width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2007. aug. 18.

2007. augusztus 18., szombat

A holokauszt propaganda céljai

Holokauszt propaganda

A kommunizmus ideológiájának megteremtésében marx zsidó és engels zsidó valamint trockij zsidó vett részt, és az európai, valamint az orosz kommunista pártokban is aránytalanul sok zsidó vett részt. A kommunizmus a létrejötte óta mindenhol csak fájdalmat és szenvedést okozott. Terror és elnyomás volt a velejárója. Ezt már mindenki tudta a világválság idején is, ezért tudta Hitler fellázítani a tömegeket a zsidóság ellen. Azok után, amiket a kommunisták Oroszországban műveltek, nem csoda hogyha az európai ember félt a kommunista fenyegetettségtől.

Mindenki alapjaiban szerette volna elfojtani a kommunizmust európában, kivéve egy népréteget: a zsidóságot, akinek a kommunizmus ateista világnézete, amivel tönkretehették a keresztény erkölcsi világrendet, pont kapóra jött.

A második világháború éppen arról szólt, hogy Hitler fellázította az embereket a felbújtó kommunisták ellen, és a Birodalom a kommunista zsidó vezetők, és a kommunistákkal szövetkező zsiodóság felelősségre vonásához kezdett. Ezért hoztak létre gyűjtőtáborokat, a Német háborús erőfeszítésekre veszélyes elemek számára. A háború arról szólt, hogy amíg a két tengely egymással véres háborút folytatott, addig a zsidókat munkatáborokban tartották, amíg döntenek a sorsukról. Több NS is úgy gondolta, hogy a zsidóságnak a háború megnyerése után egy cionista álamot kell létrehozni, ahol a zsidók senkit sem zavarnak, ahol végre meglehetnek magukban. "Wir haben das recht, aus zu leben Judenrein", azaz jogunk van zsidómentes élethez - mondták akkor. (Ilyen NS volt Szálasi Ferenc is, ő maga is ellenezte a deportálást, sokkal inkább a cionista állam felállításának ötletét támogatta) Nos, ez az állam lett volna a terv. Csakhogy a holokauszttal és egyéb történetekkel a Szövetséges propagandának sikerült kicseleznie a nácikat, és az egész birodalmi hadsereg a saját kardjába dőlt. Gyilkosnak nevezték őket- Mindenfelé terjengtek a sötét hírek, történetek. Hirtelen mindenki elfelejtette a zsidók bűneit, és kommunizmussal végrehajtott tetteit, és hirtelen minden náci gonosz lett. A történetek óriási felháborodást keltettek, és olyan ellenszenvet ébresztettek a Harmadik Birodalom iránt, ami szerintem példátlan. A gyűlölet összefogta a kapitalista és kommunista erőket, és együttes erővel szétverték a nemzeti szocialistákat. Ezután a zsidók kiszabadultak a munkatáboraikból, beépültek a kettészakadt világ kapitalista vagy kommunista részébe, és bár a két világrész a fal két oldalán egymás ellen dolgozott, ugyanakkor egy dologban mégis egyetértettek: a zsidóságot a legártatlanabb népcsoportnak kell feltüntetni. Igen, ezzel indult meg a cionista összeesküvés. A zsidók támogatni kezdték a holokausztról terjengő meséket, és mindenféle idétlen idrodalmakkal próbálták ezután eljuttatni a legostobább néprétegeket számára is. A zsidók végül elérték amit akartak, idővel a cionista államuk is létrejött. A holobiznisz virágzik, a holokauszt filmek és könyvek felkapottak. Mindenki jó, csak a nácik gonoszak.

A zsidók elérték amit szerettek volna, megakadályozták, hogy a nacionlista erők a szétszabdalt országaikat ismét egyesíthetssék, megakadályoztak minden revíziós törekvést.
Mert Angliának, Usa-nak nem volt érdeke egy erős Európa, ezért Közép Európa potenciális nagyhatalmát, Németországot - és a vele szövetséges Magyarországot - mindenképp tönkre akarták tenni. Inkább szétosztották ezen országok bizonyos területeit egyéb, antantbarát országok közt.
A következő post ugyanerről szól majd, de a jelenbe vetítve.

