width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2015.03.02.

2015. március 2., hétfő

Google+ Scall Fast

We do it all day. Let us teach you what we've learned. Learn how the experts market their startups. Grab the free ebook.
From our sponsors
 

 

Google+ Scall Fast
SF // via fulltextrssfeed.com

És ez taníthat, szégyen! Je suis ságvári, mondta a zsidó tanár, a hülyebarom. Gondolom akkor nem bánja...
3/1/2015 6:28:35 PM

És ez taníthat, szégyen! Je suis ságvári, mondta a zsidó tanár, a hülyebarom. Gondolom akkor nem bánja, ha lelövik vagy felrobbantják, csak mert ellentétes ideológiát képvisel a számunkra optimálishoz képest. Ságvári személye és harcmódszerei ellen nincs kifogása, hát ki kell rajta próbálni. :D

Jellemző, hogy a zsidóknak még a példaképnek szánt ikonikus történelmi figurái is ilyen hitványak és gyáva gonoszsággal telítettek. A többi még rosszabb.

A tanárok meg, a létező ballib seggét nyalják, amellett terrorizálják a normális, jobbos kollegáikat, országszerte ez a jellemző. Jobboldaliakat bocsájtanak el először és vesznek fel utoljára e pályára IS. Kontraszelekció a közhivatalokban.

A liberálbalos antifasizmus eddigi munkássága alapján egyértelműen antieurópai törekvés, liberális szélsőségesek permanens hadviselése a puszta normalitás ellen.

A diákok nem találtak ki maguktól semmit. 2012 decemberében amikor az általános és közép iskolákból kihordták a főutcákra ilyen őskövület, tisztességtelenségben megőszült kommunisták a gyerekeket, mint például (első neve az felvett csak) tatai tóth andrás "totya"! Miért élnek még ilyenek egyáltalán? Kútmérgező rohadékok.

Hogy ezt a zsírfejű zombit, és a többi komcsi tolvaj gecit nem akasztották fel vagy csukták le élete végéig szólóan 1990 után, meg hogy göncz patkány államelnök lehetett, mutatja mihez vezet ha nincs felelősségre vonás a történelmi bűnökért. Kinek a vallását értelmezik félre úgy a háttérerők, hogy neki mindenkinek mindent mindenáron meg kell bocsájtania, és kié a hetedízigleni bosszú joga sőt kötelessége, a szemet szemért - fogat fogért talmudi törvénye, meg az emlékezés "mondd el fiaidnak" idő múltával csak bővülő "emlékezete" azaz hazug holokausztipara.

Szávay: az antikommunizmusból nem engedünk

Kiakadt a szülők és a diákok egy része azon, hogy a minisztérium átnevezné a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumot. A Jobbik szerint a kommunista múlttal való leszámolás akkor is alapérték, ha sokak egyetértésével nem találkozik.

Mint arról korábban hírt adtunk, Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő kérdésére válaszolva az Emberi Erőforrások Minisztériuma leszögezte: még az idei nyári szünetben megszüntetik azt a törvénysértő állapotot, hogy az iskola az illegális kommunista mozgalom emblematikus figurájának nevét viseli.

A döntés nem aratott osztatlan sikert Szegeden. A gimnázium jelenlegi és egykori tanulói Facebook csoportot hoztak létre, "Ne nevezzék át a Ságvárit" néven. A csoport borítóképe elég morbid módon a Charlie hebdo-mészárlás után elterjedt, szolidaritást kifejező jelszó aktualizált verziója: "Je suis Ságvári". (Ami amúgy azért is vicces, mert Ságvári eredeti neve Spitzer volt, ezen kívül pedig harmincegy másik álnevet is használt illegális mozgalmárkodása során.)

A tiltakozók állításuk szerint nem a kommunista "mártír" iránti tiszteletből ragaszkodnak a jelenlegi névhez. Azt írják:

"A Ságváris/Ságvárista mára egy fogalom, egy hatalmas élö közösség. Mi akik ott végeztünk nemigen gondolunk arra, ki is volt Ságvári Endre, sokkal többet magára az alma materre, és mindarra, amit nekünk jelentett és jelent ma. Mindezt egy szóval le tudjuk írni: SÁGVÁRI. Az átnevezéssel a múltunk egy darabját veszítenénk el."

Az Origónak nyilatkozva az egyik tanár arra emlékeztetett, hogy "huszonöt éve folyik a vita, pedig a kilencvenes évek elején még Göncz Árpád köztársasági elnök is levelet írt nekünk és azt üzente, hogy legyünk büszkék a nevünkre".

Az egykori köztársasági elnök állásfoglalása nem túl meglepő, az viszont nehezen hihető, hogy tizenéves srácok maguktól kitalálják, hogy mindenáron egy hetven éve halott kommunista nevét akarják viselni, akinek az égvilágon semmilyen szegedi kötődése nincs. Arra viszont mindannyian emlékezhetünk, hogy (ha csak nem nagyon pocsék gimibe jártunk) ebben a korban mennyire kötődtünk az iskola jelentette közösséghez. Kevés jelszóval könnyebb mozgósítani ezt a korosztályt, mint, hogy "veszélyben a suli". A névtábla lecserélése és az intézmény felszámolása közti különbséget persze nyilván mindenki érti, de érzelmi kérdésekben a legritkábban dönt a józan ész.

Az ügyet elindító Szávay István továbbra is úgy véli, hogy az iskola nevét meg kell változtatni. a Jobbik alelnöke az Alfahírnek azt mondta:

"Vannak olyan témák, amelyekhez akkor is ragaszkodnunk kell, ha azzal szemben némi ellenállás mutatkozik, vagy látjuk, hogy nem feltétlenül rendelkezik a társadalom többsége részéről támogatással, de mégis a mi alapértékeink közé tartozik. Az antikommunizmus, a vörös múlttal való leszámolás mindenképpen ilyen."

