width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.01.17.

2008. január 17., csütörtök

Bármit aláírnak

Bármit aláírnak

Ez vicces lenne ha nem volna komoly. Az egyik Maci Laci epizódban pontosan így adta el magát Maci Laci a cirkusznak. Fogalma sem volt róla, mi ír alá.

Ezt most komolyból megtette a hazai politikai elit, de a többi, ZOG által kormányzott eu-s tagország is.

Ehhez csak annyi, hogy az benne a legrosszabb hogy egy senki által nem választott kis cionista klikk itt törvényeket hozhat majd. Az emberiségellenes talmudista mentalitásukat figyelembe véve, lehetséges hogy az EU a népek börtönévé válik.

Mi annak a jelentősége hogy egy nem választott klikk törvényeket hozhat?

Nem akarsz génmanipulált kaját enni? Hoznak törvényt, hogy ne legyen kötelező megjelölni a GMO-s kajákat, így nem tudod kikerülni hogy egyél belőlük. Csak hogy amcsiknak a spekulációs pénzalapjai jól járjanak (amcsi nyugdíjbiztosítók). Ez csak egy. Jöhet még olyan csapás is ebből az irányból, amit ma elképzelni sem tudunk.

Ennek a "lisszaboni szerződés" témának előzményei is vannak ám :

http://reakcio.blogspot.com/2007/12/liszaboni-szerzds.html

http://reakcio.blogspot.com/2008/01/lisszaboni-szerzds-mgegyszer.html

Jens-Peter Bonde (MEP): Az EU állam születése a lisszaboni nap és a bűn jegyében

Jens-Peter Bonde, az Európa Parlament egyik dániai képviselőjének honlapján publikált beszámoló az EU Alkotmány átírásáról a „Lisszaboni Szerződés” név alatt, és a szerződés készítését és alírását övező európai politikai konspirációról

Hogy elkerüljék a szerződés szakértői, különösképpen a kritikus szakértők általi olvasatát, a Tanács titkárságának köztisztviselői azt a megbízást kapták, hogy tegyék olyan bonyolulttá a szöveg érthetőségét, amennyire lehetséges.
Törvény szerint a Lisszaboni Szerződés egy alkotmány, ami a tagállamok alkotmányai felett áll, de egy megtévesztő formában, hogy mindenki számára úgy tűnjék, mintha nem alkotmány lenne. A szövegben az Unió zászlaja, himnusza és az egyéb uniós szimbólumok nem állnak a maguk látható helyén, de továbbra is használatban lesznek, mint ahogy már használatban voltak az aláírási ceremónia alatt is.
Strasbourgban az Európai Parlament részéről három elnök ünnepélyesen aláírta a közös alkotmányi jogokat – és kötelességeket – magába foglaló Alapvető Jogok Európai Uniós Alapokmányát. Bár e jogokat és kötelességeket magából a Lisszaboni Szerződésből kivették, de törvény szerint kötelező érvényűvé tették.
Tehát csupán a külső burkolat változott meg, ugyanakkor minden cikkely ugyanolyan kötelező érvénnyel megmaradt, mint ahogyan a leszavazott EU Alkotmányban szerepelt. Az alkotmányozó konvent elnökeként, a volt francia elnök Giscard d`Estaing, 2007 október 27-én egy nyílt levelet küldött a főbb európai sajtóképviseleteknek, amelyben így nyilatkozott: „A Lisszaboni Szerződés ugyanaz, mint a leszavazott EU Alkotmány. Csupán annak formáját változtatták meg, annak érdekében, hogy a népszavazások elkerülhetők legyenek.”
Ez a lisszaboni kitérő volt az ára annak, hogy az alkotmány megkaphassa új nevét: Lisszaboni Szerződés.
Mindez tehát Merkel és kollégái műve volt. Megoldották, hogy az EU Alkotmányban foglalt minden törvényi kötelezettséget átmentsenek új prezentációs keretek közé. A szerződést így meg lehetett kötni Lisszabonban, azon a gyönyörű napsütéses napon, 2007 decemberén.

