A nagy kiárusitás

A nagy kiárusitás

Teljes szinopszis:

A nagy kiárusítás politikai film. A világ legkülönbözőbb részein játszódó epizódok nagyon konkrét emberi sorsokban jelenítik meg a privatizáció elvont fogalmát. Tragikus, tragikomikus, de lélekemelő történeteket látunk olyan emberek életéből, akik nap mint nap szembesülnek annak a magánosítási politikának a hatásaival, amelyet a Washingtonban és Genfben székelő személytelen nemzetközi pénzintézetek diktálnak, köztük a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF), a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).

FLORIAN OPITZ író-rendező feltárja a hatékonynak és ragyogónak beállított privatizált és globalizált világ valóságát. Megvizsgálja „a nagy kiárusítás”, azaz az alapvető közszolgáltatások – a víz- és áramellátás, a tömegközlekedés, sőt az egészségügyi ellátás – magánkézbe adásának hatásait. A rendező Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, vagy Európában és az Egyesült Államokban találkozik azokkal az emberekkel, akiknek a fönti szép ígéretek csak üres szólamok. És amit a film bemutat, az még csak a kezdet.

FLORIAN OPITZ beszél az új gazdasági világrend építőivel, de a hétköznapi emberekkel is, akik a bőrükön érzik az előbbiek működését. Elmeséli egy dél-afrikai aktivista történetét, aki olyan szegény családoknak segít Sowetóban, akiknél a privatizáció előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM kikapcsolta a villanyt, mert nem tudták fizetni a magas számlákat. A rendőrség és a cég biztonsági szolgálata egyaránt vadászik a gerrilla villanyszerelőkre, akik illegálisan visszakötik az áramot a szegények otthonába.

A következő történet egy filippino anyáról szól, aki Manila egyik nyomornegyedében él a családjával. Már évek óta küszködik, hogy ki tudja fizetni a vesebeteg fia heti két dialízis kezelését. Ha a hét végéig nem szedi össze a pénzt, meghal a fia.

A harmadik epizód hőse egy jó humorú brit mozdonyvezető és szakszervezeti aktivista. Azzal büszkélkedhet, hogy Európa legjobban működi vasútjánál kezdte a pályát, ám néhány év múltán egy privatizált, részekre szabdalt és leépült iparágban találta magát, ahol rendszeresen összeomlik a szolgáltatás. Állandó harcot folytat a kollegáiért, akikre az utóbbi évek során egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a magáncégek vezetői. Ez a túlfeszítettség nem egy halálos balesethez vezetett már a brit vasútvonalakon.

Utoljára, de nem utolsósorban egy boliviai város, Cochabamba lakosainak harcát ismerhetjük meg egy amerikai nagyvállalat ellen, amely megpróbálta átvenni a települési vízellátást. A kísérlet a világtörténelem első “vízháborújához” vezetett, amelyben boliviaiak tízezrei szálltak szembe a rendőrséggel és a katonasággal.

Noha az epizódok a privatizáció tragikus következményeit ábrázolják szerte a világban, a film nem sugall reménytelenséget. Egy kétségbeejtő helyzetben, amelyben úgy tűnhet, hogy nincs alternatívája az „erősebb kutya“ győzelmének, az emberek összefognak és szembeszállnak a verhetetlennek látszó ellenséggel.

Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász is megszólal a dokumentumfilmben, és elmagyarázza, honnan származik a magánosítás dogmája, ki profitál belőle és mit veszít a társadalom, ha vakon követi ezt a modellt. A Világbank korábbi igazgatójaként alapos ismerője a privatizációs folyamatokat ösztönző nemzetközi pénzügyi intézeteknek, de mára átállt a vesztesek oldalára.

A nagy kiárusítás különleges film: nem egymás után mondja el az egyes történeteket, hanem összeszövi őket, és ez a gondosan kimunkált, egymásra épülő szerkezet egyszerre teszi érdekessé és hitelessé a dokumentumfilmet. És a végeredmény több lesz, mint a részek összessége.


