width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.01.30.

2008. január 30., szerda

Spekuláció okoz tőzsdeválságot

Spekuláció okoz tőzsdeválságot

Talán még emlékszik a tisztelt Olvasó arra a pár évvel ezelőtt lezajlott, a mostanihoz kísértetiesen hasonlító szituésönre, amikor a száz évnél is régebbi múlttal bíró patinás angol bankház, ahol többek között a királynő is tartotta vagyona egy részét, az akkor húszas évei végén járó, szinte még suhanc kategóriájába tartozó brókerének köszönhetően majdhogynem lehúzni volt kénytelen a rolót, mert ez a bitang gyerek a csőd szélére sodorta őket alávaló kis trükkjeivel.

Erre most itt az újabb fiaskó. Idézet a Napi Gazdaság írásából:

A csaló bróker a FED-et is félrevezethette

Minden idők egyik legsötétebb tőzsdei hetének végén a londoni Cityben egyre erőteljesebbé vált az a meggyőződés, hogy a szinte apokaliptikus tőkepiaci árfolyamzuhanásokat – amelyek csak a londoni értéktőzsde részvénypiaci kapitalizációjából, és csak hétfőn 77 milliárd fontot (vagyis 27 ezer milliárd forintot, az éves magyar GDP-értéknél nagyobb összeget) faragott le – jelentős részben a Société Générale, közkeletű nevén SocGen befektetési csoport egyik brókere által elkövetett csalás okozta.
A Cityben sokan úgy gondolják, hogy a kereskedő, Jérome Kerviel csalárd származékos ügyletláncolatának pánikszerű leépítése által jelentősen erősített, szinte függőleges tőzsdei zuhanások vitték bele az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-öt (Fed) a kedden egy menetben végrehajtott, példátlan mértékű, 0,75 százalékpontos soron kívüli kamatcsökkentésbe.
Kerviel a még csak hézagos adatok alapján is minden idők legnagyobb, jelenleg 40-50 milliárd euró értékűre becsült derivatív tranzakciós láncolatát építette ki, csak éppen a rossz irányban. A bróker fiktív kliensszámlákat kreálva egymásra épülő hosszú pozíciókat vett fel, vagyis azonnali vételi és határidős eladási ügyletek láncolatát kötötte, arra játszva, hogy januárban a piacok "emelkedni" fognak.”
Forrás: Napi Gazdaság

Az amerikai óriáscég, az Elron esete után ma már egyre kevésbé lepődünk meg az olyan hírek hallatán, amelyek arról szólnak, hogy valamikor a nem túl távoli jövőben könnyen elképzelhető egy világméretű gazdasági összeomlás. Hogy miért? Hát csak azért, mert az a kontinenseken átnyúló, spekuláción alapuló virtuális pénz- és kamatgazdaság, mely a kamatos-kamat által támasztott lehetetlen profitelvárásoknak képtelen megfelelni, a vak is láthatja, nem tartható fenn tovább. A lufi hamarosan fülsiketítő durranással ki fog pukkanni.
Ha máshonnan nem is, az iskolai történelmi tanulmányainkból mindenki számára ismerős lehet az 1929-es nagy világválság. Az a válság bankcsődökkel – 5000 bank csődjével – kezdődött és a bankszektor, meghatározó szerepe miatt, maga után húzta a gazdaság egészét, s bár hivatalosan 1932-ben véget ért, közvetett következményei közé szokták sorolni a II. világháborút is.
Ha most azt hisszük, a spekuláción alapuló gazdasági lutri kategóriájába sorolható, tőzsdézés néven elhíresült „szerencsejáték” valamiféle újkori úri huncutság, hát akkor nagyon tévedünk.

