width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2013.08.30.

2013. augusztus 30., péntek

Komment és chat nemzeti vs neolib válaszok és kérdések gyűjtemény.

Jobbik, jobboldal, kapitalizmus, nemzeti és neoliberális média, állami vállalatok, kkv-k, multik, bankok, akármi hasonlók.

Ez ilyen szedett vedett poszt ami tulajdonképpen egyetlenné szerkesztett hosszú komment. Mindenféle blogokról és közösségi falakról van az ihlet. Lusta vagyok vitatkozni velük, meg gondolom nem is hiányzom nekik nagyon azért ide írom. Akinek inge, vegye magára. xD

Ennek a folytatása http://reakcio.wordpress.com/2010/02/11/ervek-a-jobbik-mellett/ szintén pár hónappal a választások előtti poszt volt.

Igen, most is szavazz a Jobbikra ;D Annyi, hogy Magyar Hajnal nem tudni mi lesz, ha elég sok Jobbikkal-Fidesszel vagy magával a Rendszerrel elégedetlen embert össze tudnak toborozni szimpatizánsnak, akkor az is jó lesz.

Hírportálnak addig is igen haszos a http://magyarhajnal.com tessék követni a twitterüket. A lucyhay88 user már megtette. Őt is érdemes followolni azaz bekövetni csevegőn azaz a twitteren.

Kicsit erre az oldalra emlékeztet, amúgy hála az archivátoroknak :

http://web.archive.org/web/20080213090037/http://www.paramparya.info/

Értetlenkedő vagy inkább kötekedő ballib beállítottságú ám osztályalapon vélhetően nem ama ideológia haszonélvezői közé tartozó kommentelőinek IS írtam azt. Kifejezetten libsik voltak sokan. Nem volt bennük semmi tisztelet : nyuggerezés - prolizás, lenézték a szegényeket, nemhogy a jobbosokat de az összes övékétől különböző véleményűeket lehülyézték, alapból is bunkók voltak, néhányan ilyen libsi bulvármédiás valakik akik technikailag profi háttérrel hordták össze a manipulatív, megvezető tartalmakat, és ehhez képest kötöttek bele nemzeti bloggerekbe. Olyan ügyekben is ahol mondjuk veres fiacskái buktak be a nyírfeszt fesztiválon egy zsíros büfés-zsarolással.

Szoci kötekedés a blogtéren volt főleg jellemző amíg az el nem néptelendett, gondolom a faszbúk miatt. Blogteres nickem nem ez amúgy. xD

Kire vonatkozik e posztban a sok ballibázás? Kire NEM úgy egyszerűbb.

Nem ide tartozik a Kádár nosztalgista azaz valódi szocialista akár nemzeti érzelmű ember. Sima közember aki csak becsapott szavazó,nem kapcsolati háló törvények feletti haszonélvezője, nem hálózati ember, nem pártos kiskirály. Nem magyargyűlölő zsidó, cionizmus szekértolója, talmud bújó "progresszív" "európai" "felvilágosult" "liberális" "modernista" "technokrata" fajelméleti ideológus.
Fel lehetne nekem tenni a kérdést, mire jó ez a hobbi politizálás minek ez nekem. Kíváncsiság - ösztön legelőször is, arra hogy miben élek. A strucc se bölcs mikor homokba dugja a fejét.

Mi értelme politizálni, miért nem bulizol inkább (szoktam, sokszor akkor is közösségi közös ügyeken azaz politikán jár az elmém, ez nem beszűkülés hanem mindent így látok ami a világon van, személyes dolgokat is, kiterjesztett értelemben véve mindent politikának tartok), ghettó life azaz get a life, hogy derék Gabucino mondásával éljek. :F

Ó értem én. MI nem politizáljunk mert azt csak NEKIK lehet. A valóság, az események értelmezésének és az abból leszűrt vlélemény kifejezésének jogát vitatnák el tőlünk. :Đ

Mintha a tolvaj kérdezné miért van nyitva a szemem és miért nézek pont arra ahol ő éppen lop. "Menjek inkább dugni egy jót, vagy bulizzak." "biztos nincs életed hogy ráérsz ilyenekkel foglalkozni" hümm-hümm nézzetek rá e blog idővonalára, mennyire értem rá az utóbbi években gépközelben lenni. Đ

Namost. Mióta ez a kormány van, sírnak-rínak a ballib csahosok hogy nem politizál a fiatalság VAGY HA IGEN MIÉRT JOBBOLDALI ÉS NEM SZADESZES.

Minden politika, az is hogy hol és miként és főleg kikkel bulizol , milyen zenét hallgatsz, remélhetőleg nem élsz drogokkal és nem szoksz rá a bagóra valamint nem lesz belőled alkoholista.

A mondat első fele nem szószerinti idézet berger yolt "elvtárs" blogjáról, aki valami taxis (volt), és a szadeszesek őstípusa. A hahát meg a millát (egymillióan a sajtószabadságért a milla méásik neve, ja, aztán meg letiltatták Pesty László cigánybűnözésről készült riportfilmjét az MTV-ről, Trianoni területveszteségen gúnyolódtak a taknyos kis belpesti hücpezsidók) is ilyenek futtatták hogy maguk mellé állítsák az apolitikus bulista fiatalokat - szerencsére nem jött be nekik. ^_^

Az meg a másik akármennyire szeret bulizni az a vidéki vagy budapesti magyar fiatal, nettó 100 ezerből - és az a mai helyzetben már jónak számít - nem nagyon fog tudni ugrálni...

Próbálkoztak pedig keményen és igen - igen kreatívan sok féle majdan egyesítendő mozgalomba beterelni a bal - libsi táborba az elégedetleneket. Haha? Hihihi. Hehehe.. Antikapitalista, szociálisan érzlékeny, de az a baja velünk hogy nem vagyunk piacbolsevik neoliberalizmus hívők. Egy mondaton belül hazudik a zsidó, pontosabban önmagának mond ellent, mindez óvodás ésszel is felismerhető logikátlanság és természeetesen azt várja hogy hidd el sőt lehetőleg ess is hanyatt érvei hallatán mert ő a TEKINTÉLY és a MÉRTÉKADÓ valamint az idősebb testvér aki már akkor írásbeliséggel rendelkezett amikor te még a fán voltál. :))))))))))))

Az összes szociálisan elégedetlen KAMU mozgalom kiváló sajtót kap a nagytőke médiájában, buksi simogatást hogy milyen remek intelligens fiatalok, fejlett igazségérzettel. Hanem aztán vajon érdeke-e a nagytőkének az hogy erkölcsös emberek irányítsák az országot? Nem. És a ballib maffiának se, ami ezeknek a millásoknak a hátán akart visszatérni a hatalomba.

Respect azoknak akik tényfeltárták e kamu szerveződések hátterét, soros / konrád gyuri féléket találva ottan. Meg aki millás, hahéás rájött kik akarják megvezetni és otthagyta a vadkapitalista zsidókat a francba.

Kínjukban röhögtek a bibsik a nem feltétlen ingyen vagy legalábbis nem pártfüggetlenül vezetett blogjaikon, mikor az Mno.hu naponta 3-4 leleplező cikket tett közzé átveréseiket semlegesítendő.

Micsoda felfújt hólyagok, beképzelt öntelt félművelt félretájékotott gőgős gúnár gedeon sznobok ezek a médiazsidók.

Bicskanyitogató amit összeokádnak? Lehet hogy direkt ilyen hatást akartak elérni vele. Mint szarföldi roberta a színdaraboknak csúfolt förmedvényeivel. Nyugi van, csak lazán, a világfolyamatok elsöprik mindazt a hátteret ami előtt oly magabiztosan nevettek ki minket a megélhetési haza (áruló) kiárusítók, kettesben maradunk velük és akkor majd már nem fognak nevetni.

Nyígnak a miatt is hogy terjed a nemzeti érzületű kultúra a zenében IS. Poszt végére beidéztem pár Radical Puzzle kommentet erről. Nem csak a Kárpátia féle nemzeti rock van mint nemzeti radikális együttes, bár az se rossz ám. És akkor még nem említettük a második, kevésbé direktben politizálós vonalat : Kormorán, Muzsikéás együttes, Csík zenekar, csak pár kiragadott példa. Egyik se vadlibsi drogos alakulat az a lényeg. Tudom hogy sokan direkt nem politizálnak, őket csak ilyen közvetve érik el a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos üzenetek.

Dübörög a nemzeti rock. Hogy szubkultúra? Nem, csak közös alap összejöveteleinkhet, illetve hadd legyen nekünk ilyen. Kártékony szubkultúra pedig épp az amit a Nagykörúton belül összehoztatok eszetlen eszdészmeiségetekkel. Hogy ami nemzeti és magyar az már mindjárt rossz, rögtön ősemberek vagy nácik jutnak a libsákok eszébe.

A ballib udvari zenészei bezzeg keményen politizálnak. A mieinkre visszatérve, a Magyar Földre, saláta magazin http://magyarfoldre.hu és a http://fankadeli.hu ajánlott forrás ha valaki kíváncsi ilyesmikre.

Young upwardly mobile juppik "havi 500e+++ fixxel zember könnyen viccel", leszarják hogyha valakit kitesznek a lakásából mert nem keres eleget vagy nincs munkája. Marhára jobboldaliak, mint az állami megbízásokból meghackelt pályázatokon rendre nyertes elenderével megmilliárdosodott kóka (dt) jani. Akinek szadeszes szociáldarwinizmus jelenti a jobboldaliságot, komoly fogalomzavarban szenved.

A baloldaliság is ugyanazt jelenti érdekes módon. Vannak nekünk remek mérsékelt (habzású) européer jobb és bal neoliberálisaink, akik jó pénzért bohóckodnak a parlamentben.

"hiába próbál függetlenedni bárki a baloldalon (LMP), a klasszikus maszop-szadesz vonalon van a lóvé, média, szervezettség, nemzetközi támogatottság... fekete lyuk körüli eseményhorizonton nem lehet sokáig keringeni, karácsony féle "párbeszédes" alakulat jelzi a jövőt... a libajnai féle új szdsz oldalán" idézet saját magamtól :]

Idézett poszt ez is. 2007-es. Bal és jobb liberálisok = egykutya, szavazz a Jobbikra magyar.

"Köztörvényes Bajnaival készített mosolygós rekláminterjút az "ellenzéki" Heti Válasz
2007-10-11. 20:48:19

Olvasó: Üdv! Érdemes megnézni a Heti válasz legfrissebb számát. Bár van egy jó tényfeltáró anyag a komcsik székház-mutyijáról, minő véletlen, egy PR Bajnai interjút is olvashatunk benne.

"Miképpen juthat egy magyar vállalkozás egyről a kettőre?", s ehhez hasonló "kőkemény" kérdések. Az interjú a hetilap belső mellékletében jelent meg, amelyet nyilván Schmidt Maca legjobb Wallis-os haverja (Bajnai), illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség finanszírozott. Egy szó nem esik az uniós források lenyúlásáról, a Zuschlag, vagy Weiszenberger-ügyről. Index, Heti Válasz, UFI, stb - melyik érdekkörbe is tartozik???

(Kuruc.info: Ugyanazon tulajdonosi és érdekkörbe. Schmidt-Nobilis, kitűnő Bajnai-kapcsolatokkal. Igen-igen, Macácskának van kőballib és műellenzéki lapja is.. De mind a kettő azonos célt szolgál. Egyébként logikus a feltételezés, hogy a holokausztnő mindig előre gondolkodik: a közutálatnak örvendő Gyurcsányt ütni ma nem nagy kunszt önmagában, de készen kell állnia más rohadékoknak, ha távozik vagy a nép meg tudja buktatni, a lényeg, hogy a felszín alatti lényeg ne változzon, a cionista gyarmatosítás zavartalanul düböröghessen. Ezért, ennek megakadályozásáért kell elkergetnünk az összes parlamenti pártot)"

Használom az osztályalapon szót. Társadalmi csoportot értek alatta. Akinek "hálózatos" pártközeli egzisztenciája okán anyagi érdeke szoclibre húzni az ikszet azt úgyse lehet meggyőzni, önző és gyarló az ember. Egy megoldás van, nem kell beszállni ilyen vonatba. Nem muszáj labanckodni pedig, másból is lehet élni.

Akik amolyan neolib sznob módjára lenézik a jobboldalt nézzenek inkább magukba. Nem vagyunk idióták, pontosan akkor lennénk azok ha nem ismernénk fel saját érdkeinket. KLiberráltak közt pedig van néhány orvosi eset, bizony.

Nincs minden rendben azzal se aki megveszekedettül megingathatatlan ballib létére jobboldallal kel-fekszik. Keresi a hibát midnenütt, persze ezerből, tízezerből, százezerből ki tud egyet-egyet ragadni. De mi a motivációja? Amit nem szeretek azzal egyszerűen nem foglalkozom egyfolytában, max. leírom róla a véleményem NÉHA és kész. Inkább pozitív értelemben példásabb emberek érdekelnek, pl. egy jezsuita atya blogja, illetve egy csomó közéleti-polgári oldat követek mióta nem a sodiblogon vagyok, mellesleg ezek a szájtok mind sokkal különbek mint a néhai sodiblog volt. Ulrich atya blogja igen jó, és videók is vannak. :)

Az agyatlan szélsőlibbant nácizás még rosszabb mintha valaki mindig mindenért csak és kizárólag a zsidókat szidná. A nácizás egyelőre jó pénzt hoz, igaz széleskörű undort és társadalmi megvetést is, utóbbiakat joggal. Elég volt már belőletek ballib balfaszok. Bármelyik kisebbséget vesszük, nem velük hanem veletek volt és van a gond. A zámolyi gyilkos cigányok sem úszták volna meg ily könnyen a Horthy korban, nem segítette volna hazugságokkal és sok pénzzel külföldre ki őket katz katalin és az szdsz többi zsidaja. Ha nincs kuncze pártja, nincs a megélhetési bűnözés kártékony bűnözőmentegető fogalma, nincs eltűrt cigánybűnözés "bizonyos értékhatár alatt". Aki rendpárti, aki közbiztonságot szeretne, nem lehet ballib. Ha nem akar drogterjesztőket látni iskolák és egyéb frekventált helyek közelében - az enyhe drogszankciók egyenes következményeként a dealer nevezhette fogyasztónak magát, büntetés helyett kérhette az eltérítést hülyének nézve a hatóságokat. HA nem akarja hogy cigánygalerik kirabolják a vonaton. Ha kalauz és nem akarja hogy megkéseljék munavégzés közben. Marha sok lenne felsorolni. Lényeg, hogy a ballib élhetetlenné teszi az országot ha módja van rá, ez a feladata vagy ilyen hülyék és nem fogják fel az erős kézzel fenntartott rend hiánya szükségszerűen vezet el az erőszakos anarchiaközeli állapotokhoz???

Amúgy üdv annak a régebbi jobbos sodiblog kommentelőknek akik idetévednek, tudom hogy páran bekövettetek és bejelöltetek fb-n, twitteren, google+ meg pinterest falamon és máshol.

2008-ból egy komment :

"Basti:
2008. 03. 20. 16:35

Az a helyzet, hogy mi alapvető változásokat szeretnének, nem "elodázni" a folyamatokat. Egy 2010-es kormányváltás nem ér semmit (majdnem), a jelenlegi hatalom teljesen átszövi a társadalmat és hatalmas gazdasági háttere van. Tehát egy új kormány kisebb-nagyobb hibáit óriásira "fújva" a kezükben lévő média által, a kilóra megvehető emberek és a tőlük függők és azoktól függők, stb.. által simán visszaveszik a hatalmat 2014-ben (vagy még előbb). Az egész társadalom ezzel a "gombafonállal" átszőtt hálóban vergődik, a megélhetés nagy úr, és ezek az egyetlen! munkaadók jelenleg az országban a rablóprivatizáció következményeképp, a legtöbb ember elemi érdeke, hogy maradjanak, mégha erkölcsileg nem is állnak mellettük. Sok olyannal beszéltem, akik utálják őket, de rájuk szavaznak, mert onnan jön a "megrendelés". Ezért nem lehet őket "békésen" leváltani, secperc múlva itt lesznek megint, meg megint, meg megint,..... az idők végezetéig. Ezért akarnánk ez a fekélyt kivágni az ország testéből, néha nincs más lehetőség a betegnél, már nem használ a gyógyszer, az ilyen-olyan kezelés, eljön a pillanat, amikor vágni kell... különben meghal a beteg. Ezt persze sokan nem is értik, már az agyuk is rákos..."

És a sajátom, az Onleány Társasblogról :

http://blogleany.blogspot.com/2013/02/rezsicsokkentest-ne-csak-munkat-kenyeret.html?showComment=1360758796192#c6784425041752966015

Ugyanaz máshol, sőt másol mivel a kommentem a blogspotra írtam és a blog.hu-s blog auutomatikusan átvette !!!!!! Ügyes kopipésztelő RSS automatikákat lehet kivitelezni.

http://onleany.blog.hu/2013/02/13/rezsicsokkentest_ne_csak_munkat_kenyeret de ácsi bácsi, miért van ez a mandíneren????

Scall Fast 2013.02.13. 07:48:00
Milyen szadeszos kinézete van a fickónak a képen, ocsmány. És hát ami kívül, az belül. És fordítva is. XD

A Jobbik is a diákok pártjára állt http://kuruc.info/r/1/107972/

Kiálltak a diákok érdekeiért kezdettől fogva, ahogy a HÖOK vagy a Váralja Szövetség is. A hahások mindhármat gyűlölködve fogadták, elutasították!!! Érdekes a haha állítólagos párt vagy inkább ideológiai függetlensége, mert a köztudottan libsi blogok és híroldalak kifejezetten imádják őket, mint ahogy a balliberális politikusok is akikkel többször összeborultak. :)

A jobboldal többségben van de rosszabbul szervezett, szerintem a neten is, bár irl polgári körök még tán vannak. Nemhogy polgári körzős de még jobbikos oldal sincs túl sok, vagy nem olvasott annyira amennyire kéne. Az adott oldal fb-jét lájkolók száma alapján vélem ezt, bár sajnos lehet az is, hogy sokan nem MERIK lájkolni a jobbos portálokat. Különösen ergya az indexhez (=szdsz) tartozó blog.hu ahol tobzódnak a neoliberális blogok, melyeket nem ingyen vezetnek... és ezzel már el is mondtam miért vannak, a hvg legutóbbi blogversenyén nem volt EGYETLEN jobboldali blog se a díjazottak közt. Valahogy a balmédiában jobboldali szerzőkkel nem készítenek ilyen buksisimogatós interjúkat sem : http://nol.hu/belfold/20120609-blogoszferak_zeneje

Ahol támadják a kormányt mindig meg kell nézni "oké haver, de mit ajánlasz helyette" a haha bizony libajnait, olvastam a fórumaikat és láttam a videóikat. Bezzeg az előző kormányok megszorításait anno ugyanazok az arcok magyarázgatták, a védhetetlent is védték, most meg jön tőlük az alpári és hazug demagógia.

Ugyanazoktól ugyanaz várható. Értelmes, tájékozott ember a történelmi és közelmúltbéli tapasztalatok alapján eleve irtózik a balliberálisoktól amúgy is. Különben nem tudom mennyire lehet a már kialakult véleményeket formálni, lehet aztán hogy a családból hozza mindenki magával... Ezért aztán igenis számít hová "szoci"-alizálódott az illető, még ha apáik bűneiért nem is felelősek.

A háttérhatalmi stratégia tervezett, semmit sem csinálnak vagyis csináltatnak másokkal csak úgy önmagáért.

Igen, másokkal, mert egy rotschild sem verte még a saját szerszámával a csalánt!!!!! Nem mennek oda személyesen ahol kockázat is van... még diáklázadni se, max. tartanak pár uszító beszédet a kampuszon a kis kóhnbandita palánták. xD

Idézet kezdete innen http://reakcio.blogspot.hu/2007/08/neoliberlis-zsid-zskutca.html

Nem az átlag magyar polgárnak volt és van esélye lopni, csalni és korrumpálódni (fajlagos megbocsátóképessége és átverhetősége azonban bámulatos). Az esély a kapcsolati tőkével rendelkezőknek adatott meg közvetlenül a rendszerváltozás előtt és után, illetve adatik meg mind a mai napig.

Elsősorban a volt MSZMP-s, KISZ-es "elit"-nek, amely a kialakulóban lévő verseny kíméletlenségének megfelelően hamar megtanult hatékonyan élni a lehetőségekkel, vagy - ami még elkeserítőbb gondolat - tán maga tervezte meg, majd indította be az úgynevezett rendszerváltást. Mindenesetre, az átváltozási folyamatban, vagy talán annak velejárójaként ez az elit gyorsan és bámulatos adaptációs készséget mutatva volt képes átnevelődni és befogadóvá válni a marxi eszmevilág után a tőke "eszmevilágára". Amíg az Egyesült Államokban 15-20 év kellett a republikánusok neoconná válásához (minden tisztelet a kivételnek) és sok demokrata neoliberalizálódásához, addig Magyarországon a rendszerváltozás előtti "elit" átformálódása pillanatok alatt lejátszódott (újfent tisztelet a kivételnek). Ez a sikeres gyorsaság nyilván annak tudható be, hogy a gyurcsányokat valójában már Kádár alatt sem meggyőződésük vezette akkori pártjuk (vagy Gyurcsány esetében az ifjú kommunisták) soraiba. Sokkal inkább a túlfűtött ambíció. Egy olyan ambíció, amely erős és törekvő, de amely mögött nincs különösebb tehetség. Kétségeim vannak például Gyurcsány üzletemberi zsenialitását illetően; ugyanis arra, hogy gyakorlatilag ingyen közvagyonhoz jusson, mindenki, akinek megadatik, szíves-örömest képes lenne. Emlékezzünk, hogy 1989-ben még sokat beszéltünk a kontraszelekcióról, mint a régi rendszer egyik rákfenéjéről. Mindannyian tudtuk akkor, hogy miről beszélünk, sőt azt is, hogy kikről. Felteszem, hogy többnyire mostanra átformálódottak azok, akikre akkoriban utaltunk a kontraszelekció felemlegetésekor. Félő, hogy a rendszerváltozás - talán épp a neoliberalizálódás okán - nem segített e rákfene gyógyításában ("Shit always floats on top" - a sz…r mindig a felszínen úszik). Felteszem, hogy nem a legtehetségesebbek változtak át; annak okán, hogy nekik nem volt szükségük átvedleni kiszistából iparmágnássá, kommunistából kapitalistává, moszkovitából washingtonitává. A tehetség ugyanis független; sem nem moszkovita, sem nem washingtonita (bár a széllel irányulóknak is nyilván megvan a magukhoz való eszük). Ahogy akkor a pártmunka leplezte a tehetségtelenséget, ugyanígy fedi el a "neoliberális módon" (gyakorta bűncselekményt elkövetve) szerzett pénz és a politikai hatalom a mai ötlettelenséget és gyakorta az ostobaságot. Nem csoda, hogy változatlanul bajban van az ország, sőt a baj talán (dollárban mérve minden kétséget kizáróan) jóval nagyobb, mint húsz évvel ezelőtt. Az új "elit" tehát tagadhatatlan sikerrel teszi magáévá a neoliberalizmus hasznot hozó trükkjeit, de változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a baloldalhoz soroltassék. Mindent a szavazóért! Hogy ne csak az új izmus hívei voksoljanak rájuk, akiknek száma feltehetően elenyésző, hanem a megtéveszthető, de az érdemtelen gazdagodást (a talán még nem teljesen elsatnyult, valódi baloldaliság érzése miatt) még mindig megvető, valóban baloldali érzelmű szavazó is. A ma már többnyire munkanélküli, vagy nyugdíjazott melós Angyalföldről, Csepelről, Diósgyőrből, és persze a sokadszor becsapott panellakó országszerte. Ebből pedig szükségszerűen következik, hogy az álbaloldal számára létkérdés a folyamatos hazudozás, illetve hogy az álbaloldal ellenfeleinek pedig a legfontosabb feladata, hogy erre, mármint a baloldal erkölcstelen átvedlésére és hazudozásaira, szüntelen felhívja a figyelmet. Nem vitás, hogy az utóbbiakra, azaz az álbal ellenfeleire nagyon nehéz feladat vár. Elsősorban azért, mert a neoliberalizmusért nem lelkesedő, annak károsságát felismerő ellenzéknek (ha lesz ilyen) egyben rendszerellenesnek is kell lennie. Ma Magyarországon ugyanis a neoliberalizmus már egy rendszer, sőt megkockáztatom: ez a rendszer. A rendszer pedig jóval több és hatékonyabb eszközzel rendelkezik, mint a rendszert ellenzők (lásd a 2006. október 23-i rendőrrohamot). A 2006-os választások kimenetele ékes bizonyítéka a rendszer rendelkezésére álló eszközök valódi hatékonyságának; gondoljunk csak a média ördögien mesteri működésére az utolsó választásokat megelőzően, alatta és utána. A rendszer-politikusnak a vonalas média által megengedetté válik a hazudozás, ami egy rendkívül hatékony eszközt ad a kezébe; nem csak a köz félrevezetését, de az ellenzék elhallgattatását vagy lejáratását és ellehetetlenítését illetően is. De ha ennél is több kell, akad még bőven fegyver: gondoljunk csak Gyurcsány kommandósaira az ablakokban és a tetőkön 2006. március 15-én. De gondolhatunk az ugyancsak jól időzítetten bedobott Gyurcsány-féle terroristafenyegetettség trükkre is. Másodsorban pedig azért, mert az ellenzéknek fel kell ismernie, hogy egy neoliberalizmus nélküli, azaz emberi (szolidáris) demokrácia megteremtése egy újabb, vagy talán megismételt rendszerváltás nélkül többé nem megy. Nem mehet, ugyanis az álbaloldal és az általa óvott és kiszolgált újgazdag sereg, ingyenélő klientúra már nem tehet valódi lépéseket az igazságosság irányába mutató változások felé. Pusztán annak okán, hogy sokan közülük netán még valamiféle számonkérést is kockáztatnának, ha egyik napról a másikra az igazság keresése újra divatba jönne. A számonkéréstől való félelem az ilyen neoliberális időkben pedig a rendszer hatalmasait arra készteti, adott esetben kényszeríti, hogy még inkább ragaszkodjanak a hatalomhoz. Ha kell, a (már amúgy is omladozó) demokrácia feladásának árán is. Nem tűnik úgy, hogy védettek lennénk valami újfajta fasizálódással, vagy egy újbóli bolsevizálódással szemben. Számos egyéb jel mellett, a fent említett Gyurcsány-féle kommandósok felvonultatása és a terroristatrükk valóban aggodalomra adhat okot, ahogy a most uralkodó Gyurcsány-kormányzat egyre központosítottabb, parlamentet kikerülő működése is. A kérdés tehát pusztán az, hogy ha aggodalmaink kezdenek beigazolódni, lesz-e egy, a rendszer ellen tenni képes ellenzék, amelyik felismeri a neoliberális demokráciák fasizálódó vagy éppen bolsevizálódó tendenciáit, illetve amelyik meg tudja értetni az állampolgárokkal, hogy mi folyik itt valójában, és ezáltal szert tehet kellő erőre. Ennek az alfejezetnek a témája (…visszarendeződés…) azt sugallja, hogy a rendszerváltásunk félresikeredett. A félreinformáltakat (még ha talán többségben vannak is) és a nyertes, épp az egészségügyet privatizálni szándékozó vállalkozói köröket leszámítva, abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a 16 évvel ezelőtti rendszerváltással - enyhén szólva - valóban bajok voltak, illetve hogy ezek a bajok mindmáig hatnak. A logikai hűség kedvéért azonban meg kell említenünk, hogy a rendszerváltás félresikeredését nem csak a neoliberalizmus vagy egyszerűen a mohóság ihlette megtorpedózás és "ellopás" képes megmagyarázni. Ugyanide lyukadunk ki ugyanis, ha azt feltételezzük, hogy 1990-ben egyáltalán nem történt rendszerváltás; ami 16 évvel ezelőtt kezdődött, az pusztán a késői szocializmus, talán az úgynevezett új gazdasági mechanizmussal induló kor természetes velejárója. Ha 1956 októbere győz, annak következménye valóban rendszerváltás lehetett volna. 1989-ben azonban a rendszer nem győzetett le, pláne nem a tsz-elnök, a vállalatigazgató vagy éppen a KISZ-vezető szintjén (sőt még a mindmáig kirakatban levő pufajkások vagy ügynökök szintjén sem). Ami akkor történt, az talán nem volt más, mint az akkori rendszer kegyeltjeinek (a tsz-elnököknek, a tanácselnököknek, a KISZ-vezetőknek, a párttitkároknak, a párthű vállalatigazgatóknak stb…) szándéka szerinti átlényegülés (átépülés); azaz az általuk korábban élvezett szociális és politikai előnyök financiális és gazdasági előnyökké forintosítása. Részben talán attól tartva, hogy a hibáikért (például az ország eladósításáért) és bűneikért előbb-utóbb fizetniük kell mondjuk egy esetleges valódi rendszerváltás alkalmával. Részben persze azért is, mert megjött a kedvük a spanyol tengerparti nyaralásokhoz, vagy éppen egy nagyobb BMW-hez, vagy egy nagyobb Audihoz, a már snassz Volgák vagy a Zsigulik lecseréléséhez. Ha a "rendszerváltás" valóban felülről - és mondjuk, külföldi asszisztenciával - jön el hozzánk, az elmúlt tizenhat év történései talán érthetőbbé válnak. A neoliberális globalizmusnak pedig egy ilyen álrendszerváltás sokkal inkább megfelelhetett, mint egy olyan, amelynek eredménye netán egy igazságosabb és szolidárisabb társadalom lenne. A lényegi kérdés azonban nem az, hogy a rendszerváltás vajon csak kisiklott-e, vagy éppenséggel soha nem történt meg. A történészek dolga lesz ezt egyszer majd eldönteni. Sokkal fontosabb azt meglátnunk, hogy vagy így, vagy úgy, de a régi elit (még ha azok unokáiról van is szó esetenként) újra itt van, és agresszívabb, mint valaha. Ma már magának követel mindent: a politikai hatalom mellett gazdasági hatalmat is; vastag bankszámlát, birtokot vagy gyárat és minden luxust, ami ezekkel jár. Ma már tőkés is lenni akar, nem csak miniszter, vagy épp országgyűlési képviselő. A lényeg, hogy ha volt is rendszerváltás, abból mára visszarendeződés lett. Újra itt vannak azok, akiket mint ideológiai feletteseinket egyszer már a fenébe kívántunk (ha - ahogy a történések bizonyítják - nem is sikerült elzavarnunk). Újra itt vannak, és ma már tőkésként is és politikusként is fölénk helyeztettek; és nem csak a félrevezetett választók által, de elsősorban az új rendszer, a neoliberalizmus logikája által. És ez az, amivel mi magyarok hozzájárulunk a neoliberális korszak beteljesedéséhez; nálunk következik be először a politikai hatalom és a tőke olyan mérvű és anynyira közvetlen összefonódása, amire példa a modern demokráciák történetében még nem volt. Mi vagyunk az a neoliberális kísérlet, amelyik épp e cél elérésével próbálkozik: egy teljhatalmú uralkodó osztály, egy új, totális hatalommal bíró arisztokrácia létrehozásán. Többségi támogatással amíg a választó becsapható, később pedig majd meglátjuk. A fentiekből pedig megint csak az következik, hogy ma már egy valódi ellenzéknek nem elég választásokat nyerni, de egy valódi rendszerváltást kell végrehajtania. Hogy van-e esély erre ma, vagy hogy lesz-e a közeli jövőben, még nem tudható. A 2006. őszi budapesti események minden esetre adhatnak valami reményt. Ezen események kimenetelétől függetlenül azonban nagy biztonsággal megjósolható, hogy a neoliberális kapitalizmus nem jelentheti a történelem végét; ahhoz túl igaztalan, túl embertelen és - nem utolsósorban - túl unalmas. A korábban idézett platóni szavak pedig nem pusztán bölcsesség, de intelem is egyben, amit ideje megfogadnunk. Itthon és globálisan egyaránt.

Idézet vége innen http://reakcio.blogspot.hu/2007/08/neoliberlis-zsid-zskutca.html

Valaki egyszer azt írta: igen szerencsés dolog olyan nemzethez tartozni, amelynek van saját országa, mivel egy ilyen nemzethez tartozó szabad embert elvileg semmi nem kényszeríthet arra, hogy egy őt befogadni képtelen más nemzettel éljen együtt...Ha bizonyos ritka körülmények mégis erre kényszerítik az embert, nagyon szűk látökör szükségeltetik a befogadó nemzet nézeteinek és érdekeinek elutasításához.

"Todo:
2007. 06. 16. 21:04

Zsidó gyűlöletvallás

„Gyűlölnek. Téged, a családodat, a barátaidat, Istenedet, nemzetedet. Bármit, ami Neked fontos lehet. Mert más vagy. Nem közéjük, az ő fajtájukhoz tartozol. Hiszen Te az ő szemükben csak egy rohadt gój vagy. Rasszisták ugyan, de nekik szabad.
Az irántad táplált gyűlöletük immár hosszú, hosszú évtizedek alatt fölhalmozódott bennük, apáról fiúra adják tovább. Sosem felejtenek. E tudattal alszanak el, s erre ébrednek föl. A gyűlölet az ő istenük. El akarnak pusztítani, de előbb szépen, lassan megtörnek mind lelkileg, mind fizikailag. Látni, élvezni akarják, amint szenvedsz.
Mivel a rendelkezésükre áll korlátlan mennyiségben a pénz, bárkit megvesztegethetnek, megfélemlíthetnek, megzsarolhatnak.
Vagy a hatalmukban lévő tudatiparral manipulálhatnak. Így sikeresen szembefordítják Veled a széles tömegeket, beállítva Téged holmi primitív, agresszív, elvetemült, szélsőséges nácinak. Legszentebb - s egyben közösségmegtartó eszményeidet, a kereszténységet, a nacionalizmust kigúnyolják, nevetség tárgyává teszik. A médiaarzenáljukat igénybe véve szándékosan megválasztott, botrányos, lélekromboló műsorokkal - melyek a deviáns életmódot hivatottak reklámozni - megrontják a népedet. Undorító erkölcstelenségbe taszítják. Tudatosan lezüllesztik a hazád hajdan színvonalas oktatását, azzal az előre megfontolt tervvel, hogy a későbbiekben úgyis a Te saját gyermeke(i)det is kénytelen leszel ezekbe a liberális iskolákba járatni. Átmossák az agyát, hogy tudatlan, engedelmes rabszolgát csináljanak belőle. S a képedbe röhögnek, mert nem tudod megakadályozni. Még a kisebbségeket is felhasználják, föluszítván őket ellened. Hova fog ez vezetni? Velük végeztetik el nemzeted fizikai ritkítását? De ha mindezek a dolgok még mindig nem volnának elegendőek, számtalan fondorlatot alkalmaznak ellened. A céljuk, hogy a teljes reménytelenségbe kergessenek. Ne találj egy szemernyi értelmét se létezésednek. És a végén Te magad könyörögd ki, vessenek véget keserves, fájdalmas életednek. Kéjelegve e pillanatra várnak. Hát így gyűlöl Téged a bosszú népe. Van egy íratlan szabály, miszerint a védekezés mértéke sose haladhatja meg a támadásét. Ők minden létező galádságot megtesznek, csakhogy ártsanak Neked. És Te? Mikor csapsz már végre vissza? ÖNVÉDELEMBŐL!”
Sánta Péter /Nemzeti Front/"

"Mi az, hogy "zsidózni"? Te liberális szerencsétlen. Miért ne tarthatná valaki a zsidóságot mint jelenséget rossznak, ha a kényes kedve úgy hozza? Gondolom ha a hutukról, vagy a palesztinokról írná valaki, hogy mekkora szemét állatok, azért nem írnál hülye programokat. Tényleg A. Frank naplójából meríted az elszántságod a harchoz?"

"Tudod miért Izraelt cseszteti mindenki (szerintem sem csúnya ország)? Azért mert az afrikaiakkal, kurdokkal, afgánokkal és egyebekkel szemben Izrael egy rohadtul fejlett, kibaszott gazdag, állítólag európai (legalábbis sportban és az euroviziós szerencsétlenségben) ország ahova a világon mindenki csak tolja a pénzt (ne is akarjuk kiszámolni mennyi lóvét akasztottak már le). Ezért cserébe vegytiszta náci módszerekkel dolgozik, népirt, emberiség ellen bünözget, stb., és akinek ez nem tetszik azt nácinak nyilvánítja (Izrael megszerzését pedig részben terrorizmussal, részben a nyivákolással oldotta meg). Én teljesen elhatárolódom (csak, hogy trendi legyek) Izraeltől, és ez így is marad amíg nem fizetnek trilliárdos jóvátételt az araboknak generációkon át.

Gondolatkisérlet (elég elcsépelt, bocs): szerineted hány perc, akarom mondani másodperc lenne az élettartalma egy egy izraeli TV műsornak (illetve a szereplőknek) ahol hét Izraelben közismert fazon (5 keresztény + 2 keresztény szimpatizáns) viccesnek álcázott politikai propagandát nyomna egy keresztény lobbi hatalomra jutásáért?

Ja, hab a tortán, hogy a diaszpórában élő testvéreik pedig a liberalizmust és a toleranciát hangoztatják-kényszerítik mindenkire. Egy jó pont az izraeli zsidóknak, hogy a diaszpórában élő tolcsi-libcsi testvéreik szerintük is szánalmas faszok. Másik jó pont, a közép-európai helyzet vázolása után csak annyit mondtak: mi a fasznak hagyjátok, puha-e a pöcsötök? Mert nácinak nácik az izraeli zsidók, de puhapöcsnek nem nevezi őket senki.

Ja a wesztszájdsztori folytatódik zsidó-náci vonalon kihagyhatatlan, tehát ne rejtőzz a férjek meg gyerekek mögé, hagyd, hogy (előitéletmentesen!) vezessen a SZENVEDÉLY!!! :)"

A cionisták Isten helyébe akarnak lépni azért tagadják, ők akarnak új rendet kialakítani azért szítanak rendetlenséget, ők akarnak a tekintély lenni azért rombolják a társadalom hagyományos tekintély-szerkezetét, ők akarnak olcsó pénzért felvásárolni azért visznek csődbe egész országokat, ők akarnak drogterjesztésből és hasonló stiklikből meggazdagodni, szomszédgyűlölő soviniszta nacionalizmust, idegengyűlöletet is akarnak mert a rendőrállam kiépítéséhez jól jönnek a polgárháborús állapotok (noha épp a liberálisok hozták be olcsó munkásnak ugyanezen bevándorlókat), háborúkat is akarnak ahová majd mindkét félnek el lehet adni a fegyvereket, lehetne folytatni.

Kedvencem aki gyurcsótány vagy libajnai alatt és miatt húzott el külföldre, feudális vadkapitalistának mondja a kormányt és nácizza a Jobbikot, de azért a legsötétebb vadkapitalista neolib e2014-et "lájkolja" és azt a jobboldalt gyűlöli ami próbálja öszerakni az országot a 2010-es csődszéli állapotból. A nagy "szakértő" neolib-a-tolvaj volt gyurcsányi gazdasági minisztere, ezt úgy lazán elfelejtette az illető. Ilyen embertől nem hiteles a szociális elégedetlenség, valószínűleg valami más miatt irracionálisan gyűlöli a nemzeti oldalt.

Likes : Keresztfűrészelő léderer andriska, Magyar Progresszív Intézet nevű, az emberek véleményét letapogató és elemezgető társaság, fodor andrás...

Van pár ilyen, aki azzal tölti a netes idejét hogy lesi mi a szituáció jobbon. Ez már fóbia.

Egyébként nem értem a hozzáállásukat, hiába rühellem a balliberráltakat, de. Én nem bújom nap mint nap a ballib fb csoportokat, sőt 168 tórát, sófárt, népszavát, népszabóságot stop.hu-t és a többit, még az indexet se max. a tech rovaton el lehet szórakozni Hanula Zsolt + páran jók de ennyi. Mert akkor már inkább olvasok angolul-németül valami értelmesebbet. Vagy épp fizikailag csinálok valamit, nem kell egész nap gépek előtt punnyadni. :Đ

A jobboldaliság miatti hülyézésről ennyi, nem (csak) tőlem. http://reakcio.blogspot.hu/2013/08/osszeeskuves-elmelet-hatterhatalom.html

Erről szól a történet. Választások előtt állunk, a szadeszt igen sokan gyűlölik... nem tűnt az el, hisz az embereik máig itt vannak, pártokban álcivil szervezetekben, vezető pozíciókban... részben e kormány bűneiért is azok a felelősek akik simán lehettek volna közülük valók is, illetve 94 előtt azok is voltak.

