width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.04.28.

2008. április 28., hétfő

Nyílt levél

Nyílt levél Sipos Zoltánnak (Blogin)
2008-04-26. 15:10 kuruc.info

Kedves Sipos Zoltán (Blogin)!

Hogy ne maradjon pusztába kiáltott szó az általad kifejtett gondolatsor, engedd meg, hogy reagáljak rá, több kérdést és állítást magunkra is érvényesnek véve. Azt írod, hogy „nem lehet axiómaként kezelni, hogy Magyarországon létezik neonáci vagy újnyilas mozgalom”. Ez igaz is. Viszont ma, Magyarországon létezik nyilasmozgalom (igen, „új” és „neo” nélkül, ahogy nem lehet valaki „nemzeti neoradikális”, vagy „újnemzeti radikális” sem). Legutóbb Polgár Tamás kapott is egy szatírikus hangvételű menlevelet, amelyet a Pax Hungarica Mozgalom adott ki, és amelyet aláírt többek között a B&H Hungária is. Ezen szervezetek törzsgárdája nem a menlevél kiadásával kezdte meg a működését. Még valami a szóhasználat terén, rögtön az elején: a "náci" a hitleri német nemzetiszocialista gyakorlat ("National Sozialismus") elnevezéséből eredő, a nemzetiszocialisták politikai ellenfeleitől származó, pejoratív eredetű mozaikszó (Na+zi="Nazi"). Egyenértékű a magyar "komcsi", "libsi" szavak - fennköltséget korántsem árasztó – formáival. Körülbelül úgy tudnám érzékeltetni, mintha a „nemzeti radikálisokra” azt mondanám, hogy „narik”.

Azt valóban jól látod, hogy a közéleti befolyása ezen csoportoknak sokkal kisebb, mint amekkorát a nemzetellenes tábor állít. Ez azonban még az ún. nemzeti radikálisokra is igaz volt tíz évvel ezelőtt (a MIÉP választási kampányától némileg eltekintve). A magyar valóság azt mutatja, hogy emberek sokkal inkább megvesznek, és magukra húznak bármilyen uniformist, minthogy egy-két könyvet értelemmel elolvassanak. Amíg ez a helyzet, nem is lehet széles társadalmi támogatottságról ábrándozni, hiszen tudjuk, hogy a tömegek mindig az erőt felmutatót követik, és aki – belső ziláltsága és (potenciális, vagy már meglévő) aktivistáinak világnézeti felkészületlensége folytán – képtelen erő felmutatására (amely erő leginkább az egységből sugárzik), annak legfőbb feladata, hogy ezt a bajt orvosolja. Hungaristaként vallom és hiszem, hogy a mozgalomépítésben is hasonlóképpen van, mint a bel- és külpolitikában: előbb a belső ellenségen kell győzelmet aratni, hogy kifelé lehessen kacsintgatni. Jelenleg a mai magyar nemzetiszocialista-hungarista táborban is komoly világnézeti hiányosságokat tapasztal a szorgalmasabb, vagy jobb megértési képességekkel rendelkező, tájékozottabb aktivista a kevésbé szorgalmasakkal, értelmesebbekkel szemben. A Hungarista Mozgalom soha nem volt híres arról, hogy a nyilvánvaló problémákat szőnyeg alá söpörje, de mivel következetes maga ideológiánk is, így következetesnek kell lenniük az azt vallóknak is. Nem állíthatjuk tehát, hogy a Hungarista Mozgalom kifelé, az átlagpolgár felé ütőképesebb meggyőzőerővel rendelkezne, mint bármelyik számottevő „nemzeti radikális” szervezet. A baj orvoslása a mi dolgunk, és ebben viszont, természetszerűleg nem fogadunk el „külső” közreműködést.

A jobboldaliság és baloldaliság fogalomkettőse mind a mai napig meghatározza a politikai közbeszédet, egyfajta etikai kódrendszer, mely szerintünk a bukó korszellem belső működésének két, látszólag ellentétes álláspontját (tehát a konzervativizmust és a marxizmust, és az ezekhez elvezető köztes stációkat) hivatott összehangolni, és az új, feltörekvő koreszme ellen csatasorba állítani, így nézd el nekem, ha a „neo-” és „újnyilas” kifejezéssel együtt ezeket sem fogom használni levelemben. Vannak, akik szélsőjobboldaliként tekintenek magukra, és kvázi szervezett formában is jelen vannak a közélet perifériáján (elég a Metafizikai Hagyomány Centrumára, és a Kard-Kereszt-Korona Szövetségre gondolni). Nos, ők a szélsőjobboldaliak, nem a hungaristák (vagy, ha úgy tetszik, nyilasok), és ez nem mentegetőzés, egyszerű szóhasználati következetesség. Mi nemzethű, és nemzetellenes oldalt ismerünk el. Ezen belül mindenkit a maga képességei, beállítottsága alapján szemlélünk.

„Amíg a nemzeti radikálisok megkülönböztetik magukat a szélsőjobbtól, fölösleges is lenne összemosni a két fogalmat, ráadásul a radikálisok sem alkotnak homogén egészt: talán legszélsőségesebbjeik helyet találnának a fasizmus és nácizmus talaján is, mégis nagy részük béke-, sőt emberszerető, de semmiképpen sem gyűlölködő, talán csak dühös. Meg kell különböztetni a parttalan gyűlöletet a jogos vagy annak vélt számonkéréstől!” - írod.

