width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2013.01.20.

2013. január 20., vasárnap

A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei

A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei 

2009-2010-ből származó cikkek, a sok magát különbnek képzelő, egész jobboldalt lehülyéző - lekommunistázó - lenácizó, önmagát szabadgondolkodónak aposztrofáló álintellektuális szinte szentírásnak veszi amit az atv, index, origó, h és nem h vg + egyéb mainstream, orthodox stb nemzetközi nagytőke tulajdonában levő média jól megfizetett globalo-kollaboránsai összehordanak, e médiára jellemző, hogy folyamatosan ócska hecckampányt tart a jobboldal ellen, gátlástalanul hazudik, manipulatívan válogat és állít össze híreket, cikkeket...

Mert az "független" sajtó! Bezzeg a Gondola, MNO, Magyar Hírlap, Heti Válasz, Hír Tv, Echo Tv, Demokrata, vagy a Barikád, Neményi, Kuruc, Hunhír, Szent Korona Rádió az pártos. Ezzel csak az a gond, hogy az elvileg függetlenek minden alkalmat megragadnak arra, hogy belerúgjanak a jobboldali, konzervatív, nacionalista, szociális értékekbe, emberekbe, és társadalmi szervezetekbe!!! Ja úgy könnyű, ha saját magunkat MINDIG függetlennek, és civilnek hívjuk. :Đ

Egymást sem engedik szabadulni a kártékony szellemi befolyástól, "összeesküvéselméletekben csak a bolondok hisznek" így lesznek félretájékoztatottak, "a tájékozottság magabiztosság tesz" egy időben ez volt népszabóság szlogen - de sokkal inkább kiszolgáltatottá. 

Aztán a többit a csoportnyomás és a szocializáció elintézi, általunk elfogadott kollégától, baráttól, családtagtól hallott vélemény alapból hitelesebbnek tűnik mert kapcsolódik hozzá a személyisége, de mi van ha ő is a neolib médiából = a jereváni rádióból XD vette az okosságát??? :D

Aki nem tekintélyelvű, eleve miért fogadja el tekintélynek a neoliberális "szenteket", és az ő kinyilatkoztatásaikat???

Hazugságok egész rendszere, mindezt úgy eladva mintha ez lenne a NORMALITÁS ami racionális mint a kétszerkettő és hát különben sincs más választásunk, szóval. Hát marhára NEM!!!!!!

"normális Magyarország" "felelős kormányzás" "helyreállítani a jogállamot" jaja, az erkölcstelen de jogszerű állapotokat

Közben azt gondolják magukban, nektek jobbosoknak és egyéb a vadkapitalizmusnak nem tapsikáló alternatívoknak kuss van mert szélsőségesek vagytok és buták, majd mi szadeszosok határozzuk meg a normát nektek körön kívülieknek, és különben is vidéki gojok vagytok :DDDDD


http://web.archive.org/web/20090625211528/http://www.demokrata.hu/bajnai-dosszie


A "jogszerű" csődökből gazdagodott meg már az apja is, szintén természetesen vaskosan mszmp-s.

Ezek akarnak most visszajönni, teljesen hiteltelenül éhségmenetelnek, milliárdosok megvezetik pont a legnyomorultabbakat, undorítóak, + egyéb ron werberi aljasságokra is képesek. 

Ilyen világot építenének nekünk 2014 után is, ha hagynánk őket hatalomra jutni. Hát ne hagyjuk.

Jacob Heilbrunn: „They Knew They Were Right – The Rise of the Neocons” („Tudták, hogy igazuk van – A neokonok felemelkedése”), c. könyve alapján a neoliberálisok elmei beállítottsága (minset) a következőkben nyilvánul meg:

1. Fanatizmus, ellenségkép, harciasság

Heilbrunn kiemeli, hogy a neoliberálisok a forradalmiasság jegyében teljes hévvel átadják magukat az általuk igazságként felfogott ügy megvalósításának. A neoliberálisok az eszméket fegyverként használják, és érdekeik megvalósítását élet, halál harcként fogják fel, és Áállandóan valaki, vagy valami „ellen” harcolnak. Az SZDSZ “Kék könyve másfél oldalon át “harcol” mindenért, ami csak íróinak eszébe jutott. A magyarok estében, ez a „harc” a nemzeti értékek ellen irányul. A neoliberálisok a politikai harcban „élnek,” csak elvbarátaik vannak. Emberi alapon barátságot nem kötnek, és nem ápolnak. A neoliberálisok fanatizmusa néha merevvé teszi őket a változások érzékelésére, de csak egy időre. Amint tudomást szereznek a hatalom forrásának változásáról, ugyanolyan hévvel támogatják az új hatalmat, amint azt a régi hatalom esetében cselekedték.

2. Erkölcsi elvekre való hivatkozás, kettős mérce

Heilbrunn megjegyzi, hogy a neoliberálisok rendszerint erkölcsi alapon bírálják a meglevő társadalmat. Ez, azonban csak a saját céljaik megvalósítására vonatkozik. Amint a neoliberálisok hatalmi helyzetbe kerülnek, azonnal elvitatják a másik félnek az erkölcsi igazságra való hivatkozásának a jogát, és (az általuk meghozott) törvények formális betartására, a „törvényességre”, és a „rendre” hivatkoznak. Magyarországon ma nem halljuk például, hogy Tamás Gáspár Miklós az erkölcsi igazság nevében feldöntögetné az újságos bódékat. E helyett azt halljuk, hogy a politikát ne vigyük az utcára, és kordonok vannak, és könnygáz.

3. Az áldozat szerepében való tetszelgés, üldöztetési mánia, paranoia, és önámítás

A neoliberálisok önmagukat egy kis számú élcsapatként látják, amely a túlnyomó többség ellen küzd az igazság oldalán. A neoliberálisokra a falak mögé való bezárkózás jellemző. A magyarországi neoliberális értelmiség ma bevette magát az egyetemek falai közé, és a különböző alapítványok ösztöndíjait élvezi, de ennek ellenére egy kiszolgáltatott, állandó veszélyben lévő közösségnek igyekszik bemutatni önmagát.

