Esztergomi oroszlán (megnézem most majd)

Nem ért véget 1956

„Minél nagyobb a fény, annál sötétebb az árnyék, a sötét árnyékok pedig itt settenkednek és körbefonják életünket” – mondta Wittner Mária a szabadságharc kitörésének napján a II. kerületi Veronika parkban, Mansfeld Péter szobrának felavatási ünnepségén.
Nem ért véget 1956.
Usztics Mátyás is arról nyilatkozott egy nappal később a Vasárnapi Újságban, hogy az ötvenes évekbeli emberdaráló gép tervezője visszavonta nyilatkozatát, és kérte, mégsem játsszák le a borzalmas masináról készült darabot a Szabó Dezső Színházban a „Szabadság” téren...
Mert valakik megfenyegették.
Valakik, akik sötét árnyékként settenkednek körülöttünk, és körbefonják életünket.
Kik lehetnek azok? Azok, akik ránk „szabadították” a terrort a negyvenes, ötvenes években, anélkül, hogy Amerika terrorellenes keresztes hadjáratot hirdetett volna?
A válaszhoz alighanem a terror lehet a kulcsszó. A settenkedők nyomai minden bizonnyal a Terror Házához vezetnek. Odabent a szégyentablón borzadhatunk el attól, akinek gyermeke ma is törvényhozó, és az adófizetők pénzén ül – settenkedik – a parlamentben. Abban a koalíciós pártban, amely kétszer is visszahozta a hatalomba a sortüzek pártjának utódszervezetét.
Utód az utódokkal…
Együtt „tüntettek” pár nappal korábban az újfasizmus ellen a Terror Házánál. Ott, ahol éppen a nagy elődök körömletéptek véres átszellemültséggel.
A nagy utódok most együtt tiltakoztak.
Akár el is énekelhették volna Gyurcsányi nosztalgiázó elvtársai: „Fel, kommunista ifjú sereg,/ Hajnal vezesse léptedet!/ Higgy elveidben, jó karodban bízz,/ Melletted elvtárs a KISZ…”
Az egykori kiszesekkel most az ávós csemeték együtt zenghetik: „Úgy indulunk, mint zúgó vihar,/ És úgy áradunk, mint a dal…” És hozzátehetik: „Nem gyűr le minket sem a tűz, se víz,/ Egységbe forraszt a KISZ.”
Igen, egységbe forrtak.
Összenőtt, ami összetartozik.
A körömletépők gyermekeiből a jogi gengszterizmus vezéralakjai, jogi bérgyilkosok uszítói lettek. A KISZ vezéralakjaiból pedig a tőke urai.
Esztergomban az emberek jobb része némi föllélegzéssel vette a hírt: a tömeg kifütyülte a Parlament előtt azokat, akik a sortüzelők pártját és az ávós-csemeték pártját képviselve koszorúztak. Noha ezek vastag arcbőre ennél többet is el tudna viselni, jó tudni, hogy a settenkedő árnyakra fény vetül, amikor zúgó viharként akarnak megint indulni, és az újra áradni akaró dal legalább az ünnepen torkukra forr.