nehéz jövő és harc elé néz. Gazdasági és politikai hatalmasokkal kell majd megküzdenie, olyan érdekekkel, amelyek bármire képesek a fiatal párt ellehetetlenítéséért.

Van tehát még két évünk a választásokig, ha csak szét nem zavarja a nép az őt sanyargató „országgyűlést”. Azok ugyanis maguktól onnan el nem kotródnak. Egyszerűen csak azért, mert nem érdekük.

Bella Árpád

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása, parlamenti ötpárt nemzetárulása pártok

A válság haszonélvezői

2008-10-15T16:26:00.027+02:00

A válság haszonélvezői

Az egész pénzügyi rendszer ott lett elrontva, hogy Breton Woodsban megszüntették a dollár aranyfedezetét, majd egy magánbankra bízták a pénzkibocsátást. Onnantól egy virtuális valami lett a pénz, ami mögött nem volt muszáj teljesítménynek lenni. Elég volt fedezet nélküli pénzt előállítani, azt kiadni hitelbe, és kamatokat szedni utánuk. A lényeg, hogy a tőzsdeindex emelkedjen. Aztán ez a lufi egyszer kipukkad, mint ahogy a globalista gazdaságpolitika is felfalja magát. A baj, hogy az állam ilyenkor segítséget nyújt, ahelyett, hogy a piac törvényei szerint a rosszul gazdálkodó (bank)gazdasági egységek csődbe mennének. A segítségnek köszönhetően ezek kicsi megingás után ott folytatják, ahol abbahagyták. Megint mi fizetjük meg, hogy a vérünket szívhassák.Egyébként New Yorkban hatalmas anticionista tüntetések vannak. Lassan ott is ébredeznek. Várható volt az amerikai gazdaság (egyelőre részleges) összeomlása, hiszen a gazdaságukban nincs teljesítmény, mert az csak spekulatív tőzsdegazdaság.

A gátlástalanul és könnyelműen, meggondolatlanul kufárkodó bankos zsidók válságba, a csőd szélére sodorták a világot ismét, akárcsak 1929-ben. Akkor Németország egy egészen sajátos megoldást talált a válságból kivezető útra, továbbá az USA is a korábbiaktól eltérő gazdasági modellt vezetett be. Jelenleg, ami folyik, az a közpénzből származó euromilliárdok beömlesztése egy rohadó banki és pénzügyi rendszerbe: az ellenőrizetlen, kapzsi piacgazdaság, a liberalizmus gyümölcseit élvezzük. A reálgazdasághoz mérten mértéktelenül sok fedezet nélküli pénzeszköz került forgalomba, aminek szükségszerűen ez lett a vége.

Mit üzen október 15-e? http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=222

Mussolini fasizmusa nagyobb szociális biztonságot nyújtott anno, mint ma a " modern baloldal" (amiről kibaszott jó könyveket fog írni a kurcsány.)Például nincs reklámozva, de Mussolini vezette be a fizetett szabadságot.Ma Mo.-on sokan vannak, akinek álom a fizetett szabadság.A tizenharmadik havi fizetésről nem is szólok, vagy csak egy hétvégi éttermi ebédről a családdal.

Íme - Orbán és Gyurcsány egyaránt a cionista gazdái parancsait követi :

Orbán, Gyurcsány, a két jó barát 2008. október 15. 17:01 HunHír.Hu

A kormányfő számíthat a Fidesz elnökének támogatására a brüsszeli csúcson. Gyurcsány Ferenc azt kérte Orbán Viktortól: vesse latba befolyását, hogy az európai konzervatív pártok támogassák a magyar kormány négypontos javaslatát. A Fidesz elnöke jelezte: közbenjár a javaslat elfogadása érdekében. A miniszterelnök azt indítványozta a ma kezdődő állam- és kormányfői csúcson, hogy a kohéziós támogatásoknál kisebb legyen az önrész, recesszió idején ne kelljen a megszabott határ alá csökkenteni az államháztartási hiányt, az Európai Központi Bank ne csak az euróövezet országaiban segíthessen, és egységesítsék a pénzügyi felügyeletek munkáját. Persze az embereknek kell megfizetni és meg is fogják, kamatostul. Ki első, ki második, ki harmadik körben, mert előbb utóbb a bebetonozott közszféra fizetés is meg fogja érezni, mert a bérének szinten tartása is pénz, méghozzá közpénz. De a rengeteg devizahiteles hamarabb megtanulja.
A devizahitelesek fogyasztásából élő vállalkozó meg még hamarabb.

Ez lesz itt is?

http://szentkoronaradio.com/kulfold/2008_10_14_teljes-gazdasagi-csod-izlandon-megrohantak-izlandon-a-boltokat

Gazdaságilag a béka segge alatt vagyunk. az országgal gyakorlatilag azt csinálnak a spekulánsok, amit akarnak, az OTP-t is betámadták, a MOL-t pedig be fogják támadni a spekulánsok. A mostani időszakot még átvészeli az ország, már csak azért is mert ha mi csődöt mondunk, akkor más is. Ezt komoly hitelekkel fogják megvalósítani, ami mostani helyzetünk bár tovább rontja, de hosszútávon. Tehát a rövidtávú cél most az, hogy a nagyon súlyos problémákat elfedjék előlünk, mert ha nem teszik, nem 5-6000 ezer ember fog az utcán tüntetni, őket még Orbán sem fogja vissza. Egyelőre túl sok a zsidó érdekeltség ahhoz, hogy romba dőljön minden. Másrészt bármilyen komoly megszorítás tízezres nagyságrendben okozna munkanélküliséget. A legrosszabb fajtát, amikor az se dolgozhat, aki akar, és tud! És még segélyt sem lehet adni, mert az országot a veres belepasszírozta a konvergencia keretei közé, nincs hol engedni a szorításon. A mi válságunk nem elsőkörös válság, gondolta a politikai elitünk, és talán igaza is volt, mert a mi válságunk a struktúra elavultságában rejlik. Amíg a struktúrát fenn tudjuk tartani, addig rendben is vagyunk, így volt már Kádár óta. Egyelőre nem látszik olyan válság, amely ezt a régi struktúrát Magyarországon felboríthatná. A magyar emberek fogyasztásuk és életszínvonaluk okán jóval erősebben ki vannak téve a nemzetközi trendeknek. Ha elkezdenek bedőlni a devizahiteleseink, na akkor elsőkörös válság lesz itt is.

Új devizahitelt már nem is engednek felvenni különben. Nem lesz adócsökkentés, ellenben az "adócsökkentés" során elfogadott adóemeléseket persze helyben hagyják. Persze, hogy a kisember fizeti meg ezt is. A válság haszonélvezőit tömik milliárdokkal. Ez az elérni kívánt cél. Ahelyett, hogy a bank tönkre menne, a mi adónkból életben tartják, amely eredményeként a pénzünk a zsidók zsebébe kerül. Ebben az az igazán mocskos, hogy még csak nem is tehetünk ellene semmit sem, mert az adót azt behajtják. Tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem támogatjuk a rosszul gazdálkodót. Ez is a demokrácia szörnyszülöttje.

Gazdasági szabadságharc

2008-10-14T22:44:00.002+02:00

Gazdasági szabadságharc

Magyarország folyamatos fosztogatása

Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban az ismételten rákényszeritett háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá.

Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is.

Amikor 1848-ban Kossuth lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.

A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.

A kiegyezés után az osztrák-magyar pénzrendszer közösségét biztosították. Magyarország az ONB bankjegy kibocsátási monopóliumát ugyan formálisan nem ismerte el, a tényleges állapot azonban az volt, hogy az ONB által kibocsátott bankjegyek forgalomban voltak ugyanúgy, mint bármely más állam pénzei.

A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia következményei voltak. A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is. A szuperkartell a bécsi Rothschild-érdekeltség irányítása alatt álló, bécsi központból szervezett és ellenőrzött termelési és pénzügyi viszonyokat hozott létre. A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Egyfajta korporációs uralomról beszélhetünk. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.

A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.

A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. Ebben volt a fő ereje. Így történhetett meg, hogy a Monarchián belül egész Magyarország egy zárt vadaskerthez vált hasonlóvá, bekerítve egyetlen pénzcsoport hatalmának láthatatlan, de annál inkább érezhető acélkerítésével. Ebben a körülkerített vadaskertben a kamatgyarmattá vált Magyarországon a vad nem volt más, mint a magyar nép, amely a kerítésig futhatott, de azon túlra már nem juthatott.

A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szupergazdag beruházó bankárokból álló nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A vonakodó, békeszerető Magyarországra rákényszerítették ezt a háborút, mégis a legsúlyosabb büntetéssel sújtották Trianonban. Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint 60 százalékát, és az ugyancsak a nemzetközi bankárok által irányított Népszövetségnek a Jóvátételi Bizottsága 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott Csonka-Magyarországot.

A trianoni békediktátum után újra kellett felépíteni mindazt, amit a világháború, a bolsevista proletárdiktatúra és a román hadsereg fosztogatása okozott. A magyar pénz teljes elértéktelenedése rettenetes csapást mért a gazdaságra. Először a középosztály ereje tört meg, amely a háború legfőbb terhét viselte, az infláció következtében pedig vagyonát és pénzét is elveszítette.