4. Öndokumentáció, és az önmaguk alkotta s hírességek imádata

A neoliberális eszmék eredetileg igen bonyolult formában íródtak, és azok magukban foglalják az ellenük felvethető ellenérvek elleni cáfolatokat is. Emiatt ezeket az írókat megjelenésükkor igen nehéz bírálni, s mire az emberek ráeszmélnek ezeknek a „tanoknak” a tévedéseire, vagy beépített hazugságaira, addig a kár már megtörtént, s a társadalom romokban hever. A neoliberálisok, a marxisták mintájára megalkotják szellemi nagyságaikat, és elérhetetlen magasságokba emeltik "nagy" tanítóikat." Ide sorolható Marx, Engels, Trotsky. Magyarországon, és Európa szerte Lukács György volt a szellemi megnyilatkoztatás kútfeje. Napjainkban Hayek, Leo Strauss, Alan Bloom elméleteinek továbbmagyarázása doktori disszertációk tárgyát képezi. Az elmélet érthetetlen kiterjedéseit boncoló, és kibogozhatatlan árnyalatokba bocsátkozó írókról (Ki érti Adornot?) szerzőkről ne is beszéljünk

5. Belső kapcsolatrendszer, családi alapon való politikai folytonosság

Az elhunyt Irving Kristol munkáját, ma az Amerikai Egyesült Államokban, fia, William Kristol folytatja. Az Amerikai Egyesült Államok neoliberalizmus eszmei, és politikai szereplőinek apáról fiúra való családi folytonossága, és családi, s rokoni kapcsolatokra épülő azonossága más esetekben is közismert, és Magyarországon, ma a véres diktatúrákat, és az ország megszállóit kiszolgáló, és élet halál felett önkényeskedő állami vezetők, és magas rangú állami tisztviselők gyermekei, és unokái vannak hatalmon. A családi alapon öröklődő hatalmi folytonosság Magyarországon, még ma is ténylegesen, és személy szerint is kimutatható. Ez, az újabbkori magyar történelem legsötétebb korszakaiba visszanyúló hatalmi folytonosság a demokrácia teljes mérvű megcsúfolását, és a diktatúrák áldozatai iránti köztisztelet,teljes hiányát jelenti. A családi folytonosságra alapuló hatalmi folytonosság legjellemzőbb magyarországi példája az Eörsi család tagjainak szerteágazó, minden rendszert kiszolgáló, szégyent nem ismerő, elvtelen közéleti ténykedése.

6. A háborús politika támogatása

Irving Kristol 1989-ben írott egyik cikkében síkra száll az Amerikai Egyesült Államok közép-keleti háború politikája mellett. ("Who Needs a Peace in the Middle East?" Wall Street Journal, 21 June 1989)A fenti kérdésben a magyarországi neoliberálisok teljes egészében azonosulnak Irving Kristol nézeteivel.

A jelenleg is hatalmon lévő magyarországi kormánykoalíció egykori miniszterelnöke 2002-ben a nyugat európai lapokban közétett újságcikknek álcázott fizetés formájában fejezte ki feltétlen egyetértését George W. Bush háborús politikájával. A kormány az iraki háború idején az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére bocsátotta Magyarország légterét, és más formában is segítette az Irak elleni háborút.

Azóta bebizonyosodott, hogy Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei, sem terroristákat kiképző bázisa. A magyar kormánykoalíció által támogatott Irak elleni háborúnak van azonban több mint másfélmillió halálos áldozata, van a mérhetetlen szenvedésekről, és az Irakban uralkodói mai napig tartó borzalmas viszonyokról ne is beszéljünk.

A jelenleg is hatalmon lévő kormány ezért a bűnrészességért kapott az Amerikai Egyesült Államoktól néhány millió dollár értékű katonai segélyt. A fenti „segélynek” azonban nincs jelentősége, mert a NATO fegyveres erejének korszerűsítése keretében Magyarországnak, a fenti katonai segélyt hatványozottan meghaladó összegért új hadirepülőgépeket kell vásárolnia – az Egyesült Államokból. Miből? Az Amerikai Egyesült Államoktól kapott hadi támogatásból, és további Amerikai kölcsönökből. Emlékezzünk: Magyarország a saját szabadságának kivívása érdekében sem 1848-ban, sem, 1956-ban nem kapott katonai segélyt egyetlen nyugati államtól sem. Most pedig azért kap, mert más országok kifosztó céllal történő megtámadását támogatja. Emlékezzünk: Az SZDSZ „Kék könyvében” a következő olvasható: “Elvi nyilatkozatunk hagyományként vállalja az 1956-os semlegességi nyilatkozatot.” (18. o.) Emlékezzünk: Nagy Imre kivégzésének egyik fő oka az 1956-os semlegességi nyilatkozat aláírása volt. Az Amerikai Egyesült Államok háborús politikájának támogatásával a magyarországi neoliberálisok Nagy Imre, és a magyar 56. emlékét is elárulják.

7. Kizsákmányolás, rombolás

 A fenti állítás nem szorul külön bizonyításra. Napjainkban már bebizonyosodott, hogy a neoliberális kormányzás minden hatalmába kerített társadalmat kifosztott, és kulturális értékrendjét, és nemzeti hagyományait felforgatta. A neoliberalizmus a demokráciát megfosztotta annak tartalmától, a nyelvet pedig lezüllesztette.

A „kék könyv” sárguló lapjai

A neoliberalizmus marxista gyökerei, és a „tan” legjobb magyarországi tanítványai


"Minél magasabb, magasztosabb egy idea...annál kevesebbre kötelez itt, e lapos földön. Sokan csak azért vallják, mert a magasság távolságot is jelent."

 Illyés Gyula

Ez év szeptember 18-án Washingtonban elhunyt Irving Kristol, a neokonzervativizmus, illetve a neoliberalizmus szellemi atyja, és élharcosa. Magyarországon, a neoliberalizmus helyi kirendeltsége, a Szabad Demokraták Szövetsége is gyengélkedik. A fentiek alapján felcsillan a remény, hogy a neoliberalizmus a végét járja, és jobb idők következnek. Ne örüljünk, azonban előre. A neoliberális eszmerendszer története, és híveinek a győztes nagyhatalom érdekeihez tapadó dialektikus színeváltozása arra int, hogy ez a “tan” a felismerhetetlenségig képes átalakulni, míg lényegét tekintve marad ugyanaz, s a koporsóban is felül.

Örömre, tehát egyelőre nincs okunk. Reményre talán igen, de óvatosságra, és főleg emlékezésre feltétlenül szükségünk van, mert a neoliberalizmus túlélését a zavartkeltő hírözön, és a mesterségesen gerjesztett feledtetés biztosítja. Illyés Gyula, a “Haza a magasban” című versében írja: „Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni.” Illyés fenti figyelmeztetésével összhangban Magyarországon ma a neoliberális politika gátlástalanságaira emlékezni fontosabb dolog, mint tervezni, mert a történtekre való emlékezés nélkül minden tervezés, és közösségi erőfeszítés szükségszerűen csalódásba torkollik.
A jelenlegi írás, az emlékezés fontosságának jegyében, az elmúlt húsz év magyarországi neoliberális politika jellegzetességeit, és a létező neoliberalizmus jelenlegi látképét igyekszik felvázolni.

Mi a neoliberalizmus?

