Szövegkörnyezetéből kiragadva
A zsidómédia szokása : célja az elriasztás, ez által a lejáratás. Nem kedvelem kövér Lacát, de a 2002-es köteles szocilibsi médiahiszti is jó példa erre.
Vágó Sebestyén nem mondott ilyet, csak az ATV hazudott szokás szerint.
Ezt innentől viszont én állítom : van bizonyítékom, egy korabeli dokumentum, arra vonatkozólag, hogy kommunisták lőttek a csendőrökre, és ezek után lőtték le őket. Csak őket. Most is lelövik azt, aki rendőrökre lövöldözik. Az egész világon mindenhol.
”a tömeg részéről revolverlövés és tégladarabok estek a járőr elé”
A tömegből LŐTTEK a csendőrökre!
"A tatabányai csendőr karhatalmi parancsnokság jelentése alapján jelentem, hogy folyó hó 6-án Tatabányán mintegy 200-250 főnyi bányamunkás dorongokkal és tégladarabokakl felfegyverkezve a bányaigazgatóság elé vonult, a kijáratokat elállva követelte a csendőrség által letartóztatott kommunisták kiadását, az igazgatóságot az életbiztonságot veszélyeztető fenyegetésekkel illetőket a helyszínen megjelent csendőrjárőr szétoszlásra szólította fel. A tömeg a járőrrel szembehelyezkedett, a tömeg részéről revolverlövés és tégladarabok estek a járőr elé, a járőr erre a tüzelést megnyitotta, mamelynek következtében 4 munkás azonnal meghalt, 2 könnyebben, 26 nehezebben megsebesült, a csendőrség részéről 1 ember megsebesült, megerősítésről intézkedések megtétettek."
Tatabánya, 1919. szeptember 7.
Kommunista csőcselék, azt kapták, amit érdemeltek. Mikor az ország éppen hogy kiheverte a zsidó Kun Béla és bandájának bolsevista ámokfutását.
Michl Miklósról is hazudott az ATV :
“polgárháború lesz, amennyiben a politikai elit még egyszer elárulja a népet ”
Ez is hazugság. De azért nézzük csak. Miért is? Mert már a népnek nincs hova hátrálnia, annyira nincsenek tartalékaik! Ez alatt a 8 év alatt lepusztult itt minden! Ő erre gondolt! Lófaszt akar polgárháborút! Már megint szövegkörnyezetből kiragadott mondatokkal manipulálnak a zsidók!
A fél országot végigakasztó, végiglincselő vörösök ellen anno 1919 után kellett is háborúzni, nagyon is helyénvaló volt a fehérterrornak hazudott igazságtétel.
“Február 8-án Vérterssomlón osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A szokásos jobbikos körök után – „cigánybűnözés”, a politikusbűnözők elszámoltatása – a jelölt a hallgatóság kérdéseire is válaszolt. Mint kiderült, Michl szerint polgárháború lesz, amennyiben a politikai elit még egyszer elárulja a népet."
Ő NEM AKARJA EZT, CSAK MEGÁLLAPÍT EGY TÉNYT, AMI A MOSTANI KÖZHANGULATBÓL LÁTÓ EMBERNEK MÁR ELEVE NYILVÁNVALÓ
Úgy állítják be, mintha ő kifejezetten azt akarná, hogy a politikai elit még egyszer elárulja a népet
Ez benne a hazugság!
Szövegkörnyezetéből kiragadva
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
atv,
jobbik,
lakossági fórum,
Michl,
Michl Miklós,
mszp,
polgárháború,
Szövegkörnyezetéből kiragadva,
Vágó Sebestyén
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Érvek a Jobbik mellett
Érvek a Jobbik mellett
Minden felmerülő kérdést nem lehet egy posztban megválaszolni, de egy gyűjteményes válaszadó poszt jó kezdet lehet ehhez. :-D
Ez itt nem is egy igazi blogposzt, pláne nem egy újságcikk, henem egyfajta fantomfórumozás, elolvastam egy csomó balos fórumot, és pár ottani kérdésre tudom a választ. :-)
Alábbiakat leginkább akkor érdemes figyelembe venni, ha akarsz még egyáltalán szavazni. Azért szerintem akarj, elvégre nem fáj az.
Jós nem vagyok, de igencsak a társadalmi-politikai-gazdasági rendszer összeomlása felé konvergálnak azok a bizonyos negatív trendek.
Az nemcsak a politikára igaz, hogy ha a rendszerekből, amikben benne élsz, egy kicsit sem tudsz kitekinteni, akkor egyrészt nem vagy tudatos. Másrészt a mai médiahelyzetben, amikor szinte minden komoly infrastruktúrát igénylő médiafelület zsidókézen van, a kevéssé gyanakvó, hiszékeny ember tőlük kapja készen a "saját" gondolatait. Ez vezet a birkaság néven közismert jelenséghez, amikor is egy csomó ember vall a saját alapvető érdekeivel szöges ellentétbeni dolgokat, csak mert az a mainstream...
Persze nem árt, ha el is tudsz képzelni egy másfajta rendszert, a maga működési mechanizmusaival, folyamataival, és minden egymásból következő ténnyel. Feltalálni a spanyolviaszt nem kell, azt megtette helyetted Szálasi Ferenc, mi, hogy az ma már nem lenne aktuális, hát dehogynem, az ember azóta nem változott, csak a technika fejlődött. A keresztény erkölcs, és a hazaszeretet nem avult el.
Van ez a válság. Az évek óta tartó lassú romlás felgyorsult, még csak meg sem állt, úgyhogy hiszem, ha látom, de ezzel a neolib gazdasági mechanizmussal tutira nem fogjuk látni a végét. Ez a mesterségesen gerjesztett válság ugyanis egy eddig sajnos sikeres kísérlet a javak még nagyobb fokú koncentrálására. Letörik a tőzsdei árakat az eredeti töredékére és így vásárolják fel a javakat fillérekért. Így jönnek létre egyre nagyobb és nagyobb társaságok, a piaci verseny meg egyeduralommá, vagy kartell uralommá változik. Ha nem akarták volna a pénzügyi, gazdasági élet globális irányítói, létre sem jön. Éppenezért talán nem ártana NEM abból a választékból válogatni, amit a rendszer irányítói raktak elénk. Ide tartozik a most parlamenti ötarcú egypárt, a mainstream, azaz hát zsidó tulajdonú média, és az a kapcsolati, érdekszövetségekre alapuló hálózat, amit angolul establishmentnek neveznek. Az is ilyen hálózat volt, aki elítélte Galileit eretnekségért, mert kimondta, hogy a Föld forog, szóval nem nagyon kéne bízni bennük....
De amíg még ez a rendszer megvan, igenis csapjunk oda a szavazófülkében is. Nem, ettől valóban nem győz '56, és nem oldódik meg minden bajunk azonnal. De legalább egy kis előrelépés és könnyítés lesz. Hogy jobb feltételek közt szervezhessük meg az igazi, hungarista ellenállást...
Basti:
2009. 01. 04. 0:16 -
"A jelenlegi társadalmi rendszerekben csak pártokban lehet gondolkodni. Nem azért mert jó, hanem azért mert másképp nem lehet. Az egész világot nem lehet megváltoztatni, azzal kell élni ami van. Lehet, hogy 500 év múlva másképpen lesz, de szerintem most nem azzal kell foglalkozni. Ez nem "fan" kérdés, hanem józan ész. Nyílván vannak a Jobbiknak is hibái, mindenben lehet a hibát keresni, de szerintem inkább a jót kell keresni és azért azt is lehet benne találni, legalábbis többet, mint a többiekben, elsősorban az "esélyt". Aki azt gondolja, hogy bármilyen más nemzeti radikálisnak van jelenleg esélye bejutni a parlamentbe az nem normális. Tetszettek volna évekkel ezelőtt pártot alapítani, melózni és felépíteni, akkor lenne most miről vitatkozni. Elfogyott az idő, ez van. Mögéjük kell állni nincs más lehetőség, százszor jobb, mint bárki más jelenleg. Ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor alapítson pártot, szerezzen ismertséget, megfelelő komolysággal, hogy hiteles legyen, adjon választ a fontos kérdésekre (ne csak tojásdobálással), minden megyében szervezze meg a "személyes" jelenlétet (ne csak egy filléres weboldalt), legyenek aktivistái, akik előadásokat tartanak, embereket meggyőznek, stb... A Jobbik ezt megcsinálta. Lehet utána csinálni, de nem csak odapofátlankodni és cédulagyárral azt hinni, hogy ezt a folyamatot meg lehet "spórolni". Nevetséges."
Miért szavazok a Jobbikra? (olvasónk levele)
"Ezt az aljasságot nem csak a kormánymaffia követi el, hanem bamba idiotizmussal tűri a magát szégyen-szemre ellenzékinek tituláló beszari megélhetési bűnöző banda is. Amit ezek a ROHADÉKOK demokráciának neveznek, az csak nekik az, de a nagy többség számára, számunkra gazdasági-politikai terrorizmus, diktatúra."
Honnan van a Jobbiknak pénze, na mondjuk messze kevesebb, mint akármelyik pártnak - itt a költségvetésük, teljesen nyilvános.
Szóbakerült, hogy "A Jobbiknak nincs programja", méghogy "nincs programjuk", tessék : A Jobbik programja, 88 oldalas PDF és "A Jobbik készen áll a kormányzásra".
Jobbikról való véleménytől függetlenül is érdemes elolvasni a 88! oldalas PDF-ben letölthető programot, mert pragmatikus, ésszerű, iránymutató írás az egyéni és nemzeti túlélés és fennmaradás szempontjából. Programelemzés is van : Van-e a Jobbiknak programja?
Napokban volt TGM őrjöngése valamelyik zsidólapban, hogy itt beszólnak a nyilas bloggerek a kormánynak, én ezt a felvetést viccesnek találom. Ez Tatai Tóth Elvtárs kommunikációs stratégiájára emlékeztet : én "építek", te meg, ha leleplezed, hogy mégsem, akkor támadsz, és személyeskedsz. :-)
A zsidó gazemberek egyik kedvenc kommunikációs módszere : öltöny, nyakkendő, minimális testbeszéd, kijelentő mód, lassan beszélnek, tehetik, mert úgyse vitatkozniuk kell, "alájuk kérdeznek" a haveri médiában, mert mindig könnyebb semmit mondani, mint támadni egy rendszert, akármilyn rossz is. Akkor jön az, hogy te "mindig csak nemet mondasz" "negatív vagy" "hőbölögsz"... :mrgreen:
A támadó stílusról még : egyrészt, oka van, gyerekeket hurcolnak meg azért, mert népviseletbe öltöznek és ártatlan, a rendszert ellenző, annak hibáit újságíróként megíró, tehát ellenzéki! embereket tartanak fogva bírósági ítélet nélkül - Szent Korona Rádió, Hunnia - ilyenek történnek, itt tartunk, legsötétebb ötvenes éveket idéző zsidóterror, nehogy már ezt eltűrjük. Annak, aki hatalmon van, könnyű helyzete van, mert ha akár csak egy kis dolgot épített, dicsekedhet vele, és sírhat, hogy őt támadja az ellenzék, pedig mennyi mindent épített, az már nem annyira feltűnő, és nem is beszélnek róla, hogy súlyos hitelekből építették, és hogy túl drágán lehet igénybevenni, igen, az autópályákra gondolok. Az ellenzéki erők kritizálni szoktak, ez egyrészt a kormányzás hibáira való rámutatás, másrészt az alternatíva kifejtése. Esetüknben sajnos nem hibákról van szó, a hazudozás és az erőszakosság, valamint az "elszólások" (azaz az akaratlan őszinte megnyilvánulások) a szándékosság gyanúját erősítik.
Aki minden fellelhető rosszal azonosítva minket, "nácizik", az ne csodálkozzon, ha lezsidózzuk. Különben is, mi csak védekezünk az ő gyűlöletük ellen. „Égjenek el a magyarok!” - ez annyira tipikus zsidaj magyargyűlölő duma...
Nézd a saját érdekeidet, a nemzet érdekei a te érdekeid is. Egyedül a bérharcban sem állhatsz helyt, mint ahogy az alábbi linken található cikk részletezi.
Magyarország, mint kényszermunkatábor - Egyre cudarabb a helyzet
"Hogy gyermekeinkre milyen jövő vár, az pedig csak rajtunk múlik. Épp most építjük nekik." szóval jó lenne nem bedőlni a hazugságoknak.
Demagógia az, ha hamisan állítják magukról, hogy megadnak valamit, vagy hogy az ellenfelük majd el fog venni valamit. Az igazi demagógia az az mszp nyugdíjasriogatása, absolutely.
Hogy a jobboldal majd lecsökkenti a nyugdíjakat - ősi szoci hazugság, de ennek is bedőlnek páran sajnos. A Jobbik nem ígér 16. havi nyugdíjat - reálbérnövekedést, és bővülő foglalkoztatást viszont igen, és ugye abból majd több nyugdíjjárulékot lehet beszedni... Csak abból lehet adni, ami van, és a foglalkoztatásbővülést megcélzó gazdpol arra irányul, hogy több legyen. Nem felelőtlen ígéretek, és nem hitelből, mint a kádárista szocik - az a felelőtlen ígéret, aminek nincs meg a fedezete.
A januárban indított "hagyományos" aljas szoci nyugdíjasriogató kampányról pár link :
Globális nyugdíjátjátszás
Az átjátszás lényege : 1997-ben Bokrosék "Keresztülerőszakoltak a parlamenten egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy 2013-tól a maradék kevéske felelősségi kötelmeiket is felmondják a pénztártagjaikkal és a magyar állammal szemben." - erről volt egy megerősítő szavazás decemberben, amit jelenleg az alkotmánybíróságon tárgyalnak.
A kormány külföldi befektetőknek játssza át az idős emberek megtakarításait. A törvény a nyugdíjak ellopására ad lehetőséget. A jogszabály valamennyi magánnyugdíjpénztárnak lehetőséget ad egy szabadon kiválasztott intézménybe történő beolvadásra. A jelenlegi magánnyugdíjpénztári tagok egyéni számláján felhalmozott megtakarítás pedig teljes egészében átkerül a magán-nyugdíjbiztosító részvénytársaságnál vezetett egyéni számlára.
Az MSZP hazudik a nyugdíjról – dokumentum
A nyugdíjasfalók és a trágyagiliszák esete az értelmiségi hübrisszel
Gátlástalanul hazudozik az MSZP a nyugdíjak ügyében
Svédcsavar 2.
„Egyértelmű, hogy 2010 sokkal rosszabb lesz az időseknek” A kajmánokat kivéve mindenkinek rosszabb lesz.
Az MSZP privatizálná a nyugdíjakat Levélben kapnak tájékoztatást az érintettek
Támadásban a szocialista gőzhenger
A Fidesz, a nyugdíj és a svédcsavar
Hatalmas kelepcét ástak a Fidesznek - 2 rész egyben
Vajon minden nyugdíjas hülye?
Elvették a 13. havi nyugdíjat a szocialisták, most gátlástalanul hazudnak. Honnan veszik a bátorságot?
ONNAN, HOGY ÚGY HISZIK, HOGY CSAK AZ Ő HANGJUKAT FOGJÁK HALLANI AZ EMBEREK, de ők azt csak hiszik, mert örökké a média sem írhatja felül hazugságokkat a megélt, megtapasztalt valóságot. És egyre több nyugdíjas internetezik... :-D Amúgy a kor az egy állapot, egyszer mi is leszünk nyugdíjasok, remélhetőleg.
Az biztos, hogy nem csak üres frázispufogtatás, hogy ez lesz minden idők legbrutálisabb kampánya! Már most elkezdődött a szardobálás... Viszont az mszp ezzel a gusztustalan politizálással és állandó riogatással lehet, hogy a saját nyakába fogja akasztani a kötelet; a mondat abszolút értelmében. Mert ez a magatartás (ha ezt az állati demagóg viselkedésformát lehet ennek nevezni) a közömbös szavazókat is fel fogja háborítani, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy a választások végeredményének kihirdetésekor el fognak szabadulni az indulatok és egyáltalán nem biztos, hogy a JOBBIK hatására... Egyszerűen olyan felfokozott lesz a közhangulat, hogy a sok elfojtott feszültség hirtelen kirobban majd az örömmel keveredve... Ez szerintem nagyon veszélyes lenne, ha nem az MSZP-ről lenne szó! XD xD xD
Ezek a hülyék azt hiszik, hogy a nyugdíjasok nem tudnak számolni : egy csomó minden infláción felül drágult 2002 óta, főleg, ahol a szolgáltató/gyártó monopolhelyzetben van, mert mondjuk valaki eladta neki a vízmáveket, áramszolgáltatókat, mint alapvető nemzeti vagyont, bagóért + korrupciós pénzért.
Farkastörvények helyett szolidaritásban hinni demagógia lenne? A társadalmi szolidaritás nem demagógia, hanem minden, nem kőgazdag ember érdeke, mert ebből épül fel a civilizációnk, az, hogy nem megverekszünk a javakért, hanem megdolgozunk, és hogy idáig eljuthassunk, biztosítva vannak a feltételek. Ingyenes oktatás, olcsó tömegközlekedés, közbiztonság, közbizalom, szociális háló - ez ma mind épül lefele... Az épített környezet, az infrastruktúra, az összes igénybe vehető erőforrásunk. Maga a fizikai munka, ami mindezt megteremtette, újabban divat nem fizetni érte, ezt hazudják "körbetartozásnak". Fontos, de pokoli rosszul fizetett munkákat többé senki nem fog elvégezni, ha ez így megy tovább. Mentőorvos, tűzoltó, effélék, gondolom szükség van rájuk... Totális önzésből még senki sem tudott társadalmat építeni, abból lesz viszont az anarchia, ahol ember embernek farkasa, ahol semmire sincs garancia, nincs alapvető köz és jogbiztonság, ahol senki sincs biztonságban, mert mindig akad erősebb, gyorsabb, de legfőképpen gátlástalanabb. A korlátlan individualista versenykultusz, párosulva a közösségek, így az alapvető biztonságérzet megszűnésével, ezt hozza ki az emberekből. Ez csak annak lehet érdeke, aki szét akarja verni a társadalmait, hogy már semmiben sem bízhassunk, és az emberekkel azt tegyen a puszta túlélésért cserébe, amit csak akar. Nem hülyeség sajnos a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei...
Az öszödi beszéd teljes hanganyaga, "hazudtunk reggel, délben, és este..." és ennek szavazott bizalmat az mszp háromszor is, először Öszödön, aztán meg ősszel, utána pedig tavasszal, jó kis társaság, mi? XD
Hát ide jutottunk velük...
Tipikus zsidó vélemény a magyarokról, hogy "mindent ingyen akarnak", csak mert nem akarnak többször fizetni ugyanazért, nem hiszik el a bokrosista baromságokat, és nem hagyják magukat lehúzni. Mert természetesen a Föld 6,7 milliárd lakója közül csak és kizárólag mi vagyunk ilyenek, senki más. Aztán már lehet is puffogtatni a frázisokat, hogy "hát igen, a magyar mentalitás", stb, stb, stb. És persze, lehet szemet forgatni mellé, mer' az a menő.
Előbbi bekezdésben említett neolibbantak gyakran ékezet nélkül írnak, ezzel is kifejezve gyökértelen kozmopolitizmusukat... :-D
Páran hihetik azt, hogy azért magasak az adók, mert vannak állami közszolgáltatások. Van valami "érdekes" vállalkozópárt, akik a honlapjukon a szocdarwinista, ateista Milton Friedmant istenítik. A cigánysegélyek, és a különféle szervezett lenyúlások, a multiknak adott adóforintjaink, valamint a céltalan, kizárólag a párttagság felduzzasztására végzett holdudvar és kilentúraépítés valóban sokba kerül, de ez szerintünk is mind rossz és felesleges kiadás. Miénk az OECD- országok második legnagyobb adóterheit kirovó adórendszere - ezt előbb az mszmp, majd az mdf-szdsz, végül a szocialista kormányok alakították ki.
A liberálisok mindig adócsökkentsről beszélnek, miközben adóemeléseket szavaznak meg, sőt, sok új adónemet is az ő javaslatukra vezettek be. A ma közgázt tanulók közül mégis azt hiszik sokan, hogy a liberális gazdpol nekik jó. Éppen az benne a furcsa, hogy ennyire naiv legyen valaki, aki pedig tanult, fiatal, és intelligens. Mert nem figyelnek... :-D
A hatalom mindig azt nevezi szélsőségesnek, aki keresztezi az érdekeit, legyen ez sztrájkoló vasutas, jogai felől tudatos munkavállaló, környezettudatos vásárló, hagyománytisztelő vallásos ember (ennek neve libsiéknél fundamentalista), fogyasztói társadalomból (amennyire lehet...) kivonuló, aktív reklámkerülő, lelkes biciklista, sporthorgász, önkéntes alapon önvédelmi szervezetben tagságot vállalók - a Gárdisták... XD Márpedig aki nagyon mást akar, mint ami jelenleg van, mert mondjuk az ő kis életének minőségét is veszélyezteti rengeteg, sőt, egyre több, és egyre erősődő negatív folyamat - amiket a jelen kormányzás nem akar, a szalonellenzék pedig szintén nem akar megállítani, megszüntetni, visszafordítani. Radikálisan más kormányzást akar a nép tehát, és ezt jól is teszi. Egyedül nincs lehetősége fordítani a sorsán, mert azonos erővel, és szervezettséggel szemben azonos erőt és szervezettséget kell szembenállítani - mi van most, hát nem a magyaroknak kedvez a helyzet : kevés a bér, rosszak a munkakörülmények, nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, nem jelentenek be, egy ember végzi tíz munkáját, sok a stressz, és a többi, no nem minden kicseszés fordul elő, és nem is mindenkivel, de ezek sajnos jelenlévő tények. A munkásember egyedül a multikkal szemben nemigen képes érdekeit érvényesíteni, egy ember, ak vegyünk egy pereskedést, emberünk alig ér rá tájékozódni a munkajog világának vívmányairól :-D, ha igen, akkor is végesek a lehetőségei, hiszen az ember feje nem káptalan - a komoly tőke, hatalmas kapcsolati háló, jólfizetett szakemberek általi kiváló jogismeret - és igen, van benne valami, hogy direkt azért ilyen bonyolult a jogrendszer, hogy Jóska Pista ne láthassa át...
Továbbá "mindig az az elnyomó, akit tilos szidni" - idézet Pozsonyi Ádámtól. Én meg azt mondom, az elnyomó arról IS megismerszik, hogy megvannak az eszközei, hogy utána nyúljon azoknak, akik szidják. A hunniás, Szentkorona rádiós politikai foglyoknak is csak néhány korrupciós eset, és telekspekuláció leleplezése volt a "bűne".
És bizony, azzal kell szavazatot szerezni, amivel meg lehet szólítani a politika, közgazdaságtan, jog, kereskedelem, stb. témán kevésbé pörgő embereket - akik nem buták, csupán MÁSSAL FOGLALKOZNAK, netán nem érnek rá ennyire belemászni a politikába, mint mi... :-D Nagy hiba őket sértegetni, elvégre a politikusokat le lehet váltani, ha néha nagy nehezen is, de a népet, azt nem... Tudom, hogy Bertold Brecht írta azt a Szabadság, Democracy című verset, de akkor se. XD
Ami a zsidókat illeti, vannak ők, és vagyunk mi. Mi sose leszünk ők, ők sose lesznek mi, és kész. Elég értelmetlen is vitatkozni velük, hisz teljesen mások az érdekeink, mint nekik - vitatkozni csak azzal érdemes, aki nem eleve ellenség, csupán bizonyos kérdésekben nem értünk vele egyet, és azok a kérdések nekünk, és nemzetközösségünknek tényleg annyira fontosak. Zsidó itt zömmel a többségnek katasztrofálisan rossz rendszer busás haszon-élvezőit jelenti. Nem feltétlen a fenntartóit. Ők még a saját fajtatársaikat is csak felhasználják, bár őket még értéknek tekintik, hisz általuk uralkodnak, belőlük kerül ki az utánpótlásuk, de minket nemzsidókat még emberszámba sem vesznek. Jó eséllyel közvetÍTve (Média=közvetítő) a zsidóktól származik a Jobbikkal, és egyéb hasonló alakulatokkal kapcsolatos negatív véleményed. Pedig ők röhögnek a markukba, hogy mi itt egymást szélsőségesezzük. Csak azért, mert sokfelől hallod a Jobbik elleni gyalázkodást, meg szélsőségesezést, az még attól nem lesz igaz. Mivel a zsidó alaptermészetéhez tartozik az érdekből való hazudozás, gondolhatod, mennyire bízhatsz meg a tőlük származó különféle közlések valóságtartalmában. Számtalanszor hazudtak már, de még a létük is hazugság - sokan közülük nem is zsidók, hanem kazárok! Lásd "A 13. törzs", írta Arthur Koestler.
Aki még nem érti, mit akar Budaházy, (ugyanazt, amit mi :mrgreen:) olvassa el Budaházy újévi üzenetét - különös tekintettel a "Szavazott-e Ön a rendszerváltás óta egyszer is arra" alatt található részre. Ugye, hogy nem. Csupa szépet és jót ígértek. Még ha csak kis szeplőkkel és hiányokkal megvalósult volna, ma elégedett emberek tömegei élnének ebben az országban - de a lakitelki/szamizdatos, Soros és egyebek által "fogott" PARLAMENTI pártok már akkor tudták, hogy hazudnak. húzzanak mostmár a francba, lejárt az idejük, alkalmatlanok, korruptak, nem kellenek. Ötarcú cionista egypárt, Kossuth téri zsinagóga.
A látszólag ugyanazt akaró, de mára teljes egészében zsidók által megvásárolt és nekik behódolt Fideszről meg ennyit :
Miért nem fogok a Fideszre szavazni? (Folyamatosan frissítve!)
