width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2014.02.22.

2014. február 22., szombat

Hegedűs Loránt kiáll az igazáért, noha tudja, nemhogy anyagi előnye lehet, de súlyos hátrányba kerülhet ebben az antimagyar, nemzetellenes milliőben

Hegedűs Loránt kiáll az igazáért, noha tudja, nemhogy anyagi előnye lehet, de súlyos hátrányba kerülhet ebben az antimagyar, nemzetellenes milliőben, amit a libsibibsik teremtettek. Ahol országok egész sorának mdiája zengett Szaniszló Ferenc Táncsics díjáról, de persze ők az üldözöttek, továbbá nincs köztük együttműködés mert ezt feltételezni antiszemétista "összeesküvés elmélet" volna. :D

Gerinces magyar ember, nem választja a könnyebbik utat, a saját létét is letagadó cionista ellenségnek való behódolást. Ez, és a Kurucon publikálás inkább Hegedűs Loránt becsületére vall! Lehetne megélhetési rettegő, szoclibnek kampányoló békepap is, mint sajnos túl sokan mások.

Horváth György: Hegedűs Loránt alkalmatlan hivatására, mert "a fasiszta és antiszemita Kuruc.infón publikál

http://kuruc.info/r/2/124152/

Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között

A hivatásos rémhírkeltők nagy része is oliréni eligazítást kap, valahonnét! "jobboldalról, pláne a Jobbikról, jót vagy semmit"

"Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között, s a beszélgetés közben szóba került Magyarország, Orbán Viktor, s tárgyaltak a kormány lehetséges szép jövőjéről is. Így már political correct, balliberális barátaim? Így már az?

A recept ismerős: a nemzetközi pénzügyi körök 2011-ben már elérték, hogy embereik, Mario Monti, illetve Lukász Papadímosz legyen Olaszország, illetve Görögország miniszterelnöke, s végrehajtsák az IMF, a Világbank és az Európai Bank megszorításokra épülő „válságkezelését".

S tették mindezt a nemzetállami demokrácia megkerülésével, a választók akaratának figyelmen kívül hagyásával. Dicsőségére a „fejlett" „demokráciáknak". Mindez azonban valójában nem más, mint a globális pénzügyi és gazdasági uralom behatolása az államba, mely a nemzeti szuverenitás letéteményese. Légy üdvözölve, szép új, XXI. századi világ, légy üdvözölve Világkormány, Új Világrend!"

http://www.flagmagazin.hu/mondom_a_magamet/fricz_tamas_a_szeretett_europai_bizottsag

Fricz Tamás - A „szeretett" Európai Bizottság

mondom a magamét 2014. 02. 22.

Wiedermann Helgának, Matolcsy György volt kabinetfőnökének nemsokára megjelenő könyvéből (melynek lényegét a Magyar Nemzet pénteki száma foglalta össze) fekete-fehéren kiderül, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése után az Európai Bizottság, élén Olli Rehn (ejtsd: Oli Rém) pénzügyi biztossal, hazánkat lehetetlen helyzetbe kívánta hozni.

Ezt tette velünk a „szeretett" Európai Unió. Lehet, hogy Zoránnak van igaza: a szerelemnek múlnia kell? S ha múlik, akkor fájnia kell?

A készülő könyvből megtudhatjuk, hogy az elmúlt négy évben az Európai Bizottság nemhogy segítette volna az országot, hanem ellenkezőleg, szinte mindent megtett azért, hogy akadályokat gördítsen az Orbán-kormány válságkezelő törekvései elé. Céljuk nem volt más, mint hogy ráerőltessék a kabinetre az EU és az IMF régóta ismert, neoliberális mantrákra, szigorú lakossági megszorításokra épülő programját.

A második Orbán-kormány azonban nem engedett; ragaszkodott a későbbiekben unortodoxnak elnevezett gazdaságpolitikai koncepciójához, melyben kulcsszerepet játszott a bankokra és multi-cégekre kivetett különadó. Emellett pedig Matolcsy ahhoz ragaszkodott, hogy az IMF-fel kapcsolatos szerződésünket a hitelek kifizetése után lezárhassuk.

