Luther Márton
A középkor Luther Mártonnal végződik és vele kezdődik az újkor. Luther 1543-ban hozta műveit nyilvánosságra, a 'A zsidók és hazugságaik' -at és a 'Schehmhamporas' -t. Abban a zsidók 'taníthatatlanságát' annyiból támadja, hogy ők nem hajlandók Krisztus hívővé válni. Luther későbbi éveiben utazásai során sok városban prédikált a zsidók ellen, mert felismerte veszélyességüket.
Aztán megírta "A zsidók és hazugságaik" című könyvét.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/lutherm.htm
Mózesről és törvényeiről, amelyek állítólag (de csak a zsidók szerint) közvetlen Isteni megnyilatkozások, sem akart Luther többet hallani. Ma már senki sem tudja Luther gondolatait teljességükben megérteni. Tény az, hogy ő erőteljesebben ütközött bibliafordítása során a leírhatatlan kegyetlenségekbe és bűntettekbe mint más szövegfordítók, azokba a részekbe, amelyek a Pentateuchben (az Ótestamentum egyik formája) találhatók. Ő, aki nemcsak reformátor, hanem forradalmár is volt, ezeknek a szörnyűségeknek az olvasásakor elszörnyedt, mert úgy gondolta, hogy már előbb is észre kellett volna a valódi összefüggéseket vennie. Azokat nem észrevenni lehetetlen volt.
Sajátos nehézkes de robbanékonyan alapos módján elhatárolta magát Mózestól és egyszersmint az Ótestamentumtól is.
Követője a kikeresztelkedett zsidó Schwarzerd, aki magát jól bevált zsidó szokás szerint Melanchthonnak nevezte, megtette a tőle telhetőt, hogy eltakarja a felfedezéseket, mert teljesen befedni már nem tudta azt.
Luther zsidóellenes műveit elnyomta és így a protestáns egyházat a zsidók védőpajzsává alakította, amely szerepet az még mindig visel.
