Túlreprezentáltak

Túlreprezentáltak

A probléma oka az volt, hogy abban az időben (pontosabban egy kicsit korábban, a 19. század második felében) a zsidók a meglévő társadalmi egyensúlyt bontották meg az abba való betöréssel, és ezzel szükségszerűen másokat visszaszorítottak. Nem véletlenül lett zsidóellenes a történelmi magyar középosztály : azért, mert kitúrták a közegéből. És nem a rátermettség hanem a klikkbe szerveződés alapján kerültek helyzetbe a zsidó jövevények. Sok magyar hiába jelentkezett felső iskolákba, egyszerűen nem neki jutott hely ott. Olyan egyszerűen sok esetben, hogy aki eldöntötte, kit vegyenek fel, szintén zsidó volt...

Erről a jelenségről természeten a korabeli magyar értelmiség is tudott. Teleki Pál is.

Gróf Teleki Pál még nem volt miniszterelnök, (aki majd e minőségében aláírja a numerus claususról szóló törvényt), amikor már 1919. szeptember 15-én kifejtette a Pesti Élet c. lapnak, hogy "a zsidók szellemi téren való érvényesülését arányosan le kell csökkenteni", s hogy álláspontja félreérthetetlen legyen, hozzátette: "Ami most történik, az semmi egyéb, mint fajok harca". Konzekvens ember lévén, 1928-ban a felsőházban, amikor ellene szavazott a numerus clausus javasolt enyhítésének, szinte szó szerint ugyanezt mondta: "Mi csak zsákba-macskát árulunk addig, amíg egész őszintén és világosan nem látjuk, hogy itt egy faji harcról van szó!"

A magyarországi zsidók már azt is sértésnek veszik, ha valaki egyáltalán a Magyarországra való betelepülésük történetével foglalkozik. Olyan ez, mintha mi magyarok szégyellnénk a honfoglalást. A magyarországi zsidók azt meg végképp nem kedvelik, ha valaki az I. világháború előtti térhódításukról ír, hisz a ma alkalmazott országszerző módszereik kísértetiesen emlékeztetnek az akkoriakra. 500 ezer ázsiai betelepítéséről készített tavaly egy tanulmányt a kormány, és Izrael Ázsiában van...

A zsidóság nem képes és nem is akar alkalmazkodni és együtt élni a többségi társadalommal,mivel saját törvényei szerint él, és ahelyett, hogy egészséges mértékben asszimilálódna a nemzettesthez, magát a befogadó népet asszimilálja magához. Oda jutottunk, hogy 100-130 év alatt a kisebbség asszimilálta magához a többséget, és minden stratégiai vezető szerepet, hatalmat magához ragadott, elvtelenül kiszolgálva az idegenséget, hazaárulást elkövetve. A beolvadó rutén, szláv és germán meg egyéb eredetű népekkel ellentétben lelkikekben, kulturálisan sem tudott magyarrá válni, megmaradt ószövetségi népfajúnak, markáns antropológiai jegyeivel, harácsoló, pénz- és hatalomhajhász természetével, egy-két tiszteletre méltó kivételtől eltekintve.

Egy, a hatalomtól valóban független kritikai értelmiségi épp ezért ma szükségképpen aszemita.

Érdekes, hogy a Numerus Clausus törvény beiktatása után sem csökkent a zsidó egyetemisták létszáma számottevően, holott állítólag ez a törvény direkt az ő ellehetetlenítésükért született. Itt nyilvánvalóan belemagyarázásról van szó. A numerus clausus törvény szinte rögtön a Trianoni szerződés után született. Érhető, hogy a megcsonkított Magyarország és a mélyen sebzett magyarság önvédelmi reakciója volt az intézkedés a jövő generáció műveltségének 100%-os biztosítására.

Nem az értelmiségtől akartak tehát megszabadulni, mint azt teszik ma a magas tandíjakkal és az utólagos képzési hozzájárulás bevezetésének fenyegetésével - amivel sokakat elriasztanak a tanulástól - , hanem a magyar nemzethez lojális értelmiséget szándékoztak kinevelni. Ez pedig nehogy már baj legyen, akár mai szemmel nézve is!!!

