Elszegényedõ vidék, megszûnõ praxisok, reménytelen betegek
Dr. Turi-Kovács Béla napirend elõtti felszólalása 2008. április 1-én.
2007 október 30 óta rendszeresen, minden hónapban szóvá teszem itt, a Tisztelt Ház elõtt annak a több mint 2 millió magyar embernek az élethelyzetét, sorsát, akikrõl a társadalom szeret megfeledkezni.
Szóvá tettem, hogy a téli idõszak - még az enyhébb telek esetén is - súlyos megpróbáltatással jár minden szegény ember, de különösen azok számára, akik nem részesülnek gáztámogatásban - mert nincs a lakásukban gáz - akik nem részesülnek fûtés támogatásban, mert ilyen támogatás nincs.
Szóvá tettem, hogy még dolgozni kívánó emberek száz és százezrei maradnak minden munkalehetõség nélkül, de a könyörtelen kormányzati politika még azokat is kiszorítja a piacokról, akik eddig õstermelõként kísérelték meg az életben maradást.
Elmondtam korábban, és most meg kell ismételnem, hogy az ÚJ Magyarország, az Új magyar falu programok éppen azokról feledkeztek meg, nyilván nem véletlenül, akik minden segítségre, támogatásra rászorulnának. Az a két, két és félmillió ember, akikrõl újra és újra beszélek, nem fog pályázni, mert nyilvánvalóan sosem rendelkezett és nem is fog pályázati önrésszel, ha bármilyen hitelekbõl próbálna is megvalósítani apró földecskéjén valamilyen beruházást, az utófinanszírozás a számára a beruházást lehetetlenné teszi.
Az elmúlt hónapok a szocialista-liberális egészségügyi ámokfutásról szóltak. A szocialisták és a liberálisok egymást kiegészítõ gõggel oktattak ki mindenkit, orvost, egészségügyi dolgozót, beteget. Megszüntettek nagy számban kórházi ágyakat, azzal az indokolással, hogy azok egy jelentõs részén nem is annyira beteg, mint szegény sorsú rászorultak mintegy gondozási helyen kaptak ellátást. Tûrhetetlennek nevezték, hogy az egészségügy ilyen szolgáltatásokat nyújtson. Régi rossz szokásuk szerint csak azt felejtették el megmondani, hogy hol vannak ,vagy hol lesznek azok az intézmények, amelyek ezeket az embereket befogadnák.
A magyar egészségügy számos gonddal és bajjal küzd, ezt senki nem vitatta. A magyar egészségügyben azonban orvosi esküjüket komolyan vevõ, gyakran áldozatokat is vállaló orvosok láttak, látnak el nagy számban olyan embereket, akiktõl legfeljebb köszönõ szóra számíthattak.
A szocialista-liberális egészség és egészségügyirtás elvezetett odáig, hogy ma több mint háromszáz helyen nincs háziorvos, így több mint 600 falu maradt alapellátás nélkül. Durva, nehezen minõsíthetõ csúsztatás volt, amikor Gõgös államtitkár úr arról beszélt, hogy már tíz évvel ezelõtt a vizitdíjhoz hasonlatos nagyságrendû paraszolvenciákat fizettek a betegek a háziorvosoknak. Azokon a vidékeken, ahol a munkanélküliség egy-egy településen az 50%-ot eléri vagy meghaladja, ahol a nyugdíjak 25-30ezer Forint körül kerülnek kifizetésre, szemérmetlen dolog azt mondani, hogy az orvosok paraszolvenciából élnének.
A valóság az, hogy 2003 óta az un. Fejkvóta, amit az orvos egy praxisához tartozó beteg után kap, egyetlen fillérrel sem nõtt. Ezért azonnali intézkedésre van szükség, olyan módon, hogy a kormány által április 1-tõl eltörölt vizitdíj pótlása késedelem nélkül megtörténjen, a fejkvóta pedig a 2009 évi költségvetésben minimálisan 25% növekményt kell biztosítson. Megállíthatatlanná válik különben a kistelepüléseken az egészségügyi alapellátás megszûnése. Az itt élõ emberek az élet viszontagságaitól meggyötörten többször és súlyosabban válnak beteggé, mint városi társaik. Számukra az egészségügy szociális jellegû fenntartása, azaz mindenki számára elérhetõsége az életben maradás lehetõségét biztosítja.
A liberálisok kormányzati szerepének megszûnte csak elõtérbe helyezi a szocialistáknak azt a felelõsségét, hogy haladéktalanul gondoskodjanak az egészségügyben eddig végrehajtott ámokfutás megszûnésérõl, mindenekelõtt a kistelepüléseken, az egészségügyi ellátás garantálásáról.
Végezetül tõlem szokatlan módon reflektálnom kell Gõgös államtitkár úr többszöri értelmetlen, de újra és újra elõforduló személyes támadására. Szeret engem jómódú ügyvédként aposztrofálni, akinek semmi köze a szegénység ügyéhez. Elõször és utoljára elmondom, hogy az én fiatalkorom, ifjúságom olyan nyomorúságban telt el, amirõl fogalma nem lehet annak, aki életrajza szerint ifjúkorától élvezte az állampárt támogatását, pillanatok alatt lett mûszaki ágazatvezetõ, majd termelési igazgató, és most államtitkár. Szögezzük azonban le, hogy egyikünket sem a múlt jogosítja a szegények ügyének képviseletére, az értük való küzdelemre, hanem azok a kényszerítõ körülmények, amelyeket döntõ részben a jelenlegi kormány teremtett meg.
Végezetül, amikor a falusi szegény emberekrõl szólunk, Gõgös államtitkár úr soha nem mulasztja el megjegyezni, hogy mi kisgazdák vertük szét a TSZ-eket, az állami gazdaságokat. Lehet, hogy ebben-abban hibáztunk, államtitkár úr, de a szétvert szövetkezetek, a megszûnt állami gazdaságok földjei és értékei valami csoda folytán ismét csak önökhöz kerültek. Itt van annak az ideje, hogy a kölcsönös vádaskodások helyett vegyék elõ az Új Magyarország tervet, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával, többek közt annak segítségével is teremtsék meg annak a lehetõségét, hogy Magyarországon orvosi ellátás nélkül ne maradjanak a kistelepüléseken lakó emberek.
2008. március 31., hétfő
2008. március 30., vasárnap
Március idusa után
Március idusa után
Csontos Gábor: Március idusa után
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Pedig milyen gyönyörű tavaszi idő fogadta volna az ünneplő tömegeket, ha…lettek volna ünneplő tömegek. Szégyenfolt volt az üres Kossuth tér, s szégyenfolt volt a hatalmas forradalmár, Petőfi árnyékában a törpe „maoilluzionista” Demszki (SZDSZ) főpolgármester. A még létező ultraliberális (országos és fővárosi) kormányhatalom két elhasználódott, hiteltelen hatalmassága rendőr és fémkordon mögé bújva próbálta világgá kiáltani önmaga hazugságtömkelegét. „Nem kell új rendszerváltás, nincs szükség a ’Szent-Korona-alkotmányra’, aki ilyeneket mond, az a szabadság ellensége…aki az 1848-as lobogót Árpád-sávos zászlóra cseréli, az semmit sem tud a mi történelmünkről.” (Demszki főpolgármester); „1848 mai üzenete nem a szabadság kivívása, hiszen az már megtörtént, hanem az igazi polgárosodás megvalósítása.”(Gyurcsány kormányfő)
Pedig! Pedig, most kellene igazán visszanyúlni azokhoz a dicső márciusi napokhoz, hogy percpolitikusaink valamilyen eligazodási pontot találjanak nem csak saját, hanem, esetleg, a haza további sorsát illetően. A parlamenti patkó bal –és jobboldalán üldögélő politikai elitünk még mindig nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy a válság itt van a nyakunkon, ami elől ők sem bújhatnak el. Túlélési ösztönüket eltompítja az a rosszul értelmezett helyzetértékelés, hogy Magyarországon nincs forradalmi hangulat, s nincsenek kifejezetten forradalmi vezetők sem: tehát, egyszerű adminisztratív, karhatalmi eszközök felhasználásával megakadályozható az utcai tüntetések spontán forradalommá kiteljesedése. A lassan az egész közszolgáltató ágazatokat felölelő sztrájkmozgalmak pedig letörhetőek időhúzással, kivárással, sztrájktörőkkel, s a beépített ügynökök romboló tevékenységével. S, minden mehet a régi, a számukra is kijelölt mederben, mint eddig. Pedig!
Forradalmi hangulat tényleg nincs az országban, hanem egy olyan megélhetési, szociális válság kezd kibontakozni, aminek kezdeti hullámzaja velejéig megborzongatta Demszky ’liberális’ városa polgár előkelőségeit. Nem a hatósági védelem nélkül hagyott vidék elharapódzott ’megélhetési bűnözésére’ (Kuncze, a Horn-kormány SZDSZ-es volt belügyminisztere) kell elsősorban gondolni, s nem is a március 9.-i nagyarányú ’igen’ voksok által generált kormányzó hatalmi bázis megrendülésére, hanem arra a közelgő pénzügyi cunami hullámra, amelynek epicentruma az USA, pontosabban, a New York-i ’Wall Streeten’ keresendő. S, amely elöl nincs menekvés, függetlenül politikai/hatalmi elitünk attól az eleve félreértelmezett premisszájától, hogy az ország neoliberális gazdasági-politikai alapokon nyugvó rendszerén nyugvó hatalmuk az EU tagság következtében hosszú távon biztosítva van.
„Az amerikai hitelválság hazánkra is kihat,…úgy, hogy drágulnak majd a hitelek.” Bogár László közgazdász véleménye szerint „hazánkban kialakult a stagfláció, ez olyan magas szinten beragadt inflációt jelent, ami lassú gazdasági növekedéssel, vagy akár recesszióval párosul.” A GKI egyetért: „Magyarországon egyidejűleg fenyeget az infláció és a recesszió”. Ehhez a gondolathoz már csak egy megjegyzés illik, „a svájci UBS Bank szerint a magyar főváros árai beérik a New York-i árszint nyolcvan százalékát. Eközben a negyedét keressük az amerikai és a nyugat-európai jövedelmeknek.” Hozzá tehetjük, vidéken ez az árszint még rosszabb arányokat ölt. Ezek az idézetek az elmúlt 18 év összes gazdasági/társadalmi bajait megjelöli. Hiszen, már évekkel ezelőtt, az IT (információs technológia) tőzsdei buborék beomlásakor (2000. év) érezhető volt a belső magyar gazdasági teljesítmény csökkenése, amit, részben a Széchenyi program beindításával próbált az Orbán-kormány ellensúlyozni. Vagyis azzal, hogy a gazdasági növekedést a belső lakossági fogyasztás növelésével akarta fenntartani, utánozva az egyesült államok fogyasztásnövekedésen alapuló (hamis premisszákra épülő) gazdaságpolitikáját, anélkül, hogy megváltoztatta volna a magyarországi gazdasági környezet szerkezetét. Az állami támogatások zöme nem a magyar tulajdonú termelő, produktív és innovatív, tőkeszegény közép-és kisvállalkozásokat erősítette, hanem, a nem produktív szolgáltatásokat (turizmus, élmény-wellness fürdők, stb.) feltőkésítésével vélték megtalálni az aranytojást tojó tyúkot. Elhibázott gazdaságpolitikai lépés volt az importot kiváltó hazai produktív ipari-mezőgazdasági szektor támogatásának elmulasztása, aminek minden következményét a 2004.-es Uniós csatlakozás óta egyre nagyobb mértékben érezheti a lakosság. Nem szabadna elfelejtenünk, hogy az egyre növekvő adóssághalmazt a megfelelő monetáris és fiskális politikán kívül csak egy tőkeerős hazai innovatív és produktív ipari- és mezőgazdasági bázison megtermelt többletértékkel lehet kordában tartani, illetve – a kamatos kamat nélküli tőkét visszafizetni.
Március 9.-e óta új helyzet van kialakulóban Magyarországon. Ennek az új helyzetnek politikai vetülete a kormányzó SZDSZMSZP koalíciós párton belüli félelem a hatalom elvesztésétől, és a hatalomban elkövetett korrupciós visszaélések felelősségre vonásától. Tom Lantos kezéből kihullott az SZDSZ-t védelmező pajzs, már nincs, és egyenlőre még nincs senki, aki Amerikából ideutazva rendet teremtsen és eligazítson. A velejéig romlott erkölcsű SZDSZ-ben kirobbant, az elnökválasztással kapcsolatos csalássorozat világosan megmutatta, mi is valójában ez a szövetkezés.
Március 9.-e után új helyzet van, ami egyértelműen Orbán Viktor nevével jelzett Fidesz-KDNP szövetség ’kezébe’ helyezte azt a társadalmi felelősség bizalmat, amivel visszaélve Orbán Viktor és párttársai végképp kitörölhetik magukat a hatalom bármilyen mértékű gyakorlásából. Ez a társadalmi felelősség-bizalom csak az Antall Józsefbe vetett bizalommal mérhető a rendszermódosítás hajnalán 1990-ben, s 18 év után Antall József néhai miniszterelnök megítélése a magyar közvéleményben – finoman szólva – nem pozitív. A magyar jogállamiság és demokrácia legnagyobb dicsőségére 18 év alatt egy felbomlott birodalomból (Szovjetunió) sikerült az országot átvezetni egy másik birodalomba (Európai Unió), ahol az ország ugyan olyan függőségi viszonyba került a birodalmi központtól, Brüsszeltől, mint Kádárék alatt Moszkvától. Csak kisebb gazdasági mozgástérrel. S jelentősen nagyobb életszínvonal csökkentéssel. Romló élet-lét-vagyonbiztonsággal.
A fideszes Szájer József, Phöle Gergely, stb. fémjelezte ’Szabadság Kör’ Tibetért tüntet, mintha a magyar társadalom legfontosabbnak vélt kérdéseiben nyugvópontra tértek volna az indulatok. Mintha a kárpát medencei magyarság sorsa megnyugtatóan rendeződött volna 1990től, különösen az Európai Uniós csatlakozás óta. Igen, megvalósult a ’határok’ légiesítése’. Miközben, a felvidéki magyarság legerősebb kulturális-nyelvi asszimilációjukat élik át az Európai Unió keretein belül. Kolozsvárott a neovasgárdisták tobzódhatnak, Funarral az élen, Délvidéken a magyarok megint félnek, Koszova függetlensége miatt. Kárpátalján nem létező történelmi hovatartozásról hebegnek az önfeledt, s önmaguk történelmét nem ismerő, Kárpátaljára 1945 óta betelepített ukránok az ungvári Turul szobor és a Verecke-hágói Honfoglalási emlékmű miatt.
Bokros Lajos (Bokros-csomag, 1996), a Közép-Európai Egyetem professzora, jóhiszeműen vélekedik úgy, hogy „amikor a magyarországi vállalkozások is elmenekülnek a magas közterhek miatt, nem lehet azzal számolni, hogy a külföldi tőke kihúzza hazánkat a csávából”. Jóhiszeműen téved, mert javarészben nem a magyar tulajdonú közép-és kisvállalkozások ’menekülnek’ (tőkehiány miatt), hanem azok a multinacionális vállalatok, amelyeknek lejárt az adómentességük, és amelyek elsősorban piacszerzés céljából vettek részt a magyarországi bonanza privatizációban (például a Danone a Győri Keksz –és Ostyagyár megvásárlásával, majd felszámolásában). Bokros szerint a megoldás kézenfekvő: „Nagy szükség lenne az iparűzési adó megszüntetésére, a munkaerőpiac korszerűsítésére, a közigazgatási és önkormányzati reformra is.” A ’ki fizessen adót’ kérdésére – valószínűsíthető a válasz is: azok, akiknek még van munkájuk. Akik ki vannak szolgáltatva munkaadójuknak, munkahelyi biztonság nélkül. A közigazgatás és az önkormányzatok pedig járuljanak hozzá minden környezet, természetromboló (multi cég) vállalkozás támogatásában. Minden megkötés nélkül. S, majd, ha a külföldi tulajdonos úgy dönt, hogy tovább áll, akkor a környezeti károk felszámolása is az ő dolguk legyen. És az utcára tett emberek segélyben részesítése is. Mert, csak ebben az esetben jön ide ismét a külföldi tőke. A magyar gazdaságot e fajta gazdaságfilozófiai gondolkodás tette tönkre, és juttatta el oda, ahol ma tart. S, ezért nem volt véletlen az sem, hogy a ’Közép-európai Egyetem’ megalapítását sem Prága, sem Zágráb nem engedélyezte, még az 1990-es évek elején. Csoda, hogy ma nagyobb teljesítménnyel dicsekedhet a cseh és a horvát gazdaság?
Bear Stearns, az ötödik legnagyobb amerikai befektetési bank csődje (2008. márc. 14.) az amerikai jelzálogpiacválság elmélyülésének mérföldkövének számít. Nem véletlenül jegyezte meg Alan Greenspan, az amerikai Fed. Reserve volt elnöke, 2008. március 17.-i jegyzetében, hogy az „utókor valószínűleg a II. világháború utáni időszak legszorítóbb amerikai pénzügyi válságának fogja tartani a jelenlegit, amelynek sok áldozata lesz.” Az ’áldozatok’ közé nyugodtan számíthatjuk a magyar exportot felvevő nyugat-európai gazdaságokat is, hiszen, a „világgazdasági krízis miatt jelentősen romlottak az eurózóna növekedési kilátásai is.”
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Március 9.-e új helyzetet teremtett. S ennek az új helyzetnek kiaknázása csak egy előrehozott választás során valósulhat meg! Új rendszerváltás kell, amihez szükséges a Szent-Korona-alkotmány! Aki ezt támogatja, az a szabadság pártján áll…aki az 1848-as lobogó mellé Árpád-sávos zászlót is kirakja, az ösztönösen megérez valamit abból, amit a történelmünk üzen a számunkra! 1848 mai üzenete a szabadság kivívása, hiszen az még mindig nem történt meg! Csak azután kezdhetünk neki az egész nemzetet felölelő az igazi polgárosodás megvalósítására!
Csontos Gábor politológus
Csontos Gábor: Március idusa után
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Pedig milyen gyönyörű tavaszi idő fogadta volna az ünneplő tömegeket, ha…lettek volna ünneplő tömegek. Szégyenfolt volt az üres Kossuth tér, s szégyenfolt volt a hatalmas forradalmár, Petőfi árnyékában a törpe „maoilluzionista” Demszki (SZDSZ) főpolgármester. A még létező ultraliberális (országos és fővárosi) kormányhatalom két elhasználódott, hiteltelen hatalmassága rendőr és fémkordon mögé bújva próbálta világgá kiáltani önmaga hazugságtömkelegét. „Nem kell új rendszerváltás, nincs szükség a ’Szent-Korona-alkotmányra’, aki ilyeneket mond, az a szabadság ellensége…aki az 1848-as lobogót Árpád-sávos zászlóra cseréli, az semmit sem tud a mi történelmünkről.” (Demszki főpolgármester); „1848 mai üzenete nem a szabadság kivívása, hiszen az már megtörtént, hanem az igazi polgárosodás megvalósítása.”(Gyurcsány kormányfő)
Pedig! Pedig, most kellene igazán visszanyúlni azokhoz a dicső márciusi napokhoz, hogy percpolitikusaink valamilyen eligazodási pontot találjanak nem csak saját, hanem, esetleg, a haza további sorsát illetően. A parlamenti patkó bal –és jobboldalán üldögélő politikai elitünk még mindig nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy a válság itt van a nyakunkon, ami elől ők sem bújhatnak el. Túlélési ösztönüket eltompítja az a rosszul értelmezett helyzetértékelés, hogy Magyarországon nincs forradalmi hangulat, s nincsenek kifejezetten forradalmi vezetők sem: tehát, egyszerű adminisztratív, karhatalmi eszközök felhasználásával megakadályozható az utcai tüntetések spontán forradalommá kiteljesedése. A lassan az egész közszolgáltató ágazatokat felölelő sztrájkmozgalmak pedig letörhetőek időhúzással, kivárással, sztrájktörőkkel, s a beépített ügynökök romboló tevékenységével. S, minden mehet a régi, a számukra is kijelölt mederben, mint eddig. Pedig!
Forradalmi hangulat tényleg nincs az országban, hanem egy olyan megélhetési, szociális válság kezd kibontakozni, aminek kezdeti hullámzaja velejéig megborzongatta Demszky ’liberális’ városa polgár előkelőségeit. Nem a hatósági védelem nélkül hagyott vidék elharapódzott ’megélhetési bűnözésére’ (Kuncze, a Horn-kormány SZDSZ-es volt belügyminisztere) kell elsősorban gondolni, s nem is a március 9.-i nagyarányú ’igen’ voksok által generált kormányzó hatalmi bázis megrendülésére, hanem arra a közelgő pénzügyi cunami hullámra, amelynek epicentruma az USA, pontosabban, a New York-i ’Wall Streeten’ keresendő. S, amely elöl nincs menekvés, függetlenül politikai/hatalmi elitünk attól az eleve félreértelmezett premisszájától, hogy az ország neoliberális gazdasági-politikai alapokon nyugvó rendszerén nyugvó hatalmuk az EU tagság következtében hosszú távon biztosítva van.
„Az amerikai hitelválság hazánkra is kihat,…úgy, hogy drágulnak majd a hitelek.” Bogár László közgazdász véleménye szerint „hazánkban kialakult a stagfláció, ez olyan magas szinten beragadt inflációt jelent, ami lassú gazdasági növekedéssel, vagy akár recesszióval párosul.” A GKI egyetért: „Magyarországon egyidejűleg fenyeget az infláció és a recesszió”. Ehhez a gondolathoz már csak egy megjegyzés illik, „a svájci UBS Bank szerint a magyar főváros árai beérik a New York-i árszint nyolcvan százalékát. Eközben a negyedét keressük az amerikai és a nyugat-európai jövedelmeknek.” Hozzá tehetjük, vidéken ez az árszint még rosszabb arányokat ölt. Ezek az idézetek az elmúlt 18 év összes gazdasági/társadalmi bajait megjelöli. Hiszen, már évekkel ezelőtt, az IT (információs technológia) tőzsdei buborék beomlásakor (2000. év) érezhető volt a belső magyar gazdasági teljesítmény csökkenése, amit, részben a Széchenyi program beindításával próbált az Orbán-kormány ellensúlyozni. Vagyis azzal, hogy a gazdasági növekedést a belső lakossági fogyasztás növelésével akarta fenntartani, utánozva az egyesült államok fogyasztásnövekedésen alapuló (hamis premisszákra épülő) gazdaságpolitikáját, anélkül, hogy megváltoztatta volna a magyarországi gazdasági környezet szerkezetét. Az állami támogatások zöme nem a magyar tulajdonú termelő, produktív és innovatív, tőkeszegény közép-és kisvállalkozásokat erősítette, hanem, a nem produktív szolgáltatásokat (turizmus, élmény-wellness fürdők, stb.) feltőkésítésével vélték megtalálni az aranytojást tojó tyúkot. Elhibázott gazdaságpolitikai lépés volt az importot kiváltó hazai produktív ipari-mezőgazdasági szektor támogatásának elmulasztása, aminek minden következményét a 2004.-es Uniós csatlakozás óta egyre nagyobb mértékben érezheti a lakosság. Nem szabadna elfelejtenünk, hogy az egyre növekvő adóssághalmazt a megfelelő monetáris és fiskális politikán kívül csak egy tőkeerős hazai innovatív és produktív ipari- és mezőgazdasági bázison megtermelt többletértékkel lehet kordában tartani, illetve – a kamatos kamat nélküli tőkét visszafizetni.
Március 9.-e óta új helyzet van kialakulóban Magyarországon. Ennek az új helyzetnek politikai vetülete a kormányzó SZDSZMSZP koalíciós párton belüli félelem a hatalom elvesztésétől, és a hatalomban elkövetett korrupciós visszaélések felelősségre vonásától. Tom Lantos kezéből kihullott az SZDSZ-t védelmező pajzs, már nincs, és egyenlőre még nincs senki, aki Amerikából ideutazva rendet teremtsen és eligazítson. A velejéig romlott erkölcsű SZDSZ-ben kirobbant, az elnökválasztással kapcsolatos csalássorozat világosan megmutatta, mi is valójában ez a szövetkezés.
Március 9.-e után új helyzet van, ami egyértelműen Orbán Viktor nevével jelzett Fidesz-KDNP szövetség ’kezébe’ helyezte azt a társadalmi felelősség bizalmat, amivel visszaélve Orbán Viktor és párttársai végképp kitörölhetik magukat a hatalom bármilyen mértékű gyakorlásából. Ez a társadalmi felelősség-bizalom csak az Antall Józsefbe vetett bizalommal mérhető a rendszermódosítás hajnalán 1990-ben, s 18 év után Antall József néhai miniszterelnök megítélése a magyar közvéleményben – finoman szólva – nem pozitív. A magyar jogállamiság és demokrácia legnagyobb dicsőségére 18 év alatt egy felbomlott birodalomból (Szovjetunió) sikerült az országot átvezetni egy másik birodalomba (Európai Unió), ahol az ország ugyan olyan függőségi viszonyba került a birodalmi központtól, Brüsszeltől, mint Kádárék alatt Moszkvától. Csak kisebb gazdasági mozgástérrel. S jelentősen nagyobb életszínvonal csökkentéssel. Romló élet-lét-vagyonbiztonsággal.
A fideszes Szájer József, Phöle Gergely, stb. fémjelezte ’Szabadság Kör’ Tibetért tüntet, mintha a magyar társadalom legfontosabbnak vélt kérdéseiben nyugvópontra tértek volna az indulatok. Mintha a kárpát medencei magyarság sorsa megnyugtatóan rendeződött volna 1990től, különösen az Európai Uniós csatlakozás óta. Igen, megvalósult a ’határok’ légiesítése’. Miközben, a felvidéki magyarság legerősebb kulturális-nyelvi asszimilációjukat élik át az Európai Unió keretein belül. Kolozsvárott a neovasgárdisták tobzódhatnak, Funarral az élen, Délvidéken a magyarok megint félnek, Koszova függetlensége miatt. Kárpátalján nem létező történelmi hovatartozásról hebegnek az önfeledt, s önmaguk történelmét nem ismerő, Kárpátaljára 1945 óta betelepített ukránok az ungvári Turul szobor és a Verecke-hágói Honfoglalási emlékmű miatt.
Bokros Lajos (Bokros-csomag, 1996), a Közép-Európai Egyetem professzora, jóhiszeműen vélekedik úgy, hogy „amikor a magyarországi vállalkozások is elmenekülnek a magas közterhek miatt, nem lehet azzal számolni, hogy a külföldi tőke kihúzza hazánkat a csávából”. Jóhiszeműen téved, mert javarészben nem a magyar tulajdonú közép-és kisvállalkozások ’menekülnek’ (tőkehiány miatt), hanem azok a multinacionális vállalatok, amelyeknek lejárt az adómentességük, és amelyek elsősorban piacszerzés céljából vettek részt a magyarországi bonanza privatizációban (például a Danone a Győri Keksz –és Ostyagyár megvásárlásával, majd felszámolásában). Bokros szerint a megoldás kézenfekvő: „Nagy szükség lenne az iparűzési adó megszüntetésére, a munkaerőpiac korszerűsítésére, a közigazgatási és önkormányzati reformra is.” A ’ki fizessen adót’ kérdésére – valószínűsíthető a válasz is: azok, akiknek még van munkájuk. Akik ki vannak szolgáltatva munkaadójuknak, munkahelyi biztonság nélkül. A közigazgatás és az önkormányzatok pedig járuljanak hozzá minden környezet, természetromboló (multi cég) vállalkozás támogatásában. Minden megkötés nélkül. S, majd, ha a külföldi tulajdonos úgy dönt, hogy tovább áll, akkor a környezeti károk felszámolása is az ő dolguk legyen. És az utcára tett emberek segélyben részesítése is. Mert, csak ebben az esetben jön ide ismét a külföldi tőke. A magyar gazdaságot e fajta gazdaságfilozófiai gondolkodás tette tönkre, és juttatta el oda, ahol ma tart. S, ezért nem volt véletlen az sem, hogy a ’Közép-európai Egyetem’ megalapítását sem Prága, sem Zágráb nem engedélyezte, még az 1990-es évek elején. Csoda, hogy ma nagyobb teljesítménnyel dicsekedhet a cseh és a horvát gazdaság?
Bear Stearns, az ötödik legnagyobb amerikai befektetési bank csődje (2008. márc. 14.) az amerikai jelzálogpiacválság elmélyülésének mérföldkövének számít. Nem véletlenül jegyezte meg Alan Greenspan, az amerikai Fed. Reserve volt elnöke, 2008. március 17.-i jegyzetében, hogy az „utókor valószínűleg a II. világháború utáni időszak legszorítóbb amerikai pénzügyi válságának fogja tartani a jelenlegit, amelynek sok áldozata lesz.” Az ’áldozatok’ közé nyugodtan számíthatjuk a magyar exportot felvevő nyugat-európai gazdaságokat is, hiszen, a „világgazdasági krízis miatt jelentősen romlottak az eurózóna növekedési kilátásai is.”
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Március 9.-e új helyzetet teremtett. S ennek az új helyzetnek kiaknázása csak egy előrehozott választás során valósulhat meg! Új rendszerváltás kell, amihez szükséges a Szent-Korona-alkotmány! Aki ezt támogatja, az a szabadság pártján áll…aki az 1848-as lobogó mellé Árpád-sávos zászlót is kirakja, az ösztönösen megérez valamit abból, amit a történelmünk üzen a számunkra! 1848 mai üzenete a szabadság kivívása, hiszen az még mindig nem történt meg! Csak azután kezdhetünk neki az egész nemzetet felölelő az igazi polgárosodás megvalósítására!
Csontos Gábor politológus
2008. március 29., szombat
Ideje szembenézni a múlttal
Ideje szembenézni a múlttal
"Ideje szembenézni a múlttal" - hajtogatják a libero-zsidók. Hát nosza ideje szembenézniük történelemhamisításaikkal és több évezredre visszanyúló emberiségellenes bűncselekményeikkel.
"Ideje szembenézni a múlttal" - hajtogatják a libero-zsidók. Hát nosza ideje szembenézniük történelemhamisításaikkal és több évezredre visszanyúló emberiségellenes bűncselekményeikkel.
Polüld nicknevű bajtárs története, az én nagyapáim túl fiatalok voltak katonának akkoriban :
Nagyszüleim bajor-németek, ükapám Münchenből vándorolt a Monarchiába, ahol kedvesét nőül vette. Családunk a hagyományosan erős német és magyar erkölcs elveinek megfelelően élt, becsületben túlélve a magyar nemzet oldalán, a fronton harcolva az I. világháborút, küzdve a magyar népet tizedelő, zsidó vezetők által végrehajtott merénylet, a Tanácsköztársaság ellen. Mélyen keresztény értékrendjüket alapjaiban sértette a Kohn Béláék által, az őket befogadó magyar és német kultúrnemzet hátbadöfése, mely a hadban álló magyar és német népnek egy világháború elvesztését jelentette. A patkányok által szervezett sztrájkok következtében magyarok és németek vére folyt patakokban a harcmezőn, mivel nem volt mit enniük, nem volt lőszer a puskában. A hatalomra jutó zsidó származású vezetők mindkét ország hadseregét feloszlatták, szétzüllesztették, nehogy egyetlen zászlóaljnyi katona eltapossa őket, mint a férgeket szokás. Az eredmény ismert. Az állóháborút Németország idegen földön veszítette el, hatalmas háborús jóvátétel fizetése mellett, mely nagyban hozzájárult az 1929-33 közti világgazdasági válság súlyos nehézségeihez. Magyarország területeinek kétharmadát veszítette el Kohn Béláék árulása folytán.
Magyar és német könny és vér indult el csermelyként, majd patakká, folyóvá egyesülve mosta el a nemzetietlen, az anyanemzetet mérgező vezetőket és tanaikat. A Csonka-Magyarország újra élni kezdett. Horthy végtelen hazaszeretete egyesült a magyar népével: túléltük az árulást. Németország talpra állt, és a japán ipari forradalomra előre rácáfolva emelkedett ki a nyomorból, a német nép szorgalmának és hazaszeretetének köszönhetően.
Jött a II. világháború. Nagyapám egy magyar elitalakulat tagjaként harcolt a háborúban. Igazi hős volt, magyar és német népét egyformán szerette. Többször sebesült meg súlyosan, testében élete végéig megmaradtak az aknaszilánkok, de nem adta fel. Önként újra és újra visszatért a frontra, vállvetve harcolni a magyar és sváb véreivel. Volt, hogy a 40 fokos hidegben fagyott krumplit evett, volt, hogy azt sem. Sírt akkor, amikor az előrenyomuló oroszok átkeltek a Kárpátokon, és mocskos csizmáikkal a magyar földet taposták. Sírt akkor, amikor az ellentámadások után az oroszoktól visszafoglalt falvakban magyar és német lányokat, asszonyokat látott meggyalázva és lemészárolva. Zokogott akkor, amikor Magyarországot elhagyta a visszavonuló német hadsereghez csapódva. Sajnálta a testvéri magyar népet, sajnálta és féltette a barbár győztesektől. Németország területén, súlyosan megsebesülve esett amerikai fogságba. Alakulatának 1200 tagjából 42 szerencsés(?) élte túl a világégést. Megszökött két mankóval a hóna alatt, csodával határos módon, mivel hazavágyott. Rövid úton elfogták az oroszok. Agyon akarták lőni, mivel ilyen állapotban nem volt jó egy kis "málenkij robotra" sem. Nyelvtudása mentette meg. Bevagonírozták, hogy ismeretlen helyre szállítsák. Éjszaka szétfeszegette társaival a vagon deszkáit, és a döcögő vonatból mankóit maga alá kapva kivetette magát. Több csontja törött, de mellette voltak bajtársai, akik keresztényi könyörületességgel felemelték és támogatták. Így érkezett haza. Nagymamám nem ismerte meg. Talán az ő szeretetének köszönhetően felgyógyult és talpra állt. Rákosi Rosenfeld Mátyás őrült magyarellenes diktatúrájában kitelepítették, nyelvismeretének és mérnöki diplomájának egy vidéki TSZ disznóhizlaldájában vette állatgondozóként hasznát. Az ÁVÓ többször elvitte, mint reakciós elemet, német származása miatt. Véresre verték, megkínozták. Keserűen nézte, hogy az ávós zsidó családok miképpen fordítanak köpönyeget, és a magyar nép jószándékát és becsületességéből eredő naivitását kihasználva miképpen ragadják magukhoz '94-ben a hatalmat. Keserűen nézte, hogy a háborúban a munkatáborok biztonságát élvező zsidóság egy része meghamisítja a történelmet a többi cinkos hallgatása közepette, majd az általuk százszor-ezerszer meglopott és elárult magyar és német kultúrnemzetet kárpótlás révén (is) miként szipolyozza. Nagyanyám volt a vigasza, aki az asszonyok bölcsességével nyugtatta meg felháborodott urát. Egymás kezét fogva éltek életük hátralevő részében, míg rövid idő leforgása alatt egyiküket a rák, másikukat a bánat vitte el. Az egész falu búcsúztatta mindkettőjüket.
Nagyapám az őt ért tengernyi szenvedés miatt soha nem kért kárpótlást. Azt mondta, "csak megcselekedte, amit megkövetelt a haza". Nem tartoznak neki semmivel.
Ő EGY BECSÜLETES EMBER VOLT. PÉLDÁVAL SZOLGÁLHATNA A GUSZTUSTALANUL MEGHAMISÍTOTT TÖRTÉNELMET KIHASZNÁLÓ, KÁRPÓTLÁSÉRT SORBANÁLLÓ ZSIDÓSÁG RÉSZÉRE IS.
---idézet vége---
A zsidók intellektuális tulajdonsága az évezredek folyamán nehéz iskolán ment keresztül. "Okosnak" tartják őt és bizonyos tekintetben tényleg okos volt mindig.
Eszessége azonban nem saját fejlődésének, hanem az idegen népek szemléltető oktatásának eredménye.
Egész emberi gondolkodásunk csak igen csekély része épül fel saját tapasztalainkon, legnagyobb részét az elmúlt idők tapasztalatai alkotják.
Minthogy pedig a zsidónak sohasem volt saját kultúrája, szellemi munkálkodásának alapját mindig másoktól vette. Elméjétől elejétől fogva az őt környező kultúrvilág fejlesztette.
Bár a zsidók faji önfenntartási ösztöne nem kisebb, sőt inkább nagyobb, mint más népeké, szellemi képességei könnyen azt a benyomást keltik, mintha egyenértékűek volnának a többi faj szellemi képességeivel, mégis hiányzik belőle a kultúrnép
leglényegesebb előfeltétele: az ideális lelkület.
