width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2014. okt. 31.

2014. október 31., péntek

Ki hívta? Kik és miért küldték ide andré badfriend bajkeverőt?!

Ki hívta? Kik és miért küldték ide andré badfriend bajkeverőt?!

Kemény tény, hogy andré goodfriend aki se nem jó se nem magyarbarát CSAK a ballib pártokat propagálja : lmp, együtt, pm, mszp, liberálisok azaz mlp.

Jobbikot nácizza, Fideszt is hasonló okból támadja : neki még ez is sok, pedig nem is igazán nemzeti érdekű a kormány minden intézkedése! Mi lenne, ha visszajönne a ballib? Nagytőke, bankok, multik teljes adómentessége, dereguláció, privatizáció : áron alul, haveroknak. A fideszes adóztatás se kutya, sokallja a Jobbik is, sok mindenen változtani kell azért vitatkoznak most is a jövő évi, 2015-ös költségvetés kapcsán. A Jobbik ellenez minden olyan változtatást, ami az emberek életét TOVÁBB nehezítené, aztán általában sajna leszavazza a kétharmad. És szerencsés esetben később mégis félig-meddig a jobbikso javaslatok alapján alakul a végleges törvény, vagy intézkedés.

Idegen megbízásból, feneketlen pénzesszákból szervezkedve, propagandázva hatalomra kerül megint gyurcsány, bajnai, akárki neolib klón, mi lenne akkor? Az átlagpolgárok számára megszorítások, új adók és adóemelések százai jönnének, a szoclibek még a félliberális, hintapolitikus Fideszesek különféle nép-sarcolásait is keveslik !

Békemenet egy dolog, másik meg hogy a 2010 előttiek bármilyen utcai tömegmozdulás esetén a fél várost lezárták, illetve verették a népet, szemeket lövettek ki. Van egy jósági sorrend, igen.

Bokrosuk például komoly ingatlanadót akart bevezetni Budapesten, és sokszorosára akarta (hála Istennek, csak volna) emelni a fővárosi tömegközlekedés jegyárait. Bajnaiék eltörölnék a minimálbért. Csak pár kiragadott példa, sok van még...

Eléggé jelzi, kik és miért küldték ide andré badfriend bajkeverőt. Antiszociális nemzetellenesek szeretik, mert az ő ügyük ügynöke, nyíltan vállalva pártosságát személyesen is segít a szocionistáknak visszakerülni a hatalomba, a háttérhatalom katonája, ama nemzetközi erőtéré ami felülírná a népakaratot az ország elszigetelésével, lejáratásával, rágalomkampányaival és de főleg pénzzel.

A látszatra sem adnak már a cionisták. Szadista öntetszelgés a cionista világbirodalom helytartóitól és janicsárjaitól, hogy a népakarat ellenében IS buktatjuk a kormányt, illetve magát a népakaratot is úgy alakítjuk ahogy nekünk tetszik. (háttérben kárörvendően kaján röhögés a gojokon, mint a haha elnevezése is) Usa vetett be eddig egyetlenként atombombát, a vereségre álló Japánnal szemben, és hány háborút kezdeményeztek az után is? Csak még elvetemültebbekké váltak, a totális gátlástalanság jellemző az amerikai egyesült államokra. És a helyi ügynökeikre is, beleérve a független álcivileket. A bibsi móra veronikát :) aki norvég alapos vezető :) maga obama barack fogadta, az akármilyen de akkor is Magyarországot képviselő Szíjjártó nagykövetünket pedig csak egy sima hivatalnok! Ezek nem tisztelnek minket, hát mi se tiszteljük őket.

Az meg milyen libsi duma már, hogy jaj mi lesz ha nem tiszteljük a seggfej ami nagykövetpótlékot, mert mekkora hatalom az usa, hát ha emiatt jogot formál a magyar belpolitikába való nyílt beavatkozásba, és fenyegetőzik, akkor magyarellenes diktátor, puccsista, imperialista népelnyomó hatalom az elemi logika és a józan ész szerint.

Kivétel, mert "a világ legfeljettebb demokráciája" meg "Közel-Kelet egyetlen demokráciája"? Fenét. Kivéve a gyevi bíró = hazugságra és erőszakra épülő globális diktatúra.

