width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én: 2008.09.15.

2008. szeptember 15., hétfő

A szakértői kormány csak rombolna

A szakértői kormány csak rombolna

Érv szokott lenni, hogy a neolib / neokon média nem kormánypárti, hiszen bírálja a kormányt is. No igen, de milyen irányból érkezik a bírálat? Számukra gyurcsányi nem elég neoliberális, és nem elég kollaboráns.

Még ő sem elég jó janicsár nekik! Pedig látthattuk, mennyi elvonást eszközölt 2006 óta, akár a mi zsebünkből is. Ez benne a durva.

Most már a fletó csak a status quo-t akarja őrizgetni. Megmenteni nem fogja az országot, ahhoz se ereje, se akarata, se hitele. Most a kibekkelés állapotában leledzik, viszont a transznacionális tőkehatalom és természetes szövetségesei, a neoliberális-neokon politikusok, közgazdászok és médiumok szintén egyre elégedetlenebbek vele. Ők az ország leárazásának és kiárusításának folytatását követelik, aminek szerves része a közszféra leépítése (a különféle intézménybezárások), valamint a nyugdíjbefagyasztás, a minimálbér eltörlése, s főként a radikális adócsökkentés, e közismert neokonzervatív-neoliberális törekvés, ami sosem a lakosságnak, csak a nagyberuházóknak jó.

Cinikus hazugság az adócsökkentésről beszélni. A bérből fizetésből élő lakosság adóit emelni akarják, és új sarcokat akarnak rájuk kiróni. Cinizmus továbbá Európa leggazdagabb, szociális szempontból legbiztonságosabb államaival összevetni Magyarországot, ahol az alig tízmilliós lakosság közt négyszázhúszezer gyermek éhezik, a munkanélküliség rohamosan közelít a húsz százalék felé, viszont egyaránt zuhanó tendenciát mutat a lakosság egészségi állapota és képzési szintje. Ugyanakkor az említett országokban (pl. a svédek) valóban progresszív az adórendszer, vagyis a tehetősebbek többet, a szerényebb jövedelműek kisebb százalékot fizetnek.

Adózzon nálunk is többet a multinacionális vállalat, mint a kisiparos! Arányosan! Az állam – vagyis az országot működtető intézményrendszer – adóbevételekből él. Nem csökkenteni kell az adókat, hanem az adóbevétel elpazarlását, felélését, külföldre szivárogtatását kell megszüntetni. Az állami vagyonból az elmaradott térségekben munkahelyeket kell teremteni, valamint fenntartani, fejleszteni – ma már inkább így kell fogalmaznunk: újraéleszteni – az egészségügyet, az oktatást, a közrendvédelmet.

http://www.kuruc.info/r/1/28173/ - itt a jövő évi azaz 2009-es költségvetés előzetese, amennyit eddig tudni lehet.

Ha nem lesz előrehozott választás, akkor a kisebbségi kormány fog tovább lavírozgatni, és valószínűleg előkotornak majd mindenféle régi kádereket. Akár Bokrost is.

Nem volna muszáj miniszerelnökké válnia, éppen elég rombolást tudna véghezvinni egyszerű gazdasági miniszterként is.

Minek erről beszélni?

Mert hogy itt Bokrosnak mesterségesen egy mítoszt teremtettek, miszerint ő nagyon nagy gazdasági és pénzügyi szakértő. A Soros egyetemen, ahol tanít, mossa a hallgatók agyát rendesen.

Jaja, úgy megszakértene minket, hogy belegebednék.

Bokrosról már ezerszer elmondtam a véleményem, de most megteszem ezeregyedszer is.

A magyar lakosságot beállították egy-egy folyamatos számlafizetői sorba, függetlenül a gazdaság állapotától és teljesítményétől. A taktika az, hogy a gazdaság teljesítő képessége mindig valamennyivel kevesebb, mint a fiktív követelmény, így az intézkedéseket meg kell érteni ugyebár, de az okait ne vizsgálja senki.

Azt ugye nem állítja senki, hogy lett volna egy új világháború, amikor is újból a vesztes oldalon fejeztük be a harcot. Nem volt ilyen a hatás, ami ránk hárul viszont azzal egyenértékű, ha csak nem súlyosabb, mint az I. VH. (beleértve Trianont is!) és a II VH. (beleértve a jóvátételt is!) után.