A zsidó nép áldozatkészsége az egyes ember önfenntartási ösztönét sohasem szárnyalja túl.
A látszólag oly nagy összetartozás érzése csak a világ sok más élőlényénél hasonló módon észlelhető, igen primitív hordaösztönön alapszik. Emellett említésre méltó, hogy a hordaösztön csak addig nyilvánul megaz egyedek kölcsönös támogatásában, míg a közös veszély folytán ez célszerűnek vagy elkerülhetetlennek látszik.
Ugyanaz a farkascsorda, mely az imént még közösen támadta meg áldozatát, szétoszlik, mihelyt csillapította éhségét. A ménes ugyancsak együttesen védekezik támadója ellen, de szétszéled, mihelyt elmúlt a veszély.
Hasonlóképpen viselkedik a zsidó is. Áldozatkészsége csak látszólagos.
Csak addig uralkodik lényén, míg egyes egyén létérdeke ezt megköveteli.
A zsidók csak akkor értenek egyet egymással, ha közös veszély kényszeríti őket erre vagy közös zsákmány reménye kecsegteti őket. Ha ez a két ok hiányzik, akkor ennek helyébe határtalan önzése lép és az egyetértő nép rövidesen egymás ellen küzdő patkányok véres hordájává változik.
Ha a zsidók ezen a világon egyedül lennének, akkor megfulladnának a piszokban, szennyben és gyűlöletteljes küzdelemben próbálkoznának egymást rászedni és kiirtani, ha áldozatkészségüknek gyávaságukban megnyilvánuló teljes hiánya nem csinálna eme küzdelemből
merő színházat.
Helytelen úton járunk tehát akkor, ha a zsidók összetartásában, jobban mondva embertársaik egyetértő kifosztásában bizonyos ideális áldozatkészséget akarunk látni.
A zsidót itt nem vezérli egyéb, mint az egyén puszta önzése.
A zsidó nem különb a cigánynál. Sem a zsidó sem a cigány nem integrálható az európai kultúrába. Az egyik Közel-Keleti tolvajnép, a másik pedig ázsiai tolvajnép.
Így a deszegregációs törekvések ellentétes irányúak. Társadalom és közizlésromboló hatásúak.
Nem a Mohácsi Viktória által "verekedős gyerek"-ként emlegetett európai civilizációtól rettegő túlkoros cigánypurdé lesz jól neveltebb, ha fehér tisztaruhás kislány mellé kényszerítik a padban. Hanem az addig jól nevelt kislányban indul be a túlélésért folytatott ösztön, a személyiségzavar és a tanulmányi eredmények visszaesése. rettegés a megerőszakolástól és értéktárgyainak erkölcsének, testi épségének tragikus romlásától, életének veszélyezetésétől a folyamatos cigányterrortól.
Egy cigánygyerek fél az európai kultúrára és munkakultúrára, európai munkahelyeken való viselkedésre, felelősségvállalásra, erkölcsre, és egyáltalán munkára nevelő közintézményektől és oktatási intézményektől, tanároktól.
Mivel félnek tőle, ezért bántalmazzák és megalázzák, akár az életüket is elveszik tanártól európai embertől: lásd Szögi tanár úrat meg is ölték.
Lásd: 8. kerületi fizika tanár és a 16 éves túlkoros cigánygyerek esete, vagy a szintén elhíresült Kaposvári cigányluvnya, aki leköpködte, megalázta, gúnyolta rendszeresen tanárait is.
A M1 közszolgálati tévében pedig Krizsó Szilvia zsidó szociológusokkal kénytelen vitázni arról, hogy a tanárok mennyire hibásak és mennyire nem tudnak nevelő hatást gyakorolni a (szándékosan kihagyjáka a cigány származást - ezzel elbizonytalanítva a többi magyar gyermekbe vetett társadalmi hitet) tanulókra. (Lásd kihátrált a zsidó Soros Alapítvány segítségével igazgatónővé lett Süveges Éva. ezzel ő is "belerúgott" egyet a fizika tanárba a cigány gyerek után. Ha nem cigány, vagy nem zsidó lett volna a gyerek, már rég kirúgták volna az iskolából...)
És ahogyan a cigány-gyerek a TelAviv2-ön fogalmazott a zsidó Jakupcseknek:
"Botrányos kijelentéseket tett Vadász Róbert (25), a TV2 ma esti Az igazság ára című műsor forgatásán. Annál a kérdésnél ugyanis, hogy ön szerint létezik-e egy felsőbbrendű faj, azt válaszolta, hogy igen. A nagy botrányt kavaró mondatok a játékos szerint csak azt bizonyítják, hogy ő mindig őszinte. A roma fiatalember, aki másságát is őszintén vállalja, árvaházban nőtt fel, ahol többször bántalmazták, olyan élete volt, ami erőssé tette - írja a Blikk." - no persze a zsidó Blikktől mit is várhatnánk.
"– A származásom miatt ért rengeteg támadás, az emberek nem tudják, hogy én, bár a kisebbséghez tartozom, tisztában vagyok vele, hogy ez a népcsoport alkalmatlan az életben maradásra. Magyar Rita, a TV2 PR-csoportjának megbízott vezetője elmondta: mindekit megdöbbentett a játékos kíméletlen őszintesége, de a műsorból természetesen egyetlen részt sem vágnak ki, hiszen Az igazság ára abban is segít, hogy évek óta cipelt, ki nem mondott dolgainktól, hazugságainktól megszabaduljunk." - pénzért kiárusítva azt olykor nem várt igazságokkal... Látható, hogy a játék licenszét nem Banánköztársaság szerű kvázidiktatúrákra készítették....
A cigány pénzt remélve először és talán utoljára bevalotta, hogy önálóan gazdaszervezet nélkül életképtelen az élősködő etnikum a cigány.
A zsidóknál ugyanez a helyzet, és ami szomorú, hogy ezt Nepáltól Chiléig mindenki tudja, de a zsidók még egy ilyen műsorban sem biztos, hogy a talmudista nyílt "üzleti titkot" beismernének a gójok előtt...
2008. március 28., péntek
Best of CHAT
Best of CHAT
Egy zsidó így lenéz minket, és ez a fajta lenézés nem egyedi eset :
"Menj egy zsidó családhoz, nézd meg a gyerekeiket, majd vetsd össze a magad nevetséges tanulatlan utcaseprő szinteddel"
Nem úgy születtem, hogy már utáltam őket. Nem is így neveltek. De oka van, amiért én így érzek! Azért, amit a zsidók a hazámmal tettek és tesznek!!!
Az antiszemitizmus egy ok-okozat összefüggés eredménye.
A mostani zsidózás azért alakult ki mert az egész 90-es rendszerváltás el lett cseszve. A nép igazságérzete azt kívánta volna hogy a komcsik húzzanak el és számoljanak el a múlttal de alattomosan a hatalomban maradtak. Újgazdagok között aránytalanul sok a zsidó származású.
Liberalizmus: nemzeti államok megszüntetése, gyenge állam eszménye, tolerancia a társadalomromboló jelenségek iránt - egyben tétlenség velük szemben!! Ilyen elvekre nem épülhet egy normálisan működő ország.
A rendszerváltás a állami vagyon megszerzéséről szólt. A szabad választás csak színjáték volt akkor, amikor már 2 éve zajlott a posztkomcsik spontán privatizációja. (Jobboldalon is sok Kádári funkci próbált meg karriert és vagyon szerezni.) Ezért ilyen a gazdasági morál. Ez a fő gond, de a zsidó etnikum magas aránya is erősítheti a korrupciót, a kontraszelekció és a protekcionizmust. A rendszerváltó elitnek megvolt a történelmi lehetősége, hogy jó irányba vigye az ország sorsát. Nem élt a lehetőséggel. Nem lesz megint békés átmenet, ahogy a komcsik túlélték a Kádár rendszert, felelősségre vonás lesz, ezért félnek, és ezért károgják, hogy "nem kell új rendszerváltás", ezt üvöltötte többek közt beszédén, melyet egy hisztis fürdőskurva stílusában adott elő, a demszky patkány, most március 15-én.
A jogász szakma is elzsidósodott. Ilyen bárándy meg fleck zoltán félékkel van tele a Fővárosi Bíróság, fővárosi ügyekben ez az elsőfok, tessék megnézni : az ítélkezési gyakorlatukban zsidó csoportérdekeket érvényesítenek, például ők mértek ki súlyos éveket a rendőrök által 2006 őszén összevert tüntetőkre is. Ezt kell megváltoztatni. Magyar jogászok a természetes igazságérzetüket és a józan eszüket használják és nem liberális szabadkőműves utópiákat követnek.
Azért kell nekik jogi egyetemen és közgázon tanulni, hogy lehesen belőlük vállalatigazgató, ügyvéd, bíró, politikus. Ezek összejátszása miatt lopták szét a nemzeti vagyont. 90-es éveknek ez volt a nagy trükkje. Szándékosan veszteségesen üzemeltetni a vállalatot, olcsón kivásárolni, kirúgni a dolgozókat és eladni külföldinek aki leépíti, mert csak a piac kell neki. A zsidók külön kasztot képeznek magyarországon. Vezető szerepben voltak a Kádár-rendszerben. Átmentették magukat és egymást segítik minden gazdasági szabályt áthágva. Ez a gond.
A zsidók mindig a birodalmakat támogatták a nemzetállamokkal szemben. És nem csak a huszadik században, hanem kezdetektől fogva. 1526-ban Budát megszállták a törökök. 1527 elején elmentek, mert nem volt kiépített utánpótlási vonaluk, hogy itt maradhassanak, de pár év múlva újra jöttek és elfoglalták, lényegtelen, csak hogy ne legyen tárgyi tévedés a blogban. A városban sok zsidó élt a törökökkel. 1600-as években többször próbálták visszafoglalni a keresztények. A zsidók a törökök oldalán harcoltak. Buda 1686-os visszafoglalása után el lettek űzve a városból.
Putyin oroszországa az egyetlen aki kipofozta a liberális buzi jogvédők tudatos társadalmi felforgató tevékenységét és a nemzetközi tőkét kiszolgáló oligarchákat. Amerika emiatt akarja Koszovó ürügyén háborúba provokálni oroszországot. Amerikát a zsidó nagytőke irányítja.
Széchenyi a Hitellel el akarta hitetni a nemeseket, hogy a hitelfelvétel a modern gazdaság létrehozásának egyetlen módja. Közben ez a Habsburg eladósítási taktika előkészítése volt. Mindez a polgárosodás ideológiájába lett becsomagolva. Budapesti zsidóság volt mindennek a haszonélvezője.
A zsidóság történelme során ahány országban és nép között előfordultak, mindenütt utálatot és gyűlöletet váltottak ki magukkal szemben. Más népek hülyének nézése, és kiszipolyázása maga után vonta, hogy szinte minden közösség kivetette sorai közül őket.
Pl. Perzsia, Mezopotámia, Szíria, Palesztina, Egyiptom – az Ókorban
majd ezt követően: Oroszország, Lengyelország, Románia, Magyarország, Spanyolország, Anglia, stb.
Nem tanultak az eseményekből, a saját hibáikból, inkább továbbfolytatták utálatos magatartásukat, másokat hibáztatva gyűlölködtek és gyűlölködnek most is.
Mindenkivel szemben, akik nem szeretik a hazugságot, a korrupciót, a csalást és simliskedést.
Ugyanis közöttük elfogadott és az üzleti életükhöz nélkülözhetetlen az, ami mások szemében elfogadhatatlan. Szerintük kétféle ember létezik, a zsidó és a nem zsidó (goj)
A zsidók minden fajt (fajtát) lenéznek, utálnak és gyűlölnek, kivéve a sajátjukat,
ennek ellenére szerintük mindenki más fajgyűlölő. Csak ők nem? :)
A kettős mérce jól bevált módszer náluk, ők akármilyen galádságot is követnek el az nem számít, de más, aki nem zsidó az kussoljon, mert ha szól valamiért, akkor fasiszta, náci,antiszemita, rasszista, stb.
Kicsit közelebbről nézve a történelmi eseményeket, a Kádár rezsimben a zsidók maguk elé tolták a magyar identitással nem rendelkező, jellemtelen, buta, semmirekellő emberkéket, pl. Dobi István, Marosán György, Kádár János ( Csermanek János) stb.
A munkás hatalomra hivatkozva a háttérből uralták a magyar életteret.
De eljött a módszerváltás ideje, az oroszok ki takarodtak a spejzből, és a sötét háttérből elő másztak az addig megbújva gonoszkodók.
Most már a demokráciára hivatkozva nyíltan vállalják másságukat, hiszen most már tele velük a magyarnak mondott parlament.
Ők hozzák a törvényeket, övék a teljes hatalom, szó szerint azt tesznek, amit csak akarnak.
Lopnak, csalnak, hazudnak, - a magyar meg kussolhat.
A reform szó definíciója a következő: háttérhatalmi törekvések keresztülvitele mindenáron..... A háttérhatalom szándéka, hogy a világ országai mindig el legyenek adósítva, és így politikailag és gazdaságilag tőlük függjenek - hisz tartoznak nekik. Az IMF és a Világbank beleszólást követel a gazdpolba, és ez teljesen nyíltan, az üzleti lapok/közlönyök is megírják a "javaslataikat" (azaz az aktuális zsarolásaikat), ez nem valami földalatti összeesküvés, és főleg nem elmélet, hanem gyakorlat.
Annak idején a Solymosi perben azért mentették fel a gyilkosokat, akik zsidók voltka, mert a Rotschildok megfenyegették az országot, hogy nem adnak kölcsön, ha elítélik őket. Mindez volt a 19. század végén, azóta még nőtt a hatalmuk, 1913 óta az USA pénzkibocsájtását is ők tartják kézben.
A magyar pénzből felszaporított, és külföldről beimportált cigányokkal ki takarítják az országból az őslakosságot, helyet csinálva az új Judea -országnak.
Az, hogy a piszkos munka elvégzése után, az vár a cigányságra (nemzetközi támogatással) mint a palesztinekre most, az még egyenlőre tabu.
A zsidók részéről a nagy cigányszeretet, csak kábítás. Ők csak eszközök.
Valamelyik nap hallottam az integrált oktatás bukásáról, mert a tanárok is cigánymentes osztályokba iratták a gyerekeiket. A liberális zsidók 16 évig gyötörték a magyarokat ezzel, közben a saját gyerekeiket is cigánymentes iskolákba járatták.
A "magas kultúráltságuk" is kimerül a legalja bulvár igénytelenségben, no és a különféle perverziókban, csak nézzétek meg Jancsó Miklós "anyád a szúnyogok" című filmjét, egy zavaros kretén film minden történet nélkül, egyetlen poénos résszel. Abban is nem egyszer csinálnak poént a magyar történelemből a szadeszos kendermagos zsidó rendezőnek hála..
Azt gondolják a zsidók, hogy a végtelenségig hatalomban maradhatnak, mert a WWII után
érinthetetlenek. Tévedés. Jönni fog a történelmi elszámoltatás.
Egy zsidó így lenéz minket, és ez a fajta lenézés nem egyedi eset :
"Menj egy zsidó családhoz, nézd meg a gyerekeiket, majd vetsd össze a magad nevetséges tanulatlan utcaseprő szinteddel"
Nem úgy születtem, hogy már utáltam őket. Nem is így neveltek. De oka van, amiért én így érzek! Azért, amit a zsidók a hazámmal tettek és tesznek!!!
Az antiszemitizmus egy ok-okozat összefüggés eredménye.
A mostani zsidózás azért alakult ki mert az egész 90-es rendszerváltás el lett cseszve. A nép igazságérzete azt kívánta volna hogy a komcsik húzzanak el és számoljanak el a múlttal de alattomosan a hatalomban maradtak. Újgazdagok között aránytalanul sok a zsidó származású.
Liberalizmus: nemzeti államok megszüntetése, gyenge állam eszménye, tolerancia a társadalomromboló jelenségek iránt - egyben tétlenség velük szemben!! Ilyen elvekre nem épülhet egy normálisan működő ország.
A rendszerváltás a állami vagyon megszerzéséről szólt. A szabad választás csak színjáték volt akkor, amikor már 2 éve zajlott a posztkomcsik spontán privatizációja. (Jobboldalon is sok Kádári funkci próbált meg karriert és vagyon szerezni.) Ezért ilyen a gazdasági morál. Ez a fő gond, de a zsidó etnikum magas aránya is erősítheti a korrupciót, a kontraszelekció és a protekcionizmust. A rendszerváltó elitnek megvolt a történelmi lehetősége, hogy jó irányba vigye az ország sorsát. Nem élt a lehetőséggel. Nem lesz megint békés átmenet, ahogy a komcsik túlélték a Kádár rendszert, felelősségre vonás lesz, ezért félnek, és ezért károgják, hogy "nem kell új rendszerváltás", ezt üvöltötte többek közt beszédén, melyet egy hisztis fürdőskurva stílusában adott elő, a demszky patkány, most március 15-én.
A jogász szakma is elzsidósodott. Ilyen bárándy meg fleck zoltán félékkel van tele a Fővárosi Bíróság, fővárosi ügyekben ez az elsőfok, tessék megnézni : az ítélkezési gyakorlatukban zsidó csoportérdekeket érvényesítenek, például ők mértek ki súlyos éveket a rendőrök által 2006 őszén összevert tüntetőkre is. Ezt kell megváltoztatni. Magyar jogászok a természetes igazságérzetüket és a józan eszüket használják és nem liberális szabadkőműves utópiákat követnek.
Azért kell nekik jogi egyetemen és közgázon tanulni, hogy lehesen belőlük vállalatigazgató, ügyvéd, bíró, politikus. Ezek összejátszása miatt lopták szét a nemzeti vagyont. 90-es éveknek ez volt a nagy trükkje. Szándékosan veszteségesen üzemeltetni a vállalatot, olcsón kivásárolni, kirúgni a dolgozókat és eladni külföldinek aki leépíti, mert csak a piac kell neki. A zsidók külön kasztot képeznek magyarországon. Vezető szerepben voltak a Kádár-rendszerben. Átmentették magukat és egymást segítik minden gazdasági szabályt áthágva. Ez a gond.
A zsidók mindig a birodalmakat támogatták a nemzetállamokkal szemben. És nem csak a huszadik században, hanem kezdetektől fogva. 1526-ban Budát megszállták a törökök. 1527 elején elmentek, mert nem volt kiépített utánpótlási vonaluk, hogy itt maradhassanak, de pár év múlva újra jöttek és elfoglalták, lényegtelen, csak hogy ne legyen tárgyi tévedés a blogban. A városban sok zsidó élt a törökökkel. 1600-as években többször próbálták visszafoglalni a keresztények. A zsidók a törökök oldalán harcoltak. Buda 1686-os visszafoglalása után el lettek űzve a városból.
Putyin oroszországa az egyetlen aki kipofozta a liberális buzi jogvédők tudatos társadalmi felforgató tevékenységét és a nemzetközi tőkét kiszolgáló oligarchákat. Amerika emiatt akarja Koszovó ürügyén háborúba provokálni oroszországot. Amerikát a zsidó nagytőke irányítja.
Széchenyi a Hitellel el akarta hitetni a nemeseket, hogy a hitelfelvétel a modern gazdaság létrehozásának egyetlen módja. Közben ez a Habsburg eladósítási taktika előkészítése volt. Mindez a polgárosodás ideológiájába lett becsomagolva. Budapesti zsidóság volt mindennek a haszonélvezője.
A zsidóság történelme során ahány országban és nép között előfordultak, mindenütt utálatot és gyűlöletet váltottak ki magukkal szemben. Más népek hülyének nézése, és kiszipolyázása maga után vonta, hogy szinte minden közösség kivetette sorai közül őket.
Pl. Perzsia, Mezopotámia, Szíria, Palesztina, Egyiptom – az Ókorban
majd ezt követően: Oroszország, Lengyelország, Románia, Magyarország, Spanyolország, Anglia, stb.
Nem tanultak az eseményekből, a saját hibáikból, inkább továbbfolytatták utálatos magatartásukat, másokat hibáztatva gyűlölködtek és gyűlölködnek most is.
Mindenkivel szemben, akik nem szeretik a hazugságot, a korrupciót, a csalást és simliskedést.
Ugyanis közöttük elfogadott és az üzleti életükhöz nélkülözhetetlen az, ami mások szemében elfogadhatatlan. Szerintük kétféle ember létezik, a zsidó és a nem zsidó (goj)
A zsidók minden fajt (fajtát) lenéznek, utálnak és gyűlölnek, kivéve a sajátjukat,
ennek ellenére szerintük mindenki más fajgyűlölő. Csak ők nem? :)
A kettős mérce jól bevált módszer náluk, ők akármilyen galádságot is követnek el az nem számít, de más, aki nem zsidó az kussoljon, mert ha szól valamiért, akkor fasiszta, náci,antiszemita, rasszista, stb.
Kicsit közelebbről nézve a történelmi eseményeket, a Kádár rezsimben a zsidók maguk elé tolták a magyar identitással nem rendelkező, jellemtelen, buta, semmirekellő emberkéket, pl. Dobi István, Marosán György, Kádár János ( Csermanek János) stb.
A munkás hatalomra hivatkozva a háttérből uralták a magyar életteret.
De eljött a módszerváltás ideje, az oroszok ki takarodtak a spejzből, és a sötét háttérből elő másztak az addig megbújva gonoszkodók.
Most már a demokráciára hivatkozva nyíltan vállalják másságukat, hiszen most már tele velük a magyarnak mondott parlament.
Ők hozzák a törvényeket, övék a teljes hatalom, szó szerint azt tesznek, amit csak akarnak.
Lopnak, csalnak, hazudnak, - a magyar meg kussolhat.
A reform szó definíciója a következő: háttérhatalmi törekvések keresztülvitele mindenáron..... A háttérhatalom szándéka, hogy a világ országai mindig el legyenek adósítva, és így politikailag és gazdaságilag tőlük függjenek - hisz tartoznak nekik. Az IMF és a Világbank beleszólást követel a gazdpolba, és ez teljesen nyíltan, az üzleti lapok/közlönyök is megírják a "javaslataikat" (azaz az aktuális zsarolásaikat), ez nem valami földalatti összeesküvés, és főleg nem elmélet, hanem gyakorlat.
Annak idején a Solymosi perben azért mentették fel a gyilkosokat, akik zsidók voltka, mert a Rotschildok megfenyegették az országot, hogy nem adnak kölcsön, ha elítélik őket. Mindez volt a 19. század végén, azóta még nőtt a hatalmuk, 1913 óta az USA pénzkibocsájtását is ők tartják kézben.
A magyar pénzből felszaporított, és külföldről beimportált cigányokkal ki takarítják az országból az őslakosságot, helyet csinálva az új Judea -országnak.
Az, hogy a piszkos munka elvégzése után, az vár a cigányságra (nemzetközi támogatással) mint a palesztinekre most, az még egyenlőre tabu.
A zsidók részéről a nagy cigányszeretet, csak kábítás. Ők csak eszközök.
Valamelyik nap hallottam az integrált oktatás bukásáról, mert a tanárok is cigánymentes osztályokba iratták a gyerekeiket. A liberális zsidók 16 évig gyötörték a magyarokat ezzel, közben a saját gyerekeiket is cigánymentes iskolákba járatták.
A "magas kultúráltságuk" is kimerül a legalja bulvár igénytelenségben, no és a különféle perverziókban, csak nézzétek meg Jancsó Miklós "anyád a szúnyogok" című filmjét, egy zavaros kretén film minden történet nélkül, egyetlen poénos résszel. Abban is nem egyszer csinálnak poént a magyar történelemből a szadeszos kendermagos zsidó rendezőnek hála..
Azt gondolják a zsidók, hogy a végtelenségig hatalomban maradhatnak, mert a WWII után
érinthetetlenek. Tévedés. Jönni fog a történelmi elszámoltatás.
2008. március 27., csütörtök
Bayer Zsolt NEM antiszemita
Bayer Zsolt NEM antiszemita
UPDATED, RELOADED : nem kell túlzottan hasraesni a Fideszes liberális-jobbos megmondóember előtt, lehet hogy csak a hitelességét akarta előttünk kiharcolni ezzel a lépésével...
Hát, ebből nagyobb cirkusz lett, mint gondoltam. Talán mert alapvető kérdéseket érint, és rámutat a zsidók hazugságaira. Pl. arra, hogy egyik nap zsidónak mondják magukat, másik nap nem. A "nincsenek is zsidók" is érv szokott bizony lenni bármiféle zsidókkal kapcsolatos bírálattal szemben. Netes vitában is. :)
Nem az a hibás aki a fajilag összetartó gazembereket leleplezi, hanem maguk a fajilag összetartó gazemberek a hibásak. Avagy ne a tükröt átkozd, ha a pofád ferde :)
Nincs az a zsidó gazember, akit a zsidók ne vennének védelmükbe, ha a magyarok leleplezik!
Az a baj, hogy nem a magyar honfitársakkal tartanak össze, hanem származási alapon az izraeli és egyéb zsidó külföldiekkel, - a nemzetek ellen.
Meg akarnak valósítani egy nemzetek nélküli világot, amely során hazudnak, tömegeket taszítanak nyomorba, betegeket küldenek halálba, kultúrákat semmisítenek meg, válságokat gerjesztenek, cselszövéssel fosztogatnak... Kezükben a világ média többsége, melyet hazafiak gyalázatára, agymosásra és jelöltjeik politikai hatalomra juttatására használnak fel.
Reformok címén nemzeti javakat játszanak át a tulajdonukban levő "globális tőke" kezébe...
Birodalmat építenek a cégek és ingatlanok felvásárlásával.
A nemzetek csak úgy maradhatnak fenn, ha megőrzik tulajdonukat.
A nemzeti tulajdon egyenlő a függetlenséggel, alapja a jólétnek és forrása a fejlesztéseknek.
Az eladott ország szolgaság, szegénység és kiszolgáltatottság.
Bayer ezt már 1999-ben is jól látta!!! Csak hát ugye, a "ha egy zsidógyerek lábára rálépnek, az a Rotschildnak is fáj" elve alapján az 5000 értelmiségi, aki sokkal jobbal gyűlöl minket, mindig egyszerre mozdul akkor, ha bárki cáfolja a hazugságaikat.
Edmund Burke a francia forradalomról írott klasszikus művében arra figyelmeztet kora angol "szabadgondolkodóira" célozva, hogy attól, hogy egy maroknyi szöcske cirpelésétől zeng a mező, még nem kell arra gondolni, hogy eme bosszantó zajkeverők a vidék egyedüli lakói. Talán nem véletlen, hogy e sorok olvastán a magyar közéletben tapasztalható bal-liberális hegemónia ötlött az eszembe. A számos kulcspozíciót birtokló ideológiai-gazdasági-pénzügyi lobby működéséről tudunk egyet-mást Pokol Bélának, Lovas Istvánnak vagy Bayer Zsoltnak köszönhetően.
Közös e szerzőkben, hogy mindannyian a liberális oldalról indultak és politikai premisszáikban ma is szabadelvűek: az SZDSZ által dominált magyar közéletről és közgondolkodásról szóló soraik többek között éppenséggel a szabad verseny mellett és a szellemi-kulturális oligo- rosszabb esetben monopóliumok ellen fogalmazódtak meg. Bayer Zsoltnak sokkszerű élménye lehetett - vissza is tér rá több írásában -, mikor a magyar bal-lib "main stream" egyik prominensének, név szerint Kornis Mihálynak adott válaszát az egyik libertariánus lap, a Magyar Narancs nem közölte, a bírált szerző pedig kioktatta arról, hogy Magyarországon van 5000 értelmiségi, akik megszabják a közgondolkodás irányát, a szalonképesség határát, és aki ezek közül bárkivel tengelyt mer akasztani, az fasisztaként, szélsőségesként és/vagy antiszemitaként pillanatok alatt a szellemi élet perifériáján találja magát.Bayer Zsoltot e perspektíva nem riasztotta el, hanem éppenséggel arra ösztökélte, hogy felvegye a túlerővel a harcot. E küzdelem egyes etapjainak krónikája a minap megjelent, a "Falig érő liberalizmus" címet viselő kötet, melyben a szerző páratlan szókimondással és lényeglátással, briliáns stílusban szól a magyar közélet megannyi életbevágó kérdéséről az SZDSZ Janus-arcúságától (eufemizmus nélkül: kétszínűség), a magyar múlthoz való viszonyuláson keresztül, a nemzeti lét és a globalizmus viszonyrendszeréig. A Bayer-i ellenállás azt jelzi, hogy Kornis prognózisa a renitensek kiszorításáról csak a cirpelő szöcskék létprogramja, hogy érdemes és lehet széllel szemben vitorlázni, aminthogy egyébként eme kevesek által elismert ténynek a bizonyítéka volt a FIDESZ 98-as győzelme is. Végső soron ez ad sokaknak reményt a jövőbe tekinteni…
Tehát régebben a liberális oldalon állt, aztán pedig !belátta! hogy az az oldal kizárólag zsidó csoportérdekek érvényesítését tekinti feladatának, és mára már nacionalista és konzervatív lett.
# a baloldal mértékadó körei" ??? Olyat meg ki látott?
Esetleg a Kornis-féle 5000 "értelmiségi"?
Bayer Zsolt:
# "- ... Mikor a novelláskötetem megjelent (1995-ben) Kornis Mihályt kértem fel, hogy jöjjön el a Litea könyvesházba, mutassa be, mondjon róla pár méltató szót...Még lenyomatban elolvasta, tetszett neki, elvállalta, eljött. Elmondta, amit elmondott, dumáltunk... stb. Eltelt egy év, ritkán találkoztunk, olyankor mindig örjöngött velem, hogy "szemét FIDESZ, ezek antiszemiták, ezek alig várják... (- szó szerint idézem!) ha az Orbán meg a Kövér hatalomra kerül, akkor engem megint a Dunába lönek...!" Hosszú ideig hallgattam..., végighallgattam, de nem vitatkoztam, azt mondtam, én nem vagyok hajlandó... Történt, úgy féléve, hogy Mityu barátom a Magyar Narancsba írt egy szösszenetet hátul a vélemény rovatba, amely cikknek az volt a lényege, hogy "ezek a fideszesek (- ez le van írva!), ezek geci, antiszemita, náci söcselék, és hogy ö nem érti: (- így szól a mondat): Mondsza fiam, Deutsch! Te, aki zsidó vagy, mit keresel ezek között?"
- Na, másfél év hallgatás után "eldölt bennem a borjú" és írtam egy keresetlen választ... Elfaxoltam az én Vágvölgyi B. András barátomnak,
néhány kis mondat kíséretében, hogy "Vagesz! Kérlek, (olvastam Mityut) zsigereimben föl vagyok háborodva, én ezt a választ gondoltam, kéretik betenni a lapba!" Tán csütörtök volt. Péntek este csörög a telefon, feleségem fölveszi: - "Kornis Mihály keres!"... Másfél éve nem keresett telefonon.
- "Szevasz Mityukám, parancsolj!" Üvöltött a vonal másik végén, a következöket: "Szemét állat! Azok után, hogy én bemutattam a novelláskötetedet... hogy képzeled, hogy vitacikket írsz az én cikkemröl?!..." A dolog két szempontból is érdekes:
1. V.B.A. elfaxolja K.M.-nek a nekiírt válaszcikket,
2. Mint utóbb kiderült, megkérdezte a Mityutól, hogy megjelentetheti-e. (Ennyit a független magyar sajtóról, meg a kurva bátor Magyar Narancsról.) (- a válaszcikk máig nem jelent meg. - Cs.K.)
És K.M. folytatta, hogy vegyem tudomásul, hogy aki vele ebben a témában vitatkozni mer, ha akarja ha nem, ott találja magát a nácik között.
És, hogy egy életre tönkreteszem magam egzisztenciálisan, és hogy engem itt mindenki ki fog csinálni...
Üvöltöztünk egymással másfél órát telefonon, ami végül is lecsengett egy olyan dologban, hogy mégis csak európai emberek vagyunk, üljünk le és beszéljük meg a dolgot... Másnap a Klauzál téren összejöttünk Mityuval, ahol már nem üvöltve, hanem atyai jó tanácsként, kezeit a vállamra téve azt mondta: -"Zsolt, vedd tudomásul, hogy népi-urbánus vitában, állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erröl szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor Te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni. És ez vagy tetszik nektek, vagy nem tetszik, ez így van."
A két írás pedig : (amúgy a zsidó konrád györgy turházott a medencébe...)
Bayer Zsolt: A medence és környéke
2008-03-19 06:33:26
Tíz éve is van már, vagy még annál is több.
A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt - nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!
Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"… Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk.
Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a minap, egészen pontosan hétfőn, március 17-én este, az ATV-n, Friderikusz Sándor műsorában egyszerre hárman fútták taknyukat a medencébe. Az ország medencéjébe. Ő maga, a nagy Friderikusz, a pompásan kihízott fejével, valamint Csillag István és Ungváry Rudolf. Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint "az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül". Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának. Miközben ezeket mondta, Friderikusz Sándor erőteljesen bólogatott, és adta alá a lovat.
És mindezt természetesen a népszavazás okán. Pedig tudhatjuk: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2) bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb formája a népszavazás. Ezt tudhatjuk, valamint azt, hogy hárommillió-háromszázezer magyar választópolgár úgy döntött, eltörli a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Ungváry Rudolf beteg agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.
Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az őszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". "Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog." Ez a jó tanács ilyenkor. De azért nehéz. S ha az ember még Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást és Dési Jánost is megnézi, nos, akkor Karinthy Cini naplóját felüti ennél az 1967-ben írt résznél: "Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a Párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak." 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton.
Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.
magyarhirlap.hu
Bayer Zsolt: Még egyszer a medencéről
2008-03-26 06:23:13
Mottó: "Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista szempontból teszem. Ha egy nem zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár, akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon." (Tomi Lapid, Izrael volt miniszterelnök-helyettese a Magyar Nemzet március 1-jei számában)
Erre a mottóul választott idézetre majd még visszatérünk. Most először arról, ami lesz.
Hadjárat lesz. Már összeült a "kivégzőosztag", hogy eldöntse sorsomat. Lesz tiltakozás, aláírásgyűjtés, sok-sok cikk, lesz felszólítás, hogy főnököm rúgjon ki, a Fidesz és a barátaim és a családom határolódjon el tőlem - mert Európában olyat nem lehet írni, amit én írtam. Ez lesz. (Máris van!) Egyrészt azért, mert ez ilyenkor része a "kanonizált" cselekvéssornak (lásd a Semjén Zsolt barátom elleni hadjárat részleteit a "szakállas bácsi" után), másrészt ez most amúgy is jól jön, addig sem kell beszélni az államháztartás helyzetéről, a népszavazás eredményéről és következményeiről, az SZDSZ és az MSZP állapotáról és Gyurcsány jövőjéről. Mindebből persze az is következik, hogy a szigorú politikai logika és taktika alapján nyilván hibáztam, amiért éppen most írtam, amit írtam, hiszen taktikusabb lett volna hallgatni, és nem adni muníciót a mellébeszélésnek, a műbalhénak, vagyis a kormánypártok és értelmiségük legeslegutolsó fegyverének. Soha nem voltam jó taktikus. Sajnos. Ezért írtam meg. Ezért, és mert nem bírom elviselni, ha "lenyilasházmesterezik" a fél országot.
És nem először teszik. Emlékeznek még erre a mondatra: "a polgári köröknek lelki igénye van a fasizmusra".
Ezzel az egyetlen mondattal sok százezer magyar embert lefastisztáztak néhány évvel ezelőtt. (Köztük sok polgári körös zsidó honfitársunkat, persze…) És nem volt tiltakozás, aláírásgyűjtés - semmi sem volt "arról az oldalról". Ahogy a mostani lenyilasházmesterezésünk sem szúrt szemet senkinek. Elhangzott, és kész. A lenyilasozottak dörmögtek, a "másik oldal" valószínűleg egyetértően bólogatott.
És erre emlékeznek még? "Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!" Ezt Kornis Mihály írta az Élet és Irodalom hasábjain. Nagyon régen. Még nem volt Magyar Gárda, még semmi sem volt. És nem magyarázta meg soha, kicsoda a "benneteket" és kicsoda a "mi". Mert nem kellett megmagyaráznia. Mert nem gyűjtöttek aláírásokat, hogy magyarázza meg. 2003-ban amúgy ezt írtam a Magyar Nemzetben: "Mindent lehet. A társadalom immunrendszere elsorvadt, önbecsülése eltűnt. Eltűnt már akkor, amikor a rendszerváltás hajnalán eltűrtük Spiró György ezen mondatát: »Jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból megint…«; mikor eltűrtük Kornis Mihály ezen mondatát: »Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket«; mikor eltűrtük az Eörsi-klán összes megdöbbentő gyalázkodását." És egy jottányit sem változott a véleményem azóta. Talán csak annyi történt, hogy ismét levettem Illyést a polcról: "Eltölthettél tíz évet, vagy akár egy életet azzal, hogy a magyarságot, akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad, sértegetted, átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a zsidóság esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A láthatatlan tömeg, amelyről azt hitted, már szétfolyt az ország testében, egyszerre eleven egységbe ugrik s minden egyede úgy feszül feléd, mint a tüskésdisznó lándzsái." (Illyés Gyula írása Pap Károly Zsidó sebek és bűnök című könyvéről, Nyugat, 1935. 7. sz.)