Nos, ez kihúzta a gyufát: az EB, Olli Rehnnel az élen, pénzügyi támadást intézett hazánk ellen. Persze máris hallom, hogy e helyütt rögtön felsikoltanak a balliberális elemzők: dehogy az ország, hanem kifejezetten az Orbán-kormány ellen léptek fel! Ám, ha jobban belegondolnának, beismerhetnék: formálisan természetesen az Orbán-kormányt támadták meg – mint jó barátok –, de a támadás, amennyiben „sikeres", végső soron államcsődöt eredményezett volna, s ez, végeredményében, vajon nem az ország összes állampolgára elleni merényletként értékelhető? Vagy talán ahol esztergálnak, ott hullik a forgács?

A volt kabinetfőnök leírása szerint arról értesültek, hogy valamikor 2011 tavaszán egy New York-i étteremben hat nemzetközi bank vezetői elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen, azzal a céllal, hogy Orbán Viktort eltávolítsák a hatalomból.

Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között, s a beszélgetés közben szóba került Magyarország, Orbán Viktor, s tárgyaltak a kormány lehetséges szép jövőjéről is. Így már political correct, balliberális barátaim? Így már az?

A recept ismerős: a nemzetközi pénzügyi körök 2011-ben már elérték, hogy embereik, Mario Monti, illetve Lukász Papadímosz legyen Olaszország, illetve Görögország miniszterelnöke, s végrehajtsák az IMF, a Világbank és az Európai Bank megszorításokra épülő „válságkezelését".

S tették mindezt a nemzetállami demokrácia megkerülésével, a választók akaratának figyelmen kívül hagyásával. Dicsőségére a „fejlett" „demokráciáknak". Mindez azonban valójában nem más, mint a globális pénzügyi és gazdasági uralom behatolása az államba, mely a nemzeti szuverenitás letéteményese. Légy üdvözölve, szép új, XXI. századi világ, légy üdvözölve Világkormány, Új Világrend!

A könyv további részleteibe nem mennék bele, pusztán megjegyzem: láss csodát, az Orbán-kormány a „szent ravaszság" (Jézus mondá: legyetek ravaszok, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok) változatos eszközeivel kivédte a nemzetközi körök, s élükön a „jó barát", az Európai Bizottság támadásait. (S ebben a „csodában", ne feledjük, a Békemenet is óriási szerepet játszott!) Ezt, a nemzeti szuverenitást megvédő, történelmileg kiemelkedő teljesítményt a 2014-es választás igazolhatja vissza véglegesen.

Mindezt azért jó megismernie és megtudnia az ország közvéleményének, hogy végre befejezhessük a semmit nem érő, hazug „politikailag korrekt" beszédet az Európai Unióval kapcsolatban is.

Felnőtt nemzetté ugyanis akkor válunk, ha képesek vagyunk nyíltan, tárgyilagosan, bátran beszélni arról, hogy valójában mi is az Európai Unió, s nem ijedünk meg akkor, ha a legélesebb kritikával kell illetnünk szövetségeseinket, ha rászolgált arra. Persze nem kell fekete-fehér képet festenünk; sem imádnunk, sem gyűlölnünk nem kell az EU-t. Tudjuk az előnyeit e nagy bürokratikus szervezetnek, s látjuk már azt is, mi az, ami elviselhetetlen benne. Így kell mérlegelnünk és véleményt formálnunk.

Elviselhetetlen például, hogy a napokban hiába ellenezte az uniós államok szakminisztereinek döntő többsége (28-ból 19-en) a Pioneer 1507-es gémmódosított (GMO) kukorica engedélyezési kérelmének megadását, a nyilvánvaló szavazati többség ellenére az Európai Bizottság bevallottan arra készül, hogy engedélyezze az EU-n belüli forgalmazást – az Egyesült Államok, illetve cégeik, a Monsanto és persze leginkább a Pioneer nagy örömére.

Győri Enikő államtitkár kijelentette: ami itt történt, az nem más, mint a nemzeti szuverenitás és a szubszidiaritás sutba dobása. S hozzátette, akár a feje tetejére is állhat az EB, Magyarország akkor sem engedi be a GMO-termékeket.

Hajrá, Győri Enikő!

mno.hu - Fricz Tamás

Gyurcsány és kormányzata utasította a cigánygyilkosságok kivitelezésére

Na, libajnai kordon már beindult a tumblr oldalán (libsiknél 'belpesten' snassz az fb, a tumbli a divat xD), védi az öszödi hazugokat, mint bűntársuk természetes is, az ország szoci kormány által okozott bajainak ilyetén elhallgatása a 2006-os választások ELŐTT nem egy ember bűne!

