width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.04.03.

2008. április 3., csütörtök

Nem provokátorok

Nem provokátorok

Miértek

Miért kell „randalírozni” az utcákon? Miért dobálnak Molotov-koktélokat? Miért jelent meg az erőszak a magyar utcákon? A logikai lánc már túl hosszú egy átlagos választónak, ezért marad a csőcselékezés.

Egy felmérés szerint az átlagos választói emlékezet hossza körülbelül három hónap. Tehát három havonta akár újrapozicionálhatjuk kartellpártunkat, ellenzéki vagy kormányzó erőnket, ha a jelenlegi helyzetünk éppen nem tetszik a választók kollektív akaratának.

Erről ugyan felmérés nem készült, de a logikai láncolat összerakásában talán még rosszabbul teljesítenek a kedves választópolgárok. Egy, esetleg kettő lépést képesek megjegyezni. Miért mondom ezt? Tapasztalatból.

Nézzük csak a 2008. március 15-i eseményeket. Mit mondd még a legelszántabb kormányellenes FIDESZ-es is? A csúnya radikálisok kimentek randalírozni az utcára és megzavarták az ünnepet.

Az már nem vetődik fel bennük, hogy miért is mentek ki? Ez egy átlagos választó számára összetett probléma. Erre majd később visszatérünk. Nézzünk egy konkrét példát előbb.

A nemzeti ünnepünkön (nem ezen, az összesen) kordonok állnak. Aztán jött a „csőcselék” és „randalírozott”. Aha! Még jó, hogy ott álltak azok a kordonok, gondolja jámbor polgártársunk. Na ez egy tipikus csonka láncolat. Ugyanis volt valamikor az idők kezdetén egy soha meg nem választott miniszterelnök, aki Őszödön elkúrt valamit. A nép teljesen jogosan tiltakozott ez ellen. Telt-múlt az idő és mindenhol kordonok közé szorították eme tiltakozásokat. Manapság ott tartunk, hogy „megelőző” szándékkal is. Akit pedig beszorítanak, az megpróbál kitörni. Szimbolikus és valós értelemben is. Ezért vagyunk az utcán. A kordonok pedig nem miattunk vannak felállítva, hanem az elkúró miatt, tessék már észrevenni és a lánc elejéről indulni.

Térjünk hát vissza rá, miért van erőszak az utcákon.
Először is: az erőszakot eddig mindig a rendőrség kezdte. A TV ostromnál és most 15-én is. Budaházy azt mondta, kerüljük ki a rendőröket, ne támadjon rájuk senki. Így is volt. Persze ha az embert „meglövik” „visszalő”.
Másodszor: „Az erőszak a gyengék végső menedéke”. Mennyire igaz ez a mondás. Ugyanis mi gyengék vagyunk ezzel a hatalommal szemben, politikai értelemben. Nem maradt más eszközünk, hiszen nem hallgatnak másra. Elmondtuk, leírtuk százszor, ezerszer. Petíciót írtunk alá, népszavazatunk. Nem, nem csak a három kérdésről. A kormány távozásáról. Ezen nincs mit ragozni. Aki tagadja, az is jól tudja, hogy ez az igazság (Horn Gábor például). Megtettünk minden erőszak menteset, és mégis itt vannak. Itt, ahol állítólag demokrácia van, azonban az egész rendszer a választás szabadsága helyett, a választói akarat képviselete helyett a stabilitásra van berendezve. Mint egy diktatúra. Egy diktatúra. Aki nem hiszi, olvasson el mondjuk egy elemzést a választási rendszerünkről. Az hűen tükrözi az egészet: bonyolult, a stabilitásra megy ki és nincs meg a választás valós szabadsága, hiszen a képviselők fele(!!!) listás rendszeren jut be, tehát rájuk senki nem szavaz. Képviselőt leváltani nem lehet, mert az MDF-SZDSZ paktum (ez is hűen tükrözi demokráciánk működését: a két párt legfelsőbb vezetőinek titkos ülésén történt megállapodása) következményeként bevezették a konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét: miniszter nem, csak a miniszterelnök buktatható, az is akkor ha meg tud egyezni az országgyűlés többsége az új közös jelöltről. Ráadásul a bizalmatlansági indítvány sikerének esélye frakciófegyelem és nyílt szavazás (!!!) esetén, többséggel rendelkező kormánynál gyakorlatilag (mint láthattuk) nulla. Nincs eszköz tehát a kormány eltávolítására. Ez a kormány és ez az ellenzék pedig már nem képvisel szinte senkit. Amikor az előbb leírt helyzet megvalósul, na akkor teszik az emberek azt, amit tesznek. Ebben nincs semmi elítélendő. Ez egy nemzet önvédelmi reflexe és ha nem lenne sem Budaházy sem Toroczkai sem Magyar Gárda, akkor lenne más vezető és más nevű gárda. Az, hogy Ők felvállalják tetteiket és az ezzel járó hátrányokat, külön dicséretes, de ami történik törvényszerű. Törvényszerű, tehát pitiáner elnyomóinknak nincs hatalmában megállítani a folyamatot. Csak mi győzhetünk.