„Született a nap és a bűn jegyében”

27 demokratikus ország 27 demokratikusan megválasztott miniszterelnöke találkozott december 13-án délelőtt 11.30-kor Lisszabonban, hogy ünnepélyesen aláírják azt a szerződést, ami számukra egy új típusú kooeprációt épít majd. Ragyogó napsütés fogadta őket. Kellemes, nem túl forró, nem túl hideg hőmérsékleten, akár egy szép dániai nyári napon. Az emberek az éttermek teraszán ülve ittak egy csésze kévét vagy egy pohár portóit.

Csodálatos nap volt. A 27 miniszterelnök és a 27 külügyminiszter és küldöttsége fekete és ezüstszürke limuzinokban érkezett, majd bevonult a gyönyörű, 15. századbeli fehér kolostorba, amelynek oldalán álló templomban nyugszik örök békében Vasco de Gama, a híres portugál felfedező.

A miniszterelnökök köré láthatatlan masinák lengették a zászlókat, miközben elhelyezkedtek az aláírási ceremóniára. A francia elnök foglalt helyet utolsóként, ezután Socrates, Portugália demokratikusan megválasztott szocialista miniszterelnöke belekezdett beszédébe. Követte őt az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, majd az Európai Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering.

És akkor egyenként, alfabetikus sorrendben szólították az országvezetőket. Elsőként Belgium került sorra: annak megbízott miniszterelnöke, Guy Verhofstadt és külügyminisztere, Karel de Gucht. A jelenlévők mind aláírásukkál látták el a két túlméretezett szerződés-könyvet, amelynek végleges tartalmát soha nem olvasták. A tartalomról csupán néhány köztisztviselő által értesülhettek, akik azt minden részletében és vonatkozásában ismerik. De ismétlem, közülük egy, azaz egyetlen egy sem olvasta el azt a szöveget, amit aláírt abban a gyönyörű palotateremben egy decemberi csütörtökön, a találkozó első napján. A találkozót másnap Brüsszelben folytatták.

E két helyszínre osztott talákozó révén sikerült demonstrálniuk az európaiak számára – mintegy a közelgő klímakonferencia előzeteseként – miként lehetséges rövid időn belül extra 200 tonnányi széndioxidot kibocsátani. Ez a lisszaboni kitérő volt az ára annak, hogy az alkotmány megkaphassa új nevét: Lisszaboni Szerződés.

Hogy miért vagyok oly biztos abban, hogy egyikük sem olvasta az általuk aláírt szerződést? Erre könnyen válaszolhatok: a szerződés szövege egyszerűen olvashatatlan. A szerződés 294 oldalnyi szövege nem más, mint 17 jelenlegi alapszerződés módosítása. Ezek a módosítások csak akkor olvashatóak és érthetőek, ha e módosítások mindegyikét beillesztik a vonatkozó szerződések megfelelő helyére. Csak ezután látható mely szövegrészlet és miként változott. Csak azután kezdhet el bárki is annak vonatkozásain gondolkodni. A teljes szöveg olvasása heteket is igénybe vehet, még szakértők számára is.

Hogy elkerüljék a szerződés szakértői, különösképpen a kritikus szakértők általi olvasatát, a Tanács titkárságának köztisztviselői azt a megbízást kapták, hogy tegyék olyan bonyolulttá a szöveg érthetőségét, amennyire lehetséges.
Erre a célra három új számozási rendszert vezettek be. Először is az elutasított EU Alkotmány vázlatának számrendszerét annak októberi változatában egy újjal cserélték fel, amit októberben Lisszbonban elfogadtak, de még nem írtak alá. Azután egy új számozási rendszert vezettek be és megtagadták átadni a régi és új kódok közti megfeleltetési táblázatot.
Végül az összes cikkelyre egy teljességében új kódrendszert vezettek be. Ezeket csak akkor lehetséges összevetni az eredeti EU Alkotmánnyal, ha valaki egy saját megfeleltetési táblázatot készít ezekhez a kódokhoz. Segítséget senki nem kap semmilyen hivatalos szervtől. A kormányok közti konferencia úgy határozott, hogy egyetlen intézmény sem publikálhatja a konszolidált verziót, mielőtt mind a 27 tagállam véglegesen ratifikálta a szerződést.