A nemzeti radikális, mint világnézet nem létezik. Ez a „meggyőződés” sokkal inkább emocionális természetű, és ezt a tábort a közös társadalmi ellenségkép tartja össze (jelen esetben a Gyurcsány-Kóka-éra). Amíg vannak köztetek liberálisok, demokraták, autokraták és monarchisták, keresztények és pogányok, ateisták és sátánisták, köztársaság-pártiak és panelsámánok, addig nem beszélhetünk egységes, vitathatatlan „világnézetről”, ami azonban Szálasi Ferenc munkássága folytán a Hungarista Mozgalomban evidens alapként van jelen. Nem értem, hogy miért lenne a fasizmusnak, a nemzetiszocializmusnak, vagy akár a Hungarizmusnak implicit módon része holmi „gyűlölet”. A gyűlölet egy érzelmi reakció, amelyet az értelemmel rendelkező, erős akaratú ember a helyén kezel, nem emeli azt ideológiai magasságokba (ezt nem is lehet megtenni, az érzelmi és értelmi tényezők eltérő lényege, és természete folytán). Különben is, a Hungarizmus tekintetében értelmetlen dolog gyűlölet általi irányítottságról beszélni, amikor annak erkölcsi alapja a kereszténység, így a krisztusi szeretet.

Elvitatod tán ezt tőlem, mint hungaristától? Azt állítod, hogy én gyűlölködő lennék, mert nyilas vagyok? Kikérem magamnak. Amit teszek, azt az enyéim, a fajom, nemzetem, népem és (leendő) családom érdekében teszem. Szeretetből. Ahogy az anyatigris sem gyűlöli a vadat, amikor azt, annak elejtése után a kicsinyeinek viszi. Az egyik állat pusztulása a sajátjai életét jelenti. Ez természeti törvény. Hasonlóan néz ki a képlet egy elnyomott nép-nemzet-faj esetében is: ahhoz, hogy élni tudjon, az elnyomóit el kell, hogy üldözze. Vagy ők, vagy mi! Ebben nem érzelem, hangulat, hanem a természet vastörvényeinek felismerésén alapuló következetes, értelmes akarat dominál.

Más kérdés, hogy a tömegember minden korban az érzelmein keresztül volt csak képes azonosulni egy-egy nagy eszmével, és így törvényszerű, hogy ha mozgósításról van szó, azé a győzelem, aki jobban bánik a tömeg érzelmeivel, azokat mennyiségileg és minőségileg a lehető leginkább felfokozva. De minden politika egyik alapja ez, akár „komcsi, libsi, náci vagy nari”.

„Ha [...] valaki mögött nincsen érvbeli felkészülés, csak egyszerű gyűlölet, akkor látjuk a rasszizmust.” - írod.

Elkeserítő, hogy igénytelenül fogalmazol, újfent egy abszolút tudományos alapokra építő elméletet önkényesen a szubjektív érzelmek szintjére szorítva. A fajelmélet (rasszizmus) gyakorlati megvalósulása lehet romboló (érzelmi alapú fajgyűlölet), vagy építő jellegű (tudatos, államilag irányított fajvédelem). Kéretik a fogalmakkal hidegebb fejjel bánni!

„Nekünk kell lefordítanunk holokausztrevizionista filmeket, nekünk kell elmondanunk az embereknek, hogy kik a szabadkőművesek, miért felülreprezentáltak itt-ott a zsidók, létezik-e kollektív bűnösség, miért égbekiáltó jogtalanságok a nürnbergi perek kínvallatásai. Ezt miért nem a nácik teszik meg?” - írod.

Hallottál már a Gede Testvérek Kiadóról? Tudós-Takács Jánosról? Ungvári Gyuláról?
Na, akkor elárulom, hogy ők a nyilas tábort erősítik. Amit kezedbe vehetsz, holokauszt-revizionista könyvet, annak 90%-át hungarista testvérünk fordította magyarra. Ugyanakkor, felteszem a kérdést: az igazság kiderítése csak egy „ordas eszme” híveinek lenne erkölcsi kötelessége? Attól még, hogy a holokauszt-mítosz megsemmisítése nekünk, hungaristáknak (és az összes többi nemzetiszocialistának, szerte a világban) elemi politikai érdekünk, nem jelenti azt, hogy a hazugságot nem kell lelepleznie annak, aki tudomást szerez róla. Ezzel párhuzamosan pedig, nagyon örülünk, ha bárki az igazságért küzd, mert mi is tudjuk, hogy „a világcsalás korában az igazság kimondása forradalmi tett” (George Orwell).

A koncertélményeiddel kapcsolatban csupán annyit jegyeznék meg, hogy nem az a hungarista, aki csupán annak vallja magát, hanem aki úgy is viselkedik. És a mozgalmunk célkitűzéseihez méltatlanul viselkedőkkel szemben nem fogunk elnézőek lenni, ahogy nem voltunk azok 1944-45-ben sem. Ugyanakkor egy szórakozóhelyen nem várhatod el, hogy minden talpas legény mellett ott álljon egy felettes testvérünk, azt várva, mikor adhat körmöst a viselkedni nem tudónak.

Azt írod: „ha vannak nácik, hogyan járhat az utcán cigány, meg rabbi?”. Nos, egyelőre a demográfiai arányok fordítottságából ma inkább egy ilyen kérdést lenne időszerűbb feltenni (sajnos): „ha ekkora a zsidó- és cigánybűnözés, hogyhogy él itt még ennyi magyar?”

