width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2007.12.05.

2007. december 5., szerda

Oktatás, politika

Oktatás, politika
Hát igen, én is iskola ELŐTT tanultam meg olvasni-számolni... Puszta szövegek olvasgatásával és azokat leutánozva betűírkálással. No képek, no idióta és haszontalan viszont idegesítő és hibás feladatok. (azok a "hány éves a kapitány" jellegűek, bizony azok.) Szóval nem valami vacak posztmodern tankönyvből amit szándékosan a talmudista elveknek megfelelően, úgy írnak meg, a didaktikai szempontok teljes mellőzésével, hogy az se igazodik ki rajta, aki írta.

Hol célja az szdsz-nek az intelligens, okos, olvasott állampolgár kinevelése? Értelmes ember hamar rájön kikkel van dolga. Nem is lesz szadeszista szimpatizáns. Hát ne legyen esélye megtanulni olvasni és gondolkodni, mondja a gaz cionista tankönyvíró. Gyorsan hoztak törvényt is, hogy csak az ő vackaik legyenek a "megfelelőek". Mindezt persze "a gyerekeke érdekében", hazudta a vadliberális hongaro valentin anno.

A magyar bálint féle tanügyi rendeletek értelmében : meg van szabva mennyi szó lehet egy mondatban, mennyi szöveg lehet egy oldalon. Minden oldalon kell lennie ábrának is. Erről a baromságról volt szó tegnap a Hírtv-n a Ráadásban. No és a szabad iskolaválasztásról, amit most a szocik szintén el akarnak törölni.

Nem tévedésből íródott ki a hungaro valentin név : a rendeletek régiek, csak most léptek hatályba teljes egészében. Tudom hogy hillernek hívják a mostani téma-minisztert XD

"Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot. Mindenkorú tanulóknak joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a nevelőintézetekben, mint valamely klubban. Ezeken a leginkább ünnepnapokon tartandó gyűléseken a tanítók látszólag szabad előadásokat fognak tartani az emberi kapcsolatok kérdéseiről, a jó példákból levonandó szabályokról, az ösztönszerű viszonyokból adódó korlátozásokról, végül pedig a világnak még ki nem nyilatkoztatott, új elméletek filozófiájáról. Ezeket az elméleteket vallási dogma szintjére fogjuk emelni mintegy átmenetképpen saját hitünk felé. Hogy teljessé tegyem jelen- és jövőbeli cselekvési tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni fogom önök előtt ezeknek az elméleteknek alapelveit. Sok évszázadnyi tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek eszmék szerint élnek és azoktól vezéreltetik magukat, s hogy ezeket az eszméket leginkább nevelés útján teszik magukévá, mely egyformán eredményesen, bár természetesen különböző módszerekkel, mindenféle korban lévő emberre alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani és saját használatunkra lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját is, miután eddig már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett szemléltető leckékkel történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik... Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már nyilvánosságra is hozott szemléltető leckékre alapozott új tantervet."

http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/bolcs1.htm

Na most mindezek fényében lássuk az alábbi hírt :

Újraírt alsós tankönyvek
2007. december 4. 00:02 Magyar Nemzet

Nyílt levélben fordult a Tanítók Egyesülete és a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete Hiller István oktatási miniszterhez a még Magyar Bálint által bevezetett, általa tankönyvreformnak nevezett rendelet miatt. A jogszabály többek között előírja, hogy a könyvekben hány betűből állhat egy szó, és hány szó lehet egy mondatban.

A tiltakozók szerint az olvasástanítás folyamatos fejlesztése elengedhetetlen, ám ezt az igényt éppen az ilyen megszorító rendeletek teszik lehetetlenné, gúzsba kötve a szerzők és kiadók kezét. Azok az előírások, amelyek kizárólag egy típusú tankönyvek megjelenését engedélyezik, velejéig fejlesztésellenesek, és gyökeresen ellentétesek a Nemzeti fejlesztési alaptanterv szellemiségével.