Szereplők:

SOWETO, Dél-Afrika

Bongani Lubisi

a Soweto-i Áramszolgáltatási Válság Bizottság 32 éves aktivitája, két leánygyermek apja. A szervezetet Dél-Afrika legnagyobb városának polgárai alapították, amikor a privatizálás előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM, háztartások sokaságában szüntettte be az áramszolgáltatást, mert nem tudták többé fizetni a villanyszámlát, és mindez Soweto lakosságának többségét érintette. Bongani és barátai létrehozták a Kanyesa Hadművelet nevű mozgalmat az áramszolgáltatás hiánya miatt szenvedő családok megsegítésére (Kanyesa zulu nyelven azt jelenti: “Legyen fény!”), ami azt jelenti, hogy egyszerűen visszakapcsolják az áramot. Elkötelezettsége miatt Bongani Soweto-ban rendkívül népszerűvé vált, de számos ellenséget is szerzett, közöttük az ESKOM céget, és a kormányzó ANC párt tagjait. “Többé már nem félek a börtöntől”, mondja. “A családomat is arra szoktatom, hogy egy nap majd kaphatnak egy telefonhívást azzal az üznettel: Meghaltam.”


BRIGHTON, Nagy-Britannia

Simon Weller

37 éves mozdonyvezető, szakszervezeti aktivista, és a motorok szerelmese. Nem tud belenyugodni abba, hoy a Brit Vasutakat, Nagy-Britannia korábbi állami tulajdonban és működésben lévő vasútját privatizálták. Simon kollégáiért harcol, akik az elmúlt években elviselhetetlen nyomásnak voltak kitéve magántulajdonos alkalmazóik által. Olyan nyomásnak, amely azóta számos balesethez vezetett. Amikor arról kérdezik, hogy szerinte ki nyert és ki vesztett a vasút privatizációjával Nagy-Britanniában, egyértelmű a válasza: “Rövidtávon a bankok és a pénzpiacnyert vele, mivel elvették az állam pénzét. Ingyen adták. És ki vesztett? Hosszú távon a közösségek és a társadalom, amely engedte, hogy mindez megtörténjen, hogy a profit érdekében a vasút és a vasúti szolgáltatások leromoljanak, és szétverjék azokat. És még nincs is vége. Az emberek hittek a privatizáció szépségének dajkameséjében. Az elmúlt években viszont oly keservesen bebizonyosodott, hogy csalódtak.”


MANILA, Fülöp-Szigetek

Minda Lorando

Metro-Manila nyomornegyedében él, 53 éves családanya. Évek óta küzd azzal, hogy előteremtse a pénzt arra, hogy fia hetente kétszer megkapja a szükséges dialízis kezelést az ország egyik magánkórházában. Ha nem sikerül, fia meg fog halni.


MANILA, Fülöp-Szigetek

Ifj. Delfin Seriano

Manila egyik legnagyobb kórházának főnővére és klinikai oktatója. Csaknem valamennyi nővér diákja el akarja hagyni az országot, mert a Fülö-Szigeteken a privatizált egészségügyi szktorban nem keresnek annyit, hoy eltartsák családjukat. Delfin minden beteget egyformán szeretne ellátni, de csak azokat kezelheti, akik ezt megengedik. “A privatizáció a szegények számára megnehezíti, hogy hozzájussanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz. M indenért fizetniük kell” mondja. “A világbanki adósságunk miatt viselnünk kell egy rossz egészségügyi rendszer terhét.”



COCHABAMBA, BOLIVIA

Dona Rosa

60 éves, öt gyermek anyja, az “ivóvíz háború” eblematikus figurájává vált. Az egész világsajtót bejárta az a fotó, amelyben Rosa teljes harci öltözetben száll szembe egy rendőrrel, így a víz privatizálása ellen küzdők harcának szimbólumává vált. “Mára már ellopták ipari létesítményeinket, a vasutunkat, repülőinket és természeti erőforrásainkat. Amikor a vizünket is privatizálni akarták, nem hagyhattuk szó nélkül, és harcolnunk kellett. A Víz az Élet. Az Életet nem lehet privatizálni,” emlékszik vissza.