Ebben a helyzetben a Népszövetség magatartása meghatározó volt. Arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy nevetségesen csekély összegű, 250 millió aranypengőnyi stabilizációs kölcsönt vegyen fel. A Népszövetség főmegbízottja útján gondoskodott arról, hogy a trianoni békediktátum rendelkezéseit könyörtelenül végrehajtsák. E békediktátum értelmében a magyar államra kivetett háborús jóvátétel megfizetéséig minden magyar állami bevételt zálogjog terhelt az Antant hatalmak javára. Ennek következtében a Magyar Állam a nemzetközi pénzpiacokon csakis a békeszerződések ellenőrző testületének, a Népszövetség Főtanácsának a hozzájárulásával kaphatott kölcsönt. Ebben a testületben a magyarokat gyűlölő Dr. Eduárd Benes-nek volt meghatározó szerepe.

A Népszövetségi Főmegbízott feltételei szerint a Magyar Állam kincstári jövedékének és vámbevételének – a kölcsön többszöröséig történő – zárolásán kívül jóvá kellett hagyni a Nemzeti Bank létesítéséről szóló törvényt, méghozzá az általuk megszabott feltételekkel. Ez az új intézmény, a szigorú banktitok szerint működő MNB, amelyet magánpénzemberek irányítottak, átvette az állam olyan monetáris felségjogait, mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás, hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításának legfontosabb jogosítványait. A külföldi pénzoligarchia, amely a MNB-törvény révén korlátlan ellenőrző hatalomhoz jutott, ezt követően szinte elárasztotta Magyarországot a kölcsöneivel, amiért aztán később, az 1929-es gazdasági válság idején, nagy árat kellett fizetnie.

Az MNB tulajdonosai nevüket elrejtve gyakorolhatták szavazati jogukat a Közgyűlésen. Így választották meg a Nemzeti Bank tizenkét-tagú főtanácsát, amely szabad megítélés alapján döntött a magyar kormányt megillető pénzügyi szuverenitás legfontosabb kérdéseiben. A nemzetközi pénzoligarchia azt csinált pénzügyileg Magyarországon, amit csak akart, miközben Amerikában egy százalék, Nagy-Britanniában két százalék volt az alap kamatláb, Magyarországon 15 százalék felett volt, és a magyar kormány nem avatkozhatott be, mert a Népszövetség olyan feltételeket csikart ki tőle, hogy az MNB független a kormánytól. A hasznot meghaladó kamatok lehetetlenné tették a termelést. A nemzetközi pénzoligarchia, és az irányítása alatt álló bankrendszer a kierőszakolt pénzszűkítéssel megbénította a magyar gazdaság működését. A következménye hatalmas méretű munkanélküliség lett, és 1936 végéig évi kétmilliárd munkaóra veszett el. Az eladósítással és kamatpénzzel működő monopóliumhoz a magyar kormány nem nyúlhatott. Ez bizonyult a magyar nemzeti jövedelem elvétele leghatékonyabb módszerének.

Az első világháború utáni – minden nemzetközi elvet felrúgó – békediktátumok arról is rendelkeztek, hogy kártérítésben ne csak a győztes államok részesüljenek, hanem a polgáraik is, ha vagyonuk a legyőzött országban valamilyen módon elveszett.

A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a vesztes országokat, köztük Magyarországot, jelentős összegű jóvátétel fizetésére kötelezte. Magyarországnak 300 millió dollárt kellett fizetnie, ebből 200 milliót a Szovjetuniónak, 50 milliót Jugoszláviának és 50 milliót Csehszlovákiának.

1945 után nemcsak a háborús pusztításokkal és az azt követően fizetett jóvátétellel lett szegényebb Magyarország, de a magyar nemzet a kommunista hatalomátvétel következtében elveszítette nemzeti tudattal rendelkező vezetőrétegét is, amely talán még az anyagi veszteségeknél is súlyosabb csapást mért rá.

1956-ban a magyar nép kinyilvánította, hogy nem kér a kommunista diktatúrából, és abból, hogy új urai rendőrállami erőszakkal vegyék el tőle munkája eredményét. A magyar nép azonban abból se kért, hogy már a két világháború közt megismert pénzuralmi technikákkal -megtervezett eladósítással - vegyék el munkájának az eredményét. A háttérben együttműködő Kelet és Nyugat legfelsőbb irányítói végülis a magyar forradalom elfojtásában állapodtak meg - Drábik%20János”>hallgatólagosan. Ez anyagi javakban mérve 12 milliárd akkori forintban kifejezhető kárt okozott az országnak. A nagy vérveszteséget és kárt jelentett a mintegy kétszázezer magyar állampolgár külföldre menekülése. Ez forintban további 20 milliárd veszteség. A megszálló erők ellátási költsége, a számukra felépített járulékos objektumok összege 8260 milliárd forintba került. A legnagyobb veszteség azonban, amit pénzben már nem is lehet kifejezni az, hogy a szovjet megszállók által hatalomra segített Kádár-rendszer állami politika szintjére emelte az orvosi segédlettel végzett tömeges népirtást. Az átmosott agyú, nemzeti öntudatuktól megfosztott magyarok három évtized alatt mintegy hétmillió utódukat semmisítették meg abortusz formájában. Ez a hétmillió meg nem született magyar és utódai a magyar történelem legnagyobb vérveszteségét jelentik. Így valójában Magyarország nemcsak vagyonától, de népességének jelentős részétől is meg lett fosztva.

Az 1989-cel kezdődő rendszerváltás eredményeként a nyíltan berendezkedett nemzetközi pénzvilág megszerezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által mintegy 140 milliárd dollárra becsült magyar nemzeti vagyonnak a túlnyomó részét, és azt beolvasztotta globális részvényvagyonába. A magyar lakosság kétharmada vagyontalanná vált, meg lett fosztva önrendelkezésének gazdasági alapjától, a nemzeti vagyonból származó tőkejövedelmétől, és elveszítette azt a hatalmat is, amelyet e vagyon birtoklása jelent. A magyar lakosság többsége az ország gazdájából az új tulajdonosok bérmunkásává vált, aki csak munkabérhez juthat, ha van munkája.

A nemzeti vagyon elvesztésével, leépítésével, az országból való kivitelével fokozatosan megszünt annak a lehetősége, hogy a magyar lakosság szellemi munkaerejét tudja értékesíteni nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékekben és szolgáltatásokban. A magyar gazdasági struktúra a szaktudást alig igénylő összeszerelő vagy még annál is primitívebb munkából áll, és ennek a munkának az ára a világpiacon rendkívül alacsony. Magyarországot tehát évente több mint ezermilliárd forinttal rövidíti meg a rossz gazdasági szerkezetből adódó cserearányromlás.

A nemzetközi pénzoligarchia nemcsak a termelő-vagyont szerezte meg, hanem az érte adott - az eredeti értékének mintegy 20 százalékát kitevő - 20 milliárd dollárnyi vételárat is. Ugyanis a kizárólag az ő irányítása alatt álló MNB a devizát magánál tartotta, és a költségvetésnek az eladott fizikai vagyonért általa kibocsátott játékpénzt - levegőből előállított forintot - adott. Ez a több ezermilliárd forint, pedig, megtéve körforgását a nemzetgazdaságban, adósságszolgálat, kamat, tőkejáradék és profit formájában külföldi tulajdonosokhoz került. Ezek a forintot beváltották devizára, és a deviza-vételárat kivitték az országból. Az MNB pedig a hozzá visszakerült forintot egyrészt kivonta a forgalomból, másrészt a mesterségesen gerjesztett infláció formájában semmisítette meg. A magyar nép tehát elveszítette fizikai termelővagyonát, de a nemzetgazdaság elveszítette bizonyos idő múlva az érte kapott deviza ellenértéket is.

2004-ben nemcsak az történt, hogy az ország egy nemzetek feletti birodalom, az Európai Unió, részévé válva megszűnt független állam lenni, hanem az EU-tagság nettó évi mintegy 4500 milliárd forint folyamatos veszteséget okoz az országnak, felgyorsítva eladósodását.

A nemzetközi pénzügyi közösség azért tartja magyarországi intézménye, az MNB segítségével rendkívül szűken a magyar monetáris bázist, hogy így kényszerítse a magyar államot a még meglévő közvagyon olcsó kiárusítására, továbbá a magyar termőföld és lakóingatlan-vagyon áron alul való eladására. Magyarország kifosztását jól jelzi az, hogy 2006-ban nettó nyolcmilliárd euró áramlott ki a külföldi tartozásállomány hozamaként az országból, 2007-ben pedig már kilencmilliárd euró.

Magyarország külföld felé irányuló tartozásállománya jelenleg negyvenötezermilliárd forint, mintegy 256 milliárd dollár, és ennek a hatalmas összegnek a hozamát kell kitermelnie. Ez a hozam profitból, tőkejáradékból, adósságszolgálatból és kamatfizetésből áll. Magyarország fosztogatása napjaink valósága. Következményeként nemcsak politikai, gazdasági és pénzügyi, de demográfiai válság is kialakult. A magyar nemzet évről évre felgyorsuló ütemben fogy, és a nemzet fennmaradása került veszélybe.