A Tanítók Egyesülete leszögezte: nem kívánják, hogy – módszertani szabadságukat semmibe véve – helyettük mondják meg, milyennek kell lennie annak az ábécéskönyvnek, amiből ők eredményesen tanítani szeretnének.

A nyílt levél aláírói szerint Magyart Bálint a pedagógiai szakértők és a tankönyvesek tiltakozása ellenére vezette be a rendeletet. A kiadók és a tanítók 2006 februárja óta már több alkalommal is eljuttatták a tárcához szakmai indokokkal alátámasztott tiltakozásukat, ám az egyik esetben sem vezetett eredményre. A levélírók leszögezik: a tankönyvreformnak nevezett rendeletmódosítás a rendszerváltozás előtti idők voluntarizmusát is túlszárnyalja. Emlékeztettek: Magyar a jogszabály sürgős bevezetését elsősorban a 15 évesek körében 2000-ben elvégzett PISA-olvasásvizsgálat lesújtó eredményeivel magyarázta, egyesek ugyanis az alsós olvasástanítási gyakorlattal, illetve a szerintük rossz ábécéskönyvekkel indokolták a gyenge szereplést. A rendeletmódosítás azonban rossz irányba célzott, hiszen szinte valamennyi ma használatos ábécéskönyv 1992 után készült, tehát az akkori PISA-vizsgálatba bevont gyerekek még nem ezekből a tankönyvekből tanultak. A levélírók hozzátették: arról szívesen hallgatnak a kormányzati oktatási szakemberek, hogy a 2001-ben, az alsó tagozatosok olvasástudását mérő PIRLS-vizsgálat során a magyar 10 évesek kitűnően, jóval a nemzetközi átlag felett teljesítettek, tehát nem lehetnek rosszak az olvasástanítási módszerek és az ábécéskönyvek.

A tankönyvkiadók azt kérték Hiller Istvántól, hogy törölje el a fejlesztésellenes és a pedagógusokat súlyosan korlátozó rendeletet. Romankovics András, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke lapunknak azzal indokolta a tiltakozás aktualitását, hogy bár a rendelet már tavaly márciusban életbe lépett, a valóságban csak most kezdi éreztetni a hatását. A tankönyvek jó részének ugyanis mostanában jár le az akkreditációja, amit csak úgy tudnak megújítani, ha oldalanként, sőt mondatonként átírják az öszszes kiadványt.

Az SZDSZ-es Magyar Bálint által bevezetett tankönyvreform előírja, hogy az 5–12. évfolyamoknak készült tankönyvekben oldalanként átlagosan egy képnek kell szerepelnie. Első és második osztályban a mondatok 95 százaléka nem lehet hosszabb 150 betűhelynél, de ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a 9–12. osztálynak szóló kiadványokra is legalább a mondatok 65 százalékáig. A szakszavak mennyiségét is korlátozzák: a felső tagozatban átlagosan minden második mondatra juthat egy ilyen szó.

Megírtuk: a szakemberek már a reform tervezete ellen is kifejezték nemtetszésüket. Jókai István, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezérigazgatója formálisnak és betarthatatlannak nevezte az oldalankénti ábra kötelezővé tételét. A 150 betűhelyes mondathatár kapcsán hiányolta a tudományos indokolást, annak gyakorlati megvalósítását pedig megoldhatatlannak nevezte. Hozzátette: az iskolák a tankönyvvásárlási támogatásból évek óta szerelték fel a könyvtárakat a rászoruló diákok számára tartós könyvekkel. A rendeletmódosítás életbelépésével ezek is – összességében sok száz milliós érték – semmibe veszhetnek.

