width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2014. dec. 29.

2014. december 29., hétfő

Teljesen mindegy, hogy a régi ballib bűnbanda, vagy teljesen új ám ugyanúgy megrögzött neoliberális janicsárok törnek hatalomra, gyurcsány, fodor és libajnai vagy várady zsolt és gulyás balázs bibsi hipszter csipet - csapata. Mert mind ugyanazon nemzetközi érdekkör nemzetellenes ügynökei! A megbízóikon van a lényeg! Akit a népszabóság népszerűsít, mint például a szélsőliberális álcivil tüntetésszervező "hordószónok" krasznahorkai emmát - az olyan is, balliberális! Hülyéznek és elmebetegeznek folyvást mindent ami nem ők, holott pont akkor lennénk buták, hiszékenyek és naivak, ha valaha bármit is elhinnénk egy nyegle zsindexes libernyáknak. xD

Tényleg ilyen gáz ez a sok ballibbant - agyaroggyant médiás, ráadásul a legalja stílusú hazug, manipulatív trollújságírásuk ellenére függetlennek és elfogulatlannak merik hazudni magukat! A sajtószabadság tulajdonosi kérdés, és ezek a felületek neoliberális nemzetközi nagytőke kezén vannak. Olyan is : oda rendes embert fel se vesznek. Még így is kikezdik egymást, ha nem teljesíti valamelyikük a jobboldal irányában kötelező gyűlölet-minimumot! Aki nem akar háborúzni az oroszokkal, az "Putyinnal bújik ágyba", és a hasonló vagy még alpáribb libsi mémek. Menjenek ők a háborúba ne minket bujtogassanak a hazugságaikkal, soros pénzen uszító liberrált kávéházi koHnrádok!

Nem a gonzóságot, hanem minket utánoznak ezek a libsákok sokszor, főleg a 444 és a hvg : Kurucot, Hunhírt meg a többit koppintják? Érdekes, és pont azért nem nyilvános háttér-megbeszélések lehettek a 2010 után indított libsi médiafelületek megalakulása előtt! Udo Ulfknotte könyvében írtak szerint, a cia segítségével hamisítanak és ferdítenek álhíreket nekünk!

Lazáskodnak, jópofiznak. Csak nekik, velünk (és másokkal) ellentétben nincs igazságuk. Ha lenne, akkor nem nemzetközi nagytőkés médiából ugatnának, a Mammonon lovagolva! Hanem valami félreesőbb, szerényebb helyen. Magyarság javára végzett pénzügyi - gazdasági - politikai és társadalmi tényfeltárásért, rend és közbiztonság pártiságért, multikkal, bankokkal, usa-val szemben a magyar kisemberek nemzeti - szociális érdekeinek védelméért nem fizet a kizsákmányoláspárti cionimperialista média - gazdi. A gawker se "baloldali értékrendű", hiszen 100% vadkapitalista szadeszesekkel gyártat "kontentot" Magyarországon! :D

Hülyéznek és elmebetegeznek folyvást mindent ami nem ők, holott pont akkor lennénk buták, hiszékenyek és naivak, ha valaha bármit is elhinnénk egy nyegle zsindexes libernyáknak. xD

Teljesen mindegy, hogy a régi ballib bűnbanda, vagy teljesen új ám ugyanúgy megrögzött neoliberális janicsárok törnek hatalomra, gyurcsány, fodor és libajnai vagy várady zsolt és gulyás balázs bibsi hipszter csipet - csapata. Mert mind ugyanazon nemzetközi érdekkör nemzetellenes ügynökei! A megbízóikon van a lényeg! Akit a népszabóság népszerűsít, mint például a szélsőliberális álcivil tüntetésszervező "hordószónok" krasznahorkai emmát - az olyan is, balliberális!

Nem ők szabják meg, miről mit kell gondolnunk.

A kutyán ülnek, szegényke, a Végtelen Történetből van a kép. ;) A döglött ló botozással való felkeltése viszont hálátlan feladat, és az angol közmondás szerint mindig sikertelen, nem lesz itten többet balliberalizmus!

Neverending tünti, mert ciki a Fidesz

http://www.flagmagazin.hu/politika/neverending_tunti_mert_ciki_a_fidesz

politika 2014. 12. 27.

Most már ottan tartunk, hogy a HVG megírta: ciki a fidesz. Szóval mostantól az. Egy szépen fölépített hisztihadjárat közepén, ahol hovatovább a derékfájósok, a frontérzékenyek, a körömbenövősök, az idő előtt kopaszodók és a Kovács nevűek is az utcára vonulnak - {...}

{...} hiszen baja mindenkinek van - elérkezett az idő, hogy lecikizzék a fideszt.

Bayerzsolt természetesen már tud róla, hogy az ámerikánusok hosszas előtanulmányok után találták meg a megfelelő lejárató kifejezést a szótárban, és sürgősségivel adták postára Jóbarátnak, aki meg odasúgta a HVG-nek az új irányt.

Nem lepődnénk meg, ha az Amerikából kiutasítottak következő csapata már nem korrupcióval lenne megvádolva, hanem cikiséggel. Goodfriend majd bemegy a Parlamentbe, aztán leadja az újabb listát, hogy vannak nevei, akikről úgy tudja, hogy: cikisek, you know. Konkrétumok helyett megsejteti majd a guccssitáskát, meg a rolexet, meg a többszintes, halványlilára csinosított kérót.

Csakhát a cikiség önmagában nem indok semmire…

Ha jobboldalinak lenni nem is cikis, hiába szeretné azt sugalmazni a HVG, egyesek mindenesetre borzasztóan terhesek a kerkó szavazótábor számára, aki nem ilyen képviselethez, nem ilyen stílushoz szokott, mint amit az Ejjdedrágakarorámvan János, meg az Ejjderatyitáskátlóbálok Árpád képviselnek. Ez az elkókásodott társaság sokkal inkább képzelhető el a PlayBoy zsúrfiú mellékletében, ahol finoman lehet utalgatni, ki hogyan ráncigálta meg a celebmacákat a feleség háta megett. Kókakának rokkantosított helikoptere is volt az egyszerűbb parkolás végett, idáig még nem értünk el ugyan, de kijelenthető, hogy ez a csapat merőben idegen a konzervatív értékrendtől. Idegen test, minden finomságot, érzékenységet és stílust mellőző újgazdag magamutogatók.

Mert eközben odakint, mármint a Parlamenten túl, dübörög a Neverending Tünti, ami valóban hasznos lehet, ha ennyien csinálják. Az exemeszpés, ifjú-DKs nyuggerek péládul most tanulják a demokráciát. Egy év alatt be is hozzák azt a sok tüntit, amiből az átkos 40+12 alatt párthűségből kimaradtak. Már fölismerik a magyari zászlót is, és megtanultak egyszerre tapsolás helyett egyszerre üvöltözni.

Igaz, nekik a véleményük annyira kifejlett, mint a halványlilakecósok ízlése az innenső oldalon.

A sok állás nélkül maradt megélhetési jótevő, fincsi-csináló liberális meg most tanul fázni, sokáig a szabad levegőn tartózkodni. Ők nem a demokráciát tanulják, hiszen ha szembejönne egy, akkor felismernék, de ami Magyariban van, az szerintük biztos nem az. Nem ott vannak a fékek és az ellensúlyzók, ahol az összehasonlító alkotmányjog első előadásán hallották. A többire meg már nem mentek be…

Ők a kétharmadnyi magyari szavazóban sem hisznek, mert az másképpen gondolkodik, mint ők. Ehelyett most megismerkednének a néppel, akiről eddig csak hallottak és beszéltek, de érintkezni nemigen volt alkalmuk velük. Fölmérhetik végre a sok érzékenyítés és európaiasítás eredményét, amin annyit dolgoztak eddig, hogy a nagy hangos egyetértésben milyenné is sikerült nevelni a népet, a harcostársakat, megfelelő technikával hajigálják-e a billentyűzetet.

A sok pirospozsgás fiatal viszont pont a demokráciát tanulja.

Ez az új progi most, hogy már nem lehet kiülni a Gödör elé sörözni a hideg miatt, ráadásul a Gödröt el is vitték onnan. Kezdetben persze azért kellett kimozdulni, mert apuék jóltejelő állásai, bizottsági helyei megszűntek a vidékikolis fideszisták nyomulása miatt, és veszélybe került a reggeli kakaóscsiga. Mostanra viszont kiderült, hogy buli ez az utcai demokrácia. Talán nemsokára azt is megtanulják, hogy a céltalan hőbörgés nem vezet sehova, csak kurva rossz lesz a közérzetük tőle (metafizikai korrupció), de négy év múlva dől el úgyis minden, amikor szavazni kell.

Addig kell állampolgári ismeretekből behozni a lemaradást. És ami a legfontosabb talán, el kell tudni menni szavazni. Az pedig nehéz…

http://www.tutiblog.com - Szerző: Miért Rigó

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

http://www.flagmagazin.hu

A továbbiakban Kína a BRICS saját pénzeszközét kívánja használni. A Reuters gazdasági elemzője szerint, ha Kína ezt meglépi, akkor új fejezet kezdődik a történelemben. amint a hír felröppent, és megkezdődtek a találgatások, Kína újabb bejelentést tett, a továbbiakban az olajüzleteket sem dollárban bonyolítja le. Már ez hatalmas kiesés lenne az Egyesült Államoknak, mivel a 2013-tól a legnagyobb olajfelvásárló Kína lett. A kínai piacról származó petroldollárok kiesése önmagukban válságos állapotokat fog okozni az USA pénzpiacán.

A dollárnak annyi?

Bajban a dollár? A kínai jegybank bejelentette, hogy nem növeli tovább a jelenleg 3660 milliárd dolláros devizatartalékát, meg akarja gátolni ugyanis a jüan további leértékelődését, közölte a nemesfém-befektetésekkel foglalkozó Conclude Befektetési Zrt. az MTI-vel. A cég közleménye rámutat: Kína devizatartaléka magasabb, mint Európa legnagyobb gazdaságának, Németországnak az éves GDP-je.

Peking közölte, hogy január elsejétől nem vásárol tovább dollárt.

Ezzel együtt az amerikai államkötvényeket sem vásárolják tovább. Eddig Kína hatalmas összegekkel tartotta fent az Egyesült Államokat. Napi egymilliárd dollárt utaltak át, a folyamatos kötvény vásárlásokra.

Kína hosszú éveken át kitartóan támogatta az Egyesült Államok talpon maradását, de az USA semmi mással nincs elfoglalva Oroszország bekerítésén és ellehetetlenítésén kívül, mint Kínát elvágni a nyersanyagoktól, valamint abban a csendes-óceáni térségben akar nyomást gyakorolni, ahol Kína képes lenne kibontakozni.

Ezért elérkezett az idő, hogy Peking válaszlépéseket tegyen és megleckéztesse a világ fő imperialista zsarnokait. Egy angol közgazdásznak feltett kérdésre, hogy mi ebből Kína haszna, hiszen elképesztő mennyiségű olcsó árut szállít az Egyesül Államokba, és így az USA valószínűleg válaszlépésként lezárja a beszállítási lehetőségeket, meglepő választ olvashattunk: az Egyesült Államok képtelen lezárni az utat a kínai áruk előtt. Először is azért, mert a Kínában működő cégek, amelyek az USA-ba szállítanak, nagy számban amerikai cégek vagy vegyesvállalatok. A másik, ami pedig ennél sokkal fontosabb, hogy nincs alternatívája a kínai olcsó árucikkeknek. Egy átlagos amerikai háztartásban a berendezések 70-80 százaléka kínai. Olcsó, közepes minőségű termékek, melyek használatához, és az olcsóságából adódó problémákhoz már hozzászoktak az emberek. Ahhoz a brutális áremelkedéshez, amelyet a kínai áruk kivonása jelentene, senki nincs hozzászokva.

Amennyiben pedig az USA lezárná a határokat, Kína válaszlépésként piacra dobhat 3,6 trillió dollárnyi valutát és államkötvényt. Ekkora összeg piacra dobása következtében mind az USA gazdasága, mind a világpiac azonnal összeomlana.

Az ügy kapcsán a gazdasági szakemberek első körben az egész hírt politikai manővernek tekintik. Kína valószínűleg belátható időn belül egyeztetni fog az Egyesült Államokkal, és megfelelő pozícióból akar tárgyalni. Nyomást akar gyakorolni Washingtonra, a csendes-óceáni terület feletti uralom kérdésében.

Kína meghátrálásra akarja kényszeríteni az Egyesült Államokat. Egyetlen gazdasági szakember sem tartja valószínűnek, hogy Kína kifűrészelné maga alól azt a kiváló és jól jövedelmező világgazdasági pozíciót, amelyet az elmúlt időszakban elért. Ha megteszi, az olyan világpolitikai folyamatokat indíthat be, olyan káosz állapotokat idézhet elő, melyet ma még megjósolni sem lehet. A gyenge gazdaságú országok azonnal bedőlnének, ahol pillanatokon belül eluralkodna a káosz.

A dolog hátulütője, hogy amint a hír felröppent, és megkezdődtek a találgatások, Kína újabb bejelentést tett, a továbbiakban az olajüzleteket sem dollárban bonyolítja le. Már ez hatalmas kiesés lenne az Egyesült Államoknak, mivel a 2013-tól a legnagyobb olajfelvásárló Kína lett. A kínai piacról származó petroldollárok kiesése önmagukban válságos állapotokat fog okozni az USA pénzpiacán.

A továbbiakban Kína a BRICS saját pénzeszközét kívánja használni. A Reuters gazdasági elemzője szerint, ha Kína ezt meglépi, akkor új fejezet kezdődik a történelemben.

Forrás: Bencsik András – facebook

Azért árt nekünk a cionista kettősmércés liberalizmusuk, mert rossz következményei vannak : igen igaz, a szervezett szemita szemétkedés növeli az antiszemétizmust. Különben kit érdekelnének? Annyi sok más nép van, melyekekkel háborúztunk történelmünkben : osztrákok, németek, törökök, oroszok, de még a kisantant országok népei iránt se érez ilyen elítélően a kicsit is önérzetes magyar! Mindennapjaink anyagi és erkölcsi ellehetetlenítése, kultúránk hagyományaink, és szokásaink rombolása, a "magyarkodás" szó használata, azt jelenti nem kerülünk tolerálásra ha nem vagyunk zsidók, vagy legalábbis liberálisok által agyamosottak!

