width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.03.22.

2008. március 22., szombat

A tücsök és a hangya

La Fontaine: A tücsök és a hangya

Jean de La Fontaine tanmeséirõl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.
században is.

Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nõnek fel.

Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".

A tanmese körlevélben terjed a neten, szerzõje ismeretlen.

Egy nagy rét kellõs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A
hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét
élvezheti majd szabadidejében.

A tücsök? Õ ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idõ. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetõihez fordult segítségért.

Õk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébõl, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,
egyikük éhen is halt.

Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.

Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen õ is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!

És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások:

- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" -
rendelkezett.

A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:

- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.

Így hát féktelen és felelõtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek
sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.

A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:

- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elõ magának, ha szüksége van
rá?"

Erre a tücsök agresszívan visszavágott:

- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetõen, majd útjára indult.

Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elõ... nem tudják
ezek, ki vagyok én!!!"

Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.

- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.


Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy
rasszista és kirekesztõ.

Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind
több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját
számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy
gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tõle...

Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:

- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"

A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:

- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"

A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrõl, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:

- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre õket!"

Ezzel elindult egy soha nem látott erõszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbõl verték félholtra a
hangyákat. Errõl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen
volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, õ habzó szájjal üvöltötte

"RASSZISTAAAA!"

A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt
volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nõt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés
nélkül.

Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.

Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák
etették õket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözõk nem
cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A
tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az
irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.