Aki azért gyűlöli Csatáryt, Orbánt, vagy akárkit mert nem közülük való, az nem Orbánt vagy Csatáryt gyűlöli hanem a többségi társadalmat. Mint ungváry aki azon sopánkodott hogy miért nem lehetett "baloldalivá" átnevelni a magyarokat 48-89 közt, vagy kőszeg aki szerint fizikailag kellett volna megsemmisíteni a jobboldaliakat a kádár rendszerben amíg volt rá mód. Hát ez a humanista liberális zsidó felfogás, a szép szavak mögött ugyanaz a sötétség és vérszomj van mint 1917, 1919, 1945, 1956-57 idején.

Most legalább piaci finanszírozásból él az ország. Ha az imf-re szorulunk akkor az diktál, kőkemény vaskalapos neolib "liberalizálj, deregulálj, privatizálj" szorítsd meg a szegényeket, a nagytőkét, bankokat tilos adóztatni sőt szabályozni sem szabad.

Add el az aranytojást tojó tyúkjaidat mint pl Szerencsejáték Rt, termőföld, ivóvíz, energia vagyis szektor, infrastruktúra, nyereséges Máv Cargo, persze mélyen áron alul, akár más államoknak mert csak a magyar állam a rossz tulajdonos. Amikor a bankok sírtak a konszolidációjukért !!! amit az adófizetők pénzéből adtak ajándékba a nemzetközi bankrendszernek !!! akkor nem volt büdös az állami beavatkozás a gazdaságba mi? Csak a nemzeti ipart tilos támogatni, nehogy valami termelő vagyona is lehessen a magyaroknak!!! Hánynom kell tőletek elbaszott nyomorékok.

Rendszerint kizárólag fősodratú médiából és általában véve CSAK A MÉDIÁBÓL tájékozüódnak a világ dolgairól, ha azt mondom burokban élnek jófele találgatok.

A fővárosban valahogy személytelen (ebb) az élet, jobban rá vannak utalva az emberek a közvetítőkre, nem csak a sajtóra de arra is, az meg tudjuk kiknek a kezében van. Hogy nem burzsuj ember minek hisz ezeknek arra kizárólag a kiváló pr a magyarázat, illetve a folyamatos jobboldal ellenes lejárató és gyűlölet kampány !!!!!

Aki helytartósági alkalmazott annak nincs mentsége, szégyelljék magukat. Ez is diktatúra, széles tömegek élete, egészsége, családalapítása lehetetlenül el, gyerekek nem születnek meg, emberek halnak meg amúgy gyógyítható betegségekben... egy neolib csak ne nácizzon, hisz ő maga is szociáldarwinista, utilitarista, farkastörvény hívő. Aktív eutanázia és feltétel nélküli abortuszpárti drogliberátor.

Idézet mástól.

"Róbert, úgy tűrhette el a tömeges munkanélküliséget és elszegényedést, hogy a neoliberalizmus és az objektivizmus dogmái szerint ez egy teljesen normális jelenség, az élet természetes velejárója, így ítél a papíron "szabad" piac, a szegény nézeteik tükrében csak és kizárólag egy alsóbbrendű élősködő. Szerintük az államnak az igazságszolgáltatás, a törvényhozást és a rendfenntartás területét kivéve mindenhonnan ki kell lépni, szerintük tökéletesen működnek a piac önkorrekciós mechanizmusai, aki pedig elszegényedik, azt kiszelektálja a magasságos "evolúció". Ami egy abszurd faszság, most nem mennék bele evolúció-bioszos fejtegetésekbe és a kooperáló egyedekből álló populációk evolúciós előnyeibe, csak a lényeg, hogy értsük meg , ők - azaz a valójában burkoltan objektivista ballibek és fideszesek így gondolkodnak. Lásd ezt az igen mélyreható fejtegetésüket:: http://kapitalizmus.hvg.hu/2013/03/27/a-szocialis-ellatas-nem-alanyi-jog/ "Az élet egy játék. Nem ismerjük sem az eredetét, sem a célját. Egyetlen támaszpontunk a saját boldogságunk, melyet rövid életünkön át törekszünk elérni és gyerekeinknek továbbadni. Ez adja létünk célját, az okot, amiért megéri tanulni, dolgozni, küzdeni, megöregedni.

Az életnek vannak alapszabályai, melyek a természet törvényszerűségeiben manifesztálódnak, ezeken túl viszont mindenki úgy alakítja a sorsát és keresi a saját boldogságát, ahogy azt jónak látja. Az élet kegyetlen. Akik jól tudják játszani, azok igen jó megélhetésre tesznek szert, akik nem, azok elhullnak. Ez embertelenül hangozhat, de ne feledjük, az evolúció évmilliárdok óta ugyanezen az alapon működik és többek között ez a folyamat termelte ki az emberiséget is.

A vallásokhoz hasonlóan az államiság kialakulása is a világtól való félelemre vezethető vissza. Az erősek és élelmesek rájöttek arra, hogy a gyengék és tudatlanok minden különösebb erőfeszítés nélkül a saját szolgálatukba állíthatók. Térdre borulva alázkodnak meg, könyörögnek majd némi alamizsnáért, hogy szánalmas kis életüket a maguk szegénységében tovább tengethessék és tovább szolgálhassák uraikat, akik - és ehhez számukra kétség sem férhet - náluk minden szempontból sokkal alkalmasabbak arra, hogy az élet minden területén helyes irányt mutassanak és igazságot szolgáltassanak." Eme sorok kiválóan jellemzik gondolkodásmódjukat, pszichopata jellemüket, empatikus készségeik totális hiányát. Ha kicsit jobban érdekel a rothadás kútfője, akkor javaslom az egyik "sztárfilozófusuk", a pszichiátriai betegek otthonába való Ayn Rand regényeit. Ja és akármennyire húzod a szád, ezektől csak polgárháború útján lehet megszabadulni. Vagy mi, akik hátukon visszük az országot, vagy a valóban parazita felső 10.000 és a valóban parazita politikai elit, akik eddig tönkretettek minden életesélyünket. Azt meg ne mondd, hogy sajnálnom kellene egy szabad-piac hívő állatot, mert nem fogok. Közönyösen, röhögve nézné végig, amint öngyilkosságba kerget az árfolyamok őrült játéka miatt bekövetkezett anyagi ellehetetlenülés vagy a testileg-lelkileg-szellemileg végletekig túlterhelő, abuzív, elmebeteg, vadkapitalista foglalkoztatás, ahol négy ember munkáját egy végzi el, csak mert így olcsóbb. Na én ugyanilyen közönyösen fogom szemlélni, amint falhoz lesznek állítva."

Idézet vége.

A dzsungel törvényeinek jóságában hívőkről, meg a fórumaikról, nem tőlem csak bemásoltam kommentbe - ide :

http://reakcio.wordpress.com/2010/10/07/nehany-alom-problemarol-ami-most-eszembe-jutott/#comment-82
http://reakcio.wordpress.com/2012/05/23/unnamed-post/
http://reakcio.wordpress.com/2012/07/30/no-name-no-slogan/

Idekívánkozó 2 poszt ugyanonnan.

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/14/szelsojobboldal-az-a-neoliberalizmus-bezzeg-aztan-meg-ok-neveznek-minket-annak-tevesen/
http://reakcio.wordpress.com/2008/10/17/neoliberalis-kapitalizmus-a-szakadek-szelen/

Hogy lehet a szart meg a fost aranynak látni és láttatni?

És még ezek mernek le pénzügyi-analfabétázni ha nem hiszel nekik, meg a propagandájuknak. Na ja, a neolib szent teheneket nem tiszteljük, az ócska hazugságokon átlátunk, még ki is nevetjük a fontoskodó bankárpárti okostojásokat, akik rendszerint a rendszer működtetői-haszonélvezői közül kerülnek ki. Gessler sem volt Tell Vilmos barátja. Akkor már inkább Robin Hood, mint a nottinghami seriff.

Én speciel gazdinfón tanultam közgázt és azután máshol is, nyilván nem mindent de "megtanulom ha nem tudom még". A pénzügy-közgizdaság topik egyébként sem egzakt tudomány, nem objektív és nem színtiszta matematika, hanem érdekszövetség és az ahhoz legyártott ideológia - 1 százalékos népelnyomó csoport érdekei a 99% ellenében.

A nyakló nélküli privatizácó mélyen áron alul, feltételek nélkül, sőt garantált 8%-os évi nyereséggel!!! A szocionistákat is ezért szerették Németországban, Franciaországban, emiatt kapott francia becsületrendet d-209 megyó és még páran, emiatt szerették horn gyulát pl. matáv - deutsche telekom bomba üzlet volt (nem nekünk, nekik). Az a társaság tehetségtelen akik hajszál híján csődbe irányították az országot 2009-re illetve 1989-re, a magyar államot működtető dimitrov téri 70-es évek közepe óta neolib fiúk tehetségtelen menedzserek. Belőlük állt a kádárizmus liberális ellenzéke, illetve később a szadesz és a relatíve fiatalabb mszp-sek is ide tartoznak mint pl liBajnai hisz már apja is a pártbéli kapcsolataival sorozatos csődökből gazdagotott. Nem értem minek nevezik őket technokratának is, lélektelenek az igaz de a kevés gazdag - sok nagyon szegény felállás egyáltalán nem szolgálja se a technikai se az egyéb fejlődést.

Csodálatos indexnél volt egy csepi nevű uraság, antall kormány alatt meg az ápv-nél vezető beosztásban privatizálgatott ugyanő. Jaj de jó független média is az. :F

Fideszék legalább építenek, cégeket hoznak létre és vásárolnak, támogatják a hazai kkv-ket, néha lopnak !főleg középvezetői-köztisztviselői szinten, őket nem cserélték ki 2010 után! De a másik, magát újabban álcivil kispártokkal ezerarcúnak mutató de egygyökerű szoclib társaság 100% tolvajbanda, a Jobbik meg még tapasztalatlan, ez az egy komoly ellenérv velük szemben ha valakit hidegen hagy a nácizás, elég sok ember tudja kik és miért szoktak folyton nácizni, főleg vidéken de Budapesten is...

http://magyarhajnal.com/karsai-semmi-ertelme-a-holo-pereknek/ de nem értelem vezérli őket hanem a gojok iránti gyűlölet!

Nem a foci ultrák alapján kell megítélni a jobbot, nem ők fogják irányítani az országot akkor se ha a népi, harmadik utas, más néven radikális jobboldal jön. Érdekes, hogy Balatonszárszón 45 előtt ilyenek találkozgattak, most meg faJkasházyék bohóckodnak ott évente. :)

A Csatáry körüli szélsőséges zsidók hisztériázása is bicskanyitogató. Munkásőr mazsihiszes volt mszmp-s ne diktálja mit !!!érezhetnek a magyar futball szurkolók.

Tartok tőle hogy nem a molinókkal volt a gond (bár hasonló indokkal a trikolór zászlót is tiltották már le izraeli meccsen!!!!!) ha stadionon kívül gyűtnek volna össze akár a temetőben koszorúzni, akár egy parkba beszélgetni akkor is ugyanez a gyűlöletáradat hömpölyögne a szennyes cionista forrásokból.

A magyar ultrákat és más futball szurkolókat, sőt általában a nemzeti érzelműeket mocskoló cionista férgek lássák meg saját szemükben a gerendát.

Raoul wallenberg szélhámosról elnevezett hollókosztipari vállalkozás hazájában :

"A Beitar Jeruzsálem tulajdonosa Eli Cohen, legutóbb két csecsen (muszlim) játékost szerződtetett, akiket a szurkolók egy része ugyancsak a Halál az arabokra! skandálással fogadott. Bár az esetről a nemzetközi sajtó is tudósított, a FIFA illetékesei valami megmagyarázhatatlan okból nem tartották szükségesnek a jeruzsálemi stadion bezárását. Az meg már végkép az abszurditások világát idézi, hogy 2013 februárjában a Szolnoki Olaj - Hapoel Holon kosárlabda meccsre - állítólag az izraeli csapat kérése miatt - tilos volt a magyar és a székely zászlót bevinni. Az ilyen provokatív lépések aligha szolgálják az antiszemitizmus elleni harcot."

http://www.antidogma.hu/node/3911

Miközben a jobboldal ilyen laza lelki tartással áll hozzá egy baloldali figura halálához, pedig pufajkásként emberekre lődözött 56 őszén-telén.

http://www.flagmagazin.hu/politika/temetes

Kommunista munkatáborok. Síkvölgyben is volt egy - az Tatabánya mellett van. Ezekért bezzeg nem folyik aggastyánüldözés. Pedig valakik ott is őrizték a foglyokat, és ha még élnek minimum egy emberöltővel fiatalabbak. Nem merik, mert leantiszemitázzák őket a bosszú népéből való magukfajták. Pedig kit érdekel mi a megszálló véleménye, mi vagyunk itthon.

http://kuruc.info/r/6/105928/

"A fiatalok keveset tudnak a XX. század magyar munkatáborairól, a tankönyvek csupán néhány sorral intézik el ezt a témát, sok tanár pedig nem mer hozzáfogni a bemutatásukhoz - állítja Bank Barbara történész. Épp itt az ideje, hogy az eszeveszett holokausztozás meg haláltáborozás mellett a magyarok brutális szenvedései is a fókuszba kerülhessenek."

http://www.hunhir.info/?pid=hirek&id=67994

Az ötvenes években mikor elhalt sztálin, zömmel ugyanezeknek a cionkomcsi zsidóknak a szülei vagy nagyszülei terrorizálták a népet, és színlelni kellett a gyászt ha valaki jót akart magának. Most bezzeg megy a halottgyalázás. De ha valamelyik szocion "dobja fel a pacskert" hogy a lipótvárosi stílust idézzem, akkor szenteknek kijáróan ünnepélyes temetése lesz VIP vendégekkel, és mellé dicséretkampány indul, hogy milyen jó ember volt az illető... akkor is ha csak egy rohadt hazaáruló senkiről van szó.

http://www.hunhir.info/?pid=hirek&id=67956

"Szóval már az is mások érzékenységét sértő kiírás, hogy valakik egy halott magyarra mernek emlékezni, szigorúan a kegyelet szintjén maradva. A többség érzékenységét meg azon gyűlölködők hetek óta tartó rikácsolása sérti, akik még azt is meg akarják határozni, hogy kinek a halálán kell örvendezni, és kit kell sajnálni. A zsidó embervadászok indították el ezt a brutális gyűlölethullámot, akik amiatt őrjöngtek, hogy egy ember nem úgy halt meg, ahogyan ők eltervezték. Érdekes módon a zsidó embervadászok magyarországi tevékenysége ellen még nem emelték fel a hangjukat hivatalos szervek, személyiségek, hogy idegen állam csicskásai Magyarföldön magyarokat üldöznek és zaklatnak. Csatáryt a második világháború után koncepciós perben ítélték el. Ha elfogadnánk a zsidó gyűlölködők meg magyar bóhereik álláspontját, akkor minden "népbírósági" ítéletet ismét érvényessé kéne tenni. Persze érthető ez a brutális megfelelés-kényszer. Csatáryt zsidó embervadászok támadták meg, és ugye Magyarországon meg a világ rosszabbik részein nem az a döntő, hogy ők mit mondanak. Mert Magyarország sem cionista gyarmat."

"A Ferencváros elnöke videóban üzent a szurkolóknak a Csatáry Lászlóra emlékező molinó kapcsán: jelentkezzenek, amennyiben ezt nem teszik meg, akkor a klub hétfőn megkezdi a beazonosításukat. Az eszement Kuvatov képtelen felfogni: azért, mert a fradisták egy mérkőzésen megemlékeztek egy magyar emberről, nincs az a bíróság, amely bármilyen indokkal elmeszelhetné őket."

Ma is ugyanúgy népbíráskodnának talmudjuk szerint a vérszomjas zsidók mint 45 után.

A halottgyalázó zsidók valójában MInket gyűlölnek, meg is akarnak félemlíteni, látni a fórumaikat miket írnak - a magyarokról !!! A komolyabbnak szánt vadliberális helyeken viszont hosszú okoskodó cikkek / posztok virítanak Csatáry témában - a szokásos óbégatás : keveslik a hatalmukat, mindent be akarnak tiltani, mindenkit le akarnak csukni aki nem hódol be nekik.

Mi -nem csak Jobbikos- nemzeti érzelműek vagyunk a Célpontjuk, nem ez a 2 halálba kergetett aggastyán...

"MI voltunk

No, akkor tényleg csak röviden. Elvégre nem válaszolhatunk minden tollforgató objektivitástól elrugaszkodott bejegyzésére. Az Index névvel nem vállalt bejegyzése szerint "a fradistáknak nem csupán azért kellene tartózkodniuk a hasonló akcióktól, mert az büntetést vonhat maga után, hanem mert morális dimenziója is van annak, ha valakik egy két országban is bíróság elé állított, a vád szerint zsidók deportálásában segédkező ember mellett állnak ki." Önmagában attól, hogy valakit akárhány országban is bíróság elé állítanak, vagy komoly vádakat fogalmaznak meg vele szemben, nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető BÁRMIT elkövetett volna. Magyarország Alaptörvénye szerint {XXVIII. cikk (2)} "senki NEM TEKINTHETŐ BŰNÖSNEK mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg". Az idézett Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja {R) cikk (1)}. Hogy annak passzusait az MLSZ, Kubatov Gábor és az Index magukra nézve nem tartják irányadónak, az már egy más témájú bejegyzés témája lehetne. Tetszik érteni, kedves morális dimenzióról beszélő sajtómunkatárs..."

Aki a szocionisták hatalomra segítéséért dolgozik hivatásos felszopóként, annak nincs joga moralizálni.

Nagyon egyoldalú az érzékenység balfélen! Ami a nemzetnek volna jó azért sohasem veri egy ilyen libsibibsi az asztalt. Hazugságaik az élet, a közösség alapvető létérdekei ellen valók. Már ha valaki tagja annak a közösségnek, azaz a nemzetnek!. A múlt pedig azért érdekes mert a jelenben ki hogy értelmezi azt aszerint alakítaná a jövőt. Elképzeli a múltat, mit hogy kellett volna. Nem öncélúan, a jelen helyzettel veti össze.

No nem fogolytáborokat akarunk, hanem azt hogy a nemzetek feletti pénzhatalom ügynökei ne zárjanak egy ilyenbe. Erre több korban is volt példa bal (lib) azaz inkább zsidó (párti) részről is. Legelőször a francia forradalom, mely rögtön tömeges gyilkolással kezdődött, büszke lehet rá az "erőszakmentes, szalonképes" baloldal, egyébként büszke is.

Következő lehetségesen kialakuló !népellenes! diktatúra (lehetséges jó autokrácia is) a nemzetközi háttérhatalomtól jöhetne, korlátlan anyagi források állnak rendelkezéükre, egy vallásnak mondott ám talmudi fajelméletre alapuló cionista ideológia, a bennszülötteknek kifejlesztett társadalomromboló kulturális marxizmus, az uralkodó réteg kiszolgálói által propagált neolib ezsmék amiben e komprádoroknak érdekük hinni még úgy is ha átlátják hogy hazugság. Kognitív disszonancia miatt válnak végtelenül cinikussá.

Jöhetnek azzal hogy ez meg az "náci", a szavuk súlytalan. Te meg neolib vagy, és nem 1944 van hanem 2013 baszod, a te kedvenc eszmerendszered egy diktatúra csírája ITT ÉS MOST.

"A politikai korrektség, mint ideológia, meghatározása szerint zsarnokságba torkollik."

http://www.huncor.com/pkorrektseg/pkorrektseg.htm lejjebb e posztba be is másoltam

Neolibek nácizása és nyavalygása abszolút érdektelen. Akkor lennék "retard" meg egyéb ha ilyen emberi nullák véleményére adnék. Nem racionális érdekem hinni nekik. Nincs bizodalmam bennük, mert létalapjaimra támadtak amikor csak tehették, a pillanatnyi haszonért veszélyeztették a nemzetközösség hosszútávú jövőjét az ország kiárusításával, eladósításával. Direkt rombolják az emberek erkölcseit, farkasvilágot teremtenek.

Se értelmi, se érzelmi alapon nem barátaim, viszont ellenségei a közösségnek amihez én is tartozom!

Osztályalapon, politikai alapon, és még nemzetiségi alapon is a magyarok ellensége a budapesti balliberális zsidóság. Ez három nyomós ok...

"a leszakadás, a hasadás

Ó, igen, leszakadás. Volt az a pillanat, 2006 szeptember 17, amikor az ország két halmazra osztódott, illetve hasadt. Az egyik halmazban azt mondták, igazságbeszéd volt, és nem kell lemondania, a másikban azt, hogy takarodjon. Innentől az egyik halmaz az utcán olyan embereket látott tüntetni, akik vérszomjas, gyújtogató futballhuligánok, árpádsávos zászlókkal (az antiszemitizmust hirdetve). A másik csoport pedig úgy látta, valakik, akik drága ruhákban járnak, 1 millió körül, de legalább is 300 ezer felett keresnek, Népszabadságot olvasnak (amely lapban az egykori MSZMP után most az MSZP is tulajdonos) - ja, és liberálisnak vallják magukat - úgy döntöttek, hogy akár hazudott a kormány, akár becsapta az országot, akár lebukott, akár nem, ők kitartanak a kormány mellett és nem hajlandók kritikával illetni. Upsz. Eléggé durva szakadás.

egyik csoport vs. másik csoport

Az egyik csoport azt mondhatja ugyanis, hogy akik a kormányt támogatják, azok az elit tagjai, a holdudvar, vagyis azok, akik közel ülnek a tűzhöz. A másik pedig azt mondhatta, hogy akik odakint tüntetnek, így is úgyis tüntetnének, most csak annyi történt, hogy találtak maguknak egy jó kis ürügyet a tüntetésre. Az egyik csoport randalírozó fasisztákként látta a tüntetőket, és nem vett tudomást arról, hogy a rendőrség békés tüntetőket támadott meg brutálisan, hogy megalázták őket, bedobatták a fiatalokkal a cipőiket a Dunába, és hajnalban mezítláb engedték őket haza, miután megbilincselve megalázták őket. A másik csoport pedig úgy volt vele, hogy azok, akik jól élnek, akik liberálisak, akik Népszabadságot olvasnak, azok mind ellenség. Villámgyors polarizáció jött létre, a társdalom két részre hasadt. A két csoport két egymással szemben álló hadseregre oszlott, mindenki meg tudta különböztetni a másik csapat katonáit, bárhol és bármikor, mint egy világháborúban a frontokon - az egyenruhák révén. Itt egyéb attribútumok segítettek az azonosításban, elsősorban a liberalizmus, illetve a nácizmushoz való hozzáállás. Az egyik csoport ugyanis innentől a nácik ellen harcolt (akik kimondták azt, amit nekik nem volt kedvük, hogy ti. egy hazug kormányfőnek le kell mondania). A másik pedig a hatalommal cinkos elit ellen (akik azt mondták, hogy minden szép és jó, csak a csürhét kellene eltakarítani az utcáról, Révész Mártiriusz pedig lehet, hogy színlel). Osztályharc. Nem jó hír. Fokozta ráadásul a helyzetet, hogy a hazugságbeismeréssel lebukott kormányfő egy vallásos kisebbséget használt élő pajzsként, úgy állítva be, úgy retusálva az eseményeket külföld felé, mintha fasiszta zavargások lennének, és nem ő meg a kormánya bukott volna meg."

Lágerekre visszatérve : a szövetségesek háború utáni hadifogolytáboraiban százezrek haltak meg, és nagyon sok kegyetlenkedés történt, senkit nem vonnak azért ma már felelősségre sőt akkor sem törték magukat. Kitalálták, hogy D.E.F.-re azaz disarmed enemy forces nevű akármire nem vonatkoznak a nemzetközi emberjogi egyezmények. Ennyi a filoszemita nyugat emberbarátsága meg amennyit segítettek 56-ban hivatalosan, nem hivatalosan azért a jobb európai civilek rendesek voltak és küldtek hasznos dolgokat.

"Hasonlóképpen, a német katonák végső, tömeges megadását követően, 1945 májusában, nem hétköznapi hadifoglyokként kezelték őket - így nem álltak a Hágai Egyezmény védelme alatt - hanem DEF-ként („Disarmed Enemy Forces - Lefegyverzett ellenséges haderő”), és emiatt szánalmasan bántak velük. Éheztek és végeredményben hatalmas veszteségeket szenvedtek el, valószínűleg több, mint egy millió főt összesen. [38] A német koncentrációs táborok miatti felháborodás csupán kisebb szerepet játszhatott ebben az „eljárásban”, mivel a német háborús bűntettekről szóló híreszteléseket nagyobbrészt nem hitték el. Az emberek emlékeztek azokra a hazugságokra, amelyeket a németekről terjesztettek az első világháború alatt. [39]" http://www.flagmagazin.hu/vilag_historia/monarchia_es_haboru_2resz&page=26

"A valóságban alig volt különbség a jenki, illetve az ázsiai barbarizmus között. A III. Birodalom katonai összeomlása előtti napokban ugyanis a nyugati szövetségesek főparancsnoka, Eisenhower tábornok személyesen döntött úgy, hogy a foglyul ejtett német katonák a jövőben nem hadifoglyoknak, hanem „lefegyverzett ellenséges erőknek” (Disarmed Enemy Forces) tekintendők, akikre ezáltal többé már nem vonatkozik az 1929-es (az Egyesült Államok által is aláírt) Genfi Konvenció, amely előírta a hadifoglyokkal való bánásmód kötelező szabályait és többek között lehetővé tette, hogy az elfogott katonák levelet és - sok esetben az életben maradás egyedüli biztosítékának számító - élelmiszercsomagot kapjanak, és meglátogathassák őket a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői. Eisenhower egy tollvonással eltörölte ezeket a kedvezményeket, ugyanakkor intézkedett az élelmiszeradagok csökkentéséről is. Az amerikai katonák napi 4000 kalóriát tartalmazó ellátmányával szemben a hadifoglyok 1500 kalóriatartalmú ételre voltak jogosultak, amely még éppen elég a túléléshez (például a vietnami táborokban is ez volt az előirányzott kalóriamennyiség), miközben a „lefegyverzett ellenséges erők” napi élelmiszeradagja alig tartalmazott 1000 kalóriát. Ezeket a foglyokat általában szögesdróttal körülvett nyílt téren őrizték, fedél nélkül, és a vonatkozó előírások világosan tiltották a barakkok építését, sőt még sátrakat sem biztosítottak számukra, amelyekből pedig az amerikai hadsereg jelentős készlettel rendelkezett. Alig volt vizük, megtagadták tőlük az orvosi ellátást és a legelemibb higiéniai szükségletek kielégítését. A „lassú halál táboraiban” (James Bacque), ahol nemcsak - gyakran nagyon fiatal - katonákat zsúfoltak össze, hanem nőket és gyermekeket is, főleg az alultápláltság okozta betegségek következtében legalább 800 ezren pusztultak el, éspedig a háború hivatalos befejeződését követően, 1945 májusától 1956 nyaráig!
Nem ok nélkül vádolta meg Patton tábornok Eisenhowert azzal, hogy „Gestapo-módszereket” alkalmaz a foglyul ejtett németekkel szemben. Patton nem sokkal később gyanús körülmények között, egy állítólagos autóbalesetben életét vesztette, Eisenhowerből ellenben az USA elnöke lett (személyében példázva azt az ősrégi igazságot, miszerint minden országnak olyan vezetője van, amilyet érdemel)."

http://www.antidogma.hu/node/107

Meg amikor a kiéheztetett tengely-katonáknak odadobták a zsíros kajákat tudva mi lesz, belehalnak a zabálásba. Öregek meséltek sokat, mi ment nyugaton is, volt aki nyugati hadifogságból jött haza. Mostani világban guantanamói, iraki, afganisztáni, líbiai kegyetlenkedések, civil gyilkolászások, fogolykínzások, szadista állatok be harci drogozva alkotnak, aztán fényképezgetnek a csatatéren és feltöltik netre iszonyú morbid kommentárokkal. Pár évente jizzrael gondol egyet és lebombázza valamelyik szomszédját kazettásbombával, lángoló foszforral, késleltetett kioldású bombákkal, taposóaknákkal és egyéb genfi + ensz-es egyezményben tiltott fegyverrel. Ez az undorító, nem a 99 éves meghurcolt bácsira emlékezés. Különben is önérzet kérdése. Minket mint országot győztek le 1945-ben, és nem a kormányt. Ez nem felszabadulás volt. Kormányt váltani később is lehetett volna ha nem tetszett valami. Most sem kéne uszítaniuk külföldön az ország ellen a bukott baloldaliaknak.

Minek olyannal vitatkozni akinek kőkemény érdekei vannak az ellenoldalon, tehát "kasztbéli holdudvaros mi kutyánk kölyke" és nem csak simán más a véleménye.

Kinek kellene ennyi ballib-felszopó ha 14 sőt 18 után sem rúghatnának labdába? Ez motiválja őket nem más. Azt se sajnálom ha valami maffiózónak coki lett valamelyik rendpárti intézkedés nyomán pl. nyerőgépek.

Könnyű, jól fizető munkák ezek. A társadalomra nézve káros a választók félrevezetése, szoclib gazemberek hatalomba segítése. Egy ilyen ember nem igazán áll magas erkölcsi piedesztálon tehát nincs joga elítélni másokat főleg nem véleményért, vagy törvényes civil érdekvédő, jogvédő tevékenységért.

"a névtelenség mögé bújó bennfentes kollégátok azért ekézte nyilvánosan és konkrétan az MSZP-t, de különösen annak elnökét, hogy miért is nem hajlandó minden évben kipótolni a Népszabadság milliárdos veszteségeit? " Mert elzavartak benneteket a mézesbödöntől. Mert a hatalmat most nem tudjátok a párt klientúrájának a gazdagítására használni. Egyáltalán miért merül fel ez a kérdés? Mert amikor hatalomban voltatok, akkor arra használtátok az adófizetők pénzét, hogy ezeket tömjétek. Busásan megfizessétek a leghazugabb firkászokat. Akik bűnrészesek, sokat vállaltak veletek együtt az ország tönkretételének bűneiben."

"Már Hofi is elmondta

...ott ültek velem szemben Cenzék... Cenzné, meg az ura... Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!

Dalban van az igazság, de mit mond a Népszabadság

"...és mondd meg Kedves Népszabadság,
milyen egy ilyen sajtószabadság?
Mondd meg Kedves Népszabadság,
hány hírre jut egy igazság?
Mondd meg Kedves Népszabadság,
nem árt-e nekik ez a nagy szabadság?"

"Kifizetődő volt a kormány pénzelvonó politikája ezektől mocskoktól, mert mint utólag látható, a mi pénzünkből okádtak a nyakunkba. Most kezdhetnek éljenezni a szent piaci viszonyok érvényesülése okán... Vagy mégsen így gondolták a szabad piaci viszonyokat?- úgy szoci módra, mert akkor becsapás az egész!"

"Basszus ezek állandóan a PIAC Istenéről beszélnek, de őket támogassa már az állam (egy párt a párttámogatásból -tehát az állami pénzből)! Meg a bankokat konszolidálják közpénzből! Meg szar filmesek, és ótvar "művészeknek" toljuk a közpénzt! Bezzeg, ha Ózd, vagy Dunaújváros megmentéséről van szó, akkor az állam ne szóljon bele, akkor dögöljön meg egy város, egy régió, egy megye! Rohadékok vagytok, és kétszínű szemétláda gecik! Paicgazdaságot a pofátokba! Adjátok el a szarotokat, értékesítsétek a hirdetéseket, aztán éljetek meg belőle! De ne közpénzen! Szemetek."

Medgyessy nem megmondta, az szdsz tele van korrupciós ügyekkel. Az abban szerepet vállaló emberek nem tűntek el, libajnai zászlaja alatt gyülekeznek már a hataloméhesek, mint vérszagra az éji vad.

Ilyet leír valaki "európa sodikája lettünk 2010 után". Tóta te sem vagy különb, ugyanúgy elfogult és fals dolgokat írsz a politikáról - gazdaságról, ugyanúgy sértegetsz másokat vallási és nemzeti alapon, csak épp a háttérhatalmista rendszergazdák oldalán állsz. Háttérhatalom = nemzetközi pénzügyi-politikai érdekhálózat, ennyit jelent a szó nincs benne semmi misztikus. Leviatánnak is szokás nevezni egyébként. Minálunk ezt többé a szoci+libsi, kevésbé a fideszes vonal képviseli.

Kik támadják Magyarországot és miért könyv. Lentner Csaba - Tóth Gy. László - Zárug Péter Farkas.

"Németországban az újságírók akik most Magyarországot támadják nem ismerik az országot, régebben 2010 előtt soha nem érdekelte őket. A megjelent cikkek 90%-ára Konrád György a koronatanú és a Magyar Gárda fényképe a díszítés, mintha éjjel-nappal ezt lehetne látni az utcán. Nagyon egyoldalú, ha egy ember véleménye az össz és ebből áll Magyarország."

A könyvről szóló hvg cikk alatti fórumot most nézem, jellemző nagyon. Egyik fb-s ismerősömet mocskolták a zsidósak ott csak mert hozzászólásában szidta a teszkót alkalmazottainak meg nem fizetése okán. Erre jön hogy de a CBA milyen drága. Aztán meg beírja a liberálbolsi butuska hogy milyen szar az orbán kormány mert mekkora nyomor és milyen kevés a fizu, látom arrafelé határtalan a korlátoltság, közgáz alapvető rendszerét sem gondolják végig a saját eszükkel, minek is az majd gondolkodik helyettük a zsidó.

Két érvük van : hülye vagy és - vagy náci vagy ha nem értesz egyet sületlen neolib faszságaikkal. Meg ami hazai az ross, azt utálni kell, fujj CBA, fujj negyedik mobilszolgáltató inkább éljen tovább a hármak árkartellje meg az EU-ban nálunk legdrágább mobilnet (telenor kedvezményt is ad a maszop tagoknak !!!!!!!! már jó 10 éve igaz akkor még pannon gsm voltak), fujj MTVA minek nekünk nemzeti kulturális alap, mocskos Közgép, milyen jó ez a Négy Mancs, a magyaroknak nicns politikai kultúrájuk (értsd : nem hiszik el a hazugságainkat) és így tovább, lehetne sorolni. Meg is teszem.

Ballib média működési elve : keresgélnek negatív embereket, aztán próbálják ráhúzni a legjobb célokért küdző szervezetekre a mocskukat. Betörőnél otthon volt egy Turul szobor, úgy lopta. Virít is index címlapon már a blogposzt a jobbikos betörőről. ÉS hány de hány ilyen média manipulációval megcsinált botrány volt a Jobbik, vagy akár a Fidesz kárára!!!! Meg Vona Gábor hamisított facebook oldala ügy, amiről mindent tudnak megfelelő helyeken - ez is a témabeli ballibek munkásságához köthető.

Alvilággal egyéblént jellemzően a balliberálisoknak kiváló a kapcsolatuk, a nemzetbiztonsági-rendfenntartói-honvédelmi-bírósági-ügyészi hatalmi ágakban is jelen van szabadkőműves jellegű hálózatos rendszerük. A radikális jobboldalnak nincs ilyenje mert egyrészt sose volt hatalmon másrészt nem rejti a véleményét, nemhogy egy jobbikos de egy általában vett neoliberalizmus-ellenes sem álcázza magát független szakértőnek jellemzően.

2006-os és hasonló szocionkormány ellenes tüntetésekért az ávósok (és az ilyenek nem rendőrök, mert nem a közrendet hanem a szocionisták hatalmát védték - ráadásul simán lehettek in-kal-osok akár) megvertek és bevittek valakit teljesen jogtalanul, a mainstream véleménymonopólium birtokosai egyből randalírozó csőcselékeztek, ha egy köztörvényes otthonában árpádsávos zászlót találnak a yardok házkutatáson, hiába próbálja összemosni a zsindexféle média."bankot rabolt a jobbikos" és hasonló posztokkal.

Most is ez lesz a kampányban, "Jóska Pista részegen kurjongatott"-tól a lop a Közgép-ig minden rágalom bevetésre kerül. Az a Közgép ami amúgy kifizeti alvállalkozóit és rendesen adózik az országnak!!! Nem úgy mint az izraeli építtetők és egyéb gyanús hátterű adóelkerülő offshore cégek, ez nem strabag ami a magukat odaláncoló 4k-s, elempés, bajnai gárdás vagy societas tag libernyákoknak sose lesz célpont, sok más nemzetközi céggel és bankkal együtt - arrafelől szponzorálják a nemzetközi baloldalt, azaz a gazdit tilos szidniuk!!!

Az egyenlítő blog is bebukott hogy ballibek használják propaganda felületnek. Nekem jön egy mailemre a baloldali.hu hírlevele, ott rendszeresen szerepel a zeljes neolib blogketrec!!!!!!!!!! LOLCAT

"A valódi civil tartalmak (nem Békemenet!) kedvelőinek, a kiegyensúlyozott média nevében.

Der Untergang Orbán bukásának margójára
A radnótis és ELTE-s ártatlan fiatalok két nap leforgása alatt könnyűszerrel megbuktatták Orbánt.
Tüntetéskultúra Tüntetési praktikák-fortélyok
Első és legfontosabb: eredeti, újító ötletek kellenek.
Lánczhídi csata, kinemugrál, Hoffman Rózsa, Téli Rózsa.
Diktatúrafigyelő Rendőri túlkapások a szerdai tüntetésen
Brutálisan igazoltattak és állítólag keresztnéven szólítottak két alapképzéses filozófiahallgatót is.
Balavány Az egész ország üvölti, hogy ebből elég!
Viktor, nem hallod, hogy itt a vége? Most már tényleg megbuktál. Felhatalmazásod többé nem legitim.
Véleményvezér A diktatúra 10 biztos jele
A demokrácia arculköpése, hogy a kormánypártiak ismét békemenetelni készülnek.

Modoros Modor Tibi: A blogketrec"

Ilyen okádékok szerzői trollkodnak minket jobbosokat, a lehető legundorítóbb módon. Ezek nem blogok hanem tömény szocionista propaganda a legsötétebb szabadnépes 50-es évek uszulós stílusában. Ugyanezért nem nézem szinte soha az index, hvg, blikk, napi ász stb. stílusú bulvár-ballib oldalakat, vagy bármi mást amivel nagyon nem értek egyet. Mit egyek a szeméten? Annak a szégyene aki ilyeneket vezet és szerkeszt, a sok rágalom és hazugság mind mind rátok igaz ballibfékek.

A fizetett ballib politikai blogokkal és hasonló hátterű kommentelőkel teli blog.hu bizony nem szívem csücske. Hova lett a ciganybunozes.blog.hu he - MOCSKOS CENZÚRA!!!

Főleg a blog.hu-n de másutt is a ballib oldal irányába elfogultan és véleményterelő szándékkal alkotnak, régóta lehet tudni hogy kampányfelületek ezek is. Szinte csak libsákok blogoltak 2005-06 előtt, persze polblog is sokkal kevesebb volt.

Visszaolvasta 13-ból a 2005 előtti fórumokat, az a sok feleslegesen összehordott szoci indíttatású idióta gyerekes kötekedés a vak számára is világosan egyirányú, állandó agyatlan nácizás és azoknak ócsárlása akik nem a neolib oldal részei - pártok, civilek, média, mindegy mi.

Két normális, nem hülyegyerek szintű nick is ugyanúgy megkapta a mocskolódást : Marylou, Zividivi. Csak mert jobboldaliak voltak. Igen, azért. Más normális magyarázat ugyanis nincs, illetve lehet egyéb magányos jobbosokat is találni kis régészkedéssel ezeken a fórumokon, emberttípusok egész sora kapta ugyanazt a leidiótázást és lenácizást a zsindex ügyeletes fizetett vagy önszorgalmú de mindenképpen beteges lelkivilágú, végletekig cinikus és értéktagadó vadliberális fórumozóitól.

Ilyen volt akkor a magyar net, az index fóruma még hírhedt is lett a basáskodó ballib moderátorairól.

Ha valaki magára ismer szégyellje magát amiért a posztkommunista utódpártokat szolgáló permanens 'ron werberi' stílusú gyűlöletkampány része volt. Reméljük legalább csak volt, és ma már több-jobb belátása van látva mihez vezetett az a 8 év! A fidesz se valami nagy szám, mert tele van ex mszmp-sekkel és ugyanolyan korrupt liberálisokkal mint amilyenek a szdsz-ben voltak, de legalább vannak másmilyen tagjai is, igaz e jobbak egy része KDNP-s. :)

A legrosszabb társaság mellé elvtelenül kizárólag a haszonért odaállni nem véleményszabadság hanem bűn volt akkor is és az most is.