"A horkolásnak legyen vége", ezt a reklámot adta be a Kuruc. :) Ébresztő, a cionistáknak sose tudunk megfelelni, ha nem adunk mindenben igazat nekik! Azt meg minek - főleg mikor újabb és még nagyobb követelésekkel állnak elő nap mint nap. Nem ám beérik 2-3 emléknappal, mint 04. 04 meg 11. 07 volt a szovjetek idején, hanem mindennap (földikutya nap, Groundhog Day) :D Idétlen Időkig hollókosztnap! 24/7, mint Jack Bauer! :D És minden évben van valami évforduló, ha nem kerek az se baj. Valamint egyre több KÖZpénz kerül a holokamu "tűlélőknek". Az is túlélő a cionlibsi törvények szerint, aki itt se élt akkor Európában, vagy egyenesen 45 után született! Hülyék vagyunk mi európaiak, hogy hagyjuk magunkat átverni és kihasználni, és nem merünk nemet mondani az arcátlan követelésekre, szemtelenségeikre! Nem elmélet az összeesküvésük vagy inkább cionista együttműködésük - itt van az orrunk előtt! Azért árt nekünk a cionista kettősmércés liberalizmusuk, mert rossz következményei vannak : igen igaz, a szervezett szemita szemétkedés növeli az antiszemétizmust. Különben kit érdekelnének? Annyi sok más nép van, melyekekkel háborúztunk történelmünkben : osztrákok, németek, törökök, oroszok, de még a kisantant országok népei iránt se érez ilyen elítélően a kicsit is önérzetes magyar! Mindennapjaink anyagi és erkölcsi ellehetetlenítése, kultúránk hagyományaink, és szokásaink rombolása, a "magyarkodás" szó használata, azt jelenti nem kerülünk tolerálásra ha nem vagyunk zsidók, vagy legalábbis liberálisok által agyamosottak!

"Ennyit a „harmadik hatalmi ág" függetlenségéről. A cionista hatalmi törekvésekkel és arroganciával szemben a „fékek és ellensúlyok rendszere" valahogy senkinek sem hiányzik. (Akinek hiányzik, az „gaz náci".) A Mazsihisz vezére reméli, hogy „a jövőben lesz az egyeztetésnek hozadéka". Minden bizonnyal."

Keményebb zsidó fellépés a szólásszabadság ellen, holoagymosásnak alávetett iskolásokkal felújított temetők

https://kuruc.info/r/56/137559/?honnan=Nemzeti_Hirhalo

Természetesen a bankok pártján vannak a libsik, holott egyértelműáen csalássorozat a devizát nem használó devizahitelezés! Miért is ne mindig a rosszat pártolnák, mindent amivel nekünk árthatnak! Nincs igazság a balliberálisokban, akár tévések vagy firkászok, politikusok és fizetett álszakértők vagy álcivilek legyenek! Ugyanaz a nemzetek feletti szervezett bűnözői érdekkör fizeti mindegyiküket! A többség osztályérdekeinek árulói, hazánkat összes ellenségünknek kiszolgáltatói ugyan milyen jogon hazudják magát demokratának? Ballibák az idei választás eredményét sem fogadják el, pedig tényleg csak 5% a libsi szavazó - annyi, amennyi budapesti neoliberális zsidó van ! - erőszakkal vennék át a hatalmat idegen segítséggel, embereik is idegen zsoldban állnak, norvég alaptól kezve george sorosig!

Természetesen a bankok pártján vannak a libsik, holott egyértelműáen csalássorozat a devizát nem használó devizahitelezés! Miért is ne mindig a rosszat pártolnák, mindent amivel nekünk árthatnak! Nincs igazság a balliberálisokban, akár tévések vagy firkászok, politikusok és fizetett álszakértők vagy álcivilek legyenek! Ugyanaz a nemzetek feletti szervezett bűnözői érdekkör fizeti mindegyiküket!

A többség osztályérdekeinek árulói, hazánkat összes ellenségünknek kiszolgáltatói ugyan milyen jogon hazudják magát demokratának? Ballibák az idei választás eredményét sem fogadják el, pedig tényleg csak 5% a libsi szavazó - annyi, amennyi budapesti neoliberális zsidó van ! - erőszakkal vennék át a hatalmat idegen segítséggel, embereik is idegen zsoldban állnak, norvég alaptól kezve george sorosig!

Miért jó nekik, ha nekünk rossz? Szadisták! És ezért fizetik őket, a teljes lerablásunk pártolásáért, propagagálásáért! 4444!

Magánszorgalomból is, mert ennyire gyűlölik a magyart! A vidéket is azért építették le 2010 előtt különösen, mert nem liberális az ottani szavazóbázis.

A tisztesség és megbecsülés, a kizsákmányolástól és becsapástól való állami védelem talán nem alapvető emberi jog, mi, ócska sz*r megélhetési hazug libernyák antiszociális banda!?

A liberális sajtó a bankokat védi az állammal szemben

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/29/liberalis-sajto-bankokat-vedi-az-allammal-szemben

2014.12.29 12:00

A bankok csak akkor tartják tisztességesnek az egyoldalú szerződésmódosítást, ha ezt ők csinálják és ők jutnak többletprofithoz. Ez kiderül a "szakértői", azaz gazdasági újságok és weblapok cikkeiből. A nyugati propagandát, tehát a gazdasági kizsákmányolást és elnyomást népszerűsítő, mentegető, jobb színben feltüntető sajtóorgánumok azt a minimális enyhítést is kifogásolják, amelyek a magyar gazdaságnak fellendülést ugyan nem, csak minimális túlélőképességet biztosítanak.

A meg sem vásárolt devizák után alkalmazott árfolyamrés eltörlése a bankok szerint felháborító. Az egyoldalú ellenőrizhetetlen kamatemelések jogának eltörlése is felháborító szerintük. Kérdés, hogy miért, de a bankok gondolkodását akárki nem értheti. A bankok elvárják, hogy a magyar ember megértse, sőt még bólogasson is hozzá, hogy az egyszer megkötött szerződéseket a bank a saját kedve szerint bármilyen mértékben módosíthassa. Egyébként miért is megkötni egy szerződést, ha a bank képtelen betartani a feltételeket? Miért is megkötni egy szerződést, ha a papír és az aláírás a bankok számára nem jelent semmit?

Sokan aláírják - a bank pedig vagy betartja, vagy nem

Felháborítónak tartják, hogy a kormány tíz évre visszamenőleg mer beleszólni a bankok belügyeibe. Egyébként tényleg felháborító, hogy nem cselekedett azonnal, és a bankok ezt a devizahiteles fosztogatást a kormány tulajdonképpeni jóváhagyásával véghezvihették, és most is csak minimális intézkedéseket láthatunk. A kormány passzivitása miatt nyomorba süllyedt százezreket ez nem különösebben hatja meg.

Jóval nagyobb lépések megtételére lenne szükség, hogy a gazdaság és a társadalom visszanyerje erejét. A nyugati bankok mindegyikének kirúgása kezdetnek jó, ezt követnie kellene egy kis (és magyar tulajdonú) takarékszövetkezetek százaiból (esetleg ezreiből) álló rendszer kiépítésének, és az állami bank pozíciói jelentős megerősítésének. Ez biztosítaná, hogy a banki szolgáltatások piacán a lehető legnagyobb verseny és a legkisebb tőkekivonás jöjjön létre, magától létrehozná a lehető legjobb banki szolgáltatásokat és a gazdaság fejlődésének pénzügyi hátterét. Vagyis mindazt a biztonságot, amit a szocialista rendszer nyújtott és mindazokat a lehetőségeket, amiket a nyugati bankok elvettek és monopolhelyzetükkel visszaélve sosem akartak megadni. A mézesmázos átverésekből, ígérgetésekből, hazudozásokból és az adósrabszolgaságból bőven elég volt.

Svéd példa mutatja, nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba! Szegény svédek, az anyagi jólétben nem veszik észre, miként teszik élhetetlenné és néptelenné Svédországot! Nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba. Főleg, ha ugyanazok gyerekei lépnek színre, ugye mint ahogy gulyás "netadós" balázs rendzavarás - szervező is gurmai zita fia!

Svéd példa mutatja, nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba!

Szegény svédek, az anyagi jólétben nem veszik észre, miként teszik élhetetlenné és néptelenné Svédországot! Nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba. Főleg, ha ugyanazok gyerekei lépnek színre, ugye mint ahogy gulyás "netadós" balázs rendzavarás - szervező is gurmai zita fia!

Sohasem volt erkölcsi alapjuk a kritikához a libsiknek, ők még ennél a kormánynál is rosszabbak. illetve a fideszben is van belőlük az a baj! Azért nem szavaznék oda ha van Jobbik választás, minek nekünk a kisebbik rossz?

Nézzük meg a svédországi liberálidióta rémállam visszásságait. Ahol a férfiaknak tilos állva pisilni. És a hivatalos zászló kitevése is "gyűlölet".

Legundorítóbb családellenes feminizmus és etnomazochizmus, ami ott van. A zsidók ott is, igen. A világon mindenhol ugyanazt csinálják, és együttműködve. Nem kell ide összeesküvés, olyan természetes nekik a "hitsorsosaikkal" való együttműködés, mint a levegővétel. Mindig a más népek kárára gyúrnak, és hogy pozíciókat, pénzt, hatalmat szerezzenek. A zsidó hagyományok bezzeg fontosak nekik, fene a pofájukat! Minek zsidóskodnak mindig a turbózsidrákok, a mazsihiszt meg a többi szektájukat tartsák csak el szépen a híveik! Én azt se hiszem, hogy választott nép, szimplán csak egy törzsi és faji szinten megrekedt nemzetközileg szétszóratott közösség. Akinek nem zsidó az anyja vagy a nagyanyja, az nem zsidó - szerintük. Apja hiába az. Al Gore se zsidó akkor.

Amúgy a http://ferfihang.hu oldalon a svéd vagy Svédország keresés nagyon elmebeteg példákat, rémtörténeteket mutat meg. Az usa is alig marad le a liberrációkban sajnos tőlük. Egyszerűen józan ésszel látva, tiszta elmebetegek! Mizantrópok! Vagy tudatos társadalomromboló családellenesek. Frankfurti iskola, kulturális marxizmus le is írja, a család intézménye nem maradhat fenn, de azon kívül is halálpártik a libsik - gyereket szülni is nőelnyomás a beteg agyuk szerint.

A liberális azt hiszi magáról ő az abszolút norma, és a legjobb vagy legfejlettebb, vele van vége a történelemnek lásd fukuyama - a normális élet lehetőségének van vége ha a libsik hatalmat kapnak! Ez a szűk internacionalista érdekkör semmiben sem tűr ellentmondást. Zsidó gyökerű eszme az övék, pont mint a kommunizmus, azért ilyen intoleráns a logikája! A komcsi rendszer különben is állami kapitalizmus, a hagyományok, a hit, a haza és a kézműves és paraszti vidéki társadalom felszámolásának fázisában volt rá szüksége a háttérhatalomnak. Bogár László jó meglátása ez, szerintem is így van.

A liberalizmus a szabadság felszámolására létrehozott ordas eszme. Akinek nem lehet identitása, saját erkölcse. nemzete, hazája, Istene, zászlaja és egyéb jelképei - Turul, kettős kereszt, és Árpád-sáv ellenesség balliberósokra jellemző szokás - szóval akinek a nemzetközi zsidó média, politika mondja meg mit gondoljon mindenről de abszólút mindenről a világon - annak szabadsága sincs!

Itt "legalább" annyit loptak csaltak hazudtak már a szocionisták, hogy feltűnően tönkretették az országot anyagilag is, továbbá a magyar nép önérzetes. Liberálisok soha semmit nem fogadnak el, csak a teljes behódolást. azért tekintélyellenesek mert ők akarnak lenni a tekintély. Hagyományellenesség, a helyett holokausztvallás meg a többi sz*rság, na meg a reklámok, média formál embereket korlát nélkül. Szabadosságból diktatúra lesz! Azért hirdetnek nekünk ateista elveket, mert ők szeretnének Isten helyébe lépni. Ők maguk hisznek persze, de azt is hogy, Isten helyett ihvh-ban. A talmud Soncino féle angol fordítása IS tartalmaz minden inkriminált részt, amit Luzsénszky Alfonzé. Van még egy teljes magyar fordítás amiről tudok, az is. Persze könyvesboltban nincs, csak a http://betiltva.com-on.

http://hu.metapedia.org/wiki/Frankfurti_iskola
http://kitartas.net/2014/03/20/hogyan-forgatta-fel-egy-maroknyi-marxista-zsido-a-nyugati-kulturat
http://kdnp.hu/publicisztika/politikai-korrektseg-tegnap-es-ma

Ezért és ilyenekért nácizzák még a filoszemita és félliberális, Fidesznek alárendelve politizáló KDNP-t is a liberráltak! Pedig mi nem igaz belőle? Megállja a helyét a valóságban, a libsi eszmék gazdasági és társadalmi kártékony következményeivel összevetve minden konzervatív érv szilárdan! De hát ha egyszer tényleg nincs bennük igazság, hazugok és gyilkosok mint apjuk az ördög!

"Ezért kell elpusztítani azt, amit a deviáns nyugat értéknek tart : Betiltották a svéd zászlót egy svéd iskolában"

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=80930

2014. december 28. 19:55 Hunhír.info

"Egy svéd általános iskolában megtiltották a nemzeti lobogó használatát és viseletét, mert a vezetőség szerint akár „gyűlöletbeszéd" bűnébe is eshetnek a nemzeti színek használói. Csak nemzeti ünnepeken és külföldi cserediákok látogatásakor van helye a zászlónak az iskolában.

A Svédország déli részén, Halmstadban található, Söndrumsskolan nevű általános iskola diákjait arról értesítette az iskola vezetése, hogy megtiltja a svéd lobogó használatát az intézményben – írja a Nyheter Idag című lap. Egy jelmezbálon az egyik diák kék-sárgára festett arccal, kezében játékfegyverrel jelent meg, ez váltotta ki az iskola vezetői, Hans Åkerlund és Maria Rüter intézkedését.

Az írott szabályzat szerint a rosszul használt svéd zászló megvalósíthatja a „gyűlöletbeszéd" bűncselekményét. „A külföldi hátterű diákokat sértheti, ha azt látják, hogy valaki svéd zászlót visel, különösen, ha mindezt egy játékfegyverrel a kezében teszi." – jelentette ki Åkerlund.

