width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.01.03.

2008. január 3., csütörtök

Megfelelési kényszer

Megfelelési kényszer

JOBBIKNET : Ahogyan az 1944. októberi hungarizmus nem adhatja meg a megfelelő
válaszokat, mert az a nemzeti jelképeinkbe burkolózó hazaáruló ideológia
hatalomra kerülését jelentette. A hungarizmus hatalomra jutása egy vesztes
háború utolsó akkordjaként, idegen támogatással, a román kiugrás után
valósulhatott csak meg. (A Horthy-féle kiugrási kísérlet sikere talán még
megmenthetett volna valamit az akkori Magyarországból.) Az internacionalizmus
jelképébe öltözött sztálinizmus Rákosi, Gerő, Révai, Farkas neveivel fémjelezte
Magyarországa szintén a vesztes háború, a szovjet katonai győzelem eredményeként
jött létre.

1. A zsidók nyomására (akik az akkori Magyarországon is a politikai-gazdasági elitben voltak, érdemtelenül persze) BE VOLT TILTVA a hungarista párt 1941 előtt !!!

2. Ha megadtuk volna magunkat, ugyanazt kaptuk volna jutalmul amit egyébként büntetésből kaptunk : szovjet megszállást, és szovjet érdekszférába tartozó országként kommunista diktatúrát.

3. A zsidók tojnak rá magasról az ilyen hízelgésre, hiszen az "a jog az erőben rejlik" valójában mind a talmudban, mind a cion bölcseiben, mind a neolib politikai és üzleti gátlástalanság mottója!

És mindenek tetejébe a kommunisták hasonlítgatása Hitler rendszeréhez. Hitler, aki nyitott kocsiban végig mert menni a népe között, akit tiszteltek és szerettek a németek, nem hasonlítható egy kommunista diktátorhoz!

Elvi kérdés.

Ha ma lehet kommunista valaki, sőt vannak kommunista pártok és cionista szervezetek is (így, névvel vállalva), akkor lehet hungarista is.

Amúgy az is elég szánalmas, hogy egy csintalan szidja a "nácikat" (persze fogalomzavaros módra) aki személyesen is kommunista volt, méghozzá 89 előtt is.

Egyébként soroljuk miben van ötpári konszenzus : románia eu csatlakozása, katonáink kiküldése Irakba, Afganisztánba, liszaboni zsákbamacska szerződés aláírása, szólásszabadság eltörlése, Gárda feloszlatása, cigányok pozitív diszkriminációja (mely egyben a magyarok negatív diszkriminációját, és a cigány ingyenélés, segélylesés továbbélését jelenti!!) , cigánybűnözők futni hagyása, zsidóbűnözők futni hagyása (salamon berkowitz zsidó aki jogtalanul gyűrt Traubi Soda-t, bár a bíróság már megtioltotta neki!) holokausztipar támogatása (popkorni és az általa bevezetett iskolai kamukausztagymosás nap) és lehetne még sorolni.

