width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.09.11.

2008. szeptember 11., csütörtök

Isten létezik

Isten létezik

A következő bejegyzés, amely ehhez a bejegyzéshez kapcsolódik

Egyáltalán mekkora a valószínűsége, hogy kialakuljon az univerzum és az anyag MAGÁTÓL ? Mekkora a valószínűsége, hogy kialakuljon egy olyan táptalaj (Föld, légkör stb.), melyen a "véletlenül" pont ott levő és erre alkalmas anyagok életté szerveződjenek ?

Annak hogy a szerves anyag ÉLŐVÉ váljon, az ÉLETKÉPES is legyen, továbbá az, hogy az (esetleg mégis kialakult) organizmusok FENNMARADJANAK, az esélye MÉG SOKSZOROSAN kisebb. Valamiféle rendező "információ" híján, az első élőlények már réges rég, különféle mutációk, vírusok és egyéb veszélyeztető tényezők hatására NYOMTALANUL KIPUSZTULTAK volna !

Ha valaki a véletlen jellegzetességeihez igazítja Istenének elképzelését, akkor a tudomány szempontjából ez a legjobb módja annak, hogy Istenhite a természettudománnyal összhangba kerüljön.

Biztos,hogy van valami rendszer a Világban. A struktúrák kialakulásához az információ valahonnét megérkezett, mert semmiből nem lesz valami.

A Föld kb. négy milliárd évvel ezelőtt nem állt másból mint némi kőzetből, ősoceánból és őslégkörből, utóbbiak összetevője négy egyszerű molekula (ammónia, sósav, metán és víz) volt, plusz egy kis ultraibolya sugárzás és hőenergia a Napból. (Mint látszik, az entrópia maximális volt.) A kutatások szerint innentől kezdve nagyjából annyi történt, hogy a nagyerejű UV sugárzás a molekulákat szétszabdalta, melyek néha újfajta módon álltak össze. Ennek köszönhetően az idő múlásával egyre újabb és bonyolultabb molekulák alakultak ki a négy alapmolekulából. Lassú folyamat lehetett, de addig tartott, amíg végül annyira hatalmas és bonyolult molekulák jelentek meg, melyek összekapcsolódva valami egészen hihetetlenül rendezett dolgot alkottak: az első élőlényt, ősbaktériumot a Földön, kb. három milliárd évvel ezelőtt. Az így létrejött élőlények megtanultak alkalmazkodni a környezetükhöz, egy idő után képesek lettek fenntartani formájukat, működésüket, sőt szaporodni is. Inentől jön Darwin, az élőlények egyre bonyolultabbá, összetettebbé váltak, stb.

Namost: ez az egész folyamat annyira ellentmond az entrópia törvényének, hogy attól feláll a szőr az ember hátán. A teljes rendezetlenségből (négy holt egyszerű molekula + UV sugárzás) elképesztő rendezettséggel bíró molekulacsoportok (ún. élőlények) jöttek létre. A törvény szerint világos, hogy az entrópia egy fokkal sem csökkenthetett volna a Földön, hacsak ... nem történik egy olyan energiaáramlás a rendszerbe, amely meghatározott célú és írányú, mintegy beavatkozásnak tekinthető !

Védekezésül fel lehet vetni, hogy igenis lehetséges a fenti folyamat külső beavatkozás nélkül. Hiszen az egész a véletleneken múlik, és az az egy vagy ki tudja hány milliárd év elég ahhoz, hogy az UV sugárzás hatására a molekulák véletlenül egyszer éppen olyan bonyolult módon alakuljanak ki és álljanak össze, amelyből létrejöhet akár egy előlény is. Ez az érvelés amúgy rendben lenne, de az entrópia törvényének ellentmond. (Példaképp képzeljünk el két tartályt, az egyikben levegő van, a másikban vákuum (rendezett állapot, az entrópia csekély). A két tartályt összekötjük, majd kinyitjuk a szelepet, a molekulák egy része átáramlik a teli tartályból az üresbe (az entrópia megnő). A molekulák össze-vissza mozgolódnak a két tartályban és az azokat összekötő csőben. Ezután mondhatjuk-e, hogy ha elég sokáig figyeljük a rendszert, előfordul egy olyan időpillanat, amelyben véletlenül a molekulák mindegyike az egyik tartályban fog összegyűlni, és a másikban vákuum lesz? Nem, mivel az entrópia egy pillanatra sem csökken le magától, hacsak valamit nem teszünk érte.)

Nem igaz az sem tehát, hogy Isten a teremtés után magára hagyta a világot! Isten minden pillanatban tesz érte! http://reakcio.wordpress.com/2008/09/12/morfogenetikus-mezok/

Ha létezik erő,amely irányítja a földi dolgokat,akkor miért érzi úgy az ember,hogy amit elért ,azt magának köszönheti?

Azért mert nem lát tovább önmagánál !
Talán saját magunknak köszönhetjük, hogy megszülettünk ??? Talán saját magunknak köszönhetjük, hogy NEM ÉRT eddig semmilyen szerencsétlenség, hogy nem születtünk nyomorékon, hogy nem születtünk olyan nyomorgó régióba, ahol semmilyen KILÁTÁS SINCS ?
Enélkül "saját" kis sikereink ugyan hol volnának ?

Talán saját magunknak köszönhetjük a szerencséinket ? Egyeseknek bejön valami, másoknak nem ! Kin múlik elsősorban ? Hát nem az illetőn az biztos ! A VÉLETELENEN, A SZERENCSÉN.
Az olimpiákon a legjobb győz vagy a legszerencsésebb ...?