 

És ez taníthat, szégyen! Je suis ságvári, mondta a zsidó tanár, a hülyebarom. Gondolom akkor nem bánja...
3/1/2015 6:20:26 PM

És ez taníthat, szégyen! Je suis ságvári, mondta a zsidó tanár, a hülyebarom. Gondolom akkor nem bánja, ha lelövik vagy felrobbantják, csak mert elélentétes ideológiát képvisel a számunkra optimálishoz képest. Ságvári személye és harcmódszerei ellen nincs kifogása, hát ki kell rajta próbálni. :D

Jellemző, hogy a zsidóknak még a példaképnek szánt ikonikus történelmi figurái is ilyen hitványak és gyáva gonoszsággal telítettek. A többi még rosszabb.

A tanárok meg, a létező ballib seggét nyalják, amellett terrorizálják a normális, jobbos kollegáikat, országszerte ez a jellemző. Jobboldaliakat bocséjtanak el először és vesznek fel utoljára e pályára. Kontraszelekció.

A liberálbalos antifasizmus eddigi munkássága alapján egyértelműen antieurópai törekvés, szélsőségesek permanens hadviselése a puszta normalitás ellen.

A diákok nem találtak ki maguktól semmit. 2012 decemberében amikor az általános és közép iskolákból kihordták a főutcákra ilyen őskövület, tisztességtelenségben megőszült kommunisták a gyerekeket, mint például (első neve az felvett csak) tatai tóth andrás "totya"! Miért élnek még ilyenek egyáltalán? Kútmérgező rohadékok.

Hogy ezt a zsírfejű zombit, és a többi komcsi tolvaj gecit nem akasztották fel vagy csukták le élete végéig szólóan 1990 után, meg hogy göncz patkány államelnök lehetett, mutatja mihez vezet ha nincs felelősségre vonás a történelmi bűnökért. Kinek a vallását értelmezik félre úgy a háttérerők, hogy neki midnenkinek mindent mindenáron meg kell bocsájtania, és kié a hetedízigleni bosszú joga sőt kötelessége, a szemet szemért - fogat fogért talmudi törvénye, meg az emlékezés "mondd el fiaidnak" idő múltával csak bővülő "emlékezete" azaz hazug holokausztipara.

Szávay: az antikommunizmusból nem engedünk

Kiakadt a szülők és a diákok egy része azon, hogy a minisztérium átnevezné a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumot. A Jobbik szerint a kommunista múlttal való leszámolás akkor is alapérték, ha sokak egyetértésével nem találkozik.

Mint arról korábban hírt adtunk, Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő kérdésére válaszolva az Emberi Erőforrások Minisztériuma leszögezte: még az idei nyári szünetben megszüntetik azt a törvénysértő állapotot, hogy az iskola az illegális kommunista mozgalom emblematikus figurájának nevét viseli.

A döntés nem aratott osztatlan sikert Szegeden. A gimnázium jelenlegi és egykori tanulói Facebook csoportot hoztak létre, "Ne nevezzék át a Ságvárit" néven. A csoport borítóképe elég morbid módon a Charlie hebdo-mészárlás után elterjedt, szolidaritást kifejező jelszó aktualizált verziója: "Je suis Ságvári". (Ami amúgy azért is vicces, mert Ságvári eredeti neve Spitzer volt, ezen kívül pedig harmincegy másik álnevet is használt illegális mozgalmárkodása során.)

A tiltakozók állításuk szerint nem a kommunista "mártír" iránti tiszteletből ragaszkodnak a jelenlegi névhez. Azt írják:

"A Ságváris/Ságvárista mára egy fogalom, egy hatalmas élö közösség. Mi akik ott végeztünk nemigen gondolunk arra, ki is volt Ságvári Endre, sokkal többet magára az alma materre, és mindarra, amit nekünk jelentett és jelent ma. Mindezt egy szóval le tudjuk írni: SÁGVÁRI. Az átnevezéssel a múltunk egy darabját veszítenénk el."

Az Origónak nyilatkozva az egyik tanár arra emlékeztetett, hogy "huszonöt éve folyik a vita, pedig a kilencvenes évek elején még Göncz Árpád köztársasági elnök is levelet írt nekünk és azt üzente, hogy legyünk büszkék a nevünkre".

Az egykori köztársasági elnök állásfoglalása nem túl meglepő, az viszont nehezen hihető, hogy tizenéves srácok maguktól kitalálják, hogy mindenáron egy hetven éve halott kommunista nevét akarják viselni, akinek az égvilágon semmilyen szegedi kötődése nincs. Arra viszont mindannyian emlékezhetünk, hogy (ha csak nem nagyon pocsék gimibe jártunk) ebben a korban mennyire kötődtünk az iskola jelentette közösséghez. Kevés jelszóval könnyebb mozgósítani ezt a korosztályt, mint, hogy "veszélyben a suli". A névtábla lecserélése és az intézmény felszámolása közti különbséget persze nyilván mindenki érti, de érzelmi kérdésekben a legritkábban dönt a józan ész.

Az ügyet elindító Szávay István továbbra is úgy véli, hogy az iskola nevét meg kell változtatni. a Jobbik alelnöke az Alfahírnek azt mondta:

"Vannak olyan témák, amelyekhez akkor is ragaszkodnunk kell, ha azzal szemben némi ellenállás mutatkozik, vagy látjuk, hogy nem feltétlenül rendelkezik a társadalom többsége részéről támogatással, de mégis a mi alapértékeink közé tartozik. Az antikommunizmus, a vörös múlttal való leszámolás mindenképpen ilyen."