Annyit oroszoznak a libsik, valaki olyan írt ennek az andrénak, aki 1956-ban a népfelkelésben vett részt :

"Ha én miniszterelnök lennék, huszonnégy órát adnék, hogy eltakarodhasson – olvasói levél M. André Goodfriend megbízott amerikai ügyvivőnek"

Posted on 2014/10/31 by Nifadmin André Goodfriend, megbízott Ügyvivő úrnak

http://internetfigyelo.wordpress.com/2014/10/31/ha-en-miniszterelnok-lennek-huszonnegy-orat-adnek-hogy-eltakarodhasson-olvasoi-level-m-andre-goodfriend-megbizott-amerikai-ugyvivonek/

Az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége

Szabadság tér 12.

(fordítás angolból)

1052 BUDAPEST

2014. október 29.

Goodfriend Úr!

A helytartó: M. André Goodfriend

Először is engedje meg, hogy gratuláljak Önnek a magyar nemzet szolgálatában tett lépéséért, amellyel lerántotta a leplet kormányának legbensőségesebb kívánságáról és legtitkosabb machinációiról. Vagyis az Amerikai Egyesült Államok kormányáról. Múlt vasárnapig vagy majdnem addig különösen baráti érzésekkel viseltettünk az Ön országa iránt, igyekezve hinni abban, hogy állításai szerint a szabadság, az igazság, a tolerancia, az emberi jogok és így tovább, igaz védelmezője. Hinni akartuk, hogy az Egyesült Államok, bár önmaga által kinevezett „Világ Csendőre" azért kiáll, és megvédi azokat a magas eszméket, amelyeket idézni mertem, s amelyekkel felruházni mertem országát.

(Tartózkodom felsorolni azokat a korábbi csalódásokat ezen a téren, amelyeket Magyarországra akkreditált elődjei követtek el legalább is 1989 óta, kezdve Mark Palmer úrral, a liberális eszmeárúk felejthetetlen szatócsával. De követői sem voltak sokkal jobbak nála.)

Ámbár mi magyarok azzal elfoglalva, hogy egy demokratikus államot hozzunk létre, ahol mindenkinek jogai védettek – a világ kommunizmus összeomlott kísérlete helyett, reméltük, hogy a világ csendőre az elmúlt huszonöt évben harcolva Kuvaitban, Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, a Közel-keleten, Észak-Afrikában – elismeri erőfeszítéseinket. S a politika-csinálók, az USA kormánya ügyet sem vetett rá.

Az USA inkább úgy döntött, az időközben bukott kommunista rend maradékainak oldalára áll, akik most magukra öltötték a liberalizmus kívánatos gúnyáját, bár csak egyre képesek: kiszolgálni az urat, a parancsolót, aki megmondja mi a teendő – s ugyanakkor kézzel fogható, materiális javakkal bőségesen kompenzálja őket.

2013 augusztusa óta, mióta Ön fölbukkant Budapesten csak bámultunk az új ügyvivő „új diplomáciai stílusán", mellyel nap, mint nap beavatkozik a vendéglátó állam belső, napi ügyeibe. Az a tény, hogy elődje, Eleni Tsakopoulos Kounalakis, a kaliforniai ingatlanügynök nem volt igazán diplomata, megkönnyítette önfejű hóbortjainak elviselését. Ennyi elég.

Azonban Ön, egy vérbeli diplomataként képviseli a világ leghatalmasabb államát egy igen kissé hatalmas, Közép-kelet Európai országban. S ez a nemzet nem felejtette el azokat a barátságos kijelentéseket, amelyek amerikai politikusok száját hagyták el valaha is 1956 októbere óta, s elvárta, hogy legalább az ország demokratikus választásainak eredményét a nemzet akarataként fogadják el, s nem ennek a világ-hatalomnak (képzelt vagy valós) érdekei megsértéseként fogják föl. Mi sorban ötször döntöttünk a kormányunk teljes támogatása mellett, mert úgy hisszük, ez a kormány az ország javára fog dolgozni.

