Jé, más se akar status quo-t :-)

Az alábbi szöveg forrása a Nemzeti Hírháló levlista.

Ha majd a szellem napvilága...

Amilyen a szabadságkultúránk, olyan az erkölcsiségünk is! Sosem fordítva.

Hogyan tovább Magyarország: kollaboráns frakció avagy alternatív akció?

Internet-honlapokon, körlevelekben találkozhattunk szinte egyazon napon a Kárpát-medence a Földi paradicsomkert c. tanulmánnyal, valamint egy Világkormány-fikcióval. Ez utóbbi szerint galád háttérhatalmak irányítása alá került a Föld, az államok kormányzatai. Látszólag valóban félelmetesen működik, időszerű magyar szóval: dübörög, a globalizáció folyamata. Mögötte azonban nemcsak egy összeesküvés koordinációs vezérkarát, hanem egyoldalúan domináló értékrendi gondolkozás automatizmusát is feltételezhetnék, de ehhez az szükségeltetne, hogy bennünk élő "világkormány-tévhitünk" alulmaradjon józan eszünkkel, civil bátorságunkkal szemben. - Gondolkozásunk beszűkül. Fogadni mernék, hogy bénító tévhitünk érvényesül cselekedetre ösztönző szabadságtudatunkkal szemben! Bár úgy lenne, hogy csak ez a látszat csal.

A Kárpát-medencés kiút felvetése a Világkormány-fikcióval egyidejűleg érkezett. Bátorítóan. Természeti kincseink, fekvési adottságaink és ősi kulturális értékeink birtokában a "magyarság gyógyító feladata" jegyében hozzáfoghatnánk az emberi méltóság elsődleges védelmét garantáló irányzatnak a globalizációba való integrálásához. Bíztató, hogy ha szankciókkal sújtana is bennünket a "mumus világkormány", nem halnánk éhen belterjességre "kárhoztatva" sem.

Hatalmasoktól félni, vagy tőlük bármit remélni nem szabad!

További sodródás avagy önszerveződés

Milyen eséllyel felel sodortatására a magyar közvélemény, s milyen együttműködéssel, önszerveződési hatékonysággal rendelkezik? A zsidóknak, mohamedánoknak példás vallásetikai központú közössége van. Életre való,... de, fundamentalista módon negatív - jegyezhetik meg erre a szkeptikusok. Mi magyarok is csak hasonló hatékonnyal (lásd később emberjogi fundamentalista keretét) lennénk képesek túlélni a neoliberalizmus nemzetrontását és a meghasonlott "kereszténység" kollaborálását! A szocializmus, majd a kapitalizmusos, felemás demokrácia útja béklyóba vezet: fejére állított, tőkét/tulajdont bálványozó a világnézetünk (automatikusan pénzközpontú az értékgondolkozásunk), ezért zavaros a társadalomfilozófiánk, álságos a demokráciánk, és még sorolhatnám. Ennek eredménye az a pác, amelyben szó szerint megfeneklettünk. Kikecmergés céljából végre észrevehetnénk, hogy csak erős etikai közösségben - nem vallásetikaiban, s nem is faji azonosságiban, hanem elsősorban "magyar etikaiban" (Magyarnak lenni magatartás), lenne ápolandó a közösségi élet (törzsasztal, kultúrház, klub, piactér, lakótársi összejövetelek, "Kossuth tér", stb.). Egyre kevesebbünk lesz ilyenekből. Hiába van nekünk szabadságtradiciónk, - eszménk, ha az nem válhat fundamentális/egyetemes érvényűvé, közösségi keretekben begyakorlottá. - Valakiknek a "vízcsap" közelében mindig veszélyes! A diktatórikus hatalom jól tudja, hogy másoktól elszigetelten úgy nyilatkozik és viselkedik mindenki, hogy ne legyen baja belőle...

(Legutóbb az 50. évforduló körül Budapesten történtek kapcsán Münchenben szervezett tüntetések után spontán, szolidáris találkozások kezdődtek, itt élő honfitársak részvételével. Hónapokig a hét egy napján esténként egy magyar tulajdonos éttereme hátsó sarkában kötötten-kötetlenül rendszeresen összejöttünk. Ez a már természetes folyamat tavasszal azzal ért véget, hogy az egyik ilyen este zárt ajtó és sötétség várt bennünket: sem egy telefonhívás előtte, sem egy cédula a kirakaton! Semmi hasonló utána. Aztán egy bennfentestől hallottam, hogy az étterem megszűnik, és májusban bezár. - Ma arra jártam. Működött. - Bár nem hinném, hogy öngólt rúgott magának a tulajdonosa, de számomra tényleg becsődölt, és a jövőben messziről elkerülöm.)