REAGÁLÁS és KIEGÉSZITÉS

Szász Ági kiváló írását a Magyarok Vasárnapja honlap márc. 15-i HÍREINK rovatában imént olvastam. Szinte mindenben azonos álláspontot képviselünk.
Lám-lám, többen is bíráljuk az ún. jobbos megmondóemberek ténykedését, magatartását.
Balczó Andrást én fölöttébb tisztelem, és nem csupán sportemberi teljesítményéért, ám nem tudom elfogadni, hogy beállt a szekértáborba „hivatkozási pontnak”.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi jobbos médiapiacra a Magyar Rádió és a Magyar Televízió ex-munkatársait telepítették, már a kilencvenes évek elejétől. Ők, és neveltjeik (hiszen a különféle médiaiskolákban is a közmédiumok régről ismert és kevéssé ismert figurái oktatnak) írják a – jelenleg éppen ellenzéki – sajtót. Vagyis, azt is ők írják. Volt ügynökök, MSZMP-emberek, a pártállami időkben éppúgy, mint ma elsőrangú káderek ezek egytől-egyig, a sok bősz katolikus, református publicista, riporter, szóvivő stb.
Hogy savanyú a szőlő? – mondanák nekem szögezve egyesek...
Nem kérem, ez a tényállás.
Talán egyszer, valaki (legyen hozzá bátorsága, ereje!) megírja a hiteles magyar sajtótörténetet, és abban igazolni fog engem. A huszadik századi magyar történelem ugyanis érthetetlen és értelmezhetetlen a magyar sajtótörténet átfogó ismerete nélkül. A jelenlegi patthelyzet kialakulásában, a társadalom bénultságában ugyanis döntően kiváltó elem a hazai sajtó és közmédia helyzete. Az állandósulás kiváltója, fenntartója egyértelműen a nem magyar érdekek szolgálatában álló magyarországi média. A látszólagos megosztottság médiaügyekben folyamatosan táplálja a szintén színlelt megosztottságot a haza- és népáruló parlamentben, valamint a széjjelszaggatottságot a társadalom egészében. Művi árkok fölött ugrálunk ellenségeink legnagyobb örömére.
Amíg nem jön egy XXI. századi Széchenyi-utód, ki méltó lehet egyáltalán szájára venni a valóban Legnagyobb Magyar nevét, s ez a valaki nem csap az asztalra, s nem ajánlja fel egyévi jövedelmét a magyar nemzeti sajtó megteremtése, és a magyar nemzeti kultúra táplálása-ápolása javára, addig ebben az atomjaira hullott országmaradékban s az elárvult elcsatolt részeken nem lesz a magyarság számára HAZA ÉS HALADÁS. Addig MAGYARORSZÁG nem lesz, hanem VOLT!
Végezetül (szintén Ági gondolatai nyomán) továbbra is marad a minduntalan elkiáltott kérdésem – marad a többi megválaszolatlan mellett: Miért gyűlölik ebben a maroknyi honban azokat – őket a legjobban -, akiknek a szívében gyűlölet nincsen? Miért antiszemitáznak azok, akik maguk keltik önmagukkal szemben az ellenérzést, az utálatot, a megvetést, és – ami elsődleges céljuk a gyűlölködés mellett – a félelmet???

