Európa nem lehet kisebbségben

Európa nem lehet kisebbségben

Ágoston Balázs:

Európa nem lehet kisebbségben

feltöltve: 2002.08.05.

"Felvilágosult, modern, haladó" korunkra annyira "demokratikussá és szabaddá" vált világunk, hogy bizonyos témák fölvetése lassan főbenjáró bűnnek számít, s más témákról is csak virágnyelven lehet beszélni. Ez a tabu-rendszer ellentmond a "szép, új világrend" "magasztos" elveinek, s deformálja gondolkodásunkat, megfojtja szabadságunkat.

Az életünket meghatározóan érintő problémák egyike sem lehet tabu téma!
Így például beszélni kell az antiszemitizmusról és a zsidókérdésről is.
Az antiszemitizmus a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.) szerint "a zsidókkal szemben mesterségesen szított vallási és faji gyűlölet."

Ez a meghatározás több okból is furcsa. Egyrészt közismert, hogy az arabok is a szemita népek közé sorolhatók, így tehát - szó szerinti értelmezés esetén - antiszemitának kell minősítenünk a palesztinokat elnyomó izraelieket is. De tudjuk: a köztudatban az antiszemitizmus zsidóellenességet jelent. Így hát, bár ez pongyolaság: mi is ebben az értelemben fogjuk használni ezt a kifejezést. Jobb híján.
A másik ok, ami miatt a Bakos-féle szótár meghatározása furcsa: értelmezhetetlen az, hogy "mesterségesen szított vallási és faji gyűlölet." Ha ilyesmi létezik, akkor logikus, hogy létezik nem mesterségesen, hanem alapos okkal szított gyűlölet is, amely viszont - szintén e logika szerint - nem minősül antiszemitizmusnak. Azaz, létezhet olyan helyzet, amelynek természetes következménye a zsidókkal szembeni ellenérzés. S ha így van: ez semmiképpen nem minősíthető negatívumnak.
És itt majdnem elérünk írásunk lényegéhez - de előtte még egy fontos kérdést kell tisztázni: a zsidóság vallási közösség, vagy egy népcsoport?

Az egykori Heti Magyarország 1993. február 26-i számában jelent meg Zsidók és magyarok címmel az az elhíresült interjú, amelyben Landeszmann György főrabbi a magyar kultúrának a zsidó hatásokkal nem érintkező részét bőgatyának és fütyülős baracknak minősítette. Ebben az interjúban a főrabbi ugyanerre a kérdésre (mármint hogy vallás vagy nép) így felelt: "Életforma."
Sajátos meghatározás; annyi mindenesetre bizonyosan állítható, hogy nem vallási közösségről van szó. Izraelben élnek ateista, vallástalan zsidók is, akik ettől függetlenül teljes értékű zsidóknak tartják magukat. Tehát leszögezhetjük: amikor zsidókról beszélünk, egy népről beszélünk. Vagyis egy ember zsidó volta nem függ a vallásától. Ez pedig azt is jelenti, hogy ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy izraelita, katolikus, protestáns vagy egyéb vallást követ - az illető zsidó volta megmásíthatatlan tény. Jean-Marie Le Pen, a Francia Nemzeti Front vezetője mondta ironikusan: "Ha egy zsidó kikeresztelkedik, akkor lehet, hogy egy kereszténnyel több lesz - de nem lesz kevesebb egy zsidóval."

Visszatérve az antiszemitizmus Bakos-féle meghatározásához: megállapítottuk, hogy ha létezik mesterségesen szított gyűlölet, akkor létezik okkal, természetesen szított gyűlölet is. De legalábbis: ellenérzés.
Erről akarunk beszélni; szabadon, "politikai korrektség" nélkül. S nem gyűlöletet akarunk szítani: hanem a tények alapján tisztázni a frontvonalakat.

A zsidóság évezredek óta visszatérő problémája, hogy az őt befogadó közeg előbb-utóbb ellene fordul. Ezt nevezik antiszemitizmusnak, amely korunk eltorzult szemlélete szerint a világ legnagyobb bűne. E szemlélet szerint nagyobb bűn, mint például egy pedofil gyilkosság - mert az antiszemiták "az egész civilizáció ellenségei"...

Kissé demagóg, ám megfontolandó kérdés: lehetséges-e, hogy több ezer év több száz civilizációja egyformán rosszindulatú és gyűlölködő, míg egyetlen nép: a zsidóság mindig, minden körülmények között ártatlan áldozata más népek gyűlöletének?
A kérdésre mindenki maga adhatja meg a választ. Néhány érdekes tény azonban támpontul szolgálhat a bizonytalankodóknak.