Illyés Gyula szavai ezek a harmincas évekből. Ha ma írja le őket, aláírásokat gyűjtenének ellene. Mert ma már - és most érünk vissza a mottónkhoz! - Tomi Lapid nyíltan kimondja a lényeget: ha nem zsidóként bírálsz zsidót, antiszemita vagy, még akkor is, ha igazad van. Ez pedig a véglegesen torz formát öltött zsidó-magyar viszony egyik tragédiája. Még egyszer mondom: ha nem lehet nyílt és értelmes párbeszédet folytatni erről a viszonyról, az tragédia. Ha mindezt azzal söpörjük a szőnyeg alá, hogy "nincs is ilyen viszony, hiszen zsidók nincsenek is" - az is tragédia. Mindannyiunk tragédiája. Amúgy pedig, akinek van hozzá kedve és ideje, járjon utána, vajon az általam idézett Karinthy Ferenc igazat írt-e 1967-ben, amikor a "pesti zsidó újságírók" elvakult Izrael-ellenességéről értekezett. Érdekes olvasmány lesz, és egyben tanulságos is. Nekem se időm, se energiám. Emlékeim viszont vannak. Kicsit későbbről, de vannak. Mert ez az Izrael-ellenesség a hetvenes években sem változott. És különösen izgalmas ennek fényében olvasgatni ugyanezen szerzők mai megnyilvánulásait például Izraelről és az arabokról. Vagy elolvasni azt, hogy aki ma Izraelt bírálja, az bizony antiszemita - pedig nagy irodalma van ám ennek is!
Végezetül még két megjegyzés. Először: kíváncsian várom, vajon elő mer-e állni az az ember, aki nekem annak idején a Lukács uszodában történteket elmesélte? Már csak a fene nagy becsület és európaiság nevében… Elő mer-e állni, vagy csak aláírja majd az ellenem megfogalmazott tiltakozást? Ez a kérdés jelenleg csak kettőnknek érdekes, hiszen csak mi ketten tudjuk, ki is ő. De a hallgatása (is) és az esetleges nyílt vállalása (is) nagyon tanulságos lesz.
Másodszor: az ellenem most elinduló hadjárat logikája alapján bizony kezdeményezni kell Karinthy Ferenc, Illyés Gyula, Herczeg Ferenc, Németh László vagy például Tzvetan Todorov betiltását is. És még százakét. Akik szólni merészeltek erről az eltorzult viszonyról. Tényleg, adok egy házi feladatot: olvassák el Tzvetan Todorov Az új moralizmus című tanulmányát (Lettre, 1999, tél). Abban benne van, hogyan és miért kezdődnek az ilyesféle hadjáratok. Az is tanulságos lesz ám! Amúgy pedig: jó gyűlölködést…
magyarhirlap.hu
Bayer Zsolt NEM antiszemita, Széles Gábor, Magyar Hírlap, A medence és környéke, Még egyszer a medencéről, 168 óra 168 tóra reakció blog reakciós blog zsidó,
UPDATE a témához :
Olvasó: Bayer zsidó lapokban mocskolta a magyarságot évekig
2008-03-30. 00:18
Tisztelt Szerkesztőség! Tudom azt, hogy nem ildomos és taktikus támadni azt, aki a balliberálisok célpontja. De én más irányból bírálom Bayert, mint a ballibsik. És nem is abból a filoszemita nyalás irányából, amit a hányadék Stoffán György terjeszt a világhálón. Nem és nem. Ugyanis Bayert én most jobboldalról, és a saját fegyverével bírálom.
Arról a Bayer Zsoltról beszélek, aki a jobboldalt szélsőségesnek, antiszemitának, idegengyűlölőnek hordta le a Kurírban, a Magyar Narancsban, a 168 Órában és az összes többi tóra-bórában.
Arról a Bayer Zsoltról, aki soha nem vállalt szolidaritást azokkal, akiket a libsik rúgtak-vágtak. Csak a pénz érdekelte. Mindez még hagyján.
Az viszont nem, hogy Bayer úr is csak vízről pofázik és a bort vedelő Zsidesz ellenkező cselekedeteiről hallgat, akár a munkásmozgalmi temetőben Kádár üres kriptája.
Mert hát ki választja újra és újra a szupercionista Vince Mátyást az MTI elnökévé?
Kinek a segítségével került a Magyar Rádió elnöki székébe a hidegcionista Such György, akinek még a Kossuth név is fájt?
Ki rakja ki március 15-e „arcának” a gyerekeit a Lauder Javne cionképzőbe járató Deutsch Tamást?
Olyan Bayer zsidózása, mint Kövér kommunistázása. Minél nagyobbat kommunistázik Kövér, annál több kommunistát helyez hatalomba, mint legutóbb Bujtor Istvánt a veszprémi színház élére.
Bayer úr most sok embert beugratott. Csak jelezni szeretném, hogy nem mindenkit.
Végül pedig köszönöm a szerkesztőség áldozatos munkáját.
Hajrá, kuruc! Hajrá, kuruc!
Burján Tibor
Antiszemitizmus és a Bayer-ügy: zsidó belviszály
2008-03-30. 12:05
A Kuruc.info eddig nem nyilvánított véleményt a Bayer-írás kiváltotta zsidó belviszályról. Most sem igazán fogunk, de az alább olvasható, kiváló írás elé szintén bemásoljuk ezt a pár sort.
Nem írtunk tehát róla semmit, mert nincs ki mellé állni. A hőbörgő, aláírásgyűjtő zsidók orrából folyamatosan lóg a turha, a szintén jordán-pozitív, egész életét végighazudozó, tolvajprivatizálásban is otthonos Bayer pedig velük együtt hányta tele a medencét még a 90-es években, és sírta tele a Népszabadságot a jobboldal rasszizmusáról és idegengyűlöletéről.
A félművelt, 5-6, tucatszor elsütött állandó idézetét is általában másoktól lopó Bayer érdekes módon barát-komplexusban szenved. Kaftános Zsocának mindig van "barátja" a cikkeiben. Semjén, szegény György Attila, Deutsch-Für, Áder Janó, stb. A szépséghiba, hogy korábban barátja volt neki György Péter (könnyes ódasorozatot írt a MaNcsban a magyargyűlölő zsidóhoz) Hont András, Kornisféreg (az ő Mityuja) és a fél szadesz-mazsihisz. Illetve valójában most is az. Lásd, amikor elsiratta Schmidt Mária zsidóbűnöző, tolvajprivatizátor férjét, Ungár Klára testvérét.
Egyetlen szavát sem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha az éppen kivételesen igaz. Zsocika 2004. december 5-e előtt pár nappal(!) a Hírtvben, a cionista szimpátiáit nem egyszer megmutató Makovecczel közösen azt bizonygatta, hogy a népszavazás szekus provokáció (a provokátorozás, ügynöközés kedvenc műfaja a provokátorokkal, ügynökökkel, pártállami besúgókkal, MSZMP-káderekkel, zsidókkal, olajbűnözőkkel, elítélt sikkasztókkal és más hulladékokkal teli Zsidesznek és az érintett Bayernak). Majd pár hét múlva, talán januárban, az ő Kövér László nevű, volt MSZMP-káder barátjával Erdélybe ment, ahol azt ugatták, hogy nem is olyan fontos az az állampolgárság... És akkor még nem is tértünk ki részletesen Agyar Narancsos, Néphazugságos, 168 Tórás - itt fehér keresztények inkább csak a takarítószemélyzet soraiban találhatóak - munkásságára. De eljön annak is az ideje, mazsihiszboy Bayer.
Most viszont jöjjön Cser Ferenc kiváló írása:
Volt egy Irakból elmenekült kollégám, aki nekem szegezte a kérdést: „Ferenc, én sémi vagyok, hogyan lehetnék hát antiszemita? Pedig úgy utálom a zsidókat, mint a bűnömet!”
Nem térek itt ki arra, miért kellett elmenekülnie – még az amerikaiak inváziója előtt volt ez, bőven – csak a fogalom tisztázása végett idéztem őt. Ugyanis most a baloldali és liberális értelmiség ‘legkiválóbb’ és ‘legmértékadóbb’ képviselői közös levélben tiltakoztak Bayer Zsolt egy ki
jelentése miatt, amit idéznem kell:
„1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust...”.
Nos, ennek alapján kiáltják ki Bayert antiszemitának.
Nem akarok a mondat értelmébe belemászni, elemezni, hogy ez miért is jelentené, hogy Bayer magát antiszemitának tartja, mert nem jelenti azt. Több okból nem. Kezdjük mindjárt a legelemibbel – amelyet ezen a fórumon már kétszer is elemeztem – hogy mit is jelent az a szó, hogy antiszemita?
Semmiképp sem azt, hogy arra lehet rákenni, akire magukat mértékadónak vélő zsidó körök ezt ráfogják. Max Dimont itt már többször idézett könyvében (Dimont M.I.: Jews, God and History, (Revised and updated edition) Mentor Book., 1994, pp.: 321-322) külön fejezetben foglalkozott az antiszemitizmus kérdésével. Antiszemitizmus és a zsidóellenes erőszak különbsége Dimont szerint a következőkben adható meg:
Az antiszemitizmus illogikus, irracionális és tudatalatti erőkből ered. Előítélettel kezdődik, majd az előítéletet az érzés racionalizálása követi.
A zsidóellenes erőszak: logikus, racionális és tudatos tett.
Először jön a motiváció, és csak azután következik az esetleges bosszú cselekedete.
Az antiszemitizmus a zsidóság, mint ‘faj’ ellen irányul és semmit sem tud a zsidó egyedről.
A zsidóellenes erőszak a zsidó egyed ellen irányul, még akkor is, ha esetleg tömegeket érint.
Az antiszemitizmus szándékosan választja ki a zsidót, jóllehet más is bűnös lehet.
Zsidóellenes erőszak azonban azt az egyedet választja ki, aki előidézte, megindokolta a támadást.
Az antiszemitizmus nem keres megoldást, nem ad megbocsátást, és nem kínál alternatívát a zsidóléttel szemben.
A zsidóellenes erőszak megelégszik azzal, ha a zsidó, pl. áttér a támadó vallására.
Mielőtt a tájékozatlan filoszemiták Dimontra rásütnék a bélyeget, hogy félre akarná vezetni az olvasót – meg én is ezt akarnám – sürgősen megjegyzem: Max Dimont zsidó rabbi volt és a zsidóság szemüvegén keresztül írta meg a könyvét!
Dimont tehát megkülönbözteti az antiszemitizmust a zsidóellenességtől és ebben a viszonyban mutatja be a fogalmat.
Megfogalmazása szerint az antiszemitizmus előítéletes zsidó gyűlölet, amely irracionális és a zsidóság egésze ellen irányuló gyűlölet. Példával magyarázza, hogy Voltaire pl. utálta a zsidókat, de nem volt antiszemita. Ugyancsak példa, hogy ugyan a rómaiak több százezer zsidót megöltek az időszámítás kezdetén, de ez nem a zsidóságnak szólt, hanem a lázadóknak.
Nos, hol van Bayer szövegében az előítéletesség?
Tény – és ez ellen elég nehéz tiltakozni, bár tudom, a Bayert elítélő személyek teli szájjal üvöltve fognak –, hogy a mértékadó magyarországi zsidó körök – magukat értelmiségnek nevezik – gyűlölik a magyarságot, amint ez pl. Regős Péter állítólag moszados leveleiből ki is tűnt.
Gyűlölik, mert ugyan le lett győzve, de nem hajlandó behódolni nekik.
Előítéletes magyargyűlölet – és ez tombol is a zsidók által működtetett médiában, mint pl. az itt hallható dalban is. Tény, hogy a kádári időkben a ma magukat zsidónak nyilvánító újságírók Izraelt támadták, ostorozták és ítélték el. Hogy zsidók-e valóban vagy sem, azt sohasem vizsgáltam, de nem is érdekel.
A gengszterváltás előtt több zsidó barátom is volt, akikkel együtt túráztunk, bridzseltünk, jóban-rosszban együtt voltunk. Akkor sem érdekelt, hogy zsidók ők, vagy sem, magukat mutatták így be. Aztán megírtam a Gyökerek c. könyvet, amelyben a magyarság eredetével, kultúrájával, nyelvével foglalkozom. Egyik hajdanvolt zsidó ‘barátom’ erre kijelentette: „Ez egy antiszemita könyv! A magyarság kultúrájáról írsz benne, de nem írod meg, hogy ezt a zsidóság teremtette meg!” Csak néztem.
Zsidóság?
Az a zsidóság, amelyiknek Magyarországon a török idők előtt szinte nyoma sem volt?
Holott a könyvem a honfoglalás koránál gyakorlatilag véget ér és az akkori magyar műveltséget felismerve mutatom be, hogy az még a XIX. század elején is élt? Hogyan teremthette volna azt a zsidóság, amikor még itt sem volt, amikor a hatása még a németeknél is kisebb lehetett?
Antiszemita könyv, mert meg sem említi a zsidóságot?
Ahogy a mai antiszemita bélyeg kiosztását nyomon követem, bizony már az is antiszemitizmusnak számít, ha valaki a zsidóságról hallgat. Ephraim Kishon szerint ugyanis a zsidók iránti közömbösség is már antiszemitizmus.
No, hát ezen a szemüvegen át kell Bayer elitéltetését szemlélni. A magyarság nem ismeri el a zsidó fennhatóságot, magasabbrendűséget – mert a kultúrája, nyelve mellérendelő és nem ismer el maga fölött senki emberfiát. De magát sem helyezi mások fölé. Az állítólagos antiszemitizmusának ez az alapja, ez a lényege: nem ismeri el a zsidó hódoltatást és nem aszerint él, ítél, ahogy a hódító ezt tőle megkívánja.
Mert amikor valaki a nyakamba telepszik, megcsattintja ostorát és kiadja a parancsot, hogy én most őt, az isteni kiválasztottat vigyem fel a hegytetőre, mert ott akar körülnézni, és én, a rohadt antiszemita, ahelyett, hogy kussolva, nótaszóval felvinném, úgy dobom le a nyakamról, hogy nyekken, akkor az isteni kiválasztott ellensége vagyok. Akire jogos az antiszemita bélyeg és jogos az a büntetés, amely minden antiszemitának kijár, ahogy az szerintük pl. Szálasi Ferencnek is kijárt.
Innen az a gyűlölet, amire Bayer hivatkozik. Mert ez a gyűlölet viszont él, izzik, jóllehet, a magyarságban egyáltalán nem él előítéletes zsidógyűlölet. Ugyanakkor egyre bővülő tapasztalatokra alapult zsidóellenesség azért már van. De azt a tapasztalat támogatja, és éppen az lenne az előítélet, ha arról megfeledkeznénk, és a zsidóságra úgy tekintenénk, mint az isteni megváltókra. Pedig az alaptörvényükből, vallásukból nem ez következik. Hogyan is szól Mózes erre vonatkozó törvénye? Idézzük a Tórah-t:
5Móz6:10-12
És a mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy ad néked nagy szép városokat, a melyeket nem te építettél; És minden jóval megtelt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
5Móz11:23-24
Akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától Libánonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvízétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.
5Móz 7:5-8
Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül a föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a mellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombéli Faraó király kezéből.
Köszönjük szépen, de ebből nem kérünk. Köszönjük, de ezt a törvényt nem kívánjuk elfogadni, ezt a törvényt soha nem ismerhetjük el. A nyakunkba kapaszkodót levetjük, még akkor is, ha antiszemitizmust visít.
Visítson.
Az antiszemita szó kiürült, tartalma ma már nulla, a visítókra pedig tapasztalat szerint sem az igazság kimondása a jellemző.
Nem vagyok antiszemita – ezt belsőleg is tudom – de a nyakamba akasztott igát és a hazug rágalmat, amivel illetnek, a bűnösség kinyilvánítását el nem fogadhatom, és nem vagyok hajlandó a jövőben sem elfogadni. Leantiszemitázott népem sem, ebben biztos vagyok. Bayer Zsolt is ezért kiáltott fel.
Az igazság feltárását a továbbiakban is folytatnunk kell, még ha ezt a címkét ránk is akasztják érte és a címke miatt akasztófáért kiáltanak. Még akkor is, ha az a közmondás érvényesül: „Szólj igazat! Beverik a fejed!” – ahogy ezt most Bayer Zsolt is megtapasztalhatta.
Cser Ferenc
(Forrás: nemenyi.net)
Olvasó: Fellázadtak a Moszad-ügynökök! Tegyünk lakatot a szájukra!
2008-03-29. 08:55
A Kuruc.info eddig nem nyilvánított véleményt a Bayer-írás kiváltotta zsidó belviszályról. Most sem igazán fogunk, de az alább olvasható, érdekes olvasói levél elé mégiscsak kell pár sort írni az "ügyről".
Nem írtunk tehát róla semmit, mert nincs ki mellé állni. A hőbörgő, aláírásgyűjtő zsidók orrából folyamatosan lóg a turha, a szintén jordán-pozitív Bayer pedig velük együtt hányta tele a medencét még a 90-es években, és sírta tele a Népszabadságot a jobboldal rasszizmusáról és idegengyűlöletéről.
Bayer érdekes módon barát-komplexusban szenved. Neki, Bayernak mindig mindenki a "barátja" a cikkeiben. Semjén, szegény György Attila, Deutsch-Für, Áder Janó, stb. A szépséghiba, hogy korábban barátja volt neki György Péter, Hont András, Kornisféreg (az ő Mityuja) és a fél szadesz-mazsihisz. Illetve valójában most is az.
Egyetlen szavát sem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha az éppen kivételesen igaz. Zsoca például 2004. december 5-e előtt pár nappal a Hírtvben azt bizonygatta, hogy a népszavazás szekus provokáció. Majd pár hét múlva, talán januárban, az ő Kövér nevű barátjával Erdélybe ment, ahol azt ugatták, hogy talán nem is olyan fontos az az állampolgárság. És akkor még nem is tértünk ki nagyon Magyar Narancsos, Népszabadságos, 168 Tórás munkásságára...
Most viszont jöjjön az olvasói levél:
Tisztelt Szerkesztőség! Nem tisztem megvédeni Bayer Zsoltot, a neki nyílt levelet címző honfitársunkkal egyetértve ugyanolyan hazaáruló tolvajnak tartom, mint Orbán Viktort, Dávid Ibolyát, Gyurcsány Ferencet és Kóka Jánost. „A medence körüli" írása viszont fején találta a szöget. A szög nem görbült meg, Kun Béla utódainak velejéig hatolt. Fel is lázadt több mint száz, magát magyar értelmiségnek valló, valójában nemzetáruló Moszad-ügynök.
Azok lázadtak föl, akik rendszeresen a medencébe, a szobánkba, a levesünkbe fújják a taknyukat. Azok, akik helytartóikkal együtt, azok ölebeiként leigáztak, és nyomás alatt tartanak bennünket folyamatosan, évtizedek óta, pénzügyileg, ideológiailag, sőt pár éve már fegyveresen is az 50-60 ezer In-Kal Securitys fegyverben tartásával, tel-avivi kézi irányítással, csak a jelre várva, hogy mikor kell belénk lőni, mikor kell a magyarság vérét ontani.
Az aláírók között sok a nő, ami nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hiszen a Moszad imádja a ringyókat, sőt az Ószövetségben is találunk példát a vérivó zsidó bestiákra. Ki kell nyomtatni ezt a listát, és az ágyunk fölé szegezni, hogy minden nap lássuk: ki a magyar nép ellensége. Nagybetűkkel rá kell vezetni e listára szegfűs Ibolyka nevét is, aki Lantos kitartottjaként rögtön antiszemitizmust ordított a Bayer-cikk megjelenése után. Arról a kalapos hazaáruló szörnyella nem ír, hogy mennyit lopott, és az MDF hogyan árulta el a magyar nemzetet, miként züllött a zsidó kommunisták csicskásává, Schmuck Andor valamint a gnóm bóher Leisztinger olcsó játékszerévé. El kell olvasnia minden magyarnak Dövényi Nagy Lajos Tarnopolból indult el..., betiltott és indexen lévő könyvét, amit azért nem tudott befejezni, mert a börtönben a bolsevik-zsidó pribékek agyonverték a művéért. (Hamarosan megrendelhető lesz portálunkon is! - a szerk.)
Alapvetően nem értem, mi váltotta ki a nagy hörgést, hiszen Bayer a színtiszta igazat írta le. Az idézete is pontos. Már tényleg ott tartunk, hogy a gyalázatosakat, a bennünket kicsontozókat, a mi zsírunkon és vérünkön élősködőket kritizálni sem lehet? Ők mindent megtehetnek, ők bátran átgázolhatnak rajtunk, mint a cionista katonai bulldózer azon az amerikai zsidó lányon, aki a palesztinok kiirtása ellen protestált? Ezek büntetlenül megnyomoríthatnak bennünket, és ehhez elvárják, hogy még jópofát is vágjunk?
Azért is kell a lista, mert alkalmas időben tudnunk kell, hogy kiknek kell elkapni a nyakát, kikkel kell megnyitni Recsket vagy megtölteni a Csillagbörtönt. Néhány nevet persze hiányolok az aláíró keretlegények közül. Hol van Dr. Sólyom László? Hol van a Likud-testvér Orbán Viktor? Hol az ávós csemete Pető Iván, hol a génmanipulált Horn Gábor, hol a homo buzericus Orosz Jozefina, vagy a pápagyilkos Dobrev-klán Klárikája, hogy a szocionista nomenklatúra köztörvényes politikus bűnözőiről ne is beszéljünk...?
A birka magyar nem veszi észre, hogy minél nagyobb a megszállók elleni tiltakozás, annál radikálisabb módszert alkalmaznak a vérbefojtásunkra, mert megtehetik. Mert kezükben a kormány, kezükben a törvényhozás és a közigazgatás, pórázukon a rendőrség, a félzsidó honvédelmi miniszterrel karöltve. Mindezek ellenőrzésére ráépítették az In-Kalt, amely valójában a felfegyverzett, mini megszálló izraeli kommandó Magyarországon.
Ébredj fel, magyar, mert a judeonácik kíméletlenül eltaposnak! Megtették ezt másokkal 1948-ban amikor a nagyhatalmak segítségével fegyveresen rabolták el a palesztinoktól azok hazáját, és megteszik ma is, vagy pár év múlva, ha a Vörös-tenger mellett tarthatatlanná válik a helyzetük. Ébredj és radikalizálódj, mert ezek megnyomorítanak! Ébredj, mert rövidesen a palesztinok sorsára jutsz! Ébredj, amíg ébredhetsz!
Veresegyházi Géza
Olvasó: Antiszemita vagyok. Na és?
2008-03-30. 12:20
Kedves Kurucok! Ismét feléledt a soha véget nem érő vita arról, hogy ki az antiszemita és ki nem az ("nem vagyok antiszemita, mert..."). Biztos hogy vita tárgya lesz az is, hogy a bizonyos mondat most vajon beletartozik-e a zsidózás "egzakt" fogalmába vagy nem. Törvényszerűen jön a szóelemzés, ill. a jelentésmagyarázat is, hogy a szemita népek közzé az arabok is beletartoznak, és ügyeljünk arra, hogy pontosabban fogalmazzunk, meg hogy nem minden zsidó árt a magyarságnak, csak egy szűk réteg, lásd a "nekem vannak zsidó barátaim..." kezdetű mondatokat.
Mikor vesszük már észre, hogy ez egy intellektuális csapda, amit nekünk találtak ki? Pont ez a lényege, hogy magyarázkodjunk... Egy olyan kétségbeejtő helyzetben, amikor ennek a kisebbségnek harsány elitje a magyarság totális megsemmisülése felé viszi az országot! És mi mentegetőzünk, mi próbáljuk tisztázni magunkat ez alól az örök stigma alól. Olyasmi, mikor tele van a ház rablókkal, és a haramiavezér rendre int, hogy szebben beszéljek vele, mert neki érzékeny lelke van. Amíg ezen nem lépünk túl, addig úgymond, mindig az ő játékszabályai szerint játszunk. Akármikor felállítják ezt a kelepcét, mi mindig belesétálunk.
Szerintem az lesz a fordulat, amikor kiáll egy vezető egyéniség a nemzeti oldalon, és azt mondja: "Igen, kérem, én antiszemita vagyok, na és akkor mi van? Értelmezzék úgy, ahogy akarják. Van még kérdés?" Ez után okafogyottá válna minden olyan politológusi fejtegetés, hogy az illető antiszemita-e vagy sem, hisz ő maga beismerte. Azon túl, hogy ez a nyílt és egyenes kiállás egy komoly erkölcsi tőkét teremtene a hazafiak körében, meg vagyok győződve, hogy ezen eset után az illető minden mondatát kihegyezett fülekkel hallgatnák, de hiába, mert az illető ezután kizárólag a magyarság felemeléséről beszélne, és nem az általuk hallani akart zsidóüldözésről.
Hőbörgés lenne, természetesen, dehát enélkül is van. Az egyetlen különbség az lenne, hogy ki lehetne törni abból a szellemi karanténból, ahová zártak minket, és végre olyan témák is napirendre kerülhetnének, amelyek az örök antiszemita-nem antiszemita vita miatt árnyékban vannak, mint pl., hogy kiknek is fizetjük egész pontosan az államadósságot.
Adjon az Isten szebb jövőt!
Fehér Zoltán
UPDATED, RELOADED : nem kell túlzottan hasraesni a Fideszes liberális-jobbos megmondóember előtt, lehet hogy csak a hitelességét akarta előttünk kiharcolni ezzel a lépésével...
Hát, ebből nagyobb cirkusz lett, mint gondoltam. Talán mert alapvető kérdéseket érint, és rámutat a zsidók hazugságaira. Pl. arra, hogy egyik nap zsidónak mondják magukat, másik nap nem. A "nincsenek is zsidók" is érv szokott bizony lenni bármiféle zsidókkal kapcsolatos bírálattal szemben. Netes vitában is. :)
Nem az a hibás aki a fajilag összetartó gazembereket leleplezi, hanem maguk a fajilag összetartó gazemberek a hibásak. Avagy ne a tükröt átkozd, ha a pofád ferde :)
Nincs az a zsidó gazember, akit a zsidók ne vennének védelmükbe, ha a magyarok leleplezik!
Az a baj, hogy nem a magyar honfitársakkal tartanak össze, hanem származási alapon az izraeli és egyéb zsidó külföldiekkel, - a nemzetek ellen.
Meg akarnak valósítani egy nemzetek nélküli világot, amely során hazudnak, tömegeket taszítanak nyomorba, betegeket küldenek halálba, kultúrákat semmisítenek meg, válságokat gerjesztenek, cselszövéssel fosztogatnak... Kezükben a világ média többsége, melyet hazafiak gyalázatára, agymosásra és jelöltjeik politikai hatalomra juttatására használnak fel.
Reformok címén nemzeti javakat játszanak át a tulajdonukban levő "globális tőke" kezébe...
Birodalmat építenek a cégek és ingatlanok felvásárlásával.
A nemzetek csak úgy maradhatnak fenn, ha megőrzik tulajdonukat.
A nemzeti tulajdon egyenlő a függetlenséggel, alapja a jólétnek és forrása a fejlesztéseknek.
Az eladott ország szolgaság, szegénység és kiszolgáltatottság.
Bayer ezt már 1999-ben is jól látta!!! Csak hát ugye, a "ha egy zsidógyerek lábára rálépnek, az a Rotschildnak is fáj" elve alapján az 5000 értelmiségi, aki sokkal jobbal gyűlöl minket, mindig egyszerre mozdul akkor, ha bárki cáfolja a hazugságaikat.
Edmund Burke a francia forradalomról írott klasszikus művében arra figyelmeztet kora angol "szabadgondolkodóira" célozva, hogy attól, hogy egy maroknyi szöcske cirpelésétől zeng a mező, még nem kell arra gondolni, hogy eme bosszantó zajkeverők a vidék egyedüli lakói. Talán nem véletlen, hogy e sorok olvastán a magyar közéletben tapasztalható bal-liberális hegemónia ötlött az eszembe. A számos kulcspozíciót birtokló ideológiai-gazdasági-pénzügyi lobby működéséről tudunk egyet-mást Pokol Bélának, Lovas Istvánnak vagy Bayer Zsoltnak köszönhetően.
Közös e szerzőkben, hogy mindannyian a liberális oldalról indultak és politikai premisszáikban ma is szabadelvűek: az SZDSZ által dominált magyar közéletről és közgondolkodásról szóló soraik többek között éppenséggel a szabad verseny mellett és a szellemi-kulturális oligo- rosszabb esetben monopóliumok ellen fogalmazódtak meg. Bayer Zsoltnak sokkszerű élménye lehetett - vissza is tér rá több írásában -, mikor a magyar bal-lib "main stream" egyik prominensének, név szerint Kornis Mihálynak adott válaszát az egyik libertariánus lap, a Magyar Narancs nem közölte, a bírált szerző pedig kioktatta arról, hogy Magyarországon van 5000 értelmiségi, akik megszabják a közgondolkodás irányát, a szalonképesség határát, és aki ezek közül bárkivel tengelyt mer akasztani, az fasisztaként, szélsőségesként és/vagy antiszemitaként pillanatok alatt a szellemi élet perifériáján találja magát.Bayer Zsoltot e perspektíva nem riasztotta el, hanem éppenséggel arra ösztökélte, hogy felvegye a túlerővel a harcot. E küzdelem egyes etapjainak krónikája a minap megjelent, a "Falig érő liberalizmus" címet viselő kötet, melyben a szerző páratlan szókimondással és lényeglátással, briliáns stílusban szól a magyar közélet megannyi életbevágó kérdéséről az SZDSZ Janus-arcúságától (eufemizmus nélkül: kétszínűség), a magyar múlthoz való viszonyuláson keresztül, a nemzeti lét és a globalizmus viszonyrendszeréig. A Bayer-i ellenállás azt jelzi, hogy Kornis prognózisa a renitensek kiszorításáról csak a cirpelő szöcskék létprogramja, hogy érdemes és lehet széllel szemben vitorlázni, aminthogy egyébként eme kevesek által elismert ténynek a bizonyítéka volt a FIDESZ 98-as győzelme is. Végső soron ez ad sokaknak reményt a jövőbe tekinteni…
Tehát régebben a liberális oldalon állt, aztán pedig !belátta! hogy az az oldal kizárólag zsidó csoportérdekek érvényesítését tekinti feladatának, és mára már nacionalista és konzervatív lett.
# a baloldal mértékadó körei" ??? Olyat meg ki látott?
Esetleg a Kornis-féle 5000 "értelmiségi"?
Bayer Zsolt:
# "- ... Mikor a novelláskötetem megjelent (1995-ben) Kornis Mihályt kértem fel, hogy jöjjön el a Litea könyvesházba, mutassa be, mondjon róla pár méltató szót...Még lenyomatban elolvasta, tetszett neki, elvállalta, eljött. Elmondta, amit elmondott, dumáltunk... stb. Eltelt egy év, ritkán találkoztunk, olyankor mindig örjöngött velem, hogy "szemét FIDESZ, ezek antiszemiták, ezek alig várják... (- szó szerint idézem!) ha az Orbán meg a Kövér hatalomra kerül, akkor engem megint a Dunába lönek...!" Hosszú ideig hallgattam..., végighallgattam, de nem vitatkoztam, azt mondtam, én nem vagyok hajlandó... Történt, úgy féléve, hogy Mityu barátom a Magyar Narancsba írt egy szösszenetet hátul a vélemény rovatba, amely cikknek az volt a lényege, hogy "ezek a fideszesek (- ez le van írva!), ezek geci, antiszemita, náci söcselék, és hogy ö nem érti: (- így szól a mondat): Mondsza fiam, Deutsch! Te, aki zsidó vagy, mit keresel ezek között?"
- Na, másfél év hallgatás után "eldölt bennem a borjú" és írtam egy keresetlen választ... Elfaxoltam az én Vágvölgyi B. András barátomnak,
néhány kis mondat kíséretében, hogy "Vagesz! Kérlek, (olvastam Mityut) zsigereimben föl vagyok háborodva, én ezt a választ gondoltam, kéretik betenni a lapba!" Tán csütörtök volt. Péntek este csörög a telefon, feleségem fölveszi: - "Kornis Mihály keres!"... Másfél éve nem keresett telefonon.
- "Szevasz Mityukám, parancsolj!" Üvöltött a vonal másik végén, a következöket: "Szemét állat! Azok után, hogy én bemutattam a novelláskötetedet... hogy képzeled, hogy vitacikket írsz az én cikkemröl?!..." A dolog két szempontból is érdekes:
1. V.B.A. elfaxolja K.M.-nek a nekiírt válaszcikket,
2. Mint utóbb kiderült, megkérdezte a Mityutól, hogy megjelentetheti-e. (Ennyit a független magyar sajtóról, meg a kurva bátor Magyar Narancsról.) (- a válaszcikk máig nem jelent meg. - Cs.K.)
És K.M. folytatta, hogy vegyem tudomásul, hogy aki vele ebben a témában vitatkozni mer, ha akarja ha nem, ott találja magát a nácik között.
És, hogy egy életre tönkreteszem magam egzisztenciálisan, és hogy engem itt mindenki ki fog csinálni...
Üvöltöztünk egymással másfél órát telefonon, ami végül is lecsengett egy olyan dologban, hogy mégis csak európai emberek vagyunk, üljünk le és beszéljük meg a dolgot... Másnap a Klauzál téren összejöttünk Mityuval, ahol már nem üvöltve, hanem atyai jó tanácsként, kezeit a vállamra téve azt mondta: -"Zsolt, vedd tudomásul, hogy népi-urbánus vitában, állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erröl szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor Te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni. És ez vagy tetszik nektek, vagy nem tetszik, ez így van."
A két írás pedig : (amúgy a zsidó konrád györgy turházott a medencébe...)
Bayer Zsolt: A medence és környéke
2008-03-19 06:33:26
Tíz éve is van már, vagy még annál is több.
A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt - nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!
Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"… Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk.
Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a minap, egészen pontosan hétfőn, március 17-én este, az ATV-n, Friderikusz Sándor műsorában egyszerre hárman fútták taknyukat a medencébe. Az ország medencéjébe. Ő maga, a nagy Friderikusz, a pompásan kihízott fejével, valamint Csillag István és Ungváry Rudolf. Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint "az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül". Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának. Miközben ezeket mondta, Friderikusz Sándor erőteljesen bólogatott, és adta alá a lovat.
És mindezt természetesen a népszavazás okán. Pedig tudhatjuk: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2) bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb formája a népszavazás. Ezt tudhatjuk, valamint azt, hogy hárommillió-háromszázezer magyar választópolgár úgy döntött, eltörli a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Ungváry Rudolf beteg agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.
Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az őszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". "Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog." Ez a jó tanács ilyenkor. De azért nehéz. S ha az ember még Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást és Dési Jánost is megnézi, nos, akkor Karinthy Cini naplóját felüti ennél az 1967-ben írt résznél: "Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a Párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak." 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton.
Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.
magyarhirlap.hu
Bayer Zsolt: Még egyszer a medencéről
2008-03-26 06:23:13
Mottó: "Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista szempontból teszem. Ha egy nem zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár, akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon." (Tomi Lapid, Izrael volt miniszterelnök-helyettese a Magyar Nemzet március 1-jei számában)
Erre a mottóul választott idézetre majd még visszatérünk. Most először arról, ami lesz.
Hadjárat lesz. Már összeült a "kivégzőosztag", hogy eldöntse sorsomat. Lesz tiltakozás, aláírásgyűjtés, sok-sok cikk, lesz felszólítás, hogy főnököm rúgjon ki, a Fidesz és a barátaim és a családom határolódjon el tőlem - mert Európában olyat nem lehet írni, amit én írtam. Ez lesz. (Máris van!) Egyrészt azért, mert ez ilyenkor része a "kanonizált" cselekvéssornak (lásd a Semjén Zsolt barátom elleni hadjárat részleteit a "szakállas bácsi" után), másrészt ez most amúgy is jól jön, addig sem kell beszélni az államháztartás helyzetéről, a népszavazás eredményéről és következményeiről, az SZDSZ és az MSZP állapotáról és Gyurcsány jövőjéről. Mindebből persze az is következik, hogy a szigorú politikai logika és taktika alapján nyilván hibáztam, amiért éppen most írtam, amit írtam, hiszen taktikusabb lett volna hallgatni, és nem adni muníciót a mellébeszélésnek, a műbalhénak, vagyis a kormánypártok és értelmiségük legeslegutolsó fegyverének. Soha nem voltam jó taktikus. Sajnos. Ezért írtam meg. Ezért, és mert nem bírom elviselni, ha "lenyilasházmesterezik" a fél országot.
