width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.07.03.

2008. július 3., csütörtök

Az államadósság napjaink hűbéradója

Az államadósság napjaink hűbéradója

Az elmúlt időszakban újra elővettem a középiskolás történelemkönyveket, és mai fejjel sok érdekes párhuzamot fedeztem fel. Az egyik ilyen pl., hogy a középkorban a háborúkat azért indították, hogy egyik ország kiterjessze a hatalmát a másikra, abból a célból, hogy a befolyás alá vont ország neki (hűbér-)adót fizessen és külpolitikáját neki alárendelje.

Ezért aztán mindent megtettek, hogy gyengekezű, a befolyást gyakorló országhoz hű helytartókat állítsanak az adott ország élére. Ha belegondolunk, ez ma is megvan, a hűbéradót államadósságnak hívjak, a nemzetet nem képviselő uralkodó réteget pedig politikai "elitnek", aki önmagát persze EU-elkötelezettnek, transzatlanti szellemiségűnek fogja meghatározni.

A gyarmatosítás. Ó, hát ez csak a 18. és 19. századi gonosz imperialista világban fordulhatott elő, mára a mi fejlett világunkban hála Istennek ilyen már nincs. Tényleg? Nézzük, mi a gyarmatosítás. A gyarmattartó országnak azért van szüksége gyarmatra, hogy ott a saját termékeinek felvevőpiacot biztosítson, míg a gyarmat őt munkaerővel és nyersanyaggal látja el. Ezért a gyarmat nemzeti iparát lerombolja, hadseregét felszámolja, és hozza feltétlen hű despotát ültet a trónra.

Mit látunk Magyarországon? Hadsereg felszámolva, a nemzeti ipar gyakorlatilag megszűnt, a mezőgazdaság teljesen leépült (a húst pl. Hollandiából importáljuk). Érdekes abba is belegondolni, hogy a mítosz, amit eladnak is mennyire nevetséges (sajnos, persze korábban én is elhittem). Az pl., hogy vannak a fejlett nyugati államok (szinten eladósodva) és ők majd felesleges adóbevételeiket a szegény "rokonokra" fogjak fordítani, hogy segítsenek minket a maguk szintjére felemelni hogy majdan versenytársaik legyünk. Mintha a világgazdaságban nem lennének szerepek kiosztva, nem lenne szükség kevésbe fejlett és fejletlen régiókra.

Olyan nincs, hogy egy ország, melynek az olcsó bérmunka és a felvevőpiac szerepét szánták, az ezzel a sorssal szembemenve meggazdagodik és jólétet teremt polgárainak... Akik beruháznak egy országba úgy, hogy ott termelőüzemeket építenek fel, sohasem látnák azt szívesen, ha a lakosság jóléte, és ezzel együtt az élőmunka költsége emelkedne. Ha erre a beruházásra egyszer volt pár milliárdja, akkor arra is lesz pár milliója, hogy az eseményeket ebben az országban olyan irányba terelje, hogy ez soha ne következzen be.

Az államadósság, amellett hogy egy nagyon jól működő póráz, még biztos tőkeáramlást is biztosít a szegénytől a gazdaghoz... Az államadósság az, ami örök, amitől soha megszabadulni nem lehet, mert még nem volt példa arra a történelemeben, hogy egy szegény, adósságok alatt görnyedő ország a Világbank és a Valutaalap útmutatásait követve megszabadult volna terhétől és a jóléti országok között tálalta volna magát.

Mi jelentette a középkorban az önálló államiságot? Nézzük pl. a Szent István és a Mátyás közötti korszakot. Az uralkodó (majdnem kivétel nélkül) szellemi vezetője is az országnak. Tehát nem egy ilyen Gyurcsány-szerű féreg, hogy "csaltam, na és? Enyém a hatalom, az a lényeg". (Igaz, akkor még az antiszemita Aranybulla eltiltotta őket a tisztségviseléstől). A király az ország adóbevételei fölött rendelkezik, tehát nem utalja át jelentős részét külföldre, mint most. A király teljes mértekben rendelkezik a hadsereggel, ő maga dönti el méretét, és hogy mikor és hol vonul hadba. Nekünk már ezt a gondot is levették a vállunkról, mert gyakorlatilag felszámoltuk, hisz amúgy is az örök béke kora köszöntött be (1914 előtt is azt hitték), baráti országok vesznek körül, akikkel területi vitáink és történelmi sérelmeink nincsenek. Ha vásárolunk egy-két Grippent, azzal már biztosítva is vagyunk, kerozin úgyis lesz örök időkre, és támadás úgyis csak a levegőből érheti az országot.

A király önálló külpolitikát folytatott, kizárólag azt nézve, mi előnyös az országnak. Pl. mint az ókori Róma befolyása alá vonta a környező területeket, hogy egy esetleges külső támadás esetén ez legyen az első ütköző zóna, mielőtt az ellenség az ország területet eléri. Ha fenyegető erő jelent meg az ország határán, megelőző hadjáratokat vezettek, hogy a háború ne hazai földön folyjon. Hol vagyunk mi már ettől? Megváltoztak volna mára a történelem mozgatórugói? Mi valamilyen gyökeresen új jelenségnek vagyunk tanúi? Valamilyen erkölcsi nemesedés történt és a hatalom csúcsain trónolóknak már sokkal magasztosabb céljaik lennének, mint a hatalom, pénz és befolyás?

Azt szokták mondani, hogy ebben a modern korban, legalábbis itt, a fejlett Európában már egyik ország sem akarja megtámadni a másikat (nyilvánvalóan ez örök időkre így marad, hisz egyetlen példát sem tudnak mondani a történelemből, hogy az Uniók és birodalmak szétestek volna), az önálló államiságot pedig nem kell erőltetni, hisz a jövő az egységesülés felé mutat, a népek egyre jobban szeretik egymást, egyszer majd feloldódnak egy békés, boldog Európában.

De hát ehhez mi szükség van unióra? Én szerethetem és tisztelhetem a szomszédomat akkor is, ha nem költözünk össze, ha nem bontom le az elválasztó kerítést.

Országok kereskedhetnek, kicserélhetik értékeiket egymással unió nélkül is a kölcsönös előnyök mentén. Ha valami árt nekem abból nem kérek, ha valami előnyös, akkor támogatom. Ilyen egyszerű, nem igaz?

Ha az együttműködés azzal jár, hogy én egyre inkább elesett és kiszolgáltatott vagyok, azt semmilyen csomagolásban nem lehet üdvözítő.

Adjon az Isten szebb jövőt!