Ideje szembenézni a múlttal

Ideje szembenézni a múlttal

"Ideje szembenézni a múlttal" - hajtogatják a libero-zsidók. Hát nosza ideje szembenézniük történelemhamisításaikkal és több évezredre visszanyúló emberiségellenes bűncselekményeikkel.

Polüld nicknevű bajtárs története, az én nagyapáim túl fiatalok voltak katonának akkoriban :

Nagyszüleim bajor-németek, ükapám Münchenből vándorolt a Monarchiába, ahol kedvesét nőül vette. Családunk a hagyományosan erős német és magyar erkölcs elveinek megfelelően élt, becsületben túlélve a magyar nemzet oldalán, a fronton harcolva az I. világháborút, küzdve a magyar népet tizedelő, zsidó vezetők által végrehajtott merénylet, a Tanácsköztársaság ellen. Mélyen keresztény értékrendjüket alapjaiban sértette a Kohn Béláék által, az őket befogadó magyar és német kultúrnemzet hátbadöfése, mely a hadban álló magyar és német népnek egy világháború elvesztését jelentette. A patkányok által szervezett sztrájkok következtében magyarok és németek vére folyt patakokban a harcmezőn, mivel nem volt mit enniük, nem volt lőszer a puskában. A hatalomra jutó zsidó származású vezetők mindkét ország hadseregét feloszlatták, szétzüllesztették, nehogy egyetlen zászlóaljnyi katona eltapossa őket, mint a férgeket szokás. Az eredmény ismert. Az állóháborút Németország idegen földön veszítette el, hatalmas háborús jóvátétel fizetése mellett, mely nagyban hozzájárult az 1929-33 közti világgazdasági válság súlyos nehézségeihez. Magyarország területeinek kétharmadát veszítette el Kohn Béláék árulása folytán.

Magyar és német könny és vér indult el csermelyként, majd patakká, folyóvá egyesülve mosta el a nemzetietlen, az anyanemzetet mérgező vezetőket és tanaikat. A Csonka-Magyarország újra élni kezdett. Horthy végtelen hazaszeretete egyesült a magyar népével: túléltük az árulást. Németország talpra állt, és a japán ipari forradalomra előre rácáfolva emelkedett ki a nyomorból, a német nép szorgalmának és hazaszeretetének köszönhetően.

Jött a II. világháború. Nagyapám egy magyar elitalakulat tagjaként harcolt a háborúban. Igazi hős volt, magyar és német népét egyformán szerette. Többször sebesült meg súlyosan, testében élete végéig megmaradtak az aknaszilánkok, de nem adta fel. Önként újra és újra visszatért a frontra, vállvetve harcolni a magyar és sváb véreivel. Volt, hogy a 40 fokos hidegben fagyott krumplit evett, volt, hogy azt sem. Sírt akkor, amikor az előrenyomuló oroszok átkeltek a Kárpátokon, és mocskos csizmáikkal a magyar földet taposták. Sírt akkor, amikor az ellentámadások után az oroszoktól visszafoglalt falvakban magyar és német lányokat, asszonyokat látott meggyalázva és lemészárolva. Zokogott akkor, amikor Magyarországot elhagyta a visszavonuló német hadsereghez csapódva. Sajnálta a testvéri magyar népet, sajnálta és féltette a barbár győztesektől. Németország területén, súlyosan megsebesülve esett amerikai fogságba. Alakulatának 1200 tagjából 42 szerencsés(?) élte túl a világégést. Megszökött két mankóval a hóna alatt, csodával határos módon, mivel hazavágyott. Rövid úton elfogták az oroszok. Agyon akarták lőni, mivel ilyen állapotban nem volt jó egy kis "málenkij robotra" sem. Nyelvtudása mentette meg. Bevagonírozták, hogy ismeretlen helyre szállítsák. Éjszaka szétfeszegette társaival a vagon deszkáit, és a döcögő vonatból mankóit maga alá kapva kivetette magát. Több csontja törött, de mellette voltak bajtársai, akik keresztényi könyörületességgel felemelték és támogatták. Így érkezett haza. Nagymamám nem ismerte meg. Talán az ő szeretetének köszönhetően felgyógyult és talpra állt. Rákosi Rosenfeld Mátyás őrült magyarellenes diktatúrájában kitelepítették, nyelvismeretének és mérnöki diplomájának egy vidéki TSZ disznóhizlaldájában vette állatgondozóként hasznát. Az ÁVÓ többször elvitte, mint reakciós elemet, német származása miatt. Véresre verték, megkínozták. Keserűen nézte, hogy az ávós zsidó családok miképpen fordítanak köpönyeget, és a magyar nép jószándékát és becsületességéből eredő naivitását kihasználva miképpen ragadják magukhoz '94-ben a hatalmat. Keserűen nézte, hogy a háborúban a munkatáborok biztonságát élvező zsidóság egy része meghamisítja a történelmet a többi cinkos hallgatása közepette, majd az általuk százszor-ezerszer meglopott és elárult magyar és német kultúrnemzetet kárpótlás révén (is) miként szipolyozza. Nagyanyám volt a vigasza, aki az asszonyok bölcsességével nyugtatta meg felháborodott urát. Egymás kezét fogva éltek életük hátralevő részében, míg rövid idő leforgása alatt egyiküket a rák, másikukat a bánat vitte el. Az egész falu búcsúztatta mindkettőjüket.

