width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.10.13.

2008. október 13., hétfő

Világpénzrendszer

Világpénzrendszer

http://data.hu/get/575160/A_Penz_mint_Adossag.avi.html

Omlásveszély esetén kit, hogyan temet majd maga alá a törmelék, városok, vidékek lakói, a hétköznapi emberek miként tudják majd kivédeni, minimalizálni a veszteségeket. Hol található majd a ’safe-heaven’ elértéktelenedő forintjaink számára, ha az ország teniszező-golfozó Csányija napok alatt bukja aranygyapjas nyája értékének egyharmadát.

A kevésbé káros, állítólag pont most történik, hogy az amúgy is kilúgozott adófizetők pénzén szárnyal újra a tőzsde, spekulánsok milliói kuncogva gazdagodnak virtuális vagyonokkal, mert a világ jegybankjai korlátlan forrásbiztosítást ígértek a nagybankoknak, vajon miből? Az adófizető kisemberek pénzéből!!!!

Mikor ér véget az a lassan körvonalazódó rémálom, ami a folytonos fogyasztásnövekedésen alapuló önmagában paradox rendszert jellemzi, egy véges erőforrásokon alapuló űrhajón? Föld a neve.

A saját farkába harapó kígyó motívum vízió.

Az emberi kapzsiság és nagyravágyás Bábel tornyának napjai meg vannak számlálva, a következő pénzügyi évzárás újabb bedőlt hiteleket ígér, a fogyasztást serkentő gépgyártás és ingatlan-építőipar szintén nagyban feszített. A szakértők inkompetenciája nyilvánvaló, amúgy is annyira komplex a tőkeáttételekkel dúsított, döntéshozatali oldalon félautomata gépezet, hogy még maguk a keresztapa beavatottak sem teljesen értik mi történik.

Az újjászerveződő mikroközösségeké a jövő, lehetőleg közelebb a természethez mint eddig. A nagytöbbség természetesen megy a levesbe, mert nincs olyan, hogy tömegesen fenttartható életfunkció nulla hozzáadott értéken, hiszen a -pénz időérték- elmélet végérvényesen megbukott.

Óriási ébresztő ez az emberek számára, hogy ne gyűjtsenek evilági javakat ezen a földön.

Carl Gustav Jung egyik alapigazsága (igaz, Szent Pál apostol nyomán), hogy Isten archetípus, s ha megtagadjuk, „valami egészen más lesz Istenné, rendszerint meg nem felelő és buta dolog”. De Mammon csak egy szánalmas szörnyszülött, vak, süket, idióta, követői pedig hamis próféták. Az USA, Oroszország és az EU szemfényvesztő mutatványait egyre nyilvánvalóbban ugyanaz a pénzügyi oligarchia vezényli, s a lemeztelenített magyar valóság pőre valaga, hogy az OTP-s Csányi és a többi hasonszőrű neimand egyre arcátlanabbul a „politikacsináló” szerepében próbál tetszelegni.

Pedig a kufár, az uzsorás, a pénzváltó, a vigéc sohasem úr, csak urak szolgája. Nem véletlen, hogy az újtestamentumi időkben általános megvetés jutott osztályrészül mindnyájuknak. A kurvákkal voltak azonos szinten. Isten kiválasztott papjának lenni rang. A művész, a kutató, a felfedező hivatása ugyanúgy. A földműves, az iparos is értékteremtő. Ám aki csak mások pénzének számolgatására hivatott, azt csak egy teljesen eltorzult értékrend emelheti piedesztálra.
Kísértetiesen hasonló állapotokat látunk a termelő- és a szolgáltatói szférában. A furkó, félhülye góré milliárdokat kaszál rendszerint mellőzött, nyomorban elfonnyadt tudósok, feltalálók eredményeiből.

A telhetetlen és gátlástalan profitéhség ocsmány jellemhiba. A hörcsögszerű gyűjtögető életmód röhejes. Akkor meg miért búsulunk, ha összedől valamelyik disznóól? Magyarország lakossága úgyis alsógatyáig eladósodott,

Ingatlanügynökök mondják, az eladásra váró házak, lakások közül tízből kilenc jelzáloggal terhelt. A háztartások háromnegyedében a havi nettó bevétel több mint fele a törlesztenivaló különféle bankok felé. A többi a közüzemi díjak kiegyenlítésére jó, ha elegendő – lélektani rejtély, mi a lópikulából élnek. Aki hitelt kap, kár szépíteni, szabályos jobbágyszerződést ír alá. Nem beszélve arról, a magyar pénzvilágban minden második forint úgymond „spekulatív tőke” csak papíron létezik. Nekem nincs adósságom, de nincsen komoly bankbetétem sem, mint ahogy nincsenek részvényeim sem, így L. F. Céline-nel együtt mondom, „semmit se veszítünk, ha a háziúr háza leég”.

A "grófi szérűn" című vers is pont erről szólt.

Mit mondjak, felemelő érzés a rettentő Gólemet a földön fekvő otromba agyagbábúként látni! Akkor is, ha előbb-utóbb talpra állítják az agyafúrt spekulációk. Most kiderült, vannak sebezhető pontjai. Talán valami lényegileg új kezdődik civilizációnkban, egyelőre még csak kósza, bizonytalanul körvonalazódó igény formájában. Talán a nem lebecsülendő helyi értékeink újrafelfedezésére hivatott, a globális rabszolgaság szabványember-maskarájától megváló, szabad és büszke individuumok születésének pillanatai ezek.