Farkas Melinda

Ha már megint dossziét csinálunk... :-) újabb összefüggésekre derít fényt az alábbi írás, amit én a nyári hőségben magjelenésekor már olvastam. Mert én vadászom az ilyesmit. Más talán nem. És azoknak ez új információ lehet. Na, már meg is magyaráztam, miért szúrom ide be. :D

Kaslik Péter

A neoliberális oktatáspolitika csődje Magyarországon. (írás dátuma : 2007 nyara)

Pártelnököt választ a Szabad Demokraták Szövetsége, (SZDSZ) Magyarországon. Az SZDSZ tagok Fodor Gábor, és Kóka János között választhatnak. Amint ismeretes, az SZDSZ 1993. óta, egyetlen választási ciklus kivételével mindig bekerült a parlamentbe, és a koalíción belül minden egyes alkalommal a legfontosabb minisztériumi tárcákat alkudta ki magának. A közoktatási (és művelődési), tárca, pedig kisebb, nagyobb megszakításokkal 1994. óta az SZDSZ kezében összpontosult. (Fodor Gábor, Magyar Bálint) Magyarországon, az elmúlt tíz évben, a közoktatás értékrendjét, célkitűzéseit, és tartalmát, valamint a tanulási előmenetel értékelését, a szavazatok öt százalékával rendelkező SZDSZ határozta meg a választópolgárok 95 százaléka számára.

A liberális elvek hangoztatása ellenére, az SZDSZ a globalizmust, és a neoliberális politikát képviseli Magyarországon. A neolibeális politika az erősebb jogára épülő, úgynevezett”szabad piacnak” nevezett birodalmi, és nagy vállalti politika kizárólagossági elvére épül (Illetve arra a “történelmi szükségszerűségnek” nevezett dogmára, mely szerint nincs más választás. (There Is No Alternative- TINA) A neoliberalizmusnak semmi köze a klasszikus liberalizmushoz: az egyéni szabadságjog védelméhez, az államhatalom egyeduralmának kiegyensúlyozott korlátozásához, a különböző eszmék, és utak egyenrangúságához.

A neoliberalizmus, az államnak azokat a teendőit, amelyek az általános érdekeket szolgálják (egészségügy, közoktatás, általános jólét) visszaszorítja, és helyettük a nagyvállalatok érdekeit helyezi előtérbe. Az egészségügyre, és a közoktatásra, azért nincs pénz, mert a nagyvállalatok nem fizetnek adót. Ma már világszerte bebizonyosodott, hogy az úgynevezett “fentről leszivárgó jóléti elv (Trickle down economy) nem működik, mert a nagyvállalatokok nyeresége nem szivárog le, hanem felfelé szivárog. A gazdagok világszerte gazdagabbak lesznek, a szegények, pedig szegényebbek. A Forbes Magazine 2007. március 7. jelentése alapján, 2007. ben 178 új milliárdost jegzeztek be, legtöbjüket olyan országokból, ahol a nép hatalmas többsége nyomorog. (Oroszország, India, Kína, Románia, Szerbia stb.)

Paul Buchheit, a chicagói, Harold Washington College tanára szerint, a neoliberális politika következtében a nagyvállalatok nyersesége 1990, és 2000. között 93% emelkedett, a nagyvállalati vezetők fizetése, pedig 571%, a munkabéreknek az inflációhoz átszámított átlaga maradt ugyanaz. Az Egyesült Nemzeteknek, a társadalmi igazságról szóló jelentése alapján, a nagyvállalatok által megvalósított száz dollár nyereségből, mindössze hatvan cent jut a hátrányos helyzetben lévők segélyezésére. Paul Buchheit szerint, a jövedelmek közötti különbségek, illetve a társadalom hatalmas többségének az elszegényedése bebizonyítottan a neoliberalista politika következménye. Vagyis, a nagyvállalati neoliberalizmus minden országban a lakosság tömeges elszegényedéséhez vezet. Paul Buchheit, a neoliberalista gazdaságpolitika helyett, a belterjes, saját utat ajánlja a máris válságban lévő országok számára. (PAUL BUCHHEIT: The Income Gap)

Napjainkban már az Európai Unión belül is egyre gyakrabban hallunk a globalista neoliberális ideológia válságáról, és egy emberibb, „harmadik utas” értékrend mielőbbi kialakításának szükségességéről. Ennek ellenére, az SZDSZ mindkét pártelnök jelöltje, a neoliberalista eszme ígéreteire építi a magyar oktatáspolitika jövőjét. A jelenlegi írás nem az SZDSZ eltévelyedését fájlalja, hanem arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon ismét egy téves eszme “legjobb tanítványai.” egyengetik a jövő nemzedékek oktatásának útját a biztos bukás felé. A “Mindig minden ideálunk, másutt megunt ócskaság már” - ismét időszerű.