Kiszolgáltatottságunk - sokak szerint: értékrendileg cionista szellemiségű megosztás, mások szerint: "világkormány-összeeskűvés"- tudományosan a neoliberális globalizáció okozata. Szócsöve a sajtószabadságnak gúnyolt médiairányítói szabadosság. Harmonizálásához szükséges lenne közéletünkben kisközösségeket (újszerű kereteket) teremteni, hogy aztán azokban a médiamanipulációt követően tisztázó párbeszédek, kölcsönös etikai elmélkedés folyhasson. Ha elhalna köreinkben az emberibb élettel járó mindennapi önszerveződés gyakorlata, és ezzel önrendelkezésünk igénye, akkor tovább fogyunk, és a hagyományos magyar szabadságcentrikus magatartás kihal.

Személyes tapasztalatok. Egy mohikán a harcot mégsem adja fel!

Nemhogy értékrendileg a "rosszul gombolt mellény újragombolása" következne, hanem automatikus, társadalmi méretű tabuképzés állandósul az elmaradt rendszerváltás, a nyugatról lemásolt minta-értékrend következményeként: "Az agy villámgyorsan képes számolni, mérlegelni. Olyan gyorsan, hogy ha valami szégyenletes eredmény fenyegeti, inkább nem akar tudni róla, s azt mondja magában: nem akarok tudni róla, nem is értem az egészet. Ne beszéljünk hát róla, kellemetlen... Ha valami nem megy természetes úton, akkor megpróbáljuk azt a józan ész kikapcsolásával megoldani." (R.J.J.: Miért nem értik meg a Gondolatot?) - Szakmai kifejezéssel ez az a bizonyos neuralgikus pont! Jelenlegi kultúránk rákfenéje.

Nézzünk a tükörbe! Társadalmi "rendünk" csupán visszatükrözi e rendellenes személyiségi zavarunkat!

Sajnos, tombol az országban a többség negatív és a kisebbségi csoportok pozitív diszkriminációja, a nyugati piachódítók irányába a gazsulálás és hízelgés, míg a radikális ellenzéknél a nosztalgiázás (Szent-Korona, Trianon előtti ország), és bizony a körbekaszabolás a módi, mert a sajáttól eltérő szemlélet reflexszerűen azonnal ellenséget sejtet! Jó reflexxel azonnal odavág megsértve boldog-boldogtalant. Pedig csak bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.

(Ez olyan társadalmi rendszer okozta reflex, mint a romáknál a lopás. Ha nem akarják/képtelenek ők maguk azt kontrollálni, akkor továbbra is automatikusan "létfenntartásszerűen" beugrik náluk megszokott, régi körülmények kísértésekor. - Idős édesanyám, amikor az idén ki tudja már hányadszor Újpesten kórházba került, a (végel-)gyengélkedők kórtermében egy cigányasszony volt a szomszédja, aki rábeszélte, hogy ellophatják az arany karikagyűrűjét és fülbevalóját,.. adja csak át neki, majd ő megőrzi! Később aztán a nővér csak jegyzőkönyvezhette az esetet. - Ha ez 1956-ban történt volna, a félhalottakból álló kórtermiek világgá kergették volna a cigányasszonyt. Ez bizony nem egyedi eset - olvasom a kormányintézkedést -, ezért most a magyarországi elavult-rozoga kórházakban az ágyaknál széfeket fog az állam több százmillió forintért felszereltetni. A rabkórházakban is? Vagy lassan az már egyre megy.)

Ne felejtsük: a félelem a fejüket homokba dugók jogos bére lesz! (Biztosítási ügynökünk az imént volt nálunk. Tájékoztattam: Át kell mindent számolnunk. A feleségemet időnként elfogja a félelem, mert csak 800 euró lesz a nyugdíjam, s csupán a lakbérünk itt 810 euró. Neki semmi nyugdíja sem lesz, tovább kell dolgoznia a háztartás mellett. Válasza: Éppen most voltam egy hatvanas házaspárnál. Gyerekük nincs, saját házukban laknak. A férj hetvenezret keres havonta, mint menedzser. Évente négyszázeret fektethetnek be. A férfi tovább akar dolgozni hetven éves koráig, mert ők is félnek, hogy ha kílencven éves korukig élnek, akkor kevés lesz a tartalékuk.)

