Kinek mi drága

Kinek mi drága?
Forrás: hir3.hu

Tölgyessy Péter cikkének állítása szerint, 'Magyarország ideje drága' (Népszabadság - ápr. 5.). Tölgyessyvel azért érdemes vitatkozni, mert a kormányválsággal küszködõ hatalmi elitek érdekeinek elemzése mellett, a magyar társadalom állapotára, válságos hangulatára is fordít némi figyelmet. A neoliberális világszemlélet többi nyilvános hangadója - Simor András, Bokros Lajos, Lengyel László - ugyanis a hatalmi (politikai és gazdasági) elit belsõ meghasonlásából, összecsapásából értelmezi és magyarázza a teljesen nyilvánvaló krízishelyzetet: A válság adott, az idõ rövid, gyorsan kell megoldani.

De kinek az ideje drága: az országé, a társadalomé, vagy a harcoló hatalmi eliteké?
Tölgyessy kivételével, a többi neoliberális elemzõ a szokott egyoldalú modellt javasolja: a kormánykoalíció teljesítse mindenáron (két-háromezer milliárdos megszorítások révén) a konvergencia-programot, s adott esetben támogasson egy új szakértõ pártatlan miniszterelnököt. Válságprogram, válságkormány, válságkezelés neoliberális módra.

Tölgyessynek természetesen szava sincs e megoldási képlet ellen. Nem mutat rá, hogy az pl. keményen antidemokratikus, a népszavazáson kinyilvánított többségi véleménnyel ellentétes, és legfõképpen - a várható társadalmi ellenállás miatt - megvalósíthatatlan. Számításaiba bekalkulálva, Tölgyesinek mégis számít valamit a társadalom aktív tiltakozása. Ezért javasol egy irreális politikai kompromisszumot a hatalomért csatázó eliteknek: Mondjon le a kisebbségi szocialista kormány, a Fidesz pedig a fölényesen megnyert választások után korlátozza önmagát. Azaz eleve ne valósítsa meg esetleges új programját. Csakhogy akkor mire való a választás? .
Bokros és Simor még egyértelmûbb: új megszorítások szükségesek, s a csomag névadója kettejük mellett még akár Surányi György is lehet. Lényeg, hogy folytassa valaki Gyurcsány megbukott politikáját, realizálja a gyurcsánytalan gyurcsányizmust.
Én ez utóbbi forgatókönyvet tartom a legveszélyesebb csapdának, zsákutcának. Kezdeményezõi úgy próbálnak rákényszeríteni az emberekre - Bokrosénál is súlyosabb - megszorításokat, hogy a magyar társadalom többsége elfogadni nem akarja, elviselni és teljesíteni pedig nem képes a konvergencia-programba kódolt áldozatot.
Ezek az áldozatok - szerintem - jórészt értelmetlenek, ráadásul teljesíthetetlenek.
Értelmetlenek, mert nem a 'régi magyar társadalmi modell' - magyarán a Kádár-rendszerbõl reánk maradt nagy jóléti elosztási rendszerek - hálózata van válságban. Hasonló jóléti intézményrendszer a XX. századi Európa minden államában kialakultak és - biztosítva az európai társadalmak integrációs kereteit - mûködnek. A neoliberális államtalanítás az európai társadalmi modell szétverését jelentené, így komolyan és eredményesen semelyik kultúrállam sem meri kipróbálni!
Mit ér egy politikai demokrácia, amelyik az elemi szociális jogokat megtagadja? Magyarország esetében konkrétan azért kellene felszámolnunk a szociális ellátó rendszereket, hogy az IMF követeléseit (lásd, államadóság stb.) teljesítsük? Eddig mindegyik kormányunk teljesítette, s - miközben eltûnt a közvagyon - újra nõ a csõdtömeg, mint a levágott sárkányfej. Majd minden más állam, Lengyelországtól Argentínáig más megoldást választott - s az õ útjuk a mienknél járhatóbbnak bizonyult!

Teljesíthetetlennek pedig azért ítélem az elõírt áldozatot, mert a magyar társadalom kimerült, elszegényedett, proletarizálódott és elöregedett a rendszerváltozás óta. Aktív népességünk jó fele rendelkezik munkahellyel és munkajövedelemmel, nincs mibõl többet fizetnie. Egyszerûen nem tud több közterhet vállalni. Csak önmaga megélhetésén (élelem, lakás, energia) és a jövõ feladásán (demográfiai csõd) takarékoskodhat.

Ugyanakkor nálunk a profit zömét kisajátító multinacionális nagyvállalatok lényegében nem vállalnak részt a közteherviselésbõl!

Ez a tétel hiányzik minden végelszámolásnál. Társadalmunk nem tudja, hatalmi elitünk nem akarja a változtatást, a hozzájárulást kikényszeríteni, kialkudni, sem kiböjtölni . A lényeget illetõen ezért nem érthetek egyet semelyik liberális szemléletû válságkezelõ recepttel. Az elsõ lépés megtételét mégis hozzájuk hasonlóan gondolom: a politikai közéletet gyurcsánytalanítani lehet. Vagyis Gyurcsánynak mennie kell!

Bilecz Endre - politológus (ÁVF)