 

Kinek állt érdekében? http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2015/03/kinek-allt-erdekeben.html hétfő, március...
3/1/2015 5:54:13 PM

Kinek állt érdekében?

http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2015/03/kinek-allt-erdekeben.html

hétfő, március 02, 2015 #[ gabeebee ], Világhír

Péntek éjjel óta nagyrészt a moszkvai, Borisz Nyemcov-féle gyilkosság foglalkoztatja a világ politikai történései iránt fogékonyakat. Az érdeklődés persze nem véletlen, hisz az ügy jóval több annál, mint hogy lelőttek egy embert az orosz főváros központjában. A nálunk kevésbé ismert Borisz Nyemcov ugyanis az 1990-es évek egyik vezető orosz politikusa, de legfőképp Vlagyimir Putyin jelenlegi ellenzékének ikonikus alakja, aki több közeli hozzátartozója és ismerőse egybehangzó állítása szerint is komoly bizonyítékokat gyűjtött össze az orosz hadsereg kelet-ukrajnai bűntényeiről és Putyin szerepéről a konfliktusban.

Hogy mi is történt azon az éjjelen tényszerűen, ma már lényegében tudható, mivel az utcai kamerák rögzítették az eseményeket.

https://www.youtube.com/watch?v=RXnhjFMWmzQ

Nyemcov éjjel féltizenkettő környékén az ukrán modell barátnőjével, Anna Durickajá-val sétált a Kreml közelében, amikor egy rá lesben váró valaki rálőtt. A politikust négy golyó találta el és azonnal belehalt a sérüléseibe. A támadó pedig egy fehér autóval elmenekült.

Eddig a tények. Innentől minden más csak találgatás.

„Az, hogy a Kreml tövében megöljék az ellenzék vezetőjét, az felfoghatatlan. Az ország a szakadék felé rohan. Borisz az igazságért halt meg" - mondta az eset után Mihail Kaszjanov korábbi miniszterelnök, mintegy visszhangozva az orosz ellenzék és a Nyugat álláspontját, kimondva, kimondatlanul sejtetve azt, hogy Nyemcovot lényegében Putyin tette el láb alól.

A nagy kérdés, hogy valóban ez történt-e?

Ha jól végiggondoljuk a dolgot, akkor láthatjuk, hogy Putyinnak több okból sem állt nagyon érdekében, hogy Borisz Nyemcovot gyanús körülmények közt lelőjék, főleg nem olyan teátrális körülmények közepette – az orosz nemzeti színekkel díszített hídon a Kreml mellett -, mint ahogyan az történt.

Az egyik ok, hogy az orosz elnöknek nem lehetett szándékában nemzeti hőst faragni az ellenzék vezéréből és ezzel további verbális muníciót adni a kezükbe. Továbbá az sem lehetett kérdés Putyin számára, hogy a gyilkosságot követő világsajtóban megjelenő reakciók döntő többsége - tekintettel a fősodratú média tulajdonosi hátterére – az ő számlájára fogja írni a történteket. Arról már nem is beszélve, hogy Putyin támogatottsága az oroszok körében nagyon magas, így Nyemcovnak akármilyen bizonyítékok is voltak a kezében nem sok esélye lett volna egy gyors hatalomváltás kikényszerítésére.

Így aztán első ránézésre úgy néz ki, hogy az orosz elnöknek nem állt érdekében a konfliktus. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett köze hozzá.

Érdekes kérdés aztán maga a helyszín is. A szakértők döntő többsége azt találgatja, hogy az elkövetők miért pont a Bolsoj Zamoszkvoreckij hídat választották a gyilkosság helyszínéül, mivel az a forgalmassága és központi helye miatt „nem a legideálisabb hely" az ilyen jellegű cselekményekhez. A gyilkosság mégis itt történt és az sem vita kérdése ma már, hogy az egész jól meg volt szervezve.

De akárki is gyilkolt, a helyszínválasztás vagy azt sejteti, hogy Putyin nem tud rendet tartani a Kreml közvetlen környékén, vagy azt, hogy ott csak az ő emberei tehetnek meg bármit is, azaz magát a gyilkosságot is csak ők követhették el.

Az ügy finoman szólva is szövevényes és ma még jóval több kérdés van, mint válasz főleg úgy, hogy újabban egyre többen vetik fel a CIA esetleges szerepét a történtek mögött. Ami azért valljuk meg, egyátalán nem lenne meglepő.

 

A háttérhatalom már még mohóbb, többé nem jár jelképes jutalom sem a szolgalelkűen önfeladó alkalmazkodásért...
3/1/2015 5:46:48 PM

A háttérhatalom már még mohóbb, többé nem jár jelképes jutalom sem a szolgalelkűen önfeladó alkalmazkodásért, behódolásért. Csak azzal se elégszenek meg, hogy nyomorba döntenek, azt is elvárjék hogy tapsoljanak tönkretételüknek a kifosztott népek.

Így hát anne almafa applebaum (ez se sváb név)) féle falmelléki süketelések maradnak azok, amik : ígéret, nem bizonyíték.

A "nemlétező" cionista birodalom legyen méltó a nevéhez, mivel maguktól nem hagynak fel a világ népei feletti illegitim hatalomgyakorlással meg kell semmisíteni őket, azzal az eszközzel ami épp az emberek keze ügyébe akad, igen pragmatikusan, széles körű antineolib - anticion azaz háttérhatalom ellenes koalíciót kötve. Nincs értelme kötekedni, hogy ez meg az az ország az emberi jogokkal hogy áll, meg hogy milyen csúnya diktatúra van ottan. Egyrészt, más ország más szokások. Másrészt jellemzően (Dél - Amerikára különösen jellemzően) annyit takar az usraeli pampogás, hogy nem engedik az usa felforgató ügynökeit, a cia-t, ngo-s álcivileit szabadon lázítani és puccsolni, terrorcselekményeket elkövetni mint például a Majdan téri tömegbe lövés, usa-zsoldos orvlövészekkel.