Példának okáért a XIII. és XIV. században, Genovában már virágzott a tőzsdei részvényspekuláció.
1421-ben Velencében olyan jelentős méreteket öltött a spekulációs üzletelés határidős és árkülönbség-üzletek formájában, hogy a banki szelvényekkel való üzletelés ellen tilalmat kellett hozni.
A XVII. században a héberekkel érkezett meg Hollandiába a spekulációs üzletelés, ahol a Kelet-Indiai Társaság részvényei szolgáltak alapul egy gonosz spekulációhoz. 1610-ben állami plakátokon tiltották meg, hogy „több értékpapírt adjanak el, mint amennyit a valóságban birtokolnak”.
A hágai francia követ 1698-ban kormányának küldött jelentésében pedig arról olvashatunk, hogy „a részvényárak annyira folytonos mozgásban vannak, hogy naponta többször olyan kereskedelmi üzleteket hoznak létre, amelyekre inkább a ’szerencsejáték’ vagy a ’fogadás’ név illene.”
1733-ban pedig, amikor az Angol Parlamentben John Bernhard ügyiratáról tanácskoztak, „a részvényüzérkedés becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag elítélte.
A tőzsdére vitt cégeken keresztül tulajdonképpen semmi más nem zajlik le, mint az adott terület (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás) úgymond kereskedelmesítése. Azaz áruvá, pénzben mérhetővé tétele. Vagyis az adott nemzetgazdasági szektor a tőzsdei spekuláció egyik tárgyává válik. A termelés, a tényleges értékteremtés, a javak valóságos előállítása másodlagossá válik.

