Piacbarát nem jobboldali nem népbarát nem baloldali hanem neoliberális

Aki piacbarát, az nem hazáját képviseli tehát eleve nem lehet
jobboldali, pont ilyen egyszerű. De baloldali se, mert antiszociális,
pontosabban szociáldarwinista - piacbolsevik - elveket vall.

Neoliberális annak a neve.

Amúgy az ázsiai kistigrisek se úgy lettek sikeresek, ahogy
Magyarország lett sikertelen amikor a ballib volt hatalmon,

"Ott érzi igazán jól magát, ahol tartósan kiemelkedő a nyereségesség
az alacsony költségek, főként a csekély bérek miatt. És az országot
dicsérje az egekig a tőke zsoldjában tartott média is, mint a
piacgazdaság csodáját. Nagyon sok dicséretet kapott hazánk már a
kommunista rendszerben is, amikor kezdett eladósodni."

Azért szabad ez a piac, mert egyeseknek itt mindent szabad?

A piac egységesítése minden kétséget kizáró módon a tőke szempontjából
sikerült a legjobban. Ott érzi igazán jól magát, ahol tartósan
kiemelkedő a nyereségesség az alacsony költségek, főként a csekély
bérek miatt. És az országot dicsérje az egekig a tőke zsoldjában
tartott média is, mint a piacgazdaság csodáját. Nagyon sok dicséretet
kapott hazánk már a kommunista rendszerben is, amikor kezdett
eladósodni.

Szabad piac és manipuláció

A kilencvenes évek óta folyik az egységes piacok kiterjesztése a
világgazdaság legtöbb országában. A piac egységesítése a meghirdetett
elvek szerint lehetővé teszi az áruk, szolgáltatások, valamint a tőke
és a munkaerő szabad áramlását. Az egységesítés útjában álló akadályok
lebontását számos nemzetközi intézmény szolgálja az OECD-től kezdve az
IMF-ig, a WTO-tól az EU Bizottságáig. Utóbbi most éppen az Egyesült
Államok és az Európai Unió közötti, még meglévő csekély kereskedelmi
korlátozás lebontását tűzte ki célul. A tőke mozgását az országok
jelentős részében semmi sem korlátozza. A legfontosabb egységesítő
feltétel a pénzek átválthatósága és mozgatása a határokon át.

A piac egységesítése minden kétséget kizáró módon a tőke szempontjából
sikerült a legjobban. Szabadon, korlátozásoktól mentesen, olcsón
keresheti bárhol a megtérülést, az olcsó nyersanyagot, munkaerőt,
tehát a kedvező működési feltételeket. Főként azt kedveli, ha kevés
vagy nincs is adó, ha a munkaerőt senki nem védi, sem a törvények, sem
a szakszervezetek, illetve, ha enyhék a környezetvédelmi szabályok,
illetve a törvényeket a tőke mondhatja tollba. Ott érzi igazán jól
magát, ahol tartósan kiemelkedő a nyereségesség az alacsony költségek,
főként a csekély bérek miatt. És az országot dicsérje az egekig a tőke
zsoldjában tartott média is, mint a piacgazdaság csodáját.

