A svéd modell működik

A svéd modell működik

De az, nehogy félreértse valaki, messze nem azonos a hungarista munkaállammal :--)

Állami beavatkozás növelése + piaci viszonyok + szociális igények kielégítése = hungarizmus, munkaállam! :-D

Egy gazdaságnak érzékenynek kell lennie a szociális támogatásra is... más kérdés, hogy az illető munkanélküli önkéntes vagy kényszerű munkanélküli. Az önkéntes munkanélküliségen belül is van még magyarázható kategória - a sok gyereket felnevelő nők is ilyenek, de a munkakerülők léte a gazdaságra rossz hatással van... Ők az élvező is egyben a megtermelt dolgoknak. Nincsenek tisztában azzal, hogy amelyik pénzért az öklüket rázzák, azért valaki mondjuk 8 órán át betonozik, vagy egy gép felett görnyed... Ilyen haszonélvező csoportok tagja pl a 8. kerületi cigányasszony aki sír hogy nincs pénze a gyerekeinek, közben Pall Mallt szív...

Mikor működik? Ha elegen dolgoznak, tehát elegen tesznek be valamit a rendszerbe, akkor működik jól a szociális állam. No és akkor, ha nem kell pl. hatalmas összegeket kifizetni évente az államadósság kamataira - arra az államadósságra, amit a zsidó kormány a nép megkérdezése nélkül (és valószínűleg a világbank megbízásából) vett fel, de nekünk kell visszafizetni.

Svédországban amúgy nem sok cigány van, és nem is lehet letelepedni, ha nem tudsz munkaviszonyt igazolni.

És igen, ezért akarják lebontani a szociális hálót, ezért 20% a kaja és az üzemanyag áfája, és így tovább. Az a pénz - nekünk - hiányzik, amit az uzsora kamatokra kifizetünk.

No hát de most ne húzzuk rá ezt általánosságban a cigányokra. A fasiszta és hungarista munkaállam az organikus állameszmére épül. Tehát mindenkinek ki kell vennie a részét a termelésből, meghatározott struktúrában, meghatározott státuszban, meghatározott keretek között. Ez szép és jó. Most joggal kérdezhetjük, hogy mi van a piaccal ilyen esetben...

A hungarizmus nem mosható egybe a kommunizmussal.

A piacgazdaság megszüntetése, tervutasításos gazdálkodás bevezetése esetén a piaci mechanizmusok nem érvényesülnének. Nem lenne verseny, ami ösztönzőleg hat az egész gazdaságra. Ez talán a legfontosabb hibádzó tényező a kommunizmusban és a szocializmusban is.

Ezzel szemben Mussolini fasizmusában a kapitalista feljődés, a piacgazdaság nem kizárandó tényezőként szerepelt, hanem mint a gazdaság fejlődésének útja.

Itt a különbség a kommunizmussal szemben: a piac befolyásolja azt hogy ez a korporációs berendezkedés szerveződése hogyan alakuljon.

A piac azonban túl rugalmas, ezért kell az államnak csökkenteni a piaci mechanizmusok sebességét, optimalizálni a piac folyamatait, és főleg a piac szereplőinek megszabni, az élet különféle területein meddig mehetnek el. Így nem sérülhet a nemzeti érdek, amibe beletartozik az állampolgárok jó létminősége is !!!

Optimalizálni a piac folyamatait = pl. gabona közraktárak, termelési és értékesítési szövetkezetek létrehozásához anyagi segítség, nagy nehezen most is ki lehet verekedni az EU pályázatokon, de ez igazából az állam feladata lenne! Az EUból pedig ki kell lépnünk, mert nettó befizetők vagyunk, akárki akármit mond. A zsidó Schöpflin Györgynek, aki szerint az Eu tagságunk elkerülhetetlenül a fejlődés része, megvan a zsíros EU-s állása, és azért dicséri az uniót. xD

Summázva: állam által gyengített, de működő piaci mechanizmusok + tudatos termelési struktúra = munkaállam.

Van, ahol a piac jó, de az államnak a közjó érdekében a piacot korlátoznia kell.

Vannak területek, ahol a társadalom nem mondhat le arról, hogy az állam legyen az elsődleges gazdája az ügyeknek. A közrend, az infrastruktúra, az ivóvíz ellátás, vagy akár megszervezni a hazai élelmiszer termelés összekötését a hazai élelmiszerfogyasztással... :-D

http://reakcio.blogspot.com/2008/01/tombol-liberalis-ertekrend.html

Mert ha nem így van, könnyen ez lehet belőle :

Ahol tilos összegyűjteni az esővizet : A nagy nemzetközi pénzintézetek szerint minden létezőt magánkézbe lehet adni, hogy az ott „nyereséget fialjon”. Mindent. Ennek egyik eklatáns példája a bolíviai Cochabamában kibontakozó „vízháború”, amely végül az „istenadta nép” győzelmével ért véget. A kormány 2039-ig kötött szerződést egy – mint később kiderült, amerikai – céggel a víz (!) magánosítására. Rövid időn belül 30-300 százalékkal ugrott meg a víz ára a privatizáció után, és mint a városban élő Oscar elmondta, olyan ügyesen szövegezték a törvényt, hogy „még az esővíz gyűjtése” is törvénytelen volt.

A szabad rablás törvényesítése a cégeket kiszolgáló alja politikusokkal kezdődik, úgy, mint itt, nálunk.

A zsidók pedig sohasem annak az országnak az érdekeit nézik, ahol élnek, hanem a saját fajtájuknak kedveznek, akár azzal, hogy áron alul eladogatják az állami vagyont pl. ilyen abramovicsoknak (oroszországi zsidó)

Főleg azoknak érdemes megnéznie a Florian Opitz készítette " A nagy kiárusítás " című filmet

http://reakcio.blogspot.com/2008/01/nagy-kiarusitas.html

akik a mértéktelen és gátlástan - egyébként globális szinten is tapasztalható - privatizáció valódi következményeire is kíváncsiak amellett, amit a neoliberális gazdaságpolitika iránt elkötelezett "bal és jobb" oldali kormányok nap mint nap a sulykolnak az adófizetők tudatába. A film megrázó képsorokkal, a privatizáció veszteseinek hangján mutatja be, miképpen válhat a víz, az egészség, vagy éppen a közszolgáltatás a magánkezekbe játszás után az egyszerű emberek - főképpen a szegények számára - elérhetetlenné.

A megrázó dokumentumfilm hollywoodi klisék nélkül ábrázolja az emberi sorsok erodálásának folyamatát, a nagy nemzetközi cégek, illetve pénzintézetek kíméletlen dogmatikusságát, illetve profitéhségét.

Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász is megszólal a dokumentumfilmben, és elmagyarázza, honnan származik a magánosítás dogmája, ki profitál belőle és mit veszít a társadalom, ha vakon követi ezt a modellt. A Világbank korábbi igazgatójaként alapos ismerője a privatizációs folyamatokat ösztönző nemzetközi pénzügyi intézeteknek, de mára átállt a vesztesek oldalára.