width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.10.20.

2008. október 20., hétfő

Demokrácia = Bankáruralom

Demokrácia = Bankáruralom

A demokráciának nevezett rendszer életellenes

Churchill számtalan bölcs megállapítást hagyott az utókorra, melyekkel egyet tudunk érteni. De vajon igaza volt-e akkor is, amikor a következő közismert kijelentést tette a demokráciáról? „Tudom, hogy sok hibája van, sok igazságtalanságot követ el, sokszor képmutató és korrupt, de sajnos jobb rendszert nem találtak ki, s nincs rá lehetőség, hogy valaha is kitaláljanak.”

Winston Churchill tévedett.

Elvileg egy társadalom működtetése vagy hierarchikus, vagy demokratikus.

A hierarchikus rendszerben mindennek egyértelmű következménye van. Mindenki teszi a dolgát, mindenki ismeri a saját feladatát, mindenki tisztában van saját helyével, szerepével, pontosan ismeri jogait és kötelességeit. Mindenki része az egésznek, nincsenek fölösleges emberek. A hierarchikus rendszer egyetlen igazi veszélye, hogy az erkölcs nélküli hatalomgyakorlás diktatúrához vezethet (pl.: Habsburg önkény).

A demokrácia, azaz „népuralom” létezése kamu, egy jól felépített hazugság, szemfényvesztés, illúzió csupán, a világ legnagyobb átverése, népetetési eszköze. Az eszményített, demokráciának nevezett rendszer képmutató módon egyenlő jogokat biztosít a nemzet ellenségeinek a nemzet felemelkedésén fáradozókkal – így születhetnek vérlázító bírósági ítéletek, és így lehetséges, hogy az igazság és a jogszerűség szembekerülnek egymással. Az ember ösztönei, az emberi lélek sajátosságai mind azt bizonyítják, hogy a demokrácia idegen tőle, a demokrácia természetellenes és éppen ezért működésképtelen.

Egy „rendszerváltás”-korabeli névtelen klasszikus nagyon találóan fogalmazta meg az új nemzeti sorstragédiát: „Mennek a tankok, jönnek a bankok.” Ezzel utalva arra, hogy a fegyverekkel fenntartott, nyílt diktatúránál is van valami sokkal pusztítóbb, alattomosabb hatalom: a pénzdiktatúra – amelyet ma demokratikus rendszerként ismerünk. Míg egy nyílt diktatúrában az emberek tisztában vannak azzal, ki az ellenség, addig a demokráciának nevezett rendszerben a nemtörődöm többség azt sem veszi észre, hogy van ellenség! Ezt teszi az emberek józan ítélőképességével a nemzetközi globáltőke minden háztartásba befurakodó fegyvere, a média. És a pénzdiktatúra markában, az agymosottság csúcsán a nemzetek „szabadon, demokratikus jogaikat gyakorolva választják” a tömeges észrevétlen öngyilkosságot (sterilizáció, abortusz, eutanázia, stb.).

A demokráciának nevezett, valójában diktatórikus rendszer pedig mindaddig működhet, amíg a vezető réteg okosan ki tudja játszani egymás ellen az embereket (városi – falusi, diák – nyugdíjas), és a (csendes) többség nemtörődömségét kihasználva a saját kezében tudja összpontosítani a hatalmat.

A demokráciának nevezett rendszer életellenes rendszer.

Míg a falusi, önellátásra berendezkedett embernek annyi dolga van egész nap a megélhetés biztosításával, hogy nem ér rá unatkozni, addig a nagyvárosokban az ember unatkozik. A városi embernek nincs saját élete, ezért is ül folyamatosan a „villanypásztor” előtt, ahonnan megtudhatja, milyen jó is neki... Nem kell megtermelnie azt, amit megeszik, helyette „shoppingolhat” a multiknál – ez ugyanis „jár neki”, „mert megérdemli”. Észre sem veszi, hogy az élete arról szól, hány multit és szolgáltatót tud eltartani. Nem azt termeli meg, amire szüksége van, és el is tudja fogyasztani, hanem mindazt megtermelik számára (készen megvásárolhatja műanyag-csomagolásban), és neki sok ideje marad munkára! Másoknak dolgozni. Nem a saját családja megélhetéséért. Amíg másoknak dolgozik (cserébe fizetést kap, amin élelmiszert is vásárolhat), az egész élete a szolgáltatók (lakbér, víz, gáz, áram, stb.) fenntartásáról szól. A tömegmédia által mesterségesen gerjesztett szükségletek folyamatos sulykolásával elérték, hogy felborult a természetes rend, a „demokráciában” ezért van sok fölösleges ember, aki nem találja a helyét. A falusi önellátó életforma a demokrácia ősellensége. Ezért is követ el mindent a jelenlegi hatalom a vidéki élet ellehetetlenítéséért. A lélekölő nagyvárosokba kényszerített, drótokon és vezetékeken keresztül függőségben tartott embertömegek már hatékonyan irányíthatók kézi vezérléssel.