A részeges jelcin lövethette a saját parlamentjét, a cionista nyugatnak úgy is jó demokrata volt. Putyinnak ellenben a beszédeibe is belekötnek, és ha valamelyik maffia embert öl azt is lazán ráfogják a nemzetközi zsidómédiában.

Nem kell ide atlantizmus, messze van az, nem is jön közelebb. Eurázsia ellenben földrajzilag, geopolitikailag egységet alkot, kiváló lehetőség a világbéke megteremtésére ha itt csupa szövetséges országok lesznek és nem világháború ahogy azt az usa és izrael eltervezte. Mi magyarok is harctér, ütközőzóna, és ágyútöltelékek lennénk e konfliktusban, arról nem is szólva, EZÉRT a szar vadkapitalista zsidó érdekű rendszerért harcolni, meghalni? Hogy meg se lehet élni miből, kilátástalanul pusztul minden, az életminőséget meghatározó dolog lefele, mindenhol átverés lapul, a bankok tisztességtelensége miatt kilakoltatottak lettek öngyilkosok, vagy hajléktalanok!? Ilyen rendet minek őrizni. Se érték, se erény de szerény se, se országépülés, egyszerűen nem biztosít semmi létbiztonságot, viszont rengeteget elvon a kisembertől, cserébe a bankok, multik, spekuláció alig adózik, a leggazdagabbak. A társadalom a technikai és munkaszervezési fejlettség adott fokán meghatározott mennyiségű javakat tud megtermelni, a termőföld és más hasonlók meg legfeljebb feljavíthatóak, ám mennyiségben abszolút korlátosak, lehetetlen megsokszorozni őket. Szűkösség elmélet a közgázból. Szükségszerűen a közösségtől veszi el az ultragazdag ember a vagyonát, az azt megtermelő, megteremtő közösség munkájának eredményét bitorolja, a dolgozók által megrermelt értékkel szemben aránytalanul alacsony munkabéreket fizet csak, üldözi a szakszervezeteket, átíratja a Munka Törvénykönyvét a munkavállalók kárára (a munkásnyúzásáról hírhedt tesco személyzeti főnökével, mint a zsidesz) általában véve rajta ül az erőforrásokon, életlehetőségeken, másnak meg egyáltalán semmi sem jut. Vagyoni egyenlőtlenségbeli szélsőségek = szenvedő néptömegek. Matematika, ha valakinél anyagi javak nagyon kiugróan halmozódnak, ennyivel kevesebb "jószágon" (közgáz fogalom) osztoznak a többiek. Nem arról van szó, hogy mondjuk a jobb pék több kenyeret ad el, a korlátlan harácsolásnak semmi köze a szabad versenyhez! "A tulajdon lopás", mint tömör antineolib jelszó, valahogy így értendő. Amúgy e gondolat részletezve van a Zöld Könyvben - Kadhafi féle alkotás, hát őt is az usraeliek ölték meg, azóta is polgárháborús anarchia van Líbiában. Addig ISIS és egyéb hasonló se voltak ott, míg fel nem forgatták a rablógyilkos nato hordák az országot. Ezt jól megcsinálták!

Bogár László: A jutalom mintaállama

http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/bogar_laszlo_a_jutalom_mintaallama

gazdaság 2015. 02. 27.

Sikerrel hitették el a térség – és benne Magyarország – népével, hogy a rendszerváltás egyenlő a nyugati jóléttel, vagy még inkább a nyugati fogyasztási szinttel.

Anne Applebaum a Washington Post cikkírója, a volt lengyel külügyminiszter (jelenleg parlamenti elnök) felesége, akit 2010-ben a Terror Házában Petőfi-díjjal tüntettek ki, az alábbiakat írta az ukrán válságról: „Nem akarunk hidegháborút. De még az is jobb, mint egy világháború. És ha nem állunk elő egy komoly stratégiával, hogy ezt miként lehet elkerülni, akkor oda sodródhatunk. Ukrajna felfegyverzésénél jobb stratégia, ha megkerüljük Putyin módszereit, és azt vetjük be, amit sose lesz képes nyújtani: olyan életet, amire az emberek vágynak. Ez gyenge érvnek hangozhat a tankokkal szemben, de emlékezzünk, mivel kezdődött a konfliktus: Ukrajna kinyilvánította, hogy az EU-hoz akar közeledni, Putyin ezt megakadályozandó lendült akcióba.

A fegyvereknél jobb, ha a Nyugat gyorsan annyi pénzt ad Ukrajnának, amennyire csak szüksége van egy új állam felépítéséhez és az álmuk megvalósulásához (és ehhez sok tanácsot is arról, hogyan ne költsék el rosszul, vagy hogyan ne lopják el a pénzt). A február 12-i IMF-megállapodás csak a kezdet kell, hogy legyen. Putyin célja Ukrajnával az, hogy megmutassa a világnak, mi történik, ha egy ország a Nyugat felé kezd el közeledni. Ukrajnát valóban példává kell tenni, de a jutalom mintaképévé."

Azért voltam kénytelen ilyen hosszan idézni ebből az írásból, mert – lássuk be – ez egy igen figyelemreméltó, bár némiképp rendhagyó gondolatsor. Persze először Applebaum is „felmondja a leckét", tehát megfutja a kötelező köröket arról, hogy miként látja és igyekszik láttatni az amerikai birodalom ezt a válságot. Szóval, hogy az ukrán nép egyszerűen csak észlelte, hogy az orosz milyen rossz, a Nyugat meg milyen jó, és csak „nyugatos" szeretett volna lenni szelíd békességgel, de a „csúnya és gonosz" Putyin ezt erőszakkal igyekszik megakadályozni. Eddig tehát unalmas közhelyszótár is lehetne Applebaum cikke.