A beszéd minden nép lelkiségének tükre. Ezért érdekes, hogy egyedül a zsidóság használ külön kifejezést arra, hogy: nem zsidó. Jiddis kifejezéssel gojnak hívnak mindenkit, aki nem tartozik közéjük. Vagyis nyelvükben is így osztják fel a világot: vannak ők, és vannak a gojok. Tegyük hozzá: a goj pejoratív értelmű, lesajnáló szó, körülbelül disznót jelent...

Ugyanerre utal a német eredetű antiszemitizmus szó is: nincs még egy nép, amely külön szót használna a vele szembeni ellenérzés kifejezésére. A más népek iránti ellenszenv, gyűlölet "csak" rasszizmus, de a zsidóellenesség - antiszemitizmus. Vagyis "speciális" dolog, amely "magasabbrendű", mint a "sima" rasszizmus.
Ez döntő fontosságú jelenség.

Tegyük fel, hogy valaki kiáll - mondjuk - a Körútra, és elkezd kiabálni: - Utálom a hottentottákat, utálom a hottentottákat!
Mi történik? Az emberek oda se néznek, esetleg mosolyogva továbbmennek. Senki nem fog arra gondolni, hogy ez szélsőség, és senki nem fog haláltáborokat, zakatoló marhavagonokat vizionálni.