És vajon meddig működhet a demokráciának nevezett bankdiktatúra egy országban? Pontosan addig, amíg fenn tudja tartani a nagy tömegek számára azt az illúziót, hogy a nép választja vezetőit, hogy van választási lehetőségük. Pedig a „demokrácia” csak eszköz a hatalomban lévők számára saját hatalmuk fenntartására. Gondoljunk csak arra, hogy „alkotmányosan” nem lehetséges megdönteni a kormányt!

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy kétféle diktatúra létezik: az egyik a hierarchikus társadalmi rend elfajulása, a másik az a rendszer, amelyet demokráciának hazudnak nekünk. A demokrácia nem létezik.

Magyarországon is a rendszerváltásnak nevezett módszerváltás csak azért történt meg, mert az állampárti vezetők rájöttek, hogy ez szolgálja saját anyagi érdeküket. 50 éve először államosították a magántulajdont – egész életek munkáját rabolva el a családoktól, majd amikor érdekükben állt, rendszerváltásnak álcázva spontán privatizálták a már egyszer általuk elrablott vagyonokat – fennen hangoztatva a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét. Így a kifosztottakat kétszer fosztották ki ugyanazok.

A nemzetközi globáltőke remek társra talált a vele egylényegű, a helyi hatalom biztosításáért cserébe őt mindenben kiszolgáló posztkommunista, internacionalista, globalista, kozmopolita, intoleráns, ál-liberális, vadkapitalista, szoci-ál-demokrata, magyarellenes, nemzetvesztő rablóbandában – élén az aktuális pszichopata pojácával. És a bábkormány törvénybe iktatta a módszeres magyarirtást – konvergencia programnak, egészségügyi és oktatási reformnak, stb. nevezve azt.

Az elmúlt 6 évben többször is bebizonyította a kormány, hogy 50 % + 1 fővel gyakorlatilag bármit megtehet. Saját bevallott demokrácia-felfogásuk szerint, egy választástól a következő választásig mindenkinek kuss (kivéve persze, amikor nem ők vannak kormányon), egyébként meg örüljünk neki, hogy négyévenként megengedik nekünk, hogy újraválasszuk őket! Így a demokrácia lényegében egy elenyésző virtuális, statisztikai többség (valójában kisebbség!) diktatúrája a valódi többség fölött. Bebizonyosodott, hogy a demokratikus eszközök (aláírásgyűjtés, népszavazás) fabatkát sem érnek. A hatalomgyakorlók „demokratikus” válasza ezekre: „Na és?” Ez a „Na és?”, mutatja meg a „demokrácia” valódi arcát.

A nemzetközi globáltőke bábjai mindenhol a világon a helyi „demokratikus” vezetők, így Magyarországon is minden parlamenti párt a lekötelezettje. És amíg ez így van, addig a képviselők nem a magyarság, hanem az arctalan bankvilág érdekeit képviselik. A pártok pedig a megosztás eszközei.

Hogy meddig maradhat még Gyurcsány? Ha a pénzdiktatúrának már nem lesz rá szüksége, végrehajtja a fejcserét a saját érdekében. De akkor teljesen mindegy lesz nekünk, hogy Gyurcsányt Szilire vagy Orbánra cserélik-e. A másik lehetőség, hogy a magyar emberek végre nem arra várnak, hogy majd valaki más, kívülről, helyettük fogja megoldani a saját gondjaikat, és végre saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. És végre összefogunk, és rendet rakunk az országban.

Ehhez a rendrakáshoz a demokrácia korlát! Azok, akik demokratikusan próbálnak cselekedni egy nem demokratikusan viselkedő hatalom ellenében, azok saját kezüket kötik meg ez által. Ha azonban nem demokratikus eszközökhöz folyamodnának, akkor a cionliberális belföldi és külföldi sajtó jajveszékelésére minden „demokratikus” állam elítélné, és antidemokratikusnak bélyegezné a történéseket (az optimista változat szerint). A demokráciának hazudott rendszer a 22-es csapdája!

De ha egyszer ennyire rossz ez a rendszer, akkor miért ragaszkodunk még hozzá? Talán nem vagyunk elég érettek a változtatáshoz? Vagy még nem ébredtünk fel elegen? Talán elkényelmesedtünk? Talán még mindig túl sok a vesztenivalónk? Milyen kifogás van még a tarsolyban? („Az ünneplő ruhám van rajtam.” „Holnap munkanap, korán kelek.”) Mire várunk még?!

Vajon hogy küzdhetünk a „demokráciában” annak véget éréséért? Demokratikusan – kihasználva minden lehetőséget, amit kínál (aláírásgyűjtés, népszavazás, stb., melyekről már bebizonyosodott, hogy semmit sem érnek) – vagy antidemokratikusan? Ha demokratikusan játszunk, nem lehet, hogy csak meghosszabbítjuk a „demokrácia” fennállását?

