width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2016.04.15.

2016. április 15., péntek

Balliberális kutyákból és fattyaikból nem lehet más a politika "szalonna" Zöldek, azaz újmarxisták jellemzően "fővárosi felső középosztálybeli értelmiségiek" magyarul : liberális zsidók. Reklámszlogen a zöldség csak, hiszen az államtalanító neolib elitkapitalizmus hívei az ilyenek. Se a táj se a környezet védelme nem fér bele a profithajszába, ahogy karácsony gergely is irt fasort saját kerületében, csak azért ment a Városligetbe mert ott akkor épp lehetett egyet balhézni a cimbikkel. A magyar gazdákhoz aztán végképp nincs közük. Vidéken lmp képviselő(jelölt) lett például egy saját iskoláját meglopó, onnan emiatt fegyelmivel elküldött amúgy ősszoci iskolaigazgató. Mi lehetne ezzel a tolvaj bandával más, ugyan mégis?

Balliberális kutyákból és fattyaikból nem lehetmás szalonna.

Zöldek, azaz újmarxisták jellemzően "fővárosi felső középosztálybeli értelmiségiek" magyarul : liberális zsidók. Reklámszlogen a zöldség csak, hiszen az államtalanító neolib elitkapitalizmus hívei az ilyenek. Se a táj se a környezet védelme nem fér bele a profithajszába, ahogy karácsony gergely is irt fasort saját kerületében, csak azért ment a Városligetbe mert ott akkor épp lehetett egyet balhézni a cimbikkel.

A magyar gazdákhoz aztán végképp nincs közük. Vidéken lmp képviselő(jelölt) lett például egy saját iskoláját meglopó, onnan emiatt fegyelmivel elküldött amúgy ősszoci iskolaigazgató. Mi lehetne ezzel a tolvaj bandával más, ugyan mégis?

Nem lehet más a földmutyi sem: az antikorrupciós LMP-s apja agrárkamarai elnökként gazdagítja a zöldbárót

Az LMP-s antikorrupciós politikus Hadházy Ákos édesapja is segédkezik a földek megszerzésében Tolna megyében. A megyei agrárkamara elnökeként Hadházy Árpád, annak a Twickel Györgynek cégeiben tölt be vezetõ tisztségeket, akit a helyiek csak zöldbárónak hívnak. Twickel földterületei pedig egyre csak nõnek.

https://kuruc.info/r/53/157623/

Kik állnak az LMP mögött? Honnan jöttek és mit akarnak? Lerántjuk a leplet

https://kuruc.info/r/52/57548/

„Ha meg akarod tudni, hogy kinek a kezében van a hatalom, figyeld meg, hogy ki az, akit tilos kritizálnod.” „Új típusú cenzúra felé tartunk, amit a politikai korrektség diktál”

Ártó szándék vezérli a liberális médiát, amikor valakit jobbról meghurcoltatás céljából, a védett fajokhoz tartozó cigány, zsidó, liberális köztörvényes bűnözőkkel ellentétben kidoxxol és kiposztol képekkel és személyes adatokkal, az esetleges személyiségjogi perek költségeit úgyse a rágalmakat összetákoló gerinctelen libernyák tartalomgyártó féreg állja. Ilyenek ni :

http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/Egy_kis_ferfias_szivatas_YGINMH

Ez a hvg. Lószart gazdasági elemzők ezek, hücpezsidó szardobáló hülyegyerekek. Komoly ember nem lehet akinek ilyen alja helyek a hiteles források, miközben leoroszoz és lefideszez mindent ami nem neoliberális. Vagy csak szimplán gyűlöli a magyarokat, azért szorít hogy nekünk minél rosszabb legyen, és balliberális politikai kapcsolati tőkéjéből él.

