width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.03.02.

2008. március 2., vasárnap

Nem csak, hanem is

Nem csak, hanem is

Azaz a cionizmus nem csak az, amit a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei leír, hanem egy, a nem zsidók elleni kíméletlen zsidó csoportérdek-érvényesítési stratégia is. Amibe belefér akár palesztinok százezreinek kiirtása! Csak a zsidó érdek számít nekik. És ők ezt jónak is látják, a vallásukból is ez következik, és a politikusaik is kiállnak emellett.

De mi ugye tartsunk be mindenféle, csak a nemzetközi nagytőkének kedvező, gazdasági és kereskedelmi, alapvetően szabadkőműves ihletésű, atlanti kezdeményezésű egyezményeket, legyünk tagjai az angolszász érdekek globális kierőszakolására létrehozott NATO-nak. (a szabadkőművesség kiindulópontja, és a mai napig "fővárosa" London, gondolhatod...)

A pénznek önmagában nincs ereje. Egy kaszinóban is az a zsetonok ereje, hogy a kijáratnál felbérelt gorillák őrködnek. A föníciaiak hitték, hogy van egy Moloch (Melok) nevű isten, aki garantálja a pénz értékállóságát, már Mózes idejében is és elsőszülött gyerekeket áldoztak neki, de nem garantálta. Erő, vagy törvény garantálta, ami mögött fegyveres testület állt. Azonkívül föníciai szabadalom még a telepes gyarmatosítás, Jaszin és Boáz, Főnix madár (sas, héja a címerekben) offshore bankforgalom (Cadiz, Velence, korai svájci bankok, London City, vagy manapság Kajmán szigetek, Belize, Montenegro). Nemzetközi egyezmények tiltják az antiszemitizmust, melyekhez az államok többsége csatlakozott és így most ezeknek az ősi pénzdiasztiáknak - akik időközben már a világ anyagi tartalékainak legalább egyharmadát tartják ellenőrzésük alatt - törvényes lehetőségük van az antiszemitizmus erősödése és visszaszorulása mértékében képezni a beruházásbiztonsági ratingjukat, ami azt jelenti, hogy ilyen szempontok alapján kényük-kedvük szerint emelhetik, vagy csökkenthetik a kölcsönre, beruházásra szoruló államok kamatterhét.

És ezek miatt nincs szabad kezünk a saját országunkban. A hungarizmus amúgy a kereszténységre és a magyarságra épít, nem egy ilyen elvetemült eszme, mint a cionizmus, mégis ezt hazudják szélsőségesnek.


A kereszténység, vagy az antik filozófia képes volt egy egészséges, jól működő társadalmat fenntartani, nem volt "sötét középkor", a munka és létviszonyok kedvezőtlensége pedig a kor technikai fejletlensége miatt volt : a fejletlen termelőeszközökkel nem lehetett többet elérni.