A régi sg-s pol+egyéb fórumokat többször végigolvastam archive.org-ból is, nem csak sodi miatt. Ezeknek náci volt mindenki aki nem éljenezte a szoclibet / nem mocskolta Orbánt Csurkát stb... 96-2000 körül szinte csak ballib véleményeket írtak a netre. Köztudott honnan szedte össze a liberális oldal a legtöbb szavazatot, véletlen épp ott volt először megfizethető net. Hogy jutalomból vagy véletlenül, az a baloldal vidékellenességét figyelembe véve kérdéses.

Nagyon egyoldalú társaságot talált, kereteken kívül egyáltalán nem gondolkodó zárt ballib blokkba írt 1-2 jobbos aki kapott hideget-meleget. Bár a helyzet sokat javult azóta, az emberek saját bőrükön megtapasztalták a szocionista kártevők aljasságát, mégis a jobboldalisággal sajnos még mindig ki lehet tűnni jópár közegben, köszönhetően a liberó médiaterrornak és a baloldal társadalmi beágyazottságának, meg annak hogy a liberálisok az emberi gyengeségekre, hibákra építenei "ezzel együtt is elfogadunk" "pedofil drogos pontosan ugyanannyit ér társadalmilag mint egy szívsebész". A szavazata sajnos egyenértékű igen, és a köztársasági demokrácia tényleg ezért szar. :)

Az a lázadás ha konzervatív és radikáljobbos vagy, manapság.

Épp tegnap ismételték a vasárnapi Közérthetően-t, 90' óta hogy alakult a civil szerveződések, a kulturális élet, és a média világa a liberál oldalon minden és mindenki függetlennek mutatja magát, míg amit jobboldali, helyi nemzeti érdekeket, emberi értékeket pártoló csoportok hoztak létre azonnal felcímkéződött "mdf-es" "miépes" "fideszes" "jobbikos" sőt nácifasisztanyilasgárdista és a többi. Érted, és aki függetlennek látszik az a komoly, objektív, hiteles orgánum, hiszen mi érdeke volna hazudni, vagy másként ártani? Az épp elég érdek számára, hogy megfizetik érte,. bár meg fognak fizetni érte hiába fölényeskednek most még, a történelem nem állt meg, a nemzeti-szociális igazságtudat az ilyeneket nemes egyszerűséggel és nagyon pontosan hazaárulóknak nevezi.

A szegények rendszeres lenézése, a "ha nincs kenyerük akkor egyenek kalácsot" szintű jótanácsok. Azon élcelődni hogy kilakoltatnak embereket a devizahitel-csalássorozat vagy épp mélyszegénységük miatt.

Sajnos nem 500 000 - 1 millió a magyar átlagbér mert egy ilyen semmirekellő firkász, tévés, politikus vagy közhivatalvezető akárki legalább ennyit keres. Magas lóról könnyű okoskodni, az empátia nem erőssége az ilyeneknek. Az emberség sem!

"Borzasztóan izgalmas, amikor egy média szisztematikusan lejáratja magát. Nyüzs, akárki is vagy ezzel a gyökér álnévvel - közben persze nem csodálom, hogy nem vállalod a sajátod - remélem tisztában vagy vele, hogy mind magad alól, mind pedig a kenyéradó gazdád lába alól húzod ki a talajt, miközben vaktában röfögsz, és közben még humorosnak is gondolod magad. Nem is pusztán demagógok vagytok tulajdonképpen, hanem rosszindulatú senkiházik, akik (egyelőre) viszonylag jó fizetést kaptok azért, hogy kiélhessétek deviáns szájmenéseteket. Hamarosan azonban eljön az az idő, amikor a hozzátok hasonló - nem mondok patkányt, mert megsértődne az a szegény állat - bértollnokok, nemhogy munkát nem fognak kapni, de még média közelébe sem mehetnek, mert akik ennyi hazugságot és rosszindulatú csúsztatást képesek elkövetni ilyen leütésszám mellett, annak inkább az árokparton kéne próbálkoznia valami közmunkával. Hasonlóan ahhoz a rinyához, aki legutóbb a Hír TV-ben kérdezte Birtalan Gergőt arról, hogy vajon tudja-e, hogy az ingatlanirodával rendelkező Póka László, ingatlanokat árul. "Százmilliós ingatlanokkal kereskedik" - jelentette be a gyengén bútorozott médiaprosti, mint akinek fogalma sincs arról, hogy milyen szinten mennek ma a százmilliós de végeredményben bármilyen árú ingatlanok a piacon, és hányan közvetítik gyakran ugyanazt. Az pedig, hogy valakinek mennyi és milyen ingatlan van a portfóliójában amit aztán a kutya sem akar megvenni, az meg nem tartozik ilyen kanapémelegítő médiatündérekre."

Hozzáfűznivalóm : Domján Tibor te se vagy egy Dick Tracy. Van impresszum amiből elég nyilvánvaló ki szerkeszti a Vélemény rovatot : Hont András (Vélemény).

http://www.civilkontroll.com/rona-petera-devizahitel-nem-kolcson-hanem-hibas-termek/

http://www.civilkontroll.com/figyelem-a-devizahitelesek-spekulacio-miatt-perelhetnek-a-bankokathangfelvetel/

http://www.civilkontroll.com/feltetlenul-nezd-meg-dr-damm-andrea-a-semmis-szerzodesekroliratmintak/

Lakásmaffiás, zavarosban halászó ügyvédeket, végrehajtókat, és a nekik nyaló gerinctelen, elvtelen firkászokat hadd ne kelljen már szeretni meg jónak látni. Előbb utálják meg az emberek azt a felületet amin hazugságokkal uszítanak a devizaadósok ellen. Nem, nem a mi adónkból, hanem a bankok extraprofitjkából lesznek ők kártalanítva.

Törvénytelenség nem képez jogot, visszamenőleg sem. Így lehet visszamenőleg is rendezni ezt az ügyet. Azzal fenyegetőznek uzsorásék hogy elhúznak az országból? A belőlünk kiszedett, általunk megtermelt haszonból élnek - ha elmennek nekünk annál jobb!!!

Náciznak ha rendet tesz a kormány, nácizzák a kisemmizett szerencsétleneket is, hát tudjátok mit emberek, rohadjanak meg a hiénák, mert ezek igenis dögevők, más nyomorúságán, tragédiáján élősködnek, családokat szakítanak szét - gyerekek intézetbe szülők meg hajléktalan szállóra.

Szociális álérzékenységükről : annyi ehhez a kommentárom, a középosztány NEM A GAZDAGOK megsegítésével kialakul egy laza kapcsolati hálózat, a mellett jut a legszegényebbekre is. De a cél az hogy ők is eggyel feljebb léphessenek, nem hogy segélyeken nyomorogjanak életük végéig.

4 kopipészt cikk következik. Bogár, Huncor, Hunhír, Kerdem.

"Bogár László

Válaszom, az engem ért támadásokra!

Dübörög a liberális hazugsággyár

Nem feltétlenül untatnám olvasóimat az alábbi eseménysorral, amelynek történetesen én vagyok a főszereplője, de azt hiszem, van olyan tanulsága a sztorinak, ami messze túlmutat szerény személyemen. Az történt, hogy interjút adtam egy hetilapnak, szokás szerint gyanútlanul. Rosszul tettem. Nem számoltam azzal, hogy háború van, és ráadásul az emberi történelem utolsó háborúja. Azért utolsó, mert ezt a háborút az emberiség, és benne a magyarság, saját maga ellen vívja, és ahogy ez kinéz egyelőre „győzelemre áll”, vagyis rövid időn belül sikeresen felszámolhatja önmagát. Vagyunk azonban még páran ebben az országban, akik úgy véljük, hogy ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Ám ennek közhírré tételével úgy látszik komoly „érdeklődést” váltottam ki. Az ellenem vezetett hadjárat ürügyéül az szolgált, hogy a hetilap szerkesztője önkényesen értelmezve az általam elmondottakat, olyan mondatot adott a számba, amit én nemcsak, hogy nem mondtam, de mindig is éppen az ellenkezőjét állítottam. A nekem tulajdonított mondatra, miszerint én az „útszélén” hagynám a magyar társadalom alsó egyharmadát, aztán veszett dühvel csapott le az egész liberális médiahad. Az önkényes szerkesztő és a nyilatkozatomra „rákattanó” egész liberális társaság „személye” érdektelen, ezért neveket nem említenék. Mindegy is, mert bármelyikük „behelyettesíthető” bábfigura ebben a gépezetben, amelyet egészen más erő mozgat. Ám erről az erőről nem lehet beszélni, mert paranoiás összeesküvés-elméletgyártással, gyűlöletbeszéddel vádol meg mindenkit, aki a létét feltételezni merészeli, így most nem is bajlódnék ezzel. Világos azonban, hogy most éppen ez a „nem létező” szuper-struktúra büntet, vagy egy általa „bűnnek” tételezett eddigi tettemért, vagy valamiért, amit szerinte elkövetni készülök. De még az is lehet, hogy „életmű díjról” van szó. Kétségtelen rövidesen 62 éves leszek, és esetleg „halmazati büntetésként” így kíván diszkréten nyugdíjazni ez a nem létező pusztító világerő. És akkor lássuk a tényeket! Az említett interjúban kétségtelenül érinteni merészeltem egy igen kényes tabukérdést. Ez pedig nem más, mint a magyar társadalom alsó egyharmadának egyre végzetesebb helyzete. És kétségtelenül óvatlanul azt is kimondtam, hogy számos jel utal arra, hogy olyan visszafordíthatatlan torzulások is végbe mentek ebben a társadalmi csoportban, amelyek már semmilyen eszközzel nem orvosolhatók. Ám azt is hozzátettem, és gyaníthatóan ez „verte ki a biztosítékot”, hogy ez a réteg pusztulását éppen azoknak a végzetesen cinikus, gátlástalan liberális eliteknek, és az ő „strukturális reformjainak” köszönheti, akiknek fegyelmezőhatalmi „ávósai” most rám zúdították minden álságos és mímelt dühüket. Akik most nekem jöttek, azokat kivétel nélkül bűnsegédi bűnrészesség terheli e pusztulásért. Amit tesznek, az a legaljasabb dolog, amit ember tehet ezen a világon. Első lépésben lényegében elpusztították a társadalom alsó harmadát, amely fizikailag ugyan életben van még, de már nem létezik, és éppen ez az engem támadó ultra liberális, globalista kollaboráns had a gyilkosa. Második lépésben most éppen fegyverként, illetve inkább barikádépítésre alkalmazott roncsként akarják felhasználni áldozatuk fizikai testének maradványait a még életben lévő maradék közép-társadalommal, illetve az ezt képviselni merészelő kormánnyal szemben, ezért kellett megakadályozni a regisztrációt. Harmadik lépésben szemforgató módon krokodil-könnyeket hullatnak az általuk elpusztítottakért és az „emberi jogok harcos védelmezőiként” még cinikusan ki is röhögik áldozataikat. És végül negyedik lépésben a mostani kormányt olyan csapdába hajszolják bele, amelynek lényege a következő. A helyzet, amibe ez a kormány „beleszületett” olyan, mint a katasztrófa helyszínére kiérkező mentőosztagé. Ezekben a szörnyű esetekben evidencia, hogy mindig a „középre” kell összpontosítani, vagyis azokra, akik súlyos sérülést szenvedtek ugyan, de megmenthetők. És bármilyen fájdalmas is ez a döntés, de mindig kevesebb energia marad a szenvedő, ám könnyebb sérülésekkel szenvedőkre. És a legdrámaiabb lényeg, azokra is, akik menthetetlenek. És lehet farizeus módon szépelegni, de ez akkor is így van, aki nem hiszi, beszélgessen el egyszer egy ilyen mentőosztag parancsnokával. Én megtettem. Ha ugyanis megkísérelve a lehetetlent, a mentehetetlenekre összpontosítasz, akkor ezzel azt kockáztatod, hogy eközben „sikeresen” mentehetetlenné teszed azokat is, akik megmenthetők lettek volna, ha eleve minden energiát rájuk fordítasz. A most dühtől hörgő, de magában cinikusan röhincsélő liberális támadó had éppen ennek a satunak a pontos leírását, illetve az előzőekben vázolt nemzetvesztő stratégiájuk leleplezését tekintik fő „bűnömnek”. Mi tagadás, azt hiszem valóban elrontottam a „játékotokat” fiúk. Ezért aztán azt üzenem, ne reménykedjetek! Bár a nemzet ellen viselt pusztító háborútokban valóban kifosztottátok és megsemmisítettétek az alsó egyharmadot, s most ennek holttestét meggyalázva fegyverként fordítjátok a maradék magyarság nemzeti közép-társadalma ellen, hogy azt is felszámoljátok, de rossz hírem van. A tömegpusztító fegyverként használt médiátokkal ugyan mindent megtettetek azért, hogy engedelmes fogyasztóerő állatok csordájává tegyétek a magyarságot, de egyre többen látják már, hogy „kik vagytok, és mit akartok”. Számomra inkább mulattató, mint szomorú az a próbálkozásotok is, amely most személyemet, mint az általatok előidézett helyzet tükrét próbáltok összetörni. Olvassatok inkább Gogolt: „Ne a tükröt okold, ha az orrod ferde!” E nevetséges próbálkozásotok egyébként azt is jelzi, hogy tökéletesen alkalmatlanok vagytok már a helyzet megítélésére. A helyzet, fiúk, az, hogy a nem létező globalo-gazdi túlságosan jól tartott benneteket, és mi tagadás kicsit elkényelmesedtetek. Hogy egy nyilván számotokra is autentikus forrást, a tehetséges Korniss Mihályt idézzem, „Apa győz” című fergeteges paródiájából: „Ajvéból jelentik gyerekek, EZ NEM FOG MENNI.” Mindazonáltal további „munkátokhoz” ezúton kívánok sok erőt és energiát."

Végül ha még valakinek maradt türelme olvasni, a libsik intoleráns arrogáns erőszakos mivoltáról egy profi tollából... én irkálónak csak lelkes amatőr vagyok. xD

"Kaslik Péter

„De most már egészen más feladatok vannak”

Politikai korrektség, tegnap, és ma

A politikai korrektségnek nincs tényleges tárgya. A kisebbségeknek, a munkahelyeken, és a közéletben való arányos képviselete, és a sértő, és nyilvánvalóan kerülendő szavaknak a közhasználatból való kiiktatása minden további nélkül megvalósítható a társadalom általános gazdasági, és kulturális felemelkedésének keretében. A másokra nyilvánvalóan sértő kifejezések száma egy meghatározott időben egyetlen kultúrában sem több, mint tíz, vagy húsz szó. Mindennek ellenére, a politikai korrektség ma, a neoliberalizmus kulturpropagandájaként terjed világszerte.

A politikai korrektséget Magyarországon is az akadémia, a hatalmas túlsúlyban lévő neoliberális sajtó, és a kormánypropaganda erőszakolja rá a magyar közéletre. A politikai korrektség egy fajta kulturális „tisztogatás”, amely kiterjed a magyar kultúra minden területére, a közoktatás megalapozatlan, és kísérleti jellegű megreformálására, a magyar történelem áltudományos, és elfogult újraértékelésére, a nemzethez való ragaszkodás betegessé nyilvánítására, ünnepeink, és hagyományaink létjogosultságának tagadására.

Mi a politikai korrektség, és hogyan jutottunk idáig?

A politikai korrektség kifejlett, és szemléltető példája Magyarországon, annak a tanárnőnek az esete, aki felszabadultságának elragadtatottságában szabályos vetkőző táncot lejtett a diákjai előtt. A politikai korrektség szempontjából, a szóban forgó tanárnő nem sértett meg egyetlen szabályt sem, hanem pontosan úgy viselkedett, amint azt a politikai korrektség szabályai megkövetelik. Plecsnit neki, csak hova tűzze? Egy másik tanárnő az Interneten hirdeti testi bájainak hozzáférhetőségi lehetőségeit. Mindez a politikai korrektség piros könyvecskéjének előírásai alapján történik. A politikai korrektség igazi célját az a hír tárja fel, mely szerint az állam az iskolák működéséhez szükséges pénznek csak a 45 százalékát folyósítja…1

Herman Vuijsje, a „Korrekt Hollandia” c. könyvében a „politikailag korrekt” amsterdami földalatti vasút lezüllesztett állapotáról számol be. A város vezetői, a politikai korrektség jegyében megszüntették az „uralmi jellegű”, és az utasok önérzetét sértőnek minősített, jegykezelői, és a közvetlen ellenőrök állásait. Az eredmény: Az emberek fele ingyen utazik, tör zúz, az állomásokon, s az utazó kocsikban, az emberek másik fele, pedig tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érzi magát. 2 Különleges az is, hogy a gazdagok otthonait, hatalmas rácsok, és magánvállalatok állig felfegyverzett őrei védelmezik, addig a polgárok többségének közbiztonságát a politikai korrektség által feltételezett egymás iránti belátásra bízzák.

A politikai korrektség részletesebb meghatározása, és annak eredete.

Amit ma politikai korrektségnek nevezünk, kezdetben egy fajta tréfának indult, és lényegében az is. Ennek ellenére nem ártalmatlan, sőt roppant komoly, és veszélyes. Azt is mondhatnánk, hogy halálosan veszélyes. A politikai korrektség az utóbbi száz év egyik legveszedelmesebb járványa, amelynek több tíz millió áldozata van, Oroszországtól,(Szovjet Unió) Kínáig, és Európában is. A politikai korrektség az ideológiák eleve zsarnoki mivoltának az elkerülhetetlen következménye. A politikai korrektség, annak összetevő elemeit, és történelmét tekintve, kulturális marxizmus.3 A marxizmusnak ez a megváltozott formája nem az 1960-as évek, hippi kultúrájában, és háború ellenes egyetemista diák tüntetések korszakában gyökeredzik, hanem, sokkal előbb, az első világháború időszakához kötődik. A politikai korrektségnek a marxizmushoz való viszonya nem puszta hasonlóságon alapszik, hanem tényleges eseményekhez, és egyénekhez kötődik. A politikai korrektség fogalmának megalkotói, az elmélet marxi gyökereit a mai napig hangsúlyozzák.

Mi történt a „klasszikus” marxizmussal?

Marx elmélete alapján a kapitalista országok munkásosztályának a háború kitörésekor össze kellet volna fognia, és minden kapitalista országban meg kellett volna döntenie a kapitalizmust. Marx szerint, ugyanis az egyes országok munkásságát szorosabb szálak fűzik egy másik ország munkásaihoz, mint a saját országaik kapitalistáihoz. Mi történt, azonban a háború kitörésekor? A Kaiser kezet fogott a marxista szocialista párt elnökével. A többi országok munkásai szintén felsorakoztak a saját kapitalistáik mellet, és országaik zászlói alatt négy éven át harcoltak egymás ellen - a hazájukért. A helyzet minden európai országban így alakult, tehát Marx elméletével valami nem volt rendben.

A fentiekből a marxisták, azonban nem azt szűrték le, hogy az elmélettel van baj, hanem a valósággal. Vagyis, az embereket kell mindenestől megváltozni, hogy azok az elmélethez igazodjanak. 1917-ben, ugyan végre létrejött egy marxista államcsíny Oroszországban, és a marxi elmélet ismét talpra állt, de utána ismét megtorpant. Nem terjedt úgy, ahogy kellet volna. A háború után, ugyan volt két félresikerült kísérlet, a berlini Spartacus lázadás, és Kun Béla magyarországi uralma, de a munkások többsége azokat sem támogatta.

Az európai marxisták azonnal munkához láttak. Az olasz Antonio Gramsci, és a magyarországi Lukács György átértelmezték Marx tanainak ide vonatkozó tételeit, és az új értelmezés alapján a munkásosztály addig nem látja tisztán a saját érdekeit, amíg meg nem szabadul a nyugati kultúra előítéleteitől, és különösen a hazájához való ragaszkodástól, a keresztény vallás értékrendjétől, a család eszményétől, és a „burzsoá erkölcs kötelékeitől.” Lukács szerint, Marx nemcsak gazdasági fogalmakban gondolkodott, s Marx tanait ki kell a kultúra területeire is szélesíteni „Ki szabadít meg bennünket a nyugati civilizációtól?” kérdezte Lukács György. Lukács, Magyarországon még 1970-ben is ezt az álláspontot képviseli. Szerinte több marxizmusra van szükség: „És itt, anélkül, hogy azt képzelnők, hogy mi valamiféle új Marxok volnánk, ebben a tekintetben, a törekvésben , a beállítottságban, a ráirányítottságban kell visszatérnünk Marxhoz.”4 Lukács magyarországi tanítványai a mai napig ezt a nézetet igyekeznek a neokonzervatív gazdaságpolitika keretei között megvalósítani. Lukács már 1919-ben megtette az első lépést abban az irányban, amelyet az emberek világszerte ma is a politikai korrektség legújabb szüleményének tekintenek. Lukács 1919-ben, Kun Béla kultuszminiszter helyetteseként, a háború zűrzavaros körülményei között, amikor a gyerekek éheztek, a józan ész ellenére, és az elsőbbségek minden meggondolása nélkül bevezette a szexuális oktatást az iskolákba.

1923-ban Németországban egy intézet (úgynevezett „politikai think-tank”) alakult azzal a kimondott céllal, hogy a gazdasági marxizmus fogalmait kulturális fogalakkal helyettesítse. Egy gazdag milliomos fia, Felix Weil megbarátkozott a marxizmussal, és első lépésként az európai marxisták összefogásának megvalósítását tűzte ki céljául. Így jött létre, Max Weil költségén az Első Marxista Munkahét. Ezen az összejövetelen részt vett Lukács György is. A Munkahét résztvevői szerint egy amerikai „think-tank” típusú európai marxista intézetre van szükség.. Az Intézet a frankfurti egyetem keretében alakult meg 1923-ban. Az alapítók eltekintettek az eredeti elgondolástól, mely szerint az létesítmény a „Marxista intézet” nevet viselné, s így született meg az „Institute for Social Research” („Társadalmi kutatóintézet”) elnevezés. Az Intézet első elnöke, Carl Grunberg megnyitó beszédében kijelentette, hogy az intézet Marx tudományos módszerei” elvei alapján végzi majd munkáját. Felix Weil 1971-ben ismételten megerősítette, hogy az Intézet a marxizmus továbbvitelének céljából alapította.

1930-ban Max Horkheimer került az intézet élére. Horkheimer úgynevezett renegát marxista volt, aki összeötvözte Freud tanait a marxizmussal, és ezzel a hangsúly a gazdasági tényezőkről a kulturális, illetve lélektani tényezőkre került. Ha mindez nem lenne ilyen roppant komoly, és veszélyes, akkor azt is mondhatnánk, hogy a marxizmusra, és lélektanra alapuló politikai korrektség fogalma, Karinthy Frigyesnek arra a megállapítására épül, hogy a freudizmus szerint az embernek tudata, és altudata van - esze nincs.

A lélektan, és a marxizmus összeötvözéséből alkotott módszer „Kritikai elmélet” néven ismeretes. Már maga „Kritikai elmélet”, mint megnevezés is megtévesztő jellegű. Valaki azt kérdezhetné, hogy mi az elmélet? Elmélet nincs, illetve az elmélet az, hogy mindent kritizálni kell. A nyugati társadalom, és az egyes nemzetek többségi tagjainak minden eredményét, és erőfeszítését „kritizálni” kell. A „Kritikai elmélet” megnevezésben, azonban a „kritika,” nem jogos bírálatot, hanem elutasítást, tagadást, leépítést, jelent. A „kritika” célja a nemzeti kultúrák leépítése, és a társadalom többségi tagjainak a közösséghez való viszonyának a betegessé nyilvánítása.

A kritikai elmélet képviselői szerint, a szabad társadalom, csak a nemzeti eszmék, az erkölcsi megkötöttségek, és a különvélemény teljes mérvű megsemmisítése révén jöhet létre. A kritikai elmélet is az „elidegenüléstől” való megszabadítás igényével lép fel, és arra épül, hogy amíg gyökereinkhez ragaszkodunk, addig nem lehetünk szabadok.

A kritikai elmélet tovább fejlesztéséhez csakhamar csatlakozott Theodore Adorno, Erich Fromm, és Herbert Marcuse. Adorno, a: „The Authoritarian Petrsonality” (A tekintélyelvű személyiség) c. könyvében, a hatalmi csoportra kedvezőtlen véleményt lélektani okokra vezeti vissza. Az erkölcsi, és a politikai érveknek a felületes lélektani érvekkel való behelyettesítésével , Adorno lehetővé tette, a maga, és munkatársai számára a kedvezőtlen erkölcsi, és politikai ellenérvek betegessé nyilvánítását. Adorno ezzel roppantul leszűkítette az elfogadható társadalmi vita kereteit, olyannyira, hogy csak a belső csoport hivatalos vélemény minősülhet elfogadhatónak.

Marcuse a kritikai elméletbe beleépítették a szexuális elemet. Marcuse a szexuális megkötöttségek teljes felszabadítása mellet érvel, és arra következtetésre jut, hogy a teljes szabadság, csak a társadalmi értékrendszert mellőző, tehát a legszélsőségesebb formákban gyakorolt, perverz szexuális megnyilvánulásokban valósul meg.( „polymorphous perversity”) Marcuse szerint, maga a férfi, és a női nemek meghatározás is társadalmi képződmények, vagyis mesterséges fogalmak, amelyek a kétivarú szaporodás társadalmi követelményeinek alapján alakultak ki, és semmi közük a szexualitáshoz. Horkheimer, az „Egotism and the Movement for Emancipation” c. 1936-ban írott tanulmányában Marquis de Sade mellet érvel, aki Horkheimer szerint túllépi a „magasabb erkölcsi szabályokat.”

A Frankfurti iskola további története

Theodore Adorno, Jacques Derrida, és Herbert Marcuse műveit magyarázó, könyvek, és tanulmányok azáma, ma világszerte több százezerre tehető. A politikai korrektségről szóló irodalom ma könyvtárakat tesz ki, és doktori disszertációk ezre készülnek belőle. A politikai korrektség szövevényes, és nehezen érthető elméleti magyarázatait ma azt egyetemi katedrákról hirdetik világszerte. A magyarországi egyetemeken a társadalomtudományok terén ugyanez a helyzet. Hogyan jut el ez az anyag az egyetemekre, a szakirodalomba, az iskolákba, és a sajtóba? Amint említettük, a Frankfurti iskola tagjai egytől egyik marxisták voltak 1933-ban Németországban a nemzet szocialisták (Hitlerék) kerültek uralomra, és első teendőik között betiltották az Intézet működését. Az Intézet tagjai, pedig menekülésre kényszerültek, és New Yorkban telepedtek le, ahol a Columbia Egyetemen folytatták működésüket. A második világháború idején Herbert Marcuse az amerikai OSS (a jelenlegi FBI) kötelékeiben működött. Horkheimer, és Adorno, pedig Hollywoodba költözött.

A Frankfurti Iskola a második világháború után visszaköltözött - Frankfurtba, Marcuse, azonban az Amerikai Egyesült Államokban maradt. Erre az időszakra esik az amerikai egyetemisták új baloldali szervezetének a „Students For Democratic Society” (Egyetemisták a Demokratikus Társadalomért) megalakulása, amely a továbbiakban SDS (Ejtsd SZDSZ) néven működött. Az amerikai SDS nevéhez fűződnek az egyetemi ifjúság vietnámi háború elleni tüntetései, a radikális feminizmus, a „Do your own Thing” jelszavai, a Maoista, és a Leninspakás ifjak megjelenése stb. A „Make Love, not War” jelszavak, és a politikai korrektség előfutára az Amerikai Egyesült Államokban az SDS volt. Az SDS, és az új baloldalhoz tartozó mozgalmak kánonját az Amerikai Egyesült Államokban, és Európában is, Herbert Marcuse: „Eros and Civilization” (Érosz és civilizáció), igen szélsőséges könyve képezi. A fenti „kézikönyv” szerint, a teljes szabadság az érosz, és a libidó felszabadításában éri el tetőfokát.

Napjainkban a neoliberalizmus társadalompolitikája teljes egészében a politikai korrektségre épül. Tehát, Magyarországon is a politikai korrektség megy, vagyis jön. A marxizmusnak ez már a harmadik térfoglalása Magyarországon. Most, azonban nem keletről, hanem kerülő úton nyugatról jutott el Magyarországra, de a jelenlegi, kulturális marxizmust is egy világhatalom védelmét élvező zárt csoport igyekszik ráerőszakolni a nemzetre.

A politikai korrektség marxista jellege

Lukács György 1969 decemberében interjút adott a szabadkai 7 Nap számára. Az újságíró megkérdezte Lukácstól, hogy mondjon valamit azokról az időkről, amikor a Rákosi korszakban Révai József elmarasztalta Lukács Györgyöt, mert az egy fajta nyugati típusú marxizmus felé hajlott. Lukács nem válaszolt érdemben az újságíró kérdésére, csak annyit mondott: „…a Révai, de most már egészen más feladatok vannak.”5

Az 1960-as évek vége felé Nyugaton is mind többet, és többet lehetett hallani a magyarországi „disszidens” marxistákról. Ide tartozott, maga Lukács György, Heller Ágnes, Hegedű András, és mások. Ez a Marxtól való eltávolodás, azonban csupán Marx gazdasági elméletétől való „disszidálást” jelentette. Amikor a marxi gazdaság politika csődöt mondott, a marxi „disszidensek” a gazdasági marxizmusról átváltottak, a kulturális marxizmusra. A cél, és a módszer is maradt ugyanaz:

- A politikai korrektség is ideológia, amely természeténél fogva totalitárius jellegű.
- A politikai korrektség is a tudományosság igényével lép fel, de elveti a tudományos bizonyítás módszereit, s emiatt azt nem lehetséges külső érvekkel, vagy adatokkal cáfolni. (A politikai korrektség képviselői ugyan tagadják a tudományos módszerek érvényességét, de a lélektant beépítik a tételeikbe.)

- A politikai korrektség, a közösségi létformát a szemben álló felek harcként fogják fel, amelyben bizonyoa csoportokm vagy nézetek minden további nélkül jónak minősülnek, mások pedig ellenségnek. A politikai korrektségnek is megvannak a maga „jó elvtársai”, és "kulákjai".

- A politikai korrektségnek is megvannak a hivatalos kánonja, tévedhetetlen mesterei, és hű tanítványai. A politikai korrektség irodalmának önellentmondásai között is csak a „hívők” képesek eligazodni. Az ide vonatkozó irodalom legfőbb képviselői, Theodore Adorno, Jacques Derrida, és Herbert Marcuse. A fenti szerzőket magyarázó, könyvek, és tanulmányok száma világszerte több százezerre tehető. A magyarországi egyetemeken a társadalomtudományok terén ugyanez a helyzet.

- A politikai korrektség hívei is egy szűk elvi közösség odaadó tagjai, akik a többségi társadalom tagjait, vagy képviseleti szervezeteit ellenségként fogják fel. Magyarországon ma az uralmon lévő csoport szerint, magukon kívül mindenki más, vagy populista, vagy fasiszta. Ez a marxi engesztelhetetlen osztályellentét, kulturmarxizmus megfelelője.

- A kulturális marxizmus is az egyetlen meghatározó társadalmi tényező kizárólagosságának az ideológiája. A „klasszikus marxizmus szerint a társadalom a termelőeszközökhöz való viszonyok függvénye, s ennek alapján az emberiség történelme „nem más mint” az osztályharcok története. A kulturális marxizmus szerint a társadalom, a különböző csoportok közötti erőviszonyok függvénye. A férfiak, és a nők közötti erőviszonyok, a kisebbség, a többség, a bőr szín szerinti megkülönböztetés, többség, kisebbség közötti erőviszonyok. A marxizmus fenti elvét Bíbó István cáfolta meg az „Elvi tisztázás” c. munkájában, amelyben Bíbó határozottan elutasítja a társadalom meghatározásának az egyetlen tényezőre való beszűkítését. A társadalom meghatározásában nem csak egymással szembenálló csoportok hatalmi harcának a színhelye. A társadalomban olyan megnyilvánulásoknak is van értelme, mint hazaszeretet, szabadság, dicsőségvágy, vallás, jogrendszer. (Az emberi közösség meghatározó elemei közé sorolható még az egymás iránti megértés, segítőkészség, család, hazaszeretet, nemzeti büszkeség, stb. Bíbó István szerint: „Az a tétel, hogy a történelem az osztályharcok története, csak egy puszta szentencia, mely éppen annyit ér, mint az ellenkezője, hogy ti. a történelem a kompromisszumok története…”6 Bíbó István, élete utolsó éveiben értékes könyveinek eladásából próbált megélni, míg a Lukács tanítványok tanítványainak serege ma is ellepik az egyetemi tanszékeket. .

-A politikai korrektség ideológiája is a kisajátításra épül. Amint a marxizmus nevében egykor elvették, a földet, a gyárakat, és az üzemeket, a kulturális marxizmus kisajátítja az egyetemi tanszékeket, a tananyag meghatározásának jogát, a felvételi arányokat , a szabad nyelvhasználatot.

- A politikai korrektség meghatározó egyéniségei visszájára fordították a jelentéstan, illetve a szövegmagyarázat alapfeltevéseit, és annak módszereit, s ezáltal minden egyes kérdésre megvan a megfelelő válasz. A jelentéstan fenti értelmezése Marx tanaira épül7. A kulturális marxizmus a dekonstrukció elve alapján, minden szöveget, vagy állítást tetszés szerint felbont, és a saját érdekeinek megfelelően értelmez. A fentiek alapján Shakespeare nem más mint a nők elnyomásának tárháza, Arany János, pedig a magyar nyelvi sovinizmus, és a korabeli előítéletek felidézése. A fenti, posztmodern jelentéstani elmélet szerint a szövegeknek nincs meghatározott értelmük, azokat az olvasó írja, és, aki azokban értelmet, vagy jelentést keres, az intellektuális tévedést követ el. A politikai korrektség hívei, azonban ezt a képtelen elméletet a saját szövegeikre nem alkalmazzák, és az úgynevezett „ellenséges” szövegeket is tetszés szerint értelmezik. Magyarországon, ma „Az intertextualitás gondolata az irodalomban, az irodalomtudományban és a magyartanításban”8 címmel tartanak szakmai konferenciát a magyar tanároknak. A jelentéstan fenti értelmezése Marx tanaira épül.

Az Institute for Social Research tagjai a jelentéstant fogalmát annyira kiforgatták, hogy azzal mindent, és mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Ezzel egyidejűleg a jelentéstan terén olyan elméleteket és módszereket dolgoztak ki, amelyek elvetik a az eddig elfogadott tudományos módszerek érvényességét. A fenti elméletek alapján minden tény, és állítás viszonylagossá válik. Tehát azt sem lehet bizonyítani, hogy a politikai korrektség téves.

- A kulturális marxizmusra is jellemző a kettős mérce, provokáció, szembeszökő és kihívó alkalmazása.

Összegezés, és távlatok

A jelenleg megvalósuló neoliberális politika keretei között a „jobboldal”, és a „baloldal” fogalmai nem fedik a valóságot. A neoliberalizmus gazdaságpolitikája valóban szélsőjobboldali, kizsákmányoló, és imperialista jellegű. A neoliberalizmus kultúrpolitikája pedig, amint láttuk, baloldali, marxista jellegű, amely az „eredeti” marxizmus: „Du must dein leben ändern” („Változtasd meg az életed”) osztályharcos elvének parancsát követi. A neoliberális kultúrpolitikája mind szorosabban, és szorosabban kapcsolódik a biztonsági politikához is.

Napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy a neoliberális politika keretében a javakat, a termelőeszközöket, és a közösség általános érdekeit szolgáló intézményeket privatrizálják, a gondolatszabadságot, pedig államosítják

Amint láttuk, a politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja, az értékek, a gondolatok relativizálása, és a hatalmon kívüli csoportok célkitűzéseinek patologizálása. A kritikai elmélet célja tehát - egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint, a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése.

A marxista indíttatású politikai korrektség, mint maga a marxizmus is, embertelen. Max Picard szerint9 az embert nem a „Gondolkodom, tehát vagyok” elve teszi emberré, mert a világot elsődlegesen, nem gondolatok, hanem annak összességében érzékeljük. Az embert a gondolatok, és a lehetséges összefüggések közötti választás lehetősége teszi emberré. Vagyis, az ember erkölcsi lény. A politikai korrektség, a valóságról alkotott képünk önálló lehetőségétől fosztja meg az embert. Amikor már Arany János nyelvi géniuszát kell a politikai korrektség kétes indíttatású kritériumaihoz igazítani, akkor már tényleg csehül állunk, s a zsarnokság már nem a spájzban van, hanem egy nemzet süllyed el, mert a nyelv sem csupán szótan, és nyelvtan. A nyelv, a nemzeti lét folyamatosságának a letéteményese, amely a nemzet szellemét, és történetét is magában foglalja.

A politikai korrektség, mint ideológia, meghatározása szerint zsarnokságba torkollik. Bizakodásul talán csak annyit, hogy a történelmi tapasztalat szerint az emberek nem tűrik huzamosabb ideig a zsarnokságot. Az elmúlt nyolcvan évben a magyar nemzet háromszor került szembe a marxizmussal, először Kun Béla idejében, majd a Rákosi korszakban, és jelenleg a kulturális marxizmus formájában. A magyarok hatalmas többsége minden egyes alkalommal elutasította a marxizmus térhódítását. Legutóbb, 1956-ban, amikor a nemzet szabadságvágyának kinyilvánításával ámulatba ejtette a világot. Jó lenne azt hinni, hogy nem utoljára.

Lábjegyzetek:

1. Súlyos bajok az oktatásban

2. Herman Vuijsje. The Politically Correct Netherlands: Since the 1960s (Contributions to the Study of World History) 1998. angol ny. kiadás, 2000.

3. Bill Lind: The Origins of Political Correctness An Accuracy in Academia Address Variations of this speech have been delivered to various AIA conferences including the 2000 Consevative University at American University

4. Lukács György: Kiemelkedni a némaságból,. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985. 41.o

5. ibid. 28.o.

6. Bíbó István: Elvi tisztázás

7. Gary P. Radford Hermeneutics: An Intellectual Tradition for Communication Studies 49.sz.

8. Bánkuti Katalin: „Kétszer nem léphetsz be ugyanabba a poétába” tani-tani Alternativ iskolai folyóirat. 2006/2007 tanév 1. sz.

9. Max Picard: The Flight from God, Regnery Gataway, Washington, D.C., 1989 ISBN 0-89526-752-7 110.o.

Kapcsolódó anyag:

én csak azt tenném hozzá, hogy a politikai korrektség épp e célból jött létre és került át hozzánk is Amerikából: bizonyos kérdések megvitatását ezzel kivonják a politikai nyilvánosságból. A demokrácia létezik, és sok mindenről lehet nyilvános vitát folytatni, de a politikai korrektség szókészletét kezelő liberális értelmiség és a mögötte álló, a média felett domináló tőkéscsoportok a politikai céljaikkal szemben álló vitákat kizárják a demokratikus megvitatásból. Kis János azzal, hogy a politikai korrektség anyagát a morál pátoszával ruházza fel, ezt takarja el, és ezért kell vele vitatkozni.

http://www.nol.hu/lap/forum/lap-20090313-20090313-2

kis jános

http://www.nol.hu/velemeny/lap-20090307-20090307-21

sólyom

http://nol.hu/archivum/lap-20090228-20090228-34

AZ ÚJ DIKTATÚRÁT A NEMZETKÖZI PÉNZHATALOM AKARJA KIALAKÍTANI

"Bunyevácz Zsuzsa: Névtelen háború, a Jobbik kereszttűz alatt

2010. április 29.

Bunyevácz Zsuzsa - HunHír.Hu

Captain A. H. M. Ramsay (1894-1955) a The Nameless War (A névtelen háború) című könyvében feltár egy összefüggésrendszert, ami az angol polgári forradalomtól a második világháborúig nyomon követhető. Véleménye szerint a forradalmak és háborúk elsődleges célja a pénzemberek berendezkedése, egy pénzuralmi rendszer kiépítése volt.