"Ha a közvélemény jó része sejtésének van valós alapja, vagyis a titkosszolgálatokat az őszödi beszéde miatt politikai túléléséért küzdő Gyurcsány és kormányzata utasította a cigánygyilkosságok kivitelezésére, annak dokumentálása – mégpedig nemzetközi sajtótájékoztatón – pontosan a fasiszta kártyát fordítaná gátlástalan használói ellen."

Lovas István - Fasiszta bélyeg Magyarországon

mondom a magamét 2014. 02. 14.

Egy idén érettségiző magyar lányt barátja szülei február első napján ebédre hívták meg tágas brüsszeli házukba. A fiú német anyja középiskolai tanár, görög apja az Európai Uniónál tisztségviselő.

Fasiszta bélyeg Magyarországo - De lehet tenni ellene

Az ebéd közepén az apa gyötrő aggodalmának adott hangot, amiért Magyarországon a Jobbik és – a /betiltott/ - Magyar Gárda grasszál, a kormányzó Fidesz pedig úszik a fasiszta árral.

Így aggódik az a görög, akinek hazájában a Jobbiknál messze radikálisabb, antifasiszta rappert gyilkoló Arany Hajnal mellett most már a radikális Sziríza párt emberei is elkezdtek antiszemita kijelentéseket tenni. Miközben a görög fiatalok 60 százaléknál magasabb munkanélküliségi rátája azt sejteti, a radikálisokra fényes jövő vár. Nem mellékesen másnap az International New York Times címoldalról induló cikkben fejezte ki transzatlanti gyötrelmeit azért, mert az Arany Hajnal szóvivője az előző nap bejelentette, a párt új néven, Nemzeti Hajnalként alakult meg, hogy a bírósági akadályokat kikerülve, megmérettethesse magát a májusi polgármesteri és az európai parlamenti választásokon.

Ismét csak egy nappal később az ugyancsak globális terjesztésű, szintén amerikai napilapban, a Wall Street Journal véleményrovatában jelent meg egy aggódó cikk, amelynek tárgya a demokráciák világméretű visszaszorulása. Szerzője nem kisebb fajsúlyú ember, mint Walter Russell Mead, az American Interest című folyóirat társszerkesztője, akinek könyvrecenziói igen csak kedveltek az Egyesült Államok vezető külpolitikai folyóiratában, a Foreign Affairs-ben.
Mead azt latolgatja, milyen stratégiát lehetne bevetni a demokráciák globális visszaszorulásának feltartóztatására. Amikor illusztrálja, hogy a demokráciákkal szemben miként nyernek teret a nem demokratikus országok, a harmadik bekezdést Magyarországgal kezdi. Így: „Magyarországon egy demokratikusan megválasztott kormány a fasisztákkal flörtöl."

Hogy ez mennyire nem így van, csak az nem tudja, aki nem ismeri a valódi helyzetet, vagy hazudni akar Magyarország fasiszta hírének öregbítésére.
Aki viszont a kormányzó pártot némileg ismeri, tudja, nincs talán párt, amelyet a Fideszben nagyobb ellenszenv övezne, mint a Jobbikot. Ami pedig a jobbikos szavazók állítólagos átcsábítását illeti, aki azt meri tényként leírni, hogy a holokauszt idei megemlékezésére fordított sokmilliárdos program és annak ellenzéki fogadtatása nem a szavazatvesztő a Fidesz-Jobbik versenyben az előbbi hátrányára, csak azért nem követi el az írástudók árulását, mert a hazai balliberális oldal írástudóinál az árulás nem különleges esemény, hanem munkaköri leírásuk szerves része.

Be kell látni, hogy a tények ádáz ellenfelei sikert értek el. Magyarországra rásütötték a „fasiszta" bélyegzőt. És a billog tapad.

Ez ellen haladéktalanul tenni kell, mégpedig drámai lépést.

Ami önmagától kínálkozik. Mégpedig egy „nukleáris opció".

A hazai nyilvánosság nagy része – talán nem alap nélkül – azt sejti, a korábbi kormány idején a titkosszolgálatoknak sokkal nagyobb szerepük volt a cigánygyilkosságokban, mint az eddig napvilágra került.

