width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2007.10.19.

2007. október 19., péntek

Hungarizmus

Hungarizmus

Mi a hungarizmus?

Bevezetés

1945 február 28-án az országgyűlés többségéből alakult Nemzeti Szövetség 18 tagja jelent meg kihallgatáson Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnél, hogy további politikai lépések előtt a legilletékesebb személytől kapjanak felvilágosítást több kérdésre. Egy magas közjogi méltóságot betöltő személy tette fel ennek során azt a kérdést, hogy mi a Hungarizmus világnézeti lényege, melyek a jövő szándékok stb.
Mielőtt erre a kérdésre válaszolt volna a Nemzetvezető, a következőket jegyezte meg: "1935 március óta, mióta a hungarista eszmerendszert meghirdettem, 1944 október 14-ig úgy személyem és minden egyes párttag, mint egész eszmerendszerem is, a leggyűlöletesebb, legocsmányabb, a leghamisabb és a legkomiszabb támadásoknak voltak kitéve a parlamentben. Miért támad tátok, ha nem tudtátok, hogy mi a hungarista rendszernek az alapja? A parlamentben, a sajtóban, a rádióban egy évtizeden keresztül állandóan ütöttek-vertek bennünket. Kijelentették, hogy bolondok vagyunk, hogy tébolyodottak vagyunk, hogy nem értünk semmit az élethez s most akarják a testvérek, hogy én magyarázzam meg, hogy mi a Hungarizmus és mi a politikai célkitűzése?"

Valóban így volt!

"Zöld kommunisták" voltunk és vagyunk mi, akik legfanatikusabb ellenségei vagyunk a bolsevizmusnak.
"Vallásellenesek" voltunk és vagyunk mi, akik mindenkor hívő tagjai vagyunk egyházainknak.
"Németbérencek" voltunk és vagyunk mi, akik egy pillanatig meg nem tántorodva a németekkel szemben is a Magyar Birodalom megvalósításáért küzdöttünk.

A Hungarizmus megteremtője, Magyarország utolsó törvényes államfője, Szálasi Ferenc, azóta vértanúhalált halt, a kérdező, sok más magyar testvérünkkel együtt, életfogytiglani börtönre ítélve szenved, a feltett kérdés pedig még mindig kérdés maradt.

I. Mi a Hungarizmus?

Mi tehát a Hungarizmus?...

A legmagasabb fokú magyarság!

Egy mondatba összefoglalva ez a válasz. Sokan azt felelhetnék, hogy ezt mindenki állíthatja, de mivel lehet bizonyítani? A Hungarizmus céljával. A Hungarizmus célja a magyar birodalmi gondolat megvalósítása!
Természetesen tudjuk, hogy Trianon óta Csonkamagyarország minden nemzeti alapon álló politikai pártja és minden nemzeti gondolkozású magyar ember is ezt akarta. De a két világháború közti időszakban ennek érdekében nem tettek többet, mint megfogalmazták a "Nem, nem, soha!", "Csonka Magyarország nem ország" propaganda jelszavakat, s mint e téren a kétségtelenül legkiválóbbat, megzenésítették a mélyértelmű és megrendítő Magyar Hiszekegyet. Vagyis nem tettek többet, mint amit szájjal könnyen meg lehetett tenni.

De ugyanakkor az elszakított területek kisebbségi sorsra jutott magyarsága magárahagyatva, egyre gyengülve és pusztulva, vívta élet-halál harcát.

Csonkamagyarország magyarságát pedig egyre nagyobb mértékben pusztította az egyke és az egyse. Évtizedeken át csak beszéltek, csak szónokoltak erről, de ellene semmit sem tettek. A magyarság születési arányszáma az 1913-as 35%-ról 1941-ig 19,5%-ra zuhant. Pedig ahhoz, hogy a népesség jelenlegi állagában fennmaradjon, 22%-os arányszám szükséges.

Társadalmi berendezettségünk napról-napra betegebb lett. Az egyes társadalmi rétegeket mélyreható ellentétek, áthidalhatatlannak látszó szakadékok választották el egymástól és ezért a nemzeti társadalom a legtökéletesebb szétesettség állapotában élt.

Az agrár és ipari proletariátus száma nőttön-nőtt és komoly földbirtokreformról, munkás és munkaadó közti kiegyenlítődésről, igazságos jövedelem elosztásról büntetlenül még beszélni sem lehetett.

Értelmiségünk lelkületének kialakulását végzetesen határozta meg az a tény, hogy még a legkisebb kezdő állások betöltésénél sem a rátermettség, hanem a lehető legmagasabb helyekről jövő ajánlás volt a döntő tényező.

Honvédségünk szelleme teljesen ferde, a hadsereg csak silány paródiája volt az egykori magyar-osztrák monarchia ugyancsak elmaradt cs. és kir. haderejének.

A magyar nő nagy többségében munkásnőnek, tisztviselőnőnek és minden egyébnek készült, még szépségkirálynőnek is, csak a magyar család lel kének, családanyának nem.