A fanyar humort félretéve, természetesen Te sem gondolhatod, hogy az elsődleges feladata egy világnézeti mozgalomnak, a lehető legnagyobb egzisztenciális nyomás és rendőrhatósági vegzatúrák árnyékában, a nemzetbizonytalanságiak által nyomonkövetett, és lépten-nyomon lehallgatott telefonokkal a zsebünkben, utcai terrorbrigádok masíroztatása (munkába, és iskolába járás helyett)? Ezek olyan problémák, amiket nem lehet parádézva megoldani, és a szomorú igazság, hogy leginkább csak az államhatalom birtokában lehet ezeket a kérdéseket hatékonyan kezelni.

Egy gondolatsorral kifejezetten egyetértek, ebben élesen látsz. Tudniillik, hogy „a magukat szélsőjobboldalinak vallók nagy része csak homályos elveket követ, nincs valódi idológiai képzettsége, nem érti, hogy miben hisz. Csak valami ellenségkeresés és bosszúállási vágy után megtalálta azt a rendszert, amelyről azt tanítják, hogy a legfélelmetesebb. Ha horogkeresztet veszek, akkor én is a legfélelmetesebb leszek, nem ér több baj – gondolják. Pedig a szvasztika igazán másról szól. A fiatalok vékony rétege számára szélsőségesnek lenni olyan néhány hónapig tartó divat lett, mint a rapperség.”

Ehhez sok mindent hozzáfűzni nem is lehet. Az efféle kérdések megvitatása inkább a pszichológia és szociológia feladata (lenne), nem a politikáé. Ugyanakkor számomra érthetetlen, hogy a polgárpukkasztásáról és tabu-döntögetéséről híres (hírhedt?) Bombagyár egyik munkatársaként hogyan tarthatod a faji kérdést tabunak, olyan kérdésnek, amit nem tudsz „vitára elfogadni”? Istent lehet tagadni, a holokausztot lehet tagadni, de a fajok egyenlőségébe vetett hitet nem? Ezt nem tudom elfogadni.
Ha kritikusan szemléljük a világot, mindent ugyanolyan alapossággal górcső alá kell vetnünk, akármilyen kérdésben is kell, hogy megváltoztassuk az álláspontunkat. Nem az a fontos, ki mond ki valamit, hanem hogy milyen érvekkel tudja azt alátámasztani.

Cikked utolsó bekezdésében azt panaszolod, hogy a Hungarizmust jobban a „mai elvárásoknak megfelően” kellene interpretálnunk (az emberölős témára már nem térnék ki, szerintem egyértelmű volt, hogy keresztény magyarokként mit gondolunk ezekben a kérdésekben, és akinek eddig ez nem volt egyértelmű, annak ezután is hiába magyaráznám). Igen, itt az interpretációról, és az ideológiánknak az adott társadalmi-gazdasági kérdésekre való levetítéséről van értelme beszélni, hisz' az alapelveink megváltoztatásával már nem lennénk azok, akik vagyunk. Tudni akarod, hogy mit akarnak a hungaristák a „mai világban”? Íme:

„A demokraták szerint (és ebben egyet kell értenünk velük) az ország válságban van. Abban viszont, hogy ez a válság miért van, vitatkoznunk kell. Õk ugyanis a gazdasági növekedés lassulásával, a konjunktúra kihűlésével, a forint gyengülésével vagy erősödésével, a versenyképesség csökkenésével és hasonló, főleg anyagi jellegű okokkal magyarázzák. Ez érthető is, hiszen egész lényük hozzátapad az anyagi világhoz, istenük az aranyborjú, a profit, a piac és a szabadverseny, üdvüket kizárólag a neoliberális ideológia dogmáiban tudják keresni (dereguláció, privatizáció, liberalizáció, racionalizálás).

Fontos belátnunk, hogy a gazdaság van az emberért nem pedig fordítva. Vannak az életben fontosabb dolgok is, mint a profit és a nemzetközi versenyképesség, kivált akkor, ha ezek elérésének az ország nagyobb hányada csak a kárát látja, miközben a rendszer haszonélvezői egyre jobban és jobban élnek, mégtöbb áldozatot követelve a kiuzsorázott, dolgozó többségtől. Ezek a - valóban meglévő és súlyos - tünetek azoban csupán okozatok, s nem keverendők össze a kiváltó okokkal, amelyek erkölcsi és szellemi eredetűek. Ha egy országban az embert Isten képmására teremtett, értelemmel és szabad akarattal rendelkező lény helyett csupán "humán erőforrásnak", "versenyhátránynak", "költségnövelő tényezőnek" tekintik, és így is bánnak vele, ahol a közjó helyét a tőkés társaságok és érdekcimboraságok rövidtávú profitérdekei foglalják el minden mást félresöpörve, s ahol a józan ész helyett az ezen csoportok által diktált dogmák kormányoznak, azon ország bizonyos, hogy előbb-utóbb az erkölcsi, szellemi és anyagi csőd szélére kerül. Ha egy rendszer már csupán önmagáért létezik, nincs köze a közjóhoz, akkor éppen ideje, hogy elfoglalja jólmegérdemelt helyét a történelem szemétdombján. Szemléletváltásra van szükség, s az ország életét megfelelő erkölcsi és szellemi alapokra kell helyezni, s ezen alapokból kiindulva a gazdasági bajok is orvosolhatók.