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal szervezőjének beszéde a Magyar Kommunista Munkáspárt által 2008. október 11-én, a budapesti József Attila szobornál „Elég volt!” címmel szervezett gyűlésen

Jó együtt lenni Veletek! Az ember szívesen fog kezet olyanokkal, akik tetteikkel bizonyítják, hogy a dolgozók és a nélkülözők oldalán állnak. Közös sikerélmény, hogy meghátrálásra kényszerítettük ezeket itt a Házban. Társadalmi ellenállással, nemzeti összefogással megakadályoztuk, hogy üzleti alapokra helyezzék az egészségbiztosítás rendszerét. Ahhoz képest, hogy milyen kicsik vagyunk, igazán nagy dolgot műveltünk! Nem? Egy egész országot állítottunk magunk mellé helyes szövetségi politikával. Senkitől sem azt kérdeztük, hogy hisz-e Istenben vagy sem, vagy hogy milyen tagsági könyvet hord a zsebében. Egyszerűen azt mondtuk, hogy nincs baloldali meg jobboldali egészség, hanem emberi egészség van. Nincs baloldali és jobboldali megélhetési gond, hanem közös megélhetési gond van. Az emberek nagyon pozitívan reagáltak erre a hangra, és miközben egész Európában privatizálják a közszolgáltatásokat, idehaza egy életbe vágóan fontos területen sikerült megvédeni a közöst.

Merítsünk erőt belőle a további harchoz! Tanuljuk meg, hogy a szebb jövő lehetősége saját magunkban rejlik! Embert, társadalmi haladást, nemzeti felemelkedést szolgálni csak olyan tud, aki nem téveszti szem elől a célt: a közösségi érdeket, és kész összefogni érte másokkal.

Most, amikor pénzügyi válság vihara söpör végig a világon, különösen fontos egymásba kapaszkodni, nehogy felkélhessen az ősi rossz, a bajvető gonosz, ahogyan költőnk írta. Mert hiszen ez a kormány semmit sem tesz ellene! Úgy tesz, mintha tüzet oltana, s közben olajt önt a tűzre. Be akarja fagyasztani a béreket, és közben hagyja, hogy elszabaduljanak az árak. Kirekesztették a szakszervezeteket még a puszta egyeztetésből is: Gazdasági Egyeztető Fórum néven olyan testületet hoztak létre, amelyben csak a gazdasági és a pénzügyi guruk kaptak helyet. Ahelyett, hogy munkához és megélhetéshez juttatnák azokat, akik napi megélhetésükért küszködnek, megengedik, hogy kivigyék a profitot az országból. Ahelyett, hogy a legszerényebb jövedelműeket támogatnák, hagyják, hogy négy fős családok 25-30 ezer forintból tengődjenek. Szentgotthárd bezárt, összeroppanóban a forint, növekszik a munkanélküliség, nulla felé közelít a gazdasági növekedés. Ám nem az ember a fontos, hanem a profit. Éljen a konvergencia program, éljen az euró, te pedig törődj magaddal, tán az Isten is megsegít!

NÁTÓ-ék pedig idejöttek, hogy ne csak támogassák ezt az antiszociális politikát, hanem jelezzék, érdekeltek földrajzi kiterjesztésében is! Rakétát telepítenek Lengyelországba, be akarják vonni a katonai tömbbe Grúziát és Ukrajnát, a magyar politikai elit pedig tapsikol nekik, ahelyett, hogy köztes helyzetünkből kiindulva kollektív európai biztonságra törekedne! Mintha nem tudnák, mivel járhat két tűz közé kerülni itt, Európa Szívében! Ahhoz, hogy a jövő ne az idegen érdekek kiszolgálóié legyen, hanem azoké, akiknek otthonuk ez a haza, helyre kell állítanunk nemzeti önrendelkezésünket és nemzeti szuverenitásunkat! Megálljt kell parancsolnunk azoknak, akik önös érdekeiknek rendelik alá Magyarország fejlődését! Gátat kell vetni a magyar föld kiárusításának! Vissza kell szerezni a kiárusított nemzeti vagyon java részét! Még pedig olyan áron, amilyenen eladták!

Tudnunk kell: a világválsággal nem merülnek ki a neoliberális kapitalizmus tartalékai. Válsághelyzet van, nem forradalmi helyzet. Ebből kell kilábalni. Ésszel, a rendszer kiigazítását célzó új társadalompolitikával. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal rendszerkorrekciós stratégiája arra irányul, hogy gyorsuljon a gazdasági növekedés, módosuljanak az elosztási viszonyok a dolgozók, a nélkülözők, a kis- és közepes vállalkozók javára, korlátozzák a multik kiváltságait, és számon kérjék tőlük a szerződésben foglaltak teljesítését, köztük a szakszervezeti jogokat. Új egyensúlyt akarunk tőke és társadalom között, az utóbbi javára.

A válságból nem csak rossz irányba lehet kilábalni, hanem haladó irányba is. Ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a történelmi feladatnak, össze kell szednünk minden tudásunkat, és képességünket, hogy kiszélesítsük a demokratikus erők táborát, és a nép javára cselekedjünk mindenkivel, akinek drága ez a haza és a nemzet jövője!