width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 10/01/2007 - 11/01/2007

2007. október 31., szerda

Julius Streicher

Julius Streicher



"Aki a zsidóval harcol, az ördöggel harcol" - Julius Streicher, a Der Stürmer főszerkesztője.

Julius Streicher vértanúsága - HUNNIA 112. szám Julius Streicher
Purim 1946-ban

A HUNNIA már jó ideje foglalkozik a zsidó rituális gyilkosságokról készült művek ismertetésével. A legutolsó támadás az igazságot feltárók ellen Gadó György főkomisszár, a magyarellenesség hazai zászlóvivője részéről indult meg, amikor a „Szabadság” nevű kommunista zugsajtónak idei, március 27-i számában fenyegetőleg bejelentette a Mazsihisz nevű nyelvtörő szervezet részéről „megindítandó lépéseket”. Gadó, a „Tahó-hangadó” néven a magyar köz tudatba került be örök vesztesként; az „örökké üldözöttek” faji öntudatát subickoló, befogadó „hazája” ellen lázító, gyűlölet-hisztériát keltő „politikusként”.
Az ominózus „Szabadság” nevű újságban fellelt írása megint bumerágként fog Gadónk kobakján landolni: már annyi ügyben vesztett, hogy az ínyencségekre nyáladzó „szabad” sajtó is rezignáltan veszi tudomásul nevének újbóli felbukkanását.
Ettől eltekintve Gadónk igencsak belekeveredhet egy olyan „zsidózási” ügybe, amellyel nemcsak hogy saját magának, de fajtájának is újabb veszteségeket okozhat. A zsidó rituális gyilkosságokkal kapcsolatban ugyanis az Egyesült Államokban is igen széleskörű publikáció akad, az érdeklődők számára szabadon vásárolhatóan, elérhetően mindenki számára. A TRUTH AT LAST kiadásában jelent meg tavaly egy gyűjtemény a zsidók elleni vérvádakról. Javarészben a Vatikán feljegyzései, megsárgult leírások, korabeli levelezések alapján és az Európa-szerte a különböző templomok falain domborművekként megörökített „kis mártírok” jelzik, hogy ezek a „rémtörténetek” igenis komolyak és megtörténtek. Azon az alapon, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”, a kiadó, dr. E.R. Fields, újból ezek után a bűntettek után indult, abból a kiindulásból, hogy fél évszázada a nürnbergi vésztörvényszék bestiálisan halálra kínoztatta Julius Streichert, akire pedig semmilyen „háborús bűnt”, vagy hasonló légből kapott mendemondát nem tudtak rábizonyítani! Streicher bűne talán sokkal „nagyobb” volt, mint azoké, akiket a „haláltáborokkal” kapcsolatos paranoiák alapján fogtak perbe, kínoztak nyomorékká, vagy vertek halálra. Az ő bűne a zsidóság kritizálása és a zsidó Talmud, valamint a Tóra tanulmányozása volt, amiért maga a Talmud kiált tolvajt: „Az a nem-zsidó (goyim), aki a talmudot tanulmányozza, halállal büntettessék...” Streicher tehát kimerítette a „bűntett elkövetésének” tényét és a talmudi vérbíróság koholt vádak alapján kivégeztette.
„Ez nem más, mint Purim-ünnep 1946-ban...!” Ezek voltak utolsó szavai a bitófa alatt.
Streichert borzalmasan megkínozták, emberi mivoltában megalázták. 1946 június 16-án egy aláírásával hitelesített nyilatkozatot adott ki, amelyet megkínoztatása elleni tiltakozásul juttatott el a zsidókból álló nürnbergi vérbíróságnak. A hivatalos okiratok közül később az ilyeneket eltüntették, meghamisították, különösen azok után, hogy az amerikai hadsereg számos magas rangú tisztje elégedetlenségének adott hangot a túszok bánásmódját illetően. (Köztudott, hogy Patton tábornokot is azért érte „autóbaleset”, mert hivatalos meghallgatást eszközölt ki az amerikai Kongresszus előtt. Útban Washington felé halt meg...) Hogy tehát Nürnbergben hogyan kínozták, az már valószínűleg örök homályba vész. Fent maradt viszont egy másik, korábbi beadványa.
Igen tanulságos ennek tanulmányozása. A kínzások válogatott módszereinek gyomrot kavargató részleteit olvasgatva, az alábbi sorokat csak az erős gyomrúaknak javaslom elolvasásra!
Streicher írásbeli nyilatkozata a következő volt:
„1945 május 22-én a tiroli Waldring városa mellett tartóztatott le az amerikai MP (Military Police = katonai rendőrség), majd Salzburgba a fogdába kerültem.
Másnap, május 23-án Freising-be vittek. A 200 km-es utazás alatt, meglehetős hidegben csak egy katonai pólóban és nadrágban utazhattam, minden más ruhaneműmet kérésem ellenére sem adták vissza. Bilincseimet egyetlen pillanatra sem vették le.
Freisingben egy cellába vittek, ahol sem ülési, sem fekvési lehetőség nem volt. Az ablak be volt falazva és a helyiség hideg volt. Háromnapos ott tartózkodásom alatt (május 23 és 26 között) az alábbi bánásmódban részesültem:
1. Az első nap estéjén két negró katona cellámba lépve azonnal nekem esett és letépte ruházatomat, ingemet darabokra tépte. Alsónadrágban, mezítlábasan kellett a 3 napot eltöltenem a szellőzetlen, hideg, nyirkos cellában. Éjjelre és napközben néhány órára egy koszos katonai zubbonyt hajítottak be. Naponta kétszer-háromszor a negrók bejöttek és elvitték a zubbonyt, majd órák múlva visszahozták vizesen.
2. Naponta kétszer-háromszor megbilincselt kezeimet fejem fölé tartva, háttal a falnak kellett állnom, majd a negrók egyike korbáccsal a nemi szervemet kezdte ostorozni. Amikor az ütések okozta fájdalmak miatt meggörnyedtem, a másik negro bakanccsal heréimbe rúgott. Többször elájultam, ami után fellocsoltak.
3. Legalább tíz alkalommal történt, hogy a negrók bejöttek és komótosan vetkőzni kezdtek. Ilyenkor le kellett térdepelnem és kinyitnom a számat, majd a negrók belevizeltek... Hányni kezdtem, mire a másik negró katona vizet öntött az arcomba. Újra ki kellett tátanom a számat, akkor a másik fekete beleköpött. Több alkalommal megtagadtam, elfordítottam a fejemet, mire nekem rontottak és egy fadarabbal feszítették ki a számat.
4. Amikor megtagadtam, hogy egy ürülékkel szennyezett ágytálból igyak vizet, korbáccsal többször is arcul ütöttek.
5. Minden egyes vizitjénél egy „tábori orvos”, amerikai katonai rendőr egyenruhában, harapófogóval a hajamat, mellszőrzetemet és a szemöldökömet tépdeste.
6. A háromnapos megkínzatásom ideje alatt egyetlen esetben sem kaptam orvosi ellátást vagy segítséget, és csak egyetlen esetben kaptam vizet, akkor is a WC-tartályból. Élelmezésem abból állt, hogy megbüdösödött, oszlásnak indult élelmet kellett ennem egy kartondobozból, amiben bogarak mászkáltak. Megtagadtam ennek a szemétnek az elfogyasztását, mire a földre ráncigáltak és erőszakkal kényszerítettek arra, hogy megcsókoljam a negró katona sáros bakancsát.
7. Kihallgatásaim ideje alatt és utána is, mezítlábasan kellett a javarészben zsidó kihallgatók által földre dobált cigarettavégeket és gyufaszálakat eltaposnom.
Május 26-án Wiesbaden-be hoztak, ahol 5 nap után először vették le bilincseimet. Mindkét csuklóm begyulladt, véraláfutásos volt, mozgatni nem tudtam.

Julius Streicher 1946 június 16.

FUYER TIBOR USA(1998)

„Purim ünnep,1946!” - Streicher vértanúsága

Streicher Nürnbergben akasztófán halt meg, egyedül azért, mert egy olyan újságot adott ki, amely a zsidókat bírálta. Streicher nem volt a német kormány tagja a háború alatt. Streicher nem játszott szerepet a német háborús erőfeszítésekben vagy a koncentrációs táborokban és bűnösségében még egy amerikai ügyész is kételkedett. A hazafi bátran halt meg, noha súlyosan meg is kínozták. Csupán véleményszabadságával élt, tényeket közölt, amiért Amerikában és a legtöbb nyugati országban semmiféle büntetés nem járhat.

Julius Streicher a zsidókérdéssel kapcsolatosan a legismertebb író és tekintély az egész történelem folyamán. Rendkívüli mértékben megrágalmazták a szervezett zsidóság erői. Az 1946. október 16.-án, Nürnbergben felakasztott 11 német vértanú közül egyedül Streicher halt meg kizárólag csak a beszédeiért és írásaiért.

Streichernek az égvilágon semmi köze nem volt a második világháborús német tervekhez vagy hadviseléshez. A háború alatt még a kormány tagja sem volt. Nürnbergi kivégzésének semmi más oka nem volt, mint az, hogy nagyon hatásosan leplezett le a zsidókkal kapcsolatban sok rejtett tényt. Világhírű hetilapja, a Der Stürmer, nyíltan tárgyalta a zsidókérdést, beleértve szerepüket a kommunizmus létrehozásában, a kereszténység elleni összeesküvést, a hatalmas pénzügyi források felhasználását a kormányok felforgatására, és a monopóliumok létrehozását a keresztény tulajdonú kis üzletek tönkretételére. Streicher nagymértékben leleplezte a zsidók hajlandóságát arra, hogy becstelen úton pénzügyi előnyöket szerezzenek a nem-zsidókkal szemben.

Életfogytig tartó harc az Igazságért

Julius Streicher 1885. február 12.én született Augsburg bajor város közelében. Egy vidéki iskolamester kilencedik gyermeke volt. Rajongással szerette az édesanyját, akit később „gyermekkorom erősségének” nevezett.

A zsidókkal kapcsolatos első emléke öt éves korában kezdődött, amikor az édesanyja sírt, mert szövetet rendelt egy zsidó üzletből, és a szövetről kiderült, hogy hitvány minőségű. Az anyja ezt mondta neki: „Ez pontosan jellemző egy zsidóra.” Streicher, akinek a családja buzgó katolikus volt, később beszámolt arról, hogy a falu papja egyszer azt mondta a gyülekezetnek, hogy a zsidók elkeseredetten harcoltak Krisztus ellen, végül keresztre feszítették Õt. Streicher hozzátette: „akkor kezdtem először gyanítani, hogy a zsidóknak különleges természetük van."

Tizenhárom éves korában tanítóképzőbe iratkozott be. 1904 januárjában megkezdte tanítói pályafutását. 1912-ben belépett a Demokrata pártba és részt vett a nürnbergi összejöveteleiken. Tehetséges szónok volt és hamarosan nagyon népszerű lett. Viharos tapsot kapott, bárhol is beszélt.

Egyszer egy banki alkalmazott e szavakkal figyelmeztette Streichert, hogy ne támadja a zsidókat:

"Streicher, hadd adjak Önnek néhány tanácsot. Egy zsidó bankban dolgozom. Megtanultam hallgatni olyankor, amikor a német szívem örömmel beszélne. A zsidók kevesen vannak, de nagy gazdasági és politikai hatalomra tettek szert, és a hatalmuk veszélyes. Ön, drága Streicherem, még fiatal és fölényes, nem finomkodik a szavakkal. De soh’se felejtse, amit mondok Önnek: a zsidóknak nagy hatalmuk van, és ez a hatalom veszélyes, nagyon veszélyes."


Első világháborús hős

Streicher 1913-ban feleségül vette Kunigunde Roth-ot. Első fiúk, Lothar, 1915-ben született. Õ később írt a Der Stürmer-be. A második fiúk, Elmar 1918-ban született.

1914-ben kitört az első világháború, és Streichert a gyalogsághoz sorozták be. Franciaországban harcolt, súlyos küzdelmek tanúja volt. Veszélyes küldetésekre vállalkozott. Egy döntő fontosságú üzenetet közvetített a súlyos, ellenséges tűz ellenére, és ezzel megakadályozott egy ellenséges bekerítést. Ezért a csapatából elsőként kapta meg a Vaskeresztet. Azután kiemelték és az elit Hegyi Gépfegyveres Különítmény tagja lett. Később elfogadták, mint tisztjelöltet. Ez szokatlan volt, mert abban az időben csak az arisztokrata családok leszármazottai lehettek tisztek. Mint főhadnagy bátran harcolt a román és az olasz fronton.

Az 1918-as év novemberi fegyverszünete idején újra visszatért a francia frontra, és szolgálataiért megkapta az áhított első osztályú Vaskeresztet. A hivatalos jellemzés szerint ez az érdemrend „hiteles kitüntetés egy kiváló parancsnoknak, aki bátorságot és állhatatosságot tanúsított az ellenség tüze alatt."

Streicher felfedezi Németország megalázásának okát

A szövetséges katonák 1918-ban megszállták Nürnberget és fenntartották Németország „kiéheztetési blokádját”, hogy így kényszerítsék a versailles-i békeszerződés elfogadására. Ez a „szégyen-szerződés” úgy rendelkezett, hogy a német hadsereg nem állhat 100 000-nél több emberből, a hajóhadát el kell süllyesztenie, billiókat kell fizetnie háborús jóvátétel címén és a legmegalázóbb (és hamis) módon egyet kell értenie azzal, hogy Németország a háború egyedüli okozója.

A Weimari Köztársaság katasztrofális inflációja abban az időben kezdődött. Minden német megtakarított pénze elveszett. Akkor a zsidók fel tudták vásárolni az újságokat, iparágakat, a háztömböket és a kis üzletek ezreit a valódi érték töredékéért. Polgárháború tombolt a német városok utcáin, amelyet ugyanazon zsidó bolsevikok robbantottak ki, akiknek hitsorsosai Oroszországot fosztogatták.

Ekkor kapta meg Streicher a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” első példányát. A jegyzőkönyveket Oroszországból az akkori forradalmi felfordulásban egy fiatal egyetemi hallgató, Alfred Rosenberg hozta Németországba.

Streicher szónokolni kezdett ezekről az új felfedezéseiről, a zsidók politikai tevékenységéről. Gyűlések százain sok ezer emberhez szólt, hangsúlyozva a tényt, hogy a zsidók egy különálló fajt alkotnak (Amit a zsidók maguk is állítanak, ha nem is mindig nyilvánosan, de erre épül vallásuk is - a szerk.). Õk egyáltalán nem németek, hanem idegenek és veszélyesek, „államot államban alkotnak”.

Harcias újságot indít

A Deutscher Volkswille Streicher által 1921-ben indított újság volt. Ez a Német Munkás Közösség nevű szervezet lapjává vált, amely szervezetnek Streicher volt az alapító elnöke. Egy cikkben, amely a németországi leggazdagabb zsidó üzletemberek némelyikét kritizálta, Streicher ezt írta:

„Igazán azt hiszitek, hogy a Rothschildokat, a Bleichrodereket, Warburgokat és Kohnokat izgatja a ti szegénységetek? Amíg ezek a fajtestvérek a mi vezetőink, amíg a ti pártvezéreitek a zsidók lakájai, és amíg az idegen vér sötét árnyéka van mögöttetek, el lesztek árulva, és be lesztek csapva. A sötét árnyék önmagával törődik, nem veletek.”