A parancs így szólt tehát: ne olvasd, ne érts semmit belőle, csak írd alá.

A francia elnök egy miniszerződést ígért választói számára, ezért a Tanács titkárságát arra utasították, hogy a módosításokat szűkített sorközökkel publikálják. Ennek eredményeként, bár a Lisszaboni Szerződés 8,500-al több szót tartalmaz, mint az elutasításra került EU Alkotmány, mégis 62 oldallal rövidebb annál.

A demokratikusan megválasztott kormányok mindegyike egy közös nagy problémával küszködött: a választóiakkal. Az európaiak 75%-a népszavazást akart az új szerződésről. Tíz tagállam elfogadta ezt az elképzelést. Ám a francia választók 55%-a visszautasította az alkotmányt, amit a francia nemzeti parlament tagjainak 90%-a támogatott. Még rosszabb a helyzet Hollandiában, ahol a holland választók 62%-a ellenezte kormánya és képviselők 80%-a által támogatott szöveget.

A német kancellárasszonynak azonban támadt egy ötlete. Egy titkos levélben megkérdezte kollégáit, mi lenne, ha ugyanazokat a jogi kikötéseket egy új formában tálalnák és erre hivatkozva a népszavazásokat visszavonnák? Mivel titkos levele sajnálatosan kiszivárgott, ezután a titkosságot sokkal ügyesebb szervezéssel biztosították az elkövetkező tárgyalásokra.

A tagállamok kösztisztviselői ezután teljes titokban találkoztak és készítették el az új szöveget. Az Európai Parlamenttől 3 képviselő vett részt az egyeztető tárgyalásokon. A köztisztviselők Merkel asszony lojális szolgáiként viselkedve megtagadták a tárgyalási dokumentumok ismertetését a kritikusabb kollégáikkal, a nyilvánossággal, és kiváltképpen engedetlen választóikkal.

Az Európai Parlament választott képviselői is részt vettek tehát a miniszterelnönökök által indított bujkáló és képmutató hadgyakorlatban az átírt szöveg elfogadtatására.
Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy a szerződés elfogadtatása lehetetlen annak olvasása, megértése és a polgárok szavazására bocsátása nélkül. Ahelyett, hogy egy olyan szöveg alapjait helyezték volna le, amelyet a polgárok örömmel fogadnának és megszavaznának, titokban megegyeztek arról, hogy minden tervezett referendumot eltörölnek, egyetlen kivétellel: Írországban, ahol az alkotmány túlságosan egyértelmű és a bíróságok túlságosan függetlenek ahhoz, hogy megengedjék az alkotmány megszegését.

Dánia ügyét, amely egy másik olyan ország, ahol rendesen a választók döntése szükséges az új szerződésekhez, már könnyebben lerendezték. 2006 december 21-én, a német kancellárasszony meglátogatta Dánia miniszterelnökét annak megvitatására, miként lehetne a szerződést a dán választók ellenében beiktatni, mivel a dánoknál ugyanarra a fegyelmezetlen választói viselkedésre számítottak, mint amit a franciáknál és hollandoknál tapasztaltak.
A dán külügyi titkárság készített egy jogi bejegyzést arról, hogy miként lehetséges áthidalni a nehézségeket azon a kilenc területen, amelyeken az Igazságügyi Minisztérium problémákat talált a dán alkotmány korlátai miatt. Tehát már volt egy tervük, amit a dán miniszterelnök a nyilvánosság előtt letagadott.

Amennyiben mindez kiderült volna a dániai választások előtt, a dán miniszterelnököt soha nem választották volna újra, ezért egyszerűen annyit mondott választóinak, hogy még sor kerülhet majd a népszavazásra. Titkos találkozókat tartott a pártvezetőkkel, akik a választások előtt a választók elnyeréséért e hazugságban segédkeztek.
A választások után a fő pártok visszavonták a dániai népszavazást, miként arról korábban, titokban már megegyeztek.