Vesztett a fasiszta tengely. Ma ott tartunk, hogy én, egy magyar, vitázok egy másik magyarral arról hogy rossz-e a nemzeti szocializmus, holott 60 éve minden épelméjű magyar indult volna azért, hogy a nyilaskereszt alatt harcolhasson a szétszaggatott nemzetünk egyesítéséért. Pontosan azt a célt szolgálja a holokamu, hogy ezeknek az erős nemzeti érzelmeknek a fellángolását elfojtsa. Hiszen valamelyest kicsit is nacionalizálódnánk, radikalizálódnánk, előjön a szociális igazságosság iránti igényünk, felrémlik előttünk valamennyi megkínzott zsidó kamuképe, és azonnal gonosz náciknak nevezzük magunkat.. Ahhoz hogy igazán magyarok merjünk lenni, ahhoz nacionalistának kell lennünk, ahhoz pedig előbb túl kell tennünk magunkat a holokauszton, el kell fogadnunk, hogy a holokauszt hazugság. Nem volt módszeres, tömeges népirtás. Ez pedig nagyon nehéz dolog ugyebár, hiszen annyian mondják, hogy nehéz kiállni a sodrásból...

A tervszerű népirtásra nincs bizonyíték

http://vho.org/aaargh/fran/livres5/harwoodmag.pdf - Richard Harwood : Tényleg 6 millióan haltak meg?
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/harw1.htm - ugyanaz, csak html verzióban

Képhamisítás téma linkjei :
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk1/bilddok.htm - hamisított fotók
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk2/summary1.htm - légifelvételek

A hazaszeretetettől való elriasztás

Az állításnak, hogy a II. vh-ban hat millió zsidó halt meg, sokkal továbbmutató jelentősége van a brit nép és más európai népek számára, mint amennyi előnyt a zsidó népnek hozott. És itt jön a kérdés magja: Miért a nagy hazugság? Mi a célja? Elsősorban arra használatos, hogy mindenféle hazaszeretetet vagy nacionalizmust csírájában elfojtson.
Ha a brit nép vagy bármely más európai nép megkísérel patriotikusan viselkedni és a nemzet összetartásaval a nemzeti állam túlélését egy olyan korban biztosítani, amelyben a nemzeti állam túlélése veszélyeztetve van, ezt azonnal 'neonácizmusnak' szidják. Mert ugye a nemzeti szocializmus nacionalista volt, "és mi mindannyian tudjuk, hogy mi történt akkor- hat millió zsidót semmisítettek meg!". Amíg ez a mítosz él, a népek ezzel a rabszolgalánccal lesznek leláncolva.
A nemzetek közötti tolerancia és megértés gondolatát az Egyesült Nemzetek veri a fejünkbe, míg a hazaszeretet, a nacionalizmus, a szabadság és függetlenség egyetlen garanciaja, meg lesz szüntetve. Így fenyeget a cionista oldal az 'Auschwitz' szóval, amikor az a célja, hogy a nemzeti öntudatot elnyomja és megsemmisítse. Manvell és Fraenkel, a zsidó írópár teszi ezt világossá a következőképpen: "Az európai és Amerikai fehér fajok az évszázadok folyamán magukat mint uralkodó népet tekintették. A huszadik század, Auschwitz százada tette az első lépést a sokfajú partnerviszony elismerésére.". Mindenki csodálja a zsidó nép sikerét, ahogy az az évszázadok folyamán és még ma is a saját faját tisztán tartotta és tartja. Ebben a fáradságukban erősen támogatja a zsidókat a hat millió meseje, amely mítoszként húzza alá a nagyobb zsidó szolidaritás szükségességét. Sajnos, ez a hazugság más népeknél ennek az ellenkezőjét hozta. Ezek harcra és önmaguk fenntartására képtelenek lettek.

