width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.02.26.

2008. február 26., kedd

Gagyi TV

Gagyi TV

A Tv csatornák sószórói, mintha arra lennének hivatva, hogy eltereljék a kedves nézők figyelmét a bajokról és a mindennapi problémákról…

Győzikének tízmilliók a nézhetetlen műsorára, bezzeg az Ópusztaszeri emlékhelyet be akarják zárni mert "nincs pénz". Alvilági dolgokra, lélekromboló bulvárra bezzeg vagyonok állnak rendelkezésre.

Ezek a zsidós műsorok, zsidó műsorvezetők, különféle ripacsok a nemzet csodabogarai, akik akarva, akaratlanul elvonják a többség figyelmét hazánk tragikus pokolba meneteléről. A kereskedelmi csatornák mellett az újságok sem közölnek olyan híranyagot, amelyből az egyszerű ember megértené, hogy mi is vár rá valójában. Rövidre fogva, mossák az agyunkat! Mi pedig tétlen nézzük, sok esetben élvezzük a sok-sok förmedvényét. Egy-egy a mi kárunkra ellőtt poén után ébredünk rá, hogy mennyire sértő is tud lenni a hülye agyalásuk.

A bulvár műsorok napról napra ugyanazt a fajta ingereket váltják ki a nézőkből, repetitívek, unalmassá és szánalmassá válnak, és többségünk átkapcsol egy másik csatornára, ahol esetleg nincs tízpercenként reklám, vagy éppen nem egy olyan politikai fórum van műsoron, ahol a riporterről szinte felsír, illetve látszik, hogy mennyire egyoldalúan kommentál. (igen, az ATV például ilyen hely)

Mindig sajnáltam azokat az embereket, akik a pénzért mindenre képesek. Nyerítve röhögni mindenen, ami nekünk keresztény magyaroknak fontos, és érték.

Igen, a heti hetes (egyesek szerint heti tetves) is ilyen műsor. Én ott még nemzsidót nem láttam szerepelni.

Képesek arra, hogy „?saját?” országuk népén mulatva, nevetség tárgyává tegyen olyan embereket, akik önhibájukon kívül, vagy szándékosan nem kerültek olyan körökbe, ahol a pénz az úr! Ezek az ügyeletes művészek biztosan nem tudják, hogy milyen lehet kenyéren és vízen élni. Nem tudhatják, hiszen dőzsölnek a javakban. Pár perces beszólásaikért annyi gázsit kapnak, amiért sokan hónapokig keményen dolgoznak. Nem tudhatják azt sem, hogy milyen három gyereknek két kiflivel elindulni az iskolába, vagy esetleg kifli nélkül. Ők nem érzik télen a hideget, és nem önti el őket a hőség a gázszámla, villanyszámla és egyéb csekkek halmazát látva. Egyszerűen talán felfogni sem képesek, hogy mi az a nélkülözés, amit már most érez a nyugdíjas, a kórházban fekvő beteg, a tanulni vágyó diák és az a sok ”álompolgár,” akiket a hatalom böszmemódon megvezetett, becsapott és most magukra hagyva porig aláz, az ilyen és olyan hazug programjaival. Nem tudják, mit érez az a hajléktalan, akinek élete eddig sem volt rózsás. Mit érezhet az az ember, aki nem tudja kiváltani a felírt gyógyszereit, és mit érezhet az a gyerek, aki mindenben nélkülözik és éhezik.

Egy zsidó számára a szociális érzékenység ismeretlen fogalom.