Mi értelme lett volna törvényt hozni merő károkozásból? Sokkal ésszerűbb és nyilvánvalóbb, hogy a törvénykezés a magyar nemzet érdekeit kívánta figyelembe venni és esélyeit messzemenően javítani. Az, hogy a zsidók rosszul jártak: pech. Amíg a rendelet nem volt meg, addig egyébként is csak jogtalan előnyöket élveztek. Az pedig, hogy előírták a nemzethez való hűséget feltételül, magától értetődő, kinek volt szüksége (főleg abban a korban, gondolok itt a szovjet bolsevik fenyegetésre) cionista zsidókra, azaz potenciális kommunistákra?

A történet azonban ennél előbb kezdődött : először jött a vesztes 1848-as forradalom, amely után az országot leigázó, a szabadságharc utáni véres megtorlást irányító zsidó származású Haynau és Bach nyomában újabb zsidó bevándorló hullámok érkeztek Magyarországra. Ezek a zsidók, mivel nem magyarok hívták be őket, soha nem is voltak lojálisak a magyar nemzet ügye iránt, hanem idegen érdekek szolgálatába álltak.

A numerus clausus azt mondja, hogy minden népcsoport arányosan kell, hogy részesüljön a pozíciókból. Sem több, sem kevesebb. Ezt demokratikus alapokon még meg is lehet indokolni. Szemben a jelenleg hatályos rendelkezéssel, a kisebbségek javára történő pozitív diszkriminációval, amely a numerus claususnak egyfajta paródiája, egy elhanyagolt csoportot próbál helyzetbe hozni, de fittyet hány az értékekre, a teljesítményarányos jutalmazásra.

A pozitív diszkrimináció valóban negatív diszkriminációt is jelent egyben a másik oldalrol nézve. Például van egy külön, alacsonyabb bekerülési ponthatár cigányoknak. Jé, ezek szerint a szadesz-közeli vadliberális körökben (magyar bálint - hiller istván...) is köztudott hogy a cigányok kevésbé intelligensek... Így kontraszelekció valósul meg, magyarán hülyékkel árasztjuk el az egyetemeinket. Aki az ellenkezőjét állítja, az agymosás, és tudatlanság, félrevezetés, hazugság, egzisztenciális megfélemlítés és terror hatására cselekszik.

De elég beütni a domain whois-be pl. a romapage.hu nevű cionistaszerű stílusban íródó cigány fajvédő honlapot, íme : C3 Foundation, azaz Soros alapítvány. Hoppá!!! (helyes a tézis)

A 20-as évek zsidótörvényeit a magyar nemzettest fennmaradása, egészséges társadalmi-gazdasági fejlődése érdekében hozták a történelmi tapasztalatok tükrében. A kiegyezés után felerősödött és eluralkodó liberalizmus történelmi lehetőséget kínált a zsidóságnak társadalmi felemelkedéséhez, megnyíltak az értelmiségi és egyéb pályák, amelyek gyors kifejlődése nagyban köszönhető az ipari forradalom fellendülésének. Alkatánál fogva a zsidóság ezekhez a körülményekhez könnyen alkalmazkodott, és könnyebben lépett arra az útra, amit polgári fejlődésnek szoktak emlegetni. Egyúttal történelmi lehetőséget kapott arra, hogy a magyar nemzethez, annak lelkiségéhez és gondolatiságához vallási hagyományait megőrizve asszimilálódjon. Nem élt ezzel a történelmi lehetőséggel. A századforduló környékén mind szaporulatát, mind gazdasági-társadalmi életben betöltött szerepét tekintve aránya többszörösen meghaladta a népességen belüli arányát, különösen a Galíciából kaftánban érkező bevándorlók miatt, akiknek jelentős része az északkeleti országrészben telepedett le.

