Miért a közöny? Ma kormányválság van a TV-ben!
Nem értem, ha most kormányválság van, akkor hol vannak az emberek a Kossuth térrõl, hol van az a sok ember ki egykor annyira követelte, hogy mondjon le a kormány, távozzon a miniszterelnök?
Nem értem mit gondolnak azok, akik kitartóan követelték Horváth Ágnes távozását? Nem látom, hogy a Fidesz -mint az ellenzék- sürgetné akár populista módon a köztársasági elnököt, hogy amennyiben itt kormány- és alkotmányos válság van, mert nem irányítja senki az országot, akkor legalább hozzuk elõre a választásokat.
Bár sejteni vélem, hogy az emberek már megunták, hogy a téren kiabálva nézzék le õket a magasból! Azt is értem, hogy megnyugodtak azon elégedetlenek, akik az egészségügyi tárca "fiatalasszonyában" nem látták az együttérzõ orvost, és most elégtétel nekik, hogy kírúgta a kormányfõ!
A Fidesz meg csak akkor lesz populista, ha azt akarja, hogy a nép azt tegye amit õk kívánnak; menjenek el szavazni, gyûljenek össze meghallgatni a pártvezetõ szavait és zászlólengetve ünnepeljék a boldog, békés, nemzeti konzervatív ünnepeinket!
És addig, mi lesz?
Most 8% az alapkamat, a forint 270 Ft/euró árfolyamhoz közelít, a gazdaság nemhogy vánszorog, inkább elidõz álmosan és ásít egy nagyot, hogy ismét visszaaludjon. Emberek ezrei kerülnek utcára és értéktelenedik el a munkájuk...
A lényeg, hogy a válság mélyül, a politikusaink meg a helyükön vannak, nem érdekli õket talmi halandók sorsa. Az, hogy akik bejuttaták õket a székeikbe, most azt sem tudják már mi lesz velük holnap...
Reménytelen ebben az országban még a kormányválság is, mert az sem éli meg reménnyel telve kinek az lenne érdeke, hogy most örüljön, mert talán bomlik az, ami ide juttatta az országot.
Szomorú, unott közöny ez: hallgatjuk a rádiót, nézzük a tv-t és mint egy rossz szappanopera szereplõit, követjük Kókát, Lendvait, Gyurcsányt, Orbánt és a többit és már ott elvesztettük a fonalat -mert elaludtunk a sztorin-, hogy a 2342 fejezet esetében, most éppen ki-kinek adott ultimátumot, ki nem akar kormányozni vagy tagadja meg a reformot, amit még az elõzõ részben éltetett.
A baj csak az, hogy ez nem a tv, hanem a magyar "leglényeg", az amit talán örököltünk a kádári közöny múltjából vagy a génekben hordozzuk, "hogy majd csak lesz valahogy..."
Most akkor mi is van? Lehet, hogy már nincsenek is politikusok, csak színészek akik õket játsszák, de nem Oscar-díjas fokon? Mi meg azt hittük, hogy valósak? Nem. Itt vannak még, és mi vagyunk azok akiket õk néznek és azt csinálják velünk amit akarnak: beszednek, leszednek, kizsebelnek, megvezetnek, és lenéznek módfelett!
Van megoldás ?
Ugodi Tibor
barikád.hu