A vezetői utasítás értelmében a nemzeti ünnepeket és a cserediákok látogatását kivéve megtiltották a svéd zászló használatát az iskolában. Hans Åkerlund a lap kérdésére kifejtette, hogy a rossz értelemben használt lobogó sértheti a diákokat – de ő is elismerte, hogy maga sem tud róla, hogy akár a svéd zászló, akár a svéd nemzeti színekből készült arcfestés efféle sérelmet okozott volna bárkinek is. „Megelőző szándékkal alkottuk meg a szabályokat" – mondta a lapnak.

Megelőző szándékkal haza kell vágni a külföldi hátterű diákokat. Svédország sem a svédeké. A multikultúra megérett a pusztulatra."

- 1 -

Politikai korrektség tegnap és ma

2009. február 17.

A politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint, a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése.
„De most már egészen más feladatok vannak"

A politikai korrektségnek nincs tényleges tárgya. A kisebbségeknek, a munkahelyeken, és a közéletben való arányos képviselete, és a sértő, és nyilvánvalóan kerülendő szavaknak a közhasználatból való kiiktatása minden további nélkül megvalósítható a társadalom általános gazdasági, és kulturális felemelkedésének keretében. A másokra nyilvánvalóan sértő kifejezések száma egy meghatározott időben egyetlen kultúrában sem több, mint tíz, vagy húsz szó. Mindennek ellenére, a politikai korrektség ma, a neoliberalizmus kulturpropagandájaként terjed világszerte.

A politikai korrektséget Magyarországon is az akadémia, a hatalmas túlsúlyban lévő neoliberális sajtó, és a kormánypropaganda erőszakolja rá a magyar közéletre. A politikai korrektség egy fajta kulturális „tisztogatás", amely kiterjed a magyar kultúra minden területére, a közoktatás megalapozatlan, és kísérleti jellegű megreformálására, a magyar történelem áltudományos, és elfogult újraértékelésére, a nemzethez való ragaszkodás betegessé nyilvánítására, ünnepeink, és hagyományaink létjogosultságának tagadására.

Mi a politikai korrektség, és hogyan jutottunk idáig?

A politikai korrektség kifejlett, és szemléltető példája Magyarországon, annak a tanárnőnek az esete, aki felszabadultságának elragadtatottságában szabályos vetkőző táncot lejtett a diákjai előtt. A politikai korrektség szempontjából, a szóban forgó tanárnő nem sértett meg egyetlen szabályt sem, hanem pontosan úgy viselkedett, amint azt a politikai korrektség szabályai megkövetelik. Plecsnit neki, csak hova tűzze? Egy másik tanárnő az Interneten hirdeti testi bájainak hozzáférhetőségi lehetőségeit. Mindez a politikai korrektség piros könyvecskéjének előírásai alapján történik. A politikai korrektség igazi célját az a hír tárja fel, mely szerint az állam az iskolák működéséhez szükséges pénznek csak a 45 százalékát folyósítja…(1)

Herman Vuijsje, a „Korrekt Hollandia" c. könyvében a „politikailag korrekt" amsterdami földalatti vasút lezüllesztett állapotáról számol be. A város vezetői, a politikai korrektség jegyében megszüntették az „uralmi jellegű", és az utasok önérzetét sértőnek minősített, jegykezelői, és a közvetlen ellenőrök állásait. Az eredmény: Az emberek fele ingyen utazik, tör zúz, az állomásokon, s az utazó kocsikban, az emberek másik fele, pedig tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érzi magát. (2) Különleges az is, hogy a gazdagok otthonait, hatalmas rácsok, és magánvállalatok állig felfegyverzett őrei védelmezik, addig a polgárok többségének közbiztonságát a politikai korrektség által feltételezett egymás iránti belátásra bízzák.
A politikai korrektség részletesebb meghatározása, és annak eredete

Amit ma politikai korrektségnek nevezünk, kezdetben egy fajta tréfának indult, és lényegében az is. Ennek ellenére nem ártalmatlan, sőt roppant komoly, és veszélyes. Azt is mondhatnánk, hogy halálosan veszélyes. A politikai korrektség az utóbbi száz év egyik legveszedelmesebb járványa, amelynek több tíz millió áldozata van, Oroszországtól,(Szovjet Unió) Kínáig, és Európában is. A politikai korrektség az ideológiák eleve zsarnoki mivoltának az elkerülhetetlen következménye. A politikai korrektség, annak összetevő elemeit, és történelmét tekintve, kulturális marxizmus. (3) A marxizmusnak ez a megváltozott formája nem az 1960-as évek, hippi kultúrájában, és háború ellenes egyetemista diák tüntetések korszakában gyökeredzik, hanem, sokkal előbb, az első világháború időszakához kötődik. A politikai korrektségnek a marxizmushoz való viszonya nem puszta hasonlóságon alapszik, hanem tényleges eseményekhez, és egyénekhez kötődik. A politikai korrektség fogalmának megalkotói, az elmélet marxi gyökereit a mai napig hangsúlyozzák.
Mi történt a „klasszikus" marxizmussal?

Marx elmélete alapján a kapitalista országok munkásosztályának a háború kitörésekor össze kellet volna fognia, és minden kapitalista országban meg kellett volna döntenie a kapitalizmust. Marx szerint, ugyanis az egyes országok munkásságát szorosabb szálak fűzik egy másik ország munkásaihoz, mint a saját országaik kapitalistáihoz. Mi történt, azonban a háború kitörésekor? A Kaiser kezet fogott a marxista szocialista párt elnökével. A többi országok munkásai szintén felsorakoztak a saját kapitalistáik mellet, és országaik zászlói alatt négy éven át harcoltak egymás ellen - a hazájukért. A helyzet minden európai országban így alakult, tehát Marx elméletével valami nem volt rendben.

A fentiekből a marxisták, azonban nem azt szűrték le, hogy az elmélettel van baj, hanem a valósággal. Vagyis, az embereket kell mindenestől megváltozni, hogy azok az elmélethez igazodjanak. 1917-ben, ugyan végre létrejött egy marxista államcsíny Oroszországban, és a marxi elmélet ismét talpra állt, de utána ismét megtorpant. Nem terjedt úgy, ahogy kellet volna. A háború után, ugyan volt két félresikerült kísérlet, a berlini Spartacus lázadás, és Kun Béla magyarországi uralma, de a munkások többsége azokat sem támogatta.

Az európai marxisták azonnal munkához láttak. Az olasz Antonio Gramsci, és a magyarországi Lukács György átértelmezték Marx tanainak ide vonatkozó tételeit, és az új értelmezés alapján a munkásosztály addig nem látja tisztán a saját érdekeit, amíg meg nem szabadul a nyugati kultúra előítéleteitől, és különösen a hazájához való ragaszkodástól, a keresztény vallás értékrendjétől, a család eszményétől, és a „burzsoá erkölcs kötelékeitől." Lukács szerint, Marx nemcsak gazdasági fogalmakban gondolkodott, s Marx tanait ki kell a kultúra területeire is szélesíteni „Ki szabadít meg bennünket a nyugati civilizációtól?" kérdezte Lukács György. Lukács, Magyarországon még 1970-ben is ezt az álláspontot képviseli. Szerinte több marxizmusra van szükség: „És itt, anélkül, hogy azt képzelnők, hogy mi valamiféle új Marxok volnánk, ebben a tekintetben, a törekvésben , a beállítottságban, a ráirányítottságban kell visszatérnünk Marxhoz." (4) Lukács magyarországi tanítványai a mai napig ezt a nézetet igyekeznek a neokonzervatív gazdaságpolitika keretei között megvalósítani. Lukács már 1919-ben megtette az első lépést abban az irányban, amelyet az emberek világszerte ma is a politikai korrektség legújabb szüleményének tekintenek. Lukács 1919-ben, Kun Béla kultuszminiszter helyetteseként, a háború zűrzavaros körülményei között, amikor a gyerekek éheztek, a józan ész ellenére, és az elsőbbségek minden meggondolása nélkül bevezette a szexuális oktatást az iskolákba.

1923-ban Németországban egy intézet (úgynevezett „politikai think-tank") alakult azzal a kimondott céllal, hogy a gazdasági marxizmus fogalmait kulturális fogalakkal helyettesítse. Egy gazdag milliomos fia, Felix Weil megbarátkozott a marxizmussal, és első lépésként az európai marxisták összefogásának megvalósítását tűzte ki céljául. Így jött létre, Max Weil költségén az Első Marxista Munkahét. Ezen az összejövetelen részt vett Lukács György is. A Munkahét résztvevői szerint egy amerikai „think-tank" típusú európai marxista intézetre van szükség.. Az Intézet a frankfurti egyetem keretében alakult meg 1923-ban. Az alapítók eltekintettek az eredeti elgondolástól, mely szerint az létesítmény a „Marxista intézet" nevet viselné, s így született meg az „Institute for Social Research" („Társadalmi kutatóintézet") elnevezés. Az Intézet első elnöke, Carl Grunberg megnyitó beszédében kijelentette, hogy az intézet Marx tudományos módszerei" elvei alapján végzi majd munkáját. Felix Weil 1971-ben ismételten megerősítette, hogy az Intézet a marxizmus továbbvitelének céljából alapította.

1930-ban Max Horkheimer került az intézet élére. Horkheimer úgynevezett renegát marxista volt, aki összeötvözte Freud tanait a marxizmussal, és ezzel a hangsúly a gazdasági tényezőkről a kulturális, illetve lélektani tényezőkre került. Ha mindez nem lenne ilyen roppant komoly, és veszélyes, akkor azt is mondhatnánk, hogy a marxizmusra, és lélektanra alapuló politikai korrektség fogalma, Karinthy Frigyesnek arra a megállapítására épül, hogy a freudizmus szerint az embernek tudata, és altudata van – esze nincs.

A lélektan, és a marxizmus összeötvözéséből alkotott módszer „Kritikai elmélet" néven ismeretes. Már maga „Kritikai elmélet", mint megnevezés is megtévesztő jellegű. Valaki azt kérdezhetné, hogy mi az elmélet? Elmélet nincs, illetve az elmélet az, hogy mindent kritizálni kell. A nyugati társadalom, és az egyes nemzetek többségi tagjainak minden eredményét, és erőfeszítését „kritizálni" kell. A „Kritikai elmélet" megnevezésben, azonban a „kritika," nem jogos bírálatot, hanem elutasítást, tagadást, leépítést, jelent. A „kritika" célja a nemzeti kultúrák leépítése, és a társadalom többségi tagjainak a közösséghez való viszonyának a betegessé nyilvánítása.

A kritikai elmélet képviselői szerint, a szabad társadalom, csak a nemzeti eszmék, az erkölcsi megkötöttségek, és a különvélemény teljes mérvű megsemmisítése révén jöhet létre. A kritikai elmélet is az „elidegenüléstől" való megszabadítás igényével lép fel, és arra épül, hogy amíg gyökereinkhez ragaszkodunk, addig nem lehetünk szabadok.

A kritikai elmélet tovább fejlesztéséhez csakhamar csatlakozott Theodore Adorno, Erich Fromm, és Herbert Marcuse. Adorno, a: „The Authoritarian Petrsonality" (A tekintélyelvű személyiség) c. könyvében, a hatalmi csoportra kedvezőtlen véleményt lélektani okokra vezeti vissza. Az erkölcsi, és a politikai érveknek a felületes lélektani érvekkel való behelyettesítésével , Adorno lehetővé tette, a maga, és munkatársai számára a kedvezőtlen erkölcsi, és politikai ellenérvek betegessé nyilvánítását. Adorno ezzel roppantul leszűkítette az elfogadható társadalmi vita kereteit, olyannyira, hogy csak a belső csoport hivatalos vélemény minősülhet elfogadhatónak.

Marcuse a kritikai elméletbe beleépítették a szexuális elemet. Marcuse a szexuális megkötöttségek teljes felszabadítása mellet érvel, és arra következtetésre jut, hogy a teljes szabadság, csak a társadalmi értékrendszert mellőző, tehát a legszélsőségesebb formákban gyakorolt, perverz szexuális megnyilvánulásokban valósul meg.( „polymorphous perversity") Marcuse szerint, maga a férfi, és a női nemek meghatározás is társadalmi képződmények, vagyis mesterséges fogalmak, amelyek a kétivarú szaporodás társadalmi követelményeinek alapján alakultak ki, és semmi közük a szexualitáshoz. Horkheimer, az „Egotism and the Movement for Emancipation" c. 1936-ban írott tanulmányában Marquis de Sade mellet érvel, aki Horkheimer szerint túllépi a „magasabb erkölcsi szabályokat."
A Frankfurti iskola további története

Theodore Adorno, Jacques Derrida, és Herbert Marcuse műveit magyarázó, könyvek, és tanulmányok azáma, ma világszerte több százezerre tehető. A politikai korrektségről szóló irodalom ma könyvtárakat tesz ki, és doktori disszertációk ezre készülnek belőle. A politikai korrektség szövevényes, és nehezen érthető elméleti magyarázatait ma azt egyetemi katedrákról hirdetik világszerte. A magyarországi egyetemeken a társadalomtudományok terén ugyanez a helyzet. Hogyan jut el ez az anyag az egyetemekre, a szakirodalomba, az iskolákba, és a sajtóba? Amint említettük, a Frankfurti iskola tagjai egytől egyik marxisták voltak 1933-ban Németországban a nemzet szocialisták (Hitlerék) kerültek uralomra, és első teendőik között betiltották az Intézet működését. Az Intézet tagjai, pedig menekülésre kényszerültek, és New Yorkban telepedtek le, ahol a Columbia Egyetemen folytatták működésüket. A második világháború idején Herbert Marcuse az amerikai OSS (a jelenlegi FBI) kötelékeiben működött. Horkheimer, és Adorno, pedig Hollywoodba költözött.