És nem születik ebből az esetből újságcikk-láncolat, nem lesz belőle botrány.
Tegyük fel, hogy ugyanez az ember kiáll ugyanoda, és azt kiabálja: - Utálom a zsidókat, utálom a zsidókat!
Mi történik?
Az emberek megbotránkoznak, elmondják mindenféle nácinak, stb. És újságcikkek születnek, és felvonul a belvárosi zsidó értelmiség színe-java, szociológusok, politológusok, publicisták, miegyebek - és kiderül, hogy emberünk főbenjáró bűnt követett el.
De miért is?
Miért is esik más megítélés alá a zsidóellenesség, mint a más népek elleni hangulatkeltés?
Tessék mondani: ez nem faji megkülönböztetés?
És ez hogy fér össze a magasztos liberális elvekkel?
Persze erre azt szokták mondani: igen, de Auschwitz után nem lehet... és erre hivatkozva nem riadnak vissza semmitől.
Igen ám - de a palesztinokat lehet üldözni Szabra és Satíla után? A magyarokra lehet kígyót-békát kiabálni Trianon után?
Mert ha Auschwitz után nem lehet, de a többi tragédia után lehet - akkor megint a faji megkülönböztetéshez lyukadunk ki!
És tessék mondani: Auschwitz után most már mindent lehet? Auschwitz minden gazemberség következményei alól felmentést ad? Mert erről is szót kell ejteni; arról, hogy az Auschwitzra való állandó hivatkozás nemcsak devalválja a vészkorszakot, hanem meggyalázza az áldozatok emlékét. Ez zsarolás és hullarablás.
Az általánosítás kétségtelenül helytelen dolog. Ám minden népnek megvan a maga lelkisége, és minden népnek megvannak a maga jellegzetességei külsőleg éppúgy, mint belsőleg. Nyilvánvaló, hogy ezek a jellegzetességek nem egyforma erősséggel nyilvánulnak meg egy-egy nép gyermekeinél. De tény: ahogy van magyar karakter, van francia karakter, van német karakter, úgy van zsidó karakter is.
S ez válasz arra a gyakori álnaiv kérdésre is, hogy: "jó-jó, de milyen alapon döntöd el, hogy ki a zsidó?"
A jellegzetességek alapján.
Szabó Dezső így ír erről: "Egy középtehetségű, közepes ítéletű ember ül egy világfürdő sétányán, hol összetorlik a világ mindenféle népe. Egész bizonyos: hogy ezer eset közül legalább kilencszázban megmondja a jelenlevőkről, hogy melyik angol, melyik olasz, német, svéd és ezer esetben mondja meg ezer esetből, hogy melyik zsidó. A különbség csak az, hogy ezt a megállapítást a francia, az angol, a svéd stb. nem fogja antigallikanizmusnak, antibrittizmusnak, antisvédizmusnak nevezni. A zsidó pedig antiszemitizmusnak nevezi. (...) Sajátos tudományos jelenség volna az, ha antiretekizmus bűnébe esnék, ahányszor egy retket felismerek reteknek, vagy ha azt állítanám, hogy retek van, és fel lehet ismerni a kókuszdiók, narancsok és birsalmák között."
A lényeg tehát: minden népnek megvannak a maga jó és rossz tulajdonságai.
És bárkinek joga van egy-egy karaktert, egy-egy tulajdonságot ellenszenvesnek találni, s joga van ahhoz is, hogy emiatt ne nevezzék gazembernek, és ne hasonlítsák mindenféle tömeggyilkos mozgalmak vezetőihez.
S ha már Auschwitz az imént szóba jött: halkan jegyezzük meg, hogy Hitler uralmának elején még nem volt Auschwitz, és Hitler tízmilliók törvényes szavazatával lett Németország ura. S ezekben a szavazatokban benne volt, amire korábban utaltunk: a történelem tanúsága szerint a befogadó közeg előbb-utóbb szembefordul a zsidókkal. Ez az a tény, amiből a zsidóság makacs szűklátókörűséggel évezredek óta nem hajlandó levonni a tanulságokat.
Nem létezett olyan kor, nem létezett olyan közeg, amelyben a zsidóság ne őrizte volna meg zárt világát. Nem volt olyan társadalom, amelyben a zsidóság ne az államban működő államként élt és hatott volna. S mindezt a befogadó nemzetek rovására tette.
Vészi József, a XX. század elejének nagy sajtómágnása mondta 1919. januárjában Tormay Cecile-nek, a neves írónőnek: "...természetesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot - nem a zsidók -, de zsidók tették tönkre. (...) Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok."
Tudjuk jól, mire gondolt Vészi: a degenerált Károlyi-Kártevő Mihályt maga előtt toló Jászi (Jakubovics) Oszkár, Kunfi (Kunstetter) Zsigmond, Göndör Ferenc (Krausz Náthán), Kéri (Krammer) Pál és társaik nemzetvesztő politikájára. S hol volt akkor még Kun (Kohn) Béla, Korvin (Klein) Ottó, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, és hol voltak akkor még az ÁVH bosszúért lihegő terrorlegényei!
(Közbevetés: gyakran éri az antiszemitizmus vádja azt, aki bizonyos emberek eredeti nevét is feltünteti. Azonban Szálasi Ferenc és társai perében a népbíróság ugyanezt a gyakorlatot követte: Szőllősi Jenő és Beregfy Károly esetében is megemlítették az eredeti neveket: Naszluhácz, illetve Berger. Tehát ez nem antiszemitizmus, hanem tisztán tényközlés, amely nemcsak zsidókat érint. Sőt: épp a Rákosi-féle diktatúra szolgasajtója szinte kéjesen emlegette Mindszenty József bíboros, Magyarország mártír hercegprímása eredeti nevét: Pehm.)