A minket körülvevő világ jobbá, szebbé tételét azomban magunkon kell elkezdeni, hogy helyreállíthassuk a liberalizmus által megbontott harmóniát ember és Isten, ember és környezete, ember és ember közt. Ez a rövid írás az ehhez szükséges "szellemi munícióval" hivatott felvértezni minden gondolkodni és változtatni hajlandó nemzettestvért, felvázolva egy emberibb, igazságosabb világ eszmei alapjait.

Mi a hungarizmus?

A hungarizmus a magyar nemzet önvédelme, a magyar nemzetiszocializmus lelke, tartalma, szerkezete és valósága. A Hungarizmus a nemzetiszocialista világnézet és korszellem magyar gyakorlata. A Hungarizmus ideológiai rendszer. Nem Hitlerizmus, nem Fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus.

A közösségi alaptényezők közül a három legerősebb, legteljesebb: a vallás, a nacionalizmus és a szocializmus. A Hungarizmus szétválaszthatatlan Krisztus tanától. Igaz Istenhit és igaz Krisztus-szeretet kizárólag csak igaz nemzetszeretethez és hazaszeretethez vezethet és fordítva: igaz nemzetszeretet és hazaszeretet vezessen el bennünket az igaz Isten és Krisztus megértéséhez. Ezért mozgalmunk minden tagjának valamely bevett vagy elismert törvényes vallás keretébe kell tartoznia. A "turáni egyistenhittel" kapcsolatos állásfoglalásunk elutasító.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a turáni egyistenhit valamikor megtette kötelességét, mikor őseink erkölcsi életének gyönyörű törvényeit megadta. Kötelességét teljesítette, az új korszakban új hivatása már nincs. Meg vagyunk győződve, hogy Krisztus Urunk azért jutott el közénk olyan könnyen, mert éppen a Fehér Ló taposta előtte a magyarság erkölcsi életében az utat.

Ideológiánk azt a területet nevezi élettérnek, melyben a nemzet születik meg a területet befedő népek közös politikai, gazdasági és társadalmi életösszhangjából. Magyar nemzet alatt a magyar nép és a Kárpátmedencében élő egymásra utalt népek természetes és parancsolóan szükséges élet, társ és sorsközösségét értjük. A Haza egy. Italát és kenyerét is egyformán nyújtja: fiainak hűségében, hálájában, jogaiban és kötelességtudásában nem lehet tehát különbség. Testvérnépeink számára törvényesítjük azokat a jogokat, amelyeket azáltal szereztek, hogy évszázadokon át a magyar birodalom valóságáért ontották vérüket, hozták erkölcsi, szellemi és anyagi áldozataikat. A Hungarizmus a kisebbségtől ugyanazt a tudatosan cselekvő hazafiságot, nemzetépítő munkálkodást és hűséget követeli, mint a magyar nemzettestvérektől.

A tiszta magyar kultúra a magyarság teremtő erejének, képességének, lelkiségének, a magyar géniusznak hordozója, kifejezője és így népünk öntudatát, gondolati, erkölcsi és érzelemvilágát, akaratát, céljait, reményeit, vágyait hűen tükrözi és sajátos életérdekeit tisztán szolgálja. A kultúra mutatja: mit gondolunk, érzünk és akarunk. A kultúra bizonyítja, mennyi a benső értékünk, mennyit érünk a világ kultúrnépeinek sorában. A kultúra nemzetünk legerősebb létalapja, fennmaradásunk biztosítéka.

A magyar nép teremtő ereje, szellemi képessége, a magyar kultúra benső értéke nem áll hátrább egyetlen kultúrnépénél sem. Ebből a tényből fakad kultúrönérzetünk és az a kötelességünk, hogy senki idegentől szellemi téren nem fogadhatunk el semmit anélkül, hogy mi is ne adnánk, másrészt, hogy széles körre kiterjesszük és intézményeink kiépítésével a lehető legmagasabb színvonalra emeljük. A magyarságnak magyar kultúrát adunk. Kultúrát nem lehet sehova sem vinni, mert a kultúra minden népiséggel veleszületett bőr, melyet nem lehet lenyúzni, hogy újat húzzunk helyébe. Amely nép ezt megteszi, az ebbe az önnyúzásba belepusztul.

A Hungarizmus szocializmust jelent, az Én és Mi erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeinek összehangolását és így nem egyes kiváltságos egyének vagy osztályok, hanem az egyének és osztályok összességét magában foglaló nagy közösség boldogításának biztosítását tűzte ki céljául. De egyben nacionalizmust is jelent, mert legtermészetesebb népi közösségnek, a nemzetnek jólétéért és azon keresztül minden dolgozó egyén boldogulásáért küzd. Hungarizmusunk nem osztálypártot jelent és épít, hanem népmozgalmat, mely a társadalomnak minden rétegét átöleli, mozgalmából senkit nem rekeszt ki. Ideológiánk elveti a meddő osztályharcot, mert rámutat arra és bizonyítja, hogy ilyen harc egyedül a plutokrata rendszert szolgálja, erősíti. Ezzel szemben a Hungarizmus politikai, gazdasági és társadalmi rendszerének és rendjének szegletkövévé tette a természetes társadalmi rétegződést, és ezt így látja: az őstermelő, aki a nyersanyagot szolgáltatja, a munkás, aki a nyersanyagot fogyasztóképessé formálja, az értelmiségi, aki a fogyasztóképessé tett nyersanyag igazságos és hasznos elosztását végzi és összhangba hozza a két alaptényező munkáját; a nő, aki a megszervezett családban élvezi a paraszt, a munkás és az értelmiség által összhangban végzett munka jó hasznát; a katona, aki a nemzetmunka folytonosságát és a munkaeredmény élvezetét biztosítja és védi.