Tizenöt hónapja, hogy Ön elfoglalta álláshelyét a budapesti Szabadság téren. Mi pedig döbbenten azon gondolkozunk, Önt az USA kormánya ehhez a kormányhoz akkreditálta vagy inkább a szétaprózott, egyre növekvően intoleráns liberál-kommunista vagy anarchista ellenzékhez. Az Ön múlt vasárnapi fellépése ellenére, amely szerint élvezte a „veszett computer-imádók cirkuszát" még mindig remélünk egy diplomatikus lépés megléptét.

Megtehetné például, azokkal az információkkal, amelyek alátámasztják a megalapozatlan vádakat a kormánykörökben fellelhető korrupciós ügyekben. Az ilyen típusú alaptalan vádaskodás nem más, mint zaklatás, gyötrés. Ez NEM öröm számunkra, mert az Ön országának a világban elfoglalt helye következtében egy ilyen állítás mélyen sértő egy kisebb nemzet számára, különösen, amikor 1956-os harcainkra emlékszünk, s esélyünk sincs a védekezésre. Nagy Testvér! Ne hidd, hogy mindig Neked van igazad!

Ha én miniszterelnök lennék ebben az országban, huszonnégy órát adnék, hogy eltakarodhasson, mert Ön nem kívánatos! S ha hozzátehetem, az Önt leváltandó sem lenne az mindaddig, amíg országa vagy kormánya nem tanulja meg, hogyan kell felnőnie az általa prédikált magas eszményekhez.

Mindaddig pedig naponta fog emlékeztetni bennünket az 1945 és 1989 között elszenvedett elnyomásra, a Szovjetunió uralmára. Az Ön uniója egyre inkább válik hasonlóvá ahhoz a másikhoz. És ilyen barátokkal kinek kell ellenség?

Az USA elárulta barátságunkat, elárult bennünket.

Isten Önnel!

v.Hajdú Szabolcs

(1956 egyik túlélő rebellise)

XX14 – 179.EN.

Mr. M. André Goodfriend Chargé d'Affaires

Embassy of the UNITED STATES OF AMERICA

Szabadság tér 12

1052 BUDAPEST

29. October 2014.

Mr. Goodfriend,

First of all I would like to congratulate you for services rendered to the Hungarian Nation by unveiling the innermost wishes and secret machinations of your government. That is the government of the United States of America. Until last Sunday or nearly until then we had particularly warm feelings towards your country wanting to believe in her allegation of being the defender of freedom, justice, tolerance, human rights and so on. We wanted to believe that the United States was "the policeman of the world" – 'though self-appointed – because she wanted to stand up for and defend all those high ideals I dared to quote, and dared to credit your country.

(I will refrain from listing previous disappointments in this subject inflicted by your predecessors accredited to Hungary since 1989, starting with Mark Palmer, the unforgettable vendor of libertarian "goods". His followers were really not much better.)

However we, Hungarians going about the business of establishing a democratic country with guaranteed rights for all – in place of the collapsed experiment of world communism – were hoping and expecting that "The World's Policeman" fighting in Kuwait, in Iraq, in Afghanistan, in Pakistan, in the Near-East, in Northern Africa during the last twenty five years will recognise our efforts. Alas, the policymakers, the government of the USA did not take any notice of it.

This USA rather more decided to side with the remnants of the defunct communist system now dressed in the desirable attire of liberalism, although they were capable of only one thing: to serve a ruler, an overlord telling them what to do – and who thereby amply compensated them with tangible, worldly goods.

Ever since you appeared in Budapest, in August 2013, we were amazed at the "new diplomatic style" of a Chargé d'Affairs meddling in the daily politics of the hosting nation. The fact that your predecessor, the Californian realtor, Mrs. Eleni Tsakopoulos Kounalakis was not a real diplomat, made it easier to put up with her capriciousness. Let it be there. However, with you appearing on stage, a full-fledged diplomat came to represent the most powerful nation on Earth in a less-than-powerful, Central-east European country. This nation was remembering all those friendly utterances that had left the mouths of American politicians ever since October 1956 , and expected at least the acceptance of the democratic elections in this country as the will of the nation, not an affront to the (real or imagined) interests of this world power. We have voted full support to this government for five times in a row, because we think it is acting for the improvement of our country.