Innentől azonban elég különös fordulatot vesz az írás, és ezen már érdemes eltöprengeni. Az amerikai birodalom militáns logikájával látszólag szembefordulva ugyanis azt írja, hogy Ukrajna felfegyverzése helyett jobb lenne egy olyan „fegyvert" bevetni, amelyet a Putyin vezette orosz birodalom sohasem lenne képes, a fogyasztás „fegyverét", vagyis az „olyan életet, amelyre az emberek vágynak". Tehát, mint írja, a Nyugatnak annyi pénzt kellene adnia Ukrajnának, amennyire csak szüksége van, ahhoz, hogy új államot építsen, és, hogy az álmait megvalósítsa. És kertelés nélkül kimondja a lényeget: Ukrajnát valóban példává kell tenni, a jutalom mintaképévé.

Applebaum itt valójában meglepő nyíltsággal fecsegi ki a legfőbb birodalmi célt, aminek nyílt deklarálása azonban általában tabu: azt, hogy a térség országait „kirakattá" kellene tenni, olyan „reklámhordozókká", amelyek csillogó neonreklámként hirdetnék azt, hogy az amerikai birodalom módfelett hálás tud lenni azért, ha egy ország engedelmes kirakatként az amerikai álom megjelenítőjévé válik. Térségünk népei ma már többnyire látják, hogy az 1989–90-es nagy „rendszerváltó cumi" is pontosan erre a stratégiára épült. Sikerrel hitették el a térség – és benne Magyarország – népével, hogy a rendszerváltás egyenlő a nyugati jóléttel, vagy még inkább a nyugati fogyasztási szinttel. Aztán kiderült, hogy ez az ígéret csak egy szűk kollaboráns komprádor rétegnek szólt, és hogy a döntő többség „szabadesése" éppen azért következett be, mert pontosan a tőlük elszívott erőforrástömeg szolgált arra, hogy a birodalom megfizesse a kollaboránsok szolgálatait, vagyis, hogy a szabad rablást lehetővé teszik.

Amikor egy „új állam" felépítésének szükségességéről beszél, Applebaum nem teszi fel azt a kérdést, hogy miért is kell új állam, mi van a régivel, s az miért nem jó. Hogy Ukrajna vajon miért van sokkal nyomorúságosabb helyzetben anyagilag, fizikailag és főként lelki, erkölcsi, szellemi szempontból, mint a rendszerváltás előtt volt. És nyilván azért nem teszi fel, mert akkor kiderülne, hogy ez a nyomor a negatív lenyomata annak, hogyan működnek a Nyugat kifosztószivattyúi. Hogy a Nyugat dédelgetett kedvencei – például Julija Timosenko, a dollármilliárdos „gázhercegnő" – fosztották ki kisebb részben „saját zsebre" dolgozva, nagyobb részt a nyugati multinacionális óriások profitjait hizlalva. Tehát, hogyha a Nyugat most „annyi pénzt" adna Ukrajnának, amennyire csak szüksége van az új állam felépítésére, álmai valóra váltására, akkor is csupán egy töredékét csorgatná vissza a cinikus gátlástalansággal onnan kiszívott összegeknek. Arról már nem is beszélve (illetve nagyon is beszélve), hogy Oroszország és annak oligarchikus kollaboránsai (élükön Borisz Jelcinnel) addig szintén dédelgetett kedvencek voltak, amíg a szabad rablást előzékenyen és diszkréten segítették.

Addig az is legfeljebb „jelentéktelen demokratikus botlásnak" számított, hogy Jelcin egy nézeteltérés nyomán 1993 őszén egyszerűen nehéztüzérséggel lövette szét saját parlamentjét, amikor az egy árnyalattal kevésbé kívánt volna gátlástalan kollaboráns lenni, mint ő. Arról meg aztán végképp nem esik szó, hogy Putyin mindössze ezt a brutális szabad rablást szeretné némileg mérsékelni, és azért sem lelkesedik túlságosan, hogy Ukrajnát most éppen ugyanebbe a csapdába próbálják betuszkolni. Szóval Anne Applebaum egy kétségtelenül ügyes és ravasz csavar nyomán ugyanazt a birodalmi logikát követi kíméletlenül, mint az impérium urai a Terror Házában átvett Petőfi-díjával együtt.

Bogár László – http://magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!
http://www.flagmagazin.hu

 

Ha valóban lett volna valamire is bizonyítéka állításai közül, azonnal elküldte volna, és ha valóban...
3/1/2015 1:53:54 PM

Ha valóban lett volna valamire is bizonyítéka állításai közül, azonnal elküldte volna, és ha valóban fél akkor név nélkül, az összes jelentős nyugati médiának. Amik maguktól is tudnak hamisítani. Már ott tartanak a hivatalos verzióval atlantistáék, hogy direkt állta el egy hókotró a térfigyelő kamera látóterét, amikor a merénylet történt. azt meg nem tudjuk, mi mindenben volt benne, kikkel veszett össze, ukrajnaiak is lehettek a merénylők. Ezért! A hivatalos verzió is egy összeesküvés elmélet csak, különben, mivel nincs rá bizonyíték. Hogy kinek az érdeke, arra meg más válasz is van :

A CIA gyilkolhatta meg Borisz Nyemcovot Moszkvában, hogy Putyint hibáztathassák

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/02/paul-craig-roberts-cia-gyilkolhatta-meg.html#.VPK623yG_Sw

 

Ságvári spitzerből lehet általánosítani. Ilyen nemzetellenes a balliberált oldal. Mindegyik balliberális...
3/1/2015 1:40:43 PM

Ságvári spitzerből lehet általánosítani. Ilyen nemzetellenes a balliberált oldal.

Mindegyik balliberális hazát árul, ha módja nyílik rá, manapság is. A mai ballib kiáll mellette, tehát egy zsidó terrorista kommunista számukra példakép. Jó tudni. E szerint kell harcolni a szocionisták ellen akkor viszonzásképpen, a 20-as években aktív fehérek és Ébredő Magyarok módszereivel. Aki szerint nem, az nem támogatja az egyenlő mércét. :3

Spitzer az eredeti neve, csak nem györgyi soma. +1 ilyen nevű gaz a poszt végén.

