width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008. aug. 23.

2008. augusztus 23., szombat

Nacionalizmus es szocializmus életösszhangja

Nacionalizmus és szocializmus életösszhangja

Az emberiség tagozódásának két nagy elve ütközött egymással az utolsó évszázad során. Az emberiséget függőlegesen tagozó nemzetiség elve, amely növeli a nemzetek öntudatát, amelyet keményít a nacionalizmusnak egyre erősödő mozgalma. Az emberiséget horizontálisan tagozó proletár szocializmusnak az osztályképződés a fő elve. Az utolsó évtizedek élményei megtanították a gondolkodni tudókat, hogy az emberiség maga nagy harcait, mint nemzetek, és NEM pedig mint osztályok harcolják. A fasizmus megelégedett a szocializmus korábbi tömegeinek nacionalizálásával. A német nemzeti mozgalom nem elégedett meg a tömegek nacionalizálásával: az ideológiát, az eszmét, a szocializmus alapgondolatát is nacionalizálni igyekezett. A nacionalizmus elemzésénél két elemmel találkozunk. A hagyományos történelem során kialakult élményközösségeknek, a nemzetiségnek az öntudatával ez a nemzetiségi elv és az idők során hazává szélesült szülőföld szeretetével, a patriotizmussal. A nacionalizmus annyiféle, ahány náció van, és minden korban eltérő színezetű.

A szocializmus a nemzeti együvé tartozás tárgyi feltételeit alakítja ki. A szocializmus teremti meg a társadalmi, gazdaságetikai, a nemzeti élet keretén belül a nacionalizmus érvényesítését. A nacionalizmus volt az, amely a szocializmust felszabadította marxizmustól. A nacionalizmus és a szocializmus szellemi ötvözete a legmagasabb rendű szellemi közösség.

A Német szociálpolitika:

A német nacionalizmus a külső nyomás ellenhatásaként fejlődött ilyen példátlan intenzitásúvá (Versaillesi rablóbéke). A társadalmi ellentéteket elmélyítette a németség háború utáni helyzete, ezért szocializmust vet fel magában.

A világháború alakította a tömegek gondolkodását. A német hadbavonult és onnan visszatérő férfiak nagy részének közmeggyőződésévé vált, hogy a szocializmus az a gazdasági forma, amely más nacionalista vagy nem nacionalista szellemtől függetlenül egy magasabb és emberhez méltóbb népélet kialakítására alkalmas.

A szociálpolitika, így a nemzeti szocializmus szociálpolitikája is nem a gazdasági élet némi javítását jelenti, nem az elesett embertársnak a megsegítését, sem a jótékonyságot, hanem a szociálpolitika, a társadalompolitika a társadalomra irányul. A megelőző tevékenységek a legfontosabbak. A német szociálpolitika a német szocializmus megvalósítására irányul. Arra irányul, hogy a németség belső értékeit kibontakoztassa, és lehetővé tegye a politikai erőknek és teljesítményüknek a legnagyobbra fokozását. Minden szociálpolitikának az állam a hordozója, és így a német szociálpolitikában is az állam kapja a fő hangsúlyt. A német állam nem öncélú, a nemzeti szocializmus ideológiájában a német állam eszköz. Eszköze a fajnak, a faj megerősítése, tisztaságának megőrzése, fennmaradása érdekében. Csak így lehet az etnikai és faji konflikutusoktól mentes, és ezért egységes és erős birodalmat létrehozni - a III. Birodalmat. Az állam szociálpolitikájának elsődleges célja a faj védelme, a faj megerősítése, a faj érvényesítése. Ezt a politikát követi a németség akkor, mikor a fajkeveredések kialakulását a sterilizációs törvény rendelkezései alapján az értéktelen elemeknek a fajban való utánpótlását lehetetlenné teszi. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor a szociális intézmények, a társadalombiztosítási intézmények munkáját arra állítja be, hogy a megelőzés az egészségi ártalmak, a fajtát gyengítő biológiai károk megelőzése céljából koncentrálja a maga anyagi erőit. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor kitelepíti vagy erőteljesen kivándorlásra ösztönzi azokat, akik a belső ellenséget, és az élősködő réteget alkotják.

