width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.07.26.

2008. július 26., szombat

A zsidó honfoglalás

A zsidó honfoglalás

Zsidó `dinasztiaalapítók ´ a Kárpát-medencében!

A zsidó hódításnak, az Erdélyt megkaparintó oláh aljanéphez hasonlóan, igazolni
kell igényét a földre, hová a maga hiéna módszereivel betelepedett és egyre
terjeszkedik. Noha ez ügyben olyan tetszetõs maszlagra, mint a dákó-román
leszármazás lárifárija vagy a cionizmus esetében a Palesztinára formált
"jogukat" alátámasztó: "a Biblia a mi mandátumunk" Izraelre (Ben Gurion)
kinyilatkoztatás, nem számíthatnak, azért van mit elõhúzni a Tamud-tarisznyából.
Szent könyvükbõl, ami - mint Heinrich Heine írta - a zsidóság "hordozható
anyaföldje". Tehát, ahol a Talmud, az az ország az övéké! S mivel a magyarság
tûrte, hogy oly sokáig vesse árnyékát e bûnös iromány földjére, már talán csak
vérével moshatja le e szellemet róla! A magyarországi zsidóság - mert magyarnak
95%-uk máig sem mondható! - igyekszik egy Árpád-honfoglalás idejébõl datálódó,
sõt mélyebb gyökerû jogot formálni a magyar földre. Mintha nálunk még inkább
"itthon" lennének.

Egy Orbán Ferenc nevû történészük írta a két éve még a www.zsido.hu honlapon is
fellelhetõ "A magyar zsidóság története" c. tákolmányában: "A magyarság, még a
honfoglalás elõtt kapcsolatba került a zsidó vallásra tért kazárokkal, akiknek
Volga menti fõvárosáról, Itilrõl nevezik a magyar nép vándorlásának talán
legfontosabb állomáshelyét Etelköz-nek. Amikor a magyarok a Kárpát-medence
irányába továbbindultak, két kazár törzs, az úgynevezett kabarok csatlakoztak
hozzájuk. A magyar honfoglalás (895 körül) vezérének, Árpádnak egyik felesége is
kabar leány volt. A honfoglaláskori temetkezési helyek között, Békéscsaba
környékén a zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportokat találtak."

Íme a többszörösen "megokolt" igény! Nos, vegyük sorra Orbán érveit, kezdve az
ún. honfoglalással, amirõl a korabeli krónikások, mint visszaköltözésrõl
beszéltek! "A "honfoglalás" szó viszonylag új keletû. - Írja Bakay Kornél. -
Kézai Simon (1283) "visszaköltözésnek", Thuróczy János (1488) "visszatérésnek",
Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) "második bejövetelnek" nevezik
Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését." De Anonymus, a XIII-ik
században, a Képes Krónika (1358), Ranzano (1490) és "Bonfini mester - 1497 - is
csak a nagy visszaköltözésrõl írnak és adnak számot." Orbán Ferenc vagy nem tud
errõl vagy szándékosan elhallgatja. (Hangsúly hozzáadva)

Orbán Ferenc, a maga "judapesti" logikájával feltételezi, hogy õseink és más,
korabeli népek - az immár vagy százötven éve a magyarságra kényszertett
látásmódhoz hasonlóan - egy idegen kultúrájúvá váló "vízfej" - mint Budapest -
bûvöltében éltek és csak arról tudták elnevezni a tájegységet, amelyik annyira
fontos esemény színhelye volt az életükben. A vérszerzõdés színtere, az Etelköz
nevének eredetérõl a történelmi források mást mondanak, mint Orbán! "Konstantin
császár szerint, miután a magyarok a kazárok szomszédságából elköltöztek, a
Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyók vidékén telepedtek meg, melyet
"Etelküzü"-nek neveztek. ( Az "etel" vagy "etil" szó folyót jelent, így Etelköz
jelentése: Folyóköz. )" - olvassuk Kiszely Istvánnál.

