Galíciai jöttmentek

Galíciai jöttmentek

A zsidók megkötöttek egy kirekesztő szövetséget a Jóistennel (ószövetség). A Jóisten látta, hogy ez nincsen jól. Jézus küldetése jött. És a zsidók megölették. És bebizonyosodott a próbán: a kirekesztő szövetségnek vége.

A megkötött új szövetség egyetemes, univerzális, befogadó lett. De ez a fajvédő és kirekesztő, atavisztikusan törzsi jellegű zsidó vallás végét jelentette volna.

Az egyházban sokakat ügynökdossziékkal zsarolnak, sokakat, akiket akiket anno bekényszerítettek a 3/3-as gépezetbe. Az ügynökdossziék SZDSZ-közeli kezekben vannak. Most éppen a zsidó Kenedi János bizottságánál. Ezért is olyan megfelelési kényszeres az egyház a zsidók felé.

Anno a MOVE és a Levente mozgalmat minden hazai egyház megáldotta. Ma pedig a Gárdáktól elhatárolódnak.

*További példáért lásd még Hegedűs Lóránt kálváriáját.*

A zsidóknak semmi sem elég, ha a kisujjad nyújtod, a kezed kell, ha a kezed, akkor meg minden más. Nem egy idegen népfajnak kell megfelelni, hanem a magyarságnak, ugyanis mi vagyunk itthon.

Mivel a http://www.nemzetihirhalo.hu/ levlistáján vagyok, éppen van erről is új infóm.

Siklósi András

Tiltakozás a Magyarországi Református Egyház 1990. június 12-én hozott zsinati határozata, ill. e nyilatkozat 2008. május 7-én történt megerősítése ellen.

Távol álljon tőlem, hogy katolikus létemre a reformátusok belügyeibe avatkozzam, különösképpen szeretnék távol maradni a teológiai vitáktól. Itt azonban sokkal inkább politikai-nemzetvédelmi ügyről van szó, mely minden keresztény-keresztyén hazafinak megkerülhetetlen gondja, ezért én sem hallgathatok.

Érthetetlen számomra az az elfogult, egyoldalúan megalázkodó hangnem, ami végig jellemző mindkét dokumentumra.

Úgy érzem, erre semmi szükség, s ha már a zsidósággal való "barátkozás" gondolata egyáltalán fölmerült, akkor a legkevesebb, hogy ezt a kölcsönösen egyenrangú hangvétel s a tárgyilagosság jellemezze. Nevetséges, hogy amikor melldöngető meaculpázással a zsidóság elleni (nem létező vagy koholt) keresztyén bűnökről szólnak, s ezekért fölöslegesen bocsánatért esedeznek, akkor a zsidóság számtalan valódi (egyben rendkívül súlyos) magyar- és keresztyénellenes vétkéről még egy halk sóhaj erejéig sem emlékeznek meg. De nézzük sorjában.

Először is le kell szögeznem, hogy a zsidóság és a magyarság történelme nem hasonlítható össze. Hiszen ha csak a legutóbbi ezer év magyar szenvedéseit nézzük, akkor világosan meg kell állapítanunk, hogy ezekben népünk mindvégig ártatlan volt, s csupán különleges balszerencséje, ill. a körülmények végzetes összejátszásai okozták; a zsidóság viszont többnyire a maga embertelen, önző viselkedésével zúdította fejére a bajt. Mi a zsidókat soha nem bántottuk, sőt befogadtuk, megvédtük, majd Európában elsőként emancipáltuk (egyenjogúsítottuk) őket. A II. világháborúban történt részleges munkatáborokba hurcolásukat sem mi kezdeményeztük, hanem mindvégig akadályoztuk, szabotáltuk annak végrehajtását, s a legváltozatosabb módokon bújtattuk, mentettük őket, amiért örök hálával tartoznának nekünk; ehelyett ma is bűnösöknek, antiszemitáknak, utolsó csatlósoknak bélyegeznek bennünket, sőt mindenféle "kárpótlásokat", sarcokat követelnek tőlünk. Ők viszont iszonyatos és megbocsáthatatlan gaztetteket követtek el ellenünk: legyen elég csupán az 1919-es patkánykurzusra, az 1945 és 1956 utáni vérengzésekre, vagy a bolsevizmus alatti s az 1990-es gengszterváltástól mindmáig húzódó kártételekre utalni. Utóbbi esetben jogfosztásunk, gazdasági, szellemi és erkölcsi megnyomorításunk, eladósításunk, hazánk totális gyarmatosítása és javainak áron aluli kiárusítása stb. is nagyrészt az ő lelkiismeretüket terheli. Vajon a Peresz-i gátlástalan merkantil szemlélettel mikor hagynak már fel, s ugyan mikor kérnek bocsánatot tőlünk megszámlálhatatlan bűneikért?! (A 6 milliós s a 600 ezres fantomszámokat már cáfolni sem érdemes, hiszen ezerszer bebizonyosodott már - legutóbb éppen a Vöröskereszt adatainak közzétételével - ezek tarthatatlan volta.) S mi magyar keresztyének mit szóljunk ahhoz, amikor zsidó körökből nyilvánosan fölszólítanak az összes fajtánk-béli kiirtására? Gondoljunk csak bele, milyen elemi fölháborodás söpörne végig országon-világon, ha mindez fordítva hangzott volna el!