És nem először teszik. Emlékeznek még erre a mondatra: "a polgári köröknek lelki igénye van a fasizmusra".
Ezzel az egyetlen mondattal sok százezer magyar embert lefastisztáztak néhány évvel ezelőtt. (Köztük sok polgári körös zsidó honfitársunkat, persze…) És nem volt tiltakozás, aláírásgyűjtés - semmi sem volt "arról az oldalról". Ahogy a mostani lenyilasházmesterezésünk sem szúrt szemet senkinek. Elhangzott, és kész. A lenyilasozottak dörmögtek, a "másik oldal" valószínűleg egyetértően bólogatott.
És erre emlékeznek még? "Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!" Ezt Kornis Mihály írta az Élet és Irodalom hasábjain. Nagyon régen. Még nem volt Magyar Gárda, még semmi sem volt. És nem magyarázta meg soha, kicsoda a "benneteket" és kicsoda a "mi". Mert nem kellett megmagyaráznia. Mert nem gyűjtöttek aláírásokat, hogy magyarázza meg. 2003-ban amúgy ezt írtam a Magyar Nemzetben: "Mindent lehet. A társadalom immunrendszere elsorvadt, önbecsülése eltűnt. Eltűnt már akkor, amikor a rendszerváltás hajnalán eltűrtük Spiró György ezen mondatát: »Jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból megint…«; mikor eltűrtük Kornis Mihály ezen mondatát: »Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket«; mikor eltűrtük az Eörsi-klán összes megdöbbentő gyalázkodását." És egy jottányit sem változott a véleményem azóta. Talán csak annyi történt, hogy ismét levettem Illyést a polcról: "Eltölthettél tíz évet, vagy akár egy életet azzal, hogy a magyarságot, akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad, sértegetted, átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a zsidóság esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A láthatatlan tömeg, amelyről azt hitted, már szétfolyt az ország testében, egyszerre eleven egységbe ugrik s minden egyede úgy feszül feléd, mint a tüskésdisznó lándzsái." (Illyés Gyula írása Pap Károly Zsidó sebek és bűnök című könyvéről, Nyugat, 1935. 7. sz.)
Illyés Gyula szavai ezek a harmincas évekből. Ha ma írja le őket, aláírásokat gyűjtenének ellene. Mert ma már - és most érünk vissza a mottónkhoz! - Tomi Lapid nyíltan kimondja a lényeget: ha nem zsidóként bírálsz zsidót, antiszemita vagy, még akkor is, ha igazad van. Ez pedig a véglegesen torz formát öltött zsidó-magyar viszony egyik tragédiája. Még egyszer mondom: ha nem lehet nyílt és értelmes párbeszédet folytatni erről a viszonyról, az tragédia. Ha mindezt azzal söpörjük a szőnyeg alá, hogy "nincs is ilyen viszony, hiszen zsidók nincsenek is" - az is tragédia. Mindannyiunk tragédiája. Amúgy pedig, akinek van hozzá kedve és ideje, járjon utána, vajon az általam idézett Karinthy Ferenc igazat írt-e 1967-ben, amikor a "pesti zsidó újságírók" elvakult Izrael-ellenességéről értekezett. Érdekes olvasmány lesz, és egyben tanulságos is. Nekem se időm, se energiám. Emlékeim viszont vannak. Kicsit későbbről, de vannak. Mert ez az Izrael-ellenesség a hetvenes években sem változott. És különösen izgalmas ennek fényében olvasgatni ugyanezen szerzők mai megnyilvánulásait például Izraelről és az arabokról. Vagy elolvasni azt, hogy aki ma Izraelt bírálja, az bizony antiszemita - pedig nagy irodalma van ám ennek is!
Végezetül még két megjegyzés. Először: kíváncsian várom, vajon elő mer-e állni az az ember, aki nekem annak idején a Lukács uszodában történteket elmesélte? Már csak a fene nagy becsület és európaiság nevében… Elő mer-e állni, vagy csak aláírja majd az ellenem megfogalmazott tiltakozást? Ez a kérdés jelenleg csak kettőnknek érdekes, hiszen csak mi ketten tudjuk, ki is ő. De a hallgatása (is) és az esetleges nyílt vállalása (is) nagyon tanulságos lesz.
Másodszor: az ellenem most elinduló hadjárat logikája alapján bizony kezdeményezni kell Karinthy Ferenc, Illyés Gyula, Herczeg Ferenc, Németh László vagy például Tzvetan Todorov betiltását is. És még százakét. Akik szólni merészeltek erről az eltorzult viszonyról. Tényleg, adok egy házi feladatot: olvassák el Tzvetan Todorov Az új moralizmus című tanulmányát (Lettre, 1999, tél). Abban benne van, hogyan és miért kezdődnek az ilyesféle hadjáratok. Az is tanulságos lesz ám! Amúgy pedig: jó gyűlölködést…
magyarhirlap.hu
Bayer Zsolt NEM antiszemita, Széles Gábor, Magyar Hírlap, A medence és környéke, Még egyszer a medencéről, 168 óra 168 tóra reakció blog reakciós blog zsidó,
UPDATE a témához :
Olvasó: Bayer zsidó lapokban mocskolta a magyarságot évekig
2008-03-30. 00:18
Tisztelt Szerkesztőség! Tudom azt, hogy nem ildomos és taktikus támadni azt, aki a balliberálisok célpontja. De én más irányból bírálom Bayert, mint a ballibsik. És nem is abból a filoszemita nyalás irányából, amit a hányadék Stoffán György terjeszt a világhálón. Nem és nem. Ugyanis Bayert én most jobboldalról, és a saját fegyverével bírálom.
Arról a Bayer Zsoltról beszélek, aki a jobboldalt szélsőségesnek, antiszemitának, idegengyűlölőnek hordta le a Kurírban, a Magyar Narancsban, a 168 Órában és az összes többi tóra-bórában.
Arról a Bayer Zsoltról, aki soha nem vállalt szolidaritást azokkal, akiket a libsik rúgtak-vágtak. Csak a pénz érdekelte. Mindez még hagyján.
Az viszont nem, hogy Bayer úr is csak vízről pofázik és a bort vedelő Zsidesz ellenkező cselekedeteiről hallgat, akár a munkásmozgalmi temetőben Kádár üres kriptája.
Mert hát ki választja újra és újra a szupercionista Vince Mátyást az MTI elnökévé?
Kinek a segítségével került a Magyar Rádió elnöki székébe a hidegcionista Such György, akinek még a Kossuth név is fájt?
Ki rakja ki március 15-e „arcának” a gyerekeit a Lauder Javne cionképzőbe járató Deutsch Tamást?
Olyan Bayer zsidózása, mint Kövér kommunistázása. Minél nagyobbat kommunistázik Kövér, annál több kommunistát helyez hatalomba, mint legutóbb Bujtor Istvánt a veszprémi színház élére.
Bayer úr most sok embert beugratott. Csak jelezni szeretném, hogy nem mindenkit.
Végül pedig köszönöm a szerkesztőség áldozatos munkáját.
Hajrá, kuruc! Hajrá, kuruc!
Burján Tibor
Antiszemitizmus és a Bayer-ügy: zsidó belviszály
2008-03-30. 12:05
A Kuruc.info eddig nem nyilvánított véleményt a Bayer-írás kiváltotta zsidó belviszályról. Most sem igazán fogunk, de az alább olvasható, kiváló írás elé szintén bemásoljuk ezt a pár sort.
Nem írtunk tehát róla semmit, mert nincs ki mellé állni. A hőbörgő, aláírásgyűjtő zsidók orrából folyamatosan lóg a turha, a szintén jordán-pozitív, egész életét végighazudozó, tolvajprivatizálásban is otthonos Bayer pedig velük együtt hányta tele a medencét még a 90-es években, és sírta tele a Népszabadságot a jobboldal rasszizmusáról és idegengyűlöletéről.
A félművelt, 5-6, tucatszor elsütött állandó idézetét is általában másoktól lopó Bayer érdekes módon barát-komplexusban szenved. Kaftános Zsocának mindig van "barátja" a cikkeiben. Semjén, szegény György Attila, Deutsch-Für, Áder Janó, stb. A szépséghiba, hogy korábban barátja volt neki György Péter (könnyes ódasorozatot írt a MaNcsban a magyargyűlölő zsidóhoz) Hont András, Kornisféreg (az ő Mityuja) és a fél szadesz-mazsihisz. Illetve valójában most is az. Lásd, amikor elsiratta Schmidt Mária zsidóbűnöző, tolvajprivatizátor férjét, Ungár Klára testvérét.
Egyetlen szavát sem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha az éppen kivételesen igaz. Zsocika 2004. december 5-e előtt pár nappal(!) a Hírtvben, a cionista szimpátiáit nem egyszer megmutató Makovecczel közösen azt bizonygatta, hogy a népszavazás szekus provokáció (a provokátorozás, ügynöközés kedvenc műfaja a provokátorokkal, ügynökökkel, pártállami besúgókkal, MSZMP-káderekkel, zsidókkal, olajbűnözőkkel, elítélt sikkasztókkal és más hulladékokkal teli Zsidesznek és az érintett Bayernak). Majd pár hét múlva, talán januárban, az ő Kövér László nevű, volt MSZMP-káder barátjával Erdélybe ment, ahol azt ugatták, hogy nem is olyan fontos az az állampolgárság... És akkor még nem is tértünk ki részletesen Agyar Narancsos, Néphazugságos, 168 Tórás - itt fehér keresztények inkább csak a takarítószemélyzet soraiban találhatóak - munkásságára. De eljön annak is az ideje, mazsihiszboy Bayer.
Most viszont jöjjön Cser Ferenc kiváló írása:
Volt egy Irakból elmenekült kollégám, aki nekem szegezte a kérdést: „Ferenc, én sémi vagyok, hogyan lehetnék hát antiszemita? Pedig úgy utálom a zsidókat, mint a bűnömet!”
Nem térek itt ki arra, miért kellett elmenekülnie – még az amerikaiak inváziója előtt volt ez, bőven – csak a fogalom tisztázása végett idéztem őt. Ugyanis most a baloldali és liberális értelmiség ‘legkiválóbb’ és ‘legmértékadóbb’ képviselői közös levélben tiltakoztak Bayer Zsolt egy ki
jelentése miatt, amit idéznem kell:
„1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust...”.
Nos, ennek alapján kiáltják ki Bayert antiszemitának.
Nem akarok a mondat értelmébe belemászni, elemezni, hogy ez miért is jelentené, hogy Bayer magát antiszemitának tartja, mert nem jelenti azt. Több okból nem. Kezdjük mindjárt a legelemibbel – amelyet ezen a fórumon már kétszer is elemeztem – hogy mit is jelent az a szó, hogy antiszemita?
Semmiképp sem azt, hogy arra lehet rákenni, akire magukat mértékadónak vélő zsidó körök ezt ráfogják. Max Dimont itt már többször idézett könyvében (Dimont M.I.: Jews, God and History, (Revised and updated edition) Mentor Book., 1994, pp.: 321-322) külön fejezetben foglalkozott az antiszemitizmus kérdésével. Antiszemitizmus és a zsidóellenes erőszak különbsége Dimont szerint a következőkben adható meg:
Az antiszemitizmus illogikus, irracionális és tudatalatti erőkből ered. Előítélettel kezdődik, majd az előítéletet az érzés racionalizálása követi.
A zsidóellenes erőszak: logikus, racionális és tudatos tett.
Először jön a motiváció, és csak azután következik az esetleges bosszú cselekedete.
Az antiszemitizmus a zsidóság, mint ‘faj’ ellen irányul és semmit sem tud a zsidó egyedről.
A zsidóellenes erőszak a zsidó egyed ellen irányul, még akkor is, ha esetleg tömegeket érint.
Az antiszemitizmus szándékosan választja ki a zsidót, jóllehet más is bűnös lehet.
Zsidóellenes erőszak azonban azt az egyedet választja ki, aki előidézte, megindokolta a támadást.
Az antiszemitizmus nem keres megoldást, nem ad megbocsátást, és nem kínál alternatívát a zsidóléttel szemben.
A zsidóellenes erőszak megelégszik azzal, ha a zsidó, pl. áttér a támadó vallására.
Mielőtt a tájékozatlan filoszemiták Dimontra rásütnék a bélyeget, hogy félre akarná vezetni az olvasót – meg én is ezt akarnám – sürgősen megjegyzem: Max Dimont zsidó rabbi volt és a zsidóság szemüvegén keresztül írta meg a könyvét!
Dimont tehát megkülönbözteti az antiszemitizmust a zsidóellenességtől és ebben a viszonyban mutatja be a fogalmat.
Megfogalmazása szerint az antiszemitizmus előítéletes zsidó gyűlölet, amely irracionális és a zsidóság egésze ellen irányuló gyűlölet. Példával magyarázza, hogy Voltaire pl. utálta a zsidókat, de nem volt antiszemita. Ugyancsak példa, hogy ugyan a rómaiak több százezer zsidót megöltek az időszámítás kezdetén, de ez nem a zsidóságnak szólt, hanem a lázadóknak.
Nos, hol van Bayer szövegében az előítéletesség?
Tény – és ez ellen elég nehéz tiltakozni, bár tudom, a Bayert elítélő személyek teli szájjal üvöltve fognak –, hogy a mértékadó magyarországi zsidó körök – magukat értelmiségnek nevezik – gyűlölik a magyarságot, amint ez pl. Regős Péter állítólag moszados leveleiből ki is tűnt.
Gyűlölik, mert ugyan le lett győzve, de nem hajlandó behódolni nekik.
Előítéletes magyargyűlölet – és ez tombol is a zsidók által működtetett médiában, mint pl. az itt hallható dalban is. Tény, hogy a kádári időkben a ma magukat zsidónak nyilvánító újságírók Izraelt támadták, ostorozták és ítélték el. Hogy zsidók-e valóban vagy sem, azt sohasem vizsgáltam, de nem is érdekel.
A gengszterváltás előtt több zsidó barátom is volt, akikkel együtt túráztunk, bridzseltünk, jóban-rosszban együtt voltunk. Akkor sem érdekelt, hogy zsidók ők, vagy sem, magukat mutatták így be. Aztán megírtam a Gyökerek c. könyvet, amelyben a magyarság eredetével, kultúrájával, nyelvével foglalkozom. Egyik hajdanvolt zsidó ‘barátom’ erre kijelentette: „Ez egy antiszemita könyv! A magyarság kultúrájáról írsz benne, de nem írod meg, hogy ezt a zsidóság teremtette meg!” Csak néztem.
Zsidóság?
Az a zsidóság, amelyiknek Magyarországon a török idők előtt szinte nyoma sem volt?
Holott a könyvem a honfoglalás koránál gyakorlatilag véget ér és az akkori magyar műveltséget felismerve mutatom be, hogy az még a XIX. század elején is élt? Hogyan teremthette volna azt a zsidóság, amikor még itt sem volt, amikor a hatása még a németeknél is kisebb lehetett?
Antiszemita könyv, mert meg sem említi a zsidóságot?
Ahogy a mai antiszemita bélyeg kiosztását nyomon követem, bizony már az is antiszemitizmusnak számít, ha valaki a zsidóságról hallgat. Ephraim Kishon szerint ugyanis a zsidók iránti közömbösség is már antiszemitizmus.
No, hát ezen a szemüvegen át kell Bayer elitéltetését szemlélni. A magyarság nem ismeri el a zsidó fennhatóságot, magasabbrendűséget – mert a kultúrája, nyelve mellérendelő és nem ismer el maga fölött senki emberfiát. De magát sem helyezi mások fölé. Az állítólagos antiszemitizmusának ez az alapja, ez a lényege: nem ismeri el a zsidó hódoltatást és nem aszerint él, ítél, ahogy a hódító ezt tőle megkívánja.
Mert amikor valaki a nyakamba telepszik, megcsattintja ostorát és kiadja a parancsot, hogy én most őt, az isteni kiválasztottat vigyem fel a hegytetőre, mert ott akar körülnézni, és én, a rohadt antiszemita, ahelyett, hogy kussolva, nótaszóval felvinném, úgy dobom le a nyakamról, hogy nyekken, akkor az isteni kiválasztott ellensége vagyok. Akire jogos az antiszemita bélyeg és jogos az a büntetés, amely minden antiszemitának kijár, ahogy az szerintük pl. Szálasi Ferencnek is kijárt.
Innen az a gyűlölet, amire Bayer hivatkozik. Mert ez a gyűlölet viszont él, izzik, jóllehet, a magyarságban egyáltalán nem él előítéletes zsidógyűlölet. Ugyanakkor egyre bővülő tapasztalatokra alapult zsidóellenesség azért már van. De azt a tapasztalat támogatja, és éppen az lenne az előítélet, ha arról megfeledkeznénk, és a zsidóságra úgy tekintenénk, mint az isteni megváltókra. Pedig az alaptörvényükből, vallásukból nem ez következik. Hogyan is szól Mózes erre vonatkozó törvénye? Idézzük a Tórah-t:
5Móz6:10-12
És a mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy ad néked nagy szép városokat, a melyeket nem te építettél; És minden jóval megtelt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
5Móz11:23-24
Akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától Libánonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvízétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.
5Móz 7:5-8
Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül a föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a mellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombéli Faraó király kezéből.
Köszönjük szépen, de ebből nem kérünk. Köszönjük, de ezt a törvényt nem kívánjuk elfogadni, ezt a törvényt soha nem ismerhetjük el. A nyakunkba kapaszkodót levetjük, még akkor is, ha antiszemitizmust visít.
Visítson.
Az antiszemita szó kiürült, tartalma ma már nulla, a visítókra pedig tapasztalat szerint sem az igazság kimondása a jellemző.
Nem vagyok antiszemita – ezt belsőleg is tudom – de a nyakamba akasztott igát és a hazug rágalmat, amivel illetnek, a bűnösség kinyilvánítását el nem fogadhatom, és nem vagyok hajlandó a jövőben sem elfogadni. Leantiszemitázott népem sem, ebben biztos vagyok. Bayer Zsolt is ezért kiáltott fel.
Az igazság feltárását a továbbiakban is folytatnunk kell, még ha ezt a címkét ránk is akasztják érte és a címke miatt akasztófáért kiáltanak. Még akkor is, ha az a közmondás érvényesül: „Szólj igazat! Beverik a fejed!” – ahogy ezt most Bayer Zsolt is megtapasztalhatta.
Cser Ferenc
(Forrás: nemenyi.net)
Olvasó: Fellázadtak a Moszad-ügynökök! Tegyünk lakatot a szájukra!
2008-03-29. 08:55
A Kuruc.info eddig nem nyilvánított véleményt a Bayer-írás kiváltotta zsidó belviszályról. Most sem igazán fogunk, de az alább olvasható, érdekes olvasói levél elé mégiscsak kell pár sort írni az "ügyről".
Nem írtunk tehát róla semmit, mert nincs ki mellé állni. A hőbörgő, aláírásgyűjtő zsidók orrából folyamatosan lóg a turha, a szintén jordán-pozitív Bayer pedig velük együtt hányta tele a medencét még a 90-es években, és sírta tele a Népszabadságot a jobboldal rasszizmusáról és idegengyűlöletéről.
Bayer érdekes módon barát-komplexusban szenved. Neki, Bayernak mindig mindenki a "barátja" a cikkeiben. Semjén, szegény György Attila, Deutsch-Für, Áder Janó, stb. A szépséghiba, hogy korábban barátja volt neki György Péter, Hont András, Kornisféreg (az ő Mityuja) és a fél szadesz-mazsihisz. Illetve valójában most is az.
Egyetlen szavát sem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha az éppen kivételesen igaz. Zsoca például 2004. december 5-e előtt pár nappal a Hírtvben azt bizonygatta, hogy a népszavazás szekus provokáció. Majd pár hét múlva, talán januárban, az ő Kövér nevű barátjával Erdélybe ment, ahol azt ugatták, hogy talán nem is olyan fontos az az állampolgárság. És akkor még nem is tértünk ki nagyon Magyar Narancsos, Népszabadságos, 168 Tórás munkásságára...
Most viszont jöjjön az olvasói levél:
Tisztelt Szerkesztőség! Nem tisztem megvédeni Bayer Zsoltot, a neki nyílt levelet címző honfitársunkkal egyetértve ugyanolyan hazaáruló tolvajnak tartom, mint Orbán Viktort, Dávid Ibolyát, Gyurcsány Ferencet és Kóka Jánost. „A medence körüli" írása viszont fején találta a szöget. A szög nem görbült meg, Kun Béla utódainak velejéig hatolt. Fel is lázadt több mint száz, magát magyar értelmiségnek valló, valójában nemzetáruló Moszad-ügynök.
Azok lázadtak föl, akik rendszeresen a medencébe, a szobánkba, a levesünkbe fújják a taknyukat. Azok, akik helytartóikkal együtt, azok ölebeiként leigáztak, és nyomás alatt tartanak bennünket folyamatosan, évtizedek óta, pénzügyileg, ideológiailag, sőt pár éve már fegyveresen is az 50-60 ezer In-Kal Securitys fegyverben tartásával, tel-avivi kézi irányítással, csak a jelre várva, hogy mikor kell belénk lőni, mikor kell a magyarság vérét ontani.
Az aláírók között sok a nő, ami nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hiszen a Moszad imádja a ringyókat, sőt az Ószövetségben is találunk példát a vérivó zsidó bestiákra. Ki kell nyomtatni ezt a listát, és az ágyunk fölé szegezni, hogy minden nap lássuk: ki a magyar nép ellensége. Nagybetűkkel rá kell vezetni e listára szegfűs Ibolyka nevét is, aki Lantos kitartottjaként rögtön antiszemitizmust ordított a Bayer-cikk megjelenése után. Arról a kalapos hazaáruló szörnyella nem ír, hogy mennyit lopott, és az MDF hogyan árulta el a magyar nemzetet, miként züllött a zsidó kommunisták csicskásává, Schmuck Andor valamint a gnóm bóher Leisztinger olcsó játékszerévé. El kell olvasnia minden magyarnak Dövényi Nagy Lajos Tarnopolból indult el..., betiltott és indexen lévő könyvét, amit azért nem tudott befejezni, mert a börtönben a bolsevik-zsidó pribékek agyonverték a művéért. (Hamarosan megrendelhető lesz portálunkon is! - a szerk.)
Alapvetően nem értem, mi váltotta ki a nagy hörgést, hiszen Bayer a színtiszta igazat írta le. Az idézete is pontos. Már tényleg ott tartunk, hogy a gyalázatosakat, a bennünket kicsontozókat, a mi zsírunkon és vérünkön élősködőket kritizálni sem lehet? Ők mindent megtehetnek, ők bátran átgázolhatnak rajtunk, mint a cionista katonai bulldózer azon az amerikai zsidó lányon, aki a palesztinok kiirtása ellen protestált? Ezek büntetlenül megnyomoríthatnak bennünket, és ehhez elvárják, hogy még jópofát is vágjunk?
Azért is kell a lista, mert alkalmas időben tudnunk kell, hogy kiknek kell elkapni a nyakát, kikkel kell megnyitni Recsket vagy megtölteni a Csillagbörtönt. Néhány nevet persze hiányolok az aláíró keretlegények közül. Hol van Dr. Sólyom László? Hol van a Likud-testvér Orbán Viktor? Hol az ávós csemete Pető Iván, hol a génmanipulált Horn Gábor, hol a homo buzericus Orosz Jozefina, vagy a pápagyilkos Dobrev-klán Klárikája, hogy a szocionista nomenklatúra köztörvényes politikus bűnözőiről ne is beszéljünk...?
A birka magyar nem veszi észre, hogy minél nagyobb a megszállók elleni tiltakozás, annál radikálisabb módszert alkalmaznak a vérbefojtásunkra, mert megtehetik. Mert kezükben a kormány, kezükben a törvényhozás és a közigazgatás, pórázukon a rendőrség, a félzsidó honvédelmi miniszterrel karöltve. Mindezek ellenőrzésére ráépítették az In-Kalt, amely valójában a felfegyverzett, mini megszálló izraeli kommandó Magyarországon.
Ébredj fel, magyar, mert a judeonácik kíméletlenül eltaposnak! Megtették ezt másokkal 1948-ban amikor a nagyhatalmak segítségével fegyveresen rabolták el a palesztinoktól azok hazáját, és megteszik ma is, vagy pár év múlva, ha a Vörös-tenger mellett tarthatatlanná válik a helyzetük. Ébredj és radikalizálódj, mert ezek megnyomorítanak! Ébredj, mert rövidesen a palesztinok sorsára jutsz! Ébredj, amíg ébredhetsz!
Veresegyházi Géza
Olvasó: Antiszemita vagyok. Na és?
2008-03-30. 12:20
Kedves Kurucok! Ismét feléledt a soha véget nem érő vita arról, hogy ki az antiszemita és ki nem az ("nem vagyok antiszemita, mert..."). Biztos hogy vita tárgya lesz az is, hogy a bizonyos mondat most vajon beletartozik-e a zsidózás "egzakt" fogalmába vagy nem. Törvényszerűen jön a szóelemzés, ill. a jelentésmagyarázat is, hogy a szemita népek közzé az arabok is beletartoznak, és ügyeljünk arra, hogy pontosabban fogalmazzunk, meg hogy nem minden zsidó árt a magyarságnak, csak egy szűk réteg, lásd a "nekem vannak zsidó barátaim..." kezdetű mondatokat.
Mikor vesszük már észre, hogy ez egy intellektuális csapda, amit nekünk találtak ki? Pont ez a lényege, hogy magyarázkodjunk... Egy olyan kétségbeejtő helyzetben, amikor ennek a kisebbségnek harsány elitje a magyarság totális megsemmisülése felé viszi az országot! És mi mentegetőzünk, mi próbáljuk tisztázni magunkat ez alól az örök stigma alól. Olyasmi, mikor tele van a ház rablókkal, és a haramiavezér rendre int, hogy szebben beszéljek vele, mert neki érzékeny lelke van. Amíg ezen nem lépünk túl, addig úgymond, mindig az ő játékszabályai szerint játszunk. Akármikor felállítják ezt a kelepcét, mi mindig belesétálunk.
Szerintem az lesz a fordulat, amikor kiáll egy vezető egyéniség a nemzeti oldalon, és azt mondja: "Igen, kérem, én antiszemita vagyok, na és akkor mi van? Értelmezzék úgy, ahogy akarják. Van még kérdés?" Ez után okafogyottá válna minden olyan politológusi fejtegetés, hogy az illető antiszemita-e vagy sem, hisz ő maga beismerte. Azon túl, hogy ez a nyílt és egyenes kiállás egy komoly erkölcsi tőkét teremtene a hazafiak körében, meg vagyok győződve, hogy ezen eset után az illető minden mondatát kihegyezett fülekkel hallgatnák, de hiába, mert az illető ezután kizárólag a magyarság felemeléséről beszélne, és nem az általuk hallani akart zsidóüldözésről.
Hőbörgés lenne, természetesen, dehát enélkül is van. Az egyetlen különbség az lenne, hogy ki lehetne törni abból a szellemi karanténból, ahová zártak minket, és végre olyan témák is napirendre kerülhetnének, amelyek az örök antiszemita-nem antiszemita vita miatt árnyékban vannak, mint pl., hogy kiknek is fizetjük egész pontosan az államadósságot.
Adjon az Isten szebb jövőt!
Fehér Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
168 óra 168 tóra reakció blog reakciós blog zsidó,
A medence és környéke,
Bayer Zsolt NEM antiszemita,
Magyar Hírlap,
Még egyszer a medencéről,
Széles Gábor
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
168 óra 168 tóra reakció blog reakciós blog zsidó,
A medence és környéke,
Bayer Zsolt NEM antiszemita,
Magyar Hírlap,
Még egyszer a medencéről,
Széles Gábor
2008. március 26., szerda
CB
Bíber József: A cigánybűnözés és a magyar parlament
Rettegésben tartott vidéki százezrek, levágott lábú, kinyomott szemű, halála előtt megerőszakolt néni, templomban megbecstelenített idős asszony, megvert polgármester-feleség, a gyermekei szeme láttára meglincselt, majd kis híján lefejezett tanárember, fizikailag bántalmazott négyhónapos terhes tanárnő, vascsővel megregulázott, azóta pszichiátrián ápolt 69 éves tanár...
Melyik ázsiai, közép-amerikai, vagy fekete-afrikai országban történhet meg mindez?
Létezhet az, hogy ezek a fajta rendkívül brutális és megmagyarázhatatlan indíttatású bűncselekmények szinte kivétel nélkül egyazon etnikumhoz köthetőek?
És létezhet az, hogy ezt az etnikumot eddig még semmilyen módon nem "állította" meg senki?
Az adott állam parlamentje, kormánya, közjogi méltóságai, rendőrsége, polgárőrei, akárkijei?
És az is létezhet, hogy a jogkövető lakosság (ebbe beleértendő a bűncselekmények garmadájáért felelős kisebbség tisztességes, ám kicsiny hányada is) még nem kapott kaszára-kapára, és nem torolta meg a nap, mint nap elszenvedett rettegést, kirablást, kifosztást, megveretést, megaláztatást?
Hol van ez az ország?
Melyik ez az ország?
Birkák lakják?
Barmok vezetik?
Hogy melyik ez az ország...hááát, ... Magyarország.
Tudják: Közép-Európa, Európai Unió, a kereszténység egykori utolsó védőbástyája meg miegymás, amúgy a lakói nem birkák, csak nagyon szelídek.
A vezetői pedig... nem, nem barmok.
Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, aztán van a parlamentben 4-5 párt (a KDNP-t most hová soroljam?), van egy köztársasági elnökünk is (ő arról nevezetes, hogy a hivatalában fogadott egy első fokon 3 év 6 hónapra elítélt cigányt, Dancs Mihályt, valamint annak jó pajtását, a 11 milliós sikkasztás gyanújával rendőrségi eljárás alatt álló Kolompár Orbánt), meg van egy Dávid Ibolyánk, aki a minap kijelentette, hogy nincs cigánybűnözés.
Nos, ha valami nem tetszik, náluk tessenek reklamálni.
Ők meg tudnák akadályozni a cigányterrort egyetlen tollvonással.
Felvetődik a kérdés, ha ez így van, miért nem teszik?
Ha azt írnám, hogy nem érdekük, akkor perek tucatjai zúdulnak rám, amelyeket a magyar "igazságszolgáltatást" ismerve jó eséllyel el is veszítenék.
Így tehát csak kérdezek: mi az akadálya a határozott fellépésnek, Tisztelt Politikai Elit?
Csak nem az az ábra, hogy amíg a lakosság a cigánybűnözéssel foglalkozik, addig a cionisták (a "Tizedes meg a többiek" oroszaihoz hasonlóan) már nem csak a kamrában vannak, hanem az ott találtak felzabálása után éppen a lakószobánkba tartanak?
Hogy így a pereszi elszólás (Izrael elnökének kijelentése, miszerint: "Felvásároljuk Magyarországot" - a szerk.) gyakorlati megvalósítása még a szokásosnál is könnyebben, zökkenőmentesebben fog megtörténni?
Szép elmélet, nemdebár?
És ugye nem igaz?
Mint ahogyan azt sem, hogy médiahír lehet az, ha egy 11 éves cigánylány összefirkálja mindenféle baromsággal a szomszéd putri falát, arról pedig a kutya nem ír, hogy nemrég Észak-Magyarországon, hivatásának gyakorlása közben vertek halálra egy doktornőt a cigányok.
A temetése 2007. novemberében volt.
Bíber József,
a Jobbik alelnöke
Rettegésben tartott vidéki százezrek, levágott lábú, kinyomott szemű, halála előtt megerőszakolt néni, templomban megbecstelenített idős asszony, megvert polgármester-feleség, a gyermekei szeme láttára meglincselt, majd kis híján lefejezett tanárember, fizikailag bántalmazott négyhónapos terhes tanárnő, vascsővel megregulázott, azóta pszichiátrián ápolt 69 éves tanár...
Melyik ázsiai, közép-amerikai, vagy fekete-afrikai országban történhet meg mindez?
Létezhet az, hogy ezek a fajta rendkívül brutális és megmagyarázhatatlan indíttatású bűncselekmények szinte kivétel nélkül egyazon etnikumhoz köthetőek?
És létezhet az, hogy ezt az etnikumot eddig még semmilyen módon nem "állította" meg senki?
Az adott állam parlamentje, kormánya, közjogi méltóságai, rendőrsége, polgárőrei, akárkijei?
És az is létezhet, hogy a jogkövető lakosság (ebbe beleértendő a bűncselekmények garmadájáért felelős kisebbség tisztességes, ám kicsiny hányada is) még nem kapott kaszára-kapára, és nem torolta meg a nap, mint nap elszenvedett rettegést, kirablást, kifosztást, megveretést, megaláztatást?
Hol van ez az ország?
Melyik ez az ország?
Birkák lakják?
Barmok vezetik?
Hogy melyik ez az ország...hááát, ... Magyarország.
Tudják: Közép-Európa, Európai Unió, a kereszténység egykori utolsó védőbástyája meg miegymás, amúgy a lakói nem birkák, csak nagyon szelídek.
A vezetői pedig... nem, nem barmok.
Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, aztán van a parlamentben 4-5 párt (a KDNP-t most hová soroljam?), van egy köztársasági elnökünk is (ő arról nevezetes, hogy a hivatalában fogadott egy első fokon 3 év 6 hónapra elítélt cigányt, Dancs Mihályt, valamint annak jó pajtását, a 11 milliós sikkasztás gyanújával rendőrségi eljárás alatt álló Kolompár Orbánt), meg van egy Dávid Ibolyánk, aki a minap kijelentette, hogy nincs cigánybűnözés.
Nos, ha valami nem tetszik, náluk tessenek reklamálni.
Ők meg tudnák akadályozni a cigányterrort egyetlen tollvonással.
Felvetődik a kérdés, ha ez így van, miért nem teszik?
Ha azt írnám, hogy nem érdekük, akkor perek tucatjai zúdulnak rám, amelyeket a magyar "igazságszolgáltatást" ismerve jó eséllyel el is veszítenék.
Így tehát csak kérdezek: mi az akadálya a határozott fellépésnek, Tisztelt Politikai Elit?
Csak nem az az ábra, hogy amíg a lakosság a cigánybűnözéssel foglalkozik, addig a cionisták (a "Tizedes meg a többiek" oroszaihoz hasonlóan) már nem csak a kamrában vannak, hanem az ott találtak felzabálása után éppen a lakószobánkba tartanak?
Hogy így a pereszi elszólás (Izrael elnökének kijelentése, miszerint: "Felvásároljuk Magyarországot" - a szerk.) gyakorlati megvalósítása még a szokásosnál is könnyebben, zökkenőmentesebben fog megtörténni?
Szép elmélet, nemdebár?
És ugye nem igaz?
Mint ahogyan azt sem, hogy médiahír lehet az, ha egy 11 éves cigánylány összefirkálja mindenféle baromsággal a szomszéd putri falát, arról pedig a kutya nem ír, hogy nemrég Észak-Magyarországon, hivatásának gyakorlása közben vertek halálra egy doktornőt a cigányok.
A temetése 2007. novemberében volt.
Bíber József,
a Jobbik alelnöke
2008. március 25., kedd
Tanárverések és a cigánybűnözés
Cionista és zsideszes értelmiségiek hazug levele: úgy tesznek, mintha a magyarok is vernék tanáraikat
Ha már nem tagadható le, hát ránk is kenné taknyát a magyarellenes "elit". Zömmel szocionisták és egy-két Fidesz-közeli értelmiségi is aláírta az alábbi, tanárverések elleni kiáltványt. Csakhogy az, a héber rasszista kánonnak megfelelően vaskos hazugságra épül, és azt sugallja, mintha a magyar iskolások körében is általánossá vált volna a tanárverés. Ezzel szemben minden ismertté vált eset, és a cigányfertőzött térségekben tanító pedagógusok tapasztalati alapján is tudható: szinte száz százalékban kolompárék vernek vagy lincselnek tanárt (szüleikkel együtt, vagy talán tudna említeni olyan magyar népszokást, hogy a drága apuka és anyuka, nomeg a 40 fős rokonság tanárt ütni és fenyegetni jár a suliba?), magyar diáktársaikat, orvost, mentőst, tűzoltót. Csaknem azzal egyenértékű, mintha Szögi tanár úr lemészárlását is a többségi társadalomra kennék, vagy mindenkit tolvajlással vádolnának, amiért a "Gazsikák" és "Renátók" lopással, zsarolással, rablással és verekedéssel töltik napjaikat. Sajnálatos, hogy Bogár László is alárta ezt a rágalmazó, zsidórasszista és cigányfajvédő förmedvényt.