Kálmán Gyöngyi

A „Kohn-szenzus” feltétele

Az elsikkasztott rendszerváltás hatalmi folytonosságát nem lehetett zökkenőmentesen megszervezni. A materiális diktatúrából a szellemi agymosásba való átmenet még a szociál-liberális elit számára is csak kis lépésekben volt megvalósítható. A kommunista diktatúra idején; a jelenleg is érvényben lévő, sztálini indíttatású alkotmány; és az arra barkácsolt jogszabályok esetében nem volt szükség az antiszemitizmus szankcionálásának részletes kidolgozására. Hiszen a vörös terror néhány jogszabállyal is tökéletesen sakkban tudta tartani a szabad emberi szellemet.
Titokban szinte mindenki „zsidózott”. Ha lebukott, a Rákosi-érában búcsút mondhatott életének; a Kádár-érában hosszú időre „zebra-öltöny” várta. Miért „zsidóztak” mégis az emberek? – Bűnbakképzés? – Nevetséges! Ha bűnbak kellett, elegendők lett volna a szovjetek, meg a kommunisták! Nem azért zsidóztak, mintha Magyarország tele lett volna Hitler-rajongókkal, vagy nyilas szimpatizánsokkal. Sokkal inkább azért, mert az idősebbek még emlékeztek a ’19-es tanácskormány vezetőinek, és légiójának faji (rasszi) összetételére; hogy a magyarországi zsidóság népességi arányszámának 6-8-szorosa volt a „köztársaságban” főszereplő. (Arányszámról beszélünk, s nem kollektív felelősségről! Voltak elvétve keresztény szent zsidók, nyilas zsidók, pap zsidók, hős magyar mártír zsidók is!)
De az negatív arányszámok nyilván magyarázzák azt a tényt, hogy – noha a magyar nép többsége nem azonosult Hitler, vagy Szálasi „zsidótlanítási” elképzeléseivel; (ami egyszerűen kitelepítést jelentett és nem kiirtást -SF) nyíltan, és tömegesen mégsem állt ki a zsidók védelmében. Még frissebb emlékeik voltak, és vannak a magyaroknak a „Rákosi-Róth terror” idejéből; ugyanerre a túlsúlyos zsidó arányszámra, a vörös terroristák (a káderek, és az ÁVH) soraiban.
’56 után a hatalmi elit számára világossá vált, hogy igen veszélyes, ha a magyar nép haragja továbbra is fennmarad, sőt fokozódik a zsidósággal szemben. Ezért tudatosan toltak nem-zsidókat a hatalom bitorlóinak első soraiba, s ők a hátsó sorokból, (Aczél, Apró, stb.) – moszkvai-zsidó kapcsolataikkal – irányították a politikai életet. Az egyszerű magyar ember lassanként elhitte, hogy Kádár vezeti az országot. A propagandagépezet közben lázasan, egyfolytában szajkózta a holokauszt-mítosz szörnyű emberi tragédiáját, hogy elérje: a témában tájékozatlan értelmiségi körök is azonnal elhatárolódjanak bárkitől, aki soraikban megsérti a „political correctness” eme „hatmilliós, gázkamrás” alapdogmáját. A zsidó politikai-gazdasági uralkodó elit természetesen már régóta tudta – hisz maga tervezte – a „rendszerváltás” illuzionista trükkjét. Ennek előkészítéséhez rendkívül fontos volt, hogy a megelőző években, a földalatti „szamizdatos ellenzék” sorai közt gomba-módra szaporodjanak az „antikommunista” zsidó elemek. A szemfényvesztés ténye ma már nyilvánvaló: Az aczéli „támogatott – tűrt – tiltott” (TTT) kategóriák középső eleme csak úgy hemzsegett az egykori zsidó, ávós szülők értelmiségi csemetéitől; hogy „rendszerváltás” utánra „antikommunista erkölcsi tőkét” kovácsoljanak maguknak, a nyeregbe kerüléshez. De ez az „ejtőernyős, ötödik hadosztály” minden egyes új pártban is jelen volt, hiszen ez volt a biztosítéka e pártok későbbi hasadásának, szétporlasztásának! (dávid ibolya, herényi károly, boross péter pl. mind mind zsidók -SF)
