Szabadkőművesek a keresztény katolikus egyházban

Szabadkőművesek a keresztény katolikus egyházban

Keresztény Európa Népei, az Európai eredetű népek politikai és vallási elitjei számára A VB kapcsán.

Mindnyájan tudjuk, érezzük mindennapjainkból, hogy a tradicionális Európai értékek, annak ellenére, hogy itt élnek szívünkben, pszichológiai felépítésünkben, mind kisebb és kisebb szerepet játszanak – és hadd erősítsem meg a kifejezést – JÁTSZANAK a mindennapi politikai, valamint szellemi, vallási életében az átlagos Európainak…Magyarnak. Hazánk, Európa és ezen belül Magyarország látszólagos gazdasági kényszerpályán kering az Egységes Világrend (One World Order) napja körül. Mindez egy, és csakis egy alapvető emberi gyarlóságra épül: az eszetlen, tudatlan vad félelemre. Ami testvériességet, az Emberiség iránt érzek, az elvérzik ezen ideológián. Vallom a különbözőség, diverzitás „doktrínáját” -szeretem a 'más'-ságot – csak nem 'úgy'. A probléma abból adódik, hogy amint a népeket, kultúrákat, nemzetségeket, fajtákat, a magukkal hozott és önmagukban hordozott szokáshagyományokat összeöntjük a „diverzitás” nevében, mindazok a megkülönböztető vonások, melyek magát a Népeket, Fajtákat jellemezik eltűnnek a Nagy Barnássárga Melasz olvasztótengelyében. Ez különösen érvényes a „bennszülöttekre” – ránk, az Európai emberre. Mi, Európaiak, a túlélési, éghajlati, biológiai, történelmi kényszeredettségeinkből kifolyólag olyan társadalmak, szervezkedési formák létrehozása révén érvényesülhettünk, melyek a mai napig jellemzik gondolkodásmódunkat. A Kereszténység PONTOSAN ebbe a szociális érzékenységbe illett bele, ezért is terjedt el Európa népei között futótűzként, és szolgált kapocsként különböző, de jellemzően Európai kultúráink között. Ez a Kereszténység viszont alapjaiban mond ellent annak a ma Judeó-Kereszténységnek nevezett konstrukciónak, amit a modern katolicizmus próbál magára – és ránk kényszeríteni. Alapvető ellentétek feszülnek közöttük. Tény, hogy a Judeó<-->Kereszténység mítosza hamis – az egyik kizárja a másikat, hiszen logikus következménye – tagadása annak.

Amennyiben te, kedves olvasó nem ismered az idevonatkozó tényeket, kérlek, kíméld meg magad a frusztrációtól és ne is olvass tovább. A továbbiaknak nem lesz számodra értelmezhető jelentősége. Inkább tanulmányozd a Babilóniai Talmud Kereszténységre vonatkozó elmélkedéseit…itt most ennyiben maradnék, annak ellenére, hogy a téma kimeríthetetlen.

Viszont ebből adódóan nyilvánul meg a mai helyzet tarthatatlansága. Azok a Keresztények, Katolikusok, akik szívük mélyéből hiszik, hogy a HIT szempontjából alapvetően szilárd talajon állanak, a Katolikus Egyház szószólói által megerősítve, nincsenek tisztában a Második Pápai Zsinat által szentesített – a Kereszténységgel kapcsolatos alapvető változásokkal, az ahhoz vezető politikai körülményekkel. És ebben a Katolikus Egyház papjai cinkosok.

Ezek a változtatások torkollottak olyan hallatlan megnyilatkozásokká, melyek az Pápát az Auschwitzért való személyes bűnbánat kinyilatkoztatására kényszerítették. Az Keresztény egyház az Istenhiten alapszik – nem az Auschwitz-hiten – már amennyire én értem. Nem mindegy – annak ellenére, hogy Isten létét könyebb objektíven bizonyítani. Ezek azok a mozzanatok, melyek számomra is nyilvánvalóvá teszik a judaizmus modern kori győzelmét a Római Katolikus Egyház felett – az Egyház Főpapjainak AKTÍV közreműködésével. S lám itt az új Német-Római Pápa, ki felelősségre vonja Istent Oswiecimben. Szép. Vajh mióta szövik ezt a hálót, mely a holokausztot – úgy értem annak 'túlélőit' - helyezi Jézus trónjára...no mindegy.