Véletlenül ma is holosáska emléknap van valami állítólagos izé apropóján, mint minden héten többször. A baj elősorban az hogy erre költik a közpénzünket értelmes dolgok helyett, miközben pénztelenedik el az oktatás és az egészségügy, nincsenek megfelelő utak stb... Az is még mindig igaz, hogy akit ki akartak irtani azt nem vitték munkaszolgálatra, és ott még a németek se érhették őket el. Tényleg jobb lett volna a rendes fegyveres szolgálat büntetőszázadokban. Ahogy sztálin buzdította a sajátjait : "Egy lépést sem hátrálni" különben főbelövés. Ahogy a cigányvicc mondja : "aztán ha sikerül mienk Erdély, ha nem legalább megszabadultunk tőlük". Aki meg egy viccet teljesen komolyan vesz, komplett idióta. A libsik csak a mi kárunkra gyártanak politikai célú álhumort, arra már nyafognak ha őket gúnyolják ki. Van miért.

Mozillás műbalhét mikor történt az itcafe és a hup is libnyaf módon adta elő. A liberrált oldalon semmi se politikamentes, ezért is hazugság mikor szakmaiságra hivatkoznak pl. a libsi színészek, tanárok és egyéb ötödik hadoszlopos párhuzamos társadalmat alkotó antimagyarok.

Épül az online lincselők diktatúrája

„Új típusú cenzúra felé tartunk, amit a politikai korrektség diktál" – fakadt ki nemrég Anne Rice Magyarországon is igen népszerű amerikai írónő. (Vámpírkrónikák, A kárhozottak királynője, Út Kánáig, Boszorkányok órája, Távol Egyiptomtól stb.) Felháborodását egy ifjúsági szerelmes regény meghurcoltatása váltotta ki. Kate Breslin For Such a Time (Ilyen időkben) című művében egy zsidó lány és egy náci tiszt egymásba szeret a koncentrációs táborban. A lányt úgy tudják megmenteni, hogy kikeresztelkedik. A könyvet tavaly a legjobb románcnak szóló díjra jelölték Amerikában. De ekkor elkezdődött a támadássorozat. Antiszemitának, érzéketlennek, sértőnek, veszélyesnek, erőszakosnak titulálták regényt. És megindult az Amazon.com véleményrovatában a lejáratás is. (A becsületsértő, egycsillagos kritikákat azóta törölték.)

„Elítélem azokat, akik az Amazon könyvismertetési rendszerét arra használják, hogy írókat »nyírjanak ki« politikai, vallási vagy társadalmi okokból. Olyan írókat, akiknek mellesleg nem is olvasták műveit" – mondja Rice, és hozzáteszi, hogy „vannak olyan erők, amelyek kontrollálni akarják a szépirodalmat, megmondják, kinek miről van joga írni. Egyesek visszamenőleg a klasszikus műveket is cenzúrázni kívánják, ki akarják húzni azokat a szavakat, amik számukra elfogadhatatlanok. Mások minden olyan művet elítélnek, amiben nemi erőszak van. Vannak, akik azt mondják, hogy fehéreknek nincs joguk feketékről írni, keresztények ne írjanak zsidókról és zsidó témákról. Nagyon veszélyes. Ki kell állnunk az írói szabadságért".

Nem ez az első eset, hogy az írónő elítéli az internetes lincselést. 2013-ban Amerika celeb séfjét, a 66 éves Paula Deent rasszizmussal vádolták. Deen elismerte, hogy használta az „N-szót" (néger), amiért nyilvánosan bocsánatot is kért. A többszörösen kitüntetett szakácsot, szerzőt, televíziós személyiséget elbocsátották a Food csatornából, és tíz nagy cég megszakította vele üzleti kapcsolatait. Még a volt elnök, Jimmy Carter is kiállt mellette. Mindhiába.

Anne Rice akkor ezt írta: „Meglincselik, mert Amerika ma ezt teszi azokkal, akik politikailag nem korrektek. Nyilvánvalóan nagyon nyers és bizonyos szempontból közönséges személy Paula Deen, de ez még nem ok arra, hogy életét tönkretegyék. Keményen dolgozott, sok mindent elért és bocsánatot is kért. Ki nem állhatom, ami most vele történik. Senkin és semmin nem segít ez az eljárás." Sokan egyetértenek Anne Rice-szal abban, hogy soha nem látott véleményterror uralkodik ma Amerikában. Bizonyos témákban nem lehet a hangadóktól eltérni. Némely személyek, csoportok, mozgalmak védettséget élveznek, őket nem lehet bírálni. Jaj, azoknak, akik másként szólnak, mert jönnek a virtuális lincselő brigádok.