Elszabtuk

A szülőknek ez idáig nem voltak megbízható ismeretei, és összehasonlító adatai arról, hogy a magyarországi, úgynevezett liberális iskolai oktatás hogyan viszonyul a Magyarországgal megközelítőleg azonos gazdasági szintű országokhoy. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tarozó, UNICEF - Innocenti Kutató központ, 2007. február 14. „Report Card 7” (Bizonyítvány 7. ISBN: 88-89129-43-3) néven, közzé tette 21 fejlett ország gyermekjólét, és iskolai előmeneteléről szóló összehasonlító jelentését. (A továbbiakban „Jelentés”) A Jelentés, a 11-15 éves gyerekek általános jólétét és tanulási előmenetelét vizsgálja. A mérleg, a magyarokra nézve lesújtó vesztességekkel zárult. Az UNICEF Jelentése alapján, Magyarország, a 21. vizsgált fejlett ország közül az összesített mutatók átlaga alapján a 19. helyen végzett – az európai kontinensen, pedig utolsóként. A „hányan vagyunk, és hányan leszünk” szorongó kérdése mellett, felvetődik az a kérdés is, hogy milyenek leszünk?

Az UNICEF, részletes táblázatokkal ellátott, 52. oldalt kitevő Jelentése érthető és világos. A Jelentés olvasható angolul, franciául, spanyolul és olaszul. A táblázatok szótár segítségével magyarul is könnyen értelmezhetőek, és annak vizsgálati szempontjai, bármely hozzáértő pedagógus, sőt egy gyermekével valóban törődő szülő számára is valósak, és elfogadhatóak. Ez azt jelenti, hogy az UNICEF Jelentése a gyakorlatban alkalmazható szempontok alapján igyekezik megállapítani és rangsorolni az egyes országokat. A Jelentést, tehát komolyan kellene venni, és azt is meg kellene állapítani, hogy ki a felelős a magyar közoktatás jelenlegi állapotáért, és főleg arról kellene beszélni, hogy mi a teendő.

Különleges, hogy a közoktatási tárcához olyan kitartóan ragaszkodó s, a nemzetköziségre olyan készségesen hivatkozó SZDSZ ez idáig érdemben nem szembesült ezzel a minden szempontból nemzetközi jellegű fontos dokumentummal. Úgy tűnik, azonban, hogy az SZDSZ csak Magyarországon internacionalista, mert a felelős önvizsgálat, és a valós helyzet tudomásul vétele helyett, mind Fodor Gábor, mind Kóka János, további felületes, komolytalan és önellentmondó ígéretekkel igyekeznek a cselekvés hajlandóságának látszatát kelteni.

Kóka János, a bécsi opera páholyából a
hátrányos helyzetű kisebbségekre gondol.

Kóka János pártelnökségi program tervezete teljes egészében a másságra, a szexuális kisebbségek jogaira, a „szegregáció okozta” különbségekre, valamint a „piacképességre” összpontosul: „Számos kutatás bizonyítja, de a józan ész sem mond mást: csak az iskolákban megszerzett piacképes tudás képes biztosítani a későbbi életút során a választás valódi szabadságát. Csak az olyan iskola, amelyik nem korlátozó, nem szegregáló.”