A neo-liberális, és neo-konzervatív kifejezések a „tan” gazdaságpolitikai szempontjából azonosak, azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a konzervatív (republikánus) párthoz kötődő neokonzervatív kifejezés az elterjedtebb. A jelenlegi írás szempontjából a két kifejezést azonos értelemben használjuk. (K. P.) A neoliberalizmus lényegét az a megállapítás fejezi ki legtömörebben, mely szerint, amit az egykori kommunista propaganda a kommunizmus áldásairól terjesztett, az mind hazugságnak bizonyult, amit azonban a kommunista propaganda az imperializmus sötét oldaláról terjesztett, az a neoliberalizmus formájában mind igaznak bizonyult.
A létező neoliberalizmus az, ami Magyarországon most van: Az ország erőforrásinak idegen kézre juttatása, a téves, és hatástalan eszközökkel kezelt gazdasági válság, a szegények, és a gazdagok közötti elképesztő különbség, a munkahelyek eltűnése, a létbizonytalanság, az erkölcsi értékrendszer feldúlása, az egészségügy, és az iskolarendszer tönkretétele, a nemzetellenes kormányok sorozata, a nemzeti függetlenség hiánya, mígnem, az emberek idegenekké válnak saját hazájukban. A fenti, globális síkon megjelenő sorscsapásokat Magyarországon még a külön magyar bajok tetézik be: a vidék elsorvasztása, népességfogyás, az elöregedés, a határon túli magyar nemzeti közösségekért való kiállás hiánya.

Ki volt Irving Kristol?

Irving Kristol, az ifjú amerikai marxisták Trotsky nézeteivel azonosuló csoportjának tagjaként kezdte újságírói, és politikai pályafutását. Trotsky nézeteiről ezen a helyen csak annyit, hogy Trotsky az ortodox marxizmus híve volt, és a világforradalom, illetve az egész világra kiterjedő azonos uralmi rendszer megvalósítását szorgalmazta. Az amerikai marxisták kis, de harcias csoportja később a new yorki értelmiségiek néven folytatta tevékenységét. Amikor mindinkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a Marx tanaira épülő Szovjet gazdaságpolitika nem működik, a kapitalista országokban a világforradalom, pedig nem következik be, akkor az amerikai marxisták a magántulajdon, és a piac mindenhatóságát helyezték hitvallásuk központjába. A neoliberálisok ma, az amerikai hadsereg haderejére, a dollár globális fizetőeszközként való hatalmára, és az Amerikai Egyesült Államok államilag támogatott mezőgazdaság kizárólagos jogának a támogatására építik hatalmukat. (Emiatt mennek tönkre a magyar gazdák)

Irving Kristol hihetetlennek tűnő politikai metamorfózisa híven tükrözi a neoliberális eszme átalakulását az ortodox marxistól, a nagyvállalati globalizmusig, és az amerikai keresztény szélsőjobboldal való érdekszövetségig. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus között, azok végleges célkitűzései alapján nincs sem elméleti, sem gyakorlati ellentét. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus végső célkitűzései azonosak. A marxizmus alapvető célkitűzéseinek alapján megállapítható, hogy Marx tanainak lényege nem a termelő eszközökhöz való viszony mibenléte, vagy az általános jólét megvalósítása, hanem az egész földkerekségre kiterjesztett azonos uralmi rendszer megvalósítása, és annak keretein belül, a “tan” legtudatosabb tagjainak a vezető szerepe. A fenti célok a marxizmus szerint csak a folyamatos forradalom által valósíthatóak meg. Trotsky különösen Marxnak a folyamatos forradalomra vonatkozó nézeteivel azonosult. (internacionalizmus) A “folyamatos forradalom” a neoliberális politika keretei között a „gonosz tengelye” elleni veszély ébren tartása, és a „terror elleni háború” keretei között valósul meg. A „folyamatos forradalom” velejárója az „éberség.” Magyar közegben, a „folyamatos forradalom.” az „éberség”, illetve a „terror elleni háború,” a “terjedafasizmusmagyarországon” világgá kürtölése, valamint a „mindenértorbánahibás” napi rendszerességgel való adagolásának formájában jelentkezik.

Irving Kristol, és a neoliberálisok eredeti marxista nézetei, tehát alapjában véve nem változtak meg, csak az új nagyhatalom társadalmi berendezéséhez való igazodásról van szó. Noam Chomsky szerint a „megváltozott, ” neo-liberálisokká vált hatalmi rétegnek magához a nagyhatalomhoz való viszonya maradt ugyanaz. Vagyis, a „szép új világ” élharcosai ismét oda csatlakoztak, ahol a pénz, és a hatalom van. Irving Kristol legfőbb öröksége, hogy az általa gerjesztett neoliberális propaganda megfosztotta a demokráciát annak tartalmától, a nyelvet pedig lezüllesztette. Arundhati Roy, indiai író szerint:

„Ma az olyan szavak, mint a „fejlődés” és „fejlesztés” felcserélhetőek a „reformokkal”, vagyis a "szabályozás hiányával", és "privatizációval." A "szabadság" az egyéni választás korlátlan lehetőségét jelenti. A „szabadság” szónak kevesebb köze van a szellemi eszményképhez, mint valamely szagtalanító szer kiválasztásának a lehetőségéhez. A piac nem azt a helyet jelenti, ahol élelmiszert vásárolunk. A „piac” azt a területi meghatározás nélküli fogalmat jelenti, ahol a személytelen nagyvállalatok milliós tételekről látatlanul döntenek , beleértve a népek, és nemzetek jövőjét is…”

Kik vannak Magyarországon Irving Kristol zakójának zsebében, és kik zsebelik ki az országot?

Irving Kristol haláláról, Magyarországon Békés Márton írt egy hosszabb cikket: „Ifjú szívekben él – Irving Kristol halálára” címen, amelynek befejező mondata így hangzik:” Sokan mondják dicséretnek is beillő szemrehányással, kevesen pedig titkolt elismeréssel, hogy néhányan – fiatal konzervatívok – Kristol zakójából bújtunk ki. Én csak remélni tudom, hogy ez így van.” Érthetetlen, hogy egy szuverén állam „fiatal konzervatívjai” mit keresnek egy idegen állam politikai ideológusa zakójának zsebében.