Tudjuk, hogy fontos pozíciókban vannak, akik szerint az igazság kiderülésénél és az általános nemzeti érdeknél fontosabb a titkosszolgálatok komfortérzése. Ők akadályozták meg a rendszerváltás után, hogy Belovai István egykori NATO-kémet rehabilitálják. Arról az Egyesült Államokban elhunyt, 1985-től 5 és fél évet börtönben töltött ezredesről van szó, akinek még a magyar állampolgárságát sem adták vissza, nehogy az fájjon a régi kommunistáktól messze nem megtisztított magyar titkosszolgálatoknak. Miközben a hasonló sorsú, az Egyesült Államokból hazájába visszatérő Ryszard Kuklinski ezredest hősként ünnepelték a lengyelek, a rendszerváltás utáni rehabilitálásáról nem is szólva.

Ha a közvélemény jó része sejtésének van valós alapja, vagyis a titkosszolgálatokat az őszödi beszéde miatt politikai túléléséért küzdő Gyurcsány és kormányzata utasította a cigánygyilkosságok kivitelezésére, annak dokumentálása – mégpedig nemzetközi sajtótájékoztatón – pontosan a fasiszta kártyát fordítaná gátlástalan használói ellen.

Lovas István

(Magyar Nemzet, 2014-02-10)

forrás: Lovas István facebook

Kozmopolita sehol sincs otthon, nem világpolgár tehát. "Sehonnai, bitang ember..."

Kozmopolita sehol sincs otthon, nem világpolgár tehát. "Sehonnai, bitang ember..."

Nem én mondom, ha nem szereti a hazáját a vérbeli nemzetközi, honképtelen, sőt bármilyen országhoz kötődésre képtelen közismert népcsoport tagja, és az a baja velünk hogy mi meg igen, el lehet innen menni. A liberálanarchista csapat megy a forgalommal szembe, amiért nem mi vagyunk a hibásak, azért se ha mindezt észrevesszük. :)

Lehet Menni a P*csába nihilista falschriporter, és nem csak az indexnél ilyenek a tudózsidók, tudósítók sajnos.

"Elmenne inkább egy jó koncertre. Valahová messzire. Ez az ő feleslegessége. És nem ám olyan Oblomov-féle feleslegesség ez. Sokkal mélyebb és pusztítóbb annál. Mert egy egész ideológia áll mögötte."

A feleslegesek

Bayer Zsolt

2014. február 22., szombat Álláspont

Elszorult torokkal falja az ember az Ukrajnából érkező híreket. Mert hát Ukrajna mégsem Fekete-Afrika, Ukrajna itt van a szomszédban, Ukrajna mégiscsak Európa – bár ez sem jelent lassan semmit –, Ukrajnában ráadásul magyarok is élnek, méghozzá a legnehezebb sorban.

Falja az ember a híreket, elszörnyedve bámulja a kijevi barikádokról érkező képsorokat. A tüzet, füstöt, lángra kapó embereket, a földön fetrengő meglőtteket, a kifejezéstelen arcú halottakat, ahogy hevernek a sárban, s riadtan, szűkölve száll a fohász, hogy istenem, ugye nem a semmiért adták életüket…

Falja az ember a híreket, megnéz, meghallgat, elolvas mindent. Így jut el az Index tudósításáig. Mert hát az Index riportert küldött a helyszínre, lássuk akkor, ez érdekes lesz és hiteles.

Végül is az. Érződik a tudósításon a személyesség, és ez elnyomja a szokásos és kötelező liberális kliséket és ostobaságokat. Ez az érzés kitart egészen a riport végéig, ahol a következő olvasható: „Aztán valaki elővett egy trombitát, és lassú dallamot kezdett fújni. Hatásvadász fordulat lenne, ha nem pont így történt volna. Az emberek megálltak, leeresztették a kezüket, mosolyogtak és énekelni kezdtek. »Ez az ukrán himnusz« – súgta Janesz. Emlékeztem a lincselésre, és biztos voltam abban, ha vége lesz ennek az egésznek, a most együtt dolgozó emberek szóba sem állnak majd egymással; tudtam, hogy az ellenállók egy része nem annyira szabadságpárti, mint inkább ultranacionalista és antiszemita; és a himnuszokért sem vagyok annyira oda. Mégis: gombóc gyűlt a torkomba, ahogy láttam, hogy ebben az irracionális, kifacsart helyzetben lényegtelenné válhatnak ezek a dolgok, hogy rövid ideig csak az számítson, hogy együtt tegyünk valamit, egymásért."