A Frankfurti Iskola a második világháború után visszaköltözött – Frankfurtba, Marcuse, azonban az Amerikai Egyesült Államokban maradt. Erre az időszakra esik az amerikai egyetemisták új baloldali szervezetének a „Students For Democratic Society" (Egyetemisták a Demokratikus Társadalomért) megalakulása, amely a továbbiakban SDS (Ejtsd SZDSZ) néven működött. Az amerikai SDS nevéhez fűződnek az egyetemi ifjúság vietnámi háború elleni tüntetései, a radikális feminizmus, a „Do your own Thing" jelszavai, a Maoista, és a Leninspakás ifjak megjelenése stb. A „Make Love, not War" jelszavak, és a politikai korrektség előfutára az Amerikai Egyesült Államokban az SDS volt. Az SDS, és az új baloldalhoz tartozó mozgalmak kánonját az Amerikai Egyesült Államokban, és Európában is, Herbert Marcuse: „Eros and Civilization" (Érosz és civilizáció), igen szélsőséges könyve képezi. A fenti „kézikönyv" szerint, a teljes szabadság az érosz, és a libidó felszabadításában éri el tetőfokát.

Napjainkban a neoliberalizmus társadalompolitikája teljes egészében a politikai korrektségre épül. Tehát, Magyarországon is a politikai korrektség megy, vagyis jön. A marxizmusnak ez már a harmadik térfoglalása Magyarországon. Most, azonban nem keletről, hanem kerülő úton nyugatról jutott el Magyarországra, de a jelenlegi, kulturális marxizmust is egy világhatalom védelmét élvező zárt csoport igyekszik ráerőszakolni a nemzetre.
A politikai korrektség marxista jellege

Lukács György 1969 decemberében interjút adott a szabadkai 7 Nap számára. Az újságíró megkérdezte Lukácstól, hogy mondjon valamit azokról az időkről, amikor a Rákosi korszakban Révai József elmarasztalta Lukács Györgyöt, mert az egy fajta nyugati típusú marxizmus felé hajlott. Lukács nem válaszolt érdemben az újságíró kérdésére, csak annyit mondott: „…a Révai, de most már egészen más feladatok vannak."(5)

Az 1960-as évek vége felé Nyugaton is mind többet, és többet lehetett hallani a magyarországi „disszidens" marxistákról. Ide tartozott, maga Lukács György, Heller Ágnes, Hegedű András, és mások. Ez a Marxtól való eltávolodás, azonban csupán Marx gazdasági elméletétől való „disszidálást" jelentette. Amikor a marxi gazdaság politika csődöt mondott, a marxi „disszidensek" a gazdasági marxizmusról átváltottak, a kulturális marxizmusra. A cél, és a módszer is maradt ugyanaz:

- A politikai korrektség is ideológia, amely természeténél fogva totalitárius jellegű.
- A politikai korrektség is a tudományosság igényével lép fel, de elveti a tudományos bizonyítás módszereit, s emiatt azt nem lehetséges külső érvekkel, vagy adatokkal cáfolni. (A politikai korrektség képviselői ugyan tagadják a tudományos módszerek érvényességét, de a lélektant beépítik a tételeikbe.)

- A politikai korrektség, a közösségi létformát a szemben álló felek harcként fogják fel, amelyben bizonyoa csoportokm vagy nézetek minden további nélkül jónak minősülnek, mások pedig ellenségnek. A politikai korrektségnek is megvannak a maga „jó elvtársai", és "kulákjai".

- A politikai korrektségnek is megvannak a hivatalos kánonja, tévedhetetlen mesterei, és hű tanítványai. A politikai korrektség irodalmának önellentmondásai között is csak a „hívők" képesek eligazodni. Az ide vonatkozó irodalom legfőbb képviselői, Theodore Adorno, Jacques Derrida, és Herbert Marcuse. A fenti szerzőket magyarázó, könyvek, és tanulmányok száma világszerte több százezerre tehető. A magyarországi egyetemeken a társadalomtudományok terén ugyanez a helyzet.

- A politikai korrektség hívei is egy szűk elvi közösség odaadó tagjai, akik a többségi társadalom tagjait, vagy képviseleti szervezeteit ellenségként fogják fel. Magyarországon ma az uralmon lévő csoport szerint, magukon kívül mindenki más, vagy populista, vagy fasiszta. Ez a marxi engesztelhetetlen osztályellentét, kulturmarxizmus megfelelője.

- A kulturális marxizmus is az egyetlen meghatározó társadalmi tényező kizárólagosságának az ideológiája. A „klasszikus marxizmus szerint a társadalom a termelőeszközökhöz való viszonyok függvénye, s ennek alapján az emberiség történelme „nem más mint" az osztályharcok története. A kulturális marxizmus szerint a társadalom, a különböző csoportok közötti erőviszonyok függvénye. A férfiak, és a nők közötti erőviszonyok, a kisebbség, a többség, a bőr szín szerinti megkülönböztetés, többség, kisebbség közötti erőviszonyok. A marxizmus fenti elvét Bíbó István cáfolta meg az „Elvi tisztázás" c. munkájában, amelyben Bíbó határozottan elutasítja a társadalom meghatározásának az egyetlen tényezőre való beszűkítését. A társadalom meghatározásában nem csak egymással szembenálló csoportok hatalmi harcának a színhelye. A társadalomban olyan megnyilvánulásoknak is van értelme, mint hazaszeretet, szabadság, dicsőségvágy, vallás, jogrendszer. (Az emberi közösség meghatározó elemei közé sorolható még az egymás iránti megértés, segítőkészség, család, hazaszeretet, nemzeti büszkeség, stb. Bíbó István szerint: „Az a tétel, hogy a történelem az osztályharcok története, csak egy puszta szentencia, mely éppen annyit ér, mint az ellenkezője, hogy ti. a történelem a kompromisszumok története…" (6) Bíbó István, élete utolsó éveiben értékes könyveinek eladásából próbált megélni, míg a Lukács tanítványok tanítványainak serege ma is ellepik az egyetemi tanszékeket. .

-A politikai korrektség ideológiája is a kisajátításra épül. Amint a marxizmus nevében egykor elvették, a földet, a gyárakat, és az üzemeket, a kulturális marxizmus kisajátítja az egyetemi tanszékeket, a tananyag meghatározásának jogát, a felvételi arányokat , a szabad nyelvhasználatot.

- A politikai korrektség meghatározó egyéniségei visszájára fordították a jelentéstan, illetve a szövegmagyarázat alapfeltevéseit, és annak módszereit, s ezáltal minden egyes kérdésre megvan a megfelelő válasz. A jelentéstan fenti értelmezése Marx tanaira épül (7). A kulturális marxizmus a dekonstrukció elve alapján, minden szöveget, vagy állítást tetszés szerint felbont, és a saját érdekeinek megfelelően értelmez. A fentiek alapján Shakespeare nem más mint a nők elnyomásának tárháza, Arany János, pedig a magyar nyelvi sovinizmus, és a korabeli előítéletek felidézése. A fenti, posztmodern jelentéstani elmélet szerint a szövegeknek nincs meghatározott értelmük, azokat az olvasó írja, és, aki azokban értelmet, vagy jelentést keres, az intellektuális tévedést követ el. A politikai korrektség hívei, azonban ezt a képtelen elméletet a saját szövegeikre nem alkalmazzák, és az úgynevezett „ellenséges" szövegeket is tetszés szerint értelmezik. Magyarországon, ma „Az intertextualitás gondolata az irodalomban, az irodalomtudományban és a magyartanításban" (8) címmel tartanak szakmai konferenciát a magyar tanároknak. A jelentéstan fenti értelmezése Marx tanaira épül.

Az Institute for Social Research tagjai a jelentéstant fogalmát annyira kiforgatták, hogy azzal mindent, és mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Ezzel egyidejűleg a jelentéstan terén olyan elméleteket és módszereket dolgoztak ki, amelyek elvetik a az eddig elfogadott tudományos módszerek érvényességét. A fenti elméletek alapján minden tény, és állítás viszonylagossá válik. Tehát azt sem lehet bizonyítani, hogy a politikai korrektség téves.

- A kulturális marxizmusra is jellemző a kettős mérce, provokáció, szembeszökő és kihívó alkalmazása.

Összegezés, és távlatok

A jelenleg megvalósuló neoliberális politika keretei között a „jobboldal", és a „baloldal" fogalmai nem fedik a valóságot. A neoliberalizmus gazdaságpolitikája valóban szélsőjobboldali, kizsákmányoló, és imperialista jellegű, kultúrpolitikája pedig a fent jellemzett kulturális marxizmus elveit követi. A neoliberalizmus kultúrpolitikája, , amint láttuk, baloldali, marxista jellegű, amely az „eredeti" marxizmus: „Du must dein leben ändern" („Változtasd meg az életed") osztályharcos elvének parancsát követi. A neoliberális kultúrpolitikája mind szorosabban, és szorosabban kapcsolódik a biztonsági politikához is.

Napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy a neoliberális politika keretében a javakat, a termelőeszközöket, és a közösség általános érdekeit szolgáló intézményeket privatrizálják, a gondolatszabadságot, pedig államosítják.

Amint láttuk, a politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja, az értékek, a gondolatok relativizálása, és a hatalmon kívüli csoportok célkitűzéseinek patologizálása. A kritikai elmélet célja tehát - egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint, a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése.

A marxista indíttatású politikai korrektség, mint maga a marxizmus is, embertelen. Max Picard szerint (9) az embert nem a „Gondolkodom, tehát vagyok" elve teszi emberré, mert a világot elsődlegesen, nem gondolatok, hanem annak összességében érzékeljük. Az embert a gondolatok, és a lehetséges összefüggések közötti választás lehetősége teszi emberré. Vagyis, az ember erkölcsi lény. A politikai korrektség, a valóságról alkotott képünk önálló lehetőségétől fosztja meg az embert. Amikor már Arany János nyelvi géniuszát kell a politikai korrektség kétes indíttatású kritériumaihoz igazítani, akkor már tényleg csehül állunk, s a zsarnokság már nem a spájzban van, hanem egy nemzet süllyed el, mert a nyelv sem csupán szótan, és nyelvtan. A nyelv, a nemzeti lét folyamatosságának a letéteményese, amely a nemzet szellemét, és történetét is magában foglalja.

A politikai korrektség, mint ideológia, meghatározása szerint zsarnokságba torkollik. Bizakodásul talán csak annyit, hogy a történelmi tapasztalat szerint az emberek nem tűrik huzamosabb ideig a zsarnokságot. Az elmúlt nyolcvan évben a magyar nemzet háromszor került szembe a marxizmussal, először Kun Béla idejében, majd a Rákosi korszakban, és jelenleg a kulturális marxizmus formájában. A magyarok hatalmas többsége minden egyes alkalommal elutasította a marxizmus térhódítását. Legutóbb, 1956-ban, amikor a nemzet szabadságvágyának kinyilvánításával ámulatba ejtette a világot. Jó lenne azt hinni, hogy nem utoljára.
Lábjegyzetek:

1. Súlyos bajok az oktatásban
2. Herman Vuijsje. The Politically Correct Netherlands: Since the 1960s (Contributions to the Study of World History) 1998. angol ny. kiadás, 2000.
3. Bill Lind: The Origins of Political Correctness An Accuracy in Academia Address Variations of this speech have been delivered to various AIA conferences including the 2000 Consevative University at American University
4. Lukács György: Kiemelkedni a némaságból,. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985. 41.o
5. ibid. 28.o.
6. Bíbó István: Elvi tisztázás
7. Gary P. Radford Hermeneutics: An Intellectual Tradition for Communication Studies 49.sz.
8. Bánkuti Katalin: „Kétszer nem léphetsz be ugyanabba a poétába" tani-tani Alternativ iskolai folyóirat. 2006/2007 tanév 1. sz.
9. Max Picard: The Flight from God, Regnery Gataway, Washington, D.C., 1989 ISBN 0-89526-752-7 110.o.

- 2 -

Döbbenet I.

2009. február 10.

Számos balliberális személyiség megdöbbenésének adott hangot, a miskolci rendőrkapitány beszámolójának hírére. Természetesen nem azon döbbentek meg, hogy Miskolcon fényes nappal, a nyílt utcán kirabolják a járókelőket. Sőt még azon sem, hogy elsősorban idős embereket, gyerekeket, vagyis gyengébb, önvédelemben nyilván alulmaradó áldozatokat vesznek célba a feltehetően erőfölényben lévő rablók, akik csapatosan támadják meg őket. A ballib celebek azon döbbentek meg, hogy a rendőrkapitány azt merte állítani, a rablásokat mind egy szálig cigányok követték el. Sőt a cigányok maguk állították, hogy ők cigányok.
Ugyan mit kellett volna mondania a kapitánynak? Ha – tegyük fel – azt mondta volna, hogy a rablók alternatív megélhetési jövedelemkiegészítés tényálladékát kimerítő cselekményt valósítottak meg, akkor politikailag korrektebben fejezte volna ki magát? Elhallgatva különös ismertetőjegyüket, amely miatt óvakodni kell tőlük?

Mert a kapitány nyilván, ezt utóbbi okból hangsúlyozta kisebbségi hovatartozásukat. De ugyan miért hangsúlyozták ezt maguk a bűnelkövetők? Hiszen ők mondták ami amúgy nyilvánvaló volt!

Ezen a ponton ér össze a politikailag korrekt celebek világa az ágrólszakadt útonállókéval. Mert a píszí rendületlen hirdetői addig hadakoztak a szókimondás ellen az angolszász képmutatás mesterkéltségével, amíg a cigányok maguk is elhitték, hogy ha azt hazudják, őket a rendőrség azért kriminalizálja, mert cigányok, akkor a rendőröket fajüldözés címén sarokba lehet szorítani és ezentúl azt csinálhatnak, amit akarnak.

Itt álljunk meg egy rövid kitérőre, a politikai korrektség születési körülményeinek vizsgálatához. Ez a gyarmatosítók rossz lelkiismeretének torzszülöttje, amelyet ráerőszakolnának mindazokra is, akiknek nincs semmi szégyelnivalójuk – legalábbis ezen a téren.

Vannak a gyarmatosítók, akiket senki sem küldött, saját elhatározásukból ültek más, alacsonyabb rendűnek tekintett népek nyakára, esetleg elhurcolták őket rabszolgának, egy azok számára idegen civilizáció keretei közé. És vannak a bevándorlók, akiket senki sem hívott, csak úgy jöttek, de miután befogadták őket, nem szándékoznak alkalmazkodni a befogadók kultúrájához. Szó sincs beilleszkedési zavarokról. Merev ellenállásról, sőt hozott idegen magatartásformáik erőszakos elfogadtatásáról van szó.

Ilyen körülmények között a politikai korrektségnek, píszínek nálunk nincs különösebb létjogosultsága. Számos világszerte elfogadott törvény és magatartási szabály mindenkire egyformán kötelező. Ezek nélkül lehetetlenné válna a társadalmi együttélés. A politikai korrektség ezeket a kereteket lazítja fel, olyanok javára – kenetteljesen „pozitív megkülönböztetésnek" nevezve – akik visszaélnek vele.