A magyar sorsdráma

Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel.

A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, nemzetközi bűncselekménynek minősülő kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.

A dráma második felvonásaként - 1945 után - megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és lelki kötödése az 1100 éves magyar államhoz és népéhez.

A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle se kommunista rendőrállami erőszakkal, se eladósítással, pénzügyi módszerekkel. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget túl kell érni, de kiheverni nem lehet.

A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei a hazai kollaboráns technokraták segítségével – pénzügyi technikákkal, eladósítással – elvették a magyar nemzet vagyonát. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk - hazánk - a Washingtoni Konszenzus végrehajtásával mások tulajdona lett.

Az ötödik felvonás 2004. Ekkor Magyarország elveszítette szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lett, független állam helyett. Ezt az állapotot betonozza be a ratifikálás alatt álló Lisszaboni Szerződés, amely ténylegesen létrehozza az Európai Egyesült Államokat. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. „támogatás” nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves vissza-pályázgatása.

A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem, pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között – azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan – képződmény.

Napjainkban a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.

2006 fordulópont

A rendszerváltás-rendszerének csődje 2006-ban nyílt ellenállásba torkollott. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha komprádor és kozmopolita vezető rétegei – a pénzvilág zsarolásának engedve – beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő, nagy szolidaritási-rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító, és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs jövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.

Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli, csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal. Mivel a tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van, ezért a lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás-és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a Pénzimpérium urai és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.

Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot?

Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett – saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. Ez a pénzfeudalizmus rendszere, amelyben a magyar munkavállalók évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.

Kik ezek az új oligarchák?

Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium egyben-tartott törzsvagyona a szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer más alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Szakértők által felbecsült nagysága 300 trillió dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Övéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona.

Új honfoglalás szükséges

Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell visszaszerezni.

Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve azonban hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.

Varga István kimutatta, hogy 1989-et követően a nemzeti vagyon átadása, eladása, privatizációja nyomán az államháztartás pénzeszközállománya, amely 1989-ben a nemzeti össztermék 162%-a volt, nem növekedett, hanem az 1989-es évi mennyiség egy negyedére csökkent. Egyidejűleg az államháztartás és a nemzetgazdaság kötelezettségállománya folyamatosan növekszik, ma meghaladja a 45 ezer milliárd forintot, dollárban kifejezve 256 milliárd dollárt. Ez 1989-ben 22 milliárd dollár volt. Folytatódik a magyar nemzetgazdaság eladósítása a nemzeti pénz külföldi pénzre történő lecserélésével. Ehhez a pénzcseréhez nagy mennyiségű devizára van szükség, hogy a devizaszámla - mint valutatartály - mindig tele legyen. Ezt a devizatartalékot azért növelik folyamatosan, hogy korlátlanul kivihető legyen a tőke hozama az országból.

Tisztázni kell, hogy jogilag kié a kizárólag magyar állami tulajdonban lévő Magyar Nemzeti Bank devizaszámlája, és kié az azon lévő 17 milliárd euró pénzvagyon. Tisztázni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem él emissziós jogával, és közvetve miért ruházta át pénzkibocsátási és pénzbevonási jogát a nemzetközi pénzvilág intézményei számára. Ma ha nő a forgalomban lévő forint mennyisége, bővül a forint likviditás. Ekkor azonban az MNB a pénzvilág kívánságára a bővülést a forgalomban lévő forint folyamatos kivonásával ellensúlyozza. A folyamatos pénzkivonás - a viszonzatlan átutalás összege - negyedévenként kétmilliárd euró, vagyis minden évben 7-8 milliárd euró hagyja el Magyarországot. 2006-ban ez az összeg meghaladta a 8 milliárd, 2007-ben pedig a 9 milliárd eurót. A folyamatos jövedelem el- és kivonást, jövedelemvesztést, szakadatlan hitelfelvétellel kell pótolni.

A pénzuralmi rend Magyarországon

Ezermilliárd forint derivativa áramlik ki és be naponta Magyarországon. Ez az összeg azért mozdul meg, hogy kellő jövedelemmel távozzon az országból. Az átutalási és elszámolási rendszerekben 900 ezer milliárd forint mozog évente. Ez a nemzeti össztermék, a GDP negyvenszerese. Ez az óriási átutalási volumen évi 205 millió pénzügyi tranzakciót jelent. Az MNB korlátlan mennyiségű pénzzel és ellenőrizetlenül tudja finanszírozni a napi spekulációs tranzakciókat. A pénzáramlásban 91% a spekuláció és 9% a reálgazdaság szükségleteit kielégítő pénzforgalom. Ez másként megfogalmazva azt jelenti, hogy a magyar pénzgazdaság és termelőgazdaság egésze egy országos méretű kaszinóvá vált.

Van-e a globalitásnak alternatívája?

Lehetséges-e egy más, egy jobb világ? A globalitással szemben a lokalitást kell fejleszteni. Eric Fritz Schumacher „Small is Beautifull” című könyvében foglaltak szellemében meg kell szervezni az egészséges gazdasági és pénzügyi önvédelmet, és az ehhez szükséges gazdasági protekcionizmust is vissza kell állítani a jogaiba. A kamattal, eladósítással működtetett hitelpénzrendszer globalizálása helyett az egyenlő esélyek és a vállalkozói-szabadság elveire épülő, szociális piacgazdaságot kell globalizálni, méghozzá mindezt alulról jövő kezdeményezésre, és alulról felfelé haladva megszervezve. A tudásalapú társadalom kiegészítendő a bölcsesség-alapú társadalommal.

Mit kell haladéktalanul elkészíteni?

Mindenek előtt Magyarország társadalmi-gazdasági tervét kell kidolgozni és törvénybe foglalni. Másodszor, el kell készíteni évente a teljes-körű államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetést, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás, és az elkülönített alapok számadását is. Harmadszor, le kell bontani a pénzuralmi struktúrák által épített vasfüggönyt, egyrészt az állam és demokratikus parlamentje és kormánya, másrészt az MNB között. Negyedszer, ne csak a bankok állítsák elő a gazdasági élet közvetítő közegét, a pénznek nevezett egyezményes jeleket, hanem a gazdasági élet más szereplői is. Ötödször, nemcsak a költségvetés ellenőrzésére, hanem a nemzetgazdaság egészét ellenőrző szervezetre van szükség.

Szükséges az állami hitel-és pénzkibocsátás, a termelő- és infrastruktúrafejlesztő programokra. Ez a fajta állami pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a konkrét termelő és infrastruktúra projektek végén előálló kapacitásnövekedés, az új objektumok értéke, az előálló többlettermék és többletszolgáltatás értéke fedezi a kibocsátott hiteleket, és ily módon a termelőgazdaság és a pénzügyi-szektor egyensúlya nem borul fel. Ezen túlmenően kedvező multiplikátor hatás érvényesül, mert munkaképes felnőttek tíz-és százezrei segélyreszoruló eltartottakból adófizető munkavállalókká válnak. Ez jelentősen megnöveli az állam adóbevételeit, ami viszont csökkenti az állam működéséhez szükséges hitelek felvételét, ezáltal mérsékli az állam eladósodását, a kifizetendő kamatok összegét. Ezek olyan szilárd alapon nyugvó javaslatok, amelyeket a gyakorlatban többször – és mindig sikerrel! – már kipróbáltak. Így, például, 1933 és 1948 után Németországban, a New Dal idején az Egyesült Államokban, De Gaulle tábornok elnöksége alatt, pedig Franciaországban

Ma már nemcsak szükséges, de lehetséges is a regionális és elektronikus fizetőeszközök bevezetése - a bizalmon alapuló csereközösségek minél nagyobb számban történő létrehozása - Magyarországon.

Minél előbb törvényt kellene hozni arra, hogy a távozó multinacionális cégek mielőtt olcsóbb munkabérű országokban költöznének, előzőleg fizessék vissza azokat az állami támogatásokat, és adókedvezményeket, amelyeket azért kaptak, hogy Magyarországon működjenek, és itt munkahelyeket biztosítsanak.

Szükséges a nem-termelő spekulatív pénzügyi tranzakciók megadóztatása.

Ugyancsak felül kell vizsgálni, hogy a pénzügyi szektor szereplői, valamint a multinacionális cégek arányos mértékben vesznek-e részt a közteherviselésében.

Bogár László állapítja meg egy 2008. április 30-i interjújában, hogy a magyar gazdaság döntő többségét két tucat multinacionális cég ellenőrzi. A magyar munkavállalók 12%-át foglalkoztatják, és az összes bér 15%-át fizetik ki. Továbbá ők fizetik az összes adó mintegy. 38%-át, ugyanakkor az adózás utáni profit 92%-a az övék. Ez jelzi, hogy kik is azok, akik miatt bevétel-hiányos állapot alakult ki. A magyar költségvetési deficit a hazugság, mert a válság mélyebb oka az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik 92%-os profit mellett, mindössze 38%-kal járulnak hozzá a bevételekhez. Vagyis: nem a magyar állam közcélra fordított kiadásai minősíthetők soknak, hanem az e célra fordítható bevételeket kell kevésnek minősítenünk.