„A tanárverés 2008-ra majdhogynem szokványos lett” (Valójában: a tanárok cigányok általi terrorizálása lett szokványos - a szerk. )
Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, „Aranysárkány” című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott - írják (manipulálják) hétfői közleményükben tanárok, közgazdászok, filozófusok „vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásuk különbségeit félretéve”. A (hazug) kommünikét aláírta többek között Gazsó Ferenc, Bogár László, Tamás Gáspár Miklós és Kulin Ferenc (Végül is amit egy TGM aláír, az eleve bűzlik - a szerk.).
A pedagógus szakma erkölcsi és anyagi ellehetetlenítése, az ostobán értelmezett szabadságfelfogás vezetett ahhoz, hogy a katedra ma már veszélyes üzemmé vált, s a tanári hivatás lábbal tiprása nem számít kivételnek – írják. „Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, „Aranysárkány” című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott (Hazugság és ezerszer is hazugság: a cigányok általi verés lett mindennapos - a szerk.). Ez az, ami ellen - vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásunk különbségeit félretéve - a legkeményebben tiltakozunk! Védjük meg a pedagógusokat!” - olvasható a nyílt levélben.
Meglátásuk szerint a pedagógusokat nem a gyerekektől kell megvédeni (Ez véletlenül igaz: a bűnöző cigányoktól kell megvédeni - a szerk.). Úgy vélik: áldozatok a diákok is (Igen: a magyar diákok, akiket a túlkoros cigányretkek kirabolna, zsarolnak és bántalmaznak - a szerk.), ezt azok a pedagógusok tudják legjobban, akik mindezek ellenére még mindig komolyan veszik hivatásukat (Amelyik tanár komolyan veszi a hivatását, az a magyar tanulókkal egyetemben elhagyja a cigányfertőzőtt iskolákat - a szerk.). Leszögezik azonban: a gyerekek ütlegelése sem megengedhető (A gyerekeké nem, a túlkoros, mosdatlan, alacsony IQ-jú cigányretkek azonban csakis az erőből értenek - a szerk), de ahol a társadalom egészével valami nagy baj van (Vaskos hazugság: a cigánymentes iskolákban 20 évente sincs tanárlincselés - a szerk.), csak ott játszódhatnak le tanárverési jelenetek.
A levél szerzői úgy követelik: a mindenkori kormányzat biztosítsa a pedagógusi hivatás korszerű anyagi és erkölcsi feltételeit. „Amilyen a mai magyar iskola, olyan lesz a magyarság holnapja, s az oktatásba fektetett beruházásnál értékesebb tőke nem létezik! Nincs egészséges, életképes társadalom a tudás újratermelését, a szocializáció korszerű mintáit biztosító, megbecsült pedagógusok nélkül. Gyermekeink és a haza jövője a tét.”
A közlemény zárszavában a szerzők „össznemzeti egyetértésen alapuló kormányzást” követelnek az oktatásügyben és „elégtételt a megalázott pedagógusoknak”. Az iskolai cigánybűnözésről, arról, hogy az iskolai erőszak óriási arányban az élősködő cigánysághoz köthető, hallgat az értelmiségi banda. Amely jelentős részében maga is felelős a magyarellenes terrorért, hiszen kormányuk és médiájuk arra kényszeríti az iskolákat, hogy a bűnöző cigányokat befogadják és kirúghatatlanná tegyék.
A piszkos és sunyi közlemény aláírói: Antal Lívia Zsuzsanna újságíró, Antalóczy Attila tanár, Baranyai Judit vezető óvónő, Barna György építőmérnök, Bogár László közgazdász, közíró, Bogár Lászlóné, Czöndör Gyula nyugdíjas tanár, Déri Viktor vállalkozó, Dombovári Sándor erdőmérnök, Egedy Gergely főiskolai tanár, Elter István nyelvész, Fábián László pedagógus, Farkas Attila Márton kultúrantropológus, főiskolai tanár, Fehérné Kajtár Hajnalka német-matematika tanár, Fehér Mihály gépj.szakoktató, Földvári István nyugdíjas, Galló Béla politológus, Gazsó Ferenc,szociológus, egyetemi tanár, Gráner Gyuláné pedagógus, Hajdú János újságíró, ny. nagykövet, Hajdú Miklós főiskolai tanár, Baja, Harsányi Iván egyetemi tanár, Hrabák András pedagógus, dr. Jánosi Márton gépészmérnök, Krómer István politikai elemző, Kulin Ferenc dékán, Károli Gáspár Református Egyetem, Nagy Annamária középiskolai tanár, Nagy Sándor ny. iskolaigazgató, Noé Krisztina gyógypedagógus, Sipos János filozófus, a Kézfogás főszerkesztője, Reményi László mentőtiszt, Rózsa András közíró, dr. Sipos József egyetemi docens, Szeged, Szőllősi Istvánné tanító, a Pedagógusok Szakszervezetének volt főtitkára, Tamás Gáspár Miklós filozófus, tanár, Tóth Gábor médiaművész, Vajnai Attila villamosmérnök, Wéber Attila szociológus
kuruc.info
Ha már nem tagadható le, hát ránk is kenné taknyát a magyarellenes "elit". Zömmel szocionisták és egy-két Fidesz-közeli értelmiségi is aláírta az alábbi, tanárverések elleni kiáltványt. Csakhogy az, a héber rasszista kánonnak megfelelően vaskos hazugságra épül, és azt sugallja, mintha a magyar iskolások körében is általánossá vált volna a tanárverés. Ezzel szemben minden ismertté vált eset, és a cigányfertőzött térségekben tanító pedagógusok tapasztalati alapján is tudható: szinte száz százalékban kolompárék vernek vagy lincselnek tanárt (szüleikkel együtt, vagy talán tudna említeni olyan magyar népszokást, hogy a drága apuka és anyuka, nomeg a 40 fős rokonság tanárt ütni és fenyegetni jár a suliba?), magyar diáktársaikat, orvost, mentőst, tűzoltót. Csaknem azzal egyenértékű, mintha Szögi tanár úr lemészárlását is a többségi társadalomra kennék, vagy mindenkit tolvajlással vádolnának, amiért a "Gazsikák" és "Renátók" lopással, zsarolással, rablással és verekedéssel töltik napjaikat. Sajnálatos, hogy Bogár László is alárta ezt a rágalmazó, zsidórasszista és cigányfajvédő förmedvényt.
„A tanárverés 2008-ra majdhogynem szokványos lett” (Valójában: a tanárok cigányok általi terrorizálása lett szokványos - a szerk. )
Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, „Aranysárkány” című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott - írják (manipulálják) hétfői közleményükben tanárok, közgazdászok, filozófusok „vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásuk különbségeit félretéve”. A (hazug) kommünikét aláírta többek között Gazsó Ferenc, Bogár László, Tamás Gáspár Miklós és Kulin Ferenc (Végül is amit egy TGM aláír, az eleve bűzlik - a szerk.).
A pedagógus szakma erkölcsi és anyagi ellehetetlenítése, az ostobán értelmezett szabadságfelfogás vezetett ahhoz, hogy a katedra ma már veszélyes üzemmé vált, s a tanári hivatás lábbal tiprása nem számít kivételnek – írják. „Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, „Aranysárkány” című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott (Hazugság és ezerszer is hazugság: a cigányok általi verés lett mindennapos - a szerk.). Ez az, ami ellen - vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásunk különbségeit félretéve - a legkeményebben tiltakozunk! Védjük meg a pedagógusokat!” - olvasható a nyílt levélben.
Meglátásuk szerint a pedagógusokat nem a gyerekektől kell megvédeni (Ez véletlenül igaz: a bűnöző cigányoktól kell megvédeni - a szerk.). Úgy vélik: áldozatok a diákok is (Igen: a magyar diákok, akiket a túlkoros cigányretkek kirabolna, zsarolnak és bántalmaznak - a szerk.), ezt azok a pedagógusok tudják legjobban, akik mindezek ellenére még mindig komolyan veszik hivatásukat (Amelyik tanár komolyan veszi a hivatását, az a magyar tanulókkal egyetemben elhagyja a cigányfertőzőtt iskolákat - a szerk.). Leszögezik azonban: a gyerekek ütlegelése sem megengedhető (A gyerekeké nem, a túlkoros, mosdatlan, alacsony IQ-jú cigányretkek azonban csakis az erőből értenek - a szerk), de ahol a társadalom egészével valami nagy baj van (Vaskos hazugság: a cigánymentes iskolákban 20 évente sincs tanárlincselés - a szerk.), csak ott játszódhatnak le tanárverési jelenetek.
A levél szerzői úgy követelik: a mindenkori kormányzat biztosítsa a pedagógusi hivatás korszerű anyagi és erkölcsi feltételeit. „Amilyen a mai magyar iskola, olyan lesz a magyarság holnapja, s az oktatásba fektetett beruházásnál értékesebb tőke nem létezik! Nincs egészséges, életképes társadalom a tudás újratermelését, a szocializáció korszerű mintáit biztosító, megbecsült pedagógusok nélkül. Gyermekeink és a haza jövője a tét.”
A közlemény zárszavában a szerzők „össznemzeti egyetértésen alapuló kormányzást” követelnek az oktatásügyben és „elégtételt a megalázott pedagógusoknak”. Az iskolai cigánybűnözésről, arról, hogy az iskolai erőszak óriási arányban az élősködő cigánysághoz köthető, hallgat az értelmiségi banda. Amely jelentős részében maga is felelős a magyarellenes terrorért, hiszen kormányuk és médiájuk arra kényszeríti az iskolákat, hogy a bűnöző cigányokat befogadják és kirúghatatlanná tegyék.
A piszkos és sunyi közlemény aláírói: Antal Lívia Zsuzsanna újságíró, Antalóczy Attila tanár, Baranyai Judit vezető óvónő, Barna György építőmérnök, Bogár László közgazdász, közíró, Bogár Lászlóné, Czöndör Gyula nyugdíjas tanár, Déri Viktor vállalkozó, Dombovári Sándor erdőmérnök, Egedy Gergely főiskolai tanár, Elter István nyelvész, Fábián László pedagógus, Farkas Attila Márton kultúrantropológus, főiskolai tanár, Fehérné Kajtár Hajnalka német-matematika tanár, Fehér Mihály gépj.szakoktató, Földvári István nyugdíjas, Galló Béla politológus, Gazsó Ferenc,szociológus, egyetemi tanár, Gráner Gyuláné pedagógus, Hajdú János újságíró, ny. nagykövet, Hajdú Miklós főiskolai tanár, Baja, Harsányi Iván egyetemi tanár, Hrabák András pedagógus, dr. Jánosi Márton gépészmérnök, Krómer István politikai elemző, Kulin Ferenc dékán, Károli Gáspár Református Egyetem, Nagy Annamária középiskolai tanár, Nagy Sándor ny. iskolaigazgató, Noé Krisztina gyógypedagógus, Sipos János filozófus, a Kézfogás főszerkesztője, Reményi László mentőtiszt, Rózsa András közíró, dr. Sipos József egyetemi docens, Szeged, Szőllősi Istvánné tanító, a Pedagógusok Szakszervezetének volt főtitkára, Tamás Gáspár Miklós filozófus, tanár, Tóth Gábor médiaművész, Vajnai Attila villamosmérnök, Wéber Attila szociológus
kuruc.info
2008. március 24., hétfő
Megérti az antiszemitizmust
Megérti az antiszemitizmust
Háborog az "értelmiség": Bayer zsidózott a Magyar Hírlapban (+ tiltakozók listája)
Nyílt levélben tiltakozott száz magyar értelmiségi, amiért Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban véleményük szerint azt írta, hogy "megérti az antiszemitizmust". A levélírók Széles Gábortól, a lap tulajdonosától azt akarják megtudni, hogy vállalhatónak tartja-e újságjában az "ilyen zsidóellenes publicisztikákat".
Széles Gáborhoz, mint a Magyar Hírlap tulajdonosához fordult kedden, nyílt levélben mintegy száz értelmiségi az újságban egy hete megjelent egyik publicisztika miatt, egyebek mellett arra várva választ a nagyvállalkozótól, hogy vállalhatónak tartja-e: olyan lapot finanszíroz, amelyben "egy vezető publicista nyíltan antiszemitának vallja magát".
Széles Gábor korábban egy interjúban azt hangoztatta, hogy korunk nagytőkéseinek erkölcsi kötelességük beruházni a sajtóba, és azt sem rejtette soha véka alá, hogy orgánumai arculatainak kialakításában érvényesíteni kívánja mércéjét - emlékeztetnek az aláírók, akik Bayer Zsolt egyik írása miatt fordulnak a nagyvállalkozóhoz.
Ebben az szerepel: "1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust.
Az aláírók arra várnak választ, felvállalja-e a lap munkatársi gárdája a kollegiális együttműködést Bayer Zsolttal, és elvárja-e ezt a tulajdonos tőlük, "vállalható gazdasági és erkölcsi tettnek tekinti-e Ön, akinek nemcsak érdekeltsége van a Magyar Hírlapnál, hanem (ellentétben sok más, a sajtó területén is beruházó vállalkozóval) tekintélyes közéleti személyiség is, hogy olyan lapot finanszíroz, amelyben - az országos napilapok közül elsőként - egy vezető publicista nyíltan antiszemitának vallja magát.
Érdeklődnek arról is, hogy "amennyiben Bayer Zsolt írásának közlése egybevág a Magyar Hírlap szerkesztési koncepciójával, körvonalazná-e Elnök úr a nyilvánosság előtt is, hogy milyen értelemben tekinti az ország érdekeit szolgáló erkölcsi kötelességének az antiszemitizmus szellemiségének publicisztikai rangra emelését, a közgondolkozásban és közbeszédben való legitimálását"
Megfogalmazásuk szerint Bayer Zsolt érvelésével a Magyar Hírlap egy fontos határt lépett át a magyarországi publicisztika 1945 utáni történetében: a magyar sajtó és közélet egyes képviselőiről ez idáig kritikusaik állapították meg, hogy antiszemiták, amit ők rendre visszautasítottak.
"Bayer Zsolt azonban most maga vállalja ezt fel, kifejezetten is azt hangoztatva, hogy zsidónak gondolt személyek egyesek vagy éppen többek által kifogásolhatónak tekintett megnyilatkozásai jogosan alapozzák meg az antiszemitizmus magatartását" - írják, hozzátéve, a publicista érvelése a klasszikus antiszemita argumentáció része, amellyel közéletileg is mérvadó orgánumok részéről csak az 1930-as és 1940-es évek szélsőjobboldali publicisztikájában találkozhattunk.
A Széles Gábornak szóló nyílt levelet az alábbi személyek írták eddig alá:
(1-2 kivétellel mind zsidók)
Andai György, újságíró
Agárdi Péter, irodalomtörténész
Ágoston Vilmos, irodalomkritikus
Bacsó Béla esztéta, egyetemi tanár
Balla Zsófia, költő
Bán Zsófia író, irodalomtörténész, egyetemi docens
Bánó Anna, fotográfus
Bárdos-Féltoronyi Miklós, a louvaini katolikus egyetem ny. tanára
Bárdos Judit, esztéta
Báthori Csaba, író
Benda Iván, fotóművész
Benedek István Gábor író, újságíró
Békés Pál, író
Békés Vera, tudományfilozófus, tudományos főmunkatárs
Bitó László, író, ny. egyetemi tanár
Bodansky György köz- és magáníró
Bodor Béla, irodalomtörténész
Bodor Pál, újságíró
B. Köves Hajnalka, szerkesztő
Csaplár Vilmos, író
Csákó Mihály, szociológus, egyetemi docens
Dósai Tamara, reklám-szakember
Dr. Donáth Ferenc, orvos
Erős Ferenc, pszichológus, egyetemi tanár
Fazekas Csaba, történész, egyetemi docens
Fáy Éva, könyvkiadó
Fehér Márta, tudományfilozófus, egyetemi tanár
Fekete György, mentálpedagógus
Fleck Zoltán, jogszociológus, egyetemi docens
Dr. Fóti Éva, könyvkiadó
Föld S. Péter, újságíró
Gaul Emil, pedagógus, egyetemi docens
Gábor György, filozófus, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens
Grüll Tibor, történész, főiskolai tanár
Gyáni Gábor, történész, egyetemi tanár
György Péter, esztéta
Hajdu István, műkritikus, főszerkesztő
Herczog Mária, szociológus, egyetemi docens
Horváth Ágnes, tanár, egyetemi docens
Iványi Gábor, theológus, főiskolai rektor
Jakab Attila, vallástörténész
Karády Viktor, szociológus, egyetemi tanár
Karsai László, történész
Kálmán László, nyelvész, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens
Kelemen Éva, egyetemi docens
Kelemen János, filozófus, egyetemi tanár
Kende Péter, az MTA külső tagja, Párizs
Dr. Kende Péter, újságíró
Kertész Erzsébet, szociálpolitikus
Kertész Péter, Pulitzer-emlékdíjas újságíró
Kéri László, politológus
Komoróczy Géza történész, professor emeritus
Kozák Gyula, szociológus
Körmendi Zsuzsa újságíró, szerkesztő
Krausz Tamás, történész, egyetemi tanár
Kricsfalvi Péter orvos, igazgató főorvos
Léderer Pál, újságíró
Ludassy Mária filozófus, egyetemi tanár
Lukács Péter oktatáskutató, főiskolai tanár
Majsai Tamás, theológus, egyetemi tanár
Marsovszky Magdolna, kultúra- és antiszemitizmuskutató (sic!)
Márton László regényíró, műfordító
Mártonffy Marcell irodalomtörténész, egyetemi docens
Molnár Gábor, pszichológus
Nagy Péter Tibor szociológus, egyetemi tanár
Neményi Mária, szociológus
Novák Attila, történész
Pap Ágnes szociológus, újságíró
Parti Nagy Lajos, író
Pálné Kutasi Éva ny. közgazdász
Perecz László filozófiatörténész, egyetemi docens
Petőcz András, író
Petschnig Mária Zita, közgazdász
Pünkösti Árpád szociográfus, újságíró
Radnóti Sándor esztéta, egyetemi tanár
Ripp Zoltán, történész
Rugási Gyula filozófus, egyetemi docens
Schein Gábor író, irodalomtörténész, egyetemi docens
Schwendtner Tibor filozófus, egyetemi docens
Szacsvay Pál, képzőművész
Szalai Erzsébet szociológus, egyetemi tanár
Szalatnay Katalin ny. külkereskedő
Szilágyi Ákos esztéta, egyetemi docens
Tamás Tibor, újságíró
Tatár György filozófus, egyetemi docens
Tillmann József tanár, egyetemi docens
Toronyi Zsuzsanna, levéltáros-múzeológus
Törzsök Erika, szociológus
Trencsényi László pedagógus, egyetemi docens
Ungvári Tamás, egyetemi tanár
Ungváry Krisztián, történész
Vadász János, társadalomkutató
Vajda Mihály filozófus, professor emeritus
Vas Gábor, könyvkiadó
Vári György, tanár
Vásárhelyi Mária szociológus, tudományos főmunkatárs
Vekerdy Tamás, pszichológus
Veres András, irodalomtörténész
Vörös Miklós szociológus, kulturális antropológus
Závada Pál, író
Zolnay János szociológus, kutató
Zvolenszky Zsófia filozófus, egyetemi tanársegéd
A levélírók egy emberként tiltakoznak az alábbi cikk ellen, és majdnem mindannyian zsidó származásúak. Mindig egyszerre mozdulnak, bármilyen ügyben. Döntse el mindenki maga, hogy ki-kit rekeszt ki. Felmerül a kérdés egyben, hogy az egy hete írott cikkre miért most reagál a "szakma"?
Háborog az "értelmiség": Bayer zsidózott a Magyar Hírlapban (+ tiltakozók listája)
Nyílt levélben tiltakozott száz magyar értelmiségi, amiért Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban véleményük szerint azt írta, hogy "megérti az antiszemitizmust". A levélírók Széles Gábortól, a lap tulajdonosától azt akarják megtudni, hogy vállalhatónak tartja-e újságjában az "ilyen zsidóellenes publicisztikákat".
Széles Gáborhoz, mint a Magyar Hírlap tulajdonosához fordult kedden, nyílt levélben mintegy száz értelmiségi az újságban egy hete megjelent egyik publicisztika miatt, egyebek mellett arra várva választ a nagyvállalkozótól, hogy vállalhatónak tartja-e: olyan lapot finanszíroz, amelyben "egy vezető publicista nyíltan antiszemitának vallja magát".
Széles Gábor korábban egy interjúban azt hangoztatta, hogy korunk nagytőkéseinek erkölcsi kötelességük beruházni a sajtóba, és azt sem rejtette soha véka alá, hogy orgánumai arculatainak kialakításában érvényesíteni kívánja mércéjét - emlékeztetnek az aláírók, akik Bayer Zsolt egyik írása miatt fordulnak a nagyvállalkozóhoz.
Ebben az szerepel: "1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust.
Az aláírók arra várnak választ, felvállalja-e a lap munkatársi gárdája a kollegiális együttműködést Bayer Zsolttal, és elvárja-e ezt a tulajdonos tőlük, "vállalható gazdasági és erkölcsi tettnek tekinti-e Ön, akinek nemcsak érdekeltsége van a Magyar Hírlapnál, hanem (ellentétben sok más, a sajtó területén is beruházó vállalkozóval) tekintélyes közéleti személyiség is, hogy olyan lapot finanszíroz, amelyben - az országos napilapok közül elsőként - egy vezető publicista nyíltan antiszemitának vallja magát.
Érdeklődnek arról is, hogy "amennyiben Bayer Zsolt írásának közlése egybevág a Magyar Hírlap szerkesztési koncepciójával, körvonalazná-e Elnök úr a nyilvánosság előtt is, hogy milyen értelemben tekinti az ország érdekeit szolgáló erkölcsi kötelességének az antiszemitizmus szellemiségének publicisztikai rangra emelését, a közgondolkozásban és közbeszédben való legitimálását"
Megfogalmazásuk szerint Bayer Zsolt érvelésével a Magyar Hírlap egy fontos határt lépett át a magyarországi publicisztika 1945 utáni történetében: a magyar sajtó és közélet egyes képviselőiről ez idáig kritikusaik állapították meg, hogy antiszemiták, amit ők rendre visszautasítottak.
"Bayer Zsolt azonban most maga vállalja ezt fel, kifejezetten is azt hangoztatva, hogy zsidónak gondolt személyek egyesek vagy éppen többek által kifogásolhatónak tekintett megnyilatkozásai jogosan alapozzák meg az antiszemitizmus magatartását" - írják, hozzátéve, a publicista érvelése a klasszikus antiszemita argumentáció része, amellyel közéletileg is mérvadó orgánumok részéről csak az 1930-as és 1940-es évek szélsőjobboldali publicisztikájában találkozhattunk.
A Széles Gábornak szóló nyílt levelet az alábbi személyek írták eddig alá:
(1-2 kivétellel mind zsidók)
Andai György, újságíró
Agárdi Péter, irodalomtörténész
Ágoston Vilmos, irodalomkritikus
Bacsó Béla esztéta, egyetemi tanár
Balla Zsófia, költő
Bán Zsófia író, irodalomtörténész, egyetemi docens
Bánó Anna, fotográfus
Bárdos-Féltoronyi Miklós, a louvaini katolikus egyetem ny. tanára
Bárdos Judit, esztéta
Báthori Csaba, író
Benda Iván, fotóművész
Benedek István Gábor író, újságíró
Békés Pál, író
Békés Vera, tudományfilozófus, tudományos főmunkatárs
Bitó László, író, ny. egyetemi tanár
Bodansky György köz- és magáníró
Bodor Béla, irodalomtörténész
Bodor Pál, újságíró
B. Köves Hajnalka, szerkesztő
Csaplár Vilmos, író
Csákó Mihály, szociológus, egyetemi docens
Dósai Tamara, reklám-szakember
Dr. Donáth Ferenc, orvos
Erős Ferenc, pszichológus, egyetemi tanár
Fazekas Csaba, történész, egyetemi docens
Fáy Éva, könyvkiadó
Fehér Márta, tudományfilozófus, egyetemi tanár
Fekete György, mentálpedagógus
Fleck Zoltán, jogszociológus, egyetemi docens
Dr. Fóti Éva, könyvkiadó
Föld S. Péter, újságíró
Gaul Emil, pedagógus, egyetemi docens
Gábor György, filozófus, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens
Grüll Tibor, történész, főiskolai tanár
Gyáni Gábor, történész, egyetemi tanár
György Péter, esztéta
Hajdu István, műkritikus, főszerkesztő
Herczog Mária, szociológus, egyetemi docens
Horváth Ágnes, tanár, egyetemi docens
Iványi Gábor, theológus, főiskolai rektor
Jakab Attila, vallástörténész
Karády Viktor, szociológus, egyetemi tanár
Karsai László, történész
Kálmán László, nyelvész, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens
Kelemen Éva, egyetemi docens
Kelemen János, filozófus, egyetemi tanár
Kende Péter, az MTA külső tagja, Párizs
Dr. Kende Péter, újságíró
Kertész Erzsébet, szociálpolitikus
Kertész Péter, Pulitzer-emlékdíjas újságíró
Kéri László, politológus
Komoróczy Géza történész, professor emeritus
Kozák Gyula, szociológus
Körmendi Zsuzsa újságíró, szerkesztő
Krausz Tamás, történész, egyetemi tanár
Kricsfalvi Péter orvos, igazgató főorvos
Léderer Pál, újságíró
Ludassy Mária filozófus, egyetemi tanár
Lukács Péter oktatáskutató, főiskolai tanár
Majsai Tamás, theológus, egyetemi tanár
Marsovszky Magdolna, kultúra- és antiszemitizmuskutató (sic!)
Márton László regényíró, műfordító
Mártonffy Marcell irodalomtörténész, egyetemi docens
Molnár Gábor, pszichológus
Nagy Péter Tibor szociológus, egyetemi tanár
Neményi Mária, szociológus
Novák Attila, történész
Pap Ágnes szociológus, újságíró
Parti Nagy Lajos, író
Pálné Kutasi Éva ny. közgazdász
Perecz László filozófiatörténész, egyetemi docens
Petőcz András, író
Petschnig Mária Zita, közgazdász
Pünkösti Árpád szociográfus, újságíró
Radnóti Sándor esztéta, egyetemi tanár
Ripp Zoltán, történész
Rugási Gyula filozófus, egyetemi docens
Schein Gábor író, irodalomtörténész, egyetemi docens
Schwendtner Tibor filozófus, egyetemi docens
Szacsvay Pál, képzőművész
Szalai Erzsébet szociológus, egyetemi tanár
Szalatnay Katalin ny. külkereskedő
Szilágyi Ákos esztéta, egyetemi docens
Tamás Tibor, újságíró
Tatár György filozófus, egyetemi docens
Tillmann József tanár, egyetemi docens
Toronyi Zsuzsanna, levéltáros-múzeológus
Törzsök Erika, szociológus
Trencsényi László pedagógus, egyetemi docens
Ungvári Tamás, egyetemi tanár
Ungváry Krisztián, történész
Vadász János, társadalomkutató
Vajda Mihály filozófus, professor emeritus
Vas Gábor, könyvkiadó
Vári György, tanár
Vásárhelyi Mária szociológus, tudományos főmunkatárs
Vekerdy Tamás, pszichológus
Veres András, irodalomtörténész
Vörös Miklós szociológus, kulturális antropológus
Závada Pál, író
Zolnay János szociológus, kutató
Zvolenszky Zsófia filozófus, egyetemi tanársegéd
A levélírók egy emberként tiltakoznak az alábbi cikk ellen, és majdnem mindannyian zsidó származásúak. Mindig egyszerre mozdulnak, bármilyen ügyben. Döntse el mindenki maga, hogy ki-kit rekeszt ki. Felmerül a kérdés egyben, hogy az egy hete írott cikkre miért most reagál a "szakma"?
2008. március 23., vasárnap
Megtévesztő és indokolatlan
Megtévesztő és indokolatlan
A Köztársasági Elnök Hivatalának (KEH) tájékoztatása szerint a kórházi napidíj és a vizitdíj kapcsán Sólyom László köztársasági elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszavazáson ezek 2009. január 1-i eltörléséről döntöttek. Előbb is el lehet törölni, de ez a lépés már jogilag független a népszavazás eredményétől.
Sólyom László szerint ezért megtévesztő és indokolatlan mind a kormány, mind az ellenzéki pártok által benyújtott törvényjavaslatok címe, és az a beállítás is, amely szerint ezek a törvények a népszavazáson született döntések végrehajtásai lennének. A népszavazást az Alkotmánybíróság határozatai alapján nem is lehetett volna megtartani, ha a kérdések alapján már ebben az évben el kellett volna törölni a díjakat.
Ha azonban a most elfogadott törvénnyel az Országgyűlés szabad elhatározásából, a népszavazási kérdőíveken szereplő időpontnál korábban, tehát már ez év április 1-jén szünteti meg a fizetési kötelezettségeket, akkor felelős azért, hogy döntésének egyúttal a pénzügyi következményeit is rendezze, mind az egészségügyben, mind pedig a felsőoktatásban - olvasható a KEH közleményében.
És nem a gyerekgyógyászokat kell túszul ejtenie zok finanszírozásának elvonásával, hiszen az eü ellátás alkotmányos alapjog, aminek épp a tb járulék befizetése adja meg a pénzügyi fedezetét.
Tehát nem ingyenes, messze nem az. Még a jövedelem nélküliek is kell hogy fizessenek tb járulékot, másként nem jogosultak, pedig ez amúgy nagy igazságtalanság!
(FH)
A Köztársasági Elnök Hivatalának (KEH) tájékoztatása szerint a kórházi napidíj és a vizitdíj kapcsán Sólyom László köztársasági elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszavazáson ezek 2009. január 1-i eltörléséről döntöttek. Előbb is el lehet törölni, de ez a lépés már jogilag független a népszavazás eredményétől.
Sólyom László szerint ezért megtévesztő és indokolatlan mind a kormány, mind az ellenzéki pártok által benyújtott törvényjavaslatok címe, és az a beállítás is, amely szerint ezek a törvények a népszavazáson született döntések végrehajtásai lennének. A népszavazást az Alkotmánybíróság határozatai alapján nem is lehetett volna megtartani, ha a kérdések alapján már ebben az évben el kellett volna törölni a díjakat.
Ha azonban a most elfogadott törvénnyel az Országgyűlés szabad elhatározásából, a népszavazási kérdőíveken szereplő időpontnál korábban, tehát már ez év április 1-jén szünteti meg a fizetési kötelezettségeket, akkor felelős azért, hogy döntésének egyúttal a pénzügyi következményeit is rendezze, mind az egészségügyben, mind pedig a felsőoktatásban - olvasható a KEH közleményében.
És nem a gyerekgyógyászokat kell túszul ejtenie zok finanszírozásának elvonásával, hiszen az eü ellátás alkotmányos alapjog, aminek épp a tb járulék befizetése adja meg a pénzügyi fedezetét.
Tehát nem ingyenes, messze nem az. Még a jövedelem nélküliek is kell hogy fizessenek tb járulékot, másként nem jogosultak, pedig ez amúgy nagy igazságtalanság!
(FH)
2008. március 22., szombat
A tücsök és a hangya
La Fontaine: A tücsök és a hangya
Jean de La Fontaine tanmeséirõl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.
században is.
Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nõnek fel.
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
A tanmese körlevélben terjed a neten, szerzõje ismeretlen.
Egy nagy rét kellõs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A
hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét
élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Õ ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idõ. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetõihez fordult segítségért.
Õk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébõl, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,
egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen õ is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!
És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" -
rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelõtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek
sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elõ magának, ha szüksége van
rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetõen, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elõ... nem tudják
ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy
rasszista és kirekesztõ.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind
több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját
számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy
gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tõle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrõl, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre õket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erõszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbõl verték félholtra a
hangyákat. Errõl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen
volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, õ habzó szájjal üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt
volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nõt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés
nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák
etették õket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözõk nem
cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A
tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az
irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Jean de La Fontaine tanmeséirõl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.
században is.
Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nõnek fel.
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
A tanmese körlevélben terjed a neten, szerzõje ismeretlen.
Egy nagy rét kellõs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A
hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét
élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Õ ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idõ. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetõihez fordult segítségért.
Õk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébõl, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,
egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen õ is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!
És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" -
rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelõtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek
sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elõ magának, ha szüksége van
rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetõen, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elõ... nem tudják
ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy
rasszista és kirekesztõ.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind
több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját
számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy
gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tõle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrõl, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre õket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erõszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbõl verték félholtra a
hangyákat. Errõl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen
volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, õ habzó szájjal üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt
volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nõt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés
nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák
etették õket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözõk nem
cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A
tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az
irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.
2008. március 21., péntek
Anarchoszindikalizmus
Anarchoszindikalizmus ??? = neoliberális gazdaságpolitika = trösztök, monopóliumok, a verseny kiküszöbölése, a nagytőke adómentes működése, a munka és természetvédelmi szabályok kiüresítése, megszüntetése.
Nekünk semmi jó, épp azért nem kell hasraesni előtte, meg elviccelni a jelentőségét.
Nem igaz, "Szindbád Szindikátus" :-) Uj Péter az uj főnök, uj irfányba áll a vitorla, a globalizmus szele fújja.
Sajnos a Századvég alapítvány sem más, mint a Fidesz liberálisainak elemzőnek álcázott propagandistái. Nézzetek Echo tévét, de a Századvég emberének azt se higgyétek el, amit kérdez. A nagytőke fizetett hazugja, csicskása, libériás inasa, ahogy általában a multik, vagy a kormány szóvivői is.
Lehet is látni, hogy megvan az SZDSZ azaz a nagytőkés érdekek képviselete mind a 4 parlamenti pártban. A hungaristák ellenben mindig is a NEMZETKÖZI nagytőke ádáz ellenségei voltak.
Azért épp a nemzetközi tőke ellen, mert annak a tőkének a tulajdonosa szükségszerűen sokkal kevésbé szolidáris az ő tőkéjét helyben gyakorlatilag működtető élőerővel, és természeti környezettel szemben. Nem ad rendes bért, nem fizet rendes adót, sőt eleve azzal zsarol hogy nem is jön be, míg adómentességet nem kap, ugyanígy vissza nem térítendő támogatásokat harcol ki az államtól. Ez egy futóverseny úgy, hogy a nagytőkések kocsival mennek. Esélyegyenlőség :D
Egyértelműen szennyezik is a környezetet, a dorogi szemétégető, a nyergesújfalui Holcim féle cementgyár, ami Mogyorósbánya levegőjét veszélyezteti, de hát mit érdekli az a franciaországi zsidót, hányan kapnak itt tüdőrákot.
Egy az egyben cyberpunk jövő lenne ez : high tech, low life. Talán nem ilyen sötét és kilátástalan világot kellene unokáinkra hagynunk.
Eustace Mullins
Murder by Injection
10. FEJEZET
ROCKEFELLER SZINDIKÁTUS
Sok amerikai konzervatív meggyőződéssel hiszi, hogy a Rockefellerek és a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa teljes hatalmat gyakorolnak az Egyesült Államok kormánya és népe felett . E tétel elfogadható működési formulaként, de csak akkor, ha nem tévesztjük szem elől a tágabb világképet . Az általam roppant tisztelt két író, Dr. Emanuel Josephson és Morris Bealle, ugyancsak megállt Rockefellerekre való összpontosításnál és így kizárta kutatásaiból a Világrend más megnyilvánulásait . Emiatt erősen beszűkült az Orvosi Monopóliumról írt, egyébként úttörő munkájuk.
„A Világrend” című könyvemben eltérő nézetet mutattam be és a Rothschild pénzhatalomra irányítottam a figyelmet . E család 1885-re világuralmi helyzetbe jutott és ma londoni politikai csoportja, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye szabja meg az Egyesült Államok l900-ra visszaállított gyarmati kormányának irányvonalát . A gyarmati, avagy megszálló kormány főképp a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének kirendeltségét képező Külügyi Kapcsolatok Tanácsán és a kormány működését, az oktatási intézményeket, a tömegtájékoztatást, a vallást és a tagállamok törvényhozásait ellenőrző Rockefeller Alapítványon keresztül érvényesíti akaratát.