Kóka János nem részletezi, hogy mi a „piacképes tudás”, de sejtjük, hogy József Attilát annakidején azért nem vették fel az egyetemre, mert nem volt „piacképes tudása”, és Kóka szerint ma sem vennék fel. Kóka János programja egy szóval sem említi az UNICEF Jelentését, és a magyar társadalom egészére vonatkozó, világviszonylatban is lesújtó egészségügyi adatokra sem hivatkozik. Kóka János az iskolák szerepét is a kisebbségek iránti megértőbb magatartás jegyében határozza meg, és ezzel teljes egészében félreismeri az iskolák szerepét, illetve azt, hogy, mit lehetséges, és mit nem lehetséges az iskolában “tanítani:”

“Az iskoláknak nemcsak oktató funkciója van, itt lehet és kell megtanulni mások elfogadását, az eltérő értékek miatti konfliktusok kezelését. Demokrácia csak ott van, ahol demokraták is vannak. Az iskoláknak a demokratikus normák műhelyeivé kell válniuk annak érdekében, hogy az életbe belepő nemzedékek megtanuljanak a szabadság terében élni. Ez nem lehetséges, ha nincsenek tisztában saját identitásukkal és nem tisztelik másokét. Az iskola feladata, hogy kivigye a tanulókat a „terepre”, megismertesse velük az önkormányzat, a szociálpolitikai intézményrendszer, a rendőrség, a különféle hatóságok munkáját.

Az általános toleranciaszint növekedése az összes hátrányos helyzetű kisebbséggel kapcsolatos ellenérzést csökkentheti. Ha például az a cél, hogy a társadalomban meglévő romaellenesség tompuljon, célravezetőbb, ha az általános toleranciaszint emelésére törekszünk, mint ha direkt módon próbálnánk a romaellenesség ellen tenni. Ezért fontos, hogy az oktatásban megjelenjen a másság elfogadására való felkészítés.”

A fenti, 131 szóból álló szöveg tíz olyan idegen szót tartalmaz, amelyekre a “demokrácia”, és “demokratikus” szavakon kívül van megfelelő magyar kifejezés. A “kivigye a tanulókat a terepre”, vagy a “szabadság terében élni” kifejezésekről ne is beszéljünk. Kosztolányi Dezső szerint, a nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy. Vagyis, a stílus maga az ember.

Magyarországon ismét, illetve továbbra is a Párt mondja meg, hogy mi az “iskola feladata.” ("hogy a gyerekek megismerjék a hatóságok, és külön a rendőrség munkáját") Mit mond ez a kijelentés a tanító, illetve a tanár önállóságáról, és a gyermekek felkészültségéhez, és érdeklődéséhez igazodó oktatásról?

Kóka János kedvenc szavai a “másság”, és a “tolerancia.” Különös, azonban, hogy magára Kóka Jánosra, iskolai tanulmányai folytán nem ragadt rá semmi ebből a”a másság elfogadására való felkészítésből.” Emlékezzünk Kóka kijelentésére, mely szerint: „Az Magyar Tudományos Akadémiának azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak.” http://www.mno.hu/index.mno?cikk=281334&rvt=2

Ismeretes, hogy az SZDSZ-nek vezető szerepe volt a határon túli magyarok kettős állampolgársággal kapcsolatok kérelmének elutasításában is. Az SZDSZ arra buzdította a magyarországi választópolgárokat, hogy mondjanak nemet nemzettestvéreik kettős állampolgársági kérelmeinek. Az SZDSZ erkölcstelen és hazug kampánya önmagában is meghazudtolja az SZDSZ-nek, a „kisebbségek”, a „tolerancia”, és a „másság” érdekében való elkötelezettségének őszinteségét.

A nemzetközi felmérések lesújtó adatai azt bizonyítják, hogy a magyar társadalom egésze is orvosra vár. (Rákos megbetegedés, korai elhalálozás, általános borúlátás, iskolai előmenetel, családi állapotok) A hátrányos helyzetben lévő kisebbségek helyzetének javulása, azonban az egész társadalom felemelkedésének függvénye.