A magyar nemzettel való idegenségének, lelki összeférhetetlenségének bizonyítékait sorra tetten érhetjük a 20. század tragikus történelmi eseményeiben, amelynek negatív szereplői 80-90%-ban zsidók voltak. Így zsidó volt a tanácsköztársasági vörösterror verőlegényeinek, vezéreinek túlnyomó része, 1 kivétellel a népbiztosok, az 1948 utáni kommunista kormányok, főbb intézmények vezérkara kivétel nélkül napjainkig. "Magyar koponyákkal fogjuk kirakni az Andrássy utat" ezt mondták a zsidók a háború vége felé. A háború utáni térfoglalásuk egyrészt az elszenvedett sérelmek miatti bosszúnak és az orosz vezetésnek köszönhető, amely meg akarta büntetni Magyarországot, és ehhez kitűnő kollaboránsokra talált a zsidóság leginkább nemzetellenes részében, ahonnan Gerő (Singer) Ernő, Farkas Mihály (Israel Wolf), Péter Gábor (Auspitz Benjamin) és társai kikerültek. Elözönlötték a jól fizető állásokat, és az ismert módszerekkel, amelyek fejlettebb formában ma is működnek, kiszorították a magyarság, a magyar értelmiség törzsökös, java részét, a "klerikális reakciót" és mindent, ami a nemzettudatot, az identitást erősítette. A késő-kádári korszakban megindult (vad)kapitalista lehetőségeken kapva pozicionált helyzetüket kihasználták, és "jószolgálati tevékenységükért" és összeköttetéseik, hálózati hovatartozásuk révén elvtelen előnyökhöz jutottak, és ma a társadalom elit rétegének mondják magukat, gyárigazgatók, médiakonszernek tulajdonosai ( mint pl. Uj Péter, Tevan Imre, Nobilis Kristóf ), részvénytulajdonosok, maffiavezérek, bankárok, újsütetű hálózati tagok, lakóparkok építői izraeliek részére és sorolhatnám. A magyarságnak a zsidóság ezen részével van problémája és érdekképviseletnek álcázott, valójában a gazdasági lobbi háttérbázisát jelentő politikai szervezeteivel (lásd MAZSIHISZ vagy USA-béli szervezetek), amelyek szinte gerjesztik az antiszemitzimust.
Látni kell és le kell leplezni azt a magatartást is - és egészséges nemzetnek védekeznie is kell ellene -, amely elvtelen előnyökhöz juttat egy kisebbséget az érvényesülésben azzal, hogy a puszta származás révén betölti a legfontosabb vezetői és véleményformáló pozíciókat. Az a nemzet, amely ezt nem ismeri fel és nem tud ellene hatékonyan fellépni, pusztulásra, önfeladásra van ítélve, különösen, ha nincsenek transzcedentális fogódzói (a zsidók ezért hirdetnek ateizmust és többek közt ezért keresztényellenesek), hagyományos közösségeit szétverték, értelmiségét száműzték vagy egzisztenciálisan kirekesztik, megfélemlítik, és megkaparintott tömegtájékoztatási és tudatipari eszközökkel szétmossák az agyát, kilúgozzák, elsilányítják környezetét, miközben értéksemlegességet és piaci versenyt hirdetnek, ami valójában csak a nagybirtok és a nagygyáripar bankközi versenye.

Világhódító törekvéseikre azt mondják, globalizmust építenek; először behálózzák az USA-t, amelynek társadalma tradicionalitás és ezer éves kultúra híján könnyen alakítható, majd elhitetik az európaiakkal, pontosabban rákényszerítik kormányaikra az Európai Uniót, ezt a mesterséges és átlátszó globalista intézményt, majd a tisztázatlan történetű toronydöntés apropóján megindítják a 3. világháborút, amely a terrorizmus elfojtása jegyében tulajdonképpen zsákmányszerző, területi hódító, érdekszféra bővítő háború az olajért, a területért és a felvevőpiacokért. A szálakat most is zsidók, zsidó érdekcsoportok mozgatják, akik tüzelik és sakkban tartják az amerikai és európai kormányokat, és a történelem sovinizmusából példát merítve űzik ki földjeikről a náluk most már szaporább palesztinokat.

Mi ez, ha nem ádáz cionizmus és rasszizmus?