Streicher gyakran idézte a nem-zsidók fölötti uralomra térő zsidó összeesküvés bizonyítékaként azt, amit maguk a zsidó vezetők írtak. Anglia egyedüli zsidó miniszterelnöke, Benjamin Disraeli (1804-1881) a „Lord George Bentick” című könyvében, a 357. oldalon ezt írta:

„Lázadás megy végbe a hagyomány és az arisztokrácia, a vallás és a tulajdon ellen.., a titkos társaságok részéről, amelyek ideiglenes kormányokat alakítanak, és mindegyikük élén zsidó fajú embereket találunk. Isten népe (a zsidó) ateistákkal működik együtt; a tulajdon legagyafúrtabb halmozói kommunistákkal szövetkeznek; a különleges, választott faj kezet fog Európa minden söpredékével és alsóbbrendű hulladékával; és mindezt azért, mert meg akarják semmisíteni a hálátlan kereszténységet."

Streicher 1923-ban a fehér faj más fajokkal való keveredése ellen harcolva egy cikkében elítélte a fajok közötti nemi kapcsolatot (Ahogy a zsidók is, minden vallási tanításuk, régi és mai törvényük e köré épül - a szerk.) és támadta a Rajna-vidéken a néger megszálló csapatokat állomásoztató, bosszúálló francia gyakorlatot:

„Amikor egy néger katona a Rajna-vidéken megerőszakol egy német lányt, utóbbi elveszett a faj számára.”

Továbbá, a fajok közötti nemi kapcsolatot azért is elítélte, mert: „egy fajilag tiszta, vérének tudatában lévő nép sohasem lehet a zsidók rabszolgája. A zsidóság csak a kevert fajok ura lesz.”

Streicher rámutatott, hogy az emberek nagyon gondosak a telivér lovaik, szarvasmarháik és kutyáik tenyésztésével kapcsolatban, és ugyanígy ügyelniük kell arra, hogy az utóduk felsőbbrendű fajhoz tartozóval ne házasodjék. Meggyőződése volt, hogy létezik egy zsidó összeesküvés, amelynek célja a felsőbbrendű fajok vérének mérgezése alsóbbrendű fajjal. A zsidók azért is pártfogolják az abortuszt, mivel az csökkenti a fehér népességet.

Streicher kulcsfigura volt az 1923. november 9-i, elvetélt müncheni puccskísérletben, amikor Hitler át akarta venni a hatalmat a korrupt bajor kormánytól. Együtt menetelt Hitlerrel, Himmlerrel és Erich Ludendoff tábornokkal Münchenen keresztül a Feldherrnhalle emlékműhöz, ahol a rendőrség tüzet nyitott. Tizenhat felvonulót meggyilkoltak, tizenketten, köztük Göring is, súlyosan megsebesültek, a többieket szétoszlatták. A „sörpuccs” véget ért.

Egy szenzációs pert követően, amelyben még a bírák is megdicsérték a vádlottakat a hazafiasságuk miatt, Hitlert Landsbergben 14 hónapig tartották fogva. Streicher szerencsésebb volt: egy hónapot töltött börtönben. Elvesztette tanítói állását, de jó személyi lapja miatt 39 éves korában nyugdíjban részesítették.

Ezt követően belépett a Német Munkáspártba (DAP), és azonnal (1924. április 6.-án) beválasztották a parlamentbe. Míg az átlagos DAP szónokok néhány száz főnyi tömeget vonzottak, Streicher átlagosan 2000-et, és mindenki fizetett azért, hogy őt hallhassa. ugyancsak 1924-ben indult a nürnbergi helyi választásán és győzött. Így két választott pozíciója volt egyidejűleg.

Streicher beindítja a Der Stürmer-t

1923. április 14.-én Streicher beindította híres hetilapját, a Der Stürmer-t. Az újság alcíme: „Német hetilap az igazságért folytatott küzdelemben”

Streicher szüntelen, folyamatos küzdelembe kezdett a zsidó hatalom ellen. Az újságot az 1923-1933 között három ízben tiltották be, illetve foglalták le kiadványait, és egy 11 hónapos periódusban Streichert öt perrel sújtották. Összesen 8 hónapot töltött börtönben, mert szembeszállt azzal a bírósági rendelkezéssel, hogy szüntesse be a Der Stürmer betiltott példányainak terjesztését.

1927-ben 14 000 példány volt forgalomban. 1933-ban a példányszám 25 000-re, 1934-ben 113 800-ra emelkedett és 1940-ben 2 millióra ugrott. Ekkor mintegy 300 ember dolgozott a Der Stürmer-nek, köztük egy Jonas Wolk nevű zsidó. A Göring-jelentés megjegyzi, hogy Wolk „jó fizetést” kapott és az újság legzsidóellenesebb cikkei közül néhányat ő írt. A Der Stürmer ekkor már nemzetközileg ismert, és a zsidók részéről egyik leginkább rettegett kiadvány volt. Az újság 1941-ben sajtóirodát nyitott Bécsben, Prágában és Strassburgban (akkor már újra visszacsatolták Franciaországtól, így kapta vissza valódi nevét a város - a szerk.). Megindult a dániai kiadása is.

Amikor csak tehette, Streicher hetenként átlagosan egy beszédet mondott. Kinevezték az NSDAP országos szónokának, és egyike volt a legnépszerűbb szónokoknak. Az ő gyűlései egyben látványos események is voltak, zenekarokkal, menetelő emberekkel, színes dekorációkkal, és amikor ő a pódiumra lépett, hosszan tartó ováció tört ki, hasonlóan egy modern rock koncerthez. Streicher szónoki stílusa élénk, szórakoztató és erőteljes volt.

Streicher évente karácsonyi zsúrt szervezett a Dachauban fogva tartott különféle bűnözők számára. Az egyik vacsorán szabadulást és egy vonatjegyet kínált fel minden fogva tartott kommunista számára, aki Oroszországba, a „munkásparadicsomba” kíván utazni. Senki sem jelentkezett.

Streichert 1933-ban beválasztották a Reichstagba, de befolyásának napjai az NSDAP-ben elmúltak.

Julius Streicher tanítása

A zsidók bizonyos foglalkozásokban koncentrálódnak, mint orvosok, ügyvédek, pénzkölcsönzők, kereskedők, a szórakoztató iparban tevékenykedők stb. Így aránytalan nagy vagyonra tesznek szert. Õk irányítják a nagy áruházakat, s így a független nem zsidó üzletek tönkremennek.

A zsidók által fizetett alacsony munkabérek a szegény munkásokat bűnözésre és bizonyos nőket prostitúcióra kényszeríthetnek.

A zsidók nem igazi létrehozói a vagyonnak. Elkerülik a fizikai munkát és ők csak ritkán földművesek, kőművesek, gyári munkások stb. Az ő vallásuk az ilyen munkákat szégyenletesnek tanítja.

A zsidók gyűlölik Jézus Krisztust, de születésnapjából nagy profitot húznak.

Ahogy Jacob Wise rabbi mondta:„Jobb a karácsony, mint a himlő. Különben, ha a Megfeszítettnek lett volna egy testvére, aki nyári időben született, akkor nekünk két ilyen hasznot hozó ünnepünk lenne.”

A zsidók a szexualitást haszonszerzésre használják.

A zsidók paraziták, akik titokban nagy vagyonra tesznek szert a meggondolatlan gazdanépek kizsákmányolásával.

A zsidók úgy tesznek szert hatalomra, hogy kezdetben a „tolerancia és a testvériség” szószólói. Hasznossá téve magukat, kényeztetik a nép politikai vezetőit - behízelgik magukat, amíg a trón mögött hatalommá válnak.

A zsidók jótékony célokra azért adakoznak, hogy tiszteletre méltóvá váljanak.

A zsidók a nagyvárosokban koncentrálódnak, ahol a szocializmus és a dekadencia terjesztői.

Julius Streicher kedvenc mondása: „Aki ismeri az igazságot, és nem mondja ki, szánalmas, gyáva ember.”

Streicher bebörtönzése, megkínzása zsidók és négerek által

Streicher felesége 1943-ban meghalt. Néhány héttel a háború befejezése előtt feleségül vette Adele-t, aki egész életében a titkárnője volt. Azután elmenekültek otthonukból, mielőtt az USA-hadsereg megérkezett. 1945. május 23.-án Plitt, egy zsidó származású amerikai őrnagy felismerte és őrizetbe vette. Plittet úgy üdvözölték, mint egy hőst; visszarepült New York City-be, ahol hivatalos „Plitt őrnagy-napot” tartottak. A zsidók az utcákon ünnepeltek; üdvözölték annak az embernek a letartóztatását, akit a „világ első számú zsidófalójának” neveztek.

Streicher átadott egy jegyzéket védőjének, Dr. Hans Marx-nak, amelyben leírta, hogy a zsidók és a négerek megkínozták a zárkájában. Egy fénykép alátámasztotta a vádjait, amely azt mutatta, hogy, Streicher meztelenül áll, testén fekete és kék foltokkal, és a nyaka körül egy tábla, ezzel a felirattal: „Julius Streicher, a zsidók királya.”

A jegyzék szövege

„Két néger levetkőztetett, és kettétépte az ingemet. Csak az alsónadrágomat tarthattam meg. Mivel megbilincseltek, nem tudtam felhúzni, amikor lecsúszott, így meztelen voltam. Négy napig! A negyedik nap annyira lehűltem, hogy a testem zsibbadt volt a hidegtől. Képtelen voltam hallani bármit is. Minden 24 órában (még éjjel is) a négerek bejöttek a zárkába egy fehér ember parancsnoksága alatt, és végigvertek. Cigarettát égettek a mellbimbómon. Az ujjukat belenyomták a szemgödreimbe. A szemöldökömet és a mellkasi szőrzetemet kitépték. A nemi szervemet korbáccsal ütötték. A heréim nagyon megdagadtak. Rám köptek. „Kinyitni a szádat” - és beleköptek. Amikor nem voltam hajlandó kinyitni, állkapcsomat felfeszítették egy bottal és a számba köptek. Korbáccsal vertek - duzzanatok, fekete-kék foltok az egész testemen... Lefényképeztek meztelenül! Gúnyolódva adtak egy régi katonai nagykabátot, amelyet rám terítettek.”

Amikor Marx úr tiltakozott a bíróság előtt a Streicherrel való rossz bánásmód miatt a bírák felháborodásban törtek ki. Azonnal elrendelték, hogy az indítványt töröljék a per jegyzőkönyvéből, mert „nagyon nem oda illő”. Streicher kétszer felhozta, hogy megkínozták, és a bírák ahelyett, hogy vizsgálatot kértek volna, elrendelték, hogy a kijelentéseit töröljék a jegyzőkönyvből. Úgy tartották, hogy megsértette a bíróságot, már azáltal is, hogy felfedte ezt a témát.

Boszorkányüldöző per Nürnbergben

Az illegális bíróság a szégyenteljes eljárását 1945. november 30.-án kezdte meg, olyan vádirattal, amely Németország összes vezetőjét „agresszív háború folytatására való összeesküvéssel, béke- és emberesség elleni” bűncselekménnyel vádolta.

E vádak közül egyik sem illett Streicherre. Nem volt tagja a kormánynak, házi őrizetben volt, és az égvilágon semmi köze nem volt a háborúhoz. Így az ügyészek az antiszemita írásai miatt azt a nevetséges vádat emelték, hogy ez „összeesküvés népirtás elkövetésére”.

Holokauszt-cáfolat a Nürnbergi Törvényszék előtt

Streicher védője, Hans Marx azt mondta a bíróságnak, hogy az ügyfele nem tudott semmiféle „holokausztról”, sőt ellenezte a zsidók elleni erőszakot. Streicher bátran és szilárdan tagadta, hogy bármilyen úgynevezett „holokauszt” valaha is megtörtént. Ténylegesen ő volt az első, aki leleplezte ezt az égbekiáltó csalást. Ismételten kijelentette:

"Én nem tudtam semmiféle, kialakulóban lévő zsidóirtásról), és nem is hittem volna el azt. Mind a mai napig nem hiszem el, hogy 5 millió embert megöltek. Gyakorlatilag lehetetlennek tartom, hogy megtörténhetett. Nem hiszem el. Én még nem láttam bizonyítékát eddig."

Meg kell jegyezni, hogy Streichert őszinte tanúnak tekintették. Douglas Kelly elmegyógyász, aki megvizsgálta Streichert, azt mondta, hogy meggyőződése szerint Streicher szilárdan hitt a zsidókkal kapcsolatos nézetei igazságában.

Szakértők kérdőjelezték meg a Streicher-ügy érvényességét

Telford Taylor, aki az USA ügyészeinek egyike volt a peren, 1992-ben közzétette a „The Anatomy of The Nuremberg Trials” című könyvét. Könyvében azt írja, hogy az ügyészi testület közül sokan kétségbe vonták Streicher bíróság elé állításának törvényességét, mivel ő „egy magántulajdonú, a kormánnyal összefüggésben nem lévő újság kiadója volt. Streichernek semmi köze nem volt katonai döntésekhez, és 1940 óta nem volt politikai személyiség sem. Fontos tényező volt az antiszemitizmus magvainak elhintésében, de nemzetközi bűncselekmény volt ez?”

A Taylor által idézett brit vádló, Sir Hartley Shawcross ezt mondta:

„Én és sokan mások úgy gondoltuk, hogy a Streicher-ügy a legvitathatóbb.”

Taylor továbbá azt állítja, hogy a Streicher-ügy jelentette a bíróság számára a legkomolyabb problémát, mivel „nem volt vád tárgyává téve, hogy maga Streicher részt vett volna bármely erőszakos cselekményben a zsidók ellen.” A kétnapos, keresztkérdéses vizsgálata során kizárólag a Der Stürmer-ben megjelent cikkeiről és a karikatúrákról kérdezték!

Élethivatása

Streicher ismételten kijelentette: „Élethivatásom a zsidók leleplezése.” Ezt mondta a bíróságnak:

„A zsidók fajt és nem vallást alkotnak. Az én célom nem a zsidók üldözése, hanem a nem-zsidók felvilágosítása volt, hogy legyenek elővigyázatosak velük szemben.”

A Der Stürmer 1934. májusi számát a Streicher által elkövetett „leghitványabb antiszemita aktus” bizonyítékul hozták fel. Az egész szám jellemző vonása az az évszázados vád volt, hogy a szélsőséges ortodox zsidók titkos szektája a zsidó húsvét idején keresztény gyermekek vérét veszik rituális szertartás céljából. A vád a zsidók körében, mint „vérvád” ismeretes.(Mint ismeretes, azóta egy izraeli történész, Ariel Toaff is elismerte a várvád hitelességét nemrégiben kiadott könyvében - a szerk.)

Figyelembe véve a számos hátborzongató gyilkos kultuszt, ami az USA-t sújtja a második világháború óta, Streicher vádja nagyon is hihető.

Nem engedték válaszolni a bíráknak

Streicher alaposan vizsgálta ezt a témát, számos forrást idézett lábjegyzetekkel. Ügyvédje megkérte, válaszoljon arra az ügyészi vádra, hogy nincs dokumentatív bizonyíték arra, hogy ilyen bűnöket bizonyos zsidók tényleg elkövettek. Streicher így válaszolt:

„A forrásokat megadtuk ebben a számban. Hivatkozás történt egy könyvre, amelyet görög nyelven egy egykori rabbi írt, aki később keresztény hitre tért át. Hivatkozás történt egy milánói magas egyházi méltóság kiadványára. Még zsidók sem tettek ellenvetést erre a könyvre.

Rituális gyilkosságra hivatkozás történt bírósági iratokban, amelyeket Rómában helyeztek el. Ezekben olyan képek vannak, amelyek azt mutatják, hogy 23 esetben maga az Egyház foglalkozott a kérdéssel. Az Egyház 23 személyt szentté avatott, akiket rituális gyilkossággal öltek meg. Szobrok, illetve sírkövek képei láthatók illusztrációként. Mindenhol rámutattunk (a Der Stürmerben) a forrásra…, de ebben az összefüggésben szeretném megjegyezni: mi sohasem akartuk azt mondani, hogy minden zsidó kész elkövetni rituális gyilkosságokat. De tény, hogy a zsidóságon belül létezik egy szekta, amely elkövette ezeket a gyilkosságokat. Megkértem az ügyvédemet, hogy terjesszen a Bíróság ell egy nagyon friss eljárást tartalmazó dossziét a csehszlovákiai Pisekből. Egy fellebbviteli bíróság megerősítette a rituális gyilkosság egy esetét, így befejezésül azt kell mondanom...”