Magyarországon a „fiatal konzervatívok”, illetve a neoliberálisok politikai programját az SZDSZ 1989-ben közzétett: „A Rendszerváltás Programja” c. „Kék könyve” tartalmazza. A „Kék könyv” a szabad piac uralmát a „tudományos szocializmus” mintájára egyedüli lehetőségként jelöli meg: TINA (There Is No Alternative. A „Kék könyv” szerzői kijelentik, hogy a népi mozgalom „utódjának” tekintik magukat, és Bíbó Istvánt, és Szabó Zoltánt is zászlójukra tűzik, de az „Európa választása” c. fejezetben a “Kék könyv” „elhatárolódik” a nemzet egészének felemelésére irányuló sajátságos magyar út politikájától. Az SZDSZ-nek a magyarság egészéhez való elutasító magatartása nem szorul külön bizonyításra. Az SZDSZ húsz éves politikája az 1930-as évek „népi”, „urbánus” ellentét egyenes folytatása. Ignotus már 1934-ben megdöbbentő hevességgel szembefordult a magyar népi mozgalommal, amelynek célja a maygar nép egészének felemelésére, és szellemi felemelkedésére irányult. Ignotus , és az SZDSZ is a „földkerekségi hadszinten” megvalósuló eseményekhez köti a magyarok sorsát. Emlékezzünk, az SZDSZ 2002-es írásban kinyilvámított választási ígéreteire (plakátok, cikkek, programok): adócsökkentés, a dolgok tisztába tétele: tiszta közélet, felelős, és becsületes közszereplők. emberhez méltó egészségügy, általános jólét, a korrupció megszüntetése („SZDSZ a garancia”, „Tiszta szándék, tiszta eszközök”), a tudás megbecsülése, reális gazdaságpolitika, szabadság, több pénz, valódi reformok. (Hacsek: „Ne nevettessen, mert cserepes az ajkam.) Mi valósult meg ezekből?

A magyarországi neoliberálisok igazi hazugság, azonban nem abban rejlik, hogy a „Kék könyv”, írásban adott ígéreteiből egyetlen egyet sem valósított meg, hanem abban, hogy azokat eleve nem is volt szándékában megvalósítania. Az SZDSZ programja a másik pártokkal szembeni nyerő taktika céljait szolgálta, és nem is a magyar választóknak íródott, hanem az Amerikai Egyesült Államok neokonzervatív vezetőihez benyújtott pályázati kérvény, illetve hűségnyilatkozat volt. Az SZDSZ programjának megfogalmazásában a döntő kérdés eleve nem az volt, hogy mi az, ami a magyaroknak jó, hanem az hogy: Mi az, ami „megy”, és honnan jön a pénz?

A magyarok több mint ötven évig vártak a „rendszerváltásra.” A rendszerváltás reménye a magyar nép szabadságvágyát fejezte ki, még akkor is, ha tényleges szabadságra nem is voltak meg a feltételek. Az SZDSZ, azzal, hogy helytartósági szerepet vállalt az ország kifosztásában, a magyar nép szabadságvágyát, a reményt árulta el, Hamvas Béla szerint, egy nép szabadságvágyának az elárulására megbocsátás nincs. Irving Kristol helyett a magyaroknak a saját Nagyjaikra kel emlékezNI.

II.

A józan ész (hiányának) kritikája

Neoliberális beállítottság, neoliberális gondolkodásmód


A „létező” neoliberalizmus ma már kívülről hordja bordáit, és megjárt utainak, népeket, és kultúrákat eltipró lábnyomaiból közvetlenül is megállapítható annak mibenléte. Ennek ellenére a neoliberalizmus áldásairól szóló könyvek, és tanulmányok továbbra is sorozatosan hirdetik az új világrend (majdani) áldásait. Az egyik ilyen könyv: Jacob Heilbrunn: „They Knew Theír Were Right – The Rise of the Neocons” („Tudták, hogy igazuk van – A neokonok felemelkedése”), c. könyve. Az ízig, vérig neokonzervatív Heilbrunn könyve a neoliberális öndokumentáció kirívó példája. A könyv, a neoliberalizmus általános megértése szempontjából félrevezető, és ma már felesleges is, de az öndicséretszerűen kiemeli a neoliberalizmus élcsapatának elmei beállítottságát, és a neoliberális gondolkodásmód jellegzetességeit. Vagyis leírja azt, hogy a neoliberálisok hogyan gondolkodnak, és hogyan látják önmagukat, és másokat, s mi a sikerességük titka. Heilbrunn ezen a téren sem mond semmi újat, mert a fenti jellegzetességek ugyanúgy megállapíthatóak bármelyik magyarországi balliberális napilap, mondjuk egy heti vezércikkeinek, és vélemény rovatának rövid tanulmányozása alapján. Heilbrunn könyve alapján, a neoliberálisok elmei beállítottsága (mindset), önmagukról alkotott véleménye, és társadalom többi tagjai iránti viszonya a következő hét pontban foglalható össze:

1. Fanatizmus, ellenségkép, harciasság

2. Erkölcsi elvekre való hivatkozás, kettős mérce

3. Az áldozat szerepében való tetszelgés, üldöztetési mánia

4. Öndokumentáció, és az önmaguk alkotta hírességek imádata

5. Belső kapcsolatrendszer, családi alapon való politikai folytonosság

6. A háborús politika támogatása

7. Kizsákmányolás, rombolás

A fentiekről bővebben Lásd: „A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei” című összefoglalót.


A törött nádszál

A Szovjetunió összeomlását követően a magyarországi neoliberálisok is felesküdtek a PIAC mindenhatóságára, és az Amerikai Egyesült Államok „vezető szerepére.” Most egy másik, esélyesebb lóra tették fel Magyarország sorsát. Egy esélyesebb lóra, de mégis egyetlen egyre. Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájának helyességét ma már magában az Amerikai Egyesült Államokban, és külföldön is, a szó szoros értelmében több fronton is megkérdőjelezik. Az Amerikai Egyesült Államokra való támaszkodásra ma már mindinkább vonatkozik az a bibliai idézet, mely szerint: „Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki ebbe támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak.” (A Királyok Második könyve 18. rész 21.) Vagyis, a behódoló együtt bukik a hódítóval.

A magyarországi neoliberális gazdaságpolitika a „kék könyvének “ a “MODERN PIACGAZDASÁGOT ÉS NE MÚLT SZÁZADI KAPITALIZMUST” c. fejezetében ezt olvassuk: “A tőkepiacnak, a finanszírozásnak, az állami gazdaságpolitikának olyan sokrétű eszköztára alakult ki, amelyek révén elkerülhetőek a visszatérő válságok.” A fenti megállapítás tévesnek bizonyult. A “kék könyvnek majdnem minden megállapítása tévesnek bizonyult, és a legtöbb esetben a megtett ígéretek, azok ellenkezőjére fordultak. Az egész világot érintő gazdasági válság van.