Helyben vagyunk végre. És lássuk be, elég későn jutottunk el idáig. Senki sem tudja pontosan, de majd' kétszáz ember halt meg már, mire leírta valaki végre, hogy az ellenállók „egy része" ultranacionalista és antiszemita. S a részletek igen fontosak ám! „Ultra" – mert hát a nacionalista önmagában kevés, olyan bűn, amit fokozni kell. Továbbá „ultranacionalista és antiszemita". Nem vagy, hanem ÉS, ugyanis aki nacionalista, az ultra, és aki nacionalista, az antiszemita. Ha bantu, ha eszkimó, ha csiroki, ha ukrán, akkor is. Tehát nem antiorosz, a példának okáért, vagy antilengyel, esetleg antimagyar – ugyan már, ezeknek a fogalmaknak nincs semmi értelmük. Az „anti" ezekkel a népnevekkel párosítva nem fedi le a bűn, az eredendő bűn, a legfertelmesebb bűn, a megbocsáthatatlan bűn fogalmát.

Mert az az antiszemita.

Szívesen megkérdezném a kijevi barikádokon hosszú ideje harcolókat erről. Megkérdezném a torkon lőtt huszonegy éves lányt, az életüket kockáztató orvosokat, ápolókat, egyetemistákat, melósokat, hányszor jutott eszükbe az elmúlt hetekben, hogy ők bizony a zsidókat utálják. Istenem, hogy bámulnának a nyomorultak… Azután visszabújnának a kockakövek, hevenyészett fedezékek, kukatetők mögé, és egy pillanatra elgondolkodnának azon, milyen jó egyeseknek, hogy ezzel van idejük és kedvük foglalkozni. Mint amikor a tanító néni kérdezi Mórickát: - Mikor volt a mohácsi vész? – Jaj, tanárnő, mennyire irigylem a problémáit…

Én is ennyire irigylem az Index tudósítójának, Földes Andrásnak a problémáit. Ideje volt, hogy a kijevi pokolban is kiderüljön végre, hogy a végső cél és az első elv mégiscsak az antiszemitizmus. Ott is. Hurrá… Aztán szembe áll persze a másik félmondat is: „a himnuszokért sem vagyok annyira oda".

Meglepő lett volna, ha nem így van. Hiszen a himnusz tényleg kollektív műfaj. Egy nemzet lelkéből szól, nemzetek éneklik örömükben, bánatukban, fájdalmukban, harcaik idején. Igen, a barikádokon. Együtt. Ha kell, összekapaszkodva, sírva, egymás kezét fogva, vállt vállnak vetve; elszántan, bátran, mindenre készen; igen, éppen a himnusz segít legyőzni a páni rémületet, a félelmet, a menekülés kényszerét. Ezért énekelnek dalokat a katonák harcba, frontra menet. Aki még nem látta a Halál ötven óráját, el ne mulassza! És nézze meg többször azt a fantasztikus részt, amikor a fiatal harckocsizó tisztek eléneklik Hessler ezredesnek a Panzerliedt. Abban bizony benne van minden. Hogy mit jelent az együtt éneklés csodája, és mi az a harci szellem.

Ezért magától értetődő, hogy miért nem szereti az Index tudósítója a „himnuszokat". Egyiket sem. Nyilván a magyart sem. Így aztán ha egyszer a Himnuszt énekelve kellene elűzni a félelmet a barikádokon vagy az országhatáron, pontosan tudhatjuk, hogy az Index tudósítója nem lenne velünk.

Elmenne inkább egy jó koncertre. Valahová messzire. Ez az ő feleslegessége. És nem ám olyan Oblomov-féle feleslegesség ez. Sokkal mélyebb és pusztítóbb annál. Mert egy egész ideológia áll mögötte.