A „demokrácia” csak arra jó, hogy ne kelljen a felelősséget vállalni, azt mindig valaki másra lehessen hárítani. „Gyurcsány a hibás.” „Mindennek Orbán az oka.” Nem igaz! „Minden magyar felelős minden magyarért.” Mind a 15 millió magyar felelős a gyurcsányi magyarirtásért, mert hagyja! Mert hagyjuk! Orbán pedig épp úgy a lecsillapítás eszköze, mint a betelefonálós, kibeszélős, sms-küldős műsorok, melyek segítségével – a hatalomra valódi fenyegetést nem jelentve – vezethetik le dühüket a jogosan felháborodott polgárok. És sokkal kényelmesebb a képernyő előtt anyázni, és várni, hogy majd valaki mindent megold, hogy Fletó majd ettől veszi a kalapját… Ugyan, miért tenné?

És vajon meddig fog fennállni ez a demokráciának nevezett észrevétlen rabszolgaság? Pontosan addig, amíg hagyjuk, kedves szalonmagyarok és kanapéforradalmárok! Egyetlen perccel sem tovább! Jut eszembe, ha most törne ki 56, és ha nem az optimista változat valósulna meg, Fletó vajon kit hívna be?

Egyébként Fletónak igaza van: még túlságosan „NAGY A JÓLÉT”! (Nem csökken sem a szeszesital, sem a cigaretta-, sem a benzinvásárlás. Tehát van miből költeni...) Ha nem így lenne, kétmillió ember állna a Kossuth téren! És még vasvilla sem kellene a kezükbe. Egyszerűen csak odamennének. Fegyvertelenül. Csendben. De azt mindenki tudná, miért!

Én tulajdonképpen szorítok Fletónak. Ő – szándéka ellenére – a mi emberünk, és nem is sejti! Tettestársaival minél jobban fokozzák a „reformot”, annál több magyar tér észhez. Annál több magyar akar egyszerűen csak magyar lenni! Szóval, hajrá, Fletó! Nyelvbotlás – húzzunk bele, Fletó!

Megállapíthatjuk, hogy sem a szokványos hierarchikus társadalmi rendszer, sem a demokrácia nem jó rendszer. De akkor milyen társadalmi rendszer élhető, ideális? Gondoljunk csak arra, vajon mikor volt Magyarország jelentős tényező a világ térképén. Amikor fejedelemség vagy királyság volt! Churchill nem született magyarnak, és soha nem élt a szakrális magyar királyságban, ezért is gondolhatta úgy, hogy a demokráciánál nem lehetséges jobb rendszert kitalálni. Nekünk magyaroknak azonban nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt!

A Magyar Szent Korona mint szakrális tér a nemzet egész testének tulajdonosa – beleértve az alattvalókat és a földterületet (teljes Kárpát-medence!) is. A hatalmat, a földet csak bizományba kapja az uralkodó, a birtokos bármikor megfosztható tőle, ha méltatlannak bizonyul rá. Idézzük csak fel az Aranybulla 2. §-át: „Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.” Tehát az ellenállás nemcsak jog, hanem kötelesség is egyben! A Magyar Szent koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence teljes területe, hisz az a Magyar Szent Korona tulajdona, így a Kárpát-medence minden polgára a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet 1038. augusztus 15. óta áll fenn. Ekkor, Nagyboldogasszony napján ajánlotta fel Szent István Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomban országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának. Ez az ég és a föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és éppen ezért ezen jogi helyzeten földi hatalmak nem változtathatnak. No, tessék csak innen szemlélni ezután Trianont és a privatizációt!

A magyar föld nem eladó.

A magyar ember lelke olyan, hogy ember soha nem parancsolhat neki, csak a teremtő Úristen! A magyar ember csak azt tudja elfogadni, ami a szívével, hitével egyezik, mert a magyar ember a szívével gondolkodik. A magyar ember mindig az igazságért, a szabadságáért, saját jogaiért, elveiért harcolt, soha nem aljasságból. Szembeszállt a kor legerősebb hatalmaival is, és életre-halálra megküzdött velük, amikor arról volt szó, hogy saját hite, hagyományai, szokásai, jogrendszere vagy idegen elképzelések szerint élje életét. A „lázadó” magyar mindig csak azt védelmezte, ami az övé volt.

Változást akarsz? A változtatást kezdd magadban. A változás te magad légy. Mutass példát, követőkre találsz. A jövőt mi magunk teremtjük gondolatainkkal, most.

Valamikor 2000 évvel ezelőtt tizenketten indultak el az igét hirdetni a világba... A mi helyzetünk ennél nagyságrendekkel jobb! Aki ott volt idén májusban a Rákóczi vár romjainál az „ezeréves” határon az őrház-avatón, tudja: a honvisszafoglalás megkezdődött. Aki ott volt augusztusban Bösztörpusztán a II. Madjar-Magyar Kurultajon, tudja, mi nem tizenketten voltunk.

A szép magyar jövő visszafordíthatatlanul elkezdődött. És ezt az arctalanok is tudják. És félnek. Nagyon. A bankrendszer omladozik. A „demokrácia” órái meg vannak számlálva.

hunhir.hu