Ami a zsidótörvényeket illeti, megfontolásra ajánlanám a magyar nemzet egészséges önvédelme szempontjából ezt a kérdést más megvilágításban jelenleg felvetni, látván a magyar élettér, a magyar szellemi erők, a diplomás értelmiség érvényesülésének, karrierlehetőségének ellehetetlenülését. Aki nem "klubtag" azt a zsidók kegyetlenül kirekesztik köreikből, a jó állásokól, pozíciókból. A zsidóság azzal is antiszemitizmust gerjeszt, hogy elvtelen módon kiszorítja a kulturális, gazdasági és egyéb stratégiai hatalomból, vezetésből a "gój" származásúakat, és ezáltal elzárja a magyar értelmiség karrierlehetőségének útját. Ezt ma már mindenki észreveszi, de az országra kényszerített plutokrácia azért, hogy ezen tények ne kerüljenek hangoztatásra, a modern terror eszközeit, az egzisztenciális terrort alkalmazza, és az emberek jobban féltik állásukat, mint valaha. Tessék megnézni, hogy a jól fizető állásokban, mondjuk, egy állami vállalat középvezetői szintjétől felfelé milyen származásúak dolgoznak! Tessék bármelyik közszolgálati vagy kereskedelmi tévébe belenézni, a napi és a heti sajtót olvasni, a Napkeltét nézni stb. (És ezen tények tükrében akar a -szintén zsidó- Hiller István baloldali televíziót : a javaslat arcátlan és gátlástalan, tekintve, hogy nincs is más közszolgálati azaz középnzen működő tévé Mo.-on, mint baloldali). A példákat sorolhatnám.

Történelmi tény, hogy arányát tekintve a magyar zsidóság tulajdonképpen a legkisebb veszteséggel úszta meg a háborút, hiszen tulajdonképpen Budapest zsidósága épségben megmaradt, csak a vidékieket deportálták, ami példátlan a környező országokban uralkodó állapotokhoz képest. Magyarország volt az az ország, ahol a zsidóság a legtovább érezhette magát védve a munkatáborba viteltől, hiszen a környező országok zsidóságának deportálására jóval a 44-es események előtt már sor került. A legendák sorába tartozik és nem bizonyítható a 600.000-es létszám, hiszen ebbe azokat is belesorolták, akik eltűntek, vagy egyszerűen nem tértek vissza lakóhelyükre, hanem pl. Izraelben vagy az USÁ-ban, Kanadában, Ausztráliában telepedtek le.

Ha az ország egy kicsit felrázódna szellemi-testi tompultságából, el tudná söpörni ezeket az élősködő férgeket, de hát a hatalom kínosan ügyel arra, hogy ne tegye, ne tehesse, és még a jobboldalt is megbízható embereivel tölti fel megalakulásától fogva, akik kiszolgálják a New York-Brüsszel-Tel Aviv tengelyt.

Nem CSAK attól illegitim a magyar kormány, hanem attól, hogy törvénytelen módon és eszközökkel került hatalomra, hazaáruló, nemzet- és népellenes, és ha létezne hazaárulási törvény, akkor sokukat halállal, vagy legalábbis teljes vagyonelkobzással és az országból történő kiutasítással kellene sújtani. Hogy mennyire számítanak erre az eshetőségre, példa gyurcsány menekülőútvonala Oroszország felé, merthogy orosz állampolgársága is van, vagy pl. Juhász Ferenc izraeli állampolgársága.

A szélsőséges liberális világkép mára meghaladta magát a világban, és erre egyre többen ébrednek rá, látva, hogy mindazok, akik ilyen nézeteket vallanak, a saját, ebül szerzett hatalmuk és vagyonuk működtetésének politikai manifesztációját látják benne, az EU-t mint a nép akarata és elemi érdekei elleni védekező pajzsot, amely mentén az erősebb tartósan uralkodhat a gyengébb felett. A zsidók mindig is a birodalmakat támogatták, a nemzetállamokkal szemben. Azért voltak meghatározóak például Nagy Sándor birodalmában is.