Azonban az ellenzéki kerekasztal kétharmados törvényei nem csupán a nemzeti erők számára tették lehetetlenné a rendszerváltozáshoz szükséges, új törvények megalkotását. A szociál-liberális bűnöző maffiát is megakadályozták abban, hogy a Nyugat-Európában évtizedek óta érvényben lévő „zsidó-védő” törvényeket megalkottathassák a parlamenttel. (EBBEN BEZZEG VAN ÖTPÁRTI KONSZENZUS -SF) Így állt elő az a komikus szituáció, hogy míg Bécsben a „Mein Kampf” terjesztése bűntett; ugyanakkor – legyen az színház, vagy ruhaüzlet – bárki büntetlenül használhatja az ötágú vörös csillag sátáni, kabbalista szimbólumát! (Hitler könyvének betiltása nyilván azért olyan fontos, nehogy elolvasván kiderüljön: Egyetlen mondat sincs benne, mely a zsidók elleni tettlegességre buzdít! Magyarországon viszont még nincs jogszabály Hitler műve ellen, de a vörös csillag „önkényuralmi jelképként” – elvileg – jelenleg tiltott. (David Irwing egy évnél többet ült egy 16 évvel ezelőtt tett kijelentéséért Bécsben, most hasonlókat büntetlenül elmondhatott a hősök terén!) Ezek ellen a nyilvánvalóan „káros, és veszélyes anomáliák ellen” a zsidóságnak csak egy módszere lehet: Első lépésben Magyarországot becsalogatni az Európai Unióba, másodikban pedig az EU-s jogharmonizáció ürügyén kicsikarni a magyar parlamenttől, hogy szavazza meg a párhuzamos „zsidó-védő” törvényeket. (Mivel ehhez 2/3-os többség kell; meg akarják, s feltehetőleg meg fogják szerezni – a „szélsőjobbtól” elhatárolódni mindig kész – Fidesz támogatását is!). Ennek alapján bármi börtönbüntetéssel sújtható tevékenységgé válik: Legyen az akár a holocaust tudományos, történész-kutatói megkérdőjelezése, Szálasi Ferenc rehabilitációja, az SZDSZ bírálata, a palesztinok jogainak védelme, Izrael kritikája, vagy a szomszédunk ellen indított polgári tyúkper, ha ő történetesen zsidó származású!
E „kohn-szenzusos” törvény előkészítésének persze pszichológiai, propaganda-technikai, stratégiai feltételei vannak: A médiumokon keresztül folyamatosan azt kell sulykolni a közvéleménybe, hogy a magyar nép tekintélyes létszámú rétegei bármikor készek a hazai zsidóság elgázosítására. Ha bárhol felmerül a zsidóság kritikája, nyilvánosan követelik a bíráló összes barátjától és ismerősétől, hogy haladéktalanul határolódjon el tőle. Különben nyilvánvaló, hogy ő is neonáci, és antiszemita. Ez a kényszeresség sokakra tudat alatt is hat: Vajon miért hasonlítja Csurka Gyurcsányt Szálasihoz, s mért nem inkább Rákosihoz?! Vajon az ünnepeken a SZDSZ-t szidalmazó „amerikás” magyar miért nevezi a „zsidópártot” többször is neo-nácinak, neo-sztálinista helyett?! A cél nyilvánvalóan olyan emocionális, ösztönös tabuk kiépítése az emberek tudatában, mely a zsidóság érdekeit védi. Magyarország jelenleg „megengedheti magának a luxust”, hogy az SZDSZ népszerűségi indexe rohamosan csökkenjen, mert az ex-kommunista Gyurmány-párt zsidó kapcsolatai biztosítják a „kohn-tinuitást”. Ebben a „kohn-textusban” elképesztő, és felháborító, hogy a Kossuth téri tüntetők vezetői a kordonbontás, s visszatértük előtt kijelentik: Gondoskodnak róla, hogy a téren ne legyen „zsidózás”. Hiszen ott eddig se szólított fel senki zsidók elleni atrocitásra! Csak kritika hangzott el, a magyar nép jogainak védelmében. Az emberben óhatatlanul felmerül, hogy nem ez a hatalom részéről kicsikart ígéret volt-e a kordonbontás feltétele? A (nem létező) demokrácia, a szabad vélemény-nyilvánítás megcsúfolása volna, ha már a Kossuth téren is önkéntes cenzúra lenne. A demokráciához ugyanis hozzátartozik, hogy az Anti-demokratákat is meghallgassuk! Ezt még maga az SZDSZ emberi jogi szervezete is elismerte a közelmúltban. Most még így beszélnek. De már készülnek rá, hogy jelenlegi, saját véleményüket is körülmetéljék! Ébresztő, amíg ébredhetünk!
Tarnóczy Szabolcs

--vége---

Igen jó éleslátás, ezt 2007 kora tavasszal nyilatkozta Szabolcs, és azóta volt egy elbukott kísérlet a szólásszabbadság megszüntetésére. Ami ellen az álellenzék NEM tiltakozott, sőt tovább súlyosbító kiegészítéseket nyújtottak be a törvénytervezethez!!! Link : http://sodi.freeblog.hu/archives/2007/11/02/Torvenymutaciok/