Nagyon sok dicséretet kapott hazánk már a kommunista rendszerben is,
amikor kezdett eladósodni. Fekete János volt a kommunisták legjobb
bankára. Ezt hirdette a Time magazin is a címlapján. A nemzetközi
kereskedelembe kerülő áru- és szolgáltatástömegeket lényegében a tőke
tartozékainak tekinthetjük. Az áruk mozgásával kapcsolatos főbb
akadályok nagy része is a múlté. Hol vannak már a védővámok és főként
a mennyiségi korlátozások? Az USA-EU szabad kereskedelmi tárgyalások
éppen a maradék korlát lebontásáról szólnak. A munkaerő szabad
áramlásának kérdése azonban jórészt papíron maradt. Még az egyébként
közös piacot hirdető Európai Unióban is vannak nyílt vagy titkolt
korlátok. Amúgy meg a munkaerő-vándorlás legfőbb akadálya maga a
munkaerő az ő szociális környezetével, családjával, sokféle nyelvével,
szokásaival, vallásával, megszokott lakóhelyi környezetével. A
munkaerő létkörülményeinek alapos ismerete nélkül nem is lehet sikeres
a szabad mozgás, pedig már korán megtalálták a munkaerő-csábítás
ideológiáját, amikor a multikultúra létjogosultságáról folyt a
diskurzus évtizedeken át. Az elmúlt húsz esztendő bebizonyította, hogy
a piac minden más szereplője vesztesként került ki ebből a határtalan
szabadságból, csak a tőke nyert. És az államok veszítettek
mindenekelőtt. A tőke szabad és korlátozás nélküli mozgása révén
gigantikus összegek kerültek ki az adózás alól, hiszen a pénzt
átvitték bizonyos adóparadicsomokba. Nemzetközi felmérések szerint a
kreatív könyvelés, könyvvizsgálat és adóellenőrzések következményeként
ez a pénzmennyiség ma eléri az Egyesült Államok és az Európai Unió
egyéves összesített társadalmi termékét a maga harmincezermilliárdra
becsült volumenével. Az adóelkerülő pénzek miatt az államok hiteleket
vettek fel egy ideig, de egyre drágábban. A szabálynélküliség volt az
okozója a nemzetközi pénzügyi válságnak is, aminek fő terhét
elsősorban ismét az államok viselik. A piaci liberalizációnak az a
vállalkozó- réteg is nagy vesztese, amelyiknek az adó elől elbújó
globalistákkal kell versenyeznie. Sok országból már minden
valamirevaló szektorból kiszorultak. Természetesen a legnagyobb
vesztes a munkavállalói réteg. Kezdetben csak a globalizáció nyújtotta
lehetőségeket "kihasználó" országokban - mint hazánk - fizették a
piacinak a tizenöt- húsz százalékát, mára azonban a centrum
országokban is lassan, de biztosan csúszik visszafelé a reálbér
színvonala. Ennek magyarázatát egyes trendi politikai körök azzal
vélik megtalálni, hogy vége a jóléti társadalomnak. Arra azonban nincs
magyarázat, hogy az élőmunka növekvő termelékenysége mellett miként
lehetséges ez. Kié lesz a megtermelt többlet? Nálunk meg arra sincs
magyarázat, hogy a Nyugat mellé dinamikusan felzárkózó termelékenység
mellett a reálbér miként süllyedhetett az 1978-as szintre.

A tőke nemzetközi mozgása pedig változatlanul mentes minden korláttól,
legyen az adminisztratív vagy morális. Egymást érik a pénz- és
tőkepiaci botrányok, a hitelminősítők kényük-kedvük szerint
értékelnek. Ha kell, behajthatatlan tételeket is legjobbnak
minősítenek, máskor viszont a pontosan fizetőket lökik a bóvli
kategóriába. Évtizedes nimbusszal rendelkező bankok gátlás nélkül
hamisítják a világgazdaság vezető kamatlábát. A bankügyek példás
elintézéséről ismert Svájcban a jegybank elnökének hitvese a féltve
őrzött jegybanki titkot felhasználva vág zsebre hatalmas summát.
Legutóbb svájci bankok manipulálták a devizák árfolyamát. Egy vezető
pénzintézetet ugyan 11 milliárd dollárra büntetett a felügyeleti
hatóság New Yorkban, akikről még a világ legrangosabb pénzügyi lapja
is azt írta, hogy a bankban lényegében bűnszövetkezet működött. A
büntetéssel azonban megválthatták a büntetőjogi felelősséget is, azaz
a börtönt. Tehát csinálhatnak mindent tovább, de legközelebb jobban
kell vigyázniuk. Mintha Luther Márton éppen a bűnök pénzbeli
megváltásának lehetőségét biztosító búcsúcédulák miatt lázadt volna
fel mintegy ötszáz éve. Jogos a kérdés: mivé vált a korlátlan
szabadság? Azért szabad ez a piac, mert egyeseknek itt mindent szabad?
Vagy a korlátlan manipuláció lett inkább szabad, ahol egyesek csak
nyerhetnek mások kárára, akik ezt vég nélkül kötelesek tűrni? Ma még
nincs egyértelmű válasz, de sürgős szükség lenne rá.

Boros Imre - Magyar Hírlap