A baloldali kormányok regnálása idején beindult államtalanítási folyamat következtében rázárult a magyar társadalomra egy harapófogó. Ennek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke, a 30-40 évvel ezelőtti szinten rögzült. A munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont világpiaci szintre emelkedett a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nemzetközi nagyvállalatok szabad hozzáférése nyomán. Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20%-kal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, miközben ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint hazánkban.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: haladéktalanul igazságos közteherviselésre van szükség azért, hogy az államnak több forrás álljon rendelkezésre a rendszerváltás veszteseinek a támogatására. A lakosság vagyontalan, hátrányos helyzetű két harmada döntően önhibáján kívül képtelen az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy és az emberséges szociális ellátás szolgáltatásaihoz hozzájutni.

A több mint hétezer milliárd forint jövedelmi adóból a lakosság fizet 6,1 milliárd forintot. Véget kell vetni annak, hogy a multinacionális cégek továbbra is állami támogatást, kedvezményt, szubvenciót követelhessenek ki maguknak csupán azért, mert érdekérvényesítő erejük túlságosan nagy, és ezzel az erővel következmények nélkül visszaélhetnek.

Új megállapodást kell kötni az Európai Unióval

Szükséges a termőföld és lakóingatlan védelmi jogszabályok soron kívüli elfogadása és megerősítése. Figyelembe véve az érvényes Európai Uniós szabályozást, valamint a most ratifikálás alatt álló Lisszaboni szerződés rendelkezéseit, a kölcsönös előnyök, a viszonosság, és az egyenlő-elbánás elvei szerint újra kell tárgyalni minden olyan feltételt, amelyben igazságosabb és előnyösebb megállapodás elérése lehetséges, és amelyek enyhítik az EU kötelezettségek rendkívül káros és hátrányos hatásait a magyar nemzetgazdaság egészére, illetve a magyar társadalom viszonyaira.

Az Európai Unió működését meghatározó alapvető nemzetközi megállapodások és jogszabályok nemzeti – vagyis tagállami – hatáskörben hagyták a tulajdonviszonyok szabályozását. Az Európai Unió Bizottsága azonban – szemforgató módon megtagadva a viszonosság és az egyenlő elbánás demokratikus elveit, a kelet-európai új tagállamok belépésekor úgynevezett „értelmezést” adott ki, amely szerint az új tagállamokban a termőföld is tőketulajdonnak tekintendő, és így a földtulajdonra is vonatkozik az új tagállamokban a tőke szabad áramlásának az alapelve. Másként megfogalmazva, az új tagállamokban kötelező szabad adásvétel tárgyává tenni azt a termőföldet, ami viszont nemcsak, hogy nem kötelező, de tiltva van az Európai Unió többi tagállamában. Ezt az antidemokratikus EU-bizottsági értelmezést minél előbb meg kell támadni az illetékes EU intézményeknél, és el kell érni az alapszerződésnek ellentmondó bizottsági értelmezés visszavonását, mert sérti a tagállamok egyenlőségének és a viszonosságnak az elvét.

Állami pénzkibocsátás az MNB devizatartaléka egy részének a fedezetével

Az MNB állami tulajdonban lévő devizatartaléka az MNB devizaszámláján meghaladja a 17 milliárd eurót. Ebből 8 milliárd eurót fedezetként használva az állam kibocsáthat legalább 2000 milliárd forint közhitelt a termelő és infrastruktúra fejlesztő programok finanszírozására. Ez lökést adhatna elsősorban a gazdaság azon szektorának, amelynek szereplői a magyar állampolgárok, valamint a magyar tulajdonban lévő kis és közepes vállalkozások. Ily módon a 17 milliárd euró devizatartalékból kilencmilliárd euró továbbra is kiszolgálhatja a külföldi tulajdonú bankokat és befektetőket, és azok ez után is zavartalanul átválthatják forintjaikat devizára, hogy kivihessék az országból. Nyolcmilliárd euró viszont az állami kibocsátású közhitel-forint fedezete lenne. A magyar nemzeti vagyont, vagyis az állam kezelésében tartott köztulajdon elidegenítéséből származó devizabevételt, meg kell tartani a köztulajdonban, és azt a közpénzkibocsátás fedezetéül kell tartalékolni. Ily módon a devizatartaléknak csak egy része állna rendelkezésre a spekulációs célból ideérkezett forró tőke átváltásához. Ha lenne akár időbeli, akár volumen korlát, akkor a forrótőke is tovább maradna az országban, és keresné a lehetőséget, hogy a magyar gazdaságba fektessen be, új munkahelyeket teremtve.

Az MNB teljes mértékben a magyar állam tulajdona. Az MNB működését szabályozó feles jogszabály lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés és a Kormány visszavonja a saját hatáskörébe az MNB emissziós jogának a gyakorlását, valamint azt, hogy devizatartalékának és adóbevételének a fedezetére közpénzt bocsásson ki, hogy ily módon is munkahelyeket teremtsen a 1,2 millió alkalmazásban nem álló munkaképes felnőtt számára.

A monetáris felségjogokat az Országgyűlésnek és a Kormánynak kell gyakorolnia.

Nem elég a költségvetés, de még az államháztartási mérleg elkészítése sem. A pénzrendszer által vezérelt gazdaságot a monetáris folyamatok határozzák meg. Ezért Magyarországon a hatalom elsődleges gyakorlója a Központi Bank és a mögötte álló nemzetközi pénzügyi struktúrák, és azok frontintézményei. Ez a monetáris kormány az elsődleges. A másodlagos, fiskális hatáskör, az adórendszer irányítása és a költségvetés elkészítése, már függő változó, azaz alá van rendelve a független változónak tekinthető monetáris irányításnak. A látható, és kormánynak nevezett kormányzat ezért valójában már csak a másodlagos, alárendelt hatáskörű, fiskális kormány.

Magyarországon két meghatározó politikai ereje ténylegesen liberális pénz- és gazdaságpolitikát képvisel. Az ún. „baloldali” szocialista-liberális koalíció kozmopolita neo-liberális politikát folytat. A nemzeti, konzervatív oldal pedig nemzeti neo-liberális gazdaságpolitikát képvisel.

Az Európai Unió által képviselt négy szélsőségesen liberális alapelv – a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlása – a tőke teljhatalmát szavatolja.

Gazdag László javaslatai a válság leküzdésére

A Pécsi Egyetem közgazdász tanára elsőként a pénzstabilitás megteremtését javasolja. Ennek kell megelőznie minden más célt, így a gazdasági visszaesés, a recesszió valamint a munkanélküliség elleni harcot, de még az egyensúlytalanság felszámolását is. Magas infláció mellett még a gyors növekedés is rossz, mert elavult szerkezetben megy végbe. Nem előnyös ilyen esetben a munkanélküliség csökkenése sem, mert elavult munkahelyek menekülnek meg, vagy pedig ilyenek jönnek létre.

Másodikként kiemeli, hogy a pénzstabilitás automatikusan maga után vonja a kamatlábak csökkenését. Ennek a javító hatása nyomban érezhető a költségvetés egyenlegén. A magyar állam 4700 milliárd forint külföldi adósság és 10 000 milliárd forint belső (az MNB felé fennálló) adósság után fizeti a kamatot. (Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy 2008 augusztusára már összesen mintegy 17 000 milliárd forintnak az adósságszolgálati terheit viseli.) A kamatkiadás nagyobb összeg, mint az egészségügyre vagy az oktatásügyre illetve a kutatásra és a fejlesztésre fordított éves kiadás.

Harmadikként azt kell figyelembe venni, hogy a pénzstabilitás megindítja a gazdasági makro-szerkezet átalakulását. Ennek következetes végig vitele érdekében fel kell függeszteni a gazdasági szférának nyújtott állami támogatásokat. Ez alól az agrártermelők azonban - sajátos körülményeik miatt - kivételt képeznek. Mindezek nyomán beindulhat az Alois Schumpeter által ’teremtő pusztulásnak’ nevezett folyamat, a tőke, a munka áramlani kezdenek az alacsonyhatékonyságú szektorból a magasabb hatékonyságú felé. Javulhat az exporthatékonyság, egyre versenyképesebbé válhat a gazdaság, és ezzel összhangban javulhatnak a különböző nemzetgazdasági mérlegek is. A problémák megoldódnak minden fajta költségvetési nadrágszíj összehúzó intézkedések nélkül. Mindez nem elméleti elgondolás, ez ténylegesen így ment végbe a fejlett nyugati világban.

Negyedikként azt hangsúlyozza Gazdag László, hogy ha 10-15 év alatt végbemegy a magyar gazdaság szerkezetváltása vagy korszakváltása, akkor el lehet kezdeni a nagy elosztórendszerek reformját.