Az anyagi élet alá van rendelve a Nemzet erkölcsi és szellemi életének. Egyedüli célja a népi közösség erkölcsi és szellemi életszintjének emelése, nemes formálása, hogy a népi közösség minden egyes tagja tudatos részese, serkentője, őrzője és alkotója lehessen a népi közösség kultúrájának és civilizációjának. Az anyag mindig eszköz és nem cél.

Nemzetgazdálkodásunk a magángazdálkodáson alapszik. A nemzetgazdálkodásba szervesen beépített magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert az egyénre kötelességeket ró és minden ténykedésében köti őt a népi közösséghez s így kizárja a mohó, korlátlan egyéni tőkefelhalmozást és az ebből fakadó káros tőkekivonást. Szabadgazdálkodás, mert minden állampolgárnak egyenlő lehetőségeket és jogokat nyújt a nemzetgazdálkodásban való becsületes részvételre.

A nő igazi, szent és legtermészetesebb hivatását mint anya teljesíti. Az anya az otthon, a család jó szelleme, a gyermek nevelője, az érett ifjú megértő támasza és vigasza, a kenyérért harcoló családfő serkentője, a Nemzet halhatatlanságának géniusza. Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó "férfinőt" teremt belőle. Nemzetünk akkor lesz boldog, nagy, ellenállóképes, ha a gyermeklármától nem halljuk meg a bölcs politikusok döngő, honmentő szónoklatait.

Célunk olyan új magyar lelki típus kitermelése, mely népi talajban gyökerezik, a nemzettudatból a nemzetönérzet, öncélúság és a nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett. Olyan nemzedék felnevelése, mely testben, lélekben erős, szép, nemes lelkű, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, maga erejében bízó, fegyelmezett, engedelmeskedni, tűrni, szenvedni, dolgozni, tanulni, hinni, önállóan kezdeményezni tud, előretörő, önérzetes, bátor, kitartó, eszményekért lelkesül, a Hazáért, a nemzetért élni s ha kell, halni is kész. A szép, jó, igaz erényei lelki összhangban építik nemes jellemét, olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem faja nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből, kiharcolt erejéből és nem mások érdekéből és érdeméből.

A Pax Hungarica nemcsak a magyar nép és a vele együtt élő népcsoportok között helyreállítandó békét, hanem a Nemzet kebelén belül gazdasági, társadalmi és politikai tekintetben egyaránt általános békét jelent, így:
- gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezői között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetőségét és a munkásság reménytelen nyomorát;

- társadalmi békét, mely nem ismer kiváltságos osztályokat: feudális, klerikális és liberális tőkés uralmi osztályt; felső, közép és alsó osztályt, hanem a dolgozók egységes szocialista közösségét;
- földbékét, amikor a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van és munkájának eredménye és gyümölcse a paraszt családjának és nemzetünknek közös hasznát biztosítja;
- politikai békét, melyben nem önző pártérdekek vezetik félre a politikai nemzetet, hanem amelyben egyetlen politikai vezérgondolat (a Nemzet boldogulásának biztosítása a többi európai népek közösségében) irányítja a közösséget.
A Hungarizmus államépítésének célja: az iparral rendelkező, magas fokon álló magyar nemzetiszocialista parasztállam megépítése. A parasztállam alapja a faluközösség erkölcsi, szellemi, anyagi rendje.

Mit akarnak a hungaristák?

1. Az alkotmányosság, a nemzeti szuverenitás és a (valódi) jogállamiság helyreállítását:
- a Szentkorona kiállítási tárgyból váljék ismét a magyar államiság és szuverenitás megtestesítőjévé;
- az 1945 óta felfüggesztett ősi alkotmány és államforma visszaállítását, az alkotmányosság szüneteltetése alatt hozott valamennyi törvény és nemzetközi szerződés felfüggesztését, mindaddig, amíg az új, ősi alkotmányos alapokon nyugvó országgyűlés meg nem erősíti vagy mással nem pótolja őket;
- kétkamarás parlamentet, ahol a szellemi és tudományos élet 100 legkiemelkedőbb alakja alkotja a felsőházat, a hivatásrendek által delegált küldöttek pedig a képviselőházat;
- a független, alkotmányos Magyarország ne vállaljon jogfolytonosságot és felelősséget az 1945 óta fennálló rendszerek adósságaiért, lévén az ország a felvett tőke többszörösét fizette már vissza, másrészt, a bukó rendszer adósságaiért az új nem felelhet;
- méltányos és igazságos nemzetiségi törvényt (kulturális autonómia, a nemzetiségi iskolák és intézmények irányítása a nemzetiségi önkormányzatok feladata);
- törvény előtti egyenlőséget a nemzet minden tagjának, a faji vagy vallási hovatartozás ne lehessen többé kibúvó a a felelősségre vonás alól;
- független, semleges (NATO, EU és WTO mentes) Magyarországot!