Ez egy rossz döntésnek végtelenül egyszerű és belátható tünete, amelyet azok, akik kitalálták, sok tekintetben magukra nézve sem tartanak kötelezőnek.

Ennek az álszent magatartásnak megvan a történelmi előzménye a mai szoclib-populáció kialakulásában. A szoclibeket, illetve elődeiket valamikor szalonbolsevistának nevezték. Jellemzőjük az volt, hogy ők maguk kiváltságos helyzetben éltek, az „osztálytársadalom" felsőbb rétegeiben, de rokonszenveztek a leninizmus-sztalinizmus elméletével és szemet hunytak annak gyakorlati megvalósulása – vagyis a rombolás, az erőszak, rablás, a tömeggyilkosságok, háborúk, erőszakos forradalmak, népirtások, népek rabságba vetése, kitelepítése, gulág-rendszer – felett.

Amikor a hétköznapi bolsevizmus őket is elérte, iparkodtak élére állni, de ez csak keveseknek sikerült. A valóságos bolsevizmust saját bőrükön tapasztaló szalonbolsik – ha egyáltalán túlélték a viszontagságokat – fokozatosan kiábrándultak és a túlélés, a saját kiváltságos helyzetük megmentésének másik útját találták meg a divatos neoliberalizmusban, amely a valóságtól éppen olyan távol áll, mint egykor a szalonbolsevizmus. Most a valóságos magyar társadalom igazi helyzetét és gondjait látják ugyanolyan idegenül, mint apáik, nagyapáik a bolsevisták politikai gyakorlatát. Amit őseiktől örököltek, az a szemellenzős dogmatizmus, annak makacsságával védelmezik életidegen eszmerendszerüket. És a píszít.

A valóságot tagadó vakság átragadt az ideológiájukat vesztett többi baloldaliakra is, mert egybevág azzal a könyörtelen nemtörődömséggel, amelyet mindig is éreztek a hatalmuk alá vetettek iránt. Ennek ékes bizonysága a gyurcsányi mondás, a „ha a cigányokat bántják, akkor cigány vagyok". Ez a gyakorlatban azt jelenti számára, hogy nem kell semmit tennie, hiszen ő is ártatlanul üldözött, elég az ő „mássága" miatt üldözőkre mutogatnia. Természetes, hogy ő is hibáztatja a rendőrkapitányt szókimondása miatt. De ez már eltörpül az igazi nagy döbbenet, a veszprémi gyilkosság ügyében tett nyilatkozata mellett. Szerinte a gyilkosság és a késelések ügye azért kavart akkora vihart, mert elkövetői cigányok voltak.

Egyébként a közvélemény nyugodtan tudomásul vette volna. Ha a vékony jég beszakadhat, az a cigánykérdés miatt van, a lakosság rasszista ösztönei korbácsolódtak fel. Éppen csak azt nem tette hozzá: egyébként egy késeléssel járó kocsmai összetűzés mindennapi ügy lenne mifelénk. Az egyetlen baj az, hogy ez az ügy módot ad a cigányok elleni megnyilvánulásokra, mikor amúgy is minden a feje tetején áll, meg világválság is van. Megdöbbentő, hogy mi van ebben az országban – véli Gyurcsány – aki maga is cigány, ha ez felelősséggel nem jár.

- 3 -

Döbbenet II.

2009. február 11.

A ballib celebek szemforgató megdöbbenése a miskolci rendőrkapitány szókimondásának ürügyén, csak egyik oldala a közismert cigánybűnözési históriának. A nagyobbik, igazi megdöbbenés a miskolci szocialistáké, hogy a saját kormányuk képes lenne - velük szemben – a szoclib politikai korrektség szellemében felheccelt bűnözőknek védelmet nyújtani és igazat adni. Még elcsapnák a kedvükért a rendcsinálót is! Első megdöbbenésükben jogosan hitték, hogy ez a kormány már teljesen megbolondult és szabad kezet ad Draskovics miniszternek, aki nem egy első vonalbeli szocialista, sőt talán nem is tartozik közéjük, egyszerűen csak a miniszterelnök kreatúrája és egyik balkeze mint Szilvásy is, vagy mint Veres és Bajnai, csupa jöttmentek, a törzsökös öreg párttagok feje fölött!
A pesti nagyfőnökséget legalább ennyire megdöbbentette az az egyetemes felhördülés, ami a messzi Miskolcról, a párt legbiztosabb bástyája felől felhallatszott Budapestre. Amilyen gyorsan elcsapták, még egyszer olyan gyorsan visszahelyezték a rendőrkapitányt, de addigra már megmozdult a messzi városban a lakosság és a helyi szocialista képviselőkkel az élen, nyilvános gyűlésen tiltakozott a fővárosi önkény ellen. Dühös feliratokat lóbáltak a tüntetők és ami a legborzasztóbb, a gyűlés hátterében ott lobogtak az árpádsávos zászlók, amelyek eddig csak a Fidesz-nagygyűléseket tették pocsékká. A jobboldali média valóságos Népfront-mámorba esett ennek láttán, ami a lehető legnagyobb stílustörés, lévén a Népfront személyesen Sztalin találmánya.

Nincs is szó semmiféle Népfrontról, a szocialisták maradtak, akik mindig is voltak. Nem szerették ők sosem a romákat, megvolt róluk a jól megalapozott véleményük, akárcsak az SZDSZ-ről. Ez tört fel most belőlük, miután már az ős-szadesz korától, a hetvenes évek második felétől éppen eleget nyeltek tőlük és miattuk. Ha most mégis egybemossák az MSZP-t a felbiztatott roma bűnözőkkel, akik éppen úgy fenyegetik az egyszerű MSZP szavazókat, mint a többi városiakat, akkor megnézhetik a pesti főnökök, mi lesz a következő választáson!

Az egyszerű, köznapi MSZP-funkcionáriusok egyre inkább két tűz között érzik magukat roma-ügyben. Hiszen jól megvoltak ők régebben velük, amennyiben kézből etették őket. Tudták a romák, hogy az önkormányzatoknál kik osztják a segélyeket és hogy mi jár ezért cserébe. Ha a választások napján még egy gulyás, egy sör, néhányszáz külön forint is leesett a vezetőknek, ment az egész társaság szép rendben szavazni. Ha kellett, még a lánc-szavazást is megértették. Bevitték az előre kitöltött szavazólapot, kihozták az ürest. Most ez a rend felborulni látszik. Félrekezelték őket, vérszemet kaptak. Felnőtt egy roma nemzedék, amely erőfölényben érzi magát a védtelen társadalmi rétegekkel szemben. Ha a pedagógust meg lehet verni, a szomszédot ki lehet rabolni, a csáki-szalmája közterületi értékeket tönkretéve bagóért el lehet adni, ha a hatóság a kisujját sem mozdítja, a rendőr messze elkerüli a forró pontokat, akkor nincs már messze a cigány álomország, ahol tanulni, dolgozni továbbra sem kell, csak a készbe beleülni, amíg végleg le nem rohad minden, utána pedig odébbállni egy országgal.

Ez a nagy különbség a szadesz álom és a valóság között. Az SZDSZ azt hitte, a romakérdést meg lehet oldani az USA afroamerikai-probléma módjára, vagyis hogy felfelé integrálódnak a civilizált világba.

Itt azonban az afrikai modell érvényesül, ahol az ősi kultúra helyébe nem jött másik. Mikor a gyarmatok megszűntek, a félig civilizált helyi főnökök, ősi szokás szerint, kirabolták az államot, a nép pedig azt, amit helyben elérhetett. Itt nem Obama van – bár még nem tudjuk, mi lesz az ő vége – hanem Bokassa császár, Mobutu elnök, Idi Amin, Mugabe és társaik. A műveletlen, rosszindulatú, tolvaj Kolompár Orbánok, a gyűlölettől villogó szemű Daróczi szóvivők valósága. És most, mindennek a tetejébe, igazi, nehézsúlyú, profi bűnöző cigányok gyilkossággá fajult garázdálkodása, a „nekik mindent szabad" hiedelem jegyében. Amikor valóban nincsen tovább. Oda kell küldeni a mihaszna kommandósokat, hogy legyen rend végre.

Az elmúlt napok eseményei végleg elmélyítették a vidéki MSZP dilemmáját. Nem tanácsos továbbra is rasszizmus-jelszavakkal elkenni, kézből etetéssel kezelni a cigányság magatartási anomáliáit, pártérdekből, mert mi is valójában az MSZP érdeke?

Nem lehet a tőlük szenvedők kárára tovább ajnározni a romáknak azt a deviáns rétegét, amely a viszonylag mérsékelt roma többség ellen kelt ellenszenvet. A lakosság mindkét számba vehető többsége – nemcigány és cigány egyaránt – elvész az MSZP számára. A nemcigány biztosan, a cigány nagy valószínűséggel. Ha nem jut alkalmi kedvezményekhez, elképzelhető, hogy otthon marad választáskor. A szép szó nem lesz elég. Akkor inkább a kemény kéz.

Erre döbbentek rá a miskolci MSZP-sek, mikor kiálltak a rendőrkapitány mellé, saját szempontjukból a kisebbik rosszat választva.

- 4 -

Összefüggések I.
2011. augusztus 15.

A logika alapelvei közé tartozik, hogy „minden dolog összefüggésben van más dolgokkal." A „dolgokat" tehát soha nem önmagukban, hanem összefüggéseikben kell vizsgálnunk.

Alig néhány hete óriási nemzetközi vihart és tiltakozást kavart az oslói robbantásos merénylettel összekötött tömeggyilkosság, amelynek elkövetője egy magányos fiatalember. A legszorgosabb kutatással sem lehet rábizonyítani, hogy tette összefüggésben lenne akár nemzetközi, akár ottani terrorszervezetekkel, akár Norvégia közismert belső állapotaival.

A néhai kalandozó vikingek hazája, a nemrégen még szegény ország, afféle dán domínium, ma gazdag jóléti társadalom hazája. Komoly természeti kincsekkel rendelkezik, külső-belső békében él. Miután a merényletnek mégis csak rasszista indítékai voltak, a norvég vezetés sietve kijelentette, hogy országuk a faji és nemzetiségi, kisebbségi türelem hazája, eddig is az volt, ezután pedig még inkább az lesz. Mindez igazán derék viselkedés a korrektség jegyében.

Érdekes, hogy az ügy kapcsán egyetlen szó sem esett arról, hogy a náci németek 1940 tavaszán minden különösebb ellenállás nélkül megszállták Norvégiát, és ott is maradtak bő négy éven át. Bábkormányt hoztak létre egy Quisling nevű katonatiszt elnökletével, akinek neve fogalommá vált. A náci bábkormányok és pártok vezetőit általában kvizlingeknek szokás nevezni. Szálasi a magyar kvizling és így tovább.

A norvégokról – jó pár németek által megszállt országgal ellentétben nem lehetett hallani, hogy komoly partizán-tevékenységet folytattak volna, tehát vagy nem szeretnek dicsekedni, vagy afféle béketűrő, halvérű népség, kiveszett belőlük az ősi viking virtus. De mostanáig olyan hírük sem volt, hogy megsokallták volna a bevándorlást. Országuk ritkán lakott, erősen tagolt hegyvidékein jó páran elférhetnek ott, egymástól elszigetelten.

De ha eddig bárkinek is erőteljesebb ellenvéleménye lett volna a bevándorlással szemben, a történtek után aligha fog előhozakodni vele. A merénylet tehát ebből a szempontból éppen az ellenkezőjét érte el szándékának. Kontraproduktív volt, divatos kifejezéssel. Az illem, avagy a politikai korrektség megköveteli, hogy ha kifogása volna is bárkinek, ezek után mélyen hallgasson. De vajon jó-e ez?

A történtek után Norvégiában a bevándorlásról, a bevándorlókról nem illik tudomást venni és ehhez nyilván az állam minden polgára tartja majd magát. Kivéve a bevándorlóknak azt a mindenhol fellelhető csoportját, amely visszaél a befogadók türelmével. Hogy volt-e erre esetleg már eddig is példa, nem tudható, hiszen nem illik beszélni róla.

A világ közvéleménye már éppen napirendre tért a norvég terrorista ügye fölött, amikor két tőzsdei hisztéria között Londonban gettólázadás-szerű zendülés söpört végig a város nagyrészt bevándorlók lakta negyedein, majd átterjedt számos angol nagyvárosra. Természetesen már ott sincsenek hosszabb ideje etnikai feszültségek, Anglia békés, befogadó ország, különben is, a bevándorlók nagy többsége az egykori angol domíniumokról és gyarmatokról érkezik, már eleve fél-állampolgárnak számít.

Olyannyira, hogy statisztikusok szerint ma London lakosságának több mint 42 százaléka Nagy-Brittania határain kívül született. Ami nem jelenti azt, mintha csak színesbőrűek lennének, hiszen hatalmas tömegek vándoroltak Londonba Európa többi országaiból és gyarmati angolok az ottani etnikai feszültségek elől. De azért tudvalévő, hogy egyes kerületekben szinte kizárólag színesbőrű bevándorlók élnek, az ilyen bevándorlók jellegzetes szociológiai tüneteit viselve.

A Magyar Nemzet londoni tudósítója szerint az angol közvéleménynek majdnem fele szerint a zavargókból a rombolás és rablás ősi ösztöne tört ki, amikor erre váratlan alkalma nyílt. A nyilatkozók egynegyede szerint a családból kivetettek galeri-kultúrája a jelenség oka, egytizedük szerint – mint most másutt is – a kormány költségvetési megszorításai miatt háborodtak fel a zavargók. Szinte nincs is, aki etnikai feszültséget látna a zendülésben.

A galeri-kultúra elemzői szerint a fiatalság galerisedő részére a politikai korrektség következményei jellemzők: a szülői és iskolai tekintélytisztelet hiánya és ennek következtében a serdülők közel egyötöde funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából. Ha mégis etnikai feszültségekről beszélnek egyesek, akkor ezek a feszültségek a bevándorlók egyes csoportjai között mutathatók ki, hiszen az angol gyarmatbirodalom az egész világra kiterjedt, a muszlimoktól az indiaikaig, az afrikai feketékig. Tehát az általában a fehérek és a más kultúrájú, bőrszínű, múltúak közötti, tradicionális etnikai feszültségről ma már Angliában nem lehet beszélni.

folyt. köv.