Visszatérve értekezésem motívumához, számtalan - látszólag összefüggéstelen mozzanat - engem arra enged következtetni, hogy a szálak kezdenek lassan összefutni a fentiek vonatkozásában. És nemcsak engem. Különösen, ha figyelembe vesszük az egyre nagyobb teret nyerő „revizionista” – értsd: a történelmet konkrét bizonyítékok, nem pedig személyes visszaemlékezések alapján értékelő - történészek kutatásának eredményeképpen kialakult XX századi történelem-nézetet, a Világháborúk kirobbanását, Trianon, a Szovjetúnió, annak a szemét kis országnak a létrejöttét, melyet nagy ravaszul Izráelnek “kerszteltek” el, Közép Kelet Európa bolsevista világrendbe való beleerőszakolásáért való felelősség megállapítását, az azt követő 40 évnyi kommunista agymosást és az u.n. 'hidegháborút' illetően…

…majd kis hazánkban az u.n. „rendszerváltozás” közvetlen haszonélvezőjeképpen, a KISZ-es legények politikai és gazdasági „elitté” vedlését vizsgálva: az ember felteszi magának a kérdést, hogy ki is lenne itt hatalmon, ha nem lett volna „módszerváltás”…amire is azt kell, hogy feleje: hogy pontosan azok, akik most hatalmon vannak. Ezen tények juttatnak el azokhoz a következtetésekhez, amelyek egyre fontosabbak az Európai lét fenntarthatóságának szempontjából.

A FEHÉR ember – még leírni is jaj ebben az idióta, politikailag korrekt világban(szinte szégyellem magam – no, majd...) – léte, túlélése, jövője kérdéses. Míg a XX. század elején a bolygó lakosságának majd 35%-át alkottuk, ma, alig teszünk ki a 7…HÉT, HETES!!! százalékot. Mit gondolsz, kedves pinceszínű barátom, mi fog történni azokkal a kvázi-kölcsönösségi társadalmi elvekkel, melyek ma létünket irányítják amikor majd TE leszel a kisebbség. Rá fogod-é tudni arra venni gyerekedet majdan hogy, hogy életben maradjon – egyáltalán élni akarjon - az egyre növekvő cigány-bantu-táborban…vagy, hogy egyáltalán szóba álljon veled, saját szülejével, aki oly nyilvánvalóan elárultad nemzetedet, fajtádat. Mert NEKI fájni fog az idealizmusod – fájni, amikor amikor megerőszakolják, fájni, amikor nem tudja magát megvédeni azokkal szemben(nem azért mert nem képes, hanem mert a törvény már ma is tiltja – lásd Mortimer Kardja és a média-hördület), akik a fehér embert a világ átkának tekintik.

Pedig nem veszítettünk csatát – legalábbis nem olyat, melyben nem saját faj-testvéreinkkel háborúztunk. Se nem háborút, nyílt sisakos ütközetet, melyben leigázták népeinket – ó, nem. ÖNKÉNT engedtük, engedjük be a megszállót. Szégyenkezve, arcpirulósan, hogy miért is nem jutott ez eszünkbe korábban. Még segélyezzük is őket. Pont úgy mint az Iliászban: Először jött a Trójai Faló, a Népek AIDS-e - nem akarok megbántani és riogatni senkit, de zs-vel kezdődik és idó-val végződik – majd szélesre tárta a Várkaput a sárszínű emberi lavina előtt – mint tette azt újra és újra mióta történelmét jegyzik. De mi nem tanulunk. Azt nem engedhetik.