Fifteen months have passed since you took up office in Szabadság square, in Budapest and we may watch in amazement whether you are appointed as representative of the USA to this government or to the dismembered, increasingly intolerant looser, to the liberal-communist or anarchist opposition. Despite your performance last Sunday when you were enjoying the "circus of the lost computer-freaks" bombarding the headquarters of the Fidesz, we still expect some sign of a real diplomatic step.

You could start with the information underlying the undocumented allegations of corruption in government circles. An unfounded allegation of this type is nothing else but harassment. It does NOT please us, because due to the position of your country in the world such a lie is deeply injurious to a small nation especially in the days we remember our struggle in 1956 and we are having denied even the smallest chance to defend ourselves. Big Brother! Do not think that you are always right!

If I were the prime minister of this country, I would give you twenty four hours to clear out, because you are unwanted. And, if I may add, a replacement is not desirable either until your country or her government learns to live up to the preached high ideals.

Until then we shall be reminded daily of the oppression between 1945 and 1989, of the reign of the Soviet Union. Your Union is more and more reminiscent of that other one! With friends like these, who needs enemies?

The USA betrayed not only our friendship, she betrayed us.

Wishing you fare well

S.A. vitéz Hajdú

(a surviving rebel of 1956.)

US Ambassadors to Hungary – Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetei Magyarországon:

Eleni Tsakopoulos Kounalakis 2010 – 2013

April H. Foley 2006 – 2009

George Herbert Walker III. 2003 – 2006

Nancy Goodman Brinker 2001 – 2003

Peter F. Tufo 1997 – 2001

Donald M. Blinken 1994 – 1997

Charles Thomas 1990 – 1994

RMH Mark Palmer 1986 – 1990

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Szervezett hírhamisítás, Ulfkotte: a német médiát a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke irányítja az USA szája íze szerinti transzatlanti kapcsolatok és Izrael érdekében

Szervezett hírhamisítás, Ulfkotte: a német médiát a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke irányítja az USA szája íze szerinti transzatlanti kapcsolatok és Izrael érdekében

A németországi újságírók kötelesek a zsidó Soros és Rockefeller érdekeit szolgálni

Udo Ulfkotte már könyve elején leszögezi, hogy a német hírekre a legnagyobb befolyást az Egyesült Államok és Izrael gyakorolja. Olyan kézikönyveket is említ, amelyek rögzítik, mely minőségi médiumokra kell hatást gyakorolni. E médiumok merő véletlenségből ugyanazok, amelyekben hazánkról a legvehemensebb támadások jelennek meg.

LEGNAGYOBB NÉMET BESTSELLERRŐL TOTÁLIS A HALLGATÁS

Ulfkotte: a német médiát a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke irányítja az USA szája íze szerinti transzatlanti kapcsolatok és Izrael érdekében

A Frankfurter Allgemeine Zeitung volt külpolitikai szerkesztője és haditudósítója a „civil" szervezetekről és George Sorosról is ír

Udo Ulfkotte 17 éven át a vezető német konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) külpolitikai szerkesztője, illetve haditudósítója volt. Kötete szeptember 11-én látott napvilágot a német könyvpiacon Megvásárolt újságírók – Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát címmel. Annak ellenére, hogy a legnagyobb német internetes könyvterjesztő, az Amazon.de csak szeptember 22-én kezdte árulni, néhány nap alatt sikerlistájának a csúcsára hágott. Vagyis Németország legnagyobb példányszámban vásárolt könyve lett. Miközben erről a megasikerről a német sajtó egyetlen szót sem ejtett.

A kínos hallgatás oka egyszerre a könyv tartalma és szerzője. A 336 oldal terjedelmű, mintegy hatszáz lábjegyzettel ellátott művet nem lehet a szokásos „összeesküvés elmélet" felkiáltással elhessegetni, hiszen a szerző maga is több mint másfél évtizeden át Németország legtekintélyesebb napilapjának szerkesztője volt. Ezért könyvében több helyen bocsánatot kér és kijelenti, szégyelli, amit tett. Vagyis azt, hogy pénzért, luxusutazások és egyéb juttatások fejében azt írta, amit megrendeltek tőle.