Az amerikai gyarmatlakók „szabad” választásokat tarthatnak, melyek keretében minden joguk megvan hozzá, hogy a Rockefeller Szindikátus által kiválasztott és pénzelt két jelölt egyikére szavazzanak . A „demokrácia” ezen érzelgős színjátéka szolgál legtöbb amerikai meggyőzésére, hogy a valóban szabad nép vagyunk . Philadelphiában még egy repedt Szabadság Harangunk is van ennek bizonyítására . Az amerikai fiatalok 1900-óta szabadon elmasíroztathatók, hogy Hégeli háborúban pusztuljanak el, ahol mindkét fél a világrendtől kapja utasításait. Szabadon befektethetünk a tőzsdén, ahol a csak az Angol Nemzeti Banknak számadással tartozó Szövetségi Tartalékrendszer (U.S. Nemzeti Bank) szabályozza a napi forgalmat, az árakat és a pénzegység értékét . A Szövetségi Tartalék fennen hirdeti kormányunktól való függetlenségét, de ez az egyetlen függetlenség amivel valaha is rendelkezett.
Az amerikai függetlenségért folytatott hosszú küzdelemnek jó kiinduló pontja lehetne annak felismerése, hogy valójában a Rockefeller Szindikátus diktátumai alatt élünk . Ha fényt derítünk a Rockefellerekre, mint lényegében világkormányt képező, idegen hatalom ügynökeire, felismerhetjük, hogy nem pusztán pénzszerzésre elszánt csoportot alkotnak, hanem egy olyan szövetséget, amely az amerikai nép feletti gyarmattartói hatalom fenntartására kötelezte el magát . Tehát John D Rockefeller megszállott kapzsikénti minősítése (melyben egyébként bőséges társasága van) csupán elhomályosítja azt a tényt, hogy a Rothschildokhoz tartozó National City Bank of Cleveland által nyújtott — amerikai olajmonopóliumát lehetővé tévő — finanszírozás kezdetétől Rockefeller többé már nem volt önálló hatalom és ugyanígy a Rockefeller Szindikátus egyetlen része sem . Tudjuk, hogy a szindikátussal szoros kapcsolatban álló Cosa Nostra (avagy maffia) bizonyos önállósággal rendelkezik a nemzeti direktorok által az egyes családoknak kiosztott területeken, de ettől függetlenül, mindig teljes felügyelet alatt állnak és felelősek a hatáskörük alá tartozó területeken történtekért.
Hasonlóképpen, a Rockefeller Szindikátus is világosan meghatározott befolyási körökben tevékenykedik . A „jótékonysági” szervezetek, az üzleti vállalkozások és az irányvonal-meghatározó csoportok mind azonos végrehajtás alá tartoznak, és a szindikátus egyik ága sem léphet önállóan, vagy alakíthat ki saját irányvonalat.
A Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi szerkezetének ellenőrzése alatt működik, ami azt jelenti, hogy ügyes pénzügyi manipulációkkal bármikor értéktelenné tehető a vagyona . Ez a legfőbb ellenőrzés, mely biztosítja, hogy senki se léphessen ki a szervezetből . Mert nemcsak hogy megfosztanák vagyonától, de azonnal gyilkost is bérelnének eltüntetésére . Igazságügy-minisztériumunk nagyon is jól tudja, hogy az Egyesült Államokban működő terroristák a világrend ügynökei, de bölcsen kerüli e tény említését.
A világ pénzügyi felépítése egyáltalán nem ismeretlen, vagy rejtett szervezet . A következőkből áll: A főbb svájci bankok; a régi Velence-Genova banktengely utódai; a világ gabona kereskedelmének öt családja; az Angol Nemzeti Bankba tömörülő Brit Kombinát, ami a Rothschildok és az Oppeinheimerek égisze alatt működik, és a Royal Bank of Canada-n és a Bank of Montreal-on keresztül gyarmati ellenőrzést tart fenn Kanada felet (Bronfmanok, Belzbergek, Reichmanok a kanadai helytartók); az Egyesült Államok Szövetségi Tartalékrendszere, az ópium kereskedésből vagyont szerzett Bostoni Brahmin családok, a Rockefeller szindikátus, aminek része a Kissinger-hálózat, a Chase Manhattan Bank, az American Express.
Látható, hogy a Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi rendszerének alján van . Akkor hát miért ilyen fontos? Mert ez az amerikai gyarmat végrehajtó gépezete . Maga a Rockefeller család — a Morganokhoz, Schiffekhez, Warburgokhoz hasonlóan — jelentőségtelenné vált, de a nevük alatt létrehozott gépezet teljes gőzzel üzemel . A Háromoldalú Bizottság felállítása óta David Rockefeller a világrend egyfajta futáraként működik és főként végrehajtási utasításokat továbbít a kommunista tömbbe. Laurance Rockefeller az Orvosi Monopólium irányításában tevékenykedik, de trópusi nyaraló helyek működtetése képezi fő érdeklődési körét . Ők ketten maradtak a szerencsés ötből, John Rockefeller Jr. és Abby Aldrich öt fiából . John Rockefeller Jr. egy tucsoni intézetben halt meg és gyorsan elhamvasztották . John D. Rockefeller III. titokzatos balesetben vesztette életét New York-i otthona közelében . A nagypapa után elnevezett Nelson Rockefeller egy TV zsurnaliszta karjai közt hunyt el . Később kiderült, hogy nem is egy zsurnaliszta volt, hanem kettő . A halálozásról órákig hallgattak és az a hír járja, hogy Nelson kolumbiai kábítószer kapcsolatára támadt, mert több millió dollárnyi hasznot nem osztottak fel megfelelően . Winthrop Rockefeller alkoholistaként végezte, fekete barátja ölében . Harry Reasoner a TV-ben megkérdezte tőle, miért költözött el New Yorkból Arkansasba? Winthrop azt válaszolta, hogy fekete barátja nem volt hajlandó New Yorkban élni . E barátság megörökítésére Winthrop bőkezűen adományozott néger ügyekre és többek között ő adta az Urban Leage épületét New York keleti felének 48. utcájában . Az épület második emeletén emléktábla jelöli ezt . A tábla felirata ez lehetne: Hadrianustól az ő Antoniusának.
Nem azt akarom mondani, hogy a Rockefellereknek már nincs befolyása, azonban a szindikátus fő diktátumait már más kápók adják, kik számára ők csupán a hatalom látható képviselői. David Rockefeller személye révén a családot Szovjetunió első számú családjának is nevezik . Csak ő és Armand Hammer rendelkezik a moszkvai repüllőtér állandó leszállási engedélyével, mások úgy járnának mint KAL 007-es járat. ...
Mint a Rockefeller családi vagyon, mint pedig a szindikátus alapítványaiban rejlő jelentős összeg gyakorlatilag a kormány ellenőrzésén kívül áll . Fortune folyóirat 1986. augusztus 4-én megjegyezte, hogy a John D. Rockefeller által 1934-ben felállított célvagyon rendelések értéke ma 2,3 milliárd dollár . Egy másik 200 milliót az Abby Rockefeller ág javára tett félre. ... A Fortune 1986-ban 3,5 milliárdra becsülte a teljes Rockefeller vagyont, amiből 900 millió volt ingatlanokban és értékpapírokban. ... Az a hír járja, hogy a Rockefellerek eladogatják New York-i birtokaikat és nyugaton, főként Phoenix közelében fektetnek be . Talán tudnak valamit, amit mi nem?
Bár a Rockefeller vagyon az öreg John D kapzsiságának és könyörtelenségének tudható be, eredete kétségtelenül a National Bank of Cleveland támogatásához vezethető vissza . Egy kongresszusi jelentés megállapította, hogy a National Bank of Cleveland a három amerikai Rothschild bank egyike . A vagyon kialakulásában szerepet játszott még az is, hogy John D alávetette magát Jacob Schiff irányításának.
A National City Banktól kapott pénzmaggal John Davison Rockefeller (1839-1937) hamar kiérdemelte a legkönyörtelenebb amerikai címet . Több mint valószínű, hogy könyörtelensége volt az, ami felkeltette a Rothschild-ház iránta való érdeklődését. Rockefeller gyorsan felismerte, hogy a rövid idő alatt óriási haszonnal kecsegtető olajfinomítási üzletben zabolátlan verseny uralkodik . A megoldás egyszerű volt: összezúzni a versenytársakat . Pusztán üzleti szükséglet volt Rockefeller monopóliumért való hírhedt odaadása . Rockefeller hadjáratot indított a versenytársak kiszorítására . Több fronton is támadott, ami jó tanulság lehet a jövőbeli vállalkozók számára . Először elküldte fullajtárját (kiről nem tudták, hogy neki dolgozik), hogy próbálja meg készpénzért olcsón megvenni a versenyző finomítót. Ha elutasították az ajánlatot, támadás indult a finomító ellen egy másik finomító részéről, mely erősen alul kínálta olaját . Munkásai esetleg egyszeriben beszüntették munkát . A munkaerő szakszervezetek általi ellenőrzése mindig is Rockefeller egyik alapeszköze volt . Akárcsak a Szovjetunióban, nála is ritkán van munkaerő gond . Ha mindezek nem hoztak eredményt, Rockefeller szomorúan erőszakhoz folyamodott: megverték a rivális munkásokat, vagy egyszerűen felgyújtották a finomítót.
Ezek a módszerek bizonyították a Rothschildok előtt, hogy jó emberükre akadtak . Clevelandbe küldték képviselőjüket, Jacob Schiffet, hogy segítsen Rockefellernek a további terjeszkedésben. Ebben az időben — a J. P. Morgan és a Kuhn, Loeb bankházon keresztül — a Rothschildok kezében volt az Egyesült Államok vasútjainak 95%-a . A South Improvement Company nevű cég közbeiktatásával, Schiff kidolgozott egy visszatérítési ügyletet Rockefeller számára . Később kiderült a turpisság, de akkorra már Rockefeller gyakorlatilag kizárólagos hatalmat ért el az USA olajipara felett . Egyik áldozatának lánya, Ida Tarbell írta a Standard 0il Trust első jelentős leleplezését . A magát trösztrombolónak kikiáltó Theodore Roosevelt azonnal elítélte Ida Tarbellt mint botrányhajhászt . A valóságban Roosevelt a Standard Oil és más óriás trösztok további hatalmát biztosította.
Az elkövetkező fél évszázadban a szocialista propagandisták rendszeresen készítettek gúnyrajzokat John D Rockefellerről, mint a könyörtelen kapitalista megtestesüléséről. De ugyanakkor az American International Company-n keresztül ő volt kommunista világmozgalom fő finanszírozója . Rothschild család világhatalma ellenére, a népharag csak John D Rockefellert és John Pierpont Morgant érte el . A valós helyzet felfedőinek egyike volt a Truth folyóirat, mely 1912. december 16-án következőket írta: „Schiff úr a nagy magán bankház, a Kuhn, Loeb és Társainak vezetője, ami az óceán innenső oldalán a Rothschild érdekeket képviseli . Schiff urat pénzügyi stratégaként tartják számon, ki már évek óta az óriási személytelen hatalom, a Standard Oil pénzügyminisztere.” Sokat mondó, hogy az író még csak meg sem említi Rockefeller nevét.
A valós helyzet elfedettsége miatt az amerikaiak viszonylag könnyen elfogadták a „tényt” hogy a Rockefellerek képezik az ország első számú hatalmát . A mítosz a hatalom látszatát öltötte magára: a Rockefeller olajtröszt hadiipari komplexummá vált, a Rockefeller Orvosi Monopólium ellenőrzést nyert a nemzet egészségügyi rendszere felett, az egymásba kapcsolódó adómentes intézmények hálózatát képező Rockefeller alapítvány pedig hathatósan markába kaparintotta a nemzet oktatási és vallási életét. A mítosz elérte célját és elfedte a valódi irányítókat, a Rothschildokat.
Már vagy 25 éve foglalkoztam e bújócska leleplezésével amikor konzervatív körökben új legenda kapott szárnyra . Az ügynökök által terjesztett mese sok buzgó hivőre talált, mert a világ népeit elnyomó monolitikus hatalom szakadásáról beszélt. Ezen „felfedés” szerint életre-halálra menő küzdelem alakult ki a Rockefellerek és a Rothschildok között . E mellbevágó fejlemény folytán egyik vagy másik csoport — attól függően hogy melyik mesélőt hallgatta az ember — hatalmába kerítette a Szovjetuniót és fel fogja használni a másik megdöntésére . A Rockefeller család tagjainak hirtelen halálát hozták fel e küzdelem „bizonysága” képpen, de egyetlen Rothschildról sem hallottuk, hogy áldozatul esett volna . Teljesen figyelmen kívül hagyták az általános felfogást, miszerint Nelson Rockefellert azért ölték meg, mert elvesztette a kolumbiai kartell több millió dolláros nyugtáit, és azt a tényt, hogy a többi Rockefeller haláleset sem mutatta esetleges Rothschild kapcsolat nyomát.
Az évtizedek alatt terjedelmes okmányanyagot összegyűjtvén a tárgykörről, nem tudtam elképzelni, hogy valaki olyan tájékozatlan legyen, hogy elhiggye, a Rockefellerek megkísérlik átvenni a hatalmat a Rothschildoktól olyan időben, amikor a család befolyása egyre inkább hanyatlott, pénzügyeiket Richardson Dilworth, jogi ügyeiket pedig John McCloy intézte. A család egyetlen intézője sem lett volna hajlandó hatalmi harcba bocsájtkozni, hiszen csupán csak heti fizetésükért dolgozó, névtelen gondnokok voltak . Mindazonáltal sok reménykedő amerikai kapott a tetszetős gondolat után, hogy a Rockefellerek most már jó hazafiak, kik hajlandók mindent kockára tenni, hogy megdöntsék a Rothschildokat . Meglepően, e veszedelmes mese közel tíz évig tartotta magát mielőtt eltünt volna a történelem furcsaságai között.
A kereskedői pályafutását hibás fegyverek eladásával kezdő J.P. Morganhoz hasonlóan (a híres 11 karabély esete a hadsereggel), John D Rockefeller is polgárháborús nyerészkedéssel indította üzleti tevékenységét . Nagy haszonnal Harknes brandyt árult a szövetségi csapatoknak (észak) és így szerezte a kezdő pénzt olaj vállalkozásához . Az olajüzlet iránti érdeklődése magától értetődő, hiszen apja, William Rockefeller, évekig olajban utazott . William Rockefeller azután lett olaj vállalkozó, hogy a Pittsburg melletti Tarentumban 1842-ben felfedezték, a sókutak tele vannak olajjal . A kutak tulajdonosa, Samuel L Kier, üvegbe töltötte az olajat és gyógyítási célokra árulta . William Rockefeller volt egyik első forgalmazója . A „medicinnek” eredetileg „Kier Varázsolaja” volt neve. Rockefeller saját címkét nyomatott, „Rock Oil” és „Seneca Oil” névvel . Seneca egy közismert indián törzs neve volt . Rockefeller akkor érte el legnagyobb hasznát és hírhedtségét, amikor ünnepelt rákszakértőként hirdette magát . Nem csoda, hogy unokái a világ leghíresebb rákkezelő központjának titkos irányítóivá váltak, és olyan területekre irányították az adományi- és kormánypénzeket, ahol csakis az Orvosi Monopóliumnak lehetett haszna belőle. Pályája során William Rockefeller semmiféle állítástól sem riadt vissza . Szavatolta minden, nem túl előrehaladott rák kúrálását és üvegenként 25 dollárért árulta csodás elixírjét . Ez akkoriban kéthavi bér volt . A varázsital nem volt más, mint néhány közismert vizelethajtó hígítása . E vásári kikiáltó aligha képzelhette, hogy utódai a történelem legnagyobb orvosi monopóliumának irányítóivá lesznek.
Mint utazó vásáros, William Rockefeller olyan pályát választott, ami lehetetlenné tette a rendezett családi életet . Fia, John, alig látta és ez sok lélekbúvárt arra késztetett, hogy feltételezze, talán ez volt az oka John D Rockefeller későbbi pénzőrült zsarnokká válásának, ki majdnem egy évszázados monopolisztikus tevékenysége alatt azon ármánykodott, hogy milliókat elnyomorítson, megmérgezzen és megöljön . Még a sírból visszanyúlva is borzalmas, pusztító hatást gyakorol az amerikai életre . Aligha vitatható, hogy az amerika történelem legsátánibb alakja volt.
Régi igazság, hogy minden befolyásos amerikai családban akad egy-két lótolvaj . A Rockefeller család esetében ez több is mint igaz . William élete során hőségesen követte Kánaán akaratát: szeresd a rablást, szeresd a bujálkodást . „Számos lólopás miatt kiadott körözés után menekülnie kellett, míg végül teljesen eltűnt, hogy William Levingstonként keljen új életre . E nevet élete végéig megtartotta . Joseph Pulitzer New York World-jének egyik tudósítója kivizsgált egy értesülést és utána közzétette, hogy 1906. május 11-én az Illinois állambeli Freeportban elhunyt William Avery Rockefeller és William Levingston néven jeltelen sírba temették.
William Rockefeller gyógyszerész szakmája elősegítette kedvenc foglalkozását, a ló lopást . Minthogy másnapra már másik megyében volt, nem jelentett gondot kocsija után kötni egy szép paripát és útnak indulni . Foglalkozása segítette szoknyavadászkodását is . Számos alkalommal követett el bigámiát és látszólag féktelen volt szenvedélye . 1849. június 28-án a New York-i Cayuga-ban körözést adtak ki ellene egy szolgáló lány megerőszakolása miatt . Később a New York-i Oswego-ban élt, de valami miatt onnan is távoznia kellett . Csodás kúráló szerének eladásából nem volt nehéz finanszíroznia élvhajhászatát . Másik terméket is árult, a Csodatevő Kenőcsöt, amiért üvegenként csupán két dollárt kért . Ez lepárlás után visszamaradt paraffinból, kenőolajból és kátrányból készült. William Rockefeller kezdeti csoda olaja megmaradt egészen az utóbbi időkig, mint a Nujol nevű főzet . Ez főképp petróleumból állt és hashajtóként árulták . Közismert, hogy a Nujol csupán új olajat jelentő, hirdetési név . E szer elvonta a szervezettől a zsíroldó vitaminokat, mert a bélfalra lerakodva megakadályozta, hogy azok felszívódjanak a szervezetbe . Az egészségük miatt aggódók megpuhítása végett karotint adta hozzá, de ez mit sem ért. A Standard Oil egyik leányvállalata, a Stanco, készítette a Nujol-t. A cég egyetlen másik terméke, az azonos telephelyen készült Flit nevű híres rovarirtó szer volt.
Az érdekütközés szabadabb értelmezésének idején szenátus a Nujol névtől visszhangzott . De aligha lehetett volna szó érdekütközésről, mert a házaló Royal S Copeland szenátornak soha nem volt más érdeke, mint a Rockefellerek szolgálata. Rockefeller tette meg New York-i egészségügyi miniszterré és később ő pénzelte szenátus korteskedését is . Copeland üzletelése meglepte még a legfásultabb washingtoni újságírokat is . Szenátusi pályafutását a Nujol hirdetésének szenelte . Minden napját hangosbeszélőn leadott Nujol programmal kezdte, amiért évi 70000 dollárt kapott . Az 1930-as években ez az összeg több volt mint az elnök fizetése . Copeland szenátor számos gúnynevet kapott nyerészkedése miatt . Gyakran nevezték az Amerikai Orvosi Szövetség szenátorának, mert annak minden tervezetét lelkesen támogatta . De közelebb állt a valósághoz a Standard Oil szenátor megnevezés . Lehetett rá számítani, hogy minden olyan törvényjavaslatot támogat, ami hasznot eredményezhet a Rockefeller monopóliumnak . Az 1938-as élelmiszer és gyógyszer törvény kongresszusi meghallgatása alatt Leonor Sullivan bírálta a törvényjavaslat útját egyengető Copeland szenátort és azt állította róla, hogy a vita során elismerte, a szappannak azért kell törvény alóli kivételnek lennie, mert különben az ország legnagyobb hirdetőit képező, szappan gyártók csatlakoznának a törvényjavaslatot ellenző iparágakhoz . Sullivan asszony panaszkodott, hogy a „törvényben a szappant nem-kozmetikai cikknek nyilvánították . A hajfestékgyártók pedig engedélyt kaptak tudottan veszélyes anyagok árusítására, csak a dobozra kell majd figyelmeztetést tenniük . De melyik nő látja a fodrásznál a dobozon lévő figyelmeztetést?”
Apjához hasonlóan, John D Rockefeller is megszállott volt, de nem a nők után futkosott hanem a pénz után és teljesen átadta magát a vagyon- és hatalomszerzésnek . Azonban a Rockefeller hatalomvágy eredményei — az olajmonopóliumot lehetővé tevő visszafizetési húzás, az alapítványok törvényesítése, a központi bank, a kommunista világforradalom, az orvosi monopólium — a Rothschildok vagy európai társaik elképzelése alapján jöttek létre. A Rockefellerről szóló feljegyzések egyike sem említi, hogy ezen indítványok bármelyike is tőle származott volna . Az adómentes alapítványok elképzelésével a Rothschild kegyenc, George Peabody állt elő, 1865-ben . A Peabody Oktatása alapítványból lett később a Rockefeller Alapítvány . Valószínűtlen, hogy akár még John D Rockefeller ördögi agya is képes lett volna ilyesmi kiötlésére . A társadalomtörténészek úgy jellemzik a 19. század végét — a jótékonysági alapítványok és a kommunizmus felvirágzásának korát — mint a történelem, kerék feltalálásához hasonló jelentőségű lapját. Patkányok által kifejlesztett elgondolás volt ezen új felfedezés — merthogy a patkányoknak végül is magas értelmi képességük van —, mely által egy darab sajt segítségével csapdába ejthetik az embereket . A szocializmus és minden más kormány program egyszerűen azt jelenti, hogy a patkány a csapdába tesz egy darab sajtot és embert fog magának.
Wright Patman, a Ház Banktevékenységi és Fizetőeszköz Bizottságának egykori elnöke, a képviselőházban kijelentette, a Rockefeller Alapítvány felállítása hatásosan elszigetelte a Standard Oilt a versenytársaktól . A vállalat ellenőrzéséhez szükséges részvénytömeget kivonták a piaci manipulációkból és a versenytársak általi esetleges felvásárlás elől . Ezzel egy időben a Standard Oil mentesült legtöbb adó alól, ami a lakosság számara újabb terhet jelentett . Az általános Oktatási Tábla szabadalomlevelét egy Rockefeller rokon, Nelson Aldrich, a köztársaság párti szenátorok vezetője vitte dűlőre . A Rockefeller Alapítvány szabadalomlevele viszont kissé nehezebb diónak bizonyult . Rockefeller monopolisztikus tevékenységét széleskörben bírálták és az alapítványban hasznának adómentesítésére tett kísérletet láttak . A szabadalomlevelet végül is 1913-ban sikerült elfogadtatni . (Megjegyzendő a szabadkőműves 13-as szám . 1913 volt a jövedelemadó és a Szövetségi Tartalék éve is.) A szabadalomlevél ügyét Robert E Wagner (egy másik Standard Oil szenátor, merthogy volt belőlük bőven) intézgette . Az elfogadás után pedig John D Rockefeller, John D Rockefeller Jr, Henry Pratt Judson (a Rockefeller által alapított Chicago Egyetem elnöke), Simon Flexner (a Rockefeller Intézet igazgatója), Starr Jameson (Rockefeller személyes tanácsadója), Charles W Eliot (a Harvard elnöke) szépen odakanyarította nevét a szabadalomlevélre.
Annak ellenére, hogy a közfelháborodás előtt meghajló Legfelső Bíróság 1911-ben feloszlatását rendelte el, a Rockefeller olaj monopólium továbbra is virágzik és ma már 125 éves . Az utódvállalatok ellenőrzése nem jelentett gondot a Rockefeller érdekeltségek számára . A család kezében maradt minden „új” cég részvényeinek 2%-a, a Rockefeller alapítványok pedig 3%-ot kaptak . A család így minden vállalatban 5%-os érdekeltséghez jutott . Nagy részvénytársaság esetében általában egy százalékos érdekeltség is elegendő a végrehajtó hatalom gyakorlásához.
A Rockefellerek üzleti érdekből kapcsolódtak a kommunista világforradalom támogatásába . Egy kongresszusi vallomásból kiderült, hogy Rockefeller nagy összegeket küldött Leninnek és Trockíjnak az 1905-ös forradalom pénzelésére. Bankára, Jacob Schiff, előzőleg a japánokat finanszírozta az Oroszország elleni háborúban . Schiff megbízottja, George Kennan valami húsz évet töltött a cár elleni forradalmi tevékenység előmozdításával . Az 1905-ös forradalom elbukása után Lenint Svájcban talonba tették . Trockijt az Egyesült Államokba hozták, ahol Bayonne-ban, egy Standard Oil birtokon élt díjmentesen . Amikor a cár lemondott, hajóra tették Trockijt és 270 New York-i forradalmár társát . Rockefeller Wilson elnöktől különleges útlevelet szerzett számára és melléadta Lincoln Steffens-t, hogy biztosítsa oroszországi visszatérését . Az utazási költségekre Rockefeller 10000 dollárt adott Trockijnak.
1917. április 13-án a hajó megállt Halifax-ben, s a kanadai titkos szolgálat emberei azonnal letartóztatták Trockíjt . Az eset nemzetközi üggyé vált és több ország vezető politikusa hevesen követelte Trockíj szabadon bocsájtását . Lloyd George miniszterelnök sietve táviratozott, hogy Trockijt azonnal engedjék szabadon — rá se hederítettek . Végül is a Rockefellerek hűséges dilijankója, Mackenzie King, későbbi kanadai miniszterelnök közbelépésére engedték szabadon Trockijt . King már jó ideje a Rockefellerek munkaerő szakértője volt . Tehát az oroszországi befolyásával fennhangon büszkélkedő Armand Hammer Rockefellerhez képest szinte jelentéktelen a világkommunizmus támogatásában . A Marx Rothschild házzal való kapcsolatából eredő kommunizmus vonzotta Rockefellert, mert meglátta mi az — a legvégső monopólium, ami nemcsak a kormány, a pénzrendszer és minden tulajdon feletti ellenőrzést jelenti, de korporációkhoz hasonlóan, önmagát állandósítja . A kommunizmus a Standard Oil monopolisztikus felfogásának ésszerű továbbfejlődése.
A világmonopólium elérésének fontos lépése volt amikor a Rothschildok felállították a nemzetközi gyógyszer és vegyszer kartellt, az I.G. Farben-t . E céget úgy tartották számon, mint állam az államon belül . 1925-ben jött létre Interessen Gemienschaft Farbenindustrie Aktien gesellschaft néven, de általában csak mint I.G. Farben, vagy a Kartell emlegették . Az elgondolás 1904-ből eredt, amikor a hat legnagyobb német vegyigyár — Badischce Anilin, Bayer, Agfa, Hoechst, Weiler-ter-Meer, Greisheim-Electron — tárgyalásokat kezdett kartell alakításáról . A Rothschildok németországi képviselője, Max Warburg adta az indító gondolatot és az anyagi támogatást. Warburg az I. világháború alatt a titkos szolgálat vezetője és a császár pénzügyi tanácsadója volt . A háború után a császár lemondott, de Warburg nem ment vele hollandiai száműzetésébe. Ehelyett az új kormány pénzügyi tanácsadójává vált . (A királyok jönnek és mennek, de a valódi uralkodók, a bankárok, maradnak.) Mialatt a párizsi béketárgyalásokon Németországot képviselte, Max kellemes órákat töltött testvérével, Paul Warburggal, aki a szövetségi tartalék törvényének megszerkesztése után most Wilson elnöknek adott pénzügyi tanácsokat.
Az I.G. Farben vagyona hamarosan elérte a 6 milliárd márkát és valami 500 vállalat állt irányítása alatt . A cég első elnöke Carl Bosch professzor volt . Az I.G. Farben már a Weimari Köztársaság ideje alatt kezdett szoros kapcsolatokat kiépíteni Adolf Hitlerrel, pénzt és politikai támogatást nyújtván pártjának. Az I.G. Farben sikere felkeltette más gyárosok figyelmét is. Henry Ford leányvállalatot nyitott Németországban, melynek 40%-át az I.G. Farben vette meg . Az I.G. Farben azután a Standard Oil of New Jersey-vel társulva amerikai kirendeltséget nyitott American I.G. néven . E cég igazgatói között volt Walter Teagle (a Standard Oil elnöke), Paul Warburg (a Kuhn Loeb-től) és Edsel Ford (Henry Ford fia) . John Foster Dulles (a Sullivan and Cromwell irodától) lett a cég jogásza és gyakran utazgatott New York és Berlin között . Dulles társa, Arthur Dean ma a 40 millió dolláros Teagle Alapítvány igazgatója . Dean tevékenyen részt vett a leszerelési tárgyalások színfalak mögötti megbeszéléseiben és számos vállalat, többek között a Rockefeller tulajdonú American Ag & Chem, American Solvay American Metal igazgatója volt . Egy időben Dean vezette a Hochschild Alapítványt, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, az Ázsia Házat, a Carnegie Alapítványt és a Sloan Kettering Rákközpontot.
1930-ban a Standard Oil németországi alkohol monopóliumot vásárolt . Az I.G. Farben készítette elő az ügyletet. Hitler hatalomra jutása után Rockefeller elküldte sajtófőnökét, Ivy Lee-t, hogy tanácsadóként szolgáljon Németország felfegyverzésében . A Standard Oil ezután finomítókat épített Németországban és a II. világháború alatt folyamatosan olajat szállított a németeknek. 1930-ban a Standard Oil fizetségképpen nagy mennyiségű hangszert és hajókat kapott Németországtól.
A rettegett Gestapo voltaképpen az I.G. által fennállása óta fenntartott hírszerző hálózatból alakult ki . A Carl Bosch-t igazgatói hivatalában felváltó Herman Schmitz Brüning kancellár személyes tanácsadója volt . Amikor Hitler került hatalomra, az ő titkos tanácsadója lett . Annyira leplezték kapcsolatukat, hogy a sajtónak tilos volt együtt fényképezni őket . Schmitz-et kinevezték a Reichstag tiszteletbeli tagjává, munkatársa, Carl Krauch pedig Göring főtanácsadója lett a Négyéves Terv végrehajtásában . Az egyik üzlettárs, Richard Krebs később vallomást tett a Ház Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottsága előtt: „Személyes tapasztalatból tudom, hogy az I.G. Farben Industrie már 1943-ban is teljesen a Gestapo kezében volt.” Ez így nem egészen igaz, mert az I.G. Farben egyszerűen társult a Gestapóval.
1924-ben a Krupp művek komoly pénzügyi gondban volt és 10 millió dolláros kölcsön mentette meg, amit két Wall Street-i intézmény, a Hallgarte Company és a Goldman, Sachs nyújtott. Németország tervezett felfegyverzése csak azután kezdődhetett, hogy Dillon Read 100 millió dollárnyi német kötvényt bocsájtott forgalomba a Wall Streeten . Aligha meglepő, hogy a háború után Dillon Read üzlettársát, William Draper tábornokot nevezték ki a Szövetséges Katonai Kormány gazdasági osztályának vezetőjévé, Németország gazdasági cárjává.
1939-ben Németországba látogatott Frank Howard, a Standard Oil alelnöke . Később vallomást tett : „Minden tőlünk telhetőt megtettünk háború tartamára érvényes, esetleges belépésünktől független, pénzügyi megállapodás kidolgozására .” Akkoriban az American I.G . igazgatótanácsának tagja volt Charles Mitchell (a Rockefeller National City Bank elnöke), Carl Bosch, Paul Warburg, Herman Schmitz és Schmitz unokaöccse, Ilgner.
Bár neve alig ismert, Frank Howard évekig kulcs szerepet játszott a Standard Oil tevékenységében . Ő volt a kutatások és a nemzetközi megállapodások igazgatója . A 30-as években a Sloan Kettering intézet kutatási bizottságának is elnöke volt . Ő vitte Dusty Roads-t a Sloan Ketteringhez és tette meg a vegyszeres gyógykezelési kísérletek vezetőjévé . A II. világháború alatt Roads vezette a Egyesült Államok hadseregének vegyi hadviselés szolgálatát . 1939-ben Frank Howard vette rá Alfred Sloan-t és Charles Kettering-et, a General Motors két vezetőjét, hogy vagyonukat a rákközpontnak adják . Az intézet azután felvette nevüket . Frank Howard tartotta a kapcsolatot a Standard Oil és az I G. Farben között . Ő vezette a háborúzó Németország számára életbevágóan fontos, műgumi kifejlesztését . Howard később Buna Rubber címmel könyvet írt . Ő volt a Rohm és Haas cég Rockefeller érdekeltséget képviselő tanácsadója is . Utolsó éveit Párizsban töltötte, de mindvégig fenntartotta New York-i irodáját a Rockefeller központban.
Walter Teagle 500000 dollárral vett részt a American I.G.-ben . E részvényekre alapult később a Teagle Alapítvány . Az American I.G. másik igazgatója, Herman Metz volt a H.A. Metz Társaság elnöke . E cég teljes egészében az I.G. Farben tulajdonában volt . Az Idegen Birtokok Gondviselőjeként szolgáló Francis Garvan jól ismerte az I.G. Farben működését . Hogy hallgatásra kényszerítsék, 1929-ben eljárást indítottak ellene . Az eljárást Merton Lewis igazságügy-miniszter kezdeményezte. Lewis korábban a Bosch Társaság tanácsadója volt . John Krim, az amerikai német nagykövetség volt-tanácsadója vallomást tett, hogy John King szenátor évi 15000 dollárét három évig a Hamburg America Lines fizetségében állt . Ő nevezte ki Otto Kahn-t a választási alap pénztárosává . Homer Cummings hat évi igazságügy-miniszterség után elment a General Aniline and Film vállalathoz tanácsadónak, évi 100000 dollárért . A II. világháború alatt a GAF állítólagosan egy svájci cég tulajdonában volt. Azonban alapos gyanú merült fel ellene, hogy ellenséges konszern és az Egyesült Államok kormánya birtokába vette . John Foster Dulles 1927 és 1934 között a GAF igazgatója volt . Dulles volt az I.G. Farben hálózatba tartozó International Nickel egyik igazgatója is . Az Avery Rockefeller ágon keresztül, Dulles rokonságban állt a Rockefeller családdal . Dulles volt az Avery Rockefeller által 1936-ban felállított Schröder Rockefeller nevű beruházási vállalat jogásza . E cég intézte az NSDAP-t támogató bank, a Schröder Bank és a Rockefeller érdekeltségek közös tevékenységét . Kurt von Schröder báró Hitler egyik bizalmasa és SS tiszt volt . Ő vezette a Keppler társaságot, ami német vállalatoktól pénzt juttatott az SS-hez . Keppler volt az Ipari Zsírok nevű cég vezetője Göring négyéves tervének idején.
Bár az American I.G. a II. világháború alatt General Aniline and Filmre változtatta nevét, továbbra is a svájci I.G. Chemie tulajdonában maradt . Az I.G. Chemie az I.G. Farben leányvállalata volt és Schmitz sógora, Gadow vezette . Az I.G. Farben nemzetközi tevékenysége közvetlenül érintette az Egyesült Államok háborús erőfeszítéseit, mert korlátozta a magnézium, műgumi és orvosi anyag ellátást . Az I.G. Farben festékanyag részlegének igazgatója, George von Schnitzler báró rokonságban volt a befolyásos Rath és az Amerikában gyógyszergyárat alapító Mallinckrodt családdal, de közel állt a J.H. Stein Bankhaus-hoz is. Peter Hayes I.G. Farbenről szóló tanulmánya bemutatja, hogy 1933-ban tíz zsidó volt a cég igazgatótanácsában . Korábban már rámutattam, hogy az I.G. kezdettől fogva Rothschild konszern volt.
A holland Bernhard herceg a 30-as évek elején csatlakozott az SS-hez . Ezután beválasztották az I.G.-hez tartozó Farben Bilder igazgatótanácsába. .. A Farben vezetői fontos szerepet játszottak Heinrich Himmler Baráti Körének megszervezésében. A kör korábban Keppler Baráti Köre volt . Keppler unokaöccse, Fritz J Kranefuss volt Himmler személyi titkára . A Himmler számára bőséges pénzt biztosító Baráti Kör 40 tagjából nyolc volt az I.G. Farben valamely vállalatának igazgatója.
A német városokban véghezvitt hihetetlen pusztítás ellenére, a frankfurti I.G. Farben palota csodálatosképpen sértetlen maradt . A hatalmas frankfurti Rockefeller kastély is épségben vészelte át a bombázásokat . Aligha véletlen, hogy a háború után az I.G. épületben ütötte fel székhelyét a Szövetséges Katonai Kormány. A kormányt vezető Lucius Clay később betársult a Lehman Testvérek bankházhoz . A politikai osztályt Robert Murphy vezette, aki a nürnbergi tárgyalásokon elnökölt és sikeresen elkendőzte Kurt von Schröder bűnösségét . Schröder rövid ideig őrizetben volt, de utána visszatérhetett banktevékenységéhez . A gazdasági osztályt Lewis Douglas, a New York-i Memorial Rákközpont alapítójának fia vezette . Douglas dolgozott Mutual Life-nál és a General Motors-nál is . Őt szemelték ki Németország amerikai főbiztosául, de sógora, John McCloy javára lemondott a megbízatásról . Megjegyzendő, hogy Douglas, McCloy és Adenauer mindhárman John Zinsser (J.P. Morgan társ) egy-egy lányát vették feleségül.