Pártelnökként, Kóka János, folytatná a tankönyvek (1945. óta tartó) átírását is. Ki végzi el ezt a feladatot, és milyen szempontok alapján? Ha, az SZDSZ ismét „átlépi a parlamenti küszöböt”, meglehet, hogy a magyar gyerekeknek többé nem tanítják többé, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, mert, aki azt írja, hogy „vén”, és „cigány”, az nem „toleráns.” Reméljük, azonban, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon.”

Dübörög az oktatás - Fodor Gábor programja

„Elfogadták a szakiskolák megszüntetését - Ezer pedagógus álláshelye szűnik meg” InfoRádió

Amíg Kóka János program tervezete, egy hevenyében megfogalmazott, hanyag, és goromba felületi hibáktól hemzsegő dokumentum, addig Fodor Gábor programját egy fajta túlbuzgó stréberség jellemzi. Fodor Gábor két dokumentumot készített: A „Cselekvési Program” (Action Plan), 2. Politikai program – Oktatáspolitika – Esélyegyenlőség és versenyképesség. Mindkét dokumentum a neoliberalista ideológia mellet való hittétel. A Fodor Gábor politikai programjában emberek, magyarok nincsenek, csak “munkavállalók”, és vállalkozók vannak.

A “Cselekvési Program” jórészt idegen hangzású, rossz magyarsággal megfogalmazott, és kétes értelmű kulcs szavai a következők: „öngondoskodás” ”verseny”, „munkavállalók”, “munkapiac”, “célcsoportok”, „piaci szereplők”, „versenyképes üzenetek”, „élhető.” „vidék.” “a kreditek és végzettségek átvihetősége”, “a munkavállalóktól elvárt képességek”) mennyisége, minősége…” A fenti kifejezések a neoliberális ideológia kulcsszavai, s tényleges jelentésük szöges ellentéte, azok szótári jelentésének. A „versenyképes üzenetek”, például a sikeres propagandát jelent, az „öngondoskodás”, pedig magárahagyatottságot jelent, stb.

Mind Kóka János, mind Fodor Gábor dokumentumai hemzsegnek az idegen szavaktól, a fogalmi zavaroktól, és a magyar nyel szellemétől idegen elemektől. Ma már nem kell kimenni a “nép” közé, hogy valaki megtanuljon magyarul. Petőfi óta könyvből is meg lehet (lett volna) tanulni magyarul.

A fenti dokumentum egyetlen mondatot tartalmaz az anyaországnak, a határon túli magyarok iránti felelőségéről. Fodor Gábor szerint a határon túli magyarokat “államuk és az európai integráció keretei között” kell támogatni. Tekintsünk el az “európai integráció” hangzatos és felelőtlen kifogásaitól, és vizsgáljuk meg Fodor Gábor kijelentésének a második részét: “Államuk keretei között (kell a magyar kisebbségeket támogatni) A határon túli magyarok jogai sorsukból adódóan csak “(utód) államuk” mulasztása, illetve ellenséges magatartása révén csorbul. Vagyis, a határon túli magyaroknak nem “államuk keretei között” van, illetve lenne szükségük az anyaország segítségére, hanem éppen az “államukkal” szemben való vitás kérdésekben. A határon túli magyarok megoldatlan helyzetének kérdésében, Fodor Gábor nézete azonos az MSZP (Göncz Kinga) nézetével, mely szerint, a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradására vonatkozó terv nincs, éljenek, ahogy tudnak, és az idő majd eldönti, mi történik velük. Ez a “terv” viszont azonos az utódállamoknak a több mint nyolcvanöt éve tartó elsorvasztó politikájával.

Fodor Gábor oktatáspolitikáját, a “Felelős állam, felelős kormány”- Oktatáspolitika –Esélyegyenlőség és versenyképesség c. dokumentum tartalmazza.

