Dunába lövések : ez is rágalom

Dunába lövések : ez is rágalom

A hungarizmussal csöppet sem vádolható Tabajdi Gábor történész, a Rubicon 2004/11-es cikkében az elkövetett kegyetlenségeket a lehető legpontosabban rekonstruálja. N.B. ha 100 000 zsidót megöltek volna, nem maradt volna egy sem Budapesten. A Dunába lövések mennyisége nem haladta meg a 3-4 ezret. A kegyetlenkedéseket részben a cionista "partizánok", részben pedig nyilasnak öltözött zsidók http://reakcio.blogspot.com/2008/02/zsidk-ltztek-nyilasnak.html követték el nyilas egyenruhában, hogy növeljék az ellenállást. Nem árt megjegyezni ezekről a „hősőkről” sem, hogy egy részük korábban közönséges strici, bűnöző volt (ezt a szakmát jó részt zsidók vitték akkoriban Budapesten), csak ugye jó volt beállni zsidó antifasiszta ellenállónak, s kihasználni a kaotikus helyzetet. A korabeli rendőrségi jelentés is köztörvényesek belső leszámolásáról, kegyetlenkedéséről ír ideológiai mezben.

Ő maga írta le az ezen bűnök elkövetőiről, hogy "a vérengzések elkövetői között szinte elvétve találni értelmiségieket, annak ellenére, hogy 1941-ig meghatározó arányuk volt a hungarista pártban, illetve a mozgalomban. Szintén alacsony azoknak a száma, akik már a harmincas években párttagok voltak, a többség 1944-ben csatlakozott a nyilasokhoz. Az ostrom előtt a nyilas pártvezetés jelentős része ugyanis elhagyta a fővárost... Ebben az időszakban csatlakoztak a különféle testületekhez azok is, akik a kaotikus helyzetet főképp vagyonszerzés céljára próbálták kihasználni... A Helyzet rendezésére Szálasi szükségesnek látta különmegbízott kiküldését a már erősen szorongatott fővárosba. Vajna Ernő január 1-én érkezett meg repülőn, de kinevezésének kiplakátolásán kívül nem sokat tehetett. A razziázó csoportok nagyrészt irányíthatatlanná váltak." Vajna Ernő mondotta: Addig nem lesz rend, amíg egy-két párttagot agyon nem lövetek.Teljesen elfogult egy eszmét, egy szűk, ráadásul nem meggyőződéses részének a hungarista kormányzat rendelkezéseivel szemben elkövetett kegyetlenkedései, gyilkosságai, törvénysértései alapján beskatulyázni. Irodalmi pamfleteket írni lehet tárgyilagosság nélkül, de az nem lehet egy szócikk alapja. A Szálasi "rémuralmat" vezetett be is egy irodalmi toposz. Ez alapján Eisenhower, vagy Vorosilov is "rémuralmat" vezetett be, mert statáriális bíróságok működtek, sokszor önkényes visszaéléssel.

Szálasi maga, vagy a nyilas kormányzat a zsidók kiirtására nem adott soha parancsot. Sőt a deportálásokat is leállíttatta Szálasi. A népbírósági perében így vallott erről – elítélve ezeket az embertelen gyilkosságokat és szadizmust, miközben továbbra is helyeselte az aszemita (és nem antiszemita) elképzeléseit elősegítő zsidótörvényeket, rendeleteket –, mikor elébe tárták a budapesti kilengéseket, atrocitásokat:

Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a Nyilaskeresztes Párt tagjainak rétegéből követték el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, és más olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjából ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. (...) Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elembe tárt, miszerint az egyes pártszervezeteimből, mint Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb. zsidókat vittek volna le a Dunához, vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, vagy esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincsen tudomásom. (...) Meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tényként megállapíthatók. Egyéb előadnivalóm nincs. Vallomásomat minden kényszer nélkül, az igazságnak megfelelően tettem meg, elolvasás után aláírtam.


Magyarok Dunába lövése és darálása szörnyű kínzások után dokumentált tény mind 1919-ben, mind 1945-ben, mind az 1956-1957-es megtorlások idején. Mindannyiszor a kommunista zsidók vezették ezeket a magyarellenes pogromokat. Továbbá ez, itt, a mi hazánk, itt a zsidók vendégek. http://reakcio.blogspot.com/2007/07/esztergomi-oroszln-megnzem-most-majd.html A linken van egy régebbi post az ávh kazamatás emberdarálóról.

A hungarizmus a magyar érdekek érvényesítéséért küzdött akkor 1945 előtt is, ez nem szélsőség, hanem jogos önvédelmi harc.