És nincs, ki nemhogy ellene szólna, de épp most kapta meg minden szerencsés szeplőtlen hajadon a jogot, hogy sterilizálhassa magát. Már várom a termék-kampányt, mely a szerszámkészletet népszerűsíti: csináld magad – rózsaszínben vagy pirosban. Te mikor? Még nem?...No akkor majd este a buliban...

Ma minden Európai leszármazottra nehezedik ez a kínos kérdésés az egyetlen Államférfiú egész bolygónkon ezt kérdezi tőlünk, Európától:

Nem volt elég? Nem volt elég Németország - és a Fehér Ember - ostorozásából 60 évvel a háború után is ? Nem volt elég, hogy 60 évvel Auschwitz után még mindig van másfél millió „túlélő” aki a mai napig felnyalja pénzét? Nekem tetszik a kérdés. És még inkább a rá adható egyetlen objektív válasz. És annyi ilyen jó kérdés van, mint égen a csillag.

Ébresztő!!!

Van egy Államférfi, aki hajlandó azokat az vizsgálatokat felkarolni, melyek pontot tehetnének a múltra. Nem Európában, de él. Van egy Államférfi, ki soha nem utasít el egyetlen kérdést sem ezzel kapcsolatban. Van egy Államférfi, ki ellenáll a zsidó-ál-amerikai nyomásnak hazája energia, bel és külpolitikája szempontjából. Van egy államférfiú, ki nemcsak tudja, vallja, de annak érdekében tesz is, amit helyesnek lát. És nem alkuszik. És ez az Államfő nem Keresztény.

Mitöbb…annak a vallásnak a híve, mely Magyarországot két részre osztotta másfél évszázadon át. Ezentúl annak egy olyan ágához vonzza szíve, melyet a fundamentalista Iráni Ayatollah-ok neveznek szélsőségesnek. Jó mi? Tehát lenne okom aggódni...bár, ahogy ma elnézem az Iszlámot, sok olyan a kereszténység, a nyugati jogrend, és társadalmak által megoldatlan kérdésre ad választ, melyek számomra...hmmm...mondjuk úgy, hogy életbe vágóak.

Mindenesetre hadd fűzzem ide, hogy tisztában vagyok annak következményeivel, hogy miféle változásoknak néz Európa és a világ elébe, ha Ahmadinejad úr és az ő Hojatieh szektája megvalósítja céljait...

…mégis azon aggódom inkább, hogy mi lesz itt, ha az Iráni focicsapat NEM jut tovább a második fordulóba…és Ahmadinejad úr Nem jön el Európába…mert itt már nincs, ki kinyissa száját. Illetve aki kinyitja, az megy a süllyesztőbe. David Irving, Ernst Zündel, Jürgen Graf...& a többiek. Mert a Jogrend – az, erős. Mint a Szólásszabadság. Mármint ha Magyar vagy, mint Magyar Bálint. Bár Herr Kohl a volt Német Kancellár motyogott valamit arról, hogy az Iráni elnök az ő nevében is beszél, mivel neki magának nem pakoltak elég kurázsit a tarisznyába...

Miért is mondom mindezt? Mert egy nyílt ellenség bennünket még soha le nem győzött. Nem is fog soha. Előbb-utóbb eddig még mindig leesett, hogy hol a baj. Csakis a sunyi belső rothadás, ami most megy, attól rettegek. Erre az Európai ember egyszerűen nincs felvértezve.

Hiszem, hogy korunk politikai Messiásával találkoztunk az Iráni elnök személyében. Tehát „Allahu Akhbar”...Ahmadinejad Úr, jöjjön, szálljon meg nálunk, hisz a Korán is úgy tartsa - tetszik tunni: „Egyél a zsidóknál, de csak a Keresztényeknél hálj meg.”...nem hülyeség...szóval:

HAJRÁ IRÁN!!! - pedig ívben tennék a játékokra...ha nem ez...

HAJRÁ IRÁN HAJRÁ!!!