Zsidók a kivándorlást 'megsemmisítésnek' nevezték.

Nagyon jelentős, hogy bizonyos zsidók nagyon gyorsan úgy határoztak, hogy ezt a belpolitikát megsemmisítésnek nevezzék. 1936-ban Lion Furchtwanglernek megjelent egy németellenes propagandakönyve: 'A sárga folt: 500 000 német zsidó kiirtása' címen (Párizs, 1936), és ez ennek tipikus példája. A valósággal ellentétben az első oldaltól kezdve a zsidók megsemmisítéséről beszél, és a kivándorlást a német zsidók 'fizikai megsemmisítésének' nevezi. Éppúgy, a náci koncentrációstáborokat a népirtás lehető eszközeinek tekinti és itt különösen arról a Dachauban internált 100 zsidóról esik szó, akikből 60 már 1933 óta ott volt. Egy másik példa a német-zsidó kommunista, Hans Beimler műve: 'Négy hét Hitler halálos kutyái karmában: A náci haláltábor, Dachau', amelyet 1933 elején New-Yorkban adták ki. Beimlert marxista kapcsolatai miatt tartóztatták le, de már 3 hónap múlva szabadon engedték. Ő állítja, hogy Dachau haláltábor volt. Az NDK hű kommunistáknak a Hans-Beimler rendet adta jutalmul.

Az a tény, hogy fajilag vagy politikailag elfogult személyek náciellenes népirtáspropagandát már olyan korai időkben terjesztettek, egy szellemileg független olvasóban óvatosságot kell hogy ébresszen, ha ilyen történeteket hall a háború idejéből. A zsidó kivándorlás bátorítását nem szabad a háború előtti koncentrációstáborok céljával összekeverni. Ezeket arra használtak, hogy politikai ellenfeleket és bomlasztókat - elsősorban liberálisokat, szociáldemokratákat és kommunistákat internáljanak, melyek közül néhányan zsidók voltak, mint pl. Hans Beimler. A Szovjetunió rabszolgasorban tartott milliói mellett a német koncentrációs táborok lakóinak száma igen csekély volt. Reitlinger szerint 1934 és 1938 között 20000 körül mozgott és a zsidók száma 3000 alatt. (Az SS - Egy nemzet alibije (Alibi einer Nation) London, 1956, 253 oldal).