Minden szociálpolitikának központi problémája a nemzet munkarendjének megteremtése. A munka tulajdonképpen magának a személyiségnek a kibontakozása a nemzetközösség érdekében. A munka tehát annyit ér, amennyit a nemzetközösség céljainak szolgálatában ér. A nemzeti munka rendjének két hatalmas pillére van, az egyik az ún. Arbeitsfront, a munka arcvonala, a másik a nemzeti munka rendjének nevezett birodalmi munkaügyi szervezet.

Minden üzemben a vállalkozó az üzem Führerje, a munkavállalók az üzemben a munkás csapatot, a Gefolgschaftot jelentik, akik követik a küzdelmekben és a harcban a tulajdonos vállalkozót. (Japánban ennek a munkahelyi életközösségi magatartásoknak amúgy régebbről is hagyománya van, a klánszisztéma) Teljes demokratizmus van az üzemekben, nem demokrácia a vezetésben, hanem az ember és ember közötti érintkezésben. A vezetők, a mérnökök, a munkások, és a tanulatlan napszámosok közötti érintkezésben az ugyanazon nemzethez való tartozás, és az együvé tartozási érzet tapasztalható. Tapasztalható a rokonszenv, az udvariasság és az egymás szempontjainak megértése. A munka nem vált robottá, s a munkás jól tudja, hogy a teljesítmény, amelyet nyújt, részben anyagi megalapozása teljes életének, részben bekapcsolódás a nemzeti erőkifejtésbe, egy hatalmas nemzeti teljesítménybe. A társadalmi féltékenységet, amely rendszerint gyűlöletté fajul, megszünteti, ennek elejét veszi az, ha a munkás tudja, hogy módjában van évenként két hetet utazni tengerparton, kies vidékeken családjával együtt üdülni, polgáriasodott formában szórakozni. A munkás tehát személyiségeihez méltó életet élhet, ennek következtében kultúrértékek felvételére alkalmassá válik.

A nemzeti szocializmus ideológiájának megfelelő rendszabályokkal szocializmus teremthető a kapitalizmus szélesebb körében, azokban a gazdasági szektorokban, amely gazdasági szektorok működése a legfontosabb a közösség szempontjából. Megőrizhetőek a kapitalizmus előnyei, például a verseny, de mindez a nemzeti érdeknek megfelelően van beszabályozva. Termelőüzemek, bányák, és földterület ellenben soha nem kerülhet idegen országból érkező tőke tulajdonába. A CSAK jogi személyiségű társaságok nem léteznek, helyettük teljes személyes vagyoni felelősséggel rendelkező korporácók vannak. Értelme : a csődbűntett és az egyéb spekuláció ellehetetlenítése.

Na, akkor ezt most kivételesen jól sikerült összefoglalnom. :-)

De Lantos János is írt egy ilyen alap dolgokat tárgyaló írást.

A nacionalizmus és a szocializmus életösszhangja - írta Lantos János - kitartás.hu