Közös bennük : mindannyian zsidók és szocionisták. Magyar Zsidó Lexikon is zsidókat listáz ki a spitzer keresésre és a többi zsidaj oldal is, még rabbi is akad e névvel. Nem sváb név, ez egészen biztos. :D

Aki rendőrökre lövöldöz, mint ahogy halála előtt közvetlenül tette ezt ságvári endre, az a világon mindenhol így jár. A 45 utáni kommunista hatalom képes volt az életben maradt csendőrt bebörtönözni, a mai kori népszabadság meg a rehabilitálását ellenezni. Megvan a zsidó kommunista folyamatosság, a liberálisok miatt hiúsult meg a felelősségre vonásuk 90 után, a liberális zsidók, többek közt göncz és sólyom akadályozták meg a Zétényi - Takács féle lusztrációs törvénytervezet hatályba lépését.

https://internetfigyelo.wordpress.com/2015/02/28/a-tobb-tucat-alnevu-sagvarirol/

A több tucat álnevű Ságváriról

Érdekes helyzet alakult ki a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának névváltoztatásával kapcsolatban. Mint hírlik, némelyek pusztán megszokásból ragaszkodnának e névhez, nem tudván vagy nem akarván tudomásul venni, hogy tavaly január elseje óta a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek akár kiépítésében is vezető szerepet vállaltakról nem lehet közintézményt sem elnevezni.

Ságvári egykori tevékenysége úgy tűnik feledésbe merült, ezért szeretném emlékezet frissítésként mindenki figyelmébe ajánlani az 1959-ben, koholt vádak alapján kivégzett Kristóf László csendőr nyomozó törzsőrmester ügyében, kilenc évvel ezelőtt, a jogi képviseletét és az egykori vádlott védelmét ellátó dr. Zétényi Zsolt a Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriumának elnökének Ságvári tevékenységét is bemutató beszédét újból közzétenni.

De mi is történt valójában? Erről kérdeztük az ügyvéd urat:

Bár a felülvizsgálati eljárásban az 1959-es jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez annyira hézagos és ellentmondó volt, hogy előkerestünk más iratokat is, így a Magyar Királyi Rendőrség budapesti főkapitányának jelentését, amelyben 1944. július 28-án kitüntetésre javasolta Kristóf Lászlót és társait a következő, rövid tényállás szerint: „Folyó év július 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőr nyomozók, hosszú megfigyelés után Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték és a XII. kerületi Szép Ilona-i villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt.

Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőr nyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőr őrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta. A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc cs. Nyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálta holtan összeesett.

Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni. A sérültek közül Pétervári János rendőr őrmester állapota haslövése következtében súlyos, életben maradása kétséges volt.

Tizenöt év múlva az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni súlyos megtorlás legfontosabb része az igazságügyi megtorlás lett, amelynek a Kristóf-per része volt, mintegy megmutatva az önkényuralom erejét azokkal szemben, akiket . mint az elmúlt utolsó polgári államrendszer erőszakszervezetének tagjait – szívesen büntettek volna „ellenforradalmi" bűncselekményekért, de mivel erre a vádlottak alig adtak okot, így kénytelenek voltak elővenni a „régi bűnöket". Az ítélet indoklásának kibontható értelme szerint a vádlottak legfőbb bűne vélt társadalomra veszélyessége egyszerűen múltbéli, közhatalmi státusukban rejlett. Így tehát 1959-ben a Budapesti Katonai Bíróság dr. Mátyás Miklós habíró, őrnagy elnökletével Kristóf Lászlót a BHÖ 82.(e) alpontjában foglalt emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett (háborús) bűntettben, halmazatban BHÖ 218.(1) bekezdésében foglalt fogolyszökés és hatósági közeg erőszak (háborús) bűntettben, összbüntetésül halálbüntetésére valamint teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának külön tanácsa dr. Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével helyben hagyta az I. fokon eljárt katonai bíróság ítéletét, a fellebbezésnek nem adva helyt. Az eljárás során valamennyi vádlottat bűnösnek mondták ki. Az I. rendű Kristóf Lászlót első fokon, az V. rendű Molnár Mihály vádlottat és a XIII. rendű Palotás Ferencet másod fokon ítélték halálra majd kivégezték. A X. rendű Bujdosó Józsefet életfogytig tartó börtönre, a XII.. rendű U. Kovács Lászlót tizenkét évi börtönre, a többi vádlottat 2-8 év börtönre, mint főbüntetésre ítélték. Mellékbüntetésként vagyonelkobzást és a nem halálbüntetéssel sújtott vádlottakra állampolgári jogok gyakorlásától való eltiltást szabtak ki. A felülvizsgálat jogalapját abban határoztam meg, hogy az eljárt bíróságok mind büntetőjogilag, mind jogelméleti alkotmányjogi tekintetben elfogadhatatlan, törvénysértő álláspontra helyezkedtek, akkor, amikor a vádlottak magatartásának a legalitás mércéjével való megítélést lényegileg elutasították, megtagadták, a vádlottak cselekménye megítélésénél annak figyelembe vételét, hogy a vádlottak a hatályos jog szerint a hatósági közeg jogállásában voltak, hogy magatartásuk büntetendőségének és büntethetőségének megítélésénél az elkövetéskor volt hatályos jogszabályait (is) figyelembe kellett venni.

Az elsőfokú bíróság szerint „a fegyverhasználat kérdésében a bíróság megállapította, hogy a munkásmozgalom tagjai és egyéb üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogatásuk esetén a csendőr nyomozók kezébe kerülnek, milyen sors vár rájuk. Nevezetesen durva bántalmazás, megkínzás és rendszerint halál. Éppen ezért, ha ennek tudatában szökést, ellenállást kíséreltek meg, esetleg fegyverhasználat közbeiktatásával is, az jogos, igazságos ellenállás márpedig a joggyakorlat szerint ilyennel szemben törvénytelen a fegyveres fellépés."