Vészi József, az irodalomnak ez a nagy mecénása tehát maga szögezte le azt, amit egyébként oly sokan tudtak és tudnak. Vészit nehéz volna antiszemitának nyilvánítani, hiszen, ahogy mondta, ő is zsidó volt.
És igazat mondott: mert nem "A" zsidók - de zsidók azok, akik vélt vagy valós érdekeiken kívül senkire és semmire nincsenek tekintettel, és faji alapon szervezkedve arra törnek, hogy nemcsak Magyarország, de a világ rajtuk kívül eső részét uralmuk alá hajtsák.
Összeesküvés-elmélet? Meglehet - de valóban összeesküvésnek tűnik!
Mi másnak tűnhet, hogy Ausztria ellen bojkottot hirdetnek, amiért az osztrákok kedvező pozícióba szavazták a "szélsőjobboldali" Jörg Haider pártját; hogy bombák hullnak Irakra és Jugoszláviára az emberi jogok nevében - miközben Izrael fennállása óta büntetlenül taposhat sárba erkölcsöt, igazságot, törvényt, és büntetlenül irthatja náci módszerekkel a palesztinokat?
Közismert, hogy az Egyesült Államokban milyen erős a zsidó lobbi. Köztudott, hogy e lobbi akarata ellenére semmi nem történhet a világban. Vagyis elmondhatjuk, hogy a világot párszáz, talán párezer zsidó irányítja, mégpedig több ezer éves elszántsággal és több ezer éves célok érdekében. Egy izraeli író, Israel Shamir ennél tovább megy, és a zsidó lobbit gyakorlatilag szükségtelennek minősíti: "A zsidó kultúrát áthatja a bosszú gondolata. (...) Amerikai zsidók hozták létre Hollywoodot, és Hollywood fő témájának a bosszút tette. Lényegében az amerikai filmipar a zsidó kollektív tudat kifejeződése, és ez volt az amerikai psziché létrehozásának fő tényezője. Hollywoodból a bosszú szétáramlott a földön és egyértelműen segítette annak a világnak a létrehozását, amelynek most lakói vagyunk.
Más szavakkal: nincs szükség és nem volt szükség összeesküvésre. Inkább arról van szó, hogy az éretlen Amerika nem tudott ellenállni a zsidó mentalitás hatásának és zsidó állam lett, Izrael nagy testvére. A trieri rabbi egyik unokája, Karl Marx már az 1840-es években megjósolta, hogy Amerika zsidó állam lesz és a kapzsiság és elidegenedés zsidó ideológiáját öleli magához. Ez magyarázza a zsidók sikerét: teljesen természetes, hogy a zsidó államban a zsidók inkább sikeresek.
E magyarázat lehetővé teszi, hogy a (...) kérdésre válaszoljunk: vajon Amerika a zsidó lobbi miatt támogatja Izraelt vagy az 'amerikai nagyvállalatok valódi érdekei' miatt? A válasz: a zsidó lobbi (...) felesleges testület, míg Amerika egészében véve egy nagyobb zsidó állam, amelynek a Közel-Keleten kívül is vannak érdekeltségei."
Shamirnak voltaképpen igaza van, ez tulajdonképpen nem is összeesküvés, hiszen ez a faji alapú, faji érdekű erőszakos politika nyíltan, a szemünk láttára válik véres valósággá. Ám van konspiratív része is, hiszen e faji alapú magatartás aktív szereplői gyakran nem mint zsidók, hanem mint "független értelmiségiek", "emberi jogi harcosok" lépnek fel azokban az országokban, amelyekben élnek. S liberalizmust, abszurd, elmebeteg dogmákat hirdetnek a kezükön lévő televíziókban, rádiókban, sajtótermékekben, internetes fórumokon, kizárólagosan európainak minősítve ezeket a dogmákat, s porig gyalázva azokat, akik akár egy szót mernek szólni ellenük. Mindezt, ismételjük: magukat álcázva teszik. Ebben az értelemben tehát megáll az összeesküvés vádja.
Shamir nem kevesebbet állít, mint hogy Amerika - zsidó állam. Ezen állítás és saját megfigyeléseink, valamint az Egyesült Államok magatartásából levont következtetések tükrében figyelemre méltó az Egyesült Államok "alapító atyái" egyikének, Benjamin Franklinnek a több, mint kétszáz évvel ezelőtti véleménye:
"Ha nem utasítjuk őket ki az Egyesült Államokból (...), akkor kevesebb mint 200 év múlva leszármazottaink a mezőn fognak dolgozni, hogy a nekik szükséges dolgokat megtermeljék, míg ők az intéző irodájában fogják a kezüket dörzsölni és a pénzt számolni. (...) A zsidók, uraim, ázsiaiak, mindegy hogy hol születtek és hány generáció óta jöttek el Ázsiából, sohasem lesznek mások. Gondolatviláguk más, mint egy amerikaié és ez még tíz generáció után sem lesz másképpen. Egy leopárd nem tudja a foltjait megváltoztatni."
Mint láthatjuk, az emberi jogok és a szabadság nagy harcosának, Franklinnek a véleménye kísértetiesen egyezik Jean-Marie Le Pen korábban idézett véleményével: egy zsidó akkor is zsidó marad, ha másnak akar látszani. Ebből pedig egyebek mellett azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nem azok a szélsőségesek, akik a tényeket leszögezik, hanem az a felfogás a szélsőséges, amely az igazság kimondását bűnnek minősíti.