Ez eddig tehát két eset a közelmúltból. Most nézzünk még 5 példát, hogy mi jár a nem megfelelőnek ítélt véleményt hangoztatóknak az interneten:

2013-ban a San Franciscó-i internetes cég, a Mozilla igazgatójának 11 nap után le kellett mondania. Brendan Eich, a JavaScript programozási nyelv feltalálója a legelismertebb szakemberek közé tartozott, mégis elüldözték, a cég ellen pedig bojkott indult. Eich 2008-ban ezer dollárral támogatta azt a kaliforniai népszavazást, amely a homoszexuálisok házasodásának legalizálását akarta hatálytalanítani. Eich nem aktivista, csupán konzervatív ember volt, aki a hagyományos családban hitt. Bocsánatot kért, de nem kegyelmeztek neki.
2014-ben George Will neves konzervatív publicista a Washington Postban az amerikai egyetemeken zajló nemi erőszakhullámról írt, és túlzónak tartotta a becsült adatokat, valamint bírálta a balliberálisok által sulykolt áldozatkultuszt. „Áldozatnak lenni hőn áhított státusz lett a kampuszon, amivel előnyöket lehet szerezni" – írta. Megindult az online petíció azért, hogy a Washington Post ezentúl ne közöljön tőle cikket. Ez az akció kudarcot vallott, de George Willt elbocsátották másik újságjától, a St. Louis Post Dispatchtől.
Justine Sacco, az InterActiveCorp kommunikációs igazgatója üzleti útra Afrikába utazott; mielőtt felszállt a gépre, Twitter-üzenetet küldött: „Afrikába megyek. Remélem, nem kapok AIDS-et. Csak viccelek. Fehér vagyok." Amikor leszállt a gépről, közölték vele, hogy kirúgták munkahelyéről. A 12 órás utazás ideje alatt ugyanis Twitter-üzenetére több tízezren reagáltak, a média is felkapta az esetet. Valóságos bosszúhadjáratot indítottak ellene fajgyűlölet miatt. Megerőszakolással, kínzással, gyilkossággal fenyegették, ráadásul nemcsak őt, hanem családját is. Feltörték Facebook-, Instragram-oldalát. A Redditen fórumot nyitottak a témáról, ahol tovább gyalázkodhattak. Justine Sacco minden közösségi oldalról törölte magát.

Ellen Pao, a Reddit közösségi oldal igazgatója igyekezett rendet tenni cégénél. A legvadabb fórumokat letiltotta, egy moderátort el is bocsátott. A kínai származású Paót, az egykori kommunista főtitkárhoz, Maóhoz vagy éppen Hitlerhez hasonlították, az Iszlám Állam zászlójával ábrázolták, fotóit túlsúlyossá manipulálták, halálos fenyegetéseket is kapott. Online petíciót szerveztek ellene. 200 ezer ember követelte kirúgatását. Ellen Pao kikészült, lemondott igazgatói posztjáról, távozott a cégtől.

Bill Clinton feleségéért kampányolt a múlt héten, amikor beszédét megszakították a radikális színes bőrű mozgalom, a Black Lives Matter tagjai, akik az 1994-es büntetőjogi törvényt bírálták. Bill Clinton indulatosan magyarázta nekik, hogy a szigorítások nem a színes bőrűek ellen, hanem értük születtek, hiszen a bűnözőktől, a gengektől akarták őket is megvédeni. A volt elnököt hangosan lehurrogták. Másnap bocsánatot kellett kérnie.