Ennél a pontnál Jackson ügyész megszakította Streicher vallomását. Ezt mondta:

„Tiltakozom e kijelentés ellen... A vádlottat vissza kellene kísérni a zárkájába; minden további megállapítást, amit még óhajt tenni, ügyvédje útján már beterjesztette a Bírósághoz; úgy kell őt tekinteni, hogy megveti a Bíróságot.”

Taylor megállapítja:

„A Der Stürmer nem a kormány szócsöve volt, hanem magánkézben lévő újság., amelynek tulajdonosa és kiadója Julius Streicher volt. A vádat egy privát újság tulajdonosa és újságírója ellen emelték, és olyan kijelentések közzététele miatt büntették meg, amelyeket ő igaznak hitt."

A vádlottak valótlannak nyilvánították a szovjet félrevezetést

Lépten-nyomon felhozta a vád a zsidók állítólagos kiirtását. Streicher kijelentette: hogy nem hiszi el. Hozzátette: technikailag lehetetlen, hogy ilyen tömeggyilkosság bármikor megtörtént. A lehetetlenséget évtizedekkel később tudósok bebizonyították. Göring is azt tanúsította, hogy sohasem volt semmilyen szervezett megsemmisítési program. Napjainkban a tájékozott emberek tudják, hogy a „holokauszt” propagandisztikus célú félrevezetés, amelyet a szovjet NKVD feje, Lavrentyij P. Berija koholt a „Zsidó Antifasiszta Bizottság” közreműködésével, amelynek központja az ő hivatalában volt.

Streicher sorsát előre eldöntötték

Nyolc hónap után, 1946. augusztus 31.-én a per véget ért. A bírói mérlegelés során hosszas vita folyt néhány vádlott ügyéről, de Streicheréről nem. Noha Robert Stewart, amerikai őrnagy és jogi tanácsadó memoranduma szerint Streicher ügye „gondos megfontolást” igényel, Streichert bűnösnek találták és egyhangúlag kötél általi halálra ítélték.

Telford Taylor elismerte: „A Törvényszék részéről a Streicher-ügy sietős, lelketlen, átgondolatlan kezelése nem olyan epizód volt, amire büszkék lehetünk” Hozzáfűzte: a vádhatóság nem kínált fel, nem terjesztett elő semmiféle bizonyítékot a Streicher ellen emelt vádjainak az alátámasztására, és „bizonytalanságban maradtam az ellene emelt vádak jogi alapját illetően”.

A mindvégig harcos Julius Streichert szeptember 30-án tájékoztatták a bíróságon, hogy kötél általi halálra ítélték. Mérgesen távozott a teremből.

Streicher hátralévő napjait azzal töltötte, hogy megírta „Végső Politikai Végrendeletét” a zsidókról.

Az áldozatok megtartották utolsó fájdalmas találkozójukat hozzátartozóikkal. Nem tájékoztatták a vádlottakat felakasztásuk pontos időpontjáról. A zsidó S. N. Binder-re bízták az elítélteket az ítélet és a kivégzés közötti időszakban. Kegyetlenül megtiltott minden privilégiumot. Napi félóra „testedzést” engedélyezett számukra, ennek során is bilincsben voltak.

Hermann Göring megtagadta az ellenségeitől azt az élvezetet, hogy láthassák meghalni: öngyilkos lett egy gondosan elrejtett ciánkapszula segítségével a kivégzés éjjelén.

Szándékosan rosszul végrehajtott akasztások

John C. Woods őrmester, az USA hadseregének hivatalos hóhéra nyerte el azt a „megtiszteltetést”, hogy akassza fel a 11 vértanút. Tizenöt éven át volt a hadsereg fő hóhéra, és állítólag szakértője volt szörnyű szakmájának.

A börtön tornatermében 3 akasztófát, állítottak fel, mert lassú, gyötrelmes halál volt tervbe véve, talán megtartva a Talmud parancsát a zsidók összes, valódi és képzeletbeli ellenségeire vonatkozóan.

A Star magazin (3. évfolyam, 1. szám, 1946. december) beszámolt arról, hogy Woods zsidó volt. Rövid kötelet alkalmazott, amely megakadályozta a nyaktörésből származó azonnali halált, s helyette megfojtásból eredő, lassú halált biztosított. A csapóajtót túl kicsire készítette, ezért a kivégzettek arca megsérült az esés alatt. Woods később azzal dicsekedett az amerikai hadsereg újságjának, a Stars and Stripes-nek, hogy élvezte a feladatát: „ezeknek a náciknak a felakasztása a legjobb dolog volt, amit valaha is tettem.”

Purim-ünnep, 1946. október 16.

E nap korahajnalán azt mondták az elítélteknek, hogy öltözzenek át bírósági viseletükbe a kivégzésre. Streicher erre nem volt hajlandó, és az őrök erőszakkal öltöztették át. A fölötte lévő emeleten, Hess hallotta a dulakodást és így kiáltott fel: „Bravó, Streicher!”

Elsőként Joachim von Ribbentrop külügyminisztert vezették ki hátra bilincselt kézzel, hogy a kivégzése még kellemetlenebb legyen. Hajnali 1 óra 14 perckor Woods meghúzta az emelőkart, Ribbentrop lezuhant, és 18 perccel később az orvosok végérvényesen megállapították a halál beálltát.

Wilhelm Keitel tábornagy a második akasztófához ment, mivel Ribbentrop még mindig az elsőn fuldoklott. 24 percig tartott a bátor Keitelnek meghalni.

Ernst Kaltenbrunner SS tábornokot a harmadik akasztófához irányították, mivel az első két áldozat még mindig fuldoklott. 13 perc múlva állt be gyötrelmes halála.

Alfred Rosenberg miniszter következett és 10 perc múlva halt meg.

Hans Frank volt a következő, és az ő halála 10 és fél gyötrelmes perc után állt be.

Wilhelm Frick a kötél végén 12 percig fuldoklott.

Végső figyelmeztetés a nem-zsidók felé

Streicher állítólag „dühös daccal” lépett be a terembe. Amikor megkérdezték a nevét, nem volt hajlandó válaszolni. Mialatt felment a lépcsőn, a vértanúk között egyedüliként ezt kiáltotta: „Heil Hitler!”

Amikor felért az emelvényre, Woodsot arcul köpte, és ezt mondta: „Egy nap téged majd a bolsevisták fognak felakasztani.” (ő volt az egyetlen, akinek nem adtak időt végső megszólalásra - arra vágytak, hogy a lehető leghamarabb kezdődjék meg lassú fuldoklása. Ezt kiáltotta: „Purim-ünnep, 1946!” Utalás volt ez az Eszter könyvében szereplő 70 000 nem-zsidó lemészárlásának zsidó megünneplésére. Streicher utolsó szavai ezek voltak: „Én most Istennél, Atyámnál vagyok! Adél, drága feleségem!” Hosszas, 14 perces fuldoklás után halt meg.

Fritz Sauckel következett, aki így tiltakozott: „Ártatlanul halok meg. Az ítélet téves. Isten óvja Németországot és tegye újra naggyá! Éljen Németország! Isten óvja családomat!” 14 percig fuldoklott. Alfred Jodl tábornok,- akinek sorsa amerikai tiszteket is felháborított,- egyszerűen ezt mondta: „Üdvözlégy Németországom!” 16 perc múlva halt meg.

Arthur von Seyss-Inquartot akasztották fel utoljára, hajnali 2 óra 57 perckor, aki csaknem két hosszú órán át láthatta előtte társainak lassú halálát.

Sohasem állított ki orvos halotti bizonyítványt a kivégzettekről, akinek szabályosan végrehajtott akasztás esetén a halál okaként nyaktörést kellett volna megjelölnie.

A szövetséges „győztesek” bosszúállása nyilvánvaló volt, még ezen emberek halála után is. A tizenegy halott emberről fényképeket készítettek és széles körben közzétették. Még azt sem engedték meg a hozzátartozóiknak, hogy szeretteik holttestét kikérjék. A holttesteket elhamvasztották, és a hamvakat az Isar folyóba szórták.

Tisztelet adassék Julius Streichernek és vértanútársai emlékének.

(A Szittyakürt cikkének nyomán, 2007. október)

2007. október 30., kedd

Reakció blog

Reakció blog

Cionistaellenes vagyok, nem Amerika-ellenes, amúgy.

A sas földet ért. The eagle has crash landed.

Az olaj hordónkénti ára hamarosan meg fogja haladni a 100 dollárt. Én ennek örülök. Hogy miért? :-D

Rendre a dollár leértékelésével próbálnak úrrá lenni a magas olajárak okozta gazdasági káron.

Tartós dollárgyengülés ellen egy dollárban exportáló magyar társaság csak a más szempontok miatt nem túl indokolt dollárhitel-felvétellel vagy a termelési helyek diverzifikációjával tud védekezni, de így is csak részlegesen.

Az egyetlen átfogó megoldás a piacok dollár alapúról euró alapúra történő áthelyezése.

Amúgy már egy pár éve tudják ezt a piac szereplői, meg is teszik.

Olaj: dollár helyett euróért? - 2005-01-14 13:07:19

Ezentúl az olajtermelő országok az olaj hordónkénti árát nem az eddig megszokott dollárban fogják megadni, hanem euróban. A Szaúd-Arábiai Központi Bank elnöke közölte, hogy a dollár ingadozása miatt sokkal jobban járnak az olajtermelő országok, ha a dollárról áttérnek az euróra. Az euró új pénz, mint mondta, bizalmat kell neki adni, írja a Londonban megjelenő Al Jazeera.

Szakértők szerint arról, miképpen sikerült az EU vezető politikusainak elérni az araboknál, hogy befolyásra tegyenek szert, arról a diplomácia és a felderítőszervek még évtizedekig nem fognak beszélni. Az azonban bizonyos, az olajpiac financiális változása változtatni fogja a politikai kapcsolatok rendszerét szerte a világon.

Óriási pofont kaphat a dollár, ha az OPEC valóra váltja elképzelését, és az amerikai valuta helyett másfajta elszámolásra tér át. A világ legnagyobb kőolajtermelői azt tervezik, hogy a zöldhasú helyett inkább egy valutakosarat használnak majd elszámoláskor, ez pedig sosem látott mélységbe taszíthatja a már amúgy is gyenge világvalutát.

A hatás drámai is lehet, hiszen a világ országainak nagy része dollárban tartja valutatartalékait. Persze egy ilyen lépés legfőképpen Amerikának nem hiányzik, ahol korántsem olyan jó a gazdaság helyzete, mint amilyennek innen nézve látszik, és nemcsak a makroszinten. Bogár László közgazdászprofesszor szerint a 300 milliós Egyesült Államokban több mint 40 millióan élnek olyan szegénységben, amely szinte már afrikainak nevezhető; több tíz millió állampolgárnak biztosításra sem telik.

Az USA-ban hatalmon levő plutokrata cionista-neokon kör abból él,hogy fedezetlen papírcetliket nyomtat, amit dollárnak hívnak. Amennyiben ettől az élősködéstől megfosztják őket, soha nem látott azonnali életszinvonal-csökkenést kell elszenvedniük.

Mike Witney: A gazdasági cunami
Dátum: 2005. July 03. Sunday, 13:28


„Ha a világ központi bankjai kevesebb dollárt tartalékolnak, az eredmény könyörtelen kényszer volna arra, hogy az amerikaiak egy gyengülő dollár mellett hiteleket kérjenek – ez a magas kamatok és árak receptje. A káros gazdasági következmények fokozatosan bontakozhatnak ki, a végeredmény pedig az életszínvonal hosszantartó, lassú csökkenése lesz. Vagy bekövetkezhet egy gyors szétesés az ellenőrizhetetlen pénzügyi válság kórtüneteivel.”

A New York Times szerkesztőségi cikke, 2005. 02. 04.

Úgy tűnik, növekszik azoknak a száma, akik hozzám hasonlóan azt gondolják, hogy a Bush kormányzat által tervezett gazdasági cunami már csak néhány hónapnyira van. Rövid öt év alatt az államadósság közel három billió dollárral nőtt, miközben a dollár folytatta megjósolható romlását. A dollár 38%-os csúccsal esett, mióta Bush hivatalba lépett, nagyrészt a hatalmas, 450 milliárdos évi adócsökkentés miatt. Időközben számtalan szabadsággyilkos törvényt elfogadtak (Hazafias törvény, Felderítési Reformtörvény, Szülőföld Biztonsági Törvény, Állami Személyazonossági Igazolvány, Útlevél követelmények, stb.), amelyek előre vetítik az elnyomás fokozásának az igényét, ha a gazdaság megkezdi elkerülhetetlen zuhanórepülését. Sajnálatos, hogy a zuhanórepülés inkább korábban látszik megkezdődni, mint később.
A kormány most az OPEC-re gyakorol nyomást, hogy az olajfolyamot újabb 1 millió hordóval növelje naponta (jóval a teljesítőképesség fölé), hogy megnyugtassa az ideges piacokat, és időt nyerjen Irán júniusra tervezett bombázásához. Hasonlóan Alan Greenspan FED főnök mesterségesen alacsony kamataihoz, az olajtermelés befolyásolása is arra szolgál, hogy eltitkolják, hogy milyen szörnyű a valóságos helyzet. A töltőállomások kútjainál a növekvő árak a közeledő visszaesés (válság?) előjelei, ezért a kormány minden lassító eszközt megragad, hogy kielégítse az azonnali igényeket és fenntartsa azt a látszatot, hogy minden rendben van. (Bush a komoly népi elégedetlenséget el akarja kerülni, amíg Irán elleni háborús terveit nem valósította meg.) Az persze természetes, hogy semmi sincs rendben. Az országot szándékosan kirabolták és végül a hitelezők markába kerül, ahogy Bush és katonái kezdettől fogva tervezték. Aki ezt nem hiszi, az gondolja végig, hogy milyen módszeresen hozták létre az évi mintegy 450 milliárdos hiányt az ország jövőjének rendszeres és módszeres elszívásával. A dollár értéke és a növekedő államadósság ugyanazt a (szándékosan) romló pályaívet követi. Ugyanezt a Ponzi módszert alkalmazták rendszeresen világszerte az IMF és a Világbank közreműködésével. Ennek Argentína volt a legutóbbi, szörnyű példája. (Argentina gazdasága akkor omlott össze, amikor a kereskedelmi mérleghiánya 4% volt; a miénk most 6%, ami példátlan.) A csőd nagyon célravezető módszer arra, hogy értékes közvagyont és közkincseket együttműködő iparágaknak juttassunk és felszámoljuk a nemzeti önrendelkezést. Miután egy népet sikerrel elszegényítettek, a politikai döntéseket már a hitelezők hozzák, nem pedig a nép képviselői. (Ld.: Paul Wolfowitz) Valóban azt hitték az amerikaiak, hogy ők elkerülhetik ezt a sorsot?
Ha igen, jobb, ha elfelejtik, mert a pöröly már lassan rázuhan a szép napokra, és az ezzel járó kár rettenetes lesz.
A Bush kormány főleg internacionalistákból áll. Ez nem jelenti azt, hogy ők „gyűlölik Amerikát”, csak azt, hogy elhatározták, hogy Amerikára is kiterjesztik az „új világrendet” és azt a gazdasági uralmat, amelyet a nagyvállalati és pénzügyi elit egyetértően elfogadott. A hazafiságuk nem több a hajtókájukon virító háromszínű zászlónál. A szerencsétlenséget, amellyel az amerikai középosztálynak szembe kell néznie, ezek az elitek könnyedén „sokk terápiának” nevezik; egy váratlan megrázkódtatás, amelyet a rendszer alapvető megváltozása követ. A közeljövőben adóreformot, pénzügyi fegyelmet, deregulációt, szabad tőkeáramlást, kisebb vámokat, romló közszolgáltatásokat és magánosítást várhatunk. Más szóval egy olyan társadalmat, amelyet arra terveztek, hogy a tőkés társaságok igényeit szolgálja.
Számtalan jele van annak, hogy a gazdaság már közel van az olvadásponthoz. Még az olcsó energiával, az alacsony kamatokkal és a rendszerbe évente betáplált 450 milliárd kölcsön felvétel mellett is a gazdaság épp hogy csak tapossa a vizet. Ebben főleg gazdagság ama hatalmas eltolódásának van része, amit az adócsökkentés okozott. A „supply-side” és „trickle-down” elméletek már széles körben elvesztették a hitelüket, és Bush adócsökkentései egyáltalán nem serkentették a gazdaságot, ahogy ígérte. Most, amikor az olaj már a hordónkénti 60 dollár felé billen, a gazdasági körkép nagyon gyorsan változik, és a megrázkódtatások hullámait már országszerte érezni lehet. Az iraki háború nagymértékben hozzájárult a mi jelenlegi kétes helyzetünkhöz. Az összecsapás napi majd egy millió hordó iraki olajtól fosztott meg. (Pontosan az a mennyiség, amelyet a kormány az OPEC-ból akar kiszorítani.) Más szavakkal, a benzinkutak csillagászati árai Bush háborújának a közvetlen eredményei. A média nem számolt be a háborúnak az olajárakra tett hátrányos hatásáról, sem a felkelőknek a csővezetékek lerombolásában hihetetlenül sikeres harcmodoráról. Ez nem az a történetfajta, amely tetszik az amerikai közvéleménynek, és amely azt remélte, hogy mára már Irak fog fizetni a saját újjáépítéséért. Ehelyett az ellenállás a birodalom Achilles sarkára vágott vissza (Amerika hatalmas, olcsó olaj igényére) és annak az USA gazdaságára gyakorolt kártékony hatására.
Mihelyt a gazdaság nem tud együtt lebegni az olajárak hirtelen növekedésével, Bush tékozló veszteségei a dollár világpénz helyzetét veszélyeztetik Ez sokkal komolyabb dolog, mint a dollár értékének egyszerű csökkenése.