Kibucépítési hadjárat a Zsámbéki-medencében? - Pörzsének az állásába került az őszinteség
A kurucon írtak is bizonyítják, hogy a fideszdsz megvásárolt párt. A madöf Bokros Lajos által "fémjelzett" (ezt a szót használta a hvg, de micsoda egy hülye szó már ez) kóhnzervativizmusnak álcázott neoliberalizmusa pedig egyfajta fordított Robin Hood, elvenni a zegényektől, és odaadni a gazdagoknak - közben meg megsemmisíteni a középosztályt. És egy herényinek ezekután van pofája olajfestmény alatt, barokk karosszékben, egy antik bútorra könyökölve arról süketelni, hogy nekik annyi szavazójuk van, amekkora a középosztály. Arról nem is beszélve, hogy legújabban összeálltak az szdsz-szel - választási szövetséget kötöttek, közös lista, közös ideológia, közös pénztár, meg minden ami vele jár. Erre szokás azt mondani, hogy összenőtt, ami összetartozik. Ezt is Bokros mondta, még a kilencvenes években : "A hiányt és a károkat államosítjuk,a profitot privatizáljuk" - a zsidók jóljárnak, mi meg nyöghetjük az adósságot.
Achtung, juden! :-D
Mibe köt bele a fizettett hazug libsibanda, még?
Van, aki tart az egyháztól, innen üzenem, ha amiatt teszi, mert úgy hiszi, hogy az az intézmény az ő személyes életébe akar beleszólni, feleslegesen teszi, az egyház irányítását már régóta, de 1968 óta mindenképpen átvették a szabadkőművesek, idehaza is a kikeresztelkedett zsidó, III/III-as Paskai, és a szintén zsidó Erdős Péter lett a püspök, hivatalos nyilatkozataiknak nincs jó értelemben vett éle, nem támadják a nemzetromboló erőket, sőt, az ébredő magyarságot tartják károsnak és veszélyesnek... Lehetne itt megemlítenem Semjén kapcsolatát a mazsihisszal, és gyakori izraeli utait, legutóbb épp egy, a nemzeti önvédelem elnyomásának módjait kitárgyaló kohnferencián jártak a zsidesszel.
Épp azért írja a Jobbik, hogy erkölcs- és hittan, mert a 2 nem ugyanaz. A vallásos szülők gyereke tanuljon hittant, a többi erkölcstant (etika).
Sokan úgy állnak ehhez a hittanélethez, mintha szabályos kínzás lenne az egész. Nem hinném, hogy ez kimondottan hátrányosan érintené a nebulókat, mivel az illem és az erkölcsösség teljesen kiveszett a legtöbb emberből. De a cionistáknak leginkább a becsületesség és Isten fogalma fáj a leginkább.
"A már a fogantatásától emberi életnek tekintett magzat valódi törvényi védelme." - no de milyen szülő az, aki megöli a saját gyerekét? Az abortuszpártoló oldalt egyébként angolul pro-choice-nak nevezik , ami már önmagában cinikus kegyetlenség, elvégre itt egy élet kioltásáról van szó, nem arról, hogy ma kék vagy piros blúzban megyünk dolgozni... :-D link is van :
Jobbik: Erőteljesebb törvényi védelmet a magzatnak!
Nem akart gyereket, hát akkor ne essen teherbe. Szedjen fogamzásgátlót, vagy mondja meg a faszijának, hogy húzzon gumit. Ennyi...
"A multinacionális tőke számára biztosított adókedvezmények felszámolása." Ahogy azt Nyugaton már rég megtették. Nem szakadna ránk az ég, viszont lenne egy csomó adóbevételünk. Kivonulni is költség, képzett munkaerőt találni sem lehet mindenféle bantunéger harmadik világbeli országokban, másrészt meg - miféle (egy jellemző neoliberális hazugság...) "szabad és egyenlő" (futó) verseny az, ahol a legjobb, legerősebb versenyzők tíz perc előnyt kapnak? :-D
"A multinacionális cégek támogatása helyett a magyar mikro-, kis- és középvállalkozók (mkkv-k) támogatása, különös tekintettel a családi vállalkozásokra és gazdálkodókra."
Ez hosszútávon megoldja az előző problémát, rövid távon meg a plusz adóbevételből lehet segíteni a rászorulókon. Egyébként nagyon helyes. Ugyanis amit a multik támogatásként kapnak, abból pl. a dolgozók egy fityinget sem látnak. Nem tudom, hallottál-e arról, hogy az egyik multicég dolgozója éhenhalt, mert minimálbér alatti fizetést kapott, amiből még kajára sem telt... Ilyenek vannak, ezen változtatni kell. Vagy back to 19. század, ajánlott írók Émile Zola, Jonathan Swift, és Charles Dickens. Ilyenkor szoktak dühösen közbeszólni, főleg közgázos gyerekek, :-D, hogy ezzel veszélyeztetjük a munkahelyeket. Mivel valószínűleg te sem vagy egy tőzsdecápa, hanem vagy munkáért kapott fizetésből élsz, vagy kényszer, másnéven kisvállalkozó vagy, nem tudom, miért, mivégre ez az indulat. Pont azok ellen, akik célkitűzései közt szerepel a munkások kiszolgáltatottságának ellensúlyozása a jogalkotás és jogalkalmazás eszközeivel AHOGY EZ NYUGATON IS VAN!, a kisvállalkozók jelen valóságban bürokráciával, magaas adókkal agyonvágása helyett vállalkozásbarát jogi környezet megteremtése.
Így járt ez az ország, amelynek "népe" a meg nem történt rendszerváltás óta immáron a harmadik ciklust löki oda és pazarolja el a nagytőke maradéktalan, elvtelen és leghívebb kiszolgálóinak a kormányrudat! És érdekes módon, a magyar valóság az éppen azt mutatja, hogy ezen szekértolók szocialistáknak vallják magukat.
Jönnek itt a multik fantazmagorikus látomásaival! És mi a valóság? A multik a munkaképes lakosság nem egészen 4%-át foglalkoztatják. Akkor, miről is beszélünk?
Egy készakarva tönkrevert és tönkretett gazdaság kér éltet vagy halált...
"A nemzet szempontjából stratégiai fontosságú ágazatok köztulajdonba vétele."
Ha tiszta üzlet volt, akkor megvásárlás, nem sima államosítás.
De, nem komcsi módra lenne az sem! A kommunisták elvették minden tulajdonostol a jogos tulajdonát, a Jobbik pedig VISSZAveszi a nemzetlopott tulajdonát.
A szabálytalanul, törvénytelenül kötött privatizációs szerződések megszüntetése NEM a jogállamisag halála, hanem éppen a jogállamiság normális működese. Jó, mi? XD Ha egy privatizációs szerződés törvénytelenségen alapulva köttetett, akkor annak semmissé nyilvánítása nem "jogállamiatlanság", hanem pontosan a jogállamiság működése.
"Működő-tőke kihelyezésének elősegítése a határon túli magyar és külföldi régiókba."
Szomorú, hogy agrárország voltunk évszázadokig, most pedig az Unió azért fizet a gazdáknak, hogy számolják fel a gyümölcsöst, vágják ki a szőlőtőkéket, búza helyett pedig vessenek repcét, amiből bioetanolt lehet gyártani... Aláírom, hogy mezőgazdának lenni nem éppen életbiztosítás, hiszen jön egy fagy, egy aszály vagy egy árvíz-belvíz, és máris oda a termés, mégis úgy gondolom, hogy hosszabb távon jobban járnánk a földműveléssel, minthogy Kínából hozzuk a hagymát és Brazíliából a pirospaprikát. Nem létezik, hogy olcsóbb : csak a felvásárlók - ezek zömmel zsidó tulajdonú cégek - kapzsisága és kartellezése viszi fel a hazai termékek árait.
"A lerombolt lombikbébi-program újraindítása és kiemelt támogatása."
"A gyermeket nevelő anyákat otthon vagy félállásban foglalkoztató munkaadók számára nagy mértékű adókedvezmények biztosítása."
"A főállású anyaság intézményének biztosítása a legutolsó munkahelyi bér 75%-ának megfelelően."
A jelenlegi, felelőtlen gyermekvállalásra nem megfelelő társadalmi réteget (igen, cigányok, de-és azon belül a legalsó társadalmi rétegre vonatkozik csak...) motiváló segélyezési rendszer megreformálásából sok száz milliárdot lehetne megtakarítani, de ehez egyik kormány sem mer hozzányúlni, pedig itt kellene kezdeni. Lásd a szlovák példa.
Egyébként a Jobbik nem mond ilyet, hogy a nőnek a konyhában a helye, és ne akarjon karriert. Morvaitól ez elég furcsa is lenne... XD Éppen arra irányul a tevékenységük, hogy aki gyerekeket akar, és A MELLETT vissza akar menni dolgozni, az kapjon is munkát. Kérdés, hogy mit tekintünk hagyományos családmodellnek, ha a saját szüleinkét, akkor a hetvenes, nyolcvanas évekét... Amiben már megvolt az, hogy a nők is dolgoznak, mégis megszülettünk és felnőttünk valahogy. Most még ez sincs - alig vagy egyáltalán nem születnek gyerekek.
Az meg a másik baromság, hogy minden nőre automatikusan csodakarrier vár, csak mert elmegy dolgozni, frászt. 10-12 órás, és sokszor annyira monoton munka. Pl. szalag mellett, vagy pénztárgépnél, ahol oda kell figyelni, 12 óra, amikor egyfolytában csak 5-6 órát bír egy ember összeszedetten odakoncentrálni. Elég is volna annyit dolgozniuk.
A női ambíciózusság jó példája maga Morvai Krisztina, amúgy az intelligens nők jó vitaképessége vitathatatlan... :-)
"Energiaültetvények létesítésének állami támogatása a tradicionális mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területeken.."
... bezzeg erre van pénz!
Kollektivizmus és individualizmus
A cionizmus kollektivista zsidó nemzeti mozgalom! Masszívan! A cionista zsidók a vitáikat egymás közt rendezik le, de sose támadják nemzsidókkal karöltve fajtársaikat! Se vitában, se peres ügyben! És majdnem minden zsidó cionista. Nem, nem kell ehhez azt gondolni, hogy titkos összejövetelekre járnak - a csoporthoz tartozásért cserébe a jobbérzésűek is ehhez alkalmazkodnak, az egész lelki alkatuk a különállásra, és a magukat különbnek képzelő sovinizmusra hajlamosítja őket.
A minimális állam által előálló teljes individualizmus miatt van például az is, hogy a munkáltatók már azt sem tudják jódolgukban, mibe kössenek bele. Túl fiatal, túlképzett, túl öreg, gyereke van, nincs gyereke és majd szülni megy, nincs párja, van párja, házas, özvegy, mindenbe belekötnek - példákért itt egy munkaadói visszaéléseket taglaló blog, tele valódi rémtörténetekkel.
A zsidó akkor is zsidó marad, ha egyébként magát magyarnak és kereszténynek vallja, mondjuk leginkább ezt is érdekből szokták tenni,. Gondolom mindenki látott már hétköznapi zsidó arcok által írt egoblogokat, én túl sokat is, no azok közléseinek formája egyéni és egyedi ugyan, de tartalma semmiben sem különbözik egy vércionista, vérlibsi politikus vagy médiahazug nyilatkozataitól.
Különben is, tudatról van szó, nem külsőségekről. Nem uniformizáció ez tehát, és a kreativitásnak sem áll útjába semmiképp. Nem a zenei ízlés, meg a ruhaviselet teszi. Miközben ezt írom, nyolcvanasokból való kanadai Hi-NRG zenéket hallgatok, szóval mondjuk ki, nemzeti radikálisnak lenni nem jelent szubkultúrához tartozást, mert az több annál, egy felette álló dolog, ha úgy tetszik, egy nagyobb halmaz...
"Minden esetre a látszat ebbe az irányba mutat. Egyetlen alkalmat sem hagynak kihasználatlanul. Baljós jelmondatukká vált, "NEM FELEJTÜNK". Ha viszont a 2. világháború utáni 10 éves magyarországi zsidóuralmat említjük, annak minden szadista borzalmával, hogy valósággal keresztre feszítették, megkínozták és kifosztották a vesztes háborút éppen a zsidók védelmében vállaló nemzetet, akkor pedig a keresztény megbocsátásból oktatják ki a meggyötört, naponta megzsarolt magyarságot."
Kerkai Jenő jezsuita szerzetestől, a Vezérkönyv-ből idézve: " Az ember a legnagyobb érték." "halálos ellensége lelkünknek minden olyan ember vagy rendszer, mely testünket éhbérrel munkauzsorával koldusmankóra kényszeríti". "nem tűrhetjük a zsebünkben s gyakorta a torkunkon kotorászó kezet, csak azért, mert szelídek, alázatosak, katolikusak vagyunk."
"Senki sem kívánhatja, hogy a szelídség, a felebaráti szeretet jelszava mellett kifosztani engedjük magunkat."
"Szeretjük sajátos népi értékeinket, szokásainkat, népművészetünket, hagyományainkat."
"Ezek megmentése a falu megmentését jelenti." "A falvak, tanyák, puszták népének nem sok oka van az életörömre. A sok-sok könnycsepp nem az életöröm, hanem az elkeseredés szálláscsinálója. Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát nemcsak doronggal vagy késsel lehet veszélyeztetni, hanem minden nemű spekulációval, éhbérrel, uzsorával, tisztességtelen versennyel, egészségtelen munkakörnyezettel, túlórázással, stb. melyek jelenlegi gazdasági rendszerünk szörnyszülöttei. (Ez a 1920-as évek végéről és 30-as évek elejéről szól. Mintha ma írnánk.) Az élethez való jog felette áll minden magántulajdoni jognak, ha még olyan abszolútnak van is kikiáltva."
"Haiti egyébként a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is."
Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság. Mindamellett el tudom képzelni, hogy Bokros és a hozzá hasonló senkiháziak azt mondanák: az a baj, hogy nem hajtották végre elég következetesen a „reformokat”. Mivel a „nép nem értette meg a reformok jelentőségét”, illetve „a nép nem elég érett a reformok végrehajtására”. Hasonló képtelenségeket mondogatnak nálunk is. Vagyis ők, a zsidó „neoliberálisok” az IMF és a Világbank vezényletével kifosztanak, tönkretesznek egy országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely „képtelen megérteni a reformok jelentőségét” !!! :-) Bizony így megy ez, a bokrosizmus csak egy vallás, ami racionalitásnak álcázza magát... és nem prosperál tőkle a gazdaság, az egy káros téveszme, elleniben ide vezet.
Csak mert vannak, akik egyenlőségjelet tesznek a Jobbik, és a kommunisták közé:
„…A marxista kommunizmus ugyanis az eddig ismert legteljesebb és legtökéletesebb monopolrendszer, ahol az államot kizárólag birtokló elit hatalmát már semmilyen konkurencia sem veszélyeztetheti. A kommunista diktatúra az a totális politikai és társadalmi monopólium, amely önfenntartó és elvileg öröknek tekinthető. Ha pedig ezt a monopolrendszert globálissá lehet fejleszteni, például világforradalommal, akkor az megfelel a vezető pénzügyi körök távlati érdekeinek. Vagyis érdemes befektetni a világforradalomba és a kommunizmusba…”
Erről próbál szólni a neoliberalizmus is!
Kit érdekel, mi van a másikkal - ez az alapállás ma sajnos az élet sok területén. A negatív társadalmi jelenségbe beletartozó egyedek közül mindenki el van foglalva a maga bajával, akinek meg nics baja, az meg nem törődik a máséval. Sőt, azt sem akarja, hogy más törődjön vele. Még azt sem akarják gazdagék közül sokan, hogy a legszegényebbek némi állami segítséggel oda juthassanak, hogy magukon segítsenek. Jó példájan ennek a fórumokat tandíjért, vizitdíjért, egyéb sarcokért teleüvöltő kajmánkórus. Szerintük a szabadverseny meg a piac automatikusan elrendez mindent. Persze valójában leginkább azt, hogy eleve labdába se rúghasson a többség. Valami félreértelmezett egyenlősdi teszi, hogy mindenkitől azonos, és túl magas teljesítményt várnak el.
Reakció blog Reakciós blog w blog ld50 blog emo blog antiszemita náci blog náciblog blogring nyilas blog nyilasblogja nyilas blogja konzervatív web keresztény freeblog főoldal nyilasblog jobboldali blog fasiszta blog cenzúrázott blog aszemita blog szókimondó blog radikális blog ufo blog extrém blog terrorista blogger neonáci blog neonáciblog újfasiszta blog heil blog szélsőséges blog szélsőjobbos blog szélsőjobboldali blog szélsőjobboldali blogger acab alleycat blog zsidó blog index w.blog.hu
Minden felmerülő kérdést nem lehet egy posztban megválaszolni, de egy gyűjteményes válaszadó poszt jó kezdet lehet ehhez. :-D
Ez itt nem is egy igazi blogposzt, pláne nem egy újságcikk, henem egyfajta fantomfórumozás, elolvastam egy csomó balos fórumot, és pár ottani kérdésre tudom a választ. :-)
Alábbiakat leginkább akkor érdemes figyelembe venni, ha akarsz még egyáltalán szavazni. Azért szerintem akarj, elvégre nem fáj az.
Jós nem vagyok, de igencsak a társadalmi-politikai-gazdasági rendszer összeomlása felé konvergálnak azok a bizonyos negatív trendek.
Az nemcsak a politikára igaz, hogy ha a rendszerekből, amikben benne élsz, egy kicsit sem tudsz kitekinteni, akkor egyrészt nem vagy tudatos. Másrészt a mai médiahelyzetben, amikor szinte minden komoly infrastruktúrát igénylő médiafelület zsidókézen van, a kevéssé gyanakvó, hiszékeny ember tőlük kapja készen a "saját" gondolatait. Ez vezet a birkaság néven közismert jelenséghez, amikor is egy csomó ember vall a saját alapvető érdekeivel szöges ellentétbeni dolgokat, csak mert az a mainstream...
Persze nem árt, ha el is tudsz képzelni egy másfajta rendszert, a maga működési mechanizmusaival, folyamataival, és minden egymásból következő ténnyel. Feltalálni a spanyolviaszt nem kell, azt megtette helyetted Szálasi Ferenc, mi, hogy az ma már nem lenne aktuális, hát dehogynem, az ember azóta nem változott, csak a technika fejlődött. A keresztény erkölcs, és a hazaszeretet nem avult el.
Van ez a válság. Az évek óta tartó lassú romlás felgyorsult, még csak meg sem állt, úgyhogy hiszem, ha látom, de ezzel a neolib gazdasági mechanizmussal tutira nem fogjuk látni a végét. Ez a mesterségesen gerjesztett válság ugyanis egy eddig sajnos sikeres kísérlet a javak még nagyobb fokú koncentrálására. Letörik a tőzsdei árakat az eredeti töredékére és így vásárolják fel a javakat fillérekért. Így jönnek létre egyre nagyobb és nagyobb társaságok, a piaci verseny meg egyeduralommá, vagy kartell uralommá változik. Ha nem akarták volna a pénzügyi, gazdasági élet globális irányítói, létre sem jön. Éppenezért talán nem ártana NEM abból a választékból válogatni, amit a rendszer irányítói raktak elénk. Ide tartozik a most parlamenti ötarcú egypárt, a mainstream, azaz hát zsidó tulajdonú média, és az a kapcsolati, érdekszövetségekre alapuló hálózat, amit angolul establishmentnek neveznek. Az is ilyen hálózat volt, aki elítélte Galileit eretnekségért, mert kimondta, hogy a Föld forog, szóval nem nagyon kéne bízni bennük....
De amíg még ez a rendszer megvan, igenis csapjunk oda a szavazófülkében is. Nem, ettől valóban nem győz '56, és nem oldódik meg minden bajunk azonnal. De legalább egy kis előrelépés és könnyítés lesz. Hogy jobb feltételek közt szervezhessük meg az igazi, hungarista ellenállást...
Basti:
2009. 01. 04. 0:16 -
"A jelenlegi társadalmi rendszerekben csak pártokban lehet gondolkodni. Nem azért mert jó, hanem azért mert másképp nem lehet. Az egész világot nem lehet megváltoztatni, azzal kell élni ami van. Lehet, hogy 500 év múlva másképpen lesz, de szerintem most nem azzal kell foglalkozni. Ez nem "fan" kérdés, hanem józan ész. Nyílván vannak a Jobbiknak is hibái, mindenben lehet a hibát keresni, de szerintem inkább a jót kell keresni és azért azt is lehet benne találni, legalábbis többet, mint a többiekben, elsősorban az "esélyt". Aki azt gondolja, hogy bármilyen más nemzeti radikálisnak van jelenleg esélye bejutni a parlamentbe az nem normális. Tetszettek volna évekkel ezelőtt pártot alapítani, melózni és felépíteni, akkor lenne most miről vitatkozni. Elfogyott az idő, ez van. Mögéjük kell állni nincs más lehetőség, százszor jobb, mint bárki más jelenleg. Ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor alapítson pártot, szerezzen ismertséget, megfelelő komolysággal, hogy hiteles legyen, adjon választ a fontos kérdésekre (ne csak tojásdobálással), minden megyében szervezze meg a "személyes" jelenlétet (ne csak egy filléres weboldalt), legyenek aktivistái, akik előadásokat tartanak, embereket meggyőznek, stb... A Jobbik ezt megcsinálta. Lehet utána csinálni, de nem csak odapofátlankodni és cédulagyárral azt hinni, hogy ezt a folyamatot meg lehet "spórolni". Nevetséges."
Miért szavazok a Jobbikra? (olvasónk levele)
"Ezt az aljasságot nem csak a kormánymaffia követi el, hanem bamba idiotizmussal tűri a magát szégyen-szemre ellenzékinek tituláló beszari megélhetési bűnöző banda is. Amit ezek a ROHADÉKOK demokráciának neveznek, az csak nekik az, de a nagy többség számára, számunkra gazdasági-politikai terrorizmus, diktatúra."
Honnan van a Jobbiknak pénze, na mondjuk messze kevesebb, mint akármelyik pártnak - itt a költségvetésük, teljesen nyilvános.
Szóbakerült, hogy "A Jobbiknak nincs programja", méghogy "nincs programjuk", tessék : A Jobbik programja, 88 oldalas PDF és "A Jobbik készen áll a kormányzásra".
Jobbikról való véleménytől függetlenül is érdemes elolvasni a 88! oldalas PDF-ben letölthető programot, mert pragmatikus, ésszerű, iránymutató írás az egyéni és nemzeti túlélés és fennmaradás szempontjából. Programelemzés is van : Van-e a Jobbiknak programja?
Napokban volt TGM őrjöngése valamelyik zsidólapban, hogy itt beszólnak a nyilas bloggerek a kormánynak, én ezt a felvetést viccesnek találom. Ez Tatai Tóth Elvtárs kommunikációs stratégiájára emlékeztet : én "építek", te meg, ha leleplezed, hogy mégsem, akkor támadsz, és személyeskedsz. :-)
A zsidó gazemberek egyik kedvenc kommunikációs módszere : öltöny, nyakkendő, minimális testbeszéd, kijelentő mód, lassan beszélnek, tehetik, mert úgyse vitatkozniuk kell, "alájuk kérdeznek" a haveri médiában, mert mindig könnyebb semmit mondani, mint támadni egy rendszert, akármilyn rossz is. Akkor jön az, hogy te "mindig csak nemet mondasz" "negatív vagy" "hőbölögsz"... :mrgreen:
A támadó stílusról még : egyrészt, oka van, gyerekeket hurcolnak meg azért, mert népviseletbe öltöznek és ártatlan, a rendszert ellenző, annak hibáit újságíróként megíró, tehát ellenzéki! embereket tartanak fogva bírósági ítélet nélkül - Szent Korona Rádió, Hunnia - ilyenek történnek, itt tartunk, legsötétebb ötvenes éveket idéző zsidóterror, nehogy már ezt eltűrjük. Annak, aki hatalmon van, könnyű helyzete van, mert ha akár csak egy kis dolgot épített, dicsekedhet vele, és sírhat, hogy őt támadja az ellenzék, pedig mennyi mindent épített, az már nem annyira feltűnő, és nem is beszélnek róla, hogy súlyos hitelekből építették, és hogy túl drágán lehet igénybevenni, igen, az autópályákra gondolok. Az ellenzéki erők kritizálni szoktak, ez egyrészt a kormányzás hibáira való rámutatás, másrészt az alternatíva kifejtése. Esetüknben sajnos nem hibákról van szó, a hazudozás és az erőszakosság, valamint az "elszólások" (azaz az akaratlan őszinte megnyilvánulások) a szándékosság gyanúját erősítik.
Aki minden fellelhető rosszal azonosítva minket, "nácizik", az ne csodálkozzon, ha lezsidózzuk. Különben is, mi csak védekezünk az ő gyűlöletük ellen. „Égjenek el a magyarok!” - ez annyira tipikus zsidaj magyargyűlölő duma...
Nézd a saját érdekeidet, a nemzet érdekei a te érdekeid is. Egyedül a bérharcban sem állhatsz helyt, mint ahogy az alábbi linken található cikk részletezi.
Magyarország, mint kényszermunkatábor - Egyre cudarabb a helyzet
"Hogy gyermekeinkre milyen jövő vár, az pedig csak rajtunk múlik. Épp most építjük nekik." szóval jó lenne nem bedőlni a hazugságoknak.
Demagógia az, ha hamisan állítják magukról, hogy megadnak valamit, vagy hogy az ellenfelük majd el fog venni valamit. Az igazi demagógia az az mszp nyugdíjasriogatása, absolutely.
Hogy a jobboldal majd lecsökkenti a nyugdíjakat - ősi szoci hazugság, de ennek is bedőlnek páran sajnos. A Jobbik nem ígér 16. havi nyugdíjat - reálbérnövekedést, és bővülő foglalkoztatást viszont igen, és ugye abból majd több nyugdíjjárulékot lehet beszedni... Csak abból lehet adni, ami van, és a foglalkoztatásbővülést megcélzó gazdpol arra irányul, hogy több legyen. Nem felelőtlen ígéretek, és nem hitelből, mint a kádárista szocik - az a felelőtlen ígéret, aminek nincs meg a fedezete.
A januárban indított "hagyományos" aljas szoci nyugdíjasriogató kampányról pár link :
Globális nyugdíjátjátszás
Az átjátszás lényege : 1997-ben Bokrosék "Keresztülerőszakoltak a parlamenten egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy 2013-tól a maradék kevéske felelősségi kötelmeiket is felmondják a pénztártagjaikkal és a magyar állammal szemben." - erről volt egy megerősítő szavazás decemberben, amit jelenleg az alkotmánybíróságon tárgyalnak.
A kormány külföldi befektetőknek játssza át az idős emberek megtakarításait. A törvény a nyugdíjak ellopására ad lehetőséget. A jogszabály valamennyi magánnyugdíjpénztárnak lehetőséget ad egy szabadon kiválasztott intézménybe történő beolvadásra. A jelenlegi magánnyugdíjpénztári tagok egyéni számláján felhalmozott megtakarítás pedig teljes egészében átkerül a magán-nyugdíjbiztosító részvénytársaságnál vezetett egyéni számlára.