A “Helyzetértékelés” c. fejezetben Fodor Gábor a rendszerváltás utáni időszak oktatáspolitika “komoly sikereit” egyértelműen az SZDSZ liberális oktatáspolitikájának sikeréül könyveli el:

“A magyar fiatalok iskoláztatási szintje gyakorlatilag elérte a fejlett országok megfelelő generációinak iskolázottságát.” (Feltételezzük, hogy a fenti mondatban az “iskoláztatási szint” ugyanazt jelenti, mint az “iskolázottság.”) Az Egyesült Nemzetek felmérései alapján készült nemzetközileg is közzé tett Report Card 7. nevű Jelentés alapján, azonban a magyarországi közoktatás, ”gyakorlatilag” az utolsó helyen van. Tehát, nem „dübörög” a magyar közoktatás. Fodor Gábor, pedig, volt oktatásügyi miniszterként, személyesen is felelős a magyar közoktatás mai állapotáért.

Nem igaz Fodor Gábornak, az az állítása sem, hogy, a Jelentés alapján, a magyar diákok csak az olvasási, és számolási képességeik alapján maradnak le. A magyar közoktatás minden vizsgált terület összesített átlaga alapján került a 21 vizsgált ország közül, a 19 helyre.

Fodor Gábornak nincs világos elképzelése arról sem, hogy “mit tanítsunk”, mert két urat igyekszik szolgálni egyszerre. Egyszerre igyekszik megfelelni “munkaerőpiac” követelményeinek, az életre, az emberségre való tanításnak is. Fodor Gábor a tanítás elsődleges célját a”piaci igények” kielégítésében látja. Ez a felfogás, azonban ma már Magyarországon is bebizonyítottan téves, mert mire a gyerekek kikerülnek az iskolából, a “piaci igények”, illetve a “munkaerő-piac” megváltozik - a nemzetközi nagyvállalatok odébb állnak- igénytelenebb területekre vándorolnak.

Fodor Gábor fenti dokumentumai néhol túl részletesek, néha, pedig semmitmondó általánosságokat vagy kiütköző önellentmondásokat tartalmaznak: Fodor Gábor szerint: “A mai fiatal generációk közel fele felsőfokú végzettséget szerez…” Ugyanannak a dokumentumnak a következő oldalán, pedig ezt olvassuk “A mai fiatalok 15 százaléka legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik” Egy kanadai elemi iskolai tanítótól egy ilyen fogalmi zavaroktól és önellentmondásoktól hemzsegő, úgynevezett “Aims and Objectives” (Célkitűzések) néven megkövetelt beadványt egy magára valamit adó elemi iskolaigazgatója nem fogadná el.

Fodor Gábor hozzáértésének hiányát mi sem bizonyítja kirívóbban, mint az a meggondolatlan ajánlata, mely szerint a „tankötelesség alsó határát 4 éves korra kellene leszállítani. Nagyon sok 4. éves gyereknek még az anyai közelségre, a család melegére, biztonságra van szüksége. Fodor Gábor nincs tisztában sem a 4 évesek gyerekek között fizikai, érzelmi, és szellemi különbségekkel, sem pedig a korai oktatás kötelező bevezetésének a következményeivel. Érthetetlen az is, hogy a „tankötelesség” 4. éves korra való leszállítása, hogyan egyeztethető össze a pedagógusok tömeges lebocsátásainak egymást követő hullámaival.

Fodor Gábor, egyrészt, a 4 éves gyerekek “tankötelessége” mellet érvel, ugyanakkor, pedig azt állítja, hogy helytelen a tanulóktól elvárni, hogy “45 percig egy dologra koncentráljanak.” A fenti kijelentésnek önmagában nincs semmi értelme. Nyilvánvaló, hogy az alsó osztályokban rendellenesnek számítana elvárni, hogy a gyerekek huzamosan, és a nap bármely szakaszában egy dologra koncentráljanak, de ezeknek az esetek kiküszöbölése nem a majdani pártelnök teendői közé tartozik. A reggeli órákban, az elemi iskolában is elfogadható a huzamosabb ideig egy dologra irányuló koncentráció. A felső osztályokban, pedig dolgozatírás esetében, a tanár joggal elvárja, hogy a tanulók 45 percig koncentráljanak. Ez csak akkor okoz nehézséget a tanulók számára, ha azok, például nem reggeliztek. Fodor Gábor pártvezéri szinten való beavatkozása ezáltal a szegény sorsú gyerekek megfelelő élelmezési gondjait úgy oldja meg, hogy felmenti őket a tanulástól, illetve megvonja tőlük a szellemi táplálékot is.