Ez a törekvés, a mindennek az értékét kizárólag pénzben fejezzük ki hibás törekvése és az ahhoz való görcsös ragaszkodás figyelhető meg a jelenleg regnáló komprádor kormánykoalíció tevékenységében is. Persze mi mást is figyelhetnénk meg? Hiszen ez az, ami jól belesimul, jól összepasszol a korporációs szemléletmóddal, mely nem tekinti másnak az országot, csupán egy, a kiváltságos elit (értsd: az igazgatótanács és a menedzsment) által vezényelt zártkörűen működő részvénytársaságnak. Ez a zártkörűen működő részvénytársaság pedig – az ő elképzelésük szerint – semmi egyébre nem szolgál, mint a maximális profit elérésére. Bármi áron.
De vajon jó nekünk ez hihetetlen gyakorisággal lezajló tulajdonosváltás? Származik ebből valamiféle haszon, vagy többlet a társadalom számára is? A kérdés nyilván költői. Természetesen nem. Sőt! Ezek a hihetetlen mértékben felhalmozódó tőkekoncentrációk jelentős hatásokat fejtenek ki a piacra, befolyásolva ezzel a versenyt és annak tisztaságát. Hiszen a jelentős mértékű tőkekoncentrációk létrejöttével kizárólag a tőketulajdonosok kényének kedvének van kiszolgáltatva a piac, miáltal a gazdasági folyamatok közvetítőközegéül szolgáló jelrendszer, vagyis a pénz mesterséges visszatartásával, vagy éppen nagyobb mennyiségben megfelelő piaci szegmensekbe való belepumpálásával könnyedén felborítható a piaci egyensúly, mesterségesen beavatkozva a verseny természetes szabályozó hatásaiba.
Mammon világában sokan vannak olyanok, akik számára a pénz az isten. Amúgy is nagy a kísértés, a modernkor technikai vívmányai által nyújtott lehetőségek pedig még jobban kiszolgáltatottá teszik a materializmus emlőin nevelkedett hite hagyott embert. Ma már ott tartunk, hogy akár egyetlen személy is komoly zavart tud okozni a rendszer működésében, innen pedig már csak egy apró lépés, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, akár az egész világot is megrendítse. Az elektronikus pénz korában ez ma már csupán néhány jól irányzott gombnyomáson múlhat.
Valóban ilyen felelőtlenek lettünk? Ilyen felelőtlenekké kellett válnunk? Muszáj nekünk a szó szoros értelmében felelőtlenül hazardíroznunk komplett országok, nemzetek és népek sorsával? Kizárólag amiatt, mert letértünk a helyes útról és Isten helyett a Mammont választottuk?
Mint sok minden más, ez is változtatásokra szorul. Már akkor, amikor a Rotschild Family Trust vagyonához képest jelentéktelen mennyiségű zöld-hasú felett diszponáló Bill Gates vagyonmérlegéről hallunk, amikor nem tudom én már hányadszor közlik velünk, hogy jelenleg ő a világ egyik leggazdagabb embere, már akkor felmerül bennünk, hogy az ilyen elképesztő méretű vagyon- és tőkekoncentráció semmiképpen sem lehet életszerű. Ha ehhez még hozzáveszzük a tőke korlátlan mobilitásában rejlő kockázatokat (lásd Európai Unió első számú direktívája a tőke és a javak szabad áramlásáról) határozottan olyan benyomásaink támadnak, hogy itten kérem szépen valamilyen ésszerű mértékben, de muszáj korlátozásokat bevezetnünk.
Láttuk, a hágai francia követ kormányának küldött jelentésében már 1698-ban arról ír, „hogy a részvényárak annyira folytonos mozgásban vannak, hogy naponta többször olyan kereskedelmi üzleteket hoznak létre, amelyekre inkább a ’szerencsejáték’ vagy a ’fogadás’ név illene.” Mit szóljunk akkor manapság, amikor az elektronikus pénz világában elég egy gombnyomás és a modern giro-rendszereken keresztül gyakorlatilag a fény sebességével, másodpercenként 300.000 kilométert megtéve, az utalás azonmód a bolygó másik oldalán van? A „pénz”, ha ezt egyáltalán ezek után még nevezhetjük pénznek, szóval a gazdasági folyamatok közvetítéséül szolgáló jelrendszer, még pontosabban annak mennyiségéről és éppen aktuális tulajdonosáról szóló banki művelet gyakorlatilag real-time-ban, azaz valós időben, tehát azonnal végrehajtódik.
Ráadásul, a bankokon kívül emberfia bele nem láthat, még csak fogalmat sem alkothat arról, hogyan is zajlik ez az egész valójában.
Nemrégiben az ECHO TV „Pörzsölő” című műsorában láthattunk egy elképesztő riportot arról, hogy bizonyos pénzintézet egyik fiókjánál arra szakosodtak, hogy közelmúltban elhunyt jobb módú honfitársaink számláit, valamint a rajta lévő lóvét egész egyszerűen nyomtalanul eltüntessék, mintha soha nem is léteztek volna.
Ez azé’ szigorú!
És akkor azt látjuk, hogy a saját népe ellen acsarkodó, azt nyilvánosan megalázó és megverető posztkommunista államhatalom mellett egy másik, legalább ilyen súlyos csapással fenyeget bennünket egy arctalan pénzviszonyokba menekült láthatatlan háttérhatalom, amikor gazdasági létezésünket, a világ pénzügyi biztonságát egy agyaglábú gólemre helyezi, amely bármelyik pillanatban összeroskadhat.
Monsieur Kerviel legutóbbi kis úri huncutkodását elnézve határozottan aggasztó színben tűnik fel előttünk a jövő. Nem kell ide háború, fegyverek meg bombák. Elég, ha valamelyik kitüntetett helyzetben lévő ország pillanatok alatt zárolja a rivális államalakulat számláit, és máris kész a krach. Arról nem is beszélve, hogy Te, kedves Olvasó, velem együtt tanácstalanul állsz, annak a baga úristennek sem érted, hogy mi a rosseb közöd van neked, az innen nem tudom én hány ezer kilométerre, a sárgolyó túloldalán zajló eseményekhez. Azt meg aztán végképp nem tudod hova tenni, hogy mi köze mindennek a te autó- vagy lakástörlesztő részletedhez.
Ez a nagy trükk! Az igazi átverés! Nem bújhatsz el sehova! Ez a kontinenseken átívelő globális függőség! Mindenhová elér a kezük. Ha pedig nem vagy kifizetődő, irány a süllyesztő! Először csak arról győzködnek, hogy a hiteleid visszafizetése érdekében vegyél fel új hiteleket! Aztán, ha már ez sem segít, viszik a tetőt a fejed fölül.
Valaki nemrégiben megnyerte a kétmilliárd feletti lottó ötös összeget. A többiek legfeljebb tapasztalatokat nyertek, hogyan kellett volna kitölteni a szelvényt. A lottóval ellentétben a tőzsde olyan szerencsejáték, ahol azok is könnyen rajtaveszthetnek, akik nem vásároltak szelvényt, mert eszük ágában sem volt játszani.
Egyelőre arról, hogy az agyaglábakon álló Gólem meddig bírja, fogalmunk sincs. De arról se, ha egyszer, ne adj’ isten, összeroskad, hogyan kerüljük el, hogy maga alá temessen bennünket.
Jó Ha Figyelünk!
Isten áldja Magyarországot!

A szocialista nagyváros öntudatos polgára
http://www.johafigyelunk.hu
FÚSZ - NIM