Ami a hitelveket illeti, mi sohasem akartuk a keresztyén dogmákat rájuk kényszeríteni, viszont azt sem szeretnénk, ha a szívünket bármi módon "körülmetélnék" (egyéb testrészünket nem is említve!), vagy teletömnék a fejünket holmi ósdi judaizmussal, amit Jézus Urunk réges-rég meghaladott a maga szeretet-vallásával. Tehát a zsidókereszténység eleve fából vaskarika, megfoghatatlan ideológiai baromság. A két vallás és nép közti értelmes, egyenrangú párbeszédet nem ellenezzük, ám elfogadhatatlannak tartunk bármiféle eszmei-érzelmi összemosódást. (A tűz és a víz nem házasítható össze!)

Nálunk nincs, nem is volt soha tömeges antiszemitizmus (noha alapos okunk bőven lenne rá!), ugyanakkor elegünk van a kötelező holokauszt-bábszínházakból, a nyilvános hanuka- és purim-ünnepségekből, a zsidó-fesztiválokból, a visszatetsző önsajnálatukból és a mártíromságuk szüntelen sugalmazásából. Ezzel szemben szeretnénk kegyelettel megemlékezni saját háborús és egyéb hősi halottainkról, üldözötteinkről, ártatlan áldozatainkról, akik száma messze fölülmúlja a zsidóság veszteségeit, s zömmel éppen az ő elképesztő barbárságuk számlájára írható.

Hogy a keresztyének (ha úgy tetszik: gojimok) s a zsidók közt nem lehet soha "testvériség" (maximum jó viszony), azt nemcsak a Talmud és más zsidó iratok bizonyítják a legfényesebben, hanem a héber Biblia (nálunk Ószövetség) számos passzusa is igazolja. Ami pedig az izraelita temetők sírjainak sajnálatos meggyalázását illeti, ilyesmit jó érzésű magyar keresztyének elvétve sem követnek el; több esetben viszont kiderült, hogy éppen bizonyos zsidó fölbujtók állnak mögöttük, hogy ezzel is fölszíthassák a "szunnyadó antiszemitizmus" parazsát. Veszélyes játék ez, mert addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik. A keresztyénség valóban általános emberszeretetre és megbocsátásra való törekvést is jelent, azonban ez nem tévesztendő össze az önfeladással, önsorsrontással s az elvtelen meghunyászkodással.

Végezetül fölemeljük szavunkat a Hegedűs családot nemcsak zsidó részről, hanem a református egyház berkeiből is érő alávaló diszkriminációk ellen. Legyen elég csupán főtisztelendő dr. Hegedűs Loránt püspökválasztáson történt összeesküvés-szerű megbuktatására utalnunk, vagy fiának, ifj. Hegedűs Lorántnak ellehetetlenítésére irányuló otromba támadásokat fölidéznünk, melyek napjainkban is folynak. Pedig ők semmi mást nem cselekedtek, mint szóvá tettek bizonyos anomáliákat, melyek mind a keresztyénség, mind a magyarság, mind pedig a zsidóság szempontjából végzetessé válhatnak. Úgy gondoljuk, ez az igazságkereső, biblikus hozzáállás minden protestáns és katolikus egyházi személynek kutya kötelessége lenne; ezért rettenetes szégyen az, hogy a maguk gyávaságát azzal palástolják, hogy a helyettük is bátran föllépőket próbálják meghurcolni és tönkretenni.

A magunk részéről a zsidóság érdekében semmilyen további "önkéntes" áldozatra nem vagyunk hajlandók, hiszen eddig akárhányszor nyújtottunk nekik békejobbot, az soha őszinte viszonzásra nem talált.

Ha ezután bármilyen közeledést vagy együttműködést szeretnének, akkor a következő engesztelő lépéseket nekik kell megtenni. Mi jól megvagyunk nélkülük minden téren, míg ők mindenben reánk szorulnak. Egyenrangú partneri viszonyról szó lehet (általános bűnvallásuk után), ám azt sohasem fogjuk eltűrni, hogy bármiben fölénk nőjenek; pláne azt, hogy valamiféle új államot alapítsanak maguknak a mi hazánk kebelében!

Nem reméljük, hogy tiltakozásunknak komoly és pozitív foganatja lesz, akár a zsidó, akár a keresztény-keresztyén egyházakban, ám fájdalmunkat akkor is szét kellett kiáltanunk, ha visszhangtalan marad; mert "vétkesek közt cinkos, aki néma"!

UPDATE : ELSŐ FOKON GYŐZÖTT AZ IGAZSÁG !!!

http://kuruc.info/r/2/24755/