Valamit persze, sodortatásunk és a médiákban bedobott társadalmi fejlemények, vagy az eltúlzottan igazságtalan elosztás láttán tenni kell. Sokan érzik ezt.

(Barátom tudósít: "A svájci katonakötelesek lakásukon tartják kézifegyvereiket. Az egyik megbolondult és megölt egy lányt, akit nem ismert, nem is igen láthatta, mert messze volt. Raktáron akarják tartani ezentúl a fegyvereket. Azt ajánlom, hogy a konyhakéseket is szolgáltassák be, mert azzal történik a legtöbb gyilkosság. Ilyen felszínes minden kamatellenes kampány is. Annak nincs gyakorlati értelme, azt nem lehet betiltani. A középkorban a zsidók vették át a feladatot, s az tovább működött. Plusz az üldözésük. A németek 74 %-a limitálni akarja a menedzserek fizetését -lásd a Porsche góré évi 60 millíó euróját, azaz 20.800-as órabérét egy fodrász 6 eurójával összevetve- és bevezetni a minimálbért, mert a társadalom a jelen helyzetet igazságtalannak tartja. Négy ilyen témájú tv-adást láttam, rakomány tudóst, politikust hallgattam meg. Egyik sem beszélt arról, hogy az igazságtalanságot elsősorban x és y vállalat tagjai érzik legjobban, akik tehetnének is valamit ellene. Mindenki úgy nyilatkozik, hogy ne legyen baja belőle...".
Engem ez a 74 %-os felmérés megdöbbentett! Ráadásul korábban már egyszer Dosztojevszkijt idézte, hogy:
"Az ember csak 20 %-ban értelmes lény. A fennmaradó 80 %: érzelem, hit, indulat. Én hozzátenném még: és ravaszság. Vagy őszinteség hiánya. Nem akar rossz színben feltűnni. Szégyenli magát."... De meg lettünk vezetve! - Ezek után csak magunk közt - látszólag ezen írásom céljával ellentétben! - le kell szögeznem, hogy az emberi méltóság a legfontosabb a Földön, de katasztrófális lenne a jelenlegi tudatos gondolkozásunk színvonalát figyelembe véve, hogy egy új forradalmi kisebbségt ől vezetve ad hoc általánosan válasszuk az elöljáróinkat!)

Ide jutottunk, mert egyeseknek, társadalmi hüllőinknek, kiket a spekulációs hatalom napfénye éltet, nem hiányzik a tisztábban látókból álló, szolidáris társadalom! - Hoppá! Álljon csak meg ez a menet!

Notórius "vízcsapelzárók"/ pszichopatáink

Egymás megismeréséhez-kondicionáláshoz, hát még a hiányos politikai kultúra, közszellem megjavításához bensőséges, szolidáris kisközösség-láncolatú élet szükséges, rendszeres összejövetelekkel.

(Ezt bizonyította hosszú évtizedekig nyugati emigrációnk, részvételemmel is. Sokáig sikeresen lehetett az egyesületek között koordinálni. Majd történt valami. Magyarországon a rendszerváltás, és itt? Tíz évig vezetett csütörtöki kulturális-szociális klubomat a végén azzal sikerült kivégezni, hogy "terroristagyanúsnak" bélyegezték. Valaki ezt terjesztette. Valahol elzárják a társadalmi körhullám vízének csapját, s az érdekeltek nem mindig tudják meg, hogy ki volt az! Nagy baj ugye csak akkor van, ha túlontúl neuralgikus személyek, "mi kutyánk kölykei" civilizált rendszerünk, miniszterelnöki, államelnöki posztjára (lásd USA vagy M.o.) kerülnek. Ilyenkor a TV-képernyőn, káprázó szemmel mintha állandóan azt olvashatnánk: A hiba nem az Ön készülékében van.)


Harmonizáló áramlat híján ma már, a globális médiák "tején" cseperedik fel az új nemzedék, butul el a régi. Sokszor egy körzetben, egymáshoz közel lakók is fényévnyi távolságra maradnak/kerülnek egymástól viszonyaikat nézve, hát még gondolkodásukban: látom Alit vagy Herbertet majdnem naponta. Üdvözöljük még egymást vagy húsz éve, de semmi több...