Ennek a nyelvi és szellemi terrornak természetesen egyetlen célja van: elszakítani az embereket a tradícióktól, az emberi léptékű, ésszerű gondolkodástól, saját gyökereiktől, és ezzel elvenni tőlük saját érdekeik felismerésének és érvényesítésének képességét, végső soron védekezésre képtelenné tenni őket. Ezt szolgálja az a gyűlölethadjárat, ami a nemzeti értékek és érdekek védelmezői, a tradíciók magasba emelői ellen irányul. Sőt, mostanában tanúi lehetünk annak is, hogy amikor egyes, eddig "megbízhatóan" szolgalelkű egyének és csoportok vérszegény, óvatoskodó megjegyzést tesznek arra vonatkozólag, hogy nem lenne-e helyes kissé mérsékelni az elvakult, mohó hódítás tempóját, akkor ez a világhatalom, a cionista tömb kíméletlenül lép fel a korábbi "lojálisok" ellen oly módon, hogy a még szolgalelkűbb gojokkal végeztetik el a megalázó piszkos munkát. Valami ilyesmi történt nemrég Németországban: a liberális német szabad demokraták (!!!) egy-két prominense fölvetette, hogy a háborús bűnös Sáron izraeli miniszterelnök magatartása fokozza a zsidóellenességet. A német szociáldemokraták (?), a Schröder-párt erre olyan stílusban reagált, hogy még a "mi" Haraszti Miklósunk is dörzsölhette a kezét, ha hallotta. A megfélemlítés és a bosszúállás meghatározója ennek a politikának.
A "goj" szolgalelkűség, a gyávaság viszont szánalmas és megvetésre méltó. Ha valamit, hát a védőfalként funkcionáló nemzeti szolidaritást végre a világ népeinek is meg kellene tanulniuk a zsidóktól. Ez a nemzeti szolidaritás az, amely minden kivívott ellenszenv és a történelem során bekövetkezett visszacsapás ellenére a zsidóság cionista tömbjét világhatalommá tette.
A cionisták által hirdetett végtelen és féktelen liberalizmus valójában a legtürelmetlenebb rasszizmus fegyvere; a cionista hódítás falánk harcosai kizárólag a "gojok" számára találták ezt ki. Jó, ha ezt is tudatosítjuk magunkban.
Ideje, hogy leszögezzük: a zsidókérdésről pedig, mivel mindezek miatt létezik: beszélni kell. Ez az érdekünk.
Ám mint mindenről, úgy erről a kérdéskörről is csak nyíltan, félelem nélkül lehet beszélni. Ha elfogadjuk a "politikailag korrekt" szókincset, ha "demokratikus közbeszédnek" fogadjuk el a semmit nevén nem nevező, hanem elmaszatoló, körbeíró affektálást, akkor megtettük az első lépést az önfeladás felé.
Európa népeinek öntudatra kell ébredniük; egyszer már ki kell mondanunk: nem tűrjük el, hogy egy ázsiai eredetű nép veszettjei szabják meg, milyen módon lehetünk európaiak. Egyszer már ki kell mondanunk: a saját hazánkban nem kívánunk behódolni, asszimilálódni, de még alkalmazkodni sem egy olyan faji alapon szerveződött tömbhöz, amely létünkben veszélyeztet bennünket.
Európában az utóbbi fél évben elkezdődött valami ébredés-szerűség. Minden európainak, így nekünk, magyaroknak is kötelességünk, hogy ezt az ébredést erősítsük, a tisztánlátást segítsük.
A világ népeinek nyílt párbeszédre kell hívniuk a cionista tömböt. Tiszta, egyértelmű megfogalmazásokkal. Örökre el kell felejteni azt az ostobaságot, hogy bizonyos szavakat nem lehet kimondani. A zsidó az zsidó - ez ténymegállapítás, nem sértés. Nem az igazság, hanem az alakoskodás, a hazudozás, a mimikri-politika sértő.
Tisztáznunk kell végre, ki kicsoda, ki mit akar.
És azt is tisztáznunk kell, hogy a cionista nyomulás elleni fellépés nem antiszemitizmus, nem zsidóellenesség. Szabó Dezső írta: "Ha én egy-két zsidót utálok, már antiszemita vagyok?" És igaza volt - mert az igazság kimondása, a tények számbavétele nem gyűlöletkeltés, hanem tisztázás. Az igazság nevében ki kell mondanunk, hogy elegünk van a különböző nyílt és leplezett cionista praktikákból, az Auschwitzcal való állandó zsarolásból, a zsidóság pozitív diszkriminációjából, és abból, hogy Izrael következmények nélkül felülemelkedhet minden erkölcsi parancson és minden írott nemzetközi törvényen.
Israel Shamir szerint az Egyesült Államok zsidó állam. A Tradíció erői sajnos elbuktak, amikor a Déli Konföderációt legyőzték a csavargó jenkik.
De Európa nem zsidó állam - és kötelességünk, hogy földrészünket megőrizzük a nemzetek Európájának, hazánkat pedig magyarnak.
Büszke magyarok és büszke európaiak vagyunk: méltatlan hozzánk a félelem, a meghunyászkodás. Nem vagyunk zsidók, és nem is akarunk zsidókká válni. Európa a kereszténység által jótékonyan befolyásolt hellén-római civilizáció örököse. Jogunk van a saját érdekeink érvényesítéséhez. Felelősek vagyunk Európánkért, hazánkért, nemzetünkért. Elismerjük a zsidóság jogait - de ugyanezt mi is elvárjuk a cionistáktól.
Európa nem lehet kisebbségben Európában!
El kell végre szánnunk magunkat érdekeink határozott képviseletére. Másokkal egyetértésben, ha lehet - de bárkivel, adott esetben a cionista hódítókkal szemben, ha szükséges.

Az írás az Új Idők 2002. augusztus elsejei számában is megjelent."
Forrás:www.szoda.web-oldal.hu/