Válasz.hu

Kitartás.net kommentár: Kevin Alfred Storm szavait idézve: „Ha meg akarod tudni, hogy kinek a kezében van a hatalom, figyeld meg, hogy ki az, akit tilos kritizálnod." Mint a kapcsolódó cikkekből is kitűnik, némi liberális véleményterrorért nem is kell egészen Amerikáig mennünk...

http://kitartas.net/2016/04/12/epul-az-online-lincselok-diktaturaja

Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca. "Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca.

"Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Az oroszországi javakat rablóprivatizációs időszakban összeharácsoló, majd a lopott javaikat offshore-ba kimentő oligarchák Putyin ellensek szoktak lenni, és zömmel nem is élnek Oroszországban. Abramovics pl. Neokon zsék.

A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt.

242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára.
Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem. Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább.

Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül!!! Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét.

Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de bokros-, gyurcsány- csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.

Nekünk magyaroknak a szocionisták az offshore rablólovagjaink.

"a vizsgálatot lefolytató Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma mögött az az Amerikai Közintegritási Központ (CPI) áll, amelynek a támogatói között megtalálható a Carnegie Corporation, a Ford Alapítvány, a Soros Györgyhöz kötődő Nyitott Társadalom Alapítvány, a Rockefeller Testvérek Alap, illetve a Rockefeller Család Alap."

A transzatlanti integráció eszköze a Panama-botrány?

Sokan megkérdőjelezték már a panamai offshore-kiszivárogtatás "hitelességét" – most egy volt kiszivárogtató azt mondja, szerinte nem hiteles dokumentumokról van szó, hanem az Egyesült Államok próbál ilyen módon leszámolni ellenlábasaival. Euroszkeptikusok, nem-nyugati hatalmak prominens alakjai kerültek célkeresztbe az ügy során, amibe egyetlen amerikai sem bukott bele.

2009-ben az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma 780 millió dollár büntetést szabott ki az UBS svájci bankra, miután Bradley Birkenfeld belső információkat hozott nyilvánosságra a bank adóelkerülésben betöltött szerepéről. Birkenfeld most azt mondja, a Panama-üggyel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel, és sokkal valószínűbb, hogy politikai leszámolásnak lehetünk szemtanúi, minthogy valóban válogatatlan adatok jutottak nyilvánosságra. A CNBC-nek adott interjúja során azt is kijelentette; szerinte a CIA áll a Panama-botrány kirobbantása mögött, és az Egyesült Államok ilyen módon próbál leszámolni politikai, gazdasági ellenfeleivel.

"Tagadhatatlan tény, hogy a felmerült nevek kimondottan vagy kimondatlanul mindannyian az Egyesült Államok ellenségei – Oroszország, Kína, Pakisztán, Argentína – és nem látunk egyetlen amerikai nevet sem. Miért nem?"

Birkenfeld a hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, bár ez a kiszivárogtatások történetének legnagyobb botránya, vélhetően titkosszolgálati művelet áll az ügy mögött. "Ha egy országnak rendelkezésre állnak olyan szervezetek mint az NSA és CIA, melyek külföldi kormányok után kémkednek, könnyedén beférkőznek egy ilyen vállalatba."

A volt kiszivárogtató arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumok vélhetően kellő körültekintéssel kerültek megválogatásra, mert semmilyen formában nem ártottak amerikai érdekeltségeknek – egy valódi tömeges kiszivárogtatás esetén egyszerűen nem történhetne meg ilyesmi, akarva-akaratlanul is közé került volna néhány amerikai botrány lehetősége.

A Panama-botrány első áldozata Sigmundur David Gunnlaugsson izlandi miniszterelnök volt, aki alapvetően a transzatlani integráció útjában állt. Tavaly egyértelműen kijelentette, hogy az izlandi gazdaság válságból való gyors felépülése nem történhetett volna meg, ha Izland az Európai Unió tagállama lenne. A szigetország földrajzilag az USA-Oroszország-Európai Unió háromszögében helyezkedik el; a Panama-botrány gyakorlatilag egy nagyhatalmak közti frontországban buktatott miniszterelnököt, így leginkább az ukrajnai puccshoz – Mikola Azarov lemondatásához és Viktor Janukovics elűzéséhez – hasonlítható.