Az MSZP hazudik a nyugdíjról – dokumentum
A nyugdíjasfalók és a trágyagiliszák esete az értelmiségi hübrisszel
Gátlástalanul hazudozik az MSZP a nyugdíjak ügyében
Svédcsavar 2.
„Egyértelmű, hogy 2010 sokkal rosszabb lesz az időseknek” A kajmánokat kivéve mindenkinek rosszabb lesz.
Az MSZP privatizálná a nyugdíjakat Levélben kapnak tájékoztatást az érintettek
Támadásban a szocialista gőzhenger
A Fidesz, a nyugdíj és a svédcsavar
Hatalmas kelepcét ástak a Fidesznek - 2 rész egyben
Vajon minden nyugdíjas hülye?
Elvették a 13. havi nyugdíjat a szocialisták, most gátlástalanul hazudnak. Honnan veszik a bátorságot?
ONNAN, HOGY ÚGY HISZIK, HOGY CSAK AZ Ő HANGJUKAT FOGJÁK HALLANI AZ EMBEREK, de ők azt csak hiszik, mert örökké a média sem írhatja felül hazugságokkat a megélt, megtapasztalt valóságot. És egyre több nyugdíjas internetezik... :-D Amúgy a kor az egy állapot, egyszer mi is leszünk nyugdíjasok, remélhetőleg.
Az biztos, hogy nem csak üres frázispufogtatás, hogy ez lesz minden idők legbrutálisabb kampánya! Már most elkezdődött a szardobálás... Viszont az mszp ezzel a gusztustalan politizálással és állandó riogatással lehet, hogy a saját nyakába fogja akasztani a kötelet; a mondat abszolút értelmében. Mert ez a magatartás (ha ezt az állati demagóg viselkedésformát lehet ennek nevezni) a közömbös szavazókat is fel fogja háborítani, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy a választások végeredményének kihirdetésekor el fognak szabadulni az indulatok és egyáltalán nem biztos, hogy a JOBBIK hatására... Egyszerűen olyan felfokozott lesz a közhangulat, hogy a sok elfojtott feszültség hirtelen kirobban majd az örömmel keveredve... Ez szerintem nagyon veszélyes lenne, ha nem az MSZP-ről lenne szó! XD xD xD
Ezek a hülyék azt hiszik, hogy a nyugdíjasok nem tudnak számolni : egy csomó minden infláción felül drágult 2002 óta, főleg, ahol a szolgáltató/gyártó monopolhelyzetben van, mert mondjuk valaki eladta neki a vízmáveket, áramszolgáltatókat, mint alapvető nemzeti vagyont, bagóért + korrupciós pénzért.
Farkastörvények helyett szolidaritásban hinni demagógia lenne? A társadalmi szolidaritás nem demagógia, hanem minden, nem kőgazdag ember érdeke, mert ebből épül fel a civilizációnk, az, hogy nem megverekszünk a javakért, hanem megdolgozunk, és hogy idáig eljuthassunk, biztosítva vannak a feltételek. Ingyenes oktatás, olcsó tömegközlekedés, közbiztonság, közbizalom, szociális háló - ez ma mind épül lefele... Az épített környezet, az infrastruktúra, az összes igénybe vehető erőforrásunk. Maga a fizikai munka, ami mindezt megteremtette, újabban divat nem fizetni érte, ezt hazudják "körbetartozásnak". Fontos, de pokoli rosszul fizetett munkákat többé senki nem fog elvégezni, ha ez így megy tovább. Mentőorvos, tűzoltó, effélék, gondolom szükség van rájuk... Totális önzésből még senki sem tudott társadalmat építeni, abból lesz viszont az anarchia, ahol ember embernek farkasa, ahol semmire sincs garancia, nincs alapvető köz és jogbiztonság, ahol senki sincs biztonságban, mert mindig akad erősebb, gyorsabb, de legfőképpen gátlástalanabb. A korlátlan individualista versenykultusz, párosulva a közösségek, így az alapvető biztonságérzet megszűnésével, ezt hozza ki az emberekből. Ez csak annak lehet érdeke, aki szét akarja verni a társadalmait, hogy már semmiben sem bízhassunk, és az emberekkel azt tegyen a puszta túlélésért cserébe, amit csak akar. Nem hülyeség sajnos a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei...
[youtube=http://www.youtube.com/v/SQkl87o1JfE&fmt=18]
Az öszödi beszéd teljes hanganyaga, "hazudtunk reggel, délben, és este..." és ennek szavazott bizalmat az mszp háromszor is, először Öszödön, aztán meg ősszel, utána pedig tavasszal, jó kis társaság, mi? XD
Hát ide jutottunk velük...
Tipikus zsidó vélemény a magyarokról, hogy "mindent ingyen akarnak", csak mert nem akarnak többször fizetni ugyanazért, nem hiszik el a bokrosista baromságokat, és nem hagyják magukat lehúzni. Mert természetesen a Föld 6,7 milliárd lakója közül csak és kizárólag mi vagyunk ilyenek, senki más. Aztán már lehet is puffogtatni a frázisokat, hogy "hát igen, a magyar mentalitás", stb, stb, stb. És persze, lehet szemet forgatni mellé, mer' az a menő.
Előbbi bekezdésben említett neolibbantak gyakran ékezet nélkül írnak, ezzel is kifejezve gyökértelen kozmopolitizmusukat... :-D
Páran hihetik azt, hogy azért magasak az adók, mert vannak állami közszolgáltatások. Van valami "érdekes" vállalkozópárt, akik a honlapjukon a szocdarwinista, ateista Milton Friedmant istenítik. A cigánysegélyek, és a különféle szervezett lenyúlások, a multiknak adott adóforintjaink, valamint a céltalan, kizárólag a párttagság felduzzasztására végzett holdudvar és kilentúraépítés valóban sokba kerül, de ez szerintünk is mind rossz és felesleges kiadás. Miénk az OECD- országok második legnagyobb adóterheit kirovó adórendszere - ezt előbb az mszmp, majd az mdf-szdsz, végül a szocialista kormányok alakították ki.
A liberálisok mindig adócsökkentsről beszélnek, miközben adóemeléseket szavaznak meg, sőt, sok új adónemet is az ő javaslatukra vezettek be. A ma közgázt tanulók közül mégis azt hiszik sokan, hogy a liberális gazdpol nekik jó. Éppen az benne a furcsa, hogy ennyire naiv legyen valaki, aki pedig tanult, fiatal, és intelligens. Mert nem figyelnek... :-D
A hatalom mindig azt nevezi szélsőségesnek, aki keresztezi az érdekeit, legyen ez sztrájkoló vasutas, jogai felől tudatos munkavállaló, környezettudatos vásárló, hagyománytisztelő vallásos ember (ennek neve libsiéknél fundamentalista), fogyasztói társadalomból (amennyire lehet...) kivonuló, aktív reklámkerülő, lelkes biciklista, sporthorgász, önkéntes alapon önvédelmi szervezetben tagságot vállalók - a Gárdisták... XD Márpedig aki nagyon mást akar, mint ami jelenleg van, mert mondjuk az ő kis életének minőségét is veszélyezteti rengeteg, sőt, egyre több, és egyre erősődő negatív folyamat - amiket a jelen kormányzás nem akar, a szalonellenzék pedig szintén nem akar megállítani, megszüntetni, visszafordítani. Radikálisan más kormányzást akar a nép tehát, és ezt jól is teszi. Egyedül nincs lehetősége fordítani a sorsán, mert azonos erővel, és szervezettséggel szemben azonos erőt és szervezettséget kell szembenállítani - mi van most, hát nem a magyaroknak kedvez a helyzet : kevés a bér, rosszak a munkakörülmények, nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, nem jelentenek be, egy ember végzi tíz munkáját, sok a stressz, és a többi, no nem minden kicseszés fordul elő, és nem is mindenkivel, de ezek sajnos jelenlévő tények. A munkásember egyedül a multikkal szemben nemigen képes érdekeit érvényesíteni, egy ember, ak vegyünk egy pereskedést, emberünk alig ér rá tájékozódni a munkajog világának vívmányairól :-D, ha igen, akkor is végesek a lehetőségei, hiszen az ember feje nem káptalan - a komoly tőke, hatalmas kapcsolati háló, jólfizetett szakemberek általi kiváló jogismeret - és igen, van benne valami, hogy direkt azért ilyen bonyolult a jogrendszer, hogy Jóska Pista ne láthassa át...
Továbbá "mindig az az elnyomó, akit tilos szidni" - idézet Pozsonyi Ádámtól. Én meg azt mondom, az elnyomó arról IS megismerszik, hogy megvannak az eszközei, hogy utána nyúljon azoknak, akik szidják. A hunniás, Szentkorona rádiós politikai foglyoknak is csak néhány korrupciós eset, és telekspekuláció leleplezése volt a "bűne".
És bizony, azzal kell szavazatot szerezni, amivel meg lehet szólítani a politika, közgazdaságtan, jog, kereskedelem, stb. témán kevésbé pörgő embereket - akik nem buták, csupán MÁSSAL FOGLALKOZNAK, netán nem érnek rá ennyire belemászni a politikába, mint mi... :-D Nagy hiba őket sértegetni, elvégre a politikusokat le lehet váltani, ha néha nagy nehezen is, de a népet, azt nem... Tudom, hogy Bertold Brecht írta azt a Szabadság, Democracy című verset, de akkor se. XD
Ami a zsidókat illeti, vannak ők, és vagyunk mi. Mi sose leszünk ők, ők sose lesznek mi, és kész. Elég értelmetlen is vitatkozni velük, hisz teljesen mások az érdekeink, mint nekik - vitatkozni csak azzal érdemes, aki nem eleve ellenség, csupán bizonyos kérdésekben nem értünk vele egyet, és azok a kérdések nekünk, és nemzetközösségünknek tényleg annyira fontosak. Zsidó itt zömmel a többségnek katasztrofálisan rossz rendszer busás haszon-élvezőit jelenti. Nem feltétlen a fenntartóit. Ők még a saját fajtatársaikat is csak felhasználják, bár őket még értéknek tekintik, hisz általuk uralkodnak, belőlük kerül ki az utánpótlásuk, de minket nemzsidókat még emberszámba sem vesznek. Jó eséllyel közvetÍTve (Média=közvetítő) a zsidóktól származik a Jobbikkal, és egyéb hasonló alakulatokkal kapcsolatos negatív véleményed. Pedig ők röhögnek a markukba, hogy mi itt egymást szélsőségesezzük. Csak azért, mert sokfelől hallod a Jobbik elleni gyalázkodást, meg szélsőségesezést, az még attól nem lesz igaz. Mivel a zsidó alaptermészetéhez tartozik az érdekből való hazudozás, gondolhatod, mennyire bízhatsz meg a tőlük származó különféle közlések valóságtartalmában. Számtalanszor hazudtak már, de még a létük is hazugság - sokan közülük nem is zsidók, hanem kazárok! Lásd "A 13. törzs", írta Arthur Koestler.
Aki még nem érti, mit akar Budaházy, (ugyanazt, amit mi :mrgreen:) olvassa el Budaházy újévi üzenetét - különös tekintettel a "Szavazott-e Ön a rendszerváltás óta egyszer is arra" alatt található részre. Ugye, hogy nem. Csupa szépet és jót ígértek. Még ha csak kis szeplőkkel és hiányokkal megvalósult volna, ma elégedett emberek tömegei élnének ebben az országban - de a lakitelki/szamizdatos, Soros és egyebek által "fogott" PARLAMENTI pártok már akkor tudták, hogy hazudnak. húzzanak mostmár a francba, lejárt az idejük, alkalmatlanok, korruptak, nem kellenek. Ötarcú cionista egypárt, Kossuth téri zsinagóga.
A látszólag ugyanazt akaró, de mára teljes egészében zsidók által megvásárolt és nekik behódolt Fideszről meg ennyit :
Miért nem fogok a Fideszre szavazni? (Folyamatosan frissítve!)
Kibucépítési hadjárat a Zsámbéki-medencében? - Pörzsének az állásába került az őszinteség
A kurucon írtak is bizonyítják, hogy a fideszdsz megvásárolt párt. A madöf Bokros Lajos által "fémjelzett" (ezt a szót használta a hvg, de micsoda egy hülye szó már ez) kóhnzervativizmusnak álcázott neoliberalizmusa pedig egyfajta fordított Robin Hood, elvenni a zegényektől, és odaadni a gazdagoknak - közben meg megsemmisíteni a középosztályt. És egy herényinek ezekután van pofája olajfestmény alatt, barokk karosszékben, egy antik bútorra könyökölve arról süketelni, hogy nekik annyi szavazójuk van, amekkora a középosztály. Arról nem is beszélve, hogy legújabban összeálltak az szdsz-szel - választási szövetséget kötöttek, közös lista, közös ideológia, közös pénztár, meg minden ami vele jár. Erre szokás azt mondani, hogy összenőtt, ami összetartozik. Ezt is Bokros mondta, még a kilencvenes években : "A hiányt és a károkat államosítjuk,a profitot privatizáljuk" - a zsidók jóljárnak, mi meg nyöghetjük az adósságot.
Achtung, juden! :-D
Mibe köt bele a fizettett hazug libsibanda, még?
Van, aki tart az egyháztól, innen üzenem, ha amiatt teszi, mert úgy hiszi, hogy az az intézmény az ő személyes életébe akar beleszólni, feleslegesen teszi, az egyház irányítását már régóta, de 1968 óta mindenképpen átvették a szabadkőművesek, idehaza is a kikeresztelkedett zsidó, III/III-as Paskai, és a szintén zsidó Erdős Péter lett a püspök, hivatalos nyilatkozataiknak nincs jó értelemben vett éle, nem támadják a nemzetromboló erőket, sőt, az ébredő magyarságot tartják károsnak és veszélyesnek... Lehetne itt megemlítenem Semjén kapcsolatát a mazsihisszal, és gyakori izraeli utait, legutóbb épp egy, a nemzeti önvédelem elnyomásának módjait kitárgyaló kohnferencián jártak a zsidesszel.
Épp azért írja a Jobbik, hogy erkölcs- és hittan, mert a 2 nem ugyanaz. A vallásos szülők gyereke tanuljon hittant, a többi erkölcstant (etika).
Sokan úgy állnak ehhez a hittanélethez, mintha szabályos kínzás lenne az egész. Nem hinném, hogy ez kimondottan hátrányosan érintené a nebulókat, mivel az illem és az erkölcsösség teljesen kiveszett a legtöbb emberből. De a cionistáknak leginkább a becsületesség és Isten fogalma fáj a leginkább.
"A már a fogantatásától emberi életnek tekintett magzat valódi törvényi védelme." - no de milyen szülő az, aki megöli a saját gyerekét? Az abortuszpártoló oldalt egyébként angolul pro-choice-nak nevezik , ami már önmagában cinikus kegyetlenség, elvégre itt egy élet kioltásáról van szó, nem arról, hogy ma kék vagy piros blúzban megyünk dolgozni... :-D link is van :
Jobbik: Erőteljesebb törvényi védelmet a magzatnak!
Nem akart gyereket, hát akkor ne essen teherbe. Szedjen fogamzásgátlót, vagy mondja meg a faszijának, hogy húzzon gumit. Ennyi...
"A multinacionális tőke számára biztosított adókedvezmények felszámolása." Ahogy azt Nyugaton már rég megtették. Nem szakadna ránk az ég, viszont lenne egy csomó adóbevételünk. Kivonulni is költség, képzett munkaerőt találni sem lehet mindenféle bantunéger harmadik világbeli országokban, másrészt meg - miféle (egy jellemző neoliberális hazugság...) "szabad és egyenlő" (futó) verseny az, ahol a legjobb, legerősebb versenyzők tíz perc előnyt kapnak? :-D
"A multinacionális cégek támogatása helyett a magyar mikro-, kis- és középvállalkozók (mkkv-k) támogatása, különös tekintettel a családi vállalkozásokra és gazdálkodókra."
Ez hosszútávon megoldja az előző problémát, rövid távon meg a plusz adóbevételből lehet segíteni a rászorulókon. Egyébként nagyon helyes. Ugyanis amit a multik támogatásként kapnak, abból pl. a dolgozók egy fityinget sem látnak. Nem tudom, hallottál-e arról, hogy az egyik multicég dolgozója éhenhalt, mert minimálbér alatti fizetést kapott, amiből még kajára sem telt... Ilyenek vannak, ezen változtatni kell. Vagy back to 19. század, ajánlott írók Émile Zola, Jonathan Swift, és Charles Dickens. Ilyenkor szoktak dühösen közbeszólni, főleg közgázos gyerekek, :-D, hogy ezzel veszélyeztetjük a munkahelyeket. Mivel valószínűleg te sem vagy egy tőzsdecápa, hanem vagy munkáért kapott fizetésből élsz, vagy kényszer, másnéven kisvállalkozó vagy, nem tudom, miért, mivégre ez az indulat. Pont azok ellen, akik célkitűzései közt szerepel a munkások kiszolgáltatottságának ellensúlyozása a jogalkotás és jogalkalmazás eszközeivel AHOGY EZ NYUGATON IS VAN!, a kisvállalkozók jelen valóságban bürokráciával, magaas adókkal agyonvágása helyett vállalkozásbarát jogi környezet megteremtése.
Így járt ez az ország, amelynek "népe" a meg nem történt rendszerváltás óta immáron a harmadik ciklust löki oda és pazarolja el a nagytőke maradéktalan, elvtelen és leghívebb kiszolgálóinak a kormányrudat! És érdekes módon, a magyar valóság az éppen azt mutatja, hogy ezen szekértolók szocialistáknak vallják magukat.
Jönnek itt a multik fantazmagorikus látomásaival! És mi a valóság? A multik a munkaképes lakosság nem egészen 4%-át foglalkoztatják. Akkor, miről is beszélünk?
Egy készakarva tönkrevert és tönkretett gazdaság kér éltet vagy halált...
"A nemzet szempontjából stratégiai fontosságú ágazatok köztulajdonba vétele."
Ha tiszta üzlet volt, akkor megvásárlás, nem sima államosítás.
De, nem komcsi módra lenne az sem! A kommunisták elvették minden tulajdonostol a jogos tulajdonát, a Jobbik pedig VISSZAveszi a nemzetlopott tulajdonát.
A szabálytalanul, törvénytelenül kötött privatizációs szerződések megszüntetése NEM a jogállamisag halála, hanem éppen a jogállamiság normális működese. Jó, mi? XD Ha egy privatizációs szerződés törvénytelenségen alapulva köttetett, akkor annak semmissé nyilvánítása nem "jogállamiatlanság", hanem pontosan a jogállamiság működése.
"Működő-tőke kihelyezésének elősegítése a határon túli magyar és külföldi régiókba."
Szomorú, hogy agrárország voltunk évszázadokig, most pedig az Unió azért fizet a gazdáknak, hogy számolják fel a gyümölcsöst, vágják ki a szőlőtőkéket, búza helyett pedig vessenek repcét, amiből bioetanolt lehet gyártani... Aláírom, hogy mezőgazdának lenni nem éppen életbiztosítás, hiszen jön egy fagy, egy aszály vagy egy árvíz-belvíz, és máris oda a termés, mégis úgy gondolom, hogy hosszabb távon jobban járnánk a földműveléssel, minthogy Kínából hozzuk a hagymát és Brazíliából a pirospaprikát. Nem létezik, hogy olcsóbb : csak a felvásárlók - ezek zömmel zsidó tulajdonú cégek - kapzsisága és kartellezése viszi fel a hazai termékek árait.
"A lerombolt lombikbébi-program újraindítása és kiemelt támogatása."
"A gyermeket nevelő anyákat otthon vagy félállásban foglalkoztató munkaadók számára nagy mértékű adókedvezmények biztosítása."
"A főállású anyaság intézményének biztosítása a legutolsó munkahelyi bér 75%-ának megfelelően."
A jelenlegi, felelőtlen gyermekvállalásra nem megfelelő társadalmi réteget (igen, cigányok, de-és azon belül a legalsó társadalmi rétegre vonatkozik csak...) motiváló segélyezési rendszer megreformálásából sok száz milliárdot lehetne megtakarítani, de ehez egyik kormány sem mer hozzányúlni, pedig itt kellene kezdeni. Lásd a szlovák példa.
Egyébként a Jobbik nem mond ilyet, hogy a nőnek a konyhában a helye, és ne akarjon karriert. Morvaitól ez elég furcsa is lenne... XD Éppen arra irányul a tevékenységük, hogy aki gyerekeket akar, és A MELLETT vissza akar menni dolgozni, az kapjon is munkát. Kérdés, hogy mit tekintünk hagyományos családmodellnek, ha a saját szüleinkét, akkor a hetvenes, nyolcvanas évekét... Amiben már megvolt az, hogy a nők is dolgoznak, mégis megszülettünk és felnőttünk valahogy. Most még ez sincs - alig vagy egyáltalán nem születnek gyerekek.
Az meg a másik baromság, hogy minden nőre automatikusan csodakarrier vár, csak mert elmegy dolgozni, frászt. 10-12 órás, és sokszor annyira monoton munka. Pl. szalag mellett, vagy pénztárgépnél, ahol oda kell figyelni, 12 óra, amikor egyfolytában csak 5-6 órát bír egy ember összeszedetten odakoncentrálni. Elég is volna annyit dolgozniuk.
A női ambíciózusság jó példája maga Morvai Krisztina, amúgy az intelligens nők jó vitaképessége vitathatatlan... :-)
"Energiaültetvények létesítésének állami támogatása a tradicionális mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területeken.."
... bezzeg erre van pénz!
Kéthetes hazugságözön 94 millió közpénzből (Barikád kommentárral)
A kollektív tudat nem egyenlő azzal, hogy valamelyik párt zászlója alatt masírozunk, együtt tüntetünk az utcán, és jelszavakat skandálunk, aki ilyeneket állít, arra a nemzetiszocialista időszakot kizárólag negatív színben bemutató zsidó propagandafilmek voltak sajnos komoly hatással.Kollektivizmus és individualizmus
A cionizmus kollektivista zsidó nemzeti mozgalom! Masszívan! A cionista zsidók a vitáikat egymás közt rendezik le, de sose támadják nemzsidókkal karöltve fajtársaikat! Se vitában, se peres ügyben! És majdnem minden zsidó cionista. Nem, nem kell ehhez azt gondolni, hogy titkos összejövetelekre járnak - a csoporthoz tartozásért cserébe a jobbérzésűek is ehhez alkalmazkodnak, az egész lelki alkatuk a különállásra, és a magukat különbnek képzelő sovinizmusra hajlamosítja őket.
A minimális állam által előálló teljes individualizmus miatt van például az is, hogy a munkáltatók már azt sem tudják jódolgukban, mibe kössenek bele. Túl fiatal, túlképzett, túl öreg, gyereke van, nincs gyereke és majd szülni megy, nincs párja, van párja, házas, özvegy, mindenbe belekötnek - példákért itt egy munkaadói visszaéléseket taglaló blog, tele valódi rémtörténetekkel.
A zsidó akkor is zsidó marad, ha egyébként magát magyarnak és kereszténynek vallja, mondjuk leginkább ezt is érdekből szokták tenni,. Gondolom mindenki látott már hétköznapi zsidó arcok által írt egoblogokat, én túl sokat is, no azok közléseinek formája egyéni és egyedi ugyan, de tartalma semmiben sem különbözik egy vércionista, vérlibsi politikus vagy médiahazug nyilatkozataitól.
Különben is, tudatról van szó, nem külsőségekről. Nem uniformizáció ez tehát, és a kreativitásnak sem áll útjába semmiképp. Nem a zenei ízlés, meg a ruhaviselet teszi. Miközben ezt írom, nyolcvanasokból való kanadai Hi-NRG zenéket hallgatok, szóval mondjuk ki, nemzeti radikálisnak lenni nem jelent szubkultúrához tartozást, mert az több annál, egy felette álló dolog, ha úgy tetszik, egy nagyobb halmaz...
"Minden esetre a látszat ebbe az irányba mutat. Egyetlen alkalmat sem hagynak kihasználatlanul. Baljós jelmondatukká vált, "NEM FELEJTÜNK". Ha viszont a 2. világháború utáni 10 éves magyarországi zsidóuralmat említjük, annak minden szadista borzalmával, hogy valósággal keresztre feszítették, megkínozták és kifosztották a vesztes háborút éppen a zsidók védelmében vállaló nemzetet, akkor pedig a keresztény megbocsátásból oktatják ki a meggyötört, naponta megzsarolt magyarságot."
Kerkai Jenő jezsuita szerzetestől, a Vezérkönyv-ből idézve: " Az ember a legnagyobb érték." "halálos ellensége lelkünknek minden olyan ember vagy rendszer, mely testünket éhbérrel munkauzsorával koldusmankóra kényszeríti". "nem tűrhetjük a zsebünkben s gyakorta a torkunkon kotorászó kezet, csak azért, mert szelídek, alázatosak, katolikusak vagyunk."
"Senki sem kívánhatja, hogy a szelídség, a felebaráti szeretet jelszava mellett kifosztani engedjük magunkat."
"Szeretjük sajátos népi értékeinket, szokásainkat, népművészetünket, hagyományainkat."
"Ezek megmentése a falu megmentését jelenti." "A falvak, tanyák, puszták népének nem sok oka van az életörömre. A sok-sok könnycsepp nem az életöröm, hanem az elkeseredés szálláscsinálója. Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát nemcsak doronggal vagy késsel lehet veszélyeztetni, hanem minden nemű spekulációval, éhbérrel, uzsorával, tisztességtelen versennyel, egészségtelen munkakörnyezettel, túlórázással, stb. melyek jelenlegi gazdasági rendszerünk szörnyszülöttei. (Ez a 1920-as évek végéről és 30-as évek elejéről szól. Mintha ma írnánk.) Az élethez való jog felette áll minden magántulajdoni jognak, ha még olyan abszolútnak van is kikiáltva."
"Haiti egyébként a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is."
Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság. Mindamellett el tudom képzelni, hogy Bokros és a hozzá hasonló senkiháziak azt mondanák: az a baj, hogy nem hajtották végre elég következetesen a „reformokat”. Mivel a „nép nem értette meg a reformok jelentőségét”, illetve „a nép nem elég érett a reformok végrehajtására”. Hasonló képtelenségeket mondogatnak nálunk is. Vagyis ők, a zsidó „neoliberálisok” az IMF és a Világbank vezényletével kifosztanak, tönkretesznek egy országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely „képtelen megérteni a reformok jelentőségét” !!! :-) Bizony így megy ez, a bokrosizmus csak egy vallás, ami racionalitásnak álcázza magát... és nem prosperál tőkle a gazdaság, az egy káros téveszme, elleniben ide vezet.
Csak mert vannak, akik egyenlőségjelet tesznek a Jobbik, és a kommunisták közé:
„…A marxista kommunizmus ugyanis az eddig ismert legteljesebb és legtökéletesebb monopolrendszer, ahol az államot kizárólag birtokló elit hatalmát már semmilyen konkurencia sem veszélyeztetheti. A kommunista diktatúra az a totális politikai és társadalmi monopólium, amely önfenntartó és elvileg öröknek tekinthető. Ha pedig ezt a monopolrendszert globálissá lehet fejleszteni, például világforradalommal, akkor az megfelel a vezető pénzügyi körök távlati érdekeinek. Vagyis érdemes befektetni a világforradalomba és a kommunizmusba…”
Erről próbál szólni a neoliberalizmus is!
Kit érdekel, mi van a másikkal - ez az alapállás ma sajnos az élet sok területén. A negatív társadalmi jelenségbe beletartozó egyedek közül mindenki el van foglalva a maga bajával, akinek meg nics baja, az meg nem törődik a máséval. Sőt, azt sem akarja, hogy más törődjön vele. Még azt sem akarják gazdagék közül sokan, hogy a legszegényebbek némi állami segítséggel oda juthassanak, hogy magukon segítsenek. Jó példájan ennek a fórumokat tandíjért, vizitdíjért, egyéb sarcokért teleüvöltő kajmánkórus. Szerintük a szabadverseny meg a piac automatikusan elrendez mindent. Persze valójában leginkább azt, hogy eleve labdába se rúghasson a többség. Valami félreértelmezett egyenlősdi teszi, hogy mindenkitől azonos, és túl magas teljesítményt várnak el.
Budaházy újévi üzenete
Reakció blog Reakciós blog w blog ld50 blog emo blog antiszemita náci blog náciblog blogring nyilas blog nyilasblogja nyilas blogja konzervatív web keresztény freeblog főoldal nyilasblog jobboldali blog fasiszta blog cenzúrázott blog aszemita blog szókimondó blog radikális blog ufo blog extrém blog terrorista blogger neonáci blog neonáciblog újfasiszta blog heil blog szélsőséges blog szélsőjobbos blog szélsőjobboldali blog szélsőjobboldali blogger acab alleycat blog zsidó blog index w.blog.hu
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Érvek a Jobbik mellett
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Most akkor mi van?
Most akkor mi van?
No, hogy az amatőrködő gányolás helyett profizmus legyen, ketté oszlunk : ezentúl itt csak olyan lesz, amit én írok, viszont nem CSAK politika lesz, a csak kopizott cucc meg megy a http://reakcio.wordpress.com nevű oldalra. És hogy minek bármit is kopizni? Ezt igazán akkor tudod meg, ha régebbi fórumokat böngészel, és a linkek töredéke múködik csak, mert időközben törölték az oldalakat (404 error) Amúgy meg fórum vitákban is jól jön, ha van egy releváns linked, ami a te álláspontod védi.
Mert, ha a rendszeren belül mozgunk, akkor EGY pártra van szükségünk, azt kell minden nemzeti radikálisnak támogatnia. Persze, nem feltétel, és elvek nélkül, ám a Jobbik eddigi tevékenysége alapján "belefért" a feltételekbe és az elvekbe. Persze ez egy, a rendszeren belüli kompromisszum, miként mondjuk a német NPD avagy a DVU.
De az biztos, hogy hülyeség, hogy a 20-30%-os nemzrad szavazó (mert potenciálisan LEGALÁBB ennyi van!!!) tíz kis pártra szavazgasson, amelyek közül végül egy sem jut be a Parlamentbe.
Nohát, ezért fogok én a Jobbikra szavazni. Lehet, hogy nem ez A megoldás, de FÓKUSZÁLNI KELL a szavazatainkat.
Azért akit komolyan érdekelnek ilyen árnyaltabb kérdések, látogassa meg ezt az oldalt is :
http://suttogo.mozgalom.org/viewtopic.php?f=9&t=987&sid=9d818ba61fc99a0b6153d7fbd5290932&p=32518#p32518
No, hogy az amatőrködő gányolás helyett profizmus legyen, ketté oszlunk : ezentúl itt csak olyan lesz, amit én írok, viszont nem CSAK politika lesz, a csak kopizott cucc meg megy a http://reakcio.wordpress.com nevű oldalra. És hogy minek bármit is kopizni? Ezt igazán akkor tudod meg, ha régebbi fórumokat böngészel, és a linkek töredéke múködik csak, mert időközben törölték az oldalakat (404 error) Amúgy meg fórum vitákban is jól jön, ha van egy releváns linked, ami a te álláspontod védi.
Mert, ha a rendszeren belül mozgunk, akkor EGY pártra van szükségünk, azt kell minden nemzeti radikálisnak támogatnia. Persze, nem feltétel, és elvek nélkül, ám a Jobbik eddigi tevékenysége alapján "belefért" a feltételekbe és az elvekbe. Persze ez egy, a rendszeren belüli kompromisszum, miként mondjuk a német NPD avagy a DVU.
De az biztos, hogy hülyeség, hogy a 20-30%-os nemzrad szavazó (mert potenciálisan LEGALÁBB ennyi van!!!) tíz kis pártra szavazgasson, amelyek közül végül egy sem jut be a Parlamentbe.
Nohát, ezért fogok én a Jobbikra szavazni. Lehet, hogy nem ez A megoldás, de FÓKUSZÁLNI KELL a szavazatainkat.
Azért akit komolyan érdekelnek ilyen árnyaltabb kérdések, látogassa meg ezt az oldalt is :
http://suttogo.mozgalom.org/viewtopic.php?f=9&t=987&sid=9d818ba61fc99a0b6153d7fbd5290932&p=32518#p32518
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Most akkor mi van?
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél
Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél
Az előbb érkezett levélben a gmailemre :
Adjon Isten!
Érdekes levelet kaptam moderálásra, ha nem küldeném tovább megkapnám a pártkatona, és széthúzó jelzőt. Olvassa el a levelet, majd válaszaimat is!
"Kedves Barátaim!
Az a hír járja a Jobbik oldalon, hogy fentről leszóltak, hogy ne támogassátok a Magyarok Szövetségét, mert a választások idejére párttá fog alakulni! Ez Pörzse Sándor szájából is elhangzott Komáromban!
Az előző levelem ennek ellenkezőjéről ad hírt!
Gondolkozzunk józanul!
A pártok és a szervezetek ne legyenek a megosztóink!
Döntsünk összefogásunkkal saját magunk sorsa felől! Ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket!
Hiszem, hogy össze tudunk fogni, legyen az bármely párt, szervezet tagja!
Na persze itt nem a már magukat lejáratott párt tagokra, tisztségviselőkre gondolok, hanem az évtizedeken keresztül megtévesztett tömegekre, hiszen ők csak szintén áldoztok.
Nem késő felébredni soha! Ezért ne büntessük magunkat tovább, az önmagunk megosztásával, hiszen a jelenlegi hazaáruló, köztörvényes bűnöző bandának úgy is ez a célja! Ne szerezzük meg nekik ezt az örömet!
Inkább gondoljunk a magunk, gyermekeink és a nemzetünk jövőjére!
Összefogással bármit elérhetünk!
Itt nekünk kis embereknek kell összefognunk, saját sorsunk irányítására. Fogjuk meg egymás kezét és mondjunk nemet a megosztásra!
A mi összefogásunkkal szemben egyetlen párt se és civil szervezet se viheti véghez akaratát.
Legyen az MSZP, Fidesz, Jobbik, v. akár a Magyarok Szövetsége!
Ha mi MAGYAROK összetartunk, akkor majd mi mondjuk meg, hogy mit akarunk!
Egyet tisztán kell látni!
A Magyarok Szövetségének még nincs vezetősége. Szervezők vannak, akik irányítják a nemes cél terjedését.
Folyamatosan alakulnak a helyi szervezetek, akik elkezdik a munkát és önszerveződéssel saját maguk kiválasztják vezetőiket.
Helyi, járási, megyei, majd országos szinten. Tehát bárki csatlakozhat, az alulról önszerveződő társulásnak senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyen, v. mit tehet. Azt fogja tenni, amit jónak lát. Azt a vezérelvet követi, amit közösen meghatároznak!
Már minden szakterületen (tagozatokban, azokon belül több csoportban) folynak az önkétesek által a munkák. Nagyon jól haladnak!
Így a Magyarok Szövetsége azt fogja tenni, amit mi meghatároztunk, nem pedig azt fogjuk tenni, amit a MSZ meghatároz!
De egyébként teljesen mindegy, hogy mi a szervezet neve!
Végre a körzetünkben is elindult egy összefogás fideszesek, jobbikosok, civil szervezetek tagjai között!!!
Egy a lényeg! NE HAGYJUK, HOGY MEGOSSZANAK BENNÜNKET!
Tehát ne felülről mondják meg nekünk a "frankót", hanem mi majd eldöntjük együtt, közösen, hogy nekünk mi a jó!
Ebben kérem mindeannyiunk összefogását! Ne higgyünk az álhír terjesztőknek! Mi csak tegyük a dolgunkat!
A MSZ-ét és aktív segítőit igyekeznek besározni! Ne ezen vélemények, hanem az elvégzett munka alapján ítéljünk meg bárkit is!
Ide kívánkozik egy idézet:
[Plutarchos: A hízelgők, 24. fej.: "Audacter calumniare, semper aliquid haeret" - 'Merészen gyalázkodj, valami mindig rátapad' (K. P.).]
Tehát fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, mert látom az emberek jó szándékát egy jobb, tisztább és igazságosabb jövőbe vetett hitüket és reményüket!
Döntsön az elvégzett munka, az elért eredmény és álljunk az alá a zászló alá, amelyik csak és kizárólag a mi közös érdekeinket szolgálja! Legyen az MSZ, Fidesz, Jobbik, természetesen a hazaáruló lakájaik nélkül!
A MAGYAR NEMZET FENNMARADÁSA A TÉT! NINCS FELESLEGES IDŐNK!
VÁROM AZ ÉSZREVÉTELEKET!
Tisztelettel: Géringer Gyula"
Kezdjük az elején, a Jobbikban nem szokás "leszólni", bár fontos ügyekben erős a központi irányítás. A távolságtartás jogos az MSz-el szemben, hiszen Vukits a nemzetvédelmi egyetemen tanít, ami előfeltételezi, hogy megfelel a NBH-nak is. Ezt a nemzet jobbik oldalán nem mindenki mondhatja el magáról, de ez inkább kitüntetés számukra.
Saját magával kerül logikai ellentétbe, amikor egyik sorban ezt írja: "nem a már magukat lejáratott párt tagokra, tisztségviselőkre gondolok", késöbb pedig egy lapon említi az MSzP-t, Fideszt, Jobbikot(kikérem magamnak...), és az MSz-t is! Az MSzP lejáratodását remélem senkinek sem kell magyarázzam, de a Fidesz sem mindenkinek elfogadható a nemzeti oldalon. Hogy az MSz-t is itt említi, remélem csak figyelmetlenség, nem pedig kilóg a lóláb!
A latin idézethez annyit, hogy Torozkai, aki tényleg kapott hideget-meleget, hiszen ő legalább 10 éve dolgozik a nemzet ügyéért, köszönet helyett Vukits kizárja az együttműködést vele. Ez a tegnap esti toborzóján hangzott el. Ezen a találkozón elhangzott még, hogy Vukits egyéniben szeretne indítani képviselőjelölteket a parlamenti választásokon, ennek pedig nincs sok értelme.
A Fidesz és a Jobbik közti összefogást elképzelhetetlennek tartom a választások elött, az értékrendek közti óriási szakadék miatt. A parlamentben a kommunista-maradványok sakkban tartására persze eggyütt kell majd dolgozni. De egy olyan liberális gyökerű és vezetésű párt, mint a Fidesz, akinek elnökét elsőként mentették ki, amikor a kismamákra, gyerekekre, idősekre támadt a rendőrség a jelzett párt naggyűlésén, nem lehet elfogadható egy nemzeti érzelmű ember számára.
Ha úgy gondolja, hogy "Döntsön az elvégzett munka" akkor ne egy semmiből, a választások elött hírtelen előbukkant formációt, hanem egy erős, a többi nemzeti szervezettel bajtársi kapcsolatot ápoló pártot, jelen esetben a Jobbikot támogassa! Ne feledjük, hogy a Deát téren többen gyűltünk össze, mint a Fidesz a várban, így már erőnk sem megkérdőjelezhető. Olyan szervezetek állnak mellettünk, mint a már sokat bizonyított Magyarok Világszövetsége, a rengeteg hazafit óvó Nemzeti Jogvédő Alapítvány, a trianoni határok ellen legerősebben küzdő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, és akkor még a Magyar Gárdáról, az ország legerősebb civil szervezetéről és a többi szervezetről nem is szóltam.
Hazaáruló lakájok pedig nem nálunk gyakoriak. Csintalan, egy Jobbik közeli médiumban soha nem kapna lehetőséget a megjelenésre sem.
Szebb jövőt!
Laár Dávid
Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél
Az előbb érkezett levélben a gmailemre :
Adjon Isten!
Érdekes levelet kaptam moderálásra, ha nem küldeném tovább megkapnám a pártkatona, és széthúzó jelzőt. Olvassa el a levelet, majd válaszaimat is!
"Kedves Barátaim!
Az a hír járja a Jobbik oldalon, hogy fentről leszóltak, hogy ne támogassátok a Magyarok Szövetségét, mert a választások idejére párttá fog alakulni! Ez Pörzse Sándor szájából is elhangzott Komáromban!
Az előző levelem ennek ellenkezőjéről ad hírt!
Gondolkozzunk józanul!
A pártok és a szervezetek ne legyenek a megosztóink!
Döntsünk összefogásunkkal saját magunk sorsa felől! Ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket!
Hiszem, hogy össze tudunk fogni, legyen az bármely párt, szervezet tagja!
Na persze itt nem a már magukat lejáratott párt tagokra, tisztségviselőkre gondolok, hanem az évtizedeken keresztül megtévesztett tömegekre, hiszen ők csak szintén áldoztok.
Nem késő felébredni soha! Ezért ne büntessük magunkat tovább, az önmagunk megosztásával, hiszen a jelenlegi hazaáruló, köztörvényes bűnöző bandának úgy is ez a célja! Ne szerezzük meg nekik ezt az örömet!
Inkább gondoljunk a magunk, gyermekeink és a nemzetünk jövőjére!
Összefogással bármit elérhetünk!
Itt nekünk kis embereknek kell összefognunk, saját sorsunk irányítására. Fogjuk meg egymás kezét és mondjunk nemet a megosztásra!
A mi összefogásunkkal szemben egyetlen párt se és civil szervezet se viheti véghez akaratát.
Legyen az MSZP, Fidesz, Jobbik, v. akár a Magyarok Szövetsége!
Ha mi MAGYAROK összetartunk, akkor majd mi mondjuk meg, hogy mit akarunk!
Egyet tisztán kell látni!
A Magyarok Szövetségének még nincs vezetősége. Szervezők vannak, akik irányítják a nemes cél terjedését.
Folyamatosan alakulnak a helyi szervezetek, akik elkezdik a munkát és önszerveződéssel saját maguk kiválasztják vezetőiket.
Helyi, járási, megyei, majd országos szinten. Tehát bárki csatlakozhat, az alulról önszerveződő társulásnak senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyen, v. mit tehet. Azt fogja tenni, amit jónak lát. Azt a vezérelvet követi, amit közösen meghatároznak!
Már minden szakterületen (tagozatokban, azokon belül több csoportban) folynak az önkétesek által a munkák. Nagyon jól haladnak!
Így a Magyarok Szövetsége azt fogja tenni, amit mi meghatároztunk, nem pedig azt fogjuk tenni, amit a MSZ meghatároz!
De egyébként teljesen mindegy, hogy mi a szervezet neve!
Végre a körzetünkben is elindult egy összefogás fideszesek, jobbikosok, civil szervezetek tagjai között!!!
Egy a lényeg! NE HAGYJUK, HOGY MEGOSSZANAK BENNÜNKET!
Tehát ne felülről mondják meg nekünk a "frankót", hanem mi majd eldöntjük együtt, közösen, hogy nekünk mi a jó!
Ebben kérem mindeannyiunk összefogását! Ne higgyünk az álhír terjesztőknek! Mi csak tegyük a dolgunkat!
A MSZ-ét és aktív segítőit igyekeznek besározni! Ne ezen vélemények, hanem az elvégzett munka alapján ítéljünk meg bárkit is!
Ide kívánkozik egy idézet:
[Plutarchos: A hízelgők, 24. fej.: "Audacter calumniare, semper aliquid haeret" - 'Merészen gyalázkodj, valami mindig rátapad' (K. P.).]
Tehát fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, mert látom az emberek jó szándékát egy jobb, tisztább és igazságosabb jövőbe vetett hitüket és reményüket!
Döntsön az elvégzett munka, az elért eredmény és álljunk az alá a zászló alá, amelyik csak és kizárólag a mi közös érdekeinket szolgálja! Legyen az MSZ, Fidesz, Jobbik, természetesen a hazaáruló lakájaik nélkül!
A MAGYAR NEMZET FENNMARADÁSA A TÉT! NINCS FELESLEGES IDŐNK!
VÁROM AZ ÉSZREVÉTELEKET!
Tisztelettel: Géringer Gyula"
Kezdjük az elején, a Jobbikban nem szokás "leszólni", bár fontos ügyekben erős a központi irányítás. A távolságtartás jogos az MSz-el szemben, hiszen Vukits a nemzetvédelmi egyetemen tanít, ami előfeltételezi, hogy megfelel a NBH-nak is. Ezt a nemzet jobbik oldalán nem mindenki mondhatja el magáról, de ez inkább kitüntetés számukra.
Saját magával kerül logikai ellentétbe, amikor egyik sorban ezt írja: "nem a már magukat lejáratott párt tagokra, tisztségviselőkre gondolok", késöbb pedig egy lapon említi az MSzP-t, Fideszt, Jobbikot(kikérem magamnak...), és az MSz-t is! Az MSzP lejáratodását remélem senkinek sem kell magyarázzam, de a Fidesz sem mindenkinek elfogadható a nemzeti oldalon. Hogy az MSz-t is itt említi, remélem csak figyelmetlenség, nem pedig kilóg a lóláb!
A latin idézethez annyit, hogy Torozkai, aki tényleg kapott hideget-meleget, hiszen ő legalább 10 éve dolgozik a nemzet ügyéért, köszönet helyett Vukits kizárja az együttműködést vele. Ez a tegnap esti toborzóján hangzott el. Ezen a találkozón elhangzott még, hogy Vukits egyéniben szeretne indítani képviselőjelölteket a parlamenti választásokon, ennek pedig nincs sok értelme.
A Fidesz és a Jobbik közti összefogást elképzelhetetlennek tartom a választások elött, az értékrendek közti óriási szakadék miatt. A parlamentben a kommunista-maradványok sakkban tartására persze eggyütt kell majd dolgozni. De egy olyan liberális gyökerű és vezetésű párt, mint a Fidesz, akinek elnökét elsőként mentették ki, amikor a kismamákra, gyerekekre, idősekre támadt a rendőrség a jelzett párt naggyűlésén, nem lehet elfogadható egy nemzeti érzelmű ember számára.
Ha úgy gondolja, hogy "Döntsön az elvégzett munka" akkor ne egy semmiből, a választások elött hírtelen előbukkant formációt, hanem egy erős, a többi nemzeti szervezettel bajtársi kapcsolatot ápoló pártot, jelen esetben a Jobbikot támogassa! Ne feledjük, hogy a Deát téren többen gyűltünk össze, mint a Fidesz a várban, így már erőnk sem megkérdőjelezhető. Olyan szervezetek állnak mellettünk, mint a már sokat bizonyított Magyarok Világszövetsége, a rengeteg hazafit óvó Nemzeti Jogvédő Alapítvány, a trianoni határok ellen legerősebben küzdő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, és akkor még a Magyar Gárdáról, az ország legerősebb civil szervezetéről és a többi szervezetről nem is szóltam.
Hazaáruló lakájok pedig nem nálunk gyakoriak. Csintalan, egy Jobbik közeli médiumban soha nem kapna lehetőséget a megjelenésre sem.
Szebb jövőt!
Laár Dávid
Magyarok Szövetsége, Jobbik, körlevél
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
jobbik,
körlevél,
Magyarok Szövetsége
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Tákolmánybíróság, ennyit is ér
Tákolmánybíróság, ennyit is ér
A Tákolmánybíróság ezen a héten, valószínűleg IMF utasításra meghozott egy döntést, amivel ellehetetlenítette az Albert házaspár azon népszavazási kezdeményezését, miszerint ne lehessen az állami, társadalmi kockázatközösségre alapuló egészségbiztosítót kiprivatizálni.
Szóval ennyit is ér a "népképviselet", akár a legfelsőbb, alkotmányos szinten is, ilyen vér szdsz-es halmai gáborok ülnek ott is, akik csak az IMF utasításait veszik figyelembe.
Miért tákolmány? Mert nem ad elég garanciát a magyar érdekek, és a magyar szabadságjogok érvényesítésére - alkotmányos jog az egészségügyi ellátáshoz való jog, sőt, a lakhatáshoz, és foglalkoztatáshoiz való jog is, ha valaki nem tudná.
Ennyit is ér a tákolmány, még én is láttam a saját szememmel ellátatlan beteget, csöveseket, munkanélkülieket. A tákolmány szerint az államnak kötelessége volna megoldani a problémáikat, de nem történik semmi.
Mert ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy a nép az őt érintő alapvető kérdésekben maga dönthessen - azért jegyezzük meg azt is, hogy a KILENC kérdésből maradt HÁROM, azokról szólt az idei népszavazás.
Ha már ez is megszűnik, akkor tényleg nem marad SEMMI. A választásokat hagyjuk, azok úgy sem tiszták, a választási csalásokat a "nyugat" nemhogy elnézi, de lelkesen közre is működik, hogy az kerülhessen hatalomra, aki egyáltalán nem képviseli a nemzeti érdekeket, és a lehető legolcsóbban árusítja ki az ország minden erőforrását.
Mert az is biztos, hogy az imf hitel titkos feltételeiben szerepel a további, és pedig korlátlan körű privatizáció. Ez így logikus, legalűbbis a gyarmatosítás logikája szerint. Az angol bankok is adtak ilyen nyöghitelt az angol gyarmati Indiának anno.
Ha valaki látni akarja, mi a különbség a sztálini, és a Szentkorona tanra épülő, történelmi - tehát többszáz év szerves országszervezési fejlődésének minden bölcseségét tartamazó - magyar alkotmány között, nézzen el ide : http://eunyet.hu
A Tákolmánybíróság ezen a héten, valószínűleg IMF utasításra meghozott egy döntést, amivel ellehetetlenítette az Albert házaspár azon népszavazási kezdeményezését, miszerint ne lehessen az állami, társadalmi kockázatközösségre alapuló egészségbiztosítót kiprivatizálni.
Szóval ennyit is ér a "népképviselet", akár a legfelsőbb, alkotmányos szinten is, ilyen vér szdsz-es halmai gáborok ülnek ott is, akik csak az IMF utasításait veszik figyelembe.
Miért tákolmány? Mert nem ad elég garanciát a magyar érdekek, és a magyar szabadságjogok érvényesítésére - alkotmányos jog az egészségügyi ellátáshoz való jog, sőt, a lakhatáshoz, és foglalkoztatáshoiz való jog is, ha valaki nem tudná.
Ennyit is ér a tákolmány, még én is láttam a saját szememmel ellátatlan beteget, csöveseket, munkanélkülieket. A tákolmány szerint az államnak kötelessége volna megoldani a problémáikat, de nem történik semmi.
Mert ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy a nép az őt érintő alapvető kérdésekben maga dönthessen - azért jegyezzük meg azt is, hogy a KILENC kérdésből maradt HÁROM, azokról szólt az idei népszavazás.
Ha már ez is megszűnik, akkor tényleg nem marad SEMMI. A választásokat hagyjuk, azok úgy sem tiszták, a választási csalásokat a "nyugat" nemhogy elnézi, de lelkesen közre is működik, hogy az kerülhessen hatalomra, aki egyáltalán nem képviseli a nemzeti érdekeket, és a lehető legolcsóbban árusítja ki az ország minden erőforrását.
Mert az is biztos, hogy az imf hitel titkos feltételeiben szerepel a további, és pedig korlátlan körű privatizáció. Ez így logikus, legalűbbis a gyarmatosítás logikája szerint. Az angol bankok is adtak ilyen nyöghitelt az angol gyarmati Indiának anno.
Ha valaki látni akarja, mi a különbség a sztálini, és a Szentkorona tanra épülő, történelmi - tehát többszáz év szerves országszervezési fejlődésének minden bölcseségét tartamazó - magyar alkotmány között, nézzen el ide : http://eunyet.hu
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
ennyit is ér,
Tákolmánybíróság
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Szabad piac szabad rablás
Szabad piac szabad rablás
A szabad piac szószólóinak évtizedes hazugságai
Chris Floyd Rogers: A bálvány, amely elbukott
Chris Floyd Rogers, amerikai újságíró: 'The God That Failed, The 30-Year Lie of the Market Cult' c. írásának magyar nyelvű összefoglalása
A jelenlegi pénzügyi összeomlás, illetve az összeomlás következményeinek orvoslására adott állami válasz legelképesztőbb tanúsága az, hogy milyen rengeteg pénz áll a világ kormányainak rendelkezésére. Az egyes országok kormányai néhány nap alatt, a szó szoros értelmében trillió dollárokat folyósítottak a megbukott pénzügyi intézmények megmentésére.
(1Trillió= 1,000,000,000,000) Anglia 1 trillió dollár bocsátott a bajba keveredett bankárok, a tőzsdén nyerészkedők, és a nagymenő üzérkedők rendelkezésére. Ez több mint, amennyit Washington ajándékozott a saját pénzembereinek. Ez a bőkezű adományozás megismétlődött Franciaországban, Németországban, Oroszországban, és más országokban.
