width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.06.15.

2008. június 15., vasárnap

Solymosi Eszter emlékére

Solymosi Eszter emlékére

Bizonyos körök a mai napig szeretnék, ha a feledés homályába merülne az alábbi 126 éve történt gyilkosság, ami annak idején nagy por kavart szerte Európában. Ne hagyjuk, hogy így legyen, mert a bűnösök most is köztünk vannak, csak éppen másképpen hívják Őket.

Tiszaeszlár:

Solymosi Eszter 14 éves keresztény, református kislány élte békés, gyermekkori életét. Azon a napon 1882. április 1 –én déltájban, édesanyja elküldte lányát a falusi boltba, hogy festéket vegyen a házuk kifestésére, a közelgő húsvét előtt. A boltból annak rendje, módja szerint elindult Eszter. Útközben találkozott, nővérével, Zsófival, de rövid idő múlva elsietett, mondván várják a festéket. Nővére és több szemtanú is látta amint eltűnik az öreg malomnál, a zsinagóga irányában. A zsinagógánál a töltésről egy ösvény fordul el. Solymosi Esztert ezen az ösvényen a zsinagóga közelében látták utoljára.

Minthogy Eszter délután kettő órakor még nem ért haza, édesanyja keresni kezdte. Estefelé ért a zsinagógához, ahol Scharf József a zsinagóga felügyelője cinikusan megjegyezte: ne féljen, megkerül az élve, vagy halva. Nánáson is volt ilyen eset, és ott a lányt holtan megtalálták. E kijelentések hallatán és mivel a faluban többen is felvetették, hogy a lányt a zsidók ölhették meg, április 3 –án és 4 – én is feljelentést tett, kérve kutassák át a zsinagógát. A bírák hitetlenkedtek a feltevés hallatán, de mégis rákényszerültek, hogy a zsidóság között keressék a bűnösöket, mert Scharf József 6 éves fia Samu, játszótársai előtt eldicsekedett, hogy a zsidók miként ölték meg Esztert megemlítve, hogy a16 éves bátyja Móric, erről többet tudna mesélni.

Május 19 – én Bary József vizsgálóbíró letartóztatta a Scharf házaspárt. Május 20 – án a nagyobbik Scharf fiú Móric, beismerő vallomást tett. Vallomásában kifejtette, hogy a zsinagógába becsalt Solymosi Eszter nyakát egy zsidó sakter vágta át. Majd kicsurgatták vérét, és nyakát rongyokba csavarták. Ezt a vallomását, teljes önszántából még egyszer elismételte, minek alapján tizenkét zsidót letartóztattak.

A per folyamata alatt Kornis Ferenc törvényszéki elnök, végig elfogulatlanul és pártatlanul viselkedett a zsidók cselszövéseinek és fenyegetőzéseinek ellenére.

Scharf Móricot tanítója – aki szintén zsidó – igazmondónak tartotta, aki képtelen meséket kitalálni. Móric tanúvallomását támasztotta alá többek között, a zsinagóga szomszédságában lakó özv. Lengyel Istvánné, valamint több helybéli is, akik sírást, jajgatást véltek hallani a gyilkosság feltételezett időpontjában. A vallomást Schwarz Salamon is alátámasztotta saját történetével, miszerint fejbe vágta Esztert, ki holtan rogyott össze. Bár ezt a vallomását később visszavonta.

Folyamatosan történtek a per folyása alatt a zsidók általi megfélemlítések, félrevezetések, megvesztegetések és hamis nyomok általi figyelem elterelések. Ilyen volt, a tiszadadai eset is, amikor tutajosokat vesztegettek meg, akik csónakjuk alá kötöztek egy holttestet, hogy aztán a köteléket elvágva, a legmegfelelőbb helyen bukkanjon fel a női holtest, amelyet aztán június 18 –án meg is találtak. Csak elszámították magukat a csalók, - Grósz Márton és Klein Ignác tiszaeszlári zsidók -, mert a „rendelkezésre bocsátott„ holttest 18 – 20 év körüli volt, míg Eszter csak 14 évet élt.

A bizonyítékok alapján 14 zsidót helyeztek vád alá 1883. április14 – én. A vádlottak védelmét Eötvös Károly látta el. Hiába volt a rengeteg bizonyíték és tanú a zsidó vérengzők ellen, 1883. július 30 –án felmentő ítélet született, mely 1884. május 10 –én jogerőre emelkedett.

Hogy mi történt a gyilkosság és az ítélet között a háttérben, arról legyen itt néhány példa:

1/ Az első vizsgálóbíró Bóth Menyhért nyakig adósságban úszott, melyet egyik napról a másikra ki tudott egyenlíteni. A vesztegetés kiderült, Bóth öngyilkos lett.