Ez utóbbiból az is következik, hogy jelenleg idő előtt bonyolódott a kormányzat az olyan nagy elosztórendszerek, mint az oktatásügy, egészségügy, nyugdíjrendszer erőszakolt, voluntarista megváltoztatásába. Az az elképzelés, hogy ezzel erőforrások szabadulhatnak fel a gazdaság számára, nem igazolódott be Nyugaton. Azokban az országokban, ahol bevezették a nagy elosztórendszerek reformját, az nem pénzt hozott, hanem pénzt vitt el, mert igen sokba került, és a változtatások nyomán előálló újabb rendszer sem igényelt kevesebb pénzügyi ráfordítást. A tényleges helyzet szerint a megreformált rendszerek pénzigénye megnövekedett. Igaz viszont az, hogy a rendszerek hatékonysága minden országban megnőtt. Ez utóbbi körülmény miatt a magyar társadalomnak is meg kell majd tennie ezeket a változtatásokat, de a gazdaság rendbetétele után, és nem előtte.

Gazdag László szerint nem az elosztórendszerek rossz, pazaroló működése az egyensúlyi zavarok oka, hanem fordítva: a rosszul működő gazdaság eredményez eleve rossz, pazarló elosztórendszert. Ebből következik, hogy nem az elosztórendszerek reformálgatásával kell bíbelődnünk a gazdaság mély áramlatainak a rendbetétele helyett.

A megoldás kulcsa nem a jövedelempolitika, hanem a monetáris rendszer irányítása. Már szó volt róla, hogy Magyarországon (és másutt is a világon) jelenleg nincs bérinfláció. Hazánkban sem a túlfogyasztás, a lakosság felé kiáramló jövedelem a bajok oka. Ezért jövedelempolitikai intézkedésekkel nem lehet kezelni az alapbetegséget, hanem csakis szigorú monetáris politikával. A szigorú monetáris politika a gazdaság mély áramaira hat, nem pedig a fogyasztás és elosztás felszíni szféráira. Ebből következően a monetáris szigor nem eredményez életszínvonal romlást. A monetáris szigor – amely nem keverendő össze a költségvetési megszorításokkal – életszínvonal stabilitást eredményez, hiszen megőrzi a fizetésből élők és a nyugdíjasok jövedelmének a vásárlóértékét.

Magyar újjászületés csak új - pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott -honfoglalással lehetséges. Le kell állítani a magyar nép erőforrásait élősködő módon elszívó pénzügyi szivattyúkat. Véget kell vetni Magyarország gátlástalan fosztogatásának. Mivel a vagyon hatalom, a nemzeti vagyonnal együtt visszaszerezhetők a nemzeti önrendelkezéshez és megmaradáshoz szükséges erőforrások is. A cselekvőképességét visszanyert nemzet leküzdheti demográfiai hanyatlását és megmaradhat a magyar élet.

Drábik János - Nemzeti Hírháló

Gazdasági szabadságharc, Gazdasági értelemben vett szabadságharc, válság, rendszerváltás, eu, adósság, kamat, Magyarország, drábik jános, osztrák nemzeti bank, rotschild, rotschild-ház, forradalom, háború, szabadságharc, pénzkartell, manipuláció, monarchia, trianon, nemzeti bank, világháború, adósságszolgálat, kamattámogatás, deviza

Világpénzrendszer

2008-10-13T15:40:00.019+02:00

Világpénzrendszer

http://data.hu/get/575160/A_Penz_mint_Adossag.avi.html

Omlásveszély esetén kit, hogyan temet majd maga alá a törmelék, városok, vidékek lakói, a hétköznapi emberek miként tudják majd kivédeni, minimalizálni a veszteségeket. Hol található majd a ’safe-heaven’ elértéktelenedő forintjaink számára, ha az ország teniszező-golfozó Csányija napok alatt bukja aranygyapjas nyája értékének egyharmadát.

A kevésbé káros, állítólag pont most történik, hogy az amúgy is kilúgozott adófizetők pénzén szárnyal újra a tőzsde, spekulánsok milliói kuncogva gazdagodnak virtuális vagyonokkal, mert a világ jegybankjai korlátlan forrásbiztosítást ígértek a nagybankoknak, vajon miből? Az adófizető kisemberek pénzéből!!!!

Mikor ér véget az a lassan körvonalazódó rémálom, ami a folytonos fogyasztásnövekedésen alapuló önmagában paradox rendszert jellemzi, egy véges erőforrásokon alapuló űrhajón? Föld a neve.

A saját farkába harapó kígyó motívum vízió.

Az emberi kapzsiság és nagyravágyás Bábel tornyának napjai meg vannak számlálva, a következő pénzügyi évzárás újabb bedőlt hiteleket ígér, a fogyasztást serkentő gépgyártás és ingatlan-építőipar szintén nagyban feszített. A szakértők inkompetenciája nyilvánvaló, amúgy is annyira komplex a tőkeáttételekkel dúsított, döntéshozatali oldalon félautomata gépezet, hogy még maguk a keresztapa beavatottak sem teljesen értik mi történik.

Az újjászerveződő mikroközösségeké a jövő, lehetőleg közelebb a természethez mint eddig. A nagytöbbség természetesen megy a levesbe, mert nincs olyan, hogy tömegesen fenttartható életfunkció nulla hozzáadott értéken, hiszen a -pénz időérték- elmélet végérvényesen megbukott.

Óriási ébresztő ez az emberek számára, hogy ne gyűjtsenek evilági javakat ezen a földön.

Carl Gustav Jung egyik alapigazsága (igaz, Szent Pál apostol nyomán), hogy Isten archetípus, s ha megtagadjuk, „valami egészen más lesz Istenné, rendszerint meg nem felelő és buta dolog”. De Mammon csak egy szánalmas szörnyszülött, vak, süket, idióta, követői pedig hamis próféták. Az USA, Oroszország és az EU szemfényvesztő mutatványait egyre nyilvánvalóbban ugyanaz a pénzügyi oligarchia vezényli, s a lemeztelenített magyar valóság pőre valaga, hogy az OTP-s Csányi és a többi hasonszőrű neimand egyre arcátlanabbul a „politikacsináló” szerepében próbál tetszelegni.

Pedig a kufár, az uzsorás, a pénzváltó, a vigéc sohasem úr, csak urak szolgája. Nem véletlen, hogy az újtestamentumi időkben általános megvetés jutott osztályrészül mindnyájuknak. A kurvákkal voltak azonos szinten. Isten kiválasztott papjának lenni rang. A művész, a kutató, a felfedező hivatása ugyanúgy. A földműves, az iparos is értékteremtő. Ám aki csak mások pénzének számolgatására hivatott, azt csak egy teljesen eltorzult értékrend emelheti piedesztálra.
Kísértetiesen hasonló állapotokat látunk a termelő- és a szolgáltatói szférában. A furkó, félhülye góré milliárdokat kaszál rendszerint mellőzött, nyomorban elfonnyadt tudósok, feltalálók eredményeiből.

A telhetetlen és gátlástalan profitéhség ocsmány jellemhiba. A hörcsögszerű gyűjtögető életmód röhejes. Akkor meg miért búsulunk, ha összedől valamelyik disznóól? Magyarország lakossága úgyis alsógatyáig eladósodott,

Ingatlanügynökök mondják, az eladásra váró házak, lakások közül tízből kilenc jelzáloggal terhelt. A háztartások háromnegyedében a havi nettó bevétel több mint fele a törlesztenivaló különféle bankok felé. A többi a közüzemi díjak kiegyenlítésére jó, ha elegendő – lélektani rejtély, mi a lópikulából élnek. Aki hitelt kap, kár szépíteni, szabályos jobbágyszerződést ír alá. Nem beszélve arról, a magyar pénzvilágban minden második forint úgymond „spekulatív tőke” csak papíron létezik. Nekem nincs adósságom, de nincsen komoly bankbetétem sem, mint ahogy nincsenek részvényeim sem, így L. F. Céline-nel együtt mondom, „semmit se veszítünk, ha a háziúr háza leég”.

A "grófi szérűn" című vers is pont erről szólt.

Mit mondjak, felemelő érzés a rettentő Gólemet a földön fekvő otromba agyagbábúként látni! Akkor is, ha előbb-utóbb talpra állítják az agyafúrt spekulációk. Most kiderült, vannak sebezhető pontjai. Talán valami lényegileg új kezdődik civilizációnkban, egyelőre még csak kósza, bizonytalanul körvonalazódó igény formájában. Talán a nem lebecsülendő helyi értékeink újrafelfedezésére hivatott, a globális rabszolgaság szabványember-maskarájától megváló, szabad és büszke individuumok születésének pillanatai ezek.

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal szervezőjének beszéde a Magyar Kommunista Munkáspárt által 2008. október 11-én, a budapesti József Attila szobornál „Elég volt!” címmel szervezett gyűlésen

Jó együtt lenni Veletek! Az ember szívesen fog kezet olyanokkal, akik tetteikkel bizonyítják, hogy a dolgozók és a nélkülözők oldalán állnak. Közös sikerélmény, hogy meghátrálásra kényszerítettük ezeket itt a Házban. Társadalmi ellenállással, nemzeti összefogással megakadályoztuk, hogy üzleti alapokra helyezzék az egészségbiztosítás rendszerét. Ahhoz képest, hogy milyen kicsik vagyunk, igazán nagy dolgot műveltünk! Nem? Egy egész országot állítottunk magunk mellé helyes szövetségi politikával. Senkitől sem azt kérdeztük, hogy hisz-e Istenben vagy sem, vagy hogy milyen tagsági könyvet hord a zsebében. Egyszerűen azt mondtuk, hogy nincs baloldali meg jobboldali egészség, hanem emberi egészség van. Nincs baloldali és jobboldali megélhetési gond, hanem közös megélhetési gond van. Az emberek nagyon pozitívan reagáltak erre a hangra, és miközben egész Európában privatizálják a közszolgáltatásokat, idehaza egy életbe vágóan fontos területen sikerült megvédeni a közöst.