Egy másik ilyen prominens "áldozat" David Cameron brit miniszterelnök, aki lehetővé tette, hogy a lakosság népszavazást tartson az uniós tagságról, miközben a közvélemény-kutatások alapján még nem egyértelműen látható, hogy az emberek a tagság fenntartása vagy a kilépés mellett voksolnak-e. Cameron szintén a transzatlanti integrációt hátráltatta azzal, hogy országa számára számos mentességet kényszerített ki az Európai Unió központosítási törekvéseivel szemben.

http://www.hidfo.ru/2016/04/a-transzatlanti-integracio-eszkoze-a-panama-botrany/

"Hagyjunk már fel a "baloldali" jelzővel " "Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorítás-imádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át e bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apróbetűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak? "

Lovas István: Hagyjunk már fel a "baloldali" jelzővel

Vásárhelyi Mária, „médiaszociológus", a maradék nemzeti vagyont lázasan privatizáló ÁPV Zrt. volt vezetőjének testvére, a Soros alapítvány korábbi vezérének lánya, egyik őszinte pillanatában korábban leírta, hogy „a kétféle középosztály tagjai között élet-halál harc folyik".

Akiket élet-halál harccal nem csak fenyegetnek, de annak ki is tesznek, ostoba, felelőtlen és önpusztító, ha szelíd bárányokként viselkednek azokkal, akik - durvább szóhasználattal – őket ki akarják nyírni. Mindez nagyon is vonatkozik a terminológiai háború frontjára, ahol egy-egy kifejezés akár milliárdok érzését vagy állásfoglalását befolyásolhatja, szabhatja meg és terelheti a terminológia gyártójának szándéka felé vagy, jobb esetben, ítéli tétlenségre annak átvevőit.

Gondoljuk el, hányan vették át szolgaian a világot atomfegyverekkel, rabszolgasággal, megszállással, diktatúrával, gulágokkal fenyegető, és a történelem legnagyobb hullahegyeit produkáló szovjet rendszer kedvenc kifejezéseit. Mint például a „békeharcot". E „békeharc" valójában egy hatalmas nukleáris arzenált és az akkori világ minden bizonnyal legerősebb szárazföldi hadseregeit jelentette, mindez egy globálisan agresszív Kreml irányításában.

Ma ugyanígy, reflexszerűen vesszük át az „izraeli-palesztin konfliktus" vagy az „indiai-pakisztáni ellentétek Kasmír ügyében" féle verbális gyártmányokat ahelyett, hogy kimondanánk, mit tesz két „demokratikus" ország az általuk megszállt területeken.

Hasonlóan visszás a helyzet a „baloldali" jelző szinte automatikusan elfogadott jobboldali használata a mai balliberális, illetve neoliberális ellenzéket értve alatta.

Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorítás-imádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át e bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apróbetűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak?

Ők lennének baloldaliak, akik bármilyen, a világ és Magyarország közötti érdekellentétben kivétel nélkül mindig a globális vagy szupranacionális erők mellett állnak ki, legyenek azok a washingtoni konszenzus intézményei (IMF, Világbank, FED, Európai Központi Bank), az Európai Unió, az Európa Tanács vagy más szervezet? Sőt, bármilyen más ország, amelynek velünk szemben „természetesen" csak igaza lehet.

Ha ők a baloldaliak, hogyan nevezzük a valóban a nemzeti érzésű, antiglobalista, baloldali, szocialista, szociáldemokrata pártokat; a rendszerváltás után tisztességesen viselkedő Thürmer Gyula Munkáspártját, a radikálisabb baloldali pártokat Skóciától Katalónián és Franciaországon át Portugáliáig?

A balliberális oldalnak persze mindenre van saját haszonra játszó magyarázata és dogmának beállított álláspontja. Amit a perc töredéke alatt hajítanak a villamos kereke alá, mihelyt nem szolgálja érdeküket.