Ha a legnagyobb olajtermelők a dollárról áttérnek az euróra, az amerikai gazdaság szinte egy éjszaka folyamán elsüllyedhet. Ha az olajat euróban fogják elszámolni, azt a világ központi bankjai kénytelenek lesznek követni, és Amerikától követelni fogják, hogy félelmetes, 8 billiós adósságát fizesse ki. Ez természetesen a végítéletet jelentené az amerikai gazdaság számára. Azonban, ahogy egy nem régi jelentés jelzi, a világ 65 központi bankja már „elkezdte az áttérést a dollárról az euróra”. A kormány egyetlen dolgot tehet, hogy biztosítsa, hogy az olajkereskedők dollárban folytassák az üzletüket: kézben tartani az olaj áramlását. Ez azt jelenti, hogy Irán megtámadása majdnem biztos. Azok a nehézségek, amelyekkel Amerika és a dollár találkozik, nem megoldhatatlanok. A világ több mint kész arra, hogy kiegyenlítse Amerika pocsékoló költekezését mindaddig, amíg a világgazdaság felelős intézőjének mutatkozik. Azonban a kormány katonai és gazdasági felelőtlensége arra ösztönöz, hogy a világszínpad néhány főszereplője (különösen Oroszország, Irán, Venezuela, Németország, Franciaország, Kína, Brazília) egy másfajta tervben működjön együtt. Ha Iránt egy oktalan támadással bombázzák, mi biztosan meglátjuk ennek a tervnek az életbe léptetését. A legvalószínűbb forgatókönyv egy gyors áttérés lesz az euróra, amelynek óriási hatása lesz az amerikai gazdaságra. (Oroszország már jelezte, hogy meg fogja tenni.) Ami Iránt illeti, egy támadás feljogosítja, hogy az egyet nem értő terrorista szervezeteket ellássa a szükséges fegyverzettel ahhoz, hogy amerikai és izraeli érdekeltségek ellen támadjanak, ahol csak módjuk van. Mindenesetre egy ok nélküli támadás szét fogja oszlatni a még megmaradt ábrándokat Bush terror elleni háborúja körül, és mindenki számára bizonyossá teszi, hogy mi egy új világháborúba kezdtünk bele. Egy harcba a világ feletti uralomért. A neoliberális tyúkok hazajöttek az ülőkére. Amerika a Washingtoni Konszenzus szélsőséges gazdaságpolitikájának az utolsó színterévé vált. A feltornyosult államadósság, együtt a megrendítő kereskedelmi hiánnyal a szakadék szélére sodorta az országot és egyre valószínűbbé válik az amerikai középosztály jóléti földcsuszamlása. A New York Times az ország kilátásait a következőképp összegezte: „A káros gazdasági következmények fokozatosan bontakozhatnak ki, a végeredmény pedig az életszínvonal hosszantartó, lassú csökkenése lesz. Vagy bekövetkezet egy gyors szétesés, az ellenőrizhetetlen pénzügyi válság kórtüneteivel.” „Ellenőrizhetetlen pénzügyi válság” … Amerika jövője Bush uralma alatt. Hosszú évek közös küszködése áll előttünk. Ha van valami gyors megoldás, nekem sejtelmem sincs arról, hogy mi lehet az.

-vége-

Milyen erőszakos fajta ez, amelyikről előzetes antropológiai vizsgálat nélkül is meg lehet állapítani faji hovatartozását. Ezért írtam a zsidókról eddig is azt, amit.
Pont ezért kergették őket körbe-körbe a földön tórájuk tanusága szerint is jegyzett, körülbelül hat ezer év alatt.

Hitler '36 - '37-re olyan Németországot hozott létre (Hermann barátjával), hogy még fegyverkezésre is jutott úgy, hogy a húszas években még éhen haltak az emberek Németországban.
Mussolini pedig olyan rendet csinált Olaszországban, hogy a maffia működését teljesen lehetetlenné tette.
Koba pedig rájött az internacionalista zsidóság üzelmeire és munkatáborokba küldte őket millió számra '34 - '36 között.
A fasizmus és a nemzeti szocializmus jól működő gazdaságot, pozitív trendeket, és rendet eredményezett. Sok-sok pozitívumát azonban ma meg sem szabad említeni mert azonnal hisztéria törne ki. Engem ez persze nem érdekel... :D

Ennyi erővel és ilyen alapon, királyok, pápák hosszú sorát lehetne a történelem ítélőszéke elé citálni.

Azt mondod a fasizmus, nemzeti szocializmus az diktatúra. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a diktatúra. Ezek éppen nekünk kedveznének, tehát számunkra biztosan nem lenne az. Gondolom ennek megítélése, azaz a közvélemény attól is függ, ki írja a történelemkönyveket. Az enyémet egy bizonyos, szdsz közeli, zsidó salamon konrád írta. Mégsem "hatott" rám mert gondolkodtam...

A világnak azonban számot kell majd egyszer adni arról is, ami napjainkban történik. Száz év múlva vajon ez a ... Bush elnök, vagy ez a ... Sharon vagy kicsoda, a világtörténelem legsötétebb gazemberei közt fognak szerepelni a krédóban.

Most ezek az emberek pellengérre vannak állítva a történelem ítélete által. De az igazi bűnösöknek vajon van-e nevük? Vagy csak körbe-körbe jártukban a földgolyón, mindenütt megcsinálják a maguk kis mocskos üzletét, az antiszemitizmusos és holokausztos csodafegyverükkel?!

Vajon hiteles lennék, ha viselkedésemmel kiérdemelnék, vagy kiprovokálnék egy hatalmas pofont, utána sajnáltatnám magam azokkal, akik okkal-joggal pofonvágtak!?

Miért kell ezt a -zsidó- fajt úgy látni, ahogyan ők szeretnék láttatni magukat? Miért kell úgy látni a világot, ahogy ez a söpredék akarja a világgal láttatni önmagát?

A világ ismét lépni fog! (Azért, mert a rövidtávfutók sem fogják a száz métert öt másodpercen belül futni.) Azt követően ötven-hatvan év múlva ismét el kell majd felejteni, hogy mit művelt ez a faj már megint?!

Jelen dokumentum a Betiltva.com adatbázisából származik, mely a forrás megjelölésével szabadon átvehető, továbbadható.

Hubay Kálmán: NEMZETI SZOCIALISTÁK VAGYUNK

Rövid idő multán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. Század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek? Népek, nemzetek, társadalmak válságokon, megrázkódtatásokon, véres kirobbanásokon keresztül keresik a maguk számára a kibontakozás útját. S nekünk, magyar embernek alaposan kijutott a véres kirobbanásokból is. Csaknem háromnegyedmillió, világháborús hősi halott jelzi az örök magyar tragédiák évezredes útját, csaknem háromnegyedmillió magyar férfi, aki nem tudott többé apa lenni, mert nászágy helyett tömegsírok mélyére fektette be őket a végzet. Egy évezred alatt fölösen, olyan adakozó bőséggel, annyi könnyelműséggel folyattuk el a magyar vért, s pazaroltunk annyi építő energiát, hogy most már igazán ideje lenne egy kicsit a magunk lelkébe is nézni és számvetést csinálni, hogy vajon maradt – e még a mások számára adakoznivalónk, vagy célszerű lenne már behúzódni az egészséges népi önzés bástyái mögé, ahonnan nem csalogat ki semmiféle szirénhang…

Ördög vigye a sok zsidó firkászát: fütyülünk rá, hogy milyen véleménnyel kegyeskednek rólunk írni az úgynevezett „világlapok” hasábjain. Nekünk nem a Grand Oriens, vagy az Alliance Israélite „közvéleményének” elismerése kell, nekünk egészséges magyar apák és anyák kellenek, nekünk sok magyar gyerek kell és az, hogy a becsülettel magszolgált és megkeresett kenyeret, tejet, cukrot tudjunk adni a magyar gyermek szájába. Voltunk már eleget hősök másokért, legyünk már egyszer hősök önmagunkért, a saját fajtánkért is. Igazán hősök pedig csak akkor tudunk lenni, ha okosak is leszünk. Okosnak lenni pedig annyi, mint szívós harccal az egyik oldalon, előrelátó megértéssel a másik oldalon felfokozni a népi energiákat, felfokozni a nemzetnek a saját erejébe vetett hitét, haza- és nemzetszeretetét, s ily módon a honvédelmi és gazdasági felkészültség maximumának állapotába hozni a feltámadásra váró nemzetet.

A magyar nemzeti szocialista gondolat mindenkor kedvetlenül nézte, hogy mint akarják a magyarság szent madarává előléptetni egyesek a sült galambot. Nagyon kényelmes azzal térni ki a harcok kötelezettsége elől, hogy az idő úgyis nekünk dolgozik. Vegyük már egyszer tudomásul, hogy az idő nem jár napszámba dolgozni ehhez, vagy ahhoz a nációhoz, hanem nekünk kell dolgozni az idő és a történelem számára. A békés revízió is vágyálom, legalábbis mindaddig vágyálom, legalábbis mindaddig vágyálom, amíg saját magunkon véghez nem viszünk egy hatalmas, nagyarányú revíziót erkölcsi téren is, gazdasági téren is, politikai téren is, hogy – e nagyarányú belső revízió révén gyakorolni tudjuk azt a hatalmas, magnetikus vonzást a Kárpát – Dunamedencének peremterületei felé, amely magnetikusvonzásnak nem fognak tudni, de nem is akarnak majd ellent állani azok a testvérnemzetek, melyeket a végzet az Aeterna Hungária sorsközösségébe rendelt.

Ne tévesszenek meg senkit az 1938. évi őszi és az 1939. évi tavaszi események: a felvidéki és kárpátaljai részleges revízió nem békés revízió volt, hanem nagyon is fegyveres nyomásra jött létre, mert az előzmény a totális alapon berendezkedett, hatalmas barátaink fegyveres nyomása volt.

S most, amikor rövidesen átlépünk az ötödik évtizedbe, egyfelől számadást kell adnunk a múltról, másfelől fel kell készülnünk azokra a hősi feladatokra, amelyeknek megoldása elől kitérni egyenlő lenne a nemzethalállal. A múltba nézve: talán a dicsekvés gyanúja, vagy vádja nélkül meg lehet és meg kell állapítanunk, hogy tettünk egyet s mást a magyar élet körszerű és szükséges átállításáért. Nézzünk vissza: mi volt csak három esztendővel ezelőtt is a nyilaskeresztes mozgalom? Hatalmas tiszta lobogás; néhány fanatikus magyar lemosolygott jó szándéka; a „megfontoltak” szemében excentrikus okvetetlenkedés. Később: tömérdek áldozni akarás és áldozni tudás, s a hívő áldozatok nyomán még mindig keveseknek legyőzhetetlen hite. S vészes rágalomzuhatag. Mi voltunk a felelőtlen, mosatlan, mindenre kapható csőcselék. Mi voltunk Belzebub szövetségesei, a nemzeti színre átmázolt bolsevisták. Mi voltunk a tanulatlan süvölvények, a politikai mezítlábasok. Mi voltunk a lármás kis csoport, a fantáziátlan fantaszták és káros ködfejlesztők serege. Mi voltunk a pöffeszkedő nagy hang, akik mögött semmi nincs, csak a saját önteltségünk és nagyravágyásunk.

Lettünk hazaárulók és idegen bérencek, lettünk idegen, guruló pénzek gazdagjai, akik lelkünk és hitünk gazdagságával ki tudtuk volna fizetni az egész világot, de választások idején nem tudtuk kifizetni még az autószámláinkat sem. Mi voltunk a nemzet „falurosszai”, s igazán mérhetetlen elnézés és jóindulat volt abban, aki „csak” őrülteknek tartott bennünket és nem elvetemült gonosztevőknek.

Mi pedig mentünk, a szent megszállottak fanatizmusával és a hívők lebírhatatlan hitével. S gondoljatok vissza, testvérek, az elmúlt esztendő harcaira. Gondoltátok volna-e, hogy Budapesten és Pest környékén éppen úgy tizenkét mandátumot szerez a Nyilaskeresztes Párt, mint ahogy tizenkét mandátumnál nem többet szereztek a rendszer nagyhatalmú pártjai? Gondolták volna-e ellenségeink, hogy a lármás kis csoportból a felelőtlenek seregéből, a fantáziátlan fantasztákból az ország legnagyobb ellenzéki pártja lesz és hétszázezer szavazatot tud szerezni az ország hatvan kerületében ugyanakkor, amikor a rendszer az ország kétszázhatvanöt választókerületében nem tud kapni többet ennek a számnak másfélszeresénél? Sajtó nélkül, pénz nélkül, pusztán a szűkre szabott személyes agitáció eszközeivel érte el ezt az eredményt a Nyilaskeresztes Párt. Nem csoda hát, ha a választások után még hetekig hangos volt az ország a zsidó és szabadkőműves sajtó jajveszékelésétől, s a tájékozatlan szemlélő joggal hihette volna, hogy valami szörnyű gátszakadás rázta meg a magyar állam eresztékeit. Pedig egyszerűen új pillérek épültek az évezredes magyar birodalom castelluma alá, s ezeket a pilléreket mi ágyaztuk be a magyar történelem fundamentumába. Tényezők lettünk ott, hol szegénylegényeknek és garabonciásoknak rágalmazott bennünket a fáma.

