width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.04.04.

2008. április 4., péntek

Nem felszabadulás hanem megszállás

Nem felszabadulás hanem megszállás

ÁPRILIS 4. – GYÁSZNAP!

Nekik felszabadulás, nekünk gyásznap

Akikért nem építenek Múzeumokat, akikért nem szólnak a harangok! Újra és újra, minden évben a második világháború végét és a felszabadulást ünneplik azok, akik a legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak véréből!

"Magyarországon 200 ezer halott felett 470 ezer megbecstelenített, vérbajjal fertőzött asszony és leány nyöszörgött orvosságért. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént. Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán porbazúzva megadja magát a pénz hatalma előtt. Korábban tíz szabad ország egy tizennegyediknek az uralma alá került, s ezzel az Atlanti Charter „eszményeiért” folytatott keresztes háború 59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával végetért."

Dr. Padányi Viktor

A német és brazi állampolgár, Leonora Geier-Cavoa jelenti és ezt esküvel bizonyítja:

1945 február 16-án egy orosz hadosztály elfoglalta a RAD tábort Vilmseenél Neustettinben. (RAD= Reicharbeitsdienst, birodalmi munkaszolgálat). Hirtelen hangos kiáltozást hallottam, és két orosz öt lányt hozott be. A komisszár megparancsolta, hogy vetkozzenek le. Ahogy ezek szégyenlosségbol nem akartak levetkozni, engem, mint brazíliai állampolgárt kényszerítettek arra, hogy vetkoztessem le oket. Ezután átmentünk az udvaron a régi üzemi konyhába, melyet teljesen kiürítettek, csak az ablak mellett maradt egy pár asztal. Rettenetesen hideg volt, és a sajnálatra méltó lányok reszkettek. Most két lengyel jött be, akiken csak nadrág volt, és akiknek láttán a lányok fölsikoltottak. Gyorsan megfogták az elsot, háttal az asztalra hajlították, míg csontja kattant. Majdnem elájultam amikor egyikük kihúzta kését, és jobb mellét a többiek elott levágta. Akkor egy pillanatra megállt, majd a másik oldalt is levágta.

Még soha sem hallottam embert olyan kétségbeesetten sikoltozni, mint ezt a lányt. Akkor a szörnyeteg még többször az altestébe szúrt, amin az oroszok röhögtek. A következo kegyelemért sírt, de hiába. Mivel o különösen csinos volt, az volt a benyomásom, hogy a szörnyu munkát akarattal lassan csinálták. A másik három teljesen összeroskadt, anyjukat hívták, és gyors halálért könyörögtek, de nekik is ugyanez lett a sorsuk. Az utolsó még félig gyerek volt. Neki a húst addig tépték le a bordáiról, amíg a fehér csont tunt elo.

És újra behoztak öt lányt. Ez alkalommal kiválogatták oket elotte: Mind jólöltözött és csinos volt. Amikor meglátták elodeik megcsonkított tetemét, sírni és kiabálni kezdtek. Csekély erejükkel védekezni próbáltak. De ez nem segített rajtuk, a lengyelek mind kegyetlenebbek lettek.az egyik testét hosszában vágták föl és egy doboz gépolajat öntöttek bele, melyet meg akartak gyújtani. Egy másiknak egy orosz a nemiszervébe lott, mielott levágták a mellét. Nagy örömrivalgás tört ki, amikor egy szerszámosládából egy furészt hoztak be. Most ezzel tépték szét a lányok mellét, amitol rövid idon belül vérben úszott a padló. A vér mámora kapta el az oroszokat. Folyamatosan hozták be a lányokat. Szinte mint vörös ködben láttam az eseményeket, mindig újra meg újra hallottam az embertelen ordítást a mellek szétvágásánál, és a hangos sóhajt a nemiszervek szétverésekor.

Az egyik lány nem vetkozött le teljesen. Melltartóját olajjal itatták tele és fölgyújtották. Míg fölsikoltott, egy vékony fémrudat vezettek a hüvelyébe, míg ez a köldökén jött ki.

Az udvaron husángokkal öltek meg lányok egész csoportjait, miután a legcsinosabbakat a kínzókamra számára kiválogatták. A levego tele volt a sokszáz lány halálsikolyával. De ahhoz képest, ami itt történt, az agyonütés szinte megváltás volt. Ahogy késobb megtudtam, az orosz megszállás elso három napján körülbelül kétezer lányt öltek meg.

Hasonló események előfordultak minden, a vörös hadsereg által megszállt területen.