Hamisított fényképek

Nem csak a Belsenihez hasonló szituációkat aknázták ki szégyentelenül, hanem a propaganda nagyvonalúan hamisított bűntények fényképet és filmjeit is felhasználta. Az a különleges helyzet, amelyet Belsenben találtak, az csak néhány másik táborra volt igaz.
A legtöbb tábor nem ért meg ekkora nehézségeket és a táborlakók viszonylag jó egészségben érték meg a háború végét. Ennek eredményeképpen tudatosan vetettek be hamisításokat, hogy a rémes viszonyokat túlszínezzék.
A brit Catholic Herald c. újság egy ilyen hamisítást leplezett le 1948 október 29-én. A cikk elmondta, hogy Kasselben, ahol minden felnőtt német lakost arra kényszerítettek, hogy egy Buchenwaldról szóló 'rémfilmet' végignézzen, egy Göttingeni orvos felismerte magát, ahogy meztelen áldozatokat néz. Miután első ijedtsége elmúlt, felismerte, hogy azt a filmrészletet látta, amelyet 1945 február 13-án vettek fel Drezda szörnyű bombázása után, ahol ő mint orvos dolgozott. A kérdéses filmet Kasselban 1948 október 19-en mutattak be. A Drezdát ért légitámadás során 135 000 ember halt meg, legtöbbje menekült asszonyok és gyerekek. A támadás után az áldozatokat vasrostélyokra tették és 400-500-asával elégették őket, ami néhány hétig tartott. Ezek voltak azok a jelenetek, amelyek a bemutatott film szerint Buchenwaldból származtak, de az orvos felismerte a csalást. A háborús fényképek hamisítása nem új.
További információ erről pl. Arthur Ponsoby könyvében olvasható: A háborúk hazugságai. (London, 1928). Ez a könyv az első világháborúból német kegyetlenségekről mutat be hamisított képeket. Ponsoby az ilyen trükköket 'hullagyár' és 'belga csecsemők kéz nélkül' -nek nevezi. Ezek a képek meglepően hasonlítanak a náci 'bűnözés' képeihez. F. J. P. Veale elmondja, hogy az 'emberszappan' kifejezést a szovjetek vezettek be a nürnbergi tárgyalások során mintegy az első háborús brit 'hullagyár' utánzásaként, amely azt állította, hogy a rettenetes németek állítólag a hullákból különféle nyersanyagokat állítottak elő. (Veale, ugyanott, 192. oldal). Emiatt a vád miatt a brit kormány 1918 után bocsánatot kért.
1945 után ezt a mesét újra életre hívtak az emberbőrből készült lámpaernyők és az emberi testből főzött szappan történetének formájában. Manvell és Fraenkel fogcsikorgatva ugyan de elismerik, hogy a Buchenwaldi perben a lámpaernyő bebizonyítása később nagyon kétségesnek tűnt (A példátlan bűntény, 84. oldal). Ez a mese egy írásos esküvel bizonyított vallomásban volt, amelyet egy bizonyos Andreas Pfaffenberger adott le, abból a fajtából, amelyet már ezelőtt megbeszéltünk. Lucios Clay tábornok 1048-ban azt nyilatkozta, hogy a perben használt írásbeli nyilatkozatok nem állták meg a helyüket egy későbbi pontosabb vizsgálatban, ahol kiderült róluk, hogy írójuk 'hallott a dologról'. A hatmilliós mese viszonylatában előforduló hamisított fényképekről kitűnő mű Udo Walendy könyve 'Képdokumentumok a történelemíráshoz', (Vlotho/Weser 1973). Számtalan példájából egyet veszünk elő. Az első fénykép származása ismeretlen, a második egy fotomontázs. A pontosabb vizsgálatnál kiderül, hogy az álló alakokat az első képről vették és egy csomó hullát másoltak eléjük. A rácsot leretusálták a képről és így állt elő egy tökéletesen új 'rémfotó'. Ez a nyilvánvaló hamisítás van R. Schnabel könyvében : SS- hatalom erkölcs nélkül (1957, Frankfurt), a kép aláírása: Mauthausen. (Walendy még 18 hasonló példát ad meg Schnabel könyvéből. ). Ugyanez a fénykép jelent meg a nemzetközi haditörvényszék eljárásában, XXX kötet, 421. oldal, hogy állítólag a Mauthauseni tábort mutassa be. Továbbá felirat nélkül hozzák Eugene Auroneau Koncentrációstábor Dokumentum F. 321 a Nürnbergi nemzetközi bíróság részére; Heinz Kühnrich: Az SS állam (Berlin, 1960), 81, oldal; Vaclav Berdych: Mauthausen (1959, Prága); Robert Neumann: Hitler, A harmadik birodalom emelkedése és bukása, (1961, München).

A népirtásra nincs bizonyíték

A Vöröskereszt jelentésenek egyik legfontosabb aspektusa az, hogy a háború végen kétségkívül bekövetkezett halálesetek valóságos okát megvilágítja. A jelentés ezt mondja: "Az invázió utáni zavaros németországi állapotok, amikor a táborok élelmiszerellátása nem volt rendszeres, az éhhalál növekvő számú áldozatot követelt. Maga a német kormány a helyzet által felriasztva 1945 február elsején informálta a Vöröskeresztet. Az 1945 márciusában a Vöröskeresztes bizottság és az SS tábornok Kaltenbrunner között lényeges eredményeket hoztak. "A segélyszállításokat akkortól fogva maga a Vöröskereszt oszthatta szét és a Vöröskeresztnek joga volt minden táborban egy-egy képviselőt tartani. . . ". (II. kötet, 83. oldal).