Merítsünk erőt belőle a további harchoz! Tanuljuk meg, hogy a szebb jövő lehetősége saját magunkban rejlik! Embert, társadalmi haladást, nemzeti felemelkedést szolgálni csak olyan tud, aki nem téveszti szem elől a célt: a közösségi érdeket, és kész összefogni érte másokkal.

Most, amikor pénzügyi válság vihara söpör végig a világon, különösen fontos egymásba kapaszkodni, nehogy felkélhessen az ősi rossz, a bajvető gonosz, ahogyan költőnk írta. Mert hiszen ez a kormány semmit sem tesz ellene! Úgy tesz, mintha tüzet oltana, s közben olajt önt a tűzre. Be akarja fagyasztani a béreket, és közben hagyja, hogy elszabaduljanak az árak. Kirekesztették a szakszervezeteket még a puszta egyeztetésből is: Gazdasági Egyeztető Fórum néven olyan testületet hoztak létre, amelyben csak a gazdasági és a pénzügyi guruk kaptak helyet. Ahelyett, hogy munkához és megélhetéshez juttatnák azokat, akik napi megélhetésükért küszködnek, megengedik, hogy kivigyék a profitot az országból. Ahelyett, hogy a legszerényebb jövedelműeket támogatnák, hagyják, hogy négy fős családok 25-30 ezer forintból tengődjenek. Szentgotthárd bezárt, összeroppanóban a forint, növekszik a munkanélküliség, nulla felé közelít a gazdasági növekedés. Ám nem az ember a fontos, hanem a profit. Éljen a konvergencia program, éljen az euró, te pedig törődj magaddal, tán az Isten is megsegít!

NÁTÓ-ék pedig idejöttek, hogy ne csak támogassák ezt az antiszociális politikát, hanem jelezzék, érdekeltek földrajzi kiterjesztésében is! Rakétát telepítenek Lengyelországba, be akarják vonni a katonai tömbbe Grúziát és Ukrajnát, a magyar politikai elit pedig tapsikol nekik, ahelyett, hogy köztes helyzetünkből kiindulva kollektív európai biztonságra törekedne! Mintha nem tudnák, mivel járhat két tűz közé kerülni itt, Európa Szívében! Ahhoz, hogy a jövő ne az idegen érdekek kiszolgálóié legyen, hanem azoké, akiknek otthonuk ez a haza, helyre kell állítanunk nemzeti önrendelkezésünket és nemzeti szuverenitásunkat! Megálljt kell parancsolnunk azoknak, akik önös érdekeiknek rendelik alá Magyarország fejlődését! Gátat kell vetni a magyar föld kiárusításának! Vissza kell szerezni a kiárusított nemzeti vagyon java részét! Még pedig olyan áron, amilyenen eladták!

Tudnunk kell: a világválsággal nem merülnek ki a neoliberális kapitalizmus tartalékai. Válsághelyzet van, nem forradalmi helyzet. Ebből kell kilábalni. Ésszel, a rendszer kiigazítását célzó új társadalompolitikával. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal rendszerkorrekciós stratégiája arra irányul, hogy gyorsuljon a gazdasági növekedés, módosuljanak az elosztási viszonyok a dolgozók, a nélkülözők, a kis- és közepes vállalkozók javára, korlátozzák a multik kiváltságait, és számon kérjék tőlük a szerződésben foglaltak teljesítését, köztük a szakszervezeti jogokat. Új egyensúlyt akarunk tőke és társadalom között, az utóbbi javára.

A válságból nem csak rossz irányba lehet kilábalni, hanem haladó irányba is. Ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a történelmi feladatnak, össze kell szednünk minden tudásunkat, és képességünket, hogy kiszélesítsük a demokratikus erők táborát, és a nép javára cselekedjünk mindenkivel, akinek drága ez a haza és a nemzet jövője!

Kollektivizmus és Individualizmus

2008-10-12T18:31:00.061+02:00

Kollektivizmus és Individualizmus

A turbókapitalista indusztrializmus épp azokat a célokat semmisíti meg, amelyeket a feltevések szerint szolgálnia kellene.

A világ tanácstalan a kiút tekintetében. A parlamentarizmus és a demokrácia hanyatlik.

Franciaországban a Saint-Simonisták körében bukkant fel először a ’szocializmus’ szó, 1831-ben, s az egyetemes szimpátiát, a nemzetet összetartó természetes közösségi érzést és tetteket jelentette, szemben az egoizmussal, az ’individualizmus’ ellentéteként.

A társadalom olyan lény, amelynek megvan a saját célja, megvannak a saját folyamatai, amelyek egyértelműen meghatározzák annak jövőjét - a körülményeket is, melyben az egyén él, - ÉS ÍGY AZ EGYÉN JÖVŐJÉT IS - tehát megengedhető, hogy az egyéni észt túl függetlennek és túlságosan mozgékonynak találjuk ahhoz, hogy fenntartás nélkül rábízhassuk a közösség sorsát.

Az egyéni ész az ember legrosszabb tulajdonságait a szubjektum szintjéről próbálja objektív racionalitásnak beállítani, az önzést látja az egyetlen "racionális" viselkedésnek.

Vegyük Japánt például, azért pont azt, mivel maga Hitler is tanulmányozta az ottani társadalom felépítését, sajátosságait. Japánban a kollektivizmus ma is megvan a társadalomban, az a kollektivizmus, amelyet a német nemzeti szocializmus is hirdetett - és meg is valósított.

No, csak hogy link is legyen : bár ez ide félig meddig off topic dolog

Még az építészeten is látszott a kollektivitsta jelleg - az a kollektivista jelleg, ami még megvolt az antik római időkben. Amikor az eltűnt, el is kezdett hanyatlani a Római Birodalom.

http://thirdreichruins.com/

A társadalmi normákból következő japán oktatási rendszer az együttműködésre helyezi a hangsúlyt és nem a újításra, önmegvalósításra. Az innováció első lépcsőfokát (ötlet) követően a csoportmunka minősége a döntő. Sokkal, de sokkal hatékonyabban működik egy kollektivista társadalomban a csapatmunka, mint bármely más individualistában. Ezt bizonyítja Japán három évtizedes irdatlan növekedése. Az utóbbi évtizedben jellemző stagnálás is főleg gazdasági strukturális, mintsem kulturális jellegű. Való igaz az is, hogy nagyon újító ötletek csoportellenesnek hathatnak, azonban ezt tudatosan lehet kezelni, és véleményem szerint könnyebb kezelni, mint az individualista társadalomban a csoportfolyamatokat. Ott ugyanannyi lakosra fele annyi rendőr jut, mégis töredéke a bűnözés mértéke, mint bárhol Európában, az USA-ról nem is beszélve.

Egy kollektivista társadalomban, mint amilyen a japán is, jellemzően hatékonyabban működnek a csoportok, mint egy individualista társadalomban. Mégpedig olyan egyszerű okoknál fogva, hogy a közösségi cél elérését a saját céljaik elé helyezik, motivációik között a csoport eredményességének az elérése, a csoport megbecsülésének a növelése áll. Sokkal kevesebb energiát kell a vezetőknek és a beosztottaknak is a csoporton belüli diszfunkcionális konfliktusok kezelésére fordítani, mint mondjuk egy amerikai vagy magyar emberekből álló csoport esetében.

Egy mai vállalat, vagy bármely szervezet, vagy egy régió, vagy akár egy egész nemzet csakis hatékony csapatmunkával lehet versenyképes, megfelelően hatékony és eredményes. És a kollektivista szociokulturális talaj éppen itt nyújt előnyt a japánoknak.

Nálunk mi van? Dögöljön meg a szomszéd tehene is, de ha már egyáltalán van valamije ami nekem nincs, a szomszédja feljelenti az apechnél... Nincs összetartás!

Az az igazi elnyomása az egyéneknek, ha arra vannak kötelezve, hogy korlátlanul versenyezzenek egymással.

Ezt hívják könyöktársadalomnak, ez van ma nálunk. Hiányzik belőlünk a társadalmi szintű gondolkodás, a kooperatív magatartás. Ezért nincs sokaknak nemzettudatuk.

Mellesleg ott a korrupciót nagyon szigorúan büntetik a törvények - és az íratlan törvények is. A konfucianista elvek szerint a közösség érdeke azért kell, hogy az egyén érdeke előtt álljon, hogy végső soron az egyén egy JOBB társadalomban élhessen - TEHÁT AZ EGYÉN IS JÓL JÁR A VÉGÉN. Konficiusz tanításait újabban Kínában is komolyan veszik - Kínában, ahol a súlyosabb korrupciót HALÁLLAL büntetik.