Úgy látja, a pártokat e rendszer haszonélvezői hozták létre azért, hogy megosszák a nemzetet, hogy az emberek ne tudjanak egységesen fellépni kifosztóik ellen. A 2010-es magyar parlamenti választás fényében érdemes elgondolkodnunk szavain. Ha igaza van Ramsay-nek, akkor a pénzoligarchia látszatellenzéke pártállástól függetlenül, egyformán szapulni fogja e pártot. És lőn! A gépezet valóban beindult, és a Fidesznek és az MSZP-nek is ez a párt lett a legfőbb ellenfele! Legalább annyi energiát fektettek ennek az ellehetetlenítésére, mint egymáséra. A támadások kereszttűzében kezdheti meg parlamenti munkáját a Jobbik.

Bizonyára nem sokan ismerik hazánkban Ramsay kapitányt. Az arisztokrata családból származó egykori British Army hivatalnok a neves angol Eton College-ben tanult, egyebek mellett tagja volt az angol parlamentnek is. A „hivatalos” közvélemény antiszemitának tartja.

Megdöbbentő, hogy az 1952-ben napvilágot látott könyvében felvetettek a mai napig aktuálisak. Szerinte az 1640-ben kezdődő angol polgári forradalommal indult el az a folyamat, amely során a valós hatalom az uralkodóktól néhány bankárcsalád kezébe került. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász ugyanezt állítja: „… a globalizáció jelenlegi formája a nemzeti elitek régi diktatúráját a nemzetközi pénzvilág új diktatúrájával váltja föl.”)

Hogyan történt ez? Tulajdonképpen az egyes országok központi bankjai feletti ellenőrzés megszerzésével. Werner Sombart, a neves közgazdász (1863-1941, Ph. D. fokozatot szerzett, professzor volt a német egyetemen, a Fridrich-Wilhelms Universitat-on. Radikális baloldali volt, Engels szerint az egyetlen német professzor, aki érti Marx Tőkéjét, de ő magát is meggyőződéses marxistának hívta. Tehát nem szélsőjobboldali hőbörgő. Műve, amely leginkább ismertté tette, 1911-ben jelent meg Die Juden und das Wirtschaftsleben (A zsidók és a gazdasági élet) címen.) a XV. század végén a Spanyolországból és Portugáliából száműzött, majd északra vándorolt zsidóknak jelentős szerepet tulajdonít a kontinens első bankjai, például a Bank of Amsterdam 1609-es, a Bank of Hamburg 1619-es, illetve a Bank of England 1694-es alapításában. alapításában.

A zsidó történetíró, Kecskeméti Ármin is alátámasztja, hogy XVII. század három legnagyobb pénzintézetének megalapításában nagy szerepet játszottak a zsidók. Nekik köszönhető, hogy London a pénzvilág központja lett - írja.

Tudni kell, hogy a Bank of England magánbank, a nemzeti adósság rendszerének és a jegybanki működésének az alapjai ennek az alapításával jelentek meg. Noha ez egy skót úriember nevéhez főződik, Sombart és mások szerint a Bank of England alapításának az ötlete is azoknak a holland zsidóknak köszönhető, akiket Cromwell engedett vissza Angliába. A bank kezdetben államkölcsönt adott, majd fokozatosan az ő monopóliuma lett a bankjegykibocsátás. Márpedig azé a valós hatalom, aki kibocsátja az adott ország fizetőeszközét - ahogy azt később a Rothschild dinasztia egyik tagja is megfogalmazta. Ezt támasztja alá Oswald Splenger német történész is, aki szerint a hatalom a parlamentekből a magánkörökbe tevődött át, és a választás is egyre inkább komédiává süllyedt. A pénz szervezi a folyamatokat azok érdekeinek megfelelően, akik rendelkeznek vele.

Ramsay szerint a bankárok érkezésével a nemzeti adósságrendszer létrehozásán túl elindult egy másik folyamat is, amit a következő példával világosít meg. Ismert, hogy a XVII. század Európájában feudalizmus van, a föld az alapja a gazdaságnak. Angliában is földje az uralkodónak, illetve a földesuraknak van. A bakároknak nincs földjük, nekik aranyuk van. Egy hitelező 100 font értékű arany kihelyezéséért mondjuk, 40 fontot kereshetett egy év alatt, anélkül, hogy egy kézmozdulatot tett volna. Ugyanakkor egy 100 font értékű föld tulajdonosának egész évben keményen dolgoznia kell azért, hogy ugyanannyi bevételhez jusson. Csak idő kérdése, és a hitelezők hihetetlen vagyonokat gyűjtsenek, és azok az angolok, skótok stb., pedig akik földjeinken egész nap dolgoznak, elszegényedjenek. Spengler is úgy látja, hogy ez idő tájt kezdődött, hogy a javakban való gondolkodás helyébe a pénzben való gondolkodás lépett, pedig „aki a földet pénzzé teszi, porrá foszlatja azt”.

Nyilvánvaló, hogy a bankárok említett tevékenysége semmi jót nem hoz az egyes országok népeire, ezért várható, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne néhány bankár kezébe kerüljön a valós hatalom. Ramsay szerint a bankárok ötlete volt a pártok létrehozása, hogy aztán ezek egymás ellen, és ne a közös ellenség ellen harcoljanak. A pártokat lehet pénzelni a háttérből, vezetőiket le lehet fizetni, hogy az ő érdekükben cselekedjenek. A bankároknak ilyen szempontból mindegy, hogy melyik párt kerül hatalomra, a lényeg, hogy továbbra is az ő zsebükbe folyjon a pénz. (Rothschildék például a hadviselő felek mindegyikének adtak kölcsönt.)

Ha ilyen szempontból nézzük napjaink hazai politikai eseményeit, azt kell, hogy mondjuk, Ramsay a jövőbe látott, ugyanis 2010. április 11-ig (leszámítva talán egykor a MIÉP néhány megnyilvánulását) egyetlen parlamenti párt se tette fel a kérdést: hogyan lehet, hogy Trianon után a kivérzett, kifosztott ország talpra tudott állni, iskolák, kórházak, utak stb. épültek, létrehoztuk az erős pengőt, most pedig 65 év béke után kilakoltatások, iskola- és kórházbezárások vannak és kb. három millióan élnek mélyszegénységben? Az elmúlt húsz évben mindegy, hogy MDF, Fidesz vagy MSZP kormány volt, egyik se mondta ki, hogy minden bajunk forrása az, hogy amit a magyar ember megtermel, az nem a magyaroké. Mindegy, hogy jobb- vagy baloldalinak mondják magukat, így egyformán a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgálják.

A nemzeti sorskérdésekben a Fidesz és az MSZP nem egyszer egyformán döntött legyen az Kárpátalja autonómiájának „elsikkasztása”, vagy Románia uniós csatlakozásának támogatása anélkül, hogy az erdélyi magyarok sorsa szóba került volna. Hosszan sorolhatjuk a példákat. Ismert, hogy II. János Pál 2001-ben kérte a trianoni és az azt kiegészítő 1947. szept. 15-i párizsi békeszerződés felülvizsgálatát. Nincs tudomásunk arról, hogy a 2001-ben kormányon levők csatlakoztak volna a kéréshez. De említhetjük a gyakorlatilag a függetlenségünk elvesztését jelentő Lisszaboni szerződés aláírását is, vagy azt, hogy Simon Peresz ismert kijelentésének semmilyen parlamenti következménye nem lett. Azon az „apróságon” pedig, hogy a kampány során Varga Mihály egy lakósági fórumon Oszkó Péterrel együtt és egyetértve szólt gazdaságpolitikánkról, már meg se lepődünk.

Nem vigasz, hogy máshol is ez van. Ma szerte a világon sok millió dollárt költenek választási kampányokra, de valójában csak olyan pártok közül lehet választani, amely tagjai nem beszélnek a lényegről: a jelenlegi gazdasági, energia, környezet, társadalmi stb. válság gyökere a néhány bankárdinasztia által létrehozott pénzuralmi rendszer. Kockáztassuk meg: a rendszer működéséhez valószínűleg pontosan az kell, hogy úgy tűnjön, szemben állnak egymással az egyes pártok, ugyanakkor majdnem mindegy ma már, hogy jobb- vagy baloldalinak mondott vezetője van egy országnak. Mi volt a különbség, mondjuk, a Tony Blair vezette Anglia és a Berlusconi vezette Olaszország politikája között? Vagy Schröder és Merkel között? Vagy változik bármit is a helyzet a lényegi kérdésekben az Egyesült Államokban attól, hogy a demokraták vagy a republikánusok vannak hatalmon? A két párt között nincs lényeges különbség - néhány politikus szerint sem.

De térjünk vissza hazánkra! Mi van akkor, ha megjelenik a színen egy olyan párt, amelyik kimondja a lényeget: amit megtermelünk, az legyen a miénk. Magyarország legyen a magyaroké. Sőt, radikális változást akarnak! Ha igaza van Ramsay-nek, akkor a nemzetközi bankárok mindent el fognak követni, hogy nehogy döntéshozó pozícióba kerüljön valódi ellenfelük. Nyilvánvaló, hogy a pénzuralmi rendszer létrehozóinak nincs szüksége azokra, akik veszélyesek a hatalmukra. A valódi ellenfél lejáratására mindent fel fognak használni, a rasszizmus és az antiszemitizmus vádjával kezdve. Ha igaza van Ramsay-nek, akkor a pénzoligarchia látszatellenzéke pártállástól függetlenül, egyformán szapulni fogja e pártot. És lőn! A gépezet valóban beindult, és a Fidesznek és az MSZP-nek is ez a párt lett a legfőbb ellenfele! Legalább annyi energiát fektettek ennek az ellehetetlenítésére, mint egymáséra.

Mindez arra utal, hogy valóban folyik a háttérben egy „névtelen háború”. E több száz éve folyó támadássorozatról aligha hihetjük azt, hogy hazánkban 2010. április 11-én véget ért. A pénzoligarchia továbbra is szipolyozni akar minket, ezért nyilván olyan kormányt támogatnak, amely uralma alatt ezt könnyen megtehetik. Mi több, nem áll érdekükben olyan kormányt támogatni, amelyik az utolsó csepp vérét is kiszívja az embereknek, mert akkor esetleg még forradalom tör ki, és vége a további szipolyozásnak. Jobb nekik, ha olyan párt kerül hatalomra, amelyik „enged egy kicsit a gyeplőből”, az emberek így megnyugszanak, összeszedik magukat, aztán ismét lesz mit elrabolniuk. És teljesen mindegy számukra, hogy az adott párt jobb- vagy baloldalinak tartja magát…"

Kdnp-s szalonna azaz szalon nacionalisták vagy inkább filoszemita félkonzervatívok blogja.

"KERDEM BLOG

( Kommentem : nácik sohasem voltak Európában csak nemzeti szocialisták. Ahogy Mátyás király se volt Matyi a sirály. Egy jakobinus - bolsevik gyökerű liberális különben se nácizzon. A liberálisoknak tényleg nem szabad elismerni a tekintélyét, ha intelligens tanult emberek akkor is csak annál rosszabbak hiszen ellenségeink, ha pénzügyi gazdasági társadalmi szakértők akkor ahhoz értenek hogyan rombolják le a többbség anyagi és szellemi életesélyeit. http://reakcio.wordpress.com/2008/08/31/1968/ )

Az EU-t kritizálni eretnekség, a büntetés pedig a kiátkozás. Azok érvelnek így, akiknek két dolog a legfontosabb: a vita és a demokrácia. Itt tartunk.

A Tavares-jelentés kapcsán újra lángol a vita, hogy hol is van Magyarország helye Európában. Abban szerintem egészen biztosan nincsen komoly vita, hogy az évezredes történelmünk során államférfiak hada dolgozott folyamatosan azon, hogy ez a hely a Nyugathoz legyen közelebb. Egyet azonban elfelejtenek a balliberálisok: Szent István nem csak a Koppányt vágatta négybe, de a Német-Római Császársággal is megvívta a maga háborúját.

Ma a balliberálisok úgy viselkednek, mintha Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával véget ért volna a magyar történelem menete. Ez rendkívül hasonlatos a klasszikus marxista gondolkodáshoz: a párt és a kommunizmus az emberiség történetének a csúcspontja. Ma azt hiszik, hogy ez az EU. Lehet szépen hátradőlni, a nagy harcokat megvívták, azokban győzedelmeskedtek: „a gép forog, az alkotó pihen”.

Azonban az idő megy szépen tovább és kicsit sem biztos, hogy a jövő abban a technokrata-bürokrata ’68-as generáció által eluralt intézményrendszerben van. Persze ha valaki meg meri mindezt kérdőjelezni, akkor septiben eretnekké nyilvánítja a tolerancia papsága. Mert mégis mi az, hogy valaki kritizálni meri az Európai Uniót? Holott az Európai Unió társadalom-mérnöki csúcsteljesítmény! Az a szervezetet, melynek semmilyen tekintélye nincs. Nem is nagyon lehet, hisz kizárólag bizottságok, tanácsok és egyéb kollektív szerveződések uralják, hogy az egyéniség véletlenül se bontakozhasson ki benne. Zárójelesen jegyezném meg, hogy egy kollektivista szocialisztikus berendezkedésről beszélünk, mely a zsidó-keresztény kultúrával teljesen ellentétesen felépített szerveződés. Végül is miért is lenne tekintélye, amikor ma azok ülnek a legfontosabb pozícióiban, akik mindent megtettek, hogy országaik hagyományait relativizálják és a tolerancia jegyében mindennek nekimenjenek, amely kicsit is tiszteletet parancsoló. Ennek ellenére ők mégis elvárják mindezt, mégis milyen alapon? Ám, ha valódi vita alakul ki arról, hogy például egy nemzetállamnak hol is vannak a szuverenitásának a határai - mely vita egyébként az USA-ban folyamatos és mindennapos -, akkor mi a válasz? Azonnali kiátkozás a demokrácia és a tolerancia jegyében. Meggátolva ezzel azt, hogy a kérdéskörről normális mederben folyjon vita. Mindez nyilvánvalóan abból szorongásból fakad, hogy féltik meglévő pozícióikat mivel egy diskurzus megfékezhetné az európai szuperállamról alkotott vízióik valóra válását. Azt pedig már csak halkan jegyezném meg, hogy az EU-nak mégis milyen legitimitása van, amikor jelenleg minden egyes tagországban 50 százalék körül van azoknak az aránya, akik támogatják, valamint akik ellenzik az intézményesült Európát.

Sosem felejtem el az első élményeimet az Európai Unióval kapcsolatban. Még gimnazista koromban elolvastam a szokásos maszlagot róla a hivatalos földrajz könyvben. Hogy fokozatosan egységesülni fog Európa, a nemzeti határok teljesen el fognak tűnni és csak régiókból fog állni az egész kontinens, peace lesz meg love és boldogan élünk szépen, ásó, kapa, nagyharang. Ezt szépen le is írtam az egyik dolgozat esszékérdéseként. Amikor azonban visszakaptam a témazárót, az osztályfőnököm áthúzta a komplett hóbelebancot és odabiggyesztette azt a kérdést: „Valóban? Ezt azért még gondold át!” Persze mindez 10 éve történt. Ma pontosan ezt nem lehet megtenni. Mert ha kicsit elkezdünk gondolkozni, akkor milyen bélyeget sütnek azonnal a homlokunkra? Nem vagy demokratikus, nem vagy Európa-barát, „nem érted a világ mai menetét”. Mert ugye Európa csak egy felé haladhat és az mindig a jó - itt jegyezném meg, hogy a ’30-as években éppenséggel Európa a nácizmus és a fasizmus felé haladt. Fogadd el tehát kritikátlanul az EU-t, mert az EU jó. És ugye minden ami a Lajtán túl van, az jó, hisz a fejlett. És ami fejlett, az jó. Éppen ezért Európának nem kizárólag gazdaságilag kell minél inkább központosulnia, hanem politikailag és eszmei téren is. Miért? Mert a központosítás szükségszerű, hogy elérjük azt a fejlettségi szintet. A szabad piac és a globalizáció érdeke diktálja ezt. Mindezt ki tolja elsősorban? A magyar baloldal, jó reggelt! Annak a szabad piacnak az érdekében, amelyben az uborkamérettől az autók szén-dioxid kibocsátásán át a cigarettatípusokig lassan mindent leszabályoznak. Igen, annak a szabad piacnak a jegyében.

Ezen túlmenően, ha már a vitákat sikerült partvonalra szorítaniuk, mindent megtesznek, hogy teljesen kigyomlálják a patriotizmust is. Mivel a patriotizmust és a hagyományok tiszteletét a nacionalizmus melegágyának tartják. Ezért tűzzel-vassal üldözik a kereszténységet, a konzervativizmust és minden más nézetrendszert, melyet reakciósnak ítélnek a haladással szemben. Azonban helyette nem kínálnak semmit. Mert mi az európai gondolat? Mégis mi az az európai identitás? Mik azok az európai értékek? Ezeket nem tudják meghatározni, csakis a nacionalizmussal szemben (nem keverendő a sovinizmussal). Éppen ezért nem csinálnak mást, mint lebontják a egészséges nemzeti érzést és a vallási hagyományokat. De mind hiába, mert nem kínálnak semmilyen alternatívát helyette. Nincs mi közül választani. Ezt persze nem csinálták ügyetlenül, hisz mára Európa szerte erősödik a radikalizmus, míg az „európai értelemben vett jobboldal” lehajtott fejjel ül az Európai Parlamentben. Kínossá vált számára saját jobboldalisága. Nem mer megszólalni semmilyen fontos morális kérdéskörben. Nyilvánvalóan rendkívül kínos ezért számukra a Fidesz. Amely nem csak hogy ezt meg meri tenni, de még fel is hívja a figyelmet az európai jobberek gyengeségére. Csoda, ha nem szeretik? Csoda, ha idegenkednek tőle? Ezt a balliberálisok úgy fogják fel, mintha a Fidesz mögül kihátrálna az európai jobboldal. Ez részben igaz is. De nem azért, mert elhatárolódik. Hanem azért, mert a magyar jobboldal mellett ők már nem tűnnek annak.

That’s all folks! Nem „fogunk lehajtott fejjel járni ebben a kurva Európában” és nem kérünk elnézést saját jobboldaliságunk miatt!"

De mivel ez nem a Looney Tunes még nincs vége :PPPPPP

Tényleg keveset nézem ama média produktumokat. Mondok egyet konkrétan : hvg-t a kifejezetten liberálisokon kívül nem sokan nézik hiába van agyon reklámozva még köztéri plakátokon is (ezek néha kommentelet kapnak, az a trollkodás festékszóróval), sommásan annyit mondanak a szdsz lapja. Tudják az emberek kik ezek honnan jöttek és mit akarnak, leginkább kárt tudnak mernek tenni a felső tízezer + hivatásos propagandista médianyalonc libernyákos angolnák + politikus és bankárkaszt kivételével mindannyiunknak.

Ellenség médiáját figyelni azért nem teljesen hóbortos furcsaság, bizonyos mértékig. Bayer Zsolt szokta is emlegetni hogy nézi az atv-t, és más hasonló helyeket.

Hogy a jobboldal szubkultúra volna, nem igaz, még a baloldal sem az. Ellenben a liberálisok a maguk szélsőséges szubkultúráján kívül csak megvetést kapnak a társadalomtól. A mindenkori liberális pártjukat választási csalással pumpálták 5% fölé, főleg budapesti szavazatokkal. Szervezett szavazással vitték fel hét százalékra az lmp-t 2010-ben, erről a történetről is van valahol egy liberális Kubatov lista.

Legkésőbb a 2004-es netezésem óta de minimum mióta a freeblog-féle helyeken megfigyeltem tudom, a liberálisok egymástól kapnak megerősítést, neten és irl komoly kapcsolati hálót építettek ki egymással, nem ma kezdték. Kinek mi az elfogadott, "normális", a közösség normái befolyásolják amiben él. Némelyik blogger azok közül most elempés, dékás, négykás, hékás. Akkor és ott szadeszes volt, na ez az érzékelhető folyamatosság. Az új szdsz-ek és új mszp-k körül feltűnő bukott politikusmúmiákkal is megvan, a holdudvarral is, és a szavazóbázissal is. Más kérdés hogy makulátlan emberek sem tudnának az ország sikerére alkalmazni olyan politikai ideológiát ami elveiben téves és káros mint a liberalizmus.

Társadalom többségétől eltérő nézeteket vallanak, ideológiájukat a többségre rá akarják kényszeríteni propagandával, büntető törvényekkel és egyéb módon, tehát tekintélyelvűek.

2010 előtt több közpénzt kaptak, mostanság kevesebbet de sajnos még mindig túl sokat. Ahhoz képest hogy a társadalom mekkora részét teszik ki, tehát teljesen demokratikus volna "elebb" zárni a pénzcsapokat. Ilyen heller ágnes féle lukácsisták, lukács györgy vörösfilozófus személyesen is tömeggyilkos volt még sincs Nyírő Józsefhez hasonló háborús bűnösözés PEDIG lukács tényleg az volt! Liberálkommunista tömeggyilkos jó tömeggyilkos - nekik.

Alattas-alantas-földalatti jé ez libsi fogalom is - tehát szub-kultúra, a pénz tartja össze, ahhoz kell a nácizás is nyugatról erre a fajta vonyításra figyelnek fel. Igen, nekik már a fidesz is náci. Ez is milyen hülye szó már hogy náci, mint a komcsi, fütyi, matyi, pasi. Jók a kurucos nyelvújítások viszont. Szocionisták. :)

Hazudnak, lejáratással, személyeskedéssel, fenyegetőzéssel és mocskolódással vélnek érvényt szerezni igazuknak ami nincs. Kiabálnak, fenyegetőznek az országházban és másutt is. A "baloldali agresszió bizonyítékai" MNO-s cikksorozat konkrét eseteket sorol fel, Szkítia könyvesbolt rongáló antif*szoktól kezdve a kopcédulaszedés közben megvert fideszes nőkig...

Hvg rendszeresen próbál pellengérre állítani jobboldaliakat, közszereplőket és magánembereket egyaránt. Fekete-listázta a keresztény pedagógusokat is tavaly. Ez a partizáninfó, nácivadász és hasonló szélsőballib oldalak stílusa. Kuruc és a többi csak illegálban lehet, miközben a liberális szélsőség nyíltan, nagy tőketámogatással mértékadónak és függetlennek van behazudva.

Az álfüggetlen pozíCionálás viszonylagos sikerét az intelligensebb libsik tudják, van is kárörömük emiatt, legalábbi egyelőre még! Pedig sokan csak nem mernek ellentmondani a liberális véleményterrornak "aki nincs velünk az ellenünk van" "él ebben az országban 5000 értelmiségi akikkel szemben nem lehet politikát csinálni" "vagy igazat adsz nekünk vagy náci leszel" és tényleg.

Héber Világ Garázdaság legújabbkori milyensége a Schmitt ügy kapcsán tűnt fel nekem, ugye ők voltak a forrás, egyből gondoltam valami bűzlik akár plagizált dr. Paul szakdolgozata akár nem. Különben sem ez érdekelte a há - vége média-slapajok megbízóit, gyurcsi szakdolgozata sokkal durtább az egy az egyben copypaste és erről nem zengett a balliberális sajtó, nem volt álszentkedő műfelháborodott moralizálás.

A média nem közéletfejlesztő - társadalomjavító jótékonysági szervezet hanem hatalmi ág, a nemzetközi nagytőke médiája nyilván nem szeret semmiféle nemzeti érdekérvényesítő kormányt.

Gyurcsótány szakdolgozata ügyében a PLÁGIUM sokkal súlyosabb eset : egy az egyben másét vette át, mégse lett belőle hávégé vagy 168 tóra címlap. És még hány tök hülye mi kutyánk kölyke kapott érettségit, diplomát, egyebet pusztán politikai alapon "segítünk neki cserébe a mi emberünk lesz adott poszton melyet végzettségével tölthet be".

Képesek voltak nyomozni a volt köztársasági elnök diplomája után, ki tudja mennyi energiát és pénzt fektettek bele, ha most valaki x.y. diplomamunkáját szeretné fellelni igencsak utána kellene járnia, ha ugyan lehetséges volna LEGÁLISAN megszerezni azt. A maguk szennyesét sohasem teregetik ki, a fegyver csöve minden esetben kizárólag konzervatív jobbosok felé irányul. Ezért is hamis bármiféle moralitásra és erkölcsre hivatkozásuk, amit az egyoldalúságot felismerő nemliberális magyarázatul kap. Az állandóan jelenlévő fizetett kommentelőktől, mivel a cikk írója nem méltóztatik válaszolni. Sokszor alá sem írja a nevét. Ezek ők, és a többi médiaműhelyük sem különb. Igen műhely, és nem workshop. :)

Magyar ember megtanulhatta 89 előtt, amit újság ír rádió mond tv mutat és az igazság - az 2 külön dolog... Ekmentek az oroszok de a zsidók itt maradtak. Akik miatt itt minálunk volt legnemzetellenesebb, azaz nemzeti érdekek tekintetében legönfeladóbb és legnemzetietlenebb a szocializmus. Öngyűlöletre, hazaifiatlanságra nevelték az embereket!!! Hogy utolsó csatlós, meg bűnös nép!!!

Ballib oldalon a trágárságokat ordibáló fogatlan akciónyugdíjas is vállalható, az erőszakos garázda tolvajcigány detto, a portik-vizó-hagyó-veres vagy szilvásy féle köztörvényes bűnözői körök is - a kisemberekre visszatérve : lumpenek általában a baloldalt favorizálják mert az ígér munka nélküli juttatásokat, segílykét, és enyhe büntetőtörvényeket!!! A szegénységben élők egy része tisztességtelenné válna ideológia nélkül is, kitolt velem a világ hát beszedem a tartozást alapon. Láthatja bárki kik vannak hatalmon, egy idegen népből való ZSIDÓ származású álelit, ami koszos lumpeneknek bélyegez mindenkit a nép sorai közül aki megkérdőjelezi uralma jogosságát.

Koszos lumpenek azok pl. a gyöngyöspatai hőzöngő cigány csürhenépek akik magyarokat akartak lincselni, aztán az usából iderepült demokrata párti (egy republikánus se lett volna különb) liberális zsidó rickard field elvitte őket Csillebércre nyaralni. Ahol űrruhás Ántsz-esek fertőtleníthettek utánuk két hetes tartózkodásuk után!!!!! De mivel kell a szavazó elfogadhatók ők is, csak a jobboldaltól kell midnenkit elriasztani, azért van címlapon a nemi erőszaktevő "gárdista" már rég bibaszták onnan, ennyi erővel bárkit lehet gárdistának nevezni.

Ha az összes bűnözőről leírnák a pártszimpátiáját vagy legalább nagyjából vett világlátását, hatalmas többségben lenne a ballib jellegű és egyértelműen oda sorolható emberhalmaz.
A jobboldal rendpárti, a ballib bűnpárti.

Következő felvetésem az "az összes jobbikos ilyen" majd "a jobboldal ilyen" szerű igaztalan általánosítások egész sorozata, mely ballib részről folyamatos a különféle felületeken, akár hvg cikk akár valamelyik agyaroggyant újszadeszes alakulat fb fala.

Lelkesen gyűjtik a liberálpropagandisták a ''tízezerből egy'' jellegű negatív példákat, ha egy garázda árpádsávos pólóban volt, azt lehozzák a médiájukban a csapból is folyni fog : az összes árpádsávos pólóst sőt az összes nemzeti jelkép használót - vagy hordhatóvá modernizált de hagyományos népviseletet hordó embert - garázdának nevezik. Ez a beteges zsidó logika, ráadásul azt hiszik a nyomorultak igazuk van. Mert körbedicsérik egymás korlátolt véleményeit. Igaztalan és alávaló ugyanakkor farizeus módra moralizáló, magának előjogokat követelő ám másnak az elemi tiszteletet sem megadó álszent banda.

De bezzeg mi nem általánosíthatunk meg fogadjuk el "vitaalapnak" a magyargyűlölő zsidók létünk ellen irányuló más véleményét is, hát frászt.

Jobboldalon ezzel szemben az egyetemi tanár vagy közgazdász, jogász, konkrét példaként Dr. Papp Lajos szívsebész orvos sem vállalható SZERINTÜK. Csak mert mondjuk pozitív véleménnyel van Horthy Miklós kormányzó úrról, vagy gróf Teleki Pálról!!! Ha mégis túljut a nácizás akadálypályáján akkor máris előjönnek a másik bevett kártyával "függetlennek és pártatlannak kellene lennie" szerintük... és azt tudjuk mit jelent, honnan függnek a liberális függetlenek, mi a közös értékrend, az hogy mi fogadjunk el tőlük mindent, önálló gondolkodás tilos.

Aki csak amatőrök húszfős tüntetéseit és alkoholista verekedőket lát a jobboldalból és azt hiszi ennyi vagyis ez az egész, saját magát csapja be. Ezeknek semmilyen szerepük nincs se a hatalomban se a kulturális életben (hehehe jó vicc, nem is olvasnak már ott megkezdődik a gond), a fb+jutub teleszemetelése a maximum amire képesek ráadásul ez már az okosabbja (hej, vakok közt félszemű a sirály), és még azt se nézi kutya se.

DE! Aki ennyire csont nélkül általánosít, 2006 őszi oszlatásokat helyesel, nem csak jobbikos hanem polgári jobboldalt is kollektíven megbélyegez, ne csodálkozzon ha lecionistázzák. Ő is elfogult - mindig csak neolib irányban ad hitelt értesüléseinek. Nem mind, DE. A legtöbb neoliberális zsidó, és a legtöbb zsidó neoliberális. Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar.

Akik a szocionkormányok idején végig az ellenzéket mocskolták, mondván hogy mernek tüntetéseket szítani, Orbán milyen demagóg, Vona, Gonda Morvai és más milyen náci, és a többi. Idén télen - tavasszal ugyanezek egy egyértelműen a liberálisokhoz köthető utcai provokáció elleni szolid jobboldali védekezésre "ne szopd a kormány/a Jobbik faszát" és hasonló ocsmányságokkal reagáltak. A haha bejelentetlen tüntetései és útlezáró akciói nem zavarták a libernyákokat, mint ahogy a buzifelvonulás se, csak a jobboldali rendezvények idején akad sürgős közlekednivalójuk éppen arra amerre az út le van zárva a forgalom elől. :P

Akármennyi pénzük van ezeknek mocskolódó médiára, mégis csak az ország 4/5-e mondta ki : elég volt a ballib bűnbandából, álljon már meg a menet. Önelégült, magukat Istennek képzelő ballib kötekedők. Ami a velük való vitát illeti, az már 2008-2009 tájt is meddő volt, falra hányt borsó, menthetetlenek.

Néhány TÉNYLEG szocializmus párti Kádár nosztalgista csak a kivétel, dehát nincs olyan radikális jobboldali vagy hungarista aki ne azt akarná a gazdaságban amit ők. :)

http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2013/02/a-nemzeti-osszefogas-nagy-akadalyozoja.html

http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2013/01/a-szepseg-pultosno-es-sakalvokal.html

"A kommentekben viszont azon nyomban rázendített a sakálvokál, a „baloldali liberális demokratikus” jól begyakorolt ajvékórus. Rettentően profik, az ajvé pedig a lételemük, az énképük és az összes tudattartalmuk.

Megnézegettem egyenként, hogy mégis milyen karakterekből tevődik össze egy ilyen falka. Beigazolódtak a tapasztalatok és erős sejtések: döntő arányban judapesti echte zsidók, megerősítve a szokás szerint hozzájuk csapódó agyatlan sznobokkal.

Visszakeresték a nyavalyás zsidót emlegetőt, és megállapították, hogy a foglalkozása pultos. Az nem valami arisztokratikus foglalkozás, ugye. Végül ez lett a támadás főiránya: vidéki is, pultos is. Kórusban elajvékolták mindennek, de összefoglalható azzal az egy szóval, hogy bugris.

Ebben az az érdekes, hogy állítólagosan ezek a zsidók és sznobok volnának a baloldal. Az a baloldal, amely a képzetek szerint a dolgozók, az egyszerű hétköznapi emberek érdekeit védi. Erre kapják a szavazatokat, a politikai egzisztenciájuk ebből táplálkozik, kimondva-kimondatlanul ezzel hülyítik a népet. Ha picit is következetesek volnának, akkor legfeljebb alulról felfelé acsaroghatnának, semmiképpen sem fentről lefelé, és a legkevésbé sem bugrisozhatnák azt, aki vidéken él és fizikai dolgozó. Ezzel szemben folyton - most is - előbukik a valódi énjük és identitásuk, a tényleges hovatartozásuk. Frászkarikát baloldal ez. Egy rakás zsidó és a köréjük idvezült ábrázattal odagyülekezett agyatlan zombi sznobok. Azzal a szilárd, posztulátumszerű meggyőződéssel, hogy ők, mármint a pesti zsidópolip, fölötte vannak mindenki másnak, és az a világ természetes rendje (az a „demokrácia”), hogy ők uralkodnak politikában, gazdaságban, kultúrában. Az outszájdereknek kuss, ők Mucsa. Landeszmann rabbi szelleme, ugye.

Mi, mucsaiaknak ábrázoltak egyre szélesebb körben felismerjük ezeket a dolgokat minden águkkal-bogukkal, velejáróikkal és végeredményükkel. Azzal az eddigi végeredménnyel, hogy egyes körök csak átültek egyik székből a másikba, csillagcsere, miközben mi a küszöböt rágjuk, és a bőrünket is lenyúzták már a „rendszerváltás” áraként. Nem tetszik. Ennek a nemtetszésnek mind többen hangot adunk. Ki így, ki úgy. Ebben a „nyavajás zsidó4”-ben ugyanúgy benne van a lényeg, mintha komplett politológiai elemzést írnánk tele idegen szavakkal."

Ki szidta a pultosnőt, ki használta pejoratív értelemben a vidéki és plebejus szót. Akire ráillik, tagadja. Aki lehülyézi, butának nevezi embertársát csak mert az nem dőlt be a liberális agymosásnak, akár a buzifelvonulás értelmetlenségéről, akár az azt ellenzők demonstrációjának jogosságáról, "az ellenvéleménynek is teret kell adni" ugyebár.

Nem értik meg mi a bajunk velük, nincs érzelmi intelligenciájuk? De van, csakhogy pontosan tisztában vannak vele mennyire mások az érdekeik a mienknél!!!

Budapesti ballib családokból, Rózsadomb kategóriájú ballib lakókörnyezetekből, párt-hátországi kapcsolati hálóból vagy munkahelyekről, pártközeli kifizetőhelyekről valók osztályérdekei alapvetően mások mint egy átlag magyar gyereké. Nincs miről meggyőzni őket, pontosan tudják hogy a sötét oldalon állnak, azt hiszik mindig meg fogja érmi oda húzni az ikszet.

A mi oldalunk színvonalát szidják miközben annak fejlődését ők gátolják, ők nem engedik fejlődni adminisztratív, pénzügyi, és a jó öreg komcsi feketelistázós-besúgóhálózatos módszereikkel. Megy a mószerolás ezerrel, embereket vadásznak le a puszta véleményükért, azt hiszik van erkölcsi alapjuk pellengérezni, azt vélik megszégyenítésre alkalmas az a tény ha valaki Jobbikos, Gárdista vagy hasonló. Sebaj, a hős vörös partizánt játszó korlátolt belpesti hülyegyerekekről is készülnek a listák valahol már...

"Gambit írta... http://radicalpuzzle.blogspot.com/2013/07/kontarok-helyett-szinvonalat.html?showComment=1373541107814#c861546470132347626

A leírt probléma valós, én is sokszor foglalkoztam vele, és ismerősi közegben is rengeteget találgattuk már, hogy miért nincs igazán színvonalas, hazafias muzsika.

Az eredmény leginkább annyi lett, hogy aki tehetséges, és rendelkezik olyan muzikális vénával, ami alkalmassá tenné pl. a fenti számhoz hasonlók szerzéséhez, az egyszerűen nem vállalja fel a nemzeti radikalizmust.

Az ok egyszerű: a zeneipar is politika. Hiába vezeti mondjuk a Hungarica a MAHASZ-listát, ha sehol sem hajlandók játszani őket, és úton-útfélen nácizzák a bandát. A zenészek többsége azért játszik, hogy hallgassák, és a dalaik eljussanak a közönséghez (és így, nem mellékesen, pénzt is keressenek), nem pedig, hogy elhallgassák, tiltólistára tegyék, és megalázzák őket.

Ahhoz, hogy ezeket el tudják viselni, különleges elszántság kell, ami csak kevesekben van meg, és általában nem párosul kellő zenei képességekkel.

Külön ki kell emelni, hogy a jó zenészekre tudatosan utazik a ballib háttértábor, vagy csak olyanokat hagynak előtérbe jutni, akik az ő értékrendjüket képviselik, bármilyen muzikális analfabéták is legyenek az illetők.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy még a radikálisok egy része sem szeret 0/24-ben explicite politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó számokat hallgatni (én pl. jó ha félévente egyszer berakom a Kárpátiát, vagy a Hungaricát, mert annyira töménynek érzem).

A nemzeti rockot játszó bandák zöme itt általában átesik a ló túloldalára, és ezért születnek témájukban, és zenéjükben is homogén produkciók (amik ráadásul csak ritkán pozitív hangvételűek, pedig az nagyon fontos lenne, hogy reménykeltő, és vidám legyen az irányvonal).

Meg kellene tanulni burkoltabban fogalmazni, úgy becsomagolni a nemzeti gondolatot, hogy az szórakoztató, mindenki számára élvezhető legyen, és fel is fogják az emberek, hogy miről van szó. Ez pedig vissza is visz minket a hiányzó tehetség kérdéskörééhez, anélkül sajnos ezt a gordiuszi csomót az életben nem fogja átvágni sem a zenei, sem a politikai mozgalom...
2013. július 11. 13:11"

No hát ez az. És ez nem csak a zenészekre igaz!!! Minden "ágazatra" ami mecénásokat igényel - a kultúra általában nem gazdaságilag önfenntartó. Bár médiánk lassan nekünk is lesz, pénzük továbbra is leginkább a szocionistáknak van.

Gárdázás, és a kormány azaz Fidesz viszonya ahhoz.

Ha az állam csinálná ezt az önkéntes kisegítő rendőrösdit, nomeg a gárdát mint pl a Magyar Honvédelmi Szövetség volt régen... lehetett volna szűrni a jelentkezőket, nem lett volna címlapon gyilkos, betörő, bankrabló, pornós JOBBIKOS GÁRDISTA NÁCIFASISZTA JAJDECSÚNYA... Fideszes Simicskó aki nem simicskA beígérte a full önkéntesekből toborzandó, közrend fenntartására is használható Honi Gárdát , nem lett belőle semmi mer' a fideszdsz liberálisai beintettek neki. Ő volt az egyetlen aki nemmel szavazott a nato-ra, más kérdés hogy az ilyesmi színjáték csak. ÉS akkor nem lehett volna ráfogni hogy a Gárda egy párt erőszakszervezete mint munkásőrség vagy SA-SS.

Ennyit is ér a democsokrácia.

A demokrácia, alkotmányosság, láthatatlan alkotmány, köztársaség, jogbiztonság stb önjelölt őrei valami nagyon mást őriznek - HATALMUKAT ÉS KIVÁLTSÁGOS HELYZETÜKET.

"A formális demokrácia álruhája

A szervezett magánhatalom nem nagyon látható, de annál inkább érezhető. Minél nagyobb a pénzoligarchia hatalma, annál nagyobb szüksége van szervezett magánhatalmának az elrejtésére és letagadására. Ez a hatalom nagyságához és erejéhez képest valóban kevéssé látszik, de a döntési központokat is lefedő hálózatának jelenléte félelmetesen érezhető. A legjobb rejtekhely autokratikus uralma számára a formális demokrácia. A politikai élet felszínén a bal-liberális és jobb-liberális pártok "hatalmas politikai csatákat" vívnak másodlagos, harmadlagos kérdésekről, gyakran álproblémákról, természetesen a pénzoligarchia áldásával. Az alibi-demokrácia színpadának a díszletei mögött pedig a szervezett magánhatalom képviselői hozzák meg a legfontosabb döntéseket. Így, pl. azt, hogy a magánpénzrendszer segítségével végzett folyamatos jövedelemelvonás az értékelőállítóktól a spekuláns pénztőkésekhez semmilyen körülmények között nem lehet társadalmi párbeszéd témája, és a monetáris hatalom privatizálása nem képezheti a választási küzdelem tárgyát.

A pénzkartell szervezetrendszerének legfőbb pillérei a központi bankok, az irányításuk alatt álló bankrendszerrel és pénzpiaci intézményekkel. Ennek a szervezett magánhatalomnak a "kormánya" a pénzpiacokat ellenőrző pénzdinasztiák nagybefektetőiből, és a nemzetközi bankrendszert működtető bankárkaszt vezérkarából áll. Ez a szűk és zárt oligarcha csoport - hatalmának megszilárdítása végett - világszerte kétpólusú társadalom kialakítására törekszik. A kétpólusú társadalomban egy kézbentartott integrált elit gyakorolja a hatalmat, a társadalom többi része pedig függőhelyzetű, pénzből- és fizetésből élő alkalmazott, vagy segélyezett személy. Ennek a kétpólusú társadalomnak az egyik formája a kommunista reálszocializmus, ahol a pártállami elit az államhatalom segítségével uralkodik a társadalom felett és rendelkezik annak vagyonával, az emberek életével. A kétpólusú társadalom másik formája a jelenlegi pénzuralmi magánmonopolista rendszer. Ebben a pénzvagyonos elit a magánpénzmonopóliuma révén uralkodik a gazdaság, a társadalom és az állam felett.

A kommunisták állammonopolisták, akik az állam segítségével rendelkeznek a pénzzel és a vagyonnal. A liberálisok pedig pénzmonopolisták, akik a pénz segítségével rendelkeznek a társadalom vagyonával és a hatalommal, beleértve az állam feletti ellenőrzést is. A rendszerváltoztatás ezért inkább csak módszerváltoztatás volt, mert az állammonopolista pártelit kollektivista uralmát a pénzmonopolista magánelit individualista uralma váltotta fel. Azaz a társadalom felett gyakorolt uralom módszere változott meg lényegében. A liberalizmus mind baloldali, mind jobboldali változatában egy szűk csoport hatalmi monopóliumát igyekszik kialakítani a gazdaságban és társadalomban. A liberális elituralom baloldali változata a kommunista diktatúra, amelyben az uralkodó csoport az állam segítségével biztosítja hatalmi monopóliumát. A liberális uralom "demokratikus", jobboldali változata a pénzvagyonos elit magánpénzmonopóliuma, ahol a pénzoligarchia monetáris hatalma segítségével ellenőrzi a gazdaságot és az államot. A liberális elvekre épülő formális demokrácia ennek az arctalan pénzviszonyokba elrejtett elituralomnak a kulisszája.

A szervezett magánhatalom kialakítója, működtetője és haszonélvezője tehát a pénzoligarchia, amely nemcsak a bankokat és a pénzpiacokat, - a globálissá növekedett pénzkartellt - ellenőrzi,
hanem a reálgazdaság kis- és nagy szereplőit is. A pénzoligarchia monetáris hatalma révén élősködik a termelőtőke és az értékelőállító reálszféra egésze felett. A termelést végző vállalkozók munkája által megtermelt haszon jelentős része a hitelezési monopóliummal rendelkező pénzoligarchiához kerül kamatjáradék formájában. Ezért az értékelőállító vállalkozók nem a szervezett pénzhatalom részének, hanem az alávetettjének tekinthetők, akiket ez a hatalom kamatjáradék formájában folyamatosan megsarcol. A parazita pénzoligarchia piócaként élősködik az értékelőállító vállalkozókon. A kétpólusú társadalom kialakítására törekvő szervezett pénzhatalom csak megtűri, kihasználja és kizsákmányolja a kis- és közepes vállalatokat, a független középosztály anyagi bázisát, mivel végső célja ennek az önálló akaratképzésre képes középosztálynak a felszámolása. Amíg létezik egy erős, cselekvőképes középosztály, addig nem érezheti teljesen biztonságban magát a pénzoligarchia. A pénzoligarchia szervezett magánhatalmának ugyanis az értékelőállító termelőtőke és az önálló középosztály az igazi versenytársa, ez veszélyezteti uralmát, a társadalom felett gyakorolt hegemóniáját. A háttérhatalom vezérkara ezért a magyar társadalmat is minél előbb pénzügyi-gazdasági-politikai-szellemi vezetőkből álló integrált hatalmi elitre - amelyben a pénzoligarchiáé a döntő szó -, másrészt bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű alkalmazottakra és segélyezett eltartottakra kívánja felosztani, azaz kétpólusúvá átalakítani, a középosztály folyamatos gyengítésével és minél előbbi felszámolásával.

Ezt jól szemlélteti, hogy a háttérhatalom utasítására miként adta át a szocialista párt vezetője az elsősorban őt illető miniszterelnök-jelöltséget a pénzoligarchia elit-csapatába tartozó, formailag pártonkívüli személynek 2001. május 17-én. Nem nehéz kitalálni e lépésnek a motívumait. Olyan kormánynak kell hivatalban lennie a választások után is, amely nem nyúl a pénzoligarchia monetáris monopóliumához. Ha FIDESZ, és a jelenlegi koalíció kormányképes marad, úgy folytatódhat a jelenlegi kurzus, hiszen ehhez a legfontosabb problémához ez a koalíció sem nyúlt hozzá. Ha viszont a FIDESZ csak egy olyan párttal tudna kormánytöbbséghez jutni, amely változtatna a központi bank státuszán, és visszavenné kormányzati hatáskörbe a monetáris szuverenitás gyakorlását, akkor már a FIDESZ és az MSZP nagykoalíciójára van szüksége a pénzhatalomnak. Egy ilyen nagykoalíció megalakítására viszont alkalmasabb az új jelölt, aki nem kényszerült az ellenzék vezetőjeként három éven át konfrontációs magatartásra a FIDESZ vezette koalícióval. Ez a kötözködő "mű-ellenzékiség" nem az MSZP elnökének a jellemében, hanem abban gyökerezett, hogy mesterségesen különbséget kellett kreálnia ott, ahol a lényeget illetően nincs, és a pénzoligarchia szempontjából nem is lehet különbség.
Visszatérve a pénzuralom elemzésére, a szervezett magánhatalom nemcsak a nemzeti vagyont veszi el a szervezett közhatalomtól - vagyis a demokratikus államtól -, hanem kisajátítja annak legfontosabb hatalmi jogosítványait is, elsősorban az állami szuverenitás részét képező monetáris felségjogokat. A választott parlament és a felelős kormány mozgásszabadságát folyamatosan a lehető legkisebbre igyekszik zsugorítani. Azt állítja, hogy az állampolgárok egyéni- és politikai szabadságjogainak a védelme még ma is az állam gyengítését igényli. Szándékosan nem tesz különbséget a kommunista diktatúra ellenőrzetlen állama, valamint a demokratikusan legitimált, és a társadalom által ellenőrzött állam között. A szervezett magánhatalom kiszolgálói szerint az állam nem rendelkezhet tulajdonnal, és saját bankja sem lehet, mert még egy demokratikus kormány is csak "saját klientúrájának a kiépítésére" használná maradék pénzügyi és gazdasági hatáskörét, és minden állami tulajdonlás csak a "korrupció melegágya" lehet. Ezek az ultraliberális szellemi lakájok elhallgatják, hogy az ellenőrzetlen magánhatalom a kamatjáradékból származó pénzével - amely a sokszorosa annak, amivel az állam rendelkezik - ugyanúgy létrehozza a saját klientúráját. Gazdasági-pénzügyi túlhatalmát pedig a korrupció legváltozatosabb technikáival alakítja át politikai döntésekké. Mindezt teszi a társadalmi méretű titkolódzás közepette. Hazánkban már nemcsak a közérdeket szolgáló államtitok és hivatali titok létezik, továbbá a személyiséget védő jogos adatvédelem. Ma a banktitok a piedesztálra emelt legérinthetetlenebb titok, amely minden fontos információt elrejt a monetáris hatalom működéséről, a társadalom felett uralmat gyakorló pénzelit tevékenységéről. Ez a rákos daganattá növekedett beteges titkolódzás a tájékozódási és tájékoztatási szabadság, a szólás- és sajtószabadság egyik nagy akadálya ma Magyarországon. A banktitoknak ez kultusza ma az arctalan pénzviszonyok mögött megbúvó egyik legtöbb kárt okozó cenzor.

A szervezett magánhatalom rendelkezik a társadalom részére rendelkezésre álló javak 80%-ával. Túlhatalma megnyilvánul abban is, hogy ő a tulajdonosa a magán-televízióknak, rádióknak és az írott sajtó csaknem 90%-nak. Az írott- és az elektronikus tömegtájékoztatás tulajdonlásával eléri, hogy csak az ő általa megszabott kérdések lehetnek a közéleti párbeszéd témái. Így, pl. arról nem lehet közéleti vitát lefolytatni a médiumokban, hogy a magyar társadalom eladósodása (külső és belső, állami és nem állami adósság együttesen, amely után elő kell állítani a hozamot) 1989 óta a négyszeresére, 80 milliárd dollárra nőtt, és a magyar nép az eladott nemzeti vagyon 80%-ért valójában nem kapott ellenértéket. Ma is csak az állam nettó adósságát közlik (ez ma 6 milliárd euró), holott az állam ma már csak 20%-kal részesedik a gazdaságból, és a magyar gazdaság többi része is el van adósodva és ennek az adósságszolgálati terheit is a magyar munkavállalóknak kell megtermelniük, és átadniuk a pénzvagyon tulajdonosainak. A pénzhatalom nem engedélyezi, hogy a társadalom megismerhesse, miként működik a magánpénzmonopólium rendszere, és hogy ennek a segítségével miként tudja egy arctalan pénzviszonyokba elrejtőző kis csoport minden évben elvonni a megtermelt érték 30-35%-át, azaz évente mintegy 8 milliárd dollárt, (2400 milliárd forintot). A magyar társadalom szegénységének ez az igazi oka, de erről nem szabad beszélni. Természetesen választási téma sem lehet. A parlamenti pártok közül csak egy párt vállalta el, hogy a magánpénzrendszer hibáiról beszéljen, és lépéseket tegyen a közpénzrendszer visszaállítására, arra, hogy a monetáris szuverenitás ismét a parlamentet és a kormányt illesse meg.

A sajtószabadság nagy veszélyben van, de nem a közszolgálati médiumok koalíciós befolyása veszélyezteti, hanem a szervezett magánhatalom saját lapjai, rádiói és televíziói. Ezekben a pénzhatalom érdekeit sértő témák még kérdések formájában sem hangozhatnak el. A közszolgálati tőmegtájékoztatás még mindig olyan szerkesztők domináns befolyása alatt áll, akik utasítás nélkül is a szervezett magánhatalomnak ehhez az íratlan elvárásához igazodnak. Közönséges félrevezetés tehát azt állítani, hogy a demokratikus állam, a szervezett közhatalom, - amely a társadalom többségét képviseli, és annak ellenőrzése alatt áll, - veszélyezteti a sajtószabadságot. A szervezett magánhatalom fojtja meg - pénzügyi eszközökkel - a sajtószabadságot. Ma a szervezett magánhatalom rejtőzködő diktatúrája az, amelyet le kell leplezni, amellyel szemben védekezni kell. Azok a magán-televíziók, amelyekben csak egy érdek- és értékrendszert képviselő személyek szólalhatnak meg a közéleti kérdésekről folytatott vitákban, ahol a "vita" résztvevői csupán az egymás álláspontját kölcsönösen erősítő véleményt hangoztatnak, az a szólás- és vélemény szabadság, a tájékoztatási és tájékozódási esélyegyenlőség megcsúfolása.

A szervezett magánhatalom a pénzével korrumpálja a tömegtájékoztatást. Leplezetlenül érvényesíti az "az, aki fizet, annak a véleményét kell hangoztatni" irányelvét. Juszt László, pl. szeret dicsekedni azzal, hogy mennyire tárgyilagos és demokratikus. De egyetlen alkalomról sem tudok - pedig gyakorta nézem kerekasztal beszélgetéseit -, hogy szóhoz engedett volna jutni a szervezett magánhatalommal szemben kritikus véleményeket hangoztató személyeket az ATV-ben sugárzott műsoraiban. Műsoraiban a pénz szervezett magánhatalma nem létezik. Pedig a szólásszabadság nem más, mint az eltérő vélemény hangoztatásának a szabadsága. Az, hogy a közönséget - az ellenvélemény kizárásával - csakis egyfajta vélemény meghallgatására lehet kényszeríteni közönséges cenzúra, amelyet a szervezett magánhatalom pénzével kényszerítenek ki olyan modern cenzorok, mint, pl. az ATV bal-liberális véleményformálói.
Két konkrét eseten szemléltetném a demokráciába csomagolt cenzori tevékenységet, és a közvélemény emberi jogokra hivatkozó álszent manipulálását. Az előbbire jó példa az, amikor az ATV-beszélgetések egyik állandó résztvevője, váltig állította, hogy az állami tulajdon a korrupció melegágya, és csak a kormányzó koalíció klientúrájának a kialakítására jó. Senki - a vitavezető sem - kérdezte meg, hogy a szervezett magánhatalom lényegesen több privát pénze vajon miért nem alkalmas korrumpálásra és magán-klientúra kialakítására? Az ilyen félrevezetés mögött az húzódik meg, hogy a pénz szervezett magánhatalma nem tűri, hogy a saját kizárólagos vadászterületének számító bankszférába, valamint a reálgazdaság hitelezésébe a közérdeket képviselő demokratikus állam - a középosztály megerősítése végett - beleszólhasson. A pénzhatalmat kiszolgáló ultraliberális véleményformálók jól ismerik ezt az igényt, és hajbókolva ki is elégítik. Így válnak lefizetett lakájokká, a szervezett magánhatalom cenzoraivá.

A közvélemény tudatos megtévesztésére és képmutató befolyásolására pedig jó példa a 40 értelmiségi által írott gratuláló levél a francia kormányhoz a zámolyi romák menedékjogi ügyében. A krokodilkönnyeket hullató, és emberbaráti érzelmektől csöpögő értelmiségiek levelükben mindössze a cigányságot sújtó szegénység legfontosabb okát hallgatják el, noha soraikban több szegénységkutató neves társadalomtudós is van. A közhelyektől hemzsegő írásban egy szóval sem említik, hogy a kamatszedő magánpénzrendszer bevezetése következtében több százezer magyar állampolgár elveszítette a munkáját, köztük a főleg szakképzetlen munkahelyeket betöltő cigányok is. A kamatszedő hitellel működtetett gazdaság csak olyan munkát tűr meg, amellyel egyszerre elő lehet állítani a pénzoligarchiának a nagy kamatot, az államnak az ugyancsak nagy adót, a korporációknak pedig a globálisan versenyképes nyereséget és önköltséget. Számos a társadalom számára szükséges munkát végző ember került az utcára, mivel munkája csak társadalmilag hasznos, de nem lehet rajta nyerészkedni, és nagy kamatjáradékot bezsebelni. Az uzsoracivilizáció 1990-es években történő kibontakozása óta az Európai Unióban is tartósan 18 millióra nőtt a nyilvántartott munkanélküliek száma (a tényleges munkanélküliek száma ennek a kétszerese), és a mai napig nem sikerült csökkenteni a számukat. Az ultraliberálisok azon állítása, hogy a "piac" (vagyis a nemzetközi pénzvilág vezérkara) majd automatikusan megoldja ezeket a társadalmi problémákat, tévedésnek bizonyult nemcsak Amerikában és az Európai Unióban, de Magyarországon is. A baloldali liberálisoknak, a mai szalon-szocialistáknak ki kellene mondaniuk, hogy a pénzoligarchia kamatszedő hitelpénzrendszere korlátozta a fizikai gazdaság termelő tevékenységét, és vette el az elsősorban szakképzetlen fizikai munkát végző cigány munkavállalóktól az életlehetőséget. Az a rendszer tette még sanyarúbbá a magyar cigányság életét, amelyet az ő ideológiai segítségükkel importáltak Magyarországra. Szabadságot ígértek, miközben tudatosan a pénzügyi függés és nyomor rendszerét vezették be a társadalom túlnyomó része számára. Demokráciát mondtak, de a pénzoligarchia uralmát valósították meg. Piacgazdaságot ígértek, és helyette a monopolgazdaság szálláscsinálói lettek. Ez az uzsoracivilizáció mélyen a lehetőségei alá szorította a magyar társadalmat, és különösen keményen sújtotta a halmozottan hátrányos helyzetű rétegeket, köztük a cigány lakosságot. Ezért a magyar társadalmat és a jelenlegi koalíciós kormányzatot tenni felelőssé, enyhén szólva lelkiismeretlenség.

Nemcsak a megfelelő jogszabályok és az anyagi eszközök hiányoznak ahhoz, hogy megvédhessük az egyre arrogánsabb magánhatalomtól a szólás-, sajtó- és tájékoztatási szabadságot, hanem hiányzik az a közvélemény is, amely kellő megvetéssel sújtaná ennek a hatalomnak a cinikus és álszent kiszolgálóit is. Figyelmünket a rejtőzködő szervezett magánhatalomra kell függesztenünk, mert ma elsősorban ez az arctalan hatalom uralkodik felettünk, vele kell megküzdenünk azért, hogy valóban mi formálhassuk saját sorsunkat.

Dr. Drábik János"

És aki azért és csak azért hülyézett le a blogunkon bárkit amiért nem volt szocionista párti - 2006 után normális, jóérzésű és ép eszű ember önös érdek avagy megtévesztettség nélkül már nem volt ballibpárti...

Rongyember az akinek a 2006 október 23-ai magyarverés tetszett!

Annak az oldaláról akit a mostani liberálisok leidiótáztak a 66masodperc blogon. Neten már nicns csak archive.org-ban.

Innen :

http://web.archive.org/web/20070916194734/http://csocselek.mindenkilapja.hu/#

"Figyelmeztetés: A zenét a bal felső sarokban tudod leállítani. Persze, örülök, ha tetszik, és nem kapcsolod le.

Ami a rendőrt igazolja

A rendőröket egyenruhájuk (jelvénnyel), illetve szolgálati igazolványuk és azonosító számmal ellátott jelvényük igazolja. Amennyiben kétsége merülne fel az intézkedő személyazonosságával kapcsolatban, hívja a 107-es segélyvonalat!
(www.police.hu)

Az én október huszonharmadikám

- Ahogy én éltem meg... -

Vidéken élő srác vagyok. Régóta figyelemmel kísérem a közéleti eseményeket, aktívabban 2002 óta. Szeretem az országot, amelyben élek, és mindig is rosszul veszem, ha álnok, vagy éppen szélsőséges politikai csatározások maratalékává válik. Történelmi, és humán irányultságom folytán nem restelltem utánaolvasni, és feltérképezni az utóbbi 50 év magyar belpolitikai erőviszonyait. Már egészen fiatalon, általános iskolás koromban fura kapcsolat alakult ki bennem 1956- tal kapcsolatban. 9 éves voltam,amikor Nagy Imrét rehabilitálták, s az újratemetést a televízió is közvetítette. A mai napig emlékszem, hogy a Hősök terén fellobogózott ravatal, és az egész ünneplő-gyászoló tömeg lelkülete olyannyira meghatott, hogy önkétlenül sírni kezdtem. Miután ilyen állapotban rámtalált a nagymama, lekapcsolta a televíziót, és igyekezett megnyugtatni. Mit sem értettem akkor az egészből...
Aztán hirtelen elmúltak a kilencvenes évek is, így visszagondolva elrepültek.
Az egyetemi évek alatt pedig az érzelmi vonzódás mellett sikerült elmélyülnöm a lexikális ismeretekben is, így nem csoda hogy az események ismeretének tükrében érdeklődésem az elmúlt év(ek) eseményei folytán cselekvőkészséggé alakultak...

Sok élményem van a tavaly őszi események folytán... A legintenzívebb emlékem 1956 ötvenéves évfordulójához kapcsolható, amelyet örök időkig őrizni fogok a lelkemben, s biztos vagyok abban, hogy a felelősök egy nap vicsorogva fognak bűnbocsánat után esdekelni.

2006. október 23.

Korán keltem. Emlékszem, hogy első tettem a televízió bekapcsolása volt. Kíváncsi voltam, hogy hogyan ünnepelnek a Napkelte című műsor műsorvezetői, vendégei. Szürkeség fogadott a televízió képernyőjén, miközben mosakodtam, ruháimat pakoltam, készülődtem Budapestre. A fél hetes hírekben hallom: Az éjszaka folyamán kiürítették a Kossuth teret, mert a tüntetőknél veszélyes magatartásra utaló eszközöket; baltát, zokniba csavart faszenet, Isten tudja még mit találtak. Természetesen ismét elfogott az undor, és ugyanakkor tragikomikusnak találtam az esetet, és média reggeli tálalását...Egy táborozó csapatnál ugyanis bizonyára megvannak az előbb említett kellékek, hiszen szükségesek a tábori léthez, másodszor pedig azm, hogy hajnali kettő-három óra körül találják meg ezeket "rajtaütésszerűen", az már több mint nem véletlen a táborozó csapattól rettegő hatalom esetében. Kimondva: a Kossuth tér éjjeli kiürítése okt. 22-ről 23-ra virradó éjjel előre eltervezett volt, a Napnál is világosabb, s a Kormány utasítására történt a rendvédelmi szerveken keresztül,annak biztosítása érdekében, hogy zavartalanul, és félelem mentesen ülhessék meg a külföldi delegáció előtt ezt a napot.

Hajnalban a téren

Felöltözvén, lekapcsoltam a tv-t, majd sürgettem édesanyámat, hogy igyekezzen. Ő is velem jön, nem akar egyedül felengedni Budapestre, féltett. Én csak mosolyogtam, hiszen rég nem vagyok már gyerek, no de ilyenek az anyák. Büszkén kitűztem barna zakómra a piros-fehér-zöldet, majd indultunk is. a buszmegállóban cstlakozott hozzánk egy falubéli kedves lány ismerősöm, így hármasban utaztunk le a közeli nagyvárosba, ahonnan fél 8 körül indultunk tovább Budapestre szintén autóbusszal. A továbbindulás előtt lefutottunk a városba, mondván talán találok egy nyitott újságos trafikot, hogy előző napi lapot vegyek. Lapot ugyan nem kaptunk, de pár mécsest vásároltam, amelyet a 301-es parcella hőseinek szántam. Úton Budapest felé nyugtalanító hírek szivárogtak a bömbölő kereskedelmi adóról: "kiszorított tüntetők, fokozódó rendőri jelenlét". Ekkor azonban nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget az ügynek, mondván ez előző egy hónapban már megszokhattuk a hatalom erőfitogtatását. Lányismerősöm, nevezzük Timinek; szakdolgozatához olvasott, én édesanyámmal beszélgettem, és gyönyörködtem a busz ablakán keresztül a párás napfelkeltében.
Délelőtt 10 óra előtt pár perccel érkezhettünk meg a budapesti Népligetbe, majd metróval utaztunk a Deák térig, ahol Timitől elbúcsúztunk, ám előtte megbeszéltük, hogy délután 4- kor a Fidesz nagygyűlésén találkozunk. Én és édesanyám a Deák téri sétálón átvágva, a József Attila utcán átkelve a Kossuth tér felé vettük az irányt. Hogy miért?- kérdezhetnéd. Nem tudom a válasz pontos okát megmondani. Leginkább az ünnep miatt ösztönösen vettük arra az irányt, s nyilván kiváncsiságból is. A magyar lélek legszentebb tere a Kossuth tér, hiszen eme helyhez köthető számos történelmi eseményünk, így például az 1956. október 25-i gyilkos kereszttűz, amelyben több százan haltak meg.

Utunkat folytatva rátértünk a Sas utcára.

Mellettünk ugyancsak konszolidált külsejű, ünneplős, vagy hétköznapi ruhás emberek, családok vonultak a Kossuth tér iránya felé. Teljes volt a nyugalom, alig volt autósforgalom. Aztán hirtelen távoli skandálások, ütemes zajok ütötték meg a füleinket.

Szent István tér (V.ker.) 2006.10.23, d.e. fél 11 körül

Tovább haladva feltárult jobbunkon a Szent István tér, mintegy 500-1000 főnyi zászlós, elégedetlen tömeggel. Rendőrök nem voltak a környéken. Nagy volt a zsivaj; egyesek skandáltak, mások hangosan, de konszolidáltan beszélgettek társaikkal. A téren külföldi hangokat is lehetett hallani, leginkább mosolygós bámészkodók voltak, fényképeztek, kérdezgettek,mi történik itt. Aztán a Szent István Bazilikából fél 11 után kijött a lengyel "delegáció", erre nagy üdvrivalgás tört ki, utalva az 1956-os lengyel-magyar szolidarításra, és az évezredes lengyel- magyar jóbarátásgra.

Szent István tér- Lengyel barátaink ( A Bazilika előtt)

"Menjünk a Corvin-közbe!"; "Menjünk inkább a Kossuth térre"- hangzottak a rigmusok. Közben egy szemtanútól megtudtuk, hogy a Kossuth teret valóban lezárták, és bekerítették, úgyhogy aligha lenne értelme visszatérni, hiszen őket is onnan nyomta ki a rendőrség. Tehát igazak voltak a hírek, amit a rádióból hallottunk. Nem értettem, hogy miért kell egy országvezetésnek a saját népét kizárni az egyik legfelemelőbb nemzeti ünnepről. Azaz értettem, de nem akartam elhinni.

Az 500-1000 fős tömeg közben spontán mozgásba kezdett, és elindult a Szent István térről a Hercegprímás utcán felfelé a József Attila utat érintve a Deák tér felé. Közben folyamatosan skandált, skandáltunk: "56, 56 !"- "Gyurcsány takarodj!" volt a fővezérszólam. Közben a Hercegprímás utcában az ablakokból mosolygós idős emberek integettek,és zászlót lobogtattak felénk. A menetben idősek, fiatalok egyaránt résztvettek.

Az indulás kezdetei (A Bazilika elől)

A tömegben felfedeztem a Kossuth téreik néhány vezéralakját, így Gonda Lacit is. A tömeg határozott léptekkel menetelt előre, és folyamatosan skandált, leginkább kormányváltó rigmusokat. A Bajcsy-Zsilinszky-Andrássy út-Deák tér találkozásánál a Bajcsy felől is jöttek, és egyre többen lettünk. A Károly Körútra rákanyarodva már több ezren lehettünk, majd tovább gyarapodtunk, hiszen a gyalogosok is csatlakoztak, sőt volt,hogy a villamosról szálltak le, miután megbénult a közlekedés. A Rákóczi útra térve a Blahánál már 5000 és 10000 fő közötti tömeg menetelhetett, hiszen az utca teljes szélességében haladtunk, folyamatosan skandálva, míg a József körúton át a Corvin közbe nem értünk. Itt körülbelül 2 órát tartózkodtunk, hallgatva a Corvin-mozi elé szervezett ünnepség felszólalóit, bár nem sokat lehetett hallani, hiszen nagy volt a hangzavar, néha "Induljunk, induljunk" skandálásba kezdtek páran. Teljes volt a zavar, egyesek a Kossuth térre kívántak visszatérni, míg mások pihentek, meg akarták várni az ünnepség végét. A Corvin- közben vagy 1,5 órát voltunk, kicsit lepihentünk, ettünk, hallgattuk a hallható ünnepi beszéd foszlányait. Nagy meglepetésemre a villamos-megállóban megpillantottam a volt sajtótörténet tanáromat, aki hetven év fölött meglepő hevülettel danolta a "Garibaldi csárdás kiskalapja" című népdalt, hegedűn kísérték.

Délután fél kettő körül egyre többen kezdtek szivárogni vissza az Üllői úton a Kálvin téren keresztül a Deák tér felé.

A Múzeum körúton folytatták útjukat, de a tömeg ekkor már nem öltött együtt vonuló jelleget, hézagosan vonult több ezer ember, leginkább a Bajcsy-Zsilinszky út felé. Egyesek a Kossuth tér "visszafoglalására" buzdítottak", mások csak csendesen követték a tömeget. Közben az Astorián is átvonultunk, ahol a Fidesz nagygyűlésre készülődtek, itt is békében gyűltek az emberek. Kora délután semmifajta rigmust, vagy rendbontó magatartásra utaló jelet nem láttunk. Olyan volt a város, mint egy felbolydult méhkas. Rendőrök, és értetlenül járkáló zászlós tömeg, s a fejünk felett járőröző helikopter: így jellemezném a kora délutánt.

Valahol Budapesten 2006. okt 23-án, kora délután

Édesanyámmal végre ki akartunk érni a Kossuth térre, hogy néhány mécsest helyezzünk el az '56-os emlékműnél, és persze kíváncsiak is voltunk, hogy miért ez a nagy felhajtás?! Mitől fél a hatalom, hogy több ezer kék ruhás rendőrdroid feszít az utak mentén? Attrocitásokkal nem találkoztunk, ahogy a Kossuth tér fele haladtunk. Közvetlenül a Kossuth tér előtt a Nádor utcánál egy vasrácsat húztak ki, mögötte felfegyverkezett rendőrnek tűnő monstrumok pózoltak pökhendi arccal. Néhányak próbálták nem tetszésüknek hangot adni a rács innenső oldalán, de a rendőrök meg se moccantak. Találkoztam egy- Kanadából hazalátogató- idős házaspárral is,akik értetlenül, és szomorúan álltak az események sodrában. 1956-ban disszidáltak, és azóta először tértek haza az ötvenedik évfordulóra, mégsem tudnak bejutni a Kossuth térre.

Édesanyámmal a kordontól pusztán pár méterre (sic!) leültünk kávézni, egy a Nádor utcában lévő kis kávézóba. Közben az ott ülő disputa megvitatta a városban kialakult helyzetet, és hírek keringtek arról, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úton véresre verik az embereket. No, a kósza hír be is igazolódott, amikor anyám telefont kapott, amelyben barátnője tájékoztatta, hogy a Bajcsyról elkergették őket a rendőrök, és majdnem megfulladtak a könnygáztól. Nem hangoskodtak, csupán éltek állampolgári jogaikkal, miszerint sétálnak az utcán. Meglepő módon azonban voltak olyan helyek a városban aznap tilos volt megközelíteni. Jómagam is megkérdeztem később néhány rendőrnek öltözött kék "dartvédert", hogy miért nem lehet az utca másik oldalára átmenni?! A válasz csak annyi volt, hogy "Nem lehet, parancs!" ...

A Nádor utcai kávénkat elfogyasztván, úgy döntöttünk, hogy visszaindulunk a Fidesz gyűlésre, így az Astoria felé vettük az irányt. Csakhamar- kb. délután 4 óra és fél öt között- kiértünk a Deák térre a József Attila utcán áthaladva a következő kép tárult riadt szemeink elé. (Lsd alsó fotó)

Bajcsy- Andrássy út- Deák tér találkozása, 2006.okt 23-délután 4 óra körül

A két locsolókocsival, és a több száz kék felfegyverkezett droid pár ezer hangoskodó, elégedetlenkedő tüntetővel állt szemben. A tüntetők skandáltak, és semmiféle erőszakot nem tanúsítottak. A rendőrség percenként felszólított az embereket, hogy hagyják abba "törvénysértő magatartásukat", és "hagyják el a területet". Persze senki sem mozdult. Mi viszont igen, és kíváncsiságból a Deák tér felé vettük az irányt. A Deákon kialakított "nemzeti gödör" mellett bámészkodtunk, mígnem a rendőrségnek nevezett azonosító szám nélküli arctalan massza könnygázlövedékeket nem lőtt ki. A "gödör" melletti tömeg nagyrészt bámészkodókból állt, néhányan a kormányt szidalmazták zászlóval a kezükben, de nagyrész nyugodtan álltak, vagy sétáltak, néha a provokátornak tűnő maszkos alakok közé mentem, már-már az élvonalban voltam, de egy-egy könnygáztámadás egyre inkább az Astoria felé kényszerített. A tömeg nagy része mozdulatlan volt, csak a rendőrsorfal előtt agresszorkodott néhány kormány által hangulatkeltésre használt provokátor. Anyámmal futásnak eredtünk a sokadik könnygázas támadás után, ugyanis elviselhetetlen volt már levegő a "gödör" mellett. Átmetünk a Deák tér közepére, illetve később az Astoria fele lévő csücskébe. Egyszer csak látom, hogy egy "S", majd egy "Z" betű "szalad" a 49-ces villamos vágányán. Hamar ráeszméltem, hogy a "Budapest, a szabadság főváros" feliratot szállítják a demonstrátorok, ezzel is kifejezve a Gyurcsány-rendszer ellen érzett elégedetlenségket. Én ezt szellemesnek találtam, márcsak azért is, mert Budapest nem a szabadság fővárosa; így legalább a helyükre kerültek a dolgok. A hosszú bámészkodás, és séta közepette elfáradtunk. "Eleget láttunk!"-gondoltam, most már hallgassuk Orbánt. Az Astoria felé vettük az irűnyt, de csak a Zsinagógáig jutottunk, mert olyna nagy tömeg volt. Itt leültünk, és szóba elegyedtünk egy nagymamával, aki 5-6 éves unokájával jött a Fidesz nagygyűlésre. Pár perc elmúltával - a durrogó gránátok- és folyamatos skandálás miatt hazaindult unokájával, nem akarta vezsélynek kitenni...mintha előre érezte volna. Elbúcsúztunk.
Olyan volt a Zsinagógánál, mintha két világ ütközött volna össze. A békés,határozott Orbán beszéd foszlányai keverdtek az emberek kétségbeesésével, és tenniakarásával, a gránátok robbogó hangjaival, és a rigmusok erejével. A két tömeg összeért, nem igaz, hogy volt egy és egy másik tömeg. A mozgás kontinuus volt a Fidesz rendezvénye és a tüntetés között, ami nem is meglepő.
Miközben vettem egy magyar zászlót, az árustól egy jóvágású fiatalember fehér "arc elé valót" vásárolt...

Lassan alkonyodott...Orbán beszéde a vége felé közeledett, mivel azonban akkora volt a távolság, hogy nem hallottuk, visszaindultunk a Zsinagógától a Deák tér közepe fele... Ez óriási hiba volt! Megálltunk a zöld park közepén, majd egyszerre nagy morajlást éreztünk a talpunk alatt, majd hallom a "Tank, elindult ...a tank..!" Balra nézek, s nem hiszek a szememnek, valóban látom a füstöt,és atank ágyújának csövét, amint a Bajcsy felé mozog.A többiekkel ellentétben én nem rohantam utána, hanem legyökerezett mindkét lában, és a távolból figyeltem az eseményt. Miután a tank leállt, ismét elindultunk az Astoria felé, ekkor lehetett lassan vége a Fidesz elnök beszédének.


Haza? ...de merre?Deák tér, Délután 6 óra körül

A Deák tér közepén haladtunk többegmagunkkal a hatalmas tömegben az Astoria felé, míg egyszer csak egy ordító "Falhoz!!" kiáltás csapta meg a füleinket. Hátranézvén látom,ahogy tőlünk pár száz méterre a kék vizet locsoló vízágyú vizet lövell felénk, majd hirtelen könnygázgránátok tucatjai tobbannak fel köröttünk. A balomon lovasroham száguld el mellettünk,miközben a megriadt többezres tömeg visítva, skandálva nyom bennünket az Astoria felé.


Ott futottunk anyámmal... Deák tér, este 6 óra után

Óriási volt a riadalom, egy tűt nem lehetett volna leejteni annyian torlódtunk fel, s csoda, csoda(!!),hogy nem tapostuk halálra egymást. A nagy menekülésben többször hallottam,hogy "Vigyázz, óvatosan, nyugalom!". Talán ennek is volt köszönhető,hogy nem tört ki nagyobb pánik... a nyomás már akkora volt, hogy az emberek ereje nyomott bennünket be a 24-es számú bérházba. (utólag néztem meg a számát) ... nem saját akaratunk vitt. Körülbelül ötvenedmagunkkal este hat óra után pár perccel a Gyurcsány-kopók nyomására egy pesti bérház könnygáztól bűzlő barlangjába szorultunk. Miután a könnygáz maró hatása megszűnt, hirtelen -máig nem tudom kitől- felhangzott a Himnusz. Ez a körülbelül 50 ember, akik eleddig nem ismerték egymást, és semmilyen érdek nem fűzte őket a másikhoz, egyszerre énekelni kezdte a Himnuszt. Nekem nehezen ment, mert az ijedelemtől, és a könnygáztól, valamint a meghatódottságtól el-elcsuklott a hangom. A kis zászlót, melyet vásároltam büszkén tartottam ki magam elé. 26 év után itt, ebben a szorult helyzetben értettem meg igazán e nemzeti dalocska értelmét,és EREJÉT. A Himnusz után a Szózat, majd a Székely himnusz következett, majd nagy csönd. Egy -láthatóan egyetemista- srác szolidárisan egy palack ásványvízzel kínálta körbe az embereket: mondván jó a könygáz tünetei ellen.
Miután a nagy riadalom alábbhagyott, észrevettük, hogy a rendőrsorfal éppen merőlegesen állt föl a 24-es lépcsőházi bejáratnál... ilymódon >

A "'24-es csapdája"- A Deák és az Astoria között, este 6 óra után

A lépcsőházból csak este hét óra körül kezdték az embereket kiengedni, mégpedig a Deák téri metrólejáró irányába. Mi este 7 órakor szintén kiszabadulhattunk, sokadszori kérésre. Az út a metrólejáróig egy könnygáz szagtól csípős holdbéli tájra emlékeztetett, ahol kék színű dartvéderek mozogtak csapatostul. Meglehetősen extrém látvány volt ez a tankkal, a barikádokkal. A "műveleti területen" néhány sajtófotóst" és a rendőröket kivéve senki sem tartózkodott. Mire leértünk a metróhoz, kiderült, hogy nem jár, így nem volt más választásunk, mint a Bajcsy felé felmenni az aluljáróból. A "Gödör" felé vettük ismét az irányt, de néhány maszkos rendőrfigura megállított bennünket, mondván mit keresünk mi itt?! A zászlómat gyorsan összecsavartam, és próbáltam intelligens választ adni: Vidékre tartunk haza, és mivel a Deák téri metró zárva, ezért az Arany János utcaiba kell, hogy átmenjünk. Nemleges választ kaptunk, majd egy másik irányt jelöltek ki nekünk önkényesen, mondván csak "arra szabad menni". Az az irány a volt buszpályaudvar "kifutója" volt, amellyel párhuzamosan vagy 50 maszkos, mozdulatlan arctalan rendőr sorakozott föl.Itt megint megállított a "fő-dartveder", de már nem tudom mit kérdezett, annyira dühös voltam, hogy szidalmazni kezdtem a kialakult helyzetet, de anyám gyorsan észbekapott, és lecsitított, majd kimagyarázta, hogy hova tartunk: "Haza kell jutnunk, holnap dolgozunk, engedjenek el." A rendőr kb egy-két percig habozott, majd éles hangon közölte, hogy: " Rendben, mehetnek, de csak a rendőrsorfal előtt!"

Aljas! Megalázó!

A rendőrsorfal végén egy férfi feküdt az oldalán, mellette egy rendőr a személyijét olvasgatta, no gondoltam, örülhetünk, hogy nem igazoltattak bennünket.

Budapestet a 20 órakor induló busszal hagytuk el, mondanom sem kell, milyen állapotban. Az utóbbiakban feltárt rendőrtettek mellett mi még örülhetünk, hogy viszonylag ép bőrrel megúsztuk a nemzeti ünnepet.

-Egy a csőcselék közül-

U.i: Az általam/ általunk megélt eseményekről sajnos sajátkezű felvételeket nem készíthettem. Az interneten talált fotóanyaggal próbáltam a megélt események folyamát illusztrálni.
Az író büszkén vállalja, hogy a jelen cselekményekben részt vett.

© mindenkilapja.hu

weboldalkereső:

Szeretnél Te is saját weboldalt? Regisztrálj!
Toplisták

Értékeld az oldalt:

látogatók száma: 557

2007-09-16 17:26:30
nemtelen rendőrei ütötték a népet
2007-08-23 14:42:13
Elég,ha eltakarodik! :)
2007-08-07 21:31:25
Nyaralás helyett lágerbe menjen Fletó!
2007-07-22 19:17:12
WC-ket amin lehúzzák magukat./
2007-07-22 19:15:51
Akormány mozgó patikákat akar./Telepítsenek mozgó
2007-07-20 21:17:58
Elkúrtad az országot,a jó Nénikédet!
2007-07-19 13:22:06
Gy.Ferikének Velorex-et, ne páncélautót!
2007-07-18 22:51:37
csak összejön végül,remélem!
2007-07-18 22:49:37
R.(ke)!Köszönöm a címet,holnap v.holnapután írok,
2007-07-18 17:14:02
írj a csocselek80@freemail.hu-ra
2007-07-18 09:49:33
Pufajkát neki, ne nagykeresztet!
2007-07-17 14:49:26
szombaton arra írtam,sz.tem megint nem ért célba!
2007-07-17 14:46:23
R.(ke)!1 E-mail címet találtam az elérh.között,
2007-07-13 19:17:14
Minden hozzászólásnak örülünk :)
2007-07-13 13:16:38

2007-07-11 15:12:50
a kurva anyád te buzi
2007-07-09 15:14:09
jó a honlapod
2007-06-23 10:03:53
Köszönjük intellektuális hozzászólásodat! :D
2007-06-22 17:43:45
rohadék Fidesznáci banda
2007-06-22 17:42:59
Ütni verni a rohadt Fidesz lumpeneket!
2007-06-22 17:42:08
Nincs gond a csőcselék rendesen megszpota!!!!!!l
2007-06-12 18:57:28
23-án nem zsaruk voltak, hanem egy új "Á.V.H" :(
2007-06-12 13:28:54
Ezek után nem lehet többé megbízni a zsarukban!
2007-06-11 11:53:02
Nem nehéz, hanem nemes... :)
2007-06-10 21:53:04
Hát igen! Ez nehéz ügy!
2007-06-05 22:13:00
Nosza, fogjunk össze! :) Várom a tippeket!
2007-06-04 21:05:54
Összefogni!
2007-06-04 14:19:51
nagyon jó az oldal
2007-06-03 18:49:42
Üzenj bátran, vagy írj bővebben!
2007-06-03 16:44:31
Félni nem tőlünk kell...
üzenet (max 50 karakter):

+ frissítés +

IDÉZET VÉGE

Vagy amit egy, balmédia nyalonc szarházi komcsi zsidó által FIZIKAILAG megfenyegetett kislány

Ócska szar balliberális maszopos megélhetési hollókoszt-kisiparos bérnyalonc nácizik és hisztériázik, de hiszen nekik ez a lételemük. Talán mert a lány naponta ötvenszer hallja az ajvékolás (állítólag itt őket kiirtották de mégis egyre több a megélhetési "túlélő"!!!), az ő JELENKORI bajával, anyagi és egyéb okokból elmaradó polgári jövőjével meg nemhogy törődnek de ++ellátják a baját++ az ilyen bértollnok patkányok, nomeg neoliberális gazdáik. Elemi létfeltételei, létérdekei sérülnek nemcsak neki, de neked, nekem, nekünk is, nemzetközi média szaremberei mocskolják ezt a valódi "Sophie Scholl" kislányt -hasonlóan aránytalan túlerővel- aki "bankok ellen vándorlány" és radikálisan nemzeti épphogy nem mert "nem gondolkodik" hanem MERT nagyon helyesen belátja hogy nemzeti és egyéni tragédiákba vezet a szocionizmus - de ő a szélsőséges és nem a bankáruralom, persze. Hányok tőletek szar álszent emberileg is ócska lélektelen libsákok. Egy földespéter féle népszabóságos kamumuki különben se pofázzon humanista jó érzésről meg történelemtudásról, aki április 4-et felszabadulásnak hazudja, meg a krausz tamás féle haverjaival a gulágrendszert mentegeti, mosdatja. Jól ismerjük mi már a vörös patkányok hazai történelmét : 1919, 1948, 1956, 2002, 2006 de nem kapnak több esélyt!!! Az az igazi baja ám, hogy nincs már állami lóvé galamus(zi)ra, klubhálóra népsavára hócipőre meg a többi hazug manipulatív szadeszos szarra ahova szemetelte a baromságait a haverjaival együtt.

"Mihez van joga a liberális értelmiségnek?
2013. április 20. 11:00

Kiss József: És joga van a magukat liberálisnak hazudó honfitársainknak Ausztriában, Németországban, Franciaországban félrevezetni az erre kapható értelmiségieket a magyar politikai és kultúrviszonyokról, hogy kellemetlenséget okozzanak a hazai, nemzeti, konzervatív értelmiségieknek. Akiknek szinte egyébbel sem telnek mindennapjaik, mint hogy a meglepően kreatív rosszindulat megnyilvánulásainak jeleire reagálnak. Nem alkotni, nem építeni, nem rendet rakni, csak reagálni, nyelni, fejünket csóválni. Magyar Hírlap, 2013. április 19."

Mihez van joguk? Szerintük : hazugságokkal rombolni büntetlenül, persze közben végig azt visítva megszűnt a demokrácia. Elmúlt 30-40 év legvisszataszítóbb szocionista rémalakjait felvonultatva mint "új, hiteles" arcokat. Magyarországot külföldön így lejáratni hazaárulás. Annak idején, a tanácsköztársaság bukása után ugyanilyen beállítottságú emberek ugyanúgy végigjárták a nyugatot, az anyaországot mocskolva. Nem mintha nekik valaha is a hazájuk lett volna, azt ők maguk nem akarták már akkor sem.

A cionisták őket szánták ide helytartónak, mert nem kötődnek a magyarsághoz sőt gyűlölnek minket!!! http://alfahir.hu/node/32975

Aki kiszolgálja, tipikus példa ;>)

"ha a nagyvíz túloldalán valami suttyó hülyegyerek, akinek kikerülve az egyetemről még a tojáshéj ott van a seggén, véletlenül elüt egy gombot a klaviatúrán, itt a sárgolyó túloldalán azonnal nő az autórészletem!"

Nem (csak) más a véleménye, hanem mások az érdekei. Helyi közössége elleni árulásához képest aprópénzért betölti a maga kis szerepét ebben a JELENKORI emberellenes gépezetben, különösebb fenntartások nélkül kiszolgálna bármilyen hatalmat, emiatt nincs erkölcsi alapja nácizni.

"És még valamire figyeljünk oda a szakértő szavait olvasva, de mégpedig nagyon! A cél, a teljes foglalkoztatottság, vagy a teljes jólét helyett, a teljes globalizáció, értsd: a teljes és feltétel nélküli… majdnem azt írtam megadás, de tulajdonképpen azt is írhattam volna, hiszen a teljes, akadályoktól mentesített, sallangoktól megszabadított kizsákmányolás az, amit globalizáció néven biztosítani akarnak a kevés számú kivételezett számára. "

FÁJNEL FÓR – avagy: Lájkolod a globalogazdit?
Posted on 2013/04/27 by Híradmin

Kérem a tisztelt Olvasót, ne nézzen értetlenkedve a cím láttán. Ez kérem, tisztelettel újmagyarul van! De talán korrektebb és helyesebb a sokkal találóbb, bár kétségkívül némi orwelli felhangokat sugalló „újbeszél” kifejezés használata. Igen, jól tetszik sejteni, ez az internesönel trendi lengvidzs verzsön, vagy legalábbis annak ész nélkül való majmolása, valamint a magyar társadalomra mindenáron történő ráerőltetése.

Történt ugyanis, hogy a reggeli kászálódás közepette megütötte a fülemet a tévéhíradó sport rovatának tudósítása. A riporter arról beszélt, hogy mely csapatok jutottak be a fájnel fórba. Négyes döntő, vagy a legjobb négy, mint olyan, már nem létezik, itt van helyette a fájnel fór, ahova, ha nem is drímtímek, de minden bizonnyal a legjobb hazai gárdák jutottak be. Tetszik érteni? Én momentán nem értem! Mi a rossebnek kell ide is beerőltetnünk már kora reggel idegen hangzású ánglius szavakat, amikor magyarok sokasága amúgy is álló nap a Word szövegszerkesztő előtt görnyed a munkahelyén? De ezzel persze még nincs vége, tetézzük a bajt, ráteszünk még jó néhány lapáttal…

A szerencsétlen sorsú botcsinálta zsurnaliszta több alkalommal is kihúzta már a gyufát a magát polgárinak, ne adj’ isten nemzeti érzelműnek tituláló társaságban, amikor nemes egyszerűséggel rezzenéstelen póker arccal közölte a többiekkel, hogy neki bizony az Index van beállítva kezdőoldalnak a böngészőjében. Nos, ezúttal is ez az oldal, és a rajta olvasható egyik anyag késztetett arra, hogy visszaüljek a klaviatúra elé, és ismételten belekezdjek a billentyűk kitartó püffölésébe.

A szóban forgó írást Szalai Bálint jegyzi, a címe pedig: „Globalózungok vezetik félre a gondolkodásunk”. Itt található. http://index.hu/gazdasag/2013/04/22/ghemawat-interju/

A portál Pankaj Ghemawat globalizációval foglalkozó közgazdásszal készített interjút. Ha valaki elolvassa ezt a cikket, akkor érti meg igazán a „fordítva ülünk a lovon” régi magyar mondás igazság-, bölcsesség- és jelentés tartalmát. Az indiai közgazdászguru – a cikk mellett olvashatják a nacionáléját, nem semmi! – megállapítja, hogy még rengeteg lehetőség van a globalizációban, egy csomó minden még kiaknázásra vár. Nos, könnyen meglehet, hogy a gyarmatbirodalom innenső végéről némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Idézünk a cikkből:

„– Rengetegen őszintén félnek a globalizációtól. Ez is fakadhat ebből a globalózungból?

– Igen, ez az egyik baj vele, hogy felnagyítja az akár jogos aggodalmakat is. Például a bevándorlás számos európai országban igencsak kényes téma. Több nagy nyugat-európai országban végeztek erre felméréseket, amik szerint az emberek 24-25 százalékra teszik a bevándorlók arányát az országukban, holott a valódi arány 8 százalék körül van. Nem azt mondom, hogy a 8 százalék nem fontos vagy nem kell vele külön törődni, de teljesen másképp kell hozzáállni a torzítottan érzékelt jelenségekhez.”

A globalizáció kétségkívül sajátos és a maga nemében egészen biztosan egyedülálló terméke az a jogi keretrendszer, amely hazánk minden napi létezését szabályozza, s melyet Európai Unió néven ismerünk. Vagy – ahogyan Dr. Halász József munkásságából kiderül – inkább nem ismerünk.

Gondoljanak bele! 8%-os aránynál már referendumot kell kiírni annak érdekében, hogy nyugat-európai országban ne épülhessenek mecsetek! Mi lesz, itt mondjuk 20, vagy 50%-nál? Mint nemzet, vagy állam, egyszerűen megszűnünk létezni, mert mindenki akkor és odamegy, ahova, és amikor csak akar? Minden és mindenki szabad áramlása?! Ne feledjék: a szakértő közgazdász szerint még rengeteg lehetőség van a globalizációban, egy csomó minden még kiaknázásra vár!

Aztán itt van egy másik nagyon érdekes példája a lovon történő fordítva ülésnek:

„– Tudna még mondani olyan példákat, ahol jellemzően hamisan észleljük a globalizációt?

– Nemrég felmerült Obamáék stábjában, hogy a munkahelyteremtés érdekében betiltsák a kínai importot. Bemutattuk nekik, hogy a teljes amerikai végső felhasználásban kevesebb, mint 2 százalék a Kínában gyártott termékek aránya. Szóval valószínűleg egy ilyen erős lépéssel sem lehet megoldani a 8 százalékos munkanélküliségüket, le is tettek az ötletről. Ezek csak példák, de jól mutatják a politikának is, hogy a további integrációnak még rengeteg tere van, és hogy a félelmeik sokszor igen túlzottak.”

Itthoni híradásokban teljes iparágak (lásd textilipar) tönkremeneteléről, vagy éppen vergődéséről, tengődéséről szólnak a hírek az „óccó” kínai tömegtermelés miatt. Az Európai Unióban nem nézik valami jó szemmel, hogy hazánk szeretne Kína legfőbb előretolt kereskedelmi hídfőállása lenni a kontinensen. Gondoljanak bele! 2 százalékos aránynál már most szinte mindenre az van ráírva: Made in China! Mi lesz itt 5, 10 vagy éppen 50%-nál? Mint nemzet, vagy állam, egyszerűen megszűnünk létezni? És akkor azt mondja ez a messziről gyütt ember, hogy még korántsem aknáztuk ki a globalizációban rejlő lehetőségeket!

Megyünk tovább!

„India még egy elég nagy ország, de ha Magyarország méretére gondolok, akkor elég érdekesnek találom azt, hogy megpróbálják kizárni a külföldieket azért, hogy a hazai cégek életben maradjanak. Ez nemcsak nem hatékony, hanem egy egész sereg egyéb probléma forrása. Különösen kis országoknál érthetetlen, ha megkérdőjelezik a globalizáció előnyeit. Az USA-ban még lehetnek olyan viták, hogy működhetne-e elzárkózottabban az ország – bár a válasz szerintem nem –, de ilyen összehasonlíthatatlanul kisebb országnál ez egyszerűen nem lehet kérdés.”

Ilyenkor érti meg igazán az ember Géczi Gábort, amikor azt mondja, a szakértő a legrosszabb valamennyi kutyaütő közül. Főleg, ha messziről gyütt, mert azok meg általában azt mondanak, amit akarnak!

Szinte már minden mozdíthatót elvittek, kiárusítottak, elkótyavetyéltek, szinte már semmink sincs! A lakosságtól tömeges méretekben történő ingatlanelvétel devizahitelezés címén a szemünk előtt zajlik éppen. Ha lassan is, de most kezd kapcsolni a mindenkori magyarnak nevezett kormány, hogy az a bizonyos sokat emlegetett kapanyél visszafele sült el. Túl hamar, túl mohón vezényelték le a dolgot, talán mégsem jó ötlet milliós tömegeket utcára tenni a nagyvárosokban, mert annak beláthatatlan következményei lennének.

Ciprus – és szintén a nagyságos, fényességes európai porta kapcsán – láttuk, milyen következményekkel jár az, ha bizonyos körülmények között a törvény erejével, kötelezően kényszerítik az embereket arra, hogy szinte teljesen külföldi magánkézben lévő szolgáltatási szektorra, a bankrendszerre bízzák a pénzüket. Teljes kiszolgáltatottság vár rájuk. A pénzük egy részének pedig bottal üthetik a nyomát!

Láttunk olyan tévés tudósítást, ami gyakorlatilag a középkorba repít vissza bennünket. Ha ki akarsz menni a faluban a temetőbe, kerüld meg a vilidzset (internesönel trendi lengvidzs verzsön, csak azért, hogy tartsuk a színvonalat), szóval kerüld meg a fél falut, mer’ a másik fele, beleértve az utakat is, már az osztrák sógor tulajdonában van! De ez még nem elég! Nyílj meg jobban, nyílj ki még ennél is jobban, liberalizálj még ettől is többet, mer’ a szakértő aszonta, hogy „Különösen kis országoknál érthetetlen, ha megkérdőjelezik a globalizáció előnyeit.”

Ilyen van? Bizony! Itt ilyen van!

Vannak, kik állítni merészek, hogy egy ilyen kis országnak, mint hazánk, még lélegzetet venni is csak radikálisan szabad. Nos, itt a következő rövid idézet a cikkből, mely szerint a radikális lélegzetvétel manapság lehetetlen, hogy ne mondjam, egyenesen be- és meg van tiltva, hiszen a nagyságos és fényességes európai porta nélkül már rég fulladoznánk!

„A magyar export 85 százaléka megy Európába, közel 75 százalék pedig uniós országokba. Ebben a helyzetben azért érdekesnek tűnnek azok a hangok, amik szerint az országnak nincs szüksége az EU-ra.”

Mondjuk azt is érdemes lenne megnézni, milyen az unióba exportáló cégek összetétele és nagyságrendje. Lehet, hogy meglepődnénk, hogy hány hazai és hány hazánkba települt, de külföldi tulajdonú (értsd a hasznot vagy annak tetemes részét adózatlanul az anyaországba továbbító) cég alkotja ezt a csapatot?

A különböző kvótákra, harmadik féllel való kereskedést előíró szabályokra ne is vesztegessük a drága időt. Ezek sok esetben korlátozó rendelkezések, melyek – ha nem lennénk tagok –, nem is léteznének. És, ahogyan a szakértőtől hallhattuk, még rengeteg a kiaknázásra váró lehetőség, amit a globalizáció tartogat a számunkra!

A magyarokkal kapcsolatban gyakran elhangzik a vád, többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk, hedonizálunk, nem dolgozunk eleget. Bogár prof. már többször is elmondta, adatokat citálva a szerencsétlen tévénéző elé, hogy ez úgy hazugság, ahogy van. Harminc évvel ezelőtti egy főre eső reálkeresettel dolgozunk, mint a barom, s ahogyan azt a következő idézetből is látjuk majd, rossz módszerekkel, az elavult gazdasági szerkezet erőltetett fenntartásával semmiképpen sem lehetünk sikeresek. De talán ez az, ami a mi hazánk számára elő van írva, ebben az éppen csak globalizálódott és még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget tartogató mammoni világban, nekünk meg van tiltva, hogy sikeresek legyünk!

„Érdekes felmérés volt, amikor megkérdezték minden uniós ország polgárait, hogy szerintük melyik országban dolgoznak a legkeményebben az emberek. Minden ország a németeket tette az első helyre és saját magát a másodikra – kivéve Görögországot, ahol pont fordítva történt. Most nevet, mások is ezt teszik, de ha megnézzük az OECD adatait, akkor egy átlagos görög munkavállaló hozzávetőleg 2200 órát dolgozik egy évben, míg egy német 1400-at. Hivatalos munkaidő alapján a görögök dolgoznak a legtöbbet az unióban, a hollandok és a németek pedig a legkevesebbet. Persze a németek jóval termelékenyebbek, de amikor az EU-s küldöttség azt javasolta a görögöknek, hogy dolgozzanak egy nappal többet – na, az nem tényeken, hanem egyértelműen előítéleteken alapult.”

Ebből is látszik, mennyire alkalmatlanok a válságkezelésre a múlt emberei a múlt eszméivel. Komolyan mondom, mintha csak Bandit, a lovat hallanám Orwell Állatfarmjából. Bandi szegény szinte csak két mondatot hajtogatott zsolozsmaszerűen. Az egyik így hangzik: Napólajos elvtársnak mindig igaza van! A másik pedig ekképpen szól: Ezentúl még keményebben fogok dolgozni!

Dolgozz többet, akkor majd jobb lesz! Közben dehogy! Neked sose lesz jobb, csak nekik! Ki tudja, tán a tervutasításos népgazdaságból maradt meg az egykori NDK-s kancellár-asszony állandó megszorítás mániája? Amiről egyébként már maga a Nemzetközi Valutaalap is kijelentette: zsákutca. Nem az számít, mennyit dolgozol, hanem az, mennyire vagy termelékeny! A kettő nem ugyanaz! Papíron a szocializmusban mindenkinek volt munkája, a kevés számú kivételnek pedig, akinek nem volt, papírja volt róla, hogy nincs neki.

De az is világosan kiviláglik a szakértő közgazdász fenti mondataiból, hogy a rengeteg kiaknázatlan lehetőséget tartogató globalizáció a modernkori rabszolgatartás érdekében kidolgozott rendszer. Hatalmas torzulásokat, aránytalanságokat okoz, s mint ilyen, csak darab ideig fenntartható, idővel fellázad ellene az emberiség. A cionista világlobby a túlerőltetett fogyasztási kényszeren és a fékevesztett „mindenki azt csinál, amit akar” jegyében tomboló, tévesen liberalizmusnak nevezett valamin keresztül tartja kezében Amerikát és Európát. A sárgolyó többi lakójának kezd elege lenni abból, hogy modernkori bér- és adósrabszolgaként ennek az árát vele fizettetik meg nap, mint nap.

Gondoljanak bele! Mi fog történni – teszem azt, szintén a rengeteg lehetőséget magában rejtő globalizáció jegyében –, amikor úgy minden ezredik kínai majd autóba akar ülni? Beszól nekik Amerika, hogy ácsi gyerekek, nektek nem jár, ti maradjatok a riksánál, különben öt év alatt kifogy a világ az üzemanyagból? Igaz, hogy mi már több mint száz éve tömeges méretekben autózunk, de ti meg nem! Úgyhogy – mondjuk az elővásárlási joghoz hasonlóan – a mi jogunk ahhoz, hogy újabb száz évig autózhassunk, előbbre való, mint a tietek!

Még hogy nincs eléggé globalizálva a világ? Ma, amikor már nincsenek elszigetelt helyi válságok? Hiszen, ha a nagyvíz túloldalán valami suttyó hülyegyerek, akinek kikerülve az egyetemről még a tojáshéj ott van a seggén, véletlenül elüt egy gombot a klaviatúrán, itt a sárgolyó túloldalán azonnal nő az autórészletem! És mindenki érintett a válságban. Nincs olyan, hogy nem! Ma már csak gyermekkorunk „Kocog és kidob” társasjátékában van olyan, hogy egy körből kimarad! Itt bent maradsz, ha akarod, ha nem! Akkor is, ha több tízezer kilométerre vagy az események helyszínétől! Azt gondolnád, mi közöm van nekem ehhez? Még nem tudjuk, de majd kitaláljuk! Az uniós tagállamok másik uniós tagállam bankjában kell, hogy tartsák pénzük egy részét! Uniós jog szabályozza, felülírva a nemzeti jogalkotást, hogy a bankokban elhelyezett betétek után egységesen minden országban mekkora összeg után vállalnak garanciát. Még hogy nincs eléggé globalizálva a világ?

És még valamire figyeljünk oda a szakértő szavait olvasva, de mégpedig nagyon! A cél, a teljes foglalkoztatottság, vagy a teljes jólét helyett, a teljes globalizáció, értsd: a teljes és feltétel nélküli… majdnem azt írtam megadás, de tulajdonképpen azt is írhattam volna, hiszen a teljes, akadályoktól mentesített, sallangoktól megszabadított kizsákmányolás az, amit globalizáció néven biztosítani akarnak a kevés számú kivételezett számára. Maga a rendszer olyan, bele van kódolva a hihetetlen mértékű kiszolgáltatottság és a hihetetlen mértékű szolgai létezés. Mindez az uniformizált, zökkenőmentesen a maximális profitot biztosító fogyasztói társadalom létrehozásának érdekében. Az engedelmes fogyasztó a szó legszorosabb és mindenféle értelmében, minden pénzt megér.

Minden ebbe az irányba mutat. Sorvaszd el a nemzeti öntudatot, vedd el a múltat és a valódi történelmet, tegyél a helyébe egy hazug másikat, ami lehet, hogy csak kicsit, a részletekben tér el, olyan mintha, de mégsem ugyanaz. Mintha ország mint(h)a polgárai számára készült, a falanszter engedelmes lakóinak. Szegény Madách, ha ma élne, lehet, hogy átírná a tragédia vonatkozó fejezetét, mert, hogy túl lájtosra sikeredett annak idején, a valóság messze felülmúlta írói munkásságát.

A rendszer életképtelenségét mutatja az a nemrégiben a világhálóra feltett kép, melyen arcok láthatók. A klasszikus három majmos nem hall-nem lát-nem szól felállás. Az van alá írva több ezer halott Szíriában, Palesztínában, Burmában. Alatta három könnyes szemű arc és a hozzájuk tartozó szöveg: 3 halott Bosztonban, és a világ gyászol. Nem az emberáldozatok számának relativizálása az, amit meg kell értenünk ebből a képből, hanem azt, hogy ez a legbeszédesebb bizonyítéka annak, mennyire torz és embertelen ez a világra ráerőltetett, egyen-fazon mintára kialakított sivár létezésmodell. Előírják számodra – élj a bolygó bármelyik részén –, kit, mit tarthatsz értéknek, jónak, rossznak, mi az, amiről kötelezően nem beszélhetsz, mi az, amit enned, innod, fogyasztanod kell, ha trendi akarsz maradni és hasonlók.

Még, hogy a világ nem eléggé globalizált? Bele se merek gondolni, mi fog történni, ha még ennél is globalizáltabb lesz! Ha ezt kénytelenek leszünk meglátni, megérezni, megtapasztalni, akkor olyan világ fog következni, amit az ember még az ellenségeinek se kíván!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

http://www.johafigyelunk.hu

http://internetfigyelo.wordpress.com/

Nemzeti InternetFigyelő

Az ál szkeptikus ateizmus - materializmus, vagy az elvakult bigott dogmatizmus. Mert valódi kételkedő abban az állításban is kételkedne hogy nincs Isten!!! ;-P

Tarnóczy Szabolcs: Szocializmus és kollektivizmus, avagy a nemzetek elveszett paradicsoma

Mikor Vona Gábor pártelnök a Jobbik ideológiai önmeghatározásáról beszélt, kihangsúlyozta, hogy a mozgalom nem nemzetiszocialista, mert nem a faji felsőbbrendűség elvén alapul. Egészen természetes, hogy ha valaki Krisztus tanításából indul ki, nem vallhat genetikai determinációt, ez ellentmondana a szabad akarat tanításának. Azonban nem árt tudatosítanunk azt sem, hogy a nemzetiszocializmusnak az árja fajelmélet nem szükségszerű velejárója, ez csak németországi változatára volt típusosan jellemző. (Mellesleg sajátos, tükörszerű leképződése ez a szemita felsőbbrendűségi szemléletnek!)
Manapság különösen fontos lehet tudatosítanunk, hogy mind a nemzeti, mind a szociális eszmeiség alapvetően Istentől ihletett. Azért hajlamos korunk embere erről megfeledkezni, mert a felvilágosodás, a racionalizmus és a liberalizmus újkori méregelegyéhez észrevétlenül még egy negyedik is vegyült: az individualizmusé. S mivel rejtettebb, ezért talán veszélyesebb is a másik háromnál. Akit megfertőzött, az a nemzeti és a szociális gondolatot általában fölényes undorral hárítja el magától.
A gonosz – szokása szerint – korunk mind a négy fertőző betegségét valamely valós érték megrontásával hamisította. A felvilágosodás azzal kecsegtetett, hogy az ember babonára, mágiába vetett vakhitére való hajlama csökkenni fog; ehelyett azonban csak egészséges, transzcendensre irányuló fogékonyságát vesztette el. A racionalizmus lehetőséget adott volna arra, hogy az ösztönök uralma mérséklődik, és kiegészül a logikus gondolkodás problémamegoldó képességével; ehelyett főként csak logikusnak tűnő téveszmék váltak merev dogmákká. A liberalizmus feladata lett volna, hogy az embereket felszabadítsa a tradicionális, de irracionális tabuktól és korlátoktól, hogy a lehetőségek végtelen gazdagsága révén válhasson a Teremtő munkatársává. Ehelyett viszont szabad lehetőségeivel visszaélve az ember csupán az Isten alkotta természeti rend ellen lázadt fel. Az individualizmus pedig esélyt teremthetett volna arra, hogy az egyén kibontakoztathassa személyisége egyedi képességeit; ehelyett pusztán az önzés, az embertársak iránti felelőtlenség, az elmagányosodás és a társadalmi atomizálódás eszköze lett. Ráadásul mérge oly mélyen hatolt a tömegek agyának és szívének mélyére, hogy mára ezért fintorognak a nemzeti összetartozás érzéséről hallván éppúgy, mint ha a szociális érzékenység kerül szóba.
De lássuk, mennyiben és miképpen isteni eredetű e két emberi fogalom. A teremtett személy ugyan önálló és egyedi identitással és akarattal rendelkező lény, ennek ellenére Isten képének csak párban tekinthető! A nő és a férfi párkapcsolata, valamint szerelmük gyümölcse, a gyermek, mint család, a Szentháromság tükörképe. A teremtő szaporodásban Isten társai, a család a létfenntartás tere, vagyis az ember viszonylény. Alapvetően közösségi, vagyis szociális szellemi struktúrával rendelkezik, emberségét csak más emberekkel megélt kapcsolatában bontakoztathatja ki. Nem véletlenül nevezi az Újszövetségi Szentírásban János apostol, a „szeretett tanítvány” az Istent szeretetnek, ezen egyedülálló identitás a Szentháromság belső közösségi kapcsolatára éppúgy utal, mint a képére alkotott ember családi közegére. Ebből logikusan következik, hogy az ember istenszeretetének nem csupán másodlagos következménye emberszeretete, hanem egyetlen adekvát gyakorlati megvalósulási módja is egyben. Magyarán az ember természeténél fogva közösségi lény, szociális alkatú; más szóval azt is mondhatjuk, ha nem szocialista, akkor embertelenné, erkölcstelenné válik!
(Lényegében a hungarizmus is nemzeti szocialista eszme, annak a magyar Szent Korona-eszmény alapján álló, speciális formája. Hiszen népünk küldetése, hogy Krisztus szenvedő szeretetét és feltámadását mutassuk be az összes népek számára. De mivel a hungarizmus fogalmát apró, hiteltelen, agresszív csoportocskák – legitimitásukat igazolandó – már illetéktelenül kisajátították, nevezzük az igazi isteni, magyar vezéreszményt ezentúl „hunnizmusnak”!)
Természetesen az ember alapvető szocializmusa nem sokban emlékeztet a szocializmus politikai eszméjére, még kevésbé gyakorlatára; de ez mit sem változtat isteni eredetén. A gonosz mindig a legszentebb értékek meghamisítására összpontosít. A politikai szocializmus és kommunizmus vezetőinek magatartásában annyi szociális érzékenység sem volt, mint amennyi előbőr a hímtagjaikon. De nem csak a gyakorlatot fuserálták el, amivel mentegetni szokták őket, hanem már az elmélet is telve volt oly abszurd és groteszk vonásokkal, melyekből csakis torzszülött magzat születhetett. Ilyenek például a szükséglet szerinti anyagi javak objektív mértéke, a magántulajdon kényszerrel történő megszüntetése, az osztályharc beteges elmélete, a munkásosztály társadalmi vezető szerepe, vagy a proletárdiktatúra szükségessége, hogy a vallás nép ópiumának minősítését már ne is említsük.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a fajta hamisított szocializmust hétágú gyertyatartók pislákoló fénye mellett fércelték össze azok, akik célja az volt, hogy az emberiséggel egyszer s mindenkorra meggyűlöltessék a közösségi szolidaritás isteni alapelvét.
Az internacionalizmus eszméjét is azért erőltették a társadalomra, hogy ezzel próbálják lenevelni a természetes és egészséges nacionalizmusról. Hiszen logikus, hogy ha a Teremtő akarata az volt, hogy az emberi faj rasszonként töltse be a földet, akkor az emberi nemnek előbb-utóbb kisebb és nagyobb életközösségekben kellett gyakorolnia – szociális módon – az éltető szeretetet. A vándorló, nomád család előbb nagycsaláddá, utóbb nemzetséggé, majd letelepülve államalkotó nemzetté vált. A nemzetek egységét általában a sorsközösség, a közös múlt, a közös vallás, a közös kultúra, a közös nyelv, és a közös célok sorsközösség biztosítják. Az egyetemes emberiség globálisan csak akkor működőképes, ha kisebb egységek, a család és a nemzet zártabb rendszere is jól funkcionál. Ha jól emlékszem, Balczó Andrástól hallottam egyszer egy kitűnő hasonlatot erre: csak a jól kiégetett téglákból felépített ház állhat fenn évszázadokig, a homogén sárból emelt falakat hamar összedöntik az időjárás viszontagságai. A kisebb emberi közösségek helyes működése pedig azt jelenti, hogy az ember létfeladata elsődlegesen abban a közegben gyakorolni a szeretetet, ahová a Teremtő helyezte.
Emberi, szociális küldetésünk beteljesítése, hogy mindenekelőtt családunkról gondoskodjunk, másodlagosan nemzetünkről, és harmadlagosan az emberiségről. Ez a sorrend nem azt jelenti, hogy az ember kevésbé szeret másodlagos és harmadlagos szinten, hanem csak azt, hogy más formában. Az, hogy csak feleségünkkel élünk házaséletet, még nem jelenti, hogy nem szeretünk minden más nőt is a világon. A szeretet módjának és minőségének természetszerűen kell másnak lennie, különböző rokonsági fokú embertársainkkal szemben. Aki ezt az isteni törvényt nem követi, vagy tagadja, az a szeretet isteni rendje ellen lázad. Ha a családunk éhezik, de mi mégsem őket igyekszünk megmenteni az éhhaláltól, hanem helyette hajléktalanoknak bérlünk szobát, vétkezünk. Ha ahelyett, hogy Gyurcsány és Orbán kizsákmányoló rendszere ellen tüntetnénk, az elnyomott Amazonas-menti indiánok jogaiért harcolunk, magatartásunk szintén bűnös. Csak ha már elsődleges küldetésünknek eleget tettünk, térhetünk rá a másodlagosakra. A gonosz próbálja meg szembe állítani a szervesen egymásra épülő strukturális elemeket. Természetes, hogy egy nemzetéért munkálkodó hazafi nem lehet soviniszta, hazánk szeretete nem irányulhat soha más nemzetek ellen, azok kárára.
Az egész földkerekségen csak két olyan népcsoport létezik, mely a többi nemzettel ellentétben a mai napig nem vált honképessé és talajgyökeressé, ez pedig a cigány és a zsidó. Ez a tény sokszor a többi népekkel való konfliktusokhoz vezet. A két csoport esetében más-más okok vezettek ide, de valószínűleg az endogámia mindkettejüknél fontos szerepet játszott, hiszen évezredes beltenyészet esetén genetikailag bizonyos hajlamok dominánssá válhatnak a populációban. A letelepedéshez és államalkotáshoz összetett és szervezett társadalmi tevékenység szükséges, az egyes rétegek tevékenységét össze kell hangolni. Ám ha egy zárt keveredésű népességben egyes tulajdonságok túlságosan dominánsak, mások számaránya viszont túl alacsony, akkor önmagában működésképtelen lesz a közösség. A cigányság sorai közt igen magas a kitűnő muzikális képességekkel vagy kézügyességgel megáldott személy, de ezzel aligha alkotható állam. Csak diaszpórában képes élni befogadó, bennszülött gazdanépek között. Működhet az ilyen szimbiózis évszázadokon át zökkenésmentesen, ha a kisebbségi népcsoport képes integrálódni, és betartja a többségi népesség által meghatározott együttélési normákat. Sajnos sok esetben ez nem sikerül, a statisztikai adatok nem túl biztatók; de az általánosítás is hiba lenne, hiszen mindkét népcsoportban vannak egyedek, kik sikeresen integrálódnak. Egy jelentős hányad azonban képtelen a beilleszkedésre.
A zsidóság esetében is hasonló a helyzet, mint a cigányságnál: a zárt populáció náluk is domináns, illetve egyidejűleg elcsökevényesedett tulajdonságokhoz vezetett. Csakhogy sajátos vallási rögeszméik révén ők eleve képtelenek az integrációra. Legalábbis mindaddig, amíg fel nem hagynak a vallási őrülettel. A kiválasztottság-tudat ugyanis esetükben a felsőbbrendűség gőgjével, sovinizmussal, és más népek feletti uralkodási igénnyel párosul. Szinte mesteri szintre fejlesztették az oszd meg és uralkodj technikáját. Képesek egymás ellen uszítani nemzeteket, népcsoportokat, társadalmi osztályokat, hogy ez által – elterelve a figyelmet kizsákmányoló és uzsorás tevékenységükről – nevető harmadikként a zavarosban halászhassanak. A nemzetek ily módon kiprovokált torzsalkodásának eredménye, hogy a tömegek a nemzeti radikalizmusban már csak a viszályok veszélyét látják. A vezető zsidó ideológusok olyan hazug és romboló eszmék iránt lelkesítik fel a tömegeket, melyektől maguk is undorodnak, de a befogadó anyanemzet immunrendszerét legyengítik. Hogy Közép- és Kelet-Európában a cigányság integrációja csaknem lehetetlenné vált, azért is elsősorban ők felelősek, hiszen a kommunizmus kártékony gyakorlata által tönkretették a cigányok hatékony belső csoport-kontrolláló struktúráját, a hatékony vajdarendszert, és a csendőrség szétverésével végleg leszoktatták őket a munkáról és az alkalmazkodásról. Számunkra kotyvasztott fertőző ideológiáikat magukra nézve természetesen nem tartják érvényesnek: sem a szocializmust, sem a liberalizmust, sem az individualizmust.
Hamis istenük (aki Jézus szerint Lucifer) számukra a kollektivizmust és a sovinizmust írja elő. Hiszen ő maga is ilyen természetű, és az embert, elsődlegesen a zsidót a saját képmására formálta át. Ez a kollektivizmus abban áll, hogy az egyén bűne miatt az egész közösségnek igazságtalanul felelnie és bűnhődnie kell, ugyanakkor az egyén érdeme révén az egész nemzetség érdemtelenül áldásban részesül. Ezt az elvet alkalmazzák a gojokra is: ha mondjuk egyetlen szadista SS-közlegény a munkatáborban megkínzott egy zsidó foglyot, ezért felelős minden német, Barbarossa Frigyestől Angéla Merkelig. Ám ha egyetlen zsidó író alkot egy irodalmi remekművet (nem a „Sorstalanságra” gondolok!), azzal az egyetemes „zsidóság” áldja meg az emberiséget. A zsidó tisztában van vele, hogy ha nem telepedik le, s nem alkot önálló államot, a diaszpórában – élősködő magatartása miatt, a befogadó népesség részéről – állandó pogromok veszélyeztetik. Csakhogy e letelepedés a zsidók felsőbbrendűségi komplexusa és sovinizmusa miatt csak más népek (például a palesztinok) rovására történhet, mellyel állandóan veszélyeztetik a világbékét. Ez a minden bírálóját rasszizmussal rágalmazó al-rassz voltaképpen a faji felsőbb rendűség legádázabb képviselője. Hamis istenétől kapott törvényei közt már ott szerepel a kollektivizmus, mint harci eszköz ellenfeleivel szemben. Ha egy vétkezik a közösségben, mindenkinek bűnhődnie kell, ha egy áldásban részesül, akkor az kihat az egész csoportra. A zsidó tehát sohase fogja feladni bűnös fajtársát, de akkor is kisegíti a bajban, ha ennek előidézője önmaga. Mivel ez a fajta kollektivizmus az emberiség minden más népének szemében erkölcstelen, védekezni sem tud ellene, s a zsidó érdemtelen előnyökre tesz szert. Ez az oka annak, hogy Simon Peresz henceghetett nemzetközi sikereikről. Ezért küldték őket a németek munkatáborokba, és ezért nincs vesztenivalójuk, ha kiprovokálják ellenségeik közt a III. világháborút. A fegyverkereskedelem segítségével éppúgy ők gazdagodnak meg, ahogyan bankjaik profitálnak a gazdasági válságokból, vagy a túlszaporodott emberiség megtizedelésével. És aki titkos mesterkedéseiket leleplezi, azt dutyiba csukatják "holokauszttagadásért", antiszemitizmusért, összeesküvés-elméleteket gyártó terrorizmusért. Ravasz terv, de szerencsére egyre többen látnak át rajta.
És ha már elegen látnak, és tenni is mernek, akkor a Szentlélek erejével, hamvaiból is újra fog támadni az örök krisztusi eszme, a fajelméletmentes, kollektivizmustól megtisztított, igazi nemzetiszocializmus.

(Kuruc.info)

És a végére...

Neoliberalizmus a marxizmus nyomvonalán
Dátum: 2013. May 11. Saturday, 11:00 Szerző: akac

Aki emigrációs újságban arra vállalkozik, hogy a valóságnak megfelelô tájékoztatást adjon az élet sokféle ágazatában éppen elôforduló eseményekrôl, fejleményekrôl, kénytelen – szakképzett munkatársak hiányában – másutt már megjelent írásokból idézni.

Most a közgazdaságban uralkodó neoliberális irányzat lényegét ismertetô írásunkban olyan forrásokból idézünk, amelyek rámutatnak az irányzat történelemalakító szerepére, következményeire. Merészségnek tûnhet arról szólni, hogy a neoliberalizmus hazánkat érô ártalmai túltesznek az úgynevezett szocializmus ártalmain – pedig érdemes lenne ezt is feltárni.

— A „reformközgazdászoknak” nevezett generáció a hetvenes-nyolcvanas években megtagadva fiatalkori radikálisan balos önmagát, elkezdte a neoliberalizmus klasszikusait, Hayeket, Misest, Kornait és Friedmant olvasni, és élvezettel fedezte fel bennük a szocialista rendszer saját bôrén megtapasztalt visszásságainak ideológiai kritikáját. Ezek az írások magas tudományos színvonalúak és relevánsak voltak. Mindent megtanultak arról, hogy miért nem mûködik a szocializmus. Ez a tudás azonban késôbb kevésnek bizonyult ahhoz, hogy azt is tudják, hogyan mûködik a kapitalizmus. Fôleg a peremvidékeken. Az akkor uralkodó neoliberális forradalom (Thatcher, Reagan) és a szocializmus összeomlásának idôszakában érthetô, hogy ez a generáció miért szívta ôszinte hittel magába egy életre az állam utálatát. — (PogiBlog, Pogátsa Zoltán, Mi a neoliberalizmus? Mi a jobb és mi a bal?)

