width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2013.10.15.

2013. október 15., kedd

Piacbarát nem jobboldali nem népbarát nem baloldali hanem neoliberális

Aki piacbarát, az nem hazáját képviseli tehát eleve nem lehet
jobboldali, pont ilyen egyszerű. De baloldali se, mert antiszociális,
pontosabban szociáldarwinista - piacbolsevik - elveket vall.

Neoliberális annak a neve.

Amúgy az ázsiai kistigrisek se úgy lettek sikeresek, ahogy
Magyarország lett sikertelen amikor a ballib volt hatalmon,

"Ott érzi igazán jól magát, ahol tartósan kiemelkedő a nyereségesség
az alacsony költségek, főként a csekély bérek miatt. És az országot
dicsérje az egekig a tőke zsoldjában tartott média is, mint a
piacgazdaság csodáját. Nagyon sok dicséretet kapott hazánk már a
kommunista rendszerben is, amikor kezdett eladósodni."

Azért szabad ez a piac, mert egyeseknek itt mindent szabad?

A piac egységesítése minden kétséget kizáró módon a tőke szempontjából
sikerült a legjobban. Ott érzi igazán jól magát, ahol tartósan
kiemelkedő a nyereségesség az alacsony költségek, főként a csekély
bérek miatt. És az országot dicsérje az egekig a tőke zsoldjában
tartott média is, mint a piacgazdaság csodáját. Nagyon sok dicséretet
kapott hazánk már a kommunista rendszerben is, amikor kezdett
eladósodni.

Szabad piac és manipuláció

A kilencvenes évek óta folyik az egységes piacok kiterjesztése a
világgazdaság legtöbb országában. A piac egységesítése a meghirdetett
elvek szerint lehetővé teszi az áruk, szolgáltatások, valamint a tőke
és a munkaerő szabad áramlását. Az egységesítés útjában álló akadályok
lebontását számos nemzetközi intézmény szolgálja az OECD-től kezdve az
IMF-ig, a WTO-tól az EU Bizottságáig. Utóbbi most éppen az Egyesült
Államok és az Európai Unió közötti, még meglévő csekély kereskedelmi
korlátozás lebontását tűzte ki célul. A tőke mozgását az országok
jelentős részében semmi sem korlátozza. A legfontosabb egységesítő
feltétel a pénzek átválthatósága és mozgatása a határokon át.

A piac egységesítése minden kétséget kizáró módon a tőke szempontjából
sikerült a legjobban. Szabadon, korlátozásoktól mentesen, olcsón
keresheti bárhol a megtérülést, az olcsó nyersanyagot, munkaerőt,
tehát a kedvező működési feltételeket. Főként azt kedveli, ha kevés
vagy nincs is adó, ha a munkaerőt senki nem védi, sem a törvények, sem
a szakszervezetek, illetve, ha enyhék a környezetvédelmi szabályok,
illetve a törvényeket a tőke mondhatja tollba. Ott érzi igazán jól
magát, ahol tartósan kiemelkedő a nyereségesség az alacsony költségek,
főként a csekély bérek miatt. És az országot dicsérje az egekig a tőke
zsoldjában tartott média is, mint a piacgazdaság csodáját.

Nagyon sok dicséretet kapott hazánk már a kommunista rendszerben is,
amikor kezdett eladósodni. Fekete János volt a kommunisták legjobb
bankára. Ezt hirdette a Time magazin is a címlapján. A nemzetközi
kereskedelembe kerülő áru- és szolgáltatástömegeket lényegében a tőke
tartozékainak tekinthetjük. Az áruk mozgásával kapcsolatos főbb
akadályok nagy része is a múlté. Hol vannak már a védővámok és főként
a mennyiségi korlátozások? Az USA-EU szabad kereskedelmi tárgyalások
éppen a maradék korlát lebontásáról szólnak. A munkaerő szabad
áramlásának kérdése azonban jórészt papíron maradt. Még az egyébként
közös piacot hirdető Európai Unióban is vannak nyílt vagy titkolt
korlátok. Amúgy meg a munkaerő-vándorlás legfőbb akadálya maga a
munkaerő az ő szociális környezetével, családjával, sokféle nyelvével,
szokásaival, vallásával, megszokott lakóhelyi környezetével. A
munkaerő létkörülményeinek alapos ismerete nélkül nem is lehet sikeres
a szabad mozgás, pedig már korán megtalálták a munkaerő-csábítás
ideológiáját, amikor a multikultúra létjogosultságáról folyt a
diskurzus évtizedeken át. Az elmúlt húsz esztendő bebizonyította, hogy
a piac minden más szereplője vesztesként került ki ebből a határtalan
szabadságból, csak a tőke nyert. És az államok veszítettek
mindenekelőtt. A tőke szabad és korlátozás nélküli mozgása révén
gigantikus összegek kerültek ki az adózás alól, hiszen a pénzt
átvitték bizonyos adóparadicsomokba. Nemzetközi felmérések szerint a
kreatív könyvelés, könyvvizsgálat és adóellenőrzések következményeként
ez a pénzmennyiség ma eléri az Egyesült Államok és az Európai Unió
egyéves összesített társadalmi termékét a maga harmincezermilliárdra
becsült volumenével. Az adóelkerülő pénzek miatt az államok hiteleket
vettek fel egy ideig, de egyre drágábban. A szabálynélküliség volt az
okozója a nemzetközi pénzügyi válságnak is, aminek fő terhét
elsősorban ismét az államok viselik. A piaci liberalizációnak az a
vállalkozó- réteg is nagy vesztese, amelyiknek az adó elől elbújó
globalistákkal kell versenyeznie. Sok országból már minden
valamirevaló szektorból kiszorultak. Természetesen a legnagyobb
vesztes a munkavállalói réteg. Kezdetben csak a globalizáció nyújtotta
lehetőségeket "kihasználó" országokban - mint hazánk - fizették a
piacinak a tizenöt- húsz százalékát, mára azonban a centrum
országokban is lassan, de biztosan csúszik visszafelé a reálbér
színvonala. Ennek magyarázatát egyes trendi politikai körök azzal
vélik megtalálni, hogy vége a jóléti társadalomnak. Arra azonban nincs
magyarázat, hogy az élőmunka növekvő termelékenysége mellett miként
lehetséges ez. Kié lesz a megtermelt többlet? Nálunk meg arra sincs
magyarázat, hogy a Nyugat mellé dinamikusan felzárkózó termelékenység
mellett a reálbér miként süllyedhetett az 1978-as szintre.