Egyik ilyen tézisük az, hogy mindenkinek joga van az önazonosításra. Ha valaki horvátnak vallja magát, léphessen be a horvát önkormányzatba. De abban a pillanatban, ha az önmeghatározás nem szolgálja érdeküket, a dogma ki van rúgva. Az „Orbán rezsim" nem középjobboldali, hanem közép-ázsiai színezetű diktatúra. A Jobbik nem radikális jobboldali, hanem „náci" vagy „neonáci". Vagyis ellenfeleiknek önmeghatározásra nincs joguk.

Ezt a világsajtó – élén a német nyelvűvel – kutyahűséggel átveszi. Mutasson valaki egy olyan német, osztrák vagy svájci, a magyar kormányt és/vagy Magyarországot támadó cikket, amelyből nem derülne ki szinte az első sorokban, hogy az Orbán-kormány nem „nacionalista-jobboldali"? És a világért sem középjobboldali, aminek meghatározza magát. De ugyanezen külföldi lapok a szocialista-SZDSZ-kormányzás idején vagy meg sem említették a budapesti kormány színezetét, vagy azt az MSZP öndefínicója szerint „szocialistának" nevezték. Tényleg baloldaliak lennének azok a globális érzelmű és igazodású hazai cselédpártok, melyek naponta igyekeznek Brüsszelben és ahol lehet Magyarországnak kárt okozni? Egyfajta negatív hungarikumként, mert ezt egyetlen más ország szocialistái és liberálisai sem teszik.

De ha e pártokat számukra sértő jelzővel írják le, rendőrért kiáltanak. Mint amikor a Jobbik „szocionácinak" nevezi az MSZP-t. És hadakoznak a nem az öndefíniciójuk szerinti terminológia ellen még finomabb esetekben is.

A hazai bal/neoliberális ellenzék egyik sajátossága, hogy aljas szándékossággal, folyamatosan azonosítani akarja a kormányzó jobbközép koalíciót az 1944-es időkkel, legyen a párhuzam direkt vagy sunyin megvont. Para-Kovács Imre a HVG múlt heti számában Mindenkit gyűlölünk! című cikkében (a balliberális oldalon a „gyűlölet" szót vastagon premizálják) ezt írta: „A menekült a tökéletes áldozat, azonban van egy komoly probléma vele: ha sikerül elüldöznünk, megölnünk és megennünk, akkor sem költözhetünk be a lakásukba, nem lophatjuk el az ezüst evőeszközöket, mert ilyen nincs nekik." Értjük, ugye?

Ezek a zsigerinek tűnő „érzések" azonban totálisan mesterségesek. A neoliberális politikusok szájából, az egész balliberális sajtóban egy szó nem hangozna el a nyíltan rasszista szólamokat hallató amerikai Donald Trump republikánus elnökjelölttel szemben. Akkor sem bírálnák, ha elnökké választanék. Tőle nem rettegnének, noha egy szuperhatalom élén állna.

Náluk maga a „baloldaliság" jelző haszonelvű álca. A logika fényében miként imádhat egy baloldali párt, annak politikusai és sajtója egy jobboldali Merkel kancellárt? Csak nem azért, mert a volt KISZ-es agitpropos hölgy történelmi terheltséget érezve (messze nem annyira, mint az 1998-ig - szintén jobboldali - Németországot irányító Kohl kancellár, akit balliberális oldalunk ki nem állt és áll) nem egyszer úgy viselkedik és cselekszik, mint egy klubrádiós betelefonáló?

Nagyon jó lenne, ha legalább a terminológia használata terén nem követnénk engedelmes botorként a Vásárhelyi Mária által leírt „középosztály" másik felét, hanem saját jelzőinket használnánk rájuk. A tényszerűség kedvéért is. A hazai „baloldal" nem baloldal, hanem liberális, liberális és liberális. Szélsőségesen.

(Lovas István, Magyar Hírlap, 2015-08-08)