Orbán úgyszintén elferdíti a tényeket, amikor a korabeli kazárokról, mint "zsidó
vallásra tértekrõl" szól. A történész S.W. Baron "azt tartja, hogy a (kazár)
kánságban a keresztények és a muszlimok is nagyjából azonos lélekszámban éltek.
Bizalommal hivatkozik Ibn Fadlan értesülésére, aki azt írja, hogy a kazárok közt
a zsidók voltak a legkevesebben, annak ellenére, hogy vezetõik felvették e
vallást." (Kiszely I.) "A kazár vezetõk kétségtelenül politikai okokból vették
fel a zsidó vallást és tették meg mintegy államvallásnak...Semmi nyoma sincs
annak, hogy a kazár hatalom határain kívül vagy azon belül zsidó vallásra
kényszerített volna népeket. A kánságon belül vallási kérdésekben lelkiismereti
szabadság honolt" - írja Bartha Antal. (Hangsúly az eredetiben)

Tehát az egyöntetûen zsidó vallásra tért kazárság ténye megintcsak egy orbáni,
ill. zsidó fikció! Következésképpen az Árpád népéhez csatlakozott kabarok zsidó
volta is az lehet. Korabeli források éppen ezt erõsítik meg. Bíborbanszületett
Konstantin császár szerint: "Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok
nemzetségébõl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt köztük a
kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az elõbbi kormányzatuk,
és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén
letelepedtek a türkökkel együtt a besenyõk földjén, összebarátkoztak egymással,
és holmi kabaroknak nevezték el õket." A fentieket erõsíti meg a török eredetû
kabar szó megfejtése. Németh Gyula szerint a szó jelentése: "lázadó". (Kiszely
I.)

Györffy György szerint "ha a kabarok korábban csatlakoztak a magyarokhoz, akkor
a kabarok közt zsidók nem lehettek. Ha késõbb csatlakoztak, akkor feltehetõ,
hogy voltak közöttük, de számuk nem lehetett jelentõs, mert az új vallást az
uralkodó réteg vette föl."

Anonymus szerint a Tiszától Erdélyig, ill. a Szamostól a Marosig uralkodó Marót
vezér földjén a "kozárnak nevezett népek laktak." "E kozárok (kazárok) nyílván
az Árpád fiával, Leventével beköltözött s részben ide letelepedett kabarok...A
székelyek eredetének kutatói közül sokan amellett foglalnak állást - írja
Kiszely István -, hogy a székelyek a kabarok közé számíthatók." A kabarokat
Gyõrffy György is egyszerûen csak "székelyeknek" nevezi.

Amennyiben a székelyek a kabarok utódai, és amennyiben a kabarok zsidó hiten
voltak, kell, hogy legyen nyoma a "zsidó eredetnek" a székely nép hitvilágában,
meséiben, mondáiban s népzenéjében! Márpedig, mint azt Bartók Béla bizonyította,
a gyökereket, a származást legmegbízhatóbban mutató, leginkább idõálló
kulturális megnyilvánulás: a népzene kapcsán, a XX-ik század elején a
törökországi Anatóliában gyûjtött népdalokkal: éppen Erdélyben, a székelység
körében találjuk meg a gyûjtött dallamok több mint egyharmadának megfelelõit!

Hasonlóképpen fel lehet tenni a kérdést az egész magyar népmese, monda és
népdalkincs, stb. esetében. Hogyan lehetséges, hogy a százezret jóval meghaladó
népdalkincsünkben nem maradtak fent legalább nyomai az Árpáddal a
Kárpát-medencébe jövõ "zsidó hitû" kabarok dalkultúrájának, népzenéjének? Úgy,
hogy elenyészõ lehetett a száma a zsidó hitû bevándorlóknak! Teljesen mindegy,
hogy "Árpádnak egyik felesége kabar leány volt" vagy sem. Bizony délibábos ez a
"zsidó dinasztia" alapítási kísérlet a "honfoglaló" magyarság oldalán - ha
vannak a "zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportok"(?) Békéscsaba környékén,
ha sem!

No és hogyan állunk az állítólagos, magyarságénál mélyebb zsidó gyökerekkel
Magyarföldön? Orbán már a római kor tárgyalásakor sejteti "igényjogosultságát" a
Pannon élettérre. Magyarország területén már az idõszámításunk szerinti 2-3.
évszázadban, a római Pannonia provinciában éltek zsidók," - írja. Egy részüket
rabszolgákként hozták magukkal Izrael területérõl annak a három légiónak a
katonái, akiket a júdeai Bar Kochba lázadás (132-135) leverésére vezényeltek oda
Pannóniából. "Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mai Magyarország
területén, már jóval a magyar honfoglalás (895) elõtt számottevõ zsidó
közösségek mûködtek." (Hangsúly hozzáadva)