Nagyapám az őt ért tengernyi szenvedés miatt soha nem kért kárpótlást. Azt mondta, "csak megcselekedte, amit megkövetelt a haza". Nem tartoznak neki semmivel.

Ő EGY BECSÜLETES EMBER VOLT. PÉLDÁVAL SZOLGÁLHATNA A GUSZTUSTALANUL MEGHAMISÍTOTT TÖRTÉNELMET KIHASZNÁLÓ, KÁRPÓTLÁSÉRT SORBANÁLLÓ ZSIDÓSÁG RÉSZÉRE IS.

---idézet vége---

A zsidók intellektuális tulajdonsága az évezredek folyamán nehéz iskolán ment keresztül. "Okosnak" tartják őt és bizonyos tekintetben tényleg okos volt mindig.

Eszessége azonban nem saját fejlődésének, hanem az idegen népek szemléltető oktatásának eredménye.
Egész emberi gondolkodásunk csak igen csekély része épül fel saját tapasztalainkon, legnagyobb részét az elmúlt idők tapasztalatai alkotják.
Minthogy pedig a zsidónak sohasem volt saját kultúrája, szellemi munkálkodásának alapját mindig másoktól vette. Elméjétől elejétől fogva az őt környező kultúrvilág fejlesztette.

Bár a zsidók faji önfenntartási ösztöne nem kisebb, sőt inkább nagyobb, mint más népeké, szellemi képességei könnyen azt a benyomást keltik, mintha egyenértékűek volnának a többi faj szellemi képességeivel, mégis hiányzik belőle a kultúrnép
leglényegesebb előfeltétele: az ideális lelkület.
A zsidó nép áldozatkészsége az egyes ember önfenntartási ösztönét sohasem szárnyalja túl.

A látszólag oly nagy összetartozás érzése csak a világ sok más élőlényénél hasonló módon észlelhető, igen primitív hordaösztönön alapszik. Emellett említésre méltó, hogy a hordaösztön csak addig nyilvánul megaz egyedek kölcsönös támogatásában, míg a közös veszély folytán ez célszerűnek vagy elkerülhetetlennek látszik.

Ugyanaz a farkascsorda, mely az imént még közösen támadta meg áldozatát, szétoszlik, mihelyt csillapította éhségét. A ménes ugyancsak együttesen védekezik támadója ellen, de szétszéled, mihelyt elmúlt a veszély.
Hasonlóképpen viselkedik a zsidó is. Áldozatkészsége csak látszólagos.
Csak addig uralkodik lényén, míg egyes egyén létérdeke ezt megköveteli.

A zsidók csak akkor értenek egyet egymással, ha közös veszély kényszeríti őket erre vagy közös zsákmány reménye kecsegteti őket. Ha ez a két ok hiányzik, akkor ennek helyébe határtalan önzése lép és az egyetértő nép rövidesen egymás ellen küzdő patkányok véres hordájává változik.

Ha a zsidók ezen a világon egyedül lennének, akkor megfulladnának a piszokban, szennyben és gyűlöletteljes küzdelemben próbálkoznának egymást rászedni és kiirtani, ha áldozatkészségüknek gyávaságukban megnyilvánuló teljes hiánya nem csinálna eme küzdelemből
merő színházat.

Helytelen úton járunk tehát akkor, ha a zsidók összetartásában, jobban mondva embertársaik egyetértő kifosztásában bizonyos ideális áldozatkészséget akarunk látni.

