width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2013.09.18.

2013. szeptember 18., szerda

Nem frank a devizahitelek fedezete, hanem forint !!!

Nem frank a devizahitelek fedezete, hanem forint !!!

Ez is hazugság volt : ballib média és ugyanezen oldal politikusai
valamint egyéb háttérhatalmi alkalmazottak :) váltig állították hogy
azok svájci frank fedezetű hitelek. Még összeesküvés elmélet hívő
hülyének is nevezték, aki kétségbe vonta a bankárok hazugságait.

Ilyen pénzügyi - bankrendszeri függésből egy 100% nemzeti kormány - a
mostani nem az - vajon hogyan törne ki.

A Svájci Nemzeti Bank szerint nincs frank a hazai devizahitelek mögött

A hazai devizahitelezési gyakorlatot több alkalommal is kifogásolta a
Svájci Nemzeti Bank, melyek megállapításai az MNB és a PSZÁF
adatszolgáltatásain alapultak.

Az Egyesület elnökségének álláspontja, hogy a hazai bankok
félrevezették és becsapták ügyfeleiket, mert a kockázatkezelési
lehetőségektől megfosztották őket. Az Egyesület elnökének (Falus Zsolt
Ferenc) véleménye, hogy a korábbi hazai jegybanki és állami
tevékenység súlyosan felelős a jelenlegi állapotokért, ezért a Magyar
Államnak és a Magyar Nemzeti Banknak is a helyzet megnyugtató és
arányos rendezése érdekében a tárgyalóasztalnál van a helye.

Bankcsapda Érdekvédelmi Civil Szervezet - NIF

Bogár László: Saját lábon 2013. szeptember 17. 20:50 Hunhír.info

...Hogy ne legyenek illúzióink, legutóbb éppen a bankszövetség "üzent
diszkréten" a kormánynak, és rajta keresztül persze az egész magyar
társadalomnak. Finoman arra célzott, hogy a kabinet keresztülviheti az
akaratát a devizahitelesek ügyében, ám ennek igen súlyos
következményei lehetnek...

A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az elmúlt három év legnagyobb
eredménye, hogy az ország végre a saját lábára állt. A magyar nyelvben
a "saját lábára áll" fordulat azt jelenti, hogy valaki vagy valami
függését felszámolva önállóvá válik.

Magyarország önálló létének kérdése történelmünk egyik legkényesebb
eleme, így érdemes kicsit eltöprengeni az idézett bejelentésen. Minden
emberi közösség természetes törekvése, hogy függés nélkül, önállóan
teremtse újra önmagát. Ez azokban az archaikus időkben, amikor az
emberi faj száz-kétszáz fős kis közösségekben élte életét, a szó
valódi értelmében volt megvalósítható, hiszen egy-egy ilyen kis
közösség természet adta módon volt önálló, és igen ritkán esett meg,
hogy más közösségekkel találkozott volna, a más közösségektől való
függés pedig eleve kizárható volt. Ám a birodalmak szerveződésétől
kezdve a világ egyre bonyolultabb függések rendszerévé vált, így egyre
nehezebb az önállóság, a "saját lábon állás" kérdésének tisztázása is.
Hogy egy extrém példát mondjak, ma a ritka földfémek világtermelésének
kilencven százalékát Kína adja. Vagyis a világ "saját lábon állása" -
beleértve ebbe a világba az Egyesült Államokat is - nem is
értelmezhető, hisz a Kínától való függés teljesnek mondható ezen a
téren. És ez azért lényeges, mert a ritka földfémek az elektronikai
készülékek nélkülözhetetlen elemei, és nélkülük (azaz Kína nélkül)
megbénulna a világ elektronikai ipara, így tehát tulajdonképpen a
modern világ is. Hosszan sorolhatnánk még azokat a mozzanatokat,
amelyek a függés különböző formái nyomán legalábbis erősen korlátozzák
a "saját lábon állást" még a leghatalmasabb országok esetében is.

Hazánkra visszatérve, horribile dictu Magyarország például aligha fog
egyhamar "saját lábára állni", mondjuk, kőolajellátását illetően, ami
motorizált világunkban a függést és az ebből adódó alkalmazkodási
kényszert jelenti. Vagy, hogy egy még kényesebb kérdést érintsünk:
hazánk pénzügyi értelemben sem áll, és egyhamar nem is fog a "saját
lábán állni". A magyar forint ugyanis nem magyar, hanem a globális
pénzhatalmi rendszer Magyarországon kibocsátott és forgalomban lévő
fizetési eszköze. Az államok önállósága tehát a mai globális birodalmi
függések világában csak korlátozott mértékű lehet, és mindig úgy kell
feltenni a kérdést, hogy vajon milyen áldozatot érdemes meghozni
azért, hogy a "saját lábunkra álljunk". Mert, hogy a szabadságnak,
mint mindig, itt is ára van. (Különös is volna, ha éppen a
szabadságnak nem lenne ára.) Megtehetnénk például, hogy a saját
lábunkra állunk pénzügyileg, tehát a forintkibocsátást teljes
egészében a saját nemzetstratégiai céljainknak rendeljük alá. Ám a
globális pénzhatalmi rendszer megtorló akciója aligha késne túl
sokáig, és olyan katasztrofálisan rontaná a kamat és
árfolyam-feltételeinket, hogy igen súlyos helyzetbe kerülnénk.

A dilemma lényege, hogy vajon az ország lakóinak többsége hajlandó
lenne-e akár igen hosszú időn át olyan áldozatokat hozni, amelyek a
saját lábra állást tartósan meg is őrizhetnék. Hogy ne legyenek
illúzióink, legutóbb éppen a bankszövetség "üzent diszkréten" a
kormánynak, és rajta keresztül persze az egész magyar társadalomnak.
Finoman arra célzott, hogy a kabinet keresztülviheti az akaratát a
devizahitelesek ügyében, ám ennek igen súlyos következményei lehetnek.
Nyíltan ki is mondta, hogy, ha a devizahitelek forintra való
átváltásakor egyszerre zúdul a devizapiacra a sok milliárd svájci
frank "kivásárlására" szánt több mint háromezer milliárd forint, akkor
az olyan mértékben küldheti padlóra valutánkat, hogy a kétszeresére nő
a benzin ára.

A benzinárakra való hivatkozás professzionális kommunikációs fordulat,
hiszen a taxisblokád óta pontosan tudjuk, hogy a polgárháború
kirobbantásának legkézenfekvőbb módja lehet a drasztikus
üzemanyagár-emelkedés. A nyilatkozat egyben azt is jelzi, hogy a
bankok változatlanul tartják magukat ahhoz a ma már vélhetőleg minden
alapot nélkülöző feltevéshez, miszerint a forintban folyósított
devizahitelek mögött részükről valóságos deviza hitelfelvétel áll.
Ebből viszont az is kiderül, hogy ugyan saját lábra álltunk, de
folyamatosan jelen vannak és harcra készek azok az erők, amelyek
nemcsak általában a harcra, de akár "saját lábunk" amputálására is
készek, ha a helyzet úgy hozná.
Kétségtelen tény tehát, hogy Orbán Viktor teljesen megalapozottan
használta a forradalom és szabadságharc kifejezést a 2010-es
választások kampányában, de utána is, mint a saját lábra állás döntő
fontosságú eszközét. Ám az már akkoriban is világosan látszott, hogy a
saját lábra állásunk feltételeinek megteremtése beláthatatlan méretű
áldozatokat igényel az egész magyar társadalomtól. Az a háborús
állapot tehát, amely köztünk és a globális pénzhatalmi rendszer között
jött létre, elkerülhetetlen volt ugyan, ám most a ciklus végéhez
közeledve elkerülhetetlen a pontos számvetés is.
Egy őszinte és komplex költség-haszon elemzéssel talán közelebb
kerülnénk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy vajon megérte-e
vállalni az áldozatokat a saját lábra állásunk eddig elért szintjéért.
Persze ne kergessünk illúziókat, alig több mint fél évvel az újabb
sorsdöntő választások előtt a kommunikációs szempontok mindent
felülírnak, és az elemzések szelektív módon mindig az elemző számára
kedvezőnek tartott mozzanatokra összpontosítanak. A helyzet drámaisága
azonban megköveteli a tisztánlátást. Már csak azért is, mert bárki
nyeri meg a jövő évi választásokat, a nemzet saját lábra állásának
kérdése azt követően legalább annyira megkerülhetetlen kérdés marad,
mint amennyire már az ma is.

Magyar Hírlap

eu, forint, árfolyamrögzítés, kilakoltatások, tél, moratórium,
devizahitel, devizahitelesek, svájci frank, fedezet, balliberális,
neoliberális, neolib, bankok, hitelek, lakáshitelek, vállalkozások,
háztartások, kamat, árfolyam, árfolyamgát, nif wp, bajnai, gyurcsány,
mszp, szdsz, mesterházy