Dánia egyszerűen kiszáll a belügyi és igazságügyi kérdésekben való kooperációból.
Így a pártvezetők elmondhatják választóiknak, hogy Dánia nyílt terület lesz majd a terroristák számára, amennyiben a választók nem szavazzák meg ugyanazon törvények életbe lépését, amelyeket egyébként is alkalmazniuk kell a 26 többi állam döntéseinek fénymásolata alapján. További problémákat kerültek el azáltal, hogy megkérték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy azt állítsa: nem biztos, hogy a különböző jogi paragrafusok azok rendeltetései szerint kerülnek majd használatra. Így Dánia kivárhat addig, amíg később kiderül, hogy felmerülnek-e problémák, miután már minden egyéb ország ratifikálta a szerződést.
Elérték hát, hogy ezáltal a választók megkérdezésének dániai betegsége nem terjedhetett át a többi országra.
Kiváltképpen az Egyesült Királyságért felelős Gordon Brown remélhette ezután, hogy sikerül elkerülnie a népszavazást a legelszántabb ellenkezést mutató brit választókkal.

December 14-én a miniszterelnökök Brüsszelben a Justus Lipsius épületben gyűltek össze. A dán miniszterelnök uralta a terepet és bejelentette, hogy sikerült kikerülnie a népszavazást Dániában. Néhányan spontán tapssal köszöntötték bejelentését.

A 27 demokratikus ország demokratikusan megválasztott miniszterelnökei ezután lenyugodhattak a karácsonyi ünnepekre, anélkül, hogy nehezen kezelhető választóik miatt fájna fejük. Megoldották: aláírták azt a végső szerződést, amelyre a francia és a holland nép nem-mel voksolt, anélkül, hogy egyetlen valódi engedményt adtak volna cserébe választóiknak.
Csupán annyit tettek, hogy megváltoztatták a csomagolást.
Az alkotmány szót és az uniós törvények irányadó elvét levették a főoldalról és elrejtették a 27. nyilatkozatban, amelynek számát később 17.-re változtattak. Törvény szerint a Lisszaboni Szerződés egy alkotmány, ami a tagállamok alkotmányai felett áll, de egy megtévesztő formában, hogy mindenki számára úgy tűnjék, mintha nem alkotmány lenne. A szövegben az Unió zászlaja, himnusza és az egyéb uniós szimbólumok nem állnak a maguk látható helyén, de továbbra is használatban lesznek, mint ahogy már használatban is voltak az aláírási ceremónia alatt is.

Strasbourgban az Európai Parlament részéről három elnök ünnepélyesen aláírta a közös alkotmányi jogokat – és kötelességeket – magába foglaló Alapvető Jogok Európai Uniós Alapokmányát. Bár e jogokat és kötelességeket magából a Lisszaboni Szerződésből kivették, de törvény szerint kötelező érvényűvé tették. Tehát csupán a külső burkolat változott meg, ugyanakkor minden cikkely ugyanolyan kötelező érvénnyel megmaradt, mint ahogyan a leszavazott EU Alkotmányban szerepelt.
Tulajdonképpen ez a nyilatkozat már most is hatályban lévő törvény, mivel a Bíróság már alkalmazta azt, annak ellenére, hogy a francia és a holland szavazók korábban leszavazták.
Felajánlottam egy üveg jó bort annak, aki fel tud mutatni csak egyetlen olyan törvényt, amely az EU Alkotmány szerint alkalmazható, ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés által nem. Az üveg bor még mindig itt van nálam, mivel ezidáig senki nem tudott egyetlen egy ilyen példát sem felhozni.

Az alkotmányozó konvent elnökeként, a volt francia elnök Giscard d`Estaing, 2007 október 27-én egy nyílt levelet küldött a főbb európai sajtóképviseleteknek, beleértve a dániai „Politiken”-et is, amelyben így nyilatkozott: „A Lisszaboni Szerződés ugyanaz, mint a leszavazott EU Alkotmány. Csupán annak formáját változtatták meg, annak érdekében, hogy a népszavazások elkerülhetők legyenek.”