2/ Az ügyészek is, a becsületes Bary József vizsgálóbíró ellen tevékenykedtek, melyek közül az első agyonlőtte magát, mert a zsidók úgy hírlett, megvesztegették. A másik kettő ellen fegyelmi eljárást indítottak, mert tanúkat fogadtak fel a vizsgálóbíró ellen.

3/ Solymosi Eszter édesanyjának a zsidó Lichtmann József, egy lányt és pénzt ajánlott fel lánya helyett.

4/ Scharf Móricról, a koronatanúról azt terjesztették, hogy őrült, szava hihetetlen.

5/ Tudni vélték, hogy alattomos módon kicserélték a zsinagóga zárját, hogy be tudják bizonyítani Móric semmit, sem láthatott….

És még sorolhatnánk tovább az eseteket, de végül talán álljon itt egy idézet Huber Lipót:

A vérvád és vérgyilkosságok története című könyvéből:

A végső szót a tiszaeszlári ügyben az osztrák parlamentben mondták ki 1899. november 10-én. Schneider képviselő az egyik ülésen szót kérvén …. a legutóbbi idők vérgyilkosságai fölött s ez alkalommal a tiszaeszlári esetre vonatkozólag a következőket mondta el:

-Ma, midőn az az ember már meghalt, mi sem akadályoz többé, hogy elmondjam önöknek, miképpen magyarázta meg Ő a fölmentést. Ugyanis Andrássy grófot - Ő az, akiről szólni akarok - (Id. Andrássy Gyula gróf tudvalevőleg 1890-ben halt meg Voloscában.) megkérdezte valaki ez ügyben, ezt a kérdést intézvén hozzá:

- Hiszi ön, hogy az rituális gyilkosság volt?
- Természetesen - felelte Andrássy -, nincs benne semmi kétség; ez bebizonyított tény, nincs egyáltalán mit vitatkozni erre vonatkozólag.
- De hát akkor miért mentették fel őket?
- Oh - szólt Andrássy - hát azért, mivel az elítélést követő napon a nép bizonyára agyonütött volna 20 000 zsidót, azután pedig, ki ad nekünk pénzt, ha nincsenek kéznél a zsidaink?
... Íme - folytatta Schneider -, íme a tiszaeszlári fölmentő ítélet magyarázata.

Kiáltások balról: "Kinek mondotta ezt Andrássy?"

- Lichtenstein herceg fölemelkedve:
- Nekem mondta! (Óriási hatás. Hosszú mozgás.) ( Alb. MONNIOT "Le crime rituel chez les Juifs", Paris, 1914. 276-277. oldal.). „

Ennyi az idézet és még azt is suttogták: azért kellett fölmenteni a zsidókat, mert Amerikából Rotschild báró megüzente: Magyarország nem kap több hitelt, ha a vádlottakat elítélik. Összehangzik a suttogás az idézettel.

Napjainkban is fel – fel tűnik Solymosi Eszter emléke, ki egyike azoknak az ártatlanoknak kinek védtelenségét használták fel a vérre szomjazók. A mai hatalom szócsövei még sírjában sem hagynák békében pihenni az ártatlanul meggyilkoltat.

Legyen itt ismét egy idézet – helyszín: Tiszaeszlár - :

Népszabadság • Kácsor Zsolt • 2003. március 8.:„

Megkérdezem az alpolgármestertől, mi a véleménye a temetőben lévő sírhelyről.

Nagy Tibor azt mondja:

- Nem értem, hogy egyeseket mi zavar benne. Szerintem nincsen abban semmi bántó, hiszen csak Solymosi Eszternek állít emléket. Egyébként az önkormányzatnak semmi köze a sírhelyhez. Nem mi állítottuk.

Az alpolgármester nem tekinti politikai kérdésnek az ügyet.

1994-ben egy magánszemély kegyeleti emléket állított egy cselédlánynak, aki valaha itt élt. Ez az emberségről szól. Miért keverjünk ebbe politikát?
/Bizony, bizony akadékoskodó „Elvtárs”, nagyon művelt firkásza: a temetőben sírok és kegyeleti emlékek vannak, bármily meglepő ez önnek és köreinek./
Vérvád, vagy vérgyilkosság döntsék el önök kedves olvasók. Saját megállapításom tömören csak ennyi: ha valakinek nem piszkos a keze, az nem mos kezet. Solymosi Eszter miatt meg vannak, akik egyfolytában mossák kezeiket

Budapest, 2008. április 15.

Viktoria/Győzelem