Ez az okfejtés akkor lenne igaz, ha 1944-ben Magyarországon a jogrendnek semmilyen formája nem érvényesült volna, ha a vádlottak magatartását nem jogszabályok előírásai szabták volna meg, ha a vádlottak formálisan sem minősültek volna a közhatalom gyakorlóinak. Semmilyen joggyakorlat nem minősíthet általános érvénnyel jogos ellenállásnak valamely magatartást, egy a jogrend alapján lévő magatartással szemben, mert akkor ez utóbbi általános érvénnyel jogellenesnek kellene tekinteni, ami logikai és jogi lehetetlenség.

Az önkényuralmi rendszerek általában nem nélkülözik a jogszerűség olyan mértékét, amely mellett érvényesülő jogrendről beszélhetünk, ugyanakkor nélkülözi a legitimitást, a valódi alkotmányos rendszerekben érvényesülő alapelvek érvényesülését, az alkotmány jogállam ismérveit, a hatalom hitelességét és társadalmi elfogadottságát. Messzire vezetne annak vizsgálata, hogy az 1944-es megszállás utáni Magyarországon, mind az államhatalom alacsony fokán lévő vádlottak, mind a formális hatalom csúcsán lévő államfő, mind a hatalmi lépcső két szélső pólusa még legitim viszonyok között nyerték el megbízatásukat, míg a jellegzetesen önkényuralmi rendszerekre nem ez a jellemző. Fogadjuk el, hogy az 1944. március 19. utáni németek által megszállt Magyarország sok tekintetben hasonló önkényuralomban él, mint az 1950-es években…

Megjegyzem: az önkényuralmi jogsértésekért való felelősség elveinek megállapítására a legalitás és legitimitás kérdéseinek vizsgálatára 1991. február 14-én Antall József miniszterelnök által felkért szakértői bizottság szakvéleménye foglalja össze a jogtudomány véleményét, ami a Társadalmi Szemle 1992. 1. számában olvasható. Az 1950-es évek bírói gyakorlata és jogirodalma ismerte a társadalomra való veszélyességet kizáró okokat, s ezek között a hivatásból eredő jogok gyakorlása és kötelességek teljesítése illetve a katonai személy cselekményének jogellenességét kizáró körülményeket s ezek között a hivatásbeli kötelesség teljesítése, a szolgálati parancs teljesítése fogalmát, mint büntethetőséget kizáró okokat. Mint a Katonai büntetőjog 1958-as kézikönyvében olvasható: „a fegyveres testületek tagjai kötelesek a szabályzatok és egyéb rendelkezések előírásait minden esetben betartani, akkor is, ha látszólag beleütköznek, más jogszabály rendelkezésébe, mivel a szolgálat rendje és a fegyelem, azok végrehajtását megköveteli. Természetes azonban, hogy a szabályzatok és egyéb törvényes rendelkezése által előírt kötelességek teljesítése nem lehet jogellenes és kizárja a felelősségre vonást, olyan cselekmények elkövetése esetén is, amelyek külsőleg megvalósítják valamely bűncselekmény tényállását."

A Magyar Királyi Csendőrség számára 1927-ben kiadott Szervezeti és Szolgálati Utasítás pontosan meghatározza, hogy „a szolgálatban álló csendőr fegyverét jogosult mindenki ellen használni: aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti. Viszont köteles használni: ha az elfogott vagy elfogandó veszélyes gonosztevő menekül, a fegyverhasználattal fenyegető rákiáltás dacára meg nem áll és feltartóztatására más mód nincs. Ha valaki háború idején, vagy rendkívüli viszonyok között magát gyanússá teszi és a felhívásra kielégítő válasz nélkül elszalad."

Míg a korabeli rendőrségi fegyverhasználati jog az 1932. évi XIII. tv. szerint: „a Magyar Királyi Rendőrségnek fegyverviselésre jogosult tagja, vagy közege hivatásának jogszerű teljesítése közben fegyvert használni jogosult: súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy emiatt elítélt, olyan egyén kézre kerítése végett, akit el kell fogni, ha kézre kerítése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek."

Az 1994. évi rendőrségről szóló törvény – alkotmánybírósági felülvizsgálat után – hatályos szövege pedig kimondja: „A rendőr lőfegyvert használhat az emberi élet kioltását szándékosan elkövető elfogására, szökésének megakadályozására." Összegzésül tehát Ságvári Endrével szemben a fegyverhasználat feltételei megvoltak, mert súlyos, államellenes bűncselekmény miatt háború idején keresett személy volt, s főleg azért, mert elfogásakor, menekülése előtt az őt parancsra letartóztató hatósági közegnek minősülő személyekkel szemben megadást színlelt, majd a helyzetet kihasználva lőfegyvert használt, hármukat megsebesített, ebből kettőt súlyosan, egyet halálosan. Ezzel több emberen, emberölés bűntettét követte el, az akkor hatályos Csemegi-kódex szerint. Kézre kerítéséhez, elmenekülésének megakadályozásához pedig kiemelkedően fontos érdek fűződött, mert a sikeres menekülés az intézkedés meghiúsulását az eljáró nyomozók súlyos felelősségre vonását jelentette volna.

Juhász Antal csendőr nyomozó 1959-es belügyminisztériumi kihallgatásának jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy 1944-es helyszínről azt jelentették a parancsnokságra, hogy Ságvári Endrét és Csermanek (Kádár) Jánost, a kommunisták legfontosabb és legveszélyesebb embereit figyelik. Kristóf Lászlóval és társaival szembeni vádpontok egyikeként, miszerint háborús bűnös az „aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reá bízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett vagy, aki általában akár bel- vagy külföldön felbujtatója, tettese, vagy részese volt embere törvénytelen kivégzésének, vagy megkínzásának."