Azt csak az idő mutatja meg, hogy a közvagyonnak ez a hatalmas méretű magánkézre juttatása hasznos volt-e vagy sem. Annyi bizonyos, hogy ezek az ingyen juttatások megmentik a gazdagokat a saját kapzsiságuk okozta vesztességektől, de kétséges, hogy ezek a juttatások megóvják-e az emberek többségét attól a balszerencsétől, amelyet a saját pénzügyi elitjük hozott rájuk....
A neoliberálisok, ez a radikális szekta foglyul ejtette az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, és más országok kormányait, és több mint harminc évig ráerőltette a világra a saját ideológiáját. A gazdasági életre vonatkozó szabályokat megszüntették, vagy hatálytalanították. A létfontosságú közszolgálati ágakat magánkézre juttatták, az állami vagyont potom pénzért, a saját embereiknek eladták. Közpénzből csak a háborúra, a háborús fenyegetésekre, és a háborúból való nyerészkedésre jutott. A megmaradt közszolgáltatási ágak magukra hagyatva tengődtek.
A polgárok évről évre ugyanazt a választ kapták a kormánytól: 'Nincs pénz a közszükségletek fedezésére, az infrastruktúrára, a vidék fejlesztésre, a települések karbantartására, az egészségügyre, nincs pénz a gyermekeitekre, a környezetvédelemre.
Nincs pénz az általános életminőség javítására. Egyre csak azt hajtogatták: 'Nincs pénz - az állam minderről nem gondoskodhat tovább.' Egymás között, és a hithűek társaságában, azonban egyszerűbben beszéltek: 'A közügyek nem a mi dolgunk.. A közügyekkel való törődés helytelen, mert ellenkezik az ideológiával....'
Most, pedig, amikor a Chicago Iskola által terjesztett Tan üressége, és téves alapfeltevései lemeztelenítve állnak előttünk, világossá válik, hogy a neoliberális kormányok harminc éven át terjesztett szólamai tudatosan terjesztett hazugság volt. Pénz mindig is volt. Millió, és millió dollár. Napokon belül, trillió dollárok kerültek elő, s ezket a közpénzeket most egy könnyed fejbólintással a pénzintézeteknek, és a bankoknak adják.
Mondjuk ki ismét: A pénz mindig megvolt.
A pénz megvolt száz meg száz korszerűen felszerelt iskolára, és elsőrangú kiképzésben részesült, tisztességesen megfizetett tanerőre, elfogadható tanár, diák arányú osztályokra, és az alapos, s a tanulók érdeklődését felkeltő tananyag kidolgozására.
A pénz megvolt a városok rogyadozó épületeinek megjavítására, a villany hálózat felújítására, az utak karbantartására, az emberi környezet megteremtésére, és a biztonság fenntartására.
A pénz megvolt, a megfelelő, és mindenki számára egyformán, és időben elérhető egészségügyi rendszerre, a betegeket megillető kényelem, és bánásmódot biztosítására, s az emberi méltóságot tiszteletben tartó kórházi állapotok megteremtésére.
A pénz megvolt a helyi jellegű és az egyéni kezdeményezésen alapuló, s a tényleges igényeknek megfelelő iparágak támogatására.
A pénz megvolt az új energiaforrások hasznosításának kiépítésére.
A pénz megvolt a kultúra támogatására, a tanulás lehetőségeinek biztosítására, a könyvtárakra, színházakra, és az emberi élet minőségének javítására.
Amikor a hatalmon lévő politikusok azt mondták, hogy minderre nincs pénz, hazudtak, vagy egyéni érdekazonosságaik alapján szajkózták a piacgazdálkodási szekta főpapjainak ámításait. Most, amikor a nyerészkedőknek, és a csalóknak csillagászati számokban kifejezett pénzösszegre van szükségük, most hirtelen van pénz.
Ki hiszi el ezek után, hogy a kormány nem tudta előteremteni a pénzt a jó iskolákra, az egészségügyre, és a polgárok életminőségének biztosítására, a tényleges esélyegyenlőségre, a személyes, és a társadalmi biztonságra - ha akart volna?
Ez, a kapzsiságon, és előjogokon alapuló szekta vasfegyelmet, és önmegtartóztatást követelt meg a szegényektől, és a középosztálytól, most pedig ingyen juttatásokat, a felelősségtől való felmentést követelt, és kapott a maga számára. Ez a jelenlegi pénzügyi válság igazi tanulsága.
Gondoljuk el, mire lehetett volna ezeket a dollár trilliókat elkölteni. Gondoljuk el mi az, amit elvettek, és megtagadtak az emberektől. Jól jegyezzük meg, hogy a dollár trilliók hirtelen megjelentek, amikor a szédítő nagymenőknek szüksége volt rá., hogy kimentse őket a saját kapzsiságuk, és butaságuk csávájából.
Gondoljunk a fentiekre, amikor a szakértők, a nagyvállalati sajtó, és a bankok szolgálatában álló kutatóintézetek jelentéseit olvassuk.
Gondoljunk a fentiekre, amikor a közpénzen megmentett pénzintézetek ismét a piaci szabályok feloldását, és az 'üzlet béklyóinak' feloldását kezdik követelni.
Emlékezzünk a 2008. októberi összeomlásra. Emlékezzünk hova került a pénz, amely a közös jót szolgálhatta volna, de azt a csalás, a dogma, a kapzsiság, és a hataloméhség hívei elorozták.
Magyar szöveg: Kaslik Péter, Huncor.com
A szabad piac szószólóinak évtizedes hazugságai
Chris Floyd Rogers: A bálvány, amely elbukott
Chris Floyd Rogers, amerikai újságíró: 'The God That Failed, The 30-Year Lie of the Market Cult' c. írásának magyar nyelvű összefoglalása
A jelenlegi pénzügyi összeomlás, illetve az összeomlás következményeinek orvoslására adott állami válasz legelképesztőbb tanúsága az, hogy milyen rengeteg pénz áll a világ kormányainak rendelkezésére. Az egyes országok kormányai néhány nap alatt, a szó szoros értelmében trillió dollárokat folyósítottak a megbukott pénzügyi intézmények megmentésére.
(1Trillió= 1,000,000,000,000) Anglia 1 trillió dollár bocsátott a bajba keveredett bankárok, a tőzsdén nyerészkedők, és a nagymenő üzérkedők rendelkezésére. Ez több mint, amennyit Washington ajándékozott a saját pénzembereinek. Ez a bőkezű adományozás megismétlődött Franciaországban, Németországban, Oroszországban, és más országokban.
Azt csak az idő mutatja meg, hogy a közvagyonnak ez a hatalmas méretű magánkézre juttatása hasznos volt-e vagy sem. Annyi bizonyos, hogy ezek az ingyen juttatások megmentik a gazdagokat a saját kapzsiságuk okozta vesztességektől, de kétséges, hogy ezek a juttatások megóvják-e az emberek többségét attól a balszerencsétől, amelyet a saját pénzügyi elitjük hozott rájuk....
A neoliberálisok, ez a radikális szekta foglyul ejtette az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, és más országok kormányait, és több mint harminc évig ráerőltette a világra a saját ideológiáját. A gazdasági életre vonatkozó szabályokat megszüntették, vagy hatálytalanították. A létfontosságú közszolgálati ágakat magánkézre juttatták, az állami vagyont potom pénzért, a saját embereiknek eladták. Közpénzből csak a háborúra, a háborús fenyegetésekre, és a háborúból való nyerészkedésre jutott. A megmaradt közszolgáltatási ágak magukra hagyatva tengődtek.
A polgárok évről évre ugyanazt a választ kapták a kormánytól: 'Nincs pénz a közszükségletek fedezésére, az infrastruktúrára, a vidék fejlesztésre, a települések karbantartására, az egészségügyre, nincs pénz a gyermekeitekre, a környezetvédelemre.
Nincs pénz az általános életminőség javítására. Egyre csak azt hajtogatták: 'Nincs pénz - az állam minderről nem gondoskodhat tovább.' Egymás között, és a hithűek társaságában, azonban egyszerűbben beszéltek: 'A közügyek nem a mi dolgunk.. A közügyekkel való törődés helytelen, mert ellenkezik az ideológiával....'
Most, pedig, amikor a Chicago Iskola által terjesztett Tan üressége, és téves alapfeltevései lemeztelenítve állnak előttünk, világossá válik, hogy a neoliberális kormányok harminc éven át terjesztett szólamai tudatosan terjesztett hazugság volt. Pénz mindig is volt. Millió, és millió dollár. Napokon belül, trillió dollárok kerültek elő, s ezket a közpénzeket most egy könnyed fejbólintással a pénzintézeteknek, és a bankoknak adják.
Mondjuk ki ismét: A pénz mindig megvolt.
A pénz megvolt száz meg száz korszerűen felszerelt iskolára, és elsőrangú kiképzésben részesült, tisztességesen megfizetett tanerőre, elfogadható tanár, diák arányú osztályokra, és az alapos, s a tanulók érdeklődését felkeltő tananyag kidolgozására.
A pénz megvolt a városok rogyadozó épületeinek megjavítására, a villany hálózat felújítására, az utak karbantartására, az emberi környezet megteremtésére, és a biztonság fenntartására.
A pénz megvolt, a megfelelő, és mindenki számára egyformán, és időben elérhető egészségügyi rendszerre, a betegeket megillető kényelem, és bánásmódot biztosítására, s az emberi méltóságot tiszteletben tartó kórházi állapotok megteremtésére.
A pénz megvolt a helyi jellegű és az egyéni kezdeményezésen alapuló, s a tényleges igényeknek megfelelő iparágak támogatására.
A pénz megvolt az új energiaforrások hasznosításának kiépítésére.
A pénz megvolt a kultúra támogatására, a tanulás lehetőségeinek biztosítására, a könyvtárakra, színházakra, és az emberi élet minőségének javítására.
Amikor a hatalmon lévő politikusok azt mondták, hogy minderre nincs pénz, hazudtak, vagy egyéni érdekazonosságaik alapján szajkózták a piacgazdálkodási szekta főpapjainak ámításait. Most, amikor a nyerészkedőknek, és a csalóknak csillagászati számokban kifejezett pénzösszegre van szükségük, most hirtelen van pénz.
Ki hiszi el ezek után, hogy a kormány nem tudta előteremteni a pénzt a jó iskolákra, az egészségügyre, és a polgárok életminőségének biztosítására, a tényleges esélyegyenlőségre, a személyes, és a társadalmi biztonságra - ha akart volna?
Ez, a kapzsiságon, és előjogokon alapuló szekta vasfegyelmet, és önmegtartóztatást követelt meg a szegényektől, és a középosztálytól, most pedig ingyen juttatásokat, a felelősségtől való felmentést követelt, és kapott a maga számára. Ez a jelenlegi pénzügyi válság igazi tanulsága.
Gondoljuk el, mire lehetett volna ezeket a dollár trilliókat elkölteni. Gondoljuk el mi az, amit elvettek, és megtagadtak az emberektől. Jól jegyezzük meg, hogy a dollár trilliók hirtelen megjelentek, amikor a szédítő nagymenőknek szüksége volt rá., hogy kimentse őket a saját kapzsiságuk, és butaságuk csávájából.
Gondoljunk a fentiekre, amikor a szakértők, a nagyvállalati sajtó, és a bankok szolgálatában álló kutatóintézetek jelentéseit olvassuk.
Gondoljunk a fentiekre, amikor a közpénzen megmentett pénzintézetek ismét a piaci szabályok feloldását, és az 'üzlet béklyóinak' feloldását kezdik követelni.
Emlékezzünk a 2008. októberi összeomlásra. Emlékezzünk hova került a pénz, amely a közös jót szolgálhatta volna, de azt a csalás, a dogma, a kapzsiság, és a hataloméhség hívei elorozták.
Magyar szöveg: Kaslik Péter, Huncor.com
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A szabad piac szószólóinak évtizedes hazugságai,
Chris Floyd Rogers: A bálvány amely elbukott,
Szabad piac szabad rablás
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Még egyszer az adósságcsapdáról
Még egyszer az adósságcsapdáról
Az ország közvélekedését irányító, szûk elitérdekek közpolitikai tematizálását megszabó média félelemkeltõ hadjáratainak mozgatórugója, Horn Gábor (SZDSZ) szavaival élve: „Nekem az SZDSZ jövõje fontos, nem az országé!” Miközben, a közvélemény szemében lényegtelen problémává zsugorodik a tényleges, és egyre súlyosabb és mélyülõ szociális problémává önmagát kinövõ társadalmi helyzet: a szabaddemokrata pénzügyi-gazdasági-politikai-média hálózat hatalomgyakorlásához és görcsös hatalommegtartásához szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan adósságválság.
„A szabaddemokraták – írja Fritz Tamás politológus kollégám - a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik…azonosulnak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) és más intézmények neoliberális gazdaságfilozófiájával, amelynek kulcsfogalmai: kicsi, be nem avatkozó állam kismértékû újraelosztó szereppel, a piac és a verseny elsõbbrendûsége minden területen, nyitott ország nyitott piaccal és kereskedelemmel, alacsony adók és ezzel együtt minimális szociális ellátás, a multinacionális vállalatok érdekeinek elsõbbsége, az állami tulajdon totális privatizációja, a „nem hatékony” szférák (például mezõgazdaság) leépítése, stb.” Vagyis, az állam, mint közösségszervezõ és közösségmegtartó közentitás teljes magánosítása, a magyar történelem XIV. századából ismert ’Csák Máté tartomány uraság’ analógiájára egy olyan oligarchikus, multinacionális tulajdonos érdekeltségû ’magán ország’ létrehozása, amelynek kiszolgálói, egyben fõ és egyetlen haszonélvezõi a kozmopolita indíttatású szabad demokraták. S a területen élõ, saját tulajdontól megfosztott, lét –és életbiztonság nélküli lakossággal azt lehet tenni, amit újdonsült urai akarnak. Joggal felmerülhet a kérdés, vajon nem esem-e túlzásba, amikor egy magyarországi politikai törpepártot, és a holdudvarukhoz szervesen kapcsolódó pénzügyi és közgazdasági (és értelmiségi, média) konventet teszek felelõssé mindazokért a közgazdasági és közpénzügyi problémahalmazért, amelynek csak egyik(!) fokmérõje a ma még 80+ milliárd US$-t kitevõ költségvetési(állam) adósság? (Ami nem tartalmazza az önkormányzati, a magánvállalati és lakossági eladósodottságot.) Amelynek összhozadéka nem csak a népesség csökkenés, az egyre romló munkanélküliség ráta, de az állami finanszírozás ellehetetlenülése következtében leépült, illetve leépülõ közegészségügy, közoktatás, mezõgazdasági tevékenység, a kutatás+fejlesztés, tömegközlekedés, rend –és honvédelem, de a túlburjánzott adóztatás és a növekvõ korrupció, valamint - a volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter Kuncze Gábor szavaival élve - a ’megélhetési bûnözés’ kezelhetetlenné válása, stb.? Talán elég, ha jelzésként, a Csehországból és Horvátországból kitiltott, Soros György pénzén létrehozott Közép-Európai Egyetem egyik professzorának, mint a kozmopolita neoliberális gazdaságfilozófia magyarországi konventjének egyik legismertebb képviselõjét, a hirtelen sok közszereplést vállaló Bokros Lajos nevét említem meg. Az adósságválság lényege, hogy a kamatok megugrása miatt a felvett hitelek visszafizetéséhez a fejlõdõ országokban elérhetõ profitráta lenne szükséges (ilyen profitrátát egyébként még a fejlett tõkésországok csoportja sem képes produkálni). Ezért az adósságokkal járó nettó átutalás révén a fejlõdõ országokból folyamatosan olyan jövedelem áramlik a hitelezõkhöz, mely nemhogy a fejlesztõ-bõvítõ beruházásokat akadályozza meg, de rákényszeríti az adósokat a belföldi fogyasztás visszafogására is. Az adósságtörlesztés tehát hosszabb távon rendszeres forráskivonást eredményez: míg a forráskivonás a rendszer lényegéhez tartozik és az adóssággal együtt nõ, addig az ez ellen ható tényezõk (részvénykibocsátás, mûködõtõke beáramlás) ideiglenesek, vagy korlátozottak. A megtermelt jövedelem egy részének elvonásával az adósságszolgálat önmagában (egymással szoros összefüggésben álló) makrogazdasági feszültségek forrása. Csökkenti a jövedelemtulajdonosok (különösen az állam) megtakarításait, a költségvetési kiadások kényszerû csökkentésével a keresletet, mindezeken keresztül a beruházási rátát (és a munkahelyteremtést), a kamatfizetés kényszere miatt lecsapolja a profitábilis szektorok jövedelmeit, ami szerkezetmegmerevítõ hatású. Ezen kívül a költségvetési kamatterhek › deficit › exportkényszer › leértékelés › infláció › leértékelés hatásmechanizmusa miatt kedvezõtlenül hat az árfolyamra, mely önmaga ismét növeli az adósságterheket, stb.Az IMF-konform stabilizációs gazdaságpolitika legfõbb elemei: az árfolyamleértékelés (a nemzeti valuta leértékelése); a költségvetési és monetáris restrikció (az ezekkel járó reálbér-, illetve reáljövedelem-csökkenés); s az 1980-as évek közepe óta ezekkel összhangban a (részben a Világbank által menedzselt) világgazdasági "alkalmazkodás" által igényelt államháztartási reformok, a dereguláció (az állami szabályozási rendszerek mérséklése, felszámolása, pl. a külföldi befektetések, vagy a tulajdonszerzés területén), valamint a pénzügyi és külgazdasági liberalizáció (tõke, áru szabad áramlása).
Elméleti szinten, saját logikáján belül is, az eladósodott fejlõdõ országok sajátosságainak talaján pedig további egymásba kapcsolódó ördögi köröket generál az IMF-konform monetarista gazdaságpolitika. (Pl.: az infláció ellen monetáris restrikció: kamatlábemelés › termeléscsökkenés és költségnövekedés › infláció, stb. Vagy: a költségvetési egyensúly javítása végett a kamatnövelés és kiadáscsökkentés › termelés- és keresletcsökkenés › munkanélküliség. Az adósságszolgálat miatt: növekvõ kiadások és infláció › a költségvetési egyensúly romlik stb. Vagy: erõltetett export › leértékelés › dráguló import › infláció, egyensúlyromlás › exportkényszer stb.)
Az eladósodott országok sajátos fejlettségi, strukturális helyzeténél fogva az IMF-féle recept helyi (s ott megfelelõ) struktúrákat, mechanizmusokat rombol szét, testre szabott felzárkózási pályákat vág el, hogy helyébe a pénzügyi függés (adósság) kezelése révén - és azt erõsítve - a teljes reálgazdasági függést állítsa. Ebben maguk az adósságmenedzselési technikák is aktív szerepet játszanak (pl. adósság-részvény csere.)
Ismerõs a képlet? A médiából manapság csak úgy, zuhatagszerûen ömlik ránk a különbözõ közgazdasági és pénzügyi szakemberek szájából az okozati tényezõk „feltárása”, anélkül, hogy lényegében a fentebb vázolt okok közül akár csak egyet is említenének. Hiszen, a magyarországi közgazdasági és pénzügyi szakma számára a Valutaalap és a Világbank a ’szent tehén’, gazdaság –és pénzügypolitikai ’téziseik’ és megoldási javaslataik pedig a megkérdõjelezhetetlen közgazdasági „vallás” tézisek közé emelkedtek. Akik, pedig bátorkodnak megemlíteni, hogy esetleg, a Valutaalap -és Világbank-konform stabilizációs gazdaságpolitika a társadalmat eladósíthatja és mély szociális válságba taszíthatja: nos, arra csak a kiközösítés, és egzisztenciális ellehetetlenítés vár. Ennek tudható be, hogy Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz gazdaság –és pénzügypolitikusai is csak finoman, többszörösen megszûrt, minden oldalról leellenõrzött körmondatokban merészelik érinteni azokat a tényleges megoldásokat, amelyek a fenti sorokban leírtakban rejlenek. A magyar társadalmat már betaszították a III. adósságcsapdába. Annak ellenére, hogy az Institute of International Finance még csak adósságcsapdát, magasabb kamatokat, a londoni elemzõk stagflációt, vagyis stagnáló gazdaságot és jelentõs pénzromlást valószínûsítenek. Varga Mihály (Fidesz) szerint, pedig csak a ’legnagyobb gond, hogy nem állt helyre a gazdaságpolitika hitelessége. Pedig! Nem a gazdaságpolitika hitelességét kellene helyre állítani, hanem az Európai Uniós tagország, Magyarország társadalmának progresszióját gátló államadósság kérdésében kellene radikális lépéseket tenni. Vagyis, egy radikális közgazdasági-pénzügyi programot kellene kidolgozni az államadósság kezelésével kapcsolatban 2007 után Magyarországon!
Molnár Ervin társadalomkutató elemzõ szerint legelõször szükséges lenne az adósságérték 2007 utáni nagyságát megbecsülni. Az államadósság az 1990-es 20.4 Mrd US$ értékérõl 2007 végére 84,8 Mrd US$-ra, tehát (84,6/20.4=) 4.16-szeresére; kamat kifizetés az 1990 elõtti 11.3 Mrd US$-ról 1990-2007 között 65.2 Mrd $-ra, vagyis (65.2/11.3=) 5.76-szorosára nõtt. Ha az 1990 elõtti és utáni növekedési tendenciák 2007 utáni másfél-két évtizedben is megmaradnak, akkor ebben az esetben az adósság, valamint a kamatkifizetés 1990-2007 közötti 84,8 és 65.2 Mrd US$ értékét megszorozhatjuk 4.16-tal, ill. 5.76-tal. Ezekkel a prolongált tendenciaszámokkal kell a 2007 után következõ másfél-két évtized múlva kb. (65.2x5,76=) 375.5 Mrd US$-értékû kamatkifizetéssel (a gazdaságból nettó forráskivonással) a magyar társadalomnak szembe néznie, mialatt az adósság (84.8x4.16=) 352.8 Mrd US$-ra nõ. Nyilvánvalóan, ezek a tendenciaszámok változhatnak. Csökkenhetnek, vagy növekedhetnek, a magyar pénzügyi kormányzat rendelkezésére álló pénzügyi források, törlesztési hajlandóság, esetleg a világgazdasági helyzetben beálló, a magyar gazdaság teljesítményét tükrözõ profitráta növekedésére is kedvezõen ható folyamatok következtében. Vagy, egy esetleges nemzetközi általános adósságcsökkentési program keretében (az 1931-es Dawes-tervhez hasonlóan). Ettõl függetlenül, úgy vélem, az idézett tendenciaszámok egy valós képet tükröznek.
Lóránt Károly, a Magyar Nemzetnek Brüsszelbõl tudósító közgazdásza szintén felvetette azt a kérdést, hogy a jelen helyzetben mit lehet egyáltalán tenni a stabilizációs csomagokkal tarkított sodródással szemben? Lóránt Károly szerint „a globalizáció problémáival foglalkozó nemzetközi szakirodalom, civil mozgalmak, ezen belül a környezetvédõk egyértelmûen a helyi gazdaságok fejlesztését ajánlják, vagyis, hogy a helyi közösségek szervezzék meg saját védelmüket és – racionális mértékig – saját ellátásukat, ami ellátásbiztonságot és jövedelembiztonságot nyújt az összefogó közösségeknek. A hazánkban jól ismert és alkalmazott kaláka, vagy a múlt századelõtõl a kommunista hatalomátvételig mûködõ Hangya Szövetkezetek is ilyen összefogásnak tekinthetõk – tehát a gondolat nem ismeretlen hazánkban sem. A megoldáshoz vezetõ út azonban ennél szélesebb körû kell, hogy legyen, nagyjából, Lóránt Károly értelmezése szerint, a következõ hangsúlyokkal:
(1) Az Európai Unió keretein belül szorgalmazni kell a neoliberális gazdaságpolitika felülvizsgálatát, rámutatva, hogy ennek folytatása – eltekintve attól a pusztítástól, amit a nyugati társadalmakban végez – a keleti országok, mindenek elõtt Magyarország és Lengyelország teljes elidegenedéséhez vezethet;
(2) Még a jelenlegi körülmények között is lehetõség van arra, hogy Magyarország az uniós szerzõdések kis- és közepes vállalkozásokra, illetve a külsõ egyensúlyra vonatkozó passzusait a magyar vállalatok támogatása érdekében felhasználja;
(3) A magyar vállalatok exportjának, illetve a hazánkban a külföldiek számára nyújtott szolgáltatások erõteljes fejlesztése, állami támogatással (például a promóciós költségek átvállalása, a helyi beruházások támogatása stb.) E tekintetben építeni lehet és kell is a nyugati magyarságra, amely szívesen segít akkor, ha a magyar kormány tudja, hogy mit akar;
(4) Zárni a belsõ gazdasági vertikumokat (hazai kézbe venni a termelés - feldolgozás - szállítás - értékesítés láncot);
(5) Amennyire ez lehetséges, vissza kell szerezni az orosz piacokat, hogy az energiaimportot magyar árukkal ellentételezhessük;
(6) Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a mûszaki fejlesztésre, és a mûszaki szakemberek és tudományos kutatók európai programokba (például Galileo) történõ bevonására;
(7) A magyar bankrendszer minimális ellenértékért került külföldi kézbe (nemzetközi összehasonlításban megint csak példátlan mértékben), ráadásul úgy, hogy a kereskedelmi bankok sok százmilliárdos feltõkésítése a magyar adófizetõk terhére történt, jelentõsen terhelve a költségvetést (most meg kiviszik hatalmas nyereségüket). Alapvetõ érdekünk, hogy egy hazai kézben lévõ és a hazai vállalati szférát támogató bankrendszert megteremtsünk. Ugyanez vonatkozik a biztosítókra is.