(Ilyen elidegenedésünk ellen müncheni lakhelyemen két évtizedig sikerrel, munkaidő után udvari terefere-asztallal küzdöttem. Aztán a lakókör tagjai lecserélődtek, szó szerint mind színesebbé váltak. A régebbiek egyre űzöttebbek lettek, az újak meg felénkek és zárkózottak, és csak hasonló kultúrájúakkal érintkeznek a gettójukban.)

Bajorországban a legerősebb egyház, a katolikus, értékrendileg egyre disszonánsabb. (Mint volt magyar egyházközösségi tanácstag állítom ezt, de lásd Bulányi páter legutóbbi: XVI. Benedek c. cikkét a Kapuban!) Ezt bizonyítja az is, hogy azonnal féltékenyen beavatkozik a fáradságosan felépített szeretet-kisközösségekbe (lásd a "Tiszti-áthelyezést" Csíksomlyón), így tulajdonképpen szinte neoliberalista cinkosként bukdácsol.

Nehéz lenne legerősebb intézményeink, így a klérus tagjainak vagy a szakszervezeti funkcionáriusoknak lekűzdeniük azt a gátlást, hogy engedetlenkedjenek kenyéradó gazdáikkal szemben (Ez utóbbit meg évekig a Müncheni Szociális Fórum körében tapasztalhattam az oda befészkelt szakszervezeti fúrópajzs-védőművel szemben)!

A két legnagyobb társadalmi intézmény érdeke az, hogy a társadalmi viszonyaink ne változzanak. Opportunisták. Funkcionáriusaik falfehérré válva nyomják el lelkiismeret-furdalásukat, hogy miattuk nyomorodik el az összefüggésekben való gondolkozás és a polgári engedetlenség. Így nem lehetséges a közakarat érvényésítés, tehát nem lehet igazi demokrácia! - Jóccakát.

Ergo: a szabadságból eredő hatalom önmagát decentralizálva (szubszidiaritás), felbátorítóan szervezteti a közösségeket, míg a szabados (kinevezéses) hierarchiájú hatalom feltékenyen meggátolja azt. Egyre több polgár látja tisztán, hogy módszerében tökéletesen megegyezik a két(-)elviség egyeduralmi rendszere: mint korábban a szocializmus, most a neoliberalizmus sem ismeri az emberek kölcsönösségi egyenrangúság-viszonyát! Az ilyen partnerség reflex-, gyakorlatilag privilegizált élcsapat-, elitellenes. A lényegi problémát azonban mindenképp évszázados reflexeink megrögzöttségében látom.

Ugyan meddig húzódhat még ez a már több mint 100 éves, kinek marxizmus, kinek cionizmus, kinek katolicizmus támogatta, ismét és ismét eredményes reformleblokkolás? Addig bizonyára, amíg az egyenrangúságunkért cserébe le nem tudunk mondani a fennálló rendszerben szakszervezeti-egyházi segítséggel kialkudott /juttatott szociális "alamizsnáról". Mert zsákmányszerzéshez és leigázáshoz már nagyon régóta kifizetődik gyöngyajándékokkal elkápráztatni a "szigetlakókat". - Álljon meg végre már ez a menet!

Eszmeileg, a forrásnál kezdődik minden építés

Egy ház is szerkezetileg biztos vagy labilis fundamentumán nyugszik.
Maradjunk (meg) saját "hazai háztájink" portáján, Magyarországon! Valamikor Hazának hívták, ami hamarosan már magyar földnek sem lesz mondható! Idegen érdekcsoportok zsákmánya lesz. Ezen panaszos jajkiáltás hangzik fel minduntalan, noha a nyavalya terápiája roppant egyszerű: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

Küzdünk is keményen a (még) valóban cenzúrázatlan internet-fórumokon, meghagyott, maradék "Kossuth-tereinken". A technikai eszköz modern, stilusa azonban fejletlen politikai kultúránkat tükrözi: sok jó, tárgyilagos hozzászólás mellett sértegető bizalmaskodás, elburjánzó fantáziadús személyeskedés - azaz a másik személy vetélytársi, feltételezett indítékainak alpári megítélése és harsogása - megnyilvánulását észlelhetjük lépten-nyomon. - Felmerül a kérdés: Nyelvújítás, emelkedett erkölcsiség, árnyalt szellemiségű népművelés hiányában elkezdődhet-e az emancipáló reformkor? Ehelyett a mai Magyarország szellemi elitje vazallusként visszasüllyed a reformok után áhítozó, de tehetetlenül megvezetettt EU-polgárok sorába. Ezt azzal a minap megjelent karikatúrával szemléltetném, amin két elefánt körben jár, ormányaikat farkukba akasztva. A kör közepén álló oszlopon egy tábla lóg jobbra-balra nyilakkal: "Reformok". Kép alatti utalás: "Így legalább egyikünk sem kerülhet tévútra!" Az európai politikában a helyzet változatlan, és mint a régi, magyar slágerben: Még ide-oda húz a szív!...