Mint a világ kiemelkedő kartellje, az I.G. és az alátartozó gyógyszergyárak voltak felelősek olyan dolgokért, mint például a szulfanilimida felfedezésének 1908 és 1936 közötti eltitkolása . E szer később az orvosi arzenál jelentős fegyverévé vált . 1920-ban az I.G. munkamegállapodást írt alá a svájci Sandoz és Ciba-Geigy gyógyszergyárral . 1926-ban az I.G. egyesült a Dynamit-Nobel német ágával, míg egy angol cég az angliai ágat vette meg . Az I.G. vezetők ezután tárgyalásokba kezdtek a Standard Oil képviselőivel, műbenzin gyártásának lehetőségeiről . A műbenzin komoly fenyegetést jelenthetett a Standard Oil monopóliumára. Az American I.G. közös megalapításával értek el kiegyezést.
Charles Higham „Trading with the Enemy” című könyve részletesen bemutatja Rockefeller II. világháború alatti tevékenységét . Mialatt Hitler repüllői Londont bombázták, a németek szabadalmi megállapodás alapján jutalékot fizettek a Standard Oilnak a műbenzin után . A háború után Amerikába látogató Erzsébet királynő csak egy magán személyhez, William Farish-hez (Standard Oil) ment el. A háborúba való amerikai belépést követőleg Nelson Rockefeller Washingtonba költözött és Roosevelt kinevezte az Amerikaközi Ügyek Egyeztetőjévé . Fő feladata nyilván az volt, hogy összehangolja a német hajók üzemanyaggal való feltöltését Dél-Amerikában . E hivatalát arra is felhasználta, hogy fontos dél-amerikai engedélyeket szerezzen vállalata, a Basic Economic Corporation számára . Így kapta a kolumbiai kávé koncessziót is . Hét milliárdnyi ingatlan vásárlásával ő indította el a jenki imperialista sablon képét . A dél-amerikai útja során Nixon elnök kocsiját ért támadást hivatalos helyeken a Rockefeller tevékenysége miatti Amerika iránti gyűlöletnek tudták be.
A II. világháború után a győztesek bíróság elé állítottak 24 német vezetőt . Ezek közül 11 volt az I.G. Farben tisztségviselője, de a többiek is kapcsolatban álltak a vállalattal . Nyolcukat felmentették . Ezek között volt Max Ilgner is . Az I.G. vezetői közül Schmitz kapta a legsúlyosabb büntetést, nyolc évet. Ilgner tulajdonképpen három év kapott, de beszámították neki az előzetes őrizetben töltött időt, így a tárgyalás után azonnal szabadlábra került.
Az I.G. háború utáni fennmaradását bizonyítja Wall Street Journal 1988. május 3-i főcíme: NÉMETORSZÁG VERI A VILÁGOT VEGYI ELADÁSBAN . Thomas O'Boyle cikkíró felsorolta az 1987-es év öt legnagyobb vegyi vállalatát: 1. BASF 28,5 milliárd dollár; 2. Bayer 23,6 milliárd; 3. Hoechst 23, milliárd; 4. ICI 20 milliárd; 5. DuPont 17 milliárd, S ez csupán a vegyianyag eladás.
Az első három cég az I.G. Farben 1945 és 1950 közötti felosztásából származó vállalat . A Szövetséges Katonai Kormány hajtotta végre a felosztást . Ez gyanúsan hasonlított a Standard Oil 1911-es felosztásához . A három I.G. utód együttes forgalma 72 milliárd dollár volt, ami mellet eltörpül a rivális ICI és DuPont forgalma . A Hoechst 1987-ben 2,72 milliárd dollárért megvette a Celanese Corporationt.
O'Boyle megjegyezte, hogy „a három nagy máig is kartell módjára viselkedik . Mindegyikük meghatározott térséget tart kezében és csak alig alig versenyzik egymással . A köztük uralkodó meghittségből együttműködés gyanítható.”
A háború után közölték az amerikaiakkal, hogy támogatniuk kell egy önzetlen európai újjáépítési tervet . George C Marshall tábornok után, Marshal tervnek nevezték el az indítványt . Joseph McCarthy a szenátusban két lábon járó hazugságnak nevezte Marshall tábornokot . A Marshall Tervről kiderült, hogy csupán újabb Rockefeller svindli az amerikai adófizetők kiszipolyozása céljából . 1948. december 13-án Robert McCormick ezredes, a Chicago Tribune szerkesztője vezércikkben ítélte el a Terv ESSO általi megrablását . Marshall Tervet egy befolyásos és zajos csoport erőszakolta keresztül a Kongresszusban . Winthrop Aldrich, (a Chase Manhattan Bank elnöke és Nelson Rockefeller sógora) volt e csoport vezetője.
Háborús nyereségből a Rockefellerek nagy részesedést vásároltak az Union Miniere du Haut Katanga-ban . Ez belga érdekeltségek, köztük Societe Generale, kezében lévő afrikai rézbánya volt . Befektetésük után nem sokkal, a Rockefellerek merészen kísérletet tettek a banyák feletti teljes ellenőrzés megszerzésére . A Gragensberg tevékenységet kihasználva, helyi forradalmakat szítottak . E vállalkozást eredetileg Ernest Cassel, I. Edvárd király pénzügyi tanácsadója tervezte . Cassel lányát később elvette Lord Mountbatten, az angol királyi ház tagja és a Rothschildok rokona . A Gragensberg tevékenységet Bo Hammarskjold, az akkori ENSZ főtitkár testvére vezette Hammarskjold a Rockefeller forradalom áldozatává vált amikor Kongó felett lelőtték gépét . Különböző történetek keringtek róla, hogy ki ölte meg és miért . A kongói Rockefeller beavatkozást tehetséges ügynökei, Dean Rusk, George Ball és Fowler Hamilton irányították.
A Rockefeller érdekeltség továbbra is fontos szerepet játszik az Egyesült Államok politikájában . Az öreg John D pénztárosa, Charles Pratt a Külügyi Kapcsolatok Tanácsára hagyta New York-i irodahazát . Unokája, George Pratt Schultz, ma külügyminiszter . A Rockefellerek kritikus szerepet játszottak az Egyesült Államokbeli trockista csoport, az Ipari Demokrácia Ligájának pénzelésében . A szervezet vezetői között olyan kőkemény „kommunista-ellenesek” is megtalálhatók mint Jean Kirkpatrick és Sidney Hook . A John Birch Társaság támogatásával a Rockefeller család a „jobboldali” fronton is tevékeny volt . Hogy a 32. fokozatú szabadkőműves, Robert Welch minden idejét a John Birch Társaságnak szentelhesse, Nelson Rockefeller jó pénzért megvette családi vállalatát, a Welch Candy Company-t . Welch KKT-beli régi ismerősei közül válogatta a John Birch Társaság fontosabb vezetőit . Az amerikai patrióták még évek múlva sem értették miért nem képes a társaság eredményt elérni egyetlen jól beharangozott kommunistaellenes célkitűzésében sem . Bizonyára némi szerepet játszott e fejleményben az a tény, hogy a társaság a kommunista világforradalom támogatóinak parancsára jött létre . Sok hazafi töprengett hogy a John Birch Társaság miért tette rendszeresen fekete listára az olyan konzervatív írókat mint én . A társaság több ezer levélíró kérése ellenére sem volt hajlandó könyveimet forgalmazni . Évtizedek hiábavalósága után, a társaság végül is teljesen elvesztette hitelét . A helyzet javítása végett William F Buckley, a CIA propagandista heves „támadást” indított a John Birch Társaság ellen a National Review című folyóiratában . De ez sesokat segített a szervezet újjáélesztésében.
A Rockefeller monopólium hatással van New York legnagyobb és leggazdagabb hitközségeinek némelyikére is . A Wall Street-i Triniti templom pénzügyeit nem más, mint J.P. Morgan irányította és valami 40 manhattani ingatlanja és 50 milliós tőzsde befektetése volt . Jól értesült források 25 millió a teszik a templom éves bevételét, de ebből csak 2,6 millió jut jótékonyságra . Az évi 100.000 dolláros fizetésű rektor a város előkelő negyedében lakik . A Trinity mauzóleum cellái 1250 és 2.000 dollár közötti összegbe kerülnek . Az Ötödik Avenue-n lévő St. Bartholomew évi 3,2 milliós költségvetéssel rendelkezik, de csupán 100.000-t költ jótékonyságra . A rektor 13 szobás lakásban lakik a Park Avenuen.
A Rockefeller Sanitary Commission felállításával a Rockefellerek óriási mértékben megnövelték üzleti érdekeltségeiket az elszegényedett Délen . E bizottmányt Dr. Wickliffe Rose vezette, ki régi Rockefeller bérenc volt, neve ott áll a Rockefeller Alapítvány szabadalomlevelén is . Jótékonysági mivolta ellenére, a Rockefeller Egészségügyi Bizottmány igényt tartott a tevékenységi körébe tartozó 11 állam anyagi támogatására . A bizottmány tevékenysége végül is mind a 11 államban egészségügy-minisztérium létrehozását eredményezte. Ez új lehetőségeket nyitott a Gyógyszer Tröszt előtt . Tenessee államban Dr. Olin West volt Rockefeller képviselője . Dr.West később Chicagóba költözött, hogy mint titkár és általános igazgató a színfalak mögül 40 évig egyengesse az Amerikai Orvos Szövetség ügyeit.
A Rockefeller Gyógyászat Kutatási Intézet végül is elhagyta nevéből a gyógyászat kutatást . Az intézet elnöke, Dr. Detlev Bronk 600.000 dolláros lakásban lakott, amire jótékony tevékenységéből szerezte a pénzt . A Rockefeller oktatási táblája 100 millió dollárt költött rá, hogy megszerezze a hatalmat a nemzet orvosi iskolái fölött és orvosainkat a műtétet és erős gyógyszerezést szorgalmazó allophatikus iskola követőivé tegye. A Peabody Alapítványból kinőtt tábla 66 milliót költött a feketék oktatásara.
Az Általános Oktatási Tábla politikai filozófiájának egyik legmesszebb ható eredményét érte el a Columbia Egyetemen belüli Lincoln Iskola 1917-es felállításával . A kormány 6 milliót adott az intézet létrehozásara, ahonnan haladó gondolkodású oktatók és társadalomtudósok nemzetünket behálózó hada került ki, kiknek veszedelmes tanítása közeli párhuzamban áll a kommunisták céljaival . Kezdettől fogva őszintén forradalminak nevezték a Lincoln Iskolát . Az iskola azonnal elvetett minden McGuffey Reader típusú oktatási módszert, amiben a gyerekeket többek között latinra, algebrára és ésszerű gondolkodásra tanították . Rockefeller életrajzírója, Jules Abel, úgy üdvözölte a Lincoln Iskolát, mint a haladó oktatás világítótornyát.
A Rockefeller Intézet ösztöndíjai produkálták atomprogramunk számos kiemelkedő tagját . Ilyen volt többek között Julius Oppenheimer is, akit eltávolítottak a kormány laboratóriumokból mert gyanították róla, hogy szovjet ügynök . ... A Rockefeller Alapítvány számos oldalági csoportot hozott létre, melyek ma különböző betegségek tömegével fertőzik a nemzetet. Ilyen például a Társadalomtudományi Kutató Tanács, ami egymagában 13 milliárd dolláros üzletté fejlesztette az országos szegénységi ipart . Természetesen mindez az adófizetők pénzéből, miközben művelői évi 6 milliárdot tesznek zsebre . 130 milliárd bőségesen elegendő lenne az ország minden szegényének élelmezésére és lakással való ellátására, de a pénzt az élősdi tanácsadók tömegét bőkezűen jutalmazó mérhetetlen adminisztrációs hálózat emészti fel.
Hosszú évek kutatása ellenére, csupán a Rockefeller befolyás felszínét sikerült vizsgálat alá vennem . Például az óriási Burroughs Wellcome gyógyszergyár teljes egészében a „jótékony” Burroughs Wellcome Trust tulajdona . Az Egyesült Államok brit gyarmati állapotát fenntartó London kapcsolat egyik kulcsfontosságú tagja, Lord Oliver Frank igazgatja e célvagyonrendelést . 1948 és 195 között Frank amerikai nagykövet volt . Ma ő a Rockefeller Alapítvány egyik igazgatója és a szervezet fő angliai képviselője . Frank emellett még a Schröder Bank és a Rhodes Trust igazgatója Chicago Egyetem professzora és a Lloyd Bank elnöke is.
A Rockefeller Alapítványból nőtt ki a befolyásos washingtoni agytröszt, a Brookings Intézet; a Nemzeti Gazdasági Kutató Hivatal, aminek magállapításai kritikus szerepet játszanak a tőzsde manipulációkban; a Public Administration Clearing House, ami az ország helyi igazgatási alkalmazottainak benevelését végzi; a Tagállami Kormányok Tanácsa, mely a nemzet törvényhozásait tartja hatalmában; az Institute of Pacific Relations, az Egyesült Államokbeli leghírhedtebb kommunista fedőszerv . A Rockefellerek ez utóbbi szervezet igazgatói voltak és Lewis Lichtenstein Strauss-on (Kuhn, Loeb) keresztül pénzt bocsájtottak rendelkezésére.
A szavakban kommunista-ellenes Reagen kormányzat hivatalba juttatásával a Rockefeller érdekeltségek megkísérelték elkendőzni a világ kommunizmusnak nyújtott támogatásukat. Azonban Reagen hamarosan ugyanolyan lelkesen vacsorázott szovjet vezetőkkel mint Jimmy Carter . A Bechtel Corporation két tisztségviselője, George Pratt Schultz (a vállalat elnöke) és Caspar Weinberger (tanácsos) vezette Reagen választási hadjáratát. Schultz külügyminiszter, Weinberger pedig védelmiminiszter lett. A Schröder-Rockefeller Társaság finanszírozta a Bechtel indulását.
Továbbra is jelentős a Rockefeller pénzügyi befolyás . A Carter kormányzat alatt David Rockefeller nagylelkűen Washingtonba küldte személyes tanácsadóját, Paul Volcker-t, hogy a Szövetségi Tartalék Tábla elnöke legyen . 1987-ben Reagen végül is leváltotta Volcker-t és Alan Greenspan-t nevezte ki helyére . Greenspan megelőzőleg a J.P. Morgan bankház egyik társa volt.
A Rockefellerek és idegen gazdáik, a Rothschildok, Amerikára gyakorolt, mindent átfogó befolyását látván megkérdezhetjük: Mit lehet tenni? A jog csak akkor fenntartható, ha az állampolgárok tevékenyen kutatják az igazságosságot . Az gazságosság csak akkor fenntartható, ha a nép elismeri, isteni kötelessége a jog szolgálata . A történelem feljegyezte az alkotmány bitorlóinak minden bűnét . Megtanulhattuk a fájdalmas leckét, hogy a Rockefeller monopolisták szövetségi és tagállami ügynökeik útján gyakorolják hatalmukat . E könyv írásakor Ron Paul, volt képviselő ésszerű programmal az elnöki hivatalért küzd — hogy oszlassuk fel a Szövetségi Tartalékot, az FBI-t, CIA-t és az Internal Reveneu Service-t (U.S. adó hivatal) . Évek óta ismert, hogy az állítólagosan a bűnözés elleni harcra létrehozott Szövetségi Vizsgáló Hivatal 90%-ban politikailag másként gondolkodók zaklatásával és elszigetelésével foglalkozik.
A bűnöző szindikalisták ma évi 1.000.000.000.000 dollárt rabolnak el a nemzettől . Ennek egyharmada a Gyógyszer Tröszthöz kerül . Mielőtt e kifosztás ellen felléphetnénk, a népnek mindent meg kell tennie egészsége visszanyerésére . Ahogy azt annak idején Ezra Pound is mondta : Egészséget, a mindenségit ! Amerika a világ legnagyszerűbb nemzetévé válhatott, mert polgárai a legegészségesebbek voltak . Amióta a Rockefeller Szindikátus hatalmába kerítette az egészségügyet, polgáraink egyre gyengülnek és ma egy csomó olyan testi és lelki betegségtől szenvednek, melyek mindegyike visszavezethető a vegyi és gyógyszer monopólium tevékenységéhez . E betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt nemzeti megmaradásunkra.
Nekünk semmi jó, épp azért nem kell hasraesni előtte, meg elviccelni a jelentőségét.
Nem igaz, "Szindbád Szindikátus" :-) Uj Péter az uj főnök, uj irfányba áll a vitorla, a globalizmus szele fújja.
Sajnos a Századvég alapítvány sem más, mint a Fidesz liberálisainak elemzőnek álcázott propagandistái. Nézzetek Echo tévét, de a Századvég emberének azt se higgyétek el, amit kérdez. A nagytőke fizetett hazugja, csicskása, libériás inasa, ahogy általában a multik, vagy a kormány szóvivői is.
Lehet is látni, hogy megvan az SZDSZ azaz a nagytőkés érdekek képviselete mind a 4 parlamenti pártban. A hungaristák ellenben mindig is a NEMZETKÖZI nagytőke ádáz ellenségei voltak.
Azért épp a nemzetközi tőke ellen, mert annak a tőkének a tulajdonosa szükségszerűen sokkal kevésbé szolidáris az ő tőkéjét helyben gyakorlatilag működtető élőerővel, és természeti környezettel szemben. Nem ad rendes bért, nem fizet rendes adót, sőt eleve azzal zsarol hogy nem is jön be, míg adómentességet nem kap, ugyanígy vissza nem térítendő támogatásokat harcol ki az államtól. Ez egy futóverseny úgy, hogy a nagytőkések kocsival mennek. Esélyegyenlőség :D
Egyértelműen szennyezik is a környezetet, a dorogi szemétégető, a nyergesújfalui Holcim féle cementgyár, ami Mogyorósbánya levegőjét veszélyezteti, de hát mit érdekli az a franciaországi zsidót, hányan kapnak itt tüdőrákot.
Egy az egyben cyberpunk jövő lenne ez : high tech, low life. Talán nem ilyen sötét és kilátástalan világot kellene unokáinkra hagynunk.
Eustace Mullins
Murder by Injection
10. FEJEZET
ROCKEFELLER SZINDIKÁTUS
Sok amerikai konzervatív meggyőződéssel hiszi, hogy a Rockefellerek és a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa teljes hatalmat gyakorolnak az Egyesült Államok kormánya és népe felett . E tétel elfogadható működési formulaként, de csak akkor, ha nem tévesztjük szem elől a tágabb világképet . Az általam roppant tisztelt két író, Dr. Emanuel Josephson és Morris Bealle, ugyancsak megállt Rockefellerekre való összpontosításnál és így kizárta kutatásaiból a Világrend más megnyilvánulásait . Emiatt erősen beszűkült az Orvosi Monopóliumról írt, egyébként úttörő munkájuk.
„A Világrend” című könyvemben eltérő nézetet mutattam be és a Rothschild pénzhatalomra irányítottam a figyelmet . E család 1885-re világuralmi helyzetbe jutott és ma londoni politikai csoportja, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye szabja meg az Egyesült Államok l900-ra visszaállított gyarmati kormányának irányvonalát . A gyarmati, avagy megszálló kormány főképp a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének kirendeltségét képező Külügyi Kapcsolatok Tanácsán és a kormány működését, az oktatási intézményeket, a tömegtájékoztatást, a vallást és a tagállamok törvényhozásait ellenőrző Rockefeller Alapítványon keresztül érvényesíti akaratát.
Az amerikai gyarmatlakók „szabad” választásokat tarthatnak, melyek keretében minden joguk megvan hozzá, hogy a Rockefeller Szindikátus által kiválasztott és pénzelt két jelölt egyikére szavazzanak . A „demokrácia” ezen érzelgős színjátéka szolgál legtöbb amerikai meggyőzésére, hogy a valóban szabad nép vagyunk . Philadelphiában még egy repedt Szabadság Harangunk is van ennek bizonyítására . Az amerikai fiatalok 1900-óta szabadon elmasíroztathatók, hogy Hégeli háborúban pusztuljanak el, ahol mindkét fél a világrendtől kapja utasításait. Szabadon befektethetünk a tőzsdén, ahol a csak az Angol Nemzeti Banknak számadással tartozó Szövetségi Tartalékrendszer (U.S. Nemzeti Bank) szabályozza a napi forgalmat, az árakat és a pénzegység értékét . A Szövetségi Tartalék fennen hirdeti kormányunktól való függetlenségét, de ez az egyetlen függetlenség amivel valaha is rendelkezett.
Az amerikai függetlenségért folytatott hosszú küzdelemnek jó kiinduló pontja lehetne annak felismerése, hogy valójában a Rockefeller Szindikátus diktátumai alatt élünk . Ha fényt derítünk a Rockefellerekre, mint lényegében világkormányt képező, idegen hatalom ügynökeire, felismerhetjük, hogy nem pusztán pénzszerzésre elszánt csoportot alkotnak, hanem egy olyan szövetséget, amely az amerikai nép feletti gyarmattartói hatalom fenntartására kötelezte el magát . Tehát John D Rockefeller megszállott kapzsikénti minősítése (melyben egyébként bőséges társasága van) csupán elhomályosítja azt a tényt, hogy a Rothschildokhoz tartozó National City Bank of Cleveland által nyújtott — amerikai olajmonopóliumát lehetővé tévő — finanszírozás kezdetétől Rockefeller többé már nem volt önálló hatalom és ugyanígy a Rockefeller Szindikátus egyetlen része sem . Tudjuk, hogy a szindikátussal szoros kapcsolatban álló Cosa Nostra (avagy maffia) bizonyos önállósággal rendelkezik a nemzeti direktorok által az egyes családoknak kiosztott területeken, de ettől függetlenül, mindig teljes felügyelet alatt állnak és felelősek a hatáskörük alá tartozó területeken történtekért.
Hasonlóképpen, a Rockefeller Szindikátus is világosan meghatározott befolyási körökben tevékenykedik . A „jótékonysági” szervezetek, az üzleti vállalkozások és az irányvonal-meghatározó csoportok mind azonos végrehajtás alá tartoznak, és a szindikátus egyik ága sem léphet önállóan, vagy alakíthat ki saját irányvonalat.
A Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi szerkezetének ellenőrzése alatt működik, ami azt jelenti, hogy ügyes pénzügyi manipulációkkal bármikor értéktelenné tehető a vagyona . Ez a legfőbb ellenőrzés, mely biztosítja, hogy senki se léphessen ki a szervezetből . Mert nemcsak hogy megfosztanák vagyonától, de azonnal gyilkost is bérelnének eltüntetésére . Igazságügy-minisztériumunk nagyon is jól tudja, hogy az Egyesült Államokban működő terroristák a világrend ügynökei, de bölcsen kerüli e tény említését.
A világ pénzügyi felépítése egyáltalán nem ismeretlen, vagy rejtett szervezet . A következőkből áll: A főbb svájci bankok; a régi Velence-Genova banktengely utódai; a világ gabona kereskedelmének öt családja; az Angol Nemzeti Bankba tömörülő Brit Kombinát, ami a Rothschildok és az Oppeinheimerek égisze alatt működik, és a Royal Bank of Canada-n és a Bank of Montreal-on keresztül gyarmati ellenőrzést tart fenn Kanada felet (Bronfmanok, Belzbergek, Reichmanok a kanadai helytartók); az Egyesült Államok Szövetségi Tartalékrendszere, az ópium kereskedésből vagyont szerzett Bostoni Brahmin családok, a Rockefeller szindikátus, aminek része a Kissinger-hálózat, a Chase Manhattan Bank, az American Express.
Látható, hogy a Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi rendszerének alján van . Akkor hát miért ilyen fontos? Mert ez az amerikai gyarmat végrehajtó gépezete . Maga a Rockefeller család — a Morganokhoz, Schiffekhez, Warburgokhoz hasonlóan — jelentőségtelenné vált, de a nevük alatt létrehozott gépezet teljes gőzzel üzemel . A Háromoldalú Bizottság felállítása óta David Rockefeller a világrend egyfajta futáraként működik és főként végrehajtási utasításokat továbbít a kommunista tömbbe. Laurance Rockefeller az Orvosi Monopólium irányításában tevékenykedik, de trópusi nyaraló helyek működtetése képezi fő érdeklődési körét . Ők ketten maradtak a szerencsés ötből, John Rockefeller Jr. és Abby Aldrich öt fiából . John Rockefeller Jr. egy tucsoni intézetben halt meg és gyorsan elhamvasztották . John D. Rockefeller III. titokzatos balesetben vesztette életét New York-i otthona közelében . A nagypapa után elnevezett Nelson Rockefeller egy TV zsurnaliszta karjai közt hunyt el . Később kiderült, hogy nem is egy zsurnaliszta volt, hanem kettő . A halálozásról órákig hallgattak és az a hír járja, hogy Nelson kolumbiai kábítószer kapcsolatára támadt, mert több millió dollárnyi hasznot nem osztottak fel megfelelően . Winthrop Rockefeller alkoholistaként végezte, fekete barátja ölében . Harry Reasoner a TV-ben megkérdezte tőle, miért költözött el New Yorkból Arkansasba? Winthrop azt válaszolta, hogy fekete barátja nem volt hajlandó New Yorkban élni . E barátság megörökítésére Winthrop bőkezűen adományozott néger ügyekre és többek között ő adta az Urban Leage épületét New York keleti felének 48. utcájában . Az épület második emeletén emléktábla jelöli ezt . A tábla felirata ez lehetne: Hadrianustól az ő Antoniusának.
Nem azt akarom mondani, hogy a Rockefellereknek már nincs befolyása, azonban a szindikátus fő diktátumait már más kápók adják, kik számára ők csupán a hatalom látható képviselői. David Rockefeller személye révén a családot Szovjetunió első számú családjának is nevezik . Csak ő és Armand Hammer rendelkezik a moszkvai repüllőtér állandó leszállási engedélyével, mások úgy járnának mint KAL 007-es járat. ...
Mint a Rockefeller családi vagyon, mint pedig a szindikátus alapítványaiban rejlő jelentős összeg gyakorlatilag a kormány ellenőrzésén kívül áll . Fortune folyóirat 1986. augusztus 4-én megjegyezte, hogy a John D. Rockefeller által 1934-ben felállított célvagyon rendelések értéke ma 2,3 milliárd dollár . Egy másik 200 milliót az Abby Rockefeller ág javára tett félre. ... A Fortune 1986-ban 3,5 milliárdra becsülte a teljes Rockefeller vagyont, amiből 900 millió volt ingatlanokban és értékpapírokban. ... Az a hír járja, hogy a Rockefellerek eladogatják New York-i birtokaikat és nyugaton, főként Phoenix közelében fektetnek be . Talán tudnak valamit, amit mi nem?
Bár a Rockefeller vagyon az öreg John D kapzsiságának és könyörtelenségének tudható be, eredete kétségtelenül a National Bank of Cleveland támogatásához vezethető vissza . Egy kongresszusi jelentés megállapította, hogy a National Bank of Cleveland a három amerikai Rothschild bank egyike . A vagyon kialakulásában szerepet játszott még az is, hogy John D alávetette magát Jacob Schiff irányításának.
A National City Banktól kapott pénzmaggal John Davison Rockefeller (1839-1937) hamar kiérdemelte a legkönyörtelenebb amerikai címet . Több mint valószínű, hogy könyörtelensége volt az, ami felkeltette a Rothschild-ház iránta való érdeklődését. Rockefeller gyorsan felismerte, hogy a rövid idő alatt óriási haszonnal kecsegtető olajfinomítási üzletben zabolátlan verseny uralkodik . A megoldás egyszerű volt: összezúzni a versenytársakat . Pusztán üzleti szükséglet volt Rockefeller monopóliumért való hírhedt odaadása . Rockefeller hadjáratot indított a versenytársak kiszorítására . Több fronton is támadott, ami jó tanulság lehet a jövőbeli vállalkozók számára . Először elküldte fullajtárját (kiről nem tudták, hogy neki dolgozik), hogy próbálja meg készpénzért olcsón megvenni a versenyző finomítót. Ha elutasították az ajánlatot, támadás indult a finomító ellen egy másik finomító részéről, mely erősen alul kínálta olaját . Munkásai esetleg egyszeriben beszüntették munkát . A munkaerő szakszervezetek általi ellenőrzése mindig is Rockefeller egyik alapeszköze volt . Akárcsak a Szovjetunióban, nála is ritkán van munkaerő gond . Ha mindezek nem hoztak eredményt, Rockefeller szomorúan erőszakhoz folyamodott: megverték a rivális munkásokat, vagy egyszerűen felgyújtották a finomítót.
Ezek a módszerek bizonyították a Rothschildok előtt, hogy jó emberükre akadtak . Clevelandbe küldték képviselőjüket, Jacob Schiffet, hogy segítsen Rockefellernek a további terjeszkedésben. Ebben az időben — a J. P. Morgan és a Kuhn, Loeb bankházon keresztül — a Rothschildok kezében volt az Egyesült Államok vasútjainak 95%-a . A South Improvement Company nevű cég közbeiktatásával, Schiff kidolgozott egy visszatérítési ügyletet Rockefeller számára . Később kiderült a turpisság, de akkorra már Rockefeller gyakorlatilag kizárólagos hatalmat ért el az USA olajipara felett . Egyik áldozatának lánya, Ida Tarbell írta a Standard 0il Trust első jelentős leleplezését . A magát trösztrombolónak kikiáltó Theodore Roosevelt azonnal elítélte Ida Tarbellt mint botrányhajhászt . A valóságban Roosevelt a Standard Oil és más óriás trösztok további hatalmát biztosította.
Az elkövetkező fél évszázadban a szocialista propagandisták rendszeresen készítettek gúnyrajzokat John D Rockefellerről, mint a könyörtelen kapitalista megtestesüléséről. De ugyanakkor az American International Company-n keresztül ő volt kommunista világmozgalom fő finanszírozója . Rothschild család világhatalma ellenére, a népharag csak John D Rockefellert és John Pierpont Morgant érte el . A valós helyzet felfedőinek egyike volt a Truth folyóirat, mely 1912. december 16-án következőket írta: „Schiff úr a nagy magán bankház, a Kuhn, Loeb és Társainak vezetője, ami az óceán innenső oldalán a Rothschild érdekeket képviseli . Schiff urat pénzügyi stratégaként tartják számon, ki már évek óta az óriási személytelen hatalom, a Standard Oil pénzügyminisztere.” Sokat mondó, hogy az író még csak meg sem említi Rockefeller nevét.
A valós helyzet elfedettsége miatt az amerikaiak viszonylag könnyen elfogadták a „tényt” hogy a Rockefellerek képezik az ország első számú hatalmát . A mítosz a hatalom látszatát öltötte magára: a Rockefeller olajtröszt hadiipari komplexummá vált, a Rockefeller Orvosi Monopólium ellenőrzést nyert a nemzet egészségügyi rendszere felett, az egymásba kapcsolódó adómentes intézmények hálózatát képező Rockefeller alapítvány pedig hathatósan markába kaparintotta a nemzet oktatási és vallási életét. A mítosz elérte célját és elfedte a valódi irányítókat, a Rothschildokat.
Már vagy 25 éve foglalkoztam e bújócska leleplezésével amikor konzervatív körökben új legenda kapott szárnyra . Az ügynökök által terjesztett mese sok buzgó hivőre talált, mert a világ népeit elnyomó monolitikus hatalom szakadásáról beszélt. Ezen „felfedés” szerint életre-halálra menő küzdelem alakult ki a Rockefellerek és a Rothschildok között . E mellbevágó fejlemény folytán egyik vagy másik csoport — attól függően hogy melyik mesélőt hallgatta az ember — hatalmába kerítette a Szovjetuniót és fel fogja használni a másik megdöntésére . A Rockefeller család tagjainak hirtelen halálát hozták fel e küzdelem „bizonysága” képpen, de egyetlen Rothschildról sem hallottuk, hogy áldozatul esett volna . Teljesen figyelmen kívül hagyták az általános felfogást, miszerint Nelson Rockefellert azért ölték meg, mert elvesztette a kolumbiai kartell több millió dolláros nyugtáit, és azt a tényt, hogy a többi Rockefeller haláleset sem mutatta esetleges Rothschild kapcsolat nyomát.
Az évtizedek alatt terjedelmes okmányanyagot összegyűjtvén a tárgykörről, nem tudtam elképzelni, hogy valaki olyan tájékozatlan legyen, hogy elhiggye, a Rockefellerek megkísérlik átvenni a hatalmat a Rothschildoktól olyan időben, amikor a család befolyása egyre inkább hanyatlott, pénzügyeiket Richardson Dilworth, jogi ügyeiket pedig John McCloy intézte. A család egyetlen intézője sem lett volna hajlandó hatalmi harcba bocsájtkozni, hiszen csupán csak heti fizetésükért dolgozó, névtelen gondnokok voltak . Mindazonáltal sok reménykedő amerikai kapott a tetszetős gondolat után, hogy a Rockefellerek most már jó hazafiak, kik hajlandók mindent kockára tenni, hogy megdöntsék a Rothschildokat . Meglepően, e veszedelmes mese közel tíz évig tartotta magát mielőtt eltünt volna a történelem furcsaságai között.
A kereskedői pályafutását hibás fegyverek eladásával kezdő J.P. Morganhoz hasonlóan (a híres 11 karabély esete a hadsereggel), John D Rockefeller is polgárháborús nyerészkedéssel indította üzleti tevékenységét . Nagy haszonnal Harknes brandyt árult a szövetségi csapatoknak (észak) és így szerezte a kezdő pénzt olaj vállalkozásához . Az olajüzlet iránti érdeklődése magától értetődő, hiszen apja, William Rockefeller, évekig olajban utazott . William Rockefeller azután lett olaj vállalkozó, hogy a Pittsburg melletti Tarentumban 1842-ben felfedezték, a sókutak tele vannak olajjal . A kutak tulajdonosa, Samuel L Kier, üvegbe töltötte az olajat és gyógyítási célokra árulta . William Rockefeller volt egyik első forgalmazója . A „medicinnek” eredetileg „Kier Varázsolaja” volt neve. Rockefeller saját címkét nyomatott, „Rock Oil” és „Seneca Oil” névvel . Seneca egy közismert indián törzs neve volt . Rockefeller akkor érte el legnagyobb hasznát és hírhedtségét, amikor ünnepelt rákszakértőként hirdette magát . Nem csoda, hogy unokái a világ leghíresebb rákkezelő központjának titkos irányítóivá váltak, és olyan területekre irányították az adományi- és kormánypénzeket, ahol csakis az Orvosi Monopóliumnak lehetett haszna belőle. Pályája során William Rockefeller semmiféle állítástól sem riadt vissza . Szavatolta minden, nem túl előrehaladott rák kúrálását és üvegenként 25 dollárért árulta csodás elixírjét . Ez akkoriban kéthavi bér volt . A varázsital nem volt más, mint néhány közismert vizelethajtó hígítása . E vásári kikiáltó aligha képzelhette, hogy utódai a történelem legnagyobb orvosi monopóliumának irányítóivá lesznek.
Mint utazó vásáros, William Rockefeller olyan pályát választott, ami lehetetlenné tette a rendezett családi életet . Fia, John, alig látta és ez sok lélekbúvárt arra késztetett, hogy feltételezze, talán ez volt az oka John D Rockefeller későbbi pénzőrült zsarnokká válásának, ki majdnem egy évszázados monopolisztikus tevékenysége alatt azon ármánykodott, hogy milliókat elnyomorítson, megmérgezzen és megöljön . Még a sírból visszanyúlva is borzalmas, pusztító hatást gyakorol az amerikai életre . Aligha vitatható, hogy az amerika történelem legsátánibb alakja volt.
Régi igazság, hogy minden befolyásos amerikai családban akad egy-két lótolvaj . A Rockefeller család esetében ez több is mint igaz . William élete során hőségesen követte Kánaán akaratát: szeresd a rablást, szeresd a bujálkodást . „Számos lólopás miatt kiadott körözés után menekülnie kellett, míg végül teljesen eltűnt, hogy William Levingstonként keljen új életre . E nevet élete végéig megtartotta . Joseph Pulitzer New York World-jének egyik tudósítója kivizsgált egy értesülést és utána közzétette, hogy 1906. május 11-én az Illinois állambeli Freeportban elhunyt William Avery Rockefeller és William Levingston néven jeltelen sírba temették.