(8) Végig kell gondolni, hogy a helyi gazdasági körforgás megindítására és támogatására helyi pénzt hozzunk létre. A helyi pénz gazdasági válságok hatására jött létre, amikor lokálisan a kereslet, meg a kínálat is megvolt, (tehát kihasználatlan gazdasági erõforrások voltak) ám pénzszûke miatt a helyi gazdasági körforgás sem tudott mûködni. A széles körben ismert megoldások az 1929-31-es gazdasági válság nyomán jöttek létre, így például a svájci WIR bank, amelyet 1934-ben létesítettek és még ma is mûködik. A helyi pénz iránti igény a neoliberális gazdaságpolitika negatív hatásainak mérséklése céljából, a nyolcvanas évektõl éledt újjá. Jelenleg számos fejlet ipari országban, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban alkalmazzák. Magyarország szempontjából az lenne a jelentõsége, hogy foglalkoztatási lehetõséget biztosíthatna a nagy munkanélküliséggel küzdõ térségekben, illetve piacot biztosíthatna a hazai vállalkozóknak.
(9) Általában minden lehetséges eszközzel kellene elõsegíteni a társadalom integrálódását, a lakosság erõteljesebb bevonását a helyi gazdasági, társadalmi és bármilyen más jellegû közösségekbe;
(10) A társadalom igazságérzetét kielégítõ progresszív jövedelemadó-rendszer bevezetése.
Fritz Tamás politológus társam szavaival kezdtem írásomat, aki szerint, ismétlem:
„A szabaddemokraták a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik.” A fentiekben, csak vázlatosan szemléltetett összeállításban érintett problémák tényleges megoldásához szükséges társadalmi akarat csak egyféle képen manifesztálódhat: ha a magyar politikai-gazdasági/pénzügyi és média közéletbõl végleges jelleggel sikerül kiiktatni a szabaddemokrata politikai, gazdasági/pénzügyi és média/értelmiségi, és tegyük hozzá, az MSZP ennek tükörkép konventjének befolyását. Számomra, és úgy vélem, sokunk számára az ország jövõje fontosabb, mint egy törpepárttá zsugorodott entitás jövõje. Ha a Fidesz nem meri vállalni az 1990-ben elmaradt „nagytakarítást”, akkor a Fideszt maga alá temeti majd a növekvõ államadósság terhei által indukált társadalmi elégedetlenségi hullám. Amit csak súlyosbíthat egy olyan USA gazdasági recesszió, amely „mélyebb és hosszabban elnyúló lesz, mint ahogyan arra eddig a szakemberek számítottak.”
Egy kérdés marad csupán megválaszolásra: a III. eladósodást és az abból való kitörést jelképezõ Gordiuszi csomót elvágó kard vajon kinek a kezében lesz?
Készítette és összeállította: Csontos Gábor politológus
Az ország közvélekedését irányító, szûk elitérdekek közpolitikai tematizálását megszabó média félelemkeltõ hadjáratainak mozgatórugója, Horn Gábor (SZDSZ) szavaival élve: „Nekem az SZDSZ jövõje fontos, nem az országé!” Miközben, a közvélemény szemében lényegtelen problémává zsugorodik a tényleges, és egyre súlyosabb és mélyülõ szociális problémává önmagát kinövõ társadalmi helyzet: a szabaddemokrata pénzügyi-gazdasági-politikai-média hálózat hatalomgyakorlásához és görcsös hatalommegtartásához szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan adósságválság.
„A szabaddemokraták – írja Fritz Tamás politológus kollégám - a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik…azonosulnak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) és más intézmények neoliberális gazdaságfilozófiájával, amelynek kulcsfogalmai: kicsi, be nem avatkozó állam kismértékû újraelosztó szereppel, a piac és a verseny elsõbbrendûsége minden területen, nyitott ország nyitott piaccal és kereskedelemmel, alacsony adók és ezzel együtt minimális szociális ellátás, a multinacionális vállalatok érdekeinek elsõbbsége, az állami tulajdon totális privatizációja, a „nem hatékony” szférák (például mezõgazdaság) leépítése, stb.” Vagyis, az állam, mint közösségszervezõ és közösségmegtartó közentitás teljes magánosítása, a magyar történelem XIV. századából ismert ’Csák Máté tartomány uraság’ analógiájára egy olyan oligarchikus, multinacionális tulajdonos érdekeltségû ’magán ország’ létrehozása, amelynek kiszolgálói, egyben fõ és egyetlen haszonélvezõi a kozmopolita indíttatású szabad demokraták. S a területen élõ, saját tulajdontól megfosztott, lét –és életbiztonság nélküli lakossággal azt lehet tenni, amit újdonsült urai akarnak. Joggal felmerülhet a kérdés, vajon nem esem-e túlzásba, amikor egy magyarországi politikai törpepártot, és a holdudvarukhoz szervesen kapcsolódó pénzügyi és közgazdasági (és értelmiségi, média) konventet teszek felelõssé mindazokért a közgazdasági és közpénzügyi problémahalmazért, amelynek csak egyik(!) fokmérõje a ma még 80+ milliárd US$-t kitevõ költségvetési(állam) adósság? (Ami nem tartalmazza az önkormányzati, a magánvállalati és lakossági eladósodottságot.) Amelynek összhozadéka nem csak a népesség csökkenés, az egyre romló munkanélküliség ráta, de az állami finanszírozás ellehetetlenülése következtében leépült, illetve leépülõ közegészségügy, közoktatás, mezõgazdasági tevékenység, a kutatás+fejlesztés, tömegközlekedés, rend –és honvédelem, de a túlburjánzott adóztatás és a növekvõ korrupció, valamint - a volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter Kuncze Gábor szavaival élve - a ’megélhetési bûnözés’ kezelhetetlenné válása, stb.? Talán elég, ha jelzésként, a Csehországból és Horvátországból kitiltott, Soros György pénzén létrehozott Közép-Európai Egyetem egyik professzorának, mint a kozmopolita neoliberális gazdaságfilozófia magyarországi konventjének egyik legismertebb képviselõjét, a hirtelen sok közszereplést vállaló Bokros Lajos nevét említem meg. Az adósságválság lényege, hogy a kamatok megugrása miatt a felvett hitelek visszafizetéséhez a fejlõdõ országokban elérhetõ profitráta lenne szükséges (ilyen profitrátát egyébként még a fejlett tõkésországok csoportja sem képes produkálni). Ezért az adósságokkal járó nettó átutalás révén a fejlõdõ országokból folyamatosan olyan jövedelem áramlik a hitelezõkhöz, mely nemhogy a fejlesztõ-bõvítõ beruházásokat akadályozza meg, de rákényszeríti az adósokat a belföldi fogyasztás visszafogására is. Az adósságtörlesztés tehát hosszabb távon rendszeres forráskivonást eredményez: míg a forráskivonás a rendszer lényegéhez tartozik és az adóssággal együtt nõ, addig az ez ellen ható tényezõk (részvénykibocsátás, mûködõtõke beáramlás) ideiglenesek, vagy korlátozottak. A megtermelt jövedelem egy részének elvonásával az adósságszolgálat önmagában (egymással szoros összefüggésben álló) makrogazdasági feszültségek forrása. Csökkenti a jövedelemtulajdonosok (különösen az állam) megtakarításait, a költségvetési kiadások kényszerû csökkentésével a keresletet, mindezeken keresztül a beruházási rátát (és a munkahelyteremtést), a kamatfizetés kényszere miatt lecsapolja a profitábilis szektorok jövedelmeit, ami szerkezetmegmerevítõ hatású. Ezen kívül a költségvetési kamatterhek › deficit › exportkényszer › leértékelés › infláció › leértékelés hatásmechanizmusa miatt kedvezõtlenül hat az árfolyamra, mely önmaga ismét növeli az adósságterheket, stb.Az IMF-konform stabilizációs gazdaságpolitika legfõbb elemei: az árfolyamleértékelés (a nemzeti valuta leértékelése); a költségvetési és monetáris restrikció (az ezekkel járó reálbér-, illetve reáljövedelem-csökkenés); s az 1980-as évek közepe óta ezekkel összhangban a (részben a Világbank által menedzselt) világgazdasági "alkalmazkodás" által igényelt államháztartási reformok, a dereguláció (az állami szabályozási rendszerek mérséklése, felszámolása, pl. a külföldi befektetések, vagy a tulajdonszerzés területén), valamint a pénzügyi és külgazdasági liberalizáció (tõke, áru szabad áramlása).
Elméleti szinten, saját logikáján belül is, az eladósodott fejlõdõ országok sajátosságainak talaján pedig további egymásba kapcsolódó ördögi köröket generál az IMF-konform monetarista gazdaságpolitika. (Pl.: az infláció ellen monetáris restrikció: kamatlábemelés › termeléscsökkenés és költségnövekedés › infláció, stb. Vagy: a költségvetési egyensúly javítása végett a kamatnövelés és kiadáscsökkentés › termelés- és keresletcsökkenés › munkanélküliség. Az adósságszolgálat miatt: növekvõ kiadások és infláció › a költségvetési egyensúly romlik stb. Vagy: erõltetett export › leértékelés › dráguló import › infláció, egyensúlyromlás › exportkényszer stb.)
Az eladósodott országok sajátos fejlettségi, strukturális helyzeténél fogva az IMF-féle recept helyi (s ott megfelelõ) struktúrákat, mechanizmusokat rombol szét, testre szabott felzárkózási pályákat vág el, hogy helyébe a pénzügyi függés (adósság) kezelése révén - és azt erõsítve - a teljes reálgazdasági függést állítsa. Ebben maguk az adósságmenedzselési technikák is aktív szerepet játszanak (pl. adósság-részvény csere.)
Ismerõs a képlet? A médiából manapság csak úgy, zuhatagszerûen ömlik ránk a különbözõ közgazdasági és pénzügyi szakemberek szájából az okozati tényezõk „feltárása”, anélkül, hogy lényegében a fentebb vázolt okok közül akár csak egyet is említenének. Hiszen, a magyarországi közgazdasági és pénzügyi szakma számára a Valutaalap és a Világbank a ’szent tehén’, gazdaság –és pénzügypolitikai ’téziseik’ és megoldási javaslataik pedig a megkérdõjelezhetetlen közgazdasági „vallás” tézisek közé emelkedtek. Akik, pedig bátorkodnak megemlíteni, hogy esetleg, a Valutaalap -és Világbank-konform stabilizációs gazdaságpolitika a társadalmat eladósíthatja és mély szociális válságba taszíthatja: nos, arra csak a kiközösítés, és egzisztenciális ellehetetlenítés vár. Ennek tudható be, hogy Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz gazdaság –és pénzügypolitikusai is csak finoman, többszörösen megszûrt, minden oldalról leellenõrzött körmondatokban merészelik érinteni azokat a tényleges megoldásokat, amelyek a fenti sorokban leírtakban rejlenek. A magyar társadalmat már betaszították a III. adósságcsapdába. Annak ellenére, hogy az Institute of International Finance még csak adósságcsapdát, magasabb kamatokat, a londoni elemzõk stagflációt, vagyis stagnáló gazdaságot és jelentõs pénzromlást valószínûsítenek. Varga Mihály (Fidesz) szerint, pedig csak a ’legnagyobb gond, hogy nem állt helyre a gazdaságpolitika hitelessége. Pedig! Nem a gazdaságpolitika hitelességét kellene helyre állítani, hanem az Európai Uniós tagország, Magyarország társadalmának progresszióját gátló államadósság kérdésében kellene radikális lépéseket tenni. Vagyis, egy radikális közgazdasági-pénzügyi programot kellene kidolgozni az államadósság kezelésével kapcsolatban 2007 után Magyarországon!
Molnár Ervin társadalomkutató elemzõ szerint legelõször szükséges lenne az adósságérték 2007 utáni nagyságát megbecsülni. Az államadósság az 1990-es 20.4 Mrd US$ értékérõl 2007 végére 84,8 Mrd US$-ra, tehát (84,6/20.4=) 4.16-szeresére; kamat kifizetés az 1990 elõtti 11.3 Mrd US$-ról 1990-2007 között 65.2 Mrd $-ra, vagyis (65.2/11.3=) 5.76-szorosára nõtt. Ha az 1990 elõtti és utáni növekedési tendenciák 2007 utáni másfél-két évtizedben is megmaradnak, akkor ebben az esetben az adósság, valamint a kamatkifizetés 1990-2007 közötti 84,8 és 65.2 Mrd US$ értékét megszorozhatjuk 4.16-tal, ill. 5.76-tal. Ezekkel a prolongált tendenciaszámokkal kell a 2007 után következõ másfél-két évtized múlva kb. (65.2x5,76=) 375.5 Mrd US$-értékû kamatkifizetéssel (a gazdaságból nettó forráskivonással) a magyar társadalomnak szembe néznie, mialatt az adósság (84.8x4.16=) 352.8 Mrd US$-ra nõ. Nyilvánvalóan, ezek a tendenciaszámok változhatnak. Csökkenhetnek, vagy növekedhetnek, a magyar pénzügyi kormányzat rendelkezésére álló pénzügyi források, törlesztési hajlandóság, esetleg a világgazdasági helyzetben beálló, a magyar gazdaság teljesítményét tükrözõ profitráta növekedésére is kedvezõen ható folyamatok következtében. Vagy, egy esetleges nemzetközi általános adósságcsökkentési program keretében (az 1931-es Dawes-tervhez hasonlóan). Ettõl függetlenül, úgy vélem, az idézett tendenciaszámok egy valós képet tükröznek.
Lóránt Károly, a Magyar Nemzetnek Brüsszelbõl tudósító közgazdásza szintén felvetette azt a kérdést, hogy a jelen helyzetben mit lehet egyáltalán tenni a stabilizációs csomagokkal tarkított sodródással szemben? Lóránt Károly szerint „a globalizáció problémáival foglalkozó nemzetközi szakirodalom, civil mozgalmak, ezen belül a környezetvédõk egyértelmûen a helyi gazdaságok fejlesztését ajánlják, vagyis, hogy a helyi közösségek szervezzék meg saját védelmüket és – racionális mértékig – saját ellátásukat, ami ellátásbiztonságot és jövedelembiztonságot nyújt az összefogó közösségeknek. A hazánkban jól ismert és alkalmazott kaláka, vagy a múlt századelõtõl a kommunista hatalomátvételig mûködõ Hangya Szövetkezetek is ilyen összefogásnak tekinthetõk – tehát a gondolat nem ismeretlen hazánkban sem. A megoldáshoz vezetõ út azonban ennél szélesebb körû kell, hogy legyen, nagyjából, Lóránt Károly értelmezése szerint, a következõ hangsúlyokkal:
(1) Az Európai Unió keretein belül szorgalmazni kell a neoliberális gazdaságpolitika felülvizsgálatát, rámutatva, hogy ennek folytatása – eltekintve attól a pusztítástól, amit a nyugati társadalmakban végez – a keleti országok, mindenek elõtt Magyarország és Lengyelország teljes elidegenedéséhez vezethet;
(2) Még a jelenlegi körülmények között is lehetõség van arra, hogy Magyarország az uniós szerzõdések kis- és közepes vállalkozásokra, illetve a külsõ egyensúlyra vonatkozó passzusait a magyar vállalatok támogatása érdekében felhasználja;
(3) A magyar vállalatok exportjának, illetve a hazánkban a külföldiek számára nyújtott szolgáltatások erõteljes fejlesztése, állami támogatással (például a promóciós költségek átvállalása, a helyi beruházások támogatása stb.) E tekintetben építeni lehet és kell is a nyugati magyarságra, amely szívesen segít akkor, ha a magyar kormány tudja, hogy mit akar;
(4) Zárni a belsõ gazdasági vertikumokat (hazai kézbe venni a termelés - feldolgozás - szállítás - értékesítés láncot);
(5) Amennyire ez lehetséges, vissza kell szerezni az orosz piacokat, hogy az energiaimportot magyar árukkal ellentételezhessük;
(6) Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a mûszaki fejlesztésre, és a mûszaki szakemberek és tudományos kutatók európai programokba (például Galileo) történõ bevonására;
(7) A magyar bankrendszer minimális ellenértékért került külföldi kézbe (nemzetközi összehasonlításban megint csak példátlan mértékben), ráadásul úgy, hogy a kereskedelmi bankok sok százmilliárdos feltõkésítése a magyar adófizetõk terhére történt, jelentõsen terhelve a költségvetést (most meg kiviszik hatalmas nyereségüket). Alapvetõ érdekünk, hogy egy hazai kézben lévõ és a hazai vállalati szférát támogató bankrendszert megteremtsünk. Ugyanez vonatkozik a biztosítókra is.
(8) Végig kell gondolni, hogy a helyi gazdasági körforgás megindítására és támogatására helyi pénzt hozzunk létre. A helyi pénz gazdasági válságok hatására jött létre, amikor lokálisan a kereslet, meg a kínálat is megvolt, (tehát kihasználatlan gazdasági erõforrások voltak) ám pénzszûke miatt a helyi gazdasági körforgás sem tudott mûködni. A széles körben ismert megoldások az 1929-31-es gazdasági válság nyomán jöttek létre, így például a svájci WIR bank, amelyet 1934-ben létesítettek és még ma is mûködik. A helyi pénz iránti igény a neoliberális gazdaságpolitika negatív hatásainak mérséklése céljából, a nyolcvanas évektõl éledt újjá. Jelenleg számos fejlet ipari országban, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban alkalmazzák. Magyarország szempontjából az lenne a jelentõsége, hogy foglalkoztatási lehetõséget biztosíthatna a nagy munkanélküliséggel küzdõ térségekben, illetve piacot biztosíthatna a hazai vállalkozóknak.
(9) Általában minden lehetséges eszközzel kellene elõsegíteni a társadalom integrálódását, a lakosság erõteljesebb bevonását a helyi gazdasági, társadalmi és bármilyen más jellegû közösségekbe;
(10) A társadalom igazságérzetét kielégítõ progresszív jövedelemadó-rendszer bevezetése.
Fritz Tamás politológus társam szavaival kezdtem írásomat, aki szerint, ismétlem:
„A szabaddemokraták a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik.” A fentiekben, csak vázlatosan szemléltetett összeállításban érintett problémák tényleges megoldásához szükséges társadalmi akarat csak egyféle képen manifesztálódhat: ha a magyar politikai-gazdasági/pénzügyi és média közéletbõl végleges jelleggel sikerül kiiktatni a szabaddemokrata politikai, gazdasági/pénzügyi és média/értelmiségi, és tegyük hozzá, az MSZP ennek tükörkép konventjének befolyását. Számomra, és úgy vélem, sokunk számára az ország jövõje fontosabb, mint egy törpepárttá zsugorodott entitás jövõje. Ha a Fidesz nem meri vállalni az 1990-ben elmaradt „nagytakarítást”, akkor a Fideszt maga alá temeti majd a növekvõ államadósság terhei által indukált társadalmi elégedetlenségi hullám. Amit csak súlyosbíthat egy olyan USA gazdasági recesszió, amely „mélyebb és hosszabban elnyúló lesz, mint ahogyan arra eddig a szakemberek számítottak.”
Egy kérdés marad csupán megválaszolásra: a III. eladósodást és az abból való kitörést jelképezõ Gordiuszi csomót elvágó kard vajon kinek a kezében lesz?
Készítette és összeállította: Csontos Gábor politológus
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Még egyszer az adósságcsapdáról
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A neoliberalizmus csődbe ment
A neoliberalizmus csõdbe ment
Ez év szeptember 5.-én azzal kezdtem írásom, hogy a neoliberális pénzügy –és gazdaságpolitika csõdbe vitte a világgazdaságot. Nem sejtettem, hogy alig 10 nappal késõbb a világ tõzsdéi óriási, megállíthatatlan zuhanással reagáltak az egyesült államokbeli kulcsfontosságú jelzáloghitel intézetek, a Fannie Mea és a Freddi Mac államosítására. Bekövetkezett az, ami elképzelhetetlennek bizonyult. A kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban egymás után dõltek be a világ pénzügyi rendszerének éllovasai: a Lehman Brothers, Washington Mutual becsõdölt, a Merill Lynchet és a Wachovia-t felvásárolták. AIG, a világ legnagyobb viszont biztosítója közel 100 milliárd US$-os szövetségi támogatást kapott.