Ez történt velünk is 2004 május 1. után, amikor legyengülve, erőforrásainktól, többek között versenyképességünket jelentő társadalmi kohéziónktól megfosztva, elszegényítve betagosítanak bennünket egy olyan szervezetbe, amely erőfölénye, szervezettsége révén másodrendűen fog bennünket kezelni, és egyre több embernek nyílik fel a szeme sötét kormányaink ebbéli ármánykodása felett.

Szellemi tompultságunkra, az összetartás hiányára, tehetetlenségünkre példa az a körülmény, amely a zsidókérdést kipattantja, vagyis az, hogy ebben az országban minden vezető stratégiai ágazat, hatalom, a nagyobb, az állam, és lényegében az ÁPV Rt. ( ők amúgy a privatizáció levezénylői ) holdudvarába tartozó cég menedzsmentje középvezetői szinttől felfelé legalább 80%-ban, a minisztereket is felül reprezentáló mértékben zsidó. Ha ezt a tényt valaki észreveszi és hangot ad neki, rögtön leantiszemitázzák bizonyos körökből, és legfeljebb sanda hallgatásba burkolózik az az értelmiség, amelynek nagyobbik része is látja ezt, de húskampón van tartva, egzisztenciális függőségbe van taszítva. Senki nem adhat hangot annak a ténynek, hogy a zsidóság a maga önös törvényeivel a legvegytisztább nacionalizmust és sovinizmust követi el, amikor elvtelen módon, származási alapon gátlástalanul ülteti véreit a legjobb gazdasági, kulturális és egyéb pozíciókba, ezzel irányítása alá vonva az egész társadalom fölötti irányítás gépezetét.

Valaki régebben azt tanácsolta nekem, hogy előítéletem letörése céljából érintkezzek zsidó családokkal, emberekkel, és azt hitte, az előítéleteim az ismeretlenségből, tudatlanságból táplálkoznak. Hát nem. A kis-zsidók akiket helyben ismerek, pont beigazolják akár Istóczy Győző akár Szabó Dezső zsidósággal kapcsolatos kritikai állításait.

Ismerek egy olyan embert, aki nap mint nap zsidók között dolgozik, egy olyan cégnél, amelynek a felsővezetése 90%-ban, menedzsmentje 60%-ban zsidó származásúakkal van feltöltve, és ha ezen cégben megüresedik egy viszonylag már elfogadható megélhetést jelentő pozíció, akkor sincs sok esélye egy gójnak azt elfoglalni érdemei szerint. Ez szüli alapjában a zsidókérdést, ez az egész kérdéskör neuralgikus pontja.

A zsíros állásokat a negyedik hatalmi ágat jelentő, de tulajdonképpen a közízlést és közérdeklődést befolyásoló médiában, sajtóban, színházi és filmvilágban is zsidó véleményvezérek töltik be, és nincs mobilitás a kultúra egyéb szféráiban sem gójok számára, az egész kiválasztódás belterjessé vált, kommunisták, azok kedvezményezettjei és / vagy zsidók között dől el. Ez önmagában ébreszt egy egészséges önvédelmi reflexet azok részéről, akik nem fogadnak el olyan társadalmi kiválasztódási rendezőelvet, hogy egy vallási, ám lényegében antropológiai, kulturális antropológiai eszközökkel leírható népfaji kisebbség uralkodjon egy többségi keresztyén társadalom felett, és hasonló vélekedés lenne felállítható, ha négerek, arabok vagy kínaiak nőnének a fejünkre. Egy társadalom és nemzet akkor egészséges, ha védekezni tud ez ellen, és olyan mechanizmusok működnek benne, amelyek csírájában akadályozzák meg ezt a jelenséget. Erős nemzetek, mint pl. Anglia, Franciaország és Németország érdekes módon kiválóan kezeli ezt a kérdést; ezekben az országokban a népességen belüli arányához mérten szinte reciprocitás érvényesül a magyarországi állapotokhoz képest.

A lényeg tehát röviden az, hogy azért tiltakoznak a zsidók a Teleki szobrok állítása ellen ma is annyira, mivel a numerus claususnak és a zsidótörvényeknek bevezetését megindokló körülmények ma is fennállnak, sőt méginkább, mint akkor, az 1920-as évek elején. És ezzel igazságtalanul szerzett kiváltságokat veszítenének el.