width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.01.04.

2008. január 4., péntek

A sötétség ellen

A sötétség ellen

„LÁNG” ŐRZŐINEK TISZTELETTEL

A sokat emlegetett „láng” őrzése a tudó és gondolkodó ember alapvető kötelessége. E szövetség csak úgy érhet el eredményt, ha a fény minden sötét helyet bevilágít. Ezért nem elég a lángot és fényt őrizni, hanem egyesíteni kell, mert jelen konstellációban ez a kötelesség. „Láng” őrzése a békesség ideje, hiszen ekkor maga az emberi tisztaság világítja be környezetét. Tény, hogy a legsötétebb helyen a legkisebb mécses fénye is szinte megvakít, míg napfényben észrevétlenül pislákol.
Nem minden ember képes még a legjobb tudása szerint sem, hogy gondolkodását a helyes irányba terelje. Időnként meg kell mutatni, helyre kell állítani az emberi értékeket, majd magára hagyva hagyni a fejlődés széles útján tovább bolyongni. A „fény”, a tisztaság önmagában nem irányít, nem mutat utat, nem utasít, nem tesz különbséget. Forrása körül minden láthatóvá válik és mindennek értelme lesz.
Ezért az őrzők vélelem félelméből, önös érdekeiktől vezérelve nem sajátíthatják ki és nem simogathatják halvány körvonalainkat, mert akkor olyanokká lesznek mint azok, akik térdre ereszkednek a reménytelenségük előtt, tudatlanságukban szembe fordulnak embertársaikkal, sötétséget, szégyent, megaláztatást hozva születendő tiszta gyermekeikre.
Az őrzők feladata fölülkerekedni, áldozatot hozni, mert csak akkor teljesítik, teljesíthetik kapott, ráruházott feladatukat. Ha jelre, megkeresésre nem tesznek eleget kötelmüknek az beláthatatlan következményekkel jár önhibájukon kívül cselekvőképtelen embertársaik létezésére és nemzetük jövőjére.
Ki kell jelentenünk, hogy múltunknak immár nincs jövője. Az emberek nekik fel nem róható okok miatt nem tudnak fölülemelkedni a gondolkodás azon szintjén, hogy szégyen-adósságba kényszerített létük miatt, önös érdek és percörömök uralják alapértékeiket, így soha nem érhetik el azt amit egész életükben kerestek. Az apátia, tehetetlenség utolsó perce pedig az idea és feloldozás keresése.
Nincs olyan földrengés mely új életet, új lehetőségeket ne nyitott volna meg, a fejlődés útját ne biztosította volna. Nem kell félni a hegyek elmozdításától, nem kell félni a vele járó rengésektől. Az emberek nem ostobák, nem is lehet őket tehetetlennek kikiáltani, és lenézni. Tehetetlen és ostoba aki ezen a véleményen van!!!! Ez pedig csak annak a fejében kérdés, aki nyomorra, reményvesztésre, megfélemlítésre alapozza hatalmát, anyagi egzisztenciáját, a pénzt! Döntsük hát el mit akarunk, vállaljuk fel nyíltan mi a szándékunk és meglátjuk ki az, aki túléli a földrengést. Történelem bizonyította előbb vagy utóbb mindig több a nyertes, mint a vesztes, de ehhez az előbbnek be kell következnie, mert különben nem lesz utóbb sem.

Boldog Új Évet és Szebb Jövőt!

Miért akarnak a cionisták többfajú társadalmat? Az igazi ok a feketék alacsonyabb intelligenciaszintje. Könnyebb lesz uralkodni feletttük, hiszen opportunisták, képzetlenek, és lusták. Erős állam elutasítása azért "liberális érték" mivel éppen az erős állam szerepe lenne az is, hogy a nemzetközi zsidó nyomástól megvédjék a lakosságot amennyire csak lehet. Miért kell olyan bevándorlókat befogadni akik soha sem fognak beilleszkedni a társadalomba, segélyekből és bűnözésből fognak élni, tehát NEM IS ÉSSZERŰ GAZDASÁGILAG a befogadásuk? Azért hogy a fehér ember ne érezhesse magát otthon a saját hazájában, amit erőszakos, fehérgyűlölő idegenek lepnek el. Minek számít ha egy fehér ember megüt egy feketét (aki el akarta lopni a táskáját pl.) rasszizmus, az viszont ha a fél várost felgyújtja a randalírozó színes csürhe, és embert is ölnek, az a francia szocialisták szerint (akik 90%-ban zsidók) "jogos társadalmi elégedetlenség kifejeződése".