- 5 -

A kék könyv sárguló lapjai

2009. október 12.

Ez év szeptember 18-án Washingtonban elhunyt Irving Kristol, a neokonzervativizmus, illetve a neoliberalizmus szellemi atyja, és élharcosa. Magyarországon, a neoliberalizmus helyi kirendeltsége, a Szabad Demokraták Szövetsége is gyengélkedik. A fentiek alapján felcsillan a remény, hogy a neoliberalizmus a végét járja, és jobb idők következnek. Ne örüljünk, azonban előre. A neoliberális eszmerendszer története, és híveinek a győztes nagyhatalom érdekeihez tapadó dialektikus színeváltozása, arra int, hogy ez a tan a felismerhetetlenségig képes átalakulni, míg lényegét tekintve marad ugyanaz, s a koporsóban is felül.
A neoliberalizmus marxista gyökerei, és a „tan" legjobb magyarországi tanítványai

Örömre, tehát egyelőre nincs okunk. Reményre talán igen, de óvatosságra, és főleg emlékezésre feltétlenül szükségünk van, mert a neoliberalizmus túlélését a zavartkeltő hírözön, és a mesterségesen gerjesztett feledtetés biztosítja. Illyés Gyula, a Haza a magasban című versében írja: „Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni." Illyés fenti figyelmeztetésével összhangban Magyarországon ma a neoliberális politika gátlástalanságaira emlékezni fontosabb dolog, mint tervezni, mert a történtekre való emlékezés nélkül minden tervezés, és közösségi erőfeszítés szükségszerűen csalódásba torkollik. A jelenlegi írás, az emlékezés fontosságának jegyében, az elmúlt húsz év magyarországi neoliberális politika jellegzetességeit, és a létező neoliberalizmus jelenlegi látképét igyekszik felvázolni.
Mi a neoliberalizmus?

A neo-liberális, és neo-konzervatív kifejezések a „tan" gazdaságpolitikai szempontjából azonosak, azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a konzervatív (republikánus) párthoz kötődő neokonzervatív kifejezés az elterjedtebb. A jelenlegi írás szempontjából a két kifejezést azonos értelemben használjuk. (K. P.) A neoliberalizmus lényegét az a megállapítás fejezi ki legtömörebben, mely szerint, amit az egykori kommunista propaganda a kommunizmus áldásairól terjesztett, az mind hazugságnak bizonyult, amit azonban a kommunista propaganda az imperializmus sötét oldaláról terjesztett, az a neoliberalizmus formájában mind igaznak bizonyult.
A létező neoliberalizmus az, ami Magyarországon most van: Az ország erőforrásinak idegen kézre juttatása, a téves, és hatástalan eszközökkel kezelt gazdasági válság, a szegények, és a gazdagok közötti elképesztő különbség, a munkahelyek eltűnése, a létbizonytalanság, az erkölcsi értékrendszer feldúlása, az egészségügy, és az iskolarendszer tönkretétele, a nemzetellenes kormányok sorozata, a nemzeti függetlenség hiánya, mígnem, az emberek idegenekké válnak saját hazájukban. A fenti, globális síkon megjelenő sorscsapásokat Magyarországon még a külön magyar bajok tetézik be: a vidék elsorvasztása, népességfogyás, az elöregedés, a határon túli magyar nemzeti közösségekért való kiállás hiánya.
Ki volt Irving Kristol?

Irving Kristol, az ifjú amerikai marxisták Trotsky nézeteivel azonosuló csoportjának tagjaként kezdte újságírói, és politikai pályafutását. Trotsky nézeteiről ezen a helyen csak annyit, hogy Trotsky az ortodox marxizmus híve volt, és a világforradalom, illetve az egész világra kiterjedő azonos uralmi rendszer megvalósítását szorgalmazta. Az amerikai marxisták kis, de harcias csoportja később a new yorki értelmiségiek néven folytatta tevékenységét. Amikor mindinkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a Marx tanaira épülő Szovjet gazdaságpolitika nem működik, a kapitalista országokban a világforradalom, pedig nem következik be, akkor az amerikai marxisták a magántulajdon, és a piac mindenhatóságát helyezték hitvallásuk központjába. A neoliberálisok ma, az amerikai hadsereg haderejére, a dollár globális fizetőeszközként való hatalmára, és az Amerikai Egyesült Államok államilag támogatott mezőgazdaság kizárólagos jogának a támogatására építik hatalmukat. (Emiatt mennek tönkre a magyar gazdák)

Irving Kristol hihetetlennek tűnő politikai metamorfózisa híven tükrözi a neoliberális eszme átalakulását az ortodox marxistól, a nagyvállalati globalizmusig, és az amerikai keresztény szélsőjobboldal való érdekszövetségig. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus között, azok végleges célkitűzései alapján nincs sem elméleti, sem gyakorlati ellentét. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus végső célkitűzései azonosak. A marxizmus alapvető célkitűzéseinek alapján megállapítható, hogy Marx tanainak lényege nem a termelő eszközökhöz való viszony mibenléte, vagy az általános jólét megvalósítása, hanem az egész földkerekségre kiterjesztett azonos uralmi rendszer megvalósítása, és annak keretein belül, a tan legtudatosabb tagjainak a vezető szerepe. A fenti célok a marxizmus szerint csak a folyamatos forradalom által valósíthatóak meg. Trotsky különösen Marxnak a folyamatos forradalomra vonatkozó nézeteivel azonosult (internacionalizmus).

A folyamatos forradalom a neoliberális politika keretei között a „gonosz tengelye" elleni veszély ébren tartása, és a „terror elleni háború" keretei között valósul meg. A folyamatos forradalom velejárója az éberség. Magyar közegben, a folyamatos forradalom, az éberség, illetve a terror elleni háború, a „terjedafasizmusmagyarországon" világgá kürtölése, valamint a „mindenértorbánahibás" napi rendszerességgel való adagolásának formájában jelentkezik.

Irving Kristol, és a neoliberálisok eredeti marxista nézetei, tehát alapjában véve nem változtak meg, csak az új nagyhatalom társadalmi berendezéséhez való igazodásról van szó. Noam Chomsky szerint a megváltozott neo-liberálisokká vált hatalmi rétegnek magához a nagyhatalomhoz való viszonya maradt ugyanaz. Vagyis, a „szép új világ" élharcosai ismét oda csatlakoztak, ahol a pénz, és a hatalom van. Irving Kristol legfőbb öröksége, hogy az általa gerjesztett neoliberális propaganda megfosztotta a demokráciát annak tartalmától, a nyelvet pedig lezüllesztette. Arundhati Roy, indiai író szerint:

Ma az olyan szavak, mint a fejlődés és fejlesztés felcserélhetőek a reformokkal, a szabályozás hiányával, és privatizációval. A szabadság az egyéni választás korlátlan lehetőségét jelenti. A szabadság szónak kevesebb köze van a szellemi eszményképhez, mint valamely szagtalanít szer kiválasztásához. A piac nem azt a helyet jelenti, ahol élelmiszert vásárolunk. A piac azt a területi meghatározás nélküli fogalmat jelenti, ahol a személytelen nagyvállalatok milliós tételekről látatlanul döntenek , beleértve a népek, és nemzetek jövőjét is…

Kik vannak Magyarországon Irving Kristol zakójának zsebében, és kik zsebelik ki az országot?

Irving Kristol haláláról, Magyarországon Békés Márton írt egy hosszabb cikket: „Ifjú szívekben él – Irving Kristol halálára" címen, amelynek befejező mondata így hangzik: Sokan mondják dicséretnek is beillő szemrehányással, kevesen pedig titkolt elismeréssel, hogy néhányan – fiatal konzervatívok – Kristol zakójából bújtunk ki. Én csak remélni tudom, hogy ez így van. Érthetetlen, hogy egy szuverén állam „fiatal konzervatívjai" mit keresnek egy idegen állam politikai ideológusa zakójának zsebében.

Magyarországon a „fiatal konzervatívok", illetve a neoliberálisok politikai programját az SZDSZ 1989-ben közzétett: A Rendszerváltás Programja" c. Kék könyve tartalmazza. A Kék könyv a szabad piac uralmát a tudományos szocializmus mintájára egyedüli lehetőségként jelöli meg: TINA (There Is No Alternative. A „Kék könyv" szerzői kijelentik, hogy a népi mozgalom utódjának tekintik magukat, és Bíbó Istvánt, és Szabó Zoltánt is zászlójukra tűzik, de az Európa választása c. fejezetben a Kék könyv elhatárolódik a nemzet egészének felemelésére irányuló sajátságos magyar út politikájától. Az SZDSZ-nek a magyarság egészéhez való elutasító magatartása nem szorul külön bizonyításra. Az SZDSZ húsz éves politikája az 1930-as évek népi, urbánus ellentét egyenes folytatása. Ignotus Pál már 1934-ben megdöbbentő hevességgel szembefordult a a magyar népi mozgalommal, amelynek célja a maygar nép egészének felemelésére, és szellemi felemelkedésére irányult. Ignotus Pál, és az SZDSZ is a „fölkerekségi hadszinten" megvalósuló eseményekhez köti a magyarok sorsát. Emlékezzünk, az SZDSZ 2002-es írásban kinyilvámított választási ígéreteire (plakátok, cikkek, programok): adócsökkentés, a dolgok tisztába tétele: tiszta közélet, felelős, és becsületes közszereplők. emberhez méltó egészségügy, általános jólét, a korrupció megszüntetése („SZDSZ a garancia", „Tiszta szándék, tiszta eszközök"), a tudás megbecsülése, reális gazdaságpolitika, szabadság, több pénz, valódi reformok. (Hacsek: „Ne nevettessen, mert cserepes az ajkam.) Mi valósult meg ezekből?

A magyarországi neoliberálisok igazi hazugság, azonban nem abban rejlik, hogy a Kék könyv, írásban adott ígéreteiből egyetlen egyet sem valósított meg, hanem abban, hogy azokat eleve nem is volt szándékában megvalósítania. Az SZDSZ programja a másik pártokkal szembeni nyerő taktika céljait szolgálta, és nem is a magyar választóknak íródott, hanem az Amerikai Egyesült Államok neokonzervatív vezetőihez benyújtott pályázati kérvény, illetve hűségnyilatkozat volt. Az SZDSZ programjának megfogalmazásában a döntő kérdés eleve nem az volt, hogy mi az, ami a magyaroknak jó, hanem az hogy: Mi az, ami megy, és honnan jön a pénz?

A magyarok több mint ötven évig vártak a rendszerváltásra. A rendszerváltás reménye a magyar nép szabadságvágyát fejezte ki, még akkor is, ha tényleges szabadságra nem is voltak meg a feltételek. Az SZDSZ, azzal, hogy helytartósági szerepet vállalt az ország kifosztásában, a magyar nép szabadságvágyát, a reményt árulta el, Hamvas Béla szerint, egy nép szabadságvágyának az elárulására megbocsátás nincs. Irving Kristol helyett a magyaroknak a saját Nagyjaikra kel emlékezNI.
II.
A józan ész (hiányának) kritikája
Neoliberális beállítottság, neoliberális gondolkodásmód

A létező neoliberalizmus ma már kívülről hordja bordáit, és megjárt utainak, népeket, és kultúrákat eltipró lábnyomaiból közvetlenül is megállapítható annak mibenléte. Ennek ellenére a neoliberalizmus áldásairól szóló könyvek, és tanulmányok továbbra is sorozatosan hirdetik az új világrend (majdani) áldásait. Az egyik ilyen könyv: Jacob Heilbrunn: They Knew Theír Were Right – The Rise of the Neocons („Tudták, hogy igazuk van – A neokonok felemelkedése"), c. könyve. Az ízig, vérig neokonzervatív Heilbrunn könyve a neoliberális öndokumentáció kirívó példája. A könyv, a neoliberalizmus általános megértése szempontjából félrevezető, és ma már felesleges is, de az öndicséretszerűen kiemeli a neoliberalizmus élcsapatának elmei beállítottságát, és a neoliberális gondolkodásmód jellegzetességeit. Vagyis leírja azt, hogy a neoliberálisok hogyan gondolkodnak, és hogyan látják önmagukat, és másokat, s mi a sikerességük titka. Heilbrunn ezen a téren sem mond semmi újat, mert a fenti jellegzetességek ugyanúgy megállapíthatóak bármelyik magyarországi balliberális napilap, mondjuk egy heti vezércikkeinek, és vélemény rovatának rövid tanulmányozása alapján. Heilbrunn könyve alapján, a neoliberálisok elmei beállítottsága (mindset), önmagukról alkotott véleménye, és társadalom többi tagjai iránti viszonya a következő hét pontban foglalható össze:

1. Fanatizmus, ellenségkép, harciasság
2. Erkölcsi elvekre való hivatkozás, kettős mérce
3. Az áldozat szerepében való tetszelgés, üldöztetési mánia
4. Öndokumentáció, és az önmaguk alkotta hírességek imádata
5. Belső kapcsolatrendszer, családi alapon való politikai folytonosság
6. A háborús politika támogatása
7. Kizsákmányolás, rombolás

A fentiekről bővebben Lásd: „A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei" című összefoglalót.
A törött nádszál

A Szovjetunió összeomlását követően a magyarországi neoliberálisok is felesküdtek a PIAC mindenhatóságára, és az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepére. Most egy egy másik, esélyesebb lóra tették fel Magyarország sorsát. Egy esélyesebb lóra, de mégis egyetlen egyre. Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájának helyességét ma már magában az Amerikai Egyesült Államokban, és külföldön is, a szó szoros értelmében több fronton is megkérdőjelezik. Az Amerikai Egyesült Államokra való támaszkodásra ma már mindinkább vonatkozik az a bibliai idézet, mely szerint: „Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki ebbe támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak." (A Királyok Második könyve 18. rész 21.) Vagyis, a behódoló együtt bukik a hódítóval.

A magyarországi neoliberális gazdaságpolitika a kék könyvének a MODERN PIACGAZDASÁGOT ÉS NE MÚLT SZÁZADI KAPITALIZMUST c. fejezetében ezt olvassuk: A tőkepiacnak, a finanszírozásnak, az állami gazdaságpolitikának olyan sokrétű eszköztára alakult ki, amelyek révén elkerülhetőek a visszatérő válságok. A fenti megállapítás tévesnek bizonyult. A kék könyvnek majdnem minden megállapítása tévesnek bizonyult, és a legtöbb esetben a megtett ígéretek, azok ellenkezőjére fordultak. Az egész világot érintő gazdasági válság van.