Fodor Gábor, az írás és olvasás készséget, mint mérhető, és ellenőrizhető jártasságot együtt említi az önállóságra való neveléssel, az együttműködésre való oktatással, a kommunikáció és a kreativitás képesség serkentésével, és mindezt a “szolgáltatás-központú” oktatási rendszer keretein belül igyekszik megvalósítani. A “szolgáltatás-központú” iskolarendszer, azonban szolgákat nevel.

Fodor Gábor elárulja magát, és ellentmondásba bonyolódik, akkor is amikor a “társadalmi olló szélesre nyílásáról” beszél, mert ezzel akaratlanul is beismeri, hogy a neoliberalista politika a társadalom elszegényedéséhez vezet. Sem Fodor Gábor, sem Kóka János dokumentumaiban nem esik szó az elvárásokról, illetve az iskolai előremenetel mérhető elemeinek, s a tanulási folyamat egészének értékeléséről. Ha, nem mérünk semmit, és senki sem felelős a tanulás kimeneteléért, akkor nem is kell semmit tanítani.

Az UNICEF Jelentésének nyomán az Egyesült Angol Királyság oktatásügyi minisztere egyik napról a másikra bejelentette, a hazafias oktatás szükségességét. (What does it menan to be Brittish? Harminc év neoliberalista oktatáspolitika következményeként, az UNICEF Jelentése alapján, az Egyesült Angol Királéyság a huszadik helyen végzett) Sem Kóka János, sem Fodor Gábor nem említi az önmeghatározás, és a nemzet tudat, netán magyarságtudat kérdéseit.

Fodor Gábor politikai program tervezetének alcíme: Felelős állam, felelős kormány. Ki a felelős a magyarországi oktatási rendszer lesújtó állapotáért? Az eddigi kormánykoalíciókban betöltött szerepe alapján, a magyar közoktatás lesújtó állapotáért, elsősorban az SZDSZ a felelős. Fodor Gábort, pedig, pártjának kiemelkedő tagjaként, és egykori Művelődési és Közoktatási miniszterként fokozott felelősség is terheli. Felelőségről azonban szó sincs. Fodor Gábor előléptetés előtt áll. A fentiek alapján az is feltételezhető, hogy a globalista ideológia értékrendje alapján, a cél a magyar közoktatási rendszer leépítése volt, és Fodor Gábort, most a magyar közoktatás leépítésében elért eredményeiért tüntetik ki.

Ma már általánosan elfogadott, és az UNICEF Jelentése is egyértelműen bebizonyította, hogy a neoliberalista politikára épüló oktatási rendszer nem működik. E helyett, az úgynevezett magas támogatottságú, és magas elvárásokat támasztó iskolarendszer működik. Nem fogadható el az az érv sem, hogy az elmúlt tíz évben nem volt elegendő pénz a magyar közoktatás tényleges megreformálására. Hogy mire van pénz, és mire nincs, még a legszegényebb országokban is elsőbbség kérdése. Mi a fontos? Magyarországon az emberek, ma már a saját bőrükön érzik, a neoliberalizmus következményeit. Az eredményes oktatáspolitika Magyarországon is, a nemzet egészének javát szolgáló politika függvénye, és az nem bízható a nagyhatalmi ideológiák hazai kiszolgálóira.

Kaslik Péter, jogász, tanár ny.

Impulzív ember dinamikusan gondolkodik és rájön sok mindenre... Az a gyerek aki unatkozik az órán, (és az a tanár aki tudja hogy mindez a vacak tanterv és vacak központi tanmeneti előírások miatt van) sok esetben értelmesebb mint azok, akik számára a rossz tanterv alapján a tananyagot összeállították... :-D