Megfojtott oktatás = tönkretett jövő

Megfojtott oktatás = tönkretett jövő

Bár magam nem tartozom a szakmához, mégis tapasztalom ennek a pályának mélyrepülését. Egy az iskolai erőszak megjelenéséért felelős pedagógus ismerősömtől, rendszeresen tájékozódom az oktatás tudatos pusztításáról.

Az ember joggal hihetné, hogy ezt a pályát csak és kizárólag az intelligencia kormányozza.

Itt biztos és megingathatatlan a jövőbe vetett hit, hiszen csak így lehet az utánunk követő generációkat megfelelő szellemi útravalóval ellátni.

Egy nemzet fejlődésének, erejének, egyáltalán megmaradásának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a kellő számú utódok a megfelelő nevelés mellett valódi, hamisítatlan tudásra tegyenek szert.

Magától értetődő tehát, hogy ez a jövő és egyben nemzetépítő munka szívügye a mindenkori országvezetésnek. Ezért a kormányok az oktatást a lehető legnagyobb mértékben támogatják.

A tanárok elégedettek, mert az anyagi megbecsülés mellett a társadalom tisztelete is övezi őket. Akárcsak annak idején az öntudatos polgárság ma is megkalapozza az orvost, a papot és a tanítót.

Vagy... mégsem?

Sajnos a szomorú valóság az, hogy ezen a nemes hivatáson, egy idegen kórokozó megjelenése folytán egyre szembetűnőbbek a betegség jelei.

A fertő előtt kaput nyitó politikai maffiának mára sikerült ezt a pályát is a végletekig megaláznia, lezüllesztenie.

Sikerült felesleges, főleg adminisztratív feladatokkal lekötni a pedagógusok energiáit, hogy minél kevesebb maradjon nevelésre, oktatásra.

Sikerült elhitetni a szülővel, hogy gyermekének legelvetemültebb ellenfele nem más, mint a tudást átadni szándékozó tanár, kinek gonosz támadásaitól meg kell védelmeznie ártatlan gyermekét.

Sikerült az oktatási módszerek szabad választhatóságával az iskolák közti átjárhatóságot megnehezítenie.

Sikerült az általános iskolák alsó tagozatából az érdemjegyekkel együtt száműzni azt a mércét, mely alapján a gyermek tisztában lenne saját tudásszintjével. Nincsenek jegyek, nincs öröm, nincs bánat. Van viszont tájékozódási pont nélküli, végeláthatatlan mocsár.

Annak a futónak ki nem képes pillanatnyi pozícióját a többi versenyzőhöz képest felmérni, nem sok esélye van a győzelemre.

Az osztályzatok megszüntetése miatt a szülő sem kap naprakész információt gyermeke tudásáról, így maradék ébersége központilag elaltatható.

Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy iskolai teljesítményüket a kapott érdemjegy alapján határozták meg, mégsem kerültek ki az életbe lelkileg megnyomorodott, roncs fiatalok. Álságos, aljas és tervszerűen tudatos az a technika amivel az SZDSZ hülyít tanárt, szülőt s diákot.

Az évismétlés lehetőségének megnehezítése a szakmaiság arculcsapása, és egyben lehetővé teszi, hogy a felkészületlenül magasabb osztályba lépő diák lemaradása végleges, behozhatatlan maradjon.

Sikerült a pontok és százalékok kusza szabályok szerinti számítgatásával, az emelt és középszintű vizsgák zűrös felhasználhatóságával összezavarni a társadalom érdekelt rétegeit. Sikerült véghezvinni az iskolák tömeges bezárását, mindannyijuk kárára sikerült egy kazalba szórni a szorgalmas, tehetséges diákokat és a speciális pedagógiai módszereket igénylő tanulókat.

Elszomorító, de szinte ellenvélemény nélkül nélkül sikerült Hiller Hitvány Istvánnak - a felsőoktatás szégyenének - csont nélkül bevinnie arcpirító, övön aluli kijelentését, miszerint az iskolákban megjelenő erőszakért a pedagógusok tartoznak felelősséggel.

Mégis süket csend borít mindent.

