Azért a nagy libsi drogpárti emberjogizmus, hogy aztán legálisan rombolhassák le rászoktatással, függőségek kialakításával immár a magyarok fizikai egészségét is. A drogos zsidó sztereotípiája csak kevésre igaz e libsik közül, hanem viszont ellenséget, vetélytársat látnak a magyarokban, főleg a fiatalokban! Nem csoda, többségünk Jobbikos vagy nemzeti érzelmű, a vallásosak is átlagnál többen vannak köztünk, ezt a kettőt így kombinálva meg különösen gyűlölik a liberráltak, mert tartást ad, és többé nem hisszük nekik azt se amit kérdeznek, úgy meg hiába a hatalmas hazugsággyártó médiagépezetük! Ez háború ellenünk, és a rohadtak azért népszerűsítik a mérgeket, hogy pusztuljunk! Uralni e szereket nem lehet, mértékkel fogyasztani sem, komoly biokémiai csapdák állnak a gyanútlanoknak, akik csak "jól" akarják magukat érezni. Aki már a droghoz menekül, annak amúgy alapból nincs már egészsége lelki, szellemi, mentális és érzelmi téren, és szeretethiányt vél pótolni az anyagozással. Nem sikerülhet!
Bencsik János fb :
"A gyufa nem játék, s a gyermek sem. Senkinek sem jó, ha valaki szerfüggővé válik, s legkevésbé sem jó, ha gyermekkorú tesz vele próbát, s válik dílerek játékszerévé. De az sem jó, ha bizalmatlanságunkról teszünk tanúbizonyságot gyermekeinkkel szemben. A legtöbb szerhasználó épp a bizalom, az elfogadás, a szeretet hiányában igyekszik befoltozni az életében tátongó érzelmi űrt. Félelemnél nagyobb visszatartó erő a szeretet. Ezzel kellene először próbát tenni, mert hiszem, hogy ez a megelőzés leghatékonyabb módja. A '80-as évek második felében szociális munkásként kábítószerrel kacérkodó fiatalokkal foglalkoztam, akik többsége önértékelési, beilleszkedési problémával küzdött. Csak az elfogadás, a tiszta közösségi élmény felkínálása volt az, amely a még függővé nem vált fitalokat meg tudta állítani a lejtőn. Tudom miről beszélek, bár lassan negyedszázada lesz már annak, hogy "elhagytam a pályát", de a Gyógypedagógia Főiskolán és az Orvostovábbképző Intézetben rám ragadt mentálhigiénés és addiktológiai ismeretek, és a napi gyakorlat maradandó hatással voltak rám. A szerek ugyan változtak és sokasodtak, de az emberek lelki beállítódásában nem következett be ekkora változás. Az iskolás gyermekek esetében tehát a megelőzéssel, a közösségi programokkal próbálkozzunk először, mert ugye senki nem gondolja, hogy az évi 300 milliós országos megelőzési támogatási keret felhasználásával a megelőzésben rejlő összes lehetőséget kimerítettük már. A gyermek nem játék. Ha nem akarunk egy embertelen világot magunknak, akkor ne törjük össze bennük a bizalom még éppen pislákoló kicsiny mécsesét. A politikusokért és újságírókért, vagy épp a rendvédelmi dolgozókért, esetleg orvosokért már nem ágálok. Ha az Alaptörvény lehetővé teszi, akkor jöjjön a drogteszt! De a gyermek nem játék. Akkor sem játék Kedves Barátaim, ha ezért engem megköveztek..."