Nem érdemelnek több esélyt a balliberális áldemokraták, Seszták Ágnes - A rettenetes Orbán-kormány

Nem érdemelnek több esélyt a balliberális áldemokraták

"Elmúltnégyév" évértékelő kellően sok született mostanság. Lehetne rosszabb, van jobb : a Jobbik, de a világvége hangulatú álságos demokrácia féltés józan paraszti ésszel nagyon röhejes. Jó hasonlat az a bohóc a szocionisták bűneire emlékeztető képeken, akárki csinálta. :D

A li bajnai balhéista brigádja is bohóckommandó, játsszák a yamakasit azt' nem is azok ráadásul. Mint ahogy nem baloldaliak, csak neoliberálisok. És nem hülyék, hisz eljutottak a felsőfokú képzésig, valahogy olvasottabbak is az átlagnál. Annál az általános műveltségnél, amit a szadeszes magyar bálint félék rontottak le. A bajnai gárda csúfnevű hahás zsiráf káoszbrigád tagjai pontosan tudják hogy a hazugsághoz csatlakoztak, ezért különösen megvetendőek.

"Az utóbbi négy évben jöttek divatba az engedély nélküli villámcsődületek, tüntetések és kormányellenes performanszok. Különös, de a rettenetes Orbán-kormány egyetlen résztvevő szemét sem lövette ki."

Valóság : demokrácia van és vélemény valamint véleménynyilvánítási szabadság! Amíg más jogait nem sértik, elvégre egymástól is meg kell védeni az embereket néha. Köszönjétek meg Orbán Viktor bácsinak, hogy vigyázott rátok, mikor elálltátok a közlekedők útját 2012 decemberében-januárjában ÜNNEPEKKOR persze tudjuk, zsidók lévén nektek otthon a Karácsony nem ünnep. Hülyegyerek ezek a fizetett csőcselék liberók, mert úgy viselkednek azért.

http://www.flagmagazin.hu/politika/sesztak_agnes_a_rettenetes_orbankormany

Seszták Ágnes - A rettenetes Orbán-kormány

politika

2014. 02. 20.

Nézünk, mint a moziban. Az egész Simon Gábor-ügy akciófilm és komédia keveréke. Attól kezdve érdekes, amikor is a Washingtonból megérkezett Mesterházy Attilától azt kérdezte a Hír TV riportere, mit szól ahhoz, hogy helyettese, Simon Gábor 240 millió eltitkolt forintot tart egy osztrák bankszámlán.

Az MSZP elnöke frappáns volt: kizárt, hogy ilyen megtörténhetett az MSZP-ben, ellenben a Fideszben minden további nélkül. A folytatást ismerjük.

Az egész ország Simon botrányától zeng, mert nem elég, hogy az MSZP második embere többszörös adócsaló, akit kipenderítettek ugyan a pártból, de semmiféle épkézláb magyarázatot nem kaptunk arra, honnan volt Simon Gábornak negyedmilliárdja dollárban és euróban, és miért nem tüntette fel hat évig a vagyonnyilatkozatában.

Az MSZP hideg cinizmusa szerint Simon mint probléma a kizárással megszűnt létezni. Kizárták a pártból, okoskodott az ájulós Budai Bernadett, ezzel az MSZP lezártnak tekinti az ügyet. Sőt, Szanyi Tibort és néhány elvtársát nem is érdekli, honnan tehetett szert Simon ennyi pénzre. Simon hallgat, az MSZP hallgat, egyedül Gyurcsány ordibál, és hol szigorú elszámoltatást akar, hol Orbán Viktor vagyonosodását vizsgálná, mert ő bátran áll mindenféle vizsgálat elébe, szorgos munkával szerzett vagyona eredete tiszta, mint a hó. Gyurcsány emlékezete hézagos, mert összeadta ugyan Orbán bevételeit, de kifelejtette, amit a miniszterelnök a könyveivel keresett.



Ez durva, mert amikor hír volt, Gyurcsány teleordibálta az étert, hogy micsoda aljas alak Orbán Viktor, mert a családjára költötte könyve bevételeit, nem pedig jótékony célokra.