Nacionalizmus

A nacionalizmus a 19. században tűnt fel, mint politikai érzelem. Legalábbis onnantól kezdve deklarálják keletkezésének időpontját. Valójában ez így hamis állítás, mivel a nacionalizmus érzése – hívják bárhogy is – mindig megvolt az emberekben. Ez egy természetes ösztön, ami vele született, még akkor is ott lapul lelke mélyén, ha ezt a természetes érzést igyekeznek elnyomni, kioltani belőle. A nacionalizmus szerint minden ember nemzeti jellegzetességgel bír. A nacionalizmus célja, a nemzeti önazonosság felszínre törése volt. Bármely nemzet tagjában megtalálható az az érzés, miszerint tartozni akar valahová. Egy egészséges lelkületű nemzet életében tehát, meghatározó tartópillér szerepét kell betöltenie a nacionalizmusnak. A nacionalista érzés szoros összefüggésben áll a kultúrával. A kultúra hordozója a faj, azon belül pedig a nemzetek is egyfajta sajátos kultúrát hordoznak magukban. Egy nemzet lelkiségét tükrözi annak kultúrája. Fontos dolog az, hogy a népi kultúra valóban a nép minden rétegéhez eljusson, ne lehessen egyes osztályok kiváltsága csupán. Az egész nemzet közkincsévé kell tenni, hiszen csak így érezheti át mindenki. Felszínre kell hozni a nemzetben rejlő tehetséget, és a nemzeti kultúra szolgálatába kell állítani, hogy áthassa az egész nemzetet a nacionalizmus érzése. A kultúrának ápolnia kell a testvéri összetartozás erejét, így erősítve meg a nacionalizmust a nemzet életében. Csak egy ilyen lelkülettel megáldott nemzet képes nagy célokat elérni. Minden nemzet történelmében, ha külső veszély fenyegette, csak akkor tudta magát megvédeni, ha ez az érzés áthatotta a nemzet nagy részét. Az, hogy a közösségért érdemes áldozatokat hozni, hiszen az ember maga is e közösség büszke tagja. Fontos még megjegyeznem, hogy a tiszta nacionalizmus gondolatának átérzéséhez idealizmus szükségeltetik. Ez az a gondolat, ami egy nemzetet összetart, és összefogásra ösztökélhet. De ez csak úgy valósulhat meg, ha egységes a nemzet belső társadalma, és ez pedig már a szocializmus kérdésköre.

Szocializmus

Most rátérnék a szocializmus kifejtésére. A szocializmus szintén a 19. században bukkant fel, válaszul az ipari forradalom miatt megváltozott viszonyokra. A szocializmus a következőképpen határozható meg: a társadalmi igazságosság tana. A szocializmus nem veti el a magántulajdont, természetes keretek között kívánatosnak tartja, sőt teljes védelme alatt áll. A szocialista rendszerben az állam ellenőrzi a termelő folyamatokat. Természetes vágy minden emberben, hogy az életbiztonsága meglegyen. Továbbá, hogy munkája megbecsülésre találjon. Ez szintén természetes érzés, amelyet az emberből kiirtani nem lehet. Tehát a szocializmus érzése is veleszületett, egyidős az emberiséggel, bár nyilvánvalóan nem így nevezik, vagy nevezték. Már itt az elején leszögezném, hogy a tiszta szocializmus nem keverendő össze, annak marxi, kommunista torz válfajával. A szocializmus azért szocializmus, mert az egész nemzeté. Nem pedig kizárólag a munkásosztályé, bár a történelem bebizonyította hogy csak szavak szintjén volt az övé… A marxizmus szocializmusában a munkás nem más, mint egy eszköz. Társközösségi érzése nincs, hiszen nem is természetes közösségben él. A marxizmusban egy szikrányi szocializmus sincs. Az osztályharc meddő, csak a nemzet egységének az ellensége. A szocialista berendezkedésű állam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy az egységes nemzet ne hulljon szét egymással szemben álló vagyoni rétegekre (osztályokra), nehogy osztályellentétek keletkezzenek. Nincs osztálytársadalmi rétegződés.

Nemzeti szocializmus

Most rátérnék a nacionalizmus, és a szocializmus összhangjának a kérdésére. Sokan bizonyára azt mondják, hogy a nacionalizmus és a szocializmus egymással szöges ellentétben álló eszme. Ez a megállapítás akkor állná meg a helyét, ha szocializmuson a kommunizmust, a marxizmust érteném. De mivel az imént kifejtettem már, hogy miért nincs köze az igazi a szocializmusnak a kommunizmushoz, ezért a további okfejtés jelen esetben szükségtelen.