Most gondoljunk bele, nálunk miért tud így elszemtelenedni a politikai és gazdasági elit. Igen, azért, mert NEM ISMERJÜK EL magát a közjó fogalmát - már magát a felvetést is kommunistának hívják! Hányszor olvastam álkonzis, meg neolib cikkekben azt, hogy "ez csak kádári nosztalgia, fel kell nőni". Hol is olvastam ezt? Neo a konzervatóriumban, hmm, van esetleg valami ilyesmi nevű blog, aminek a szerzői a judapesten beszélgetnek egymással a kommentek közt (ergo ZSIDÓK)? XD

A hazudozásukért jól megfizetett nagyképű nyeglék odamondogatása szerencsére az értelmesebbekre úgy sem hat, az érzelmesebbekre meg még úgy sem. :-)

Mire képesek a japánok:

Egyedül: semmire

Ketten: elkezdik szervezni a munkát, így egy kicsit sikerül is haladni

Többen: vezetőt választanak, megszervezik a munkát, hegyeket mozgatnak meg

Mire képesek a magyarok:

Egyedül: hegyeket mozgatnának meg, de félbehagyják, mert egyedül kevesek a nagyratörő terveik megvalósításához, sőt, már magához a tervezéshez IS. Mert az individualizmus csapongva keresi a tökéletességet, amelyet persze így sosem ér el.

Ketten: már elkezdenek vitatkozni, hogy ki döntsön, kinek van igaza, de azért még jutnak valamire

Többen: végig vitatkoznak, semmire sem jutnak

A hatékonysághoz azért még annyit, hogy nem véletlen találták ki a csapatmunka azon típusát, amikor nem "munkaidő" van, hanem megoldandó feladat: a csapat (nem egy ember) kap egy feladatot és egy határidőt. Úgy oldja meg, ahogy akarja, úgy osztja fel a munkát a tagjai között, ahogy akarja. Tapasztalatok szerint a legtöbb kreatív ötlet ilyen módon keletkezik - ráadásul a dolgozók is sokkal jobban érzik magukat.

Megvan az a tudatuk, hogy ha baj van, számíthatnak egymásra. Csoportban, egységben az erő.

Nálunk ellenben csak magára számíthat az ember, így könnyebben a padlóra kerül érzelmileg is.

Bizony, a kollektivizmusban is van ego, és van kreativitás, csak másmilyen minőségben és mennyiségben. A keleti társadalmak kooperatív kollektivista társadalmak, ahol az egyének csoportba integráltsága messze magasabb, mint az individualista nyugati társadalmakéban. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének erős személyiségek, csak a társadalmi létüket jobban meghatározza a csoport, mint nálunk.

És a pénzről is essék szó. Japánban tudnak félretenni az ottani fizetésükből. Az éves fizetett szabadságukon felül 28 olyan szabadnapjuk van, amik nemzeti ünnepek - nálunk hol van ennyi? Még a németeknél sincs, pedig ott meghagyták a hagyományos katolikus keresztény ünnepeket, köztük a szentekhez kapcsolódó ünnepeket.

A japán a félretett pénzéből évente egyszer vagy kétszer külföldre megy nyaralni. Akár HETEKRE.

A nyáron több alkalommal is láttam japán turistákat, és nem Budapesten, hanem a Balatonnál, és még a lakóhelyemen is. A magyar ember meg 10 évente jut el a Balatonra, mert ugye az olcsó SZOT üdülőket el kellett kótyavetyélni a szoci-közeli holdingoknak. Ötcsillagos luxus wellness hotelre meg nem telik a fizuból, ugye. A kempingeket pedig lassan felszámolják.

A juppie effektust is említeném még példának, ahol az alsóbb rétegek számára megfizethetetlen pénzes elitgimikben-elitegyetemeken tanuló arcok az iskolából kikerülve 5 év alatt befutnak, és a globalizmus lelkes szekértolói lesznek - a saját népük felsőfokon kiképzett ellenségei.

Ha megnézzük a nyugati individualista kultúrát, akkor láthatjuk, hogy ugyan ELVILEG megvan a helye az alulról jövő véleményeknek is, de a gyakorlatban ez a hely leggyakrabban a kuka - én inkább a felfelé nyalni, lefelé taposni "filozófiát" vélem felfedezni kis hazánkban.

Ami meg a másik : itthon egy egyénnek mivel van több beleszólása a köz ügyeibe, mint egy japán embernek?

Élhet viszont a kialakult káoszban, fogódzó nélkül, ahol ember embernek farkasa, azaz homo homini lupus.

Az individualizmus végül is zsákutca, mert társadalomellenes életérzést fejez ki.

Az individualizmus alig leplezett formában kísérli meg elnyomni és megsemmisíteni az egyént és az egyéniséget. Az úgynevezett individualizmus a társadalmi és gazdasági laissez faire; a tömegek kizsákmányolása az osztályok által törvényes csalással, szellemi lealacsonyítással, s a szolgalelkűség rendszeres sulykolásával, amit "oktatásnak" neveznek. Hiszen a rendszer kiagyalói szerint mindent el kell fogadni, amit oktatnak, mert az az "elfogadott". (érvelési hiba, amelyben egy állítás önmagára hivatkozik érvként!)

Ez a romlott és elferdült "individualizmus" az egyéniség kényszerzubbonya. Ez változtatta az életet lealázó versenyfutássá a külsőségekért, a birtoklásért, a társadalmi presztízsért és hatalomért. Legmagasabb rendű bölcsessége a "meneküljön, ki hogy tud".

Ez a neolib individualizmus szükségképpen a legnagyobb modern rabszolgasághoz, a legdurvább osztálykülönbségekhez vezetett, ez hajtott milliókat az elnyomorodásba. A "robusztus individualizmus" azt jelenti, hogy minden "egyéniség" az uraké, miközben a népet valamiféle rabszolgakasztba sorozzák be, hogy egy maroknyi önző "felsőbbrendű embert" szolgáljon. Az USA képviseli talán a leginkább ezt a fajta individualizmust, amelynek nevében erényként védik és tartják fenn a politikai zsarnokságot és a társadalmi elnyomást; miközben az ember minden törekvését és kísérletét, hogy szabadságra és társadalmi lehetőségre tegyen szert, "amerikaiatlannak" és károsnak minősítik ugyanennek az individualizmusnak a nevében.

Így működik a tőzsde is, az egyéni érdekeket SEMMI sem szervezi egy szilárd, stabil rendszerbe - aztán ha kitör a hisztéria, beindul a részvényeladás, és a betét-kivétel, melynek következtében bedől a rendszer.

Attól sem lehet eltekinteni, hogy miként írtam, a világban forgalomban levő pénznek csupán EGY százalékára van BÁRMILYEN fedezet - a többi csak lufi, papírra nyomtatott fizetési ígéret.

Ebben a liberális álértékeket (soha meg nem valósítható, de jól hangzó esélyegyenlőség, tolerancia, stb.) fétisként tisztelő napi valóságban van, aki még felemeli a szavát a hagyományos valódi értékek mellett, amelyek nem csak az egyén, de a közösség védelmében is alakultak ki többezer év alatt. A liberálisok azt felejtik el, hogy az ember nem egyedül él, közösségben létezik, és ugyan érthető az egyénnek a közösség elé/fölé helyezése a felvilágosodás okán, de egyáltalán nem helyes és követendő elképzelés!

Népesség szempontjából is a kollektivistaként számon tartott társadalmak vannak fölényben, ugyanis egész Ázsia jellemzően kollektivista, még India is, ami inkább egy fajta speciális keverék, de még Dél-Amerikában is találhatóak egyértelműen kollektivista társadalmak. A világban kisebbségben vagyunk az individualizmusunkkal.

Ami amúgy eredendően a szabadkőművesség (Franciaországban Grand Orient volt a nevük) által létrehozott "francia felvilágosodás" máig nagy hatást gyakorló terméke.

Azt is tudja mindenki ugye, hogy a francia forradalom mekkora hatással volt az akkor még gyarmat Észak - Amerikára is. Az USA létrejöttekor keletkezett Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezése kis túlzással annyi volt, hogy lefordították a francia forradalomban keletkezett államelméleti írásokat... :-)

Ide beszúrom ezt a vicces kis színes hírt, hogy láthassuk, ők még sokkal jobban el vannak adósodva, mint mi. Mi is ugyanazoknak a bankároknak tartozunk, mint ők, amúgy.

Kiakadt New Yorkban az amerikaiak Nemzeti Adósságszámláló Órája.

Eddig nem volt vele baj, amikor viszont szeptember 30-án át kellett volna lépnie a tízbilliót, azaz a 10 000 000 000 000-t, kifogyott a nullákból, így nem tudta tovább számlálni az összeget, azóta nem tudják egy pillantásra megállapítani az amerikaiak, mennyivel tartozik hazájuk.

A mutatót még 1989-ben állították fel, amikor az amerikai adósság átlépte a 2,7 billió dollárt. A tulajdonosok közölték: hozzáadnak még két nullát az órához, így ezerbillióig, azaz billiárdig, tíz a tizenötödikenig tud számolni majd a tábla.

Douglas Durst, a számlálót feltaláló Seymour Durst fia reméli, hogy 2009 elején le tudják cserélni egy hosszabbra a Manhattanben, a 1133-ik sugárúton található szerkezetet.