Az ország egyik fele kínjában félrenéz ekkora pimaszság hallatán, a másik fele meg eltöpreng, miként nézhetnek a szocialisták hülyének ennyi embert. Az egyik kártékony ámokfutó, a másik bukott pártkatona, aki azért nem rántotta magával a pártját, mert a Vörös segély a hallgatásért cserében gondoskodni fog róla. Ha lesz is ügyészi vizsgálat, a választások utánra marad, hiszen Simon azért az utolsó határidő utánra időzítette a lemondását, mert az a néhány nap is a hasznára volt. A nagy kérdés a levegőben lóg: miként meri megtenni egy komoly párt, hogy prominens tisztségviselője hatalmas botrányát egyetlen hang és magyarázat nélkül hagyja. Az MSZP tagsága keményen összezár, ha az érdekei úgy kívánják: lehet nyilvánosan káromkodni, trágárkodni, hazudozni, hajat tépni, látványosan lopni, csalni, vélt előnyökért hazát árulni, szemet kilövetni, antiszemitázni és fasisztázni, csőd szélére vinni az országot, árulkodni és ájtatoskodni, korrumpálódni, éhségmenet élén mellet verni, az ellenfelet lejáratni, levadászni, közben negyedmilliárd forintot faarccal külföldön rejtegetni. És még mennyi lehet a svájci, kajmán-szigeteki és egyéb bankokban, ahogyan arra Gyurcsány Ferenc célozgatott.

A párt és tagsága képtelen demokrata módjára viselkedni, miközben mindenkit kioktatnak demokráciából. Nem tudják levetkőzni elődpártjuk, az MSZMP legrosszabb tulajdonságait, de megsértődnek a posztkommunista minősítésen. Az Orbán-kormány ellenzékeként a legádázabb ellenségként viselkednek, ártva ezzel az országnak is. Ha belenézünk a 1998 és 2002 közti médiába, látjuk, eksztatikus gyűlöletük már akkor csúcsra járt. Orbán Viktor szerintük már akkor is zseb-Napóleonként fenyegette a demokráciát, számolta fel annak intézményeit, s miközben éjszakánként a Szent Koronát próbálgatta, a királyságra ácsingózott.

Most, a választások közeledtével, ha számvetést készítünk, a rettenetes Orbán-kormány a kétharmadától függetlenül elég kicsiny lyukat ütött a szociálliberális struktúra szövetén. Már az első Orbán-kormány drágán tapasztalta meg, hogy a média nemcsak ellenük dolgozott, de erőből vert vissza mindent, ami egy demokratikusan megválasztott kormánynak kijárt volna. Nincs ez másképp most sem. Őrületes ricsaj támad, amikor hozzányúltak a színházi világ liberálisok által uralt feudumaihoz. Az eredmény három soványka színigazgatói kinevezés, amit vad tiltakozások, hazug kifogások és a felingerelt külföld állandó hisztériája kísér. Dörner György és Vidnyánszky Attila kipécézett emberek, akik szakmailag bármit is produkáljanak, az tehetségtelenségük manifesztuma. A rettegett Orbán-kormány boldogan pénzeli azokat a filmművészeti alkotásokat és színházi produkciókat, amelyekben a jelenlegi magyar állapotok elviselhetetlenségét mutatják be a zsarnoki és diktatórikus kormány igájában nyögve. A színházak maró gúnnyal nyúlnak mindenfajta nemzeti értékhez, nevetségessé téve a hagyományos családot, áthallások tömegében jelenítik meg a zsarnokot és kiszolgálóit.

A koalíció persze így is dilettáns és kisszerű, félelmet gerjeszt, elnyomja a kisebbségeket, megbénítja az egyéni alkotókedvet, antiszemita, kokettál a szélsőjobbal, nepotista, és falnak viszi a gyanútlan választókat. Legutóbb a berlini fesztiválon bemutatott rövidfilm volt hivatott megmutatni a reményvesztett Magyarországot, ahonnan már a gyerekek is menekülnek. Elég bekapcsolni az elnyomott és megfenyített televíziós állomásokat, ahol azzal szembesülünk, hogy Magyarországon kilencmillió hajléktalan, alkoholista, boldogtalan, vándorbotot szorongató, kurvának szegődött, elégedetlen, vádaskodó, lelki nyomorék és éhező gyermek tengődik, miközben a kormány és holdudvara dúskál a földi javakban. Ha az országban valahol rádől a házfal lusta tulajdonosára, aki egy szalmaszálat nem tett még életében keresztbe, azonnal ott teremnek a kereskedelmi csatornák tudálékos riporternői, és drámaian hívják tetemre Orbán Viktort, miért nem ragad vakolókanalat. Amúgy a szemétdomb tetején uralkodik, ugatja a kultúrát, mert ahelyett, hogy az éhező gyermekeket etetné, stadionépítő megalomániában szenved, arra szórja a pénzt. Hogy az első Orbán-kormány építette a Nemzeti Színházat, a Művészetek Palotáját és a Millenárist, arról nem szól a média, a választó emlékezete meg rövid. Nem tetszik a labdarúgás feltámasztása, támadják a mindennapos testnevelésórákat is. Lehetetlen, hogy a kritizálóknak tetszenének a gerincferdült, púpos és korán elhízott gyermekek tömegei. Épp ilyen érthetetlen a dühroham, ami az erkölcstan és a hittan oktatásának szól. Aki persze rátapad az Éjjel-nappal Budapest, a Való Világ vagy az Édes élet címen mutogatott tévés hulladékokra, arra valóban nem hat semmiféle erkölcsi szabály. Kivéve, ha a bőrén érzi.