Mindkét háború után 10 évvel már stabil gazdaság működött az országban és komoly beruházások történtek – nem beszélve a helyreállítás gyötrelmeiről, de sikereiről.

Most meg semmi mást nem hallunk, mint azt, hogy – sommásan – „semmi nem jött össze”.

Saját szakmai karrierjének megalapozásáért Bokros anno 1995-96-ban belenyúlt a szociálpolitikába, aminek költségvetési vagy államháztartási tétje nem volt, viszont társadalmilag igen káros volt (a nem éppen jobbos Ferge Zsuzsa is sok alkalommal részletezte miért, amikor a tv-be meghívták...) és nem mellesleg innen egyenes út vezetett a Világbank vagy az IMF egy-egy zsíros állásába.

Publicisztikai tevékenysége során azóta is harcosan kiáll a rászorultsági elv érvényesítése mellett, ami retorikailag ugyan jól hangzik, de mind empirikusan, mind elméletileg szembenáll a szakma általános véleményével (ez persze nem az ő szakmája, de ez őt csöppet sem zavarja).

Ennek a lényege : addig szorítja amíg mozog... XD Na azt azért nem, hanem annyira alacsony határsávokat húz meg, ahová csak nagyon kevesen tartoznak. És hát, aki nem tartozik bele az intervallumba, nem lesz jogosult az adott szociális juttatásra.

Emellett a legelvakultabb neoliberális, ami csak azért vicces, mert ez már vagy 20 éve szintén abszolúte korszerűtlen. Hogy is mondjam, az egész négy - öt olyan premisszán alapul, amiről szintén úgy elméletileg, mind gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy nem létező világ (végtelen kereslet és kínálat, információk egyenlő eloszlása a piaci szereplők között stb.). Éljen a szabad piac, ami majd megteremti az ő egyensúlyát, nos ezen még a közgazdászok értelmesebbje is röhög.

Az állam által magára hagyott rendszer szabályozás nélkül nem fog abba az irányba menni, ami a többségnek jó, mivel egy szűk kisebbség irányítja, és mindig csak ő irányítja. Tehát irányító nélkül ez sincs, nehogy azt higgye bárki.

A gázok áramlása ilyen : ha valahol űr keletkezik, akkor oda más gázok nyomulnak be. Ha az állam feladja a pozícióit, akkor oda a nagytőke vonul be.

Hogy miért tehette meg? Mert egy politikai hulla volt. Az ország helyzete akkor már régen rossz volt, Horn Gyula majdnem egy teljes évet tökölt azzal, hogy ne Békesi csinálja meg a reformot, aki politikai ellenfele lehetett volna.

A privatizáció korlátozása nem egyenlő a kommunizmussal. A többségi nemzetből származó, és a nemzetet alkotó néppel szolidáris tőkések a jók. Ők nem a szociális állam ellenségei. Az ő érdekük az, hogy legyen belföldi fizetőképes kereslet. Ezért megfizetik a munkásaikat. No és persze, mivel hazafias érzelműek ÉS hosszú távon idehaza akarnak tevékenykedni, az országnak, mint rendszernek az érdekeivel azonosulni tudnak. És ez a lényeg!

Eddigi életemben kiismertem a közgazdasági tudományokat oktató intézményeket. Egyikbe jártam is hallgatóként.
A mainstream neoliberális közgáz tankönyvek írói teljességgel eltekintenek a gyakorlat, a konkrét világgazdasági tapasztalatok tanulmányozásától. Prekoncepcióval élnek, hogy úgy mondjam.

Nem is vagyok nagyon kíváncsi ma már arra, amit ott oktattak, mivel az a neoliberális katyvasz ugyanúgy fals, mint a marxizmus-leninizmus. Csak most sajnos ezt adják a műsoron. :-)

De azt nem hiszem, hogy a közgazdaságtudomány csak abból áll, hogy mindent adjunk el, amit nem adtunk el, zárjuk be, vegyünk föl hiteleket jó magas kamatra, és vessünk ki még több adót a bérből fizetésből élőkre + kis és középvállalkozókra, miközben a multik adómentesek, sőt vissza nem térítendő támogatást kapnak - a mi adónkból.