A tőke nemzetközi mozgása pedig változatlanul mentes minden korláttól,
legyen az adminisztratív vagy morális. Egymást érik a pénz- és
tőkepiaci botrányok, a hitelminősítők kényük-kedvük szerint
értékelnek. Ha kell, behajthatatlan tételeket is legjobbnak
minősítenek, máskor viszont a pontosan fizetőket lökik a bóvli
kategóriába. Évtizedes nimbusszal rendelkező bankok gátlás nélkül
hamisítják a világgazdaság vezető kamatlábát. A bankügyek példás
elintézéséről ismert Svájcban a jegybank elnökének hitvese a féltve
őrzött jegybanki titkot felhasználva vág zsebre hatalmas summát.
Legutóbb svájci bankok manipulálták a devizák árfolyamát. Egy vezető
pénzintézetet ugyan 11 milliárd dollárra büntetett a felügyeleti
hatóság New Yorkban, akikről még a világ legrangosabb pénzügyi lapja
is azt írta, hogy a bankban lényegében bűnszövetkezet működött. A
büntetéssel azonban megválthatták a büntetőjogi felelősséget is, azaz
a börtönt. Tehát csinálhatnak mindent tovább, de legközelebb jobban
kell vigyázniuk. Mintha Luther Márton éppen a bűnök pénzbeli
megváltásának lehetőségét biztosító búcsúcédulák miatt lázadt volna
fel mintegy ötszáz éve. Jogos a kérdés: mivé vált a korlátlan
szabadság? Azért szabad ez a piac, mert egyeseknek itt mindent szabad?
Vagy a korlátlan manipuláció lett inkább szabad, ahol egyesek csak
nyerhetnek mások kárára, akik ezt vég nélkül kötelesek tűrni? Ma még
nincs egyértelmű válasz, de sürgős szükség lenne rá.

Boros Imre - Magyar Hírlap

Ezért nincs jó magyar foci

Ezért nincs jó magyar foci - vagy ezért S.E. :Đ

Nem szervezett maga a játék se, úgy játszanak sokszor mint az a
sakkozó aki nem tervezi meg előre a lépéseit.

A liberális demokráciában is ezt látja jónak a többség számára az a
kicsi, jól szervezett, nemzetek felett álló szétszóratásban élő
csoport, majd ők terveznek helyettünk, nekünk, természetesen nem
előnyünkre. Tehát ugyanúgy tekintélyelvű elitista a neolib rendszer
is, támadják - gúnyolják - szélsőségesnek bélyegzik - lejáratják -
anyagilag tönkreteszik, szóval különféle módokon ellehetetlenítik azt
a szervezetet vagy személyt aki más irányvonalat képvisel. Nálunk a
ballibek is ilyenek, főleg a médiájuk ami akkor is a jobboldalt
támadta mikor nem az kormányzott, illetve a Jobbik parlamenten kívüli
párt volt.

A demokrácia úgysem működik, akkor már inkább a saját fajtánkból valók
közül kerüljenek ki azok akiket tekintélyként lehet tisztelni.
Ez a foci köze a politikához, és fordítva. :)

"Olyan kapitány kell, aki mindent belénk ver!"

"végeztek kísérletet kreativitás-tárgykörben 3 csoporttal: a
demokratikus szelleművel (ahol van vezetés, de nagyjából azért a
közmegegyezés alapján), a laissez-faire alapján (szélsőliberalizmus,
mindenki azt csinál amit akar), és a tekintélyelvű rendszerben amikor
erős vezetés volt. És arra jutottak, hogy amennyiben a tekintélyelvű
vezetésben a kreativitás a "parancs", a csoport eredménye a
demokratikusokét is képes túlszárnyalni (a laissez-faire teljesített a
legrosszabbul egyébként)."

http://szebbjovo.hu/hirek/20-eve-folyamatosan-atverjuk-magyar-szurkolokat-szalai-peldatlan-kifakadasa