“Több SZDSZ/MSZP, több hazafiasság” Egy ilyen választási plakát ma már elképzelhető. A neoliberálisok gyors színeváltozását Magyarországon semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelme ellen leghevesebben kampányoló SZDSZ az új választások előestéjén most (feltételesen) támogatja azt.
Emlékezzünk: Amikor az SZDSZ tagsága, és támogatottsága először csökkeni kezdett, Tölgyessy Péter, az SZDSZ akkori elnökeke feszegetni kezdte, hogy az SZDSZ-ben több hangsúlyt kell helyezni a „patriotizmusra. ”Ma, amikor az SZDSZ tagsága, és támogatottsága majdnem nullára csökkent, a párt jelenlegi elnöke, Retkes Attila lefordította a „patriotizmus” szót magyarra, és azt ígéri, hogy, ha az SZDSZ az új ciklusban bekerül a parlamentbe, akkor hazafias politikát igyekszik folyatni. (Lásd. Tellér Gyula kitűnő előadást erről a tárgykörről az ECHO TV. Civil Akadémia sorozatának, 2009. szeptember 20. adásában)

Az SZDSZ hirtelen „patriotizmusa” most sem arról szól, hogy mi az ami a magyarokank jó, hanem arról, hogy mi az ami most „megy,” és honnan jöhet még pénz. Retkes Attila, az SZDSZ pillanatnyi elnöke 2009. október 8-án, az új magyarországi választások előtti huszonharmadik órában azt is kijelentette, hogy pártja alapítványt létesít a vidéki Magyarország „mélyszegénységének” kezelésére. Az SZDSZ felfedezte a magyar népet, és elismerte, hogy Magyarországon ismét, illetve még mindig van „mélyszegénység.”

Mi az, amire a „mélyszegénységgel” kapcsolatban emlékezni kell? Emlékezzünk, hogy a magyarországi liberális erők, a 1930-as évek óta hevesen szembeszálltak minden olyan kezdeményezéssel, amely a magyar nép egészének a felemelésére, (a „mélyszegénység” megszüntetésére) irányult. Emlékezzünk arra is, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nyolc éve van hatalmon. Különles az is, hogy a megteremtett gazdasági javak „leszivárgásának” elvéről ma már senki sem beszél, mert bebizonyosodott, hogy a dúsgazdagok javai nem szivárognak le, hanem a csúcson összpontosulnak, s a gazdagok kis csoportja, a társadalomnak talán az egy százaléka mind gazdagabb lesz, a társadalom tagjainak többsége, pedig mindinkább elszegényedik. Így jutunk el a „mélyszegénységig” A „mélyszegénység” az ország általános elszegényedésének a következménye. Az ország oda jutott, hogy akik eddig a szerényen élők morzsáin éltek, azok a „mélyszegénység” fokára süllyednek, mert a középosztály elszegényedésének következtében a morzsák elapadtak. Ez József Attila: „Aki szegény, az a legszegényebb” versének értelme.

A neoliberálisok „hazafias” Magyarországa

Emlékezzünk, és óvakodjunk: A második világháború előtti kizsákmányoló nagytőkés rendszerek arra a cinikus meglátásra építették uralmukat, mely szerint a magyarnak szánthatsz a hátán, csak az eke piros, fehér, zöld legyen. A bevásárlóközpontokat pedig „nem Tescónak, hanem Turulnak fogják nevezni." (A Hír TV szerint ez egy ténylegesen elhangzott ígéret.)
A jövő neoliberális Magyarországa, a vas, és acél országa helyett a kaszinók országa lehet. A fentiek alapján, elképzelhető egy neoliberális rendezésben megvalósított, Horthy korszakot mintázó, retrofit, műmagyar koldusopera is, amelyben a „helyi lakosság”, a külföldi vendégek, és hazai nagyurak szórakoztatására másodállásban minden este beöltözik Sobri Jóskának, sarkantyús gulyásnak, pántlikás grófnőnek. Az úri közönség pedig táncol.

A tényleges változás korlátai…

A jelenlegi kormány ismét egy hatalmas kölcsönt vett fel a Nemzetközi Valuta Alaptól. Az új kölcsön feltételei roppant szigorúak, s azok csak további, költségvetési megszorítások árán valósíthatóak meg. (Lásd: Dr. Csath Magdolna: "Miről szól az IMF-el való megállapodás?") A fentiek alapján még kevesebb pénz jut a társadalom egészét szolgáló ágazatok fenntartására. A jelenlegi államkölcsönkölcsön drákói feltételei mellet, és a meglevő államadóság súlya alatt nem igen van lehetőség tényleges változásokra, bármely párt, vagy pártkoalíció nyeri a választásokat. Az elkövetkező kormány sem mondhatja, hogy mást akar, esetleg csak azt, hogy jobban tudja, és más színekben szándékozik kormányozni.

A tényleges változás lehetőségének egy másik akadálya az Európai Uniós tagság. Az Európai Unió a gátlástalan piacgazdálkodás, és a szabad tőke áramlás védőbástyája Európában. Magyarország az erre vonatkozó szerződések, és dokumentumok mindegyik megszavazta, és ratifikálta, tehát az estleges új kormánynak is meg van kötve keze, és lába.

A magyarországi neoliberális gazdaságpolitika rablógazdálkodó jellege, a hozzánemértő kormányzás, a közélet szintjének lezüllesztése, a magyar nemzeti értékek rombolása, azonban annyira elkeserítette az embereket, hogy, hogy azok egyszerűen azt mondják: Elég! „Jöjjön bármi más, csak „ezek” menjenek. Vagyis, az emberek nem valamire szavaznak, hanem valami ellen, és főleg valakik ellen szavaznak - a jelenlegi rendszert egyszerűen leszavazzák. A „nemcsak kenyéren él az ember” szellemében, a "leszavazás" is van olyan jó ok a változásra, mint bármi más.

Dr. Csath Magdolna : Miről szól az IMF-el való megállapodás?

A parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör – a kormány – magánügye, hanem nemzeti ügy. Az új hitelt ugyanis – éppen úgy, mint a korábbiakat – nekünk mindannyiunknak kell majd visszafizetnünk. A kormány azonban, az ellenzék ismétlődő kérésére sem avatta be sem az ellenzéket, sem pedig az állampolgárokat az IMF–el kötött megállapodás részleteibe. Sőt, mintha tudatosan összemosott volna dolgokat: először, a válságra hivatkozva vetette fel a további megszorítások, bér–, nyugdíj– és családi pótlék befagyasztások szükségességét, majd később ezeket, mint az IMF–el kötött hitel megállapodás feltételeit emlegette.

Azonban a mai napig nem ismertek a megállapodás további részletei. Közben már mintha az ellenzék is felhagyott volna azzal, hogy teljes képet kapjon a helyzetről. Pedig nem kellene! A megállapodások legfontosabb dokumentumai ugyanis megtalálhatók az IMF honlapján. A dokumentumok közül a legérdekesebbek a 2008. novemberi országtanulmány (IMF Country Report No 08/361, 39. oldal) és az ezt kiegészítő „szándéklevél” (Attachment I. Hungary: Letter of Intent, 15 oldal), valamint az ezeket kiegészítő elemzések. (Request for Stand–By Arrangement – Informational Annex, és Hungary – Assessment of the Risks to the Fund and the Fund’s Liquidity Position. 18. oldal.)