Európa sem maradt ki, csak néhány nevet sorolok fel: Northen Rock, Bradford &Bigley, HBOS Nagy-Britanniában, Belgiumban a Fortis, Németországban többek között a HYPO REAL ESTATE, a Bayerische Landsbank (a magyar MKB fõtulajdonosa), és több tartományi bank fordult a szövetségi kormányhoz azonnali pénzügyi segítségért a jelentõs veszteségeik következtében, és Franciaországban talán a Societe General az, amelyik többi banktársaihoz hasonlóan azonnali állami tõkeinfúzióra szorul. De sorolhatnánk tovább. Izland majdnem államcsõdöt jelentett be, amit csak a dánok megközelítõleg 800 millió US$-os gyors segélye, valamint Oroszország 4 milliárd US$-os kölcsöne odázott el. És, most az Európai Unió tag, Magyarországon van sor. Párizsban az eurózóna tagországainak vezetõi tartottak rendkívüli csúcstalálkozót a közös intézkedésekrõl. Az európai fejlõdés motorját képviselõ német gazdaság leállásának megakadályozására a berlini kormány háromszáz-négyszázmilliárd eurós bankkonszolidációs programban gondolkodik. Ennek ellenére a tõzsdei elemzõk 2009-re a német gazdaság recessziójáról számolnak be, ami rendkívül ’érzékenyen’ érinti majd az elsõsorban a német piacra termelõ (exportáló) közép-kelet-európai gazdaságokat. Az IMF legújabb becslései alapján a fejlett világ bankrendszerének 675 milliárd dollárnyi friss tõkére lenne szüksége ahhoz, hogy ne csökkenjen radikálisan a bankok között is a hitelkihelyezés, és ne bénuljon meg a világgazdaság. A bizalom helyreállításához a világgazdaság legfontosabb szereplõinek elõször is a pénzügyi rendszert meghatározó nagybankok fizetõképességét kell helyreállítaniuk, másodsorban, pedig gondoskodniuk kell a pénzbõségrõl a hitelkihelyezésekhez, s még a gazdasági növekedést is fel kellene gyorsítaniuk, állítja még a Valutaalap. Eddig, megközelítõleg. 2000 milliárd €-t pumpáltak a pénzpiacokba a nyugat-európai tagországok, amely összeg ellenére újabb és újabb veszteségek bukkannak fel a tagállami banki rendszerekben. A világ tõzsdéi hihetetlen mértékû nominális árveszteség mellett megállíthatatlanul zuhannak, nyugatról-keletre, de keletrõl-nyugatra is. A további kilátások pedig a mindent átfogó pánik irányába mutatnak.A megoldhatatlannak tûnõ globális pénzügypiaci válság elõzményeként két példát lehetne felsorolni, amelyek jellegzetességükkel a jelenlegi globális válság valamennyi jegyét magukon hordozták. Az elsõ, a japán ingatlanpiaci buborék kipukkanása volt az 1990-es évek fordulatán, amelynek veszteségeit a japán költségvetésbõl próbálták konszolidálni. Tegyük hozzá, az az óriási társadalmi ráfordítás, amely mellett a konszolidáció megtörtént, megváltoztatta a japán társadalmat is: elsõsorban megszûnt az a szociális biztonsági háló (foglalkoztatottság biztonsága), amelynek nagy szerepe volt a japán gazdasági ’csoda’ megalapozásában. Miközben a japán gazdaság már évek óta a gazdasági pangás elhúzódó rémével küszködik, függetlenül a Japán Központi Bank 0%-ot megközelítõ kamatrátájának. A második példa az 1998-as ázsiai valutaválság, amely következtében az ázsiai ’kistigrisek’ gazdasági fejlõdését biztosító kötött valutarendszere áttért a lebegtetett valutarendszerre. Teljes mértékben kiszolgáltatva az egyes valuták ’beárazását’ a pénzpiaci spekulánsok rövid távú haszonszerzésének. Hozzátéve, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a VilágBank által preferált gazdaságpolitika és a ’washingtoni konszenzus’, privatizáció, dereguláció, liberalizáció, a csak exportra tekintõ ’fenntartható gazdasági növekedés’ erõltetése, és a szemellenzõsen az inflációra összpontosító jegybanki rendszer olyan társadalomszociális és gazdasági romboláshoz vezetett, amely nem csak a környezet katasztrófájának valamennyi jegyét magán hordozza, hanem az irdatlan méretû elszegényedés okozója is. Miközben, szinte visszafizethetetlen adóssággal terhelve meg a társadalmakat. (Megemlíthetjük itt Soros György példás tevékenységét, akinek közremûködésével ez az eredmény megszülethetett. Igaz, az ázsiaiak ettõl a pillanattól kezdve mélységesen gyûlölik.) A magyar társadalom már átélte mindkét pénzügy –és gazdaságpolitikai fordulatot. Még az Antall-kormányzat alatt a banki konszolidációt 1993-ban 300 milliárd forintért, amelyet „agyon dicsért” nem csak a Valutaalap, hanem a hazai ultraliberális közgazdászok politikai védnöke, az SZDSZ is. Aminek már egyenes következménye lett az 1996-os Bokros-csomag, az MSZPSZDSZ, Horn-Kuncze kormányzat ’nagy privatizációja’, és 1996/97-ben az akkor még Magyar Nemzeti Banknál jegyzett, mintegy 2000 milliárd forintos nem kamatozó, u. n. ’belsõ’ államadósság piaci kamatozásúvá átmódosítása és átadása a költségvetésnek, Surányi MNB elnök és Medgyessy pénzügyminiszter ciklusa alatt. Ezt a majdnem teljessé vált folyamatot fejezték be az alig fél évvel ezelõtti kötött valutagazdálkodás megszüntetésével a lebegtetett valutagazdálkodás elõnyeire való hivatkozással. Boros Imre, közgazdász, az Orbán-kormány volt Phare minisztere szerint (MH, 2008. 10. 21.) a magyar állam csõdben van. A Gyurcsány-kormány pedig ahhoz a Valutaalaphoz fordul ’kisegítõ, áthidaló’ kölcsönért, amely gazdaság/pénzügypolitikai utasításait követte a mindenkori magyar kormányzat 1982 óta, s amely miatt – most már mondjuk ki – a magyar állam technikailag tényleg csõdbe ment. Nem törvényszerû egyet érteni megállapításaimmal, azonban néhány, a megállapításaim igazoló tételt felsorolnék. Már 1980-tól megfigyelhetõ volt, de 1982-tõl (csatlakozásunk a Valutaalaphoz és a VilágBankhoz) már észlelhetõ volt a népesség csökkenés, amely 1990 után felgyorsuló tendenciát mutat. A sokat hivatkozott eltartó/eltartott számarány, a korfa megváltozásában közvetlenül szerepet játszik az 1990-tõl tartó munkahely megszûnés (a sokat hivatkozott másfél millió fõállású munkahely), amely a családok anyagi helyzetére és kilátására vált katasztrofális. A házasságkötés és a gyerekvállalás zuhanásával párhuzamosan megjelent a mélyszegénység, a hajléktalan, a 3 millió létminimumon élõk (és az újszülött gyerekgyilkosságok), de a szektások kategóriája is. A menekülés a jelen realitásából társadalompszichológiai megfelelõjeként. A megélhetési küszöböt éppen hogy biztosító minimálbérezés, és a munkaképes korú lakosság alig egy harmadának munkavégzését megadóztató túladóztatással egy idõben a korrupció természetessé válása mellett a ’rózsadombiak’ minden szemponton túlmutató fényûzése útmutatója a tényleges magyar gazdaság állapotára. „A világ nem volt kedves a neoliberalizmushoz, az eszmék zagyvalékához, amely azon a fundamentalista ítéleten alapul, hogy a piacok önmagukat korrigálják, az erõforrásokat hatékonyan allokálják, és jól szolgálják a közérdeket.”-írja Joseph E. Stiglitz, a Világbank volt vezetõ közgazdásza#. S rögtön hozzáteszi, hogy a „szabadpiacról szóló retorikát szelektíven alkalmazták: az elveket, ha azok bizonyos speciális érdekeket szolgáltak, magukévá tették, ellenkezõ esetben azonban elvetették…Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet.#”Igen, jelentem, paradigmaváltás elõtt áll a világ! Ez a paradigmaváltás azzal kezdõdött, amikor a ’az állam rossz tulajdonos’ nacionalizálja a non plus ultrának kikiáltott pénzügyi szektor nagy játékosait, a nagy bankokat. (Egyenlõre még nem biztos, hogy ezt az állam a költségvetés hitelfelvételével teszi-e meg a ’pénzpiacokról’, vagy visszaveszi szuverén pénz kibocsátási jogát?) Mindenesetre elõállt egy képtelen helyzet: a tõke szabad áramlásának eddig korlátokat nem ismerõ propagálói koncertben kiáltanak állami felügyeletért, hogy elkerüljék a totális megsemmisülés veszélyét. (A nacionalizált banki felügyelet kérdése felvet egy másik, immár érdekesebb problémakört is: ha az állam konszolidálja és nacionalizálja a nagybankokat, akkor mi történik majd az államadósságokkal? Hiszen a nacionalizált nagybank portfoliójában szereplõ államadósság jogszerû tulajdonosa, maga a nacionalizáló állam lesz. Ha a magánbanki adósságözön leírhatóvá válik, vagyis az állam az adófizetõk pénzébõl kivásárolja a banki (és tegyük hozzá, általában a pénzügyi intézetek) „meggondolatlanul” kihelyezett hiteleit és adósságait, akkor az államadósságok is szanálhatóak lesznek egy tollvonással. Illetve, a nacionalizált államadósságok egyik pillanatról a másikra államok közötti adósságokká válnak, és már csak megegyezés kérdésévé válik az államok között, hogy e tartozásokat milyen koncepció szerint szanálják.) Azt állapítottam meg elõzõ, ’Jelentem’ c. tanulmányomban, hogy állampolitikai értelemben Magyarország teljesen felolvadni látszik az Európai Unióban. Nemzetközi politikai megjelenése és belpolitikai élete a túlértékelt ’transz-atlanti kapcsolatok’ görcsös visszaigazolásában, hozzá igazodásában mutatkozik meg. Ez az igazodás kényszer jelentkezik most, a globális pénzpiaci és gazdasági válság kellõs közepén, amikor a különbözõ pártszakértõi megnyilatkozások hûen tükrözik az egyesült államokbeli (általában az angolszász) hivatalos közgazdasági megoldás javaslatokat a válság leküzdésére. Elsõsorban, a megoldások arra irányulnak, hogy a lakosságot terheljék meg költségvetéseken keresztül a banki nacionalizálások (=feltõkésítés, behajthatatlan hitel szanálása) költségeivel. Nálunk nem a bankokat kell nacionalizálni (mivel azok külföldi tulajdonban vannak), hanem az államadóssági teher mérhetetlen nagy kiadását (2008-ban 1200 milliárd forint, jövõre még nagyobb) akarják áthárítani a lakosságra egy olyan pillanatban, amikor az adóssággörgetés, vagy elõre menekülés nagy játszmája becsõdölt a globális hitelezési válság miatt. Magyarul, csak jelentõs felárral lehet (ha egyáltalán lehet) eladni a magyar állami kötvényeket. Vagyis, a régi recept (SZDSZ) szerint a már eddig is megkurtított szociális kiadások még nagyobb arányában való csökkentését lebegtetik. Sorolhatnánk azokat a jelzõket, amelyekkel a Medgyessy-Gyurcsány-Kóka-kormány 6 évét illetni lehet gazdaságpolitikai oldalról. Miközben, a hivatalos politikai szféra részérõl egyetlen egy szóval sem kérdõjelzik meg magát a gazdaságfilozófiai alapokat, ami gyakorlatilag 18 év alatt csõdbe vitte az országot. A már említett társadalmi válság mögött a valós probléma a magyar energetikai, termelõi, szolgáltatói vagyon eladása, felszámolása áll, a munkaerõ leértékelésével párhuzamosan. Ismét idézek a ’Jelentés’ c. tanulmányomból: „Az 1990-ben hirtelenjében ’demokrata új politikai osztály’ csak a neoliberalizmus politikai és gazdasági filozófiájának maradéktalan átvételével volt képes önmagát azonosítani a Nyugathoz való felzárkózás, a piacgazdaság útjára való gyors áttérés során. Ezt, a korábban állami monopol ipar –és kereskedelmi ágazatok privatizálása külföldi tulajdonosoknak, vagy teljes felszámolása, az állam szervezõ-szolgáltató szerepének minimalizálása, kivonulása a mezõgazdaságból, az egészségügybõl, társadalombiztosításból, oktatásból kellett kifejeznie. A korábban állami bank –és pénzügyi szektor átadása külföldi tulajdonosoknak nevetséges összegekért. A neoliberális szabad piaci dogmára hivatkozva megjelenhettek a plázák, a nagy bevásárló központok, amelyek a hazai termelõk és beszállítók helyett anyaországbeli termelõiket és beszállítóikat részesítették elõnyben. S amelyek rendkívül gyorsan ellehetetlenítették, felszámolták a kiskereskedelmi hálózatokat. De ugyanezen preferenciákat élvezték a betelepülõ multinacionális termeltetõ vállalatok: létrejöhettek az afrikai és indiai gyarmatosítás éveibõl jól ismert ’vámszabad’ területek sokaságai, amelyek a helyi béralkalmazottakon kívül semmilyen lényegi kapcsolatban nem voltak a helyi gazdaságokkal. Nyomasztó munkanélküliség, alulbérezés, kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, disszocializáció (közösségek szétesése), diszlokáció (elvándorlás), atomizáltság, drámai szintû népességcsökkenés. Térségünkre jellemzõ társadalom meghatározók csak abban különböznek egymástól, hogy az ’új’ politikai osztály felfogásában mennyire hasonul a régi, a szocializmusban szerepet játszó hatalmi osztálytól, vagyis, mennyire nemzeti, illetve nemzetközi jelleget ölt. Magyarországon a piacgazdaság globalizmusának nemzetköziségéhez való igazodás semmilyen problémát nem jelentett a jelenlegi hatalmi osztálynak, ahogyan korábban sem jelentett problémát a szocialista tervgazdaság nemzetköziségéhez való igazodás. Sõt, ahogyan akkor kívánatos volt, úgy kívánatos napjainkban is ez a hasonulás, a nomenklaturához tartozás érdekében. Ebben a lényegi hozzáállásban való különbségek miatt vannak elõttünk a lengyelek, szlovákok, szlovének.” Majd folytattam a ’Jelentésben’: „Idézzük csak fel a jelenleg folyó álretorikai gazdaságpolitikai vitát arról, hogy az adó –és járulékcsökkentés elkerülhetetlen, hogy annak mértéke milyen nagy legyen, és, hogy az adó –és járulékcsökkentés olyan ösztönzõ lesz majd a vállalkozások számára, hogy azok azonnal megvalósítják mind a kormánypárti, mind az ellenzéki vágyálmokat: a gazdaság „kifehérítését” és a több százezres munkahelyteremtést. (S, most már azt is hozzáteszik, hogy ez az egyetlen válasz az egyre mélyülõ globális válságra.) Arra kell gondolnunk elsõsorban, hogy az adó –és járulékcsökkentés egy eleve tõkeszegény és eladósodott társadalmi-gazdasági közegben kiknek az érdekeit szolgálja majd? Különösen egy olyan idõszakban, amikor a válság, a pénzügyi (és gazdasági) világválság jeleit egyre több nemzetközi jelentõségû tõzsdei elemzõ említi, amelynek kezelhetetlensége Magyarország esetében bármikor a teljes pénzügyi/gazdasági összeomlást jelentheti. Amit csak a nyílt társadalmi káosz követhet. Sokan úgy vélik, hogy az Európai Uniós tagság védelmet nyújt majd a gazdasági és pénzügyi válság következményeitõl. Ez csak annyiban lenne igaz, ha a Nyugaton kibontakozó válság mérsékelt lenne, s ennek következtében a nyugati piacokra exportáló magyarországi multinacionális cégek továbbra is fenn tartanák termelési kapacitásukat. Ami a magyarországi gazdasági élet, még ha minimális szintû mûködését, de életben tartaná. Azonban, a válság, pontosan Nyugatról szûrõdik be. A fentiek tükrében nyilvánvalónak tûnik, hogy egy gyors kormányfõváltás semmit nem fog megoldani. Sõt, még az SZDSZ/Fidesz által szorgalmazott ’szakértõi’ kormány sem, amennyiben a magyarországi globalizált neoliberális monetáris és pénzügypolitika, valamint annak eltartását biztosító gazdaságpolitika nem változik meg. Az állami szuverén gazdasági/pénzügyi mozgástér hiánya magától értetõdõen befolyásolja a politika mozgásterét (a döntéshozatalt). Gyurcsány Ferenc kormányfõi pozíciója körüli színjáték az elsõ lépés az ’argentin’ úton. Hogyan is jellemezte Joseph E. Stiglitz a neoliberalizmust? „Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet.” Ez a kulcsmondat mutatja meg a jelen gazdaságpolitikai zsákutcából való kivezetõ utat. A gyökeres változtatás legelsõ lépéseként ezektõl a ’speciális érdekcsoportoktól’ kell megszabadulni.”
Csontos Gábor politológus
Ez év szeptember 5.-én azzal kezdtem írásom, hogy a neoliberális pénzügy –és gazdaságpolitika csõdbe vitte a világgazdaságot. Nem sejtettem, hogy alig 10 nappal késõbb a világ tõzsdéi óriási, megállíthatatlan zuhanással reagáltak az egyesült államokbeli kulcsfontosságú jelzáloghitel intézetek, a Fannie Mea és a Freddi Mac államosítására. Bekövetkezett az, ami elképzelhetetlennek bizonyult. A kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban egymás után dõltek be a világ pénzügyi rendszerének éllovasai: a Lehman Brothers, Washington Mutual becsõdölt, a Merill Lynchet és a Wachovia-t felvásárolták. AIG, a világ legnagyobb viszont biztosítója közel 100 milliárd US$-os szövetségi támogatást kapott.
Európa sem maradt ki, csak néhány nevet sorolok fel: Northen Rock, Bradford &Bigley, HBOS Nagy-Britanniában, Belgiumban a Fortis, Németországban többek között a HYPO REAL ESTATE, a Bayerische Landsbank (a magyar MKB fõtulajdonosa), és több tartományi bank fordult a szövetségi kormányhoz azonnali pénzügyi segítségért a jelentõs veszteségeik következtében, és Franciaországban talán a Societe General az, amelyik többi banktársaihoz hasonlóan azonnali állami tõkeinfúzióra szorul. De sorolhatnánk tovább. Izland majdnem államcsõdöt jelentett be, amit csak a dánok megközelítõleg 800 millió US$-os gyors segélye, valamint Oroszország 4 milliárd US$-os kölcsöne odázott el. És, most az Európai Unió tag, Magyarországon van sor. Párizsban az eurózóna tagországainak vezetõi tartottak rendkívüli csúcstalálkozót a közös intézkedésekrõl. Az európai fejlõdés motorját képviselõ német gazdaság leállásának megakadályozására a berlini kormány háromszáz-négyszázmilliárd eurós bankkonszolidációs programban gondolkodik. Ennek ellenére a tõzsdei elemzõk 2009-re a német gazdaság recessziójáról számolnak be, ami rendkívül ’érzékenyen’ érinti majd az elsõsorban a német piacra termelõ (exportáló) közép-kelet-európai gazdaságokat. Az IMF legújabb becslései alapján a fejlett világ bankrendszerének 675 milliárd dollárnyi friss tõkére lenne szüksége ahhoz, hogy ne csökkenjen radikálisan a bankok között is a hitelkihelyezés, és ne bénuljon meg a világgazdaság. A bizalom helyreállításához a világgazdaság legfontosabb szereplõinek elõször is a pénzügyi rendszert meghatározó nagybankok fizetõképességét kell helyreállítaniuk, másodsorban, pedig gondoskodniuk kell a pénzbõségrõl a hitelkihelyezésekhez, s még a gazdasági növekedést is fel kellene gyorsítaniuk, állítja még a Valutaalap. Eddig, megközelítõleg. 2000 milliárd €-t pumpáltak a pénzpiacokba a nyugat-európai tagországok, amely összeg ellenére újabb és újabb veszteségek bukkannak fel a tagállami banki rendszerekben. A világ tõzsdéi hihetetlen mértékû nominális árveszteség mellett megállíthatatlanul zuhannak, nyugatról-keletre, de keletrõl-nyugatra is. A további kilátások pedig a mindent átfogó pánik irányába mutatnak.A megoldhatatlannak tûnõ globális pénzügypiaci válság elõzményeként két példát lehetne felsorolni, amelyek jellegzetességükkel a jelenlegi globális válság valamennyi jegyét magukon hordozták. Az elsõ, a japán ingatlanpiaci buborék kipukkanása volt az 1990-es évek fordulatán, amelynek veszteségeit a japán költségvetésbõl próbálták konszolidálni. Tegyük hozzá, az az óriási társadalmi ráfordítás, amely mellett a konszolidáció megtörtént, megváltoztatta a japán társadalmat is: elsõsorban megszûnt az a szociális biztonsági háló (foglalkoztatottság biztonsága), amelynek nagy szerepe volt a japán gazdasági ’csoda’ megalapozásában. Miközben a japán gazdaság már évek óta a gazdasági pangás elhúzódó rémével küszködik, függetlenül a Japán Központi Bank 0%-ot megközelítõ kamatrátájának. A második példa az 1998-as ázsiai valutaválság, amely következtében az ázsiai ’kistigrisek’ gazdasági fejlõdését biztosító kötött valutarendszere áttért a lebegtetett valutarendszerre. Teljes mértékben kiszolgáltatva az egyes valuták ’beárazását’ a pénzpiaci spekulánsok rövid távú haszonszerzésének. Hozzátéve, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a VilágBank által preferált gazdaságpolitika és a ’washingtoni konszenzus’, privatizáció, dereguláció, liberalizáció, a csak exportra tekintõ ’fenntartható gazdasági növekedés’ erõltetése, és a szemellenzõsen az inflációra összpontosító jegybanki rendszer olyan társadalomszociális és gazdasági romboláshoz vezetett, amely nem csak a környezet katasztrófájának valamennyi jegyét magán hordozza, hanem az irdatlan méretû elszegényedés okozója is. Miközben, szinte visszafizethetetlen adóssággal terhelve meg a társadalmakat. (Megemlíthetjük itt Soros György példás tevékenységét, akinek közremûködésével ez az eredmény megszülethetett. Igaz, az ázsiaiak ettõl a pillanattól kezdve mélységesen gyûlölik.) A magyar társadalom már átélte mindkét pénzügy –és gazdaságpolitikai fordulatot. Még az Antall-kormányzat alatt a banki konszolidációt 1993-ban 300 milliárd forintért, amelyet „agyon dicsért” nem csak a Valutaalap, hanem a hazai ultraliberális közgazdászok politikai védnöke, az SZDSZ is. Aminek már egyenes következménye lett az 1996-os Bokros-csomag, az MSZPSZDSZ, Horn-Kuncze kormányzat ’nagy privatizációja’, és 1996/97-ben az akkor még Magyar Nemzeti Banknál jegyzett, mintegy 2000 milliárd forintos nem kamatozó, u. n. ’belsõ’ államadósság piaci kamatozásúvá átmódosítása és átadása a költségvetésnek, Surányi MNB elnök és Medgyessy pénzügyminiszter ciklusa alatt. Ezt a majdnem teljessé vált folyamatot fejezték be az alig fél évvel ezelõtti kötött valutagazdálkodás megszüntetésével a lebegtetett valutagazdálkodás elõnyeire való hivatkozással. Boros Imre, közgazdász, az Orbán-kormány volt Phare minisztere szerint (MH, 2008. 10. 21.) a magyar állam csõdben van. A Gyurcsány-kormány pedig ahhoz a Valutaalaphoz fordul ’kisegítõ, áthidaló’ kölcsönért, amely gazdaság/pénzügypolitikai utasításait követte a mindenkori magyar kormányzat 1982 óta, s amely miatt – most már mondjuk ki – a magyar állam technikailag tényleg csõdbe ment. Nem törvényszerû egyet érteni megállapításaimmal, azonban néhány, a megállapításaim igazoló tételt felsorolnék. Már 1980-tól megfigyelhetõ volt, de 1982-tõl (csatlakozásunk a Valutaalaphoz és a VilágBankhoz) már észlelhetõ volt a népesség csökkenés, amely 1990 után felgyorsuló tendenciát mutat. A sokat hivatkozott eltartó/eltartott számarány, a korfa megváltozásában közvetlenül szerepet játszik az 1990-tõl tartó munkahely megszûnés (a sokat hivatkozott másfél millió fõállású munkahely), amely a családok anyagi helyzetére és kilátására vált katasztrofális. A házasságkötés és a gyerekvállalás zuhanásával párhuzamosan megjelent a mélyszegénység, a hajléktalan, a 3 millió létminimumon élõk (és az újszülött gyerekgyilkosságok), de a szektások kategóriája is. A menekülés a jelen realitásából társadalompszichológiai megfelelõjeként. A megélhetési küszöböt éppen hogy biztosító minimálbérezés, és a munkaképes korú lakosság alig egy harmadának munkavégzését megadóztató túladóztatással egy idõben a korrupció természetessé válása mellett a ’rózsadombiak’ minden szemponton túlmutató fényûzése útmutatója a tényleges magyar gazdaság állapotára. „A világ nem volt kedves a neoliberalizmushoz, az eszmék zagyvalékához, amely azon a fundamentalista ítéleten alapul, hogy a piacok önmagukat korrigálják, az erõforrásokat hatékonyan allokálják, és jól szolgálják a közérdeket.”-írja Joseph E. Stiglitz, a Világbank volt vezetõ közgazdásza#. S rögtön hozzáteszi, hogy a „szabadpiacról szóló retorikát szelektíven alkalmazták: az elveket, ha azok bizonyos speciális érdekeket szolgáltak, magukévá tették, ellenkezõ esetben azonban elvetették…Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet.#”Igen, jelentem, paradigmaváltás elõtt áll a világ! Ez a paradigmaváltás azzal kezdõdött, amikor a ’az állam rossz tulajdonos’ nacionalizálja a non plus ultrának kikiáltott pénzügyi szektor nagy játékosait, a nagy bankokat. (Egyenlõre még nem biztos, hogy ezt az állam a költségvetés hitelfelvételével teszi-e meg a ’pénzpiacokról’, vagy visszaveszi szuverén pénz kibocsátási jogát?) Mindenesetre elõállt egy képtelen helyzet: a tõke szabad áramlásának eddig korlátokat nem ismerõ propagálói koncertben kiáltanak állami felügyeletért, hogy elkerüljék a totális megsemmisülés veszélyét. (A nacionalizált banki felügyelet kérdése felvet egy másik, immár érdekesebb problémakört is: ha az állam konszolidálja és nacionalizálja a nagybankokat, akkor mi történik majd az államadósságokkal? Hiszen a nacionalizált nagybank portfoliójában szereplõ államadósság jogszerû tulajdonosa, maga a nacionalizáló állam lesz. Ha a magánbanki adósságözön leírhatóvá válik, vagyis az állam az adófizetõk pénzébõl kivásárolja a banki (és tegyük hozzá, általában a pénzügyi intézetek) „meggondolatlanul” kihelyezett hiteleit és adósságait, akkor az államadósságok is szanálhatóak lesznek egy tollvonással. Illetve, a nacionalizált államadósságok egyik pillanatról a másikra államok közötti adósságokká válnak, és már csak megegyezés kérdésévé válik az államok között, hogy e tartozásokat milyen koncepció szerint szanálják.) Azt állapítottam meg elõzõ, ’Jelentem’ c. tanulmányomban, hogy állampolitikai értelemben Magyarország teljesen felolvadni látszik az Európai Unióban. Nemzetközi politikai megjelenése és belpolitikai élete a túlértékelt ’transz-atlanti kapcsolatok’ görcsös visszaigazolásában, hozzá igazodásában mutatkozik meg. Ez az igazodás kényszer jelentkezik most, a globális pénzpiaci és gazdasági válság kellõs közepén, amikor a különbözõ pártszakértõi megnyilatkozások hûen tükrözik az egyesült államokbeli (általában az angolszász) hivatalos közgazdasági megoldás javaslatokat a válság leküzdésére. Elsõsorban, a megoldások arra irányulnak, hogy a lakosságot terheljék meg költségvetéseken keresztül a banki nacionalizálások (=feltõkésítés, behajthatatlan hitel szanálása) költségeivel. Nálunk nem a bankokat kell nacionalizálni (mivel azok külföldi tulajdonban vannak), hanem az államadóssági teher mérhetetlen nagy kiadását (2008-ban 1200 milliárd forint, jövõre még nagyobb) akarják áthárítani a lakosságra egy olyan pillanatban, amikor az adóssággörgetés, vagy elõre menekülés nagy játszmája becsõdölt a globális hitelezési válság miatt. Magyarul, csak jelentõs felárral lehet (ha egyáltalán lehet) eladni a magyar állami kötvényeket. Vagyis, a régi recept (SZDSZ) szerint a már eddig is megkurtított szociális kiadások még nagyobb arányában való csökkentését lebegtetik. Sorolhatnánk azokat a jelzõket, amelyekkel a Medgyessy-Gyurcsány-Kóka-kormány 6 évét illetni lehet gazdaságpolitikai oldalról. Miközben, a hivatalos politikai szféra részérõl egyetlen egy szóval sem kérdõjelzik meg magát a gazdaságfilozófiai alapokat, ami gyakorlatilag 18 év alatt csõdbe vitte az országot. A már említett társadalmi válság mögött a valós probléma a magyar energetikai, termelõi, szolgáltatói vagyon eladása, felszámolása áll, a munkaerõ leértékelésével párhuzamosan. Ismét idézek a ’Jelentés’ c. tanulmányomból: „Az 1990-ben hirtelenjében ’demokrata új politikai osztály’ csak a neoliberalizmus politikai és gazdasági filozófiájának maradéktalan átvételével volt képes önmagát azonosítani a Nyugathoz való felzárkózás, a piacgazdaság útjára való gyors áttérés során. Ezt, a korábban állami monopol ipar –és kereskedelmi ágazatok privatizálása külföldi tulajdonosoknak, vagy teljes felszámolása, az állam szervezõ-szolgáltató szerepének minimalizálása, kivonulása a mezõgazdaságból, az egészségügybõl, társadalombiztosításból, oktatásból kellett kifejeznie. A korábban állami bank –és pénzügyi szektor átadása külföldi tulajdonosoknak nevetséges összegekért. A neoliberális szabad piaci dogmára hivatkozva megjelenhettek a plázák, a nagy bevásárló központok, amelyek a hazai termelõk és beszállítók helyett anyaországbeli termelõiket és beszállítóikat részesítették elõnyben. S amelyek rendkívül gyorsan ellehetetlenítették, felszámolták a kiskereskedelmi hálózatokat. De ugyanezen preferenciákat élvezték a betelepülõ multinacionális termeltetõ vállalatok: létrejöhettek az afrikai és indiai gyarmatosítás éveibõl jól ismert ’vámszabad’ területek sokaságai, amelyek a helyi béralkalmazottakon kívül semmilyen lényegi kapcsolatban nem voltak a helyi gazdaságokkal. Nyomasztó munkanélküliség, alulbérezés, kiszolgáltatottság, létbizonytalanság, disszocializáció (közösségek szétesése), diszlokáció (elvándorlás), atomizáltság, drámai szintû népességcsökkenés. Térségünkre jellemzõ társadalom meghatározók csak abban különböznek egymástól, hogy az ’új’ politikai osztály felfogásában mennyire hasonul a régi, a szocializmusban szerepet játszó hatalmi osztálytól, vagyis, mennyire nemzeti, illetve nemzetközi jelleget ölt. Magyarországon a piacgazdaság globalizmusának nemzetköziségéhez való igazodás semmilyen problémát nem jelentett a jelenlegi hatalmi osztálynak, ahogyan korábban sem jelentett problémát a szocialista tervgazdaság nemzetköziségéhez való igazodás. Sõt, ahogyan akkor kívánatos volt, úgy kívánatos napjainkban is ez a hasonulás, a nomenklaturához tartozás érdekében. Ebben a lényegi hozzáállásban való különbségek miatt vannak elõttünk a lengyelek, szlovákok, szlovének.” Majd folytattam a ’Jelentésben’: „Idézzük csak fel a jelenleg folyó álretorikai gazdaságpolitikai vitát arról, hogy az adó –és járulékcsökkentés elkerülhetetlen, hogy annak mértéke milyen nagy legyen, és, hogy az adó –és járulékcsökkentés olyan ösztönzõ lesz majd a vállalkozások számára, hogy azok azonnal megvalósítják mind a kormánypárti, mind az ellenzéki vágyálmokat: a gazdaság „kifehérítését” és a több százezres munkahelyteremtést. (S, most már azt is hozzáteszik, hogy ez az egyetlen válasz az egyre mélyülõ globális válságra.) Arra kell gondolnunk elsõsorban, hogy az adó –és járulékcsökkentés egy eleve tõkeszegény és eladósodott társadalmi-gazdasági közegben kiknek az érdekeit szolgálja majd? Különösen egy olyan idõszakban, amikor a válság, a pénzügyi (és gazdasági) világválság jeleit egyre több nemzetközi jelentõségû tõzsdei elemzõ említi, amelynek kezelhetetlensége Magyarország esetében bármikor a teljes pénzügyi/gazdasági összeomlást jelentheti. Amit csak a nyílt társadalmi káosz követhet. Sokan úgy vélik, hogy az Európai Uniós tagság védelmet nyújt majd a gazdasági és pénzügyi válság következményeitõl. Ez csak annyiban lenne igaz, ha a Nyugaton kibontakozó válság mérsékelt lenne, s ennek következtében a nyugati piacokra exportáló magyarországi multinacionális cégek továbbra is fenn tartanák termelési kapacitásukat. Ami a magyarországi gazdasági élet, még ha minimális szintû mûködését, de életben tartaná. Azonban, a válság, pontosan Nyugatról szûrõdik be. A fentiek tükrében nyilvánvalónak tûnik, hogy egy gyors kormányfõváltás semmit nem fog megoldani. Sõt, még az SZDSZ/Fidesz által szorgalmazott ’szakértõi’ kormány sem, amennyiben a magyarországi globalizált neoliberális monetáris és pénzügypolitika, valamint annak eltartását biztosító gazdaságpolitika nem változik meg. Az állami szuverén gazdasági/pénzügyi mozgástér hiánya magától értetõdõen befolyásolja a politika mozgásterét (a döntéshozatalt). Gyurcsány Ferenc kormányfõi pozíciója körüli színjáték az elsõ lépés az ’argentin’ úton. Hogyan is jellemezte Joseph E. Stiglitz a neoliberalizmust? „Ami pedig a neoliberális piaci fundamentalizmus illeti, az mindig is speciális érdekcsoportok szolgálatába állított politikai doktrína volt, amelyet nem támasztott alá gazdasági elmélet.” Ez a kulcsmondat mutatja meg a jelen gazdaságpolitikai zsákutcából való kivezetõ utat. A gyökeres változtatás legelsõ lépéseként ezektõl a ’speciális érdekcsoportoktól’ kell megszabadulni.”