A fenti idézet mutatja, hogy a magyar közgazdászok a megismert szocialista gazdaságból egy olyan tulajdonságokkal felszerelt kapitalizmusba vágytak, amiben minden átélt rossznak az ellenkezôje lesz jelen. Ez érthetô. Fülünket hegyezzük azonban két név említése okán. Ronald Reagan US-elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök neve szorosan kötôdik a neoliberális közgazdaság nevéhez. Természetesen nem ôk voltak ennek a közgazdasági irányzatnak a megalkotói, de az ôk szereplésük idején történt annak alkalmazása, így nevük gyakran elkövetôként jelenik meg. Egy dolgot leszögezhetünk: a kapitalizmusban a politikai irányzatokat nem a politikusok alkotják meg, foglalkozásuk során csak alkalmazottként járják a kijelölt utat.

A neoliberalizmus az 1970-es években jutott érvényre, hamarosan olyan következménnyel járt, hogy megállt a gazdasági növekedés, ugyanakkor elszabadult az infláció (stagfláció). Ebbe bukott bele Callaghan munkáspárti brit miniszterelnök, és a demokratapárti Carter elnök az Egyesült Államokban. Valójában gazdaságpolitikájuk bukott meg, az a monetarista recept, amiért Milton Friedman 1976-ban Nobel-díjat kapott. Jegyezzük meg jól, ez már a most uralkodó neoliberalizmus volt. Most jön a bukfenc:
A lierális pártok bukása után Angolszásziában konzervatív gyôzelem született Margaret Thatcher illetve Ronald Reagan kormányzásával. Hogyhogynem, az ôk feladatuk lett a neoliberális gazdasági rend politikai megerôsítése. (Szokás emiatt ezt „neokonzervatív” néven is emlegetni.)
Óriási irodalma van a neoliberalizmusnak. Egy ilyen könyvrôl szóló ismertetést közlünk eredeti angol alakjában. A könyv címe: Masters of the Universe: Hayek, Friedman, and the Birth of Neoliberal Politics – Daniel Stedman Jones.

„How did American and British policymakers become so enamored with free markets, deregulation, and limited government? This book – the first comprehensive transatlantic history of the rise of neoliberal politics – presents a surprising answer. Based on archival research and interviews with leading participants in the movement, Masters of the Universe traces the ascendancy of neoliberalism from the academy of interwar Europe to supremacy under Reagan and Thatcher and in the decades since. Daniel Stedman Jones argues that there was nothing inevitable about the victory of free-market politics. Far from being the story of the simple triumph of right-wing ideas, the neoliberal breakthrough was contingent on the economic crises of the 1970s and the acceptance of the need for new policies by the political left.
Masters of the Universe describes neoliberalism’s road to power, beginning in interwar Europe but shifting its center of gravity after 1945 to the United States, especially to Chicago and Virginia, where it acquired a simple clarity that was developed into an uncompromising political message. Neoliberalism was communicated through a transatlantic network of think tanks, businessmen, politicians, and journalists that was held together by Friedrich Hayek and Milton Friedman. After the collapse of Bretton Woods in 1971, and the “stagflation” that followed, their ideas finally began to take hold as Keynesianism appeared to self-destruct. Later, after the elections of Reagan and Thatcher, a guileless faith in free markets came to dominate politics.
Fascinating, important, and timely, this is a book for anyone who wants to understand the history behind the Anglo-American love affair with the free market, as well as the origins of the current economic crisis.”

Megtudjuk tehát, hogy a neoliberalizmus elmélete a két nagy európai háború közötti idôben európai egyetemeken fogant meg. Onnét került el az Egyesült Államokba, ahol gyôzelemre alkalmassá fejlesztették és futtatták üzleti és politikai körökben, tudományként, fôleg a sajtóban Friedrich Hayek és Milton Friedman által. Reagan és Thatcher idejére a szabadpiac teória kétségbevonhatatlan dogmaként uralkodott a politikában. Nem a jobboldal vitte diadalra, hanem a szükség az 1970-es évek gazdasági válsága idején, tehát a baloldal fogadta el azzal, hogy új politikára van szükség. A könyvbôl megismerhetô az angol-amerikaiak szabad piac iráni szerelme, csakúgy a mai gazdasági válság eredete.
(Zárójelben: ha Magyarországon a politikusok odafigyelnének a nyugati világ fejlôdéstörténetére, annak hazánkra is kiható következményeire, nem jöhetne szóba szobrot állítani Budapesten e két politikus emlékére, akik – elárulva a konzervatív eszmeiséget – a nemzetközi baloldal ideológiáját érvényesítve valójában létrehozták egy rossz gazdasági-politikai ideológia egyeduralmát, amiben gyakorlatilag megvalósult országaikban a kormány-ellenzéki egypárturalom.)

Nézzük csak, mit kap az emberiség ettôl a politikai hittantól – ismét Pogátsa Zoltánt idézve:
— A thatcheri és reagani gazdaságpolitika brutálisan eladósította az államot és a háztartásokat, miközben a pénzügyi, szociális és környezeti deregulációval megágyazott az egyenlôtlenségek növekedésének, a harmadik világ végzetes lemaradásának, a globális felmelegedésnek, és végül a 2008-as globális gazdasági és pénzügyi válságnak. Magyarországon valószínûleg megdöbbentôen kevesen hallottak még a Gramm–Leach–Bliley törvényrôl, pedig nyugaton ma már konszenzus van arról, hogy ez a piaci fundamentalista elvû dereguláció vezetett a jelzáloghitelezéshez, a hitelderivatívákhoz, és ezeken keresztül az amerikai pénzügyi rendszer összeomlásához. Szintén dereguláció okozta Izland csôdjét, valamint a görög és az ír válságot. Kevesen mérik fel helyesen az offshore adóparadicsomok valódi méretét, pedig minden más tényezônél nagyobb hatása volt a görögök tragédiájára. A sort folytathatnánk, és a nyugati gazdaságpolitikai közbeszéd folytatja is. —

Mi tehát a neoliberalizmus?
Sokszáz magyarázat közül idézzük a kiváló politikai tájékoztató Kaslik Péter kanadai emigráns honfitársunkat, aki alapos ismerôje az amerikai eredetû (odaát neokonzervatívnak is nevezett) neoliberalizmusnak. Egy jelentôs amerikai politikus személyén keresztül érzékelteti, hogy a neoliberalista gazdasági tan a marxista gazdasági tanokból jött létre:
— Irving Kristol, az ifjú amerikai marxisták Trotsky nézeteivel azonosuló csoportjának tagjaként kezdte újságírói, és politikai pályafutását. Trotsky nézeteirôl ezen a helyen csak annyit, hogy Trotsky az ortodox marxizmus híve volt, és a világforradalom, illetve az egész világra kiterjedô azonos uralmi rendszer megvalósítását szorgalmazta. Az amerikai marxisták kis, de harcias csoportja késôbb a New York-i Értelmiségiek néven folytatta tevékenységét. Amikor mindinkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a Marx tanaira épülô szovjet gazdaságpolitika nem mûködik, a kapitalista országokban a világforradalom pedig nem következik be, akkor az amerikai marxisták a magántulajdon és a piac mindenhatóságát helyezték hitvallásuk központjába. A neoliberálisok ma az amerikai hadsereg haderejére, a dollár globális fizetôeszközként való hatalmára, és az Amerikai Egyesült Államok államilag támogatott mezôgazdasága kizárólagos jogának a támogatására építik hatalmukat.
— Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus között, azok végleges célkitûzései alapján nincs sem elméleti, sem gyakorlati ellentét. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus végsô célkitûzései azonosak. A marxizmus alapvetô célkitûzéseinek alapján megállapítható, hogy Marx tanainak lényege nem a termelôeszközökhöz való viszony mibenléte, vagy az általános jólét megvalósítása, hanem az egész földkerekségre kiterjesztett azonos uralmi rendszer megvalósítása, és annak keretein belül a „tan” legtudatosabb tagjainak a vezetô szerepe. A fenti célok a marxizmus szerint csak a folyamatos forradalom által valósíthatók meg. Trotsky különösen Marxnak a folyamatos forradalomra (internacionalizmus) vonatkozó nézeteivel azonosult A „folyamatos forradalom” a neoliberális politika keretei között a „gonosz tengelye” elleni veszély ébren tartása, és a „terror elleni háború” keretei között valósul meg. A „folyamatos forradalom” velejárója az „éberség.”

— Magyar közegben a „folyamatos forradalom” az „éberség” illetve a „terror elleni háború” sajátosan a „terjedafasizmus Magyarországon” világgá kürtölése, valamint a „mindenért orbán a hibás” napi rendszerességgel való adagolásának formájában jelentkezik. —
További érdekes olvasmányt találunk a hungary.indymedia.org internet lapon, ott olvasható az alábbi néhány megállapítás „A neoliberalizmus marxi és keynesi kritikája” címû tájékoztató írásban:
— Most Alfredo Saad-Filho, az újmarxista társadalomtudósok nemzedékéhez tartozó közgazdász szerint a neoliberalizmus elsôsorban nem egy ideológia, vagy egy „hibás” politika, ami most „kudarcot vallott”, és ezért elveszti létjogosultságát és megsemmisül, mint „rossz” elmélet. Nem: itt egy tényleges hatalomgyakorlási módszerrôl, a kapitalista (és csatolt) érdekek egy kézzelfogható érvényesítési módjáról van szó, amely a társadalom minden területén érvényesül, ezért a gazdasági válság miatt önmagában nem kell, hogy „megbukjon” és nem is lehet egyszerûen „leváltani” – erôvel csak erôt lehet szembeállítani, méghozzá lehetôleg elegendô mennyiségût. ... A „második” Bush alatti korrupciós botrányok lerántották a maszkot a neoliberális projekt regresszív természetérôl, és az amerikai imperializmushoz fûzôdô szerves kapcsolatáról. ... A neoliberalizmus a tôkefelhalmozás egy ellenálló, szívós rendszere, amely nem fog spontán módon összeomlani, és elmozdítása nem lehetséges pusztán a választási rendszeren keresztül.

— A neoliberális reformok célja nem a növekedés biztosítása, az infláció csökkentése, vagy akár az, hogy bôvítsék a pénzügyi intézmények portfolió-választási lehetôségeit. A neoliberális reformok célja az egyes országok munkásosztályának és a belföldi felhalmozás folyamatának alávetése [subordination] a nemzetközileg uralkodó igényeknek, elômozdítani a tôke áramköreinek mikroökonómiai szintû összekapcsolódását a pénzügyi szektor közvetítésével, és kiterjeszteni a pénzügyi rendszer által gyakorolt kontrollt a gazdaság három fô tôkeforrása fölé: az államháztartás forrásai, a belföldi megtakarítások összessége, illetve a belföldi és külföldi tôke kapcsolatai fölé. Azzal, hogy a felhalmozás folyamatának irányítása jórészt a nemzetközi tôkehálózatok szintjére került át, a szorosan összekapcsolt, amerikai vezetésû pénzügyi intézmények [JP Morgan, Goldman Sachs, Citigroup stb.] közvetítésével és az USA által uralt nemzetközi pénzügyi intézmények [IMF, WTO, World Bank, BIS] szabályozásával, megszilárdultak a neoliberalizmus anyagi alapjai világszerte. ... Mivel a neoliberalizmus kialakította saját tényleges materiális alapjait, nem lehet pusztán választások útján megszabadulni tôle ... a neoliberalizmus meghaladása nehéz és súlyos árral járó dolog. Eggyel mélyebb szinten pedig azt is megmutatták, hogy a neoliberalizmustól való elszakadás (vagy az azon való túllépés) nem elsôsorban annak a szubjektív problémája, hogy kiválasszuk a „helyes” ipari, pénzügyi vagy monetáris politikát. A neoliberalizmus meghaladása magában fog foglalni valamilyen mértékû gazdasági és politikai átalakulást is.

Kínai vélemény
A kellô hangulat érdekében álljon itt egy idézet:

„Whatever the price of the Chinese Revolution, it has obviously succeeded not only in producing more efficient and dedicated administration, but also in fostering high morale and community of purpose. The social experiment in China under Chairman Mao’s leadership is one of the most important and successful in human history.”– David Rockefeller.

A Kínai Kommunista Párt (KKP) hivatalos szócsövének tekintett ideológiai folyóirat, a Csiusi (Qiushi) online kiadásában „A nyugati piaci fundamentalizmus végnapjai” címen közzétett cikk arra utal, hogy Kína egyáltalán nem tervezi a nyugati kapitalista rendszer adoptálását. A Chinascope Kína-figyelô hírportál által idézett cikk szerint az amerikai kormány neoliberális politikával próbálta megszilárdítani hegemóniáját a világ többi része felett, de a globális pénzügyi válság miatt elvesztette erejének nagy részét. A Lehman-válság és az azt követô globális pénzügyi válság miatt a munkanélküliség világszerte hatalmas méretet öltött, a szegények és a gazdagok közötti szakadék pedig szélesedett.

— Az IMF vezetô közgazdásza, Kenneth Rogoff a modern kapitalizmus számos problémáját sorolta fel és megállapította, hogy a kapitalizmus lényegében egy átmeneti jellegû képzôdmény. A világot uraló brit–amerikai modellt más modellek fogják felváltani – idézi a KKP szócsövének tekintett kínai lap cikkét a Chinascope.

— A világgazdasági krízis a neoliberalizmus romlását hozta magával és ideológiai válságot idézett elô a nyugati világban. Ebben a környezetben a Nyugat már sokkal nagyobb figyelmet szentel a marxista eszmék tanulmányozásának, mint azt korábban a fagyos politikai légkörben tette. Mostanra egy valóságos ‘marxista láz’ söpört végig a világon, amit a Nyugat egyszerûen már nem hagyhat figyelmen kívül. Teljesen nyilvánvalóvá vált a neoliberalizmus hanyatlása és a marxizmus népszerûsége közötti kontraszt. Mára a marxizmus a nyugati politikai élet fô vonulatává vált – állítja a cikk.

— A ‘marxista láz’ szervezetlenül, teljesen spontán módon ütötte fel a fejét. Ha nem került volna sor a válságra, ha a neoliberalizmus nem indult volna romlásnak, akkor a marxista láz sem terjedt volna olyan elsöprô erôvel a Nyugaton, mint ahogy azt tette. A marxista gondolat reneszánsza a világtörténelmi fejlôdés elkerülhetetlen irányát jelöli ki. A marxizmus reneszánsza azonban nem jelenti azt, hogy a neoliberális és más kapitalista elméletek és azok vezetô szószólói egykönnyen feladnák állásaikat. Hosszú és nehéz küzdelem elôtt állunk számos buktatóval – írja a kínai lap. —

*
Le kell szokni róla, hogy hihetetlennek hangzó feltételezéseket vizsgálat nélkül elutasítunk. Például ha felvetôdik, hogy két évszázad meglepetésekkel teli tapasztalata után lehet-e olyan fordulat, amivel a virágzó, fejlett, mindenre kihívásra képes nyugati civilizáció gazdasági és pénzügyi rendjét szándékosan válságba viszik, aminek (mint a két világháborúnak) kataklizmája nyomán a világ új hatalmi struktúrát kap?

Megjelent a Magyar Élet 2013. április 25-i számában

CSAPÓ ENDRE, Kárpáti Harsona

Margaret Thatcher, neoliberális válságunk anyja

Címkék: Egyesült Királyság, offshore, neoliberalizmus, Egyesült Államok, egyenlőtlenségek, költségvetés

Az emberiség elleni bűntettekért elítélt Augusto Pinochet chilei diktátor úttörő tevékenysége után Margaret Thatcher volt az első neoliberális, aki egy meghatározó jelentőségű államban hatalomra került. A két legjelentősebb neolib gondolkodó közül inkább Hayek, mint Friedman hatása alatt állt, főleg minekután az utóbbi gondolatai kudarchoz vezettek saját kormánya kezdeti gyakorlatában.

Thatcher első számú célja az állam méretének csökkentése volt, mindenekelőtt a kiadások visszaszorítása által. Meggyőződése szerint a keynesiánus megoldások nem segítethették elő a foglalkoztatás bővtését, ezért a kormányzatnak az adók csökkentésével kell a gazdasági aktivitást növelnie. Ezt a megközelítést később "Laffer görbének" és "lecsorgó gazdaságpolitikának" nevezték Amerikában Thatcher legközelebbi ideológiai társai, Ronald Reagan és követői.

Talán meglepő módon Thatcher kormányzása elején nem öszpontosított a privatizációra. Sőt, magát a szót is utálta, és inkább a 'denacionalizáció' kifejezést preferálta. Inkább az állami cégek átstrukturálására koncentrált. Elődei a brit nyersanyag és feldolgozóipar nagy részét államosították, és a természetes monopóliumokkal együtt a állami tulajdon a hetvenes évekre meghatározó részét tette ki a brit gazdaságnak. Ezekben a cégekben erős jogosítványokat szereztek a szakszervezetek, Thatcher szerint túlságosan erőseket. Elképzelése szerint ezért váltak versenyképtelenekké ezek a cégek. Erősen kurtítani kívánta a szakszervezeti jogokt, ezért került szembe nagyon hamar a szakszervezetekkel, melynek leghíresebb epizódja az Arthur Scargill vezette bányászokkal folytatott hosszú konfrontáció volt.

Eredetileg csak az állami cégek kisebb részét kívánta magánosítani, ám a folyamat közben megérezte annak előnyeit. Az esetek nagyobb részében áron alul kínálták megvételre az állami eszközöket, ami hatalmas keresletet támasztott azok iránt. A Vaslady ezt azzal igazolta, hogy még így is jobb megszabadulni a veszteséges vállalatoktól. Privatizációs miniszterének saját szavai szerint is azonban nem az volt a fő baj ezekkel vállalatokkal, hogy az állam volt a tulajdonos, hanem hogy nem voltak versenytársaik. A magánosításra felkészített vállalatok általában már az értékesítés előtti időszakban elkezdtek profitot termelni, bizonyítva, hogy megfelelő menedzsment és versenytársi nyomás esetén az állami vállalatok is tudnak nyereségesek lenni. (Ez ma Nyugat-Európában közhely. Tele is van a régió nyereséges állami vállalatokkal, akik nem egyszer "privatizátorokként" léptek fel Kelet-Európában.) Thatcher érdekes módon a legkeményebb kritikát konzervatív miniszterelnök elődjétől, Harold MacMillantől kapta, aki szerint Thatcher "eladogatta a családi ezüstöt". A privatizáció kereszttüzébe aztán a lakásállomány került. A szintén áron aluli értékesítés igen népszerűvé tette a lakástulajdonlást, és egyben jelentősen szélesítette a konzervatív párt szavazóbázisát is.

A feldolgozóipar, a bányászat, a vasút, a légiközlekedés és a telekommunkáció magánosítása logikus előkészítése volt a Nagy Robbanásnak (~Big Bang), a brit pénzügyi szektor deregulációjának, amely külföldi cégek előtt is megnyitotta a City-t, amely ezzel a globalizálódó pénzügyi szektor meghatározó központjává vált. Ez aztán egyenes úton vezetett egyrészt az egyoldalúan a City-re támaszkodó, a feldolgozóipart megszüntető brit gazdaság mély válságához a 2008-as összeomlás után, másrészt pedig ahhoz, hogy a London körüli adóparadicsom háló (Guernsey, Jersey, Isle of Man, stb.) ma az egyik legtöbb forrást elszívó fekete luk az Európai Unióban.

Monetaristaként Thatcher első kormányzati évei látványos bukáshoz vezettek. Képtelenek voltak kontrollálni a pénzkibocsátást (LM3), ami az első számú célmutatójuk volt, az infláció pedig elszaladt. Keynesiánus kritikusaik szerint ha tudták volna, akkor ezen évek recessziója még mélyebb lett volna. De nem tudták, ezért inkább az adókra irányították át figyelmüket.

Ezzel megfelelő bizonyítékot mutattak be arra, hogy 'az infláció bizony NEM mindig és mindenhol monetáris jelenség', szemben azzal, amit a neoliberális guru, Milton Friedman állított. Első költségvetésükben hitüknek megfelelően 33%-ról 30-ra csökkentették a fő SzJA adókulcsot, a legfelsőt pedig 83% (!!!)-ról 60-ra (!!!). Mint ahogy később Amerikában, Szlovákiában vagy Magyarországon sem, így az Egyesült Királyságban sem folyt be több adó, a hatalmas lukat pedig be kellett valahogy tömni. Thatcherék ezt az ÁFA-bevételek megduplázásával érték el, amely azon nyomban felnyomta az inflációt 10,3%-ról 21,9%-ra. Az ÁFA egykulcsossá tétele pedig ellehetetlenítette, hogy azt társadalompolitikai célokra használják, ahogy azt az adópolitikai szakkönyvek ajánlják. A gazdagoktól a szegények felé történő redisztrobució pesze soha nem volt a neolibek célja. Fontos megemlíteni, hogy a munkanélküliség sem csökkent az adócsökkentések eredményeképpen. Ellenkezőleg, nőtt, és ez így folytatódott hosszú éveken át.

Első ciklusa végén Thatcher minden idők legnépszerűtlenebb miniszterelnökeként állt a választások előtt. Ekkor azonban háborúba keveredett egy Londontól 8000 mérföldre fekvő szigetért, ahol 1800 brit állampolgár élt. A Falkland szigeteki háború után Thatcher férje a szigetett meglátogatva így jellemezte azt: "sok-sok mérföldnyi trágya". Ez a lilliputi háború 3 milliárd fontjába került a brit állampolgároknak, valamint emberéletekbe. Mindenesetre Thatcher újraválasztását bebiztosította. Azóta nevezzük a nemzetközi konfliktusok pozitív hatását a politikai vezetők népszerűségére "Falkland effektusnak".

A nyolcvanas évek második felére aztán ahogy a világ többi részére, úgy az Egyesült Királyságba is megérkezett a gazdasági fellendülés. A világgazdaság kiheverte az olajválságok, az aranystandard feladása, a Nixon és a Volker sokkok együttes negatív hatását. Thatcher hívei ezzel a fellendülési időszakkal igyekeznek bizonyítani, hogy a Vaslady gazdasági zseni volt. (Angliában ezt az időszakot "Lawson boom"-nak hívják, Nigel Lawson pénzügyminisztere után, aki civilben Nigella Lawson konyhatündér papája.) Az angolszász dominanciájú nezetközi sajtó generációkkal hitette el, nem utolsó sorban Kelet-Európában, hogy Thatcher (és Reagan) nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő sikerre vitte országa gazdaságát. Az adatok tükrében azonban ez egész egyszerűen nem állja meg a helyét:

Thatcher és Reagan eredményei nemzetközi összehasonlításban gyengék

Az adatok elfogulatlan vizsgálata azt mutatja, hogy az OECD vagy a rivális gazdasági-társadalmi berendezkedést működtető német vagy skandináv gazdaságok szinte minden mutatóban felülmúlták az angolszászokat. A neoliberális csoda egész egyszerűen nem létezett, globális médialegenda.

Mindeközben a brit gazdaságban eluralkodott a hitelkártyákon és a jelzáloghiteleken keresztüli eladósodás a háztartások körében. A 2008-as válságban kulcsszerepet játszó jelzáloghiteleket Thatcher klientúraépítő okokból különösen kedvelte. Piachívő nézetei ellenére nem lehetett őt meggyőzni, hogy a jelzáloghitelezést támogató adókedvezményeket eltörölje.

A brit gazdaság annak ellenére nem tudta felvenni a versenyt az OECD-vel, hogy pont ekkor találták meg az északi tengeri gázt és olajat. Az Egyesült Királyság 1980 júniusától vált nettó energiaexportőrré. Ahogy Paul Johnson történész híresen megállapította: "nem a gyémántok, hanem az olajkutak a lányok legjobb barátai".

A privatizáció egyszeri bevételei segítettek a költségvetés bevételi oldalán. Mindeközben azonban 1982 és 2005 között a brit felső egy százalék részesedése a nemzeti jövedelemből 6,5%-ról 13 százalékra nőtt.

Kölpolitikájában Thatcher ismert módon a kommunista diktatúra ádáz ellensége volt. Ez alátámasztani látszik Hayek nézetét, mely szerint a neoliberalizmus a demokrácia első számú garantora. Más diktatúrákkal szemben azonban Thatcher nem bizonyult ennyire eltökéltnek. A rasszista Apartheid rendszerrel szemben nem volt hajlandó szankciókat bevezetni. Nelson Mandelát és mozgalmát, az ANC-t az IRA-hoz és a PFSz-hez hasonló terrorista szerveztnek nevezte. Külföldi útjain élénken támogatta a hatalmas brit fegyverexportot, többek között Saddam Husseinnek is, annak ellenére hogy az Egyesült Királyság is az Irak ellenes fegyverembargó aláírója volt. Az emberiségellenes bűnökért elítélt Augusto Pinochetet pedig barátjának nevezte és többször meglátogatta annak angliai száműzetése idején.

(A cikk forrása: fordítás Pogátsa Zoltán Heterodox International Political Economy című könyvéből.)

Mi a neoliberalizmus? Mi a jobb és mi a bal?

Címkék: Szlovákia, neoliberalizmus, Északi Modell, Svédország

Magyarországon zűrzavar uralkodik a közbeszédben. Gazdasági értelemben a hagyományos baloldal baloldalnak képzeli magát, miközben jobboldali gazdaságpolitikát folytatott húsz éven át, privatizált, megszorított, az adócsökkentést és az állam méretének visszaszorítását helyezte programja középpontjába. A hagyományos mérsékelt jobboldal pedig első kormányzása idején és ellenzékben baloldali retorikát használt, 2010 után ismét kormányra kerülve jobboldali gazdaságpolitikát folytat.

Bal-jobb tengely ugyanis nem egy van, hanem minimum kettő. Van egy kulturális jobb-bal tengely, ahol a balosok szabadságjogokat (szólás- és véleményszabadság, kisebbségek, stb.), a jobbosok a hagyományt (család, nemzet) preferálják. És van egy gazdasági jobb-bal tengely, ahol a jobbosok az üzleti körökhöz állnak közelebb, az adók és az állam szerepének csökkentését támogatják, nem zavarják őket az egyenlőtlenségek. A gazdasági baloldal pedig azt gondolja, hogy a gazdasági felzárkózáshoz és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez az állam szerepe szükséges, ehhez pedig adóbevételek. Ebben a két merőleges tengely alkotta koordináta-rendszerben bárki elhelyezheti magát kedvenc politikusai mellé.

A hazai zűrzavar a rendszerváltáskor keletkezett, rosszul vezetődtek be a fogalmak, illetve senki nem kívánt negyven év kommunizmus után baloldalinak látszani. A "reformközgazdászoknak" nevezett generáció a hetvenes-nyolcvanas években megtagadva fiatalkori radikálisan balos önmagát, elkezdte a neliberalizmus klasszikusait, Hayeket, Misest, Kornait és Friedmant olvasni, és élvezettel fedezte fel benne a szocialista rendszer saját bőrén megtapasztalt visszásságainak ideológiai kritikáját. Ezek az írások magas tudományos színvonalúak és relevánsak voltak. Mindent megtanultak arról, hogy miért nem működik a szocializmus. Ez a tudás azonban később kevésnek bizonyult ahhoz, hogy azt is tudják, hogyan működik a kapitalizmus. Főleg a peremvidékeken. Az akkor uralkodó neoliberális forradalom (Thatcher, Reagan) és a szocializmus összeomlásának időszakában érthető, hogy ez a generáció miért szívta őszinte hittel magába egy életre az állam utálatát.
Elfogadták a piaci fundamentalizmus két alaptételét. Először is, hogy a felzárkózó országokra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a hatszáz éve kapitalizmust működtető, volt gyarmattartó centrum országokra. Semmi különleges politikára, intézményekre nincs szükség, a szűk értelemben vett "közgazdasági logika" mindent megold. Az állam legyen minimális, a piac uralkodó. Másrészt pedig elfogadták és hirdették, hogy a politikai liberalizmus egyenlő a gazdasági liberalizmussal. Ebből adódóan gondolja még mindig a felmorzsolódott liberális tábor önreflexióra nem nyitott része azt, hogy a gazdasági szabadság garantálhatja egyedül a politikai szabadságjogokat.

A piac fundamentalizmus mindkét alaptézise tévesnek bizonyult, ez a globális pénzügyi és gazdasági válság után világosan látható. Az 1973-ban kezdődött neoliberális hullám bukását ma már a globális közgazdasági irodalom is feldolgozta. Az olyan szerzők művei, mint a Nobel-díjas (egykori neolib) Joseph Stiglitz, Paul Krugman, vagy a máshol szintén közismert köpönyeget váltott (egykori neolib) Jeffrey Sachs, vagy Erik S. Reinert, Ha-Joon Chang, Chalmers Johnson, Kenneth Rogoff alig-alig vannak jelen a magyar gazdaságpolitikai közbeszédben, miközben a világ fejlettebb területein meghatározzák azt. Még a hazánkfia Soros György megtéréséről is lemaradtunk, pedig a piacok világhírű ismerője nyomatékosan megírta, hogy jelenleg a piaci fundamentalizmust tartja a Nyílt Társadalom első számú ellenségének.

*

A neoliberalizmust a tervutasításos rendszer kritikájaként dolgozta ki az osztrák és a chicagói iskola, és ezt a szerepet tudományos értelemben kitűnően teljesítette is. A baj akkor kezdődött, amikor a nyugati jobboldal mellett politikai szerepet kezdett vállalni, és azt kezdte bizonygatni, hogy a szabad piacon kívül csak a sztálini, hitleri és Pol Pot-i diktatúrák léteznek. Nem ismerik el, hogy a kapitalizmus sokszínű (lásd a Hall & Soskice könyv nyomán kibontakozó "kapitalizmus változatai" kutatási program a közgazdaságban), és a piaci fundamentalizmus mellett ezerféle (skandináv, francia, rajnai, távol-keleti, mediterrán, stb.) változata létezik. A piaci fundamentalizmus pedig megvalósult formájában nemhogy nem garantálta az elmúlt évtizedekben a politikai szabadságot, hanem kifejezetten ellenségévé vált, mert a közérdeket a végletekig gyengítette a magánérdek kiszolgálásával. Von Mises és Hayek téziseivel ellentétben egy véres jobboldali katonai diktatúrában vezették be először (Chile 1973), melyet számos hasonló dél-amerikai diktatúra követett, CIA segédlettel. Majd következett Thatcher és Reagan "forradalma", amelyről ma már csak a piaci fundamentalisták gondolják idehaza és világszerte, hogy sikeresek voltak. Mind gazdasági növekedésben, mind pedig foglalkoztatásban alulmúlták az OECD-átlagot, mint ahogy a neoliberalizmus évtizedei globálisan is messze alulmúlták az előtte lévő jóléti állami időszak növekedését és foglalkoztatását.

Neoliberalizmus...

A thatcheri és reagani gazdaságpolitika brutálisan eladósította az államot és a háztartásokat, miközben a pénzügyi, szociális és környezeti deregulációval megágyazott az egyenlőtlenségek növekedésének, a harmadik világ végzetes lemaradásának, a globális felmelegedésnek, és végül a 2008-as globális gazdasági és pénzügyi válságnak. Magyarországon valószínűleg megdöbbentően kevesen hallottak még a Gramm-Leach-Bliley törvényről, pedig nyugaton ma már konszenzus van arról, hogy ez a piaci fundamentalista elvű dereguláció vezetett a jelzáloghitelezéshez, a hitel-derivatívákhoz, és ezeken keresztül az amerikai pénzügyi rendszer összeomlásához. Szintén dereguláció okozta Izland csődjét, valamint a görög és az ír válságot. Kevesen mérik fel helyesen az offshore adóparadicsomok valódi méretét, pedig minden más tényezőnél nagyobb hatása volt a görögök tragédiájára. A sort folytathatnánk, és a nyugati gazdaságpolitikai közbeszéd folytatja is.

A magyar közbeszéd azonban megrekedt egy korábbi szinten: csak szabadpiaci rendszerek teremtettek tartós növekedést. Sajnos ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Tegyük félre a diktatúrákat, ezeket teljesen feleslegesen keveri bele a piaci fundamentalizmus tábora ellenpontnak. Nem ők az ellenpontok, hanem azok az országok, amelyek az állam és a piac kiegyensúlyozott viszonyrendszerében zárkóztak fel a világgazdaság centrumországaihoz. És gyakorlatilag csak ilyeneket ismer a gazdaságtörténet. Ilyen volt Anglia, amikor felzárkózott Flandriához. Ilyen volt az USA, Németország és Svédország, amikor felzárkóztak Angliához a tizenkilencedik században. Védővámokkal, állami szubvenciókkal dolgoztak, állami bankokat és cégeket hoztak létre, és féltve őrizték a technológiai titkukat. Ilyenek voltak a második világháború után a japánok, koreaiak és a szingapúriak, akik állami eszközökkel hoztak létre exportképes hazai multikat, technológiát, belső megtakarítást, a kockázatok állami átvállalását. Ilyenek voltak a finnek és az írek, amikor állami forrásokból finanszírozták az oktatási és szakképzési rendszerüket.

*

A magyar piaci fundamentalisták végzetes tévedése, hogy iparágakban gondolkodnak, és az államszocialista rendszerhez képest végbement technológiai váltást hangsúlyozzák: lám-lám, téeszek helyett van nekünk most már Audink. Nem ismerik ugyanis a multinacionális cégek globális termelési láncaival kapcsolatos közgazdasági irodalmat, mert ha ismernék, tudnák, hogy alacsony hozzáadott értéken kapcsolódunk ezekhez, ezért alacsonyak a béreink. A statisztikailag magas technológiájú exportból nekünk az alacsony hozzáadott értékű gyártás és összeszerelés jut, a magas hozzáadott értékű kutatás, fejlesztés, design, termékdefiníció, pénzügyi szolgáltatások képzett foglalkoztatottjai máshol keresnek sokkal többet. Mi a globális versenyben Mexikó, Indonézia és Banglades strukturális pozícióját céloztuk meg. Ez a modell rengeteg embernek képtelen munkát adni, ezért alacsony a foglalkoztatásunk.

A felzárkózásnak így nincs esélye. Az adóink azért magasak, mert kevesen fizetjük őket, nem pedig fordítva. Megdöbbentő, hogy még mindig a válság idején hét százalékot zuhant "Tátrai Tigris" Szlovákiát hozzák példának, ahol még a gazdasági növekedés időszakában is csökkentek a munkabérek és jottányit nem növekedett a foglalkoztatás a megelőző Meciar-érához képest. A munkával nem rendelkezőknek foglalkoztatást, a már dolgozóknak magasabb hozzáadott értéket és ezen keresztül magasabb béreket az Északi modell és a fejlesztő állam tudna adni. Ehhez jobb oktatási rendszer kell az alapiskolától a szakképzésen át a phd-ig, vasúti és tömegközlekedési infrastruktúra, gyors és hatékony igazságszolgáltatás, korrupcióellenes küzdelem, szociálpolitika és mobilitás, vidékfejlesztés, környezetpolitika. Mindezeket csakis az állam képes szolgáltatni, a piac nem. Mindennek megtalálható a forrása, ha felhagyunk azzal a téves szemlélettel, hogy az újraelosztás mértéke legyen a kiindulópont a GDP-hez képest. Az állam mérete nem valamifajta testtömegindex. Bár a fiskális egyensúly fontos szempont, hosszabb távon azonban egyedüliként nem képes a növekedés és a felzárkózás megalapozására. Magyarország harminc éve stabilizációról stabilizációra bukdácsol, vagy öt nagyobb stabilizációs hullám olvad össze egyetlen folyamatos megszorítássá. Ez nem mehet tovább. Elmaradottabb társadalomnak nagyobb állam kell, nagyobbak a fejlesztési szükségletek. Ráadásul ahogy számos nyugat-európai példa mutatja, a nagyobb újraelosztás sem gazdasági növekedésben, sem tőkevonzásban nem jelent hátrányt.

A magyar politikai baloldal mitológiája szerint amikor a Bajnai kormány csökkentette a saját maga által kreált csődhelyzetet, és közben leaállította a kórházakban a műtéteket, eltörölni igyekezett az iskolatej programot, stb. az szakértői stabilizálás, Bajnai és Oszkó kormányképességének jele Matolcsy megszorító politikájával szemben. Baloldali önazonosság, jobboldali lépések.

A magyar politikai jobboldal mitológiájának alapja, hogy Orbán Viktor ellenzékben felismerte a munkahelyteremtés és az ehhez vezető ingyenes oktatás fontosságát, beszédeket tartott és szociális népszavazást kezdeményezett a neoliberalizmussal szemben. Hoffmann Rózsa szintén. Matolcsy György pedig sokszor elmondta, hogy minden eddigi felemelkedéshez az állam kellett. Ezek nagyon fontos előrelépések voltak. Kormányra kerülve azonban adót csökkentettek, forrásokat vontak el az oktatástól, bevezették a tandíjat, extrém módon csökkentették a felsőoktatást, a kormány külső tagjának számító Parragh László pedig "extrém sokkterápiáról" ad interjút. Baloldali retorika, jobboldali lépések.

Még mindig nagy a zűrzavar…

Szlovákia: a Tátrai Tigris ami sosem volt

Címkék: Szlovákia, egykulcsos adó, GDP, foglalkoztatás, bérszínvonal

Szlovákiát az utóbbi években úgy idézték a nemzetközi sajtóban, és Magyarországon is, mint a gazdasági liberalizáció csodaországát. A "Tátrai Tigris" gyors gazdasági növekedésének alapja a közvélekedés szerint az adócsökkentés volt, az egykulcsos adórendszer bevezetése. Hivatkozási alap lett Magyarországon is az egykulcsos, csökkentett adó támogatóinak. Joggal-e?

Az adatok elfogultság nélküli vizsgálata azonban három megállapításra kell hogy sarkalljon minket. Először is, hogy Szlovákia esetében nincs szó különösebb gazdasági csodáról. Az ország nagyon szépen illeszkedik abba a trendbe, amelyet a gazdasági átalakítás után mutatnak az egyes kelet-európai gazdaságok. Legfeljebb ez az átalakítás, illetve annak újjáéledési hatásai később történtek meg, mint a régió többi országában. Ráadásul Szlovákia már függetlenségének elnyerése óta magas növekedésű gazdaságnak számít. Másodszor, hogy a folyamat társadalmi hatásai nem egyértelműen pozitívak. Harmadszor pedig, hogy a Tátrai Tigris és a Kelta Tigris csak a felszínen hasonlatosak, a mélyrétegekben jelentős szerkezeti különbség adódik a két fejlődési pálya között.

A Tátrai Tigris eredményei között kiemelkedik a magas gazdasági növekedés:

GDP növekedés Szlovákiában (Forrás: OECD, 2009 becslés)

Elismerésre méltó, hogy ez a komoly gazdasági növekedés alacsony inflációs környezetben, kiegyensúlyozott államháztartás mellett jött létre, mivel Szlovákia ez idő tájt a 2009 január elsején elnyert euróövezeti tagság előfeltételeinek igyekezett megfelelni.

Széles körben elfogadott a nézet, amely szerint ezek az eredmények Mikuláš Dzurinda kormányfő két egymást követő kabinetjének eredményei, amelyek 1998 október 30-a és 2006 július 4-e között regnáltak. Általában a Dzurinda kormányok következő intézkedéseit szokták a tigris jelenség előidézőiként említeni:

• drasztikus, a támogatásokat mintegy megfelező csökkentések 2004-ben a szociális ellátásban, amelyek a munkaerőpiacra szorították az eltartottakat (MoLSAF 2003);
• a bankok, nagy állami vállalatok és az energiaszektor nagy részének privatizációja;
• nyugdíjreform (egyéni számlák az állami pillérben, magán pillér bevezetése, nyugdíj korhatár megemelése) (MoLSAF 2003);
• adóreform 2003-ban: személyi jövedelemadó, társasági nyereségadó és hozzáadott érték adó egyaránt 19%-os egykulcsos megállapítása;
• egészségügyi reform: több biztosítós rendszer, vizitdíj, a korházak átalakítása részvénytársaságokká;
• regionalizáció: a fiskális decentralizáció megkezdése;
• fiskális megszorítások a Stabilitási Paktum kritériumainak elérésére, az euro nevezetésének megalapozása.

Vegyük most szemügyre a tényleges fejleményeket. A függetlenné vált Szlovákia GDP növekedését vizsgálván rögtön szembeötlő, hogy az már a Meciar időszak végén, azaz 1998 előtt is magas növekedésű gazdaság volt (4-6% sávban). Ez a növekedés gyakorlatilag a nulla közelébe csökken a Dzurinda kormány első két évében (1998-9), majd 2000-től fogva ismét növekedni kezd, 10% környékén tetőzvén 2007-ben. Egy ilyen trendvonalban a két év visszaesés szorul magyarázatra, nem pedig a gyors növekedés. Ez nem lehet önmagában az orosz válság eredménye, hiszen a régió többi országa nem ment át ez idő tájt ilyenfajta kibocsátás csökkenésen.