Ulfkotte táblázatokban mutatja be, hogy Németország legnagyobb médiumainak vezetői és elit újságírói név szerint mely lobbiszervezet/ek/ tagja vagy hová vannak „bekötve". Néven nevezeti azokat is, akik a kulisszák mögött a médiát propaganda szempontból egyetlen irányban befolyásolják. Ilyenkor csak a hallgatás a kivezető út. Mert az sem jön be, ha az érintettek összeesküvés-elméletek felemlegetésével akarják hitelteleníteni a mondanivalót. Vagy mint nálunk szokták a főleg Soros-támogatású portálok, amelyek vicsorító kínjukban holdfénynél hódbőrbe varrt iratokról, paksi csőszkunyhóba tévedt jugoszláv búvárokról „konteóznak". Márpedig a kötetben igen egzakt módon bontakozik ki az, ahogyan például a David Rockefeller által alapított Trilaterális Bizottság, a Bilderberg csoport és más transzatlanti intézmények szabják meg az irányt a médiának.

A könyvben bőségesen adatolt valóság a legvadabb „konteós" képzeleten is túltesz. Hiszen arra is fény derül, hogy a német szerkesztőségekben (!) dolgozó titkosszolgálati ügynökök olykor azt is megszabják, hogy ismert újságírók közül kinek a neve alatt jelenjék meg egy-egy előre megírt cikk. Amiért persze az illető busás pénzjutalomban részesül.

A FAZ korábbi munkatársa leszögezi: teljesen mindegy, hogy melyik német lapot vesszük meg, mely német tévéadót nézünk: egyforma és manipulált üzenetet kapunk. Amire a németek egyre inkább ráébrednek. Ezért esnek drámai gyorsasággal a nyomtatott lapok példányszámai. Könyve végén Ulfkotte egyenesen lázadásra szólítja fel honfitársait: még kevesebb lapot vásároljanak, hogy még több hazug, megvásárolt újságíró maradjon munka nélkül. Azok, akik hatalmas kenőpénzért teljesítik irányítóik utasításait. Miközben arra biztatja olvasóit, hogy egyes, eddig nem manipulált, internetes forrásokat olvassák, melyek közül fel is sorol néhányat.

A szerző pontosan bemutatja azt is, mely adó vagy mely lap melyik politikai párthoz tartozik. A „független" közszolgálati ZDF televízióban például csaknem minden szerkesztőnek párttag könyve van. A német médiában a „nézetek sokszínűségét" pedig csak tetetik. A valóság az egyen hazugság, legyen szó az amerikai külpolitikáról, az USA elnökéről vagy az euró hasznosságáról. Itt jegyzendő meg, hogy néhány éve már kiszivárgott annak a szerződésnek a szövege – és a Wikipediára is felkerült -, amelyet minden olyan újságíróval aláíratnak, aki az Axel Springer óriáskiadó valamelyik lapjához szegődik el, mint a vezető német bulvárlaphoz, a Bild-hez, vagy a hazai balliberálisaink által szintén oly kéjjel „német jobboldali konzervatív"-nak nevezett Die Welt-hez. E szerződés öt pontja közül az egyik a transzatlanti kapcsolatok támogatása, a másik Izrael állam lényegi jogainak és a zsidó-német megbékélés előmozdítása.

Ulfkotte maga is titkosszolgálati szakértő, és tagja volt az amerikai Marshall Memorial Fund nevű, szintén a „transzatlanti baráti kapcsolatok elmélyítésén" dolgozó szervezetnek, amely egyike a német médiát irányító intézményeknek. A szerző már könyve elején leszögezi, hogy a német hírekre a legnagyobb befolyást az Egyesült Államok és Izrael gyakorolja. Olyan kézikönyveket is említ, amelyek rögzítik, mely minőségi médiumokra kell hatást gyakorolni. E médiumok merő véletlenségből ugyanazok, amelyekben hazánkról a legvehemensebb támadások jelennek meg.