Csontos Gábor politológus
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A neoliberalizmus csõdbe ment
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Noam Chomsky a gazdasági válságról
Noam Chomsky a gazdasági válságról
IFJ. PAUL JAY, a The Real News Network (TRNN) szerkesztője: Köszönöm kedves nézőinknek, hogy figyelmükkel megtisztelik Noam Chomsky professzorral készített interjúnk második felét! Köszöntöm tisztelt professzor úr! Professzor úr, hogyan vázolná fel a jelenlegi válságot, a pénzügyi válságot azoknak az átlagembereknek a számára, akik már eddig is sokat szenvedtek a reálgazdaság gyengülése miatt, de a pénzügyi válság hatásait a mindennapi életben még nem érzékelik? Valóban olyan komoly válság elé nézünk, ahogyan azt sok helyről hallani? És ha igen, várható-e, hogy a munkásosztály az 1930-as évek válságához hasonlóan radikalizálódik? De kezdjük az elejéről, kérem segítsen megértenünk, hogy mi vezetett idáig?
NOAM CHOMSKY, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) nyelvész professzora: Nos, a közvetlen válság, ami a címlapokon szerepel, a pénzügyi válság. Befagyott a hitelrendszer, a bankok nem adnak egymásnak kölcsön, nem bíznak egymásban. Az ingatlanpiac összeomlott. Ezek olyan dolgok, amelyek természetesen közvetlen hatással vannak az emberek életére. Szóval ez nem valami rajtunk kívülálló, a sztratoszférában zajló dolog. A krízis látványos része, amiről folyton szó van, a pénzügyi válság. Azonban a válság egyre jobban átterjed a gazdaság egyébb területeire is, és ez komoly veszélyt jelent. Ezért zárnak be például az autógyárak. Azonban már közeledik egy olyan nagy válság is, amely mellett ez a mostani eltörpül - és ez az egészségügyi ellátás árainak emelkedéséből fog elindulni. Ha megnézi, hogy merre tart a válság és továbbgondolja, hogy hová vezet, egyértelmű, hogy a gazdaságtalanul működő egészségügyi rendszer felemészti majd a teljes állami költségvetést. Az úgynevezett jóléti rendszer – tudja, mint az orvosi ellátás, a betegbiztosítás, a társadalombiztosítás - nem más mint egy újabb módszer a szociális biztonság tönkretételére. Nem lenne semmi gond a szociális biztonsággal, ha a rossz egészségügyi rendszer nem mérgezné meg. A közvetlen probléma azonban a pénzügyi krízis.
A válság az 1970-es évek elején lezajlott liberalizációban gyökerezik, amikor megszűntek a háborút követő időszak megszorításai. A háborút követő gazdasági megszorításokat, amelyek ideje nagyjából 1945 és 1970 közé tehető, Nagy Britannia és az Egyesült Államok jó okkal vezette be. Egyrészt azért, mert helyesen úgy vélték, hogy ha a kormányok felügyelhetik a tőke mozgását, a nemzeti valuták megteremtik az alapot a gyors gazdasági növekedéshez, kereskedelemhez stb., ami csakugyan meg is valósult. Ezért hívjuk ezt az időszakot a modern kapitalizmus aranykorának. Ugyanakkor, ha ez a szigor enyhül, az lassítja a növekedést és a fejlődést, ahogy ez később meg is történt. Volt emellett viszont egy másik ok is, amiről keveset beszélnek: amennyiben a kormányok felügyelik a tőke mozgását, akkor azzal játékteret kapnak ahhoz, amit az úgynevezett jóléti állam feladatainak hívunk. Ha a tőke szabadon mozoghat, szabadon támadhatók a nemzeti valuták is, és létrejön az, amit a közgazdászok a befektetők és hitelezők "virtuális parlamentjének" hívnak, ahol viszont a valóságban is percenként szavaznak. Ha a kormányzat nem az ő szájaízük szerinti döntéseket hoz, megtámadják a nemzeti valutát, ezt nevezzük tőkeáramlásnak.
JAY: Mennyi a valószínűsége, hogy a világtőke nem szavaz bizalmat az USA államkötvényeinek? Van valószínűsége?
CHOMSKY: Nincs. Igazából éppen az államkötvényekhez menekülnek.
JAY: Igen, de most benne vannak ebben az adok-kapokban - vagy megvédik, vagy otthagyják, most éppen védik. De elképzelhető, hogy otthagyják? Vagy ez nem mérlegelhető lehetőség?
CHOMSKY: Nem, mert az USA a krízis ellenére is messze a leggazdagabb és legbefolyásosabb ország az egész világon. És ha az USA gazdaságát megtankolják, az egész világ gazdaságát tankolják meg. Ezért célravezető megoldás, hogy a biztonság megteremtése érdekében USA államkötvényeket vegyenek. Van a rendszerben viszont egy elfogadhatatlan kockázati tényező. A közgazdászok jól tudják, hogy rövid távon a piacok nem elég hatékonyak. Magyarán mondva: tegyük fel, hogy elad nekem egy autót, rendben? Mi köthetünk jó üzletet a magunk részéről, de nem vesszük figyelembe az üzlet hatását más gazdasági szereplőre. Ezt hívják a közgazdászok externáliának. És a hatás sosem marad el. Ha elad nekem egy autót, emelkednek a benzinárak, növekszik a környezetszennyezés, több lesz a dugó. A következmények rettentő széleskörűek lehetnek, vagyis ezek az úgynevezett externáliák igen nagyok lehetnek. Na most, a pénzügyi szervezetek esetében még rosszabb. Ezek a kockázatvállalásból élnek. Jó irányítás mellett, például a Goldman Sachs esetében, tekintetbe veszik saját várható veszteségüket is. És itt a hangsúly a "sajáton" van. Nem a szisztematikus kockázattal számolnak, a hatást, amit a bank csődje okoz az egész rendszerben, nem veszik figyelembe, pedig óriási hatást gyakorol. Ez azt eredményezi, hogy a kockázatvállalást messze alulértékelik annál, ami a rendszer szempontjából indokolt lenne. Ennél fogva igazolódik a pénzügyi liberalizáció bevezetésekor tett feltételezés, miszerint a pénzügyi válságok gyakoribbak és mélyebbek lesznek. Ezt a mostanit ráadásul még gerjesztette a subprime lakáshitel buborék kipukkadása és sok egyéb faktor is, így sokkal kritikusabbá vált, mint ahogy bárki feltételezte. Ennek ellenére továbbra is a rendszer része. Mármost, mint tudja, mindez mintegy egyesült a piac önszabályozó működésére és hasonló dogmákra épülő, a piacba vetett vallásos fundamentalizmussal, ami puszta fantazmagória. Vagyis a szabályozó rendszereket kiiktatták. Ez pedig egyenesen vezetett a potenciális pénzügyi válsághoz, ami számos nagyon egzotikus pénzügyi eszközt hozott magával. Mindezt számba véve már az évtized elején teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy óriási válság van készülőben.
A piac önszabályozásába vetett hitében Alan Greenspan, a Federal Reserve vezetője, nem vállalta, hogy kipukkassza ezt a buborékot, amikor a megoldás még egyszerű lett volna. Így jutottunk el a hitelek, a rendszer befagyasztásának katasztrófáig. Muszáj valamit tenni, a lehetőségek pedig nagyon érdekesek. És itt vissza kell kanyarodnunk korábbi beszélgetésünkre. Ma reggel George Bush bejelentette a rádión, hogy a kormány beavatkozik a bankok érdekében, viszont nem téveszthetjük szem elől, hogy ezeknél a motiváció a profit és nem a politika vagy a kormányzás. Mi a politikai motiváció? Nos, ez azt jelenti, hogy a lakosság részt vesz a döntéshozatalban. De ha profitról van szó, nem szerethetjük a demokráciát, nem jó ha bevonjuk a nyilvánosságot a döntéshozatalba. A profit motivációja a pénzügyi testületek titkos zsarnoki uraloma, amelyek nem a közérdekkel, hanem saját érdekeikkel törődnek.
JAY: De hát éppen ez juttatott minket ide! Furcsa. Ez az első alkalom, hogy feltárul előttünk, hogy miről is megy a társadalmi vita. Valószínűleg nem csak a "demokrácia", de a társadalmi párbeszédbe belépő "szocializmus", "kapitalizmus" szavak sincsenek az ínyükre.
CHOMSKY: A szocializmussal csak ijesztgetnek. Nincs itt szó szocializmusról. Itt a demokráciáról van szó. Amit itt "kormányzati beavatkozásnak" neveznek, az egy demokráciában a nyilvánosság bevonását jelentené. Úgy értem, ha hisz a július negyedikei beszédekben, akkor tudja hogy a kormány az emberek által és az emberekért van, akkor a kormány nem valami idegen hatalom, ami az emberek érdekében lop. Az állami intervenció azt jelenti, hogy a nyilvánosság szerepet kap olyan döntésekben, amelyek számukra fontosak mint a munkafeltételek, fizetések stb. Egy demokráciában a politikai motiváció a lakosság érdekében hozott döntés lenne. Ha átlát a retorikán, akkor a kérdés a következő: akarjuk-e, hogy a magánkézben koncentrálódó hatalom saját érdekében hozhasson döntéseket? Vagy bevonjuk-e a közvéleményt, hogy az általános jólétet érintő kérdésekben dönthessen? Erről van valójában szó.
JAY: Mit javasol, mit tehet a hétköznapi ember az egyre mélyülő válságban?
CHOMSKY: Valami szokatlan dolgot. Amikor a 700 milliárd dolláros szubvenciót bejelentették, a közvélemény felháborodott. A sok heves panasz hatására a Képviselőház végül le is szavazta. Nos, ez a felületes szemlélő számára a demokrácia működésének tűnhet, de nem az volt. Még a diktatúrákban is előfordul, hogy ha a diktátor valami felháborítót tesz, a felzúduló nyilvánosság hatására meghátrál. Na már most, mi történik másképp egy demokráciában? Egy működő demokráciában: nemcsak tiltakozás lesz, hanem az aktív, a népet szolgáló szervezetek, szakszervezetek, politikai egyesületek stb. is közhírré tennék egyéni javaslataikat és felszólítanák a képviselőket, hogy valósítsák meg őket. És sok javaslat, nagyon sok javaslat van az asztalon. Joseph Stiglitz, aki mintegy a semmiből tűnt fel, nagyon egyszerűen fogalmazta ezt meg. Azt mondta, ha a likviditásukat feltöltendő pénzt adunk a bankoknak, az olyan mintha ablakon szórnánk ki a pénzt, mert a bankok azt azonnal fel fogják használni saját hasznukra – felvásárolnak, részesedést vesznek, akármi – mert számukra ez az üzlet, a saját haszon, nem a mi hasznunk. Ezért szerinte élni kell a vétójoggal. Nos, a vétójog szavazati jogot jelent, a szavazati jog pedig – amennyiben ez egy igazi demokrácia - a közösség érdekében való tevékenységet, közérdekű kezdeményezést jelent. A kezdeményezésnek alulról kell táplálkoznia mint az egészségügy esetében is, amelyben a közvélemény álláspontja világos és egyértelmű. Az ország azonban annyira elfordult a politikától, hogy a közérdekű szempontok politikailag keresztülvihetetlenek, ti. nincs politikai támogatottságuk. Nos, ezt nevezzük demokratikus deficitnek: nem működő, formális demokratikus intézmények. Ezen mindenképpen úrrá kell lennünk, sok probléma gyökerezik ebben.
JAY: Chomsky professzor úr, köszönöm az interjút, és köszönöm nézőinknek, hogy velünk tartottak!
NYILATKOZAT:
Kérjük vegye figyelembe, hogy a TRNN átiratai a felvett műsor alapján készülnek; a The Real News Network nem vállal garanciát a tökéletes pontosságra.
MICHAEL GOODMAN, a Real News munkatársa: a The Real News Network támogatóiként célunk a pártoktól független tájékoztatás. Meggyőződésünk, hogy egy demokráciában semmi sem fontosabb mint az információk szabad áramlása. Kérem, maradjon velünk és támogassa a The Real News Network-öt!
A beszélgetés eredeti angol átirata és a videó Noam Chomsky blogjában is megtalálható a Znet oldalán: http://www.zcommunications.org/zvideo/2870
IFJ. PAUL JAY, a The Real News Network (TRNN) szerkesztője: Köszönöm kedves nézőinknek, hogy figyelmükkel megtisztelik Noam Chomsky professzorral készített interjúnk második felét! Köszöntöm tisztelt professzor úr! Professzor úr, hogyan vázolná fel a jelenlegi válságot, a pénzügyi válságot azoknak az átlagembereknek a számára, akik már eddig is sokat szenvedtek a reálgazdaság gyengülése miatt, de a pénzügyi válság hatásait a mindennapi életben még nem érzékelik? Valóban olyan komoly válság elé nézünk, ahogyan azt sok helyről hallani? És ha igen, várható-e, hogy a munkásosztály az 1930-as évek válságához hasonlóan radikalizálódik? De kezdjük az elejéről, kérem segítsen megértenünk, hogy mi vezetett idáig?
NOAM CHOMSKY, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) nyelvész professzora: Nos, a közvetlen válság, ami a címlapokon szerepel, a pénzügyi válság. Befagyott a hitelrendszer, a bankok nem adnak egymásnak kölcsön, nem bíznak egymásban. Az ingatlanpiac összeomlott. Ezek olyan dolgok, amelyek természetesen közvetlen hatással vannak az emberek életére. Szóval ez nem valami rajtunk kívülálló, a sztratoszférában zajló dolog. A krízis látványos része, amiről folyton szó van, a pénzügyi válság. Azonban a válság egyre jobban átterjed a gazdaság egyébb területeire is, és ez komoly veszélyt jelent. Ezért zárnak be például az autógyárak. Azonban már közeledik egy olyan nagy válság is, amely mellett ez a mostani eltörpül - és ez az egészségügyi ellátás árainak emelkedéséből fog elindulni. Ha megnézi, hogy merre tart a válság és továbbgondolja, hogy hová vezet, egyértelmű, hogy a gazdaságtalanul működő egészségügyi rendszer felemészti majd a teljes állami költségvetést. Az úgynevezett jóléti rendszer – tudja, mint az orvosi ellátás, a betegbiztosítás, a társadalombiztosítás - nem más mint egy újabb módszer a szociális biztonság tönkretételére. Nem lenne semmi gond a szociális biztonsággal, ha a rossz egészségügyi rendszer nem mérgezné meg. A közvetlen probléma azonban a pénzügyi krízis.
A válság az 1970-es évek elején lezajlott liberalizációban gyökerezik, amikor megszűntek a háborút követő időszak megszorításai. A háborút követő gazdasági megszorításokat, amelyek ideje nagyjából 1945 és 1970 közé tehető, Nagy Britannia és az Egyesült Államok jó okkal vezette be. Egyrészt azért, mert helyesen úgy vélték, hogy ha a kormányok felügyelhetik a tőke mozgását, a nemzeti valuták megteremtik az alapot a gyors gazdasági növekedéshez, kereskedelemhez stb., ami csakugyan meg is valósult. Ezért hívjuk ezt az időszakot a modern kapitalizmus aranykorának. Ugyanakkor, ha ez a szigor enyhül, az lassítja a növekedést és a fejlődést, ahogy ez később meg is történt. Volt emellett viszont egy másik ok is, amiről keveset beszélnek: amennyiben a kormányok felügyelik a tőke mozgását, akkor azzal játékteret kapnak ahhoz, amit az úgynevezett jóléti állam feladatainak hívunk. Ha a tőke szabadon mozoghat, szabadon támadhatók a nemzeti valuták is, és létrejön az, amit a közgazdászok a befektetők és hitelezők "virtuális parlamentjének" hívnak, ahol viszont a valóságban is percenként szavaznak. Ha a kormányzat nem az ő szájaízük szerinti döntéseket hoz, megtámadják a nemzeti valutát, ezt nevezzük tőkeáramlásnak.
JAY: Mennyi a valószínűsége, hogy a világtőke nem szavaz bizalmat az USA államkötvényeinek? Van valószínűsége?
CHOMSKY: Nincs. Igazából éppen az államkötvényekhez menekülnek.
JAY: Igen, de most benne vannak ebben az adok-kapokban - vagy megvédik, vagy otthagyják, most éppen védik. De elképzelhető, hogy otthagyják? Vagy ez nem mérlegelhető lehetőség?
CHOMSKY: Nem, mert az USA a krízis ellenére is messze a leggazdagabb és legbefolyásosabb ország az egész világon. És ha az USA gazdaságát megtankolják, az egész világ gazdaságát tankolják meg. Ezért célravezető megoldás, hogy a biztonság megteremtése érdekében USA államkötvényeket vegyenek. Van a rendszerben viszont egy elfogadhatatlan kockázati tényező. A közgazdászok jól tudják, hogy rövid távon a piacok nem elég hatékonyak. Magyarán mondva: tegyük fel, hogy elad nekem egy autót, rendben? Mi köthetünk jó üzletet a magunk részéről, de nem vesszük figyelembe az üzlet hatását más gazdasági szereplőre. Ezt hívják a közgazdászok externáliának. És a hatás sosem marad el. Ha elad nekem egy autót, emelkednek a benzinárak, növekszik a környezetszennyezés, több lesz a dugó. A következmények rettentő széleskörűek lehetnek, vagyis ezek az úgynevezett externáliák igen nagyok lehetnek. Na most, a pénzügyi szervezetek esetében még rosszabb. Ezek a kockázatvállalásból élnek. Jó irányítás mellett, például a Goldman Sachs esetében, tekintetbe veszik saját várható veszteségüket is. És itt a hangsúly a "sajáton" van. Nem a szisztematikus kockázattal számolnak, a hatást, amit a bank csődje okoz az egész rendszerben, nem veszik figyelembe, pedig óriási hatást gyakorol. Ez azt eredményezi, hogy a kockázatvállalást messze alulértékelik annál, ami a rendszer szempontjából indokolt lenne. Ennél fogva igazolódik a pénzügyi liberalizáció bevezetésekor tett feltételezés, miszerint a pénzügyi válságok gyakoribbak és mélyebbek lesznek. Ezt a mostanit ráadásul még gerjesztette a subprime lakáshitel buborék kipukkadása és sok egyéb faktor is, így sokkal kritikusabbá vált, mint ahogy bárki feltételezte. Ennek ellenére továbbra is a rendszer része. Mármost, mint tudja, mindez mintegy egyesült a piac önszabályozó működésére és hasonló dogmákra épülő, a piacba vetett vallásos fundamentalizmussal, ami puszta fantazmagória. Vagyis a szabályozó rendszereket kiiktatták. Ez pedig egyenesen vezetett a potenciális pénzügyi válsághoz, ami számos nagyon egzotikus pénzügyi eszközt hozott magával. Mindezt számba véve már az évtized elején teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy óriási válság van készülőben.
A piac önszabályozásába vetett hitében Alan Greenspan, a Federal Reserve vezetője, nem vállalta, hogy kipukkassza ezt a buborékot, amikor a megoldás még egyszerű lett volna. Így jutottunk el a hitelek, a rendszer befagyasztásának katasztrófáig. Muszáj valamit tenni, a lehetőségek pedig nagyon érdekesek. És itt vissza kell kanyarodnunk korábbi beszélgetésünkre. Ma reggel George Bush bejelentette a rádión, hogy a kormány beavatkozik a bankok érdekében, viszont nem téveszthetjük szem elől, hogy ezeknél a motiváció a profit és nem a politika vagy a kormányzás. Mi a politikai motiváció? Nos, ez azt jelenti, hogy a lakosság részt vesz a döntéshozatalban. De ha profitról van szó, nem szerethetjük a demokráciát, nem jó ha bevonjuk a nyilvánosságot a döntéshozatalba. A profit motivációja a pénzügyi testületek titkos zsarnoki uraloma, amelyek nem a közérdekkel, hanem saját érdekeikkel törődnek.
JAY: De hát éppen ez juttatott minket ide! Furcsa. Ez az első alkalom, hogy feltárul előttünk, hogy miről is megy a társadalmi vita. Valószínűleg nem csak a "demokrácia", de a társadalmi párbeszédbe belépő "szocializmus", "kapitalizmus" szavak sincsenek az ínyükre.
CHOMSKY: A szocializmussal csak ijesztgetnek. Nincs itt szó szocializmusról. Itt a demokráciáról van szó. Amit itt "kormányzati beavatkozásnak" neveznek, az egy demokráciában a nyilvánosság bevonását jelentené. Úgy értem, ha hisz a július negyedikei beszédekben, akkor tudja hogy a kormány az emberek által és az emberekért van, akkor a kormány nem valami idegen hatalom, ami az emberek érdekében lop. Az állami intervenció azt jelenti, hogy a nyilvánosság szerepet kap olyan döntésekben, amelyek számukra fontosak mint a munkafeltételek, fizetések stb. Egy demokráciában a politikai motiváció a lakosság érdekében hozott döntés lenne. Ha átlát a retorikán, akkor a kérdés a következő: akarjuk-e, hogy a magánkézben koncentrálódó hatalom saját érdekében hozhasson döntéseket? Vagy bevonjuk-e a közvéleményt, hogy az általános jólétet érintő kérdésekben dönthessen? Erről van valójában szó.
JAY: Mit javasol, mit tehet a hétköznapi ember az egyre mélyülő válságban?
CHOMSKY: Valami szokatlan dolgot. Amikor a 700 milliárd dolláros szubvenciót bejelentették, a közvélemény felháborodott. A sok heves panasz hatására a Képviselőház végül le is szavazta. Nos, ez a felületes szemlélő számára a demokrácia működésének tűnhet, de nem az volt. Még a diktatúrákban is előfordul, hogy ha a diktátor valami felháborítót tesz, a felzúduló nyilvánosság hatására meghátrál. Na már most, mi történik másképp egy demokráciában? Egy működő demokráciában: nemcsak tiltakozás lesz, hanem az aktív, a népet szolgáló szervezetek, szakszervezetek, politikai egyesületek stb. is közhírré tennék egyéni javaslataikat és felszólítanák a képviselőket, hogy valósítsák meg őket. És sok javaslat, nagyon sok javaslat van az asztalon. Joseph Stiglitz, aki mintegy a semmiből tűnt fel, nagyon egyszerűen fogalmazta ezt meg. Azt mondta, ha a likviditásukat feltöltendő pénzt adunk a bankoknak, az olyan mintha ablakon szórnánk ki a pénzt, mert a bankok azt azonnal fel fogják használni saját hasznukra – felvásárolnak, részesedést vesznek, akármi – mert számukra ez az üzlet, a saját haszon, nem a mi hasznunk. Ezért szerinte élni kell a vétójoggal. Nos, a vétójog szavazati jogot jelent, a szavazati jog pedig – amennyiben ez egy igazi demokrácia - a közösség érdekében való tevékenységet, közérdekű kezdeményezést jelent. A kezdeményezésnek alulról kell táplálkoznia mint az egészségügy esetében is, amelyben a közvélemény álláspontja világos és egyértelmű. Az ország azonban annyira elfordult a politikától, hogy a közérdekű szempontok politikailag keresztülvihetetlenek, ti. nincs politikai támogatottságuk. Nos, ezt nevezzük demokratikus deficitnek: nem működő, formális demokratikus intézmények. Ezen mindenképpen úrrá kell lennünk, sok probléma gyökerezik ebben.
JAY: Chomsky professzor úr, köszönöm az interjút, és köszönöm nézőinknek, hogy velünk tartottak!
NYILATKOZAT:
Kérjük vegye figyelembe, hogy a TRNN átiratai a felvett műsor alapján készülnek; a The Real News Network nem vállal garanciát a tökéletes pontosságra.
MICHAEL GOODMAN, a Real News munkatársa: a The Real News Network támogatóiként célunk a pártoktól független tájékoztatás. Meggyőződésünk, hogy egy demokráciában semmi sem fontosabb mint az információk szabad áramlása. Kérem, maradjon velünk és támogassa a The Real News Network-öt!
A beszélgetés eredeti angol átirata és a videó Noam Chomsky blogjában is megtalálható a Znet oldalán: http://www.zcommunications.org/zvideo/2870
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Noam Chomsky a gazdasági válságról
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