Ez volt Bokros módszere ugyanis. Bokros nem csinált semmi különöset, ami gazdaságpolitikai átalakítást kivitelezett, azzal pedig többet ártott, mint használt:

Csúszóleértékelés, vámtarifák 50%-os emelése - ehhez nem kell nagy tudomány. A költségvetési hiány elsőszámú oka az egyre növekvő államadósság, amely után fizetni kell a kamatokat. Az államadósság oka pedig a Magyarországra bevezetett hitelpénzrendszer, vagyis az, hogy ma már csak kamattal terhelt deviza van pénzként forgalomban forint-ruhába öltöztetve. A kamatmentes állami közpénz kibocsátása teljesen megszűnt. A költségvetési hiányt növeli, hogy már alig van mit eladni , továbbá az EU-tagsággal járó évi 1449 milliárd forint befizetés és jövedelem átengedés, a multinacionális cégek aluladóztatása, valamint a kormány pazarlása, szakszerűtlensége és a korrupció.

Bokros Lajos nem húz ki a slamasztikából minket, ez nem is szándéka.

A Bokros-csomag lényege a két év alatt végrehajtott közel 20%-os reálbér-csökkentés volt.

Az újra aktív és gátlástalanul javaslatokat gyártó "meg nem értett" közgazdász most az államháztartási reformot erőlteti, ami ha lefordítjuk magyarra, az egészségügy az oktatás, a nyugdíjrendszer privatizációját jelenti. Ennek következménye pedig megint az életszínvonal jelentős esése, az civilizációs vívmányok felszámolása lesz. Kikerülhetetlenül!

Kulin Ferenc „Kíméletlen rendszerváltás külföldi nyomásra” nyilatkozatából idézek (Elhangzott 2006. december 17.):

„Európában, az Európai Unióban, illetőleg Európa és az Egyesült Államok kapcsolatában, a 90-es évek elején egy egészen durva változás, durva fordulat következett be. A jóléti, a szociális piacgazdaság elveire épülő Nyugat-Európa az új világhatalmi konstellációban kénytelen volt feladni korábbi profilját, és egy szabadpiaci gazdasági modellhez alkalmazkodni. Ezt a fordulatot nem tudtuk időben észlelni, nem tudtuk követni. Mi azt hittük, és azt próbáltuk elhitetni a szavazóinkkal, hogy mi egy szociális piacgazdaságot csinálunk, ezért támogassanak, közben pedig már húzták ki alólunk a szőnyeget. Én - természetesen - nem tudom felsorolni pontosan a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak az akkori szereplőit és azokat a globális hatalmakat, amelyek akkor tulajdonképpen diktálták az egész közép-kelet-európai átalakulásnak a folyamatát. Zsarolták, kényszerítették egy bizonyos irányba, de annyit azért elmondhatok, hogy 90' szeptemberében már sejthettük: valami más fog történni, mint amire készülünk. Amikor első pénzügyminiszterünk, Rabár Ferenc hazajött Washingtonból, mert be kellett mutatni a következő évi költségvetési tervünket, hiszen adós ország voltunk, a hitelezőknek be kellett mutatni, hogy mennyiben tudják finanszírozni a következő évi kiadásainkat és költségvetésünket, akkor azzal az üzenettel jött vissza, hogy kérem, tessenek lehúzni az oktatásra, a szociálpolitikára, az egészségügyre szánt fejlesztési elképzeléseket, mert előbb jöjjünk ki az adósságból és majd utána gondolkodjunk azon, hogy hogy lehet egy társadalombarát politikát csinálni? Nyomasztó, ijesztő üzenet volt, Rabár le is mondott. Antall kérésére még az ősz végéig végigcsinálta, de akkor már lehetett érezni, hogy semmiféle méltányosság, semmiféle megértés, semmiféle segítőkészség nem tapasztalható a pénzhatalmak részéről.”


Az eddigi kormányok és a mostani kormány is csak asszisztált ehhez a folyamathoz. Miután a politikai elit hozzájárult a nép és az ország kifosztásához, szabadkezet kapott, hogy maga is rabolgasson egy kicsikét.

Még adjon a nép, még tűrje a megszorításokat, még, még, még, de ezeknek soha semmi nem lesz elég!

A gazdaság munka alapon működik. Dolgozni pedig csak úgy lehet, ha van munkalehetőség. A gazdaságot tönkretették, emelkedtek az adók és elvonások - ergó kevésbé éri meg munkahelyet létrehozni és működtetni. Ezért még kevesebben dolgoznak, és az állami éhség a még kevesebben akarja bevasalni ugyanazt a bevételt. Ezzel a kör bezárult. Amit látni kell : ugyanaz a közgazdasági "elit" szorgalmazza - a régi recept szerint - a válság megoldását, aki okozta, létrehozta ezt a lehetetlen állapotot.