Mindezt jól példázza egy ismert svájci etikus-közgazdász javaslata, hogy meghatározandók lennének az un. "gazdasági polgárjogok" - nem pedig a polgári jogok, a gazdaságban éppúgy, mint bármely társadalmi szektorban.

Noé bárkája (1956) immár (az 50. évforduló kikötőjében) az eszmék felzavart tengerének felszínén szedte fel horgonyát,... elhajózik. Jöhet-e és mikorra ennyi buktató után alternatív fordulat? - De legalább: Megállna végre már ez a menet!

A hatalom szabadosságából az egyetemes szabadsághatalmi rendig

"Milyen legyen tehát a jövő társadalma? A legrövidebb felelet az lehetne, hogy gazdaságilag eredményes, társadalmilag pedig igazságos... Aránylag röviden és egyszerűen megfogalmazhatjuk egy lehetséges új társadalom alaptörvényeit! Persze a valóságban a dolog nem ilyen egyszerű. De nem is lehetetlen. A szocialista rendszert utáltuk, kiábrándultunk, de sokan mégis visszasírják. Éppen az elesettek, az esély nélküliek. A globalizációt azok dicsőítik, akiknek ma jól megy, akik érvényesültek. Mindkét oldalnak igaza van, hiszen mindenki a saját szemszögéből látja a világot. A jövőben nem a jobb, illetve a baloldal harca lesz az érdekes, s nem a neoliberális, szociáldemokrata vagy nemzeties-konzervatív eszmék diadala lesz fontos, hanem annak az új társadalmi berendezkedésnek a kidolgozása, mely világszerte (legalább a lehetőségekhez képest) igazságosságot teremt mai igazságtalan világunkban. Ez a feladat tudósainkra, gondolkodóinkra hárul, de politikai akarat nélkül soha nem lesz eredménye."

Ha majd az előbbiekben tárgyaltak következményeként a szabadságviszonyból következő hatalom alkotmányossá válik, s ezzel kizárja a más forrású hatalom szabadosságát, akkor bekövetkezik a szabadság társadalma. Kezdetét venné az igazi, előjogmentes demokrácia. "Mumus világkormányunk" helyébe lépne a globalizáció mumusa. Semmi sem hatalmasabb, mint egy eszme, amelynek bekövetkezik a korszaka! (Victor Hugo)

Addig is önrendelkezően szervezkedhetünk. Polgári engedetlenségünkhöz szervezzünk magunknak újabb közösségeket? Dehogy, hisz nincsen rá időnk.

Sokkal hatékonyabb lenne összes meglévő, társadalmi keretünk átszervezésébe fogni, munkahelyeinktől az államig. Ezt megelőzően személyes, belső világunkban a globalizációs "világkormány" trónfosztása azzal veheti kezdetét, hogy felismerjük és azontúl elvileg kétségbe vonjuk a fejünk fölé kinevezett lakáj-elöljárók emberjogellenes elfogadhatóságát. Önrendelkezési jogunk van hozzá. Intézményes kereteinkben pedig minden maradhatna a régiben? Igen. Egyelőre. Először mindig a szemléletünk változik meg forradalmian, s csak azután a társadalom.

- Fejeződjön be végre már ez a menet!

Ide figyelsz, Kór-társ? - Új menetet jelez a gong...

...Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni: magatartás! (Márai) De milyen magatartás? Szerintem tudatos értékrendi, tehát elviségi magatartás! Tartalmilag: közszabadságunk közösségekben értelmezhető, kölcsönös emberjogi egyenrangúsági viszony. - Magyarországra kényszerített negatív alternatívája: a kölcsönös ravaszkodás-sumákolási v/iszony. Mint tehetetlenségre valló vicceinket, ezt is magunk fejleszthettük világszínvonalra.