A nemzet napszámosait láthatóan körbelengi a hatalomtól való félelem, a szolgalelkű megfelelni akarás és a ne szólj szám, nem fáj fejem struccpolitikája.

Akik látják a hanyatlást, azok is szó nélkül, beletörődve nézik végig önmaguk és eltorzult hivatásuk agóniáját.

Kétségbeejtő, hogy a liberális tatárjárás által kilúgozott szürkeállomány milyen könnyedén kényszeríthető térdre. Néha morogva ugyan, de mégis szolgalelkűen teljesít minden szakmaiságot legázoló és sorsukat megnyomorító minisztériumi utasítást.

Sajnos ma már közel sem a legkiválóbbak jutnak tanítói, tanári diplomához. Az egyetemre, főiskolára jelentkezők nagy része az utolsó helyen jelöli meg a tanárképző iskolákat.

Valójában ezen nem sok a csodálni való, hisz ez a munka mára csak vért, verejtéket és újabban fizikai veszélyeket kínál az emberi megélhetés helyett.

Így azok maradnak a pályán, akiknek génjeikbe van gravírozva a gyermekszeretet, a hivatástudat és azok, akik jobb híján, kényszerűségből hígítják az oktatás színvonalát.

Vajon mi a helyzet azokkal, akiknek szellemét nem tudta bevenni a sötétség?

Talán túl nyersnek tűnhet, de ennek a körnek a felelőssége jóval nagyobb, mint a hatalom által sikeresen, lakájjá gyúrt napszámosoknak. Hiszen, akik képesek felismerni a bajt, azoknak erejükhöz mérten kötelességük lenne tenni ellene.

(Bár ez a hozzáállás sajnos általános jellemzője csaknem a teljes magyar értelmiségi rétegnek.)

Bűnösökké válnak hallgatásukkal, mert önmaguk és nemzetük végóráit tehetetlenül, szó nélkül képesek végignézni.

Felelősek a hallgatásért, az elhallgatásért.

Felelősek a Nemzetünk tragédiájának 88. évfordulóján lapító, Mátyás királlyá választásának 550. évfordulóját elhallgató, megemlékezni és emlékezni is gyáva iskolák. A szolidaritás hiánya, a közömbösség, és a töpörödött önbizalom egytől egyig az ország összeomlott immunrendszerének bizonyítékai. Ez teszi lehetővé, hogy egy kegyetlen, élősdi közösség fáradtság nélkül telepedhessen rá a múltjától, jövőjétől és vagyonától megfosztott nemzetre.

A bűn egyik forrása az 1%-ra „felfejlődött”, mégis a mai napig diktálni képes fekélypárt az SZDSZ, mely nem véletlenül követelte ki magának a nemzet verőereinek számító tárcákat.

Arról, hogy a gyűlöletpárt erejét kik biztosítják, nem is érdemes szót ejteni, hiszen a napnál is világosabb. Sámsonnak a hajában volt az ereje, Achillesnek a sarkában, az SZDSZ-nek a cionistákban.

(Persze jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez utóbbi erő tartja markában és irányítja a fennmaradó négy parlamenti pártot is. Felettébb gyomorforgató azt látni, ahogyan az „ellenzék” vezére nagy odaadással cirógatja a csaló párt új elnökének erogén zónáit, az előrehozott választások érdekében.)

A szolidaritás - amit társadalmunkból sikeresen kiölt a felbérelt politikai elit - ellenségeinknek szépen hoz a konyhára. Ezt bizonyítja az is, hogy 18 éven át képesek voltak csizmában ugrálni gerincünkön mégsem voltunk képesek megszabadulni tőlük.

Az oktatás feladata nem a mindenkori aljas hatalom elől való vég nélküli meghátrálás és az örökös megfelelni akarás, hanem a hamisítatlan történelem, az irodalom, a tudományok és a hazaszeretet minél hatékonyabb átadása. Hosszútávon - ha még beszélhetünk ilyenről - csak ez mentheti meg nemzetünket a teljes enyészettől.

forrás : B.L. 2008-06-25 06:46:47 http://www.l88.hu/about3072.html