Természetesen a német hatóságok azon fáradoztak, hogy a helyzetét megjavítsák.
A Vöröskereszt ezt nagyon világosan meg is mondja, hogy ebben az időben az élelmiszerszállítások a szövetségeseknek a német közlekedési rendszer elleni légitámadásai miatt nem voltak működőképesek, és az internált zsidók érdekében tiltakozott a szövetségesek 'barbár légiháborúja' miatt. (Inter Arma Caritas, 78. oldal).
1944 október 2-án a Vöröskereszt nemzetközi bizottsága figyelmeztette a német külügyi hivatalt, hogy a német közlekedési rendszer összeroppanása esetén az éhínség az egész lakosságot fogja sújtani.

Ha az ember ezzel a részletes háromkötetes jelentéssel foglalkozik, akkor fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetközi Vöröskereszt küldöttei a tengelyhatalmak által megszállt Európában a zsidók szándékos megsemmisítésének semmiféle bizonyítékára nem találtak. Az 1600 oldalas jelentés sehol sem ír gázkamrákról vagy hasonló eszközökről. Elmondja, hogy a zsidók a többi nemzetekkel együtt nehézségeket és hiányokat érték meg, de a teljes hallgatás a tervszerű megsemmisítésről a hat milliós legenda világos ellenbizonyítéka. Éppúgy mint a Vatikán képviselői, akikkel együtt dolgoztak, a nemzetközi Vöröskereszt sem csatlakozott a szokásos vádaskodáshoz.

Ami a tényleges halálozási arányt illeti, a jelentés azt hangsúlyozza, hogy a táborokban szolgáló zsidó orvosok többsége a keleti fronton dolgozott az ott dúló tífuszjárvány visszaszorításán, így aztán az 1945-ben a táborokban kitört tífuszjárványt nem tudták leküzdeni (I. kötet, 204. oldal).

Egyébként állandóan azt állítják, hogy a tömeges kivégzések zuhanyozóknak álcázott gázkamrákban történtek. Ez a vád sem állja meg a helyet a jelentés olvasása után: " Nemcsak a mosdókat hanem a fürdőket és a mosodákat is megvizsgálták a bizottság tagjai. Gyakran javasolták higiéniai berendezések javítását, megnagyobbítását vagy felújítását.

Nem mindenkit internáltak.

A Vöröskereszt jelentésének III. kötetenek 3. fejezete (zsidó civillakosság) azt a segítséget írja le, amelyet a szabad lakosságnak adtak, és ez a fejezet teljesen világossá teszi, hogy messze nem internáltak minden zsidót, hanem sokan közülük bizonyos megszorításokkal a szabad civillakosság között maradtak. Ez az állítólagos 'megsemmisítési programm alaposságával' ellentétben áll, és a hamis Hoess memoárok azon állításával, hogy Eichmann súlyt helyezett rá, 'minden elérhető zsidót' letartóztatni. Szlovákiában például, amelyert Eichmann segédje, Dieter Wisliceny volt felelős, a jelentés megállapítása szerint a zsidó kisebbség nagy részének megengedték azt, hogy az országban maradjanak, és 1944 augusztusáig ez a terület a viszonylagosan biztosabb területek köze tartozott, különösen lengyelországi illetőségű személyek számára. Azok akik Szlovákiában maradtak, az 1944 augusztusi német csapatok elleni felkelésig biztonságban éltek ott. Az megfelel a valóságnak, hogy az 1942 május 15-i törvény zsidók ezreinek börtönbe zárásával járt, akik azután táborokban laktak, ahol az ellátás és a szállás elfogadható volt és ahol az ott lakóknak megengedtek, hogy fizetés ellenében dolgozzanak a szabadpiac feltételeihez hasonló körülmények között. (I. kötet, 646. oldal).

"Nyílván ezek a táborok üdülőközpontok voltak, ahol a munkába megfáradt rabok este édesen aludhattak kényelmes barakkjaikban miután tekintélyes fizetésüket, eldorbézolták a tábori kantinban."