2. Erkölcsi és szellemi megújulást:
- a kommunista és a demokrata rendszer alatt elkövetett bűnök (pl: apartheid bűncselekmény: "aki valamely faji csoportot vagy csoportokat olyan életkörülmények közé kényszerít, amelyekkel a csoport, illetőleg a csoportok teljes vagy részbeni fizikai megsemmisítésére törekszik" - 1956 óta 6,5 millió abortusz) kivizsgálását és az elkövetők felelősségre vonását;
- az abortusz bűncselekménnyé nyílvánítását és szigorú üldözését;
- erkölcsi relativizmus helyett Krisztusi erkölcsöt;
- a magyar szellemi és kulturális élet megtisztítását a vallás- és nemzetellenes elemektől;
- a törvények a dolgozó nemzet tagjait, ne pedig az élősdi, bűnöző elemeket óvják. Az igazságszolgáltatás helyeztessék erkölcsi alapokra (szemben a mai "törvényes, de nem etikus" gyakorlattal), a szankciók legyenek szigorúak, igazságosak és elkerülhetetlenek;

3. Az ország védelmi képességeinek helyreállítását:
- operett-hadsereg helyett általános hadkötelezettségen alapuló honvédséget, amely képes megvédeni az ország határait;
- minden hadköteles korú férfi számára kötelező fegyveres vagy (alkalmatlanság illetve lelkiismereti ok esetén) honvédelmi munkaszolgálatot.

4. Átlátható, minden állampolgárra kiterjedő nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszert:
- a biztosítás a szolidaritáson és a nemzeti kockázatközösségen alapuljon, abból vagyoni helyzete, egészségi állapota miatt kizárni senkit se lehessen;
- a biztosítottaknak a járulékokon felül ne kelljen fizetniük az egészségügyi szolgáltatásokért;
- munkaképtelen (rokkant, magatehetetlen) személyek biztosítását az állam állja;
- a nyugdíj-jogosultság ne kor, hanem a munkában eltöltött évek függvénye legyen;
- a főállású anyaság (anyai hivatásrend!) legyen nyugdíj-jogosultság szerző jogviszony, a gyermekeiket nevelő édesanyák járulékait az állam állja.

5. Az oktatási rendszer újjászervezését:
- a hit- és erkölcsoktatás kötelezővé tételét az iskolákban, nemzeti elvű, hazafias oktatást és nevelést, hogy az ifjúság, megismerve nemzetünk történelmét, kultúrkincseit, büszke és öntudatos tagjává váljon a közösségnek, szemben a mai erkölcsök, ideálok és gyökerek nélkül felnövő generációkkal;
- koedukált oktatás helyett minden gyermek kapjon a nemének és képességeinek megfelelő oktatást (általános iskolától a középiskoláig);
- az oktatás legyen valóban ingyenes, ne a szülők anyagi helyzete szabja meg a felnövekvő nemzedék pályaválasztását;
- a kiemelkedően tehetséges gyermekeket az állam költségén tanítsák, külön erre a célra létrehozott intézményekben;
- a gyengébb képességű, illetve fogyatékkal élő gyermekek speciális iskolákban kapják meg a meglévő képességeik kibontakoztatásához szükséges, adottságaikhoz és helyzetükhöz szabott oktatást;
- a szellemi, erkölcsi nevelés mellett az ifjúság megfelelő testnevelése (iskolai és tömegsport);
- az országot a diploma megszerzését követő 10 éven belül, munkavégzés céljából elhagyó értelmiségiek legyenek kötelezve oktatásuk költségeinek visszatérítésére az államnak;
- a tanító rend részesüljön a munkájához méltó erkölcsi és anyagi megbecsülésben.

6. Pártok nélküli szerves nemzeti társadalmat:
- pártoskodás helyett a helyi civil társadalom megerősítése (egyesületek, klubok, stb);
- ne párttagkönyv, hanem a rátermettség döntsön minden közhivatal betöltésénél;
- a nemzetet pártkatonák helyett a hivatásrendek által népességarányosan delegált képviselők képviseljék az országgyűlésben;
- a társnépek (nemzetiségek) számarányuknak megfelelő képviselete az országgyűlésben (fenntartott mandátumok, amelyet a nemzetiségek önkormányzatai által delegált képviselők töltenek be);
- a képviselők legyenek elszámoltathatóak és visszahívhatóak, szabad mandátum helyett kötött mandátumuk legyen, s ez vonatkozzék a helyhatósági képviselőkre is.

7. A pénzügyi rendszer gyökeres átalakítását:
- a nemzeti valauta fedezete a nemzet munkája (a forgalomban lévő jószágkészlet és szolgáltatások);
- a kétszintű bankrendszer a Jegybankból és a megyei Takarékbiztosító Szövetkezetekből álljon (amelyek a helyi megtakarításokat, tb-járulékokat, élet- és vagyonbiztosításokat kezelik, s az így keletkező tőkét helyi vállalkozóknak, gazdálkodóknak helyezik ki, törvényileg maximalizált - legfeljebb 2-4%-os - kamat mellett);
- a Jegybankon és a Takarékbiztosító Szövetkezeteken kívűl az országban más bank vagy biztosító ne működhessen.
- a tőzsde bezárását, államilag meghatározott ár- és bérszinvonalat;
- átlátható és igazságos adórendszert, valódi közteherviselést.

8. A nemzeti ipar és munkaerő védelmét:
- minden olyan termék behozatalának megtiltását, amelyből az igények hazai forrásból is fedezhetők;
- a nemzeti munkaerő védelmében a bevándorlás megállítását, a rendszerváltás után kiadott állampolgárságok felülvizsgálatát.