Ezek után ne kerülgessük a forró kását! Nem kell ahhoz egyetemi tanárnak lennünk, hogy a felbillent társadalmi egyensúlyból a magyar magatartás jegyében a legkisebb közösségekre és a társadalomra vonatkozó krízisből kivezető kiutat felvázolhassuk. Ezért most megkísérlem levonni következtetéseimet:

Általános közösségi reform-modell

1. Staus quo-felmérés:

1. 1. Krízisünk oka az orientációs alapelviség hiánya: nincs egyértelműen lefektetve/levédve társadalmi szerződésileg, hogy a köz-szabadság bármelyik szektorban kölcsönös egyenrangúsági viszonyokban értelmezendő.
1. 2. Okozata: a politikai hatalom, a demokratikus jogállam működését zavarja, hogy immár erősebb hatalomként fölébe kerekedett a demokráciaellenes globalizált gazdasági-pénzhatalom (ezáltal a többség gyakorlatilag kirekesztett a hatalomból).
1. 3. Kiszolgáltatott gazdasági, szociális helyzetünkön és a kulturális zűrzavaron, tehát az általános, mély társadalmi krízisen, csupán széles, többségi bázisú népakaratot képvielő legális és szuverén politikai hatalommal változtathatnánk. - Vagy/és az újszerűen szervezkedő civil társadalmi erővel!

2. Konzekvencia:

A népakaratot megjelenítő politikai intézményrendszer hatalmi visszaesése (demokráciahiány és -krízis) a globalizált gazdaságival szemben kiegyenlítendő éspedig az "emberi jogmentes zónákban": 1/a demokráciaellenes gazdaságiban és a 2/felemásan demokratikus államiban. Ezek belső indítékkal és jogállami támogatással harmonizálandók az egyetemes személyi önrendelkezési jogok teljesebb érvényesítésével. A gazdasági autonómia kölcsönös partnerségi egyenrangúsítást feltételez a Munka és a Tőke között törvényes garantálással (újszerű, belső szociális ellenőrzés, azaz globalizációt a legkisebb egységekben belülről kiindulva harmonizáló irányzat).

3. Következetes rendszer-reformirányelv, mint akcióprogram:
3. 1.§. Vezetésre csak az jogosult, akit azok, akiket irányítani akar, erre titkos választással felhatalmazzák,
3. 2.§. Az, akit a közösség így hatalommal ruházott fel, az elvhűen adja meg az alája rendelt közösségeknek is a vezetőválasztás jogát!


(Rendszerváltás két mondatban, avagy az ellentmondás mentes hierarchiaképzés Rőczey J. J. nyomán)

Ezzel a hatalomképzési forma alulról, ellentmondásmentesen a népből (a közszabadságból) ered. Így minden, azonos érdekcsoportbeli közösségi tag közvetlenül vesz részt a saját akarata fölé rendelt hatalom (akarat) ellentmondásmentes delegálásában. A részletes programok kidolgozása, fejlesztése, stb. az autonóm egységekben (differenciált önigazgatási formák a helyi Munka- és Tőke-csoportok egyezsége szerint) az abban résztvevő egyenrangú partnerek állami kényszertől mentes, szuverén ügye. Megvalósítására törekvő vállalkozások sokoldalú, állami támogatásban és adókedvezményekben részesülnek. Nem utolsósorban a demokratikus, ökologikus szociál-gazdasági autonómiában az önigazgatást bevezető egységekben a sztrájk értelmét és jogosultságát veszti.

Ehelyett: 30 évig mélyhűtött, fukuyama-merkeli ajándék ismét a német piacon

Már megérkezett. Feladója a német CDU. Tartalma ismét a 30 éve félig lerágott, majd behűtött csont: a "Szabadság vagy szocializmus". Lehet-e egy felengedett kutyaeledel 30 év után is friss,... hogy azzal a kecskénk még egyszer jólakhasson, de azért a káposztánk (hatalmunk) is megmaradjon!? Természetesen a tőkét mozgatók privilegizált szabadossága értendő "szabadságon" a mégiscsak koaliciós partner lóláb-marxizmusával szemben. Viszonyuk felemás, ha megversz is, imádlak én! érdekkapcsolat. Mintha a súgó kisebbség hangja szólna a parlamentek irányából, és bensőnk luciferi "világkormánya" is ugyanazt duruzsolná:

"Mi nem akarunk igazságos világot, mert az velünk szemben lenne igazságtalan!" (R.J.J.)

Mi ez, ha nem megrögzött mozdulatlanság? - Mit szólsz hozzá kedves Olvasóm, Galilei?

München, 2007. december 10.,
Popovits János
az Emberi Jogok napján