A német civileknek sem volt mit enniük!!!
Sok olyan menekülttáborban fotóztak USA katonák, ahol NÉMETEK voltak, a bombázások elől a városokból kievakuálva. Sokan meghaltak tífuszban. Egy ilyen táborról, és csont-bőr lakóiról jó sok képet csináltak anno.
Ezek nem is voltak zsidók. Városokból a Drezda után kimenekítettek sokakat így,már aki nem hadiüzemben dolgozott, persze. A Pearl Harbor, ahol az amik tudtak a támadásról, sőt ők készítették a csalit, azaz azért állomásoztak ott hajók-repülőgépek, mert ha Japán belép a háborúba USA ellen, akkor a németek is hadat kell üzenjenek USA-nak. Hitler ezt szerette volna elkerülni.

A 3 millió körüli európai zsidó nagy része nemcsak az internálást kerülte el, hanem az egész háború folyamán folytatódott a zsidók kivándorlása, általában Magyarországon, Románián és Törökországon keresztül. Érdekes módon a háború utáni kivándorlást a birodalom a németek által megszállt területekről a háború után is megkönnyítette, mint például azoknak a lengyel zsidóknak az esetében, akik a megszállás előtt Franciaországba kerültek. " A Lengyelországi zsidókat, akik Franciaországi tartózkodásuk során amerikai bevándorlóvízumot kaptak, a németek amerikai állampolgárként kezelték, és a délamerikai országok által kiállított útlevelek érvényességét elismerték. " (I. kötet, 645. oldal). Mint jövendőbeli amerikai állampolgárokat ezeket a zsidókat az amerikai idegenek számára fenntartott területen a Délfranciaországi Vittelben gyűjtöttek össze. Különösen az Európai zsidók kivándorlása Magyarországról folytatódott anélkül, hogy a német hatóságok ezt akadályozták volna. "1945 márciusáig", mondja a Vöröskereszt jelentése, " azok a zsidók, akinek Palesztinába volt beutazási vízumuk, elhagyhatták Magyarországot. " (I, kötet, 648. oldal). Még a Horthy kormány 1944-ben történt leváltása a Szovjetunióval való fegyverszünetkötési kísérlet után és az új, a németktől függőbb kormány alatt is. A Vöröskereszt bizottsága biztosította a brit és az amerikai kormány ígéretét, "minden segítség megadására, a zsidók Magyarországról való kivándorlásának a megkönnyítésére". és az USA kormányától azt a hírt kapta a bizottság, hogy "az Egyesült Államok kormánya most megerősíti azt a támogatást, amelyet minden zsidónak nyújt, akinek a kiutazását engedélyeztek. " (I kötet, 649. oldal).

Az európai kultúrkör általános leépülésének egyik fokmérője a jogszolgáltatás hanyatlása. Európa-szerte új jogi fogalomként kerül a szankcionálható cselekmények közé a holokauszt tagadása. A szólásszabadság megfoghatatlan és ködös koncepcióján túl további érdekes kérdéseket is felvet egy puszta elvi kérdés, egy szkeptikus álláspont büntethetősége. A fejlettnek hitt európai jogrend inkvizíciós gyakorlattal védi a vallásos rangra emelt holokauszt-mítoszt, illetve annak dogmatikus állításait.

Nem érthetetlen ez a szándék, ha figyelembe vesszük, hogy a zsidó önazonosság legmeghatározóbb eleme immár nem a közös hit, hanem az egykori üldöztetés emléke, annak kihasználása politikai és gazdasági célok érdekében.

Az új kor vallásának torz bálványa a jól bevált módszer szerint nem tényekből, hanem erőteljes érzelmi töltettel ellátott, megkövetelt és kierőszakolt vakhitből épül. Az új dogma célja kettős: zsidó közösségeken belül a modern kor átkaként gyengülő vallásos kohézió szerepét veszi át és legitimálja a szörnyszülött Izrael államot, valamint palástolja a globálisan tapasztalható és egyre erősödő zsidó arroganciát.