Ám ne felejtsük el, hogy az eredmények mérhetetlen felelősséget zúdítanak reánk. HA a választások előtt semmit, soha fel nem adtunk azokból a célkitűzésekből, amelyek számunkra szinte biblikus erővel megfogalmaztattak, akkor a májusi választási eredmény csak fokozott mértékben rója ránk azt a kötelezettséget, hogy a magunk zárt világnézetéből a jövőben egyetlen jottányit se adjunk fel, vagy ne engedjünk ebből a világnézetből semmit se elalkudni, se meghamisítani. Mi nem politizálgatni jöttünk a magyar életbe, hanem igét hirdetni. Mi nem taktikázni akarunk, hanem országot építeni. Megalkuvásokkal, kompromisszumokkal, a rendszer iránt való jófiúskodásunkkal minden bizonnyal előbbre lennénk már, legalábbis a látszatok és a régi, hálósipkás, liberális felfogás szerint. Csak éppen a magyar milliók hitét vesztettük és alkudtuk volna el, csak éppen elsikkasztottuk volna a magyar feltámadás vágyát, reményét és akaratát. Kompromisszumokkal talán úgynevezett „társadalmi tekintélyek” lehettünk volna, csak éppen nemzeti szocialisták nem lettünk volna tovább. Márpedig a magyar nemzeti szocializmus nem valami politikai gúnya, nem valami felleg hajtó köpönyeg, hanem szent és isteni bélyeg mirajtunk, lélek és élet számunkra, amelyben – hitünk szerint – a magyarság korszerűen élheti ki a maga legbelsőbb valóját és amelyben egyedül valósulhat meg a Kárpát-Duna medencében élő testvér nemzetek szocialista és nacionalista életközössége.

S mert nem egyszerű politikai párt vagyunk, a korszerűen történelmi magyar birodalmi gondolatot hurcoljuk a szívünk legmélyén, s ebben a birodalmi gondolatban akarjuk felemelni a magyarság millióit: ezért vagyunk mi győzhetetlenek. Sokszor és sokan keresték már ellenfeleink közül a mi lendületünknek, a mi erőnknek, a mi kápráztató előretöréseinknek politikai indokát. Pedig az ok nem politikai, hanem sokallta inkább lélektani. Az ok: a hit. A mi csodálatos, lebírhatatlan hitünk. Hitünk az eszmében. Hitünk a magyarság elhivatottságában. És hitünk az Istenben, hogy mindaz, ami bennünk és általunk történik, az őáltala és az ő tetszésével történik. Nálunk nem frázis, nem jelszó, nem üres szónoki fogás az áldozat vállalás készsége. Mi tudunk áldozni és mi akarunk áldozni. Van miért áldoznunk és ez a valami megint csak a hitünk. Százszor mondottam és százszor mondom: mi nem akkor győzünk, amikor a magyar nép és a magyar történelem akaratából belépünk a hatalom birtokába. Mi akkor győztünk, amikor belenéztünk önmagunk lelkébe, amikor lelkiismeretvizsgálatot tartottunk, amikor leszámoltunk mindennel és megéreztük, hogy számunkra a legnagyobb áldozat is öröm, a legnagyobb szenvedés is gyönyörűség lesz, mert amit vállalnunk kell, azt a magyar népért, testvérekért, eszméért és hitért vállaljuk. Itt vesztették el a csatát azok, akik szemben állnak velünk. Mert a mi hitünkkel szemben nem tudják felvértezni magukat hasonlóan erős hittel. Ők védenek egy rendszert, mi harcolunk egy rendszerért, amely politikai forma is, de még erősebben lelki forma. Ők áldozatokat várnak a rendszertől, mi áldozni akarunk a rendszerünkért.

Ez is vicces, most találtam :

(amúgy John Lukacs 1945 című könyvét már én is olvastam)

"Ez a szokatlan történetírás a szerzõ szándéka szerint reakciós, lévén, hogy John Lukacs ebben a könyvben önmagát reakciósként határozza meg. Természetesen többrõl és másról van szó, mint a fogalom egyszerû politikai tartalmáról, noha középpontjában az antikommunizmus áll, és a kommunista pártok ragasztották rá a velük szemben álló erõkre a reakciós címkét. A reakciós - John Lukacs felfogása szerint - elveti a haladás eszméjét, különösen akkor, ha a haladás tetõzete alatt emberellenes nézetek vagy ostobaságok húzódnak meg."

2007. október 29., hétfő

Reakciós

Reakciós

Betartás, zsidrákgecók!!! XD

A reakciós kifejezés "a "progresszív" világnézettel szemben álló, józan gondolkodásra utal. Mivel jelenleg a neoliberális globalizmus az a világnézet, amit a mainstream véleményformálók sulykolnak, és mivel ezt a véleményformálást nem tehetnék meg a nagytőkés zsidók pénzügyi és politikai támogató-hatalma nélkül, ezért igenis helyes dolog az aszemitizmus, sőt helyénvalóak a zsidókkal szembeni emocionális és racionális ellenérzések IS.

Mivel az emberek természetes igazságérzetének kifejeződései!

Egy érdekesség. Tel Avivban van a Beit Dizengoff, a Dizegoff Ház, ahol 1948-ban kikiáltották Izrael Állam függetlenségét. Ott van egy kis múzeum, többek közt a függetlenségi nyilatkozat fogalmazványai is ki vannak állítva. Az egyik angol nyelvű szövegben (1948) ez a kifejezés szerepel, pozitív értelemben: "the jewish race", ami magyarán annyit tesz, hogy "a zsidó faj".

A végső szövegbe már nem ez került be, de a szöveg léte mutatja, hogy 1948-ban még zsidó szerzők sem érezték ezt a megfogalmazást különösebben problematikusnak, kb. "a zsidó nép" értelmében használták. Talán még pontosabbnak is érezték.

Ady is így használta a faj fogalmát, vérség szerint elkülönülő etnikumot is értve alatta. :-)

Mellesleg a kurva anyjukat. Minket keresztényeket (gójokat) a zsidók mindig leszólnak, de az persze nem gyűlöletbeszéd, nem közösség elleni izgatás. Mellesleg a történelem jól példázza a zsidóság által elkövetett bűnök végtelen sorozatát.

Egy kis történelmi forrás:

A zsidó vallás tanítása elsősorban a zsidó vér tisztán tartásának, valamint a zsidók egymás közötti és a külvilággal (a nem zsidókkal) való közeledésének tana. Etikai problémákról sehol sincsen benne szó, hanem csak szerfelett kezdetleges gazdasági problémákról. A zsidó vallástan erkölcsi értékéről eléggé részletes tanulmányok jelentek meg az idők folyamán (nem zsidók részéről), amelyek a vallástanítás e fajtáját keresztény fogalmak szerint szinte visszataszítónak bélyegzik. Ezt a tanítást a legjobban jellemzi terméke: maga a zsidó. Az ő élete csak e világból való és szelleme a valódi kereszténység számára belsőleg éppen olyan idegen, akárcsak ezelőtt kétezer évvel a keresztény tan nagy alapítója számára volt. Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a zsidó néppel szembeni érzelmeit, és ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az Úr templomából kiűzze az emberiségnek ezeket az ellenlábasait, akik már annak idején is, mint mindig, a vallásban csak üzleti tevékenységük egyik eszközét látták. Ezért feszítették meg Krisztust. A mi pártkereszténységünk pedig addig süllyedt, hogy a választásoknál zsidó szavazatokat koldul, később pedig istentagadó zsidó pártokkal létesít megegyezést. Sőt mi több, saját fajtája ellen. Lásd zsidesz.

Van ez a vicces kis verses mese. Könnyen belátható, hogy a kacsák, akik jóságosan befogadták a tyúkokat milyen szörnyű sorsra jutottak. Sajnos a valóságban mi gójok (keresztények) vagyunk a kacsák és a zsidók pedig a tyúkok. Elnyomnak, megaláznak, befogják a szánkat. Ez a mai rohadt törvény. A jó érzésű demokrata ember tiltakozzon ez ellen. Ez felháborító! Adolf Hitler annak idején jól látta, hogy kik az ellenségek, kik a gonoszság megtestesítői, de az ő halála óta Európa bilincsbe van verve.

Ha megkérdeznénk egy kisgyerektől, hogy ebben a mesében a kacsák helyében mit tett volna, azt válaszolná biztosan, hogy nem fogadta volna be a tyúkokat, azaz kirekesztette volna. Egy mai német vagy magyar állam, rendőrség vagy bíróság ezt anti-tyúknak közösség elleni izgatás-nak minősítette volna és 3 év börtönbe zárta volna, mint egyfajta fellépést a náci eszmék ellen.

George Lincoln Rockwell
A TYÚKOK ÉS KACSÁK MESÉJE (1./2)
(eredetileg verses formában volt írva)


Sok sok évvel ez előtt mikor az állatok beszélni tudtak, csodás dolog történt a Kacsákkal, történetük egyedi.

A tó partján laktak mindezek a Kacsák, tízezren legalább. A Kacsás boldogságaik zavartalanok voltak ember vagy állat által egyaránt.

Egy nap a bejárati kapu mellett volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! – száz Tyúk, mind kifulladva.

Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak.

Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak. Száz mérföldet futottak ha nem többet, egész éjjel és nappal.

Gyertek, gyertek be a Kacsák mind hápogtak, mert értetek szívünk fáj. Megosztjuk jó körülményeink veletek. És így ezek a szegény meghurcolt Tyúkok a Kacsák közé költöztek. Mert ahogy a Kacsák mondták madarak voltak mind.

Mielőtt túl sok hónap múlt volna a Tyúkok felgyógyultak, küldtek a kakas barátaikért és ezek is beosontak. Hogy a beilljenek, ezek a Tyúkok nekifogtak Kacsásan járni, hápogni, a Kacsásságot utánozni és hamar bele is jöttek. Ez boldoggá tette a Kacsákat mert büszkeségüket borzolta – de halld csak a mesém hogy lettek mind kiporozva.

A Kacsák minden idejüket az építgetéssel töltötték, házakat építve, ételt növelve, és minden helyet pucolgatva.

Megkérdezték a Tyúkokat ők mit tesznek majd. Járunk kelünk kereskedünk, írunk, tanítunk és szórakoztatunk mondták ezek vissza!

És így ezek a Tyúkok elkezdték tanítgatni a kis Kacsákat, csereberélni dolgokat sok ügyes trükkel, nagy könyveket írtak, és előadásokat rendeztek.

Nem telt soká míg a Tyúkoké lett a Kacsafalvi újság, Kacsafalú napilapja, a Kacsafalvi Háp!

Egy nap egy anyakacsa hanyatt esett mikor a kicsiket úszni ki vitte, és egyikük ezt kijelentette: úszni én nem fogok!

De Kacsák mindig úsznak mondta, megrökönyödve, - mint a nyuszik ugrálnak, tücskök tücsögnek, és a tehenek mindig bőgnek.

Csak régi módi vagy jelentette ki a kicsi, - már a múlté mindez, helytelen hogy madarak úszkáljanak vízbe.

Bolondot beszélsz hápogta az anyakacsa, be a vízbe veled! De jöttek más Kacsák és ők is kiálltak, igaza van a kicsinek, úszni helytelen madárnak, Tyúk asszony tanító megtanított – hogy így nem szabad legyen.

Ennek vége kell legyen – jelentette ki az anyakacsa – azok a Tyúkok ne tanítsanak ilyen hazugságokat. Hálátlanságban és pofátlanságban ez biztosan a teteje.

De nem volt igaza mert a Tyúkok még tovább mentek, a Kacsafalvi úszóklubba követelőztek

De ti nem is úsztok, mondták a Kacsák, - miért kéne nektek?

Ez nem a lényeg mondták a Tyúkok – kint tartani minket rendes nem lenne.

Az ifjabb Kacsák akik voltak iskolában egyet értettek – a kirekesztés gonosz, és ez ANTI-TYÚK lenne!

Az ifjabb Kacsákkal szemben kevesebben léve, az öregebb Kacsák hamar vesztettek, hogy beengedjék a Tyúkokat beleegyeztek. Amíg a Tyúkok fizették a tagsági díjakat, mondták nem volt bajuk vele.

Azon este a Kacsafalvi Háp nagy betűkkel jelentette, REAKCIÓS KACSÁK MEGVERVE – KACSAFALVA HALAD ELŐRE!

A Kacsafalvi bárba beülve, az ifjabbak, - a vénebbek butaságán szórakozva ittak.

Másnap a klubba a Tyúkok is ott voltak, a tagsági járulék ellen kiáltványt nyújtottak. Fájlalták az úszási költekezést - haraggal és zajjal, hogy a mi járulékunkból is fenn tartsátok a tavat!, - ez helytelen mert tudjátok hogy mi nem úszunk mondták, az ifjabb Kacsák nekik igazat adván ezt is támogatták.

Jaj mi folyik itt, kiáltott egy vén Kacsa, bíróságra visszük – és az majd megoldja.

De mikor bíróságra mentek, képzeld a bajuk, egy TYÚK-BÍRÓ úgy döntött - nincs igazuk, - nekik kell fizetni súlyosan, mondta, kissebségek jogai megsértése ronda, - nagyon ANTI-TYÚK Tyúkok járulékából tavat fenntartani.

Még egyszer a Háp kiírta nagyban – ”A Régimódi Kacsák nem akarják látni a Gyönyörű Nagy Új Kort ami Jön”.

Kacsafalva templomában vasárnap reggel a prédikátor kijelentette – a hátrányos megkülönböztetésnek vége kell már legyen végre. Mind madarak vagyunk ne feledjétek!

A legbölcsebb Kacsa a falvába, leült sötét komorába – írok egy könyvet gondolta, és akkor ezt az őrületet mindenki elé tárom!

Hadd ússzanak az úszók, ugorjanak az ugrok, mindenki saját útján járjon, amit ki akart fejezni az ez volt : Ne Kényszerítsen egy Madár sem egy másik Madárra semmit. Helytelen volt a Tyúkokat úszásra kényszeríteni – de a súlya itt van, - pont olyan rossz hogy a Tyúkok Tyúkelvekkel tömik Kacsáinkat.

George Lincoln Rockwell
A TYÚKOK ÉS KACSÁK MESÉJE (2./2)
(eredetileg verses formában volt írva)


Nem nyomtathatom mondta a nyomtató mikor meglátta ezt – a Tyúkoknak tartozom az övék a Bank!

Az aggódó Kacsa akkor próbálta megmozdítani barátait beszéddel és tollal, ifjú Kacsák az iskolából csak csúfolkodtak – ő egyike azoknak a gonosz ANTI-TYÚKOKNAK!

Na most kicsit tovább a tó másik partján volt Libafalva, a Tyúkok égett tollal oda is beállítottak. De a Libák kicsit éberebbek voltak, mikor a Tyúkok elkezdték rontani az ifjúságot összeszedték őket és hátuljukba rúgtak. Felkeltek haragban és kidobták őket.

Mind futottak persze, menekültek és Kacsafalvába gyűltek, be kell fogadni ezeket a menekülteket a Kacsafalvi Tyúkok sürgettek.

A Kacsafalvi Háp ekkor élénken izgatott – Ezek a Libák nem állnak meg! Akarják a Világot! Borzalmak történnek oda át Libafalvott!

Úgy van hápogták a fiatal Kacsák, segítünk a madarakon, olvastuk a saját Hápunkban ezek a Libák borzalmasak, aztán beengedték a Libafalvi Tyúkokat, az egészet Kacsafalvára ahol aztán minden Tyúk munkához látott egyenesen a HÁP-ban.

Mikor aztán a Kacsafalvi polgármester ciklusa lejárt a HÁP a választásokon a saját Kacsáját indította, egy híjú és buta Kacsa volt ez, egy verébagy valóban, de a HÁP dicsérte őt lihegő buzgóan. A Tyúkok gyűjtöttek hogy gabonát oszthasson – és persze ez a Kacsa nyert a választáson.

Az öreg Kacsák csóválták a fejük búsan, a jövőjét már láthatták Kacsahonnak.