Mindez tehát Merkel és kollégái műve volt. Megoldották, hogy az EU Alkotmányban foglalt minden törvényi kötelezettséget átmentsenek új prezentációs keretek közé. A szerződést így meg lehetett kötni Lisszabonban, azon a gyönyörű napsütéses napon, 2007 decemberén.

Egy új állam született akkor, a nap és a bűn jegyében.

(A FÚSZ-NIM fordításában)

Forrás az eredeti angol nyelven:
Jens-Peter Bonde (MEP): „Born in sun and sin”
http://bonde.com/index.phtml?sid=487&aid=25366

Kapcsolódó idézetek:

“Mr. Farage szavaival: „Ez minden elemében a legbecsetelenebb politikai eljárás aminek valaha tanúja voltam. Amiről itt szó van, az egy alkotmányos szerződés, mindenre kiterjedő és alapos implikációkkal. Az pedig egyenesen elborzasztó, hogy a brit kormány a szerződést másként tünteti fel mint az, ami valójában, és erre hivatkozva megtagadja a kérdés népszavazásra bocsátását.” (BBC News: „Brown belatedly signs EU treaty”)

„A Lisszaboni Szerződés az új Európai Unió Föderációs Államának Alkotmánya. A Szerződés egy nemzetek feletti Föderációs Állam alkotmányos formájában egy jogilag új Európai Uniót hoz létre - az Európai Egyesült Államokat- amely teljesen különböző attól, amit jelenleg Európai Uniónak hívunk.” („Brussels Journal: Európa vezetői kiárusítják nemzeteiket”)

„Mindezek tükrében maga a Szerződés aláírás-aktusa egy nemzetközi puccs-kísérletnek tekinthető, amelyben egy szűk diktatórikus csoport erőszakos úton próbálja megdönteni a jelenlegi EU tagállamok alkotmányos rendjét és próbálja magához ragadni a hatalmat Európa népei felett…. Ami 2007 december 17-én történt történelmi jelentőségű mérföldkőnek számít Magyarország történetében: a hazaáruló magyar Országgyűlés egy parlamenti puccsal felülírta jelenleg hatályos Alkotmányuk és hivatalosan kiszolgáltatta nemzeti szuverenitásunk idegen hatalmi érdekeknek és ezáltal Magyarországot hivatalosan gyarmattá tette. („FÚSZ-NIM: Magyarország nemzetközi jog szerint gyarmati státuszban - a Magyar Köztársaság új Alkotmánya a Lisszaboni Szerződés”)

Hivatkozások, kapcsolódó anyagok, elemzések és nyílt levelek:

„FÚSZ-NIM: Magyarország nemzetközi jog szerint gyarmati státuszban -
a Magyar Köztársaság új Alkotmánya a Lisszaboni Szerződés”
http://www.fusz.hu/node/7598

„Brussels Journal: Európa vezetői kiárusítják nemzeteiket”
http://www.fusz.hu/node/7644

„Áttörés: Az EU növeli nyomását a magyar kormányra”
http://www.fusz.hu/node/7490

„Tudja-e Ön: a Lisszaboni Szerződés megfosztotta Önt magyar állampolgári jogaitól és egy gyarmati ország alsóbbrendű polgárává tette?”
http://www.fusz.hu/node/7622

„Nyílt levél Sólyom Lászlóhoz: az Elnök úr felkérése a Lisszaboni Szerződés (az EU Alkotmány) ratifikálásának megvétózására”
http://www.fusz.hu/node/7609

„FÚSZ-NIM: Követelés az alkotmányos rendünket a Lisszaboni Szerződés által megdöntő Országgyűlés azonnali feloszlatására”
http://www.fusz.hu/node/7581

Dr. Halász József: „Nyílt levél a Lisszaboni Szerződést megerősítő képviselőkhöz”
http://www.fusz.hu/node/7574

Dr. Halász József: „Alakítsanak a Parlamentben Szent Korona frakciót!”
http://www.fusz.hu/node/7603

„Nyílt levél: Tisztelt Sólyom László Köztársasági Elnök Úr!”
http://www.fusz.hu/node/7658

(FÚSZ-NIM)