„Több SZDSZ/MSZP, több hazafiasság". Egy ilyen választási plakát ma már elképzelhető. A neoliberálisok gyors színeváltozását Magyarországon semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelme ellen leghevesebben kampányoló SZDSZ az új választások előestéjén most (feltételesen) támogatja azt.

Emlékezzünk: Amikor az SZDSZ tagsága, és támogatottsága először csökkeni kezdett, Tölgyessy Péter, az SZDSZ akkori elnökeke feszegetni kezdte, hogy az SZDSZ-ben több hangsúlyt kell helyezni a patriotizmusra. Ma, amikor az SZDSZ tagsága, és támogatottsága majdnem nullára csökkent, a párt jelenlegi elnöke, Retkes Attila lefordította a patriotizmus szót magyarra, és azt ígéri, hogy, ha az SZDSZ az új ciklusban bekerül a parlamentbe, akkor hazafias politikát igyekszik folyatni. (Lásd. Tellér Gyula kitűnő előadást erről a tárgykörről az ECHO TV. Civil Akadémia sorozatának, 2009. szeptember 20. adásában)

Az SZDSZ hirtelen patriotizmusa most sem arról szól, hogy mi az ami a magyarokank jó, hanem arról, hogy mi az ami most megy, és honnan jöhet még pénz. Retkes Attila, az SZDSZ pillanatnyi elnöke 2009. október 8-án, az új magyarországi választások előtti huszonharmadik órában azt is kijelentette, hogy pártja alapítványt létesít a vidéki Magyarország „mélyszegénységének" kezelésére. Az SZDSZ felfedezte a magyar népet, és elismerte, hogy Magyarországon ismét, illetve még mindig van „mélyszegénység."

Mi az, amire a „mélyszegénységgel" kapcsolatban emlékezni kell? Emlékezzünk, hogy a magyarországi liberális erők, a 1930-as évek óta hevesen szembeszálltak minden olyan kezdeményezéssel, amely a magyar nép egészének a felemelésére, (a „mélyszegénység" megszüntetésére) irányult. Emlékezzünk arra is, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nyolc éve van hatalmon. Különles az is, hogy a megteremtett gazdasági javak leszivárgásának elvéről ma már senki sem beszél, mert bebizonyosodott, hogy a dúsgazdagok javai nem szivárognak le, hanem a csúcson összpontosulnak, s a gazdagok kis csoportja, a társadalomnak talán az egy százaléka mind gazdagabb lesz, a társadalom tagjainak többsége, pedig mindinkább elszegényedik. Így jutunk el a „mélyszegénységig" A „mélyszegénység" az ország általános elszegényedésének a következménye. Az ország oda jutott, hogy akik eddig a szerényen élők morzsáin éltek, azok a „mélyszegénység" fokára süllyednek, mert a középosztály elszegényedésének következtében a morzsák elapadtak. Ezt jelenti, József Attila: „Aki szegény, az a legszegényebb" versének értelme.
A neoliberálisok hazafias Magyarországa

Emlékezzünk, és óvakodjunk: A második világháború előtti kizsákmányoló nagytőkés rendszerek arra a cinikus meglátásra építették uralmukat, mely szerint a magyarnak szánthatsz a hátán, csak az eke piros, fehér, zöld legyen. A jövő neoliberális Magyarországa vas, és acél országa helyett a kaszinók országa lehet. A fentiek alapján, elképzelhető egy neoliberális rendezésben megvalósított, Horthy korszakot mintázó, retrofit, műmagyar koldusopera is, amelyben a helyi lakosság, a külföldi vendégek, és hazai nagyurak szórakoztatására másodállásban minden este beöltözik Sobri Jóskának, sarkantyús gulyásnak, pántlikás grófnőnek. Az úri közönség pedig táncol.
A tényleges változás korlátai…

A jelenlegi kormány ismét egy hatalmas kölcsönt vett fel a Nemzetközi Valuta Alaptól. Az új kölcsön feltételei roppant szigorúak, s azok csak további, költségvetési megszorítások árán valósíthatóak meg. Vagyis, még kevesebb pénz jut a társadalom egészét szolgáló ágazatok fenntartására. A jelenlegi államkölcsönkölcsön drákói feltételei mellet, és a meglevő államadóság súlya alatt nem igen van lehetőség tényleges változásokra, bármely párt, vagy pártkoalíció nyeri a választásokat. Az elkövetkező kormány sem mondhatja, hogy mást akar, esetleg csak azt, hogy jobban tudja, és más színekben szándékozik kormányozni.

A tényleges változás lehetőségének egy másik akadálya az Európai Uniós tagság. Az Európai Unió a gátlástalan piacgazdálkodás, és a szabad tőke áramlás védőbástyája Európában. Magyarország az erre vonatkozó szerződések, és dokumentumok mindegyik megszavazta, és ratifikálta, tehát az estleges új kormánynak is meg van kötve keze, és lába.

A magyarországi neoliberális gazdaságpolitika rablógazdálkodó jellege, a hozzánemértő kormányzás, a közélet szintjének lezüllesztése, a magyar nemzeti értékek rombolása, azonban annyira elkeserítette az embereket, hogy, hogy azok egyszerűen azt mondják: Elég! Jöjjön bármi más, csak ezek menjenek. Vagyis, az emberek nem valamire szavaznak, hanem valami ellen, és főleg valakik ellen szavaznak - a jelenlegi rendszert egyszerűen leszavazzák. A nemcsak kenyéren él az ember szellemében, a "leszavazás" is van olyan jó ok a változásra, mint bármi más.

- 6 -

Diplomások

2009. szeptember 21.


Néhány napja derült égből elhangzott egy szózat: Kétszáz roma diplomást vesznek fel a közigazgatásba. A részleteket illetően semmiféle magyarázat nem született. Még csak arra sem, hogy mennyiben érinti ez a néhány nappal korábban elrendelt létszámstopot. Hallott-e előzőleg bárki is egyetlen szót arról, hogy van-e kétszáz – közigazgatásban használható diplomával rendelkező, elhelyezésre váró cigány? Van-e kétszáz olyan betöltetlen közigazgatási pozíció, ahol éppen ilyen diplomásokra várnak? Egyáltalán, milyen diplomával? Tanári? Jogászi? Közgazdasági? Szűkebben vett szakigazgatási, egészségügyi, mezőgazdasági, környezetvédelmi, szociálpolitikai vagy miféle feladatra képesítő, miféle diplomáról lehet szó? Ez a legszűkebben vett szakmai kérdéscsokor. De honnan lehet tudni a szerencsés jelöltről, hogy ő cigánynak tekinthető? Van külön kataszter a cigány származású állástalan diplomásokról?

Ha van, akkor ez törvénysértés. Ha nincs, akkor hogyan lehet, hogy mégis van?

De mindennél érdekesebb a harmadik kérdéscsokor. Miért és kinek jutott eszébe és éppen most, szezon végén, hogy sürgősen orvosolja a feltételesen létező, állástalan, közigazgatási hivatást választó és arra alkalmas cigány származású diplomások helyzetét?

Vagyis nincs szó semmi másról, mint valamiféle ötletelésről, amellyel egy rendkívül bonyolult, az elképzelt módon biztos kudarcra ítélt feladatot akarnak lesöpörni az asztalról. Akkor, amikor jó ideje semmi nem történt a cigányság siralmas anyagi helyzete javításának, munkára fogásának, eredményes oktatásának, nevelésének, tűrhető lakáshoz juttatásának, társadalmi elismertségének érdekében.

Nincs ennél bonyolultabb kérdés ma Európában. Az afroamerikaiak – művésznevükön négerek – problémájának megoldása gyerekjáték volt ahhoz képest, amit az európai cigányság problémája jelent.

A feketéket – bármilyen gyalázatos bánásmódban részesültek is, azért vitték az amerikai kontinensre, hogy dolgozzanak. Tehát dolgozniuk kellett, bármilyen alacsonyrendű is volt a feladatuk, de rászorították őket a rendszeres munkavégzésre és ezen belül akármiféle alacsonyfokú szakmai ismeretekre. Ha azt gondoskodásnak lehet nevezni, ellátták őket, volt valamiféle szállásuk. Rákényszerítették őket a civilizált világ magatartási és erkölcsi normáinak elemi szintű ismeretére és azok betartására. Idők folyamán későbbi generációik már minimális oktatásban is részesültek. Vagyis a későbbi beilleszkedésnek legalább a legkezdetlegesebb feltételei megteremtődtek. Végül pedig, mikor a beilleszkedés útja is megnyílt, volt előttük modell, követhető példa a beilleszkedéshez, volt hová beilleszkedniük, az új életet kezdő bevándorlók seregéhez hasonlóan.

Európa keleti felében a cigányok emancipációjának éppen az elemi feltételei nincsenek meg. Az újabb és újabb bevándorlók már itt született generációit nem kötelezi senki és semmi semmire. Nem kötelesek és nem tudnak dolgozni. Nem kötelesek és elsöprő többségükben nem is akarnak tanulni. A civilizált élet alapfeltételei nem biztosítottak számukra és nincs is olyan példa előttük, amely követhető lenne. Csak a nem cigány népesség legalacsonyabb szinten élő, tőlük sorsukban alig különböző rétegeivel van érintkezésük és a modern civilizáció erkölcsi és viselkedési normáit nem ismerik.

Ehelyett jogaikat hangsúlyozó hazugságokkal traktálják, fizetik ki őket és nem egyszer a többségi társadalommal való szembefordulásban láttatják velük felemelkedésük útját.

Mindezeket tetézi a cigányságnak, mint rétegnek, mint közösségnek, mint emberek valamiféle csoportjának téves identitása. Kisebbségnek nevezik őket, mint más, valóságos identitással rendelkező népcsoportokat, amelyeknek van anyaországuk, amelyhez identitás köti őket. A cigányok valójában hontalanok, akik azonban nem akarnak identitást vállalni elfogadóikkal sem. Nincs történelmük, állítólagos ősi kultúrájuknak nincs kapcsolata semmiféle civilizációval, nincs egységes nyelvük, de a befogadó országokét sem érzik magukénak. Emiatt európai létük holtpontra jutott ugyanakkor, amikor fizikai létük egyre valóságosabb és egyre problematikusabb.

A mai napig sem a XX. sem a XXI. század nem talált megoldást a cigányság problémájára, mert úgy egyenjogúsítani őket, hogy ennek semmiféle feltétele nincs meg sem a befogadó társadalom módszereiben, sem magukban az érintettekben. Az erőltetett asszimiláció nem megoldás, önkéntes szándék az asszimilációra pedig nincs.

Pedig nem igaz, hogy az asszimiláció ne lehetne megoldás.

Kevesek számára, hosszú idő alatt, generációk felemelkedésével van rá példa. És a befogadó társadalomban is van hajlam az asszimiláltak befogadására. Ez hosszú folyamat, és egyik feltétele, hogy megszűnjék a migráció, a ki tudja honnan származó újabb és újabb, az európai léttől idegen utánpótlás, amely miatt minduntalan elölről kell kezdeni az alapproblémákkal való vívódást. Na meg a látszatintézkedéseket, amelyek soha semmilyen probléma megoldásában még semmit sem segítettek.

- 7 -

Plutokrácia tegnap és ma

2011. January 16.

A Baj a Milliárdosokkal című könyv szerzői szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete: az állam lehet az önzést és kapzsiságot védelmező és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti és arányos elosztásának eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között. A kanadai Linda McQuaig, és Neil Brooks legújabb könyvének címe: The Trouble with Billonaires. A könyv ugyan nem tartalmaz közvetlen utalásokat sem Magyarországra, sem a magyarországi helyzetre, de annak mondanivalója a következő okok miatt hozzásegíthet a jelenlegi magyar valóság nagyobb távlatból való megértéséhez:

a.) A könyv, az egész világra, s így Magyarországra is kiterjedő amerikai gazdaságpolitika következményeit elemzi.

b.) Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi politikája tette lehetővé a magyarországi „rendszerváltás" keretében megvalósult privatizációt. A magyarországi privatizáció, az amerikai típusú nyerészkedő pénzügyi műveletek szabályai alapján, az ún. „Hostile corporate takeover" mintájára történt.

c.) Magyarország történelme jórészt a birodalmi függőség története.

d.) A milliárdosok megjelenésének „új világa" a feudalizmus világának a könyörtelenebb körülmények közötti reinkarnációja. Magyarország feudalista gyökerei, és az idegen hatalmat kiszolgáló hazai „elit" fogalma szintén a magyar múlt szomorú emlékeit idézi.

A szerzők a könyv legelső oldalain igen hatásosam szemléltetik magának a milliárd (dollár) fogalmának az elképesztő nagyságát. Vagyis azt, hogy mennyi is a milliárd. Képzeljük el, hogy a nap huszonnégy órájában valakitől minden másodpercben kapunk egy dollárt. Így egy perc alatt lesz hatvan dollárunk. Tizenkét nap múlva, pedig milliomosok leszünk. Ez önmagában meghaladja sok ember legtávolabbi álmát. De mennyi időre lenne szükség, hogy milliárdosok legyünk? A fenti szabály alapján harminckét év múlva lenne egy milliárd dollárunk. Milliárdosnak lenni, tehát nemcsak a legtöbb ember álmaiban sem szerepel, de a szám, illetve az összeg maga, egyéni síkon felfoghatatlan, és emberi mércével mérve értelmetlen is.

Ma Bill Gates a világ leggazdagabb embere. Feltételezzük, hogy Bill Gates meg akarná számolni az 53 milliárd dollárját. Ha, szintén napi huszonnégy órán át, másodpercenként számolna meg egy dollárt, úgy 1680 évre lenne szüksége, hogy pénzét megszámolja. Vagyis, ha Bill Gates k. u. 330-ban, amikor Konstantin császár Bizántiumot nevezte meg a birodalma fővárosának, kezdte volna a fenti módon számolni a pénzét, akkornapjainkban készült volna el munkájával.