9. A tulajdonviszonyok rendezését:
- a közművek (víz-, csatorna-, áram- és gázszolgáltatás) kerüljenek azon helyhatóságok tulajdonába, amelyek területén fekszenek, s amelyek lakossága azokat használja;
- külföldi magán és jogi személy Magyarországon termelőeszközöket ne birtokolhasson (sem földet, sem üzemet, gyárat);
- azon iparágakban, ahol a nagyüzemi gyártás kikerülhetetlen, a nagyüzemek, gyárak kerüljenek az ott dolgozók tulajdonába (munkahelyhez és nem személyhez kötött tulajdon), a keletkezett nyereséget (a fejlesztésre és amortizációra szánt rész elkülönítése után) igazságos arányban osszák fel a dolgozók között;
- mindenféle tőkés társaság (RT, Kft, stb.) megszüntetése, a tulajdon nevesítése, személyhez kötése;
- családi mezőgazdasági vállalkozásokat a vármegyényi TSZ-ek és tőkés agrárcégek helyett, változatosságot a monokultúra helyett.

10. A kézműipar újraélesztését, az emberi munka felértékelését a tömeggyártással, automatizálással és az egyszer használatos cikkek kultuszával szemben. Minden közösségnek (falu, városrész, kerület), legyenek meg a saját iparosai, akik a helyi lakosság szükségleteit elégítik ki és helyi embereknek adnak munkát, s így felelősséggel tartoznak a közösségért, amelynek maguk is szerves részei. A hivatásrendeken belül a céhek újraélesztését (szakmai érdekképviseleti és minőségbiztosító köztestületek).

11. A demokraták által kihalásra ítélt falvak újranépesítését. A XIX.-XX. században a városokba áramlott népesség arra vállakozó részét (földjuttatás és megfelelő képzés, támogatás mellett) vissza kell telepíteni a falvakba. Élhetőbb, emberibb léptékű közösségeket a lélekromboló, atomizáló betondzsungelek helyett!

12. A környezet és az ember elsőbbségét a rövidtávú profittal szemben:
- a termelés minden költségét az viselje, aki a hasznát szedi, ne háríthassa azt át az államra vagy a helyi közösségre (veszélyes hulladék lerakása, lég- és vízszennyezés, stb.);
- az egyszerhasználatos cikkek, fölösleges csomagolóanyagok helyett tartós használati cikkek, friss (vagy újrahasznosítható, illetve biológiailag lebomló anyagba csomagolt) élelmiszerek;
- vegyszer, mesterséges színező-, tartósító- és adalékanyag-mentes, természetes élelmiszerek előállítása;
- a vegyszereket nem használó, környezetet nem károsító biogazdálkodás előtérbe helyezése; - az alternatív energiatermelés (geotermikus fűtés, szél- és napenergia, biogáz, biodiesel, stb.) támogatása, új energiaforrások és energiakímélő technologiák ;
- a közösségi közlekedés fejlesztése (vasútbezárás és BKV-csőd helyett), a városok autóforgalmának fokozatos csökkentése.

Céljainkat törvényes úton, a felvilágosítás szellemi eszközeivel és az igazság erejével fogjuk elérni. Olyan élhető és mind ökológiailag, mind társadalmilag fenntartható, erős erkölcsi és szociális alapokon nyugvó nemzeti államot kell építenünk, amelybe nem csak mi és elszakított testvéreink, hanem az országcsonkítás folytán az utódállamokba került társnépeink is visszavágynak, s így a gazdasági, társadalmi, politikai, föld- és munkabéke nyomán helyreállhat a nemzetiségi béke, beteljesedhet a Pax Hungarica: magyar béke a Kárpátok-ölelte Duna-medencében!” (Domokos Endre János Mv.tv.)

Remélem, segíthettem.

Keresztény, fehér, európai, magyar és hungarista üdvözlettel:
Németberta Péter - kitartás.hu


Bár Blogin vitaindítóvá lett írását nem közöltük ezt megelőzően, úgy korrekt, ha most ezt megtesszük.

Blogin: Mi a bajom a magyar szélsőjobbal?


Ez a bejegyzés nem most, a szélsőjobboldaltól való elhatárolódás korában született. Már jóval március 15-e előtt készen volt a vonalig tartó rész, de az ünnep előtt egy olvasónk kérésére nem akartam publikálni, aztán elakadtam vele. Most néhány szóban (a vonal után) az aktuális gondolataimat is kifejtem.

Nem lehet axiómaként kezelni, hogy Magyarországon létezik neonáci vagy újnyilas mozgalom. Bár sokan belefáradtak már a szélsőjobboldallal való állandó fenyegetésbe (nálunk elég masszívan a politikai közbeszéd részévé vált az olasz fasizmussal való rendszeres riogatás), valamelyest ismerve a fennálló viszonyokat, kijelenthetjük, hogy szélsőjobboldali veszély azért nincsen az országban, mert szélsőjobboldal is alig van.

Amíg a nemzeti radikálisok megkülönböztetik magukat a szélsőjobbtól, fölösleges is lenne összemosni a két fogalmat, ráadásul a radikálisok sem alkotnak homogén egészt: talán legszélsőségesebbjeik helyet találnának a fasizmus és nácizmus talaján is, mégis nagy részük béke-, sőt emberszerető, de semmiképpen sem gyűlölködő, talán csak dühös. Meg kell különböztetni a parttalan gyűlöletet a jogos vagy annak vélt számonkéréstől!

Magyarországon vannak olyanok, akik a nemzetiszocializmust mind politikai ideológiát vallják, de általában annak fajelmélete nélkül. Azonban látni kell, hogy a jelenlegi szélsőjobboldalon (a kopaszoknak nevezett boneheadek között) nagyon kevesen képzettek ideológiailag. Ha valaki logikai úton, érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztottan, tanulás útján döntött úgy, hogy ellenzi az együttélést valamely vallási irányzat vagy akár népcsoport képviselőivel, ehhez joga kell, hogy legyen. Ha viszont valaki mögött nincsen érvbeli felkészülés, csak egyszerű gyűlölet, akkor látjuk a rasszizmust.