COCHABAMBA, BOLIVIA

Oscar Olivera

45 éves gépész és szakszervezeti aktivista, 2000-ben az utcára vezette Cochabamba népét, amikor Bolívia kormánya az ország harmadik legnagyobb városában privatizálta a vízszolgáltatást a Világbank nyomására. A vízkoncessziót az amerikai Bechtel cég nyerte.

Cochabambában tízezrek vonultak az utcára tiltatkozásul. Egyszerűen nem voltak hajlandók keresetük egyharmadát kifizetni a cégnek azért, hogy egyáltalán ivóvízhez jussanak. A kormány előbb rendőri erőket vetett be, majd a katonaságot. Ebből nőtt ki az a küzdelem, amely a “a víz háborúja” néven vált ismertté.



NEW YORK CITY, USA

Joseph Stiglitz

a világ egyik legismertebb közgazdásza, éles hangon bírálja a fundamentalista globalizációs és privatizációs politikát. Stiglitz tudja, miről beszél. Clinton elnök gazdasági tanácsadója valamint a Világbank egyik fő közgazdásza volt, mielőtt átállt a másik oldalra. Azé a Világbanké, amely a világméretű globalizáció és privatizácós politika egyik hajtómotorja. Ott kellett, hogy hagyja a Világbankot, miután kritizálta a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet neoliberális politikáját. Ma Manhattan északi részén, a Columbia Egyetemen tanít.

Rendezői hitvallás


Ma nagyon sokan és sokat beszélnek a globalizációról és a privatizációról. Világszerte napi kérdéssé vált, nemcsak a médiában, hanem a mindennapjainkban is. De tudjuk-e ténylegesen, hogy mit jelent számunkra a privatizálás? Mit jelent a közösség számára, ahol élünk? Gyermekeink számára? És az emberek számára, akiket érint?
Számos film született az elmúlt években, amely a globalizációhoz hasonló világméretű gazdasági jelenségekkel foglalkozik ilyen vagy olyan módon. Legtöbbjük azonban nagyon absztraktan próbálta magyarázni a privatizációt és a globalizációt. Egyrészt abból a nyugati szemszögből, amely meggyőződésből hirdeti, másrészt pedig szakértők és a globalizáció kritikusai szemszögéből. Az érintettek sokszor számadatokká váltak, statisztikai tényekké, legjobb esetben pedig áldozatokként jelentek meg. Nem cselekvőképes egyénekként, akik képesek saját kezükbe venni sorsuk irányítását, és meg tudják változtatni a körülöttük levő világot.

A film végén a néző nem érezte, hogy megérintették, a téma távoli maradt, és absztrakt. Pedig a privatizáció mindannyiunkat érint, a világ minden részén. A NAGY KIÁRUSÍTÁS-ban a célom az volt, hogy megmutassam, valójában mi rejlik az alapszolgáltatások privatizálásának absztrakt jelensége mögött, mit jelent az érintettek számára és hogyan éreznek emiatt, mit veszít a társadalom azzal, hogy az alapvető közszolgáltatásokat magántársaságok kezébe adja, milyen az, mikor az állam visszavonul a felelősségvállalástól, és nemzetek feletti társaságok veszik át az irányítást.

A NAGY KIÁRUSÍTÁS szereplőinek rá kell döbbenniük, hogy mit jelent ma, ha a víz és energiaszolgáltatás, a tömegközlekedés és az egészségügy privatizálásra kerül. Olyasmivel kénytelenek küzdeni, ami előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténhet. Ők azonban nem törődnek bele sorsukba, hanem szembeszállnak azokkal a mechanizmusokkal, amelyek révén a totális kapitalizmus saját közösségükben megnyilvánul. A világszerte érvényesülő tendenciák: az alapvető közszolgáltatások privatizálása és az állam kivonulása olyan tárgyalásokon kap lendületet, amelyek zárt ajtók mögött folynak, társaságok és névtelen pénzintézetek által folytatott tárgyalásokon, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) érintett. Mindeközben a széles közvélemény alig vesz tudomást a fejleményekről, és a tendenciák hatásairól:

A társadalom csaknem minden területét a piaci működés szabályai fogják meghatározni. Semmi sem érinthetetlen. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a jövőben nem a köz irányítása alatt állnak majd az alapvető szolgáltatások, mint a víz és energia szolgáltatás, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás és az oktatás – hanem nemzetek feletti társaságok kezében. És az ő hatalmukban áll majd dönteni arról, hogy ki jut hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, amelyek többé már nem közösségi szolgáltatások lesznek. Ki jut majd hozzá az ivóvízhez, az energiához, a tömegközlekedéshez, az egészségügyi ellátáshoz: csak azok, akik majd meg tudják fizetni. A legtöbb ember nem is sejti, hogy milyen hatalomátvétel zajlik napjainkban, pontosabban kezdődött már el jó ideje. A film arra vállalkozik, hogy ezen változtasson. Dokumentumfilmünk arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy ezek a történések mindannyiunk életét megváltoztathatják. A film szereplőinek erőteljes története az egyedi részleteken keresztül mutatja be, hogy milyen nagy egésznek válhatunk részesévé.

Florian Opitz, Köln, 2006 március

3. Florian Opitz

Florian Opitz szabadúszó dokumentumfilmes, író és újságíró. A németországi Saarbrückenben született 1973-ban. Történelmet, pszichológiát és angolt tanult a kölni és a heidelbergi egyetemen. 1998-tól dolgozik szabadúszó filmesként és újságíróként több európai

tévécsatorna, köztük az ARD, az ARTE és a ZDF számára. Számos politikai dokumentumfilmet készített, főleg a globalizációhoz kapcsolódó és történelmi témákban, portrét Jack Kerouacról, Charles de Gaulle-ról, Naomi Kleinről vagy a skinhead-mozgalom történetéről. 2000 óta dolgozik a német történelm tárgyú doktori dolgozatán.

Florian több német egyetemen is tanít dokumentumfilmezést.



4. Filmográfia (válogatás)

The hunt for the killer virus

45', Video, 2005

Broadcast on ARD, 3sat, Phoenix, SWR, BR

The last days on the Western Front (2 Miniseries)

3 x 45', Video, 2005 and 3 x30’

Broadcast on WDR, ARD

The hunt for the killer virus

45', Video, 2005

Broadcast on ARD, 3sat, Phoenix, SWR, BR

The Arabs - Concept of an Enemy

45', Video, 2003

With Heinrich Billstein and Werner Biermann

Broadcast on WDR, ARD

Blood for Oil. The Wars for the Black Gold

45', Video, 2003

With Heinrich Billstein and Mathias Haentjes

Broadcast on WDR

Goliath’s Nightmare. Protest against Globalisation since Genua 2001

45', Video, 2002

Broadcast on WDR, 3sat, Phoenix

The Sixties. (Miniseries)

2x 45', Video, 2001

Broadcast on WDR, 3sat, Phoenix

ARTE-Metropolis: The new Anti-Globalistaion Movement in France and the USA

10', Video, 2001

Broadcast on ARTE

ARTE-Metropolis: Tibet - Myth And Reality. The human rights situation in Tibet

12', Video, 2001

Broadcast on ARTE

Baden 68. De Gaulle escape from the Paris student riots.

10', Video, 2001

Broadcast on WDR

(Nominated for the French-German Journalist Award)

Adenauer. The Life of Western Germanys first Chancellor

45', Video, 2000

Broadcast on WDR

Women in Hitlers Army

15', Video, 1999

Broadcast on WDR, NDR, SWR, BR and 3sat

The Second World War. A Concise History

45', Video, 1999

With Heinrich Billstein and Mathias Haentjes

Broadcast on WDR and 3sat