APRÓSÁGOKAT valóban köszönhetünk magunknak. Jelentős dolgokat ? Minimálisat !
Ehhez persze kissé a dolgok mögé kell pillanatani (merni).
Én legalábbis így vélem.

Miért keletkezett ez a nagyon híres mondás:

"Mindenki a saját szerencséjének kovácsa" Szerintem, ezoterikus értelemben a Felső Énről van itt szó. E tanrendszer szerint ugyanis a Felső Énünk munkájának eredménye minden véletlen és minden szerencse! Jelenlétét olyankor tapasztalhatjuk, amikor önkéntelenül (ugye?) teszünk valamit, hirtelen magunk sem tudjuk hogyan és miért reagálunk valamire (és általában jól), amikor bevillan valami, amikor előérzeteink vannak stb. Az alsó én, azaz az egó (aminek éppen most is, mi is hisszük magunkat) erről mit sem tud, "anyagba van feledkezve", csak az ösztönök és érdekek foglalkoztatják. Ettől függetlenül a Felső Én IS "saját magunknak" számít. MINDEN (nem klasszikus keresztény) misztikus iskola (de van ám a keresztények közt is, a gnosztikusok) lényege az, hogy az egót el kell hallgattatni ("megölni") és a Felső Ént érvényesülni hagyni, azonosulni vele (misztikus únió). Az én elképzelésem szerint a felső énünk képes visszaüzenni a múltbeli énjének - azaz IDE, a mi jelenünkbe. Az a célja mindezzel, hogy tanulmányozza önmagát? Ezt majd mindenki maga megválaszolja... A gnosztikus hitnek a neten is gazdag irodalma van, use google. :-) A szólásmondások pedig általában a misztikus hagyományokkal, mítoszokkal függenek össze, ezért úgy érzem van alapom, hogy ezt az értelmezést valószínűsítsem. Egyébként a "segíts magadon, Isten is megsegít" is ugyanezen az elven alapszik, hisz a Felső Én reprezentálja Istent számunkra. Van abban valami mosolyogtatóan abszurd, amikor primitív marxista-trockista gyökerű, a liberálisok által továbbgondolt sablon Istenhittaposó szövegeket írogat, és egy tótawé nevű zsidó bértollnok propagandáját tartja a szellemi eligazítójának a hit kérdésében. És aztán az ilyen ember a tudatlanságról és az önálló gondolkodás hiányáról elmélkedik. Aki antiglob, vagy ahogy újabban nevezik magukat, alterglob meggyőződésű, (őket hívják szélsőbalnak, de miért is, azért csak, hogy le lehessen szélsőségesezni őket) annak pedig üzenem, a globalizációt irányító és annak hasznát lefölöző elit jobbik esetben fullra ateista, rosszabbik esetben pedig luciferista. Isten nem azonos a hit földi intézményeivel. Az egyházak csak ember alkotta szervezetek, amelyek sokszor az éppen uralkodó koreszme (ez ma a zsidó liberalizmus) által eltorzított képet adnak az isteni rend valódi természetéről. Az egyházakban ma nagy a zsidó befolyás sajnos. Ez azért van, mert míg egy rabbinak muszáj zsidónak lennie, addig egy zsidó bármikor lehet ref. vagy kat. pap, ha az ehhez szükséges kvalifikációja és iskolai végzettsége megvan. Az Ószövetség Istenképe (bosszúálló, féltékeny, kicsinyes vénember) pedig tökéletesen fals és hamis. Isten az egy tudat legelőszöris, kicsit beképzelt dolog volt a zsidóktól azt hinni, hogy Isten "a saját képmására" pont kampósorrú zsidókat teremtett - no és ugye voltunk még néhányan ezen a földön, őket ki teremtette? Az én elképzelésem szerint az igazi Isten magát a világot alkotó teret, anyagot, időt, információkat, stb. no és a tudatunkat teremtette. Arról, hogy miért teremtette Isten ezt az univerzumot, csak találgatni lehet, legvalószínűbb célja az információ gyűjtés lehet - őhozzá MINDEN információ eljut, ami az univerzumben keletkezik, mivel Isten részei maga az anyagot alkotó részecskék is. Tehát ezt is olvassa! :-)

Én eléggé eretneknek számítok ugyan, de mindaz, ami itt, a földi életben, a társadalomban pozitívuma az Istenhitnek, tény és való. Adjatok egy biztos pontot, és kifordítom a sarkaiból a világot.

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenrõl szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:

- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.
- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.
- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg õszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülõk gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetõvé teszi mindezt körülöttünk.

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tõle és kilépett az utcára.

A következõ pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és nagyon elhanyagoltnak tûnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát:

- Tudja, mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!
- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász.
- Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét.
- Nem, nem! - erõsködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az ember ott, látja?
- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! - válaszolt a mester. Tehetek én arról, hogy az ember nem jön be hozzám?

- Hát ez az! - bólintott rá a vendég.
- Éppen errõl van szó! Isten is létezik, de tehet Õ arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Õt, és úgy élnek, ahogyan élnek?


Az ember hajlamos arra, hogy minden bajért és szenvedésért másokat okoljon, és ebben még odáig is merészkedik, hogy magát Istent is szidja. Pedig Isten egy harmonikus világot teremtett, melyben minden élõlénynek megvan a magat természetes szerepe, az élet nagy színpadán. Ezt a harmóniát maga az ember bomlasztja meg, a természet kincseinek, önzõ céllal történõ kizsákmányolásával. Isten boldogul akkor is, ha nem hiszünk benne, az embernek viszont nagy segítség a hit. Le merem írni továbbá, hogy a hit alaptételeit ma már be is lehet bizonyítani, mint az a post első feléből kiderült... A bizonyossággá vált hit pedig valóban Isten ajándéka.