Európa - és hazánk - kétfrontos háborúja a sötétség ellen
2008-01-04. 16:09


Pákó egy magyar(országi) ribanccal
szemléltet

Ha majd az utolsó európai anyát is kirabolták, megverték, megbecstelenítették, az utolsó város utolsó negyedét is gettóvá és putrivá változtatták, és az utolsó liter tiszta ivóvízbe is beleszartak ezek a férgek, mit fognak kezdeni magukkal az új, a megváltozott, a tulajdonukban lévő Európában? Nyilván azt, amit a piócák, tetvek, bolhák, kullancsok, bélférgek, amikor a gazdaszervezet utolsó csepp vérét is kiszívták, megették, megfertőzték, vagyis éhen döglenek.

Egy átlag magyar a világról alkotott ismereteinek zömét a televízióból szerzi. Naponta tucatszám néz meg olyan filmeket, amelyekben például a tengerentúli orvosok, tudósok zöme néger, míg a bűnözők, prostituáltak szinte kivétel nélkül mind fehér bőrűek, és igen nagy százalékban szőkék. Egy átlag néger családfő mérnök, de legalábbis jogász, mindennapjait valamelyik gyönyörű kertvárosban éli idillikus családi körülmények között, reggelente újságot olvas, majd a munkahelyére siet, ahol kollégái és barátai körében köztiszteletnek örvend (a valóságban zömük az elemi iskolát is alig végzi el és az írás-olvasással is komoly gondjai vannak, fekete reáltudósok pedig mutatóba sem akadnak - a szerk.). Ezzel szemben egy átlagosnak ábrázolt fehér családban problémák tömkelegével találkozunk, ahol a feleség csalja a férjet, aki emiatt alkoholista, veri a gyerekeit, állandóan a tévét bámulja, és úgy általában igen rendezetlen körülmények között tengetik szánalmas mindennapjaikat.

Mondani sem kell, hogy ez a kép köszönő viszonyban sincs a valósággal, amely egész egyszerűen fordítottja ennek a hazugságnak, így egy átlag magyarnak alapvetően hamis fogalmai vannak a tengerentúli állapotokról. Nem értjük, fel sem fogjuk, hogy az ottani embereknek mi bajuk van a négerekkel, miért nem keresik a társaságukat, miért nézik le őket, miért kapnak szívinfarktust, ha a szomszédjukba költözik egy néger család, egyszóval mire fel, és egyáltalán milyen jogon az a fenenagy rasszista, kirekesztő hozzáállás, amiről nap mint nap mégis hallunk. Hiszen a négerek kedvesek, intelligensek, becsületesek, törvénytisztelők, és arról igazán nem tehetnek, hogy a jóisten egy kicsit sötétebb bőrrel áldotta meg őket. Felháborodunk, ha arról értesülünk, hogy valahol bőrszín alapján ítélkeznek, és szinte kedvünk lenne példásan megleckéztetni ezeket az előítéletes embereket, akik viselkedésükkel társadalmi feszültségeket szítanak, és úgy általában minden rossz okozói.

Lelkesen tapsikolunk, nevetünk, amikor a televízió képernyőjén felbukkan hazánk elsőszámú négere, művésznevén „Fekete Pákó”, aki már közel tizedik éve szórakoztatja az aljanépet pusztán azzal, hogy ennyi idő alatt is képtelen volt normálisan elsajátítani a magyar nyelvet, hát még azzal, amikor magyar nótákat kezd el énekelni. Egy végtelenül kedves, bohókás, szeretetre méltó figura. Az égvilágon semmi baj nincs vele. Jó hogy itt van. Sokakban mégis aggodalmat kelthet, hogy ugyanez a férfi már vagy hat utódot nemzett kicsiny országunkban, hat különböző nőnek, legutóbb egy magas szőkének, és hogy még mindig (nemző)ereje teljében van, azaz további Pákó-porontyok várhatóak. Hol itt a probléma? – vethetnénk fel a kérdést, hiszen ahol elfér egy Fekete Pákó, ott elfér hat is. Csakhogy a dolog – sajnálatos módon – nem így működik.