forrás : Demokrata


A kérdés megválaszolása elõtt tisztázni kell a "Cion" szó jelentését. A "Cion" szó elõször Sámuel próféta II. könyvének 5.-ik fejezetében olvasható. A Biblia elmeséli Jeruzsálem elfoglalását. Eközben említést tesz egy "Cion" nevû erõdítményrõl. Ebben az idõben Dávid király már 7. éve uralkodott Hebronban. Ezután foglalta el a jebuziták kezén levõ Jeruzsálemet, és ide tette át székhelyét. (I.e. 1000.). A várost, az ország fõvárosává tette. Jeruzsálem egyik erõdítményének a neve volt Cion. Ennek helyén épült fel végül is Dávid városa- az elsõ Monarchia fõvárosa. Jeruzsálemre való jussunk 3000 éves történelmi múltra tekint vissza (Samuel II.)
Ismertek Jesajahu próféta jóslatai Cionról - Jeruzsálemrõl, a béke városáról, ahonnan a TÓRA szavai szállnak majd a világ népei felé. A zsoltárokban gyakran találkozunk a Cion szóval: pl. a 137-esben: Babilon vizei mellett sírtunk és vágyódtunk Cion felé. Azonban a Cion szó szimbolikusan nemcsak Jeruzsálemet, hanem az egész országot is jelenti a zsidó nép számára. A II. templom pusztulása után a diaszpórába jutott nép soha nem szakította meg kapcsolatát Cionnal. Mindig voltak "Cion siratói", "Cion számkivetettjei". A vallás pedig évszázadokon keresztül tartotta fenn bennünk az odatartozás érzését. Imáinkba foglaltuk Ciont és kelet felé fordultunk naponta. A középkorból ismeretesek Jehuda Halevi gyönyörû "Cion énekei". A zsidó nép szellemi vezetõi a rabbik voltak, akik várták a Messiást, aki majd visszavezeti a népet országába és felépíti a régi szentélyt a Templom hegyen. A XIX. század új liberális szelleme azonban ezen a téren is forradalmi változást hozott. Egyes híres rabbik már nem vártak a messiásra. Követelték, kérték, hogy a nép egy része térjen vissza, telepedjen le, mûvelje meg az ország földjét. A szarajevói származású Jehuda Alkalay a dél-magyarországi Zimony nevû városkában élt, ahol szóval és írással propagálta a SIVA-t a visszatérést. Nagy jelentõségû munkáit a Kabbalára, a Talmudra, és más misztikus jellegû írásra alapította. Európa különbözõ városaiban, így Londonban is megfordult. A lengyel származású rabbi, Kalischer, Németországban prédikált és különbözõ írásaiban, könyvekben terjesztette a visszatérés fontosságát. A harmadik rabbi magyarországi falu szülötte volt. Natonek Józsefnek hívták. Idõben megelõzte a többieket. Már 1851.-ben megírta héberül és németül az "Isteni kinyilatkoztatás" c. mûvét, amit azonban soha nem adott ki. 1861.-ben jelent meg magyarul a Messiás, amit azonban a magyar hatóságok elkoboztak. Ezekben a mûvekben Natonek, az elõbbi rabbikkal ellentétben, nem a vallás alapján hirdette a visszatérést, hanem a történelmi jog alapján követelte a független, nemzeti állam felállítását. Konstantinápolyba utazott, - az Alliance ajánlólevelével - 30 évvel Herzl elõtt, hogy a szultántól engedélyt szerezzen a zsidó nép letelepítése érdekében. Õ volt az elsõ politikai cionista. Akit azonban a történelemírás - jogtalanul elfelejtett - az Moses Hess, filozófus volt. Kezdetben marxista elveket vallott. 1862.-ben publikálta a "Rom und Jerusalem"-et, amelyben "megjósolta" a zsidó nép nemzeti újjászületését. Hess már ebben a szakaszban megállapította, hogy ez a folyamat, az európai kis népek szabadságmozgalmaihoz csatlakozik. Herzl megjelenése elõtt, õk voltak a mozgalom un. elõfutárai. A század végén Kelet Európában egyre kiterjedtebbé vált a Chibat Cion nevû mozgalom, aminek követõi Chovevei Cionnak nevezték magukat. Az ideológiájukat Dr. Pinsker alapozta meg. Alapvetõ munkája az 1882.-ben megjelent "Autoemantipation" volt. A mozgalom nagy nevei: Achad Haam, Smolenskin, D. Gordon voltak.

Rotschild báró (Edmond de Rotschild) anyagi segítségével földmûvelõ telepeseket indítottak útnak Palesztinába.

A "cionizmus" szót azonban elsõnek N. Birnbaum írta le, aki 1895.-ben a "Selbstemantipation" c. füzetben új zsidó nemzeti mozgalom szükségességét hangoztatta, ellentétben az eddigi vallásos és filantróp irányzattal.

Cionista mozgalomról és cionizmusról azonban elõször - 1896-ban - a Dreyfus per nyomán született "Judenstaat" beszél (a cionizmus alapmunkája és forrása - Herzl Tivadar). A következõ évben Herzl már összehívta az Elsõ Cionista Kongresszust és megalapította a Cionista Világszervezetet. Az elsõ cionista kongresszus helye Bázel volt, - ahol a program-beszédet honfitársa, M. Nordau tartotta. Az alapvetõ mondanivaló a "Közjogilag biztosított otthon a zsidó nép számára, Erec Jiszraelben" volt. Ez volt a bázeli program elsõ mondata, amire Herzl azt mondta, és írta a Naplójában: "Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok". 1917. november 2.-án Lord Balfour, angol külügyminiszter Rotschildhoz írt levelében megígérte a zsidó nemzeti otthon felépítését Erec Jiszraelben. A Balfour Deklarációt 1920.-ban, San Remo-ban, a békekonferencia paragrafusai közé iktatták. Az angolok kapták azt a feladatot, hogy Balfour ígéretét megvalósítsák. Herzl jóslata "szinte idõre" beteljesedett. 1947.-ben, tehát pont 50 évvel a Napló bejegyzése után- - osztották fel Palesztinát, zsidó és arab területre. A késedelemért azonban igen súlyos árat fizetett a zsidó nép."

--------vége-------


A cionizmus a gyakorlatban azt jelenti, hogy a zsidók az egész emberiség ellenségeiként viselkednek.

A vezeklés szökőára


forrás: Izrael Samír levelezőlistája fordította: Metz Éva

Izrael a legjobb hely ahonnan figyelni lehet a nem zsidó világ mindent elöntő hullámait, az Auschwitz megemlékezések egy hetes szökőárát. Ez a kolosszális Canossa járás éppen úgy észlelhető a világ bármely részén mint a napfogyatkozás. Alaszkától a Déli sarkig az egész világ vigyázban áll és hallgatja a zsidó gajdolást, miközben megbocsátásért esedezik. Chirac megigéri hogy örökké emlékezni fog azokra a zsidókra akiket a franciák nem mentettek meg, elismeri Franciaország bűnösségét, valamit, amit de Gaulle soha nem tett volna meg. A német kancellár még inkább bűnbánó volt mint máskor. Erre minden oka megvolt ha megnézzük az új, hihetetlenül ronda holokauszt emlékművet mely átfogja Berlint mint az örök büntetés. Az izraeli himnusz hangjai töltik meg az ENSZ sóhivatalát, meghazudtolván Noam Chomsky professzort aki különbséget tenne a zsidók és Izrael között.

Ha bárki bármikor is elhitte volna, hogy ezeknek a megemlékezéseknek semmi közük nincs Izraelhez, gondolkozzon el mégegyszer, vagy méginkább figyelje meg Kofi Annant. Annan kirúgta Hansont, saját gázai kiküldöttét, egyszerűen azért mert Hanson felbosszantotta Saront. Kofi Annan szentül megigérte hogy harcolni fog az „antiszemitizmus” ellen az utolsó antiszemitáig (sic), hogy az ENSZ a jövőben sokkal több figyelmet fog szentelni izraeli érdekeknek. Annan mellett állt felesége akiről úgy hírlik, a Wallenberg családból származik. Természetesen meg kellett említeni Raoul Wallenberget, a zsidók stockholmi királyát, aki annyi zsidót megmentett, és akit az oroszok öltek meg. Érdekes módon semmiféle említést nem kapott a másik királyi svéd, aki ugyanúgy mentett zsidókat és akit a zsidók öltek meg – Folke Bernadotte. Őt Stockholmban is elfelejtették már, ahol egy zsidó billiomos vett egy újabb TV állomást, amelynek hivatása hogy az amnéziát elősegítse.

Az izraeli lapok főcímekben kérdezik: „megtanulták a leckét?” Hogy kik ezek az „ők” és milyen leckéről beszélnek az nem derül ki. A zsidók nyerték meg a háborút, ez a lecke a „goyim” lletve nem zsidók részére. Negyvenmillió emberáldozatba került a háború, de kizárólag csak a zsidókra emlékszik a világ. Senki nem tesz említést az orosz katonákról akik Sztálingrádnál haltak meg, vagy a német civil lakosságról, akiket angolszász bombák gyilkoltak halomra. Avagy a japánokról, akiket atombombával hamvasztottak el, de ki tartja ezt emlékezésre avagy említésre méltónak?

Ha mindenhol látható is a „vezeklés nap” mégis Izrael a legjobb megfigyelő központ. Nem utolsósorban azért, mert itt semmiféle illúzió nem marad arról, hogy a „lecke” az elfogadhatatlan rasszizmusról, népirtásról és gyilkolásról szólna.

Rögtön az esti hírek után az izraeli Channel One egy kerekasztal beszélgetésbe kezdett arról, hogy mit lehet kezdeni a gójjal, aki helytelenül magáévá teszi a „menjetek és szaporítsátok be a földet” parancsolatot. A legnagyobb veszedelem Izrael részére, mondotta Amerika kedvence Netanjahu, nem a palesztinok a fal másik oldalán, hanem az izraeli arab lakosság. Túlságosan gyorsan szaporodnak. Még házastársakat is merészelnek behozni a zsidók által elfoglalt területekről, amit kizárólag zsidóknak szabadna engedélyezni.

Mutatóban vagy egy pár arab is a Knesszet asztalánál. Ők megpróbálnak rasszizmusról beszélni, de tökéletesen használt héberjüket nem hajlandó senki megérteni. Rasszizmus csak olyan valami lehet, amit a zsidók ellen használnak és semmiképpen nem vonatkozik zsidók által elkövetett bármilyen aljasságra. Egy országunk van, mondják a cionisták és azt kell megtervezni, hogy mit tegyünk a nem zsidókkal, hogy azok ne szaporodjanak tovább.

Egy másik TV állomáson a bemondó kárhoztatja az oroszokat akik merészelték kijelenteni, hogy egy országuk van csak, és nem óhajtják hogy hazájukat zsidók vezessék orránál fogva. Nem óhajták csökkenteni a zsidó szaporulatot, nem szándékoznak zsidókat kizsuppolni. Mégcsak 9 méteres beton falakat sem építenek a zsidók és oroszok közé. Mindössze megállapítják, hogy a zsidó gyűlöletkeltés egyre nagyobb ellentéteket eredményez az orosz lakosság köreiben, és ez elfogadhatatlan állapot. Mindössze a zsidók által fémjelzett „gyűlölettörvényt” óhajtják a zsidók ellen felhasználni. Természetesen az izraeli TV-ben hevesen követelik, hogy ezeket a „rasszista” oroszokat azonnal tartóztassák le és dutyizzák be. Természetesen az orosz rasszizmus nem összehasonlítható az izraeli rasszizmussal. Az előbbi azonnali megtorlást követel, az utóbbi letagadandó.

A tévé további hírekkel is kedveskedik. Az izraeli katonaság megyilkolta a hároméves Rahma Abu Samast, evvel valamennyire enyhítvén a palesztin demográfiai problémán. A légierők parancsnokát megkérdezik, hogyan érez a pilóta amikor rájön, hogy egytonnás bombáját a sűrűn lakott gázai menekülttáborra dobta, meggyilkolva tizenöt ártatlan gyermeket. A válasz: egy kis tompa lökés, utána remekül alszom. Azonnali elmarasztalás helyett mindössze figyelmeztetik, hogy jobban vigyázzon, ha interjút ad.

Ariel Saron szerdán kijelentette hogy „a világ a kisujját sem emelte fel” a holokauszt megállításáért. Valóban, az orosz katonák millióit, az angol és amerikai háborús halottak ezreit nem lehet “kisujj emelésnek” nyilvánítani? Nem tudtam eddig, hogy az izraeli hadsereg állította volna meg a nácikat.

Saron kijelentése nyílt szembeköpése volt a háborús veteránoknak, az elesettek családjainak, Oroszországnak, Angliának és Amerikának. De mindezek megtanulták a leckét és csak csendesen tovább térdepeltek a holokauszt oltára előtt.