William Rockefeller gyógyszerész szakmája elősegítette kedvenc foglalkozását, a ló lopást . Minthogy másnapra már másik megyében volt, nem jelentett gondot kocsija után kötni egy szép paripát és útnak indulni . Foglalkozása segítette szoknyavadászkodását is . Számos alkalommal követett el bigámiát és látszólag féktelen volt szenvedélye . 1849. június 28-án a New York-i Cayuga-ban körözést adtak ki ellene egy szolgáló lány megerőszakolása miatt . Később a New York-i Oswego-ban élt, de valami miatt onnan is távoznia kellett . Csodás kúráló szerének eladásából nem volt nehéz finanszíroznia élvhajhászatát . Másik terméket is árult, a Csodatevő Kenőcsöt, amiért üvegenként csupán két dollárt kért . Ez lepárlás után visszamaradt paraffinból, kenőolajból és kátrányból készült. William Rockefeller kezdeti csoda olaja megmaradt egészen az utóbbi időkig, mint a Nujol nevű főzet . Ez főképp petróleumból állt és hashajtóként árulták . Közismert, hogy a Nujol csupán új olajat jelentő, hirdetési név . E szer elvonta a szervezettől a zsíroldó vitaminokat, mert a bélfalra lerakodva megakadályozta, hogy azok felszívódjanak a szervezetbe . Az egészségük miatt aggódók megpuhítása végett karotint adta hozzá, de ez mit sem ért. A Standard Oil egyik leányvállalata, a Stanco, készítette a Nujol-t. A cég egyetlen másik terméke, az azonos telephelyen készült Flit nevű híres rovarirtó szer volt.
Az érdekütközés szabadabb értelmezésének idején szenátus a Nujol névtől visszhangzott . De aligha lehetett volna szó érdekütközésről, mert a házaló Royal S Copeland szenátornak soha nem volt más érdeke, mint a Rockefellerek szolgálata. Rockefeller tette meg New York-i egészségügyi miniszterré és később ő pénzelte szenátus korteskedését is . Copeland üzletelése meglepte még a legfásultabb washingtoni újságírokat is . Szenátusi pályafutását a Nujol hirdetésének szenelte . Minden napját hangosbeszélőn leadott Nujol programmal kezdte, amiért évi 70000 dollárt kapott . Az 1930-as években ez az összeg több volt mint az elnök fizetése . Copeland szenátor számos gúnynevet kapott nyerészkedése miatt . Gyakran nevezték az Amerikai Orvosi Szövetség szenátorának, mert annak minden tervezetét lelkesen támogatta . De közelebb állt a valósághoz a Standard Oil szenátor megnevezés . Lehetett rá számítani, hogy minden olyan törvényjavaslatot támogat, ami hasznot eredményezhet a Rockefeller monopóliumnak . Az 1938-as élelmiszer és gyógyszer törvény kongresszusi meghallgatása alatt Leonor Sullivan bírálta a törvényjavaslat útját egyengető Copeland szenátort és azt állította róla, hogy a vita során elismerte, a szappannak azért kell törvény alóli kivételnek lennie, mert különben az ország legnagyobb hirdetőit képező, szappan gyártók csatlakoznának a törvényjavaslatot ellenző iparágakhoz . Sullivan asszony panaszkodott, hogy a „törvényben a szappant nem-kozmetikai cikknek nyilvánították . A hajfestékgyártók pedig engedélyt kaptak tudottan veszélyes anyagok árusítására, csak a dobozra kell majd figyelmeztetést tenniük . De melyik nő látja a fodrásznál a dobozon lévő figyelmeztetést?”
Apjához hasonlóan, John D Rockefeller is megszállott volt, de nem a nők után futkosott hanem a pénz után és teljesen átadta magát a vagyon- és hatalomszerzésnek . Azonban a Rockefeller hatalomvágy eredményei — az olajmonopóliumot lehetővé tevő visszafizetési húzás, az alapítványok törvényesítése, a központi bank, a kommunista világforradalom, az orvosi monopólium — a Rothschildok vagy európai társaik elképzelése alapján jöttek létre. A Rockefellerről szóló feljegyzések egyike sem említi, hogy ezen indítványok bármelyike is tőle származott volna . Az adómentes alapítványok elképzelésével a Rothschild kegyenc, George Peabody állt elő, 1865-ben . A Peabody Oktatása alapítványból lett később a Rockefeller Alapítvány . Valószínűtlen, hogy akár még John D Rockefeller ördögi agya is képes lett volna ilyesmi kiötlésére . A társadalomtörténészek úgy jellemzik a 19. század végét — a jótékonysági alapítványok és a kommunizmus felvirágzásának korát — mint a történelem, kerék feltalálásához hasonló jelentőségű lapját. Patkányok által kifejlesztett elgondolás volt ezen új felfedezés — merthogy a patkányoknak végül is magas értelmi képességük van —, mely által egy darab sajt segítségével csapdába ejthetik az embereket . A szocializmus és minden más kormány program egyszerűen azt jelenti, hogy a patkány a csapdába tesz egy darab sajtot és embert fog magának.
Wright Patman, a Ház Banktevékenységi és Fizetőeszköz Bizottságának egykori elnöke, a képviselőházban kijelentette, a Rockefeller Alapítvány felállítása hatásosan elszigetelte a Standard Oilt a versenytársaktól . A vállalat ellenőrzéséhez szükséges részvénytömeget kivonták a piaci manipulációkból és a versenytársak általi esetleges felvásárlás elől . Ezzel egy időben a Standard Oil mentesült legtöbb adó alól, ami a lakosság számara újabb terhet jelentett . Az általános Oktatási Tábla szabadalomlevelét egy Rockefeller rokon, Nelson Aldrich, a köztársaság párti szenátorok vezetője vitte dűlőre . A Rockefeller Alapítvány szabadalomlevele viszont kissé nehezebb diónak bizonyult . Rockefeller monopolisztikus tevékenységét széleskörben bírálták és az alapítványban hasznának adómentesítésére tett kísérletet láttak . A szabadalomlevelet végül is 1913-ban sikerült elfogadtatni . (Megjegyzendő a szabadkőműves 13-as szám . 1913 volt a jövedelemadó és a Szövetségi Tartalék éve is.) A szabadalomlevél ügyét Robert E Wagner (egy másik Standard Oil szenátor, merthogy volt belőlük bőven) intézgette . Az elfogadás után pedig John D Rockefeller, John D Rockefeller Jr, Henry Pratt Judson (a Rockefeller által alapított Chicago Egyetem elnöke), Simon Flexner (a Rockefeller Intézet igazgatója), Starr Jameson (Rockefeller személyes tanácsadója), Charles W Eliot (a Harvard elnöke) szépen odakanyarította nevét a szabadalomlevélre.
Annak ellenére, hogy a közfelháborodás előtt meghajló Legfelső Bíróság 1911-ben feloszlatását rendelte el, a Rockefeller olaj monopólium továbbra is virágzik és ma már 125 éves . Az utódvállalatok ellenőrzése nem jelentett gondot a Rockefeller érdekeltségek számára . A család kezében maradt minden „új” cég részvényeinek 2%-a, a Rockefeller alapítványok pedig 3%-ot kaptak . A család így minden vállalatban 5%-os érdekeltséghez jutott . Nagy részvénytársaság esetében általában egy százalékos érdekeltség is elegendő a végrehajtó hatalom gyakorlásához.
A Rockefellerek üzleti érdekből kapcsolódtak a kommunista világforradalom támogatásába . Egy kongresszusi vallomásból kiderült, hogy Rockefeller nagy összegeket küldött Leninnek és Trockíjnak az 1905-ös forradalom pénzelésére. Bankára, Jacob Schiff, előzőleg a japánokat finanszírozta az Oroszország elleni háborúban . Schiff megbízottja, George Kennan valami húsz évet töltött a cár elleni forradalmi tevékenység előmozdításával . Az 1905-ös forradalom elbukása után Lenint Svájcban talonba tették . Trockijt az Egyesült Államokba hozták, ahol Bayonne-ban, egy Standard Oil birtokon élt díjmentesen . Amikor a cár lemondott, hajóra tették Trockijt és 270 New York-i forradalmár társát . Rockefeller Wilson elnöktől különleges útlevelet szerzett számára és melléadta Lincoln Steffens-t, hogy biztosítsa oroszországi visszatérését . Az utazási költségekre Rockefeller 10000 dollárt adott Trockijnak.
1917. április 13-án a hajó megállt Halifax-ben, s a kanadai titkos szolgálat emberei azonnal letartóztatták Trockíjt . Az eset nemzetközi üggyé vált és több ország vezető politikusa hevesen követelte Trockíj szabadon bocsájtását . Lloyd George miniszterelnök sietve táviratozott, hogy Trockijt azonnal engedjék szabadon — rá se hederítettek . Végül is a Rockefellerek hűséges dilijankója, Mackenzie King, későbbi kanadai miniszterelnök közbelépésére engedték szabadon Trockijt . King már jó ideje a Rockefellerek munkaerő szakértője volt . Tehát az oroszországi befolyásával fennhangon büszkélkedő Armand Hammer Rockefellerhez képest szinte jelentéktelen a világkommunizmus támogatásában . A Marx Rothschild házzal való kapcsolatából eredő kommunizmus vonzotta Rockefellert, mert meglátta mi az — a legvégső monopólium, ami nemcsak a kormány, a pénzrendszer és minden tulajdon feletti ellenőrzést jelenti, de korporációkhoz hasonlóan, önmagát állandósítja . A kommunizmus a Standard Oil monopolisztikus felfogásának ésszerű továbbfejlődése.
A világmonopólium elérésének fontos lépése volt amikor a Rothschildok felállították a nemzetközi gyógyszer és vegyszer kartellt, az I.G. Farben-t . E céget úgy tartották számon, mint állam az államon belül . 1925-ben jött létre Interessen Gemienschaft Farbenindustrie Aktien gesellschaft néven, de általában csak mint I.G. Farben, vagy a Kartell emlegették . Az elgondolás 1904-ből eredt, amikor a hat legnagyobb német vegyigyár — Badischce Anilin, Bayer, Agfa, Hoechst, Weiler-ter-Meer, Greisheim-Electron — tárgyalásokat kezdett kartell alakításáról . A Rothschildok németországi képviselője, Max Warburg adta az indító gondolatot és az anyagi támogatást. Warburg az I. világháború alatt a titkos szolgálat vezetője és a császár pénzügyi tanácsadója volt . A háború után a császár lemondott, de Warburg nem ment vele hollandiai száműzetésébe. Ehelyett az új kormány pénzügyi tanácsadójává vált . (A királyok jönnek és mennek, de a valódi uralkodók, a bankárok, maradnak.) Mialatt a párizsi béketárgyalásokon Németországot képviselte, Max kellemes órákat töltött testvérével, Paul Warburggal, aki a szövetségi tartalék törvényének megszerkesztése után most Wilson elnöknek adott pénzügyi tanácsokat.
Az I.G. Farben vagyona hamarosan elérte a 6 milliárd márkát és valami 500 vállalat állt irányítása alatt . A cég első elnöke Carl Bosch professzor volt . Az I.G. Farben már a Weimari Köztársaság ideje alatt kezdett szoros kapcsolatokat kiépíteni Adolf Hitlerrel, pénzt és politikai támogatást nyújtván pártjának. Az I.G. Farben sikere felkeltette más gyárosok figyelmét is. Henry Ford leányvállalatot nyitott Németországban, melynek 40%-át az I.G. Farben vette meg . Az I.G. Farben azután a Standard Oil of New Jersey-vel társulva amerikai kirendeltséget nyitott American I.G. néven . E cég igazgatói között volt Walter Teagle (a Standard Oil elnöke), Paul Warburg (a Kuhn Loeb-től) és Edsel Ford (Henry Ford fia) . John Foster Dulles (a Sullivan and Cromwell irodától) lett a cég jogásza és gyakran utazgatott New York és Berlin között . Dulles társa, Arthur Dean ma a 40 millió dolláros Teagle Alapítvány igazgatója . Dean tevékenyen részt vett a leszerelési tárgyalások színfalak mögötti megbeszéléseiben és számos vállalat, többek között a Rockefeller tulajdonú American Ag & Chem, American Solvay American Metal igazgatója volt . Egy időben Dean vezette a Hochschild Alapítványt, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, az Ázsia Házat, a Carnegie Alapítványt és a Sloan Kettering Rákközpontot.
1930-ban a Standard Oil németországi alkohol monopóliumot vásárolt . Az I.G. Farben készítette elő az ügyletet. Hitler hatalomra jutása után Rockefeller elküldte sajtófőnökét, Ivy Lee-t, hogy tanácsadóként szolgáljon Németország felfegyverzésében . A Standard Oil ezután finomítókat épített Németországban és a II. világháború alatt folyamatosan olajat szállított a németeknek. 1930-ban a Standard Oil fizetségképpen nagy mennyiségű hangszert és hajókat kapott Németországtól.
A rettegett Gestapo voltaképpen az I.G. által fennállása óta fenntartott hírszerző hálózatból alakult ki . A Carl Bosch-t igazgatói hivatalában felváltó Herman Schmitz Brüning kancellár személyes tanácsadója volt . Amikor Hitler került hatalomra, az ő titkos tanácsadója lett . Annyira leplezték kapcsolatukat, hogy a sajtónak tilos volt együtt fényképezni őket . Schmitz-et kinevezték a Reichstag tiszteletbeli tagjává, munkatársa, Carl Krauch pedig Göring főtanácsadója lett a Négyéves Terv végrehajtásában . Az egyik üzlettárs, Richard Krebs később vallomást tett a Ház Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottsága előtt: „Személyes tapasztalatból tudom, hogy az I.G. Farben Industrie már 1943-ban is teljesen a Gestapo kezében volt.” Ez így nem egészen igaz, mert az I.G. Farben egyszerűen társult a Gestapóval.
1924-ben a Krupp művek komoly pénzügyi gondban volt és 10 millió dolláros kölcsön mentette meg, amit két Wall Street-i intézmény, a Hallgarte Company és a Goldman, Sachs nyújtott. Németország tervezett felfegyverzése csak azután kezdődhetett, hogy Dillon Read 100 millió dollárnyi német kötvényt bocsájtott forgalomba a Wall Streeten . Aligha meglepő, hogy a háború után Dillon Read üzlettársát, William Draper tábornokot nevezték ki a Szövetséges Katonai Kormány gazdasági osztályának vezetőjévé, Németország gazdasági cárjává.
1939-ben Németországba látogatott Frank Howard, a Standard Oil alelnöke . Később vallomást tett : „Minden tőlünk telhetőt megtettünk háború tartamára érvényes, esetleges belépésünktől független, pénzügyi megállapodás kidolgozására .” Akkoriban az American I.G . igazgatótanácsának tagja volt Charles Mitchell (a Rockefeller National City Bank elnöke), Carl Bosch, Paul Warburg, Herman Schmitz és Schmitz unokaöccse, Ilgner.
Bár neve alig ismert, Frank Howard évekig kulcs szerepet játszott a Standard Oil tevékenységében . Ő volt a kutatások és a nemzetközi megállapodások igazgatója . A 30-as években a Sloan Kettering intézet kutatási bizottságának is elnöke volt . Ő vitte Dusty Roads-t a Sloan Ketteringhez és tette meg a vegyszeres gyógykezelési kísérletek vezetőjévé . A II. világháború alatt Roads vezette a Egyesült Államok hadseregének vegyi hadviselés szolgálatát . 1939-ben Frank Howard vette rá Alfred Sloan-t és Charles Kettering-et, a General Motors két vezetőjét, hogy vagyonukat a rákközpontnak adják . Az intézet azután felvette nevüket . Frank Howard tartotta a kapcsolatot a Standard Oil és az I G. Farben között . Ő vezette a háborúzó Németország számára életbevágóan fontos, műgumi kifejlesztését . Howard később Buna Rubber címmel könyvet írt . Ő volt a Rohm és Haas cég Rockefeller érdekeltséget képviselő tanácsadója is . Utolsó éveit Párizsban töltötte, de mindvégig fenntartotta New York-i irodáját a Rockefeller központban.
Walter Teagle 500000 dollárral vett részt a American I.G.-ben . E részvényekre alapult később a Teagle Alapítvány . Az American I.G. másik igazgatója, Herman Metz volt a H.A. Metz Társaság elnöke . E cég teljes egészében az I.G. Farben tulajdonában volt . Az Idegen Birtokok Gondviselőjeként szolgáló Francis Garvan jól ismerte az I.G. Farben működését . Hogy hallgatásra kényszerítsék, 1929-ben eljárást indítottak ellene . Az eljárást Merton Lewis igazságügy-miniszter kezdeményezte. Lewis korábban a Bosch Társaság tanácsadója volt . John Krim, az amerikai német nagykövetség volt-tanácsadója vallomást tett, hogy John King szenátor évi 15000 dollárét három évig a Hamburg America Lines fizetségében állt . Ő nevezte ki Otto Kahn-t a választási alap pénztárosává . Homer Cummings hat évi igazságügy-miniszterség után elment a General Aniline and Film vállalathoz tanácsadónak, évi 100000 dollárért . A II. világháború alatt a GAF állítólagosan egy svájci cég tulajdonában volt. Azonban alapos gyanú merült fel ellene, hogy ellenséges konszern és az Egyesült Államok kormánya birtokába vette . John Foster Dulles 1927 és 1934 között a GAF igazgatója volt . Dulles volt az I.G. Farben hálózatba tartozó International Nickel egyik igazgatója is . Az Avery Rockefeller ágon keresztül, Dulles rokonságban állt a Rockefeller családdal . Dulles volt az Avery Rockefeller által 1936-ban felállított Schröder Rockefeller nevű beruházási vállalat jogásza . E cég intézte az NSDAP-t támogató bank, a Schröder Bank és a Rockefeller érdekeltségek közös tevékenységét . Kurt von Schröder báró Hitler egyik bizalmasa és SS tiszt volt . Ő vezette a Keppler társaságot, ami német vállalatoktól pénzt juttatott az SS-hez . Keppler volt az Ipari Zsírok nevű cég vezetője Göring négyéves tervének idején.
Bár az American I.G. a II. világháború alatt General Aniline and Filmre változtatta nevét, továbbra is a svájci I.G. Chemie tulajdonában maradt . Az I.G. Chemie az I.G. Farben leányvállalata volt és Schmitz sógora, Gadow vezette . Az I.G. Farben nemzetközi tevékenysége közvetlenül érintette az Egyesült Államok háborús erőfeszítéseit, mert korlátozta a magnézium, műgumi és orvosi anyag ellátást . Az I.G. Farben festékanyag részlegének igazgatója, George von Schnitzler báró rokonságban volt a befolyásos Rath és az Amerikában gyógyszergyárat alapító Mallinckrodt családdal, de közel állt a J.H. Stein Bankhaus-hoz is. Peter Hayes I.G. Farbenről szóló tanulmánya bemutatja, hogy 1933-ban tíz zsidó volt a cég igazgatótanácsában . Korábban már rámutattam, hogy az I.G. kezdettől fogva Rothschild konszern volt.
A holland Bernhard herceg a 30-as évek elején csatlakozott az SS-hez . Ezután beválasztották az I.G.-hez tartozó Farben Bilder igazgatótanácsába. .. A Farben vezetői fontos szerepet játszottak Heinrich Himmler Baráti Körének megszervezésében. A kör korábban Keppler Baráti Köre volt . Keppler unokaöccse, Fritz J Kranefuss volt Himmler személyi titkára . A Himmler számára bőséges pénzt biztosító Baráti Kör 40 tagjából nyolc volt az I.G. Farben valamely vállalatának igazgatója.
A német városokban véghezvitt hihetetlen pusztítás ellenére, a frankfurti I.G. Farben palota csodálatosképpen sértetlen maradt . A hatalmas frankfurti Rockefeller kastély is épségben vészelte át a bombázásokat . Aligha véletlen, hogy a háború után az I.G. épületben ütötte fel székhelyét a Szövetséges Katonai Kormány. A kormányt vezető Lucius Clay később betársult a Lehman Testvérek bankházhoz . A politikai osztályt Robert Murphy vezette, aki a nürnbergi tárgyalásokon elnökölt és sikeresen elkendőzte Kurt von Schröder bűnösségét . Schröder rövid ideig őrizetben volt, de utána visszatérhetett banktevékenységéhez . A gazdasági osztályt Lewis Douglas, a New York-i Memorial Rákközpont alapítójának fia vezette . Douglas dolgozott Mutual Life-nál és a General Motors-nál is . Őt szemelték ki Németország amerikai főbiztosául, de sógora, John McCloy javára lemondott a megbízatásról . Megjegyzendő, hogy Douglas, McCloy és Adenauer mindhárman John Zinsser (J.P. Morgan társ) egy-egy lányát vették feleségül.
Mint a világ kiemelkedő kartellje, az I.G. és az alátartozó gyógyszergyárak voltak felelősek olyan dolgokért, mint például a szulfanilimida felfedezésének 1908 és 1936 közötti eltitkolása . E szer később az orvosi arzenál jelentős fegyverévé vált . 1920-ban az I.G. munkamegállapodást írt alá a svájci Sandoz és Ciba-Geigy gyógyszergyárral . 1926-ban az I.G. egyesült a Dynamit-Nobel német ágával, míg egy angol cég az angliai ágat vette meg . Az I.G. vezetők ezután tárgyalásokba kezdtek a Standard Oil képviselőivel, műbenzin gyártásának lehetőségeiről . A műbenzin komoly fenyegetést jelenthetett a Standard Oil monopóliumára. Az American I.G. közös megalapításával értek el kiegyezést.
Charles Higham „Trading with the Enemy” című könyve részletesen bemutatja Rockefeller II. világháború alatti tevékenységét . Mialatt Hitler repüllői Londont bombázták, a németek szabadalmi megállapodás alapján jutalékot fizettek a Standard Oilnak a műbenzin után . A háború után Amerikába látogató Erzsébet királynő csak egy magán személyhez, William Farish-hez (Standard Oil) ment el. A háborúba való amerikai belépést követőleg Nelson Rockefeller Washingtonba költözött és Roosevelt kinevezte az Amerikaközi Ügyek Egyeztetőjévé . Fő feladata nyilván az volt, hogy összehangolja a német hajók üzemanyaggal való feltöltését Dél-Amerikában . E hivatalát arra is felhasználta, hogy fontos dél-amerikai engedélyeket szerezzen vállalata, a Basic Economic Corporation számára . Így kapta a kolumbiai kávé koncessziót is . Hét milliárdnyi ingatlan vásárlásával ő indította el a jenki imperialista sablon képét . A dél-amerikai útja során Nixon elnök kocsiját ért támadást hivatalos helyeken a Rockefeller tevékenysége miatti Amerika iránti gyűlöletnek tudták be.
A II. világháború után a győztesek bíróság elé állítottak 24 német vezetőt . Ezek közül 11 volt az I.G. Farben tisztségviselője, de a többiek is kapcsolatban álltak a vállalattal . Nyolcukat felmentették . Ezek között volt Max Ilgner is . Az I.G. vezetői közül Schmitz kapta a legsúlyosabb büntetést, nyolc évet. Ilgner tulajdonképpen három év kapott, de beszámították neki az előzetes őrizetben töltött időt, így a tárgyalás után azonnal szabadlábra került.
Az I.G. háború utáni fennmaradását bizonyítja Wall Street Journal 1988. május 3-i főcíme: NÉMETORSZÁG VERI A VILÁGOT VEGYI ELADÁSBAN . Thomas O'Boyle cikkíró felsorolta az 1987-es év öt legnagyobb vegyi vállalatát: 1. BASF 28,5 milliárd dollár; 2. Bayer 23,6 milliárd; 3. Hoechst 23, milliárd; 4. ICI 20 milliárd; 5. DuPont 17 milliárd, S ez csupán a vegyianyag eladás.
Az első három cég az I.G. Farben 1945 és 1950 közötti felosztásából származó vállalat . A Szövetséges Katonai Kormány hajtotta végre a felosztást . Ez gyanúsan hasonlított a Standard Oil 1911-es felosztásához . A három I.G. utód együttes forgalma 72 milliárd dollár volt, ami mellet eltörpül a rivális ICI és DuPont forgalma . A Hoechst 1987-ben 2,72 milliárd dollárért megvette a Celanese Corporationt.
O'Boyle megjegyezte, hogy „a három nagy máig is kartell módjára viselkedik . Mindegyikük meghatározott térséget tart kezében és csak alig alig versenyzik egymással . A köztük uralkodó meghittségből együttműködés gyanítható.”
A háború után közölték az amerikaiakkal, hogy támogatniuk kell egy önzetlen európai újjáépítési tervet . George C Marshall tábornok után, Marshal tervnek nevezték el az indítványt . Joseph McCarthy a szenátusban két lábon járó hazugságnak nevezte Marshall tábornokot . A Marshall Tervről kiderült, hogy csupán újabb Rockefeller svindli az amerikai adófizetők kiszipolyozása céljából . 1948. december 13-án Robert McCormick ezredes, a Chicago Tribune szerkesztője vezércikkben ítélte el a Terv ESSO általi megrablását . Marshall Tervet egy befolyásos és zajos csoport erőszakolta keresztül a Kongresszusban . Winthrop Aldrich, (a Chase Manhattan Bank elnöke és Nelson Rockefeller sógora) volt e csoport vezetője.
Háborús nyereségből a Rockefellerek nagy részesedést vásároltak az Union Miniere du Haut Katanga-ban . Ez belga érdekeltségek, köztük Societe Generale, kezében lévő afrikai rézbánya volt . Befektetésük után nem sokkal, a Rockefellerek merészen kísérletet tettek a banyák feletti teljes ellenőrzés megszerzésére . A Gragensberg tevékenységet kihasználva, helyi forradalmakat szítottak . E vállalkozást eredetileg Ernest Cassel, I. Edvárd király pénzügyi tanácsadója tervezte . Cassel lányát később elvette Lord Mountbatten, az angol királyi ház tagja és a Rothschildok rokona . A Gragensberg tevékenységet Bo Hammarskjold, az akkori ENSZ főtitkár testvére vezette Hammarskjold a Rockefeller forradalom áldozatává vált amikor Kongó felett lelőtték gépét . Különböző történetek keringtek róla, hogy ki ölte meg és miért . A kongói Rockefeller beavatkozást tehetséges ügynökei, Dean Rusk, George Ball és Fowler Hamilton irányították.
A Rockefeller érdekeltség továbbra is fontos szerepet játszik az Egyesült Államok politikájában . Az öreg John D pénztárosa, Charles Pratt a Külügyi Kapcsolatok Tanácsára hagyta New York-i irodahazát . Unokája, George Pratt Schultz, ma külügyminiszter . A Rockefellerek kritikus szerepet játszottak az Egyesült Államokbeli trockista csoport, az Ipari Demokrácia Ligájának pénzelésében . A szervezet vezetői között olyan kőkemény „kommunista-ellenesek” is megtalálhatók mint Jean Kirkpatrick és Sidney Hook . A John Birch Társaság támogatásával a Rockefeller család a „jobboldali” fronton is tevékeny volt . Hogy a 32. fokozatú szabadkőműves, Robert Welch minden idejét a John Birch Társaságnak szentelhesse, Nelson Rockefeller jó pénzért megvette családi vállalatát, a Welch Candy Company-t . Welch KKT-beli régi ismerősei közül válogatta a John Birch Társaság fontosabb vezetőit . Az amerikai patrióták még évek múlva sem értették miért nem képes a társaság eredményt elérni egyetlen jól beharangozott kommunistaellenes célkitűzésében sem . Bizonyára némi szerepet játszott e fejleményben az a tény, hogy a társaság a kommunista világforradalom támogatóinak parancsára jött létre . Sok hazafi töprengett hogy a John Birch Társaság miért tette rendszeresen fekete listára az olyan konzervatív írókat mint én . A társaság több ezer levélíró kérése ellenére sem volt hajlandó könyveimet forgalmazni . Évtizedek hiábavalósága után, a társaság végül is teljesen elvesztette hitelét . A helyzet javítása végett William F Buckley, a CIA propagandista heves „támadást” indított a John Birch Társaság ellen a National Review című folyóiratában . De ez sesokat segített a szervezet újjáélesztésében.
A Rockefeller monopólium hatással van New York legnagyobb és leggazdagabb hitközségeinek némelyikére is . A Wall Street-i Triniti templom pénzügyeit nem más, mint J.P. Morgan irányította és valami 40 manhattani ingatlanja és 50 milliós tőzsde befektetése volt . Jól értesült források 25 millió a teszik a templom éves bevételét, de ebből csak 2,6 millió jut jótékonyságra . Az évi 100.000 dolláros fizetésű rektor a város előkelő negyedében lakik . A Trinity mauzóleum cellái 1250 és 2.000 dollár közötti összegbe kerülnek . Az Ötödik Avenue-n lévő St. Bartholomew évi 3,2 milliós költségvetéssel rendelkezik, de csupán 100.000-t költ jótékonyságra . A rektor 13 szobás lakásban lakik a Park Avenuen.
A Rockefeller Sanitary Commission felállításával a Rockefellerek óriási mértékben megnövelték üzleti érdekeltségeiket az elszegényedett Délen . E bizottmányt Dr. Wickliffe Rose vezette, ki régi Rockefeller bérenc volt, neve ott áll a Rockefeller Alapítvány szabadalomlevelén is . Jótékonysági mivolta ellenére, a Rockefeller Egészségügyi Bizottmány igényt tartott a tevékenységi körébe tartozó 11 állam anyagi támogatására . A bizottmány tevékenysége végül is mind a 11 államban egészségügy-minisztérium létrehozását eredményezte. Ez új lehetőségeket nyitott a Gyógyszer Tröszt előtt . Tenessee államban Dr. Olin West volt Rockefeller képviselője . Dr.West később Chicagóba költözött, hogy mint titkár és általános igazgató a színfalak mögül 40 évig egyengesse az Amerikai Orvos Szövetség ügyeit.
A Rockefeller Gyógyászat Kutatási Intézet végül is elhagyta nevéből a gyógyászat kutatást . Az intézet elnöke, Dr. Detlev Bronk 600.000 dolláros lakásban lakott, amire jótékony tevékenységéből szerezte a pénzt . A Rockefeller oktatási táblája 100 millió dollárt költött rá, hogy megszerezze a hatalmat a nemzet orvosi iskolái fölött és orvosainkat a műtétet és erős gyógyszerezést szorgalmazó allophatikus iskola követőivé tegye. A Peabody Alapítványból kinőtt tábla 66 milliót költött a feketék oktatásara.
Az Általános Oktatási Tábla politikai filozófiájának egyik legmesszebb ható eredményét érte el a Columbia Egyetemen belüli Lincoln Iskola 1917-es felállításával . A kormány 6 milliót adott az intézet létrehozásara, ahonnan haladó gondolkodású oktatók és társadalomtudósok nemzetünket behálózó hada került ki, kiknek veszedelmes tanítása közeli párhuzamban áll a kommunisták céljaival . Kezdettől fogva őszintén forradalminak nevezték a Lincoln Iskolát . Az iskola azonnal elvetett minden McGuffey Reader típusú oktatási módszert, amiben a gyerekeket többek között latinra, algebrára és ésszerű gondolkodásra tanították . Rockefeller életrajzírója, Jules Abel, úgy üdvözölte a Lincoln Iskolát, mint a haladó oktatás világítótornyát.
A Rockefeller Intézet ösztöndíjai produkálták atomprogramunk számos kiemelkedő tagját . Ilyen volt többek között Julius Oppenheimer is, akit eltávolítottak a kormány laboratóriumokból mert gyanították róla, hogy szovjet ügynök . ... A Rockefeller Alapítvány számos oldalági csoportot hozott létre, melyek ma különböző betegségek tömegével fertőzik a nemzetet. Ilyen például a Társadalomtudományi Kutató Tanács, ami egymagában 13 milliárd dolláros üzletté fejlesztette az országos szegénységi ipart . Természetesen mindez az adófizetők pénzéből, miközben művelői évi 6 milliárdot tesznek zsebre . 130 milliárd bőségesen elegendő lenne az ország minden szegényének élelmezésére és lakással való ellátására, de a pénzt az élősdi tanácsadók tömegét bőkezűen jutalmazó mérhetetlen adminisztrációs hálózat emészti fel.
Hosszú évek kutatása ellenére, csupán a Rockefeller befolyás felszínét sikerült vizsgálat alá vennem . Például az óriási Burroughs Wellcome gyógyszergyár teljes egészében a „jótékony” Burroughs Wellcome Trust tulajdona . Az Egyesült Államok brit gyarmati állapotát fenntartó London kapcsolat egyik kulcsfontosságú tagja, Lord Oliver Frank igazgatja e célvagyonrendelést . 1948 és 195 között Frank amerikai nagykövet volt . Ma ő a Rockefeller Alapítvány egyik igazgatója és a szervezet fő angliai képviselője . Frank emellett még a Schröder Bank és a Rhodes Trust igazgatója Chicago Egyetem professzora és a Lloyd Bank elnöke is.
A Rockefeller Alapítványból nőtt ki a befolyásos washingtoni agytröszt, a Brookings Intézet; a Nemzeti Gazdasági Kutató Hivatal, aminek magállapításai kritikus szerepet játszanak a tőzsde manipulációkban; a Public Administration Clearing House, ami az ország helyi igazgatási alkalmazottainak benevelését végzi; a Tagállami Kormányok Tanácsa, mely a nemzet törvényhozásait tartja hatalmában; az Institute of Pacific Relations, az Egyesült Államokbeli leghírhedtebb kommunista fedőszerv . A Rockefellerek ez utóbbi szervezet igazgatói voltak és Lewis Lichtenstein Strauss-on (Kuhn, Loeb) keresztül pénzt bocsájtottak rendelkezésére.
A szavakban kommunista-ellenes Reagen kormányzat hivatalba juttatásával a Rockefeller érdekeltségek megkísérelték elkendőzni a világ kommunizmusnak nyújtott támogatásukat. Azonban Reagen hamarosan ugyanolyan lelkesen vacsorázott szovjet vezetőkkel mint Jimmy Carter . A Bechtel Corporation két tisztségviselője, George Pratt Schultz (a vállalat elnöke) és Caspar Weinberger (tanácsos) vezette Reagen választási hadjáratát. Schultz külügyminiszter, Weinberger pedig védelmiminiszter lett. A Schröder-Rockefeller Társaság finanszírozta a Bechtel indulását.
Továbbra is jelentős a Rockefeller pénzügyi befolyás . A Carter kormányzat alatt David Rockefeller nagylelkűen Washingtonba küldte személyes tanácsadóját, Paul Volcker-t, hogy a Szövetségi Tartalék Tábla elnöke legyen . 1987-ben Reagen végül is leváltotta Volcker-t és Alan Greenspan-t nevezte ki helyére . Greenspan megelőzőleg a J.P. Morgan bankház egyik társa volt.
A Rockefellerek és idegen gazdáik, a Rothschildok, Amerikára gyakorolt, mindent átfogó befolyását látván megkérdezhetjük: Mit lehet tenni? A jog csak akkor fenntartható, ha az állampolgárok tevékenyen kutatják az igazságosságot . Az gazságosság csak akkor fenntartható, ha a nép elismeri, isteni kötelessége a jog szolgálata . A történelem feljegyezte az alkotmány bitorlóinak minden bűnét . Megtanulhattuk a fájdalmas leckét, hogy a Rockefeller monopolisták szövetségi és tagállami ügynökeik útján gyakorolják hatalmukat . E könyv írásakor Ron Paul, volt képviselő ésszerű programmal az elnöki hivatalért küzd — hogy oszlassuk fel a Szövetségi Tartalékot, az FBI-t, CIA-t és az Internal Reveneu Service-t (U.S. adó hivatal) . Évek óta ismert, hogy az állítólagosan a bűnözés elleni harcra létrehozott Szövetségi Vizsgáló Hivatal 90%-ban politikailag másként gondolkodók zaklatásával és elszigetelésével foglalkozik.
A bűnöző szindikalisták ma évi 1.000.000.000.000 dollárt rabolnak el a nemzettől . Ennek egyharmada a Gyógyszer Tröszthöz kerül . Mielőtt e kifosztás ellen felléphetnénk, a népnek mindent meg kell tennie egészsége visszanyerésére . Ahogy azt annak idején Ezra Pound is mondta : Egészséget, a mindenségit ! Amerika a világ legnagyszerűbb nemzetévé válhatott, mert polgárai a legegészségesebbek voltak . Amióta a Rockefeller Szindikátus hatalmába kerítette az egészségügyet, polgáraink egyre gyengülnek és ma egy csomó olyan testi és lelki betegségtől szenvednek, melyek mindegyike visszavezethető a vegyi és gyógyszer monopólium tevékenységéhez . E betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt nemzeti megmaradásunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
anarchoszindikális reakció reakciós neokon nagytőkés nagytőke gyáros,
Anarchoszindikalizmus
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
anarchoszindikális reakció reakciós neokon nagytőkés nagytőke gyáros,
Anarchoszindikalizmus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)