Nézzük először, hogy melyek a „szándéklevél” főbb gondolatai! A levél dátuma 2008. november 4. Címzettje Dominique Strauss–Kahn, az IMF vezérigazgatója. A szándéklevél aláírói: Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök. Nézzük, mit kértek és mit ígértek az IMF–nek!

Idézetek a levélből: „a pénzügyi válság kezelésére a kormány és az MNB programot dolgozott ki. Ennek pénzügyi támogatására kéri, hogy az IMF nyújtson készenléti hitelt egy 17 hónapos időtartamra, 12,5 md euro értékben. Ez és a további 6,5 md euro EU–s segitség azt mutatja majd, hogy a nemzetközi közösség támogatja a magyar kormány politikáját.

Fő céljaink a bankok megerősítése, a kormány finanszírozási szükségleteinek csökkentése, a pénzpiac likviditásának megőrzése és a befektetők bizalmának visszaszerzése.

A program teljesítését folyamatosan mérjük. Az IMF negyedévente ellenőrzi a program végrehajtását. Az első ellenőrzés 2009. február 15–ig, a második május 16–ig fog megtörténni. A kormány úgy gondolja, hogy a tervezett megszorítások elegendők lesznek a célok eléréséhez. De ha nem, akkor kész újabb megszorításokra a célok elérése érdekében.

A 2009–es év nagyon bizonytalan. Csökkenni fog a tőkebeáramlás, és romlanak a hitelfelvételi lehetőségek. A megszorítások miatt csökkeni fog a hazai kereslet, a külpiaci recesszió miatt pedig az export fog visszaesni.

2009–ben összességében 20 milliárd euro külső finanszírozási forrásra lesz szükség, amelyet biztosítani fog az IMF, az EU és a Világbank együttes támogatása.

A 2009. évi költségvetést módosítja a kormány, tovább csökkentve a kiadásokat. 2009–ben adócsökkentés nem lesz, és olyan adórendszer változás sem, amely csökkentené az állami bevételeket.

A megtakarításokat a kiadási oldalon kell elérni. 2008–hoz mérve 2009–re a kormány kiadásait 2 %–al kell csökkenteni. Ezt bérbefagyasztással, a 13. havi fizetés eltörlésével a közszférában, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal, a szociális kiadások csökkentésével és valamennyi minisztérium kiadásainak mérséklésével lehet elérni. Viszont nem lesz megtakarítás az EU programokhoz szükséges önrészek biztosításánál.

A kormány 2010–ben is – ahogy arról az IMF–el megállapodott – folytatni fogja a költségvetési kiadások csökkentését, hogy ezzel is visszanyerje a beruházók bizalmát. Ez újabb konvergencia programot jelent majd.

A kormány mindent megtesz a bankrendszer stabilitásának megőrzéséért is. Ennek keretében megoldást keres a lakosság eladósodásának kezelésére is. Az IMF–el együtt kidolgozott, csak a bankok egy részére kiterjedő bank megmentő csomag készen áll a felmerülő problémák kezelésére.”

A levélrészletekből nyilvánvaló, hogy már jóval a megállapodás előtt megindultak a kormány és az IMF közötti egyeztetések, amelyekben a két fél között teljes volt az egyetértés abban, hogy a pénzvilág biztonságát minden áron és minden feltételek mellett biztosítani kell. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy jóval azelőtt, hogy ezekről a témákról a parlament szavazhatott volna – hiszen a szavazás ezekről a témákról december 15–én volt – a kormány nevében a pénzügyminiszter és az MBN elnök már beígérte az IMF–nek a bér és nyugdíjcsökkentő megszorításokat, tovább azt, hogy adócsökkentés és adórendszer átalakítás nem lesz.

Megígérte továbbá azt is, hogy bár mindenhol lesz megszorítás, az EU–s projektek továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Ez pedig arra utal, hogy azok a nagy – többnyire infrastruktúrális beruházások – folytatódhatnak, amelyek nyertesei elsősorban a külföldi nagyvállalatok.

A hazai kis– és közepes cégek, amelyek viszont munkahelyeket teremthetnének, és dinamizálhatnák a gazdaságot, semmire nem számíthatnak.

Mindezeket az ígéreteket a kormány az ellenzékkel és a társadalommal való egyeztetés nélkül, érdemi parlamenti vita nélkül november 4–én tette az IMF–nek.

A parlament elé pedig szavazásra a már beígért ügyek több, mint egy hónappal később, december 15–én kerültek. Ezek szerint a parlamenti vita szinjátéknak tekinthető!

A szándéklevél alapján készült el az a tanulmány, amelyben a hitel feltételeit az IMF rögzítette. (IMF Country Report No. 08/361, 2008. november).

Ebben olvasható, hogy a kormány és az IMF közötti előzetes tárgyalások 2008. október 13–30 között zajlottak. A tárgyalásokon, többek között, Bajnai Gordon, Veres János, Simor András és pénzintézeti vezetők vettek részt.

A terjedelmes anyag tökéletes összhangban van a pénzügyminiszter és a bankelnök által aláírt szándéklevéllel azt érzékeltetve, hogy a szándéklevél tartalmát előzetesen egyeztették.

Ezen túl a tanulmány elemzi a magyar gazdaság helyzetét és a várható kilátásokat. Az elemzéseknél azonban egy szóval sem utal arra, hogy az ország bajba kerülése elsősorban a rossz kormánypolitikának, a pocsékolásnak és a korrupciónak köszönheti. Ehelyett ugyanazt mondja, mint a kormány: nevezetesen, hogy elsősorban a külső válság miatt került a gazdaság bajba. Ez is az összejátszás árulkodó jele.

Emeljünk ki néhány gondolatot az elemzésből!

„Az állandóság az EU–hoz csatlakozott 10 ország közül nálunk a legmagasabb. 2007 végén a GDP 66 %–ka volt. A költségvetési hiány 2002 és 2006 között átlagosan magasabb volt, mint a nemzeti jövedelem – a GDP – 8 %-ka. Azt a kérdést azonban nem teszi fel, hogy ennek mi lehetett az oka. Pedig indokolt lett volna feltenni, ugyanis 2002 és 2006 között még nem volt külső válság, ezért a hiányt nyilvánvalóan a kormány rossz munkája okozta. Az összes külső adósság 2007 végére elérte a nemzeti jövedelem 97 %–át. 2009–re ez az érték 115,8 %–kra fog nőni, az államadósság pedig eléri a nemzeti jövedelem 70,1 %–át. Ezzel egyidőben a gazdaság 2009–ben zsugorodni fog. Csökkennek a beruházások és 2009–ben drámaian, 3,9 %–al csökken majd a fogyasztás. A gazdaság összehúzódása miatt 2009–ben a munkanélküliség 8,5 % lesz. 2009–ben csökken és drágább lesz a cégek rendelkezésére álló hitel.