A zsidót itt nem vezérli egyéb, mint az egyén puszta önzése.

A zsidó nem különb a cigánynál. Sem a zsidó sem a cigány nem integrálható az európai kultúrába. Az egyik Közel-Keleti tolvajnép, a másik pedig ázsiai tolvajnép.

Így a deszegregációs törekvések ellentétes irányúak. Társadalom és közizlésromboló hatásúak.
Nem a Mohácsi Viktória által "verekedős gyerek"-ként emlegetett európai civilizációtól rettegő túlkoros cigánypurdé lesz jól neveltebb, ha fehér tisztaruhás kislány mellé kényszerítik a padban. Hanem az addig jól nevelt kislányban indul be a túlélésért folytatott ösztön, a személyiségzavar és a tanulmányi eredmények visszaesése. rettegés a megerőszakolástól és értéktárgyainak erkölcsének, testi épségének tragikus romlásától, életének veszélyezetésétől a folyamatos cigányterrortól.

Egy cigánygyerek fél az európai kultúrára és munkakultúrára, európai munkahelyeken való viselkedésre, felelősségvállalásra, erkölcsre, és egyáltalán munkára nevelő közintézményektől és oktatási intézményektől, tanároktól.
Mivel félnek tőle, ezért bántalmazzák és megalázzák, akár az életüket is elveszik tanártól európai embertől: lásd Szögi tanár úrat meg is ölték.

Lásd: 8. kerületi fizika tanár és a 16 éves túlkoros cigánygyerek esete, vagy a szintén elhíresült Kaposvári cigányluvnya, aki leköpködte, megalázta, gúnyolta rendszeresen tanárait is.

A M1 közszolgálati tévében pedig Krizsó Szilvia zsidó szociológusokkal kénytelen vitázni arról, hogy a tanárok mennyire hibásak és mennyire nem tudnak nevelő hatást gyakorolni a (szándékosan kihagyjáka a cigány származást - ezzel elbizonytalanítva a többi magyar gyermekbe vetett társadalmi hitet) tanulókra. (Lásd kihátrált a zsidó Soros Alapítvány segítségével igazgatónővé lett Süveges Éva. ezzel ő is "belerúgott" egyet a fizika tanárba a cigány gyerek után. Ha nem cigány, vagy nem zsidó lett volna a gyerek, már rég kirúgták volna az iskolából...)

És ahogyan a cigány-gyerek a TelAviv2-ön fogalmazott a zsidó Jakupcseknek:

"Botrányos kijelentéseket tett Vadász Róbert (25), a TV2 ma esti Az igazság ára című műsor forgatásán. Annál a kérdésnél ugyanis, hogy ön szerint létezik-e egy felsőbbrendű faj, azt válaszolta, hogy igen. A nagy botrányt kavaró mondatok a játékos szerint csak azt bizonyítják, hogy ő mindig őszinte. A roma fiatalember, aki másságát is őszintén vállalja, árvaházban nőtt fel, ahol többször bántalmazták, olyan élete volt, ami erőssé tette - írja a Blikk." - no persze a zsidó Blikktől mit is várhatnánk.

"– A származásom miatt ért rengeteg támadás, az emberek nem tudják, hogy én, bár a kisebbséghez tartozom, tisztában vagyok vele, hogy ez a népcsoport alkalmatlan az életben maradásra. Magyar Rita, a TV2 PR-csoportjának megbízott vezetője elmondta: mindekit megdöbbentett a játékos kíméletlen őszintesége, de a műsorból természetesen egyetlen részt sem vágnak ki, hiszen Az igazság ára abban is segít, hogy évek óta cipelt, ki nem mondott dolgainktól, hazugságainktól megszabaduljunk." - pénzért kiárusítva azt olykor nem várt igazságokkal... Látható, hogy a játék licenszét nem Banánköztársaság szerű kvázidiktatúrákra készítették....

A cigány pénzt remélve először és talán utoljára bevalotta, hogy önálóan gazdaszervezet nélkül életképtelen az élősködő etnikum a cigány.

A zsidóknál ugyanez a helyzet, és ami szomorú, hogy ezt Nepáltól Chiléig mindenki tudja, de a zsidók még egy ilyen műsorban sem biztos, hogy a talmudista nyílt "üzleti titkot" beismernének a gójok előtt...