Amint látjuk, ezt a nacionalista szocializmust teljesen meg kell különböztetnünk a marxi szocializmustól. Azonban van másik oka is, amiért meg kell különböztetnünk. Mégpedig az, hogy a marxi szocializmust teljes mértékben áthatja a posványos, alacsonyrendű materializmus. A nacionalista szocializmus pedig idealista gondolkodásmódon alapuló ideológia. A marxizmus lényegében internacionális osztályszocializmus, míg ez ellenben nemzeti, egyetemes szocializmus. A nacionalizmusnak és a szocializmusnak azért kell kiegészíteni egymást, mert: a szocializmus nélküli nacionalizmus, könnyen átcsaphat sovinizmusba, illetve a nacionalizmus nélküli szocializmus nagyon hamar materializmussá fajulhat. Ez az a rend, mely hivatott megteremteni a gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezői között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetőségét és a munkásság reménytelen nyomorát. Megteremti a társadalmi békét, az előbb taglalt okok miatt, hiszen megszünteti a kiváltságos “osztályokat”. Nem utolsó sorban megteremti a politikai békét, ahol nem önző pártérdekek acsarkodása tapasztalható, hanem egyetlen vezérgondolat kézzelfoghatósága érzékelhető, mégpedig; a nemzet boldogulása mindenekfelett! Ebben a rendszerben minden hatalom a néptől ered. A termelvényekből adódó haszon nem a tőkésé, vagy az államé, hanem a nemzeté. Az embernek szorgalmával, és legjobb képessége szerint kell szolgálnia az embertársai által alkotott nemzetet. Viszont a nemzetnek is vannak kötelességei vele szemben, vagyis meg kell teremtenie azokat a körülményeket, ahol az ember az előbbiekben leírt szerepét tökéletesen betöltheti. Ez a nacionalizmus és a szocializmus összhangja. A szocializmusban cél a munkás és a munkaadó közötti béke. Az ellentéteket szító szakszervezetekre nincs szükség, valódi érdekképviseleti szervezetekre van szükség, amely valóban a munkabéke előteremtésén fáradozik. Emellett a társadalom minden rétegét hazaszeretetre kell nevelni, hiszen a szocializmuson keresztül így érezheti át, hogy mi az a nagy cél amiért dolgoznia kell. Munkabéke pedig akkor van, ha a munkás a megbecsüléséért vívott harcában megkapta magának a tiszta egészséges családi otthont, továbbá a egészséges légkörű munkahelyet, hogy családja és nemzete számára képességei szerint a legjobb teljesítményt nyújtsa. E nemzetvédő eszmekörben nagy szerepe van a családnak. Az ifjúságnak kulcsfontosságú hivatása van, fontos tehát a gyermeknevelés megfelelő szellemben történő végrehajtása. Ezért van nagy szükség a családra, hogy a gyermek tiszta erkölcsi nevelést kapjon. Tetten érhető tehát mindenhol a nemzeti érzés, illetve a szociális gondolat, melyek olyan érzések amelyek megvannak az ember legbelsőjében. Természetes életösztönök ezek, összehangolásuk pedig meghozza azt a társadalmi rendet, ahol a nemzet minden tagja a közösség nagy szolgálatában, egyéni céljait is tökéletesen meg tudja valósítani, hiszen az egybe esik a közakarattal. Az erkölcsi és szellemi, illetve az anyagi érdekek összehangolását jelenti e két eszme összehangolása. A szocializmussal a közösségben lévő minden egyén boldogítása a célja, de a nacionalizmussal a legtermészetesebb népi közösség, az egész nemzet jólétéért dolgozik. Politikai gazdasági tekintélyrendszer, az egyén felelősségével. Röviden olyan rendszer, ahol a nacionalizmus meghatározó, de ahhoz hogy a nemzet minden tagja őszintén magáénak vallhassa ezt a nacionalizmust, szükségeltetik a szocializmus. E rendszer magyar gyakorlatának középpontjában mindenkor a nemzet áll.

Lantos János