A növekedés újjáéledését 2001 után általában két tényezővel szokták magyarázni. Az egyik a külföldi működő tőke megindulása Szlovákiába a már említett adóreform következtében. A második pedig a munka szociális ellenösztönzőinek megszüntetése. Vizsgáljuk meg hát ezt a két hatást. Az első mindenképpen hamis. A növekedés már 2001-ben megkezdődik, jóval a 2003-as adóreform előtt. Az adóreform nem lehetett tehát a növekedés újraindulásának az oka. Nyilvánvalóan hozzájárult a későbbiekben a kibocsátás növekedéséhez, azonban nem lehetet annak kiváltó oka, ahogy az alábbi grafikon szemlélteti:

Külföldi működő tőke állomány Szlovákiában, millió USD (Forrás: OECD)

Közismert, hogy Szlovákiába jelentős beruházások érkeztek, különösen az autógyártásba és a nehéziparba. A legnagyobb beruházók a US Steel, a Volkswagen, a Peugeot-Citroen, a KIA, a Hyundai és a Ford. Azonban ahogy a grafikon mutatja, már a Meciar időszakban folyamatos növekedés volt az FDI állományban, amely 2000 után még erőteljesebbé válik. A 2003-as adóreform semmiképpen nem okozhatta ezt a gyorsulást, sőt, 2004-ben még némi lassulás is látható.

(Érdekes azt is megfigyelni, hogy ha a beáramló külföldi működőtőke okozza a gazdasági növekedést, ahogy azt a közkeletű vélekedés tartja, illetve ha ennek fordítottjaként a működő tőke beáramlás visszaesése kibocsátás visszaeséshez vezet, akkor a magyarázatra szoruló 98-99-es visszaesést biztos, hogy nem a beáramlás visszaesése okozta. Ilyen ugyanis nem volt.)

Vizsgáljuk meg most azt a második vélekedést, amely szerint a szociális ellenösztönzők 2004-es megvonása nyomta volna vissza a munkaerőpiacra az eltartottakat, és ez okozta volna a gazdasági növekedést.

A foglalkoztatás alakulása Szlovákiában (Forrás: OECD)

Ahogy láthatjuk, a Dzurinda kormányok tulajdonképpen igen gyengén szerepeltek a foglalkoztatás tekintetében. Az első időszakban hatalmas visszaesést produkáltak, és bár később növekedésnek indult a foglalkoztatás, a második Dzurinda kormány végén még mindig nem érte el annak szintje a Meciar éra utolsó évének szintjét, nem is szólva a csúcs évekről. Ehhez hozzá kell még adnunk, hogy a Statisztikai Hivatal becslései szerint mintegy 174 000 szlovák (azaz a munkaerőpiac 7,4%-a) hagyta el az országot ez idő tájt, külföldön vállalva munkát. Mindez valószínűleg a 2004-es uniós belépés után történt, csökkentve a nyomást a szlovák munkaerőpiacon. Azaz a Dzurinda kormányok eredményei még csekélyebbek. Azaz megállapíthatjuk, hogy a „jóléti függőség” csökkentésére hozott kormányzati intézkedések foglalkoztatási hatásai nem okozhatták a jelentős növekedést.

Mi maradt tehát a Tátrai Tigrisből? Elfogulatlan szemmel nem látunk mást, mint egy amúgy is magas növekedési potenciálú országot, amelyet egy, a külföldi működő tőkével szemben retorikailag ellenséges kormány vezet a kilencvenes években.

Elemzői körökben elterjedt nézet szerint Meciarék mindenekelőtt befelé privatizáltak, politikai klientúrájuk irányába. Az adatok szerint azonban nem kizárólag, hiszen az ő időszakukban is folyamatosan emelkedik a külföldi működő tőke állomány. Aztán következik két év magyarázatra szoruló stagnálás a Dzurinda korszak legelején. A beáramló működő tőke visszaesése nem lehet kiváltó ok, ilyen ugyanis nem történt. A növekedés aztán 2000-től visszaáll a megelőző korszak szintjére (4-6%), sőt, pár évre efelé is megy. Ez idő tájt a működő tőke felé kifejezetten nyitott kormányzat vezeti az országot, sőt, Szlovákia a dependens versenyállam iskolapéldája lesz.

Mindez nem más, mint egy átlagos poszt-szocialista ország, magas növekedési rátával (3-4% növekedési előny Nyugat-Európához képest), két igen rossz évvel növekedés tekintetében, és három kiemelkedően magas évvel. Az utóbbi esetben egy olyan kormányzat regnálása alatt, amelynek hozzáállása a külföldi működő tőkéhez kifejezetten pozitív. Lehet persze amellett érvelni, hogy a Meciar időszak növekedése megalapozatlan, és a Dzurinda kormány első időszakának eredménye nem kevesebb, mint a Szlovák gazdaság magánosítása, átalakítása, racionalizálása. Ez okozza egy időre a kibocsátás csökkenését, majd még jobban megerősödik a beruházók bizalma, amikor a kormány konzekvensen a privatizáció és a külső nyitottság politikáját folytatja, maga mögött hagyva a Meciar időszak katasztrofális politikai örökségét. Nos, lehet, hogy valóban ez történt, ez azonban nem több, mint egyfajta elkésett gazdasági újjáéledés (recovery) egy megkésett racionalizálás után, mintegy egy parlamenti ciklussal a hasonló magyar átalakulás után. Az adórendszer adhatott egy újabb lökést a már beindult növekedésnek, de semmiképpen nem volt annak okozója. Azt is meg kell jegyezzük, hogy az adóreform utáni években érkező beruházások találtak megfelelő munkaerőt maguknak Szlovákiában, hiszen a gazdasági átalakulás éppen az azt megelőző években szabadított fel jelentős tömegeket.

Ezt azért fontos megemlíteni, mert az egykulcsos, alacsony adó stratégiáját az óta több állam is követte a régióban, és további államokban is napirenden van javaslatként. Többek között az olyan országokban is, mint Magyarország, ahol a gazdasági rendszerváltás már jóval korábban lezajlott, és ahol társadalom foglalkoztatható része már foglalkoztatva van. Azaz egyszerre van jelen a munkaerőpiacon a keresleti nyomás, illetve a felnőtt népesség egészét tekintve a rendkívül alacsony foglalkoztatás. Egy szlovák típusú reform az ilyen esetekben csak bevételkiesést okozna, a foglalkoztatás növekedésén keresztüli kibocsátás növekedés csatornája nem működne. A munkaügyi, oktatási és egészségügyi rendszerek átfogó reformja nem megspórolható.

Jelentős vita folyik arról, hogy milyen hatással volt a szlovák emberek életszínvonalára a Tátrai Tigris jelensége. Már említettük, hogy a Dzurinda évek egésze foglalkoztatás csökkenést hozott, azaz negatívan érintette a lakosság teljességének életszínvonalát. A gazdaság folyamatos növekedése sem jelenti automatikusan a lakosság életszínvonalának növekedését, avagy egy ország gazdagodását. A megtermelt jövedelem ugyanis eloszlik a háztartások jövedelmei, az állam adóbevételei és a cégek profitja között. Az éves reáljövedelmek alakulása váltakozó képet mutat, de nem egyértelműen pozitív:


Éves reáljövedelmek alakulása az előző évhez képest Szlovákiában, (Forrás: saját számítások OECD és CPI alapján)

Mindezek alapján arra a következtetésre kell jussunk, hogy a gazdasági növekedés hatása a lakosság életszínvonalára legalább is kérdéses.

Gyakran hangzik el az a felvetés, hogy az alacsonyabb adókulcsok esetében nagyobb lesz az emberek adó befizetési hajlandósága is (a híres Laffer hipotézis). Ha az egykulcsos adónak lenne ilyen hatása, akkor azt várnánk, hogy a kormányzati bevételek legalább is szinten maradjanak. Erről azonban szó sincs: az adóreform alapja a zsugorodó szlovák állam volt. Ezt mutatja a teljes adóbevételek csökkenése az 1998-as 37%-os GDP arányos szintről a 2006-os 30%-os szintre (OECD). Érdekes módon a közkeletű híresztelésekkel szemben nem is annyira az egy foglalkoztatottra jutó költségek csökkentek. Ezek aránya csupán a teljes munkaerő költség 42%-áról 39%-ára csökkent 2000 és 2006 között, ami nem jelentős módosulás a bérterhekben. Ezzel szemben a jövedelmek és profit adóztatása a GDP 9.4%-áról 5.7%-ára csökkentek 1998 és 2006 között. (Érdekes lenne a kétféle adónem különválasztása, az OECD adatbázisa azonban ezt nem teszi lehetővé. Könnyen lehet, hogy az igazi csökkenés a profit adóztatásában zajlott le.)

Természetesen a bevételi oldal csökkenését a kiadási oldal csökkenésének is követnie kellett, hiszen Szlovákia prudens gazdaságpolitikával érhette csak el az euró bevezetését. Pozsony stratégiája tehát az volt, hogy megengedte az állam mértékének csökkenését annak érdekében, hogy ez lehetővé tegye az alacsonyabb adókat, amely elősegítette a gazdasági átalakulást.

Végezetül érdemes végiggondolnunk a másik kérdést is, a Kelta és a Tátrai Tigris közötti hasonlatosságokat és különbözőségeket. Mindkét kiugrás alacsony adóztatással igyekezett kihasználni a globalizáció és az egységes piac nyújtotta lehetőségeket, vonzóvá téve magát a külföldi működő tőke számára. A hasonlatosságok sora azonban nagyjából itt véget is ér. Írországba a legtöbb működő tőke az EU-n kívülről, az Egyesült Államokból érkezett. Szlovákiában a legnagyobb beruházók német, holland, osztrák és olasz cégek. Írország soha nem volt kimondottan alacsony bérezésű gazdaság, 1995-ben pedig az egy foglalkoztatottra jutó kompenzáció már az Egyesült Királyság hasonló mutatóját is meghaladta (OECD). Szlovákia mind a mai napig az alacsony béreivel versenyez.

A fő különbség azonban abban rejlik, hogy milyen típusú működő tőkét vonz a két gazdaság. Írország fantasztikus sikertörténetének az adott alapot, hogy ő volt az első alacsony adóztatású, angolul beszélő, feles munkaerővel rendelkező exportbázis az egységes piacon belül, közel az Egyesült Királysághoz, ahova az amerikai cégek magas hozzáadott értékű, magas bérezésű termelési fázisokat hoztak. Ez az exporthelyettesítő működő tőke klasszikus esete, amikor egy exportőr egy rivális gazdasági blokk magas vámjait igyekszik kikerülni azáltal, hogy annak területén telephelyet hoz létre. Szlovákia ezzel szemben elsősorban unión belüli cégek olcsó gyártó és összeszerelő telephelyévé vált, elsősorban alacsony béreivel vonzva a termelési tényező előnyöket kereső, Kojima típusú beruházókat. Ahogy azt maga Dzurinda ex kormányfő is elismerte, a Tátrai Tigrisnek szüksége van a hozzáadott érték szintjének emelésére. Jelenleg ugyanis klasszikus dependens (függő, kiszolgáltatott helyzetű) versenyállam. Kérdés, hogy Dzurinda hogyan próbálta volna a Dzurinda kormányzat emelni a szlovák munkaerő hozzáadott értékét. 2002-ben, újraválasztásuk évében Szlovákia az alacsony újraelosztási ráta miatt mindösszesen a GDP 3,6%-át költött oktatásra az Eurostat adatai szerint. Ennél kevesebbet az egész Európai Unióban csak Görögország költött, Dánia pedig többszörösen magasabb GDP-jének 7,7%-át költötte ugyanebben az évben oktatásra...

A svéd jóléti modell

Címkék: Északi Modell, Svédország

Védővámok és leértékelések mögött növekedtek, középosztálybeli szociáldemokráciát csináltak, majd beléptek az EU-ba, de az eurozónába jó okkal nem. Svédországban minden adóbevallás nyílvános! Tőlük is van mit tanulnunk.

A svéd gazdaság a kései tizenkilencedik század nagy felzárkózói között volt. Az USA-val, Németországgal és másokkal egyetemben magas védővámok mögött dajkálgatta gyermekcipőben járó iparágait. A közhiedelemmel ellentétben a felzárkózó országok közül szinte semelyik nem tiszta szabadkereskedelmi viszonyok között ért el kimagasló eredményeket. (Kivételt képeznek az ázsiai tigrisek, de valójában ők is de facto iparvédő politikát folytattak. Lásd például Dél-Koreát.) A svéd állam ezen felül befektetett iparpolitikába, infrastruktúrába, és nagyon hamar felismerték az oktatás jelentőségét is. (Magyarországon is ismert a svéd népfőiskolai mozgalom, amelyet bizonyos fokig a második világháború után másoltunk is.)

Az északi modell történész elemzői kiemelik, hogy a kontinenstől eltérőn Svédországban a farmerek önálló rendet alkottak (nem is beszélve a Kelet-Európával való összehasonlítást, ahol kifejezetten második jobbágyság volt…). Az önálló gazdálkodók a királyt szövetségesüknek tekintették a többi renddel szemben, és fordítva. A tizenkilencedik századi reformoknak köszönhetően a svéd társadalom már nagyon hamar megtapasztalta a pozitív államot, amely hasznos dolgokat biztosít a közösségnek. Magas bizalomra építő társadalom bontakozott ki a modernitásban, és ahogy azt Fukuyama bizonyította, a magas bizalomra építő társadalmak mindenhol sikeresek voltak (Japán, Észak-Olaszország, stb.) Ezzel szemben a kelet-európai állam a huszadik század preszocialista, szocialista és posztszocialista korszakaiban is alacsony bizalomra építő állam volt, és az esetek nagy részében még saját polgáraira is rátámadt vagy kizsákmányolta őket. A kelet-európai polgárnak tehát nincs sajtá tapasztalata hasznos államról.

Kelet-Európában sokszor felvetődik az a kérdés, hogy a svédek előbb lettek-e gazdagok, és ebből adódóan építették-e ki a jóléti államot, avagy fordítva. Ezt a kérdést maguk a svédek tipikus tyúk-tojás problémának tartják. Azaz a két folyamat szervesen összefüggött és erősítette egymást. Ellenpéldának mindig Nigériát hozzák, ahol a gazdagság forrása (olaj) nem hogy fejlődést nem hozott, de kifejezetten polgárháborúhoz vezetett a szétterítő, együttműködő és fokozatosan építkező, konszenzusos társadalmi modell hiányában.

Az 1930-as években igen komoly konfliktus volt a svéd munkaadók és munkavállalók között, sztrájkok, tüntetések okoztak komoly kimaradásokat. Ekkor írták alá a híres Saltjöbadeni Megállapodást, amely megalapozta a svéd jóléti államot. A munkaadók praktikusan ígéretet kaptak az erős szakszervezetektől az osztályharc befejezésére, amennyiben a társadalmi-gazdasági rendszer a "nép házává válik". Svédül ez a kifejezés a Folkhemmet, és Ernst Wiggfors és Per Albin Hansson szociáldemokrata vezérek nevéhez fűződik. A megállapodástól a munkások fokozatosan javuló béreket, biztonságot és jóléti juttatásokat kaptak, a munkaadók pedig alacsony sztrájkaktivitást, és csak kiszámítható bérnövekedést.

A gyors fejzárkózásoknak gyakran vannak csúnya elemei is, mint például a kapitalizmus magországai esetében a gyarmatosítás. A svédeknek ugyan nem voltak gyarmataik, de érdemes megjegyezni, hogy csak a második világháború után néztek szembe azzal, hogy független államként Svájchoz hasonlóan nagyon komolyan profitáltak a Harmadik Birodalommal folytatott intenzív kereskedelmi viszonyaikból akkor, mikor mások vagy szembenálló fél, vagy megszállt ország voltak. Ezen felül míg a háború után a többi nyugat-európai államnak újra be kellett indítania a rommá lőtt termelését, illetve polgári célokra visszaállítani a hadiiparát, addig Svédország az első pillanattól kezdve komolyan részt vehetett exportőrként ezen országok újjáépítésében. Mindez a harmincas és az ötvenes évek között nagyon rövid idő alatt igen gyors gazdagodáshoz vezetett.

A svéd modell kiindulópontja az a rádöbbenés, hogy a munkásosztály soha sehol nem fog tudni szabad választásokon többségbe kerülni. Mivel a szociáldemokraták a forradalom gondolatát elutasították (ez különböztette meg őket a kommunistáktól), szükség volt annak kitalálására, hogyan kerülhet mégis a közösségi érdek az egyéni érdekkel szemben megvalósításra parlamentáris körülmények között. Azzal ugyanis tisztában voltak, hogy addig ameddig a társadalom jelentős részének nincs vagyona és kiszolgáltatott a munkaadója felé, addig nem tud teljes magabiztossággal állampolgárként részt venni a közügyek intézésében. Csakis anyagilag független és a közügyekben tájékozódásra képes, tehát képzett, művelt középosztály képes demokráciát működtetni. Széles középosztály hiányában a demokrácia hamar elhal, névlegessé, autokráciává silányul és eluralkodik rajta a magánérdek.

A svéd fejlődés kifejezetten a nagyvállalati modellre épít: Wallenberg csoport, Skanksa, Ericsson, Saab, Volvo, Vattenfall, IKEA, és még számos világszerte ismert exportőr említhető itt. Ám a nagyvállalati túlsúlyt mindig is ellensúlyozták az igen jól szervezett, erőteljes és hatalmas tagsággal rendelkező ágazati szakszervezetek, illetve az önszerveződő középosztály civil mozgalmai. Ezért a nagyvállalati és oligarcha érdekek soha nem voltak képesek foglyul ejteni a kormányzatot, mint az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban. A munkaadók és a munkavállalók folyamatosan ágazati kollektív megállapodásokat kötöttek, ahol maga a kormányzat alig több mint facilitátorként vett részt. Az egyezségek mindent magukban foglaltak a bérmegállapodásoktól a képzéseken át a munkahelyi biztonságig.

A svéd munkásmozgalomnak két szövetségese is volt. Az egyik megdöbbentő módon az antialkoholista mozgalom volt, amely oly súlyos probléma megoldására szerveződött, hogy parlamenti párttá is vált, és partnerként erősítette a szociáldemokratákat. A mozgalom eredménye volt, hogy az alkohol árusítása mind a mai napig állami monopólium, a ráterhelt adók pedig az egekben. A másik szövetséges az egyedül álló kisparasztság volt, akik az északi zord időjárás következtében folyamatos önálló termelésre nem képesek, időről időre ráutalódnak az állam segítségére. Ám még ezen két csoport támogatásával sem sikerült többségbe jutnia a munkásságnak. Ráadásul a huszadik század tercializációja (a szolgáltatószektori erősödése az ipar javára) még számos olyan új társadalmi csoportot hozott létre, akik sem tőkésnek, sem munkásnak nem gondolták magukat. Irodai dolgozók voltak, menedzserek, szakértelemmel rendelkező középosztálybeliek.

A stratégia tehát az volt, hogy a svéd jóléti állam ne csak a munakerőpiacról kihullóknak adjon védőhálót, mint a kontinentális és a (Thatcher előtt létező) brit jóléti államok, hanem a középosztálynak is. Ennek következtében a középosztály nem azt fogja érzékelni, hogy ő mindig csak ad, egy másik társadalmi osztály pedig mindig csak kap. Hanem azt, hogy az ő középosztálybeli igényei is ki vannak elégítve. Nem csak a szegények kaptak új és egészséges lakásokat, de ingyenes az oktatás, az egészségügy. A cél az volt, hogy ha egy középosztálybeli úgy gondolja, hogy hosszabb-rövidebb időre a munkaerőpiacon kívül kíván maradni, akkor azt megtehesse. Ennek oka lehet tanulás, továbbtanulás, gyermekvállalás, gyermeknevelés, egészségügyi kezelés, vagy bármi. Mindennek eredményeképpen kialakult egy rendszer, ahogy egy találó megjegyzés szerint "mindenki szociáldemokrata lett, még a jobboldal is". Máshonnan nézve a dolgot azonban a svéd modell egyáltalán nem valamifajta ’szocialista’ vízió, még csak nem is szociáldemokrata, hanem kifejezetten liberális. A valódi cél ugyanis az volt, hogy a fiatalok leválhassanak az akaratukat rájuk kényszerítő szüleikről, a nők férjeik anyagi függésre építő elnyomásától, az időseknek pedig ne kelljen attól rettegniük, hogy gyerekeik el tudják és akarják-e majd tartani őket. Azaz a kollektivista jóléti állam hátterében valahol megtalálható egy kifejezetten individualista, felszabadító elem is.

Kelet-Európában sokan érvelnek úgy, hogy a svéd modell az ottani sajátos kulturális adottságokra épül, és ezért máshol megismételhetetlen. Spekulálhatunk, hogy Skandinávia a fagyos időjárás, az áradások és nagy földrajzi távolságok miatt mindig is kollektivista társadalom volt. Egyszerűen senkit nem hagyhatott magára a közösség. A szociáldemokrácia előtt a kereszténységet alakították a saját mintájukra a lutheránus hit formájában. Mindez kétségtelenül igaz, ám maguk a svédek azt szokták mondani, hogy ennek ellenére a svéd jóléti modell nem olyasvalami, ami a skandináv erdőben nő és csak ki kell menni érte és leszedni. Keményen harcolniuk kellett annak megteremtéséért, kockázatvállalások, konfliktusok, veszteségek és lemondások árán tudták csak lassú, de kitartó munkával megteremteni. Azaz ők maguk is kiépítették, nem készen kapták. Benne volt a svéd huszadik században is a lehetőség egy sokkal polarizáltabb fejlődésre. Másrészről pedig egységes kulturális háttér nincs. A svéd munkaadóknak ugyanúgy nem ez a modell állt az érdekében, mint ahogy a lengyel és szlovák munkavállalóknak viszont kifejezetten hasonló lenne az érdeke. A huszadik század első felében Csehországban vagy Magyarországon is erősödőben volt a szociáldemokrata mozgalom. Az államszocialista rendszer jóléti vonulatát is erősen magáénak érezte a kelet-európai társadalom, még ha a politikai elnyomást el is utasította. Nem igaz, hogy az koraszülött lett volna, mint ahogy az sem igaz, hogy a kelet-európaiak olyan ostobák lettek volna, hogy a rendszerváltás után alacsony angolszász adófizetés mellett akartak volna magas svéd jóléti juttatásokat. Egész egyszerűen alapnak vették, hogy az államszocializmus jóléti rendszere civilizációs vívmánynak tekintendő és megőrzendő, még ha racionalizáltabb formában is. A rendszerváltás utáni kelet-európai kormányok ahelyett, hogy megtalálták volna annak finanszírozási formáit, folyamatosan megszorításokkal éltek, és hagyták a jóléti rendszer oktatási, egészségügyi és mobilitásbeli előnyeit amortizálódni. A kelet-európaiak azt szerették volna, ha korrupció, soha meg nem mért hatékonyság és értelmetlen presztízsberuházások helyett a jóléti modell demokratikus körülmények közötti továbbvitele folyt volna. Mivel az államszocializmusban nem létezett adórendszer, ezért annak kiépítése a rendszerváltás után történt meg. A tőke, a vagyon és a környezeti károsítás adóztatása alacsony, a korrupció magas, feltehetően komoly méretű az offshore-ba menekített pénzek aránya. A privatizációnak mind a külföldi működő tőke, mind pedig a belső oligarchiák felé irányuló formája meggyengítette a kelet-európai állam finanszírozhatóságát. A hegemón neoliberális diskurzus tabusította annak felvetését és megtárgyalását, hogy a kelet-európai jóléti állam megreformálva bizony megfinanszírozható lett volna.

Javasoljon jobb demokratikus modellt, aki tud. A kelet-európai piaci fundamentalista modell zsákutcába jutott. Anyagilag független és a közügyekben képzett középosztály nélkül a demokrácia is abba fog. A svéd jóléti állam stabilitása miatt pozitív visszacsatolást okoz a gazdaság felé. A jólétben, biztonságában élő polgárok sokkal megalapozottabb demokráciát működtetnek, a minőségi részvétel az ellenőrzés és a felvilágosult választói hozzáállás pedig mindenképpen visszahat a gazdaságra is.

Egy ilyen modell természetesen csak akkor fenntartható, ha egyrészt a polgárok elfogadnak egy magasabb adószintet, mert kapnak is vissza valamit érte. Mára ugyan a magas foglalkoztatás miatt a svéd adók szintje sem orbitális. Az szja alapkulcsa, a tőkejövedelemadó és az ÁFA egyaránt 25% körül van, az szja azonban progresszív, azaz magasabb jövedelemnél gyorsan emelkedik. Másrészt pedig a rendszer alapvető érdeke, hogy minél többen dolgozzanak, minél több legyen a befizető, és minél kevesebb a támogatott. Ennek érdekében a svédek mindent megtettek, hogy lehetőleg mindenkinek munkája legyen, aki erre képes. Az alacsony munkanélküliség a modell központi alapfeltétele, és egyben eredménye is. A német modellhez képest fontos különbség, hogy a svéd állam nem a munkavállalót védi, hanem az állampolgárt, azaz a svéd cégek relatíve gyorsan, mondhatnánk 'angolszász' módon tudnak alkalmazkodni a kereslet csökkenéséhez dekonjunktúra esetén. A piacról kilépő polgárok életszínvonalát az új munka megtalálásáig viszont a jóléti állam védi. A piacra visszalépő polgárok hirtelen nagyon komoly extra jóléti előnyöket kezdenek el élvezni, azaz megéri dolgozni.

A svéd gazdaság versenyképességét rendszeresen leértékelésekkel segítették a szociáldemokrata kormányzatok. Ez aztán a hetvenes évektől a tőke globális liberalizálásával egyre nehezebbé vált a spekulatív támadások miatt. Ez volt az egyik oka annak, amiért a globalizáció kikezdte a jóléti államot. A másik oka az volt, hogy a svéd nagyvállalati szektor hirtelen zsarolási pozícióban találta magát. Ha továbbra is rákényszerül a jóléti állam tiszteletben tartására, akkor kiszervezi a termelésének nagy részét olcsóbb, kisebb jóléti újraelosztással működő országokba (ennek kimutathatóan neki is kezdett). A legjobb példa talán a mindenki által még mindig svédnek hitt IKEA bútorlánc, amely adózási okokból már réges-régen Hollandiában van bejegyezve. A svéd gazdaságot domináló néhány nagyobb gazdasági csoport (Wallenbergek, Scania, Volvo, Ericcson, Skanksa, stb.) erős propaganda-hadjáratba kezdett, melynek keretében a jóléti állam kritikáját fogalmazták meg a piaci fundamentalizmus eszköztárával publikációkban, a médián és think-tankeken keresztül. A globalizációtól tehát komoly károkat szenvedett a svéd jóléti modell.

A svédek aztán a kilencvenes évek elején felvételüket is kérték az Unióba, és '95-ben be is léptek. Fontos megemlíteni, hogy uniópárti többség kizárólag ez idő tájt volt, sem előtte, sem utána! A svédek bár támogatják az egyesülő Európa gondolatát, azt ugyanúgy másképp képzelik el, mint az Unióból kimaradó norvégok. 95-re azonban már mint magas fejlettségű gazdaságnak, a svéd exportőröknek is érdekükben állt a szabadkereskedelem. Állami támogatásokat a hazai iparnak pedig az uniós versenypolitika tiltása ellenére is kétmarékkal adnak.

1990-ben a neoliberális hullám csúcspontján az akkor nagyon magas infláció letörésére nem a hagyományos leértékelést választották, hanem kamatlábat emeltek. Ennek eredményeképpen éppen a '92-es Maastrichti Szerződéssel egy időben óriási gazdasági visszaesést szenvedtek el. A munkanélküliség felment kilenc százalékra, ami addig soha nem látott szintet jelentett. Volt egy jelentős bankkrízis is, melynek túllépésére Svédország államosította a bankrendszer nagy részét, majd feltőkésítve és stabilizálva azokat túladott rajtuk. (Az Obama kormányzat vitáiban Svédország ezzel mint pozitív példa jelent meg, szemben a magánbankok kormányzati kistafírozását választó Japánnal, ahol ez a lépés ugyanúgy elhúzódó krízishez vezetett, mint a végül ugyanezt az utat választó Amerikában.)

Mindez jelentős részben hozzájárult ahhoz, hogy Svédország tudatosan ne teljesítse a maastrichti kritériumok és az ERMII célkitűzéseit, és kimaradjon az eurozónából, amit ma már egyöntetűen jó választásnak tartanak. Az önálló monetáris politika mindig is része volt az északi modellnek.

Nem elhanyagolható, hogy a svédek a kilencvenes évek elején törvénybe iktatták, hogy a kormány nem tervezhet eleve deficites költségvetést, azaz az államadósság szintje nem nőhet. Akaratlanul, a gazdasági folyamatok eredőjeképpen létrejöhet deficit, de eleve tervezetten nem. Érdemes megfigyelni, hogy ahol a neoliberálisok beszéltek a kiegyensúlyozott költségvetésről, ott általában hatalmas deficit lett a vége (Reagan, Thatcher, Bush, Gyurcsány). A baloldal általában sokkal sikeresebben ért el kiegyensúlyozott költségvetést (skandinávok, Clinton). A svéd esetben a fiskális tudatosság célja egyértelműen a globalizációval szembeni kitettség csökkentése volt. Amint azt látjuk Magyarország, Görögország, Írország esetében, egy kifelé komoly adósságállománnyal rendelkező gazdaság egyre kevésbbé a saját maga ura.

Érdemes arról is szót ejteni, hogy Svédország folyamatosan és konzekvensen a korrupciós percepciós listák élén áll a többi skandináv országgal és újabban már Észtországgal együtt - legkevesebb érzékelt korrupció. Svédországban minden egyes személyi jövedemeladó bevallás nyilvános!

A globalizáció, és ezen belül az Európai Unió természetesen kihívást jelentett az északi modell számára is. Ez elsősorban a szabad tőke és munkaerőáramlás formájában jelentkezett, azaz hogy a tőke a magas bérszínvonal miatt gyakorlatilag elmeneküléssel zsarolhat, illetve a munkahelyeket elveszíthetik a svédek a bevándorlókkal szemben. Mindkét jelenséget sikerült kordában tartani. Érdekes itt megemlíteni, hogy a svédek ezen a ponton éppen az ellentétes stratégiát választották, mint a németek, akik szintén felismerték, hogy túl magasak a béreik. A németek lefelé kezdtek el versenyezni, azaz egyrészt leszorították a bérek arányát a GDP-n belül, másrészt pedig létrehoztak egy alacsony bérezésű, prekárius megélhetést jelentő réteget a munkapiacuk legalján. Itt ugyanúgy sok esetben bevándorlók dolgoznak, mint Nyugat-Európa sok más országában. (Óriási volt az érdeklődés a pocsék egyeurós munkahelyekre is, ami bizonyította, hogy az emberek igenis akarnak dolgozni. Sajnálatos módon ezek a munkahelyek kiszorítottak jobban fizetett alkalmazottakat a munkaerőpiacról…) Svédország ezzel szemben felfelé kezdett el versenyezni. A világgazdaság legmagasabb hozzáadott értékű munkahelyeinek birtokosaiként definiálta magát, amit igen magas színvonalú általános képzéssel sikeresen el is ért. Svédországban alig van jelen az a képzetlen, műveletlen, közügyeket nem értő munkásréteg, amely az angolszász világot mindig is jellemezte, és az utóbbi évtizedekben Németországban is létrejött. Megőrizték és egyben megemelték a magas foglalkoztatásra építő középosztálybeli társadalmat. Ennek egyik ára az volt, hogy az alacsonyabb hozzáadott értékű munkahelyeket a ’piaci’ árnál magasabban fizetik, azaz hajlandók máshonnan keresztfinanszírozni őket. Ennek következtében a hazai munkavállalók nem árazódtak úgy ki a bevándorlókkal szemben, mint máshol Nyugat-Európában. Szemmel láthatóan jóval nagyobb a hazai foglalkoztatás ezekben az alacsonyabb hozzáadott értékű foglalkozásokban is. Ezen felül az ilyen munkahelyeket amennyire lehetett technologizálták, számítógépesítették, automatizálták. A felszabaduló munkaerőt pedig továbbképezték magasabb hozzáadott értékre. A stratégia sikeres volt. Míg a németek lefelé csúsztak és polarizálódtak, a svédek megőrizték magas foglalkoztatási szintüket, csak magasabb hozzáadott érték és bérszinten.

Az Európai Unió liszaboni versenyképességi stratégiájának értékelései rendre megállapították, hogy két országcsoport volt csak képes megfelelni a globális versenyképesség kihívásainak. A magas foglalkoztatású, magas hozzáadott értékű, és az emberekbe befektető skandináv, illetve az alacsony adókkal és bérekkel versenyző brit-ír. A globális válság következtében az angolszász model kidőlt. Egyedül az északi modell van versenyben. Méghozzá fenntarthatóan.

A finn sikermodell

Címkék: Északi Modell, Finnország

A finnek is mindent másképp csináltak, mint mi. Például egyáltalán nem építettek a multinacionális cégekre. Ezzel szemben a világ legjobb oktatási rendszerét működtetik.

Kétszáz évvel ezelőtt Finnország olyannyira perifériája volt Európának, hogy amikor a finnugor nyelvrokonságunk lehetősége először felmerült, sokakban megrökönyödést keltett, hogy pont ezekkel a csontszegény jégvidéki halevőkkel lennénk kapcsolatban.

A finnek először a svéd, majd az orosz birodalomhoz tartoztak. Függetlenségük 1917-es visszaszerzése után konkrétan polgáháború viszonyok voltak, amely bizonyítja, hogy nem volt kulturálisan determinált, hogy Finnnoszág is skandináv jóléti irányba mozdul el. Hajszálon múlt, hogy nem egy egész más irányb indultak el.

A függetlenség elnyerése után hoztak egy törvényt, amely értelmében külföldiek 20%-nál nagyobb részesedést nem birtokolhattak finn bejegyzésű cégben. Ezt a szabályt egészen 1987-ig hatályban tartották, azaz a finn gazdaság felzárkózása hazai cégekkel történt, nem használta fel érdemben a külföldi működő tőkét. Ráadásul folyamatosan magas védővámokat tartottak fenn, és időről időre versenyképességi leértékelésekkel támogatták exportőreiket. Mindezekre egy uniós felzárkózó országnak nincs lehetősége. 1987-ben a 20%-os szabályt 40%-ra emelték, majd az 1995-ös uniós tagsággal eltörölték. Ekkora a fejlett finn gazdaság szereplőinek érdekévé vált az egységes piac szabadkereskedelme is.

A finnek átvették a svéd típusú szociáldemokrata jóléti államot. Nagyon sokat profitáltak a Szovjetunióhoz fűződő különleges viszonyukból, amelyet nem ők akartak eredetileg. Olcsón vásároltak nyersanyagokat (energiát, fát, stb.) a szovjetektől, majd mindezt drágán adták tovább feldologozott formában (pl. papírként) Nyugat-Európába. A Szovjetunió összeomlása után a finn gazdaság is szabadesésbe kezdett. A munkanélküliség megemelkedett, a tőzsde 60%-ot zuhant, az ingatlanárak pedig öt év alatt a felére estek vissza.

A finnek kezdetben ugyanazt csinálták, mint manapság az írek. Megvágták a jóléti kiadásokat, és három bankot is államosítottak. A válság azonban mindettől csak elmélyült.

Ekkor a finnek az állam további csökkentése helyett a következőket csinálták: 1. leértékeltek, 2. bíróság elé állították a felelős bankárokat, 3. innovációs stratégiát állítottak fel, és létrehozták a világ legjobb oktatási rendszerét. Azóta a finn diákok minden nemzetközi összehasonlító felmérést megnyernek, és a nemzetközi oktatási szakértők Mekkájává vált az ország. Olyan bérezése, és olyan magas presztizse van a tanári szakmának, hogy a tanárképzésbe tízszeres a túljelentkezés. (Magyarországon épphogy akad elégséges jelentkező a meghirdetett helyekre, természettudományi tánárszakokra pedig nem tudnak elég diákot verbuválni.)

A finn gazdaság azóta a magas hozzáadott értékű, tudásalapú cégeiről híres. A mindenki által ismert Nokia mellett ezek leginkább a távközlési elektronika, a számítástechnika és az internetes vállalkozások köréből kerülnek ki. (Egy érdekesség: köztudott, hogy a Nokia kezdetben gumicsizmát gyártott, abból lett GSM gyártó. Máig fennmaradt egy Nokian nevű gumicég. Azt azonban kevesen tudják, hogy a holding többi része az állammal közösen 17 éven keresztül keresztfinanszírozta a GSM gyártó céget, mielőtt az nyereséges lett! Mindez ismét csak a gyerekcipőben járó iparágak támogatása melletti érv.)

Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a finnek hosszú idő óta a korrupció érzékelésről szóló listák első helyein osztoznak néhány hasonló országgal (Dánia, Svédország, Új-Zéland, Szingapúr: legkevesebb érzékelt korrupció).

A finn sikermodell tehát ugyanúgy nagyban különbözik a magyar modelltől, mint a már tárgyalt koreai.

Fenntarthatatlan-e a jóléti állam?

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

A rendszerváltás neoliberális inspirációjú olvasata szerint a jóléti államok a hetvenes években válságba kerültek, főleg demográfiai okokból. E narratíva szerint az elöregedő társadalmakat túlságosan sokfajta és betarthatatlanul bőséges jóléti elkötelezettséget tettek az idősebb generációk felé, amelyet aztán a csökkenő gyerekszám miatt képtelenek voltak betartani. Azaz sokkal több gyerekre lenne szükség. Ez az olvasat azonban téves. Ha megnézzük a legtöbb válságban lévő országot, azt találjuk, hogy nagyon magas a munkanélküliség, alacsony a foglalkoztatás, és az esetek többségében drámaian magas az ifjúsági munkanélküliség. Mindez összeegyeztethetetlen a jóléti állam demográfiai összeomlásának narratívájával. Nem lehet ugyanis egyszerre igaz, hogy túl kevés fiatal jön be a munkaerőpiacra, hogy adófizetőként megfinanszírozza az időseknek beígért juttatásokat, miközben a ténylegesen létező fiatalok nagy része számára képtelenek vagyunk munkahelyeket teremteni. A legtöbb jóléti rendszer csupán a GDP néhány százalékpontjának megfelelő hiányt produkál évről évre. Ha a 20-50 százaléknyi ifjúsági munkanélküliséget le lehetne szorítani, bőségesen rendelkezésre állnának adófizetők a jóléti rendszerek egyensúlyba hozására, sőt, az egyenleg pozitív lehetne. Ha viszont nem a demográfiai nyomástól, akkor vajon mitől omlott össze a jóléti állam? A válasz az, hogy valójában nem omlott össze. A legtöbb nyugat-európai országban valamilyen szinten tovább él. Skandináviában lényegileg érintetlenül. Csupán az angolszász országokban sikerült radikálisan lerombolni a jóléti vívmányokat.

Alig egynéhány EU tagállamban van 20% alatt az ifjűsági munkanélküliség (piros vonal)

A jóléti állam nem összeomlott, hanem a hetvenes évek végén kibontakozó neoliberális forradalom tudatosan leépítette azt. A hetvenes években ugyanis öt nagyon sokk rázta meg a világgazdaságot. Két olajválság, a Nixon sokk, az aranystandard feladása, illetve a Volcker sokknak nevezett amerikai eredetű kamatválság. Ez az öt megrázkódtatás szétzilálta a nyugati államok államháztartását, és erre hivatkozva lépett színre az akkor már jól előkészített neoliberális politikai elit 1973-ban Chilében, 1979-ben Nagy-Britanniában, 1980-ban az Egyesült Államokban, majd Francois Mitterrand 1982-es híres teljes fordulatával Franciaországban is neoliberális irányba fordultak a kormányzatok. Privatizáltak, dereguláltak, leépítették a jóléti vívmányokat. Mindezt arra hivatkozva, hogy a megelőző évtizedek társadalmi berendezkedése fenntarthatatlan.

http://pogiblog.postr.hu innen, eredetiben képek is vannak

A türelem erény, büszke lehet magára aki ezt a posztomat végig olvasta. Bár nem is mind én írtam. Azért hordtam ide őket, hogy egy helyen meglegyen :Đ