-----------------------------------------------------

A magyar neonácikkal és újnyilasokkal nekem nem azért van bajom, mert lengetik a karjukat. Ezt reakcióként értékelem; engem nem zavar, ha nemzetiszocialistának vallja magát valaki, akkor, ha tudja, hogy mi az a nemzetiszocializmus. Hitlernek voltak erényei, ezt el lehet ismerni: ha tudod, hogy ki volt Hitler. De ilyenkor a hibáival is tisztában vagy. Ha tudod, hogy kik a cionisták, bíráld őket.

Nekem a mai szélsőjobboldal minőségével van problémám.

Nekünk kell lefordítanunk holokausztrevizionista filmeket, nekünk kell elmondanunk az embereknek, hogy kik a szabadkőművesek, miért felülreprezentáltak itt-ott a zsidók, létezik-e kollektív bűnösség, miért égbekiáltó jogtalanságok a nürnbergi perek kínvallatásai. Ezt miért nem a nácik teszik meg? Miért van az, hogy nácival csak akkor találkozni, ha egy koncerten kell berúgva heilezni? Miért van az, hogy a legutóbb, mikor Egészséges Fejbőr-koncerten voltam, a nyilasok és Vér és Becsület-esek (akkor még voltak) háromszor verték össze nagyon komolyan a sajátjaikat? Ez nem magyar virtus, ezt máshogyan hívjuk.
Nem várom el, sőt ellenezném is, de az istenért, ha vannak nácik, hogyan járhat az utcán cigány, meg rabbi? Úgy, hogy ma már a magukat szélsőjobboldalinak vallók nagy része csak homályos elveket követ, nincs valódi idológiai képzettsége, nem érti, hogy miben hisz. Csak valami ellenségkeresés és bosszúállási vágy után megtalálta azt a rendszert, amelyről azt tanítják, hogy a legfélelmetesebb. Ha horogkeresztet veszek, akkor én is a legfélelmetesebb leszek, nem ér több baj – gondolják. Pedig a szvasztika igazán másról szól. A fiatalok vékony rétege számára szélsőségesnek lenni olyan néhány hónapig tartó divat lett, mint a rapperség.

Normális esetben nem tartanám fontosnak, de veletek szemben, akik azonnal magatokra veszik a fenti sorokat, mégis le kell írnom: itt nem elvekről, hanem emberanyagról beszéltem. Az külön téma volna, hogy miért csak a fajelmélete nélkül tudnám akár csak vitára elfogadni a nemzetiszocializmust, de itt nem is politikai kérdésekről van szó. Csupán arról, hogy én magam csak attól határolódom el, amit maga Hitler vagy Szálasi is megvetett volna ebben a szubkultúrában. Amikor a sajátjaidra emelsz kezet, részegen összeesel a buszmegállóban gyakorlóban és bakancsban, amikor a villamoson kinyújtott karral üvöltesz, nos, ekkor azokra hozol szégyent, akikben elvileg hiszel. De csak elvileg, mert látszik, hogy nem ismered sem őket, sem azt, amiről beszélsz. Nem tenném hozzá, de akkor, ha veletek beszélek, sajnos, hozzá kell tennem: ismerek kivételeket. Tudok rendes srácokról köztetek, de ők általában ugyanígy gondolkodnak! A nemzeti radikálisok között is vannak olyanok, akikkel szóba sem állunk, világos, hogy a szélsőjobbosoknál is széles a paletta.

Mi is mások vagyunk. Engem nem zavar, ha hitleres pólót veszel föl, mert érteni vélem, hogy miért teszed. De nem áruló az, aki soha se venné föl. A póló önmagában kevés ahhoz, hogy valóban aktív, tevő ember legyél, meg ahhoz is, hogy minket minősíts haszontalanoknak. Többet tettünk már azzal is az ügyetekért, hogy a sajátunkért harcolunk, mert most bizonyos mértékben közös az út: az ellenség összemos bennünket, s mi végül is nem vagyunk ellenfelek! De addig, amíg a saját szervezeteitek között is viták és ellenségeskedés van, sehol az általatok hirdetett testvériség, és addig mi úgy hisszük, már ezekre a szavakra is gyűlölettel feleltek. Pedig az eszméiteket kicsit csiszolni is lehetne a mai világra, mert az már sokat változott azóta, amikor azok születtek. Tisztába kellene tenni, hogy mi is történt (azt mondják néhányan, hogy Hitler azért volt jó, mert zsidókat ölt, aztán percek múlva meg azt, hogy nem is volt holokauszt), mik is az célok, milyen úton és hogyan lehet egyesülni. Végül pedig megérteni, hogy úgy, ahogyan nem lehet valaki zsidó magyar, mert előbb legalábbis magyarnak kell lennie, úgy legyetek előbb magyarok, aztán valami mások. A legjobb az volna, ha olyan keményen szelektálnátok, ahogyan annak idején tették, így nem kerünlének olyan emberek közétek, akik csak a veletek kapcsolatos előítéleteket testesítenék meg. Van is ilyen szervezetetek, de nem hallani róla. Így viszont csak annyi marad meg mindenkiben, hogy ordas eszmék híveiként embereket akartok ölni. Pedig nem erről van szó, ugye, nem?

(Bombagyár)