Gyengülhet továbbá a forint, ami növeli az ország adósságterheit. Ezeket azonban változatlanul törleszteni kell. A pénzügyi célok elérése érdekében szükség van a jelentős megszorításokra, amelyek között a tanulmány felsorolja pontosan azokat – bérbefagyasztás – stb. –, amelyeket a szándéklevél tartalmaz. Ugyancsak megerősíti, hogy adócsökkentésről nem lehet szó. Sőt, semmilyen más gazdaságösztönzésre sem lesz lehetőség. Az IMF folyamatosan elemzi a helyzetet, és szükség esetén újabb megszorításokra tesz javaslatot.

Az általános megszorítás csak két tételt nem érinthet: az EU–s projektek önrészét és az adósságtörlesztést. 2010–re az ország adóssága – figyelembe véve az IMF-es és a többi hitelt is – rendkívül magas lesz. Azonban az IMF nem tart attól, hogy Magyarország ne fizetné szabályosan és rendszeresen a tartozását, hiszen mindig is ezt tette. Különben is megvan rá a politikai akarat, mivel a kormány biztosította a megfelelő számú ellenzéki támogatást is. Azonban ennek ellenére a politikai kockázat nem jelentéktelen, vagyis a megkötött megállapodás az IMF számára is jelentős kockázattal járhat. Ennek ellenére a tanulmány befejező mondata az, hogy a kormánnyal egyeztetett programban bízik az IMF szakértői stábja és ezért a 17 hónapra szóló igényelt hitelt megítéli a kormány számára.”

A már a szándéklevélben is említett módon az IMF folyamatos ellenőrzés alatt tartja az országot, amelynek keretében az MNB–t is átvilágítja.

Az országtanulmányból világossá válik, hogy Magyarországot az IMF gyámság alá helyezte, és csődbiztosként jár el velünk szemben.

Az is egyértelmű, hogy a pénzügyi csomag legfontosabb célja a pénzvilág bevételeinek folyamatos és bármilyen áron – akár a gazdaság jelentős recesszióba taszítása, és az emberek életszínvonalának drámai lerontása árán is – történő biztosítása.

Ezt a csomagot, – az anyagokból egyértelműen kiolvasható módon -, a kormány az IMF-el együtt, a nemzet és az ellenzék háta mögött, teljes szándékazonossággal dolgozta ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelt 2010 március végéig lehet felhasználni. Azaz eddig lehet tovább eladósítani az országot, azután pedig a visszafizetés terheit esetleg másokra hagyni.

Az természetesen érdekes kérdés, hogy az ellenzék, illetve a mögötte lévő szakértői gárda miért nem keresett rá a tárgyalások anyagaira az IMF honlapján, illetve, hogy a mai napig miért nem beszél sokkal határozottabban az IMF megállapodás várható negatív hatásairól? Miért nem tájékoztatja az embereket a megállapodás további, még nem ismert részleteiről?

Ez azért is nagyon indokolt lenne, mert az ország eladósodottsága 2010–re elviselhetetlen méretet ölt. Az IMF további anyagai pedig arra utalnak, hogy „bármilyen helyzetbe is kerüljön az ország, az IMF elvárja, hogy a mindenkori kormány tudja majd a kötelességét, és akár újabb megszorításokkal is biztosítsa a hitelek visszafizetését, csökkentve ezzel az IMF kockázatát és védve az IMF pénzét”. (Idézet az IMF anyagból).

De hogyan lesz ez megvalósítható a leépülő, összeszűkülő gazdasággal, az oktatásból és az egészségügyből kivont pénzek miatt elkopó tudású és egészségű emberekkel? Miből és mivel fogunk így fizetni az IMF–nek? És a többi hitelezőnek? Esetleg a maradék állami és családi vagyonnal? A földdel, vízzel, középületekkel, családi házakkal?

A legfrissebb hírek szerint, a szakszervezetek nyomására a kormány picit enged, és a közszféra 13-dik havi fizetéséből valamennyit hajlandó kifizetni. Ennek azonban ára lesz. Már az is elhangzott, hogy hamarosan újabb megszorításokra kerül sor. Ez is azt bizonyítja, hogy a kormány csak a meglévő és folyamatosan csökkenő nemzeti jövedelem újraelosztásáról hajlandó tárgyalni, a gazdaság élénkítéséről viszont, ami a nemzeti jövedelmet növelné, nem. Ezért amit most odaad a közalkalmazottaknak, azt másoktól fogja elvenni. Újabb megszorítások formájában.

Nem lenne itt az ideje annak, hogy az országot hozzáértő és az ország érdekeit képviselő, a társadalommal szóba álló szakemberek vezessék?

Dr. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár

Nemzeti InternetFigyelő

+1

Két közgazdász véleménye:

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, a Világbank vezető közgazdásza 1999-ig.


Közép-Kelet Európa országaiban a privatizációt a nemzetközi pénzintézetek: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank intenzív befolyásolásával a privatizációban érdekelt országokban kiképzett magyar privatizálók, a betelepült és a koncra éhes külföldi cégek érdekeit képviselő külföldi szakértők és a hazai piacbolsevikok együttesen vezényelték le. Így elsősorban a hazai "nómenklatúra" és a külföldiek érdekei érvényesültek a privatizációs folyamatban. A piacbolsevikok azok a tűzközelben lévő korábbi káderek voltak, akik megérezve a pénz szagát, meglátva az eredeti tőkefelhalmozás lehetőségeit, gyorsan elfelejtették a korábban vallott ideológiát és saját országukat "vadnyugatnak" tekintve, kapcsolataikat gyümölcsöztetve, sok korrupcióval, fillérekért jelentős vagyonokat szakítottak ki a nemzet által megtermelt és felhalmozott javakból. A többségüknek azonban fogalma sem volt arról, hogyan kell vállalatot vezetni. Persze nem is akarták működtetni a megszerzett céget, hanem csak a benne lévő értékre akarták rátenni a kezüket. Ezért a cégeket vagy csődbe vitték, vagy - jó pénzért - külföldiek kezére játszották.