A milliárdosok fényűző életmódjának áhított csodálata ártalmatlan szórakozásnak tűnik. De a gazdasági javaknak ez a kevesek kezébe való összpontosulása kihat a társadalom minden megnyilvánulására. A szerzők szerint a jelenleg kibontakozóban lévő és az egész világot fenyegető pénzügyi és gazdasági válság a mérhetetlenül gazdag új társadalmi vezetőréteg meggondolatlan viselkedésének, és mértéken felüli befolyásának a következménye. A milliárdosok túltengő gazdasági hatalma károsan befolyásolja a társadalom egészének életminőségét, és alapjaiban veszélyezteti a demokráciát. Nem véletlen, hogy ma a „fejlett világ" állami közül az Amerikai Egyesült Államokban van a legtöbb milliárdos, ugyanakkor a világ fejlett országai közül az Amerikai Egyesült Államokban a legmagasabb a csecsemőhalálozás, a bűnözés aránya, legalacsonyabb az átlagosan elvárható életkorhatár, legcsekélyebb a társadalmi előrehaladás lehetősége, s legalacsonyabb a politikai folyamatokban való részvétel, vagyis legmagasabb az biztosan nemszavazók aránya. A fentiekkel kapcsolatban a szerzők kiemelik, hogy amióta Kanada is az Amerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikájának a nyomdokaiba lépett, a csecsemőhalálozás arányszámának listáján Kanada a világ hatodik helyéről a huszonnegyedikre süllyedt (Magyarországot, és Lengyelországot közvetlenül megelőzve).

A „Baj a milliárdosokkal" a következő alapfeltevésekre épül:

1. A milliárdosok léte káros a társadalomra. A társadalmi javaknak a mind kevesebb, és kevesebb ember kezébe való koncentráltsága meghiúsítja a társadalom egészének felemelésére irányuló erőfeszítéseket. Nemcsak a szegénység, de az emberek között egyenlőtlenség is káros. Vagyis a szegénység okainak kiküszöbölésére irányuló erőfeszítések önmagukban nem elegendőek. A szerzők szerint az amerikai tőzsde 1929-es összeomlását, s a huszadik század harmincas éveinek gazdasági válságát is az első világháborúban, és az amerikai közmunkálatokban gátlástalanul, és erkölcstelen módon meggazdagodott amerikai milliárdosok pénzügyi, és politikai hatalma idézte elő. A harmincas évek amerikai gazdasági válságágból való kilábalása a bankok megreformálása, a milliárdosok gazdasági hatalmának, és közvetlen politikai befolyásának a visszaszorítása árán történt. (Roosevelt, New Deal) A globalizmusnak, illetve neoliberális politikának nevezett gazdaságpolitika a harmincas évek stabilizációs rendelkezéseinek a fokozatos, és szívós lebontására, illetve visszarendezésére irányul.

2. A milliárdosok jelenléte nem a társadalomfejlődés természetes következménye. A jelenlegi társadalmi értékrend alapján a hatalmas vagyon a kiváló képesség mércéje, és a sikeresség bizonyítéka. A szerzők szerint azonban a gazdasági javak mind kevesebb, és kevesebb egyénnek a tulajdonába való áramlása nem a gazdasági törvények természetes következménye, hanem mesterséges, sokszor törvényellenes, és mindig antidemokratikus beavatkozás eredménye. A milliárdosok aránytalan vagyona nem a tehetség, vagy az egyéni hozzájárulás eredménye, hanem a megváltozott társadalmi értékeknek - az önzés, és a kapzsiság törvényesített lehetőségeinek a következménye. Neil Brooks, a könyv társszerzője szerint, a mai milliárdosok nemcsak alkalmatlanok a társadalom irányítására, hanem a legtöbb esetben becstelen csalók is.

A társadalmi különbségeknek ez az egyoldalú növekedése, tehát nem a „normális" társadalomfejlődés eredménye, hanem a bankok szerepét meghatározó előírások külső nyomásra történő megváltoztatásának, valamint a gazdagoknak kedvező adórendszer kiharcolásának, és a pénzügyi szabályok megváltoztatásának következménye. Az új hatalmi elitnek a fenti tevékenysége a társadalmi igazság legalapvetőbb elveinek a lábbal tiprása.

3. A milliárdosok nem érdemlik meg vagyonukat. A könyv 5., 6., és 7. fejezetei szerint (73. o - 134. o) különbséget kell tenni a milliárdosok vagyonának törvényessége, és az aránytalan mértékű egyéni vagyon erkölcsi kiérdemeltsége között. A könyv a továbbiakban is meggyőzően bizonyítja, hogy az új, és a régi milliárdosok vagyona a legtöbb esetben formálisan is törvényellenes, mert azt jórészt csalással, a törvények kijátszásával, mások nyomorúságának a könyörtelen kihasználásával, üzlettársaik elárulásával, vagy a törvények kijátszásával szerezték. Az egyszer már törvénytelenül megszerzett hatalmas vagyont utána ugyanannak a pénznek a töredékével a bíróságokon, és pénzen vett politikai befolyás által igen könnyű utólag törvényessé tenni.

A könyv tulajdonképpeni mondanivalóját a szerzőknek az a határozott, és meggyőző érvelése képezi, mely szerint a milliárdosok, vagyonuk formális törvényessége ellenére, erkölcsileg nem érdemlik meg a vagyonukat. A fenti érvelés a közösségi erőfeszítések történelmi folyamatosságára, a készen kapott lehetőségek, és az előző nemzedékek egymásra épülő tudásának eredményeire épül. Vagyis arra, hogy az ember közösségi lény, és a körülmények, amelybe az egyén beleszületik az előző nemzedékek közösségi erőfeszítéseinek már összesített eredményei. Ide tartozik az is, hogy a milliárdosok az állam közpénzből való védelmének köszönhetik, hogy nem törnek rájuk, és nem fosztják ki őket. Magának a pénznek a kincstárilag biztosított érékéről ne is beszéljünk. A milliárdosok érdekeit képviselő intézmények nagy előszeretettel hivatkoznak a „szabad piacra". A szerzők szerint a piac nem más, mint az államilag biztosított feltételek, illetve lehetőségek összessége. (25.o)

„Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?"

A fentiek ábrázolására a könyv a „Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?" című fejezetében végigkíséri a számítógépek fejlődésének történetét, és Bill Gates kivételes családi körülményeinek előnyeit, majd pedig megemlíti Bill Gates üzleti ténykedésének néhány jellemző mozzanatát. A számítógép eredete szorosan összefügg magának a számrendszernek a létezésével, és a matematikai tudás összesített eredményeivel. Mindezek évezredekre visszanyúló közös civilizációs értékek. Az első számítógépnek mondható találmány a lyukakkal ellátott kártyákat használó francia szövőszék volt. A „modern" számítógép az amerikai kormány hatalmas befektetései árán, tehát közpénzből jött létre. Bill Gates maga gazdag, és kitűnő társadalmi összeköttetésekkel rendelkező családból származik, és olyan párját ritkító magániskolába járhatott, amelynek a hatvanas években külön számítógépes laboratóriuma volt. Vagyis, Bill Gates önmaga semmit sem találhatott volna fel, és nem is talált fel semmit. Hatalmas családi segítséggel, és összeköttetésék árán megalapította a saját vállalatát, és egy hatalmas nagyvállalati szerződés ügyében elárulta barátját. Bill Gates még a számítógéphez tartozó „egeret" sem találta fel, hanem elperelte annak feltalálójától.

A könyv szerint Bill Gates, azonban a „jobb" milliárdosok körébe sorolható, de csupán azért, mert a többiek puszta csalással, gátlástalan törtetéssel, valamint védtelen embertársaik könyörtelen nyomorba döntése árán szerezték vagyonukat. Ide sorolhatóak azok a milliárdosok is, akik a biztosító ipar szabályainak hiányával visszaélve bankokkal, és más pénzintézményekkel kötött egyszerű fogadás révén szerezték hatalmas vagyonukat. Ide sorolható Soros György, aki annak idején az angol font ellen fogadott. Soros szerencséjének végső kárvallottjai az egyszerű angol állampolgárok voltak. Erkölcsi szempontból még súlyosabb az újdinsült milliárdos, John Paulson esete, aki az amerikai ingatlanpiac összeomlására fogadott, de úgy, hogy előzőleg „elintézte" a pénzintézetekkel, hogy azok készakarva olyan zálogkölcsönöket csomagoljanak a számára, amelyek biztosan bedőlnek. S, azok be is dőltek. Több ezer ember elvesztette az otthonába befektetett pénzét, lakhely nélkül maradt, az építőmunkások nem kapták meg fizetésüket. Mitöbb, amikor kiderült, hogy Paulson „biztosítója" (a fogadást kötő másik fél) nem képes kifizetni Paulsonnak való tartozását az amerikai kormány (az amerikai adófizetők pénzéből) 1 milliárd dollár ingyen segélyt juttatott Paulson biztosítója számára. Paulson ellenben 1 millió dollár „biztosítás ellenében 3.7 milliárd dollárt nyert a kártyaasztalnál, s azt is hamiskártyásként. Sem Paulson, sem Soros György ténykedései nem töltenek semmilyen hasznos társadalmi szerepet. Egyszerű élősködésről van szó.

4. A javak egyoldalú, és aránytalan elosztásának súlyos társadalmi következményei vannak. Ma, a világkerekség javainak 25 százaléka a föld lakóinak 0. 14 százalékának (9.5 millió ember) kezében összpontosul. A milliárdodok léte megakadályozza a társadalmi mobilitást. A társadalom anyagi javainak a kevesek kezébe való aránytalan összpontosítása mindinkább lehetetlené teszi a társadalom többi tagjainak az érdeme szerint való érvényesülését, és meggátolja a társadalom, különben rátermett tagjainak az előbbre jutását. Az „amerikai álom", mely szerint Amerikában mindenki megvalósíthatja isten adta tehetségét mindig is inkább egy szólam volt, mint valódi lehetőség - ma azonban puszta lehetetlenség. A vagyon Amerikában is adózatlanul apáról fiúra száll, és az emberek sorsa születésükkor megpecsételődik. Ma a felfelé való mobilitás lehetősége azokban az országokban a legnagyobb, ahol a nagyon gazdagok, és társadalom többi tagjai közötti arány legkisebb. Vagyis ott, ahol a társadalmi javak elosztása arányos: Svédországban, és Norvégiában.

Amerikában, és az amerikai birodalom politikájának alávetett országokban pedig mindinkább a „De kár, hogy apád paraszt volt, és te is az maradtál" társadalmi rendek közé való bezártság elve érvényesül. Ennyit talán a nyitott társadalomról, és barátairól. Mindez roppant veszélyt jelent a demokrácia számára. A szerzők szerint, annak, hogy az emberek nem urai saját sorsuknak, nemcsak politikai, és gazdasági következményi, hanem közvetlen biológiai tünetei is vannak. (A magyar társadalom ezt az utat már megjárta. Lásd ezernyi népbetegség, Egyke, és sivár)

5. A milliárdosok léte, illetve a társadalomban keletkező hatalmas gazdasági különbségek ténye semmissé teszi az emberek közötti egyenlőség eszményét. A szerzők, a gazdasági történész, Peter Lindert kutatásaira hivatkoznak, aki az Anglia, és az Amerikai Egyesült Államok legfelső gazdasági rétegeinek a viselkedésének tanulmányozása alapján megállapította, hogy téves az a feltevés, illetve állítás mely szerint a felső réteg, ha egyszer megalapozta a saját gazdasági biztonságát, azt követően hozzájárul a társadalom általános felemelkedéséhez, a szegények megsegítéséhez stb. Erre a „javak leszivárgásának elvére" épült a neoliberális gazdaságpolitika egésze. Lindert szerint ennek az ellenkezője igaz. Minél hatalmasabb, és minél biztonságosabbnak érzi magát a pénzes arisztokrácia, annál kevesebben áldoz a közösségi javakra, és annál kevélyebben igyekszik kizsákmányolni a hatalmába kerített közösség tagjait. Ezt nevezik a fordított Robin Hood szindrómának.

Az egyéni akarat korlátlan érvényesülésének ez az aránytalan lehetősége nevetségessé teszi a demokráciára való minden hivatkozást. Ma a bankok, és a nagyvállalatok a legtirranikusabb intézmények a világon. A demokrácia elsősorban azt jelenti, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni, és azt is, hogy ki mondja meg, és mindez hova vezet.

A könyv szerint a fenti kényszerhelyzetből való kiút a társadalmi igazság útja. A szerzők szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer visszaállítása, és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete tehát: Az állam lehet az önzést, és kapzsiságot védelmező, és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti, és arányos elosztás eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között.

Linda McQugaig, Kanada többszörösen kidíjazott újságírója, és nyolc gazadaságpolitikai tárgyú könyv szerzője: (The Cult of Impotence, All You Can Eat, It's the Crude, Dude: War, Big Oil and the Fight for the Planet, and Holding the Bully's Coat, Canada and the U.S. Empire, The Trouble With Billionaires.) Linda Mc Quaig minden eddigi könyve kanadai sikerkönyv volt. Prof. Neil Brooks, a könyv társszerzője, a torontói jogi egyetem tanára, és országos hírű adószakértő.

Kaslik Péter

- 8 -

Kik állnak a hitelminősítők mögött?

2012. January 25.

A pénzügyi világ legbefolyásosabb személyei állnak a három nagy hitelminősítő hátterében – írja a Magyar Nemzet spanyol lapértesülésekre hivatkozva.

Közvetett, sőt közvetlen kapcsolat létezik a közismert üzletemberek és pénzügyi guruk – például David Rockefeller, Bill Gates, Warren Buffett és F. Marc Ladreit –, illetve a három nagy hitelminősítő részvényesei között – erről írt a héten a spanyol konzervatív ABC nevű lap. A Moody's és a Standard and Poor's mögött amerikai mogulok és érdekcsoportok állnak, míg a piac 15 százalékát birtokló Fitchben 60 százalékot birtokolnak franciák, a fennmaradó részesedés szintén amerikaiak kezében összpontosul.

Arról, hogy a három nagy hitelminősítő ügynökség áll a globális, de főleg az uniós pénzügyi és az államadósság-válság tartóssága mögött, több nemzetközi lap is írt már. Az ellenük hangoztatott egyik és visszatérő vád szerint 2008-ban „nem látták előre" például a Lehman Brothers csődjét, ahogy 2001 végén az Enronét sem: mindkét óriáscég minősítése a legjobb volt a csőd napján is.

Épp a fentiek miatt indult el német felvetésre egy új európai hitelminősítő felállítása, amely már idéntől megkezdhetné működését

Forrás: MNO