Ezen túl a Kacsafalvának választása nem volt, az új Polgármester kijelentette Libafalva halott! És amíg Kacsafalva aludt a áskálódó Tyúkok tömege Libafalvának csapdát állított.

A Libákat csúf neveken hívták, nekifogtak tavuk részét ágakkal torlaszolni, segítettek patkányoknak Libákat fogni, és más aljas Tyúk trükkökkel munkálkodni.

A Libák egyszer már nem tűrték, ágakat hajigáltak a Tyúkok Kacsafalvi bázisa felé. HÁBORÚ a HÁP izgatott, harcolni kell a gonosz Libák ellen míg semmi sem marad ott!

A Kacsák kik nem tudták ki a Polgármesterük, és miket műveltek a Tyúkok, hazafias dühvel nekik is rontottak. De mikor aztán a Kacsák megverték a Libákat a Polgármester visszavonulást rendelt. A mi TYÚKFALVI barátaink kéne igazán elfoglalják Libafalva főterét! – mondta, átadván fél-Libafalvát a Tyúkfalvi vörös Tyúkoknak.

A Tyúkok bent voltak Libafalvában már megint, a Libákat éheztették és verték.

Békéről beszéltek, de megszerveződött Libafalvott a TYÚKFALVISTA FEGYVERES RENDŐRSÉG. Feltöltötték a Libák tó részét, LIBÁTALANÍTOTTÁK az iskoláikat, és kitörték a Libák polgármesterének a nyakát, ezt újonnan kitalált szabályokon igazolva.

Tyúk tanácsot alakítottak a tó körül, EGYESÜLT MADARAK néven, más madarak akik beléptek a tanács Tyúkságáról nem tudtak. Alig állították fel kijelentették a Tyúk-tervüket hogy elfoglalják Sirályfalvát a Tyúkok egészének. A Tyúk tanács szavazott a madarak nevében, és mind egyet értettettek!, Sirályfalva a Tyúkokat illette.

Rég mielőtt elköltöztünk a mi földünk volt ez! – mondták. És Kacsafegyverekkel felszerelve Sirályfalvának tüstént neki is ronták.

Így kirúgták az összes Sirályt, Kacsafalva segítségével, de a Kacsák nem értették miért nem szerették a Sirályok őket többé.

Eddigre Kacsafalva alaposan helybe volt hagyva, a fiatal Kacsák mind meg voltak zavarodva, raboltak és rendetlenkedtek, nevettek a törvényen és igazságon, teljesen elromlottak. A Tyúkok árulták a bolondító buriánt minden undok lebujba, de Kacsák akik ezt említeni merték ANTI-TYÚKNAK lettek letolva.

A Tyúkok TOLERANCIÁT prédikáltak, és felidézték az Arany törvényt, de a politikában pénzelték a romlottakat, és a jöttment félét. Végre a legbutább Kacsák is elkezdtek gyanakodni, nem jó ez a polgármester, mondták, és javítunk ezen!

De a Tyúkok még erre is terveztek, egy polgármester jelöltjük volt akit még a bölcs Kacsák sem hittek hogy rossz lehet.

Ez a Tyúk-báb Kacsa volt egyike azoknak aki megverte a Libákat, egy katona Kacsa volt ez, és habár a Tyúkok állították fel a Kacsák szabadnak vélték.

Ez a Tyúk-báb megválasztódott, együgyűség és kapzsiságon, sajtó és szóbeszédbeli Tyúkos hazugságon, és Tyúkeledel osztogatáson.

A Tyúkok most ide oda rúgták a Kacsákat szégyen nélkül, amíg a polgármester irányított – de csak névben. Szárazra pumpálták a Kacsák tó részét, megtanították a Kacsákat károgni, és amíg Kacsa számok fogytak a Tyúkok szaporodtak.

A Tyúkok aztán felkavarták a boldog együgyű Varjakat amonnan a fenyős ligetből, felhívták őket küzdeni azért hogy keveredhessenek és házasodhassanak Kacsákkal, a testvérség nevében.

Olyan rosszak lettek dolgok hogy ötven Kacsa, ki tudta hogy mindennek ott vége, felszedelőzködött a családjaikkal és úgy döntött tova repülnek.

Átrepültek viharokon és szélvészeken, fagyoskodtak és sokan meghaltak, de tovább mentek amíg egyszer, egy szép tavat megláttak. Letelepedtek nagy fáradtan, de hamar egyenesen munkának láttak, hogy építsenek, tisztítsanak, és ételt növeljenek, és nem volt veszély mitől elrettentek volna.

Na most egy kis idő után ez a kis csoport megnőtt, a földek körül tele voltak gabonával. Az első odatelepedett Kacsák már rég meghaltak, de kemény munkán és kínlódáson át a Kacsák boldogsága megnőtt, sorsuk jóra fordult.

Egy nap odalent a kapu mellett – volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! - száz Tyúk, mind kifulladva.

Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak.

Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak…

Ennek a történetnek nincs vége mert akárhogy is harcolsz ellenük, ezek a TYÚKOK megjelennek MINDEN ALKALOMMAL.

És így tovább – AD INFINITUM…!!!

Izrael az Isten által elvetett nép

Szent Ágoston szerint Isten Izraelt mint népét elvetette, és helyette az egyházat választotta, mert a zsidók meggyilkolták Krisztust, és bálványt imádtak. Izrael hitetlenség, engedetlenség miatt esett ki Isten tervébôl, és a neki adott ígéretek (Izrael földjének birtoklása) vagy beteljesedtek korábban, vagy nem érvényesek. Ágoston tanai szerint Izrael nem részesül sem a fizikai, sem a szellemi áldásokban, minden ígéret az egyházban teljesül be. Az új szövetség univerzális, minden népre kiterjed. Ez az egyetlen szövetség létezik, a kegyelem szövetsége, zsidó szövetség nincs, az egyház Isten Izraelje, Istennek csak egy választott népe van: az egyház. Isten már nem kötôdik Izraelhez mint néphez. Ez azt jelenti, hogy minden keresztény egy szellemi közösség tagja. A keresztények töltik be az ószövetségi ígéreteket. Izraelnek mint nemzetnek nincs jövôje Isten tervében.

"Ha nem követtek volna el bunt [a zsidók] Ellene [Jézus], mágiájuk és bálványok utáni kívánságaik, istenek után való futkozódásuk, végül Krisztus-gyilkosságuk, akkor örökölték volna Isten királyságát…"
(Szent Ágoston)

"Kiirtattak Isten népe közül, akiknek az örök élet misztériuma megjelentetett."

"Bár a zsidó papság és királyság örökkévalónak van kijelentve, már nem létezik, mások lettek a helyén."

"Izrael - ahogy Saul - arra volt predesztinálva, hogy elveszítse hatalmát, mikor Krisztus uralkodik az új szövetség által, és nem a test szerint."

A zsidók kivetett, elkülönült nemzet, amely szemben áll a keresztény nemzettel.

Ma viszont éppen erre az elkülönülésre alapozva akarnak uralkodni minden felett.

Más a fejlôdése, más a fajisága, más az Istene, idegen test a keresztény társadalomban. Istentôl és a szentség eszméjétôl eltávolodott. A zsidók romlottabbak a keresztényeknél, sőt alighanem minden nemzsidónál romlottabbak ha összességében tekintjük őket. Zsidókérdés mindig létezett, a nemzeteknek és Istennek is meggyult a baja a zsidókkal, azért volt szükség regulációra, törvényekre, hogy kordában tartsák ôket. A diaszpóralét nem véletlen, nem ártatlanul szenved a zsidó.

"A zsidók romlott faj, szabadságra érdemtelenek. A zsidók vallásilag, nemzetileg elkülönülve, a világ többi népétôl soha meghonosodni nem fognak, s polgárosítva mindig egy nemzetelemet fognak tenni hazánkban."
(Eötvös József báró)

"Olyan nagy faji és vallási elszigeteltségben élnek ôk a keresztény magyarságtól, hogy beolvadásról nem is álmodhatunk."
(Budavári László római katolikus tanító)

"Igenis van zsidókérdés. A kérdés oka az antitézis, amelyben megvan a zsidó és keresztény szellem, a zsidóság a maga elzárkózottságában, a keresztény társadalomban idegen test. Speciális oka: a liberalizmus nyakló nélkül kívánta asszimilálni a gettózsidóságot, megkezdôdött egy új honfoglalás. Galíciából beözönlött egy diadalmas faj, és okkupálta a közéleti területeket. A zsidóság fékezhetetlen mohósággal vetette rá magát a közgazdászi pályára. A magyar közgazdasági élet teljesen át van szôve a zsidó tôkével és a zsidóság képviselôivel. Ez a törvény olyan szempontokból indult ki, amelyek mélyen belenyúlnak a keresztény alapigazságokba."
(Makray Lajos káplán)

A zsidók nem valók a keresztény társadalomba, mivel idegenek ott. A kirekesztés oka erôszakos magatartásuk. A keresztényeknek nem kell meglepôdniük a zsidókat sújtó intézkedések miatt, mert a keresztény alapigazságokból már jól ismert a zsidók természete, bűnei.

"A zsidókérdés feltétlen megoldása törvénnyel szükséges a népítélet megakadályozására. A zsidókérdés világkérdés. A zsidóság önálló vallás és önálló faj is. A zsidóság faj, erre fajelmélet van. A zsidóság erôs faj, ôsi faj, nehéz kérdés az asszimiláció (ha nem érdekbôl térnek át). Ahol letelepednek, ott uralkodni akarnak. Amióta zsidó van, mindig volt zsidókérdés: Fáraó Egyiptomban meghozta az elsô zsidótörvényt a fiúgyermekek megölésrôl. De nemcsak a nemzeteknek, hanem magának a jó Istennek, Jehovának is baja volt a zsidó néppel. Azért kellett Mózesnek kiadnia a tízparancsolatot, hogy megrendszabályozza a zsidó népet. A Római Birodalomban Nagy Konstantin kizárta ôket az állami hivatalokból. Mohamed birodalmában kitiltotta a zsidókat a régi területekrôl, Spanyolországban, 1412-ben bevezették a zsidó jelvényt. Amióta Magyarország fennáll, itt is állandóan volt zsidóprobléma. Ha figyelembe vesszük az emancipáló törvényt (1895-ös törvény), látható a zsidóság óriási térhódítása. A zsidóság hátat fordított nekünk. Az ezeréves magyar nemzet talajában a zsidóság gyökértelen test. Igazságos, helyes, hogy ebben a keresztény Magyarországban, ahol a zsidóság a lakosság lélekszámának csak 6%-át teszi, 91%-át igazi keresztény magyarság vigye a vezérszerepet a sajtóban, a kormányzat a társadalom és közélet minden területén." (Güttler Dénes, esperes, plébános)42
A zsidókérdés egyetemes probléma, a zsidók mindenütt egyformák, természetük miatt mindig a hatalomra törekszenek, ezért törvények kellenek a regulázásukra, ahogy a történelem is igazolta. Istennek is regulázni kellett a zsidókat. Az emancipáció nem helyes, inkább korlátozó intézkedésekre van szükség.

"A diaszpóra sokszor olyannak látszott, mintha egyetlen óriási üzlet volna. Aggódni lehet afelôl, hogy vajon nem a magyar középosztály asszimilálódik-e, ami nem tartozik a nemzetnek céljai közé.
Milyen kevés bűnbánatot és önismeretet tanúsít ebben a zsidóság. Formális igazságot keres benne, beleévôdött lelkébe és vérsejtjeibe, hogy ártatlanul szenved. Az emberek butasága és irigysége és gonoszsága az, ami miatt szenved ô, az ártatlan, a tiszta, a buntelen. Egy állam rendjében nem lehet egy kisebbség olyan helyzetben, hogy a többség jogait és ingerenciáját gyakorolja. Ehhez nagy lemondás, szelídség kellett volna.
Nyerjük meg a zsidóságot mint egyént, hogy küzdjön velünk együtt, zsidóság, a zsidó végzet, az emberiség zsidó komplexusa ellen, hadd oldódjék meg ez a régi sors, ez a régi kérdés és régi átok."
(Ravasz László, református püspök)

"Magyarország gazdasági vezetését és szellemi irányítását végezheti-e egy olyan népréteg, amelyrôl okkal vagy ok nélkül felvetôdött a nagy kérdés, beolvadt-e egészen, teljesen olyan magyarrá, és olyan kereszténnyé vált-e minden részében, hogy megérdemli azt, hogy a gazdasági és szellemi élet terén a nemzet válogatott vezetôségéhez tartozzék?"

Nem, hanem kifejezetten nemzetellenes és egyben keresztényellenes is. Csak a maga által kiállított "békepapokat" ismerik el igazán a zsidómédiában.

Ha zsidójuk van, lesz zsidókérdésük is, a kettô együtt jár, külön még soha elô nem fordult magában a világtörténelemben sem a zsidó zsidókérdés nélkül, sem zsidókérdés zsidó nélkül.

Csak látszat az, hogy mi itt származás és emberi hozzátartozások ellen küzdünk. A dolgok lényegében közös ôsi emberi ellenségünk, a megromlott emberi természet bűne és nyomorúsága ellen küzdünk."

A zsidók nemcsak Isten és az egyház ellenségei, és Krisztus gyilkosai, de az egész nemzsidó emberiség ellenségei. Izrael, az elvetett nép Isten és a keresztények ellensége, megölte Krisztust, nem fogadta el a Messiást. Céljuk, hogy lerombolják Isten tervét, a cionizmus golbális diktatúrája által pedig az emberi faj jövőjét.

A zsidók aláásták a keresztény nemzeti eszmét, irtóhadjáratot folytattak a kereszténység ellen. A keresztény társadalomra a legnagyobb veszélyt ôk jelentik. Ami a keresztényeknek szent, azt a zsidók letiporják, a judaisták mindig is a keresztény állam ellenségei voltak. A keresztényeknek ezért védekezniük kell. A zsidók kiválasztottságtudata vérükké vált, amit békés úton nem lehet megváltoztatni.