Az Orbán-kormány egyik fiaskója a bírák nyugdíjazása. Nem titok, hogy a Kádár-korszak igazságszolgáltatása pártos volt. Rákosi még cédulára írogatta, kit kell kivégezni, az állampárt puhuló éveiben viszont az arra illetékesek tudták, mit várnak tőlük. A kormány által fenyegetett bírók elszaladtak Brüsszelbe, és mindenki visszaült a székébe. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy mi magyarázza a zsinórban születő rigorózus vagy nevetségesen enyhe ítéleteket. Mindezt abban a tudatban, hogy a rettenetes Orbán-kormány rátenyerelt az igazságszolgáltatásra, a legfőbb ügyész egyenesen Orbán tenyeréből eszik. Gyurcsány Ferenc még gyanúsított sem volt, amikor a bíróság elé csődítette híveit, nyilvánosan megvádolva a kormányt, hogy a becsületére tör. Az utóbbi négy évben jöttek divatba az engedély nélküli villámcsődületek, tüntetések és kormányellenes performanszok.

Különös, de a rettenetes Orbán-kormány egyetlen résztvevő szemét sem lövette ki.

Seszták Ágnes - mno.hu

Gátlástalanság, cinizmus, cionizmus, nihil egyetlen végtelen sűrűségű pontba tömörítve.

Érdekes blogot találtam nemrég. Bejegyzés - ajánló a téma. :) Akiket említ tipikus álértelmiségi balliberális elvakultak, persze jó nagy sznobok is, mindenkinél különbnek képzelik magukat. Ilyeneket látni egy rakáson fröcsögni a tumblr-en pl. Mint a jehova tanúi, mindig ugyanaz : Orbánozás nácizás hú itt a világvége Matolcsy miatt sz*r-nyal a forint stb stb... média agymosottak. entellektüell helyett chrétien volna jó szó rájuk? :P Próbáltam már a legkülönfélébb neveken és stílusokban nem is vitatkozni, hanem kommunikálni ezzel az embertípussal, lehetetlen. Mintha magát a regénybeli Don Quijotét akarnám lebeszélni az őrületéről.

Ha efféle liberráltakon múlna, anarchia lenne és gyilkolás, pont mint Ukrajnában. De a békét, és a rendet, na azt féltik ám. A "nácivonától", meg a "fasisztaorbántól". Szociálisan elégedetlenek egyik percben, aztán rezsicsökkentést elleneznek, és dicsérik a neoliberális dogmáikat. Szerencsére kevesen vannak, sajnos tényleg aktívan romboló szadeszista szélsőségesek. Gátlástalanság, cinizmus, cionizmus, nihil egyetlen végtelen sűrűségű pontba tömörítve. Ilyen felfogás kinevelésére semmilyen médiapropaganda nem képes, az lehet a magyarázat hogy egymást hergelik?

Filozófiai kérdés. De annak is biztos van köze a politikához. :)

"Párbeszéd egy fórumról

" ki nem szarja le a kormány álláspontját, és ki nem szarjka le a gyilkos rendőröket? az, hogy az idióta orbán leterroristáztatta a a tüntetőket a rádióban, csak mert a janukovics haverjával együtt putyin seggéből lógnak ki - hát, szégyellhetik magukat, aki..."

http://eco-bark.blogspot.hu/2014/02/parbeszed-egy-forumrol.html