Az amerikai hadügyminisztérium hosszú évek óta dollár milliárdokat költ arra, hogy világszerte a neki megfelelő propaganda jelenjék meg a médiában, tudjuk meg szintén. E minisztérium egyik ilyen törekvése, hogy Amerikát kedvező színben tüntesse fel, míg Oroszországot a gonosz országának.

Egy Lengyelországból a II. világháború idején menekült zsidó család gyermekeként Németországban felnőtt Josef Joffe, a balliberális Die Zeit című hetilap kiadó-főszerkesztőjéről sok szó esik a könyvben. Ő egy CIA-hez közeli agytrösztnek, az Aspen Institute-nak is a tagja. Joffe médián túli szerepéből Ulfkotte majd húszat sorol fel, beleértve az olyan igazgatótanácsi tagságot, mint a New-yorki Goldman Sachs alapítvány, az izraeli Ben Gurion Egyetem vagy a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete. A Die Zeit szintén a mindenkori jobboldali kormányok idején Magyarországot támadó német médiumok frontvonalába tartozik.

A szerző részletesen ismerteti nem csak a megvásárolt újságírók által leírt hazugságokat, de azt is, hogy milyen esetekben kell hallgatniuk. Mint amikor haditudósítóként szemtanúja volt, hogy az 1980-tól 8 éven át tartó Irak-Irán háborúban Irak német gyártmányú mérges gázt vetettek be. Arról egyetlen sort sem írhatott és az elgázosított iráni holttestekről készült fotóit se helyezhette el lapjában.

Ismerteti azt is, hogy kik állnak egyes nemzetközi újságíró szervezetek mögött. A „sajtószabadságot védő" és az egyes országokban meglévő sajtószabadságot osztálozó Tudósítók Határok Nélkül nevű szervezetről például azt írja, a mögött korábban az amerikai külügyminisztérium és George Soros /ne hamisítsuk meg hivatalos nevét/ állt.

Ulfkotte kitér az újságírókat irányító szervezetek funkciójának bemutatására is. A Trilaterális Bizottságról azt írja, hogy számára a „globális kormányzás kormányok nélküli kormányzást, kormányok nélküli világuralmat jelent". Hozzáteszi: e bizottság „világszerte szét kívánja rombolni az állami funkciókat és úgynevezett nem kormányzati (civil) szervezeteket használ fel arra, hogy a meglévő kormányok feje fölött a népek sorsát irányítsa". Ó, ártatlan Norvég Alap! – kiálthatnánk fel.

Ami Sorost illeti, róla a szerző idézi a baloldali brit New Statesman nevű hetilap egyik, 2003-ból megjelenő írását is, mely szerint „George Soros talán nem nevezhető közvetlenül fizetett CIA-ügynöknek, mint azt néhányan megtették. De az kétségtelen, hogy cégei és civil szervezetei szorosan együttműködnek az amerikai terjeszkedéssel. Soros, Rockefeller és a transzatlanti agytrösztök „mindenekelőtt hatalomstratégiai és gazdasági megfontolásokból a korábbi keleti tömb országaiban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában kormányok megdöntésében vettek részt." Ulfkotte a Soros-féle Nyílt Társaság alapítványokat az ilyen, „népi" puccsok szervezésében elsőrendűen fontosként mutatja be. A német média pedig mindebben tevőlegesen segíti őt, írja később.

A kötet szerzője a Kádár időkben is külföldön utazgató, szabaddemokrata ellenzéket agyonszerető Joachim Gauck német államelnököt sem kíméli. Leírja róla, hogy tagja az igen befolyásos elit transzatlanti társaságnak, a berlini székhelyű Atlantik-Brücke (Atlanti Híd) szervezetnek.

Könyve legvégén a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt munkatársa „megfenyegeti" a német médiát azzal, hogy kötete csupán az első része egy trilógiának.

Tanács politikusainknak: ha német újságíró közelít feléjük előre megrendelt cikkéhez jobboldali mondatfecniket „gyűjtve", azzal üdvözöljék, hogy rákérdeznek, élvezték-e Ulfkotte könyvét.

Lovas István, FB, 2014-10-12