Élelmességükkel és a kereskedõkként Rómából betelepült hittestvéreik
segítségével mihamar jómódra küzdöttek fel magukat az egykoi rabszolgák s
megszaporodtak a zsidó települések Pannónia-szerte - sugallják Orbán sorai. Így
aztán Aquincumtól (a mai Budapest) kezdve, Savariáig (ma Szombathely),
Intercisáig (Dunaújváros), Pécsig, Dombóvárig, Siklósig, stb. kerültek
napvilágra nyomai a pannóniai zsidó jelenlétnek.
Benoschofsky Ilona, múzeumigazgató is egy "a harmadik századból való", Judah
nevet hordozó sírkõ ménórájára hivatkozva mondta már csaknem 20 éve: "Ez
bizonyítja, hogy a zsidók elõbb itt voltak, mint a magyarok."

Szánalmas, de fõleg pimasz ez a hetvenkedés, mint történelmi alap a magyar
"honfoglalást" megelõzõ kárpát-medencei zsidó itthonlétre. Ugyanis Árpád
magyarjai csak "visszatértek" a szkíták, pártusok, hunok és avarok, mint egyazon
kiterjedt kultúrkör népei által korábban lakott terültre. Badinyi Jós Ferenc
írja errõl: a lelõhelyek bizonysága szerint "ez az évezredes múltra tekintõ
hatalmas mûveltség fogta össze a "magyari" népeinket, és egyesítette õket a
Kárpát-medencétõl Kínáig, és Kaukázuson is át - Mezopotámiáig, beleértve az
Iránnak nevezett területet is."

Persze sem Orbán, sem a kiásott leletek nem szólnak arról, hogyan láthatták a
Pannon provincia zsidóit a kortárs rómaiak. Semmi ok feltételezni, hogy a
"hordozható anyaföld" népe itt másképpen viselkedett volna, mint másutt!
Mindenesetre a birodalom központjában, Rómában, már i.u. az elsõ évszázadban nem
más, mint a híres római történész, Tacitusz írja, hogy "élelmességük" miatt úgy
tekintettek rájuk, mint "Adversus omnes alios hostile odeum". (Minden fajnak
ellenségei, kivéve a sajátjukét.) Az úgyszintén elsõ évszázadi római filozófus,
Seneca szerint: "Ennek a leginkább bûnözés útján járó népnek a szokásai annyira
megerõsödtek, hogy mára mindenfele elterjedtek. A meghódítottak törvényeket
alkottak a hódítóknak." - Ismerõs, ugye? - Valójában rossz hírnevük - ma már
persze antiszemitizmus az ilyen! - régebbi keletû volt a rómaiak körében.
Az i.e., az elsõ évszázadban élõ neves államférfi és író, Cicero társadalmi
rangja, elismertsége dacára is így szól a római zsidókról. "Csak halkan! Csak
halkan! Senki más, csak a bírák hallják szavamat. A zsidók már így is szép kis
kalamajkába kevertek, amint tették azt sok más úriemberrel. Nem szeretném, hogy
még több víz kerüljön malmaikra." Cicero egy Flaccus nevû római tisztviselõ
védõügyvédjének volt tanácsosa a perben, ahol a kötelességét tevõ Flaccust
bevádolták a római zsidók a Jeruzsálembe irányuló aranyszállítmányok
akadályozása miatt. Cicero nem volt akárki, s így megintcsak elgondolkodtató: ki
volt az üldözött? Miért volt éppen neki félnivalója?

Az említett befolyásból, hírnévbõl ítélve Pannoniában sem élhettek rosszul az
Orbán által említett "zsidó közösségek." Talán egészen kr.u. az 5-ik századig,
amikor is Attila birodalmának központjává vált a terület. Orbán Ferenc nem
említi, hogy vajon Attila alatt is tovább léteztek-e a zsidó telepesek "virágzó
közösségei"! Pedig hun õseink körében nagy tolerancia volt más népek hitvilága,
szokásrendszere irányában, ami a szükségszerû is volt a szövetséges népek
tucatját magába foglaló hun birodalomban.

Vagy talán, félve Attila "ostorát", odébbálltak "a Jeruzsálembe irányuló
aranyszállítmányok akadályozása miatt"?

groups.yahoo.com trianon