Ifjúságunk hivatalos szervezete, a Levente intézmény, nem egyéb, mint egy kezdetleges kis újonckiképző keret, amelyben szó sincs az ifjúság erkölcsi neveléséről és nemzeti öntudatának fejlesztéséről.

Ebben a széteső, pusztuló világban egyetlen szilárd politikai irányzat a Hungarizmus, amely attól a felismeréstől vezettetve indítja meg küzdelmét, hogy: Délkelet-Európa vezető népe a magyar!

Történelmi múltja, államalkotó képessége, központi települése, kulturális ereje és politikai felkészültsége határozzák meg elhivatottságát erre a szerepre, anélkül azonban, hogy ez a vele együtt élő népcsoportok elnyomására törekvő sovinizmus lenne, amely hatalmi szóval akarná az egyetemes nemzet sorskérdéseit megoldani. A Hungarizmus nem ismer sem nagy, sem kis népeket, sem előjoggal felruházott kiválasztott népet, hanem csak életképes és életképtelen népeket.
A Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence - Magyar Birodalom - az Úristen által teremtett tökéletes földrajzi egység, amit ember meg nem változtathat. Tökéletes gazdasági egység is, amelyet az emberi korlátoltság és gyűlölködés erőszakkal szétdarabolhat ugyan, hogy életképtelen államocskákat létesítsenek a benne élő összes népek legnagyobb veszedelmére, de ezt a természetes rendjével nyílegyenes ellentmondásban lévő állapotot sem miféle hatalmi akarat nem tarthatja fenn örökre. Csak tökéletes politikai egység teheti lehetővé, hogy ennek az egész Európában egyedülálló földrajzi és gazdasági egységnek minden előnye az itt sorsközösségben élő összes népek számára hasznosítható legyen. Ennek az egységnek a megteremtésére törekszik a Hungarizmus, de nem hatalmi szóval, hanem azzal, hogy az itt élő és gazdaságilag egymásra utalt, egymást kiegészítő különböző fajú, nyelvű és vallású népek nemzeti érzését és öntudatát, nyelvét, szokását és vallását feltétlenül tiszteletben tartva szervezi meg a politikai, gazdasági és társadalmi együttélés lehetőségét.
Őseink honfoglalás utáni századokban éppúgy mint napjainkban a cél ez az eszményi politikai egység: a Magyar Birodalom s a magyar nép legmagasztosabb történelmi feladata éppen ennek megszervezése és irányítása.

A magyarság eme vezető szerepe 1526-ban látszólag megszűnt. A XVII- ik században Bocskai, a XVIII-ik században Rákóczi, a XIX században a 48-49-es szabadságharc mutatják népünk történelmi hivatásérzetét, míg a XX-ik században a Hungarizmus népi mozgalma jelöli népünk kitartó, szívós hata lomra törekvő akaratát, hogy természetes vezető szerepét visszaszerezhesse, délkeleteurópai hivatását teljesíthesse és a "Hős vértől pirosult gyásztér" helyébe a Hungarista Magyar Birodalom dicsőségét, nagyságát és boldogságát építhesse meg minden jóakaratú népe hasznára és életbiztonságára.
Ennek a négy évszázados küzdelemnek súlyos vérveszteségei a magyarságot legyengítették. A Magyar Birodalom területén idegen germán és szláv hatalmi erők versengése indult meg, hogy a magyarság összetartó és egységesítő erejét megsemmisítve, ezt a területet darabokra tördelje szét és saját érdekkörébe vonja. Ez az idegen hatalmi törekvés célját az első világháborút követő trianoni békeparancsban érte el, amikor a Magyar Birodalmat, ezt a földrajzilag és gazdaságilag egységes területet széttörték és a magyar nép összetartó erejét a pánszláv erők segítségével kikapcsolták. Ezzel ezen a területen állandósították a nemzeti ellentétek legteljesebb kiéleződését, a politikai bizonytalanságot és a gazdasági életképtelenséget.
A legfontosabb teendő tehát a magyar nép életerejének felfokozása és ezáltal összetartó képességének érvényesítése a Kárpátok övezte Duna-Tisza medencében, az évezredes Magyar Birodalom területén, a magyarsággal sors- és társközösségben élt népek körében. Ezt a történelmi feladatot akarja és fogja elvégezni a Hungarizmus.

II. Összhang szükséges

A feladat eredményes elvégzésének előfeltétele, hogy a magyarság teljesen összehangolt, egységes társadalmi közösségben éljen. Ne legyen semmi külső vagy belső tényező, amely a magyart a magyarral szembe állítja.
A hungarizmus elveti a meddő osztályharcot, mert az mindig a mesterséges társadalmi rétegeződés következménye, a természetes társadalmi rétegek öncélú különélése és a szükséges társközösség szétporladása. Az eddigi rendszerben felső, közép és alsó osztályokat ismertünk. A társadalomnak ez a rangsorolása okozza az osztályharcot. Ezzel szemben a Hungarizmus politikai, gazdasági és társadalmi rendjének alapja az a természetes társadalmi rétegződés, amely hivatás szerint csoportosítja a nemzeti társadalmat.

Eszerint:

A paraszt, az őstermelő, aki a nyersanyagot szolgáltatja;
A munkás, aki a nyersanyagot fogyasztóképessé formálja;
Az értelmiség, aki a fogyasztóképessé tett nyersanyag igazságos elosztását végzi és összhangba hozza a két alaptényező munkáját;
A nő, aki a családban élvezi a paraszt, a munkás és az értelmiség által végzett munka hasznát és azt a gyermek, a Nemzet jövendője, nevelésére fordítja;
A katona, aki a nemzetmunka folytonosságát és a munkaeredmény élvezetét biztosítja és megvédi.

III. Társadalmi rétegek

1. A Hungarizmus és a paraszt

A hungarizmus szerint a magyar parasztnak hivatása, feladata, felelőssége, kötelessége és az ezekből adódó hatalmi helye adva van a következő két hungarista alaptételben: A paraszt a nemzetfenntartó. Iparral rendelkező magas fokon álló parasztállamot építünk.

Teljes tudatában vagyunk annak, hogy iparra szükség van, de nem mint célra, hanem mint eszközre. A parasztgazdálkodás számára életkérdés a magas színvonalon álló mezőgazdasági ipar. Nemzetünknek tehát elsősorban olyan nagyiparra van szüksége, mely a meglévő mezőgazdasági iparhoz szükséges gépeket és azokat az eszközöket állítja elő, melyek a paraszt gazdálkodás mennyiségi és minőségi termelését előmozdítják és termei vényeit feldolgozzák. Szükség van a jól megszervezett kisiparra is, melynek ott van létjogosultsága, ahol egyéni ízlést, sokféleséget, sokrétűséget és mindezekben minőséget kell biztosítani.

Az igazi és egészséges paraszt mindenkor az egészséges önzés kifejezője, mint ilyen az igazi és tiszta nacionalizmus képviselője, aki csak akkor van a nacionalizmusba egészségesen beépítve, ha a földbéke biztosítva van Nemzetünk életében.
Földbéke pedig akkor van, ha a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van. Munkájának eredménye és gyümölcse pedig a paraszt családjának és Nemzetünknek közös hasznát biztosítja.
Ebből kifolyólag a föld azé, aki azon felelősen, okszerűen tud gazdálkodni, vérével is meg tudja védeni és gyermekeinek hiánytalanul örökségül tudja hagyni. A föld elsősorban tehát a paraszté.

A földkérdés a magyarság egyik sorskérdése, ezért ennek a kérdésnek erőteljes, tiszta és igazságos megoldása mindenkor létfontosságú feladata a Hungarizmusnak. Földreformot akartunk, hogy ezzel a magyar parasztságot paraszthitbizományok létesítésével erősítsük, a földnélküli agrárproletáriátus jelentős részét, elsősorban a nagycsaládúakat földhöz juttassuk és az ország termelési átlagát emeljük. Természetes tehát, hogy azt a földrablást, amit odahaza a jelenlegi kommunista rendszer csinált, nem ismerjük el, de a régi birtokelosztást sem fogjuk visszaállítani. A tájszempontok figyelembevé telével a kis parasztgazdaságok nemesített vetőmag és tenyészállat szükségletének biztosítására olyan kiterjedésű nemesítő gazdaságokat fogunk meghagyni, illetőleg létesíteni, amelyeknek a magtermelése és tenyészállat tenyésztési eredményei elegendők és képesek kielégíteni a kis parasztgazdaságok igényeit.
A Hungarizmus a magántulajdon alapján áll és ezért az arra érdemeseket a Nemzet teherbíróképességének arányában kártalanítani fogja.
A földkérdést a Hungarizmus kizárólag a Nemzet érdekeinek megfelelően akarja megoldani s szembe fog helyezkedni minden önző, egyéni érdekkel, amely ennek a sorskérdésnek célszerű rendezését, a magyar parasztság meg-erősödését, a legkisebb mértékben is veszélyeztetné.

A Hungarizmusban a paraszt és a munkás parancsolóan szükséges élet összhangban él. Az értelmiséghez való viszonya sorsdöntő Nemzetünk életé ben. A paraszt az az őstelevény, melyből Nemzetünk vezetőrétege születik. Ha ez az őstelevény az elromlott politikai, gazdasági és társadalmi bajok miatt mérgezett, úgy az értelmiség is az lesz. Ha az értelmiség megszakítja az őstelevénnyel bensőséges viszonyát a fennálló politikai, gazdasági és társadalmi rendszer által mesterségesen felépített válaszfalak miatt, úgy végzetesen elszakad a szülőtalajától, gyökértelenné válik és kiszolgáltatottja lesz öncélú és önkényes hatalmi törekvéseknek.
A hungarista parasztnak a családi életen belül, a nővel való kapcsolata élettörvényünkből adódik: a családi élet tisztasága, erkölcse, dús gyermekáldása abban a tudatban, hogy egyetlen gyermeke sem marad ellátatlan. A parasztnak tudnia kell, hogy nemcsak a földet, hanem a Nemzetet is meg kell becsülnie azáltal, hogy a dús gyermekáldást vállalja és Nemzetünk iránti kötelességének tartja. A paraszt a fegyveres nemzet eleje, az önfeláldozó hazaszeretet megtestesítője, abban a szent tudatban, hogy egyedül véráldozatából származhat Nemzetének és családjának erkölcsi, szellemi és anyagi életbiztonsága. Ez az örök törvény, amely viszonyát a katonához megszabta és megszabja mindaddig, míg a tiszta és egészséges paraszt jelenti Nemzetünk létalapját és sorsát.

2. A Hungarizmus és a munkás

A Hungarizmus a nacionalizmusnak és a szocializmusnak életösszhangján épül fel. Szocializmus nélküli nacionalizmus sovinizmussá és nacionalizmus nélküli szocializmus elkerülhetetlenül materializmussá fajul. Mind az egyik, mind a másik csak katasztrófát hozhat a társadalmi közösségre, mert menthetetlenül a soviniszta vagy materialista imperializmus kerekedik felül.
A mi nacionalizmusunk nem az eddig már annyit elkoptatott nacionalizmust jelenti. Nacionalizmusunk a Nemzet mai és holnapi hivatását határozza meg. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a nemzet kebelében élő összes társadalmi rétegek munkabékéje.

Az eddigi társadalmi rendszerben a magyar munkás nemzetközi proletár volt, aki a marxista materializmus hazugságaitól elszédítve, szervezett szociáldemokratának csúfolta önmagát. A proletár azonban nem szocialista, ha nem engedelmes, felelőtlen eszköz és piszkos fegyver a nemzetközi plutokrata érdekközösség kezében. A proletár nem nacionalista, hanem istentelen, hazátlan, otthontalan és családtalan bitangolásba kergetett csavargója az erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe mesterségesen belekényszerített társadalmi rendnek. A proletár még csak nem is materialista, hanem olyan bérrabszolga, aki legtermészetesebb anyagi jólétének legkezdetlegesebb előfeltételeit sem tudja kiharcolni.
A plutokrata rendszerben minden dolgozó kivétel nélkül csak proletár, aki nem felelősen dolgozik, hanem meggyőződés nélkül kiszolgálja azt. Ennélfogva önmagát becsteleníti meg és zülleszti le ú.n. munkabérharcaiban, sztrájkjaiban anélkül, hogy akár a maga, akár a közösség számára eredményt tudna elérni.

A Hungarizmus a magyar munkást a nemzetköziség posványából és a proletár sorból kiemeli és nemzeti alapra állítja, ahol a munkás a munka felelős tulajdonában, a munkabéke felelős letéteményese és így a tiszta, egészséges szocializmus kiteljesítője és képviselője lesz.
Munkabéke pedig akkor van, ha a magyar munkás megbecsüléséért vívott harcában biztosította magának a tiszta egészséges családi otthont, a tiszta és egészséges munkahelyet, hogy családja és nemzete hasznára legjobb képességeinek kifejtése mellett, a legjobb munkaeredményt érhesse el. A nemzeti kultúra és civilizáció áldásaihoz a munkásnak ugyanannyi joga van, mint bármelyik más társadalmi rétegnek.
Mindezt bizonyítja a Hungarizmus azáltal, hogy a munkást a nemzeti tőke birtoklásához segíti és ezzel az általa végzett munka hasznában részesíti. A Hungarizmusban a magyar munkás nemzetépítő. A munkás vállán nyugszik annak végrehajtó munkája, a munkapadján formálódik, épül és szilárdul nemzetünk.

3. A Hungarizmus és az értelmiség

A Hungarizmus nem jelenti egy osztály mozgalmát, hanem népmozgalom, mely a társadalom minden rétegét felöleli és abból senkit ki nem rekeszt. A nemzetfenntartó paraszt és a nemzetépítő munkás munkáját valaki nek összhangba kell hoznia, hogy munkájuk a köz szempontjából eredményes és hasznos legyen. Kell egy tényezőnek lennie, amely a kettőnek munkáját összefogja. Ez a tényező az értelmiség, amely egyedül képes arra, hogy a nacionalizmust és a szocializmust a gyakorlati állami, nemzeti és népi élet hasznára megszervezze.

Az értelmiség tehát az igaz és tiszta Hungarizmus megtestesítője, a társadalmi béke kifejezője, a Pax Hungarica letéteményese. A Hungarizmusban az értelmiség a nemzetvezető. Minden felesleges szenvelgés nélkül megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az ú.n. polgári réteg felmorzsolódott. A liberális rendszer középosztálynak nevezte el, mert nem tudta elhelyezni sem a plutokraták, sem a proletárok közé. Ez a középosztály a plutokrata rendszer nagy szerencséjére soha nem tudott szervezetbe tömörülni s így csak természetes, hogy a kiválóan meg szervezett nemzetközi plutokraták és az ugyancsak nemzetközileg megszervezett proletárok malomkövei között megsemmisült, vagy legalábbis azon az úton van, hogy ez a sors érje.

A Hungarizmus ezekből a tényezőkből szűrte le azt a fontos megállapítását és elhatározását, hogy ezt a középosztályt meg kell menteni a vég pusztulástól, mert szaktudásánál fogva igen értékes és nélkülözhetetlen rétegét képezné minden természetes társadalmi rendnek. Ezért a hungarizmus tudatosítja benne, hogy szaktudásánál fogva ő is azok közé tartozik, akik felelős vezetésre hivatottak. Ezt a nagy szerepet azonban eddig betölteni nem tudhatta, mert bár a leghatalmasabb tőke, a tudás birtokában és kisajátíthatatlan tulajdonában van, mégis tehetetlen kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Mesterségesen és erőszakosan megakadályozták abban, hogy az őt is megillető vezető helyet elfoglalhassa.

A Hungarizmus új értelmiséget fog nevelni a parasztság, a munkásság és. a középosztály szellemi elitjéből. A Hungarizmus ennélfogva minden egyes társadalmi rétegünk szellemi elitje számára azt a szabadságharcot jelenti, amelynek végcéljában az értelmiségnek vezetésre való elhivatottsága és joga áll, ha az nemzetünkhöz megingathatatlanul hűséges, minden körülmények közt becsületes, erejében és hivatottságában rendületlenül hisz.
A Hungarizmus alaptörvénye, melyet értelmisége számára kötelezővé tesz, a következő:
Ha választani kell Nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a Nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három örökkévaló. Az alkotmány, jog és törvény szükséges, de múló formák, amelyeket a Nemzet akkor és úgy cserélhet ki, ahogy fejlődése, új életakarása ezt meg követeli.

4. A Hungarizmus, a nő és a gyermek

A nemzeti életet úgy kell tekinteni, mint isteni adományt arra, hogy mindenek felett és feltétlenül benne valósítsuk meg a közös vér kötelékét, a magyar családot.

Nemzetünk harmonikus egysége az igaz magyar nőben magasztosult családon nyugszik. A nő hivatása és feladata a szeretet és gyöngédség gyakorlása a család keretében. A nő a család jó szelleme és erkölcsi tisztaságának alapja s mint ilyen, a család vetületének, a Nemzet erkölcsi tisztaságának alapja is. A Hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja.
Nemzetünk erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez, erről semmi körülmények között sem tér el.

A Hungarizmus a nő legszentebb hivatását az anyaságban látja és állam rendszerében az anya- és gyermekvédelmet egyik legfontosabb feladatának tekinti. A családi élet erkölcsi és anyagi előfeltételekkel való megteremtése, az anyai hivatás megbecsülése messzemenő biztosítéka annak, hogy az anya minél dúsabb és egészségesebb gyermekáldást hozzon. A Nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert ő a Nemzet jövője s halhatatlanságának záloga.

A nő a családbéke letéteményese, a nemzetmegtartó.

A Hungarizmus az egyén boldogságát tűzi ki célul a Nemzet keretében s ezért minden gyermek számára boldog gyermekkort, családi szeretetet teremt és biztosít. A gyermek nevelése az otthon, tanítása az állam feladata, melyekhez az egyházaknak kell támogatásukat adniuk. A hungarista nemzet nevelés szaktudással és izzó hazaszeretettel telített ifjúságot nevel, amely képes lesz hatalmas feladatának elvégzésére, a Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence kiegyensúlyozott, boldog életének felépítésére és biztosítására.

5. A Hungarizmus és a katona

A Hungarizmus kerüli a háborút, de nem riad vissza attól, hogy erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeit és értékeit minden eszközzel, minden erejével, teljes elszántsággal fegyveresen is megvédje. Nincsenek hódító törekvései, de felkészül a védekezésre, mert a felkészületlenséget bűnnek tartja a Nemzettel szemben. Ebben a felkészültségben a Nemzet minden egészséges, munka- és harcképes tagja részt vesz és együttesen alkotja a fegyveres nemzetet. Ez az egész nemzetnek önmaga védelmére való haladéktalan harcba állítását jelenti.

A hadsereg a fegyveres nemzet végrehajtó eszköze és védi a népközösséget imperialisztikus fegyveres támadások ellen. Ez a hadsereg a szó igaz értelmében a Nemzet honvédsége, melynek tagjai legszentebb hivatásuknak kell tekintsék, hogy Nemzetünk érdekei védelmében életüket bármely pillanatban feláldozzák. A katona a nemzetvédő.

A Hungarizmusban felépülő magyar nemzet ezen öt erőtényezőjének, a parasztnak, a munkásnak, az értelmiségnek, a nőnek és a katonának életképes, egészséges megszervezése alkotja a Hungarizmus legfontosabb feladatát. Csak a Hungarizmus alapján, a népi közösségbe felelősen állítva és teljesen összehangolva, lesz ez az öt erőtényező egyenként és együttesen alkalmas arra, hogy általuk a magyar nép történelmi hivatását, délkeleteurópai vezetőszerepét ismét visszaszerezni és teljesíteni tudja.

A Hungarizmus keresztény vallás-erkölcsi alapon áll, számít a keresztény felekezetek összhangban végzett munkásságára.
Az egyes felekezetek nem képviselhetnek különálló kultúrszellemet, mert az a nemzeti lélek kettéhasadását, a Nemzet lelki egységének megbontását idézhetné elő. A közreműködést békés megegyezésnek kell megelőznie, kulturális vonatkozás ban is. Az egyházak nem lehetnek állam az államban, az államhatalom azon ban bírálóan gondoskodik a keresztény egyházak érdekeinek szociális és kulturális kielégítéséről.
A Hungarizmus istenhívő és krisztushívő, nem tűri az istentagadást, a Krisztus-gúnyolást és a vallástagadást. A Hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától és harcos eszköze a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati meg valósításának.
Az egyházak dogmáihoz nem nyúl. A vallás különböző dogmatikus egyházdiktatúrákba merevedik, ha nincs meg a nacionalizmussal és a szocializmussal a parancsolóan megkövetelt életösszhangja, ha ezeket elveti és távoltartja. Igaz hittel és meggyőződéssel valljuk vallásunkat, de nem ért hetünk egyet azzal, hogy a politizáló egyházak szabják meg, hogy milyen egyházpolitikai feltételek mellett üdvözülhetünk csak. Ezt az üdvözülést kizárólag a vallási egyházak biztosíthatják számunkra, ennek feltételei pedig Krisztus Urunk tiszta törvényeitől függnek és nem az egyházak politikai el gondolásaitól. A vallási egyház bennünk fogja legigazabb, leghívebb és legerősebb támaszát megtalálni, a politizáló egyházzal azonban mindenkor szembenállunk.
Meg fogjuk adni Istenünknek, ami az Istené és meg fogjuk adni Nemzetünknek, ami a Nemzeté.

IV. Kultúra

Hungarisztikus kultúrpolitikánk alapja a magyar népi kultúra. Az egész világgal megismertetjük magasrendű kultúránkat, amelyet fajunk évezredes küzdelmes munkával turáni lelkéből kitermelt és értékké emelt. E kultúra hordozója, a magyar nép, jogot szerzett arra, hogy életterében saját kulturális életét élhesse. Célunk olyan új magyar lelki típus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik és a nemzeti önérzet és nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett.
Célunk olyan generáció felnevelése, amely testben és lélekben erős, egészséges, szép, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, a maga erejében bízó, kitartó, a Hazáért élni és halni kész. Olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem fajtája nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből.
Nevelőintézményeink megújhodó közszelleme, a nemzeti értékek ismeretére támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusa mielőbb kialakuljon, mert csak egy életerős, életvidám és rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet sikerrel nagy nemzeti eszmények és célok szolgálatába állítani és e célokért önfeláldozó munkásságra, valamint kitartó harcra ösztönözni.
A Hungarizmus igen fontosnak tartja, hogy a népnevelés igen szoros kapcsolatot tartson a nemzeti élettel, azzal soha ellentétbe ne kerüljön, mert mindenkor a nemzeti társ- és sorsközösség építőjének kell lennie.

V. Gazdaság

A Hungarizmus egyik legfontosabb feladata a vagyonegyenlőtlenségek igazságos kiegyensúlyozása és a visszaélésekre alapozott, erkölcstelen gazdagodás letörése. Sem a vállalkozási kedvet, sem a tehetséget, sem a szorgalmat, sem a szakértelmet nem kell félteni a hungarista gazdálkodástól, mert csak annak a határtalan, igazságtalan vagyonosodásnak fog határt szabni, amely eddig is tobzódó formájában milliók elsorvadására vezetett.

A hungarista nemzetgazdálkodás célja a népi közösség anyagi jóléte.
Anyagi rendje a nemzetgazdálkodásból és a munkarendből áll. A nemzetgazdálkodás a magángazdálkodáson nyugszik. A magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert kötelezettséget jelent a népi közösséggel szemben, szabadgazdálkodás, mert minden teljes jogú magyar állampolgár a nemzetgazdálkodásban tehetségének megfelelően részt vehet. A munkarend a munkakötelességnek, a munkás a munkaadó közti viszonynak, a munka végrehajtásának, a munkabíráskodásnak, a munkaegészségügynek a munkaalkotmány alapján való törvényes rendezését jelenti.

A hungarista nemzetgazdálkodás alapja a nemzeti tőkerendszer.
Az egyes ember által összehalmozott tőkének van egy határa, amelyen felül a tőke már nem egy ember munkájának a gyümölcse. Az ilyen tőkefelhalmozódáshoz a dolgozó nemzet termeléssel, a népi közösség milliói fogyasztással, az államhatalom pedig a termelés, fogyasztás és a haszon élvezetének a Nemzet akaratából történő biztosításával járulnak hozzá. Az államhatalomnak tehát joga van ahhoz, hogy az ilyen közös erővel felhalmozott tőke értékesítésében szabályozó befolyást gyakoroljon és a tőke áldásos hasznából az összes résztvevőknek megfelelő hányadot juttasson olymódon, hogy az a juttatás a népi közösség anyagi érdekein keresztül annak erkölcsi és szellemi érdekeit is szolgálja.

Az értékesítésből származó tiszta haszonból a termelés három alaptényezője, mégpedig a tervezés, a munka és a tőke egyenlő arányban részesül. Ez nemzetgazdálkodásunk egyik alaptétele és szocialista lényege.
Gazdasági életünk alapját az az elv jelenti, hogy népi közösségünk megélhetése biztosítandó elsősorban és csak ezen feltétel teljesítése esetén engedjen meg az államhatalom olyan értékesítési politikát és olyan nyereségeket, amelyek egyrészt biztosítják a népi közösség szükségleteit, másrészt pedig lehetővé teszik a termelésben közreműködő magánvagyonok fejlesztését.

VI. Külpolitika

A Hungarizmus külpolitikája a nemzetközösség, a konnacionalizmus el vén épül fel, amely az egymásra utalt nemzetek érdekszövetségét, tömörülését, politikai és gazdasági közösségét jelenti, az egyes nemzetek nemzeti önállóságának csorbítása nélkül. A nemzetközösségben sem egymás fölé, sem alárendelt, hanem csak egymás mellé rendelt nemzetek vannak. Egy évezred súlyos, véres történelme félreérthetetlenül bebizonyította a magyar népnek, hogy milyen más népekkel vállalhat társ- és sorsközösséget.

A magyarság ezer esztendős történelme folyamán három súlyos sorscsapást szenvedett el: Az egyik 1240-41-ben a Muhi pusztai vereséggel kezdődő ú.n. tatárjárás volt, amikor a mongol hordák végigpusztították a Magyar Birodalom területét, kifosztva és kiirtva mindent, ami útjukba került. A menekülni kényszerült magyar királyt egyetlen szomszédja sem segítette, sőt súlyos helyzetét kihasználva, megzsarolták. Ezt a súlyos sorscsapást a magyarság a Magyar Birodalom területén akkor élt népekkel együtt szenvedte végig.

A másik súlyos sorscsapás 1526-ban a mohácsi csatavesztéssel kezdődő és másfél évszázadon át tartó ú.n. török hódoltság volt, amely alatt ismét a Magyar Birodalom területén élt népek és elsősorban a magyarság harcolt, vérzett és pusztult a török megszálló elleni harcokban. Az oszmán hódító törekvés a 150 év folyamán szinte sohasem jutott túl a Magyar Birodalom nyugati határain. Ezt a végzetes, majdnem megsemmisítő csapást is nagy részben a magyarságnak kellett elszenvednie.

A harmadik pusztító csapás az 1945-ben bekövetkezett szovjetorosz megszállás. Most is mint mindig a magyarságot irtják tűzzel-vassal, a magyarságot Ítélte halálra a pánszlávizmus éppúgy, mint a bolsevizmus. Magyarország egész területe áll megszállás alatt, amelyet teljesen kirabolnak és tönkretesznek, és most is, ebben a borzalmas sorsban, mint ezer év alatt mindenkor, a Magyar Birodalom területén élő népek osztoznak a magyarsággal.
A Hungarizmus ezt a kemény élet által kovácsolt társ- és sorsközösséget veszi alapul a magyar sorskérdések jövő kialakításánál. Ezért álláspontja nem is lehet más, minthogy elvet minden olyan szándékot, amely olyan nemzetekkel akarja egy államszövetségbe kényszeríteni, amelyek sohasem osztoztak nehéz sorsában. Az ilyen konföderációs terveket természetellenes, erőszakolt, a magyar nemzet érdekeivel ellentétben álló és csak egyes érdekcsoportok öncélú szándékainak tartja, miért is ezek ellen teljes erővel küzdeni fog.

A Hungarizmus figyelembe veszi a történelmi hagyományok erejét, nem felejti, hogy Magyarország ezer év óta szinte megszakítás nélkül királyság volt, figyelembe veszi a Magyar Szent Korona összetartó erejét s ezért a nemzeti királyságot tartja Magyarország jövendő államformájának. Azonban mind az államforma, mind pedig az államfő kérdésében csak az egész magyar nép dönthet népszavazás keretében akkor, amikor ennek összes előfeltételei megadatnak.

VII. ÖSSZEFOGLALÁS

A hungarista ideológiának ezt a tömör kivonatát a következőkben foglaljuk össze:
1. A Hungarizmus, mint ideológia a következő jelszót írja minden magyar szívébe és értelmébe: A Nemzet jövője mindenekfelett. Azonkívül, részletes elvi alapokat nyújt a Hungarista Mozgalom számára.

2. A Hungarizmus, mint mozgalom arra törekszik, hogy ideológiájában lévő elveket átvigye a gyakorlati életbe.

3. A Hungarizmus elveti a nemzeti társadalomnak természetellenes rétegeződését és az állandó osztályharcot jelentő, osztályokba való sorolását: felső osztály, középosztály, alsó osztály. Ehelyett társadalmi szemléletében a hivatásuknál fogva kialakult természetes csoportokat tartja a nemzeti társa dalom összetevőinek. Ezek: a nemzetfenntartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a Nemzet halhatatlanságát biztosító nő, a Nemzet jövőjét biztosító gyermek és a nemzetvédő katona. A hungarista társadalmi rétegeződésnek eme tényezői sohasem egymás alá vagy egymás fölé, hanem mindig egymás mellé vannak rendelve.

4. A föld azé, aki ezt felelősen megműveli, tehát elsősorban a paraszt felelős tulajdona. Az egyéni nagybirtokrendszer végleg a múlté. Az erőszakkal létesített kolhozok felszámolandók.

5. A "bérmunkás" a munkabéke ellensége. Munkabéke csak akkor valósulhat meg, ha a munkás nemcsak felelős munkát végez, hanem a termelés hasznának is élvezője.

6. Az értelmiség régi fogalmazását elvetjük. A hungarista értelmiséget nem kizárólag az eddig középosztálynak nevezett csoport alkotja, hanem a hivatás csoportok mindegyikéből tudásuk és rátermettségük alapján kiemelkedett egyének képezik a nemzetvezetésre hivatott értelmiséget.

strong>7. A nő hivatása az anyaság. Katasztrofális népi állományunkat tekintve, mozgalmunk legfontosabb feladata minden eszközzel odahatni, hogy a magyar nők hivatásukat teljes mértékben teljesíthessék.

8. Az ifjúság a jövő záloga. Bőséges gyermekáldás nélkül a legéletrevalóbb tervek mellett is bizonytalan a Nemzet jövője.

9. A nemzeti társadalom, a hungarista népi közösség erkölcsi, szellemi és anyagi érdekei védelmét a Nemzet honvédsége, a hungarista katonaság biztosítja. Ez a fegyveres nemzet védi a népi közösséget bármely oldalról jövő ellenséges támadásokkal szemben.

10. Erkölcsi életünk alapja a keresztény vallás. Az erkölcsi életet művelő egyházak erős támaszai vagyunk, de a Nemzet érdekeivel ellentétes, idegen politikai célokat támogató egyházi megnyilvánulásokat elutasítjuk.

11. Külpolitikánk alapja a konnacionalizmus. Az egymásra utalt népek társ- és sorsközösségének munkálói vagyunk.

12. Hiszünk a magyar népben, hiszünk a magyar nép jövőjében. Hiszünk célkitűzéseink igazságában, erejében és győzelmében.

BEFEJEZÉS
Évekkel ezelőtt feltett kérdésre adjuk meg itt tömören a sokak által várt választ, íme, ez a Hungarizmus lényege.
Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket majdnem kizárólag azok, akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de végzetes felületességgel habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanú halált emelt fővel és megingathatatlan hittel a Hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szó jogán azt mondotta:

"Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a Hungarizmusban tudja megtalálni."

A Nemzet életében minden generációnak megvan a maga történelmi fel adata, amit népe és nemzete érdekében elvégezni kötelessége. Ha egy generáció beteg s nem ismerte fel azokat a feladatokat, melyeknek elvégzése reá hárult volna, az el nem végzett feladatok megmaradnak és még nagyobb súllyal nehezednek a következő generációkra, esetleg olyan súllyal, hogy ezek összeroppannak alatta.
A mi feltétlen meggyőződésünk, hogy a mostani és a jövő magyar generációk történelmi feladatát képezi a Magyar Birodalomnak hungarista alapon való felépítése. Hisszük és hinni akarjuk, hogy a mostani szörnyű pusztulás után ezek a generációk felismerik történelmi feladatukat és minden erő feszítéssel el fogják végezni azt.
Erre szólítjuk fel minden magyar testvérünket, hungaristát és nem hungaristát egyaránt. Aki elfogultság nélkül olvasta el azt, hogy mi a Hungarizmus és önzetlenül akar dolgozni Hazánk felépítésén, bizonyára megfogja kezünket és együtt küzd velünk a hungarista Magyar Birodalomért. Akkor nem haltak hiába vértanúhalált legjobb magyar testvéreink!

Úgy legyen! KITARTÁS!

Henney Árpád
(1951 évi augusztus hó)