Tehát, most, hogy kifeszítettük a láncokat kedves olvasó, vegyük újra:
Miért kell „randalírozni” az utcákon? Miért dobálnak Molotov-koktélokat? Miért jelent meg az erőszak a magyar utcákon?

Mert az állami erőszakra civil erőszak a válasz. Mert a tehetetlenségre erőszak a válasz. Mindig és mindenhol. Magyarország jelen állapotában egy kényszerzubbonyba bújtatott, láncra vert, ártatlanul meghurcolt, reményvesztett rab, mely most kezd éledezni. Azonban ahhoz, hogy újra cselekedni tudjon előbb szét kell feszítenie zubbonyát és letörnie láncait, ha nem megy máshogy, hát erőszakkal.

(electron - Szent Korona Rádió)

Médiahatalom

Médiahatalom - egy gárdaavatás margójára

Ki nem állhatom, amikor a radikális oldalon azzal jön valaki egy vitában, hogy felesleges ezt meg azt csinálni, mert „csak támadási felületet nyújtunk a kormánynak”, „van mire mutogatniuk”, „ezzel csak ők járnak jól” és a többi és a többi, azt hiszem mindannyian ismerjük már ezeket a szólamokat.

Az, hogy mennyire hamis ez az érvelés könnyen bizonyítható. Ideje lenne, hogyha ezt belátnák azok, akik gyakran használják. Elhiszem én, hogy ők ezt komolyan gondolják. Illetve mégsem. Csak gondolják Amennyiben komolyan gondolták volna, az azt jelentené, hogy végigpörgették volna, átgondolták volna a látens hatásokat, megfontolták volna az arányokat. Nem tesznek és nem tettek így: mert ha így tettek volna, észrevették volna, hogy nem kell ahhoz semmit tennünk, hogy a kormányzat provokáljon, támadási felületet találjon. Igen, provokáljon. Ugyanis ők az igazi provokátorok, nem pedig a soraink közül való, balliberális média által önkényesen provokátornak kikiáltott honfitársaink, akkor sem, ha az ügyes módszerek következtében ez továbbgyűrűzik jobbra, majd a radikális oldalra is. Persze nem kell egyből injekcióssá válnunk és mindenhol provokátorokat látnunk. Ahhoz gyengék és gyávák és különben sem ez a legcélravezetőbb módszer, mint látjuk.

Sokkal nagyobb kárt okoz nekünk a média. Nemrég ért véget a Gárda avatója, amin rengeteg ember vett részt. Ebből pár ember tiltakozóként. Nem kell azt gondolni, hogy őket a kormány küldte oda. Vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik a gárda és van bennük elég elszántság ahhoz, hogy kinyilvánítsák véleményüket. Úgy gondolom, ezzel nincs is semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy a rendőrségnek ezt meg kellene akadályoznia. Ez a feladata. A buzik vagy éppen a Demszky elleni (lehet, hogy ez nem kettő?) fellépésünket bezzeg teljes erővel elgáncsolták. Ezzel szemben most csak a tiltakozás megvalósulása után léptek a tiltakozók védelmére (ha nem is védenék őket, olyan jó szívvel, mint ahogyan az tudósításunkból is kiderült, a tény az tény).

A másik, ennél még nagyobb probléma, hogy a média hogyan reagálta le ezt az eseménysorozatot.

A Magyar Távirati Iroda kiküldött hírében arról számol be, hogy megverték, megrugdosták az ellentüntetőket. Mely súlyos csúsztatás. Nem beszélve arról, hogy hasonló helyzetben a magunkfajták a randalírozó, zavargó, csőcselék, rendezvényt megzavaró személyek stb. megnevezést kapják. Valamint, visszatérve a rendőrségre: ha ellentüntetésről volt szó, miért nem oszlattak azonnal, mint ahogyan nálunk szoktak? Hiszen – tudomásom szerint – a tüntetés nem volt bejelentve.

Képzeljünk el egy fordított helyzetet: vörös csillaggal tüntetnek ki valakiket és mi megzavarnánk a rendezvényt. Ugye mennyire nem légből kapott ami leírtam?
Ennyit a kettős mércéről és az azt kiválóan alkalmazó magyar médiáról.

(electron - Szent Korona Rádió)