"A zsidók polgárosítása és emancipációja a keresztény népesség veszélye nélkül lehetetlen."
(Eötvös József báró)

"A polgárosítás bizonyára mind hazánk, mind keresztény polgártársaink nagy ártalmára válnának, mivel más országokból ide jövének, és a zsidók országává válnék. Így is, a jogok egyenetlensége mellett is tudnak magoknak gazdagságot szerezni, ha zsidóknak polgári jogok egyenlôsége fog megengedtetni, alig lesz lehetséges kikerülni, hogy napról napra vagyonosabbá ne váljanak, ellenben a keresztények le ne süllyedjenek. Engedményekkel idôrôl idôre azon arányban kell történniük, melyekben az Ô [zsidók] erkölcsi és polgári muveltségük kifejlôdik, figyelmezve a zsidóknak a keresztényekkel való mindennapi viszonyaira."
(Haulik György, zágrábi megyés püspök)

"Az ellentét a keresztények és az izraeliták között életnézeteiben, gondolataiban. szokásaiban a múltnak emlékében a jövônek reményében sokkal mélyebb, mintsem azt e törvényjavaslat útján megszüntetni lehessen."
(Schlausch Lôrinc, nagyváradi püspök)

"Bízom magyar nemzet közel ezredéves keresztény erkölcsiben. A nemzettest legnagyobb része az ô keresztény vallása szerint akar élni és házasodni, e küzdelem éle a kereszténység, fôleg a katolikus világ ellen irányul, s célja a polgári rendet ezeréves alapjaiból kiemelni, és egy új valláson kívüli térre helyezni. A törvény indoklása szerint az izraelita nép a keresztény társadalomba be fog olvadni, de ez a beolvadás bekövetkezni nem fog, mivel a társadalom keresztény, ô pedig a zsidóság. S ha az a történelmi botrány elôállana, hogy megszunnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik, s a zsidóságnak nem lesz mibe beolvadni. És ha ez megtörténik, az izraeliták szívós ragaszkodása vallásukhoz, s fajelszigeteltsége mellett ôk törhetetlenül állván a maguk állapotában, az így feloszlott, de már nem keresztény társadalom vagy rabszolgája, vagy üldözôje lesz a másiknak."
(Simor János, hercegprímás)

A zsidók egyenjogúsítása veszélyeztetné annak a keresztény polgári Magyarországnak a fejlôdését, amely az egyetlen elfogadható társadalmi forma az ország számára.
"Vajon változtak?e a zsidók vallásban és különösen erkölcsiség szempontjából jobbak lettek?e? Nem. S ennek folytán nincs ok, miért vessük el az ôsi törvényt (Szent István királytól megtiltják a zsidók és keresztények közti házasságot), melyet atyáink azért hoztak, mert féltették a közerkölcsiséget. Ha kereszténynek zsidó gyereke lehet, az visszaesés keresztényi és nemzeti szempontból is. A zsidók vallása és erkölcse egészen más, mint tartalmaz magában a keresztények vallása és erkölcse. Oly két ellentét foglaltatik e két vallásban, hogy azt egyesíteni és tökéletes életközösséget létrehozni erkölcsi szempontból teljes lehetetlenség."
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)

"Ki iparkodott a kereszténységnek a közéletre vonatkozó minden befolyását megbénítani, az álliberális szabadkômuves páholyok. A zsidókérdést a legégetôbb társadalmi, politikai és nemzetgazdasági kérdésnek tartom."
(Grieger Miklós, káplán)

"Nem volt ennek a nemzetnek drágább és szentebb kincse, amelyet annyira meggyaláztak volna, amelyet olyan mélyen aláástak volna, annyira elporhanyósítottak volna, mint a keresztény és nemzeti eszme.
A kommunizmus sűrített kapitalizmus, a zsidó faj mindkét szélsôségnél elhelyezkedik, és mindkettô a kapitalizmus szolgálatában áll. A zsidó jellem nem ismer államot, nem ismer jogot. A zsidóság sorsa a hatalomra törtetés, utána a pogrom."
(Nagy János, káplán)

"A magyarországi zsidókérdés intézményes, sürgôs megoldása a megoldandó problémánk legsúlyosabbika. A zsidókérdés megoldását teljes hazafisággal, teljes nemzeti kérdéssel, keresztény valláserkölcsi érzésének minden súlyával fog közremuködni a Nemzetgyulés 90%-a. A zsidókérdés akkor kezdôdött, amikor az elsô zsidó Magyarországra tette a lábát. Ki gondolta volna akkor, hogy ezek a hosszú szakállas, kaftános tünemények elôhírnökei egy irtóhadjáratnak a keresztény magyar nemzet ellen.
Keresztény Magyarország legnagyobb veszedelme a zsidóság. Az ezeréves magyar hazánk romlását legnagyobb mértékben a liberalizmus jegyeiben keblünkre ölelt zsidóság okozta. Törekvésük az, hogy a nemzeti kurzust, keresztény irányzatot letörjék. A zsidó invázió ellen védekeznünk kell, keményen, elszántan, vezéreltetve ôseinktôl örökölt honszeretetbôl, keresztény vallásos erkölcsiségtôl, hitbuzgalomtól nemzeti összefogással. De nem erôszakos módon kell megoldani a zsidókérdést, hanem törvényekkel, kulturális eszközökkel. Fajvédelmi intézkedéseink tehát nem késlekedhetnek tovább, nem nézhetjük tétlenül, hogy nemzetünk évezredes törzsét belsô férgek alattomos munkája rágja és döntse enyészetbe. Ez a hatalmas törzs nem eshetik martalékául egy élôsdi fajnak, amely százezernyi szipolyával, vérszomjas szenvedéllyel, marcangoló karjaival rátapadt, körülhálózta, belerágta magát, hogy kiszívja utolsó életerejét is. Felbuzdul bennünk az élet kialvó szikrája, homlokunk, mely körül ott dereng a keresztény és nemzeti érzelmek glóriája, elszánt hevülettel fogunk hozzá az új ezredév megalapozásához. A zsidóság saját hatalma megszilárdításán dolgozott. Tönkretették a keresztény kereskedôk megélhetését. Sajtójukban a keresztény erkölcs lezüllesztése a törekvésük. A Ziont itt, a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni. A zsidó sajtó undorítóan sáros csizmával gázolt bele mindenbe, ami elôttünk, keresztény magyarok elôtt szent és tisztelt volt."
(Budavári László, római katolikus tanító)

"Ébren kell szemmel tartanunk mindazokat a mozgalmakat, amelyek a magyar nemzeti keresztény irányzat megtörésére itt is, ott is felbukkannak, és annak esetleg egy újbóli katasztrófáját idézhetik elô. A numerus clausus nem antiszemitizmus, hanem a magyar faji genius ellen kontempláljuk. A zsidóság túlsúlyba került, minket leszorító résszé, ez nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem. Mi egy olyan folyamatban vagyunk, amelyet határozott dekrisztianizációnak kell nevezni."
(Prohászka Ottokár, római katolikus püspök)

A fajvédelmi törvény indoklása szerint a magyar nemzet önvédelme minden szempontból indokolt. A zsidóság erkölcsileg züllesztô, élôsdi faj, a célja kifejezetten a többségi nemzet vitalitásának, natalitásának (születésszám) csökkentése, különféle módszerekkel, elsősorban is különféle züllesztő trendek elindításával és fenntartásával.

LÁM KIK TALÁLTÁK KI AZ ÖNGYILKOSSSÁGRA "NEVELŐ" EMO ELLENKULTÚRÁT? ZSIDÓ PRODUCEREK.

A ZSIDÓK NEM TARTJÁK EMBERNEK A NEMZSIDÓKAT.


"[A zsidók] pusztító moly, amely beleette magát a magyar nemzeti kultúra alapszövetébe. Az egyetemes történelem azt mutatja, hogy a zsidóságnak valláserkölcsi felfogása, egész élet- és világnézete, faji sajátsága jellemvonásai éles ellentétben állnak a világ keresztény népeinek és nemzeteinek fejlôdésével.
A megkeresztelkedéssel [kikeresztelkedéssel], a keresztvízzel faji sajátságokat, a léleknek alaptermészetét eltüntetni nem lehet.
A valódi keresztény nemzeti állam a zsidóság faji és nemzeti létének legnagyobb akadálya. Ezt láthatjuk abból a küzdelembôl, amit a zsidóság a keresztény nemzeti államok élete ellen folytat, feltunôleg a keresztény nemzeti államok válságának korszakában. […] A törvényjavaslat nemzetvédelmi törvényjavaslat."
(Szűcs Dezsô, református lelkész)

"A tanszabadságnak ezt a korlátozását keresztény nemzeti létérdekünk szempontjából kell hoznunk. A zsidóság minden kulturális, minden nagyszeru viselkedése mellett mennyit ártott az ezeréves keresztény magyarság fundamentumának, s mennyit ártott a magyarság keresztény nemzeti karakterének. A keresztény magyarság rovására egy szellemi lecsúszás történt, amit most be kell hoznunk, polgári szabadságjogok korlátozása árán is. A predomináns felekezet, illetve faj a magyar (keresztény magyar faj) legyen, mi legyünk a keresztény nemzeti magyarság, és ennek predominánsságát mindenáron biztosítanunk kell, ha másként nem, akkor úgy, ha ezzel szemben elém akar jönni, elém akar törekedni egy bizonyos kisebbségben lévô felekezet vagy faj, akkor tilalmakat állítsak fel. Ezt megtehetem a tanszabadság korlátozásával."
(Zákány Gyula, tábori lelkész, hitoktató)

A zsidók tulajdonságait megváltoztatni nem lehet, mert az a génjeikből következik, ezért törvényes eszközökkel kell ôket kordában tartani.

"A zsidó terror kezd lábra kapni." (Huber János, káplán)

"A kapitalizmus és az ô politikai exponense, politikai kifejezôje a liberálizmus, kezdettôl fogva szöges ellentétben állott a kereszténységgel. Kellemetlen volt neki a kereszténység, amely feléje dörögte az erkölcsi törvényeket. Az (első világ) háborúért ôk felelôsek, a proletárdiktatúra egyenlô a zsidó uralommal, keresztényüldözéssel. A keresztény politika szemben áll a zsidó politikával. Vagy a mi fajtánk él, vagy az övék. Bántani pedig nem fogjuk ôket, mert mi civilizált nép vagyunk. Minket üldöznek minden oldalról, de arra kaphatók nem vagyunk, hogy törvénytelen úton járjunk el, van törvényes eszköz elég."

"Mindazok, akik a magyarországi kommunizmus felidézésében és ezáltal hazánk tönkretételében vétkesek, akik a bolsevizmus érdekében bármi módon agitálnak, vagy akik magyar polgárt nemzeti és keresztény érzéséért gúnyolnak, fenyegetnek vagy bántalmaznak, kézre kerítésük vagy rajtaérés esetén statáriális úton halállal büntetendôk." Íme a megfelelő jogértelmezés, zsidók által fizetett gerinctelen libsi csúszómászók patetikus, hipokrita mellébeszélése HELYETT. :-D
(Budavári László, római katolikus tanító)


"A törvényjavaslat három házassági akadályt állít fel: a fertôzô gümôkór, a fertôzô nemi baj és a zsidó származás akadályát. Az elôttünk fekvô törvényjavaslat ugyanakkor, amikor a zsidók ellen hadakozik, huségesen ragaszkodik a zsidó szellemhez, mert legalább közvetve a polgári házasságot kívánja alátámasztani, azt a polgári házasságot, amelyet annak idején a katolikus állásfoglalással szemben a liberális és szabadkômuves zsidók szorgalmaztak legjobban."
(Serédi Jusztinián, hercegprímás)

Az Újszövetség az igazi szövetség, Isten igazi szövetsége az egyházzal kötettett, az Ószövetség idôleges, elmúló.

"Az Ószövetség csak idôleges ígéreteket tartalmaz, míg az Új szövetség örökkévaló ígéreteket." (Szent Ágoston)

Szerintem is meghaladja az Újszövetség az Ószövetség tanait. A nevükből is ez következik : ha új szövetséget kötünk, a régi érvényét veszíti.

"Az Ószövetség testi (karnális) ígéreteket tartalmaz."

Ágoston tanai a magyar egyház képviselôinek beszédeiben a következôképpen jelennek meg: a zsidó vallás (az Ószövetség) hibás vallás, erkölcseiben romlottabb a kereszténységnél. A keresztények és izraeliták közti különbség a múltban, a jövônek reményében (próféciákban) van. A zsidók pénzimádók, Mammon-imádók, az Ószövetség kezdetektôl fogva alacsonyabb rendu. Mivel erkölcsükben alacsonyabb renduek, a kereszténység uralkodását kell biztosítani a társadalom minden területén. A zsidók kereszténység elleni törekvése az Ószövetségbôl származó jákobi tulajdonság, a lopás, pénzimádás. Az asszimilációval a zsidóknak ki kell cserélniük a hibás ôsi mintákat.

"Az a liberalizmus, amit ideálisan fognak fel, az valódi nevén kereszténység. Mi harcolunk az ellen a liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül. Ez a liberalizmus egy százszínu takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, mikor a mi zsebünkben kotorászott. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy Galilei-kört azt szabad volt létesíteni, de a Mária-kongregációkat nem engedték az iskolákban. Ez a liberalizmus a kereszténységnek és a magyarságnak sírásója. A zsidóság faj és nemzetiség, a zsidóság egy jókora része maga is ezen a véleményen van, és ha nekik szabad a fajukat illetôleg olyan véleményen lenni, hogy az faj és nemzetiség, miért ne volna szabad ezt nekünk, keresztényeknek is mondani: zsidó nép, zsidó nemzet."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)

"Pedig ez a törvényjavaslat, amely a keresztény Magyarország keresztény országgyűlése elé került, talán legnagyobbrészt éppen a zsidó származású keresztényeket érinti, és ezek házasságát kívánja lehetetlenné tenni, illetôleg ôket és gyermekeiket és ezek utódait in aeternum visszazsidósítani, és ezzel a zsidók számát még növelni, nem pedig, mint a javaslat indoklása gondolja: "hazánk népesedésének minôségi és mennyiségi javítását elômozdítani". A javaslatot nem fogadom el."
(Serédi Jusztinián, hercegprímás)

A zsidók testiek, bálványimádók, babonásak

A zsidók vallásuk miatt, amely erkölcsileg alacsonyabb rendu, testiek, nem szellemiek, mint a keresztények. Nem értik az Írásokat sem, ezért csak materiális céljaik, érdekeik vannak. Ez az egyik oka, hogy Isten elvetette ôket.

"Az Ószövetség testi (karnális) ígéreteket tartalmaz." (Szent Ágoston) Amiket Mózes ígérget a zsidó népnek, arra vonatkozik főleg.

"A zsidók a mai napig testiek, mindig vitatkoznak Istennel." Mindenkivel vitatkoznak magukon kívül. Hordákban, nemtelen módon. Lásd illetve ne lásd, heti hetes zsidó talkshow.

"A zsidók babonásak." Igaz. A kóser hagyományaik is jól példázzák.

"Ha a zsidók nem vétkeztek volna Ôellene, nem vezettettek volna varázslások által és bálványok utáni kíváncsiskodással, ha nem szaladtak volna istenek és bálványok után, végül megölvén Krisztust, akkor nem veszíttették volna el a királyság örökségét."
A babonaság, pénzimádat vádja tovább folyatódik a modern korban. A képviselôk szerint a zsidókat csak neveléssel lehet a keresztényekkel egy szintre hozni. Babonásak, testiek, Mammon-imádók, pénzimádók. Ezen tulajdonságaik már az Ószövetségben is jellemezték ôket. Lelkiismeretlenek, nem ismernek erkölcsi törvényeket. Mindezek teremtenek alapot az antiszemitizmusnak.

"Valameddig a zsidó nép eddigi szokása, karaktere, természete, vallási hibás és babonás princípiumai mellett megmarad, mindaddig ezen izenetekben kedvezéseket nem pártolom. Azt tartom, hogy azok fognak ôk maradni, kik eddig voltak. Bizonyítsák elôbb be a zsidók, hogy hasznos polgárok, jó hazafiak."
(Szathmáry Antal, a kalocsai fôkáptalan követe)

"A kapitalizmus harc a Mammonért, ôrült tánc az aranyborjú körül. A kapitalizmus mögött a zsidó faj szívós kitartása, minden erkölcsi törvényen magát könnyen túltevô lelkiismeretlensége van. Az igazi Mammon-imádó ő, nemhiába ez a faj találta ki az aranyborjút. Az antiszemitizmusnak vannak jogos alapjai."
(Huber János, káplán)

"A bálványok körüli táncok, kabalisztikus számok, 48 és 67 közti körüli táncokban telt le az egész politikai élet."
(Nagy János, káplán

"A zsidókat a Sínai aranyborjú lehelete örök idôre pénzimádókká tette. Ez a nagyfokú pénzimádás, ez a leírhatatlan zsugoriság, melynek minden idôben alárendeltek minden nemesebb törekvést, minden szempontot, hazát és nemzetet."
(Budavári László, római katolikus tanító)

"A zsidóság pusztító moly, amely beleette magát a magyar nemzeti kultúra alapszövetébe. A zsidó lélek örökös vibrálása, izgágasága, amely idegen örvényre, idegen bálványok imádására akarta vonzani a magyar népet." (a marxizmusra gondolt a bálványokkal)
(Szűcs Dezsô, református lelkész)

"Nem is akarnak zsidó államot, de nem is lehetne nekik. A Ziont itt, a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni."
(Budavári László, római katolikus tanító)

"Én elhiszem, hogy nem vágyódnak Galileának sovány földjére, nem kívánnak saját nemzetet, zsidó államot."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)

Budavári 10 pontja: Indítvány a magyarországi zsidókérdés intézményes sürgôs megoldása tárgyában.