2000 szeptemberében már egyszer letakarták egy piros-fehér-kék függönnyel, amikor 5,7 billió dollárnál problémák támadtak az óra működésével. 2002 júliusában leszedték a függönyt, és a szám 6,1 billióra ugrott. Az óra 2004-ben költözött a jelenlegi helyére a Times Square-ről.

Addig is, míg a 2009-es plusznullák megérkeznek, a számláló dollárjelét egyesre cserélték. Az összadósságot mutató szám alatt van egy kisebb szám is, ez a tartozás egy családra eső összegét mutatja, ami valahol nyolcvan- és százezer dollár között van - ez 15-20 millió forintot jelent.

A bankoknak nyújtott hétszázmilliárd dolláros kormányzati segítség miatt egyes közgazdászok úgy vélik, az Egyesült Államok adóssága akár a 11 billiárd dollárt, azaz a kéttrillió forintot is meghaladhatja.

Nincsenek is zsidók :-)

2008-10-09T02:19:00.003+02:00

Nincsenek is zsidók :-)

"A zsidó nép fogalma mesterséges találmány"

Senki sem lepődött meg jobban, mint maga Shlomo Sand, hogy tudományos könyve tizenkilenc hétig az izraeli sikerkönyvek listáján szerepelt, és a történelem professzor sikeres lehetett, annak ellenére, hogy könyve megkérdőjelezi Izrael legnagyobb nemzeti tilalmát.

Dr. Sand szerint a zsidó nemzet fogalma - amely indoklásul szolgált arra, hogy a zsidó nemzetnek szüksége van egy biztonságos lakhelyre - nem más, mint egy valamivel több, mint száz évvel ezelőtt kitalált mítosz. Mint ismeretes, Izrael állam létrehozásának szükségességét, ez a mítosz támasztja alá. Dr. Sand, a Tel Aviv Egyetem professzorának szűkebb szakköre Európa történelme. Dr. Sand jelenlegi könyve a történelmi, és a régészeti kutatások eredményeinek széleskörű alkalmazására épül. A könyv nem csak a zsidó nemzet fogalmának valószerűségét vonja kétségbe, hanem több - ugyanolyan ellentmondó állítást is tartalmaz. Dr. Sand többek között azt is állítja, hogy a zsidókat soha sem űzték ki a Szent Földről, s a mai zsidók többségének nincs történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek.

Dr. Sand szerint, a mai Izraelnek a palesztinokkal való jelenlegi viszályának kérdésében, az egyedüli politikai megoldás a zsidó állam megszüntetése. Úgy tűnik, hogy a "Hol, és mikor találták fel a zsidó nép létezését?" c. könyv izraeli sikerének története megismétlődik világszerte. A múlt hónapban megjelent francia fordítás rohamosan fogy, és máris három utánnyomást igényelt. A könyvnek, egy tucat másnyelvű fordítása is folyamatban van. A könyvnek az Amerikai Egyesült Államokban jövőre tervezett kiadással kapcsolatban, a Verso Kiadó, az Izraeli Lobby részéről támasztott nehézségekre számít. A szerző szerint, Izraelben, ha nem is üdvözlik a könyv megjelenését, legalább érdeklődnek a könyv mondanivalója iránt. Tom Segev, Izrael egyik kiemelkedő újságírója "lenyűgözőnek, és állásfoglalásra késztetőnek" nevezte a könyvet. Dr. Sand szerint, a saját kollégái húzódoznak a könyv következtetéseinek általános elfogadásától. A fentiektől egyedül Israel Bartal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem, zsidó történelem tanára. Bartal, a Haaretz izraeli napilapban nem tett különösebb erőfeszítést.

Dr. Sand érveinek, és bizonyítékainak megdöntésére. Bartal e helyett a történelmi szakmát védelmezte, és azt igyekezett bizonyítani, hogy az izraeli történészek ezekben a kérdésekben nem olyan tudatlanok, amint azt Dr. Sand állítja. A könyv ötlete régen megszületett, mondja Dr. Sand, de mindmáig várt vele. "Nem állíthatom, hogy különösebben bátor lettem volna, a könyv megjelenését illetőleg. " "Megvártam, amíg rendes egyetemi tanári státust szereztem. Izraelben nagy ára van annak, ha valaki ilyen, és ehhez hasonló nézeteket terjeszt." Dr. Sand fő érve szerint valamivel több mint száz évvel ezelőtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A huszadik század elején a cionisták elvetették ezt a nézetet, és a nemzeti történelem megalkotásához láttak - amely arra az kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek.

Dr. Sand szerint, a zsidóknak, a vallási alapú meghatározása alapján, a judaizmus eszméjétől idegen volt az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. "A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelőzően, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetőségét. A zsidók 2000. évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.

" A legnagyobb meglepetést a Biblia korabeli régészeti leletek tanulmányozása okozta. "Nem vagyok cionista, de ugyanúgy mint a többi izraeli, én is azt feltételeztem, hogy a zsidók egy Júdeában élő nép volt, akiket a rómaiak onnan időszámításunk kezdete előtt 70-ben száműztek. "Amikor, azonban a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák. "Ugyanaz a helyzet a száműzetéssel is. A zsidóság mibenléte a száműzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a száműzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek.

Egyetlen egy sem létezik." Ennek az az oka, hogy a rómaiak nem száműzték a népeket. Mi több, a zsidók Palesztinában hatalmas többségükben földművelők voltak, és minden bizonyíték arra utal, hogy azok földjüket soha sem hagyták el." Dr. Sand, szerint egy másik elmélet sokkal elfogadhatóbb: A száműzetés a keresztények által kitalált mítosz volt, amelynek az volt a szerepe, hogy a zsidókat megtérítsék a keresztény vallásra. "A keresztényeknek az volt a célja, hogy a zsidókat meggyőzzék, arról, hogy elődeiket bűneik miatt száműzte az Isten." Ha, tehát nem volt száműzetés, hogyan lehetséges, hogy olyan sok zsidó élt szétszóródottan a világszerte, mígnem a modern zsidó állam haza nem hívta őket."?

Dr. Sand szerint, a kereszténységet megelőző, és az azt követő is, a zsidó vallás hittérítő vallás volt, és nagy szüksége volt a megtértekre. "Ez korabeli római forrásokkal bizonyítható." A zsidók járták az akkori világot és térítettek, leginkább Jemenben, és észak Afrika berber törzsei között. Századok múltán, a mai Dél - Oroszország területét magába foglaló egykori a kazár birodalom lakossága tömegesen áttért a zsidó vallásra. Innen származnak a kelet európai Askhenazi zsidók. Dr. Sand felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a kérdésekben az izraeliek a tömeges tagadás állapotában vannak. A közelmúltban a sajtó részletesen beszámolt a Káspi tenger közelében lévő kazár birodalom fővárosának leleteiről. A legnépszerűbb izraeli újság, a Yedioth internetes honlapján vezércikk jelent meg a következő címen: "Az orosz régészek megtalálták a rég elveszett zsidó fővárost."

Egyetlen újság sem írt a fenti leletnek a jelenlegi zsidó történelemfelfogást érintő jelentőségéről. Ma nem így tanítják az izraeli iskolákban, de a cionista vezetők többsége, beleértve s Izrael első miniszterelnökét, Davis Ben Guriont is, még hitte, hogy a mai palesztinok, a helyben maradt eredeti zsidók leszármazottai, akik később áttértek a muzulmán vallásra." Dr. Sand annak tulajdonítja az izraeli történészeknek, a saját könyvében feltárt adatokkal, és érveléssel való egyértelmű azonosulását, mert az egyetemeken tanított "Zsidó történelem" építménye olyan mint egy kártyavár. Dr. Sand szerint, Izraelben a történelem tanítás problémái abból adódnak, hogy az 1930-as években a történelmet két részre osztották: általános történelem, és zsidó történelem.

A zsidó történelemnek ezek szerint külön tárgyköre van, mert a zsidó tapasztalat egyedülállónak minősül. Ezzel ellentétben, azonban nincs külön zsidó politikai tudományi, vagy zsidó szociológiai katedra. Csak a történelmet tanítják a fenti módon, és ez lehetővé tette a zsidó történelemtudósoknak a saját világukba való elszigetelését, és nem kötelezte őket a korszerű kutatási módszerek alkalmazására. "Engem Izraelben amiatt bírálnak, mert az európai történelem szaktanáraként zsidó történelemmel foglalkozom. Egy ilyen könyv megírására, azonban azért is fontos, hogy a világszerte elfogadott modern kutatási módszereket a zsidó történelemre is alkalmazzuk"- jelentette ki Dr. Sand.

Eredeti, angol nyelvű szöveg: http://www.zmag.org/znet/viewArticle/19090 Jonathan Cook, Jeruzsálemben élő író, és újságíró, akinek legújabb könyve: Israel and the Clash of Civilizations" (Izrael és a civilizációk harca) a Pluto Press kiadásában jelent meg. Jonathan Cook Honlapja: www.jcook.net http://www.jcook.net

[Forrás: a hamarosan (Október 23.) újrainduló Nemenyi.Net]