A piac csak rövid távon, és megfelelő profittal kecsegtetően ruház be, a társadalompolitika nem érdekli – nem is az ő feladata. A gazdaság társadalompolitikai és ezzel összhangban levő versenyképességi igényeknek is megfelelő átalakítására csak az állam képes. Az állam e képessége ki kell, hogy egészüljön politikai készséggel is. A gazdaság célzott és tervszerű támogatása soha nem volt idegen az államtól. Az államháztartás és/vagy költségvetés hiánya növelhető – sőt e növekedés akár kívánatosnak is mondható – termelő- és infrastrukturális beruházások esetén. Erősíteni kell a gazdaság nemzeti jellegét. Ez lehet az, ami növeli a foglakoztatást, munkahelyeket teremt, mérsékli a kiszolgáltatottságot, alternatívát jelent a sokak szerint alternatíva nélküli neoliberális gazdaságpolitikával szemben.

A keynesi multiplikátorelmélet szerint az állami beavatkozásra éppen akkor van szükség, amikor a gazdaság dekonjunkturális időszakát éli. Ez a beavatkozás segíti a gazdaságot és segíti a társadalmat is.

A nagy "adócsökkentési", valójában a középréteg számára adóemelési javaslatot Simor András, a koalíció támogatását élvező MNB-elnök dobta be, ÉS NEM FLETÓ a "megegyezés" című írásában : 2000–2500 milliárd forintos megszorítást és ugyanekkora mértékű adócsökkentést szorgalmazott - de csak a nagytőkéseknek és az óriásjövedelműeknek lett volna valódi az adócsökkentés!!! Ez az állam statáriális kivégzését jelentette volna. Simor sokmilliós fizetéssel a zsebében osztja az észt, és követel ( 2.500 millió Ft, azaz : 20.000 Ft/fő/hó ) megszorítást. Tragikus, hogy az a balliberális "közgazdász elit" nyomul válságkezelni - a saját maga által okozott államcsődöt. Ez az ország olyan, amilyenné formálták : egy emelkedő, minden gazdasági mutatóban javuló országot "sikerült" hat év alatt lekűzdeni a bányabéka segge alá. Bokros egyenesen azt mondta, hogy MEG KELL TAGADNI MINDEN ELLÁTÁST attól, aki nem tud fizetni. Nomeg azt is, hogy minden JÖVEDELEM NÉLKÜLI fizessen kétezer helyett tízezret be a tb kasszába - de HONNÉT??? Magyarul : akinek nincs pénze az meghal, mert az orvos nem láthatja el. Durván hangzik ? No igen : ez a kurzus ebbe az irányba megy, és komolyan veszi a (szélső) neoliberális dogmákat. Gyurcsány szerint az szdsz azt akarta, hogy a dolgozókat évi 600.000 ft-os extra elvonás terhelje, amolyan "liberális" sokkterápia gyanánt.

És ezek össze is adódnának. Ingatlanadó a panel után is, 60 ezres fűtésszámlák, 500 forintos kenyér, és csak nőne a nyomor egyre.

A nagytőkés lobbik prostituáltjaiból álló megszakértői kormány is csak abban látja a megoldást, hogy a kisemberektől kell elvonni még többet.

Mellesleg, tudom, hol lehetne megborítani a rendszert : jelenleg az EU-n kívülről importált nyersanyagokért és nyerstermékekért a kőolajtól a vasércen át a szójáig dollárban fizetünk, miután ezen (áru-)tőzsdei termékeket dollárban jegyzik, azokért a világ minden országa (az esetleges klíringelszámolásokat figyelmen kívül hagyva) dollárban fizet.

Sokkal többe kerül ez így, mint ha euróban vennénk, elvégre az sem az ördögtől való valuta.

Nem tőzsdén kéne venni, hanem közvetlenül megállapodni az oroszokkal az árban, és hajrá. A németek már megtették.

"Április bolondja" azaz April Foley pedig ne várja el, hogy mi itt Európában tökön szúrjuk magunkat - a mi energia politikánkkhoz semmi köze, és hát ugye kibic, akikek semmi sem drága, mert nem érinti, mit ugat bele...

Megszakértenek hogy belegebedünk, Bokros Lajos, Simor András, szakértői kormány, A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi, neoliberalizmus