Az április 4-ei dátum mindamellett hamis, ugyanis Sztálin szovjet diktátor parancsára hiába április 4-e volt az Ausztriába benyomulás napja a Vörös Hadsereg számára, ezt a dátumot nem tudták tartani. Még az országhatároktól jóval távolabb, Kőszeg térségében április 10-én is harcok voltak (sőt a kommunista rezsim hivatalos verziója szerint április 4-én utolsónak elfoglalt Nemesmedves egykori lakói szerint még helyben is április 11-ig folytak a harcok.

1945. április 12-én a Magyarországot megszálló vörös hordák egy kis Vas megyei falunál Nemesmedvesnél átlépték a határt, és benyomultak az osztrák területekre. A XX. század Magyarországának második nagy tragédiája ebben az akcióban öltött testet, hiszen a trianoni területrablás után most az évtizedekig tartó szovjet megszállás előkészítésének egyik utolsó aktusa zajlott le. Nemesmedves külterületén ugyanis még április közepén is folytak a harcok.
Ma már tudni, valójában nem április 4-e ez a szégyenletes dátum, amelyet az elnyomott és kalodába zárt magyarság csaknem négy évtizeden keresztül rendőrbotok árnyékában, dühét, mérgét visszafojtva felsőbb parancsra ünnepelt. Felszabadulásnak nevezték ezt az eseményt azok a vörös talpnyalók, a nemzetgyalázó csürhe szolgálatába szegődtek. Hiába volt a dicsőséges ellenállás, hiába ontotta vérét a magyar baka, hiába adta életét a budai várból kitörő, az állati ösztöneit kiélő szovjet csőcselék meggyalázott asszonyokon, gyermeklányokon átgázolva ölte a magyart, ahol érte.

Mert mit hozott nekünk a Lenin fiúk utódainak gyűlöletes uralma? Az új kunbélák terrorját, Roth Manó, a gyalázatos vezér mindent elsöprő hatalmának kiszélesedését, az ÁVO-t, a gettót, a gulágot, a munkatáborokat, az internálásokat, a megnyomorított, meggyilkolt emberek többszázezres tömegét. Majd Kádár Csermaneket, az országot gazdaságilag is tönkretevő gulyáskommunizmust. A magyar nem sírós fajta. Nem sebeit nyalogatja, nem valós vagy vélt sérelmeit felnagyítva kér és követel, csak az igazságra áhítozik. A testi-szellemi terror időszakát próbálta feledtetni '56, hogy dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk ismételten orosz eltiprása után tovább folytatódjon a nemzet-, ember- és szabadságellenes politika. A ruszki hordák kitakarodtak ugyan, de még mindig nincs rend a fejekben. Azt az időszakot éljük, hogy az egykori hű szövetségesek, szovjetbarát árulók a demokrácia álarca mögé bújva tovább szolgálják régi uraikat. Hogy ne legyen rend ebben az országban. Hogy ne ébredjen fel gumibottal és ideológiai butítással végrehajtott álomkórjából a magyar nemzet.

Mert itt most demokrácia van. S ez azt jelenti, hogy mindent lehet. Senki sem szól annak a pár szenilis nyugdíjasnak, egykori ÁVO-s verőlegénynek, markotányos nőnek, vagy börtönpribéknek, hogy ne nyalogassa meg a vörös csillagos emlékmű talpazatát. Itt most demokrácia van, és senki sem emeli fel szavát, ha a véres szájú kommunisták és késői utódai még most is felszabadulásnak nevezik a nemzetárulást és lélekrombolást.

Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) mesterségesen kialakított hamis tudat következményének tartja azt az állítást, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot. A vitában az is megfogalmazódott, hogy a zsidóság egyértelműen felszabadításként élte meg a történteket.

A Vörös Hadsereg nem felszabadítani, hanem hódítani akart, -amit meg is tett– és ennek érdekében megszállta az útjába eső országokat. Egy világháborús vereségnek éppúgy vannak szándékolatlan következményei, mint egy természeti katasztrófának.

Történelmi tény, hogy Magyarország a vesztesek oldalán zárta a II. világháborút, aminek következtében sorsa a győztes hatalom általi megszállás lett. Ennek ellenére több mint négy évtizeden keresztül tartott az a történelemhamisítás, miszerint mi felszabadultunk. Noha a győztes birodalom azóta összeomlott, és feladni kényszerült területi hódításait, - vagyis valójában felszabadultunk - a békés rendszerváltás következtében átmentődött kollaboráns réteg politikai haszonszerzés végett továbbra is hangoztatja felszabadítás elméletét

források : Deport 56, wikipédia