Nem köztudott, de amerikai vizsgálatok tömkelege igazolja, hogy egy átlag néger értelmi színvonala

Ide való

nagymértékben elmarad egy átlag fehér bőrű ember értelmi színvonalától. Fekete Pákó sem kivétel: nem egy lángész. Egy néger bohócot még elvisel az ország, úgyis mondhatnánk, hogy van felvevőpiaca. No de mi lesz a gyerekeivel? Az intelligencia közel 80%-osan genetikailag meghatározott tulajdonság. Buta Pákónak buták lesznek az utódai is. Nem élhet majd mindegyik abból, amiből az apja, nyilván tanulniuk kell majd, állást keresni, elhelyezkedni. És itt kezdődik a probléma. A Pákó-porontyokból ugyanis nagy valószínűséggel nem lesz atomtudós, de még átlagos magyar állampolgár sem. Valószínűleg ugyanaz lesz belőlük, mint az Amerikai Egyesült Államokban élő testvéreikből, azaz a társadalom perifériáján tengődő, képzetlen, társadalomellenes viselkedésre hajlamos egyedek összessége.

Persze egy fecske még nem csinál nyarat. Sok, felelősségteljesen gondolkodó ember számára is alaptalannak tűnhet a félelmem. Csakhogy azt nem szabad elfelejteni, hogy évente több tucatnyi néger kér hazánkban letelepedési engedélyt, és Magyarország az Európai Unió tagjaként az Afrikában éhező négerek millióinak vágyálma, végső úticélja. Franciaországban is úgy kezdődött a baj, hogy a volt gyarmatokról az anyaországba vándorolt néhány néger család, akiknek a leszármazottai ma már jórészt a francia állam segélyeiből tengődnek, az átlagnál jóval több utódot nemzenek, és ha valami nem teszik nekik, akkor beáramlanak a belvárosba, és autók százait gyújtják fel, rabolnak, fosztogatnak. Ezt hívják faji zavargásnak. Olyanról még senki sem hallott, hogy a rossz szociális körülményekkel küszködő fehérek gyújtogatnák a jómódú négerek autóit, vagyis faji zavargásnak definíciószerűen a négerek hőbörgését, és rasszista indíttatású pusztítását nevezzük. Ma már elmondhatjuk, hogy Párizsnak is van saját Harleme, ahová a francia csendőrség még a lábát sem meri betenni, és ha egy átlag, fehér bőrű francia vetődik arra – mert mondjuk komolyan veszi azt a balgaságot, hogy a saját hazájában oda megy, ahova akar – akkor bizony örülhet, ha ezt a kalandot élve megússza.

De még csak Franciaországig sem kell menni, hogy hasonló jelenséggel találkozzunk. Közép- és Kelet-Európa négerei köztudottan a cigányok. Még ha egy néger és egy cigány között felületes szemlélődő talál is némi különbséget – például ha egy néger rabol ki, akkor esetleg csak simán megver, ellenben a cigány még meg is késel (ez tévedés az USA-ban és Nyugaton, akárcsak Afrikában, a négerek ölnek is, nagyon sokat és brutálisan. A néger késelési "kultúrára" még az amúgy cionista Tony Blair is felhívta a figyelmet - a szerk.) – de a lényeg ugyanaz. Mindkettő genetikailag társadalomellenes, és ezért az emberi civilizáció és faj rákfenéje. Elmondhatjuk tehát, hogy Európa jelenleg – és már megint – kétfrontos háborút vív a túlélésért. Keletről a cigányok özönlik el, nyugatról a négerek. A propaganda szerint mégis mi, fehér bőrű emberek vagyunk a hibásak minden rosszért. Szégyellhetjük magunkat. De kérdem én, ha majd az utolsó európai anyát is kirabolták, megverték, megbecstelenítették, az utolsó város utolsó negyedét is gettóvá és putrivá változtatták, és az utolsó liter tiszta ivóvízbe is beleszartak ezek a férgek, mit fognak kezdeni magukkal az új, a megváltozott, a tulajdonukban lévő Európában? Nyilván azt, amit a piócák, tetvek, bolhák, kullancsok, bélférgek, amikor a gazdaszervezet utolsó csepp vérét is kiszívták, megették, megfertőzték. Vagyis: éhen döglenek.

És megint százezer éveknek és jégkorszaknak kell majd eltelnie ahhoz, hogy talán valahol Észak-Európában, a hófödte hegygerincek, és zöld füvű tisztások mentén egy piciny kunyhóban felsírjon egy gyerek, aki a természet és Isten különös kegyességéből olyan furcsa mutációval született, amely tiszta tekintetet és különös értelmet adományozott neki, valamint tehetséget arra, hogy akár a jég hátán is megéljen. És kapott még valamit, amely már messziről megkülönbözteti őt a Földön élő majmok hordáitól, amely alkalmassá teszi őt vadászat közben arra, hogy a tiszta, szűz hóba rejtse arcát, és amely önmagában is jelzi nemességét, Istentől való eredetét: gyönyörű, hófehér bőrt.

Ludman Zsolt