1. Magyarországon zsidó sem nem vehet, sem nem bérelhet földet. Az ilyképp felszabaduló birtokok keresztény magyar kisgazdák, földmunkások, tisztviselôk, közalkalmazottak között parcellázás útján méltányos áron sürgôsen szétosztandók. Én mindig szívesebben látok egy keresztény papnak, vagy egy keresztény mágnásnak a kezén földbirtokot, mert tudom, hogy ôk nemzeti szempontból és valláserkölcsi szempontból teljesen megbízhatók.
2. Zsidók tulajdonukban egynél több házat nem tarthatnak meg.
3. Zsidó többé Magyarországon letelepedési engedélyt nem kaphat, honosságot nem szerezhet.
4. Magyarország minden iskolájában és hivatalában, valamint közintézményeiben, gyáraiban, üzemeiben, bankjaiban numerus clausus szigorúan behozandó. Zsidó iskolák a jövôben fent nem tarthatók. Tanító- és tanárképzôbe zsidó egyáltalán nem vehetô fel.
5. Zsidó személyes szolgálatára keresztény cselédet nem alkalmazhat.
6. Újságok, folyóiratok felelôs szerkesztôje, fôszerkesztôje, lapvezére, fômunkatársa [nem lehet].
8. Magyarországon zsidó és szabadkômuves nem lehet miniszter, államtitkár, állami hivatal vezetôje, vagy Magyarország külképviseletének alkalmazottja, nem lehet továbbá bíró, közjegyzô, katonatiszt, közbiztonsági alkalmazott és községi városi, járási vagy vármegyei elöljáró. Zsidó Magyarországon politikai jogot nem gyakorolhat."
(Budavári László, római katolikus tanító)

"Vannak becsületes zsidók is, de van egy csomó uzsorás be nem olvadt zsidó is, ezek itt fognak maradni, ezek az uzsorás zsidók százezerszámra, ezek a pajeszesek, akik beszivárogtak, vagy akiket becsempésztek Galíciából, s ezek miatt a muvelt, tisztességes, már 1848 óta itt tartózkodó zsidókat kénytelenek vagyunk korlátoknak alávetni."
(Balogh Jenô, református egyházkerületi fôgondnok)

"De nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot általánosságban keresztény szempontból sem, azért nem, mert a zsidó származású keresztényeket és ivadékaikat örök idôre ki akarja rekeszteni abból, hogy valaha is nem zsidó emberekkel házasságot kössenek. Kértem az Igazságügy-miniszter Urat, hogy ebben a törvényben is, éppen úgy, mint Németországban, biztosítsák azt, hogy három vagy négy zsidó nagyszülônek két nemzedéken át hívô leszármazottja köthessen házasságot egészen kivételes és szigorúan megítélt esetben nem zsidó származású személlyel. Azoknál, akik már a vegyes házasságból születtek, csak egyetlen út járható. Ez az egyetlen út pedig az, hogy bennük is védeni kell a magyar vért, azt a magyar vért, amely a világnak legritkább és legdrágább neduje, csak az a baj, hogy ilyen szívet fájdítón kevés van belôle. Olyan házasságot, ahol a keresztény lélek szellemi és erkölcsi fölénye emberileg biztosítottnak látszik, nem lehet pusztán vérségi alapon a nemzet szempontjából károsnak kijelenteni."
(Ravasz László, református püspök)

"Ne engedjék elejteni és elsikkasztani azt, ami egész nemzeti múltunknak és keresztény civilizációnknak alapköve: a keresztségnek tényét értékét, tiszteletét. A kereszténységnek igenis van asszimiláló ereje. Menjünk még tovább, és a mi nemzeti szent évünk kezdetén már itt volt zsidó honpolgárokat, akik szünet nélkül ennek a földnek igézete alatt éltek, ennek az országnak levegôjét szívták, ennek a magyar nemzeti társadalomnak befolyása alatt álltak, és azon felül megtették azt az elhatározó lépést, hogy beléptek Krisztus egyházába, védelmezzük egészen egyenjogú, velünk együtt gondolkozó és érzô, velünk együtt e hazáért élni és halni tudó és akaró polgártársainknak és hittestvéreinknek."
(Glattfelder Gyula, csanádi megyéspüspök)94

"Azt akarom, hogy miután a magyar nemzet emancipálta a zsidókat, emancipálják ôk is magukat lelkileg, és legyenek keresztényekké, és akkor megszűnik azon gyűlölet, mely napról napra növekszik. Ha tehát jót akar a zsidósággal, nincs más mód: keljetek fel, ébredjetek fel vakságotokból, és szellemileg emancipáljátok magatokat."
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)

"A kereszténység tényének, a kereszténységbe való bekapcsolódás megtörténtének és a keresztény nevelésnek, a keresztény társadalmi környezetnek, a keresztény társadalmi befolyásoknak átalakító és átformáló hatását tulajdonképpen nem lehet kétségbe vonni. […] miképpen formál az egyházias gondolkodás, a keresztény életszokás és a keresztény környezet népet és nemzetet.
Ne engedjék elejteni és elsikkasztani azt, ami egész nemzeti múltunknak és keresztény civilizációnknak alapköve a keresztségnek tényét értékét, tiszteletét. A kereszténységnek igenis van asszimiláló ereje."
(Glattfelder Gyula, csanádi megyéspüspök)

"A polgárosodás nem elfogadható. Hazánkban e néposztály összevéve nem áll azon a fokozaton, hogy már most egyszerre a keresztényekkel, egyenlôképpen minden polgári jogokból részeltethessék, de kellô nevelés által a zsidók is képesek más keresztényi arányt kituzni."
(Barkóczy László, székesfehérvári püspök)

"Az erkölcsi világrend legjogosabb képviselôje az egyház. A polgári házasság bevezetésével az állam magához ragad minden hatalmat. Nem ezzel a törvénnyel kell biztosítani az izraeliták jogegyenlôségét. A polgári házasság különösen a katolikus hitelveket sérti. Mély aggodalmukat fejezik ki azok, akik a cosmopolitikus elvek terjedésében hazánkra nézve komoly veszélyt látnak."
(Schlausch Lôrinc, nagyváradi püspök)

"Azt látjuk, hogy Magyarország népmilliói, kikben vallási érzület él, visszaborzadnak, midôn hallják, hogy ôk kénytelenek azokkal egyesülni és házasodni, kiknek vallása és erkölcse nem egyeztethetô a keresztények tiszta erkölcseivel. A keresztény vallás az, amely minden vallások fölött áll. Az összes kereszténység, melynél a kultúra és a tiszta erkölcs van, kell, hogy alkalmazkodjék a kevésbé erkölcsös és kevésbé muvelt zsidó néphez? Vajon a kereszténység, az ország és a magyar nemzet nyer-e azáltal, hogy ivadéka, midôn a zsidókkal összeházasodik, műveletlenebb és erkölcstelenebb lesz?"
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)

"A keresztség eltörölhetetlen jegyet nyom a kereszteltek lelkébe."
(Vajay István, káplán)

"A keresztény világfelfogás a legtisztább alapokon álló és legideálisabb világfelfogás. Az iskolákban ezt gyakorlati módon kell átültetni. Az Alma Mater kebelén igen sok kígyót neveltünk a múltban."
(Budavári László, római katolikus tanító)

"…kimondom ország és világ elôtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény vallási alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint, annak nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. Ezt állítja az én hazafiúi aggodalmam, és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszméje."
(Kovács Emil, református lelkész)

A keresztény politika az életet jelenti a nemzetnek, a zsidó politika a halált. A keresztény intelligenciának vezetô szerepet kell biztosítani az ország irányításában. A keresztény erkölcsiség a nemzet fejlôdésének feltétele. A keresztény gondolatokat realizálni kell a társadalomban, az iskolákban, gazdasági intézményekben, törvényekben. A keresztény nemzeti hegemóniát meg kell teremteni. A kereszténység a nemzet legnagyobb kincse, a magyar fajiság fennmaradásának biztosítéka. A zsidó invázió ellen keresztény vallási erkölcsösségtôl, közösségi tudattól vezéreltetve kell küzdeni. A társadalmat kereszténnyé kell tenni. Földjük csak magyaroknak legyen. A numerus clausust be kell vezetni: tanár, tanító, újságíró, köztisztviselô csak keresztény lehet, állami beruházást csak keresztény vállalkozó végezhet.

Így lehet erős magyar állam, az erős nemzeti közép és felső osztály által

"…kellô nevelés által a zsidók is képesek más keresztényi arányt kituzni."
(Barkóczy László, székesfehérvári püspök)

"A katolikus papság ellenáll a törvény [ti. keresztények és izraeliták házasságáról szóló törvény] elfogadásának. A házasság a vallás oltalma alatt legyen, az állam nem adhatja szentesítését olyan törvényhez, mely a vallási törvények megvetésével jár."
(Rossival István, esperes)

"A törvénytervezettel Magyarország erkölcsi vészbe rohan. A házasság vallási intézmény."
(Lesskó István, plébános)

"Minél vallásosabb egy nép, annál erôsebb alapokon áll az uralkodó hatalom. Én részemrôl százszor inkább szeretem a hívő nemzetet, mint a hitetlent."

"A nemzettest zöme az ô keresztény vallása szerint akar élni és házasodni. Az izraeliták is saját vallásuk szerint akarnak házasodni. Az izraelita népnek a keresztény társadalomba való beolvadása éppen azért nem fog bekövetkezni, mert a társadalom keresztény. S ha az a történelmi botrány elôállana, hogy megszunnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik, s a zsidóságnak nem lesz mibe beolvadni."
(Simor János, hercegprímás)

"A keresztény vallás az, amely minden vallások fölött áll. Az összes kereszténység, melynél a kultúra és a tiszta erkölcs van, kell, hogy alkalmazkodjék a kevésbé erkölcsös és kevésbé muvelt zsidó néphez? Vajon a kereszténység, az ország és a magyar nemzet nyer?e azáltal, hogy ivadéka, midôn a zsidókkal összeházasodik, muveletlenebb és erkölcstelenebb lesz?"
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)

"Az egyház nagyban és hathatósan támogatja az államot nemes céljainak elérésében, viszont az állam se maradjon hálátlan. Vallásos ember mind az egyházi, mind az állami törvényeket egy forrásból származtatja, azért hódol neki. Alkotmányunk visszaállítása óta nem ismerek törvényjavaslatot, mely annyira beleütköznék s oly kirívó ellentétben állna az ország népeinek közérzületével, mint éppen a most tárgyalás alatt lévô."
(Rossival István, esperes)

"A törvény elfogadása a keresztény nép elpogányosodásával jár."
(Hajnold Ljaos, bíbornok, kalocsai érsek)

"Az állam nem csekély mértékben függ a népeknek vallási intézményeknek való fogalmától. Ami nemzeteket menthet meg, az a nemzet szívében lévô eszmék a keresztény elôidôk egzisztenciánknak oly tagozatát teremtették meg, hogy önmegsemmisülés nélkül arról lemondhatunk. Azért a nemzetnek ezen eszméit, érzületét, szokásait, erkölcseit megtámadni politikai hiba, ez a nemzet individualitásának tagadása. Az állam egészen korlátlan hatalmat nem igényelhet magának. A törvényjavaslat a magyar nemzet vallási meggyôzôdésével, annak szokásaival, erkölcseivel, egész múltjának tradícióival szakít és ellenkezik. A törvényjavaslat sérti a vallásos érzületet."
(Samassa József, egri érsek)

"A magyar nemzet megnyilatkozott úgy, hogy keresztény magyar nemzet akar lenni."
(Nagy János, káplán)

Az ország irányításában a keresztényeknek részt kell venniük. A keresztény vallás abszolút voltából fakadóan a társadalom minden területére hatással akar lenni. Ez a világ kétpólusú: a nem keresztények (a zsidók) szükségszeruen ellenségekké válnak.

"A keresztény világfelfogás a legtisztább alapokon álló és legideálisabb világfelfogás."
(Szabó Balázs, református lelkész)

"Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy keresztény magyar ifjakat jól keresô pályákon elhelyezhessünk. Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy kezünkbe vegyük azt a munkát, amely eddig nem a keresztény magyar társadalom kezében volt. A fajok felvétele számarányok szerint állapíttassék meg. Ez nem kérdés, hanem a keresztény magyar intelligencia kérdése. A keresztény magyar intelligenciának vezetô szerepet kell biztosítani a jövôben."

"E törvényjavaslat alkotóinak lelkében kell, hogy ott legyen az a tudat, amely odavetíti magyar fajunk hallhatatlanságába vetett hitünknek reményteljes szivárványát. Kell, hogy e törvényjavaslat alkotóinak lelkében ott legyen az a szilárd meggyôzôdés, hogy a keresztény erkölcsiség a nemzet egészséges életmuködésének egyik feltétele. A nemzet lelkében ott éljen a nagy elôdöknek izzó öntudata. A törvényjavaslat nemzetvédelmi törvényjavaslat."
(Szűcs Dezsô, református lelkész)

"…kimondom ország és világ elôtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény vallási alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. Ezt állítja az én hazafiúi aggodalmam, és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszméje. Vagy keresztény világot akarunk? E földön, vagy nem, aki velünk nincs, mint a Krisztus mondotta, ellenünk van. Már az ellenség szeretésével Krisztus sem teszi hozzá, hogy szeresd úgy is, mint magadat, de még kevésbé, hogy saját magád és nemzeted gyilkossága árán szeresd. Belôlem nem az antiszemitizmus beszél, mi keresztény emberek vagyunk."
(Kovács Emil, református lelkész)

"Az a liberalizmus, amit ideálisan fognak fel, az valódi nevén kereszténység. Mi harcolunk az ellen a liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül. Ez a liberalizmus egy százszínu takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, mikor a mi zsebünkben kotorászott. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy Galilei-kört azt szabad volt létesíteni, de a Mária kongregációkat nem engedték az iskolákban.

A mi célunk Magyarországon a keresztény gondolatot, a keresztény érzést realizálni és biztosítani, realizálni iskoláinkban, gazdasági intézményeinkben, törvényeinkben."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)

"A tanszabadságnak ezt a korlátozását keresztény nemzeti létérdekünk szempontjából kell hoznunk.

A törvényjavaslat vissza akarta állítani az elveszett keresztény nemzeti hegemóniát. Meg kell teremteni a keresztény nemzeti intelligencia feltételeit. A törvényjavaslat nem céloz mást, mint az elveszett keresztény nemzeti hegemóniának minél gyorsabb és minél intenzívebb tempóban való visszaszerzését.

"Abban a reményben fogadom el a törvényjavaslatot, hogy ezen keresztény nemzeti, szellemi és erkölcsi értékeknek kikulturálása, a keresztény nemzeti hegemónia elérése minél elôbb be fog következni."
(Zákány Gyula, tábori lelkész, hitoktató)

A keresztény társadalomban keresztény vezetôk kellenek. A kereszténység szorosan hozzákapcsolódik a nemzethez, így faji érvényt is szerez. A kereszténység sok esetben önmagában is mint faj jelenik meg, szembeállítva a zsidó fajjal. Ez így jogos. Éppen azért hogy a zsidóság sikeres csoportfejlődési stratégiája NE LEHESSEN SIKERES A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM KÁRÁRA !!!

"A további feltételek a felvételre: nemzethűség, erkölcsi megbízhatóság. Az egyetemre csak olyan fiúkat szabad engedni, akik egynek érzik magukat a magyar múlttal. Ha nem vagyunk erre tekintettel, ismét hátbaszúrnak minket mint a tanácsköztársaság idején."

Egyébként tényleg nem nagyon van új a nap alatt, Istóczy Győző már elég jól látta a maga korában mindazokat a dolgokat a zsidóságról, amiket például ma a Kurucinfó leír. Ő is reakciós volt. :D