A magyar rendszerváltást a külföldi tankönyvközgazdászok és helyi szövetségeseik vezényelték le. Fogalmuk sem volt mit kellene kezdeni egy volt szocialista országgal, hogy átvezessék a piacgazdaságba. A rendszerváltást azok a liberális közgazdászok vitték végig akik már a '80-as évek első felében elfoglalták a kulcspozíciókat, kiváló külföldi, nyugati kapcsolataik voltak. A gazdasági átalakulás minden Kelet-európai országban sikertelen volt, Magyarországon pedig fokozottan az. A külföldi tankönyvközgazdászok és hazai támogatóik biztos receptekkel álltak elő: gyors privatizáció, piacliberalizáció, a társadalomra felülről-kívülről ráerőszakolva mégpedig radikálisan. Ez azért volt így mert ezek a tankönyvközgazdászok csak ezt ismerték. Alternatívákról fogalmuk sem volt. Nem voltak tisztában azzal sem, hogy az egyes országok eltérő gazdasági, kultúrális, intézményrendszerbeli eltérései, eltérő megoldásokat kívánnak. A közgazdasági mikroszférát, a vállakozások környezetét egyáltalán nem ismerték. Nem látták, hogy ha az új vezetés a régi nómenklatúrából áll, és így nem lesz sem etikusabb, sem hozzáértőbb akkor a privatizált vállalat is ugyanolyan rosszul fog működni mint előtte az állami. Így történt, hogy az etikátlan, hozzá nem értő vállalatvezetők a kezükbe kapott vállalatot kirabolták, kifosztották, majd áron alul külföldi kézre juttatták. A privatizációhoz fűzött ideológia eleve hamis volt. A 'szakértők' alapállása ugyanis az volt, hogy privatizálni kell mindenáron és minél gyorsabban, hiszen biztos, hogy a magáncég jobban működik mint az állami. Vagyis a privatizáció eszköz helyett céllá vált. Mivel a tanácsadók és helyi szövetségeseik összekeverték a célokat az eszközökkel, a privatizáció jelentős torzulásokat hozott a gazdaságban és társadalomban egyaránt. A lakosság egyszerűen kimaradt a privatizációból. Politikusok vezényelték le. Így a hatalmas állami vagyonokat haveroknak és rokonoknak herdálták el. A politikusok sok esetben közvetlenül kaptak kenőpénzeket más esetekben közvetve, kampánypénzek formájában. Az új tulajdonosok nem voltak sem jó tulajdonosok, sem jó menedzserek. Fogalmuk sem volt, hogy kell új piacokat keresni, sikeres stratégiákat kialakítani, piacképesebb, korszerűbb termékeket előállítani. Ehelyett egyszerűen elbocsájtották a dolgozókat. Így nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magas munkanélküliségért is az elrontott privatizáció a felelős. Hogy nem sikerült a privatizációnak hozzájárulnia az életszínvonal emelkedéséhez és az egészséges piacgazdaság felépítéséhez, előrelátható volt abból, ahogy a privatizáció lefolyt. A privatizáció nem struktúraváltás volt hanem pénzkivonás az országból. A külföldi tankönyvközgazdászok és helyi szövetségeseik semmivel sem voltak különbek mint Lenin bolsevikjai, mert ugyanúgy vezényelték le a szocializmusból kapitalizmusba való átmenetet mint Lenin a fordítottját. Ezek a piacbolsevikok a Lenini módszert alkalmazták egy fordított változásra. Villámháborút indítottak az ellen a kevés jó ellen is ami az előző rendszerben volt. Mindent szétromboltak ami a múlthoz kötötte az embereket. Ez a szellem a bolsevizmus reinkarnációja.

Realisztikus Argumentumok 2.:Remekül alakul a GDP! Ezért szavaztak néhányan az MSZP-re. Mi a GDP? Az ENSZ gazdasági elemzői, civil szervezetek, a Szociális Világfórum követelik a GDP számítás megváltoztatását. Nevezetesen, hogy ne számítson eredménynek a veszélyes hulladék, levegő-, víz-, légszennyezés ártalmatlanításának horribilis költsége, az adót nem fizető külföldi vállalatok profitja, az adót nem fizető külföldi pénzspekulánsok vagyona, a koporsó készítők és temetkezési vállakozások profitja (ez a halálozási helyzet és az általános egészség romlását jelzi), a biztonsági berendezéseket gyártók és forgalmazók, testőrcégek, profitja (ez ugyanis a bűnözés elszaporodását jelzi). Az ENSZ 2005-ös jelentése szerint: "A GDP, a jelenlegi számítási formájában alkalmatlan a valós gazdasági fejlődés mérésére".

Magyarországon még érdekesebben számítják a GDP-t: a vállalkozások legkevesebb adót fizető 10%-át egyszerűen kihagyják, akárcxsak a teljes mezőgazdaságot. Vagyis kimaradnak a vállakozásba kényszerített adatrögzítők, ügynökök, munkások akik a csőd szélén táncolnak és a csődben levő mezőgazdaság. Ez a remek ötlet Medgyessinek jutott eszébe még 1997-ben. Azóta is így számolják (a FIDESZ kormány is!). Hány szavazó tudta ezt? 1-2%? Vagy annyi se. Mennyi lenne a magyar GDP rendes számítás esetén? Alighanem közel járna a 0-hoz...

 Dr. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár .

A külföldiek általi privatizáció többsége pedig piacvételt, vagy versenytárs kiiktatást jelentett. Esetenként a külföldiek a megszerzett céget erőteljesen karcsúsítva olcsón termelő telephelyként működtették tovább. Mindennek az lett a következménye, hogy összezsugorodott a nemzeti vagyon, összezuhant a magyar gazdaság, megszűnt kb. másfél millió munkahely.

Ennek a folyamatnak következtében a nemzet egésze által az évek hosszú sora alatt összegyűjtött nemzeti vagyon többsége részben kifolyt az országból, részben pedig egy szűk kör kezébe került. Fordított "Robin Hood-izmus" zajlott le, a gazdagok rabolták ki a szegényeket. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a privatizáció bűnben született. Levezénylői, haszonélvezői pedig akkorát vétettek a nemzet ellen, hogy sokuk tettei kimerítik a hazaárulás fogalmát. Azokkal szemben pedig, akik így hozzájutottak a nemzeti vagyon nagy szeleteihez, a nagy többség, de annak leszármazottai is hosszú távon behozhatatlan hátrányba kerültek.



neoliberális, neoliberalizmus, mainstream, ortodox, gazdaságpolitika, unortodox, orthodox, unorthodox, Matolcsy, Matolcsyzmus, kurucok, labancok, nemzetközi, nemzeti, gazdaság, pénzügyek, nemzeti érdek, bankok, balliberális, jobboldali, nemzeti radikális, imf, valutaalap, nemzeti bank, jegybank, adósságválság, nyomor, szegénység, bűnözés, hitel, hitelek, bankárok, occupy, 99%, szabad piac, piacbolsevizmus, piacbolsevik, nácizás, kommunistázás, álintellektuális,