A történeti és törvényi tényállás a fegyverhasználati szabályok a cselekmény elbírálásakor hatályban volt jogszabályok egybevetésével egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy dr. Ságvári Endre letartóztatásakor Kristóf László a hatósági közeg magatartási szabályait nem sértette meg, mert szolgálati parancsot és hivatásbeli kötelességet teljesített. A hivatalbeli kötelesség és a szolgálati parancs teljesítése együtt és külön-külön is kizárja az elkövetett cselekmény jogellenességét, noha az adott történeti tényállás szerint Kristóf László formálisan sem valósította meg az emberölés törvényi tényállását, mert nem használt fegyvert Ságvárival szemben. Kristóf László tehát nem követte az emberek törvénytelen kivégzésével megvalósuló háborús bűntettet. E vád másik eleme az emberek törvénytelen megkínzása. Ebből egyértelműen az következik, hogy kiemelkedően súlyos, elsődlegesen politikai jellegű kegyetlenkedések tartóznak e tárgykörbe, de nem sorolhatók ide a fogva tartással járó kisebb, hatalmi önkényeskedések, vagy a háborús időkben minden országban megmutatkozó keményebb szolgálati kötelmek keretében kihallgatóként alkalmazó módszerek, amelyek megvalósíthatnak más bűncselekményt, de nem egy kiemelkedően súlyos testi megpróbáltatást.

Gyötrelmet jelentő „törvénytelen megkínzást". A bíróságnak 1959-ben hivatalos tudomása kellett legyen arról, hogy a Vezérkari Főnökség illetékes osztálya megszabta a kemény vallatási módszerek alkalmazását, tekintettel a háborúra és arra, hogy a kommunisták egy ellenséges hatalom eszmerendszerét és katonai céljait követve egyértelműen Magyarország katonai erejének gyengítésére törekedtek.

A Legfelsőbb Bíróság 2006. március hatodikai ítélete szerint 1959-ben a halálbüntetéssel fenyegetett Kristóf László szökési kísérlete a fő vádponthoz képest elenyésző súlyú volt. Ezért cselekmények miatt megszüntette az eljárást.

Az emberek törvénytelen megkínzása, mint bűncselekmény annyira elnagyolt tényállású volt, hogy azt nem lehetett megállapítani, hanem csupán a hivatali visszaélést, aminek a büntethetősége öt év lett – ez 1949-ig elévült. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Kristóf László elkövette ezt a bűntettet, hanem csak azt, hogy a megtámadott ítéletek történeti tényállásai a törvény szerint nem bírálhatók felül. Perújítás keretében persze erre is lehetne jogi lehetőség, de ötven éves ügyben nem gyakori a kellő súlyú új bizonyíték, ami pedig a perújításhoz szükséges lenne.

Egyáltalán nincsenek sajátos szabályok azon koholt politikai célú büntetőügyek felülvizsgálatára, amelyek a történelmi múltban zajlottak le. Ez az igazságszolgáltatás kriminalizációjának világa.

1989 óta lett volna idő a törvényalkotásra… Ám visszatérve, 1959-ben súlyosbító körülménynek tekintették Kristóf Lászlónak azt a több helyen kifogásolt magatartását is, hogy megkísérelt védekezni az ellene felhozott vádak ellen „ valamint Ságvári Endre elvtárs a munkásmozgalom mártírjának halála előidézésében tanúsított kiemelkedő szerepét". Ez elerőtlenített minden más, nyomós enyhítő körülményt, így a 15 éves időmúlás, az eltelt időszakban végzett becsületes munkavégzését a büntetlen előéletet, a nős állapotot és az 1956-os forradalom idején tanúsított semlegességet. A halálbüntetés ezáltal vált elkerülhetetlenné, mert a vádlott elítélésnek valódi oka a Ságvári-ügy volt. Ez a végzetes összefüggést nem mi, hanem az 1959-es ítéletek hozták létre. A mi feladatunk az volt, hogy egy hivatalbeli, kötelességét teljesítő, ártatlanul elítélt és kivégzett ember becsületét tisztességes közmegítélését visszaszerezzük az igazságszolgáltatás eszközeivel is.

(Megjelent a Magyar Fórumban 2006. április 6-án.)

V.A.

+1 : spitzNer, ez is zsidó. Sándor, helyi szocionista tolvaj aki többek közt társasházak százait károsította meg az Ady Endre lakás és garázsfenntartó szövetkezet nevű szocialista közeli bűnszövetkezettel együtt. Következmények nélküli ország, a szocionista banda mindenütt lopott és hazudozott régebben is most is, nincs kivétel, aki ezekkel közösködik bemocskolódik automatikusan, mert ezek nem baloldal hanem koszos tolvaj zsidók. Valamit kifizettettek aztán velük, de mivel kilopták a pénzt a cégükből, ami egy régi szociból ittfelejtett sóhivatal maradványa volt, nem minden kár térült meg. Ilyen esetben magánvagyonukkal, szabadságukkal, vagy ha különösen súlyos sikkasztás történt akár életükkel kellene felelniük a bűnösöknek. A Kft. cégforma maga is teret ad a csalásnak különben, hiába emelődött fel a kötelező törzstőke, rengeteg "számlagyár" és más csaló társaság működik még. Ezek a férgek azt hívják szabadságnak, ha szabadon élősködhetnek rajtunk, következmények nélkül lophatnak meg. Még szélsőségesedésnek + radikalizálódásnak merik a disznók nevezni, ha elvesztik hitelüket az emberek előtt.

http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/botrany-tatan-vizsgalodik-az-ugyeszseg-penzuket-keresik-a-lakok-205210

 

You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com

If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions